Hadnagyi iroda

Tárgy: Re: Hadnagyi iroda Kedd Nov. 27, 2012 7:52 am

RANGOT ÉS BARÁTOKAT KERESEK!

A hadnagy szemében milliónál egy millióval több gondolat látszott, megy egy sanda csillanás is, amit abban a pillanatban nem tudtam mire vélni azt a reflektor szerű sanda csillámos csillámlást. Viszont a „legyen ön is milliomos” szerű kérdésre adott válaszomon nagyot derült, majd egy hüvelykujj-felmutatással jelezte, elfogadta a válaszomat. Viszont nem úszhattam meg nála ivászat nélkül, és este megejtjük a próbát. Aztán sorsolni akar egy teásbögrében egy random felkapott, összetépett és számokkal teleirkált szerencsétlen papírlappal. Én húztam is egyet, amin kicsit kibukott, mert valami számomra érthetetlen matematikai műveletes dolgot a száján kiejtve csapkodta a térdét, mint egy retardált fóka, majd ki akart egyezni egy hatosban. Na, abból nem eszik. Naná, hogy a számot lejjebb licitálom.
- A betervezett felebaráti berúgást hozhatnánk előbbre, mondjuk ha most elindulnánk, már estére fetrenghetünk full részegen az asztal alatt, esetleg megpróbálhatunk hazaténferegni, de akkor pár épület biztos romokban heverne reggelre, úgyhogy inkább maradjunk az asztal alatt. Hallottam egy jó kocsmáról, név szerint Kenpachi ivójáról. Félelmetesnek hangzik, bár én még nem voltam ott. Azon a helyen biztos az asztal alá iatjuk magunkat, ha hihetek a pletykáknak.
Kacsintottam rá, majd ha elfogadta az előrehozatalt, elindultunk. Amint odaértünk, felszabadítottam, helyesebben mondva elloptam egy asztalt három ganajrészeg férfitől, majd miután a hadnagy leült, odamentem a pulthoz, és kértem hét üveg szakét. Mikor kiszolgált egy nagyon félelmetes alak, feltehetően a tulajdonos, visszamentem az asztalunkhoz.
- Lehetnék akkor ötödik…
odatoltam két üveggel.
- Negyedik……
Odatoltam még két üveggel.
- Vagy harmadik tiszt?
Odatoltam a maradék hármat is.
Ha viszont el se fogadta, akkor csak szópárbajoztunk az irodában. A célom mindenesetre a harmadik tiszti rang volt.

//Ha úgy gondolod, hogy elfogadtad az ajánlatomat, a kövit már írhatod az ivóhoz//

Tárgy: Re: Hadnagyi iroda Vas. Feb. 03, 2013 8:00 am

Haverkodjunk *-*

Egyem azt az egy szem lelkét, milyen kis ártatlan gyermeki alkohol szintje van még, hogy cseppet sem ismeri Kenpachi ivóját. Persze, ez tarthatatlan állapot, mert szívem második otthonát, kizárt ne térképezze fel napokon belül és fejből ne idézze fel minden szegletét egy héten belül. Fel van ám adva a tojásos lecsó, kulturált alkeszt varázsoljak a kicsikéből, de hát lehetetlenek nem léteznek, mert én se voltam mindig ennyire züllött, csak miután szemembe sütött a nap. Kilenc hónapon keresztül egész szolid leánykának bizonyultam fényes jövendővel, csak, hát semmi sem úgy alakult, ahogy kellett volna, de ezt nem folytatom, mert kicsit se tartozik ide és amúgy sincs értelme. Annyi számít, ezt a csodásan aranyos embör palántát, még a mai nap folyamán csúnyán taccsra fogom tenni, mert tud ám beszélni a levegőbe, ráadásul igen nagyokat, csak, hogy felém nem ez, hanem a tettek mentik meg világosunkat. Lehet ám próbálkozni lyukacskát furkáljon gyomromba, de ennél azért nekem is több agysejtem maradt kétszázhoz közeledve. Nem ver át, holmi üres locsi fecsivel mennyire kemény legény a gáton, majdan, ha nem fog két óra lekattanásával vörösödő orral hollow nótákat ropni, akkor tárgyalhatunk.
Minderről neki aztán semmit az ég egy világon nem kellett tudnia, úgyhogy tenyereimet összecsapva bólintottam rá frenetikus tervére, menjünk karerősítést végezni. Abba se pitiszkáltam bele, merre közlekedik, vagy létezik rövidebb út is a vályúhoz, amit a tapasztalt ivók már kívülről tudnak, mert most nem rajtam volt a hangsúly. Szépségesen követtem a kerülő útvonalon és meg sem szólaltam kissé el van vesződve, esetleg hangya csápocska gördült a szerkezetbe. Magát rájöhetett rossz díszpintyőkének tépkedi tollát, amikor beértünk és minden létező fűszálnak legjobb cimboraként dobbantottam üdvözlő intéseket, esetleg váltottunk bennfentes infókat, mivel szenvelegtünk legutóbbi összeröffenésünk alkalmával. Vannak ám történetek dögivel, amiknek negyedére nem emlékszem, nem arra, hogy tegnap mivel ütögettem el a felesleges szabad perceimet. Az a lényeg jó legyen a hangulat és bitangos fejfájással éledezzek.
Másnapos kibukásig nem szándékoztam elúszni az árral, de érdeklődve könyököltem ifjonc által választott asztal tetejére, ugyan mivel akarja felpiszkálni tűréshatáromat. Egyelőre nem lehetett kifogásom, mert kedvesen hurcolta nekem a poharakat, én meg jó munkás lélekként nem hagyhattam ott egyiket sem. Egymás után hörpintettem fel őket és eresztettem el fülecském mellett az alkura tett ajánlatokat. Ennél azért lehetett volna kreatívabb, hogy már a legeslegelején eldugaszolja a hangulatomat, ezzel a rang nyomulással. Valakit a gyengéjénél akarsz megfogni, legyen több eszed, tedd neki a szépet, haverkodj és akkor gyere elő a nagy óhaj-sóhajjal, amikor öri barivá fogadva fetreng rajtad, aztán arra se mond nemet, ha csillámlámát kérsz hanukára.
-Ej-ej, drágaságos kicsiny aranyalmám! Sokat, de még nagyon sokat kell tanulnod, hogyan kell megmarkolni a coci farkát! Gyengus kísérlet volt és az a nagyon nagy helyzetjelentés nem kapsz másik számot, mert! –Vettem hatalmas levegőcskét, szépségesen mardossa a csalódott kíváncsiság és fortyoghasson, minek gonoszkodom vele, amikor eddig tiszta lazán elröhögcséltem mindenféle baromságon. Hát, most az a nagy helyzet nem fog idiótaságokat kapni, csak az igazat, amit leszűrhet szitával az elkomolyodó arcomról.- Szájhős vagy! Nyesta tapasztalat van a hátad mögött, még is úgy beszélsz, mintha veterán katona lennél, aki aztán nagyon tudja, mitől döglik a légy. Keveset használod az eszed és elvakít saját hiúságod. Azt hiszed körülötted forog a világ. Ez pech, mert a Gotei-ben, csak átlagos tiszt vagy a többi között! Rangot ki kell érdemelni, szóval, amint leteszel valamit az asztalra, visszatérünk erre a beszélgetésre! Addig szép estét, hatos!-
Csapok az asztalra széles mosollyal, mielőtt nagyot nyújtózkodva kisétálnék a kocsmából, hogy visszatérhessek szenvedéseim fő színhelyére. Fájdalmas sóhajjal kell tudomásul vennem, ha tovább hallogatom a papírmunkát, letépi Misty taichou a fejemet.

Tárgy: Re: Hadnagyi iroda Szer. Feb. 13, 2013 7:59 am

~~ Guten tag! Du bist eine alkoholistisch? *>* ~~

Fehér fal, olyan dísztelen, unalmas, kicsit talán ijesztő is. Éppen a hadnagyomra várok, aki maga hívott meg, hogy elbeszélgessen velem. Minden bizonnyal a munkanapjaimon kívül mutatott botrányos viselkedésemről akar tárgyalni. Vagy talán elő akar léptetni, bár azt elképzelhetetlennek találom. Vagy esetleg valamiféle feladattal szeretne ellátni, azt már inkább el tudom képzelni. Bár nem szeretném, hogy elküldjön valakit meggyilkolni, ugyanis békepárti piás vagyok, nem kevesebb! Ugyanakkor az is megeshet, hogy csak meg szeretne velem ismerkedni, esetleg valamiben a véleményemet szeretné kikérni. Talán csak egy italra szeretne meghívni, vagy akár többre is, az milyen kellemes meglepetés lenne. Na, de komolyra véve mindenképpen a viselt dolgaimat fogja nekem felróni.
A hosszú elmélkedés után, olyannyira kibillentem az egyensúlyomból, hogy egy cigaretta mindenképpen jól esett volna. Azonban nem vitt rá a lélek, hogy még eget elszívjak, hisz mielőtt betértem volna ide, három szálat is elszívtam, gyors egymásutánban. A szívem úgy dobogott, hogy minden mozzanatában azt éreztem, szeszért kiált. Nem is telt volna sok időbe hazaugranom, s lehúzni valami számomra édeset. Azonban már egy hete nem ittam, hogy teljesen józan fejjel beszélhessek feljebbvalómmal. Hiszen tudtam, hogy ez mindenképpen enyhítő tényező lesz, tárgyalásunk folyamán. Bár a kellemetlengondolatok továbbra is zaklattak, immár teljesen elhatárolódtam attól, hogy vágyaimnak engedelmeskedjek, hisz ha már ennyi ideig kibírtam, nem most fogom lerombolni a nehezen felépített váramat.
Az irodából egy ember lépett ki, azonban sötét haján kívül nem tudtam egyéb testi adottságait megvizsgálni. Sem azt, hogy nő, sem, azt hogy férfi-e, nem tudtam megerősíteni magamban. Miután a sietős léptű idegen távozott, vártam volna, hogy a hadnagyasszonyom kikukucskáljon, megnézni, hogy van-e még valaki. Azonban nem így történt, sem a nő, sem pedig senki más nem nézett ki. Ráadásul, rajtam kívül senki nem várakozott, mintha nem is várna vendégeket a főnököm. A fali órára néztem, amely délután fél hármat mutatott. Talán elfelejtett volna, vagy nem is mára kellett volna jönnöm. Esetleg nem is kellett volna jönnöm egyáltalán, s meghívását, csak beképzeltem magamnak, vagy szesztestvérem viccelődött volna velem. Bármelyik előfordulhat.
De hát, hogyha nem is kíváncsi arra, hogy eljöttem-e, talán nem is olyan fontos. Ez pedig azt eredményezi, hogy talán nem is akar leszidni. Azonban, az is megtörténhet, hogy aljas módon így akar letesztelni, hogy elbújok-e ellenőrzése alól, avagy sem. Ki tudja, mármint a keresett személyen kívül. A falióra folyamatos ketyegése mellett, továbbra is csak álltam. A zavaró hang lassan bele mászott a fülembe, s egyfajta ritmusa született, amely arra sürgetett, hogy menjek haza, s igyak egy jót. A nő nem jött, talán nem is tud rólam, én pedig csak állok itt bután, mint valami ijesztő fali dísz.
Lassú kimért léptekkel indultam meg a kijárat felé. A gondolataim cikáztak, s a két ellentétes gondolatom összecsapott. Már a folyosó végében jártam, amikor száznyolcvan fokos fordulatot vettem. Fenéket fogok otthon idegeskedni, hogy vajon mikor töri rám az ajtót a kisasszony és visz el a fogdmegjeivel Rukongai messze eső körzetébe. Egyébként se kedvelem a Tiszta Lelkek Városától túl távol eső helyeket, ott az emberek olyan durvák, s veszélyesek, nem is tudnék ott megélni! Eszméim szerint ugyanis, csak végső esetekben fordulok harchoz, ám akkor sem szívesen!
Az ajtó előtt megálltam, s kimért pontos ütést adtam le az ajtóra, ezzel jelezve a benn tartózkodónak, hogy itt vagyok. Mély levegőt vettem, s végigmértem az ajtót, amely egyre távolabbinak tűnt. A kilincs pedig egyre apróbbá vált. szerettem volna minél hamarabb bejutni, hogy lenyugodhassak, az ajtó nem vész el a látótávolságomból.

Tárgy: Re: Hadnagyi iroda Csüt. Márc. 14, 2013 10:34 pm

Azaz…gudosan tág az alkoholizmusom!*o*

Épp arra jártam és ha már ott evett a penész, csak vetettem egy kószáló pillantást az asztalomra halmozott papírtornyokra. Már nagyon nagy lendülettel fordultam volna el, hogy semmi más, csak tizedik osztag kohászatának átadható alapanyag, amikor retinám kéklő színkavalkádjába égett a rövidke felhívás, mely szerint nekünk, de pontosan mostanság bővült családunk tisztecskével. Pontosan erre szomjaztam az állandó szesz bevitelen kívül, hogy újabb áldozatokat viccelhessek meg, persze szigorúan véve törvényes keretek között. Istennek se kockáztatnám meg Tomika szorgalmas aranygaluskám haragjának hosszú kötegekben elemzett véleményezését, mi minősül tisztek zaklatásának, vagy személyiségi jogaik megsértésének, amit sose fogok megérteni, de hát ezért van ez a drágaságos szépség, hogy helyettem tudja ezeket a részleteket. Úgy se jegyezném meg, hiába fáraszt velük naphosszat, mert minden érdekesebb lenne, annak a szabályzati blablának tanulmányozásánál. Na, de mostan nem is ez a lényeg, mert nekem már is eszméletlen helyes ötletek duruzsoltak fejecskémben, mivel kéne köszönteni újonckánkat. Ha már egyszer rám hárult ezen nemestelenül elfajzott feladat, akkor nem fogok semmit a véletlen szeszélyes kedvére bízni, hanem magam tréfálom meg a drágaságot.
Ördögi kacajjal dörzsölve tenyereimet rögvest útjára eregettem színem elé szólító pokollepkémet a csoda hivatalosan megfogalmazott szövegeléssel, míg kicsiny gonoszkodó leleményességem felkészült a tisztecske fogadására. Ma úgy határoztam semmi cécó, meg üdvözlő sake, mert az lesz később, hanem picikét mediterrán vizek felé evezek. Elvánszorogtam hazafelé, felkutathassam a pince, lomos szoba, Karin játékainak útvesztő nagyságokkal felérő készletét. Emlékeztem rá, mert nekem már csak ennyire fantörpikus memóriám vagyon, hogy a lényegtelen dolgokat kiválóan elraktározza, így több órás dzsungel felfedezéssel végre gazdagodhattam a szemeimet gyönyörködtető tárgyakkal. Pár éve jósnőnek öltözött egyetlen drágaságosan rosszcsontom, de sajnálatos módon egyre előkelőbben nevelt kisleányom, tehát lenyúltam az onnan nyakunkon maradt jövőt regélő gömböcskét, feldobtam készletre néhány csinos kendőt, felmarkoltam annyi aranyékszert, amennyit hirtelen felindulásban találhattam, aztán tovalibbentem irodám mélységes rejtekébe előkészülhessek tréfás meglepetésemre.
Fekete egyengúnyámra rákötögettem néhány nagyobb kellően cigányasszonyos kendőt, szépségesen hosszú hajacskámat felfogtam akkora vörös rózsával meghaladta a fejem méretét és könnyen hihették kétfejű sárkány lehettem előző életemben. Elhozott ékszerek mindegyikét kezemre, lábamra, nyakamba, fülembe aggattam, legyen minek csörögnie, ha csuklómat ráznám átkok szórása közepette, mert az annyira tutin fest a filmekben. Saját magam felcicomázása után már csak a környezetre várt némi átalakítás, hiszen, ha szórakozunk, adjuk meg rendesen a módját. Iroda közepére gigantikus méretű ezerféle giccses arany virágokkal díszített szőnyeget terítettem. Köré elszórtam öt-hat úri férfiaknak is megfelelő vörös selyempárnát, nehogy kényelmetlen és kemény földön kelljen ücsörögniük. Ejtőző halomról kizárólag egyetlen részlet hiányzott ezután, melyet szorgos hangyuszként pótoltam. Felállítottam apró asztalkámat, aranytartóban árválkodó gyertyával, találomra felkapott barbie babás kártya paklival és a központi helyet elfoglaló jó gömbbel. Ezzel el is készültem a pakolászással, már csak annyi volt hátra törökülésbe helyezkedve várakozzak, mikor érez hajlandóságot kicsiny tisztem belépni, igazi szentéllyé varázsolt irodámba és röhöghetem képen, micsoda fejeket vág szokatlanul elmeháborodott kinézetemre, vagy épp cigány asszonyos fogadtatásomra.
Röpke két órás teljes unalomban eltöltött malmozást követően, ami alatt legalább ötvenszer kevergettem meg és jósoltam különböző Disney hercegnőkkel, melyiket micsoda tragédia érheti, vagy éppenséggel hogyan törik ki nyakukat, végre kopogás határozott nesze szűrődött be az ajtó irányzékából. Nem kellett több, azonnal széles vigyorral köszörüljem meg torkomat, minél repedtebb fazék anyóka hangját adhassam ki torkomon. Hatás kedvéért, még előre is görnyedtem, igazán évtizedek alatt megfáradt boszi benyomását kelthessem legújabb áldozatomban.
-Fáradj beljebb, gyermekem és tudd meg jövő~d!- Mozgattam meg vészjóslón ujjaimat az átlátszó, de néhány karácsonyfa izzó segedelmével tökéletes színkavalkáddal megvilágított kristály gombóckám felett.-Mond, gyermekem! Féled a sorso~t?-
Emeltem fel vakbélgyulladás komolyságával a rózsaszín hercegnős paklit, ebben a szent minutumban jósolhassak belőle. Ugyan mit számít kizárólag egyedül, vagy szívül hercegeivel pózoló koronás leánykák voltak rajta. Én bármiből megmondtam a frankót, mert előre sejtettem mit fogok mondani, vagyis, azt nem merném kijelenti, de az élet maga az improvizáció, majd nagyon ügyesen kitalálok valamit. Egyelőre ott tartok, ügyesen leforgatom egymás mellé a kártyákat, had barátkozzon a rikító pink hátlapjaikkal. Addig agyalok mit fűzzek hozzá a kezdésként felfordított Ariel lánykához.
-Mickey egér kegyével felruházott kártyák azt mondják, sellőként fogsz lubickolni az élvezetek tengerében, hol szerelem, siker, csillogás, ragyogás vár reád…-Felfordítom következő lapomat és torkomat köszörülve fojtom vissza egyre jobban környékező röhögésemet.-De vigyázz, gyermekem! Tök hintón érkeznek ellenségeid, kik minden áron gátolnak, eljuthass a boldogsághoz!-Újabb lapot villantok almával zsonglőrködő Hófehérkéről.-Ételed mérgeznék a gaz gonosztevők, ám hét bátor, külsejével némileg visszamaradottságot mutató egyén segítheti utadat. Hallgass rájuk, hogy elérhess a kocsmák békét nyújtó otthonába!-
Bölcsen bólogatok szent beszédem befejeztével, ahogy markomat tartom, ideje lenne fizetnie a kedves szavakért, mert senki sem melózik ingyen. Persze mielőtt véglegesen komolyan venné, tényleg kicsikarom belőle a felesre való zsebpénzét, asztalra csapva fakadok ki röhögésben. Potyogó könnyeimben elveszve szórakozom az idétlen helyzeten, mielőtt rávenném magam előhorgásszam az asztal alá bekészített sake-s üvegemet. Erre már jöhetett az üdvözlégy Máriaként félre tett frissítő italka.
-Köszöntelek hatosok világában! Kuchiki Hana vagyok és most tessék inni, aztán mesélni magadról néhány szavacskát, mielőtt meggondolnám magamat, aztán visszatér gonosz bosziként elátkozlak!-
Lóbálom meg ellenkezést nem tűrően legeslegjobb barátocskámat, azaz a sake-s üvegecskét, közvetlen nózija előtt. Hosszú és virágzó barátságok kezdődnek szesz társaságában, ezért nem félek fényes nappal ezzel tukmálni szegény máját. Ideje lelkét edzenie a kőkemény osztag elvárásokhoz, amibe szigorúan beletartozik az egész napos alkohol beviteli elkötelezettség.

Tárgy: Re: Hadnagyi iroda Pént. Márc. 22, 2013 10:14 pm

~~ Guten tag! Du bist eine alkoholistisch? *>* ~~

Bár egy pillanat alatt beinvitált a hadnagyom, mégis, az az egy pillanat oly soká tartott. Aggódással, félelemmel, ugyanakkor értetlenséggel teli másodperc volt. Nyugtalan voltam a saját testi állapotomat illetően, hiszen egy ismeretlen személy, mindig sok meglepetést rejt. Ezek a meglepetések pedig a halálistenek körében gyakran igen csak veszélyesek! Ugyanakkor nem értettem, hogy mitől is tartok ennyire, hiszen mára már, tisztességgel teli shinigamivá léptem elő. Már amennyire tisztességes lehet, egy hozzám hasonló alkoholista egyed. Ráadásul a nő, nem is akárki volt a felettesem, így pedig, ha bármi történne velem, amíg vele vagyok, őt duplán vonnák kérdőre. Ráadásul ez pedig rengeteg papírmunkát is jelentene, amit bizony senki sem szeret! Legalább is remélem, hogy a hölgy nem egy afféle aktakukac lesz, aki konzervatív eszméi miatt vakon követ mindenféle szabályt!
Az igazán öregnek tűnő hang hatására kissé megrémültem. Tudomásommal ugyanis, bár a főnökasszonyom, több mint száz éves, hála annak, hogy a Lelkek Világában születet, mégis fiatalos. Kicsit ismét csak megijedtem, hogy jó helyen járok-e. Na, de hogyha már behívtak, nincs mit tenni, nyikorogva, kinyitom az ajtót. A szobában szokatlan terepet fedeztem fel. A szőnyeg valami elfogadhatatlanul giccses volt. A visszataszító tárgyon rengeteg undorító aranyvirág pislogott vissza reám. Ami pedig az ülőhelyeket illeti, jobb inkább meg sem említeni, hogy milyen túlzottan kényelmes „puffokkal” sikerült előhozakodnia a velem szemben álló hölgyeménynek. Apropó hölgy. Nem tudom, hogy miért, de már a szavai is vészjóslóak voltak. Ám a kinézete, na, az egyértelműen rémisztő volt. Mintha csak azt akarná felém sugározni, hogy menekülj, közelít a halál. Egy ismét csak ijesztő kérdést intézett felém. Nem akartam pofátlan lenni, s elszaladni, hisz még csak most érkeztem, s egyértelműen a vendéglátóm hívott ide, így hát kénytelen, kelletlen, válaszoltam néki.
- Nem. Nem félem! – Mondtam kissé erőtlenül, s magamban még egyszer elmondva azt, már egyre bizonytalanabb lettem. Talán mégis félnék? Egyszer már meghaltam, ám az nem is volt, afféle valódi elpusztulás, hisz még itt vagyok!
Nem volt sok időm gondolkodni, hiszen a cseppet sem kedvesnek tűnő leányzó jósolni kezdett. Amiben nem is az volt a megrendítő, hogy nekiállt kártyázni, s hozzá a jövőmről kezdett el információkat kiadni. Hanem, ahogy azt, s amivel tette. Az információkat megbújtató lapok, ugyanis mind egy gyerekeknek való kártyapakliból valóak. S a köréjük fűzött monológ is eme mesék szereplői körül forogtak. Talán az ifjú hadnagyasszonyomat, megszállta volna, egy vén nő, aki ennyire hibbant lenne. Nem, az lehetetlen, ráadásul, az egész hely, s még maga a velem szemben álló Kuchiki asszony is, annyira hiteltelennek tűnik. Lehetetlen, hogy egy ilyen fontos irodát, egy ilyen rossz jósdává alakíthassanak át. Mintha az egész direkt csak a fogadásomra készült volna. Ám nem hittem magamnak. Nem vagyok én olyan fontos ember, akiért megéri efféle nehéznek tűnő folyamatot lefolytatni. Beletörődve, hogy bizony egy őrült markába kerültem, hallgattam a további beszédet.
Kezdetben egy fikarcnyit nem értettem, zavaros tanácsaiból, s ezért nem is próbáltam meg túlságosan belebonyolódni a dolgokba. Valamiért olyan kényelmetlenné vált az ülőhelyem, hisz mi van, ha esetleg visszakérdez a tiszteletre méltó személy. Vajon leharapja a fejem, vagy levágja az egyik ujjam, ha rájön érthetetlen diskurzusából egy gramm értelmet nem sikerült nyernem. Bár az egész halandzsa tőlem olyan távol állónak tűnt, a végére, mégis sikerült észhez térnem.
Kocsma, az oly gyönyörű szó, a helyre, ahol hozzám hasonlók gyűlnek össze iszogatni, s megbeszélni mit ittak legutóbb. Lassan számomra már fogalommá válik, ami az otthonnal lesz rokon értelmű. Talán valóban csak egy egyszerű tréfa áldozata lennék. Valahogy nem tudom elképzelni, ám ez az egy szó, olyannyira nem illik a szövegkörnyezetébe, mint ahogy ez a hely sem illik a 13 őrosztag világához. Lehet, jobb lenne megszólalni, s kérdezni valami tárgyilagost, hátha sikerül abból rájönnöm, hogy tényleg, mi is történik velem, eme csudálatos közegben. Azonban egy ilyen kérdő mondat sem jutott eszembe, arról nem is beszélve, hogy nem is mertem volna feltenni, a házigazdámnak. s, ha mégis sikerült volna megszólalni, akkor se biztos, hogy törődött volna szavaimmal.
A nő kinyújtotta a kezét, én pedig néhány pillanatig megdermedve ültem. Vajon mit akarhat, esetleg a kezem akarja levágni, vagy talán azt akarja, hogy felemeljem az ülőhelyéből, mert ő már túlságosan el van már gémberedve, az efféle önálló cselekedethez. Aztán végül, összeállt a kép, a főnököm, a szolgáltatásaiért járó fizetséget akarja kicsikarni belőlem. Bár való igaz, nem kértem azt, mégis, illendő pénzt adni az efféle dolgokért. Én pedig bizony legyen hibbant vagy sem, nem akarok vele kikezdeni. Nem tudom menyit tettem a tenyerébe, de miután ez megtörtént a kisasszony az asztalra csapott. Először azt hittem kevesli a lét, s ezért most keservesen meg akart büntetni.
Ám a nő nem a dühtől eltorzult arccal, ütötte meg a berendezést, hanem a nevetéstől síró kíséretében. Bár, már mindkét részem elfogadta, ez bizony valóban csak egy átverés, egy harmadik még mindig nem akarta elhinni, hogy át lett ejtve. Ám ez nem is ésszerűen nézte a dolgokat, hanem csakis a becsületem tartotta szem előtt. Mintha nekem lenne olyanom. Szerettem volna én is nevetgélni kezdeni, ám ezt már elmém egyik gondolata sem pártolta. Mind féltek az egyelőre még idegen haragjától. Végül aztán abbamaradt a nevetés, s az asztal alól előhorgászott egy szakés üveget az immár szememben hatalmasra nőt hölgy.
Bár a szakét nem kedveltem annyira, mint a sört, mégis, bármilyen piának tudtam volna örülni, mintha egy falat kenyeret kapna egy afrikai falu. Immár sokkal oldottabbá vált a hangulat, s a halál gondolatát elűztük, ahova kell. Az üveg alkoholt, egyenesen a szemem előtt kezdi lóbálni, majd egy sokkal rövidebbnek, s talán éppen ezért fakadóan barátságosabbnak tűnő monológba kezd. Nem tétováztam, kérésére, azonnal elkezdtem kortyolni a szeszt. Az egy hetes kihagyás igen csak meghozta az eredményét, első menetben, rögtön lehúztam a pia negyedét. Ekkor észrevéve magamat kissé pofátlannak éreztem, ezért az üresedő italt az asztalra csaptam. Bár kicsit megütött az ital, még mindig önmagam voltam.
- Az én nevem Hidetada Nishigami, nemrég helyeztek át a hatodik osztagba. Szeretem az italt és a cigarettát, hobbim az ivás. Nem szeretek verekedni, és veszekedni, ám ha választani kell, inkább a másodikat teszem. Emberként csak 18 évet éltem, így nincs semmiféle foglalkozásom, a halálistenképzőben, elég átlagos eredményeket sikerült produkálnom. Kérhetek még egy kis italt? – Fejezem be a bemutatkozást, egy ártatlan kérdéssel.

Tárgy: Re: Hadnagyi iroda Szomb. Ápr. 06, 2013 1:12 am

Azaz….gudosan tág az alkoholizmusom*o*

Mindjárt éreztem sokkal közelebb hozza az embereket, kicsike, ám annál értékesebb üveg belibbenése a beszélgetés fonalába. Ravasz vigyor domborodott orcám szegletében, micsoda ámulatba, sőt kábulatba ejtette imádott barátom, előlegezzük meg neki, leendő barátomat. Szemre vételezhetően meglehetősen odáig és vissza volt tőle, én pedig vattacukros mezőkön szökdécselve lebegtem boldogság mezején, ahogy orránál fogva vezeti a sake-s flaska. Elszórakoztattam volna magam, hosszú órákon keresztül, ezzel az alattomos, de szívemet melengető játékkal, ám beláttam nem lenne helyes első lépésben függőségbe taszítani. Ráértem később azzal elütni unalmas óráimat, különböző feladatokat aggassa nyakába, némi, maradjunk realitás talaján egyre növekvő mennyiségű alkoholért cserébe. Lelki szemeim előtt láttam, végre emberemre, azaz beosztottamra akadtam, aki hűségesen teljesíti felebaráti kéréseim, némi folyékony kenyérért. Öröm könnyeket hullattam boldogságomban, végre valaki, végre itt és végre nálam, de előtte, azért befejeztem a köszöntő idegi feszültség fokozását. Átnyújtottam az üveget és elégedetten bólogathattam, nem csak a szeme lett nagy drágaságos tisztemnek, de a kapacitásával sincsenek problematikát, mert nyelte a rizsi párlatot, akár kacsa a nokedlit.
-Ez a dörgés, drágalátosan „a” betű függő barátos cimborám! Első pislantásra megijedtem, csak a huzat lesz nagy, de benyugtattál van benne tároló dögivel!-
Paskoltam vállon, leparancsolva egyenruhájából aznapi porréteget. Ez a mozdulatom azért megért egy misét, hiszen nem osztogattam elismerésem legmélységesebb jeleként, csak általában kötekedésem előszeleként, vagy oktató püfölésem kezdeteként. Változatos volt a skála, most kivételesen pozitív értékkel ruháztam fel és fejemet betámasztva hallgattam végig könnyed bemutatkozását. Igazán nem szándékoztam belekontárkodni előadásába, cseppet sem izgatnak ezek a részletek, inkább térjünk rá arra, mikor szokott kocsmába járni és hány órát tölt el ott átlagosan.
-Nem vagy te olyan átlagos, ezt most lencsevégre fókuszáltam. Valamiben igazán tehetséges vagy és ezt nem fogom elvesződni hagyni az óriási szürkesseggben! Bízd reám a dolgot, tökös férfi álladékot faragok a zsenge pofikádból!-
Csaptam az asztal tetejére, miután határozatra jutottam vele kapcsolatban. Jövőt fürkésző gondolataim közé bemászott a kicsiny ördög, milyen egyénire szabott edzés programmal álljak elő, de sose lehet elég biztosra utazni, szóval vettem jó pár kósza pillantást a papírosaira. Sorok bujkálása alatt, nagy erőkkel bökdöstem államat, nagylelkűen előrébb tolva az üveget, szolgálja csak ki magát, mert éppen remek hangulatban vagyok és vele foglalatoskodom, tehát abszolúte nem érek rá a torkosságára kanyarodva háborogni, hogy merészelni eltüntetni előlem az értékes nedűt, meg amúgy se zavart szomszédságomban iszik. Egész otthonos lett tőle a közérzetem és ez ellen semmiféle kifogásom nem lehetett. Drágaságosság már belopakodott szívem kicsiny szegletébe, ezért igazán komolyan vételeztem sorsának egyengetését. Felcsapattam a hihetetlen komoly matematikai tudásomat, osztottam, szoroztam, semmi esetre se hánytam, de azért megvettem a témát, aztán kilyukadtam a hihetetlen komolyságos elhatározásomnál.
-Spéci cucc, amiben úgy gondolod oda tudnál pörkölni a veszekedésen és vedelésen kívül? Megfogalmazódott fejem körletében egy, nem is egy, kettő, három, négy, már Ötlet, milyen módon tudnálak kikupálni, tehát pádávánommá fogadni! Paramétereidet, alkohol bevételedet és személyre szabott edzés programomat tekintve, azt mondanám, által továbbítanám neked a részeges ön és ártatlan védelmi stílus alapjait! Mitet, hogy gondolsz róla?-
Pislogtam rá eszméletlen csábosan rebegtetve szempilláimat, láthassa maximálisan érdekelne a bőségesen kifejtett véleménye, ellenkezése, vagy épp rövidre zárt beleegyezése. Mindenféle információs morzsa jöhetett a témával kapcsolatosan, minél pontosabban kiszemecskézhessem, mihez kezdhessek véle.
-Mással kapcsolatosan valamiféle kérdésecske, amire úgy véletlenségből elkövetett figyelmetlenséggel nem tértem még ki.-

Tárgy: Re: Hadnagyi iroda Szer. Ápr. 24, 2013 8:10 am

~~ Guten tag! Du bist eine alkoholistisch? *>* ~~

Kérésemre a hölgy rövid ideig időzött, majd átnyújtotta a rizzsel s különféle ízesítőkkel összekevert alkoholremekművet! Éreztem, hogy a velem szemben álló, illetve ülő, hölgynek legalább olyan fontos eme csoda, mint jómagamnak. Éppen emiatt pedig azonnal rokonszenvet éreztem a felettesem iránt. Rövid ideig én is tétováztam, mert a pillanat, ami két ekkorra alkoholista találkozása okoz, megérdemel, tőlem is egy aprócska kitűntetést. Persze nem húztam túl soká, mikor már elégé kiéheztem a párlatra, azonnal meghúztam, s hagytam, hogy kellemesen lecsorogjon a torkomon az ital. Majd miután visszatettem az italt, az egész torkom lemarta, mígnem a gyomrom is beleremegett egy picit. Mivel ezen a napon még egy kenyeret sem ettem nagy izgalmamban, így erősen meg is éheztem, de persze jóllaktam én a különféle piával is, most mégis jól esett volna, mondjuk egy sörrel átitatott sült csirke, vagy egy vodkával leöntött jól odaégett galamb!
Természetesen elpirulva fogadtam a főnökasszony dicséretét, ami úgy esett, mint egy falat kenyér, s ilyen módon már kezdtem is jóllakni. Éreztem, hogy még néhány hasonló szó falatocska, és több „étek” lesz bennem, mint alkohol, ezt pedig nem hagyhattam, így ittam még néhány korty finomságos lét. Ekkor jutott eszembe, hogy menyire is tartottam, ettől a szorongónak és feleslegesnek érzett találkától, s lám, most itt vagyok, egy szimpatikus Hadnagyasszonnyal, akivel azt csinálom, amit a legjobban szeretek! Magamban már el is határoztam, hogy ide gyakrabban is fogok jönni!
A nő bemutatkozásom után, újabb szavakkal férkőzött a szívembe. Kezem pedig ismét elindult az alkohol felé, ám, hogy ne tűnjek, olyan szemtelennek, most csak egyetlen aprócska kortyot fogyasztottam. Mikor az asztal tetejére csapott a hölgy, azt hittem, hogy valami rossz következik, hiszen a kocsmákban, már megtanultam, hogy az efféle tetteket, sosem követi más, csak ordítozás, meg verekedés. Ám most nem történt semmi hasonló. Talán mert most nem egy részeg emberekkel telitömött szűk helyen, hanem egy, bár ízléstelenül berendezett, de tágas, s kényelmes irodában vagyok. Az ivócimborámmá rekordsebességgel előlépő leányzó, mélyen a gondolataiba merült, ezt kihasználva pedig sunyiba letoltam még két kortyot, ám akkor már tényleg ideje volt visszafognom magam, s ekképp is tettem. Nehezemre esett, de azért visszatettem a szakét a helyére.
Megfelelő körítéssel, melyet egyértelműen az italimádók körében ismert nyelvezettel kódolt a számomra, kért meg arra, hogy menjek el vele vedelni, s közben valamiféle mozgást is végezni. Természetesen tetszett az ötlet, még ha a második fele, nem is olyan kedves számomra. Ennek ellenére, ösztönzést éreztem, arra, hogy a társaságában elmenjek egy mindkettőnknek megfelelő kultúrhelyre. Ami akár a legközelebbi kocsma képében manifesztálódhat is!
- Persze, miért ne mennék!? – Felelem, majd, ahogy megkér rá, elkezdem törni az egyébként üres buksimat. Azonmód bele is fájdul a fejem, ám tudtam, hogy most fontosabb személy adta ki a parancsot, mintsem hogy, efféle dologgal törődjek.
Elmélkedésem első részében természetesen a sörről, és egyéb italokról elmélkedtem. Elképzeltem, egy sörgyárat, amely csak az enyém, s naphosszat lustálkodhatok, s berúgva szédeleghetek benne. Szemeim előtt láttam egy szökőkutat, amely vodkát lövell ki magából, s egy folyót, amely szakéból áll. Majd miután a magától értetődő köröket lefutottam, már az attól eltérő gondolataimmal is elkezdtem foglalkozni. S ez érezhetően nehezebb volt, mint az említettek összeszedése.
- Akadna itt valami! –Veszem komolyabbra a figurát, ezzel érzékeltetve, hogy most nem a sörről lesz szó! Néhány pillanatig még várakoztam, majd folytattam. – Először is szükségem lenne egy rangra, amivel még több italhoz juthatnék! – Adom tudtára a felettesemnek, hogy erről a témáról még nem ejtettünk szót. Ami tulajdonképpen nem is volt akkora probléma, sokkal inkább nyűg volt mindenki nyakában. – Valamint szeretném, meghívni, önt egy italra, ha megengedi! Sajnos nemigen vagyok jártas, hogy Ön merre szokott iszogatni, így ha lehet, ezt magára bíznám! – Fejezem be, egyébként sem hosszú mondandóm, egy mosollyal fűszerezve.

Tárgy: Re: Hadnagyi iroda Hétf. Júl. 15, 2013 10:34 am

Azaz…gudosan tág az alkoholizmusom*o*

Kicsiny komisz újonc, ám alkohol ürítésében koránt sem szűzies tisztecském, meglehetős vízügyi felülvizsgálattal löttyintette egymás után a finom nedű kortyokat, melyet teljes mértékig megértettem és abszolúte támogattam, ha nem épp az én üdözlégy vándor flaskám tartalmát rövidítettem volna meg. Kis ravaszdi sunnyogóm, abban reménykedett nem fogom lencsevégre kapni periférikusan beállítódott, de egyáltalán nem kancsi kukkoló berendezésemmel, mekkora lendülettel emelgeti a kocsma kondiban edződött tricepszeit. Ebben hatalmasat kell csalódnia, vagy épp ledöbbennie, ugyanis alkohol csöppenésére szakképesített hallásommal, milliliterre pontosan leszámoltam, mennyit merészelt elfogyasztani nagylelkűen felkínált itókámból. Kész szerencsekerék győztes, épp remekbe szabott és fokozottan életvidám hangulatomban talált arab rezidenciámon. Ellenkező esetben, kegyetlen bosszúmmal találhatta volna szemben magát, vagyis apró cafatokra szedem szét, méghozzá nem akármivel, egyetlen felszentelt sörös kupakocskával, csak, hogy hozzam a stílusos végítélet napját.
-Azért, csak, hogy tiszta vodkát öntsünk a feles pohárkába, halkan jelezném, látlak, füles bödön, szóval óvatosan a méz nyalogatásával, nehogy valamilyen baleset érjen, aztán szondán keresztül legyél kénytelen bébipapit szürcsizni.-
Tördelem meg ujjaimat egyáltalán nem legszörnyűségesebb házi sárkány szintemen. Elsőre nem akartam szegény fejét ekkora vizuális sokkhatással állandó agyturkász kezelésre beutalni. Tökéletlenül megelégedtem azzal a pillanatképpel, eszelős vigyoromat maximálisan kiemeltem zseblámpával, hiszen minden ijesztgetős filmben bevált az ijesztgető huhogás az alulról bevilágított fényforrással. Ebben az állapotomban, amúgy se nézhettem ki zsenge koromhoz méltón, tehát ez az apróság teljesen belefért a receptbe. Kíváncsi vagyok mellékesen elköhintve, vajon szegény kicsiny áldozatom, csont nélkül megismer legközelebbi találkozásunk alkalmával, bár ha elsétafikál sem lesz probléma, mert van egy remekbe szabott taktikám, mivel keltsem fel szelektív figyelmét. Véletlen szörnyűséges játékából kifolyólag lenne nálam sake-s üveg, amit elegáns kecsességgel ráznék meg és számolnék, talán kettőig, míg előttem kötne ki drága tisztecském. Ismerem ám a gyengéjét, ami egyet értek azzal, egyáltalán nem az, csupán másfajta életfilozófia, melyet nem érthet meg akármelyik
Föld felszínén élő emberi lény.
-Ez ám a helyes dörgés, kicsi tücsök! Akkor azt mondja, hogy pár óra múlva szögre akasztom a melós szandálom, aztán neki esünk a délutáni bemelegítésnek, hiszen az estét még sem kezdhetjük százas beszámíthatósággal!-
Őszinte elismerésem és megelégedésem fenséges kifejeződéseként csapom teljes erőből hátba, hátha végre ki merészelne mászni a flaskám szájából, mert rendben eleinte szívesen adtam, de azért örvendenék, ha elreppenő molyokon kívül nekem is csurranna némi melegen tartó itóka. Igazán türelmes és elnéző szépséges némber voltam, eddig, igen hangsúlyozottan eddig, mert a pia nagy úr, aztán nálam is működnek a Gollam-féle drágaszág védő mechanizmusok, mely egészségtelen féltésben testesül meg. Az a varázslatosan finom nedű, még is csak az én pénztárcámnak gyermeke, bár ez kissé rossz példa, még akkor is, ha esetleg kiderülne, akad némi zsidó, esetleg skót vér a családfában. Bőségesen sokkoló imádottan elföldelni való bátyókám fogához üt minden garast. én aztán nem fogom ezt művelni, kivéve, amikor igen, mert épp a kincstári sake-mat csócsálják! Tehát, lényeg a lényegtelenségben, hogy lassan be kellett volna fejezni, mert egyre intenzívebb rohamokban rándult szemöldököm és ezen az sem segíthetett, kicsiny tisztem hihetetlen komolyra vette a formációt. Nálam még mindig alkohol visszaszerzésen jártak gondolataim, így kihasználtam azt a néhány másodpercet, míg csendes várakoztatásra kárhoztatott. Hónom alá csaptam imádott flaskám, szívem minden szeretetével cirógathassam meg régen látott külsejét, miközben intenzíven bólogattam, had látszódjon, figyelek arra, mit mondanak nekem, csak kicsikét még se tartom a gondolattal a menetet. Persze, ez szemen szedett hazugság, mert tökéletesen tölcsér végre kaptam, mire lenne szüksége, korrekten egyezkedő tisztemnek. Rögvest perzsa macskává avanzsáltam kicsiny flaskámat, hogy nem létező szőrét cirógatva, követhessem nyomon az ajánlat részleteit.
-Értem, Mr. Nishi.- Játszottam meglehetősen komoly láthatatlan szakállsimogatást, érződjön messzi vidékekre, mennyire mélységesen elgondolkoztam a hallottakon, miközben egyértelmű volt, ennek a különleges képességgel megáldott tisztnek, innen semmiféle menekvése nincsen, mert arra fogom kárhozni közvetlen kezem alá dolgozzon, aztán építsük fel az itteni világ legnagyobb szeszfőzdéjét! Érzem ám, hogy érzem remek vezetője, meg előkóstolója lenne a spéci termékeknek, miközben néha, valamiféle shinigami bigyuszkákat is intéznénk, csak, hogy Ji chan ne szóljon be, semmit se csinálunk, az amúgy is megszokott láblógatáson kívül.
-Azt kell hosszan felvezetett és totálisan értelmetlen kerteléssel közhírré, pontosabban előbb négyszemközzé tennem, mint egy csudiklassz anyajegyet…ígye!-Nyomattam csóri cilinder homlokára flaskából nyert szépség pöttyöt, minél tisztábban megpecsételje hamarosan bekövetkező szerződésünket.-Na, szal most, hogy immár ellenállhatatlan hatodikos szeszfogyasztó körökbe fogadtalak ezen keresztelő szent pöttyel, semmi akadálya nincsen annak, reád hagyományozzam az osztag harmadik tiszti rangját és minden vele járó kötelességet. Alkohol miatt, ne tessék aggodalmaskodni, mert szerválók korlátlan kupont az összes törzsgyökeres helységemből, csak tessék betartani a szabályzatot, vagyis hibajavító nélkül végezni a lidércirtást, hurcolni a papírosokat, mindig készen állni, hogy hadnagykával elmész italellátó terepszemlére.-
Hirtelen ennyi és semmi többlet záradék nem jutott eszetlen helyembe, úgyhogy hagytam az egész szenvelgést a fészek farába és inkább arra csillantak fel vércseként szemeim, ingyenes meghívással invitáltak kocsma túrára. Egyértelmű, napnál világosabb tényező, messzire hajítottam rajtam árválkodó jelmezeim, teljes natúr halálisten valóságomban fogadhassam el a remekbe szabott ajánlatot. Több sem kellett nekem, rögvest hátamra hajítottam kicsiny tintás batyumat, azon nyomban megejthessük azt a hívogatást.