-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 [Az Ostrom]

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Hirako Shinji
Admin
Admin
Hirako Shinji

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 30
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

[Az Ostrom] _
TémanyitásTárgy: [Az Ostrom]   [Az Ostrom] EmptyKedd Május 31, 2011 11:50 pm

A Las Nochest körülölelő területen szinte mozdulni sem lehet. Különböző szintű és nagyságú lidércek egész hadserege zúgolódik a hófehér palota előtt, a tömeg izgatott zúgása bezengi a csendes környéket. Hueco Mundo forrong, a mai napon az összes lidérc háborúba megy! A legmagasabb torony legfelső szobájából Aizen Sousuke kedvtelve néz le az összecsődült hordára. Értelmi képességeik ugyan nem haladják meg az egyszerű vadállatokét, azonban teremtményeivel, az arrancarokkal kiegészülve elsöprő erőt jelentenek majd, a Tiszta Lelkek Városa képtelen lesz dacolni akaratával. Gondolatai már messze járnak eme sötét dimenziótól, lelki szemei előtt Karakura városának képe ragyog fel. Már nem kell sokat várnia, s elkészítheti az Oukent, amivel képes lesz áttörni a Király elszigetelt világába. Különösebb szívfájdalom nélkül használja fel saját céljai eléréséhez a hollowokat, akik elvakultam követik Őt, mivel olyan hatalmat képvisel, mellyel egyikük sem mer szembeszállni. Uralkodása látszólag töretlen, egyáltalán nincs miért aggódnia. Önkénytelenül is megérinti mellkasa közepét, ahol valamilyen különösen csillogó tárgy látszódik. Mielőtt még azonban teljesen megtekinthetné legnagyobb művét, megzavarják csöndes elmélkedését. Tousen és Gin, leghűségesebb alattvalói jelentik, miszerint minden készen áll a támadás elkezdéséhez.

- Minden a tervek szerint halad… - susogja maga elé elégedetten, mialatt a bástya erkélyére sétál. – Barátaim, végül eljött ez a pillanat is! Ma véget vetünk a halálistenek felsőbbrendűségének, eltöröljük őket a föld színéről. Ti csupán a megérdemelt táplálékot kerestétek, ami a fennmaradáshoz szükséges, viszont azok a barbárok gondolkodás nélkül mészárolták le a fajtátokat. Megígérem mindannyitok előtt, hogy tetteik nem maradnak büntetlenül és a bosszú édes lesz! Most pedig induljatok, pusztítsátok el őket!

Rögtönzött beszédét a sereg óriási üdvrivalgással fogadja, minden egyes szót feltétel nélkül elhittek, nincs is okuk kételkedni jótevőjükben. Az Espadában már nincs ekkor egyetértés a dolgot illetően, azonban mindenki jobbnak látja a helyén maradni, s kivárni a megfelelő pillanatot. Egy kisebb csapat válik ki a számos lidérc közül, Nekik más feladatuk van, mint a többieknek. Az első három Espada, illetve néhány kiválasztott szerencsés segédkezhet Aizen-samának terve előkészítésében. Egyre-másra nyílnak a garganták, mindenki tökéletesen ismeri a haditervet, most már csak el kell végezni a kirótt feladatokat. Túlerejükben bízva különösebb elővigyázatosság nélkül jelennek meg Soul Societyben, nem messze a városfaltól. Rukongai szinte másodpercek alatt tűzben ég, a fa recsegéséhez elnyújtott, fájdalmas sikolyok is belevegyülnek. A megrémült lelkeket megpróbálják a városfal mögé menekíteni, több-kevesebb sikerrel. A meglepetés erejével élve igencsak súlyos csapást tudtak mérni a külső területekre, viszont Seireitebe képtelenek belépni, hála a védőfalnak. Legalább ötezer bestia liheg kiéhezve biztos távolságban az erőtértől. Cephalus Ó-Madaidhín elsőként lendül előre és miután legalább pár lépésre megközelítette az akadályt, lélekenergiát kezd koncentrálni jobb karjába.

- Cero Angelical! – a parancsszó hatására vakító fény támad, amely a védőket és a támadókat is egyaránt elvakítja. Hangos robbanás rázza meg a területet, a por és a füst fojtogató köpenyként terül minden jelenlévőre. Első pillantásra semmi említésre méltó nem történik, ám mialatt a 10. Espada némileg kimerülten visszatér társai közé, a félgömb alakú energiapajzs halványan feldereng, azután semmisé lesz. Soul Society utcáin visszahangozva szólal meg a riadójelzés és a tisztek ordítva adják ki első parancsaikat. Ezernyi torokból hangzik fel a harci üvöltés, a város ostroma megkezdődött!

FONTOS!
Spoiler:


A hozzászólást Kuchiki Byakuya összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Jún. 01, 2011 2:29 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
Kagami Ai

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
[Az Ostrom] Cl0te51050/65000[Az Ostrom] 29y5sib  (51050/65000)

[Az Ostrom] _
TémanyitásTárgy: Re: [Az Ostrom]   [Az Ostrom] EmptySzer. Jún. 01, 2011 2:00 am

*Kissé sok dolgom akad, mióta egy másik osztagban foglalom el a yonseki pozitúrát. Külön az áthelyezési kör sem volt oly' egyszerű, sok irat és kevés idő, hogy betanulj az új munkádba. Nem bántam ugyan meg, kitűnően érzem magam a könyvtár falai közt. Nem zavar, hogy tekercseket kell pakolgatnom nap mint nap, vagy esetleg ha olyan van egyéb más tevékenységet folytatnom. Pl. egy senkai kapu működtetése mi sem egyszerűbb. Jóval csendesebb és nyugodtabb ez a mostani állásom. Yonbantai sanseki-nek sem volt idili feladat lenni viszont az a nyüzsgés, ami a betegszobán megy talán egy életre elegendő volt nekem. Nehéz dolog. Legközelebb már akkor fogok vissza térni, ha netán lesérülök avagy egészségügyi problémáim akadnak. Így tehát új szerepkör és új felállás. Már egyáltalán nem szükséges, hogy csak is kizárólag az osztagomnál éjszakázzak, nem is tettem meg ez alkalommal emlékeim szerint talán először. Hajnaltájt volt mihelyst vissza érkeztem a birtokra s elfoglaltam azt a szobát, melyet eredetileg nekem készítettek elő még hetekkel ez előtt...
Csak egy aprócska fénysugár tehet róla s már is sikerült elérnie azt, hogy félálomba kerüljek. Valami furcsa álmom volt, amelynek központjában a zanpakutom állt. Beszélt hozzám s én is beszéltem hozzá csak ugye bár mihelyst szemembe kezdett el világítani a nap tüzes sugara már is egy olyan alvás fázisba kerültem, ahol az álmok ki vesznek és nem marad más, mint a szikár valóság. Hatalmas szobámba mind e mellé egy gyenge hűsítő szél fut át néma borzongást adva a térnek. Fordulok egyet az ágyamban, hogy a plafont bámulhassam. Nem valami bizarr látványt nyújtó plafonzat, még is a fent lévő aprócska pontokban kötöm le tekintetemet még ébredezési küldetésemet hajtom végre. Sosem volt és soha nem is lesz egyszerű feladat ez egy kimerítő munka után. Nem panaszkodom, mindenem meg van, csupán ehhez társuló energia feleslegem nincs. Lassan, ahogy a nap sugarának színe láthatóbbá válik a számomra, kinyitom szobám ablakát jobban, hogy láthassam a kinti tájat. Csodás, késői órákban lévő naplemente. A napkorona elhalása tizenkét órákra előre menőleg. Tisztának látszó ég és kellemes virágillat, ami minden egyes tavaszon vagy nyáron egyértelműen áramlik a birtok területén. Most is remekül végzik munkájukat a neves kertészek... Tán annak is meg van az oka, hogy ezúttal pihenni hagytak és nem hívatott Ryuuji egy főszolgája, mert esetleg rosszul lett az úr. Ám tova tekintve az ízzó horizont vonalához fekete füstök százai kerülnek szemeim elé. Messze van a fal és messze van Rukongai, még is egekig tornyosul a fekete pára, hogy mocskolja eget fekete karmaival. Mi lehet arra? S hova lett a birtok falánál álló őrség legjava? Bizalmat nem ismerő tekintetem pillanatokig csak a messzeségbe tekint, hogy felfedezhesse az ott zajló eseményeket. Senki fia sem tudna ellátni akkora távlatokba, hogy rá jöhessen az esetleges bajok forrásaira. A seretei egy utcájára tekintek, ahol csapatok fel- alá futnak de nem is akár hogyan.. Rendezettek és sorokban mennek kitűzött helyek valamelyikére. Ekkor rajzolódik csak ki bennem a tudat, hogy itt baj lehet hiszen ez nem lehet egy általános terep gyakorlat. Rögvest fel állok az ágyamról és csak egy résnyire hagyom a függönyök "zárát". Nincs időm a szokványos készülődésekre, de mielőtt bármi nemű tettbe kezdenék, hogy megtudhassam még is miről maradtam le átöltözöm, mert nyilván nem egy szokványos hálóruhába fogok elindulni innen. Kivételes esetek egyike, hogy általános fekete kimonot öltök magamra és nem utolsó sorban hajamat felkötöm. Fusztrál a tudat, hogy valami kint zajlik. Ember morajlások még ide is felhangoznak pillanatok elteltével amolyan töredék információt adva arról, hogy megtámadták Rukongait. Minő bátorságra vall eme tett, határozottan nem tetszik még ha nem is tudom ennek az információnak a hátterét. Rohamosan illesztem hátamra a nodachimat és tekerem magamra fél oldalasan a láncot annak végén a shurikent pedig a kötőmbe helyezem. Letérdelek a földre, még se fogok elindulni bármilyen utasítás nélkül. Felrajzolva a megfelelő jeleket, már is neki kezdek ahhoz, hogy a követő fecskék segítségével kapcsolatot teremthessek Kami taicho-val.*
- Bakudou Gojuuhachi Kakushitsuijaku!
*S a kör meg is jelenik előttem, azonban még mielőtt bárhogyan is betudnám határolni a résen keresztül átrepül valami. Csendes táncú fekete lepke rizeg ide-oda a levegőben még csak nem előttem le nem száll. Abba hagyom ezt a kidout és e helyett inkább felveszem az üzenetet.* ~ Vagy is akkor ez a kapitány döntése..rendben..~ *Ugyanezt a technikát alkalmazva vissza küldöm ezt a parányi lényt, hogy tudathassa felettesemmel a szándékom. Könnyű lesz? Könnyű e lesz valaha egy nagyobb és még számunkra teljesen felfedetlen csatába menni? Tudni fogjuk e valaha is, hogy még is mibe vágjuk a fejszénket? Soha, ahogy azt sem rajtunk múlik, hogy az idő milyen csavarokat adagol magából. Döntéseket hozhatunk, de mindig lesz valami, mi majd szabotálja ezeket a fontos döntéseket. Én eldöntöttem, hogy ki akarom venni a magam részét is és hozzá járulni a Rukongait támadók vissza szorításában. Igazából nem lenne időm erre, de van itt a birtokon feltehetőleg valaki, akinek azért oda kéne szólnom szándékomról. Így hát amint kimegyek a szobámból és behúzom magam mögött a tolóajtót lépteim Ritsu kedvelt helyeire vezet. Ki sem kell találni, hogy nem találom őt sehol. Ez is csak arról ad megerősítést, hogy ő is valahol segédkezhet. Megtorpanok Ryuuji- dono szobája előtt, de nem megyek be. Szusszanásokról tudom, hogy mély álomban van, nem kéne fel kelteni. Inkább most már sietős léptekkel rohanok ki a házból majd a kapu előtt még az őrökre vetek egy pillantást. Meg is állok, hogy némi utasítást adjak nekik a következőkről:*
- Történjék akármi a birtokra nem teheti be lábát betolakodó, illetve teljes fokú készültség Ryuuji- dono megvédésére!
*Rideg és ellentmondást nem tűrő szavakat intézek feléjük. Azért vannak, hogy a birtokot és annak egy urát védjék, ha el jött az idejük akkor el jött. Teljesen evidensnek érzem, hogy most kell ébernek és maximalistának lenniük, én csak még rá erősítettem ezzel. Tovább shunpozok, mert már teljesen abban a hitben vagyok, hogy túlságosan sok időt pazaroltam el arra, hogy elhagyjam ezt a birtokot, amiről azért remélem, hogy egyben marad ezekben a vészterhesnek látszó időkben. Pedig a naplemente ma igazán szép lett volna a maga tüzes festésében, csak hogy ezt senki sem látta előre.* ~ Hogyan kívánsz harcolni?...Még nem tudom Fuhaku, attól függ mit látok majd ott ahol zajlik minden. De kérlek ezúttal próbálj meg nem a fejembe üvöltözni mint valami söpredék...~ *Mély hallgatagság állt be. Nem szívesen derogáltam le a zanpakutomat, csak hogy ezt jobbnak láttam a legelején le tisztázni, hátha esetlegesen valamit félre ért azt illetően, hogy zavarhat engem mikor harcolok. Shupozok még néhány barakk tetején és látom ,hogy ezek a füstök csak egyre rosszabbak lesznek. Habár már sokkal közelebb vagyok a falhoz. Távolról már hallani is a dübörgő morajlást, de még biztosan nem olyan tiszta, mintha közvetlenül ott lennék. Ilyen hangokat hallva nem is szívesen mennék oda. Próbálok több energiát fektetni mozdulataimba, de shunpoból sosem voltam az a tipikus villám táncú ahogyan Shihouin Yoruichi ex niibantai taicho-t nevezték. Megteszek minden tőlem telhetőt, ennek köszönhetően néhány villámlépés után meg is érkezek. Annyira nem voltam messze a Kidoushuu osztag területétől. Nem tudom egész pontosan, hogy igazából mennyi időbe is tellett, hogy megérkezzek, de egy biztos, hiába állok a kapuban, a kapitányomat sehol sem látom.* ~ Nem igaz...pedig még szimpatikus is a kapitány...biztosan valahol szakézik még..~ *Kicsit mérgelődök magamban erre, de nincs mit tenni kénytelen vagyok kivárni a helyzetet. Fel shunpozok az egyik kisebb épületünk tetejére, hogy valamiféle kilátást nyerhessek az eseményekről. Nem sok mindent látni csupán a rengeteg füstöt, csapatokat az egyöntetű utcán és nem utolsó sorban belső feszültséget érzek a levegőben. Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy még is mi folyhat pontosan oda kint. Hatalmas villanás késztet arra, hogy tova tekintő szemeimet behunyjam. Nem szeretem az erős fényt és nem is társítok hozzá pozitív jelenségeket. Már valami brutális méreteket öltő robbanás érzése kel bennem, szemeim viszont mást mondanak. Kikerekedt szemek, döbbenet és értetlenség. A védőfalat elpusztították...*
Vissza az elejére Go down
Yuzuri Kouhei
Fullbringer
Fullbringer
Yuzuri Kouhei

Férfi
Pisces Pig
Hozzászólások száma : 50
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura
Registration date : 2010. Jun. 09.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Seitokai titkár
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
[Az Ostrom] Cl0te6500/15000[Az Ostrom] 29y5sib  (6500/15000)

[Az Ostrom] _
TémanyitásTárgy: Re: [Az Ostrom]   [Az Ostrom] EmptySzer. Jún. 01, 2011 2:55 am

Élénken él Halványan pislákol az emléke annak az espada-gyűlésnek, amikor Aizen-sama (*>*) bejelentette, hogy a Nagy Tervet ma hajtjuk végre. Mázli, hogy nem bíztak ránk túl komplikált feladatokat, franc se tud megjegyezni ilyen 42 lépésből álló haditerveket, amik azért fulladnak kudarcba, mert összekavarjuk a lépések sorrendjét scratch Whatever, ha jól rémlik, nekünk csak darabokra kell szedni Seireiteit, törni-zúzni-pusztítani. Ez a nekem való feladat! Cool Mindig is tudtam, hogy Aizen-sama törődik velünk, pontosan tudja, hogy kihez mi illik, legalábbis nekem tutira passzol ez a plan *.* Azér' az viszont durva, hogy mennyi hollowot összekukorékolt, ha ilyen hülye költői bizbaszokkal akarnék élni, azt mondanám, hogy úgy hullámzott a rengeteg fehér maszkos lény, mint a Pacific Ocean. De nem akarok, szal nem mondok ilyet Neutral Akárhogy is, most egy rakás lidérc lesz az irányításom alatt, ami persze annyit jelent, hogy mehetnek Isten hírével amerre akarnak, ez a sok zokniagyú amúgy sem értené meg, ha valamit mondanék nekik, csak üvöltözni tudnak, hogy "moaaaah" meg nyáladzani. Nem is értem, minek jönnek velünk, mondjuk nem is érdekel, majd ellesznek vagy valami Surprised Tuti Goblin bezzeg biztos tudja, ő a lángész az espadában. Mert ugye ki más is lenne, a sok csaj biztos nem, ugyebár, egyiknek sincs olyan okos feje, meg a legtöbbjüknél nem is arra koncentrál az ember, ha meglátja őket o.O
- Vúúúúú, ur da man, iZen-sama! ***.***
Kiáltom én is nagy lelkesen az üdvrivalgás közepette, ha lenne a kezemben bot vagy lándzsa, ráznám is ezerrel, de nincs, szóval hoppon maradtam :/ Mondjuk nemtom, ezek citromba haraptak, vagy mi, mert a legtöbb espada valamiért marhára nem tűnt lelkesnek, pedig ez itt a NAGY NAP, igen, csupa nagybetűvel, amikor mehetünk rombolni. Piros betűs ünnep ez vazze, hát miféle att...ad...attikja van ezeknek?! Még az én lelkesedésem is elrontják így, azon kaptam magam, hogy ujjongás helyett a fejemet vakarva álldogálok, és nézem mi van velük, egészen addig a pillanatig, amíg rá nem jövök, hogy már nyílnak a garganták és távozóban van a sereg o.O
- Hááá, várjatok, én is jövök!
Kezdek el tengelyem körül forogni míg megtalálom merre is van az előre, oszt' én is nyitom az átjárót. Nem is mondtam semmit, de ez a sok ostoba lidérc úgy indult meg mögöttem, hogy kis híján el is tapostak, damn vonzó lehet nekik ez a sötétség o.O Nem vicces a dolog, szóval menekülőre fogom egyből, persze úgy téve, mintha csak nagyon sietősen akarnám átvezényelni a rám bízott hordát! Surprised A túloldalon erősen lihegve ugrok ki a fekete lyukból, hogy aztán egy pillanattal később megérkezzen a sok hollow is, de itt már biztonságban voltam. Nagyokat sóhajtva fújom ki magam, és nézek körül, már áll a bál Rukongaiban. Ég minden meg stuff, menekülnek a lelkek, de túl sokan vagyunk, nem tudnak elbújni Cool Viszont mi azért vagyunk itt, hogy Seireiteit megostromoljuk és lenyomjuk a shinigamikat, szóval céltudatosan galoppozva indulok el a falak felé. Milyen ostobák, ezek a shinigamik, senki sem védi...
- Ouch!
Orromat fogva hőkölök hátra, valamibe esküszöm beleütköztem o.O Óvatosan nyújtom ki a kezeimet, tenyereim alatt pedig valamit tapintok, amit nem látok, de itt van. Wtf? Úgy érzem magam, mint egy légy, ami nem tud kimenni az ablakon >.>\" Aljasak ezek a halálistenek, ilyen trükkös csapdával akarnak minket kinn tartani! De abból nem esznek! Hátralépek párat, aztán teljes erővel futok neki, hogy áttörjem az üvegfalat, de az eredmény csak egy újabb feljajdulás és egy fájós váll -.-
- Engedjetek be!!!
Kiáltom, a túloldalon biztos jól szórakoznak a kis szemetek >.> Ám az nevet, aki utoljára nevet, és azok bizony mi leszünk Twisted Evil Valamit már ügyködünk is, mert mindenki hátrébb lép, így én is, és az a... hogyhívják... Mandarin espada villant valami fényes cuccot, ami teremt egy damn cool robbanást ***.*** Kár, hogy csak a hangját hallottam, mert ez a shit elvakított >.> Azonban amikor újra ki tudtam nyitni a szemem, a pajzs éppen akkor szűnt meg létezni, behatolhatunk végre *>*
- Jó vagy tesó! Majd tanítsd meg nekem ezt a bigyót!
Tartom fel a hüvelykujjam Celofán felé vigyorogva, nem is tudtam, hogy ez a gyerek ilyen menő cuccokat tud, pedig eggyel alattam van a rangsorban Surprised Én miért nem tudok ilyet? T_T
Vissza az elejére Go down
Natalie Salazaar Granz
Espada
Espada
Natalie Salazaar Granz

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 160
Age : 31
Registration date : 2011. Mar. 24.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: Tudós
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
[Az Ostrom] Cl0te40550/65000[Az Ostrom] 29y5sib  (40550/65000)

[Az Ostrom] _
TémanyitásTárgy: Re: [Az Ostrom]   [Az Ostrom] EmptySzer. Jún. 01, 2011 2:57 am

- el vitte a Hittatrutty...el vitte a Hittatrutty!
*Valahol a fehér falakon belül eszembe jutott egy nagyon Kakkoi nóta, ami nagyon de nagyon vissza mutat egy régebbi eseményre, amit mindenképpen megakarok majd ismételni a Mikulással. *.* De a mikulás most nagyon gonoszan viselkedett ezért tuti fixus, hogy kerülöm, vagy kérek tőle még egy olyan plüssállatot, ami most is a hátamon trónol. Hűű, ezt még elgondolni is olyan jó érzés, hogy a nótácskámnak még nagyobb hangot engedek, hátha lesz még valaki, aki esetlegesen beszáll ebbe. Néha olyan uncsi tud lenni ez a Las Nózi. Telis tele van komor és fapofás arcsikkal, de én tudom, hogy mind arra vár, hogy én mikor fogok velük játszani. *.* Találni kéne most is egyet, hogy leruccanhassak Hunco Mundoba Menosokkal fogócskázni. Nem értem miért nem olyan lelkesek, pedig tök izgalmas tud lenni, amikor vagy 100 girnyó követ. Szerintem a mikulás is élvezte, különben nem jött volna utánam azt hiszem. Dalolok és a következő lépésemnél arra leszek figyelmes, hogy egész egyszerűen valami brutális magaslatokat öltött csend uralkodik. Nem, ilyen nem lehet, hiszen itt mindig olyan jó kis zsivaj van. Ne hogy már pont most legyen olyan csend. Megint eltévedtem T_T Hülye plakátok, hülye falak, hülyeség minden elegem van már ebből a labirintus börtönből.*
- Eresszetek kiii!
*Ordibálom ahogy csak a torkomból ki tellik, hátha valaki megint meghallja és majd segít nekem abban, hogy megtaláljam a helyes utat. Megállok az egyik helytelen Lalikáék által felrakta plakát előtt.* ~ Azta...de széép *.* ~ *Állapítom meg, ahogyan Slarin néni kiváló alakját vélem felfedezni a poszteren. (Slarin karikatúra) Hiszen ez egy olyan, de olyan remek mű, hogy ezt bűn lenne leszedni. Éppen ezért kihúzok egy filcet a kezemből és alul rá dedikálom, hogy "Ne vedd le a remek művet". Remélem majd feltűnik nekik a kézjegyem és akkor Slarin néni majd megdicsér, hogy ilyen csodálatos kiadványban került ki egy olyan falra, ami mellett nap mint nap elhalad legalább vagy...őő izéé nagyon sok arrancar. Azt hiszem.. scratch Még jó néhány percig munstrálom a szerzemény még feltűnni látszik nekem, hogy még sem jött senki a segítségemre. Lehajtom fejemet, hátha bele sűrűsödik a vér és megadja nekem a legkiválóbb választ. Meg is történik, én pedig kicsapongva szorítom ökölbe kezem.*
- Lefelé vezet az út! Cool
*Nem a legegyszerűbb? De hogy is nem...rúgok egyet a lábammal, de ezzel is csak annyit érek el, hogy úgy bevágom, ahogyan azt kell. >.> Ebből hiszti lesz, hatalmas nagy hiszti lesz. Toporzékolva megyek is tovább komor, már szinte kimúlás képét metaforizálva. Itt hagyott mindenki, még lehetőségem sem volt senki hátára felkapaszkodni, hogy még is a többiekkel mehessek szórakozni. Egyedül hagytak a semmiben, de majd én megmutatom nekik, hogy Natalie Salazar igen is ki tud találni Las Nóziból. Megakarom csodálni azt a hatalmas homokozót és pacsizni akarok Laliékkal is. Őszintén remélem, hogy nem zavarnak majd el, szeretnék Slarin néni mellett maradni, még akkor is ha már Vex megengedi, hogy Csontost is bárhová vihessem. Menni akarok...akkor pedig uccu neki. Rajt pozíciót beveszem, ahogyan azt az emberektől lestem el még Karakurában és cuppanásra sonido módba indulok meg. Azt sem tudom merre megyek, csak megyek. Vagy húszféle kanyaron át vezet az utam és mindegyiknél egy pillanatra megállok pihenni és meglesni a falakat, hátha még egyre kell filccel kirajzolnom, hogy ne vegyék le a remek művet. Csak nem lehetnek olyan elvetelmültek, inkább jöjjenek velem fogócskázni. Sonido, Sonido hátán csak nem még világosság kerül szemeim elé én pedig hatalmas csillogó szemekkel és vigyorral ugorva vetem be magam ebbe a szemkápráztató jelenségbe. Persze, hogy sikerült egy hollow fejének neki ugranom, így lépcsőzetes klasszikus jelenségben terülök el a forró homokban. Jojozó szemekkel ülök fel és megszeppenve bámulok fel a nagy fejűre.*
- Beee..beee.beee!
*Nyújtogatom ki a nyelvemet és tovább sonidozok, hogy ne kaphasson el. Végre sikerült megmutatnom, hogy ki tudok jutni még akkor is ha ezért métereket kellett zuhannom, mert véletlen egy ablakot céloztam be. Rolling Eyes Most már csak meg kéne találnom a hozzám tartozókat mely szintén nem egy egyszerű feladat és éppen ezért felmászok az egyik hatalmas hollowra.*
- Bocsi hollow bácsi, de akkora fejed van, hogy jó a ki látás!
*Mosolyogva adom tudtára szándékomat, még mielőtt valami sportszerűtlen húzásokra készülne. Meglátom, meglátom azt a személyt kit lelki szemeimmel mind végig magam előtt láttam. Ebben a minutumban most és azonnal turbo kapacitású, torpedo sonidoval közelítem meg az espadamat, hogy már csak az utolsó pillanatban térjek ki még mielőtt orbitális módon letarolnám. *.* Nem tehetek róla, imádom Slarin- chant. Üdvözölni akarom, de tervemet szabotálja a Pápa-dono. Garganták sokasága nyílik meg. Nem értek semmit az egészből, de azért besurranok Laliék gargantáján. Csak nem bánják, ha velük akarok ezúttal játszani és izgalmas mókában részt venni. *.* Az első megmozdulásom az érkezést illetően, hogy csak bámulom a hatalmas falat. Nem is tudtam, hogy Szúú városnak ekkora fala van.*
- Boci, boci tarka...se füle, se farkaa...oda megyünk lakni, ahol lelket kapni! Surprised
*Nézem végig azt a brutkus angyal csóvát. Bizony Cephi espada bácsi nagyon szép kis csóvát tud ki lőni a kezéből. Én inkább most azzal vagyok elfoglalva, hogy mit csinált a pajzsot észre sem vettem csak miután leépülni látszik az egész. Szembe tűnő viszont nekem egy idő után még, hogy Slarin- chant nem látom sehol. Könnybe lábadnak szemeim a hiányát érezve. Nem igaz, én mindig eltévedek és sosem találom meg az espadam. Most már felrúgom az összes haláli istenkét aki kőművest mert játszani az én bosszantásomra...*
Vissza az elejére Go down
Kagami Eisuke
13. Osztag
13. Osztag
Kagami Eisuke

Férfi
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 120
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 22.
Hírnév : 42

Karakterinformáció
Rang: Kagami-ház tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
[Az Ostrom] Cl0te9000/15000[Az Ostrom] 29y5sib  (9000/15000)

[Az Ostrom] _
TémanyitásTárgy: Re: [Az Ostrom]   [Az Ostrom] EmptySzer. Jún. 01, 2011 4:49 am

*Nesztek basszátok meg! Háá nem felkeltenek a saját birtokomon? Még is ki merészeli Keo bárót zavarni, mikor a délutáni sziesztába fűszálat rágcsálva henyerészik a szobájában? Valami bitang méreteket öltött trappolást hallok oda kintről, amely sikeresen elérte, hogy ez a gyökér keserű legyen a számban. Pedig olyan feelinges volt. Fészpalm Még vízi pipázni sem volt kedvem, hogy csak is ezt az émelyítő elfoglaltságot végezhessem, erre megzavarnak. Há a villám zabálná seggbe az illetőt komolyan mondom. Mad Furcsa illatok keringenek a levegőben, teljesen olyan érzésem van, mintha valaki a közvetlen közelembe tépne és elfelejtett volna nekem szólni erről. Na ez már több a soknál, mi az, hogy a cingár képűek nem hívnak meg egy zöld mámoros délutánra? Köcsög jamaicások még van merszük diszkriminálni ilyen csodálatos délután. Igen, bevallom ingyenélő senki lettem, de legalább jól érzem magamat és most kivételesen a hátamat sem kell kiroppantanom, mert az éjjel valaki ezt megtette helyettem is. Nem emlékszem semmire, csak ha oldalra pillantok majd hogy nem hánynom kell. :/ Átkozott sok szakét ittam és még így sem rúgtam be azt hiszem, de az emlékezetem kiesett. Még mindig utálom néha a zanpakutoimat, mert nem ölhetem meg az agysejtjeim. Milyen már ez? Bezzeg más még le is amortizálhatja magát, de én még önpusztító életmódot sem tudok folytatni.* ~Mennyit nyavalyogsz már te...hölgyeim, bal lábbal keltem ma fel...~ *Köszönhető ez annak, aki trappolt és ki kecmerített az aktív szendergésemből. Nincs más választanom valamit kezdenem kell magammal, mert ez így írtó unalmas lesz még estig, mikor ismét mehetek aludni. Talán kezdésnek be kéne néznem az osztagomhoz, hogy hátha Mitsu megint a kalóz ő nagyságos kis méreteket öltött nő személlyel csatázik. Húú, ezt meg nézném. Fel is huppanok jó gyorsan, hogy még csak vissza fele irányuló lendületem se legyen. Jó lenne aludni, de a lustaság is egy idő után fárasztó tud lenni. De még mennyire..már a fűszál rágicsálása sem tölt el élvezettel, mert halálra unom magam. Inkább fogom magam és magamra öltöm a kuro montsukit majd beállok a gigászi tükrömbe, hogy felmérjem a terepet. Marhára nem tetszik, amit látok. Milyen selyem férfinak nézek már ki egy ilyen gyökér nemesi ruhában! Fészpalm Nagyon nem az én esetem ez a viselet, de nincs más, most az egyszer felveszem még a csicsusaim ki nem mossák a szennyesem. Még jó, hogy vannak, legalább nem kell magamra mosni. Mondjuk eddig is muter mosott rám, de jobban hangzik, hogy külön emberem van mindenre, amire csak szükségem van. szemöldökrángatás Még fordulok egyet, hogy továbbra is szörnyülködjek magamon mikor meglátom a sarokban azt a hatalmas kupac iratot, amit totálisan elfelejtettem elintézni. >.> * ~ kurva száját annak aki ide csempészte ezeket...kemencébe az összessel!~ *Nem is tétovázok, begyújtom a kandallómat és bevágom az összeset had égjenek el. Nincsenek meg, nem is találkoztam velük, akkor nem lehet baj belőle. Rolling Eyes A tűz viszont el kezd nekem vissza pofázni, amivel már nem sokat tudok kezdeni. Kivágom a toló ajtómat.*
- Valaki felgyújtotta a szobámat bitang csürhe!
*Szavaim felénél elásítom magamat ezért olyan veeeöö stílusú nagyon mély hangfekvést engedek útjára ajkaim közt. Persze azért az ajtó keretnek támaszkodok mintha mi sem történt volna. Végül is csak az egyik szobám kezd lassan lángokban állni a magán gerilla akcióm miatt. Rolling Eyes Nem tehetek róla, nem volt kedvem még ezzel is törődni, én ma bulizni akarok menni Karakurába. El is indulok, hogy ne az unalom öljön meg ki felé a birtokról csak hogy megint sikerül szépen lebuknom.*
- Keo-báró-sama úr... *Hátam mögött jön ki ez a szó, közben a kettes ikerpár szépen egymást haját tépi..hát nem nosztalgikus? Vállat rántok, nincs ehhez most kedvem. Ezért is döntök úgy, hogy az ablakon keresztül távozom még úgy is, hogy végig eszembe van az jellegzetes illat. Kajakra nem vágom ki volt az, akit az én terményemet szívta, de láthatóan nem ismeri a szabályaimat. -.-' Nem hívott meg egy jointra, mikor illendő volna. nagy főnök Mivel lusta vagyok most shunpozni, ezért csak lassacskán próbálok lezuhanni a betonzatra, ami végül is lehetetlen a gravitáció miatt, de senki nem mondhatja, hogy nem próbáltam meg. Cool Én mindent elkövettem azért, hogy ne legyek palacsinta és félig meddig sikerült is, csak mivel két, egy, pár, tíz, húsz szolgám hangját bentről hallom kénytelen vagyok hamar össze kaparni magamat. Shunpoval menekülök ki a saját birtokomról. Kész röhejes, ki kell menekülnöm a saját birtokomról, hogy egyedül lóghassak a Seretei utcáin. :s Mondjuk az sem jó ha valaki be emocionál, de had nyüszítsek már egyszer egy évben a kelésem miatt. Nem kellett volna trappolni a folyosómon és akkor én is humánusabb alteregomat veszem fel. Egy követ kezdek el magam előtt rugdosni egy darabon. Az osztagom felé veszem az irányt. Kicsit messze van, de lusta Keo- báró számára ugyan meddig tart lekotyagolni fél Sereteit? nagy főnök Lelkesen és lomhán megyegetek és csak megyegetek ahogy szokás. Azért rá gyújtok egy cigire, hogy annak módját meg adjam. Néha- néha hátra nézek, hátha menekülnöm kell egy támadó menyét elől, amúgy nem vészes. Csak fél órámba telik mire az osztagom kapujához érek s már- már kiabálást is hallok bentről. Aj, aj, inkább nem megyek be. Ismerve a kapitányom agresszivitását, lehet, hogy áramvonalasra üvölti a fejemet, amiért egész áldott nap otthon csicsikáltam még ő degeszre dolgozta magát. Razz Úgy döntök, hogy kapu ívére shunpozok fel és lazán seggen vágom magam annak tetején. Lábamat lógatva egyik kezemet zsebre vágom a másikkal meg szívom a cigimet. Milyen szép is az élet most, hogy ilyen kormos az ég? O.O Mi a franc? O.o Oldalra billentem a fejemet s rezzenéstelenül ülök a helyemen várva, hogy ha esetlegesen a kapitányom megindulna, akkor csak egy újabb betonba beépülési kísérlet után követhessem. Szó mi szó, hatalmas, feelinges villanás látszódik távolról, de akkorát csak nem villanthat valaki a fogával, hogy a pajzs is megadja magát a mentol zápornak. nagy főnök Én amondó vagyok itt vannak a támadó marslakócskák, csak még nem sikerült bevonulniuk. Chh...cefet sok hollow morajlás még idáig is el hallatszik...*
Vissza az elejére Go down
Eliziana Aberquero
Espada
Espada
Eliziana Aberquero

nő
Cancer Pig
Hozzászólások száma : 167
Age : 112
Tartózkodási hely : Hueco Mundo
Registration date : 2010. Jun. 22.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Quinta Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
[Az Ostrom] Cl0te21950/30000[Az Ostrom] 29y5sib  (21950/30000)

[Az Ostrom] _
TémanyitásTárgy: Re: [Az Ostrom]   [Az Ostrom] EmptySzer. Jún. 01, 2011 5:30 am

Ritka alkalmak egyike az, hogy nem kell engem reggel hosszasan ébresztgetni. Ráadásul Ángel sem valami hosszas és logikával telebonyolított dologgal keltett föl, csupán pár szóval, amitől a szemeim kipattantak egyből.
- Ébresztő Eliziana Aberquero, itt a nagy nap. - csengett a dallamos basszusa a fülembe. Az információ szinte fénysebességgel száguldott az agyacskám felé, majd ott befészkelve magát kirugdosta az álmot (már ha van ilyen az arrancaroknál) és helyébe egy egyértelmű parancsot iktatott be. Éreztem amint a vérem pezsegni és szinte forrni kezd, ettől függetlenül hűvös nyugalommal nyitottam ki a szemeimet és ültem fel az ágyon, majd nyújtózkodtam.
- Remélem nem haragszol meg, de mit akar jelenteni az a mosoly az arcodon? - lepődött meg a fraccion, miközben a falnak dőlve figyelt engem. Az ő tekintetét már kezdem megszokni, bár még mindig gyakran kiráz a hideg miatta. Kimászva az ágyból, a férfira nem is figyelve sétálok el mellette a fürdőszoba felé, majd percekig áztatom magam, hisz fontos, hogy minden jó legyen ezen a napon. Miután végeztem kiszálltam, majd magamra öltöttem azt a különleges uniformist, amit még espadavá válásomkor szereztem be, majd leülve az egyetlen tükör elé, ami a szobámban van elkezdtem a hajammal bíbelődni.
- Csak nem ment valami a agyadra, Lizi? Nem hiszem, hogy ez a legjobb alkalom a szépítkezésre. - akadékoskodott csípőre tett kézzel. Csupán egy unott tekintettel jutalmaztam, hisz minek sietni? A harc úgyis megvár.
- Semmi bajom, Ángel. Különben is, nincs ok az aggodalomra vagy a sietségre. A buli úgysem kezdődik el nélkülünk, hisz a sok agyatlan húskupaccal nincs mit kezdjen Aizen-sama. - fésülöm ki a hajam, majd felállva az éjjeliszekrényhez lépek, amin láncaim pihennek összegömbölyödve. Szinte olyan, mintha élőlényként szuszogna alvás közben. Mikor mutatóujjammal hozzáérek az egyik láncszemhez, abban a pillanatban az egész csomó megzörren, majd a felsőm ujjában elindulva lassan végigtekeredik a testemen és a derekam körül állapodik meg. halk csörrenéssel jelzi, hogy elfoglalta a megfelelő helyet és készen áll az indulásra.
Egy mély levegővétel kíséretében léptem ki fraccionommal az ajtón, majd indultam el Las Noches legnagyobb szabadtere felé. Odakinn már kis millióan voltak. Leginkább úgy tűnt, mintha kajaosztást rendeznének a palota falai között.Egyetlen ugrással termek Ángel vállán ezzel kiemelkedve a sok egyforma agyhalott közül és tekintetemet egészen addig viszem felfelé a legmagasabb torony burkolatán, míg meg nem pillantom a vezetőnket. beszédét a már reggel óta az arcomon lévő mosollyal jelzem, hogy igenis ínyemre van az ilyesmi. Különösebb fáradtság nélkül hagyom, hogy a sok alacsonyrendű hollow előttem nyisson átjárót a Lelkek Világában. Semmi okom nincs a sietségre, hisz ami ott van túloldalt az úgyis megvár engem. A gargantanán át vezető úton Ángel szalad. Én a vállán üldögélve pedig azon morfondírozok, hogy milyen is lehet az a hely ahol a shinigamik élnek, vagyis idáig éltek.
- Menj szórakozz valamerre perverzkém. - küldtem el a francba fraccionomat, miután átjutottunk az átjárón. Odaát már a sok nulla rombolni kezdett. Csupán azt az egyet nem értem, hogy miért rombolják le az épületeket is? ha harcolnának akkor még megértem, mert olyan esetbe nagyon is útban vannak, de így? Attól semmivel sem lesznek jobbak, hogy pár faviskót le tudnak dönteni, inkább csak azt erősítik vele, hogy mennyire is debilek valójában. De hát mit lehet tenni? Mindenki nincs azon az értelmi szinten mint én, úgyhogy ezt még meg kell szoknom.
Lassú léptekkel indulok el a fehér város felé, útközben az elém kerülő lelkeket egyszerűen felfalva, hisz éhesen mégsem lehet harcolni, de még mielőtt belépnék megtorpanok. Felvont szemöldökkel nézem, amint az egyik arrancar faltörőkos módjára rohangál neki a semminek. Egy pillanatig a tenyerembe rejtem az arcomat, hisz reménykedtem, hogy az arrancaroknak több sütnivalójuk van ennél, de ebből is látszik, hogy Aizen udvari bolondokat is tart.
- Furcsa. - mondom magam elé, miután kitapogatom azt az pajzsot, amit az a tökkelütött nemrég olyan jó beleéléssel fejelgetett. Viszont sokáig nincs időm csodálkozni, hisz Cephalus-sama (**********.*********) egy számomra ismeretlen technikával vakít el pár pillanatra és hatástalanítja a pajzsot.
- Szép munka, Cephalus-sama. Így már sokkalta könnyebb dolgunk lesz. - mondom halkan magam elé, majd egyetlen csettintek, hogy pár alacsony rendű hollow csapódjon mellém. Mégsem léphetek be megfelelő minihadsereg nélkül. Surprised
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Eliziana_Aberquero
Luzbel del Admarth Pablo
Privaron Espada
Privaron Espada
Luzbel del Admarth Pablo

Férfi
Taurus Rat
Hozzászólások száma : 74
Age : 28
Tartózkodási hely : Sátorbugyifalva! xD
Registration date : 2008. Dec. 31.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: privaron espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
[Az Ostrom] Cl0te17300/30000[Az Ostrom] 29y5sib  (17300/30000)

[Az Ostrom] _
TémanyitásTárgy: Re: [Az Ostrom]   [Az Ostrom] EmptySzer. Jún. 01, 2011 5:40 am

- HHrrrrr pfüüüü – hallatszik ki a szobámból. Igen elég jól szundikáltam. Az álmom is csodás volt. Arról, szólt, hogy kihívtam egy párbajra Raúl-samát a Primera címért. Mint minden álom ez is csuda szép volt ugyanis elvertem Raúlt és megkaptam a Primera címet. Hallottam, hogy pár ismerős arrancar akiket tulajdonképpen csak látásból ismerek, azok tapsolnak és dübögnek. Várjunk csak egy percet! Ez a dübögés nem a megszokott dübögés volt, hanem olyan mintha valaki kopogásnak álcázott ajtóbetörést követne el. A szemeim tágra nyíltak majd egy egyszerű mozdulattal kirebbentem az ágyamból és kinyitottam az ajtót. Egy arrancar állt velem szembe, aki azt az üzenetet adta át, hogy menjek, azonnal a trónterembe ugyanis ma van az a bizonyos nap, amikor a földdel tesszük egyenlővé Soul Societyt. Ez a hír feldobott ugyanis rohadt régen voltam már küldetésen illetve harcolni.
Felkaptam az uniformisomat és a fegyveremet majd pár sonido segítségével megindultam az említett helyiség felé. Remélem, nem valami hülye parancsot kapok, hogy csak akkor szálljak be a harcba, amikor már mindenki a végét járja, mert akkor biztos, hogy agyérgörcsöt kapok. Nekem nem az a dolgom, hogy végignézzem, míg a többiek gyilkolják a shinigamikat. Én biztos, hogy egyből belevetem magam a nagy hacacáréba, ha megkezdődik, mert nem fogok bírni a véremmel. Ráadásul az adrenalin szintem is az egekben lesz. Biztos vagyok abban, hogy mindenkit ledarálok, aki az utamba kerül. Legyen az hollow, arrancar vagy shinigami. Nem szeretem, ha valaki az utamba áll mikor éppen harcolni indulok, mert akkor nagyon ideges leszek.
Sprintelve haladok, előre amikor megbotlok valamibe és egy szép bukfenccel érek földet. Felpattantam és hátranéztem, hogy mi vagy ki volt az a galád, aki az utamba merészelt állni akkor, amikor éppen fontos eseményre sietek. Semmit se láttam a hátam mögött ezért megnéztem a lábamat és láttam, hogy az űberszuperkúl cipőcskémnek a talpa akar végső búcsút venni a többi részétől. Ez nem tetszett, de most már nincs időm arra, hogy visszamenjek a szobámba és lecseréljem. Egy sonidoval haladok tovább majd mikor megérkeztem a célhelyiségbe nagyon meglepődtem ugyanis senki sem volt ott. Vagy az arrancar volt olyan balfasz, hogy rossz helyre küldött vagy én késtem el a nagy megbeszélésről. Már majdnem szétrobbantam az idegtől mikor nagy üdvrivalgás zajait hallom meg a sivatagból. Remélem még senki sem indult meg, mert nem tudom, hogy most én kivel és mikor indulok szóval, ha nem indulok el most, azonnal akkor egyedül maradok LN-be. Mondjuk akkor meg tudom nézni Las Noches össze szobáját, de ez most nem poén, mert Aizen biztos leharapja, a fejemet miután visszatér, ha visszatér. Mondjuk, kurva nagy pech lenne, ha elbukna, mert akkor nem lenne vezetőnk, aki után tudnánk loholni. Mondjuk, lehet, hogy én éppenséggel jól járnék, de ez most lényegtelen.
Megnyújtott léptekkel indultam el a sivatag felé, hogy megnézzem mi a stájsz. Mikor kiértem a szám tátva marad ugyanis Aizen-sama annyi hollowt és arrancart gyűjtött össze, mint a világ összes embere. Na, jó azért lehet, hogy egy kicsit túlzok, de amerre nézek kilométeres távolságokban is fehér maszkokat illetve kardjukat lóbáló arrancarokat láttam. Gyorsan betáncikáltam a nagy tömegbe és én is úgy őrjöngtem, mint a többiek még akkor is mikor ők már vígan elindultak a gargantak felé, hogy átkeljenek Soul Society területére és kezdetét vegye a nagy csata. Gyorsan körbepillantottam, hogy látok e egy ismerős arcot vagy sem, de mivel senkit se láttam gyorsan nyitottam egy gargantat majd jeleztem pár hollownak és arrancarnak, hogy erre is lehet jönni majd beléptem és elindultam, hogy én is kivegyem a részem a buliból. ~Remélem Aizen-sama nem fogja letépni a fejemet, azért mert nem voltam ott az eligazításon.~ gondoltam majd megszaporáztam a lépteimet, hogy ne maradjak le egy lényeges dologról sem.
Láttam az átjáró végét és elmosolyodtam. Befeszítettem a lábizmaimat majd elrugaszkodtam és már Rukongaiban értem földet, ami már lángokban állt. Elmosolyodtam, mert tudtam, hogy a Shinigamik a szívükön viselik Rukongai sorsát, ugyanis ha jól vagyok informálva innen kerülnek ki az úgynevezett nagy harcosok. Remélem, találok majd magamnak egy igazi ellenfelet, mert nem nagyon van kedvem ahhoz, hogy egy suhintással végezzek minden ellenfelemmel.
Körbenéztem és megpillantotta még egy épségben maradt házat. Előre tartottam jobbomat és egy sima baraval a levegőbe repítettem. Igen ez a nekem való meló. A pusztítás és a gyilkolás a véremben van, hiszen én háborúba születtem és ott is haltam meg! Mivel még egy shinigamival se találtam szembe magam nem húztam elő a fegyveremet, hanem haladtam előre követve a tömeget. Vígan sétáltam előre mikor valamibe beleütköztem. Nem tudom, hogy mi volt az mivel nem nagyon láttam ezért hátraléptem párat és jobban felmértem a helyzetet.
- Áhhá! Szóval egy védőfallal van körülvéve. Nem hülyék ezek a shinigamik… annyira. mondtam majd visszavonultam a tömegbe és inkább egyelőre onnan figyeltem mi is történik. Pár percig semmi sem történt majd annyit vettem észre, hogy a 10. Espada Cephalus kilép a tömegből és valami furcsa nevet hablatyolt majd annyit látott mindenki, hogy valami nagy fényes izé jelenik meg a kezében, amivel telibe lövi a védőfalat. Eleinte nem értettem, hogy ez tulajdonképpen mire is jó, de aztán annyit vettem észre, hogy a fal egyszer csak elkezd lebomlani. Nem is tudtam, hogy a 10. espada ilyenekre is képes. Azt hiszem itt lesz majd az ideje a harc után egy kis tápolódásnak mert lassan még egy mezei arrancar is erősebb lesz nálam és az nem pálya.
- Szép volt 10. !!! - ordítottam ki a tömegből.



A hozzászólást Luzbel del Admarth Pablo összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jún. 07, 2011 7:45 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Hishikawa Keiko
6. Osztag
6. Osztag
Hishikawa Keiko

nő
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 86
Age : 31
Registration date : 2011. Mar. 22.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
[Az Ostrom] Cl0te7300/15000[Az Ostrom] 29y5sib  (7300/15000)

[Az Ostrom] _
TémanyitásTárgy: Re: [Az Ostrom]   [Az Ostrom] EmptySzer. Jún. 01, 2011 7:28 am

*Hmm...de szép lepkék, virágok, gyönyörűű az ég, kellemesen simogat a meleg nyárinak tűnő szél, kergetem kedvenc pillangómat...rászáll egy kőre...megvagy! Ó, de aranyos, hogy billegteti a szárnyait, de haza vinném! Hopp, jaj, elszállt...de még látom, gyors gyerünk utána, még elvesztem szem elől! Lassan repül, nem siet, mintha engem várna...nem bírom tovább, lefekszek a mezei virágok közé...a pillangó rá száll az orromra...nézegetem egy darabig, mosolygok. Ellennék még így egy darabig....*
- Héé, te, álomszuszék, te meg hogy a tökömbe tudsz elaludni fényes nappal? Ne álmodozzál már! Keljél már fel és élvezd a napot, ne lustulj már könyörgöm, milyen shinigami vagy te? - kérdi tőlem valaki egy jó nagy párnával történt fejbevágás után.
- Ki a rák...Kyouaku??? Te meg hogy kerülsz ide?? Mért nem vagy a helyeden?? Minek keltettél fel?? Hányszor elmondtam már, hogy ha alszok, ne kelts fel! Épp próbáltam elfeledtetni ezt a hülye telet, már egy nyári mezőn voltam, épp az orromra szállt egy lepke...erre te fejbe vágsz!
- Bocs, csak már nem tudtam tovább nézni, ahogy így lustálkodsz nap közbe...és már unatkoztam! Csináljunk már, valamit, akármit, csak ne kelljen egy helybe üldögélnem kéééérleeek! - néz rám boci szemekkel Kyouaku, a kardom lelke.
- Jól van na, várjál már míg kiténfergek az ágyból, meg magamhoz térek! Segíts már felébredni, ha már itt vagy, és most ne egy lavor vízzel, oksa? - szólok rá gyorsan, mert múltkor mikor ezt mondtam neki, akkor első dolga volt, hogy hozott egy vödör vizet és nyakon öntött vele, mondhatom, nagyon jól esett.
Hol tököl már az a szerencsétlen? Mire visszaér, kimegy az álom a szememből! Lehet, hogy pont ez lenne a taktikája? Áááh, nem hinném, ennyire furfangos nincs... Na végre, hogy jön! Jéé, mi van a kezében? Hozott nekem egy fél bögre jóó meleg kávét. Jaj, de aranyos! És ráadásul a kedvenc bögrémbe! Milyen figyelmes! Egy picike tejjel és pont annyi cukorral, amennyivel a legjobban szeretem! Éppen, hogy langyos, nem is túl forró, nem is hideg.
- Na, jól van, látom igyekeztél, megbocsátok és amíg eliszogatom, találj ki valamit, mit csináljunk. - nézek rá mosolyogva.
- Köszönöm Keiko-sama! - ugrik a nyakamba hirtelen örömittasan.
- Nyugi, még a végén kiborítod egy a fííínom kávét. - intem kicsit csendre.
- Oké, csak örülök! Mi lenne, ha... megvan! Mit szólnál a jó öreg karikadobálózáshoz? Úgyis még tartozol egy visszavágóval! Very Happy
- Jól van na, csak hadd igyam már meg békében! Smile
Hát ezt aztán jól eltalálta Kyouaku, pont ahogy szeretem, tiszta felüdülés végre ilyen kávét inni. Olyan borzasztóak kerültek mostanában a kezembe...de mindegy, meg kellett innom, ha nem akartam elaludni, de ez nem csak finom, ütős is! Már érzem a pezsgést bennem, azt a kávé nyújtotta pörgető érzést, ami nem hagy nyugtot az embernek, de nem is akar nyugton maradni! Végeztem azzal az isteni nektárral és elmentem a konyhába, hogy elmosogassam a bögrét, közben visszakiáltok:
- Kyouaku, hol is vannak azok a karikák...? Smile
Amint kimondtam, bazi nagy ricsajra lettem figyelmes. Csörömpölés, dobolás a padlón, kopogás, csúszás, nyekergés, csilingelés, csipogás...
- Te már megint magadra borítottad a szekrényt? - rohanok vissza gyorsan, majd látom, hogy igazam lett. A következő pillanatban egy kéz nyúlik ki a nagy limlom-kupac közepéből és egy örömittas felkiáltás hangzik:
- Megvannak a karikák!
- És a porcikáid megvannak még? - kérdezek vissza tréfásan.
Ő erre a fejét is kidugja a kupacból és sértődötten rám néz, majd rögtön vissza is bújik és körülbelül 10-15 perc múlva már semmi sem látszik az előző rumliból. Megdicsérem, utána kibaktatunk az udvarra játszani. Három-három karika megvan...én kezdek...céloz...ééés...dob! Ezaz! Elsőre, pontosan rá! Hát ez sem esett jól Kyouakunak. Gyorsan átadtam a helyemet neki, hogy ő is próbálkozhasson. Majdnem, majdnem, a széle pont rákoppant a pálca tetejére. Erre picit bedühödött. Na, dobjon még egyet. Épp amikor eldobta, egy hatalmas villanásra lettünk figyelmesek.
- Ez meg mi a... - kezdett bele Kyouaku a káromkodásba, majd hollow-üvöltések törték meg a csendet.
Alig pár másodperc múlva jött egy pokollepke és ezt az üzenetet hozta: ~ A 6. osztag minden tagja azonnal gyülekezzen az osztagnál! Ismétlem, a 6. osztag minden tagja azonnal gyülekezzen az osztagnál!
- Kyouaku, helyedre! - majd elindulok futva és shunpozva az osztag felé. Mindenhol mindenki szaladgál fel-alá és kiabál mindenki, hogy ki hova menjen. Miközben én is igyekszem, hangosan elmélkedem: - Mi lehetett ez a villanás? És az üvöltés? Mi folyik itt?


A hozzászólást Hishikawa Keiko összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Júl. 25, 2011 10:20 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Atarashi Miyoko
11. Osztag
11. Osztag
Atarashi Miyoko

nő
Virgo Tiger
Hozzászólások száma : 93
Age : 25
Registration date : 2010. Aug. 09.
Hírnév : 35

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
[Az Ostrom] Cl0te51900/65000[Az Ostrom] 29y5sib  (51900/65000)

[Az Ostrom] _
TémanyitásTárgy: Re: [Az Ostrom]   [Az Ostrom] EmptySzer. Jún. 01, 2011 8:31 am

Mindössze egy-két alkalommal érhetett körbe az óra nagymutatója azóta, hogy a papa búcsút intett nekünk és eltűnt a senkai kapu fényességében, hogy néhány másik kapitány és hadnagy társaságában az Emberi Világban várják meg Aizen Sousuke felbukkanását. Csalódásként ért, hogy nem lettem tagja annak a csapatnak, és itt, Seireiteiben kellett maradnom, félretaszítva és elfelejtve. Sárba tiporták különlegességem, figyelmen kívül hagyták kimagasló tehetségem. Le kellett nyelnem, hogy mindannak ellenére, hogy nálam fiatalabb hadnagy még nem volt Soul Society történetében, mégsem tartanak számon az érdemes harcosok között. Még nem vagyok elég erős, ám ez a kudarcélmény csak még jobban feltüzelt, mindennél jobban vágytam arra, hogy bizonyíthassak és megmutathassam, hogy igenis helyem lenne abban a körben.
Lévén a főkapitány utasítása alapján készenlétben kellett állnia az osztagnak, így most kénytelen voltam a juuichibantai körletében várni ahelyett, hogy a mami vigasztaló ölelésében nyugtathatnám meg felborzolt lelkiállapotom. A főépület tetején, a barna cserepeken ülve próbáltam meditálni, de frusztráltságom és dühöm miatt képtelen voltam kiüríteni a fejemet és az ölemben nyugvó zanpakutoum hangjára koncentrálni, így helyette jobb híján a horizonttal néztem farkasszemet, és azon töprengtem, hogy vajon visszatér-e a papa épségben. Ismereteim alapján az 5. osztag egykori kapitánya és áruló szövetségesei nagyon erősek, és bár tudtam, hogy a papa is nagyon erős, mégis aggodalom fogott el. Még akkor is, ha azt is tudtam, hogy egy shinigami életének része a kockázat, amit a harcokban való részvétel jelent, különösen itt, a 11. osztagban, és ha nem tér vissza, az csak azt jelenti, hogy túl gyengének bizonyult ezúttal.
Míg ezen gondolkodtam, a szemem sarkában mozgásra lettem figyelmes, és mihelyst odakaptam a fejemet egy, az égbe emelkedő füstoszlopot pillantottam meg, amelyet hamarosan több is követett. Váratlan hirtelenséggel pattantam fel állóhelyzetbe, és miközben a távolt fürkésztem, a szél bele-belekapott hosszú hajamba és egyenruhámba. A füst a falakon túlról, a Rukongaiból érkezett, de rossz érzés fogott el. Lehet csupán valami jelentéktelen konfliktus tört ki, esetleg egy rablóbanda szabadult be valamelyik előkelőbb kerületbe, ám nem tudtam figyelmen kívül hagyni, mennyire egybeesik az időzítés az Emberi Világban várt összecsapással. Becsapták, átejtették volna a Gotei 13-mat és a valódi támadás Soul Societyre irányul?
Legrosszabb feltételezésem igazolódott be akkor, amikor a levegőt riadót jelző kopácsolás hangja töltötte be. Seireiteit támadás érte, ez pedig szigorú arckifejezésemre halvány, sunyi mosolyt csalt. Megadatott nekem a lehetőség arra, hogy megmutassam mit tudok, sokkal gyorsabban, mint arra számítottam. Félelmetes gyorsasággal ugráltam le a tetőről és a gyülekezőtér felé rohantam. A hozzám hasonlóan készenlétben álló shinigamiknak a riadó hallatán a parancs szerint ott kell gyülekeznie, és ahogy haladtam, több futtában közlekedő osztagtársamat is megpillantottam út közben. Egy körülbelül nyolcvan főből álló alakulat várt rám érkezésemkor, mely felett a kapitány távollétében én rendelkeztem. A helyzet rövid és velős ismertetése után a vészhelyzetekre vonatkozó rutin szerint tízfős csapatokra bomlott az osztag, és előre kijelölt pontokra küldtem őket. Volt azonban néhány halálisten, akiket magam mellé szándékoztam rendelni, hogy magam vezessem őket csatába.
- Akik itt maradtak, azok Miyokóval tartanak! A vérrel festett harcmező vár ránk, ne hozzanak szégyent a 11. osztagra! A kudarc nem elfogadható eredmény, a győzelemért küzdjenek, ne a túlélésért! Iku zo!
Fordítottam hátat a kis csapatnak, majd futólépésben indultam el a korábban látott füstfelhő irányába. Az arcok közül csupán egyet tudtam névhez kötni, Haiiro Kira volt az egyetlen, aki a felszínesnél mélyebb nyomot hagyott bennem ebből a társaságból. Ekkor azonban vakító robbanásra lettem figyelmes, és hamarosan az is kiderült, hogy a Seireiteit védő erőteret törték át. Innentől kezdve rajtunk, shinigamikon múlik minden, eltökélt arcom jelezte, hogy nem szándékozom vesztesen elhagyni a küzdőteret. Egy Matetsaku nem veszíthet csatát!
Vissza az elejére Go down
Komoki Daniel Hiroto
Módosított lélek
Módosított lélek
Komoki Daniel Hiroto

Férfi
Sagittarius Goat
Hozzászólások száma : 75
Age : 32
Tartózkodási hely : Otthon, NTV
Registration date : 2009. Apr. 18.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Díszlettervező
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
[Az Ostrom] Cl0te4000/12000[Az Ostrom] 29y5sib  (4000/12000)

[Az Ostrom] _
TémanyitásTárgy: Re: [Az Ostrom]   [Az Ostrom] EmptyCsüt. Jún. 02, 2011 1:08 am

Terjedelmes nyáltócsa előtt, halk nyöszörgéssel, békésen gurigázik Sam-el a szemmel. Láthatóan nem zavarja környezete hangyabolyként zúgolódik. Reakcióktól mentesen, teljes közömbösséggel ereszti el füle mellett, visszhangzódó léptek, üvöltések és izgatott beszédek neszét. A külvilágból érkező hangok nemes egyszerűséggel süket hallójáratokra találva fordulnak vissza. Kikerülik a szabálytalan ritmusban előre hátra dülöngélő arrancar szobáját, mintha csak sejtenék, tulajdonosa nincs jelen. Szinte érzik a nyitott ajtó előtt kuporgó alak messze jár. Hiába vannak nyitva szemei, gondolatai teljesen más vidékeken járnak. Valahol, ahol bárgyú mosolyából ítélve kellemes dolgok történnek. Valahol, ahol minden nyugodt, vagy valahol, ahol semmi sincs. Talán, épp lepkéket kerget. Talán, csak a hatalmas sötétségben elveszve üldögél. Megfejthetetlen rejtély, mi zajlik beszámíthatatlan agyában. Egy biztos, szemernyi érdeklődést sem mutatva üldögél a hófehér folyosóval szemben. Mégis, ha valaki jobban szemügyre veszi pihenő helyét, láthatja nem először tartózkodik ott. A padló kicsiny sávban elszíneződött. A csempe veszített fényéből és tele van karcolásokkal. Szabálytalan kör alakban állandó mozgás nyomai húzódnak. Meglehet a külvilágtól elzárkózott ismeretlen napok, sőt hetek óta ott van? Bizonyos értelemben igen, még inkább nem. Vegetáló barátunk, annak ellenére nem foglalkozott az ismeretlen világgal, minden áldott nap, ugyanabban az időben, ugyanott foglalt helyet. Csendesen várakozott. Rendíthetetlen türelemmel üldögélt, míg meg nem hallotta a szeretett léptek koppanását. Az egyetlen idegen hangot, melyet méterekről felismert és boldogsággal töltötte el szívét. Ez jelentette kiváltságos kötelékét a külvilággal. Bárhol járt is, felettese könnyed mozgását azonnal felismerte.
-APA!-
Hosszú idő után, gyermeki örömmel kapta fel fejét. Hallotta! A folyosót szelte ismerős nesz forrása. A hang viszont távolodott. Hiába nyújtotta nyakát, boldogsága léptei egyre jobban tompultak. Csalódottságában mérgesen ütötte földhöz Sam-et. Átverték. Nem kapta meg a beígért találkozót. Bosszúból, vagy ragaszkodásból, megeshet maga sem tudta miért, tétován négykézlábra tornászta zsibbadt végtagjait. Fénytől összeszűkült szemekkel kimászott az óriási folyosóra. Bizonytalan mozdulatokkal, de határozottan egy irányba mászott. El akarta érni a távolodó hangot. A cél érdekében percről percre gyorsított. Távolság csökkenésével, őrült izgatottság lett rajta úrrá. Nem kellett sok. Már látta a fehér ruhát és színváltós hajat. Pár méter és...
-Ahapaaaaa~!-
Rántotta meg kicsattanó boldogsággal az espada egyenruháját. Fülig érő mosollyal rugózva nézett fel öröme tárgyára. Végre megszerezte! Olyan elégedett lett, sikerétől összefüggéstelen gügyögésben tört ki. Büszkén markolva a felsőt kapálózott és csorgatta nyálát. Kétségkívül elérte szeretett személyét. Győzelmi extázison túl, erősen lappangott benne a félelem. Tartott tőle, ha elereszteni a puha anyagot, köddé válik felettese. Nem hagyhatta! Makacsul csimpaszkodott. Úgy szorította össze ujjait, feszítővassal se lehessen őket eltávolítani. Elszánt ragaszkodásával nem szálltak szembe. Türelemmel viselték görcsösen kapaszkodik. Őt, pedig továbbiakban semmi más nem érdekelte. Tiltakozás halvány jele nélkül talpra állt, hogy felettese mellett botorkálva haladhasson. Az útvonallal nem foglalkozott. Észlelte valamerre tartanak, de Cephalus társaságában, olyan szintű biztonságérzet uralkodott el rajta, még a tízezer, üvöltöző helybeli sem rémisztette meg. Arckifejezéséből kiindulva, valószínűleg úgy érzékelte, mint karneváli felvonulást. Sok furcsa, érdekes, színes élőlény, akik egyszerre mozognak és adnak ki különös hangokat. Látvány keltette csodálatát tátott szájával fejezte ki. Határozottan tetszetősnek minősítette a hömpölygő tömeget. Elsősorban, mikor egyszerre hullámzott. Érdekes játéknak vélte. Tudattalanul próbálta utánozni. Erőtlen nyöszörgéssel és karjai emelgetésével csatlakozott a közös szórakozáshoz. Utóbbit roppant óvatosan, hiszen a ruha ujjába való kapaszkodás eleve megakadályozta heves mozdulataiban.
Mókázásba annyira belefeledkezett, szinte egyetlen pillanatnak tűnt, hogy meglátta a sok idegent és hozzájuk csatlakozva átsétált valami fekete alagúton. Sűrűket pislogva forgatta fejét. Előbbi vakító világosságból, hirtelen korom sötét lett, majd újra világos. Nem értette hova tűnt a fény és honnan került elő. Kereste a nagy sárga korongot. Körbe-körbe pörgött tanácstalanságában, míg el nem szédült, majd le nem huppant hátsójára. A furcsaságok szörnyen felzaklatták. Magyarázatot követelve toporzékolt, de kinek? Addig foglalatoskodott a kutatással eltűnt felettese. Sokkhatástól könnybe lábadt szemekkel szólongatta, hátha visszajön érte. Hosszas várakozáshoz, viszont nem volt türelme. Utat törve a tömegben üvöltözött az újabb megrázó eseményig. Minden eltűnt szeme elől. Mást se látott, csak összefüggő fehérséget. Az átmeneti vakságot okozó valamit, pedig fülsüketítő hangzavar követte. Ettől szörnyen megijedt. Döbbenettől bénultan álldogált és úgy is marad, ha nem látja meg felettese messziről észlelhető tulajdonságát, színes haját. Eszét vesztve, mint akit rakétából lőttek ki futott az espada-hoz, hogy lábára vetődve megint biztonságban lehessen.
-A'paa! Bajt...azaj féj!-
Többet nem akarta elereszteni. Túl sok ijesztő dolog történt azalatt a néhány perc alatt elkavarodott mellőle. Átmentek máshová, látott aztán hirtelen semmi, majd az a nagy fény és a hangos pukkanás.
Vissza az elejére Go down
Chikanatsu Kira
2. Osztag
2. Osztag
Chikanatsu Kira

nő
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 238
Age : 30
Tartózkodási hely : 2. osztag területe, valahol SS-ben, otthon a fürdőkádban
Registration date : 2010. Aug. 15.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 5. tiszt, Híradó egység (, riteitai) parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
[Az Ostrom] Cl0te15800/30000[Az Ostrom] 29y5sib  (15800/30000)

[Az Ostrom] _
TémanyitásTárgy: Re: [Az Ostrom]   [Az Ostrom] EmptyCsüt. Jún. 02, 2011 5:19 am

Tökéletes napnak indult a mai, mármint ami az időjárást illette. A délelőtt a szokványos majdhogy nem már unalmasan telt. Az egyetlen felüdülést a délelőtti edzés utáni fürdés jelentette jó volt áztatni magam még Ookami-chan sem zaklatott. Lassan telt az idő, de végül elérkezett a délután és az edzés ideje is.
Lassan kászálódom, ki a kádból nem sietek. Magamhoz veszem a törölközőm majd szárazra törölve magam oda lépek a szennyes kosárhoz és a tetejéről leveszem a már kikészített tiszta egyenruhát és a fehérneműt. Lassan öltözöm közben pedig már hallom, hogy Ookami-chan mozgolódik, már várja, hogy kilépjek az ajtón a kis sunyi. De ebből nem eszik, három-négy próbálkozása után már nem hagyom neki, hogy rám vethesse magát ezért is hoztam be a ruhám. Mihelyst kilépek az ajtón lélekölőm lelke csalódottan áll meg előttem. Arra számított, hogy törülközőbe csavarva lépek, ki de most nem ez történt.
A pihenőnek vége folytathatom is az edzést.
- Rendezd át az ábrázatod perverzkém és gyere utánam, kellesz a hakuda edzésemhez.
- Megyek már. – csalódottsága hamar elszáll és helyét sejtelmes mosoly veszi át. Fogalmam sincs mi jutott az eszébe, de ha valami olyan, amire gondolok akkor jobb lesz ebben megakadályoznom. No de most előbb menjünk, mert a végén lemegy a nap. Megindulok házikóm kicsiny udvarára mellyen az edzést tartom majd mögöttem pedig zanpakutom követ farkát csóválva. Megállok az udvar közepén szemben pedig Ookami-chan állapodik meg.
- Kezdhetjük? – kérdem miközben támadó pózba állok.
- Aha. Gyere! – vigyorog még mindig. Tétovázok, és végig azon jár, az agyam vajon mit tervez? Majd neki támadok… mi a… Támadok, ám amint a közelébe érek, már rögtön a földön találom magam. Mi történt? Ez meg hogy? Teszem fel magamban a kérdéseket miközben kardom lelkére bámulok. Arcomról könnyen leolvasható a meglepődöttség. Fölém hajolva keze a mellkasomon pihen meg, nem engedi, hogy felüljek. Majd felém hajol s megszólal.
- Ezt azért kaptad, mert az előbb csúnyán átejtettél.
Mi van? Nem értem. Várjunk csak… Azért csinálta, mert nem támadhatott le. A kis perverz szóval erre ment ki a játék.
Megragadom a kezét mely a mellkasomnak feszül majd lábait is kirúgom, hogy utána magam fölött átdobva ő is a földön kössön ki. Mihelyt kifújom magam a kis akcióm után én is megszólalok.
- Ezt azért mert egy perverz állat és mert így elbántál velem az előbb. – nézek rá vigyorogva majd mindketten elnevetjük magunkat.
Örömünk félbeszakad mikor a levegőben halványan, de füst szagát érezzük. Felállok majd a kicsiny kertem körülvevő falra shunpozok. Messze a város falainál füstoszlopok tornyosulnak és hangos üvöltések, sikolyok zaját is hallani. Több shinigami csapatot is megpillantok a közelben, akik szervezett csapatokban haladnak a füst irányába. Fogalmam sincs, mi folyik itt, ezért azaz ötletem támad, hogy az osztagomhoz kéne mennem. Mire Ookami-chan felé fordulok ő már indulásra készen áll és kardformáját fölvéve arra vár, hogy hátamra tegyem.
Amint felveszem, a földről máris villámtánccal indulok meg osztagom irányába. Jól tettem, hogy így tettem ugyan is már többen is ott álltak parancsra várva az osztag főépületénél. Ekkor megjelenik a hadnagy is és nem pazarolja az idejét. Rögtön csapatokra oszt minket és egy-egy kijelölt pontra küldi a csapatokat. Már minden csapat útnak indult csak az enyém maradt. A hadnagy monológja után őt követve mi is útnak indulunk.
Mind alig várjuk, hogy harcolhassunk és hollowokat ölhessünk. Eddigi komolyabb küzdelmeimből nem igazán kerültem ki győztesen, de most nem veszíthetek. Most Seireiteiért harcolunk, így mindent bele kell adnom. Elmélkedésem félbeszakad mikor vakító fényre majd egy nagy robbanásra leszek figyelmes minek következtében a várost körülvevő védőmező megszűnik.
Vissza az elejére Go down
http://swordartonline.lifeme.net/
Kawashima Ichika
Kidoushuu
Kidoushuu
Kawashima Ichika

Férfi
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 116
Age : 38
Tartózkodási hely : Reika-chan szerető ölelésében... jó esetben, ha Tsuki el nem rabol
Registration date : 2010. Jul. 12.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Gyerekmágnes || Férfiegylet elnök
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
[Az Ostrom] Cl0te26400/30000[Az Ostrom] 29y5sib  (26400/30000)

[Az Ostrom] _
TémanyitásTárgy: Re: [Az Ostrom]   [Az Ostrom] EmptyCsüt. Jún. 02, 2011 7:38 am

Nyílt titok a felsőbb körökben már egy ideje, hogy háború készülődik a színfalak mögött, a jeles napra pedig jómagam is készültem szokásos edzésadagom megtriplázásával. Három célt tűztem ki magam elé, legnagyobb sajnálatomra egy kicsit túl nagy fába vágtam a fejszémet, amikor így tettem. Ugyan misszióm felemás eredménnyel zárult, de korántsem vagyok elégedett csupán azzal, hogy az általam feltalált kidouimat sikeresen befejeztem, hiszen nem sikerült időben elsajátítanom az eddigi legerősebb hadoumat, a 88-as számút, illetve nem értem el akkora fejlődést a bankaiommal sem, mint vártam. Utóbbit még mindig eléggé nehezen irányítom, ráadásul úgy érzem csupán valódi erejének a töredékét vagyok csak képes használni. Hiába mondják, hogy legalább tíz év edzés szükséges ahhoz, hogy valaki elegendő gyakorlatot szerezzen benne, kissé csalódást keltő, hogy mennyire keveset fejlődtem azóta, hogy zanpakutoum lelke a rendelkezésemre bocsátotta. Nem vagyok benne biztos, hogy bölcs dolog lenne használnom a közeljövőben, egy rossz mozdulat elég lenne ahhoz, hogy saját magamban is komoly kárt tegyek, ne csak az ellenfelemben. Problémáimat és aggodalmaimat persze inkább megtartottam magamnak, teljesen felesleges volna ezzel másokat terhelni, pláne mivel nincs is olyan közeli barátom, akivel megoszthatnék ilyesmit, a tisztjeim előtt pedig nem mutathatok efféle bizonytalanságot.
Persze az elmúlt heteket-hónapokat nem csak edzéssel töltöttem, az osztagra ugyanis igen fontos feladatot bízott a 12. osztag azzal, hogy egy akkora senkai kaput kellett előkészíteni, amelynek segítségével egy komplett város áthelyezése lehetővé válik. Szerencsére Reika-chan nagyszerűen megoldotta a különleges megbízást, csupán minimális segítségre volt szüksége, mégis kissé ideges voltam a transzfer miatt. Kétségeim hál'istennek alaptalannak bizonyultak, és a valódi Karakura most Seireitei közelében nyugszik, lakosai pedig mély álomba merülve békésen pihennek, amíg a helyén ádáz harc folyik Aizen és a kiválasztott kapitányok és hadnagyok között.
A fárasztó stresszelés után jól esett a megérdemelt pihenő egy üveg szaké társaságában, kellett valami, amivel el tudom magam lazítani, hiszen tisztában voltam vele mennyire erős és furfangos az egykori kapitány, meglepett volna, ha nem húzza keresztül valamivel a számításainkat. A riadó hangja így persze nem lepett meg, kezemet a homlokomra támasztva sóhajtottam fel. Kétség sem férhetett hozzá, hogy nem fogok elbújni a kis vackomban és én is a frontvonalra vonulok, pedig megtehettem volna, hogy nem törődök a dologgal, a Kidoushuu független a Gotei 13-tól. A legtöbb kidou nagyfőnök ezt a hozzáállást képviselte, én azonban nem az a típus vagyok, aki a krízis idején meg tudna ülni a fenekén, ha tenni kell valamit, én azt megteszem. Agyamon gyorsan végigfut, hogy kit is kérhetnék fel kísérőmnek. Haruyát hadnagyi rangja ellenére elsőként zártam ki, az az ostoba szerencsétlen csak útban lenne. Reika-chan valószínűleg elfoglalt Karakura transzferje miatt. Ai-chan... végül az ő nevén állt meg a képzeletbeli kerék, ugyan csak mostanában csatlakozott az alakulathoz, mégis elég megbízhatónak tűnt, és tudása is több, mint kielégítő, elvégre tudtommal azon a kisebb válságon már átesett. A probléma csupán annyi volt, hogy nem tartózkodott az osztag területén éppen, lévén a feladatköréhez tartozó könyvtár a neves napra tekintettel zárva volt, így szokásos üzenési módom helyett kénytelen voltam egy pokollepke segítségével tudomására hozni azt, hogy szükségem van a jelenlétére.
Ami azt illeti, nem siettem el különösebben a készülődést, ahogy máskor sem, de végül némi informálódás után egy cigivel a számban elindultam az osztag főkapuja felé, melyet találkozási pontnak jelöltem ki. Kis késésben voltam a megüzent időponthoz képest, de úgy gondoltam ennyitől még nem fog összeomlani Seireitei védelme. Vagy mégis? Szemöldökömet felvonva figyeltem az égen felvillanó védőpajzsot, amely egy robbanást követően megszűnt létezni. Váratlan és kellemetlen fejlemény, na nem mintha áttörhetetlen erőtér lett volna, amit a sekkiseki biztosít.
- Oooo~ssu! Ugye nem várattalak meg? - Intettem Ai-channak furcsa jókedvvel, ám pillanatok alatt komolyabbra váltott ábrázatom. - A 2. osztag első jelentései alapján több ezer lidérc szabadult be az előbb Seireitei területére, köztük számos arrancar is. Indulhatunk?
Invitáltam táncba a lányt, miközben a távolba révedt a tekintetem. Valószínűleg hamarosan elszabadul a pokol a Tiszta Lelkek Városában, bizonyára espadák is vannak az ostromló seregben abból kiindulva, hogy valaki áttörte azt a védőpajzsot. Feltételezem ezúttal nem Shiba Kuukaku segítette a támadókat, mint a ryouka-invázió idején.
Vissza az elejére Go down
Cephalus Ó-Madaidhín
Espada
Espada
Cephalus Ó-Madaidhín

Férfi
Hozzászólások száma : 64
Registration date : 2009. Jan. 09.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 10. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
[Az Ostrom] Cl0te22000/30000[Az Ostrom] 29y5sib  (22000/30000)

[Az Ostrom] _
TémanyitásTárgy: Re: [Az Ostrom]   [Az Ostrom] EmptyCsüt. Jún. 02, 2011 8:50 am

*Szokásomtól eltérően sötét, barátságtalan tekintettel bámulok magam elé, ahogy végigvonulok a tömött folyosókon. Látom a kismillió arrancar arcán az izgatottságot, sőt, még az utolsó kis hollow is lelkesen furakodja magát át a tömegen. Milyen különös, máskor már rég felfalták volna őket, mihelyst beteszik a lábukat a kastély területére. De ez a nap különleges! Elérkezett végre az, amire mindenki várt... Engem kivéve, bár sajnos jelentősen ki kell vennem belőle a részem.
Az ostrom... Azt hiszem, most büszkének kellene lennem arra, hogy Aizen-sama kegye folytán abban a megtiszteltetésben részesülhetek, hogy "vezethetem" a Tiszta Lelkek Városa ellen indított hadjáratot. Ezzel akarja bebizonyítani talán a shinigamiknak, hogy az espada közül még a tizedik is alkalmas arra, hogy megadja a seregnek a kezdő löketet? Valahogy mégsem érzem azt a felhőtlen boldogságot és elragadtatottságot, ami kivétel nélkül mindenki arcán ott virít, aki mellett elmentem eddig... Hiszen háború kezdődik, ennek nem lenne szabad örülni! De hát ki vagyok én, hogy egymagam ellent merjek mondani Aizen-sama parancsának és egész Hueco Mundo akaratának? Ha visszautasítom az ajánlatát, úgy érzem, már azt sem érhettem volna meg, hogy most itt nyalogassam vélt vagy valós sebeimet magamban és szörnyülködjek az összegyűlt tömegen... Így legalább megvan az esély arra, hogy túléljem az ütközetet.
Nagyjából itt tartok nem éppen felemelő gondolatmenetemben, amikor egy ismerős hang kezd kiválni a tömeg morajából a hátam mögött. Ahogy azonban hátrafordulok, nem ismerek fel senkit hirtelen - talán már most kezd megterhelni a rám rótt feladat tudata és képzelődöm? -, így folytatom utamat a palota elé, ahol a többiek is gyülekeznek. Egészen addig, amíg előző feltevésem igazolódni látszik, és valaki megrángatja egyenruhámat alulról.*
- Balthazar-kun!
*Pillantok a földre és segítek feltápászkodni fracciónomnak a földről. Elvégre nehogy négykézláb vonuljon végig az úton... Talán nem kellene magammal vinnem őt is - fut át agyamon egy pillanatra, de végül rájövök, hogy valószínűleg ő lesz az, aki kettőnk közül nagyobb átéléssel és sikerrel fog majd harcolni, ha arra kerül a sor. Hallottam kósza történeteket arról, hogy mire is képes valójában, és bár első hallásra elég hihetetlennek tűnnek, nem hagyhatom őket figyelmen kívül, biztos van valami igazságalapjuk. Elvégre én is espada lettem, ráadásul azáltal, hogy mindenféle sajnálat nélkül megöltem egy társamat... Mindenesetre nem akarom, hogy valaha is felülkerekedjen rajtam az az érzés újra, és így fogok állni az előttem lévő csatákhoz is.*
- Éljen Aizen-sama!
*Kiáltom a tömeggel együtt, bár nem túl lelkesen. De nem tehetem meg azt, hogy csendben maradjak, elvégre esetleges győzelmünk esetén még sokáig kell őt szolgálnom. És miért is ne gondoljam azt, hogy a mi oldalunk az erősebb? Elvégre a három shinigami már önmagában is olyan ellenfél lenne az espadának, akit nem igazán tudnánk legyőzni... Nem véletlenül hódoltunk be nekik mindannyian. Ha pedig sikerült olyan látványosan megszökniük, ahogy mesélik, a többi halálistennek még ellenünk sincs esélye, pedig elég szedett-vedett csürhének látszanak ezek a lidércek, ahogy végignézek rajtuk. Persze minden egyes hollow számít ezúttal, egy arrancar-sereg önmagában nem képviselne akkora erőt, ráadásul így megvan a feláldozható tömeg, a képzeletbeli sakktábla bármikor leüthető parasztjai - még ha ők nem is tudják még, mi lesz valószínűleg a valódi szerepük.
És ebben a pillanatban... megindul hirtelen mindenki. Nem tehetek mást, sodródom a hömpölygő lidércáradattal egyenesen Seireitei felé, a megnyitott gargantán keresztül. Fel sem tűnik, hogy valahol útközben elhagyom magam mellől Balthazar-kunt, pedig vigyáznom kellene rá, hiszen mint espadája, felelősséggel tartozom iránta. Egyelőre azonban nem fordíthatok hátat és kereshetem meg fracciónomat, bár legszívesebben azt tenném. Azután pedig rohannék vissza Las Nochesbe, de nem tehetem. Feladatom van.*
- Álljatok félre onnét és vigyázzatok magatokra!
*Ordítom a védőfalat teljesen eredménytelenül megrohamozók felé. Nem akarok megsebesíteni feleslegesen senkit, egyébként is még az espadából is látok olyanokat, akik minden gondolkodás nélkül, faltörő kosként szándékoznak bevonulni a városba... Mikor végre utat török magamnak, megállok a hadsereg élén, karomat előrenyújtva pedig nagy mennyiségű reiatsut gyűjtök össze.*
- Cero Angelical!
*Visszhangzik a technika neve, majd mindenkit elvakító fehérség lesz úrrá a környéken támadásomnak hála. Nem gondoltam, hogy képes leszek rá... Az elismerő kiáltásokat meghallva pedig mások sem néztek volna ki belőlem ilyesmit, úgy tűnik. Valahogy azonban szavaik hallatán nem érzek büszkeséget - nincs szükségem az ilyen típusú megbecsülésre. Azt hiszem, most kellene elégedett mosollyal végignéznem, ahogy a fal nagy robajjal leomlik, a lidércek pedig özönlenek ész nélkül befelé, én azonban inkább némán - és kissé kimerülten - battyogok hátrébb néhány sorral, ezúttal már fracciónomat keresve tekintetemmel. Hadd menjenek csak előre azok, akik ennyire lázban élnek attól, hogy elsőnek áldozzák fel magukat egy értelmetlen célért, amit minden bizonnyal békésen is meg lehetne oldani.*
- Ne aggódj, nem lesz baj...
*Nyugtatom Balthazar-kunt, amikor ismét megtalál és rámcsimpaszkodik. Komoran meglapogatom a hátát biztatásként, és eldöntöm magamban, hogy ezúttal már nem hagyom, hogy elkeveredjen mellőlem. Egyelőre nem is mozdulok el helyemről, mintha gyökeret eresztettem volna - vissza kell nyernem erőmet, mielőtt én is belevetem magam ebbe az értelmetlen vérontásba... Bár minden tőlem telhetőt megteszek majd azért, hogy ne tapadjon vér kezeimhez.*
Vissza az elejére Go down
Shiranui Kikyo
4. Osztag
4. Osztag
Shiranui Kikyo

nő
Capricorn Dragon
Hozzászólások száma : 93
Age : 95
Tartózkodási hely : Seretei, Shiranui-ház birtoka
Registration date : 2011. Apr. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
[Az Ostrom] Cl0te5000/15000[Az Ostrom] 29y5sib  (5000/15000)

[Az Ostrom] _
TémanyitásTárgy: Re: [Az Ostrom]   [Az Ostrom] EmptyPént. Jún. 03, 2011 4:26 am

Az így is zűrös Las Noches-i reggelen, melynek légkörében csak úgy érezni a közelgő vihar illatát… heh? Várjunk csak, az lehetetlen. Az örök Nap birodalmában efféle viharközelgő szagokat képtelenség érezni, akkor ez csak egyet jelenthet. A tulajdonosa nem más, mint fracción társ, pont jókor, úgy se volt semmi ötletem bárminemű elfoglaltsághoz, ráadásul keresgélni sem volt túl sok kedvem. Így egy kis marakodás során fogom kihúzni belőle, hogy hol találhatom Espada-samat (*>*).
A lándzsámat lekapva hátamról forgatom meg fejem fölött, miközben leugrok az épület tetejéről, pontosan Karasu elé, és mielőtt földet érhetnék, már akkor lendítem a jobbomban tartott veszélyes eszközt ívesen, mellyel oldalasan szánthatnám fel akár egész felsőtestét. Szokásos beugrómon, azt hiszem, ideje lenne el kezdenem változtatni, mert ismételten Én húzom a rövidebbet egy találó kis hárítással mellékelve egy jobb egyenessel, minek köszönhetően ismét a falat köszöntöttem, fracción társ helyett. Sajgó arcomat dörzsölgetve kezdek szúró szemmel vizslatni Karasut, nem mindennapos látvány egy felfegyverzett Arrancart látni, mintha csak készült volna erre a nagyszerű kombóm védésére. Ha, nem fájna most minden egyes porcikám az elő freskóság miatt, akkor most minden bizonnyal torkának ugranék, amiért azzal a jelzővel merészelt szólítani, melyet ki nem állhatok. Megölöm, egyszer, ha lesz rá nyomos okom, biztosan fejét szegem és labdázni fogok vele! >.> Szövegére nem igazán figyeltem, mert túlságosan lefoglalt az, hogy gyilkos szándékokkal átitatott lélektükrömmel szuggeráljam azt a nevetséges bohóc vigyorát. Zavart, sőt egyenesen idegesített az arcmimikája, melyet, ha akartam se tudtam volna letörölni képéről. Amikor a hüvelykujjával egy irányba bök, ingerülten mozgatni kezdem orromat, amiért automatikusan az a gondolat ágyazódik fejembe, hogy valami aljas félrevezetésre törekszik, de végül el kell fogadnom a tényeket. Hisz, minden bizonnyal igazat kell, hogy mondjon, nem hiába indulhatott meg arra Ő is, csak ha nem harcolni akar. Hm… nekem sosincs ellenemre egy jó kis vastánc, csontzenével kísérve… szemöldökrángatás Elmémben elképzelt tervek miszerint ismételten megküzdhetek fracción társammal keresztezte egy Hollow felvonulás. Értetlenül mérem végig a felsorakozott szoborsereget, kik megakadályoztak az előrehaladásban. Nem mindennapos szobrozás lehet ez, hisz bizonyára okkal van az, hogy itt csoportosulnak kedves maszkos barátaink a négy fal között. Gondolom… Oo Tanácstalan fejvakarás kíséretében nézek körül, hátha valamiféle magyarázatot kaphatok erre az eszeveszett őrjöngésre, illetve talán esélyem van felfedezni fracción társat, ki volt olyan aljas, hogy fogócskázni kezdjen velem, oszt faképnél hagyjon. Neutral Oké, nem vagyunk valami bratyi bajtársak, de azért ennyire nem kellene csőbe húznia. :/
A sok ugrabugráló lidérc és arrancar egyveleg örömét sikerül meglelnem annak a „Baromnak (alias Aizen)” a képében. Fintorogva lépek hátra párat és, hogy ne legyen túl gyanús eléggé közömbös viselkedésem a harci mámor teljes hiányában meglengetem fejem fölött a lándzsámat, afféle „éljenezés” kép. Megjátszott örömöm, hamar valósba menne át, hogyha a kezemben lóbált fegyverrel esetleg megcélozhatnám hőn szeretett „vezetőnket”, de sajnos ezzel ellenfeleinknek lenne túl jó. Bár ha esetleg Espada-sama lenne a főnök, azt hiszem, szívesebben teljesítenék feladatokat, mint ahogy azt amúgy tenném. Tényleg, ha már ekkora népgyűlés van, lehet, hogy Espada-sama is itt van! *3* Lelkesen kezdek el körülnézni és tekintetemmel keresni a fantasztikus, csodálatos és utánozhatatlan Espada-samat (*.*), amint szememmel sikerült bemérnem Őméltóságát már is sonidozok oda nem törődve a „Majom (alias Aizen)” eszmei szövegelésével. Most már az sem érdekel, hogy fracción társat merre ette a penész, hisz akit alapjába véve kerestem végre megtaláltam a többi pedig egyáltalán nem érdekel, még így sem, hogy tisztában vagyok a mai nap jelentőségével. Mondjuk, tőlem aztán szövegelhet tengerimalacok betelepítéséről is az se hatna meg, mert az Ő parancsa már nem érdekel engem, főleg hogyha netalántán Espada-sama ellene van az üggyel kapcsolatban.
- Espada-sama~~~ *___* - rohamozom meg felettesemet a nagy tömegen átgázolva, kik az utamat merik állni, semmi mással nem törődve, csakis a cél elérésével. De egy kőben (a sivatag kellős közepén? O.O) megbotlok, és ahelyett, hogy szeretetteljes üdvözlésembe részesíthetném a nagyszerű Espada-samat, az átkozott kavics miatt fejjel a hátában landolok, majd egyszerűen lepattanok róla, mint egy játéklabda. Sajgó csontszarvamat fogom a művészi attrakciómat követően és igyekszek feltápászkodni a talajról, mielőtt még pár nagy lábú gillian merészkedne eltaposni. Neutral
- Ezer bocsánat Espada-sama - bököm ki magamból, mielőtt szándékos hátbatámadásnak vélné és megharagudna rám, melyet egyáltalán nem szeretnék. Kobakomon kiálló csontocskából áradó aprócska fájdalom kezd alábbhagyni, amiért a nagyfokú irtózás elfog monologizáló Nagyfőnököt látva. Emiatt faarccal birizgálni kezdem fülemet, mintha csak valami belemászkált volna, és azt igyekeznék kizargatni onnan.
- Mondd csak Espada-sama, miért nem te állsz a pulpituson? Surprised – teszem fel a kérdésemet, hisz Ő sokkal, de sokkal jobb vezető lenne bármely Espada és főleg ezen trió helyett. Minden bizonnyal fél kézzel lenne képes bármely szembejövőt lecsapkodni (*.*), miket beszélek… még kéz se kellene neki hozzá. ˇ.ˇ Elmémben lezajló dicséretáradat végeztével fedezem fel, hogy Espada-sama és követői - nyehehe szemöldökrángatás, mert neki már ilyen is van - éppen araszolnak át a fekete gargantán. Gyorsan átslisszolva a sereg között Espada-sama mellé állok, hisz holmi gillianokkal ne merjenek egy kalap alá venni, fracción társ való oda, de ahogy nézem Ő most nincs itt… vajon miért? scratch Talán ennyire gyáva lenne, hogy nem mer eljönni a hatalmas harcba, hogy Espada-sama ellen kiálló gyönge próbálkozókat elpöckölje az útból? Ch… fracción az ilyen? :/
A fekete folyosón gondolataimba mélyedve lépkedek, egyre csak előrébb haladva, míg meg nem látjuk a fényt az alagút végén. S, ismét kilépve a világosságba egy megkezdett csatatér rajzolódik ki lélektükröm elé. Annyira nem tiszta számomra a feladat, de majd teszem azt, mit Espada-sama mondd, úgy biztosan nem lesz baj. Surprised Hisz, nem hiszem, hogy rombolni kellene és ölni, fölöslegesen elpazarolva a lélekenergiát. De csak csinálják, csinálják… így nekem is kedvező lesz a terep. szemöldökrángatás A sok perzselő tűz, mely a cerok által szaporodik, annál több nem is kell, hogy nagyobb segítséget nyújthassak a nagyszerű Espada-samanak. Gúnyos mosollyal szemlélem az egymás után romokba dőlt épületeket, míg ebben meg nem akadályoz egy igazi, retinaégető fényesség. Szememhez kapok, ahhoz az egyhez mely még van nekem, közben magamban szitkozódok.Minimum szólhatott volna, azaz Idióta, aki nekiállt vakuzni. Neutral Besértődve, a nagy dicséreteket kapó elit felé nézek, kezeimet összefonva magam előtt, amint kibontakozik előttem a fény fantasztikus utóhatása. Mely nem más, mint az ostromra szánt várost körülvevő pajzs szép lassan eltűnik, így szabad utat biztosítva nekünk. De ez perpillanat nem érdekel, míg Espada-sama nem ad parancsot, hogy iszkoljak befelé, addig egy tapodtat sem megyek innen.
- Ch… erre Espada-sama is képes lett volna… - ejtem meg pökhendi hangszínnel, lenéző tekintetemet vetve a többiek felé, majd a remek Espada-sama felé fordulok. - Ugye? *.* - várok tőle egy apró megerősítést, melyről meg vagyok győződve, hogy helyeslő válasz lesz, ez nem kétség.
Vissza az elejére Go down
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
Yamasaki Shizuka

nő
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 29
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
[Az Ostrom] Cl0te30900/45000[Az Ostrom] 29y5sib  (30900/45000)

[Az Ostrom] _
TémanyitásTárgy: Re: [Az Ostrom]   [Az Ostrom] EmptyPént. Jún. 03, 2011 4:51 am

Mély álmomból ismét felver valami. Egy különös, halk kis nesz, mely éppen olyan hangos volt, hogy meghalljam. Különös, általában még egy fúró sem ébreszt fel. Kinyitom a szemem és körbenézek, meglepődve veszem észre, a kupi még nagyobb, mint általában. Felülök, félig lecsúszott hálóruhám megigazítom és készülök letenni a lábam a padlóra, mikor valami eltrappol alattam, ettől aztán annyira megijedek, hogy felrántom a lábam vissza az ágyba.
- Van ott valaki? – Kérdezem remegő hangon, de nem jön válasz. Úgy láttam az előbb, hogy a szennyesem alá futott be. Félve felállok és némán, halk léptekkel indulok célpontom felé, a biztonság kedvéért magamhoz veszem a zanpakutom, ami mindig az ágyam mellett áll készenlétben, hogy megvédhessem magam. Nem tehetek róla, de mostanában kicsit paranoiás vagyok és gyakran rémülök meg. Kardommal megbökdösöm a szennyeskupacom. Semmi válasz, nincs mozgás, sem bármilyen kis hangok. Lassan a szennyesem felé nyúlok, majd hírtelen felkapom. Meredten bámulok magam elé, talán csak a képzeletem játszott velem, ugyanis semmit sem látok. Hát jó, akkor térjünk vissza a reggeli teendőimhez. A hűtőmhöz lépek, hogy ehessek valamit. Ismét különös dologra leszek figyelmes. A hűtőm ajtaja kicsit ki van nyitva, mintha valaki úgy felejtette volna. Mérgelődni kezdek, milyen dolog, hogy valaki megeszi az én kajám?! Amit én vásároltam a saját pénzemből? Ez bosszúért kiált. Kitárom a hűtőm ajtaját, hogy meglássam mi maradt meg az ételeimből. A látványtól mely elém tárul, elfintorodok. A hűtőmet ellepték a csótányok, megrágták a tartalmát, minden ehetetlenné tettek. Mikor hírtelen fény éri őket felbolydulnak, és menekülni kezdenek, kiözönlenek a hűtőből egyenesen felém, mivel a hűtőajtóban állok. Megijedek, igen tudom hogy ez nevetséges, de komolyan megrémülök a bogaraktól, főleg ha sokan vannak, és felém futnak aprócska ízelt lábaikon. Hátrálni kezdek, hátraesek a szennyesben, melyet épp az előbb dobtam a földre. A szívem oly hevesen ver, mintha az életem forogna kockán. Hírtelen rémületem miatt gondolkodni sem tudok, kétségbeesésemben pedig meglepő lépésre szánom el magam. Felemelem két kezem, és magam elé tartom.
- Hadou 31: Shakkahou!! – Vörös gömb jelenik meg a kezemben egyre csak nő és nő, várjunk csak, ez túl nagy, mi történt ezt már nem tudom irányítani! A kidoum pedig berobban, szerencsére nem esik nagy bajom, csak egy kis égési sérülés, ám a szobám nagyon is megsínyli. Ülök értetlenül a szobámban, mármint ami meg maradt belőle… Szerencsére a falai és a plafon épek, ám a bútoraim mind felrobbantak.
- Hát ez nagyot szólt… Azt hiszem ez a Kidou Ampu egy jó eszköz. Nem így terveztem a kipróbálását, de nem volt rossz. Nem igaz? – A kardom felé nézek, mármint ahol elméletileg hagytam, de nem látom.
~ Itt vagyok te elmebeteg! Nem rossz? Nem rossz? ~ Kezd üvöltözni, közben megtalálom a szoba másik végében. Jó nagyot repült, nem csodálom, hogy indulatosabb a szokottnál. ~ Mégis milyen őrült robbantja fel saját magát pár átkozott csótány miatt?! Kapjál már a fejedhez és takaríts itt ki!~ Hű ha, jól megkaptam. Egy szavam se lehet, igaza van, megint eltúloztam, de mentségemre szóljon ezt nem így terveztem. Legalább kiderült, hogy a Kidou Ampu egy hasznos eszköz. Ám most jön a dolog rossz oldala. „A takarítás.” Ha egy filmben lennék ez mellé a kijelentés mellé, biztos társítottak volna valami drámai hangot, mint mikor a főhős szembesül élete legnagyobb kihívásával. Feltápászkodom és a kardomért nyúlok. Ő is csupa por és kosz, körbenézek, hátha találok valamit, amivel megtisztogathatom. Nagy nehezen a romhalmaz alatt találok egy még úgy ahogy tiszta ruhadarabot. Megtörölgetem vele Ribbon-chant.
- No így mindjárt jobb igaz? – kérdezem kedvesen mosolyogva, mintha egy kisgyerekkel beszélnék, elfeledve, hogy mennyire utálja, mikor ezt csinálom. Különös módon nem hőbörög miatta. Talán örül, hogy ilyen kedvesen szóltam hozzá. Óvatosan kihúzom a tokjából és végighúzom a kendőt a pengéjén. Itt nem lett koszos, a tok megvédte a sérülésektől is.
- Mond csak, van kedved segíteni nekem? – kérdezem ismét, mintha egy kisgyerekhez beszélnék. Ezt már nem hagyhatja figyelmen kívül, azonnal visszavág.
~ Még egy nyájas mondat és felszeletellek! ~ mondja fenyegető hangon. Ám amint meghallja, hogy a segítségét kérem, megváltozik a hozzáállása. Kíváncsi lesz, mit kérnék tőle.
- Tehát az lenne a feladatod… ömm… - nem tudom hírtelen, hogy tálaljam elképzelésem. Hírtelen jött ötlet volt, de ha már belekezdtem, befejezem. –Szóval, nem szeretnél shikai formában összepakolni? – Hadarom el mondanivalómat, mire Ribbon éktelen haragra gerjed, mondjuk elég sértő lehet ez neki.
~ Mégis mit képzelsz te rólam?! Nem vagyok se takarítónő, se a szolgád! Nem kötelességem ilyen felesleges dolgokat teljesíteni. Hogy tekintesz te rám? Komolyan ennyire nem tisztelsz? Sok harcban én mentem meg a bőrödet és ezek után képes vagy.. ~ Dühkitörését megtöröm egy hangos „SShh~”- vel ugyanis különös hangokat hallok, ettől még idegesebb lesz, és hangosabban folytatja mondandóját. Beteszem a tokjába, hátha elhallgat, nagy meglepetésemre tényleg halkabbá válik. Kisietek és felugrok az osztag épületének tetejére, hogy lássak valamit. Mikor meglátom a hangok forrását, még a légzésem is eláll egy pillanatra.
- Mi a fészkes… - A következő pillanatban már riadóztatnak is bennünket. Beugrok a szobámba, és keresgélni kezdek egy ruhát, ami még úgy ahogy egyben van. Sikerül is találnom egyet, aminek csak a szárai és ujjai égtek meg egy picit, de nem vészes. Azonnal magamra öltöm, felkapom a kardom, egy copfba fogom a hajam, az utolsó hurkon pedig nem húzom át, így könnyebb lesz harcolni, ha arra kerül a sor. Márpedig ahogy elnézem a helyzetet arra fog kerülni. Mindenki ott gyülekezik már az osztagomból, én mint mindig utolsónak érkezek, amiért szerintem - ha vége ennek az egésznek - büntetést fogok kapni. Miután így összegyűltünk, azonnal elindulunk a kijelölt helyünk fele, miközben ismertetik velünk mi a helyzet. Egy gombócot érzek a torkomban, most fogok először ilyen nagyszabású küldetésben részt venni, remélem a legjobbat nyújtom és túlélem…


A hozzászólást Yamasaki Shizuka összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Jún. 29, 2011 9:32 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
Sakai Kotomi

nő
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 36
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
[Az Ostrom] Cl0te30150/45000[Az Ostrom] 29y5sib  (30150/45000)

[Az Ostrom] _
TémanyitásTárgy: Re: [Az Ostrom]   [Az Ostrom] EmptyPént. Jún. 03, 2011 5:41 am

Nem mondhatnám, hogy túl érdekes és izgalmas lett volna a napom első fele, bár valahogy minden napomat unalmasnak érzem, mióta Naracchi elment valami küldetésre. Pedig éppen csak túljutottam a búskomor időszakomon, szerettem volna a pótolni a mellőzöttséget, amit kapott, amíg én éppen a saját problémáimba merültem és a munkába temetkezve próbáltam félresöpörni aggodalmamat a testvérem iránt, erre tessék. Valamiért most a sors nem úgy akarja, hogy köztünk minden rendben legyen, biztos vagyok benne, hogy ő is észrevette, hogy hanyagolom őt, hiába tettem meg mindent azért, hogy ne lehessen rajtam észrevenni, mennyire máshol kalandoztak a gondolataim.
Most már azonban túl vagyok ezen a válságon, és részben zanpakutoumnak is köszönhetem, hogy lelki egyensúlyom helyreállt, bármilyen meglepő is a dolog. Magam is döbbentem hallgattam, amikor támogatásáról biztosított és vigasztalt, bár lehet csak azért, mert a belső világom komplett felfordulása nem volt az ínyére, és így kényszerből próbált engem helyrepofozni. Mondjuk nem tudom miért feltételezem Mayoi Nekóról a rosszat, amikor valóban változott a hozzáállása, mióta én is változtattam az attitűdömön, és sokkal komolyabban veszem az olyan edzéseket is, amikbe régebben nem fektettem akkora energiát. Tehetségem hiányát most viszont kemény munkával igyekszem pótolni, hiába érzem úgy, hogy egy-egy kidou sosem fog normálisan sikerülni, és legszívesebben hagynám a fenébe. Nincs más választásom azonban, ha valóban erősödni akarok, márpedig akarok, akkor foggal-körömmel küzdenem kell, úgy ahogy Hitomin tenné.
No mindegy, kisebb-nagyobb problémák ide vagy oda, most más dolgom volt. No nem mintha nem tudnék épp eleget gondolkodni szolgálat közben, igaz Seireitei éppen egy felbolydult méhkasra hasonlított, így volt mire figyelni. Társaimmal a városfal környékén járőröztünk, hogy szemmel tarthassuk Rukongait is, itt a falon belül most annyi shinigami rohangált mindenfelé, hogy ha kitörne valami balhé, akkor úgyis gyorsan észrevennék. Már-már éppen azon morfondíroztam, hogy beszélgetést kéne kezdeményeznem, hogy valamivel elüssük az időt, amikor nem túl messze tőlünk furcsa, cipzár-szerű hangra lettem figyelmes, az ég pedig több tucatnyi ponton hasadt fel egyszerre. Elhűlve néztem a fekete lyukakból kiözönlő különféle lidérceket, kétség sem fért hozzá, Soul Societyt támadás érte.
- Bárki, aki tud használni Tenteikuurát, azonnal lépjen kapcsolatba a főkapitánysággal, Suwun kapitánnyal, és... - itt egy pillanatra bele kellett lesnem jegyzetfüzetembe a név miatt >.>\" - Kojiro Kuroda 5. tiszttel! Azonnali riadót kell fújni és értesíteni kell minden osztagot... erről!
Fordultam hátra embereimhez amint képessé váltam parancsokat osztogatni. Hamarosan ezernyi lidérc fogott hozzá ahhoz, hogy romba döntse Rukongait, de a csoportok mozgásából egyértelmű volt, hogy a támadás szervezett, és valójában Seireitei ellen irányul. Nagyon rosszul festett ez az egész, és ha a hollowok jelenléte nem lett volna elég, az ostromlók élén arrancarokat véltem felfedezni. Igen, mozgósítani kell az egész Gotei 13-mat, ehhez pedig a Riteitai gyors és hatékony munkájára van szükség, ők tudják a leggyorsabban eljuttatni a támadás hírét az osztagok vezetőinek. Erősítés kellett minél hamarabb, mielőtt áthatolnak a Seireiteit védő pajzson. Nem sokkal azután, hogy kollégám befejezte az adást, már fel is hangzott a riadót jelző kopácsolás, de csak pár perc telt el, és egy vakító villanás kíséretében valamit a pajzsnak lőttek, az pedig röviddel ezután szét is esett.
- Ne bocsátkozzatok harcba amíg nem ér ide a többi osztag, folytatjuk a megfigyelést! Ha kell, visszavonulunk!
Közöltem fennhangon a többiekkel, majd gyorsan ellenőriztem, hogy nálam van-e minden felszerelésem, ami segíthet a harcban. Épp elég tapasztalatom volt arrancarokkal hogy tudjam, öngyilkosság lenne négyünknek ez ellen a horda ellen fordulni. Legoptimistább becsléseim szerint is több ezer ellenség mozgott nem messze tőlünk, ha észrevesznek, amíg csak mi vagyunk itt, nem fogunk tudni kitartani. Így hát parancsomra jobb híján mindannyian álcázásra adtuk a fejünket. Még jó, hogy vannak kidouink erre a célra.
Vissza az elejére Go down
Gabriel Bello
Arrancar
Arrancar
Gabriel Bello

Férfi
Hozzászólások száma : 49
Tartózkodási hely : Las Noches/Kaszinó
Registration date : 2009. Dec. 28.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 19. Arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
[Az Ostrom] Cl0te7000/15000[Az Ostrom] 29y5sib  (7000/15000)

[Az Ostrom] _
TémanyitásTárgy: Re: [Az Ostrom]   [Az Ostrom] EmptySzomb. Jún. 04, 2011 3:08 am

*Szinte teljesen váratlanul érte a hír, miszerint a mai napon veszi kezdetét az ostrom. Így jár az, aki egész nap henyél, és nem jár el a gyűlésekre. Mivel sokkal több időt töltött el Karakurában, mint Las Nochesben, ezért nem mondhatni, hogy túl naprakész lett volna a témával kapcsolatban. Egy volt a biztos: mikor bekeveredett egy-egy gyűlésre a dünnyögő monológok közepette úgy érezte, hogy néhány mondat hiányosan szivárgott bele kicsiny agyába. Mikor az asztalra sikerült folyatni nyálát, akkor nem zavartatva magát fordult egyet-kettőt, még mielőtt bele nem fulladt volna. Aztán Slarin jól kupán nyomta, ennek hála ismét magához tért, egy kissé elsikkantva magát. Szóval szó szót követett, ám Gabi nem lett okosabb. Majd aztán mire vége lett a gyűlésnek, el is felejtette, hogy helyénvaló lenne meginformálódni valakinél, dióhéjban miről is volt szó. Ahogy kitette a nagyterem hatalmas ajtaján a lábát, úgy hullott ki fülein keresztül azon hallottak, mik nem úgy, talán fél perccel fejeződtek be.
Így tehát ennek hála jöhetett az óriási dilemma, egy kis aggódással, fejvesztett kapkodással fűszerezve. Gabi teljes nyugalomban horkolt puha ágyában, fittyet hányva, hogy az ablaknak nevezett apró lyukon bekúszott az az égető napsugár, mi már vagy két-három órája olyan hevesen pirítja meztelen lábát. Nyálzószerve ismét tökéletesen működött, párnája lassan akváriummá vedlett. Egy hangos ordításra riadt fel, melynek hatására sikeresen levágódott előbbi helyéről, és félig belegabalyodva takarójába már rohant zanpakutojáért, azt sem tudva, miért is teszi valójában. Viszont erőfeszítései hiábavalóak voltak, mert a paplan gonosz, és Gabi életére tört. A második lépésnél ügyesen manőverezett, fejjel tompítással került közelebbi kapcsolatba a piszkos földdel. Ettől a ponttól gondolta úgy, bármi legyen is az, ami kint zajlik, biztos tud várni 10 percet... Éppen ezért, első feladatának vélte, hogy kimásszon valamilyen cseles megoldással a paplan szoros hurkai közül. Kemény percek vették kezdetét, a muchacho most épp úgy érezte magát, mint egy lucha-harcos. Szinte pillanatok alatt maga elé képzelte ahogy a vörös sarokban a takaró vörös-fehér maszkban, míg a kék sarokban Gabica, zöldes-sárga maszk mögé rejtőzve alig várja, hogy megküzdhessen ádáz ellenségével. Ezt a szerencsétlen incidenst is úgy élte meg, mintha fellázadt volna ellene, hőn szeretett versenyautókkal díszített huzattal rendelkező takarója. Így tehát nem volt mit tenni, le kellett gyűrnie a gazfickót. Szinte már-már véres verejtéket pergetve homlokáról mászott ki, körmeit belemélyesztve a parkettába, ám végül sikeresen felülkerekedett megőrült paplanján. Diadalittasan kapta kezei közé, majd emelte a magasba, csatakiáltást engedve magának. Igen, egy csatát ma már megnyert...!
Mindezek után, célként tűzte ki a fürdés, fogmosás, és egyenruhába vedlés kemény mi-voltjait. Mivel túl nagy volt a nyüzsgés, mint úgy általában, ezért arra a következtetésre jutott, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Ezt európai halványan folydogáló vére is jelezte... nem tudta pontosan hogyan is, de érezte, hogy rosszban sántikál valaki. Az egyenruha felkeresésének kemény feladata után sikeresen vehette a további akadályokat. Mindaddig, míg bele nem botlott, azaz neki nem rohant egy igen mogorva espadának. Nem tudta kicsoda, csak látásból ismerte, viszont ereiben egyből mirelitre fagyott vére. Azt sem tudta, hogyan húzza össze magát a földön kuporogva, már-már az is megfordult a fejében, fejbe vágja zanpakutojával az ordítozó úgymond „társát”. Végül annyival ott hagyták, hogy a gyülekezetre siet, és nincs kedve magafajtákkal vesződnie. Annyira lelombozta ez a szó Gabit, hogy csak perceken belül jutott el tudatáig az a momentum, miközben elhangzott a gyülekezet gondolata. Erre pedig habzó szájjal visítva pattant fel, majd eredt az espada után, hiszen azt sem tudta, hova is hívta össze Aizen-sama a szolgálóit. Viszont a hatalmas üdvrivalgásokból, és vastapsokból már ki tudta következtetni, hogy forrónyomon jár. Mikor elért a tömeghez, csak megszeppenve, akár egy kisfiú kúszott leghátulra, még véletlenül se akarja egynéhány felhergelt arrancar pengéjén felnyársalva végezni. Hamarosan a többiekkel együtt örülhetett, hiszen szinte már biztos volt abban, tényleg elérkezett a várva várt nap. Annyira nem látta értelmét, minek is kell megtámadni Seireiteit, de biztos úgy van jól, ha Aizen-sama mondja. Na meg aztán Slarin is a tömeggel együtt volt, így megbizonyosodhatott arról, hogy akármennyire is nem érti ennek a valaminek a micsodáját, Slarin mellett szívesen vállal csatákat. Mondjuk Gabica nem bánná, ha nem kéne harcolni. Nem azt mondja, hogy tutyi-mutyi alak, csak értelmetlennek hiszi, mert eddig is tök normálisan elvoltak az arrancarok, meg a shinigamik. Viszont abban meg volt valami, amit Aizen-sama mondott. Hiszen a shinigamik igen sok „testvérét” legyilkolták, ezt pedig aligha tudta megtűrni. Nem mondhatta magát túl ügyes harcosnak, de a trükkjei már számtalanszor megmentették életét. És ahogy a mondás is tartja addig örüljön mindenki, amíg nem hullámzik a kaki...
az átjárón átlépve, még mindig nem találta meg hőn bálványozott Slarinját, de bízva bizakodott abban, hogy majd út közben megleli. Seireiteibe átlépve nem túl messze találta magát a hatalmas faltól, mely a várost határolta. Már majdnem vissza akart fordulni, mert meg volt róla győződve ezt képtelenek lesznek lerombolni, mikor Cephalus-sama kilépett a tömegből, és Gabica számára egy teljesen idegen cero technikával megcélozta a falat. Egy pillanat töredéke alatt lett olyan vakító fényáradat, hogy a muchachonak volt ideje egy sort szentségelni, amiért nem hozott magával napszemüveget.*
Vissza az elejére Go down
Nagano Nobu
1. Osztag
1. Osztag
Nagano Nobu

Férfi
Taurus Horse
Hozzászólások száma : 220
Age : 34
Tartózkodási hely : 1. osztag, ágy, próbaterem, Micchan*.*
Registration date : 2008. Oct. 29.
Hírnév : 26

Karakterinformáció
Rang: 1. osztag, ex- kapitány, gitáros
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
[Az Ostrom] Cl0te19000/30000[Az Ostrom] 29y5sib  (19000/30000)

[Az Ostrom] _
TémanyitásTárgy: Re: [Az Ostrom]   [Az Ostrom] EmptySzomb. Jún. 04, 2011 6:16 am

Hőségre való tekintettel, úgy határozott, történjék bármi neki szüksége van egy szabad délutánra. Könnyed kikapcsolódás hiányzott irodai székben kockásra aludt hátsójának és mi más dobhatta volna fel kicsiny lelkét, mint hűsölés az osztag szökőkútjánál! Nem mellékesen, leadta összes jelentését, tehát bűntudata sem lehetett. Végzett kapitányi kötelessége elenyésző hányadával! Járt neki a szieszta! Melegben és fáradtan nem tudott a fennálló kilencven százalékra koncentrálni. Fel se tűnne a beosztottjainak eltűnt pár órára. A lazítás hátterében, pedig szigorúan a jobb teljesítményre sarkallás állna. Azért menne víz közelbe, hűvösbe és fürdőnadrágban pihenni, hogy még jobb teljesítményt nyújthasson miután visszatér! Regeneráló kúra, semmi egyéb. Hát, ezt akárhonnan nézte vonzó és kötelességtudó ajánlatnak vélte. Ő, pedig nem az a shinigami, aki ne engedelmeskedne jobbnál jobb céllal kecsegtető késztetésnek. Így esett az a rémeset, csillogó szemekkel kivágódott az osztag folyosójára. Papírformát hozva megbotlott a néhány milliméterre rúgó küszöbben. Bakijára, viszont oda se bagóztak. Még rá se!@__@ Kiéhezett, csapatnyi hiéna vonult át pallóként funkcionáló hátán. Úgy taposta megannyi talp, mintha ott se lenne. Meg se hallották valami nyöszörög. Le se pillantottak a csülkük alatt világító haori-ra. Mindenki, csak mérgezett egérként rohangászott össze-vissza. Mellékesen napok óta. Határozottan emlékszik két napja még tudta mi az oka, de csak szóltak volna neki, ha fontos dolog van kilátásban. *Nobu mögött karácsonyfa színekben pompázó ajtó, amin háromezer változatban van felírva riadókészültség lépett érvénybe* Szóval, hősiesen kivárta míg szünet keletkezik, majd kukacmozgással elszenvedett a fal biztonságot nyújtó széléig. Köszönte szépen a gerinc masszázst. Nagyon kedves gesztus volt tőlük, kár, hogy úgy érezte leszakadt veséje, sérvet kapott és soha többet nem bír kiegyenesedni. Megfosztották lazsálásban megőrzött egészségétől, aprócska büszkeségétől és az esélytől láthatatlan gyorsasággal futhasson messzeségbe. Utóbbira nem kellett fogadásokat kötni. Mielőtt látványos depresszióba vonulhatott, elég volt távoli pontként felderengnie komplett sün létesítménynek, máris pánikba esve süvített tornádóként magán zuga biztonságot nyújtó szegletéig. Esze ágában nem volt megvárni újabb dagonyázásban részesítsék.
Maga mögött tudva mindennemű rémisztő jövőképet, messzi távolban kikiáltott célja üstökösként találhatta fejbe. Szökőkúthoz jutni! Sajgó dereka egyenesen követelte, felfújható krokodilján lebeghessen. Rögtönzött kereséssel kevesebb, mint két óra alatt indulásra készen dugta be füleibe mp4-es lejátszóját. Lábán virított papucsa, felhúzta virág mintás fürdőnadrágját és orrára tolta napszemüvegét. Mehetett pancsolni! *w* Persze az álcára szigorúan ügyelt. Mármint Nobu mércével tekintve számított körültekintőnek. Hiszen senkinek sem tűnhetett fel az egyenruha felett jamaikai színekben tündöklő törölköző pihen, vagy felfújható neonzöld állatka díszeleg hónalja alá csapva. Teljesen hétköznapinak tűnt. Egyszerű kapitánynak látszódott, aki földöntúli boldogságban úszva, könnyed délutáni sétán csoszog. Az meg átlagos felettesi szokás volt, hogy közben "napfény járja át a szívemet" és hasonló dallamokat kornyikálnak. Igazi, vitathatatlan Nobu fail volt, amikor örömében le se esik idióta fejének, nem tiszteletből bámulják meg. Szegény feje, gyermeki buzgalommal forgolódott a strandolás körül, oda se bagózva ki hogyan pislog rá. Készült és készült az áhított momentumra. Annyira rákoncentrált más már nem létezett. A külvilág megszűnt, csak a napfényben csillogó vízforrás létezett. Csodálatosan hűvös felület, amit megpillantva szinte örömkönnyeket hullatott. El se hitte. Ott volt előtte! Megkaparintotta heverészése kulcsát! Jöhetett a délutáni szieszta!
Majd kiugrott bőréből, úgy örült leleményességének. Elvégre senki se állította meg útközben és mögötte sem kígyózott sor, vagyis az övé volt. Az egész medence, csak rá várt. Naná, nem húzta az időt. Lábujjával óvatosan felmérte a hőfokot. Világgá kürtölt némi tini lányos sikolyt és laza csukló mozdulattal bereptette gumi állatkáját. Lekapkodta felesleges ruháit, végül vízbe helyezte hűtést igénylő söreit. Milyen zenész lenne, ha nem vedelne napozás közben?O.o" Megsértené hivatását. Nem, mintha nehezére esne bármikor alkoholt fogyasztani. Mindegy! Lényeg a lényegben pia behűtve! Minden készen állt fogadására. Ezt azzal kívánta megkoronázni, lendületesen megpróbált ráhuppanni matracára, de krokodilja úgy gondolta ráfér a hűtés. Gaz állatja sikamlóssá téve felszínét medencébe bukfenceztette. Nobu kobakjában, más se rajzolódott ki, mint fulladásos halál. Nem tudott úszni!˙0˙ Ezt hívták életveszélynek, amiből reményvesztett mocsári szörnyként kapálózva igyekezett szabadulni. Hiába. Néhány perc leforgása alatt rádöbbent a szörnyű igazságra. Vízszint alig ért lábszár középig. Kínos volt a felismerés, de érthető módon arra szavazott, így biztosan tudja a várható paramétereket és garantáltan megnyugodhat, nem fog elhalálozni. Ennek fényében sokkalta békésebben küzdötte matracra habtestét. Elhárította, remélhetőleg az összes akadályt. Ideje volt pihenésre koncentrálnia. Közérthetően fogalmazva kézbe kapott egy sört, szétterpeszkedett krokodilján és hortyogva ringatózott. Élvezte az édes semmittevés csodás óráit.
Napsütésében rákvörösre kelve horkant fel, ismeretlen óra, ismeretlen percében. Eget rengető robaj üvöltötte le zenéjét. Csodával határos módon felébredt a nagy ricsajra. Álmos bambasággal körbe kapva fejét törölgette kicsordult nyálát. Semmit se látott, főleg a kilométerekre szálló füstöt nem. Az meg agyáig se hatolt riadóztatási céllal kolompoznak. Odáig jutott, valami történt és roppant balsejtelmes! Túl kómás volt, egyéb következtetés levonásához, ezért komótosan összeszedte holmijait. Szédelgő mozgása okán, cseppet nehezen tájékozódott kihalt osztagában. Viszont nem adta fel. Úgy vélte, előbb utóbb talál valakit, aki elmagyarázza neki mi történt. Egész jól remélte, hogy vezető posztból kifolyólag keresni fogják. Hamarosan egész üdvözlő kórus ordított rá. Valami arrancar betörésről, gyülekezőről és harcokról beszéltek. Nem igazán értette, de arra kérték vonuljon a helyszínre. Ha ez a parancs, akkor ez a parancs. Csíkszemekkel küszködve bólintott, aztán strand szerelésben megindult kötelességét teljesíteni.
-Kaito san! Hol van az az...az?-
Pislogott rá tömegből kiszúrt tisztjére. Egyértelműen hitte őt látja, bár nem lehetett benne biztos. Mindenesetre útba igazították merre kéne mennie. Kérdés mikor esik le álomkóros fejének, többlépcsős feladat vár megoldásra. Első körben fel kéne vennie a kezében cipelt egyenruháját. Másodszor eldobnia a katana-val szorongatott krokodilt és utolsó sorban rádöbbenni, épp most indul farkasszemet nézni vérengző Las Noches lakókkal.


A hozzászólást Nagano Nobu összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jún. 06, 2011 10:42 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
Shiroichi Anao

nő
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 43
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
[Az Ostrom] Cl0te40700/45000[Az Ostrom] 29y5sib  (40700/45000)

[Az Ostrom] _
TémanyitásTárgy: Re: [Az Ostrom]   [Az Ostrom] EmptySzomb. Jún. 04, 2011 6:28 am

Hogy kezdődhetne egy számomra átlagos nap, ha nem ugyan úgy, mint elődei? Persze, ezt az egysíkú unalmas reggelt ismét feldobta számomra valami, felpörgetve bárminemű cselekvést ez által. Éppen a szokásos fán lógást űztem, csak ezúttal szó szerint. :/ Rendkívül égő helyzetbe kerültem a semmiből felbukkanó fekete színű üzenetközvetítő lepke által, mely annyira megrémisztett, hogy az illegális fán való henyélésemnek is meglett a maga eredménye, ami nem más, mint a zuhanás során fennakadás egy kiálló faágba. Nem haragszom a természetre az általa adott kegyes segítség miatt, de legközelebb ezt a húzását igazán mellőzhetné, mert itt lógni, mint akár egy fogasra akasztott kabát elég ciki. Szerencsére egyetlen osztagbéli sincs a láthatáron, ki észrevehetné pórul járt valómat. De így kiemelkedő kérdéssé válik, hogy miképp is szuperálom le magamat a fáról. Egy okos belső hangnak köszönhetően, mely mellékesen megjegyezve írtóra hasonlított egy Hyozanryuu szövegnek, sikeresen elérte azt, hogy elkezdjek ide-oda himbálózni, minek köszönhetően majd csak-csak leesek, ha pedig nem így történne, akkor addigra minden bizonnyal megfordul valaki erre és leszervál innen… remélem. Surprised
Rögtönzött lengedezésemnek meg is lett a maga gyümölcse, illetve némiképp kisebb vesztesége is. Mivel ruhám anyaga hamarabb megadta magát a faágnak, mint ahogy Én azt elképzeltem és felkészületlenül landoltam a növény tövénél, jókorát nyekkenve ez által a talajon. Nehézkesen ülőhelyzetbe kényszerítem magamat, miközben nekiállok dörzsölgetni bevert vállamat, majd az abszolúte hiányérzet kezd eluralkodni rajtam. Tanácstalan szemlélődésbe kezdek, majd halk recsegő hangra leszek figyelmes, mi fentről, a fáról szűrődik le. Szememet a növény koronája felé emelem, ahol billegő katanám bontakozik ki előttem. Elbizonytalanodott arcmimikával kezdek koncentrálni a fegyverre, de mire elmémben leesik, hogy Zanpakutom az és mindjárt nyakamba hull, addigra már késő. Kardom utoljára jobbra billent és átadva magát a gravitációnak zuhanni kezdett felém, tátott szájjal figyeltem a közelítő katanát odébb se mozdulva előle, mert mire agyamból közvetíthettem volna testemnek a vetődés paraméterét már kobakomon csattant Zanpakutom markolata, s ledülve rólam, végül, a földön csattant mellettem. Szinte érzem, hogy fejem tetején egy szarv kezd kinőni a fegyverem és köztem lezajló közelebbi ismeretszerzés után. Elhúzott szájjal, a kis búbot szorongatva kobakomon vettek szúró, gyilkos pillantásokat Hyozanryuu irányába. Nem vettem fer dolognak aljas hátba… khm… fejtámadását, igazán szólhatott volna előtte, a tisztességes akcióknál így van ez rendjén. Haragosan dünnyögve álltam fel, közben a fegyvert is felszuperálva a földről. Végül is, ha úgy veszem részben az Én hibám volt ez az egész, amiért fennhagytam a fán. Neutral
Nyűgösen indultam meg a szobám felé, hogy eltüntessem az előbbi esett bizonyítékait, a félig leamortizált ruhadarabot. Kicsinyke, rendetlen szobámat még jobban feltúrva sikerül csak-csak találnom egy egyenruhát, mely még ráfogható a tiszta jelző, bár kicsikét gyűrött, de jobb, mint szakadt testvére. Magamra vetve a másik fekete anyagot, oldalamra kötöm a katanámat, majd ismételten egyben lévő harci öltözetben vághattam neki a lepke által megadott útnak, melynél valamiért nem voltam meglepődve, hogy Overék küldték kedvenc szokásukhoz híven, ha valami problémájuk van szerencsétlen Keo-samaval.
Lomhán indulok meg a birtok felé, hisz fölösleges sietnem azért, hogy egy osztagterületet átvágjak emiatt. Szépen, lassan, békében, nyugalomban elérek a Keo-sama földjéig, ahol elég nagy felhajtás bontakozott ki előttem. Értetlenül nézek végig a felpörgött társaságon, mire az egyik őr megállítva engem hadarta el bánatát, miszerint kedves urúkat keresik, mert volt olyan ügyes, hogy szó nélkül távozzon innen. Immáron megvilágosodva ejtek el egy nagy csodálkozással átitatott „aha”-t, hiába látom a háttérben kibontakozó, elfelé spurizó főnököt, és hát milyen testőr lennék, ha nem tennék meg neki annyi szívességet, hogy lepasszolom a birtok őröket róla? Rolling Eyes Ügyesen sikerül a fantasztikus meggyőző képességemmel elhitetni a társasággal, hogy Ők nem Keo-samat akarják keresni, hanem folytatni kívánják eredeti feladatkörüket, az épület védelmezését és minden egyebet. Persze a hátránya meg is volt, miszerint nekem kellett követnem kedves Keo-bárójukat mielőtt bármi baja esne. Nem értem miért féltik ennyire a bőrét, hisz mi bántódása esne? Jobban féltem inkább azokat, kik kötözködni próbálkoznak vele…. Oo
Csiga villámtánccal indulok meg ennek ellenére utána, hogy számon kérhessem rajta , mármint megosszam vele, hogy micsoda felhajtást okozott egy pár másodperc alatt saját házában. Amint sikerült beérnem Keo-samat, nem szeretnék túlontúl gyanússá válni előtte a nagy testőri követésem miatt. Ezért inkább csak egy frappáns bokor jelmezt alkalmazok, hogyha esetleg hátranézne, akkor csak a zölden burjánzó növényt lássa, ne engem. Így cseppet sem gondolhatja, hogy követi valaki, s meghagyhatom azon hittben, hogy nem követi az égvilágon senki sem. Ezt a nagyszerű ötletet még Karakurában láttam anno egy rajzolt történetben, ahol bevált ez az elterelő hadművelet. Így igazán remélem, hogy jómagam is sikerrel járok vele. Amint a főnök megállapodik a… a kapu tetején…. Shocked
~ Úristen mi lesz, hogyha leesik és összetöri magát, aztán rám fogják és… Fészpalm Idióta, Ő is Shinigami… ~ megvilágosodva Hyozanryuu által abbahagyom belső aggodalmaskodásomat, s inkább egy aljas trükkre készülök fel, mely nem más, mint a növényből való kiugrás, s Keo-sama mellett való hirtelen felbukkanás, egy rémisztő képpel kisérve, nagy vérengzően hangzó „mit csinálsz?!” kérdéssel.
Értetlenül hőkölök hátra mikor semmi komolyabb reakciót nem produkált frappáns üdvözlésemre, csak bámult faarccal a kék ég… mármint, mi van? Vihar jön? O.O Miért szürke az égbolt, mikor az előbb még a gyönyörűséges nap tündökölt odafönt? Döbbenten figyelem a furcsa eseménysorozatot, s a távolban kibontakozó hirtelen felbukkanó fényvillanás is kész szemkivivősre sikeredett.
- Áh’ biztosan csak a kezdők szúrtak el egy Byakurait… - legyintek balommal lezseren, miközben jobb kezemmel dörzsölgetni kezdem a fény miatt villózó szememet. Persze, a hamar levont, komolytalan kikövetkeztetésemet tetéztem a furcsa dörgésszerű zajnak betitulált hangot hallva.
– Ja, tévedtem. Surprised Még is csak vihar jön. Hollow vihar. – ördögi mosoly húzódik arcomra mondatom utolsó szakaszánál. De igyekszem komolyabb fel fogásra terelni elmémet, hisz ebben a pillanatban semmisítették meg Seretei védelmét. Bármely botor lelkek is tették ezt Soul Society egyik pillanatról a másikra került hatalmas veszélybe. Ehh… ennyit az átlagos napomról…. >.>\"
Vissza az elejére Go down
Ninomiya Mitsuko
8. Osztag
8. Osztag
Ninomiya Mitsuko

nő
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 284
Age : 33
Tartózkodási hely : Kobaa-channál || 8. osztag keptöni irodája >< || Osztag kertje~ *.*
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
[Az Ostrom] Cl0te25000/30000[Az Ostrom] 29y5sib  (25000/30000)

[Az Ostrom] _
TémanyitásTárgy: Re: [Az Ostrom]   [Az Ostrom] EmptySzomb. Jún. 04, 2011 10:49 pm

Bvaaah… Nem létezik, hogy ennyire hulla legyek reggel… Ráadásul olyan, mintha kezdenék kicsit szétesni. Pedig mostanában rengeteg epret eszek, abban pedig rengeteg vitamin van, ami segít, hogy friss és üde legyek. Na meg persze abban is segít, hogy csini legyek. *3* Az ágyból kikelve nagyot nyújtózom, majd próbálom szemeimből is kidörzsölni azt a fránya álmosságot, ami már legalább egy hete kínoz. Lehet nem eszek eleget, vagy meg túl sokat dolgozom. Na jó… az utóbbin inkább csak röhögni tudnék, hiszen próbálok minden munkát szegény Tasu-chanra hárítani. Mondjuk az más kérdés, hogy ő megcsinálja-e, avagy sem…
Szemeimet tovább törölgetve slattyogok ki a fürdőbe kicsit rendbe pakolni magam, elvégre mégiscsak munkába megyek, értelmesen kell kinéznem. Fittnek, és üdének kell lennem ahhoz, hogy túléljek egy újabb napot az íróasztal mögött. Szívem szerint most inkább elnyúlnék az ágyon, és tovább lustálkodnék, de nem tehetem. Mi lenne az osztaggal nélkülem? Mi történne, ha egy nap nem mennék be az irodába, hogy pátyolgassam az újonnan érkezőket? Jó, asszem kezdek kicsit munkamániás lenni, ami mondjuk nálam szinte lehetetlen. Bár elég valószínű, hogy inkább csak a kényelmes fotel, és a hűtőben lapuló sok kaja miatt van az egész. Természetesen minden Kobaa-chantól van, és még ma el fog fogyni minden, erről kezeskedem. *>*
Amint elkészülök, utam egyenesen a csini irodám felé veszem. Útközben néhány tisztel is találkozok, akik még köszönnek, sőt, néhányan integetnek is, mikor meglátnak. Arcomon széles mosollyal köszönök nekik vissza, s integetek az orrom elé nem figyelve. Igazán nagy ötlet tőlem, hogy nem nézek az orrom elé, hiszen így sikeresen nekibandukolok egy szemközti, gonosz falnak. Szinte hallom ahogy épp gonoszul rajtam kacag, amiért már megint szerencsétlenkedtem egy sort. Gonosz… nagyon gonosz fal… >.>
Orromat simogatva sétálok tovább azon gondolkodva, hogy legközelebb már tuti nem lesz ott az a fal, mert kivetetem a helyéről. Aztán meg majd én röhöghetek, hogy mekkora egy lúzer, amiért velem próbált kezdeni. Surprised Velem senki se kekeckedjen, mert tutira megbánja >.< Bár talán egyedüli kivételnek számíthatom Keo-kunt, akinek sajnos néha napján engednem kell a dinkaságait, mert különben nem kapok kaját Kobaa-chantól. Hihetetlen, hogy az a pali milyen lusta, és nagyszájú… Surprised Komolyan, néha mikor felhúz, már legszívesebben leütném, vagy néhány nap zárkát adnék neki, vagy tudom is én. De mivel Kobaa-chan fiacskája, így óvatosnak kell lennem, szóval épp hogy csak megdorgálom néhanapján. Vagyis… ha épp elszáll az agyam, akkor lehet, hogy kicsit hangosabban is beszélek a kelleténél vele. Embarassed De hát, na… én is emberből vagyok, nálam is elszakadhat az a bizonyos cérna, és hát az én idegeim sincsenek kötélből, akármennyire is türelmesnek látszok. Surprised
Az irodába megérkezvén, szinte azonnal be is támadom a kényelmes kanapémat néhány fincsi süti társaságában. Imádom, hogy mindig van valami kaja az irodában. *3* Epres süti, francia krémes, linzer, meg még tudom is én, hogy micsoda finomságok sorakoznak a benga nagy hűtőben. Azt hiszem, megérte ekkorát venni Karakurában. Igaz, a szállítása már kicsit bonyolultabb volt. Surprised
Már kezdtem tök jól érezni magamat, mikor hirtelen valami megrázta a földet, és én pofával a padlóra zúgtam ijedtemben. Először azt se tudtam, hogy mi van, de amint leesett, hogy valami robbanásféleség történhetett, azonnal az ablakhoz rohantam, hátha láthatom, hova is kell segítséget küldetni. A robbanás után nem sokkal mintha valami Seireitei felett világoskéken felderengne, majd lassan, de biztosan eltűnik.
- Ez lehetetlen… – suttogom magam elé, mikor leesik, hogy mi is lehetett az. A pajzs, mely eddig megvédett minket mindentől, most semmivé foszlik, ezzel könnyen sebezhetővé téve minket.
Egy pillanatig még megdermedve állok az ablakban a semmivé foszlott energiapajzs nyomait figyelve, majd amint észbe kapok, gyors léptekkel indulok meg, és tépem fel az ajtót. Az ajtó előtt álló, és várakozó tisztet, ezzel a lendülettel sikerült majdhogynem a szívroham szélére kergetnem. Ijedten pislogott fel rám, és próbálta elmesélni a történteket.
- Szedj össze annyi embert, amennyit tudsz, és értesítsd a többi osztagot! – adom ki a parancsot a még mindig remegő tisztnek. Szegény minden bizonnyal új lehet. Szépen belecsöppent a dolgok sűrűjébe…
Vissza az elejére Go down
Yurenai Mistique
6. Osztag
6. Osztag
Yurenai Mistique

nő
Sagittarius Monkey
Hozzászólások száma : 373
Age : 31
Tartózkodási hely : szlovákia
Registration date : 2009. Apr. 14.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 6. osztag kapitánya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
[Az Ostrom] Cl0te19800/30000[Az Ostrom] 29y5sib  (19800/30000)

[Az Ostrom] _
TémanyitásTárgy: Re: [Az Ostrom]   [Az Ostrom] EmptyVas. Jún. 05, 2011 8:54 am

Mi a fene? Olyan nincs, hogy nekem megint sikerült kikötnöm fél éjjelre az ablakban, pedig nagyon úgy tűnik. Furcsa, de mostanában egyre inkább próbálok nyugodt lenni, erre semmi esélyem rá, hogy végre sikerüljön. Minél inkább keresem a nyugit, annál inkább elkerül. Most például megint kicsit szerencsétlen voltam, és sikerült szépen éjszakáznom. Remek, pedig éppen aludni akartam ma. Rendben, most már teljesen mindegy a dolog, így jártam. Néha azért nagyon tudok neki örülni, hogy nem vagyok az a tipikus napot végig alvó alkat, különben az életben nem szabadulnék meg a papírmunkától. Még így is van belőle jó adag, pedig ha azt nézzük, elég gyorsan és rutinosan tudok már a végére érni. Most mondjuk szemmel láthatóan mindent megtettem annak érdekében, hogy ne gondoljak a feladataimra. Nagyon nem hiányzik már nekem ez a kapitányosdi meg minden, bár néha úgy érzem, nagyon is megéri csinálni. Máskor meg persze szépen vissza akarok kerülni a hadnagyi székbe, ahol csak a papírmunka nyírta az idegeimet erősen. De mindegy, legfeljebb egyszerűen megpróbálom a következő alkalommal ezt nem bemesélni magamnak. Különben sem ártana kicsit lenyugodnom, ha felhúzom magam, egyszerűen olyan vagyok, mint akibe reggeli helyett három liter kávét öntenek, és csak pörögni tudok, mindent és mindenkit megőrjítve vele. Valójában ha már arról a fekete italról van szó, igazán nem ártana meg, ha csinálnék magamnak egy bögrével, mert bár általában nem vagyok nagy rajongója, valami miatt már napok óta nem nagyon alszom jól, és kicsit ciki lenne, ha mindenki látná, hogy a 6. osztag kedves kapitánya milyen laposakat pislog. Nem is tudom már egyébként, hogy ma reggel, vagyis inkább még az éjjel mikor riadtam fel, csak az ismerős, hogy négy körül végleg feladtam a próbálkozást a visszaalvásra, és helyette inkább beültem az ablak mellé a kedvenc székembe, és onnan nézegettem a napfelkeltét. Persze amikor oda is jutottam, hogy nézhessem, hiszen időközben egy hiperaktív cica is kinézett engem párnának, így jószerével végig elvárta, hogy őt simogassam, miközben mélyen elmerültem a gondolataim között. Nem tudom mennyire jutottam el, de hirtelen azt vettem már csak észre, hogy a kedves kis gömb az égen már egy ideje volt kedves felkelni, és szemmel láthatóan szent céljának tűzte ki, hogy megvakítson. Na, ez volt az a pillanat, ami rávett, hogy inkább a kávét válasszam a további ücsörgés helyett. És milyen jól is tettem.
Fél órával később már egy nagy bögre kávé társaságában érkeztem meg az irodámba, ahol szokás szerint csinos torony papírmunka állt. De jó, hogy korán kezdek. A folyosón megint senkivel nem találkoztam, a tisztek nagy többsége hét előtt még felkelni sem szokott, nem még a feladatait végezni valahol. De legalább nem kell nekem sem ordibálással kezdeni a napot, mert valamit elrontottak. Az majd ráér két óra múlva, mikor már túl leszek a hülyeségeken és kicsit fáradtabb leszek. Addig azonban szépen rám is vár ez a fárasztó feladat, hogy végezzek a küldetési beszámolók átolvasásával. Remélem helyesírást nem kell megint néznem, mert már nagyon kezd idegesíteni, amikor még a résztvevők nevét sem tudja a készítő rendesen leírni. Komolyan, ha nem lenne így is elhavazásom a munkával, minimum elküldeném a fenébe az összeset, és követelném, hogy ne csapatosan, hanem egyenként készítsék el a beszámolókat. De a fenének sincs kedve ennyit olvasni, ráadásul akkor mind ugyanarról szólna, és mindenki a másikat hibáztatná az esetleges hülyeségekért. Nem, erről inkább lemondanék, így is tudok magamnak munkát találni. Ráadásul Nara sem lenne boldog, ha megint a nyakába zúdítanék egy csomó letározni való papírt. Az előző adagnál is elég volt látnom az arcát, hogy tudjam, a pokolba kívánja azokat az aktakupacokat. És akkor még nem is tud az általam írt személyi lapokról, amiket nagyon nem könnyű rendben tartani. Igaz, megmutatni sem fogom őket neki, jó ideig még...
Nem tudom mennyi ideig görnyedtem a papírok felett, csak annyit érzékeltem, hogy hirtelen megremegett minden, méghozzá nem is olyan könnyed kis módon, mint egy rosszul elsült kidou vagy hasonló esetében szokott. Inkább mint egy robbanás, és még nem is volt vége. Rögtön utána megéreztem egy hatalmas lélekenergiát, amely szemmel láthatóan is kitörni készült. Nem shinigamihoz tartozott, hanem hollowokhoz. Vagyis majdnem, ez akkora volt, mint a teljes Espadáé együtt. Azonnal felpattantam, de mire az ablakhoz értem már nem csak ez volt a baj. Egy derengés következtében pontosan éreztem, hogy a teljes védőfal leomlani készült. A fenébe, ha annak annyi, a város védtelen marad. Azonnal kimentem, hogy az egyik tetőről nézhessen végig az egész jelenetet, majd megidéztem vagy egy tucat pokollepkét, hogy gyűjtsenek össze mindenkit az udvaron, akit csak tudnak, kezdve a hadnaggyal. Remélem még mindig itt van, mintha mára küldetése lett volna. Úgy néz ki, fel kell készülnünk a város megvédésére. Közben szerencsésem meg is érkezett a 2. osztag tájékoztatása a helyzetről. Még jobb, úgy tűnik, ostrom lesz, ráadásul egész Las Noches ide tódult.
Az osztagnak nem kellett sok idő, hogy összegyűljenek, de én elhűlve vettem tudomásul, hogy még messze nincs készen a rend. Na, nem baj, ők már tudják a dolgukat, a többiek is be fognak hamarosan érni, de minimum kell egy tájékoztatást tartanom. Meg persze gondoskodni az újoncokról. A fenébe, miért kellett pont a múlt hónapban ide küldeni egy párat. Egészen biztosan nincsenek ilyen helyzetekre kiképezve. De ki lenne? Álmomban sem gondoltam volna, hogy valaki meg meri ezt tenni. De legalább a régebbi tisztek már tudják, hogy ilyenkor a legjobb módszer, ha követik a felettes parancsait.
- Remélem körülbelül mindenki megérkezett. Nos, mint látjuk a várost ostrom alá vették. Meg kell védenünk! Szeretném megkérni a tiszteket, hogy oszoljanak 2 csoportra. Azok, akik tiszti rangon vannak jelentkezzenek nálam, a többiek pedig csatlakozzanak valakihez közülük. A múlt hónapban érkezett újoncok kérem menjenek jobbra! - kezdtem el a felosztást, miközben még egy pokollepkét idéztem meg. Nem tehetem meg, hogy csak egyszerűen harcba engedem az újakat, akik nagy eséllyel életükben nem láttak még arrancart sem. Az kész gyilkosság lenne, méghozzá a javából. A lepkével egy kérést továbbítottam Yukariko hadnagynak a 4. osztagba, hogy amennyiben nem bánja, inkább oda küldeném az újakat segítségnek. Ha azt mondom, hogy maradniuk kell, azt soha nem lennének képesek megtenni, de talán így rávehetem őket, hogy ne kezdjenek magánakcióba. Nem fogom őket feláldozni. Remélem a hadnagy nem fogja a dolgot bánni, ráadásul elég hamar tud is válaszolni, hiszen most minden perc számít.


A hozzászólást Yurenai Mistique összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jún. 06, 2011 6:00 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Kojiro Kuroda
Shinigami
Shinigami
Kojiro Kuroda

Férfi
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 204
Age : 36
Registration date : 2011. Mar. 09.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
[Az Ostrom] Cl0te15900/30000[Az Ostrom] 29y5sib  (15900/30000)

[Az Ostrom] _
TémanyitásTárgy: Re: [Az Ostrom]   [Az Ostrom] EmptyVas. Jún. 05, 2011 10:55 am

Reggel, nem is, hanem hajnal van egyelőre, az égen a Nap kistestvére az úr. Csodásan világítja be a sötét éjszakát. Szeretek korán kelni, ilyenkor minden békés, alig járnak az utcákon, kellemes a Világ. Álmok mezején járnak a shinigamik, nem zargatja semmi a nyugalmukat, irigylem Őket. Nincsenek meg a rémképek, az elhunyt szeretteik arcai nem kísértik álmaikat. Nem emlékeznek a saját gyengeségükre, amiért képtelenek voltak a harcra, arra hogy erősebbek legyenek. Ezeket megnézve szánalmas vagyok, egy értéktelen semmi, csak egy a millió közül. Egy bolyban a dolgozó, akinek a halála talán nem tűnne fel senkinek. Nincs ki megsirassa és virágot dobjon a koporsójára és meglátogassa. Hm, talán tényleg ezt kellene tennem majd. Ha eljön az időm, és nem tudok ellenkezni majd, akkor hagyom megtörténni. Legalább eltűnök a létezés eme förtelmes szintjéről és elfoglalom a helyemet az élet folyamában, teret adva a fiatalabb generációnak is. Hiszen több mint négyszáz éves vagyok, és semmit se tudok felmutatni, kudarcok sorozata az életem. Kétszer is elvesztettem Őket, a fiamat és a barátomat. Gyűlöletes vagyok, és úgy érzem, kezdem elárulni az emlékeiket. Mintha elhalványulnának, elfújná a szél, a démonok örömest kapnak értük és tépik darabokra a foszlányokat. Mindez csak egyvalamiért történik meg, mert dobbant a szívem, nem úgy ahogy az életében maradáshoz kell. Hanem érzelmek törtek fel bennem, mélyen eltemetett érzések ezek. Egy csodás személy miatt, akinek a virág remekül állt a hajában. S ezek okozzák az árulás gondolatát a lelkemben. Egy halk sóhaj szakad fel az ajkamról, ami árulkodik a fájdalmamról amely mardossa a bensőmet éles késként szakítja fel a húsomat. Kegyetlen és gyilkos gondolat. Befürkészik az elmébe és csak suttog, az őrületbe kerget, arra sarkal, hogy vessek véget a fájdalomnak. De nem most, alantas az ha magamnak vágom el az életfonalamat. Elhessegetem egy időre ezeket a zagyva gondolatokat és elkezdem a reggeli rutint. Egy gyors hidegzuhany, majd a törölközés és végül az öltözés, természetesen a kendőt se felejtem el, a rendszeresített shinigami egyenruha alá pedig az Éjféli bőrruhámat, és hogy megkoronázzam az egészet, a nyakamba teszem az ajándékot amit kaptam attól a hölgytől, magamhoz vesszem a Zanpaktoumat. Minden kész van a feladataim elvégzésére, és a Nap is csak kezd álmosan előkerülni. Az osztagomhoz megyek és felveszem a napi feladatot, minden üzenetet, tárgyat mindent ami alánk tartozik. S kiosztom a beosztottaimnak, Én pedig nekikezdek a papírmunkának. Ez valahogy megnyugtat, csend van és csak a tollam hangja hallatszódik amikor írok vele. Telnek az órák és a papírhalom pedig csak egyre kopik. Megdörzsölőm a nyakamat, egy kicsit kiállt a sok görnyedéstől. Visszaakarom vetni magamat a munkába amikkor egy elég hangos, nos, dörrenésre figyelek fel. Felállok és kisietek az íródámból. Talán valaki petárdákkal szórakozik? De annak nem lehet ilyen hangja, valami más ez, az épületet is elhagyom és a tekintetemet az ég felé emelem, egy hasadékon keresztül özönlenek befelé a hollowok. Eljött hát ez a nap is? Megindult a támadás ellenünk? Hm, milyen érdekes, pont ma, amikor azok jártak a fejemben? Ritka alkalom, de elmosolyodok. Magamtól is cselekedtem volna, de Tenteikuurán keresztül jut el hozzám az utasítást. Elég tag jelen van az Én szakaszomból nem késlekedek és kiadom nekik a parancsot.
- Minden osztagot értesítsenek a támadásról, és utána maradjanak a közelben is, így oldva meg ha valami üzenetet akarnak eljutatni egymásnak a kapitányok vagy a tisztek. Minimum minden osztaghoz ketten menjenek, az üzenetek fontosak lehetnek majd. Létfontosságú a folyamatos kapcsolat fenntartása. A kapitányunknak pedig Én fogom elvinni az üzenetet. A többiek pedig riadoztassanak annyi helyen, amennyin csak tudnak.
Kiadtam az utasításokat, a „postások” meghajoltak és eltűntek. Ideje nekem is indulni, a kapitányunk irodájához shunpozok. Bekopogok az ajtaján. Hiába kicsit problémás a helyzet, a régi szokásokon nem változtatok. Ha megkaptam az engedélyt a belépésre meghajolok és nekikezdek a beszédnek, talán egy kis izgatottság is érződhet benne, nem a megszokott monoton és semmitmondó hangom ez. Arról pedig inkább nem is veszek tudomást mit csinált éppen.
- Elnézést a zavarásért kapitány, de támadás érte a várost. Hollowok tömege furakszik befelé, azt hiszem szükségünk lehet Önre is, kérem fáradjon velem és csatlakozzunk a többiekhez. Nincs sok elvesztegetni való időnk. Természetesen intézkedtem arról, hogy a többi kapitány és osztag is értesüljön a helyzetről.
Kihátrálók az íródójából és felegyenesedek, várom hogy kövessen. Természetesen ha más utasítást ad akkor aszerint járok majd el, ha kell magam megyek a repedéshez, bár remélem erre nem fog sor kerülni. Most talán érdekes lehet az arcom, öröm látszik rajta és furán mosolygok, leginkább egy olyan személy mosolya ez, aki boldog. Jónak találja ezt az eseményt, a szememet pedig eddig nem említettem, a legjobb szó rá, a halálvágy. Ez tükröződik vissza belőle. Remélem eleget tesz a kérésemnek a feletessem, és akkor együtt indulhatunk meg a hasadékhoz. Ha út közben kérdez valamit akkor természetesen válaszolok Neki. De a fő cél szerintem épségben megérkezni a társainkhoz. Aránylag hamar odaérünk, bár ha lehagyott azért se hibáztatom, de amikor Én is megérkezek, elkerekedett szemmel nézem az ellenséges sereget, és továbbra is az-az őrült mosoly játszik a képemen. Már majdhogynem el is nevetem magamat. Talán végre tényleg itt a várvavárt alkalom.

Vissza az elejére Go down
Tui Giobbe Zuolgo
Espada
Espada
Tui Giobbe Zuolgo

Hozzászólások száma : 36
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 20

Karakterinformáció
Rang: 8. espada hell yeah
Hovatartozás:
Lélekenergia:
[Az Ostrom] Cl0te14000/15000[Az Ostrom] 29y5sib  (14000/15000)

[Az Ostrom] _
TémanyitásTárgy: Re: [Az Ostrom]   [Az Ostrom] EmptyHétf. Jún. 06, 2011 8:09 am

Eljött, igen, véégre eljött a nap, a Kihívás Napja! Az Ofő korábban már elejtett néhány hintet a Csellendzs Déjjel kapcsolatban a miheztartás végett, úgyhogy előző este alig bírtam megmaradni a seggemen; kénytelen voltam néhány stampedlivel vízszintesbe segíteni hab testem. Ennek megfelelően kellőképp szarul is indult a másnap reggel egészen addig, amíg a másodperc tört része alatt nem realizáltam, hogy ma van a nap, A Nap, A Kihívás Napja; a nap amikor végre kedvemre pogózhatok a mindenfelé repkedő húscafatok, agyvelőflaccsanások, medencecsontreszelékek, halálsikolyok és hörgések tengerében! *3* Ennek tiszteletére még a surranómat is kisikáltam, hogy tiszta pacskerrel rúghassam szét az ellen retkes potrohát, elvégre nem minden nap van a nap, A Nap, A Kihívás Napja!
Az véletlenül sem hatott meg, hogy miért vagy miért nem most és így jött el az ereszedelahajam mulatság ideje ahogy az sem, hogy a sok szociálisan túlérzékeny kolléga látványos agyérgörccsel szenvedett a vurstli helyszínén, mire odavonszoltam magam. Hiába vágják a pofákat, mindannyiunknak kurva jól az eszébe lett vésve, hogy lószarra nem mennénk Aizen nélkül ebben a mocskos kapitalista világban; ha meg valakinek büdös a meló, a tökér' nem megy vissza a riviérára homokvárat építeni. Én se csípem, ha valami önjelölt atyaúristen pofázik bele a dolgaimba, de hát sosem adták ingyen a panoráma lakosztályt meg az 52 colos fullhádé csodát! Ráadásul akárhogy is vesszük, baromi hálásnak kell lennem amiért Szerdzsó kihalászott a cicaalomból és ezt az érzést csak tovább erősíti a sok élettelen buckalakó látványa; a többi Top10nek vagy kurva jó világa volt Aizen előtt vagy elfelejtette, milyen volt anno a sok burzsuj szaros vécéjét sikálni. Majd ha leszek annyira táp, persze első dolgom lesz bevésni a filofaxomba a disznóvágás dátumát, de addig sem derogál egy-egy parancsot végrehajtani, hát ha az még ilyen űberfaszának is ígérkezik!
A frigid sunahorda takarásából végül sikerült Tökit kiszúrni hála a kisjézusnak, pedig már elég erősen élt bennem a gyanú, hogy a finnyogó luvnyákon és a házikedvencen kívül nem marad ott más a gengből, miután Slarinkáékat elvezényelték. Szárnyaló jókedvemnek egy, az irányába intézett artikulálatlan gorillaüvöltéssel és karlóbálással adtam hangot és már meg is indultam volna, hogy átvágjak a tömegen, mígnem kénytelen lettem felfigyelni arra a kurvára el nem hanyagolható tényezőre, hogy valami elementáris erővel csapódott a hátamba, kis híján átdizájnolva az amúgy igen kecses tartásom.
- Mi a… Szotyi hát a faszér’ kell itt heveskedni?! – Fojtottam el magamban egy megjegyzést az Ördög szexuális életének témakörében miközben egyenesbe pakoltam frissen beeső fracciónomat a búrájánál fogva. Ilyenkor mindig megfordul a fejemben, hogy ideje lesz beújítani neki valami csecse világítós rohamsisakot, hogy ha már egyszer neki nem sikerül behorpasztania a bukóját, én se tegyem meg puszta segítségnyújtás címén.
- Nincs gáz Öcskös, de legközelebb ne fejjel előre vágódj be.. Az önhájpolás pedig a lúzereknek való, nekem nem kell a brodvéjen pucsítanom, hogy lássák, mekkora király vagyok! Cool – Nyomtam egy buksisimit Szücsinek miközben felvázoltam a tényállást kérdésére reagálva. Sosem volt teljesen világos, hogy Gayzen miért ragaszkodik ilyen cefetül a töménytelen giccs bárminemű materializálódásához, de az biztos, hogy nem a kúl aurája miatt dobott tőle hátast a HM-i proletárság. A nyomorult kénytelen bevetni a bazári trükkjeit, elvégre a VPség nem jogosít fel önnmagában semmire, ha egyszer a népnek kenyér és cirkusz kell; na de majd ha én leszek a domináns csődör, nem lesz szükség ilyen ótvar effektekre! Az lesz ám a szép világ, be is vezettetek egyből valami tisztességes sunauniformist egy bizonyos kosárméret után – persze csak a nagyobb kényelem érdekében – illetve első fontos szociálpolitikai intézkedésként megalapítom HM sörgyárát ezzel is sok új munkahelyet és életminőségbeli javulást teremtve! Hiába, az Atyaúristen is vezetőnek teremtett, nem is vágom, miért nem jöttem én erre rá korábban.
Kéjes ábrándozásaimból a csőcselék kurjongatása rángatott vissza Las Noches penészes falai közé –megjegyzés: páraelszívó rendszer telepíttetése! - , hogy aztán én is habzó szájjal éljenezve induljak meg az idő közben összetarhálódott purdésereg élén egy megnyitott garganta felé. SS irányába menetelve még a képembe applikáltam egy cigit; a füstöt követve legalább a turistacsoportom sem maradt le meg én is elfoglaltam magam valamivel, ha már a táj olyan rohadt unalmas. Azon nem tudtam már felcseszni az agyam, hogy az a lombrágó nem tolta oda a pofáját; effektíve leszarom mit csinál, de nekem nincs ilyen emberekre szükségem. Nem vagyok bébiszitter, hogy még én rohangáljak utána; ha neki ennyit számít egy első szintű parancs, akkor rakja seggbe a rézfaszú bagoly, én a magam részéről magas ívben teszek rá.
Mire átértünk, a gettóvidék már lángokban állt, de ez a csekély apróság nem különösebben feszélyezte a csontosra éheztetett gulyát, mert a rögtönzött uzsiszünetben úgy kombóztak a kaja után, mint göthös szájberdekások jól szituált kurvanénik után. A már-már woodstocki fílinget Zubi kedvenc selyemmajma vágta haza egy hatásvadász brutálceroval, fanult is rá a nép egyből, de nálam nem válik be a parasztvakítás! Jó, elég metál módját választotta a falbontásnak, de én meg.. én meg amúgy is trú vagyok.
- Hát pont ilyenre nem.. – Vakartam meg a tartóm mocsok elegánsan közben Szottyerra zúmolva, majd hirtelen lányos zavaromat keresztbe lenyelve vágtam magam dinnyecsmpész pózba egy öblös csatakiáltással megspékelve – De van itt erő, van itt izom, veeehehhe! Végetek van csirkék, a kék sarokban Tui Giobbe Zuolgo személyesen, vehhvehhvehheee!
Sátáni kacajomtól valószínűleg minden helybéli szűz leányka ereiben megfagyott a vér amit nem csodálok, rég voltam ilyen irgalmatlanul brutál jó kedvemben! Munkás ököl vasököl, oda csap, ahova köll!
Vissza az elejére Go down
Adora Luna
Arrancar
Arrancar
Adora Luna

nő
Libra Pig
Hozzászólások száma : 57
Age : 100
Tartózkodási hely : Hueco Mundo, Eli nyomában *.*
Registration date : 2010. Nov. 29.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 22. arrancar, Rinaaya kaguja *.*
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
[Az Ostrom] Cl0te8000/15000[Az Ostrom] 29y5sib  (8000/15000)

[Az Ostrom] _
TémanyitásTárgy: Re: [Az Ostrom]   [Az Ostrom] EmptyHétf. Jún. 06, 2011 9:52 am

Reggel… nem egy bíztató szó ez, szerény személyem számára, még ha tudom is, hogy mai nap különleges. Álmosan nyújtózkodom ki az ágyamon felülve, mostanában nincsenek rémálmaim, pedig már kezdtem őket megszokni. Talán még az életkedvem is visszatért valamelyest, ha egy arrancar esetében lehet ilyenről beszélni. Ritkaság, hogy egyenruhámat veszem fel, most mégis megteszem, ünnepnap van. Nemrég szereztem be egy újat, mert megint sikerült leennem magam, úgy pedig csak nem jelenhetek meg egy ilyen jeles eseményen, még ha később össze is vérezem, hiszen ez egy harcban elkerülhetetlen. Nem szükséges sietnem, még korán van, nem aggódom, hogy elkésem, úgyhogy kényelmesen áztatom magam a megengedett forró fürdővízben. Majdnem vissza is alszom, viszont még korábban elővigyázatosan betettem a fürdőszobába egy órát, úgyhogy mikor arra téved a tekintetem, azonnal kiveszik belőlem a fáradtság. Úgy ugrom ki a kádból és csúszkálok végig a hideg kőpadlón a törülközőmig. Egy pár napja már elég nagy az izgatottság az általában unalmas és érdektelen fehér falak között. Végülis ez nem alaptalan, hiszen történelmünk egyik vagy talán legnagyobb háborújára készülünk, melyet minden bizonnyal mi fogunk megnyerni, különben Aizen-sama nem lenni ilyen magabiztos. Már hófehér egyenruhámban díszelegve iszom a kávémat, ami időközben lefőtt, anélkül nekem nem képes elkezdődni a nap. Már frissen és üdén sétálok ki a furcsán, szinte kongóan üres folyosóra. Lemaradtam valamiről, hogy senki nincs itt? o.O Aggódva indulok el sonidóval az ismerős és nagyon is hasonló utcákon végigrohanva, hogy megtudjam, mi történik. Csak néhány arrancar mellett haladok el, azonban mikor kiérek a sivatagba, megnyugszom. A tengerként hullámzó sereg végét alig-alig látni, ismerősöket is csak elvétve talál meg tekintetem. Az egyik menos koponyájának tetejére felugrálva nézek körül újra, hátha megtalálom Eli-samát vagy esetleg Ángelt, ő biztosan tudja, hol van. Hosszas figyelés után rájuk is akadok a hollowok tömegében, így fellelkesülve indulok el a páros felé a csökött agyú lények fejének tetején ugrálva. Nem zavarja őket, azt sem tudják, mi történik körülöttük, szánalmas teremtmény az ilyen. Azonban ahogy megüti a fülem Aizen-sama hangja, megtorpanok és az erkély felé fordulok, ahonnan beszél. Mintha csak magamat hallanám o.o A főnök jobban hasonlít rám, mint hittem *.* Ő az egyetlen, akit feltétel nélkül tisztelek, nem is tudom, mi lenne velem, ha ő elhagyna minket. Minden bizonnyal teljesen kiborulnék, de lévén ez semmiképpen sem történhet meg, a végszóra én is együtt örülök a többiekkel, teljes magabiztossággal. Ahogy a garganták megnyílnak, azonnal espadám mellett termek és engedelmesen sétálok fraccion társam mellett. Először féltékeny voltam rá, mert Eli-sama észrevehetően többet foglalkozik vele és jobban meg is bízik benne, mint bennem, de idővel megkedveltem a behemótot, az ellenségeskedés a végén még az életembe került volna, ahogy az 5. espadát ismerem Rolling Eyes Ahogy átérünk Soul Societybe, a gyengeelméjűek azonnal megrohamozzák a külső területek házait. Nem értem, miért nem tartalékolják az erejüket a harcra, de ezek csak pusztítani képesek, gondolkozni nem. Teljes sebességgel rohamoznám meg a fő célpontot, de az utolsó pillanatban még sikerül megállnom, hogy elkerüljem az egyik arrancar példáját és egy láthatatlan falra tapadjak. Sokadszori rápillantás után, hatalmas facepalmolások közepette sikerül rádöbbennem, hogy az értelmetlenül újra és újra a falnak rohanó, kék hajú arrancar az egyik espada. Hihetetlen, hogy ilyen analfabéták is képesek felemelkedni a legjobb tíz közé Fészpalm A figyelmeztetésre viszont Eli-sama háta mögé húzódom, mert Ángel megint eltűnt valahová. Soha nincs itt, amikor mögé akarok bújni, pedig ő a fraccion társam, legjobb tudomásom szerint, úgyhogy számíthatnék rá ilyen esetekben, nem? A vakító fényjelenség viszont magára vonja a figyelmem, ilyen technikáról még nem is hallottam o.O Ezt biztosan az én espadám is meg tudta volna csinálni, csak ő túl szerény ahhoz, hogy mutogassa jobbnál-jobb képességeit ˇ^ˇ Az agyatlanokkal együtt én is besorolok Eli-sama mellé, kötelességem megvédeni, mégiscsak a főnököm, ennyivel tartozom. Mellesleg mellette a harc biztosan nem lesz elhanyagolható, lévén espada, biztosan sokan fogják megkísérelni, hogy megöljék. Nekem is meg kell tanulnom ezt a technikát, amivel a 10. espada leomlasztotta a falat, biztosan hasznomra válhat a jövőben egy ilyen erős képesség.
Vissza az elejére Go down
Tadeo Dellomeurtre
Privaron Espada
Privaron Espada
Tadeo Dellomeurtre

Férfi
Sagittarius Snake
Hozzászólások száma : 175
Age : 34
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2008. Sep. 14.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 106. Privaron Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
[Az Ostrom] Cl0te25500/30000[Az Ostrom] 29y5sib  (25500/30000)

[Az Ostrom] _
TémanyitásTárgy: Re: [Az Ostrom]   [Az Ostrom] EmptyKedd Jún. 07, 2011 12:35 am

Megkezdődött. Minden vér szagától lázban égő őrült felsorakozott ura színe előtt. Áhítattal csüngnek kétszínű szavain. Szinte könyörögnek, szabadon ereszthessék ösztönös vágyaik. Szánalmasak. Egyetlen parancsra, holmi idomított vadállathoz alacsonyodnak. Mégis, elítélhetőek, mert követik természetből fakadó szükségleteik? Legyen diplomás ember, vagy tanulatlan fegyverforgató, valamiben mind egyeznek. Üldözik a halált. Az élőlények ösztönei ezen célt szolgálják. Minél hamarabb, minél kevesebb kerülővel elérni az élettelen ősi állapotát. Ám, ez korántsem egyszerű. Tudatosan elvetik ezt a lehetőséget. Makacsul ragaszkodnak az élethez, mert úgy vélik, önmaguknak felesleges szenvedést okoznának, ha engednének halálösztönüknek. A lélekben lappangó késztetéstől, viszont nem szabadulhatnak. Ott él bennük, csak arra várva érvényt szerezhessen magának. Ebbe a paradox helyzetbe könnyedén beleőrülhetne, ezért tudatosan felépített védelmi rendszert követ. Egyfajta kompromisszumot kötött az ösztönös rezdülésekkel. Bizonyos fokon engedi érvényesülésüket, cserébe meghosszabbíthatta az egyén életpályáját. Zseniális elgondolás volna, ha nem lépne életbe a "két dudás egy csárdában nem fér meg" szólás. A halálösztön szabadulni kíván felügyelőjétől és viszont. Padhelyzet, nem kevés feszültséggel, mely magában hordozza valamelyik viaskodó fél bukását. Normál esetben az ösztönök veszítenek, ám, ha sikerül kijátszaniuk a korlátozást nincs megállás. Egyértelmű következménye a neurotikus megbetegedés. Azonban mi van, ha nincs tünet? Lehetséges volna tudatosan előidézni a halálra törekvést? Valóban őrültek, akik hajszolják az életveszélyes sportokat, vagy úgy néznek farkasszemet az ellenféllel meg fognak halni? Nem tekinthető ez az átmeneti rövidzárlat az ösztönök tiszta megnyilvánulásának? Elvégre, ha igaz a felvetés, maga az egyén döntheti el, miként kíván meghalni. A katonának, pedig nincs szebb halál, mint kard által túlvilágra távozni. Ebből a szempontból közelítve a toronyhoz csődülő tömeg, rögtön más tartalommal bír. Mindenki maga döntse el, ide mit kíván gondolni. Ereszt a látványnak és mélységes undorral tekint rájuk, mint eszetlen mészárosokra, vagy helyt ad egy ingatag lábakon álló elméletnek és elfogadja: nem könyvekből szerezhető tudás, modell alkat, netán impozáns küllem tesz valakit méltán híres személlyé.
Kivétel lenne ez alól Aizen? Nem hinném. Az ő képessége, mások manipulálásában gyökerezik. Tökéletes uralommal irányít ezreket. Felhasználja gyengéiket és, ha már nincs rájuk szükség, egyszerűen eldobja magától. Pontosan így. Kiüríti az egész sivatagot háborúra hivatkozva, de nem hagy hátra védelmet. Végtelenül sebezhető marad Las Noches, és miért? Nincs további igénye rá. Nem kíván ide visszatérni, ergo sorsa sem foglalkoztatja. Az arrancar-ok szerepének vége. Innentől fogva, csupán koloncként hátráltatnánk nagy terveiben. Pusztulniuk kell. Lehetőleg úgy szét kell zilálódnia erejének, ne legyen képes hátba támadni egykori vezetőjét. Egyértelműen az a cél, minél több magas rangú arrancar hulljon el. Ha nincs ész, nincs morál. A túlélők, ahelyett csoportosítanák erejüket, egymás torkának fognak ugrani. Teljes káosz fogja kezdetét venni. Gyakorlatilag nincs más dolgunk, mint önkéntesen beleszaladni saját fajunk vereségébe. Nem csengne szebben, azzal győzködni tudatunk, igaz ügy érdekében lépünk csatába, mint az eleve elrendelt szégyenében? Nos, bármit válasszunk az összeütközés elkerülhetetlen. A józan ész, pedig egyértelműen azt diktálja, shinigami öljön meg, mint egykori beosztottam, felettesem, vagy rangbeli társam.
Nem meglepő előbbi mellett döntöttem. A kötelességnek, ehhez fikarcnyi köze sincs. Ha létezik szabad akarat, akkor én határoztam. Meghalok. Nem azért, mert erre szólítanak fel. Nem azért, mert szégyenben maradnék, ha nem tenném. Ez az egyetlen helyes lépés. Nem tartom kézben ezt a játszmát, így felesleges volna kivárásra építeni.
-Sakk-matt.-
Suttogom könyvem becsukása közben. Valami hasonlóval jellemezhető. Az érzéssel, tudod mit kéne tenned, de elfogyott előled az út, amire léphetnél. Körbe vettek és más lehetőséged nincs, csak elfogadni sorsod. Ideges volnék, mert önkényesen döntöttek életemről? Cseppet sem. Régen nem létezik, ha egyáltalán létezett társadalom, ahol érvényesült az együttműködés elve. Az emberi lények önzőek. Hiába alkotnak törvényeket és szorítjuk magukat korlátok közé, mindig találnak faltörő csákányt. Előbb utóbb ráakadnak a kiskapura, miként kerekedjenek mások fölé, miként teljesítsék érdekeik. Az elnyomás alatt tartottak, pedig tűrnek, míg ők is megtalálják saját kiskapujuk. Ez az élet rendje. Az általános igazság, ami most azt követeli tőlem itt hagyjam szobámat, sétáljak végig a kihalt folyosókon és kövessem társaim Seiretei-be. Lassan nem ártott indulnom. Vezetünk beszéde végéhez közeledett. Felesleges volt végighallgatnom. Üres fecsegés. Hányingert keltő ámítás helyett, inkább csendes magányban elolvastam hetekkel ezelőtt félbe hagyott könyvem. Amúgy sem forrt bennem bizonyítási vágy, első sorból üvöltve győzködjek mindenkit, elhivatott szolga vagyok. Meghagyom ezt az élvezetet az odakint tolongó csőcseléknek. Részemről a készülődés kimerült annyiban, hátamra vettem Kárhozott lelket és nyugodtan lesétáltam a megnyíló átjárók egyikéhez. Türelmesen kivártam, míg Aizen buzgó hívei egymást fellökve eltűnnek, majd az utolsók között távoztam.
Túloldalon óriási tolongás fogadott. Ahogy várható volt. Esztelen rohanásban elfelejtkeztek róla, nem jött ment agyaggalambokat kell levadászni. Ellenségeink eszesek. Számítottak támadásra, ezért védő burokkal vették körül értékes várukat. Röpke másodpercre használnák agyukat, rájönnének mi magunk is hasonló taktikával éltünk. Valóban létezne, ennyire képtelenek az értelem legkisebb jelét mutatni, amikor harci láz vakítja el elméjüket? Mélységes sajnálatomra, olybá tűnt, igen. Legyen. Már nem tartoztam az espada elitnek nevezett körébe, így hidegvéremet őrizve várakoztam. Roppant érdekelt, ki és mivel áll elő. Tekintve sosem működött köreinkben a csapatszellem, valahogy elvetélt ötletnek találtam közös megoldást próbálnának találni. Újabb helyes következtetés. Nagyra becsült vezető rangúak egyike szóbeli figyelmeztetésre sem pazarolva a drága másodpercet, könnyedén felrobbantotta az akadályt. Kellően látványos és zajos technikát használt. Ha eddig nem észlelték érkezésünk, most az egész világ tudtára adtuk. Bravó! Csodálatos példája az elefánt és porcelánbolt történetének. Bár, mit is várhattam volna. Tervek nélkül, mint ostoba horda vonultunk ide...
(infó: Sigmund Freud: Halálösztön és az életösztönök)
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




[Az Ostrom] _
TémanyitásTárgy: Re: [Az Ostrom]   [Az Ostrom] Empty

Vissza az elejére Go down
 

[Az Ostrom]

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Alternatív idősíkok ::   :: Seireitei-