A hadnagy hívására beléptem a szobába és láttam, hogy már megint tekintélyes mennyiségű papírmunkája van. Köszönök neki, majd mikor észreveszi, hogy ki vagyok, felpattan és meghajol, majd rövidesen előkap két doboz sört, amiből az egyiket elfogadom. A hadnagy kér, hogy üljek le és mivel nem szándékoztam állni, azért eleget teszek a kérésének, közben szétnézek a szobában-Baisotei, nem dolgozol mostanában kicsit sokat?-kérdezem, miközben meghúzom a sört...

-Hát amint látja nem.-válaszolt, majd meghúzta a sörét.-Mostanában nagyon keveset találkozunk kapitány úr vagy nem?-kérdezi tőlem. Hátradőlök a székben és felsóhajtok.-De sajna mivel mindkettőnk munkája elég sok.-sajnos Baisoteinek igaza volt, mióta megkaptuk a kinevezéseinket, mindkettőnk szabad ideje a felére, vagy még kevesebbre csökkent.-Hát igen. Kapitány úr járt már ön az Unohana és Ukitake büfében, mert ha nem vigye el a barátnőjét Maya-t magával vagy még nem járnak mert nagyon úgy tűnt a parkban.-gondoltam, hogy miről beszél, így ezt válaszoltam rá:-Maya nem a barátnőm és halvány reményt sem látok arra, hogy az legyen...-mondom ezeket a szavakat teljesen nyugodtan.-DE! Mesélj kicsit magadról is, hogy megy sorod a munka mellett? Te már megtaláltad életed nőjét?

Baisotei kérdésén egy ideig gondolkodtam, mert igazán semmi értelmes válasz nem jutott az eszembe. A sör ilyen gyorsan hatott volna? Lehetetlen... Biztos a sok munka...-ráztam meg a fejem, majd újra Baisoteire tereltem a figyelmem és meghúztam a sört, ami el is fogyott.-Nos, mostanában sok kapitánnyal találkoztam és Sierashi kapitánnyal is összecsaptam. Sok előnyöm is származott ebből az előléptetésből...-mondtam.-Szóval két nővel egyszerre Baisotei? Nem vagy kicsit telhetetlen?-kérdeztem, miközben mosolygok egy sort...

-Szóval két nővel egyszerre Baisotei? Nem vagy kicsit telhetetlen? -kérdezte a kapitány úr.
-Igen egyszerre két nővel és amúgy is ők hívtak meg.
Észrevettem, hogy mindkettőnknek elfogyott a söre és elővettem a saját találmányomból a fiókba épített kis hűtőből még két üveg sört és kezébe nyomtam.
Mondta, hogy összecsapott Sierashi kapitány úrral és melyikőjük nyert???

Ashigaka és hirobumi

Mivel már a kapitánynak bemutatkoztam, azért elhatároztam, hogy a hadnagynak is bemutatkozom. Éppen az irodája felé tartottam, amikor megérkeztem kopogtam, mire elhangzott egy" Gyere be!" beléptem, egy kis szoba volt, amin meglepődtem.
- Jó reggelt Hirobumi hadnagy, én vagyok az osztag 3. tisztje Ashigaka Shikamazu a nevem, szeretnék önnel megismerkedni, szeretném, ha minden fontos infót közölne velem! pl:hogy miért lett a hadnagy, hisz régebben a 9 osztag tisztje volt, mégis miért lett hadnagy? Kérdem tőle. Ő int nekem, hogy üljek le és leülök és várom a válaszát.

/Újonc érkezik/

Miközben kifelé bámultam az ablakon egyszer csak kopogtak ajtómon. Kiabáltam:
-Gyere be!!!
És belépett egy újonc.
- Jó reggelt Hirobumi hadnagy, én vagyok az osztag 3. tisztje Ashigaka Shikamazu a nevem, szeretnék önnel megismerkedni, szeretném, ha minden fontos infót közölne velem! pl:hogy miért lett a hadnagy, hisz régebben a 9 osztag tisztje volt, mégis miért lett hadnagy?
Intettem neki, hogy üljön le.
-A nevem Hirobumi Baisotei. Van egy kis gondom a modorával 1. Jobban szeretem, ha Baisotei hadnagynak szólítanak. 2. Nem tanították, meg báránykám, hogy a feljebb valónak meghajlással köszönünk??? 3. Mint a hadnagya nem vagyok köteles minden információt közölni magával csak amit utasítanak nekem, hogy adjam át a báránykáknak. 4. Egy feljebb valót sosem vonunk kérdőre. Na ha mindezt megtanulta, megnézném az adatlapját és esetleg elmondom, hogy miért lettem hadnagy. - Mindezt mérgesen félig kiabálva mondtam neki, hogy megértse a dolgot.
Elővettem az új tanulatlan kis bárányka adatlapját és elkezdtem olvasgatni.
-Látom elég jól elvégezte az akadémiát és legjobban a támadni tud. Na még mindig érdekli, hogy miért lettem hadnagy vagy már nem???

-Látom elég jól elvégezte az akadémiát és legjobban a támadni tud. Na még mindig érdekli, hogy miért lettem hadnagy vagy már nem???
- Elnézést a modorom miatt Baisotei hadnagy, remélem nincs harag és megtanultam mindent. azzal meghajlok. Baisoteira nézzek és válaszolok.
- Igen még mindig érdekel, hogy miért lett hadnagy, Baisotei hadnagy! Válaszolom neki. Ezek után Baisotei elkezdi magyarázni.
- Rendben van lássunk neki... szól Baisotei

[Kapitány úrral]

-Nos... Sierashi kapitány nyerte az összecsapást... Nálam sokkal erősebb Shinigami, az már biztos... Nos, azt hiszem itt az idő, hogy távozzak, mivel nem tanácsos szolgálatban inni...
Válaszolt kérdésemre a kapitány úr majd távozni készült nem tartottam vissza hagy végezze ő is munkáját.
-Viszlát kapitány úr azért benézhetne hozzám sűrűbben is, de majd meglátogatom én is magát a hétvégén valamelyik nap.
Elköszönt és távozott is. 10 percre rá egy újonc kopogott ajtómon.

[Még az újonccal]

Hát akkor lássunk neki... Hogy miért is lettem hadnagy az egész ott kezdődik mikor a 13.-om őrosztaghoz kerültem legelsőnek a 9. osztagban szolgáltam ott nagyon jól összehaverkodtunk Shoko-val az akkori hadnagyommal mostanra már kapitányommal miután őt kapitánnyá tették azon voltam hogy követhessem őt és ne legyek azért túlságosan alatta lemaradva hanem meglegyen maximum egy szint különbség köztünk és ráadásul nála szolgálhassak. Egyszer csak vele együtt egy küldetésre küldtek karakurába ahol jó eredményekkel tértünk vissza és ő ekkor megkérdezte, hogy nem-e lennék a hadnagya és ekkor elvállaltam, hogy hadnagya legyek. Ennyi lenne a történet, ha van még valami kérdésed ted fel de tisztelettel ne olyan tiszteletlenül mint az előbb.

- Rendben akkor távozhat, és a modorán csiszoljon kicsit mire legközelebb találkozunk.
És Ashigaka távozott is. Felkeltem székemből és újra kifelé bámultam az ablakon, de egyszerre olyan gondolatom támadt. El kéne nézni a kapitány úrral Zaraki-hoz egy sörre, de sajnos ez egyenlőre lehetetlen mivel nagyon sok a munkám és, ha a kapitány úr meglátná biztos leszedné a fejem.
És visszaültem székembe, hogy elkezdhessem hadnagyi feladatom.

Kissé megilletődve léptem be a hadnagyi irodába, amely immár az én tulajdonommá vált. Nagy szemeket meresztettem az asztalon felhalmozódott, tornyokban álló papírhalmokra, és elfogott a sírhatnék. Mélyeket sóhajtva kihúztam a függönyöket, és elhatároztam magam, hogy amint tehetem, átrendezem ezt az irodát. Bár felajánlották, hogy költözhetek egy nagyobb hálószobába is, nekem a jelenlegi teljesen megfelel. Ezeket a papírhalmokat elnézve úgy sem fogok sok időt ott eltölteni... Legalább majd Miyavit átpakolom ide is. Lesz egy szép kis vacka...
Előkotortam egy tollat, és hozzálláttam a papírok aláírásához.

Érdeklődve néztem ki az ablakon, amikor kopogtattak. Gyorsan ki is szóltam, és be is lépett az illető.
- Áhh, Ashikaga! Köszönöm szépen, mind a gratulációt, mind a dícséretet. Ülj le kérlek, és mesélj, mi van veled. - mutattam a székre, majd mögételepedtem. A papírokhoz fűződő utálatomnak hála már rég végeztem az aktákkal. Majd gyorsan teát töltöttem, és letettem Ashikaga elé, és vártam, hogy megszólaljon.

Ashikaga azonnal felpattan , és kirohan az erkélyre. Én meg ülök, szinte köpni - nyelni nem tudok az események hirtelenségétől. Felállok az asztaltól, és elhúzom a függönyt, amit Ashikaga úgy hagyott.
- Nem, nem baj, ha dohányzol, viszont én nem igazán rajongok érte. Ami azt illeti, ez az egyetlen dolog, amivel fel lehet dühíteni... - néztem szúrósan a cigarettára. Utálatos vacak. csak mérgezi az embert...

Unottan tologattam magam előtt a papírokat, míg végül felvisítottam. Kiugrottam az asztal mellől, és szikrázó szemmel fordultam meg. Shiro emberi alakban, ádázul vigyorogva szemlélt.
- Te mocsok! - vágtam hozzá egy valószínűleg fontos iratot, amit lazán megfogott, és széttépett. Mintha még meg is pörkölődött volna az a papír... Megjátszott sajnálkozással néztem a papírra, majd libbentem ablakot nyitni. Ugyanis ezzel jeleztem kedvenc kardszellememnek, hogy mehet vissza a kis világába sziklát morzsolni. Duzzogva vonult is vissza, amit nagyon nem értettem, én pedig felültem az ablakpárlányra. Lehet, hogy a lent kószálók szívrohamot kaptak, de nállam ez már mindennapi jelenséggé vált. Hiányzott az én életem szerelme, és annyira szerettem volna már megnyomorgatni. Ráadásul olyan régen láttm, elmenni hozzájuk meg nem merek, mert félek az apjától. Magamban szomorkodva estem le a párkányról, természetesen befelé. Popóm dörzsölve álltam fel, és iramodtam teát inni, miközben elhatároztam, hogy lessz ami lessz alapon, de én ma bizony megtámadom az én drága egyetlenemet...

♫♪♫ Beszélgessünk a kapitánnyal komoly dolgokról! ♫♪♫

Nap mint nap, keserű tapasztalatként tudatosul bennem, hogy a papír mennyisége nem hajlandó fogyatkozni, sőt: épp ellenkezőleg- egyre több lesz belőlük. Unottan írigattam aláfelé őket, oda sem figyelve rájuk, amikor is valaki kopogott. A "megmentő" szó egyből felvillant bennem, én pedig mosolyogva kiáltottam ki, hogy:
- Szabaaaaaaaad! - legnagyobb örömöre nagyon régen látott kapitányom bukkant fel, és én gondolkodás nélkül rávetődtem. - Kapitááány! Hogy van? Mit csinál mostanában? - lapogattam meg hurrikánokat megszégyenítő elemiséggel, majd heves pislogás kíséretében hellyel kínáltam, és ellibbentem teáért, amit majd a kezébe is nyomtam. Majd lehuppantam vele szemben, és úgy figyeltem, amint iszogat, már ha iszogat. Majd kinyújtóztam, és azon gondolkoztam, hogy még miért nem tegezzük egymást. Végülis már nagyon rég barátok voltunk, de lehet hogy ez az én fejemben fordult meg csak... Nos, végülis mindegy. Attól még kellőképp rajongok érte, mint barát. Őszintén szólva elég régóta nem láttam, mi több, ha jól emlékszem, vaizarddá válásom előtt láttam utoljára, és az sem most volt... Na jó, annyira nem is volt régen. - Kik mostanában az új tagok? Sosem vagyok itt, el vagyok hanyagolva ilyen téren.... T.T