-Látom sikerült teljes zavarba hoznom téged, ne haragudj!-szégyellem el kicsit magamat és közelebb lépve hozzá kicsit oldalba lököm a vállammal.- Amúgy a többiek előtt csak óvatosan ezzel a témával....-Namie kérdő pillantását látva kicsit belezavarodtam a dolgokba.-Rajtatok kívül még senki sem tudja, de Kaien-t látva ez nem marad így sokáig.-
-Szólok neki!-
-Hagyd csak! Hátha jobb kedvre deríti Hisagi-t, mostanság túlságosan feszült, egy kis kikapcsolódás kijárna neki...És azt hiszem Kaien-nél nincs jobb ellenszer.-
-Na, igen...-
-Nehogy félreértsd! Csak őt mindenki így szereti, azt hiszem, ha megkomolyodna már nem is ő lenne. Szerintem ti szép páros vagytok együtt, bár van, aki azt mondja, hogy csak barátok vagytok...Öhm...most melyik az igazi hír?-bököm kicsit oldalba szegényt pedig más így is épp elég zavarban volt.-Naaaa...-ölelem át oldalról. -Ne vágj már ilyen kivégző osztag elé állított bárányka fejet. Inkább megtömlek sütivel, csak ne legyél már ilyen.-kezdtem el magam előtt tolva araszolni a sütik felé. Útközben Renji és Kuro jött velünk szembe, akik eltűnését észre se vettem. Az ő céljuk is az asztal volt, ezért azonnal rávágtam, hogy mi is megyünk. Azért a két férfinek is hátraszóltam, hogy jönnek e.
-Pfúúú...nem tudom, hogy bírok e még enni, de annyira jól néznek ki.-simogattam a pocakomat nagyokat fújtatva.
-Majd besegítek!- kacsintott rám Namie.- Nagyon szívesen kisegítelek majd, a szorult helyzetedből.-
-Ebben nem kételkedem...Jesszus, mennyit ettünk Ukitake-nál. Szegénykém! Szerintem nem várja a következő alkalmat, amikor beesünk.-
-Szerintem szívinfarktust fog kapni és kimenekül az épületből a haját tépve...-kezdtünk el nevetgélni az elképzelt jeleneten.
-Jééj, tényleg felszedtél pár kilót...-pillantott fel Renji a kókuszgolyóiról, de nem időzött túl sokat egyet felkapva fordult Kuro felé.- Na, mond, hogy ááá! Ha nem sietsz én fogom megenni.-
-Ne siettess! Még van a számban...-
-Hóóóóóó!-
-Ne gondolj már megint rosszra!-üti mellkason a lehajoló Renjit, aki sértődött képet vágva maga kapja be a sütit.
-Lekéstél róla!-kacsint rá a lányra.
-Szépen elvannak ők is...-mosolyodtam el látva, hogy mit szenved össze a vörös-fehér páros.
-Nem akarsz leülni?-ölelt át hátulról Hisagi és adott egy puszit a nyakamra.
-Még bírom, köszönöm. És te? Hogy érzed magad? Kicsit úgy érzem valami nem tetszik neked...Beavatnál?-

Hisagi inkább csendben maradt és nézte az egyre nagyobb tömeget. Kis csetepaték a sütiért vagy esetleg másért. Aztán Kaien letámadta Hisagit elég rendesen.
-Nahát, Hisagi! Mizus felétek? Kjááá! Nem is tudom mióta nem beszéltünk!
Kezdett el pattogni, mint egy hülyegyerek, mire Hisagi csak egy legyintéssel válaszolt.
-Szia neked is Kaien! Felénk? Nem sok... szinte semmi... de azért éldegélek a feleségem mellett!
-Most mivan? Nem is örülsz, hogy itt vagyok? T_T Látod, még a halálból is feltámadtam, hogy lássam a régi arcokat... najó ennek a fele sem igaz, de.... naaa értsd úgy ahogy én! Oké ez most értelmes volt... Inkább iszom valamit!
-Persze, hogy értem... minden tökfilkó beszédjét megértem!
Kezdett el nevetni aztán a kezébe vett egy pohár sakét.
-Egészségünkre Hisagi!
-Egészségünkre!
A koccintás után mindketten meghúzták az itókát, de Kaien öt percre nem tudott elhallgatni.
-Hana hogy van? Minden okés velük? Mikorra is várható a kicsi?
-Jól van szerencsére és remélem ez így is marad! Eddig minden rendben van velük, de egyre közelebb van a szülés... ohó... az szakmai titok, hogy mikorra várható...
-Ja és egyébként, Namieval gondoltunk azon, hogy Hanat meglepjük egy üdvözlő partival, de kéne a te segítséged is! Ha nem veszed tolakodásnak!
-Egyáltalán nem veszem tolakodásnak...
-Szóval, ha benne vagy akkor szólj és maaajd szervezzük!
-De azt előrre leszögezem, hogy az első hetet csak hármasban szeretnénk tölteni... azt hiszem kell is nekik annyi nyugalom és nekem sem ártana egy kis pihenő, mert rettenetesen... aggódok!
-Ejnye... ennyire elkapott az apai aggodalom?
Kezdett el nevetni Kaein, mire Hisagi csak belekortyolt a sakéba.
-Akár hiszed akár nem... igen rámtört az apai aggodalom.
-Na igen... ezt megértem. Ez már igen komoly kapcsolat!
-Valóban az.
Kortyol bele ismét az italába.
-Na és ti hogy vagytok Namiéval? Továbbra is csak barátok vagytok, vagy már mutatod az érzelmeket felé?
-Mi? Öhm... mi csak... tényleg... komolyan...
-Mi tényleg? És mi komoly?
-Hát tudod... az van, hogy ... hát igazából...
-Tudod mit? Inkább elmondod máskor! Nem faggtlak tovább!
Kezdett el neveti Hisagi aztán letette a poharat.
-Inkább megnézem a feleségemet.
Átvergődött a tömegen, aztán óvatosan átkarolta Hanát hátulról és adott a nyakára egy puszit.
-Nem akarsz leülni?
-Még bírom, köszönöm. És te? Hogy érzed magad? Kicsit úgy érzem valami nem tetszik neked...Beavatnál?
-Én bírom még... reggelig is kibírnám csak... őszintén szólva érted aggódok!
-Aggódsz értem?
-Igen. Nem akarom, hogy bajotok legyen... különben is megint a hasad simogatod, mert rengeteg sütit ettél...
-De... de... nem is ettem sokat!
-Igazán?
-Öhm... ^^"" ... persze!
Hisagi egy mosollyal elintézte a dolgot, aztán a tálcán lévő kókuszgolyóért nyúlt, de természetes módon Renji nem hagyta szó nélkül.
-Hisagi-Hisagi... elhízol ettől a sok édességtől!
-Ugyan maradj már! Nem is eszek sok édességet!
-Ne hidj neki Hana... mikor nincs otthon folyton egy cukrászdában tölti az idejét!
Hisagi a kezében lévő kókuszgolyót Renjihez vágta aztán felvett egy másikat a szájába vette, de aztán megcsókolta Hanát, így lényegében mindketten ettek a kókuszgolyóból.
-Úr isten!! Mások azzal enni szoktak!! Köpitek ki!!
Hajolt közelebb hozzájuk, de Hisagi felemelte a kezét és Renji arcára tette aztán ellökte onnan.

-Namieee!
-Ezt gyorsan lezavartátok Hisagival Oo
-Csak egy gyors megbeszélés és ennyi...
-Információcsere?
-Olyasmi... Na jössz valami fincsit inni?
-Mehetünk... látom a többiek is arra veszik az irányt.-léptünk közelebb Hanaék felé.
-Milyen jó kedved van, Hana!-kezdett bele Kaien szokásos mondókájába. ~Jajj szegény Hana, most tuti szívatni fogja agyba-főbe...-csaptam hangosan a homlokomra egy jó nagy sóhajtás kíséretével.
-Igen, buliban vagyunk, mért ne lenne jó kedvem!-válogatott a tök egyforma barackos üdítők között
-Aha, csak meg ne ártson azaz üdítő!-gúnyolódik tovább Kaien. Erre Hana morcosan kinyújtja rá a nyelvét amin csak kuncogni tudtam.
-Te csak ne nevess itt mellettem!
-Miért inkább sírjak?
-Én azt egy szóval nem mondtam
-Na azért! Gyere, mi is válogassunk ebből a nagy választékból!-húztam a pult elé, és tanakodni kezdtem.
-Hmm, Hana neked mi a véleményed? Melyik a jobb? Ez vagy a Lift?
-Természetesen a Lift!-simítja végig kezével az állát.-Bár lehet ez jobb lenne!-mutogat egy ismeretlen italra.
-Mi ez? Oo
-Honnan tudjam! Kipróbáljuk?-bökdösött oldalba, szemöldök rángatva.
-Nem is tudom... Mi ez a sok halandzsa rajta?-vizsgálom meg közelebbről az itókát.
-Szerintem ez arabul van!-állapítja meg végül a közelembe lévő Kaien. Bár erősen vakarászta fejét, biztosan állította, hogy ez arabul van ráírva.
-Neeem neeem, emberek ez tuti biztos, hogy nem arabul van!
-Akkor mégis hogyan? Kínaiul?
-Majául...-szólal meg végül a háttérből Hisagi. Erre a kijelentésre mindenki ránéz, majd az üdítőre... aztán megint His-re és megint az üdítőre... aztán egymásra nézünk egy óriási nevetés közepette.
-Úgy van, Hisagi! Ez tuti majául van!
-Egy ősrégi írás... egy elfeledett nép hagyatéka az utókornak...
-Ahogy mondod, Kaien! Jajj, szívecském, te egy lángész vagy!
-Most mi rosszat mondtam?
-Semmi rosszat nem mondtál... teljes mértékben igazat mondtál-kóstolgatta tovább Hana Hisagit.
-Na akkor leteszteljük ezt a valamit?
-Én bevállalom! Hisagi? Te is iszol?
-Óh, én hősöm, Kaien! Mi lesz ha balul sül el? Mi lesz velem nélküled, drága fekete-lovagom? T_T
-Ne félts, hercegnőm! Nem olyan könnyű eltenni láb alól!-öntött ki egy pohárral abból a szénsavas, elméletileg barackos üdítőből.
-Legalább a fehér lovadat hagyd rám!-szólalt meg Hana, csak hogy visszaszívassa Kaient.
-Nem, neki fekete lova van-helyesbítem ki.
-Ferrari-val nyomulsz? Ejje, nem aprózod el! His, te mikor veszel Ferrarit nekem?-bociszemek.
-Hogy mit?!
-Hé nem adom a lovamat!-húzta le egy kortyra az innivalót. Aztán elkezdett fulldokolni, még a pohár is kiesett a kezéből.
-Jesus Christ! Kaien, mi bajod?-léptem mellé, s a szívinfarktus kerülgetett.
-Hehhee, bevetted!!! Be-be-beee!-nevet ki végül, s ujjal mutogat.
-Hülye!-ütöm kupán-Azt hittem valami bajod van!
-Nekem? Sosem!
-Na és milyen volt?
-Fincsííí! Nyugodtan ihattok belőle! ^^-kacsint oda, mintha nem számított volna, hogy épp mindenki halálra rémült a buta akcióján.

-Te még egyetlen masniban sem lennél szép meglepetés, hogy a picsába jössz, ahhoz, hogy engem elbírálj?-
-Úgy, hogy a ku*va anyád pont erre a kibaszott helyre pottyantott le téged!-
-Inkább menj vissza a tanyára ganét lapátolni, PARASZT!-
-Legalább ott értelmes állatok vesznek körül és nem amőba agyú városi kurvák!-
-Amőba agyú a....Ez mi a faszom volt?-
-Honnan a rohadt életből tudjam?-vitatkoztunk még azon is, hogy közénk csapódott be elég nagy sebességgel egy papírgalacsin, ja nem, egy retkes arrancar volt. Szerintem azt hitte ő a Miss Univers, legalábbis ahogy dobálta a tetves haját, már mér is ne az én pofámba. Rángatózott is rendesen a szemöldököm a wasabi-val túladagolt tűzcsóvákról nem is beszélve, amik a füleimet hagyták el. Egy kék hajú, festett tahó vágódott a hármasunkhoz. Úgy méregetett végig mint egy ku*va infrakamera.
-Mi a faszt bámulsz pingvin? Nem láttál még élőlényeket? A kibaszott, rinyáló gépedet meg dobáld a jó, édes baszott anyádra!-az idiótája még mindig csak méregetett minket.-Gyönyörűek a fogaid kisköcsög, de mi lenne, ha egy tükörben vakítanád a saját leprás képedet vele? Csak azt ne mond, hogy ezzel akarod elcsábítani a népet és a térdeid elé kényszeríteni.-
-TE KIS NYOMORÉK! GARANTÁLOM, HOGY TÉRDELNI FOGSZ, MERT ÚGY KIHERRÉLLEK, HOGY ÁTMÉSZ CSESZETT SZOPRÁNBA...te anyaszomorító kis g*ci!-
-Látom nagyon megy a szefós fej kékség! Mit szólnál, ha letépném azt a rusnya fejedet és feldugnám a seggedbe?!-ezt követően tipikus sárgaházi, kényszerzubbonyos sorozatgyilkos hahota következett. A csurkás vadorzó csak koncerzkaja volt ehhez a kétajtós szekrényhez képest. A talán röhögésnek beazonosítható előadása pedig olyan idegsokkot váltott ki bennem, hogy kénytelen voltam ellenállni a késztetésnek, mely szerint betörlöm a cipőm talpát a degenerált képébe. Talán egy szőrszálnyi hely volt az áhított cél és a lábam között, amikor a folyamat egyszerűen csak megállt. Egy fridzsiderből kilépett jégcsap markolászta a lábamat.
-Ne itt verekedjetek. Ha ragaszkodtok ehhez a gyerekes viselkedéshez intézzétek el a szabad levegőn kettesben.- a fagyosszent oldalra pillantott bádogdobozra, hogy húzza arrébb a páncélját.
-A fasznak kellett idetolni a képedet. Elintéztem volna ezt a hangyapöcsöt egy perc alatt!-
-Nem itt!-engedte el végre a lábamat. Ez a giliszta vékonyságú idióta úgy elszorította szerencsétlen végtagomat, hogy már szó szerint elzsibbadtam.
-Akkor húzzatok sütizni a dedóba, köcsögök!-
-Örülnék, ha békén hagynál minket az este további részében.-
-Mert mi lesz betonarc?-
-Nem fogok a behemót útjába állni.-
-Jaj, de félek! Remegek mint egy kocsonyaaa!-
-A szentségit, te idióta!-vágott kupán a piros papucs.-Le lett csekkolva, hogy nem balhézunk, vagy három éven keresztül akarsz Uraharaa-nal robotlni???-

-Minden rendben ment odabent? -kérdeztem miközben a szendvicset eszegettem.
-Úgy ahogy. -ácsorgott mellettem és bámulta a csillagokat- Gin megállított és rólad kérdezett, de ha nem mondanak neki semmit, egy idő után abbahagyja a faggatózást. Még szerencse hogy megszokták a szűkszavúságom -villant át egy félmosoly az arcán
Mikor befejeztem az evést letettem magam mellé a tányért és felálltam. Ulquiorra szokás szerint zsebretett kézzel álldogált előttem. Én odabújtam hozzá, majd nem sokkal később ő is átölelt.
-Tudod már nem is tudom mi lenne velem nélküled.Ha nagyon nagy távlatokban nézzük talán már nem is élnék. -jegyeztem meg- Jó lenne ha nem kellene elmenned. Soha nem tudunk elég időt együtt tölteni. -sóhajtottam egy nagyot.
-Szeretnéd ha maradnék még ha véget ér ez parti? -bámulta továbbra is a csillagokat
-Nincs ellenvetésem -mosolyogtam az ölelésébe temetkezve- Bár nem is muszáj megvárnunk a parti végét.... -tettem hozzá
-Akkor nem ártana egy kevés időt odabent is eltöltenünk, ha nemsoká távozunk... -dörzsölte meg a fejét
-Igaz. -emeltem fel a fejem- De hogy addig is kibírjam... -felnyújtózkodtam és megcsókoltam. Olyan hosszúra sikeredett hogy egy hétig ellennénk vele.
-Mehetünk? -kérdezte utána
-Így már talán kibírom -sóhajtottam mosolyogva.
Egy elegáns mozdulattal leugrottunk a tetőről majd visszasétáltunk a nagyterem felé. Mihelyst az ajtóba értünk eltávolodtunk kicsit.
-És most akkor merre? -kérdeztem tőle az ajtóban állva a tömeget kémlelve-Mondjuk nézd ottvan a hadnagyom, meg Hanaáék. Szerintem köszönjünk oda nekik.
-Ahogy gondolod. -tette ismét zsebre a kezét.
Majd odasétáltunk hozzájuk, ügyelve a természetes távolságra.
-Sziasztok, leülhetünk? -üdvözöltem őket mosolyogva
-Üdvözletem, Ulquiorra vagyok. Hanae mondta hogy bemutat pár embernek. -intett nekik.
*jobban csinálja mint vártam* -néztem rá mosolyogva mikor a mondókája végén rámpillantott.
-Szóval nem baj ha csatlakozunk?
*Szeretnék velük beszélgetni, de szeretnék mát mihamarabb szabadulni innen Ulquiorrával. Remélem ez nem fog nagyon meglátszódni rajtam* -fogtam meg kicsit a piruló arcomat.
-Hú, hűvös van odakint, itt meg elég meleg ^^" -huppantam le Namie mellé, mellém pedig Ulquiorra.