Roku útközben elég sok csomagot cipelt, már-már úgy érezte magát mint egy jól megrakodott szamár, csak a fülek és a farok hiányzott hátulról. A kis út után vita következett ugyan is Amaya minden cuccot kidobált Hana táskájából. Roku akárhogy próbálta lenyugtatni Hanát nem nagyon sikeredett, sőt mi több Amaya még rá is tett egy két lapáttal, de nem volt szándékos ez a cselekedet.
-Elég lesz, hölgyeim. Először jussunk be a házba, oké? Aztán majd ráértek problémázni.
Szólalt meg végre Roku, majd beterelte a házba a két nőszemélyt. A ház igen kicsi volt, viszont elég sok volt a lakó. Roku tarkóvakarászás közben nézett körbe, aztán visszanézett a hadnagyára.
-Hát... ez így elsőre úgy fest mint egy nyúlketrec...
-Nyusziiii...
-Öhm... igen. De én nem szeretnék ketrecben éjszakázni...
-Jajj már... most meg te problémázol?
-Öhm...
Pár perces csend.
-Inkább keressünk valakit aki megmutatja a szobákat, mert nem hinném, hogy az ajtó mellett alszunk... ha még is... az szép lesz.
Egy kis séta után Amaya nem bírta tovább a csendet ezért felmászott Roku hátára és torka szakadtából ordítozni kezdett.
-Tatsu-chaaaan! Most vegyünk egy nagy kanyart és menjünk be abba a szobába!
-Amaya... megtennéd, hogy nem ordítasz?
-Én csak hangosan beszélek!
Vágta be az ártatlan kislány arcot. Roku részéről fáradt sóhajtás, aztán kézifék és hirtelen megállás.

//Látogatás//

- Remek! Akkor gyorsan felveszek valami kicsit melegebb ruhát, mert az előbb is összefáztam odakint. És ki tudja meddig kell az ajtó előtt ácsorognunk mire a nagy hangzavar közepette meghallják hogy dörömbölünk az ajtón.- sietett fel az emeletre. Amíg ő felöltözött én a szükséges kellékeket pakoltam a zsebembe.
~ Lássuk csak: Füldugó Masaki és a többiek ellen, cukorka Amaya ellen, stb. stb.- tettem el a holmikat.
> Hé! Engem itt hagysz?- jelent meg mellettem a zanpakutom örzője.
~ Jó, hogy szóltál! Itt hagytalak volna ha nem mondod.- siettem vissza a falnak támasztott kardért. Pár perc múlva Zekka is megjelent a konyhában.
- Akkor indulhatunk is ^^- toporgott izgatottan.
- Menjünk ^^.- mosolyogtam majd elindultunk Eve-hez. Szerencsére Eve a szomszédom, vagy mostmár szomszédunk volt, így nem kellett sokat sétálnunk.
~ Lehet kéne vágnom magunknak ajtót.- gondolkoztam el, de utána a kopogásnál maradtam. Szerencsére a kopogásunkat viszonylag hamar meghallották, egy negyed óra alatt.
- Helló!- köszöntem az ajtót nyitó Evenek. – Hű, mi van itt? Hajléktalan szálló?- vigyorogtam, látva a sok táskát. – De jó, hogy mi csak ketten vagyunk.- súgtam oda Zekkának.

*Eve, egyenesen előre indult, hogy végre letehesse popsiját kedvenc, masszírozós karosszékébe, bár ennek nem sok esélyét látta a rengeteg látogatója miatt. Valószínűleg az elkövetkezendő napokban olyan lesz a háza, mint egy óvoda.
Mikor megérkeztek, kinyitotta a kaput, majd az ajtónál megvárt mindenkit, majd elmondta nekik a ház szabályait.*
- Tehát, a szabályok: Bárhova bemehettek, kivéve a szobámat. Ha kell valami, és én épp bent tartózkodok, megvárjátok, amíg ki megyek. Kaja a hűtőben, de lehetőleg ne próbáljatok kienni a vagyonomból, mert különben el lehet tűnni. Nem ajánlom, hogy naphosszat üvöltsetek. Ha nem tudok aludni, morcos leszek, de még morcosabb, ha nem tudok dolgozni. És még valami… Ha valamit összetörtök, ti fizetitek ki. Értve vagyok?
*Nézett a jelenlévőkre, majd kinyitotta a bejárati ajtót, és beengedte a sáskarajt. Miután ő is bement, elmagyarázta, hogy mi hol van, nehogy véletlenül őt zaklassák ilyen apróságok miatt.*
- A kanapé háromszemélyes, ággyá alakítható, max. négyen férnek el rajta. Aztán ott a fotel, aminek lehajtható a háttámlája, és van egy vendégszoba is. A konyha itt van, a mellékhelység pedig ott.
*Amint befejezte, elindult az emeletre, hogy végre elkezdhesse a munkát, amiből számára sose volt kevés. Minderről természetesen értesítette hű házőrzőit, nehogy azt higgyék, hogy valaki máris elrabolta, vagy hasonlók.*

*Továbbra is magában morogva halad Eve közelében, időnként visszaszólogatva Masakinak vagy a magát túl sokra tartó újságírónőcskének. A ház felé vezető úton a szokott mennyiségnél jóval több cigit elszív, hogy legalább egy kicsit sikerüljön megnyugtatnia magát... Bár ez nem jön össze sehogy sem.
Az ajtóhoz érve aztán hirtelen megtorpan - remélhetőleg nem ütközik a hátába a nyomában haladó Masaki, mert akkor csúnyán beesnének az előszobába, "védencüket" is magukkal rántva...*
- Ja, persze... Egyéb óhaja nincs a nagyságos asszonynak?! Figyelj, ide minket nem nyaralni küldtek, hanem azért, hogy téged őrizzünk... Szóval hármunknak...
*Itt gyorsan rámutat magára, Hanaéra és Masakira, miközben még fejével is biccent nyomatékosításként.*
- ...ne szabj semmiféle feltételt... Részemről elég büntetés az is, hogy folyton a nyomodban kell lennem...
*Hadarja el dühösen egy levegővétellel, majd kissé lehiggadva, gúnyos mosollyal hozzáteszi:*
- Amúgy meg értve vagy.
*Fúj egyenesen Eve felé egy újabb adag füstöt. Miután belépnek az épületbe, egy másodpercre sem marad másfél-két méternél nagyobb távolságban a nőtől, és természetesen az emeletre is követi.*
- Nehogy azt hidd, hogy a szobádba bemehetsz egyedül... Kisuke mondta, hogy mindenhová követnünk kell...
*Támaszkodik az ominózus helyiség ajtófélfájának, várva a kitörő vulkánt.*

A landolásommal sikerült közelebbi ismeretségbe kerülnöm Masaki homlokával, és az ebből adódóan használt szókincsével.
-Jaj ne haragudj. -dörzsöltem a saját sajgó fejemet.
*Remek, most még morcosabb mint volt...de milyen kemény feje van...azt hittem az ilyet csak képletesen értik, de nála ez a szó szoros értelmében igaz* -kullogtam szorosan mellettük, ugyanis Shunnal és Masakival együtt én is Eve személyes testőrségébe voltam beosztva. A többiek helyett is kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magam mikor megérkeztük és a banda berontott a házba. Persze előtte még Eve egy kiselőadásnak beillő felszólalásban összefoglalta a házszabályokat. én igyekeztem mindent megjegyezni, hogy legalább velem ne legyen gondja ha már úgyis ennyi emberre kell figyelnie.
A helységek felsorolásánál is szorgosan jegyeztem a dolgokat, nehogy éjszaka eltévedjek, és valakit fellármázzak, mert annak tuti belháború lenne a vége. Nem is szerettem volna semmiképp megkockáztatni. Közben azon gondolkodtam hogy én hol szeretnék aludni. Bár nem mintha akkora érdekérvényesítő képességgel bírtam volna, hogy nekiálljak válogatni és stipi-stopit játszani...Csendes szemlélődőként figyeltem ahogy máris marakodni kezdtek a legjobb helyekért. Tisztára mint valami túlélőtáborban. Nem tehettem róla, de én valahogy sosem tudtam így belevetni magam valamibe. Főleg mióta kapitánykét ügyelnem is kell a tartásomra...*hajh jó lenne néha kicsit gyerekesen viselkedni* -sóhajottam egyet, aztán hirtelen felkaptam a fejem Shun Evehez intézett mondataira.
-Ami azt illeti... -kezdtem volna bele, hogy elmondjam, ez csak arra vonatkozik amikor elhagyja a házat, de aztán inkább gyorsan letettem a kötözködő szándékomról, mert nem akartam ujjat húzni Shunnal. Inkább elharaptam a mondat végét, bár nem hiszem hogy nagyon odafigyeltek volna rám.
*Na vajon én hol fogok aludni...* -nézelődtem körbe a lakásban, ahogy ballagtam fel Shun után a lépcsőn. Ahogy megálltam a hálószoba ajtaja előtt és bekukucskáltam megláttam egy hatalmas erkélyt, ami úgy emlékszem nem csak a hálószoba, hanem a mellette lévő dolgozószoba előtt is fellelhető volt.
*Azt hiszem megvan* -kaptam fel az időközben a földre rakott hálózsákom és a szomszédos szobából megközelítve birtokba vettem a másik erkélyt, mivel Eve biztos nem engedné, hogy az ő hálója előtt aludjak. A cuccaimat lepakoltam az egyik székre és a korlátra támaszkodva néztem ki a kertbe.
-Milyen szép kert...talán tényleg jobb is ha itt alszom, mert innen veszem észre a legkönnyebben ha valaki meg akarja támadni Evet. -könyveltem el magamban, hogy jó helyet találtam magamnak. Ahogy hallottam odalent még korántsem dőlt el mindenki helye. Legalábbis a szokottnál is zajosabbak voltak.

Mikor végre odaértünk az épülethez, a házigazda elmondott mindent:
-Tehát, a szabályok: Bárhova bemehettek, kivéve a szobámat. Ha kell valami, és én épp bent tartózkodok, megvárjátok, amíg ki megyek. Kaja a hűtőben, de lehetőleg ne próbáljatok kienni a vagyonomból, mert különben el lehet tűnni. Nem ajánlom, hogy naphosszat üvöltsetek. Ha nem tudok aludni, morcos leszek, de még morcosabb, ha nem tudok dolgozni. És még valami… Ha valamit összetörtök, ti fizetitek ki. Értve vagyok?-Beengedett mindenkit, utánunk ő is bejött, és még tovább magyarázott.
- A kanapé háromszemélyes, ággyá alakítható, max. négyen férnek el rajta. Aztán ott a fotel, aminek lehajtható a háttámlája, és van egy vendégszoba is. A konyha itt van, a mellékhelység pedig ott.-Kanapé, fotel, vendégszoba. Nem tudtam, hogy hová menjek, ezért zavarodottan pillantgattam ide-oda, aztán valami eszembe jutott. Miért kellene nekem választani elsőnek. Megvárom míg a többiek elhelyezik magukat, aztán én is letelepszek valahova. Ebben a hitben állapodtam meg, majd tettem pár lépést, hogy jobban szemügyre vegyem a házat.