-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Tsubakidai Vidámpark

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
SzerzőÜzenet
Ikumi Makito
Shinigami
Shinigami
Ikumi Makito

Férfi
Hozzászólások száma : 26
Tartózkodási hely : Debrecen
Registration date : 2009. Jan. 29.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Ex-Shinigami
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 4 Cl0te5000/10000Tsubakidai Vidámpark - Page 4 29y5sib  (5000/10000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 4 EmptySzomb. Feb. 20, 2010 11:54 am

(\|/)Exek találkozása(\|/)
Tehát Aya. Érdekes név. Egy kicsit ledöbbentett, hogy hipp-hopp rám vetette magát, aztán meg elmondta, hogy honnan ismer... vagyis hogy nem ismer. Biztos tegnap láthatott amikor megpróbáltak kirabolni. De érdekesen fogalmazott. Egy kicsit furcsának találtam a lányt, de az biztos, hogy pozitív irányba volt furcsa. Olyan életkedvhozó-vidító személyiség. A következő cseledeteiből sejtettem, hogy éppen elszégyelli magát, vagy valami hasonló, de nem értettem miért? Végülis nem tett semmi rosszat. Bántani nem bántott, egy kis ijesztgetés, meg soha nem fáj. Szegény Aya nehogy azt higyje már, hogy én ilyen idegbeteg csávó vagyok, aki ilyen kis apróságok miatt bemérgesedik. Kicsit mintha zavarban lett volna ő is, de lehet, hogy csak a rajtam megjelenő jelek tükröződnek vissza rajta. Ezt csak sok féle képpen-módon lehet kideríteni. Még pedig ha megkérdezem tőle. Ekkor teljesen hozzám tapadt, majd megkérdezte, hogy nincs-e kedvem elmenni vele kipróbálni pár játékot. De mielőtt válaszolhattam volna, szomorkás fejjel visszahuppant a helyére, és megtudakolta, hogy várok-e valakire. Ekkor esett le igazán, hogy mennyire távol voltam eddig az emberektől. El is felejtettem, hogy az ilyen helyekre leginkább azok jönnek, akiknek úgy nevezett "randijuk" van, vagy akik szórakozni vágynak. És mivel én az imént egyiket sem csináltam, így a besorolhatatlan kategóriába csúsztam át. Mekkora baklövés. Átlagos esetben annyit mondanék, hogy nem, és a bonyodalom már le is van tudva. Mehetek haza, ahol aztán élhetem tovább a nyugodt kis életem. Ám ez most nem volt átlagos. Ez valami ok miatt speciális esetnek minősült.
- Igen, egyedül vagyok. És igen lenne kedvem veled menni.- mosolyogtam rá a lányra a lehető legkedvesebb modoromat elővéve. Hiába minden ésszerű elképzelés, terv, vagy hasonló dolog. Az érzések ennél sokkal döntőbbek.
Miféle szentbeszédet lökök itt nektek, miközben én magam sem vagyok jobb bárki másnal. Mivel úgy láttam, hogy a lány nem nagyon mozdul, így nekem kellett cselekedni. Elkaptam az egyik kezét, majd közelebb húztam magamhoz. Miután a megfelelő távolság eltűnt közülünk, továbbra is a kezét fogva elindultam valamerre. Jómagam sem tudtam, hogy merre kéne kezdenünk, de hát ha nem keressük nem is találjuk meg, nem igaz? Végülis nem volt olyan rossz, így Ayával járkálni fel-alá. A keze olyan jó puha és meleg volt, hogy semmi kedvem nem volt elereszteni. Minél hosszabb ideig akartam szorongatni, ám hogy azért, mert úgy éreztem magam mellette, mint aki a mennyben volt, vagy pedig azért, mert a kezének olyan fizikai tulajdonságai voltak amiket a fentebbiekben már említettem. Nem tudtam rá a választ, de úgy éreztem fölösleges is tudnom. A lényeg, hogy most itt vagyunk, és épp kelünk járunk. Ekkor csillant meg a szememben egy nagyszerű lehetőség. Az óriáskerék éppen előttünk volt, és úgy éreztem oda muszáj felülnünk. Hiába minden akaraterőm,vagy a józan eszem, hogy az mennyire veszélyes.
- Mit szólnál ha oda is felülnénk?- kérdeztem Ayát miközben rámosolyogtam. A hangom lágynak csengett, hál' istennek egyáltalán nem úgy, mint aki parancsolni akar. A mosolyomat nem láthattam milyen volt, csak remélhettem, hogy nem ijesztő. XD
Vissza az elejére Go down
Kikuchi Aya
Shinigami
Shinigami
Kikuchi Aya

nő
Leo Cat
Hozzászólások száma : 77
Age : 36
Tartózkodási hely : legtöbbször a vaizardocskákkal együtt, a raktárban *.*
Registration date : 2009. Feb. 13.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag volt kapitánya
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 4 Cl0te16000/30000Tsubakidai Vidámpark - Page 4 29y5sib  (16000/30000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 4 EmptyVas. Feb. 21, 2010 3:27 am

Exek találkozása
Icipicikét szégyelltem magam, amiért csakúgy rávetettem magam Makira, de úgy tűnt, hogy ő annyira nem is bánja ezt az egészet. Talán nem csak én táplálok irányába furcsa, megmagyarázhatatlan érzéseket? Lehet, hogy én is tetszek neki legalább egy kicsikét?
Szemecskéim felcsillantak, amikor meghallottam, hogy eljön velem kipróbálni az őrültebbnél őrültebb játékokat, és ráadásul még csak nem is vár valamilyen másik lányra. Vagy talán várt, csak épp nem tudott róla…
Egy pillanatra elbambultam, amiből csak az tudott visszarántani, hogy Maki megragadta kezem, és közelebb húzott magához. Hirtelen teljesen összezavarodtam, és az arcom is szinte azonnal elvörösödött. Jó, hogy én kezdtem ezt az egészet, és aztán én esek teljes zavarba… Meglepve pislogtam rá, és próbáltam megfejteni, hogy mit is gondolhat rólam, azonban mivel nem nagyon tudok olvasni mások kobakjában, így ez teljes csődre volt ítélve. Ehelyett inkább felhúzott a padról, és vonszolni kezdett. Valahogy… nem tudtam tiltakozni az ellen, hogy magával vigyen. Abban a pillanatban bárhova elmentem volna vele, akár a világ másik végére is… Igaz, lehet hogy hamar megbántam volna, hiszen lényegében semmit se tudtam róla, de mégis… olyan volt, mintha valami közös lenne bennünk… Rövidke lábaimnak hála, szinte kocognom kellett, hogy lépést tudjak tartani vele, de még ez sem zavart. Sosem árt egy kis mozgás, nem igaz?
Kevés keresgélés után végül megtaláltuk azt az ideális játékot, amit kipróbálhattunk. Na jó… Maki volt, aki megtalálta, és nekem igazából nem is jutott eszembe, hogy akár még óriáskerekezhetünk is. Valahogy én azt a szerelmesek kedvencének gondoltam, mi meg hát… nem voltunk azok. Vagyis még nem voltunk azok. De hát végül is kivel ártunk, ha kipróbáljuk?
- Benne vagyok.
Mosolyogtam vissza. Mosolya ellenállhatatlan volt, legalábbis számomra. Olyan melegség áradt belőle, hogy már szinte égetett, ráadásul lágy hangjától már azt hittem menten szétfolyok az aszfalton, de azért próbáltam türtőztetni magam. Nem lett volna ajánlatos ott helyben elájulni, vagy hasonlók, szóval inkább megpróbáltam nem megtenni. Kicsit nehéz is volt…
A sor - tekintve hogy kevesen voltak a vidámparkban -, igen kurta volt, így hamar a bejárathoz jutottunk. Vigyorogva huppantam be egy üres kabinba, és vártam, hogy helyet foglaljon mellettem Maki is.
- Ööö… kérdezhetek valamit?
Kérdeztem hatalmas bociszemekkel felé pislogva, kissé félszegen.
- Hogyhogy itt vagy egyedül, egy vidámparkban?
Tettem fel végül a kérdést, de azért direkt lestem ki az ablakon, mintha abszolúte nem érdekelne a válasz, csak épp azért kérdeztem, hogy ne legyen olyan nagy csend. Jó… tudom… én is tök egyedül jöttem, de az teljesen más… Én terveztem is, hogy fogok nézelődni, meg kipróbálok minden lehetséges dolgot, de rajta nem látszott, hogy bármit is akar csinálni. Csak ült, magányosan, és nézte a többi embert. Lehet, hogy csak ezért jött? Nézni a szerelmeseket, ahogy turbékolnak, akár a gerlepárok, és kipróbálnak minden lehetséges mütyürt?
Az óriáskerék lassacskán elindult, és egyre feljebb és feljebb jutottunk, aminek következtében egyre szebb kilátás nyílt Karakurára, és a környező vidékekre. Valami gyönyörű volt ebből a magasságból szétnézni. Igaz, ezt az élményt úgy is megszerezhetem, ha a lélekrészecskéket a talpacskáim alá gyűjtöm, és felshunpozok a levegőbe. De mégis… Így valahogy sokkal romantikusabb. Kettesben, egy férfivel, akivel talán még ki is alakulhat valami kettőnk között. Ez valahogy még szebbé teszi a látványt, mint amilyen egyébként.
Vissza az elejére Go down
Soi Ayumi
11. Osztag
11. Osztag
Soi Ayumi

nő
Aquarius Horse
Hozzászólások száma : 83
Age : 34
Tartózkodási hely : Talán épp mögötted...
Registration date : 2009. Mar. 09.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag 8. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 4 Cl0te5000/15000Tsubakidai Vidámpark - Page 4 29y5sib  (5000/15000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Esztelen alakulat   Tsubakidai Vidámpark - Page 4 EmptySzomb. Feb. 27, 2010 7:23 am

//Esztelen alakulat...//

A Senkai kapu a megszokott, és meghatóan kellemes magasságban nyílt meg most is. Mint mindig. Nem mintha bármi gondom is lett volna a madártávlatból való szemlélődéssel. Most azonban egy kis gubanc is támadt. Hogy pontos legyek, a gubancnak neve is volt: Matsuki.
Kodama és én ölbe tett kézzel néztünk le az alattunk elterülő látványosságra.

- Király! Imádom az óriáskereket!

Ez voltam én, méghozzá szinte észt veszejtve visongva a boldogságtól.
Közben már valami más hang is eljutott füljáratainkba. Matsuki érkezett a kapun át miközben azt üvöltözte, hogy: "Express vonat érkezik! Kettes vágánynál vigyázzanak!"
Mire megfordultunk volna már le is lettem tarolva. Még hallottam, ahogy Kodama ordít valami káromkodásfélét de, azt nem láttam, hogy mi történt vele.
Most amúgy sem másokkal kellett foglalkoznom. Zuhantam pár tucatnyi métert, na meg persze gurultam is közben egy kicsikét. Természetesen azt se hagynám ki, hogy mindeközben eszelősen szitkozódtam ám.
Mázli, hogy az a barom nem jött nagyobb sunggal keresztül a kapun.
Végül kihaslva filózhattam le újra az alattam elterülő vidámparkra. Szemeim szinte visszatükrözték az éjszakai kivilágításban tündöklő vidámparkot.

- Ez még ebből a pozícióból is állati izgalmasnak látszik. Muszáj odamennem...

Egy szempillantás alatt talpon voltam újra.

- Kifilézzük azt a lidércet, aztán olyat szórakozunk, hogy még a kapitány is bele fog sárgulni az irigységbe...
~ Feltéve, ha megtudja~ Gondoltam széles mosollyal az ajkaim sarkában.
~És ha kiszórakáztam magam... Jöhet Matsuki kizsigerelése... hihihi~
Vissza az elejére Go down
Daisetsu Kodama
13. Osztag
13. Osztag
Daisetsu Kodama

Férfi
Hozzászólások száma : 8
Tartózkodási hely : Soul Society
Registration date : 2009. Nov. 01.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 13. osztag 5. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 4 Cl0te5000/10000Tsubakidai Vidámpark - Page 4 29y5sib  (5000/10000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Esztelen alakulat   Tsubakidai Vidámpark - Page 4 EmptySzomb. Feb. 27, 2010 7:54 am

//Esztelen alakulat...//


No igen. Talán nem volt a legjobb ötlet Matsukiékkal tartani. Legalábbis sikeresebb lett volna, ha egyedül jövök a helyszínre. Addig igazából nem is volt gond, míg Ayumival ketten megérkeztünk ebbe a csillogó-villogó vidámparkba. Ayumi kicsodálkozta magát én meg karba tett kézzel nézelődtem. Igazából nehezen tudtam elhinni, hogy itt, ebben a vidámparkban megjelenhet egy hollow. Bár ki tudja, mi a módi mostanság hollow-éknál?! No tehát. Idáig semmi gáz nem volt. Viszont ekkor megjelent Matsuki, s őrült tempóval sodorta el Ayumit, majd vele együtt engem is. Szitkozódva zuhantam lefelé...persze nem mintha féltem volna attól, hogy lezuhanok, s kilapulok. Csupán váratlanul ért Matsuki "express vonata". Elsuhantam Ayumi mellett, majd kissé lejjebb állapodtam meg, némileg közelebb a vidámparkhoz. De még épp elég magasan voltam ahhoz, hogy ne vegyenek észre a vidámparkban szórakozók. Lassan feltápászkodtam, majd leporoltam magam. (Na nem mintha olyan sok port összeszedtem volna a zuhanás folyamán.) Csillogó szemekkel néztem lefelé. Egyelőre nem éreztem egyetlen hollow jelenlétét se...sajnálatos módon. Sóhajtottam, majd feljebb küzdöttem magamat Ayumiék mellé.
-Ez komoly? Egy vidámparkban akarunk elintézni egy hollow-t? Na már ha hajlandó lesz idetolni a sejhaját...
Morgolódva néztem le ismét. Még mindig semmi. Kezdtem magam úgy érezni, mint akit átvertek. De hát még csak éppen hogy ideértünk. Talán hamarosan megjelenik a hollow és akkor végre kezdődhet az igazi BULI! Kezem Donarun nyugodott. Úgy voltam vele, hogyha nem lesz semmi izgalom, kihívom Ayumit. Matsukit csak azért nem, mert ő van olyan szerencsétlen, hogy az első támadásnál eltolja az egészet. Legalábbis tapasztalataim szerint. Háromszor küzdöttem meg vele, de mindháromszor legyőztem. Persze az ő hibájából.
Tekintetemet Matsukira emeltem. Vigyorogva kacsintottam egyet, majd megszólaltam.
-Úgy érzem, talán mégis lesz itt valami. Mintha egy hollow lenne odalent. Pontosan alattunk...
Azzal nem is mondtam többet. Zuhanni kezdtem. Élveztem ezt a zuhanást. Jobb kezem Donaru markolatán nyugodot, várva a megfelelő pillanatra. És csak zuhantam és zuhantam. A hollow jelenlétét egyre közelebbről éreztem. Közben elrejtettem a lélekenergiámat, s úgy közeledtem a mocsok felé.
~Most véged van...~
Vigyorogva rántottam elő zanpakutomat, s már a csapásra készültem, mikor végre megpillantottam a rusnya dögöt...
Vissza az elejére Go down
Raúl Suspicaz de Afuera
Privaron Espada
Privaron Espada
Raúl Suspicaz de Afuera

Férfi
Hozzászólások száma : 43
Tartózkodási hely : a szobámban..általában
Registration date : 2009. Dec. 03.
Hírnév : 15

Karakterinformáció
Rang: Primera O.o
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 4 Cl0te11000/30000Tsubakidai Vidámpark - Page 4 29y5sib  (11000/30000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 4 EmptyKedd Márc. 09, 2010 11:20 pm

Vidámpark Ranil-channal! *.*

Hát nem kellett Ranil-chant sokat nógatni ahhoz, hogy eljöjjön velem vidámparkba. Nem is értem, miért pont oda hívtam el magammal, hisz nem tűnt annak a vidámparkimádó fajtának, de hirtelen az jutott az eszembe. Jobban átgondolva a dolgokat, lehet még jobban is jártam, hogy a vidámpark volt az első ötletem, hisz Ranilból még kevésbé nézném ki, ahogy egy Karakurai plázában járkál kirakatról kirakatra és szárnyal a boldogságtól, mert ott lehet. Aztán lehet Raúlka megint túl naívka, és tökre félreismeri az arrancarokat és pofára esik, mint mindig. Ez is benne van a pakliban, de úgy tűnt, hogy Ranil boldogan velem tartana a vidámparkba szórakozni egyet, hisz szinte egyből fel is pattant a pulttól és mosolyogva indult volna máris Karakura felé. Sosem árt a kikapcsolódás, még nekem sem. Bár jobban belegondolva lehet jobban esne a kirándulás előtt egy pár órás alvás, mert kimerítő tud lenni egy ilyen fajsúlyú dolog, és hát..na mindegy, majd alszunk utána, egy jót, ha Slarin nem hív melózni, vagy ilyesmi bár mostanában nem is láttam az espadát, nemhogy beszéltem volna vele, szóval azt hiszem egy küldetésnek a veszélye most nem állt fent.
Szóval jókedvűen lapátoltam be gyorsan kajám maradékát, és hörpintettem fel az utolsó korty tejemet, majd fizettem is gyorsan, és máris indulhattunk Karakurába. Kiérve a hummusz bárból jobb ötletem nem lévén az épület mögé irányítottam Ranilt, majd nyitottunk egy gargantanát, és néhány percnyi "utazás" után már Karakura városának gyepét koptattuk. Annyira nem voltam ismerős Karakurában, csak az állatkertet tudtam, hogy pontosan merre is van, mivel leginkább oda jártam emberi életemben. Vagyis...csak is oda jártam, máshova nem nagyon. Szerencsére nem kellett sokat keresgélni a vidámparkot, hisz a távolban látni lehetett már az óriáskerék sziluettjét, szóval már csak irányba kellett állni és elindulni abba az irányba.
- Voltál már a vidámparkban, Ranil? Én még nem nagyon, ez lesz el első alkalom, csak ez jutott először az eszembe, és gondoltam, neked is tetszene. - kérdeztem útitársamtól, hogy addig is ne csöndesedjünk, hanem üssük el valamivel az időt, míg odaérünk a parkhoz, mert elég messze volt.
Igazáb jó idő volt aznap. A nap fényeset sütött, felhőnek nyoma sem volt az égen, kellemesen meleg volt, így minden adott volt ahhoz, hogy kikapcsolódjunk aznap délután. Mikor végre valahára megérkeztünk a didámpark bejáratához, kénytelenek voltunk elfogadni a tény, hogy nem csak mi akarunk vidámparkba menni, hanem Karakura nagy része is, mivel kilóméternyi sor volt a pénztár előtt, de hát ha már egyszer idáig eljöttünk, nem fogunk visszafordulni és hazamenni egy ilyen kis dolog miatt. Csak Ranil nehogy felhúzza magát, és önként csináljon helyet nekünk a kasszáig. Nem akartam agyonveretni magam a biztonsági őrökkel. O.o Gyorsan körül is néztem, hogy van e valami dolog, amivel esetleg lefoglalhatnánk magunkat, míg elfogy a sor előlünk, és meg is találtam egyből, amit kerestem. Egy fagyi árust. Köztudott, hogy a fagyiban van tej, és amiben van tej, az csak jó lehet!
- Gyere Ranil, együnk addig fagyit! - fogtam meg a lány kezét és vonszoltam magammal az árusig, majd mikor odaértünk, homlokráncolva néztem végig a tengernyi fajtájú fagyin.
- Hmm, milyet is egyek...azt hiszem zöld almásat! Te választottál már Ranil? - kérdeztem mosolyogva, jókedvűen a lánytól, miután leadtam a két gombócnyi zöld almás fagyi rendelésemet. Míg elfogyasztjuk ezeket a pompád édességeket, talán pont elfog fogyni a sor a vidámpark elől, így még csak várnunk sem kell sokat rá, csak fagyizni kell, meg beszélgetni!
Vissza az elejére Go down
Ranil Carrolobacco
Privaron Espada
Privaron Espada
Ranil Carrolobacco

nő
Hozzászólások száma : 82
Tartózkodási hely : Las Noches...
Registration date : 2009. Nov. 25.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 3. Espada
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 4 Cl0te11500/25000Tsubakidai Vidámpark - Page 4 29y5sib  (11500/25000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 4 EmptyPént. Márc. 12, 2010 1:13 am

Vidámparkolás Raúlkával -> Kiebellezem-e az árusokat, avagy se?


Mondhatni tökéletes paff voltam. Mikor Raúlka hozzámért és vonszolni kezdett valamerre, még csak késztetést sem éreztem, hogy kitörjem a nyakát. Ez manapság egészen ritka volt... Mondom én, hogy ő az én nyugtató-pirulám.
- Nem szeretem a fagyit, Raúúúúl... - tört elő belőlem az undorodó feszólalás, és hátrébbléptem párat a fagyisbüfétől. Az eladó gyilkos szemekkel nézett rám, é n pedig felvontam a szemöldököm Az, hogy Raúlt nem bántom, nem jelenti azt, hogy mást sem. Tehát ne méregessen engem így, ha nem akarja, hogy a beleivel dekoráljam ki a kocsiját... jelzésképp voltam olyan kedves, hogy felmorduljak, és hátat fordítsak. Miért kell minden paraszt árusnak az én kedvem elbaszására utazni... Tehetek én róla, hogy nem vagyok édesszájú? Sokkal inkább élvezném, ha valami savanyú dolgot vágnának hozzám, hogy azt egyem... vagy egy répasalátát. Vagy valami nagyon szószos salátát. Szinte összefutott a számban a nyál egy jó chilisbab után hús nélkül... Szinte tébolyodottan vetném rá magam...
- Én is most járok először ilyen helyen. Nem igazán szeretem hergelni magam a sok hülyeséggel, amit itt láthatok... Annyi a probléma velem, hogy kicsit könnyű kihozni a sodromból, és ha nagyon felmérgelnek, jobb menekülni előlem... - Mélyet sóhajtva léptem közelebb Raúlhoz, és tekintetemet végigfuttattam a helyen. Sok nevető család, anya, apa, kisfiaik és kislányaik... Mindent láttam, ami nekem nem adatott meg. Azt hiszem, ez volt a legfőbb oka annak, amiért a közelébe sem mentem soha az ilyen helyeknek.
Féloldalas pillantást vetettem Raúlra, és elgondolkoztam, hogy most vajon újabb olajat adtam a tűznek, és azon agyal hogy hogyan lógjon meg egy őrült tömeggyilkos elől, aki történetesen én vagyok. Ahhoz képest, hogy mennyire megbízok az "emberekben", egész jól kijöttem Raúllal most, főként, hogy nem küldtem el az anyjába egyből. Pedig a nagy többséggel így szoktam tenni, és még finoman is fejezem ki magam.
- Tudod mit? Menjünk valami csendesebb, nem ennyire pezsgő helyre, ahol én is találhatok valami kaját. Az se baj, ha tejes... Csak én nem vagyok túlzottan édesszájú. - ragadtam kézen és kezdtem el magam után húzni a saját nyugtatópirulámat. Szegény mit szólna, ha megtudná hogy gyógyszerré minősítettem...
Némán pislogtam a mellettem elhaladókra, és egyes öltözékeket látva nevethetnékem támadt. Hogy nézhetnek ki így egyesek... De azért visszafojtottam a dolgot, és csillogó szemekkel láttam meg egy hamburgerest. Hevesen gesztikulálva magyaráztam neki, hogy mit akarok, és pár pillanat múlva a kezembe kaparintottam életem talán legnagyobb tofuburgerét. Élvezettel haraptam le belőle egy darabot, és most úgy éreztem, oda visz Raúl, ahova akar, nekem édesminegy lesz...
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Ranil_Carrolobacco
Raúl Suspicaz de Afuera
Privaron Espada
Privaron Espada
Raúl Suspicaz de Afuera

Férfi
Hozzászólások száma : 43
Tartózkodási hely : a szobámban..általában
Registration date : 2009. Dec. 03.
Hírnév : 15

Karakterinformáció
Rang: Primera O.o
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 4 Cl0te11000/30000Tsubakidai Vidámpark - Page 4 29y5sib  (11000/30000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 4 EmptyCsüt. Márc. 18, 2010 5:36 am

Vidámpark Ranil-channal! *.*

Mikor végre megkaptam a két gombóc zöldalmás fagyimat gyorsan nek iis láttam az elfogyasztásának, és közben Ranil-chant húztam a fagyiárus fele, hogy Ő milyet szeretne. Épp nagy lelkesen kezdtem neki magyarázni, hogy szerintem Ő melyiket szeretné, mg melyiket nem, mikor hátrébb lépett néhány lépést és kicsit kiakadt. Pislogtam néhány másodpercet, mire felfogtam, hogy voltaképpen miért is csinálta ezt. Nem szerette a fagyit...hogy nem lehet a fagyit nem szeretni? Picit csalódtam Ranil-chanban, de nem baj, kiheverem. Nem szeretheti mindenki a fagyit. Na de stop, gond van. Ranil épp a fagyi árus belsőségeivel akarja kidekorálni az amúgy is szép fényesen csillogó fagyis kocsit. Gyorsan odaléptem két fagyinyalás között Ranilhoz, és odébb cipeltem.
- Emiatt ne fájon a fejed. Én nem akarok menekülni előled, jól érzem magam veled Ranil. - kérdeztem a lánytól, miközben ki is néztem célpontnak egy közeli salátabárt. Hát igen, itt Karakurában minden van, főleg a vidámpark közelében, ahol nagyon sok ember mászkál nap mint nap. Ranilnak meg nem kell aggódnia, majd én bevezetem az élet rejtelmeibe és szépségeibe! Ha minden jól megy, nap végére talán kicsit jobban fogja magát érezni, más esetben meghalok. De nem, ez nem fog bekövetkezni, remélem. Megmutatom én, hogy milyen jól tudja magát érezni Raúllal az arrancar. Nem hagyom, hogy rosszul érezze magát.
- Viszont látom nem szereted a fagyit T.T Néha ehetnél valami édeset! Nézz rám, én mindig sok édességet eszek, és mindig jó kedvem van. Lehet neked is használna. Szeretnél valami mást enni? Mondjuk valami saláta félét? - mielőtt befejeztem volna a mondatot, Ranil-chan el is kezdett húzni magával. Mondtam én, hogy a saláta vagy valami hasonló jobb kedvre deríti.Bár én még mindig az édességekre esküszöm, de hát ízlések és pofonok. Nagyokat pislogva nézegettem a hamburger listát, majd mikor épp mondtam volna Ranil-channak, hogy szerintem a dupla sajtos sajtburger igazán finom lehet, Ranil leadta a rendelést egy tofuburgerre. Reménytelen T.T Sosem fogok Ranilból egy kedves, aranyos, bájos lányt varázsolni. T.T (xD). Na nembaj, ha ez Őt boldoggá teszi, akkor nem szólok bele, elvégre nekem is van elég stiklim, talán még túl sok is. Megvártam, míg Ranil jóízűen befalja a burgert, majd megfogtam a kezét és húzni kezdtem kifele az étkezőből a vidámpark irányába. Biztos már elfogyott a sor nagy része, és beléphetünk így mi is a vidámpark területére. Néhány perces jókedvű séta után vissza is értünk a vidámparkhoz, ahol sajnálattal kellett konstatálnom, hogy a sor nem fogyott cseppet sem, mióta ott voltunk. Hosszas töprengés, gondolkodás után felvillant az 1000 wattos neon fénycső.
- Ranil..izééé...nem akarunk esetleg tolakodni? *.* - kérdeztem megnyerő mosollyal az arcomon a lánytól. Igaz, hogy ráértünk, de én ki nem bírtam volna egy órát, míg arra kellett volna várnunk, hogy beengedjenek minket a parkba. Úgyis itt volt velem Ranil-chan, akibe senki sem mer belekötni, vagy ha igen, akkor az záros határidőn belül meggondolná magát úgyis...
Vissza az elejére Go down
Ranil Carrolobacco
Privaron Espada
Privaron Espada
Ranil Carrolobacco

nő
Hozzászólások száma : 82
Tartózkodási hely : Las Noches...
Registration date : 2009. Nov. 25.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 3. Espada
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 4 Cl0te11500/25000Tsubakidai Vidámpark - Page 4 29y5sib  (11500/25000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 4 EmptyPént. Márc. 19, 2010 1:23 am

Vidámparkolás Raúlkával -> Kiebellezem-e az árusokat, avagy se?


Gyorsan tüntettem el a desszertemet, majd mindenhogy, csak nem közömbösen konstantáltam, ahogyan Raúl kétségbeesve pislogott rám. Mintha csalódott volna bennem... Sajnálatos tény. Irányomban sokszor viseltetnek így azok, akik közelebbről is megismernek... Nem lehetek örökké a kemény pszichopata, aki mások beleivel akarja körberohangálni az udvart, és közben "Jippiájéé, kibeleztem ezt a balfaszt iiiis!" kiáltásokkal ugrándozna!
Lenyalogattam ujjaimról a majonézt, és éppen meg akartam jegyezni Raúlnak, hogy a majonéz egy édes dolog, amikor visszainvitált a vidámparkhoz. A sor nemhogy csökkent volna, de mintha még hosszabbodott is volna! Surprised
Ez természetesen már elfogadhatatlan volt.
- Természesen, fogunk tolakodni! - közöltem mosolyogva, majd megropogtattam a nyakamat. Csupán néhány méteren kell átfurakodnunk... és még elég alacsony is a lélekenergiája az embereknek. Ha szabadon engednék valamennyi reiatsut, sírva rohannának el előlünk, mert valami rideg, tartózkodó és gonosz jelenlétét éreznék maguk körül.
- Nem mondom hogy párdon, mert nem sajnálom... Félre! - mordultam fel, és közben megropogtattam az ökleim. Még hogy a nagyszájúak semmire sem viszik... A gyengék köréjük gyűlnek, ha van bennük vezérszellem. Én pedig kifejlesztettem egy ilyet magamban. Nem volt más választásom...
Egyik kezemmel mehfogtam Raúlét, majd a másikat használva bedúrtam magunkat a sor elejére. Így őt akár nézhetik valamiféle szenvedő alanynak is, akit magammal rángattam ide. Lehetetlenség, hogy az én szemszögemből lássák a dolgot, én itt úgyis fekete bárányként jövök ki a dolgokból.
- Okééés! ezzel meg is volnánk! Azt hiszem, meg fognak lincselni egyszer... - kezdtem el szemlélni a mögöttünk zúgolódó sort, majd megrántottam a vállam, és körülnéztem életem első vidámparkjában. A sok nevetés meg kacagás meg minden nagyon nem az én világom volt, le is fagytam tőle. Mi a jó életért örülnek ezek ennyire maguknak? Ez csak egy halom fa meg fém alkatrész egymásba szerelve meg lefestve... Semmi logikája sincs a dolognak.
- Mit akarunk mi itt csinálni?- fordultam Raúl felé, és karba tettem a kezem. Agyő, nyugodt tombolással töltött, régi szép napok. Úgy tűnik, a mai mindenféle nap lesz, csak nem szokványos.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Ranil_Carrolobacco
Raúl Suspicaz de Afuera
Privaron Espada
Privaron Espada
Raúl Suspicaz de Afuera

Férfi
Hozzászólások száma : 43
Tartózkodási hely : a szobámban..általában
Registration date : 2009. Dec. 03.
Hírnév : 15

Karakterinformáció
Rang: Primera O.o
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 4 Cl0te11000/30000Tsubakidai Vidámpark - Page 4 29y5sib  (11000/30000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 4 EmptySzomb. Márc. 20, 2010 6:13 am

Vidámpark Ranil-channal! *.*

Nyhehe. ördögi tervem, miszerint Ranillal eljutunk a sor elejére, és bejuthatunk végre a vidámparkba, úgy tűnt, hogy teljes sikerrel járt. Minden húzott odébb Ranil elől, mint a vadlibák. AZ elején azt hittem, hogy meg fogják lincselni érte (már ha képesek lettek volna rá), de nem nagyon mertek ellent mondani Ranil-chan félelmet keltű tekintetének. Bevallom, kicsit én is berezeltem tőle, hogy huhh, milyen durva csaj, de hát velem volt, szóval nem kellett tőle félnem. Amúgy is, ha bárki megpróbálta volna bántani, meg védtem volna. >.< Gyorsan odasoroltam a kasszáshoz, aki úgy nézett rám, hogy a tekintetéből sugrázott a "megölöm az anyádat is" sugallat, de nem törődtem vele, nekem jegy kellett, méghozzá azonnal.
- Jónapot, két jegyet, egész napra. ....Hogy mennyi?! Ehh...emebr..jó, adjon két jegyet.- mondtam mérgelődve a kasszás csávónak, majd kifizettem a nevetségesen drága jegyeket. Úgy tűnt, hogy a Karakurai vidámparkot is elérte a gazdasági világválság, mert úgy lehúzzák az embert, vagyis az arrancart, hogy az életkedve is elmegy a vidámparktól. Kész rablás! Legközelebb a kasszást veretem agyon Ranillal, ha ide jövök, az tuti. Akkor legalább nem kell jegyet venni, és a sor is egyből elfogy, mert mindenki beözönlik. Na nembaj, megvoltak a jegyek, így semmi sem akadályozott már meg abban, hogy bejussunk a parkba. Vissza is fordultam Ranil fele, aki egy olyan dolgot kérdezett, amit abszolút lehetetlennek képzeltem.
- Ehh? Hogy hogy mit?Hogy kérdezhetsz ilyet!? Hát szórakozunk, mi mást csinálnánk! - néztem rá tökre elhűlve. El nem tudtam képzelni, hogy kérdezhet valaki ilyet egy vidámpark előtt, amiről üvöltött, hogy az emberek szórakozni járnak ide, azért, hogy jól érezzék magukat. Vagy lehet, hogy ez a hely nem jön be Ranil-channak, és jobb lett volna, ha egy bárba viszem el? O.o Majd vidámpark után sort kerítünk arra is max..>.<
Bólintottam egyet magamnak, ezzel is biztossá téve a dolgot, aztán megfogtam Ranil kezét, és behúztam magam után a vidámparkba. Körös körül rengeteg árus, játékos stand, meg minden, az emberek szórakoztatására való cucc volt itt. Hirtelen azt se tudtam, merre menjek. Egyszer sem jártam itt, míg éltem, szóval nekem is új volt ez az egész. Tekintetemmel körbe lestem, hogy mi is lenne a legeslegjobb dolog a kezdésnek, és szemeim csillanva megakadtak a dodzsemen.
- Raniiiiil, mi lenne, ha a dodzsemmel kezdenénk? Neked is tetszene, biztos vagyok benne! - böktem az építmény felé. Válaszát meg sem várva kezdtem húzni a dodzsemek felé. Miért is várnám meg? Úgyis nemet mondana, ha egyből elkezdem vonszolni, és beültetem egy dodzsem autóba, mielőtt válaszolhatna, akkor már nem tud ellenállni! Istenem, mekkora zseniális terveim vannak nekem, ehh...xD
Vissza az elejére Go down
Ranil Carrolobacco
Privaron Espada
Privaron Espada
Ranil Carrolobacco

nő
Hozzászólások száma : 82
Tartózkodási hely : Las Noches...
Registration date : 2009. Nov. 25.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 3. Espada
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 4 Cl0te11500/25000Tsubakidai Vidámpark - Page 4 29y5sib  (11500/25000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 4 EmptyHétf. Márc. 22, 2010 9:41 pm

Vidámparkolás Raúlkával -> A dodzsemek és egyebek eddig ismeretlen veszélyei Surprised

Kezdetben úgy éreztem magamat, mint valami idióta kisiskolás, aki egy teljesen egyértelmű kérdést tett fel. Sajnálom, ez van... Ez a hely korábban nagyon nem az én világom volt, és különben is! Én akarom magam jól érezni itt? Vicc az egész... Akkor vagyok elememben, ha levezethetem a feszültségem egy-két ellenséges személyen, olyan apróságokkal, mint pl.: kibelezés, kasztrálás... Tudom, kicsit véres és érdekesen egyedi tulajdonságom ez is... De azt azért mégsem fogom megengedni, hogy bárki is hozzámérjen! Soha, de soha többet!
Ezen elhatározásom pedig szépen dugába is dőlt, amikor is Raúlom a kezemnél fogva bevontatott a vidámparkba. Tökéletesen bezárkózva pislogtam jobbra meg balra, hogy milyen helyre kerültem. A "Te jószagú...." felsóhajtásom után megadtam magamat, ami egyébként tényleg nem jellemző rám. Egy próbát megér, már csak azért is, mert egy olyan egyénnel jöttem el ide is, akinek pár órával ezelőtt még a létezéséről se tudtam. Szívem szerint, illetve, ha az eszemre hallgatok, takarodtam volna haza kempelni a szobámba, hogy kifogyott az akril. De sajnos még mindig az én mély tiszteletű Aizen-samám megjegyzése csengett a fülemben, és ha az életemről van szó, akkor bármire hajlandó vagyok. És bár a véleményem tényleg megvolt Aizenről, kénytelen voltam hozzá hű lenni, hiszen nélküle nem jutottam volna el oda, ahol ma vagyok.
Gondolataimból kizökkentett, hogy egy dodzsemben találtam magam.
- Hogy kerültem én ide? - ez volt az első kérdésem, miután a kormány fogó kezemre pillantottam. Legalábbis az a kormány volt, ha jól emlékeztem rá. Soha életemben nem láttam még dodzsemet, nem ültem benne, azt se tudtam, hogy eszik-e, vagy isszák. Talán csöppet meglátszott rajtam hogy életem elmúlt párszori évtizedét javarészt a szobámban töltöttem vagy úgymond heccelgettem az ellenfeleket?
- Raúl... Biztos vagy benne, hogy jó ötlet engem ide bepakolni? - néztem le a szűk valamire, amibe belepréselődtem. No, nem a fölös kilóimról beszélek, mert az nincs. Kifejezetten csinos voltam, mindenem megvolt, ami kellett, sőt, felül mintha több is lett volna kevéssel abból, mint amennyi kellett volna..,
Néztem, hogy mit művelnek a többiek, és elkezdtem őket utánozni. Már csak azért is, mert nagyon nem abból a fajtából vagyok, aki feladja próbálkozás nélkül, vagy egyáltalán feladja. Pedig sokszor könnyebb lenne...
- Szórakozás... - motyogtam bosszúsan, és rápillantottam arra, aki nekem jött. Nem szerettem, ha bökdösnek, azt meg még úgyse, ha belém jönnek. Bosszúsan pislogtam és beharatam a szám szélét, hogy ne kezdjek el hangosan anyázni, mert nem szerettem volna lejáratni magam végérvényesen Raúl előtt. Bár kíváncsi vagyok, miket gondolhat rólam a pszichopata idiótán kívül...
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Ranil_Carrolobacco
Raúl Suspicaz de Afuera
Privaron Espada
Privaron Espada
Raúl Suspicaz de Afuera

Férfi
Hozzászólások száma : 43
Tartózkodási hely : a szobámban..általában
Registration date : 2009. Dec. 03.
Hírnév : 15

Karakterinformáció
Rang: Primera O.o
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 4 Cl0te11000/30000Tsubakidai Vidámpark - Page 4 29y5sib  (11000/30000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 4 EmptySzer. Ápr. 07, 2010 5:33 am

Vidámpark Ranil-channal! *.*

Ha valami fel tudja vidítani az ember/shinigamit/arrancart/más egyéb fajhoz tartozó lényeket, akkor az a dodzsem. Mi sem jobb annál, ha "száguldozhatsz" a dodzsempályán, kerülgeted a többieket, vagy épp összeütközöl velük! Tiszta halálos iramban! Gyorsan bele is szuszakoltam Ranilt az egyik játék autóba. Belefért, nem lógott ki semmije, szóval nem tudom, miért nézett rám olyan értetlenül.
- Már hogy ne lett volna jó ötlet téged beültetni ide?! Tetszeni fog, meglátod! - vigyorogtam rá egy sort, majd otthagytam a lányt és elsiettem a saját autómhoz is. Biztos voltam benne, hogy Ranilnak is tetszeni fog, hiszen mindenkinek tetszik a dodzsem.
3-2-1 GOOO! El is indulhattunk végre, és kilőttem a dodzsememmel. Komolyan mondom, Schumacher hozzám képest kispályás gokartvezetőnek számít, olyan beleéléssel és tehetséggel mentem. És mindezt úgy, hogy emberi életemben messze elkerültem a vidámparkot, mivel többnyire inkább csak az állatkertbe mentem rajzolgatni a nagymacskákat. Hát most már ez is megtörtént, itt vagyok a vidámparkban, és dodzsemezek. Fusson előlem ki elő, ki holt! Ahhoz képest, hogy először próbáltam, nem is ment rosszul. Szlalomoztam, drifteltem, ütköztem, toltam, mindent, amit csak lehetett. Az egyik éles kanyar után még Ranil-channal is ütköztem egy szépet. Szegény elég morcos fejet vágott, de reméltem, hogy azért valamennyire tetszik neki. Én elvoltam mindenesetre. Sajnos, mivel minden jónak vége szakad egyszer, úgy a dodzsem kocsik is megálltak egy idő után, és hiába tapostam nagy beleéléssel továbbra is a gázpedált, csak nem ment tovább. Mikor végre leesett, hogy vége a körnek, utolsóként kikecmeregve a járgányomból odasiettem Ranil-chan mellé, arcomon hatalmas vigyorral.
- Tök jó volt nem? Még egyszer veled is ütköztem! - úgy döntöttem, kitörő örömömben megnyomorgatom a lányt úgy jó igényesen, szóval megnyomorgattam jó igényesen. xD
Ranil-chan nem látszott valami húdenagyon feldobottnak még így sem. Látszott rajta, hogy nehezére esik kicsit kikapcsolódni, és jól érezni magát.
- Ranil-chaaan, mi a baj? Miért nem tudsz kikapcsolódni? Hisz ezért vagyunk itt, hogy jól érezd magad. Engedd el magad, ne feszengj! - mondtam jókedvűen neki, és elkezdtem húzni magam után a céllövölde felé. Gondoltam, ha a dodzsem nagy falat volt, kezdjük a legkisebbekkel, hátha úgy jobb kedvre derül a lány. Úgyse hagyom addig békén, míg meg nem ereszt egy őszinte, jókedvű mosolyt. >.<
Néhány lépés után oda is értünk a célponthoz, néhány ember volt előttünk, ők gyorsan feladták a próbálkozásukat, és sorra is kerültünk. Gondoltam, magamhoz ragadom a kezdeményezést, és lövök Ranil-channak valami plüss állatot, így fel is kaptam a kezembe az egyik légpuskát, vagy mi ez, és nyelvkinyújtva próbáltam koncentrálni, hogy jó célpontot találjak el.
Hát, eltalálni eltaláltam valamit, csak nem azt, amit kellett volna. Szegény pultos még azután is engem szidott, miután leraktam gyorsan a kezemből a fegyvert, és átadtam inkább Ranilnak. (fenékbe lőtte Raúl az árust..xD)
- Próbáld meg inkább Te! Biztos több tehetséged van hozzá, mint nekem! - mondtam kissé zavartan, pirulva, tarkómat vakargatva, és inkább megkerültem a lányt, hogy messzebb kerüljek a pultos csávótól.
Vissza az elejére Go down
Ranil Carrolobacco
Privaron Espada
Privaron Espada
Ranil Carrolobacco

nő
Hozzászólások száma : 82
Tartózkodási hely : Las Noches...
Registration date : 2009. Nov. 25.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 3. Espada
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 4 Cl0te11500/25000Tsubakidai Vidámpark - Page 4 29y5sib  (11500/25000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 4 EmptyCsüt. Ápr. 08, 2010 3:04 am

Vidámparkolás Raúlkával -> A dodzsemek és egyebek eddig ismeretlen veszélyei Surprised


Édes szent atyám, hogy fogom én ezt a napot túlélni anélkül, hogy bármit is tönkretennék, bárkit is kibeleznék, bármi súlyosat is tennék? Ez a dodzsem vagy mi a halál már így is annyira felidegesített, hogy ökölbe szorult kézzel másztam ki belőle. Úgy tűnik, nálam fizikai képtelenség a szórakozás.
Mély sóhaj kíséretében szegődtem Raúl nyomába, és mosolyogva bólogattam, amikor mondta hogy mennyire jó volt, meg még belém is jött. Ó, de még mennyire jó volt! Szívesen nyúltam volna át egy másik kocsiba eltörni valaki nyakát, de számomra érthetetlen okból mégsem tettem. Minden bizonnyal pirulához van ennek köze...
Semleges fejjel néztem a sok vihogó hülyét, és kezdett bennem tudatosodni, hogy tényleg baj van velem. Nem akartam egy plázapicsává változni, félreértés ne essék. Csak... lehet e nem a legjobb megoldás, hogy ilyen vagyok. De sajnálom, én tényleg ilyen vagyok. Nem bírok változtatni... Ez van, és úgy tűnik, Raúl is kezdi elfogadni a dolgot, hogy én már csak egy ilyen fapofa vagyok... bizonyos értelemben. Nem szeretem, ha lökdösnek >.<
Persze a nyomorgatása fölött még mindig nem tértem napirendi pontra, és igyekeztem hozzá vidám arcot vágni, még meg is próbáltam ölelni, aminek az lett a következménye, hogy a tenyeremet a hátára tettem, és dermedten álltam úgy húsz másodpercig.
- Sajnálom Raúl, ez a dodzsem vagy micsoda nekem nem jött be... Nem szeretem, ha nekem jönnek, ez csak hergel engem. - mosolyogtam zavartan, majd hátradobtam a hajamat a vállam fölött.
A céllövölde láttán már tényleg őszintén kezdtem el lelkesedni, és hevesen szurkoltam Raúlnak, hogy eltalálja a célpontot. El is találta, csak nem azt, amit kellett volna. Könnyesre nevettem magam az árus szerencsétlenségén, és élvezettel vettem célba a célt és még el is találtam. Miért ne találtam volna el? Nem hiába van nekem pár késem az övemben, amikor Las Noches utcáit járom...
Miután kezembe kaptam a fekete valamit, Raúl kezébe nyomtam, és negédes, sátáni mosollyal közöltem az árussal, hogy van még egy lövésem. Nem is tiltakozott, csak utálkozva pislogott Raúlra, és én meg tök véletlenül a mellbimbóját lőttem el szegénynek. gyorsan ledobtam a puskát, és kuncogva rángattam el a helyszínről Raúlt, aki valószínűleg halálra rémülve nézte az árust...
- Kellett randán néznie rád... - motyogtam, miközben a popcornos kocsit vettem célba.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Ranil_Carrolobacco
Raúl Suspicaz de Afuera
Privaron Espada
Privaron Espada
Raúl Suspicaz de Afuera

Férfi
Hozzászólások száma : 43
Tartózkodási hely : a szobámban..általában
Registration date : 2009. Dec. 03.
Hírnév : 15

Karakterinformáció
Rang: Primera O.o
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 4 Cl0te11000/30000Tsubakidai Vidámpark - Page 4 29y5sib  (11000/30000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 4 EmptyKedd Ápr. 20, 2010 8:03 pm

Vidámpark Ranil-channal! *.*

Kissé hátra lépve figyelte, ahogy Ranil-chan betölti a légpuskát, és célozni kezd vele. Biztos voltam benne, hogy tud célozni, mert ki tudna, ha nem Ranil-chan? Nem mintha nekem gondom lett volna a célzással, mert például egész jól megy a célzás, egy egy jól megtermett barát kell célba juttatnom, mintha egy fahengerből kéne izéket lövöldöznöm egy konzerves doboz felé. Na, szóval meg is lett a lövöldözésnek az eredménye. Az árus fájós hátsóval, mogorván lesett, Ranil pedig célba lőtt, és a végén kaptam egy fekete jaguár plüsst! *.* Épp vissza adtam volna Ranil-channak a plüsst, mikor artikulátlan bömbölés rázta meg a környéket. Néhányat pislognom kellett, mire rájöttem, hogy ez a közelben van, mégpedig a céllövöldés fószer üvöltözik, aztán már azon kaptam magam, hogy a szélben lobogok Ranil-chan után, mint valami győzelmi zászló. Kis időbe beletelt, mire leesett, hogy mi is történt. Aztán végül is egy kis fejvakargatás után ráhagytam Ranil-chanra, hadd örüljön, de az tuti, hogy céllövöldének többet a közelébe nem megyek.
-Áh, nem kellett volna... Itt van az ajándékod, Ranil-chan! - adtam át neki nagy szemekkel a plüss jaguárt. Nekem nem kellett, látok elég jaguárt, ha akarok, főleg, mivel csak át kell lépnem hozzá ressurectiónba, mivel történetesen én is az vagyok valamilyen szintig.
Na, hát ezzel végeztünk, így vagy úgy, szóval új szórakoztató pont felé kellett nézni, ami nem volt olyan nehéz feladat, mivel történetesen ugyebár egy vidámpark közepén voltunk, és ugyebár a vidámparkokban van néhány szórakoztató hely. Erősen fókuszálni kezdtem, hogy mivel is kéne folytatni. Szemeim egy ideig újra a dodzsem hívogató "cégtáblájára" irányult azzal a céllal, hogy mi lenne, ha még egy kört mennénk...persze, így is majdnem tömeggyilkosság lett belőle, szóval elég volt egyszer mára, Ranil-chan nem volt oda érte sajnos, majd talán az óriáskerék tetszeni fog neki, merthogy az a következő célpont.
Ó igen, óriáskerék powa! *.* Az is egy jó dolog. Megy felfele, meg levele, közben jókat lehet dumálni, meg lesni a várost meg a környéket. Nincs ennél jobb...igazából van, csak most nem jut eszembe. xD
- Nah, Ranil-chan, irány az óriás kerék. Reklamációt nem fogadok el. >.> - ez a húzózkodás nagyon megy. Először én Rnailt, utána Ő engem, aztán most megint én kezdtem el húzni Ranil-chant. Ez van sajnos, mégsem várhatom meg, míg nemet mondd. Majd ha az egyik kabinban ülünk, akkor ellenkezhet, mert már mindegy lesz. Az óriáskerék felé haladva szemem hirtelen fennakadt egy másik jó dolgon, így egy perc múlva már mindegyikünk kezében egy jó nagy adag pattogatott kukorica volt.
- Ezt meg tudod enni nem? Ez nem édesség, ez kukorica, pattogatva...szóval érted...(xD) - magyaráztam gyorsan a lánynak, és már húztam is tovább az óriáskerék felé.
Nemsokára meg is érkeztünk a célhoz. A néhány emberes sor gyorsan eltűnt, így semmi sem akadályozott meg minket már abban, hogy beüljünk, szóval beültünk. xD
- Egész jó ez a hely nem? Sok érdekesség van. Nekem eddig tetszik! - mondtam lelkesen Ranil-channak, és vártam, hogy elinduljon a móka.
Vissza az elejére Go down
Ranil Carrolobacco
Privaron Espada
Privaron Espada
Ranil Carrolobacco

nő
Hozzászólások száma : 82
Tartózkodási hely : Las Noches...
Registration date : 2009. Nov. 25.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 3. Espada
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 4 Cl0te11500/25000Tsubakidai Vidámpark - Page 4 29y5sib  (11500/25000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 4 EmptySzer. Ápr. 28, 2010 3:55 am

Vidámparkolás Raúlkával -> A dodzsemek és egyebek eddig ismeretlen veszélyei Surprised


Szájhúzva követtem Raúlt, és közben a popcornomat szorongattam. Az íze egész jó volt, valószínűleg a mindennapos saláta-csemegét fel fogja váltani. Némán nyaltam meg a szám, amikor a levegőben terjengő vérszagot megéreztem. Lehet, hogy csak hallucináltam az egészet, és valójában semmi ilyesmi nem is volt sehol? Kifejezetten elégedett voltam afelől, hogy a fekete rúzsom egyáltalán nem tud elkenődni. Pedig volt rá már kísérlet, és jelentkezők is lettek volna. Még hogy az én számat elkenni... A sok kis csicskafejűt se tudja értékelni az életét. Nem érdemes belém kötni... Ha nem ölöm meg, addig tépem, míg meg nem sértem valahogy. Még mindig nem értem, egyes kis pondrók miért hiszik azt, hogy többre vihetik nálam. Bár, egy volt Espada szerint lehet, hogy én is csak egy ugyanilyen pondró voltam egykor... A pondrókat el kell taposni minél előbb. Nem engedhetem meg, hogy letaszítsanak a rangomról, mert az egyrészt a halálomat jelentené, vagy pedig azt, hogy el kell tűnnöm Las Nochesből. Nem fogom megengedni, hogy bármelyik is megtörténjen. Még egyszer nem engedhetem meg, hogy egy olyan… patkány, mint Krázus eltűnjön előlem sértetlenül. Főleg, hogy egy eléggé veszélyes egyén volt, legalábbis abból ítélve, ahogy bűvészkedett ott. Idióta, tapló paraszt, egocentrikus balfasz, aki istennek hiszi magát. Szemétláda majom, arcátlan dög, tisztelet tudatlan paraszt. ><
A plüssjaguár feje kezdett vészesen megfeszülni, amint jobban szorítottam a nyakát a kelleténél. Dühösen mordultam fel, és rúgtam bele az egyik kavicsba, majd nyugalmat erőszakoltam magamra, és kudarcba fulladt a mosolygási kísérletem. Helyette inkább az óriáskerék tanulmányozásával voltam elfoglalva, és nyeltem egyet. Nem féltem tőle, a magasságtól sem, ez a szórakozási lehetőség ráadásul kezdte elnyerni a tetszésemet. Nem is volt annyira rossz ötlet ez a kirándulás. Lehetséges, hogy eddig csak a rossz módot próbáltuk megragadni a szórakoztatásomra?
- Ehm… nem, tényleg nem annyira rossz ez a vidámpark. - hagytam annyiban a dolgot, és hagytam azt is, hogy Raúl örüljön. Végülis kívülről tényleg csak annyi látszott, hogy sodródok az eseményekkel. Amint eszembe jutott az árus feje, mikor tudatosodott benne a mellbimbója hiánya, gúnyos mosolyra szaladt a szám, és közel álltam hozzá, hogy elnevessem magam. Annyira vicces volt a feje. ><
Beletömtem pár szem kukoricát a számba, és miután Raúlra néztem, halkan megjegyeztem, hogy ez nekem tényleg sokkal jobban bejön, mint a fagyi. Van pár furcsa szokásom: nem szeretem a húst és az édességet. Megvannak az okaim rá. Édességet régen sohasem kaptam, most sem vágyom utána. Túlságosan szokatlan nekem az íze. Az állatokat meg sajnálom enni, több részvétet érzek irántuk, mint a saját szánalmas fajtám iránt. Arrancarok… annyira megvetni valóak vagyunk.
- Lesz még valami terved mára, Raúl? – néztem rá, majd lefelé. Egyre magasabbra kerültünk, én pedig egyre hevesebben dobogó szívvel nyugtáztam, hogy ez nagyon is tetszik nekem. Talán el is árultam magam az izgatott mocorgással, de annyira nagyon nem érdekelt: örültem, hogy végre valami tényleg kezd felspanolni. Ráadásul semmi köze a gyilkoláshoz vagy a kínzáshoz! Már majdnem vígan szorongattam a jaguár fejét, akiről beugrott az, hogy el kellene nevezem.
- Raúl! Mi legyen a neve a jaguáromnak? – néztem rá tanácstalanul. Nem mintha nem jutott volna az eszembe magamtól is pár név,de a "Killerbaby" és a "Murder" nem tűntek jónak egy ilyen aranyos plüssjátéknak.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Ranil_Carrolobacco
Raúl Suspicaz de Afuera
Privaron Espada
Privaron Espada
Raúl Suspicaz de Afuera

Férfi
Hozzászólások száma : 43
Tartózkodási hely : a szobámban..általában
Registration date : 2009. Dec. 03.
Hírnév : 15

Karakterinformáció
Rang: Primera O.o
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 4 Cl0te11000/30000Tsubakidai Vidámpark - Page 4 29y5sib  (11000/30000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 4 EmptySzer. Május 12, 2010 3:32 am

Vidámpark Ranil-channal! *.*

Ideje lett volna már, hogy elinduljon az óriáskerék, de még mindig szálltak befelé az emberek a kabinokba. Ki a francot érdekelnek, induljunk már. A lényeg, vagyis én, és Ranil-chan már bent voltunk a kabinunkban egy ideje, más meg nem számított. >.< Kedvem lett volna odamenni az óriáskerékkezelőhöz odamenni és megmondani a magamét, de mikor megláttam, hogy az illető egy 2 méter magas, 4 méter széles debella állat, aki mindenbizonnyal egy gorilla nem is annyira távoli rokona (mivel szőrös is volt xD), nem akaródzott kiszállni a kabinból, szóval inkább maradtam egy helyben és azt figyeltem, hogy Ranil-chan, -nyilván tudtán kívül- le akarta fejezni a plüssjaguárt. T.T Pedig az én ressum is jaguár T.T. Szerencsére időben észbe kapott, és nem hullott a kapin poros padlójára a jaguár feje, legalábbis egyelőre. Néha ijesztő tud lenni Ranil-chan. Remélem én nem fogom sosem felidegesíteni, mert nem élném túl. O.o
- Na látod! Hát persze, hogy nem rossz! Hazudnék én neked? - kérdeztem nagy szemekkel, majd hirtelen összerezzentem az ijedtségtől, mikor egy rángással elindult a kabinunk felfele. Ideje volt már, de azért ennyire nem kellett volna. Mindenesetre lassan, de biztosan haladt felfele a kerék kabinja, és ezzel hamarosan szemünk elé is tárult Karakura városának látképe, és közvetlen környéke. Igazán szép látvány volt, már ezért megérte felülni a játékszerre, de még nagyobb öröm volt látni azt, hogy Ranil-channak is tetszik a dolog. Ha már a dodzsem nem jött be neki, legalább ez bejön. Azóta se értem, hogy az miért nem tetszett a lánynak, hogy az egyik legjobb dolog az egész vidámparkban, a hullámvasút után. >.< Tényleg! A hullámvasút! Arra is fel kell ülnünk mindenképp. Sőt, az óriáskerék után az fog jönni, ezt már most eldöntöttem. Jót virulva saját zsenialitásomon szedtem pár darabot Ranil-chan kukoricájából, majd jókedvűen rágcsáltam mellette.
- Hát persze, hogy lesz! Nekem ne lenne?! Ezután a hullámvasút fog következni! Ha ez tetszik neked, akkor azt egyenesen imádni fogod, Ranil-chan! *.* Meg utána is lesz. Még sok-sok dolog van itt, amit meg KELL néznünk! - igazság szerint a hullámvasút utánra nem volt ötletem, de mivel a vasút ötlete is itt, az óriáskeréken jutott az eszembe, egyelőre napolta ma dolgot. Majd hullámvasutazás közben megihletődöm, és mire szükségünk lenne rá, már kész is lesz az új útitervem! Ott van még a...szellemszállás, meg a körhinta, meg a mittudomén még mi. Sok cucc van még, amit nem próbáltunk ki, szóval lesz még dolgunk bőven.
- Hmm...fogós kérdés. Ha engem kérdezel, legyen a neve Raúl! Az én resum is jaguár, csak azért, még mielőtt azt hinnéd, hogy egoista vagyok..>.> - magyaráztam meg gyorsan a dolgot, és inkább csendben maradtam. Hülye ötlet volt felhozni egyeltalán. Az Ő plüsse, majd kitalál neki valami frappáns nevet, nem az én hülyeségeimet kéne megfogadnia. Biztos ezt az egészet unja már, csak azért mondta, hogy én örüljek. >.> Jónéhány kört megtett már az óriáskerék, és úgy tűnt, hogy ez az utolsó, mivel mikor leért, megállt, és nem mozdult többet. Nagy sóhaj közepette kászálódtam ki a kabinból, majd bevártam Ranil-chant, és elkezdtem húzni a hullámvasút fele, mivel azt mondtam, hogy az lesz a következő állomás, és itt az van amit én mondok. >.< xD
Vissza az elejére Go down
Ranil Carrolobacco
Privaron Espada
Privaron Espada
Ranil Carrolobacco

nő
Hozzászólások száma : 82
Tartózkodási hely : Las Noches...
Registration date : 2009. Nov. 25.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 3. Espada
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 4 Cl0te11500/25000Tsubakidai Vidámpark - Page 4 29y5sib  (11500/25000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 4 EmptySzer. Május 12, 2010 7:52 pm

Vidámparkolás Raúlkával -> A dodzsemek és egyebek eddig ismeretlen veszélyei Surprised

Határozottan merem azt állítani, hogy a beteges kínzási és gyilkolási kényszerem jelentős mértékben elkezdett csökkenni. Márpedig ennek az oka a mellettem kuporgó Raúl volt. Lehetséges, hogy szegény álmos személyisége engem is annyira letunyít, hogy már nincs energiám ilyesmin törni magam? Mindenesetre igazán kellemes volt több időt szentelni a körülöttem levő dolgokra, és mondhatom, a levegőből is kezdett eltűnni a vérszag! Surprised Lehet, hogy hipóval mossák fel, vagy én kezdek lecsillapodni. De vajon....errefelé honnan kerülhet vér valahova? Mondjuk valaki kiesett a dodzsemből és halálra gázolták? Bár ennek az esélye olyan kicsi...
Csodálkozva figyeltem a látképet, amint egyre feljebb kerültünk, és megállapítottam, hogy ez nagyon is jól néz ki *.* Mégiscsak van rá némi esély, hogy nem végzem anyaszomorító savanyú vényasszonyként. Izgatottan rágcsáltam a pop-cornomat, és közben azon gondolkoztam, hogy hogy is hangzana, ha a jaguáromhoz beszélve mászkálnék Las Noches folyosóin. Nos, ha már a pszichopata képzet egy ideje fent áll, ideje lesz hozzátársítani az őrültet is. Nem, ez azért mégiscsak távol állna tőlem. Inkább be kellene szerezni egy élő állatot, amit vihetnék magammal mindenhová. Mondjuk egy kígyót? Azoknak úgysem kell sok minden, és az etetésüket is könnyen meg lehet oldani. Ráadásul, az élőlények többsége parázik a kígyóktól, így hát nekem csak előnyömre válhatna egy gyönyörűség gondozása. Mondjuk, esetleg, egy kisebb fajta piton?
Gondolataimat gyorsan visszatereltem az eredeti problémámra, de elhatároztam, hogy hamarosan szerét fogom ejteni egy kígyóvásárnak, méghozzá, ha nem egyedül, akkor Raúlkával.
- Oké, legyen a neve Raúl. - vigyorodtam el, és rápillantottam pirulára, majd felé nyújtottam a popcornos dobozom, hogy vegyen belőle nyugodtan. Nem volt szokásom a közösködés, most mégis egészen könnyen ment. Aztán lassan megint eszembe jutott a napom eddigi második fénypontja, és halk kuncogásba kezdtem. Kicsit sem tűntem őrültnek, áh, dehogy, de nem érdekelt, hogy minek tűnök, vagy minek nem. Tudtam, hogy csak kevés kell ahhoz, hogy olyan tökéletes legyek, mint amilyen lenni akarok, így hát elégedetten pislogva szálltam ki az immár megállt óriáskerékből. Még szusszanni se volt időm, máris jött megint a kézen fogva húzás az előbb említett hullámvasút felé. Nem ellenkeztem, hátha megint valami jó sül ki belőle, de szerintem még mindig nem tűnt fel az engem hurcoló Raúlnak, hogy megyek már önmagamtól is, ha nincs a dologban dodzsem. Dodzsem... már a puszta rágondolástól is dühös leszek, és a kelleténél megint erősebben kezdtem el szorítani plüss Raúl nyakát. Idióta az is aki kitalálta. Hogy lehet azt élvezni? >.> Amikor lökdösik az embert, belemennek, aztán még van hozzá bőr a képükön, hogy kiröhögjék az áldozatot... Ha ez HMben menne, és belém jönnének, biztos nem fognám vissza magam, de itt emberek vannak, és sajnálatos módon nem kezdhetek hozzá mészárolni őket. A rangommal felelősségtudat is jár, és vissza kell fognom magam -.-
- Ez de rohadt jól néz ki! - terelődött el a figyelmem megint, és pár pillanatig csak nézegettem a hatalmas valamit, amibe készülünk beleülni. Félelem, biztosan azzal jár, az pedig mindenképpen csak jót jelent! Még szemtanúja is lehettem neki, hogy egy-két egyén zöld arccal, halálra váltan mászott ki a helyéről, így én meg se várva semmiféle invitálást vagy segítséget, vigyorogva és villámgyorsan vágódtam be egy helyre, és vártam, hogy Raúl mellém telepedjen. Másik Raúlt megint szorongatni kezdtem, de ezúttal nem dühöngési célból, hanem csak úgy, mert jól esett. A pop-cornból már semmi sem maradt, így az üres doboz egy kukában landolt, most mégis éreztem a rágcsálnivaló hiányát. Az a sós kukorica hiába volt finom, egyáltalán nem lakatott. Én pedig szerettem enni, bár így is megkaptam azt, hogy kannibál vagyok. Azért, mert nem volt más lehetőség arra, hogy életben maradjunk. Könnyen beszélt az a ficsúr is, ha neki is meg kellett volna tapasztalnia ezt az életet, nem így beszélne. -.-
De elindultunk, úgyhogy voltam olyan nagylelkű, és átadtam magam az eseménynek. Egyre csak gyorsultunk, és már fel is hangzottak az első rémült sikolyok, én pedig vigyorogva élveztem az arcomba csapó szelet. Ez jobb, mint egy születésnap... Sokkal több örömöm rejlik benne, legalábbis. Néha még a szemem is lehunytam, hogy a látnivaló ne vonja el a figyelmem a gyorsaságról, az arcomba csapó levegőről és a váratlan fordulatokról. aztán ennek is vége lett, mint mindennek, és hevesen zakatoló szívvel szálltam ki a járműből.
- Ez volt a napom eddigi fénypontja. - jelentettem ki, és kinyújtóztam. Még a nyakam is megtornáztam, mert egy kissé megmerevedett a hullámvasúton. Aztán beleszimatoltam a levegőbe, és hamarosan meg is találtam, amit kerestem: egy hatalmas bódét, ahol mindenféle kaját árultak. Csak lesz valami nekem való is ott... Így hát belekaroltam Raúlba, és azzal a felszólalással húztam oda, hogy nekem most ennem kell valamit, meg különben is, szomjas vagyok. A szemem elé táruló látványtól azonban majdnem rosszul lettem: ott sütötte a hamburgerhúsokat előttem, én pedig kis híján nem bírtam leküzdeni az öklendezési kényszerem. Ökölbe is szorult a kezem, és gyorsan visszafojtottam a lélegzetem, meg nyeltem is párat, nehogy lehányjam a pultot.
- Sült...gesztenyét... - mordultam fel, és belenyúltam a zsebembe valamennyi pénzért. Miután megkaptam amit akartam, olyan gyorsan húztam el onnan tisztább levegőt venni, meg száműzni a retinámba beleégett képet, hogy szinte porzott utánam az út. Undorító féreg... egyáltalán nem is higiénikus, ráadásul... szegény állatok... Megérdemelné, hogy vele is hasonlóképpen bánjanak el. Vajon akkor is ilyen vidáman vigyorogna a fogatlan pofájával, ha őt sütögetném nyárson?! -.-
Inkább egy padra levágódva elkezdtem eszegetni a gesztenyémet, és néha morogtam egy sort magamban. Aztán amikor befókuszáltam, hogy merre van pirula, odasétáltam mellé, és megkínáltam a gyorsan szerzett kajámmal.
- Nos akkor, merre tovább? Az előbb láttam egy szellemházat, vagy mit. Akarsz oda menni? - kérdeztem, és most rajtam volt a sor, hogy a kiszemelt cél felé kezdjem el húzni. Persze előtte a kezébe nyomtam a plüss jaguárt, máskülönben képtelen lettem volna őt bevonni a szellemes dologba.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Ranil_Carrolobacco
Soi Ayumi
11. Osztag
11. Osztag
Soi Ayumi

nő
Aquarius Horse
Hozzászólások száma : 83
Age : 34
Tartózkodási hely : Talán épp mögötted...
Registration date : 2009. Mar. 09.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag 8. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 4 Cl0te5000/15000Tsubakidai Vidámpark - Page 4 29y5sib  (5000/15000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 4 EmptyCsüt. Május 13, 2010 9:26 pm

//Esztelen alakulat...//

Már kezdtem totál jól beleélni magam az alant elterülő vidámpark nyújtotta szórakozási lehetőségekbe, amikor a már jól ismert energiát megéreztem.
Nem kellett törnöm az agyam, hogy vajon, miért épp egy bazi nagy vidámparka húzza be a belét az az őrült hollow.
Hetek óta ennek az eszementnek voltam a nyomában, tehát nekem már meglepetést nem igazán fog okozni. Nem egyszer csúszott ki a kezeim közül a piszok de, most pontot teszünk az ügy végére.
Utána pedig jöhet a buli.
Ennek gondolatára kárörvendő mosoly kúszott arcomra.
- A legjobb az lesz, ha...
Mondatomat félbeszakította a mellettem elsuhanó Kodama látványa. Felvont szemöldökkel filóztam, hogy most mi a fészkes fenére vetemedik.
Néhány ezrednyi másodpercbe bele is telt mire ráeszméltem a dologra.
~ A baromja! Támadni akar...~
- Matsuki! Keresd meg a lányt! Én addig jobb belátásra bírom forrófejű őrültünket...
Matsuki bólintott egyet, aztán el is párolgott a helyszínről. Figyelmemet újfent Kodamára fordítottam.
Egy kevéske shunpo segedelmével már ott is teremtem Kodama mellett alig négy lépésnyire.
Egy szempillantás alatt mozgásra bírtam Tsumetai Sendot.
A másodperc töredéke alatt több tucatnyi Jeges Halál száguldott Kodama felé.
Fémes csendüléssel sorozta Tsumetai Sendo a fiú támadásra lendülő zanpakutoját.
Jeges csillogással sziporkáztak a levegőben a jégtörmelékek zanpakutom haladásának nyomán.
A következő pillanatban már ott is voltam a fickó mögött, és vészesen felcsillanó szemekkel meredtem rá.
- Elment az eszed?
Kérdőn néztem a felém fordulóra. Minden bizonnyal állati pipa lehet rám, amiért meggátoltam saját szórakozásában, ám most ez izgatott a legkevésbé.
- Vérfürdőt akarsz rendezni, hogy ilyen tömegben harcolnál? Talán jobb volna elcsalni...
Meg sem vártam a válaszát, s már el is shunpoztam az egyik céllövölde bódéja mellé. Annak az oldalának támaszkodva vártam be Kodama-t.
- Matsuki már elhúzott megkeresni azt a gyereket, akire rátapadt ez a dög. A gyerek kell neki... Hát felkínáljuk ezüst tálcán...
Fejemmel a vidámparkhoz nem is olyan túl távoli parkocska felé intettem.
- Ott nem lesznek útban az emberek... Ott szórakozhatunk kedvünkre azzal a lidérccel.
Tekintetemmel az eget pásztáztam, bár Matsuki még mindig sehol nem tűnt föl.
Vissza az elejére Go down
Daisetsu Kodama
13. Osztag
13. Osztag
Daisetsu Kodama

Férfi
Hozzászólások száma : 8
Tartózkodási hely : Soul Society
Registration date : 2009. Nov. 01.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 13. osztag 5. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 4 Cl0te5000/10000Tsubakidai Vidámpark - Page 4 29y5sib  (5000/10000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 4 EmptyPént. Május 14, 2010 8:34 pm

//Esztelen alakulat...//


Már majdnem ott voltam. Már majdnem le tudtam csapni rá, mikor hirtelen megjelent Ayumi zanpakutoja épp előttem elsuhanva. Természetesen ez megtette a hatását. Megtorpantam. Összeszűkült szemekkel fordultam meg, hogy beszóljak valamit.
-Te kis...
De Ayumi már ott sem volt. Legalábbis nem közvetlenül mögöttem. Nem messze állt meg egy céllövölde mellett. Egy pillanat alatt ott is termettem. Nem volt valami jó kedvem, de beláttam, hogy jobb ötlet, ha nem verem/verjük szét a egész vidámparkot emberestül együtt, hanem inkább elcsaljuk a mocsok hollow-t.
-Jó, rendben. Előbb is szólhattál volna. Tudod, hogy nem szeretek várakozni. Egyébként is, véleményem szerint egy pontos csapással végezni lehetett volna vele. Mivel nem vett észre egészen addig, míg nem zavart meg valaki.
Felhúztam az orrom, majd az említett parkhoz mentem pár shunpo segítségével. Donarut visszatettem a hüvelyébe. Mert hát Matsukit ismerve nem garantált, hogy az említett lányka egyhamar előkerül. Meg egyébként is...a lidérc most épp mással foglalkozhat, mert egyre kevésbé lehet érezni a lélekenergiáját. Talán távolodik tőlünk. Mindegy. Ayumi elbeszélése alapján úgyis visszajön, ha nálunk lesz a lány. Addig meg még tervezgethetünk, ha úgy tetszik. Bár én nem vagyok a tervek híve. Egyszerűen csak harcolni kell és kész.
Közben megjelent Ayumi is. Kérdőn néztem rá, de mivel nem szólt egy árva szót sem, hát megkérdeztem.
-Matsuki előkerítette már a lánykát, vagy már megint segítenem kell neki?
Nevettem egy jót, majd megcéloztam az egyik nagyobb fa tövét, s leültem oda. A shinigami lánykát is magam mellé invitáltam.
-Gyere csak nyugodtan. Ha valami probléma van, akkor azt úgyis megérezzük. Matsuki nem olyan hülye, hogy ne tudjon megtalálni egy kislányt.
Egy kicsit elgondolkoztam, s közben az égre emeltem tekintetem.
-Bár sosem lehet tudni, mikor jön rá az öt perc. Még várunk úgy maximum tíz percet, aztán utánanézek, rendben?
Egy kis nézelődés után a vidámpark felé kaptam a tekintetem.
-A lidérc ismét közeledik. Egyre jobban érezni a lélekenergiáját. Talán Matsuki is itt lesz mindjárt azzal a lánnyal...
Elkezdtem keresni az említett csodabogár lélekenergiáját. Valamit éreztem, de nagyon halványan. Bár egyértelműen egyre erősödött.
~Talán tényleg megtalálta már a lánykát.~
Vigyorogva álltam fel, s tettem jobb kezem Donaru markolatára. Széles vigyor ült ki az arcomra.
-Kezdődik a buli...
Vissza az elejére Go down
Morita Kyousuke
8. Osztag
8. Osztag
Morita Kyousuke

Férfi
Capricorn Goat
Hozzászólások száma : 44
Age : 32
Tartózkodási hely : Mindenütt.
Registration date : 2010. May. 06.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 5. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 4 Cl0te6500/10000Tsubakidai Vidámpark - Page 4 29y5sib  (6500/10000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 4 EmptyPént. Május 28, 2010 4:20 am

~ Egy kis móka Miharuval ~
Már nagyon kezdtem unni magam és a folyamatos halálisteni teendőket, ezért muszáj kitalálnom valamit. Valami kis szórakozást, de egyedül nem akartam menni ezért elkezdtem töprengeni, hogy kit is hívjak le. Azonban túl sok embert sajnos még nem ismerek, ezért rövidesen arra a döntésre jutottam, hogy Miharu-chant megkérdem, hogy lenne-e kedve velem tölteni a napot egy kis lófrálással, városnézéssel és még kitudja, hogy mivel. Majd rögtönözünk valamit. Még aznap felkerestem Miharu-chant és meg is érdeklődtem szerencsémre igent mondott. Tudtam, hogy kapaható lesz egy kis szórakozásra. Hiszen ki ne szeretne szórakozni, főleg velem? (Ego on Very Happy ) Másnapra meg is beszéltük, hogy elugrunk az emberek világába. Másnap eléggé izgatott voltam a délutáni kis kiruccanás miatt. Az egyetlen gond az volt ezzel, hogy nem tudtam, hogy miért is izgultam és miért volt görcsbe rándulva a gyomrom, és ahogy közeledett az indulás időpontja annál inkább fokozódott ez az érzés. Ebédkor nem is igen tudtam enni, nem akart elmúlni ez az érzés. Mondjuk, igazándiból nem gond, sőt még jó is volt kicsit csupán az zavart, hogy a kedvenc kajám volt ebédre és nem tudtam annyit ennyi belőle, amennyit akartam. Mindegy, majd legközelebb. És a nap elő fele elég gyorsan el is szállt úgy, hogy el is indultam Miharuért. Azonban még előtte elugrottam a szobámba néhány apróságért, ami jól jöhet, mint mondjuk pénz, ami ugyan nem boldogít csak akkor, ha ott lapul a zsebemben meg egy óra, ami szintén nem rossz, ha kéznél van és persze valami más ruha, hiszen az egyenruhában csak nem mehetek. Amint összekapkodtam a cókmókjaimat igyekeztem a póttestemért. Amint meglett gyorsan át is vedlettem, mint a póttestem, mint a ruhákat. Fekete póló valami mintával, farmer és fekete-fehér kockás öv és magas szárú tornacsuka. De most már tényleg futás Miharuért nehogy megsértődjön, azért mert késtem. Vagy hát bármi más miatt, a nőknél sajnos sose tudni, hogy mikor és min akadnak ki, de ami a legszörnyűbb benne még néha ők maguk se tudják. Úgy 10 perc séta után végre odaértem a találka ponthoz. Miharu már ott várt rám. Ahogy odaértem kaptam egy kicsit a csípős pillantásaiból, mert persze hogy elkéstem. Csak a rend kedvérét egyszer ne érkezzek meg időbe. És ami Miharu-chant illeti szép volt, mint mindig. De végre elindulhatunk az emberek világába szórakozni kicsit. Úgy egy-két óra séta és beszélgetés után, hogy kinek milyen az osztaga, hogy érzi magát, mik történtek vele az akadémia óta és hasonló ”rutin kérdések” után egy plakát szúrt szemet. Vidám park. Hm, jól hangzik, és azt hiszem, hogy ezzel meg is találtuk a programot. Egy térkép is mellékelve, hogy épp hol vagyunk, és hogy merre kell mennünk. Hát nem a legközelebb van, szóval sétálhatunk még egy darabig. Körülbelül 30 perc gyaloglás után meg is érkeztünk és egy jókora sor várt minket. Amikor a pénztárhoz értünk megvettem a két jegyet. Ahogy beértünk egyből körülnéztem, hogy mit lehet csinálni.
- Mihez lenne kedved? Óriáskerék, hullámvasút vagy esetleg ennél inkább valamit? – fordultam Miharu-chanhoz a kérdéseimmel és vártam a válaszát miközben még nézelődtem, hogy mi mindent lehetne még csinálni.
Vissza az elejére Go down
Nakashima Miharu
9. Osztag
9. Osztag
Nakashima Miharu

nő
Hozzászólások száma : 11
Tartózkodási hely : ahol csak szeretnéd ^^:D
Registration date : 2010. May. 20.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 9. osztag 6. tisztje
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 4 Cl0te5000/10000Tsubakidai Vidámpark - Page 4 29y5sib  (5000/10000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 4 EmptyPént. Május 28, 2010 7:32 am

~ Egy kis móka Kyousukéval ~
Egyik nap amikor a jól megérdemelt pihenő időmben sétálgattam egyszer csak a mindig helyes Kyousuke – kun a 8. osztagból valami iszonyú gyorsan elszaladt mellettem. Utána néztem, de akkor már visszafelé futott és hirtelen megállt előttem. Kicsit kifújta magát, aztán megkérdezte, ha nincs más programom és lenne kedvem elmenni vele kettesben holnap az emberek világába kikapcsolódni. Igent mondtam, mert hát nekem nagyon bejön Kyousuke Embarassed .
Másnap izgatottan kezdtem készülődni az általam randinak vélt találkozóra. Kisminkeltem magam és előkerestem valami csini ruhát (fekete, pink mini ruci) meg hát a magas sarkú sem maradhat el. Mikor már 40 percet vártam Kyousuke – kunra végül is befutott kisebb késéssel. Mikor az emberek világába értünk kis ideig ( 1-2 óráig ) sétáltunk és közben teljesen fölösleges kérdéseket tettünk fel egymásnak hogy tudjunk beszélgetni, és beszélgetés közben Kyousuke megállt és egy plakátot kezdett nézegetni, amin egy vidámpark volt, és ezzel meg is lett az aznapi program. Elég messze volt de olyan 30 perc séta után odaértünk és Kyousuke – kun így szólt:
- Mihez lenne kedved? Óriáskerék, hullámvasút vagy esetleg ennél inkább valamit?
Erre rávágtam, hogy:
- Óriáskerék! (mert hát az tökre romantikus és amúgy is 2 személyes kabinok vannak)
Ekkor Kyousuke megragadta a kezem és futni kezdtünk, nehogy a sok szerelmes beálljon a sorba és sokat kelljen várni, elintézte a jegyeket és már be is pattantunk a kabinba. Leültünk egymás mellé és már indult is az egy óra hosszás kör. Először nem tudtunk miről beszélni, de Kyousuke elkezdett viccelődni és én pedig nem tudtam abbahagyni a nevetést. Aztán egy 10 perc után kínos csönd következett. Ekkor Morita nyújtózkodni kezdett, én pedig csak lestem mit csinál. Átkarolt én pedig teljesen elpirultam. Ezután nem is beszéltünk sokat csak ültük mert mind a ketten zavarban voltunk. Mikor letelt az – az egy óra akkor leszálltunk és Kyousuke vett nekem egy vattacukrot.


A hozzászólást Nakashima Miharu összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Május 29, 2010 12:59 am-kor.
Vissza az elejére Go down
http://www.semmisem.hu
Morita Kyousuke
8. Osztag
8. Osztag
Morita Kyousuke

Férfi
Capricorn Goat
Hozzászólások száma : 44
Age : 32
Tartózkodási hely : Mindenütt.
Registration date : 2010. May. 06.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 5. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 4 Cl0te6500/10000Tsubakidai Vidámpark - Page 4 29y5sib  (6500/10000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 4 EmptyPént. Május 28, 2010 8:54 am

~ Egy kis móka Miharuval ~

Nem is váratott magára azonnal rávágta, hogy az óriáskerékre ülne fel. Valahogy sejtettem, hogy azt választja. Bár az igazat megvallva nem bánom, kellemes, nyugis és szép a kilátás. Na persze Miharu-chan is gyönyörű volt, bár az a kis rózsaszín nem nagyon tetszett a ruhájában, de ez még elviselhető mennyiség. De sietnünk kellett az óriáskerékhez, mert nagyon nem volt már kedvem várni. Eleget vártam a pénztárnál nincs több kedvem várakozni. Ezért megragadtam Miharu kezét és elkezdtem futni az óriáskerék felé. Lekezeltettem a jegyeket és beszálltunk az egyik kabinba. Eleinte nagy volt a csend, kicsit kínos volt, de néha azért fel-feldobtunk valami témát, beszélgettünk én meg szokásom húz híven hülyültem, tettem az agyamat és csiklandoztam ahol tudtam. Volt, hogy annyira nevetett, hogy szegénynek a könnye is kicsordult. És megint a kínos csend. Hm, valamit tennem kéne. Nyújtózkodtam egyet és átkaroltam Miharu-chant. Hát nem éppen ezt terveztem, de valamit már muszáj volt improvizálnom. Ezután csak ültünk összebújva és gyönyörködtünk a kilátásban. Épp akkor értünk fel a legtetejére, amikor naplemente volt. Hát ezzel megütöttük a főnyereményt, egyszerűen csodálatos látvány volt. Kár hogy nem hoztam valami fényképező képet, mert ezt muszáj lett volna megörökíteni. Nos, már mindegy késő bánat eb gondolat. Bár az emlékemben ez örökké megmarad. Ránéztem Miharura és még mindig el volt pirulva. Annyira aranyos volt így, szinte már kedvem támadt volna megcsókolni. De hova gondolok? Ugyan már, hisz elvileg csak barátok vagyunk. Mondjuk az, hogy átkarolva és összebújva üldögélünk az óriáskerék kabinjában, nem erről tanúskodik. Azonban minden jó egyszer véget ér így hát az óriáskerék is megtett egy kőrt jó egy óra alatt. Mit ne mondjak eléggé elgémberedtek a lábaim úgy, hogy most muszáj kicsit sétálni. Fél perc séta után Miharu megállt. Érdeklődve néztem, hogy mit néz ennyire. Egy vattacukor árus. Nagy elkerekedett zöld szemeivel már majdnem kinézte a gépből a vattacukrot és a nyála is szinte kifolyt a száján. Ha ennyire szeretné, akkor veszek neki egy nagyobbacska adagot. Amint megmondtam az árusnak, hogy mit szeretnék átadta az adagot kifizettem és Miharu kezébe nyomtam az édes ragadós nyalánkságot. Kerestünk egy padot és leültünk. Érdeklődve figyeltem, ahogy majszolgatja. Nem igazán szeretem, de úgy megkívántam és reménykedtem, hogy azért ez egy kicsit más lesz, mint a többi.
- Nem gond, ha én is bele-bele kóstolgatok? – és a választ meg se vártam és kicsíptem egy kis darabot belőle. Hát jobb, mint az eddigiek. Lehet, csak azért mert Miharué és amilyen édes kis nőszemély ez kihat a vattacukorra is és más ízt ad neki. Még párszor kicsíptem belőle kisebb-nagyobb darabkákat és nagy élvezettel ettem.
- Amúgy nem szeretem a vattacukrot, mert ragad és tömény édesség, de ez valahogy jobb, mint az eddigiek. Nem raktál bele valamit vagy mit tudom én, amíg nem figyeltem? Vagy csak a régebbi árusok csesztek ki velem? – kérdezősködtem mosolyogva. Meglehetősen jó kedvem volt. Szinte már-már boldog voltam. Rég nem éreztem már ehhez hasonlót se. Amíg majszolgatta a vattacukrát addig körbe néztem, legalább is próbáltam, de túl nagy volt a tömeg és szinte semmit se láttam. Ezért valami hatásosabb megoldás jutott az eszembe, felálltam a padra és úgy néztem körül. Persze az emberek tekintet egyből rám szegeződött, ami kicsit irritált, de valahogy nem tudott meghatni. Megláttam valamit, ami tetszene neki. Egy gép, amit tele van plüssökkel és úgy kell kihorgászni. Szegény Miharu még mindig nem végzett a majszolni valójával, de megint rám jött a siethetnék ezért megragadtam az éppen üres kezét és odasiettem a gépez. Megálltunk előtte és gondolom leesett neki, hogy mit akarok.
- És, mit szeretnél, hogy horgásszak neked? Minek örülnél a legjobban? – kérdeztem tőle mosolyogva és vártam a válaszát.
Vissza az elejére Go down
Nakashima Miharu
9. Osztag
9. Osztag
Nakashima Miharu

nő
Hozzászólások száma : 11
Tartózkodási hely : ahol csak szeretnéd ^^:D
Registration date : 2010. May. 20.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 9. osztag 6. tisztje
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 4 Cl0te5000/10000Tsubakidai Vidámpark - Page 4 29y5sib  (5000/10000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 4 EmptySzomb. Május 29, 2010 1:13 am

~ Egy kis móka Kyousukéval ~


A nagy vattacukrot óriásira nyílt szemmel néztem. Kyousuke keresett egy padot és leültünk majd ígyszólt:
- Nem gond, ha én is bele-bele kóstolgatok?
De a választ sem várta meg máris lecsippentet belőle. Én eszegettem a vattacukit és evés közben csendesen figyeltem mikről beszél:
- Amúgy nem szeretem a vattacukrot, mert ragad és tömény édesség, de ez valahogy jobb, mint az eddigiek. Nem raktál bele valamit vagy mit tudom én, amíg nem figyeltem? Vagy csak a régebbi árusok csesztek ki velem?kérdezgetett
Nagyon úgy látszott hogy jól érzi magát. Amíg én eszegettem ő körül nézett, úgy vélem azért hogy mi legyen a következő amit csinálunk. Aztán hirtelen felállt és még jobban körülnézett aztán megragadta a kezem és ismét futni kezdtünk. Odaszaladtunk egy géphez amiből plüssállatokat kell kihalászni. Így szólt:
- És, mit szeretnél, hogy horgásszak neked? Minek örülnél a legjobban?
- Mind egy, ha tőled kapom bármi jó lesz.
Neki is állt valamit szerezni nekem. Úgy vettem észre egy kék plüss nyuszit szeretett volna kihorgászni. Először nem sikerült, másodszor sem, de nem adta fel és a sokadik próbálkozás után kitudta venni nekem. Nem adta oda nekem mert nálam még ott volt a vattacukor ezért jobbnak látta ha fogja amíg megeszem. Gyorsan betömtem az édességet mert nem akartam, hogy zavarja, hogy neki kell fognia az én nyuszimat. Ahogy sétálgattunk a bódék között nézelődve észrevettem egy ilyen céllövöldét. Na gondoltam magamban most akkor én szerzek neki valamit. Elsőre ment minden, mindent le tudtam lőni. Mivel ő egy másik helyen ácsorgott nem tudtam mit válasszak neki. Hát jobb ötlet híján egy szívecskés lencse alakú napszemcsit választottam mert gondoltam, hamár ennyire humoros értékelni fogja. Odaszaladtam hozzá és odaadtam neki az ajándékom, nevetni kezdett. Örültem, hogy tetszett neki az amit adtam. No most én tettem fel neki a kérdést:
- Mire szeretnél felülni?
- Hullámvasút.válaszolta
Na most kivételesen én ragadtam meg az ő kezét, és ő futott utánam nem pedig fordítva mint eddig. Elintézte a jegyeket és be is szálltunk, vártunk az indulásra. Mikor elindult kicsit féltem, de aztán élvezni kezdtem. De mikor a legnagyobb elejtőhöz értünk akkor hozzábújtam Kyousuke – kunhoz mert nagyon féltem. Mikor leszálltunk megbeszéltem vele hogy elszaladok a WC-re mert a hajamat tönkre tette a hullámvasút, de valahogy nem zavart csak annyira hogy nem akartam hülyén kinézni, de a hullámvasút tetszett mert jóvolt hozzábújni Kyousukéhoz.
Vissza az elejére Go down
http://www.semmisem.hu
Morita Kyousuke
8. Osztag
8. Osztag
Morita Kyousuke

Férfi
Capricorn Goat
Hozzászólások száma : 44
Age : 32
Tartózkodási hely : Mindenütt.
Registration date : 2010. May. 06.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 5. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 4 Cl0te6500/10000Tsubakidai Vidámpark - Page 4 29y5sib  (6500/10000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 4 EmptyVas. Május 30, 2010 1:25 am

~ Egy kis móka Miharuval ~

Egy kék plüss nyuszit választott. Elég furcsán nézett ki, hiszen kék és még nyuszi is. Na, jó, de ha azt szeretné, akkor kihorgászom neki. Nem igen akarta, hogy kiszedjem onnan, szinte már el-elmászott, de úgy a huszadik bedobott érme után csak én nyertem. Nem adtam egyből Miharunak az állatkát, mert a végén csupa ragacs lett volna szegény is kis nyuszi. Amikor észrevette, hogy még mindig én szorongatom a plüsst és eszem ágában sincs még oda adni neki, azonnal elkezdte magába tömni a maradék vattacukrot. Úgy ette, mint ha az élete múlt volna rajta. Amint elfogyott és kidobta a pálcikát átadtam neki az ajándékát, aminek látszólag eléggé örült is, vagyis gondolom én a mosolyából. Olyan aranyosan mosolygott egy pillanatra el is bambultam, de hamar visszarázódtam a valóságba, mert Miharu-chant már el is indult és nem lett volna valami kellemes elveszíteni szegényt. Szerencsére sikerült utolérnem. Még egy kis séta után a bódék közt és Miharu az egyik felé vette az irányt én viszont még egy kicsit tovább mentem, gondoltam szétnézek. Egy-két perc múlva odafutott hozzám és átadott egy rózsaszín szívformával megáldott napszemüveget. Egy pillanat erejéig elkerekedett szemekkel néztem, hogy mit is kaptam tőle ajándékba és mire felfogtam el kezdtem nevetni. Hát ez fájdalmasan érdekes volt. Mindegy, mivel úgy is szeretek marhulni azonnal fel is raktam és elkezdtem hülyülni. Ennek hatására mind a ketten jót nevettünk. Miután kicsit lehiggadtak a kedélyek megkérdezte, hogy nekem mihez lenne kedvem. Egyből rávágtam, hogy hullám vasút. Ezúttal ő ragadta meg az én kezemet és kezdett el futni. Kicsit furcsa volt, hogy most ő irányit, de a jegyeket persze akkor is nekem kellett kezelni. Ennyit arról, hogy ki is vezet kit. Beszálltunk a kocsiba és egy kis várakozás után már indultunk is. Az eleje elég nyugis volt, de elég hamar pörgősre váltottak az események. Miharu-chant néha fel-felsikított én meg ordítottam, ahogy a tokom bírja, na, nem azért, mint ha féltem volna, hanem az izgalom miatt. Nagyon élveztem, és amikor már azt hittem, hogy jobb nem is lehetne Miharu odabújt hozzám és szorosan átölelt. Egy-egy nagyobb lejtőnél, amikor jobban megindult a kocsi már olyan érősen szorított, hogy szinte levegőt se kaptam. Miután vége lett a menetnek kuszáltunk és elment a mosdóba hogy rendbe szedje magát. Pedig semmi probléma nem volt, vagyis kicsit kócos volt, de na, a hullámvasúton előfordul az ilyen. Amíg egyetlen Miharum rendbe szedi magát a mosdóban addig én a következő tennivaló után néztem. Ismét egy padot használtam és ismét megbámultak, de még mindig nem érdekelt. Egy kis nézelődés után meg is van a következő célpontom. Jó öt-tíz perc várakozás után végre megjött a wc-ben eddig elveszettnek hitt lányka is. Megfogtam a kezét és elkezdtünk átvágni a tömegen, hogy elérjem a kiszemelt célpontomat. Egy fényképező fülke. Bedobáltam a megfelelő mennyiségű érmét és beültünk. Kicsit szűkös volt a hely ezért kénytelen volt az ölembe ülni. Ha már így állunk illetve ülünk, akkor már kihasználom a helyzetet és az egyik kezemet, kezemet a combjára másikat pedig a derekához tettem. Ennek hatására eléggé lepirult Miharu-chan. Eleinte hülyültünk, csiklandoztam meg ilyesmi. Azonban amikor abba hagytam találkozott a tekintetünk. Mélyen a szemébe néztem, azokba a gyönyörű szép nagy zöld szemekbe. Pár másodpercig néztük egymás, de én elkezdtem közelebb hajolni felé és megcsókoltam. Az egész csak két-három másodpercig tartott, de amilyen rövid volt olyan jó is. Nem tudom, hogy mi ütött belém, hiszen egészen a mai napig csak egy jó barátként tekintettem rá és ezt se randink szántam csak szórakozásnak. De azt hiszem, hogy így jobb lett. Kikászálódtunk a fülkéből és elkezdtük nézegetni a képeket és az egyik kép pont megörökítette a csókot. Amikor megpillantottam a képet megint elöntött a melegség, átöleltem Miharut és magamhoz szorítottam persze nem erősen csak épp annyira hogy eléggé közel érezzem magamhoz. Azonban hamar ki kellett józanodnom, mert észrevettem, hogy már igen csak besötétedett és a hangosbemondón is bemondták, hogy negyedóra múlva zár a vidám park. Hát mit ne mondjak jól elszállt ez a nap is. Ránéztem az órámra és már háromnegyed tíz volt, hát nem csoda hogy lassan zárnak.
- Azt hiszem lassan indulni kéne. Kérsz még valami kis nyalánkságot esetleg inni valamit? – tetem fel a kérdés. Amit kért azt vettem neki, ha meg nem kért semmit, akkor ésszerűen semmit sem kapott Very Happy . Én azért vettem magamnak egy félliteres narancslevet, mert teljesen kiszáradt a szám ebben a nagy rohangálásban meg vattacukrozásban.
- Na, most, hogy mindenki boldog, szerintem indulhatunk is haza. – fogtam meg a kezét és a kijárat felé vettük az irányt. Mi voltunk az utolsók, akik kimentek, hát igen, nem siettünk és egy kicsit el is kavarodtunk, de azért sikerült kikavarodnunk hála pár emberkének, akiket követhettünk. Még vagy fél órát sétálgattunk mire találtunk egy sikátort ahol nyithattunk egy Senkai kaput és haza mentünk. De még mielőtt elváltunk volna még egy csókot leheltem az ajkaira.
- Jó éjt és köszönöm ezt a csodálatos napot és remélem te is olyan jól érezted magad, mint én. – ezután szétváltunk és mind a ketten hazamentünk. Ki kell pihenni ennek a napnak is a fáradalmait, ennek a csodálatos napnak.
Vissza az elejére Go down
Nakashima Miharu
9. Osztag
9. Osztag
Nakashima Miharu

nő
Hozzászólások száma : 11
Tartózkodási hely : ahol csak szeretnéd ^^:D
Registration date : 2010. May. 20.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 9. osztag 6. tisztje
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 4 Cl0te5000/10000Tsubakidai Vidámpark - Page 4 29y5sib  (5000/10000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 4 EmptyVas. Május 30, 2010 3:07 am

~ Egy kis móka Kyousukéval ~


Mikor már rendbetettem magam úgy gondoltam illene kijönni a WC-ről mert hát a férfiak nem szeretik ha a nők váratnak magukra. Mikor kiértem a női mosdóból alig vettem észre a nagy tömegtől Kyousuke - kun-t, de valahogy még is sikerült. Amikor ő is észrevett engem akkor odasietet ismét megragadta a kezem és átvezetett a tömegbe a következő programunkhoz, ami nem volt más, mint egy fényképezkedős fülke. Elég szűkös volt a hely, szóval nem volt más választás ha mind a ketten benne akartunk lenni a képben, hogy beleülök Kyousuke – kun ölébe, vagy esetleg ő az enyémbe. Belecsüccsentem az ölébe (amit kicsit élveztem is mert hát ...), az ő kezei pedig huncut helyekre kalandoztak el… Elkezdett csiklandozni én pedig halálra nevettem magam. Azután csöndben ültünk és pózoltunk. Egyszer összeakadt a tekintetünk és elmélyedtem Kyousuke szemében ő pedig hirtelen megcsókolt. Nagyon meglepődtem, de nagyon örültem is. A csók legnagyobb bánatomra rövid volt, de még így is élveztem a helyzetet (reménykedtem benne, hogy kapok majd még egyet vagy talán többet is Embarassed ). Aztán kikászálódtunk a fülkéből és megnéztük a képeket. Az egyik képen pont rajta volt a csók. Kyousuke észrevette hogy már sötét van éshogy mindjárt zár a park. De még mielőtt elindultunk volna kifelé megkérdezte :
- Azt hiszem lassan indulni kéne. Kérsz még valami kis nyalánkságot esetleg inni valamit?
Csöndben ráztam a fejem, ő minden esetre vett magának inni.
- Na, most, hogy mindenki boldog, szerintem indulhatunk is haza. - mondta.
Mire kitaláltunk már rajtunk kívül mindenki kiért, de hát kicsit szőkék vagyunk (annak is lenni kell valakinek). Mikor kiértünk még egy kicsit sétálgattunk mire találtunk egy sikátort ahol tudtunk nyitni egy Senkai-t. Mielőtt elváltak volna az újaink újra megcsókolt és ezt mondta:
- Jó éjt és köszönöm ezt a csodálatos napot és remélem te is olyan jól érezted magad, mint én. – és elváltunk egymástól, ment mindenki hazafelé. Boldogan sétáltam hazafelé és izgatottan gondoltam, hogy vajon mikor találkozunk legközelebb, és hogy akkor miket fogunk madj csinálni (reménykedtem, hogy valami hasonlót....Razz).
Vissza az elejére Go down
http://www.semmisem.hu
Ikumi Makito
Shinigami
Shinigami
Ikumi Makito

Férfi
Hozzászólások száma : 26
Tartózkodási hely : Debrecen
Registration date : 2009. Jan. 29.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Ex-Shinigami
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Tsubakidai Vidámpark - Page 4 Cl0te5000/10000Tsubakidai Vidámpark - Page 4 29y5sib  (5000/10000)

Tsubakidai Vidámpark - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 4 EmptySzomb. Júl. 17, 2010 9:43 pm

~Exek találkozása~
Miután Aya-chan beleegyezett a hirtelen javasolt ötletembe, így nyugodt szívvel baktattunk a szerkezethez. Mikor beültünk, elkeztem azon töprengeni, hogy mégis mi történik, ha egy ilyen gép meghibásodik. Valószínűnek tartottam, hogy ha elromlik se fogunk lezuhanni, hogy aztán összekarcoljuk magunkat, így kicsit megkönnyebbültem. Valamint ha az emberek képesek voltak ilyet alkotni, akkor csak észreveszik ha valami nem stimmel vele, nem igaz? Bár mondjuk kíváncsi lennék, hogy mennyi időt fordítottak ennek a cuccnak a biztonsági felszereléseire, de volt egy olyan sejtésem, hogy nem sokat. Már épp azon voltam, hogy kitalálok valamilyen kis szerkezetet amivel biztosabban működne, amikor meghallottam Aya-chan hangját, amint kérdez tőlem valamit. Mielőtt válaszoltam, elgondolkoztam a dolgokon, hisz nem is ismerem annyira őt. Igaz, hogy ahogy megláttam, éreztem, hogy Ő nem cska egy olyan átlagos ember, aki minden nap sétál az utcán, nem is foglalkozva a környezetével, csak azzal törődve, ami éppen az ő lelkét nyomja. Nem, Aya másnak bizonyult, mivel amikor megláttam, úgy éreztem, mintha egy szürke világban találkoztam volna egy fényes csillaggal, aminek köszönhetően világosabb lett a környezetem. Ilyen emberrel nem találkoztam még, hiszen a múltam az idő elteltével egyre homályosabbnak tűnik, s a shinigami éveimet is magányosan kellett eltöltenem. S még amikor be is kerültem a 12.osztagba, nem találkoztam senkivel, aki képes lett volna fényt csempészni a lelkembe. Viszont Neki mégis sikerült, és ezt a dolgot nagyon értékeltem benne. És ami még ráadásul meglepett, hogy nem átlagos emberi aura lengte körül, hanem egy shinigamié. Viszont jóval erősebb volt az enyémhez képest. Ez a lány nagyon érdekesnek bizonyult, és én nagyon szeretem az érdekességeket. Viszont ez a lány nem cska amiatt érdekelt, mert volt benne némi újdonság, hanem mert más volt. Más volt, mint mindenki más az eddigi emberek közül, és ez valahogy vonzott. Nem vagyok tapasztalt ilyen téren, de mintha ez a lány meghódította volna a szívemet, tudatosan, vagy a nélkül. Viszont hirtelen észbe kaptam, hisz Aya-chan kérdezett valamit, és én még mindig nem válaszoltam. Gyorsan ránéztem, és a szemeiből olyan szintű ártatlanság érződött ki, hogy egy kicsit elszédültem.
- Persze.- mondtam gyorsan, mivel nem akartam azt a benyomást kelteni, hogy máson gondolkozok, miközben vele vagyok. Mikor meghallottam a kérdését, egyszerre lett jó kedvem, és
egyben kicsit szomorkás. Szívesen elmondanám neki a történetemet, de attól félek, hogy mi van akkor, ha ezzel csak elijeszteném őt? Vagy mi van akkor, ha egyáltalán nem érdeklem? Nem tudom biztosra venni ezeket a dolgokat, viszont meg kell kockáztatnom. Kockázat nélkül nincs nyereség. Vagy valami hasonló okosságot szoktam mondani az emberek. Felvettem, egy kedves kis mosolyt, majd belekezdtem, a hirtelen összetákolt publikusnak tartható történet elmesélésébe.
- Tudod, nem igazán vannak barátaim, sőt ami azt illeti emberekkel sem nagyon beszélek. Így jobb szórakozás híjján, csak nézem, hogy milyen lehet az élet mások szemszögéből. Lehet picit szánalmasan hangzik, de sokkal érdekesebb kívülállóként figyelni az eseményeket, mint hogy én is belekeveredjek. Persze ez csak általában igaz.- jegyeztem meg, mivel most nyugodtan kijelenthetem, hogy belecsöppentem a közepébe, és ez valahogy nem tudott zavarni. Ez a lány nagyon felkeltette az érdeklődésemet, és nem akartam csak úgy tétlenül ücsörögni. Muszáj volt tennem is valamit, de az agyam most valamiért nem akart segíteni. Már éppen a legmagasabb ponton járhattunk, amikor megremegett az óriáskerék, és aztán mint derült égből a villám megállt a gép. Döbbentem pislogtam körül, viszont úgy tűnt Aya-chan is ugyanolyan tanácstalan volt, mint jómagam. Hihetetlennek tűnt, de pont elkaptuk azt az időpontot, amikor ez a gép elromlott. A végén tényleg az lesz, hogy segítek nekik biztonságossá tenni ezt a cuccot. Viszont lehetséges, hogy a rázkódás miatt, de az agyam ismét visszatért a normális kerékvágásba, és ellátott egy halom ötlettel. Még régebben láttam egy csomó párt, és még tisztán emlékszem, hogy miket is csináltak. Nem voltam biztos benne, hogy meg szabadna tennem, hiszen még csak most ismertem meg ezt a lányt... Viszont volt egy olyan érzésem, hogy ha most nem teszem meg akkor elúszik ez a lehetőség. Mivel jómagam még sohasem csináltam ilyet, így kénytelen voltam a látottakra támaszkodni. Szerencsémre nagyon jó a memóriám, és még tisztán emlékszem arra, hogy mit is csinált a tag a barátnőjével, amikor azt hitte, hogy csak kettesben vannak. Szerencsétlen ha tudta volna, hogy éppen a közelben olvasgatok, biztos nem ment volna ilyen messzire. Vagyis hát az egészet nem tervezem megcsinálni, mert az... öhm... kicsit sok lenne. Erőt vettem magamon, majd óvatosan, de magabiztosan megfogtam Aya-chan arcát, és magam felé fordítottam. Megpróbáltam a lehető legcsábítóbb fejemet elővenni, bár nagyon nem voltam biztos benne, hogy milyen arcot is kellett volna vágnom. Mindenesetre a lehető legkedvesebben mosolyogtam. Kicsit közelebb próbáltam araszolni, és meglepődve vettem észre, hogy Aya-chan nem is próbál ellenállni. Vagy egyszerűen még csak nem esett le neki a dolog, hogy mit tervezek. A bal kezemet a hátára tettem, s ahogy közelítettem az arcomat az övé felé, a kezem egyre lejjebb csúszott. Mikor már csak pár centi volt az arcunk között, mélyen belenéztem a szemébe, és megpróbáltam kivenni, hogy mire is gondolhat. Eközben a kezem már teljesen lent volt, így azzal már nem is foglalkoztam annyit. Mindenesetre megállapítottam magamban, hogy nem is olyan rossz érzés ez. Azonban eszembe jutott egy másik helyzet, amikor egy tag ugyanígy próbálkozott egy nőnél, csak épp ott volt egy kis baki. A nő az utolsó pillanatban elkezdett sikítozni, és a körmeinek köszönhetően megszabta a férfi arcát. A hirtelen gondolat miatt elkezdtem átkozni az agyamat, hogy csak most bírt rendesen működni. Mivel már megtettem a java részét, most már csak annyit tehetek, hogy a legjobbat remélve várom meg az ő lépését. Ó csak ne történjen semmi rossz!
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Tsubakidai Vidámpark - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: Tsubakidai Vidámpark   Tsubakidai Vidámpark - Page 4 Empty

Vissza az elejére Go down
 

Tsubakidai Vidámpark

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Karakura Town ::   :: Belváros-