-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 || KottonTomi versus Balfékség ||

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Nagano Nobu
1. Osztag
1. Osztag
Nagano Nobu

Férfi
Taurus Horse
Hozzászólások száma : 220
Age : 34
Tartózkodási hely : 1. osztag, ágy, próbaterem, Micchan*.*
Registration date : 2008. Oct. 29.
Hírnév : 26

Karakterinformáció
Rang: 1. osztag, ex- kapitány, gitáros
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
|| KottonTomi versus Balfékség || Cl0te19000/30000|| KottonTomi versus Balfékség || 29y5sib  (19000/30000)

|| KottonTomi versus Balfékség || _
TémanyitásTárgy: || KottonTomi versus Balfékség ||   || KottonTomi versus Balfékség || EmptyHétf. Júl. 04, 2011 9:23 am

Még mindig félig zöld, inkább kékes zöldes terepmintás, furcsa mód teknősO.O alakú mechákat képzelve orra elé toszigálták az osztag egyik sarkából a másikba. Alap járaton tengeri beteg lett volna szünetmentesített babaként ráznak ki belőle minden hetekkel ezelőtt eldugott motyót, hiszen felsőjébe varrt zsebei dugig voltak tömve rég elfeledett vackokkal, de így kómásan! Egyenesen olyan volt, mintha beszippantotta volna egy fekete lyuk.@_@ Na jó! Arról fogalma sincs milyen érzés lehetett, már, ha lehetett akármit is érezni. Gondolja nem véletlen fekete meg lyuk is. Szóval, maradt turmixgép hasonlatnál! Valahogy úgy látta magát, ahogy egy tejes eper forgolódik benne. Elég jaj!@_@ Minden hullámzott, tompult, környezet változott és a pacman figurás kijelző őrült mód vibrált. Annyira fonalat vesztett tulajdonképpen hol is harcol, csillagos űrben, vagy földi légkörben, hogy füstölgő fejjel dőlt előre. Túlhevült rendszere feladta a küzdelmet. Lemondott a lila tehén megmentéséről, hogy legközelebb újabb esélyt adhasson Nobu-nak. Addig meg game over, vagy try again, vagy Nokia játék logó. Tök mindegy! Lényeg a lényegben, döglött kukacként feküdt betonon. Rövidzárlatot kapva szikrázott feje és füléből szürke felhők távoztak. Valószínűleg egész osztaga és Seiretei is jobban járt volna, ha abban a pillanatban hordágyra hajítják. Azonban az élet kegyetlen, mert Nobu fájdalmasan lassú, de sikeres újraindulással feltámadt. Nehézkesen világra ébredve ölelte be neon színű krokodilját, hogy századjára megkérdezze mi történt.
Sok kicsi, főként dallamos homlokcsapkodás, aztán környéken visszhangzó nőies sikoly. Valahogy így zajlott az eszmecsere, melyben közölték a tragikus hírt. A ropogós információt, Hueco Mundo teljes erővel betört. Totális letargia, tanácstalanság és pánikroham! Még a lila tehenet se tudta megmenteni! Ezek tudtában, miként állhatott volna mintás fürdőnadrágja sarkára, hogy rendet tegyen egy egész világban?!°Д°" Persze, hogy sehogy! Neki nem mentek az efféle csodatettek! Még varázspálcára se futotta a kapitányi fizetésből!TAT Szíve szerint fehér zászlót lengetve bújt volna be az első útjába eső bokorba, de addig mászkált fel-alá, míg igennel nem válaszolt az összes hozzá intézett kérdésre. Gyakorlatilag teljes homályban motyogva szervezte meg egész osztaga védekezését. Szédülésig körbe-körbe sétálva, felfújható állatkáját lóbálva adott le minden ötletre, felvetésre, tervre választ, míg azon nem kapta magát nem látja hová lép. Teljesen besötétedett, ami azzal járt csekély látása még rosszabbra fordult. Két perccel felfedezése után, pedig belegubancolódott egy széthagyott krumplis zsákba, felrúgott néhány felmosó vödröt és haori-nál fogva ráakadt az ereszre. Utóbbira nem lett figyelmes, szóval sikerült valamelyik épületet és egyenruháját megfosztani némi funkciótól. Egyedül annyit észlelt mesteri előadásából, anyag szakad és alumínium kong háta mögött. Persze kommandósan hátra fordult nem az ellenség fülelte le tartózkodási helyét, de a lendülettel belelépett egy gereblyébe. Fájdalmasan nyüszített fel a hasára pályázó ütéstől. Előre görnyedve gyülekezett depressziós felhő kobakjához. Kezdett elege lenni a napból!ToT Még arrancar-t se látott, de már leépült. Besötétedett és az orra hegyéig se látott! Addig kolbászolt elvesztette kicsike tájékozódási képességét. Pindurkányi tippje se volt hol lehetett. Ráadásul órákig küszködött tisztjei lekötözésével, mert minden ok nélkül egymásnak estek. Nem értette miért csinálták. És az a fény? Minek lövöldöznek jelzéseket? Az valami titkos üzenet volt, amiről neki elfelejtettek szólni?TAT Biztató! Annyira pozitívan állt szénája, hogy zombiként hörögve kiáltotta éjszakába, mivel érdemelte ki azzal büntetik eltévedt osztagában, tök egyedül van és korom sötétben tapogatózhat!
Az előbbi kijelentésen, nem, nem azon, hogy sötét van! Azon se, hogy büntetik! Igen, pontosan azon, egyedül van! Alig sírta el bánatát egy lába mellett pihenő kerti törpének, máris érzékelhetett egy közeledő lélekenergiát. Nem valami békésen battyogott, inkább fénysebességgel viharzott. Lehetett sietett valahova?(´・_・`?) Mondjuk háború volt, szóval furcsa lett volna, ha komótosan cammog. Bár az is lehet ő van csúnyán belassulva. Nem kizárt! Nap során NEM KÁVÉZOTT!(O_O;) Miután felébredt jött a hír, meg verekedés, meg robbanás, jaj az előbb volt! Szóval minden feje tetejére állt és elfelejtett inni. Valamikor be kéne suvasztani egy kávé szünetet! Muszáj lesz, vagy álomba szenderül!TAT Már érezte valami nem stimmel. Egy ideje erősödő fejfájása van. Apropó az előbbi reiatsu, valahol nagyon közel volt hozzá! Tudta merre, de sötétben pacákat se látott. Semminek, csak nem beszélhetett. Milyen volna már, ha magyarázna az orra elé, miközben az illető jó irányban van, csak épp levegőben álldogál. Jobb látni a dolgokat! Vagyis, kikotorta joker kártyás öngyújtóját és jól nevelt gyerekként tüzet csiholva kereste szellemét. Nagy hunyorgások közepette menetelt előre. Bár ne tette volna. Még jobban hasogatott kobakja. Lassan azt érezte szét fog robbanni és nem akar tájékozódási izékbe bonyolódni, de mint ha egyre közelebb lenne a Soukyoku hegyhez. Lehet, itt kellett volna megfordulnia, csak úgy látta, mintha látna valamit.@-@ Mármint látott, csak nem tudta él e meg úgy emberi izé e tulajdonképpen. Gondolta igen, mert nem hinné valaki lepedőt hagyott kint száradni. Vagyis, szabadon ereszthette örömét! Lelkes fáklyaként csápolt, hátha ad választ, de totál kiment fejéből nem kéne kereszteznie két karját. A balban lóbált láng, ugyanis reakcióba lépett a jobban felejtett neon zöld gumiúszóval. Bátor kroki, pedig lelkét kilehelő pukkanással hullott darabjaira. Nobu a mészárlás nyomait vételezve állt, állt, majd arcához kapva fájdalmasan fakadt ki. Elvesztette kedvencét!ToT
-KROKIII! NEEEEE! Meg-meg...én...véletlen...nem láttam, ezt, hogy....így...aztán huss meg háh és...megöltem!TAT I-i-igaz baleset volt, kedves távoli sötétben sötétlő paca?TAT-
Pislogott az ismeretlen irányába könyörgő szemekkel. Jól esett volna, ha megnyugtatja némi rövid, szívét melengető válasszal. Meg, hátha kiderül kicsoda lenne. Mondjuk az jó kérdés volt! Most, hogy belegondolt! Azt se tudja lassan eldönteni milyen folt!O.O Egyszer világos színű volt, aztán megint sötét és megint világos, majd újra sötét. Kezdett belegubancolódni. Mi van, ha visszatért a labirintusból májevő szörnyeteg?!(゚Д゚|||) Shinto templomban megúszta, de köztudottan nem nyugszanak a gonosz lények, míg be nem gyűjtik áldozataik! Csak azt ne! Neki igenis szüksége van a szerveire!TAT Lehet emberi mércével klinikai és agyhalott, de még átvitt és érző értelemben nagyon is él! Egy érző, meg agy vegetáriánus zombi!
-Nem adom a májam!TAT-
Dünnyögte orra alatt, miközben szeretetteljesen átkarolta pocakját. Meg fogja védeni kicsike belsőségeit! Lehet nem lesz rá szüksége, de sose lehetett tudni! Biztos, ami biztos karjai óvásába vette őket. Ettől nem eshetett bajuk. Legalább érzékelték, mennyire fontos neki az épségük és szépségük!*w* Ha meg buksija továbbra is őrülten hasogatott és nem érti milyen színváltó technikával bírt a szembe lévő, de egyre jobban fehéredett. Lehetett nála uv-fény!*w* Milyen menő arrancar!*w* Mert az volt! Legalábbis azt hiszi. Gondolja, mármint látja, csak olyan fura. Valamiért kételkedik, pedig látja, amit lát és, hogy uv-fénnyel hipermenőn ki van emelve, mennyire fehér az egyenruhája...
Vissza az elejére Go down
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
Sakai Kotomi

nő
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 36
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
|| KottonTomi versus Balfékség || Cl0te30150/45000|| KottonTomi versus Balfékség || 29y5sib  (30150/45000)

|| KottonTomi versus Balfékség || _
TémanyitásTárgy: Re: || KottonTomi versus Balfékség ||   || KottonTomi versus Balfékség || EmptySzer. Feb. 22, 2012 5:07 am

Szigorú arcvonásokkal futottam-shunpóztam a tetőkön keresztül, módszeresen rá-rátámadva az utamba akadó arrancarokra. A lábamon lévő eszköz jóval könnyebbé tette a harcot ellenük így, hogy megerősítette a rúgásaimat. Persze tisztában voltam azzal is, hogy ezek gyengébbek, mint azok akikkel eddig összehozott a sors, másképp nem tudtam volna legfeljebb néhány nem túl megerőltető perc után, pusztán hakudámat használva összetörni a maszkjukat és legyűrni őket. Ami azonban az igazi káoszt okozta, az mégis az a furcsa jelenség volt, ami miatt mi shinigamik is valamilyen különös oknál fogva egymásnak estünk. Időnként egymással harcoló halálistenek láttán kellett beavatkoznom, szerencsére nem okozott nehézséget megállapítani, hogy ki bolondult meg és ki nem, hiszen aki jobbára csak védekezett, annak nyilván nem volt semmi baja. Az ilyen áldozatoknak igyekeztem besegíteni és közösen kiütni, majd valami kidouval lekötni a megkergült társaikat. El tudom képzelni, hogy valakinek ez nehézséget okozott morális tekintetben, mármint bajtársak ellen harcolni, de 2. osztagosként én már hozzá voltam szokva, hogy nem agyatlan lidércek ellen küzdök, így különösebb fenntartások nélkül tudtam fellépni a saját fajtám ellen. Amúgy is, néhány óra fel fognak ébredni egy kiadós fejfájással és remélhetőleg tiszta elmével. Nagyon kíváncsivá tett, hogy mégis mi okozta ezt a bolondériát, ami miatt a saját erőink is gyengültek. Nem mintha nem lett volna elég bajunk a sok arrancarral >.>\"
Időnként vissza-visszatértem az osztag területére is ellenőrizni, hogy minden rendben van-e. Az Omnitsukidouban a fejetlenség hál' istennek minimális volt, a legtöbben fegyelmezett rendben és alakzatban igyekeztek egyik helyről a másikra. Egy kicsit viszont meg kellett pihennem, hiszen azért lassan fáradtam én is. A veríték már erősen gyöngyözött a homlokomon, és a megerőltetéstől a levegőt is nehezebben vettem. A fel-felcsapó lángok és a robbanások zaja azonban arról tanúskodott, hogy az ostromnak még koránt sincs vége. Képzelem az 1. osztagnál most mi lehet, hiszen nekik kell rendet tenniük ebben a zavarban és továbbadni a megfelelő parancsokat a stratégiánkról az osztagoknak. A hírvivő alakulatnak biztos rosszabb, mint mondjuk nekem ._.
- 'ttaku, mit nem adnék azért, hogy újra élő ember lehessek most ^^" - panaszkodtam, inkább csak magamnak, mint bárki másnak, lévén nem hallhatott senki. De tényleg, aludhatnék otthon a pihe-puha ágyban ehelyett az őrület helyett :/ Ilyenkor szörnyen hiányzik a családom, remélem a szüleimnek valahol Rukongaiban nincs semmi baja... Hitomint nem féltem, csak abban reménykedek, hogy nem keveredett valamilyen úton-módon bele ebben az egészbe. Vagy akár valami másba is, annak a... Sierashinak köszönhetően >.>\" Felsóhajtottam, aztán újfent útra keltem inkább, ezúttal a Soukyoku-hegy irányába indultam el. A falak tetején könnyű volt közlekedni, és azt sem bántam hogy felhívtam magamra vele a figyelmet, elvégre az volt a dolgom, hogy lezúzzam az arrancarokat, nem pedig az, hogy bujkáljak előlük. A fehér csizmaszerű eszköz, ami a hierrójukat volt hivatott csökkenteni, már kicsit megviselt volt, de még bírta az intenzív kiképzést. Talán nem fog szétesni rögtön az első használat alkalmával :/ Mindenesetre igencsak besötétedett már, így a látási viszonyok is rosszabbak voltak, és ez nem nekem kedvezett. Lopakodó technikák ide vagy oda, ahhoz hogy lesből lecsaphassak valamire, nekem is jól kéne érzékelnem a lélekenergiát, hiszen anélkül nem tudhattam, hogy éppen a közelben tartózkodik egy arrancar >.>\" Azonban a kisebb reiatsu-forrásokat szinte egyáltalán nem éreztem, ahhoz legalább egy espada kellett, hogy bekopogtasson a fejembe a vészjelzés egy hollow közeledtekor Rolling Eyes Na nem mintha hadnagyként nagy vágyam lenne egy espadával harcolni, semmi esélyem nem lenne.
Ám mikor megpillantottam egy shinigamit, akinek a hátán egy erősen megtépázott haorit véltem felfedezni, hirtelen az is kétségessé vált, hogy egy espada jelenlétét meg tudnám-e érezni :/ Azért ha egy kapitányról nem vágom le, hogy közel van, az már elég súlyos problémának tűnik. Valamit kezdenem kéne ezzel a bajommal, mert ez így nem mehet tovább. Kérdés hogy mit és hogyan? Meg hogy egyáltalán van-e arra esélyem, hogy valaha az orrom előtt felbukkanó óriás reiatsukat megérezzem? Neutral Mindegy, most sokkal fontosabb volt, hogy a kapitány nem festett valami túl jól a szerelése alapján, ráadásul elég bizarr látványt nyújtott egy öngyújtóval és egy krokodilos úszógumival kapálózva scratch Egészen addig, amíg a két tárgy össze nem találkozott.
- Taichou... jól van, minden rendben? - kérdeztem óvatosan, noha valójában fogalmam sem volt róla, hogy kivel is beszélek. A haori hátán lévő számot nem láttam annak meglehetősen hitvány állapota miatt, de még akkor se biztos, hogy fel tudtam volna idézni a nevét :/ Közben karjaival megölelte a hasát... lehet, hogy megsérült volna?
- Taichou, ha megsérült, tudok elsősegélyt nyújtani, ismerek gyógyító kidout! - ajánlkoztam, miközben közelebb merészkedtem a férfihoz és megpróbáltam magam mentálisan felkészíteni arra, hogy démonmágiát alkalmazzak. Közel sem voltam olyan ügyes, mint egy 4. osztagos, de ha még képes állni a kapitány, akkor talán annyira nem lehet nagy baja, hogy ne tudnék elbánni a sebével Surprised


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Nagano Nobu
1. Osztag
1. Osztag
Nagano Nobu

Férfi
Taurus Horse
Hozzászólások száma : 220
Age : 34
Tartózkodási hely : 1. osztag, ágy, próbaterem, Micchan*.*
Registration date : 2008. Oct. 29.
Hírnév : 26

Karakterinformáció
Rang: 1. osztag, ex- kapitány, gitáros
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
|| KottonTomi versus Balfékség || Cl0te19000/30000|| KottonTomi versus Balfékség || 29y5sib  (19000/30000)

|| KottonTomi versus Balfékség || _
TémanyitásTárgy: Re: || KottonTomi versus Balfékség ||   || KottonTomi versus Balfékség || EmptyKedd Ápr. 24, 2012 5:13 am

Nagyon zavaros ez a történet és nagyon kezd elveszni benne. A színváltó kaméleonokkal semmi baja sincs, meg az arrancar-ok elvileg állati alakokat szoktak felvenni. Ettől még meglepő és alattomos húzás kénye kedve szerint válogatja a színét. Egyszer beleolvad a sötétbe, egyszer meg kirikít belőle. Nagyon nem ér, ezzel viccelődni! Kész feladvány mire eltudja dönteni, most akkor milyen lehet. Ez annyira bonyolult és komplikált, mint az a feladat, amikor arra kérdeznek a zebra fekete alapon fehér, vagy fehér alapon fekete csíkos! Nem nyugodhat, míg nem jön rá a megfejtésre. Viszont, ha nagyon elveszik a kutakodásban veszélybe kerülhetnek szervei. Ez nagyon, de nagyon csúnya játék! Galád módon elterelni a figyelmét, miután hősi halált halt Kroki! Még, csak ideje sincs gyászolni! Legalább megadhatná neki a végtisztességet. Erre nincs rá egyetlen szabad másodperce sem, mert fekete vagy fehér, vagy feketén fehér, vagy fehéren fekete diszkólámpás arrancar támadt rá. Amúgy nagyon menő!*w* Lehet, ha túljutnak a csihipuhin megkéri vállalja el a fényes gömb szerepét egyik fellépésükön. Annyira menő, egyedi, meg hű lenne! Nagyon szeretné! Tényleg, tényleg szeretné! Majd meg is kérdezi, miután rájön, miért szólítja taichou-nak! Ravasz! Igazán ravasz! Most még jobban belegubancolódott.T_T Véglegesen nem ért semmit, minek szólítja így. A mája!O_O Biztos az kell neki! Összepszichózza a gondolkodását mindenféle vizuálisan gyilkos effekttel, aztán könnyedén ellopja szerveit! Pedig még mindig nem donor és még mindig élettelen élő!T__T
-Én, hogy…a jól a jólban? Persze! Remekül vagyok! Csak Kroki… Én nem láttam és aztán jött az a pukk és vége lett! Szegény Kroki!-
Ejtette földre megviselt gumi állatkája maradványait, hogy szomorú ábrázattal meredhessen darabokra hullott tetemére. Úgy sajnálta kicsinyke állatát. Annyi mindent megéltek együtt. Szebb véget érhetett volna, mondjuk a dédunokái által. Tudja, hogy addig is bírta volna. Olyan hűséges és kitartó volt. Nagyon szerette és emléke örökké vele lesz, de ejnye! Megint elterelték a figyelmét! Alig kapott észbe, fejét lógatva rúgdossa a port depressziós ábrázattal, rögtön védekezően emelte maga elé karjait! Harc nélkül nem adja máját! A furfangos színváltós arrancar-nak majd nem sikerült terve! Még jó időben kapcsolt! Pont azelőtt tért vissza a jelenbe közelébe settenkedhetett volna. Ennek hála maradt ideje hátrébb shunpo-zva méregetni szúrós szemekkel. Már amennyit látott belőle. Nem hiszi el este kell verekednie, amikor alapból rosszul lát. Hiába hunyorgott, alig tudta rendesen kivenni a kaméleon májevő szörnyeteg körvonalait. Már hátrányból indult.T_T
-Séülni? Én..nem…hogy…Á-Á-ÁLLJ! Maradj ott! Ügyes, hogy itt barátkozol és közelembe lopakodsz ezzel..ezzel az ezzel, de én nem veszem be, hogy veszem ezt a hangnemet, hogy ismerkedős! Így, így,így! Hátba akarsz támadni, de én nem, hogy hagyom ezt a hogyant…és most minek kéne jönnie…-Vakarta meg fejét elmélyülten.-Védd magad? Oh, igen ez az izé…amikor arcon vágsz valakit kesztyűvel és kihívod és…szükség van erre?-
Rajzolódott ki több ezer kérdőjel feje fölött, miközben serényen próbálta megfejteni, hogyan kéne kinéznie egy szabályszerű párbajnak. Még se rontott másra figyelmeztetés nélkül. Az annyira csúnyának találta. Viszont, ha előre közli az teljesen átlátható és a végén könnyedén oda lesz mája. Valahogy ezekben a harcolós dolgokban sose volt jó. Általában megtámadták nem neki kellett kezdeményeznie. Nem szerette azt a beköszönős kardrántós dolgot, amikor szia helyett megpróbálnak félbe vágni. Elég illetlen dolog. Azt se szerette, amikor hosszasan ecsetelték, hogyan fogják megölni a másikat. Ijesztő és kiábrándító. Előre elképzelni mit fognak veled csinálni. Borzalmas! Kérhetne valamit, sose csináljanak vele hasonlót. Mindent elképzel, amit mondanak és nem szeretne live action filmet készíteni fejben saját kivégzéséről. Aztán ott volt még egymás méregetése. Tiszta western hősös! Állnak egymással szemben, karok a fegyver markolatán, aztán váratlan pillanatban bang és mindennek vége. Nagyon izgalmas, kívülről! Attól tart hajlamos lenne elaludni. Nincs igazság! Egyetlen megoldás se passzol hozzá! Ráadásul elfelejtette mire akart kilyukadni. Most ott tart, hogy sehol és jó pár perc eltelt.T_T
-Hát, akkor úgy…úgy…kezdjük el, vagy mit kéne most mondani…-
Vont vállat cseppet tanácstalanul. Nem igazán akart harcolni, mert vaksi volt sötétben, színváltoztatós arrancar-t se mindig látta, de mája védelmében rákényszerült a harcra. Előre is bocsánat kér az ellenfelétől meg hozzátartozóitól!T_T Akkor most jöhetne egy…micsoda?O_O Jó kérdés! Hirtelen nem tudta mivel indítson, ezért homlokát vakarva gondolkozott. Ezzel remekül elszórakoztatta magát egy darabig, míg be nem ütött az isteni szikra. Messzi vidékekről lila tehén ereje megsegítette! Megsúgta neki mit kell tennie. Tenyerét összecsapva gyűjtött kezébe lélekenergiát, melyet széles mosollyal dobott el – kohaku koutetsu (lélek pengét) -. Lehet nem a legszebb kezdés démonmágiával nyitni, főleg nem olyasmivel, amiből több energia penge lesz, de úgy megörült rég elveszett barátja ötletének. Csillogó szemekkel teljesítette és érdeklődve figyelte, mi lesz velük. Arról sajnos nem nyilatkozott lila barátja, ezután mihez kezdjen.
Vissza az elejére Go down
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
Sakai Kotomi

nő
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 36
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
|| KottonTomi versus Balfékség || Cl0te30150/45000|| KottonTomi versus Balfékség || 29y5sib  (30150/45000)

|| KottonTomi versus Balfékség || _
TémanyitásTárgy: Re: || KottonTomi versus Balfékség ||   || KottonTomi versus Balfékség || EmptyVas. Ápr. 29, 2012 5:16 am

Hál' istennek a kapitánynak a válasza alapján nem esett baja, csak... Krokinak. A pukk alapján úgy gondoltam, hogy az úszógumira célozhatott, jó kérdés hogy mit kereshetett a harcmező közepén, ilyen megtépett állapotban egy úszógumival a kezében scratch Meg hogy miért világít öngyújtóval? scratch Végül is nem olyan fontos, hogy miféle körülményeknek is lett az áldozata, lényeg hogy jól van. Nem is tudom, miért aggódtam annyira, mégis csak egy kapitányról volt szó, őket meg aztán nem olyan könnyű térdre kényszeríteni. Különben is, ennyi arrancar között mekkora esélye volt, hogy esetleg egy espadába futott bele? Minimális, egy közönséges arrancartól meg egyáltalán nem féltettem az osztagok vezetőit. Ugyan fogalmam sincs, mekkora erőt képviselhetnek az espadák, de valahogy a kapitányaink győzelmében nem tudtam kételkedni. Remélem nálam is eljön majd az az idő egyszer, amikor nem fognak olyan kemény küzdelemre kényszeríteni az arrancarok, úgy érzem akkor az Omnitsukidounak is sokkal hasznosabb tagja lehetnék.
- Ennek örülök, taichou! - mosolyodtam el, és megnyugodva fordultam el végül, hogy a környéket pásztázzam, mielőtt újra útnak indulnék. Azonban a kapitány eddig is furcsa viselkedése azt hiszem tovább súlyosbodott, legalábbis ahogy hebegve-habogva magyarázni kezdett... Nem láttam rendesen, de mintha hátrált volna, mintha fenyegetve érezte volna magát tőlem. Kérdőn húztam fel a szemöldököm a jelenetre, ennyire azért talán nem vagyok félelmetes... sőt, az egyenruhám is egészben volt rajtam, szóval csak nem jött zavarba semmitől sem. Egyre inkább úgy véltem, hogy hiába tagadja, valami baja mégis csak kellett, hogy legyen ^^"
- Miféle kihívás? o.O" - értetlenkedtem újra a férfi felé fordulva - Biztos minden rendben van? - jött a gyanakvó kérdés részemről, mert nekem nagyon úgy tűnt hogy nincs. Ami azt illeti, egy szavát sem értettem a taichounak, mármint azt, hogy miről magyaráz olyan nagyon. Szerintem rosszul hallottam, vagy nem is tudom... sőt, lehet hogy azt próbálja elmondani, milyen harcba is keveredett bele? Akkor lehet mégis van valami baja confused Hátba támadták, lehet hogy őt is a saját tisztjei próbálták megölni, és ettől sokkot kapott, és ezért éli most magát bele úgy... vagy mi ^^" Megpróbáltam újra közelebb merészkedni, de csak hátrálást kaptam válasznak, miközben amennyire ki tudtam venni, valamit csinált a kezével.
- Taichou, én nem... - kezdtem volna bele, hogy megnyugtassam a férfit, csakhogy váratlanul energiapengék tucatjaival találtam szembe magam. Annyira váratlanul ért a támadás, hogy esélyem sem volt elkerülni. Mire megpróbáltam kitérni, addigra már rég telibe kaptak a reiatsukések, éktelen fájdalmat okozva azzal, ahogy felhasították a bőrömet. Fájdalmas nyögés szakadt fel belőlem, miközben elveszítettem az egyensúlyom a fájdalomtól és a földre zuhantam. Nehezeket lihegve igyekeztem minél gyorsabban talpra állni, de még mindig nem fogtam fel, hogy egy kapitány megtámadott. Ennyire nem veszíthette el a józan eszét attól, hogy ellene fordultak, hacsak nem... hacsak nem neki is ugyanaz a baja, mint azoknak, akikkel el kellett bánjak azután a villanás után o.O" 'ttaku... sokba kerülhet, ha nem figyelek >.>\" Megpróbáltam egy gyakorlattal helyreállítani a légzésem. Szerencsére a fájdalmat jól viseltem, de azért megéreztem a mozdulataim közben a sok kisebb-nagyobb sebet. Talán nem is jön rosszul, hogy nagyrészt a meglepetés miatt ennyire eltúlzott reakciót adtam, a fájdalom mértéke csökkent csökkent is azóta.
- Gomennasai taichou, azt hiszem nincs más választásom - nyögtem ki, majd ha kicsit bizonytalanul is, de mozgásba lendültem. A legjobban a jobb kezem sérült, így annak a használatát minimálisra kellett csökkentenem, de azt leszámítva annyira nem voltak vészesek a sebeim, csak egy kicsit befolyásolták a mozgásom... legalábbis egyelőre. Nem hittem volna, hogy egy kapitányra kell kezet emelnem, de ki kellett ütnöm, és a legjobb esélyem addig volt, amíg a kardját nem vette elő. Ami a hakudát illeti, Veracchin kívül nem sok shinigami vette fel velem a versenyt, és most is ezt igyekeztem kihasználni, ahogy lendületből indulva megpördültem a bal lábam lábam körül, a jobbal pedig a levegőbe lendítettem magam, hogy végül a bal lábfejemet megfeszítve megcélozzam a taichou fejét tornádó rúgásommal. Ha találok, attól garantáltan el fog szédülni és gond nélkül kiüthetem. Nem fogtam vissza magam, fogalmam sem volt, milyen képzett az ellenfelem ezen a téren. Ha elkerüli, akkor talpra érkezve villámtánccal kívántam az oldalához kerülni, és onnan a bal karomat hátralendítve tarkón vágni; ha pedig blokkolni tud, akkor amint talpra érkezem, megkísérelem kigáncsolni és ha elesik, akkor ráugorva megpróbálhatom egy fogással megbénítani. Ha viszont valahogy máshogy válaszol, például kidouval, akkor azt hiszem bajban vagyok Neutral Annak az előbbinek elég tekintélyes ereje volt :/
Vissza az elejére Go down
Nagano Nobu
1. Osztag
1. Osztag
Nagano Nobu

Férfi
Taurus Horse
Hozzászólások száma : 220
Age : 34
Tartózkodási hely : 1. osztag, ágy, próbaterem, Micchan*.*
Registration date : 2008. Oct. 29.
Hírnév : 26

Karakterinformáció
Rang: 1. osztag, ex- kapitány, gitáros
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
|| KottonTomi versus Balfékség || Cl0te19000/30000|| KottonTomi versus Balfékség || 29y5sib  (19000/30000)

|| KottonTomi versus Balfékség || _
TémanyitásTárgy: Re: || KottonTomi versus Balfékség ||   || KottonTomi versus Balfékség || EmptySzer. Május 02, 2012 5:50 am

Nagyon büszkén ácsorgott a tehénkétől gyűjtött ötletét csodálva. Igaz, az kicsikét elszomorította, szegény kaméleon diszkógömb arrancar nem nagyon akart, tudott, vagy mi csinált, de egymás után nyelte be a pengéket. Szegényke! Legszívesebben hevesen csalapálva üvöltözött volna neki, menjen onnan! Gyorsan, siessen, meneküljön, mert biztosan fájhattak. Persze, hogy fájhattak és rossz volt nézni. Szíve szakadt meg érte és érezte görcsbe rándul gyomra, de muszáj volt erősnek maradnia! Máját, szerveit, leendő szerv donorságát kellett védenie. Nem, mintha emlékezne rá, itt létezne ilyesmi. Meg úgy, itt is még érvényes, hogy kicsit sokat drogozott és kicsit használhatatlanok a szervei? Ezekbe gondolva, minek van szüksége a szörnyetegnek az ő szerveire?O_O Elképzelése sincs, de nem is sűrűn lehetett, mert a színváltós ruhás lányka, bocsánatot kért és jéj, de illedelmes!*w* Tiszta kedves volt tőle, így előre elnézést kér a miért is?O-o
-Sehemmi, hogy ezt így…mármint erre,hogy nem és most….kicsit belezavarodtam.-
Jelent meg kobakja felett három pontocska. Feje búbjáig süllyedve bugyogott ebben a történetben. Zavarba keveredett, elvégre sose találkozott még illedelmes arrancar-okkal és teljesen váratlanul érte, csak úgy ilyeneket mondjanak neki. Másrészt nem ő támadott, hanem őt támadták meg, le is sérült és ezek után válaszolni, ezt, hát ez most úgy nagyon, de nagyon mellkason vágta. Szívesen kérte volna hagyják félbe az egészet, mert nem éri meg, aztán kössenek békét, menjenek kocsmázni és váljanak el békességben. Bemutathatná neki Soureina-t, Kimba-t, Tesókáját meg az egész együttest! Elmehetne vele koncertre! Tisztára boldog lenne, ha barátságot kötnének.*w* Olyan szuperságos lenne félre tenni ezt az értelmetlen gyűlölködést és élni, mármint élettelenül élni, mert eleve halottak, szóval ezek a nem agyevő zombik.
Nem létezett ez a kedves arrancar a máját szeretné.T-T Az meg nagyon szívtelen és gonosz húzás volna, így akarnák altatni gyanakvását. Persze, ezt szerették volna. Sajnos!T-T Hamarosan csúnyácskán rádöbbent nem lesz közös ünneplés, éneklés, bulizás, vidámparkozás, kroki kettő vétel. Nem örült neki, de hát kölcsön kenyér visszajár. Az előbb támadta meg lila tehén ötletére a lélek pengékkel. Furdalná lelki ismerete, ha nem támadna vissza. Így volt a helyes, csak kicsit, azért még rosszul esett neki, sehogy se lehet elkerülni még jobban megsérüljenek. Igaz, hogy ő kezdte az egészet és magát szidhatja, csak úgy reménykedett, esetleg, icipicikét máshogy gondolja színváltóka. Kénytelen lesz ezt így, abban a kard ki kard, vagy kar ki karod, esetleg karod a kardod elvben lerendezni! Teljesen, de igazi harcot fognak vívni. Kicsit ijesztő mennyire, mert úgy meglepte ez a gyorsaság és sürgölődés. Tényleg, kellett volna a kávéja!T-T Meg kellett volna innia! Késő bánat, meg ebcsont nem forr be, ha nem pörög az előtte pörgő forgó búgócsigához.
Elismerése, milyen gyorsan suhan!*w* Tisztára muszáj megerőltetnie a szemeit követni bírja. Lenne rá ideje megdörzsölné szemeit, vagyis van rá ideje, ha azt nézi, mármint nem nézi, mert alig lát rendesen és ez a villódzva foszforeszkáló ruha gonoszul zavarja kicsike szeme világát. Nagyon nagy munka követni hova jön, nem mintha ne tudta volna, csak azért úgy, cseppecskét zokon esett neki, szóval icpicit nagyra tágult szemekkel eresztett el hűt és hát, amikor tornádózva szándékozta fejbe rúgni. Biztosan sikerült volna neki, ha nem sikerül saját magát hatástalanítani. Annyira elcsodálkozott mutatóujját szemébe nyomva pöckölte ki lencséjét, ami eléggé fájt, meg ettől eszébe jutott, még kevésbé fog látni. Szóval, nagyon ügyesen oldalra kitérve kapott fájó tagjához, aztán meg pánikot kapva guggolt földre megkereshesse hova pottyant. Persze nem lelhette sötétben, de azért tett egy kísérletet és földön tapogatózva araszolt, miközben a pörgésnek meg a többinek vége lett és most úgy, hol tartanak a küzdelemben?O-o
Pillantott orra elé fonalat vesztetten jó néhány kérdőjellel megspékelve. A válasz rövidesen közvetlen közelről érkezett. Annyira közelről, szó szerint oldaláról, ahonnan egy láb söpört felé. Nagy szemmekkel meredt a váratlan csomagra, főleg, mert a kiesett lencséje is veszélybe kerülhetett.O-O Pindurkányit se szerette volna megbánti, csak neki arra még szüksége lenne és tudja reménytelen keresni, de azért tenne egy kíséletet. Úgyhogy gyenge, de nagyon gyenge és épp csak arra elegendő energiát kapart össze hirtelenjében, amit megállítja lendületben a színváltós arrancar lábait. Nem akarta, sunyiból bántani, csak úgy keresztül döfi, amikor saját hibából kutakodik, ezért a megidézett lélekenergia rúd - bakudou 62: Hyapporankan- helyett pálcikát, arra használta, színváltóska lábába szúrva akadályozza elérhessen hozzá, kivéve, ha elhúzza onnan lábát. Úgy se számított rá végtelenségig kitart kidou-ja. Elég gyenge próbálkozás volt, hiszen néhány másodpercet akart nyerni. Annyira volt szüksége, míg átlapogatja azt a maroknyi föld területet.
-E-e-egy pillanat! Én mindjárt, hogy így azonnal, csak megnézem itt…de nincs, mert nem találom…és megint vak leszek.T-T-
Sóhajtott fel csalódottan, mialatt hátrébb táncolva – shunpo – küldött egy újabb viszonylag gyengére sikerült démonmágiát - Hadou 54: Haien -. Még mindig lassan melegedett fel rendszere. Nem akarták elérni a kívánt hatást és most azt se nagyon érti, miért nem működnek úgy, ahogy kéne. Ezen a furcsaságon mélységesen eltűnődve vakarta meg buksiját. Létezne ennyire koffein függő, még a lélekenergiája keringése is be van lassulva?O-o Akkor komolyságosan komoly bajban lesz. Ez a kaméleon arrancar gyors és, ha ő meg lassú, akkor csúnyán rá fog fázni. Jobb, ha nem bízza véletlenre, mert ki tudja mi lesz, szóval biztosra menjen és mit csináljon?O-o Nincs igazság! Elvesztette a fonalat saját gondolataiban! Most nem tudja, mit a mivel.T-T
-Miért nincs itt egy olyan kocka…az a fém bigyó, amibe beledobod a pénzt, aztán morog és-és-és…tudod ez a valami…mi már! Na! AUTOMATA! Igen! Kávéautomata!-
Csillantak fel szemei az elképzelt jeleneten, csak jelzi kezével az időkérést, odasétál a kis pad mellett pihenő masinához, aki kedves mondatokkal köszönti, majd fél percen belül gőzölgően ínycsiklandozó kávét szürcsölve töltődhet fel. Kár, hogy erre nincs lehetősége.T-T Egyedül Kroki becsülete tarthatja még benne a lelket. Kicsiny halott barátjáért nagyon ügyes lesz. Szóval, előkanalazta a kardját és arra készült, így teljesen bekészült, majd jól megvágja a kaméleont. Ehhez úgy gondolta irányba terelgeti, mert látta az úgy mekkora menő és kíváncsi még mindig gyenge a varázslása. Tehát, így nagyon elszántan kilőtt rá egy byakuray-t, aztán próbálta követni merre mozog, ami ebben a sötétben meg negyedre vakultan remekül nem ment. Ettől még kitartóan hunyorgott felé és kivárva az azt hiszi megfelelő pillanatot közelítette meg – shunpo-val -, hogy ezzel a váratlan és tudja, hogy gonosz bokától nyakra menetelő keresztvágással köszönthesse.
[
Vissza az elejére Go down
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
Sakai Kotomi

nő
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 36
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
|| KottonTomi versus Balfékség || Cl0te30150/45000|| KottonTomi versus Balfékség || 29y5sib  (30150/45000)

|| KottonTomi versus Balfékség || _
TémanyitásTárgy: Re: || KottonTomi versus Balfékség ||   || KottonTomi versus Balfékség || EmptySzer. Jún. 06, 2012 8:46 am

Lassan el kellett fogadnom, hogy életemben másodszor egy kapitánnyal kellett megküzdjek a saját és Seireitei biztonsága érdekében. Az első alkalommal alig tartottam ki néhány percig, és azt hiszem csak Micchan taichounak és az akkor még hadnagyként szolgáló Veracchinak köszönhetem az életemet. Naraku taichou és köztem hatalmas erőkülönbség volt, ráadásul akkor még nagyon tapasztalatlan voltam harc terén, nem volt nehéz dolga a hollow erejétől megőrült férfinak Embarassed Azóta viszont rengeteget fejlődtem, képzettebb és erősebb vagyok, illetve éles küzdelmekben is volt részem bőven. Viszont még is csak egy kapitány állt velem szemben, az ő erejük és tapasztalatuk pedig még kétségtelenül meghaladta az enyémet, ráadásul én már túl vagyok néhány kisebb-nagyobb küzdelmen ma. Különösen az ikerpár jelentett komoly megterhelést, ám harci segédeszközeim elegendő előnyt nyújtottak kettejükkel szemben.
A taichou viselkedését nem teljesen értettem, de zavartságát betudtam annak, hogy nem volt magánál, akárcsak azok a halálistenek, akiket annak a fénynek a felvillanása után ártalmatlanítottam. Tekintetem komoly volt, ábrázatomon látszott az összpontosítás. 2. osztagosként egy cseppnyi ellenérzés sem volt bennem aziránt, hogy shinigamira kell kezet vagy kardot emelnem, számtalanszor megtettem már. Így hát minden erőmet bevetve zúgott a rúgásom a kapitány felé is, és úgy tűnt a keze reflexmozdulatából, hogy sikerül meglepnem, ám váratlanul el- majd lehajolt a lábam elől. A kezdeti reakció után kicsit meglepett, de a gyors mozgása nem ígért könnyű menetet, és késlekedés nélkül váltottam a lábsöprésre, mihelyst szilárd talajt ért a talpam. Már indítottam is a forgó mozdulatot leguggolva, ám a taichou felkészült volt. A kezében villanó kidou láttán kénytelen voltam elrugaszkodva felugrani és beszüntetni a támadást, így néhány méterrel odébb egy szaltó után értem földet. Roppantul gyorsan gondolkodott, és mintha számított volna arra, hogy mit teszek. 'ttaku, nemhiába kapitány >.>\" Még annak sem örülhettem, hogy sikerült elkerülnöm a kontráját, mert csak néhány pillanatnyi szünetem volt a következő támadása előtt, amíg a földön tapogatózott. Nem tudom, de kezdtem úgy érezni, mintha a taichou részeg lett volna, legalábbis a zavart beszéd és a mozgáskoordinációs zavarok erre utaltak... harc közben viszont felettébb eleven volt ehhez képest. Lehet a részeges stílus kiszámíthatatlanságával van dolgom? :/ Újabb kidouja elől egy tigrisbukfenccel tértem ki, szerencsére elegendő távolság volt kettőnk között ahhoz, hogy időben reagáljak.
- Kávéautomata? o.O? - jelentek meg apró kérdőjelek a fejem felett a hadoválására, egyszerűen nem illett bele a kontextusba sehogy sem. Azt hiszem el kellett könyvelnem, hogy a férfi egy szavát sem értettem, legalábbis minden amit mondott, teljes nonszensznek tűnt számomra. Lehet valami kódbeszéd? Vagy csak én vagyok túl buta, hogy megértsem? ._.
- Taichou, térjen magához! Magának nem én vagyok az ellensége! - kiáltottam felé, noha nem fűztem hozzá sok reményt, hogy sikerül szép szóval kirántanom ebből az állapotból. Azért egy próbát megért, végül is vesztenivalóm nem volt vele. Ám úgy tűnt, hogy tényleg nem hatott, ugyanis már reppent is felém a következő kidou, ezúttal egy fehér villám. Balra tértem ki a gyors energiasugár elől, és felkészültem arra, hogy visszatámadjak, azonban a kapitány ekkor hirtelen feltűnt mellettem immár kardjával a kezében lendített felém egy vágást. Franc, elkéstem, ezzel elúszott az a minimális előnyöm, ami talán megvolt >.> Bal kezemmel rántottam le övemről a baseball-ütőmet és egy hatalmas, fémes csattanással eltérítettem a shinigami pengéjét mielőtt elérhetett volna vele. A gyors, és kicsit kapkodó mozdulattól hátratántorodtam és nem tudtam egyből visszatámadni, így inkább hátrébb ugrottam. Ha már így alakult, lélekenergiámat felszabadítottam, és zöldes fehér reaitsutornádó vett körbe néhány másodpercen belül.
- Hikkake, Mayoi Neko! - kiáltottam újra miután előhúztam a kardomat, aktiválva ezzel shikaiom erejét. Egy kapitány ellen meg kellett tartanom a lépéselőnyt, muszáj volt kardom erejét is bevetnem. A karomra kerülő fémkesztyűknek csak az egyikén voltak karmok, bal kezemben egy wakizashi díszelgett, melyet fordított fogással markoltam. Harcstílusom ilyenkor is hakudára alapszik, ehhez pedig kényelmesebb volt ez a kardtartás. A penge körül lassan megjelent az alig átható szélburok is, mely néhány centivel hosszabbá és szélesebbé tette a fegyvert. Ám mielőtt lecsaptam volna, el kellett terelnem a férfi figyelmét. Idézést kezdtem el hadarni, és ha szükséges volt, akkor villámtáncomat használva igyekeztem távolabb kerülni az esetlegesen közbetámadó kapitánytól.
- Bakudou no rokujuuichi, Rikujoukouru! - intettem ellenfelem felé, és megpróbáltam hatrudas fénybörtönebe zárni. A hat sárga energiabigyó összezárulásával egy időben indítottam egy újabb villámtáncot, és a taichou fölé-mögé kerülve lendítettem a fejem fölé a jobb lábamat, hogy miután sarkamba reiatsut koncentráltam, egy Axe Kickkel sújtsak le a halálisten fejére. Az offenzív erő kedvéért a védekezésre nem figyeltem egyáltalán, így ha sikerül elkerülnie a támadást, akkor nyílt felületet nyújtok számára egy visszatámadásra, ám bíztam benne, hogy sikerült elkapnom a bakudoummal és nyerek vele annyi időt, hogy véghez vigyem a rúgást. Akármi történjék is, a lehető leggyorsabban újabb támadást indítottam, ezúttal rövid kardomat használva. Egy ütésszerű mozdulattal céloztam a pengémmel az arca felé, csupán annyival elvétve a támadást látszólag, hogy az éles szélburok szegélye súrolja a kapitány bőrét, ne pedig az acél, és utána a törzsem forgását továbbvezetve fordultam meg, hogy jobb lábammal egy erőteljes hátrafelé induló kirúgással törzsön találjam. Talán kicsit óvatlan voltam, de úgy éreztem minél tovább tart a küzdelem, annál kevesebb az esélyem arra, hogy kiüssem, így nem volt időm arra, hogy felmérjem az erejét. Csak reménykedni tudtam benne, hogy a hakudára építkező támadásaim sikerrel járnak, illetve hogy egyáltalán megfelelő módszert jelentenek egy nálam képzettebb és rangosabb shinigami ellen, elvégre ez volt az erősségem.


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Nagano Nobu
1. Osztag
1. Osztag
Nagano Nobu

Férfi
Taurus Horse
Hozzászólások száma : 220
Age : 34
Tartózkodási hely : 1. osztag, ágy, próbaterem, Micchan*.*
Registration date : 2008. Oct. 29.
Hírnév : 26

Karakterinformáció
Rang: 1. osztag, ex- kapitány, gitáros
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
|| KottonTomi versus Balfékség || Cl0te19000/30000|| KottonTomi versus Balfékség || 29y5sib  (19000/30000)

|| KottonTomi versus Balfékség || _
TémanyitásTárgy: Re: || KottonTomi versus Balfékség ||   || KottonTomi versus Balfékség || EmptyVas. Szept. 23, 2012 9:04 am

Nem látta, vagyis csak nyomokban látta, amit kellett volna, hogy alap esetben figyelhessen. Hiába hunyorgott és erőltette látását nem akart rendbe jönni. Pacák úszkáltak előtte szó szoros értelmében, mert kész akvárium keletkezett szemében. Teljesen bekönnyezett a sok erőlködéstől és lencse mentesített pillanattól. Kör akváriumnyi vizecske gyűlt benne fel, meg tudja nem voltak ott igazából, de neki akkor is csomó kicsike hal*w* lubickolt szeme világánál. Ettől kissé megkavarodott, vagy se, mert határozottan azaz érzése, mármint benyomása, pontosabban homályos meglátása bontakozódott ki, fehér, meg még se ellenfele, aki egész pepita mintás színváltó kaméleon volt még mindig előtte van. Pontosabban jó, hogy ott volt, mert ez azt jelentette nem téveszt irányt és nem egy oszlopot, fát, bokrot, szőrös talpú jeti-t, entet akar felaprítani, hanem tényleg a szégyelli magát ezt teszi, de az eredetileg megcélzott vese felező szörnyeteget. Elvégre ő nem légy, meg rovar se, ezért akarja megenni a mindenfelé néző sivatagi vendége, akit most nagyon irigyel ezért a képességéért. Csomó irányba látni nagyon tutkó lehet, főleg, hogy semerre se tekinthet, vagyis megteheti, csak nem sok mindent észlel. Azt se vette észre kivédik vágását, csak érezte valami keménynek, nagynak ütközik Kaze pengéje. Nagyon remélte nem bántotta tényleg, de tényleg, meg másba se állította bele fegyverét. Egyszer csúnyán megjárta. Ahogy lendítette karját, aztán suhintott vele, célpontocska elmozdult és ő meg paff, beleállt egy villanypóznába. Annyira kínos, kellemetlen és sajnálta Taka-t, ilyen rémesen elbánt vele, meg így kicsorbult a pengéje, aztán elég nehezen jött rendbe, meg most úgy kezd megkavarodni, mert jól látta egy buzogány vagy micsoda volt a kaméleonjánál?O_O
Hatalmasra kerekedő szemecskékkel pislogott felé, pontosabban nem felé, mert nem fogja szabadjára ereszteni csúnya perverz oldalát, meg neki amúgy sincsenek ilyen késztetései, hogy küzdelem, vagy milyen eset alatt mást kezdjen figyelni, meg úgy szemtelen lenni. Nem szabad és szeretne ilyesmiket csinálni, úgyhogy nem is fog! Kizárólag a kezében tartott fegyverre iparkodott fókuszálni, komolyan jól gondolta a kaméleonja tulajdonképpen egy nehéz fémpáncélos, buzogányos, sárkányölő harcos?O_O Akkor most ő lenne a ronda tűzokádó sárkány? Nem tudja, de azzal lesznek bajok, mert csak gyújtója van, azzal meg úgy nem igazán képes akkora lángcsóvákat csinálni, hacsak! Már tudja mihez fog kezdeni nagyon hitelesen tudja játszani szerepét!*w*
Nagyszerű ötletét megvalósítva kezdett kimono-ja felsőjében kotorászni, mert a belevarrt zsebecske kicsikét mély volt és alig talált benne valamit, hiszen megesett benne se volt, meg csomó mindent hagyott benne, amikről elfelejtkezett. Szóval, így nagyon elveszett benne, amitől nem vette időben észre mit zúdít fejére, pontosabban egész testére, meg fejére is, mert oda is kapott méghozzá egy kőkemény rúgást. Nagyon csúnyán belezsongott, kongott, zagyvult buksija a dologba, ettől beképzelődte gonosz teknősök kergetnek körbe-körbe védtelen gitár pengetőket és hiába rázta kobakját nem akartak tágítani. Odaköltöztek feje fölé, neki pedig felszakadt homloka, mert így szivárgott lefelé a vér és tiszta tuti van saját vizesése, csak ettől még kevésbé látott.TAT Meg akarják vakítani, most már tudja mire megy ki az egész. Nem ér, hogy májevő szörnyeteg után összetalálkozott az elvakító páncélos kaméleon harcossal, aki így-így el akarja venni az egyik érzékét, meg nagyot tud rúgni. Most nagyon szédeleg a kókusza, aztán már a háta is és tessék, kiterülve fekszik a földön, de legalább nem magától esett el!*w*
Kicsike öröm az ürömben, még, ha egyre több helyen fájdogált és megtalálta a gyújtóját! Ahogy előre borult, kieshetett a földre, vagy csak fogta már, aztán elejtette vagy micsoda. Túlzottan nem érdekelte merre micsoda áldozata lett, csak széles mosollyal, meg arcán éktelenkedő vágással nyúlt utána. Csillogó szemekkel kezébe vette, mert neki volt egy ötelete! Rögtön hozzá is látott, csak előtte felkanalazta Taka-t meg szépen rávette, ne legyen ilyen, hanem legyen olyan, az a sarló! Ehhez begyűjtögette az energiát, majd kiárasztotta, hogy így bejárja a teret, meg legyen látványos, végül jött szépséges első szintes, vagy milyennek nevezett képessége. Nehézkesen bemérte hol lehet a tatu kaméleon, mielőtt elindított volna egy fejvakargatással megidézett kidou-t.
-Hadou no Gojuuyon: Haien!-
Az nem lett volna elég, mert neki kellett az ijesztő sárkánynak lennie, ami tüzet okád, ezért megtámogatta a tüzes bigyót Taka-val. A széllel felerősített technika már egész hasonlított egy hatalmas és nagy meg messzire haladó tűzcsóvára. Nagyon szépen nézett ki, meg elég veszélyesnek tűnt. Remélte nem lett komolyabb baja, csak ha már ő lett a gonosz pikkelyes, pedig nem akart rossz szereplő lenni, akkor már csinálja rendesen. Ehhez segítségül hívta a bakudou no nana: Meimei kamen-jét, hogy elcsiribúzza magát kaméleonka elől, aztán csak úgy körbe futkorászhassa, persze távolabbról, mert rá akart így látatlanból lőni néhány kohaku koutetsu-t, amíg rá nem jön hol lehet.
Vissza az elejére Go down
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
Sakai Kotomi

nő
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 36
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
|| KottonTomi versus Balfékség || Cl0te30150/45000|| KottonTomi versus Balfékség || 29y5sib  (30150/45000)

|| KottonTomi versus Balfékség || _
TémanyitásTárgy: Re: || KottonTomi versus Balfékség ||   || KottonTomi versus Balfékség || EmptySzer. Okt. 10, 2012 6:57 am

Nem éreztem magam valami jól, amiért ezt kellett tennem. Kerültem már olyan helyzetbe, mikor nem tűnt számomra helyesnek erőszakkal megállítani egy-egy shinigamit, de Onmitsukidousként többnyire parancsként volt kiadva a feladat. Mikor még sanseki voltam, viszonylag gyakran találkoztam olyan halálistenekkel, akik látszólag ártalmatlannak tűntek, mégis el kellett fognom őket. Most a helyzet annyiban volt más, hogy a döntés az én kezemben volt. A taichou nyilvánvalóan nem volt beszámítható állapotban, így ésszerű megoldásnak tűnt kiütni, mielőtt valakinek árt rajtam kívül is, mégis volt benne valami furcsa, ami nem hagyott nyugodni. Több, mint különösek voltak a tettei, most is, mintha meg se próbált volna védekezni, akadálytalanul találtam be. Már-már sajnáltam is a kapitányt, és az, hogy egy ilyen tiszta találat után magánál maradt, vagy arra utalt, hogy önkéntelenül is visszafogtam magam, vagy arra... hogy sokkal szívósabb, mint gondoltam. Talán nem véletlenül van haori a hátán, még ha most ez a ruhadarab inkább hasonlít egy rongyra jelen pillanatban ^^\" Az egész annyira zavaró volt, hogy előjött belőlem az óvatosság, és inkább taktikusan visszább vonultam, nehogy meglephessen valamivel. Tartottam tőle, hogy el akarja hitetni, milyen fölényben vagyok, és mikor már elkényelmesedek, akkor lep meg egy kivédhetetlen támadással. Máskor nem töprengenék ilyenen, de az ellenfél különös körültekintést igényelt. Nem voltam kifejezetten tapasztalt shinigami. A rövid pihenő és a kivárás azért is jól jött, mert a sérüléseim nem engedték meg, hogy túl sokat mozogjak egyszerre. Az a kidou, ami eltalált, elég kellemetlenül érintett, sajgott minden porcikám tőle egy ilyen komoly mozgékonyságot igénylő támadás kombináció után.
A probléma azonban ott kezdődött, hogy a férfi lélekenergiája váratlanul felszabadult. A reiatsu nyomása nem volt olyan vészes, mint gondoltam, az viszont már annál inkább aggasztó volt, hogy a taichou fegyvere megváltozott. Wakizashimat magam elé tartva a hátsó lábamra helyeztem a súlypontomat, és megkíséreltem felkészülni arra, hogy megküzdjek egy shikaijal. Innentől kezdve egyértelmű volt, hogy hátrányban leszek, akármit csinálok. Nem volt semmi, amivel válaszolhattam volna erre az erőfeloldásra, az pedig egyértelmű volt, hogy az ő kardja erősebb az enyémnél. Nem volt más választásom, habozás nélkül előhalásztam Izomnövelőmet, majd miután felcsatoltam, egy Erőkristályt is széttörtem a pengémen. A levegő immár vörös színben kavargott körülötte, egészen különös külsőt kölcsönözve neki. Csak reménykedni tudtam benne, hogy elegendő lesz ennyi erősítés a támadásai felfogásához. Nem spórolhattam az erőmmel, nem sajnálhattam az ellenfelemet, az akár végzetes is lehetett volna a számomra. Tisztán emlékeztem még arra a napra, mikor Naraku taichou kis híján megölt őrületében.
A felém indított kidou elől balra kíséreltem meg kitérni. Számítottam rá, hogy el akarja terelni a figyelmemet vele, de arra már nem gondoltam, hogy nem jó ötlet a démonmágiáról levenni a szemem. A hirtelen fellobbanó lángcsóva előttem ismeretlen hatása volt ennek a kidounak, aminek a nevére nem emlékszem ugyan, de már biztosan láttam. Túl későn esett le, hogy a kapitány lélekölője az enyémhez hasonlóan szél természetű, és ez növelte meg a tűzgolyó méretét. Tehetetlen voltam, már nem tudtam elkerülni, a lángok pedig elnyeltek. A perzselő forróságban úgy éreztem, meg fogok sülni, és mikor egy elkeseredett erőfeszítéssel végre kiugrottam az eleven pokolból, a fájdalomtól a földre rogytam. Minden mozdulatomat heves és égető fájdalom kísérte, egyenruhám több helyen is megperzselődött, leégett rólam, szemem és szám pedig kiszáradt. Négykézláb, fél szememet becsukva, a kínoktól torz arccal néztem fel, a taichout azonban sehol sem láttam. Itt hagyott volna? Nem. Jellegzetes, korábban már hallott hanghatást észleltem oldalról, ismét pengék repültek felém. Ugyanaz a kidou, amibe egyszer már belenéztem.
- Hadou no... gojuu, Rei no Kuron! - kiáltottam. Nem volt időm idézni, és gyengének is éreztem a klónomat, ami egyvalamire volt csak jó: pajzsnak. Amíg hasonmásom felfogta a mágiát, addig én odébb gurultam, persze a fájdalomtól hangos kiáltással. Szinte megbénultam tőle, annyira sajogtak tagjaim, de ha túl akartam élni, el kellett viselnem.
- Megvagy! - jeleztem, hogy észrevettem az újabb adag lélekpenge forrását, és lábammal kitámasztva előreszökkentem, egy újabb löket fájdalom árán megakadályozva a találatot. Tekintetem maradt végig a homályos körvonalú alakon, ideje volt visszatámadnom. Elvégre a legjobb védekezés a támadás, menekülésnek pedig nem sok értelme lett volna a jelen állapotomban. Csak bízhattam benne, hogy előbb-utóbb érkezni fog a segítség, az erősítés. Összeszorítottam a fogaimat, és miután megidéztem Kazehougan nevű technikámat, rávetettem magam a szélgömbre és jóformán kilőttem magam a shinigami felé. A levegőben átfordulva egy erélyes, bár legjobb képességeimhez mérten gyenge félköríves rúgást eresztettem meg a taichou feje felé - legalábbis arra, amerre a fejét sejtettem - majd talajt fogva egy széles suhintással támadtam rá wakizashimmal a mellkasára. A mozdulat végén pedig jött a meglepetés, a jobb kezemben lévő kardot kiejtettem, és a balommal megragadva teljes erővel szúrtam ellenfelem felé vele. A két mozdulat között alig telt el a másodperc töredéke, hittem benne, hogy elég gyors leszek. Nem maradt sok erőm, kételkedtem már abban is, hogy egy ellentámadást képes leszek kivédeni. A sebeim és égési sérüléseim okozta kínoktól már a könnyem is kicsordult, de tűrtem. Tűrnöm kellett. Muszáj volt.
Vissza az elejére Go down
Nagano Nobu
1. Osztag
1. Osztag
Nagano Nobu

Férfi
Taurus Horse
Hozzászólások száma : 220
Age : 34
Tartózkodási hely : 1. osztag, ágy, próbaterem, Micchan*.*
Registration date : 2008. Oct. 29.
Hírnév : 26

Karakterinformáció
Rang: 1. osztag, ex- kapitány, gitáros
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
|| KottonTomi versus Balfékség || Cl0te19000/30000|| KottonTomi versus Balfékség || 29y5sib  (19000/30000)

|| KottonTomi versus Balfékség || _
TémanyitásTárgy: Re: || KottonTomi versus Balfékség ||   || KottonTomi versus Balfékség || EmptyKedd Okt. 30, 2012 7:20 am

Nagyon ügyes páncélos kaméleonnal hozta össze a sors.*w* Hirtelen kettőt csinált magából és az ikertestvérét áldozta fel, ami elég kegyetlen lépés és most kicsikét örül nem tartozik rokonai közé, mert csúnya véget érne, amikor csak látogatóba érkezne. Nem szeretne félni, mármint már ledöbbent rajta, meg ügyes volt, így védekezik, szóval nem teljesen értette mit érez, de nem figyelmetlenkedhetett túlzottan. Sok törmelék volt és útakadály, meg ezek az oszlopok és épület tartozékok. Nem lett volna jó hasra esni bennük. Akkor oda lett volna az álca és még hamarabb lebukik, mert így is könnyedén megtörtént. Igyekezett nem látványos mozdulatokba bonyolódni, viszont az a felkiáltás, annyira határozott, váratlan, meg fenyegető volt. Rémülten kapott mellkasához és hát ezzel, így teljesen egyértelműen befékezett. Nem mozdult el a helyéről, könnyen letámadhatták. Meg is tették, mert bumm, úgy lőtt ki felé színváltós harcos, akár a puskagolyó. Emlékeztette a cirkuszban használt trükkre, amikor embert lőnek ki nagyágyúból, aztán puff! Messzire repült, kiszakította a sátor tetejét és picike fénylő pont lett az égbolton.*w* Valahogy kamélonka nem akart magaslatokba kerülni, csak a fejéhez közeledni. Nem értette, miért mindig a buksiját támadta? Azért csinálta, ne sántuljon le? Kedves tőle, ennyire gondolt rá, de ő lerobban magától is.T_T Sok földön heverő dolog van, ő meg nagyon nem látja, mert túl alacsonyan vannak, vagy pont meglepetésre magasan, mint az ajtófélfa.T_T
Van nála sok dinós ragtapasz Kei nii-chan-tól, de sose elég. Elfogyik és rajta még mindig vannak plezúrok és úgy szégyelli magát. Többet költ rá Kei nii-chan, mint a zenélésre, ami nagyon nem helyes. Próbál jobban vigyázni, de nem akar sikerülni, mert most is homályosan lát, vérzik a homloka és túl sietősen gázolta el kaméleon, rendesen tudjon védekezni. Felemelte karjait, ahogy tanították, mert azzal tompított a rúgáson. Nem valami sokat. Akadt benne akkora erő, átesett tőle a falon. Nem volt kellemes, mert téglát tört, vagyis inkább magát, mert a dupla koccanástól, csúnyán megszédült, elmosódott minden és kicsike pacák úszkáltak, meg nem igazán ment felkászálódni. Imbolyogva visszahuppant a hátsójára, meg jöttek a kicsinyke körhintán köröző madárkák és valamiért fekete lett a kaméleon ruhája, ami nagyon nem hasonlított a fehérre.
Fonalat vesztetten rázta meg fejét helyre álljon a vétel, de még mindig szörnyen hasogatott. Hátul lett rajta púp meg felszakadt, vagy beszakadt. Lett vele valamicsoda, mert csúnyán vérzett és borzalmasan hasogatott. Hát még az orra, mennyire lüktetett. Szegényke kapta az egész támadás jelentős részét és akkora krumplira duzzadt, levegőt nem kapott és sikított, ha csak ujja hegyével hozzáért. Karjai is erősen zsibbadtak, remegtek, meg alig érzett bennük erőt. Farcsontja is sajgott, de rosszabb volt, hogy még a háta is fájdogált. Teljesen leszedáltnak érezte magát és alig bírt feltápászkodni a földről. Szörnyűségesen szédült és a vétel nagyon elmosódott. Lehet nem esett súlyosan komoly baja, ami nem sokáig teljesülhetett, hiszen a páncélos kaméleon újabb rohamját sikerült kimazsoláznia a sok csíkká mosódó folt közül. Iparkodott sűrűn pislogva összekanalazni szörnyűségesen pocsék látását. Vészesen gyorsan közeledett hozzá és nem tért annyira észhez, ügyesn kifundáljon valamilyen kitérő manővert. Nem működött úgy karja se, ahogy akarta. Nehezére esett elütni a széles ívben lendülő wakazashi pengéjét, arra pedig végképp nem készült fel, lendületet véve akarják felnyársalni. Szemei elkerekedtek az éles fájdalomtól, mert a penge markolatig eltűnt mellkasában. Annyira leírhatatlanul borzalmasan rossz volt, levegőt is alig kapott, csak furán hörögve buggyant elő vér szájából. Ingatag talpakon egyensúlyozva hadakozott a lábára eső plusz kilókkal, amiktől azon nyomban térdre akart borulni, de nem lehetett szabad megtennie, mert akkor mi lesz Michi chan-nal, lánykéréssel, nyuszikkal, fellépésekkel, zenével, együttessel?
Fogait összeszorítva nyögött fel, mert gyűjtötte az erejét, tényleg gyűjtötte megragadhassa páncélos kaméleon csuklóját. Nem engedhette messzire menjen, hiszen nem lát, lelassult, meg alig állt lábán, szóval muszáj volt földhöz bilincselnie, míg sikerül megidéznie az újabb démonmágiát. Távolról se kotorászott olyan helyzetben, erős technikát vethessen be és tudta ennyire közelről ő sem úszhatja meg, csak fogalma sincs mire gondolt hirtelen, mert jött magától az egész, aztán mire felébredt az álomból már kaméleon elé tartott tenyérrel robbantott rá shakkahou-t. Ekkora távolságból őt is rendesen megperzselte a technika és úgy azt hiszi egy karral kevesebbet tud használni. Mondjuk nem tudja mi lett páncélos harcossal, mert utolsó tartalékaihoz nyúlva hátrált ki a detonációból. Azért, ha még mozog, meg kedve lenne támadni, akkor annyit még tehet széllel felé reptet a törmelékekből. Többre nem tudja képes lesz, mert rémesen nehéz állnia és annyira, de nagyon fáj mindene azt se tippelné meg van, ami nem sikongat a kíntól.
Vissza az elejére Go down
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
Sakai Kotomi

nő
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 36
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
|| KottonTomi versus Balfékség || Cl0te30150/45000|| KottonTomi versus Balfékség || 29y5sib  (30150/45000)

|| KottonTomi versus Balfékség || _
TémanyitásTárgy: Re: || KottonTomi versus Balfékség ||   || KottonTomi versus Balfékség || EmptySzer. Okt. 31, 2012 1:17 pm

Nem fűztem sok reményt ahhoz, hogy ebben az állapotban sikerre vezethetem a támadásomat. Elgyengültem, testem pedig tele volt kisebb-nagyobb sebekkel, ahhoz hasonlított az érzés, mikor még Naraku taichou ellen tartottam a frontot. Sőt, ez még talán annál is rosszabb volt. Nem lettem sokkal erősebb pedig, csak kitartóbb talán, köszönhetően a sok edzésnek, mellyel állóképességemet növeltem, de ez lehetséges, hogy elég ahhoz, hogy most talpon tudjak maradni még éppen annyi ideig, míg valahogy pontot teszek ennek a harcnak a végére, vagy megérkezik az erősítés. Bíznom kellett magamban, és el kellett érnem a kitűzött célt, máskülönben sok ártatlan shinigami megsérülhet. Mégis csak egy kapitánynak ment el az esze, már az is kész csoda, hogy nekem, egy hadnagynak sikerült vele felvenni a küzdelmet. Igaz, számomra elég egyoldalúnak tűnt, hiába tettem meg mindent, mégis én voltam az, aki megsérült.
Már szinte minden mindegy alapon támadtam, fejjel a falnak. Nem volt vesztenivalóm, képes lettem volna feláldozni magamat azért, hogy megóvjam a társaimat a veszélytől. Ezt a mentalitást éreztem a leginkább a sajátomnak, hiába törekedett rá Neko, hogy kiölje belőlem az önfeláldozást. Annyi kívánságom volt csak, hogy ha én bukok, akkor hadd rántsam magammal a taichout, és mire magunkhoz térünk a 4. osztag kórtermeinek egyikében, már semmi bajunk se legyen se testileg, se lelkileg... Fogcsikorgatva, minden maradék erőmet beleadva vittem át a lendületet és rúgtam. Láttam, ahogy emeli a kezét, és az eddigiek alapján azt vártam, hogy ezzel vége. Blokkolni fogja, és hiábavaló lesz az erőfeszítésem. Azonban... nem így történt. Kezei között átcsúszott a lábam, és bár tompította a rúgást, mégis eltaláltam a fejét, a kapitány pedig nem kis meglepetésemre röppályára állt a találat erejétől. Értetlenül bambultam az épület falát is átszakító alakra. Ennyit jelentene az izomnövelőm és a shikai technikám okozta erőtöbblet?
Csakhogy elképedésre nem volt idő, esélyt kaptam, amit vétek lett volna nem kihasználni. Vonásaim eltökéltté váltak, erőt vettem magamon és utánaszökkentem, hogy kardommal vessek véget a harcnak, és végre ártalmatlanítsam az ámokfutót. Talán azonban túlzásba vittem, legalábbis inkább én ijedtem meg, mikor váratlan húzásom után wakizashim akadálytalanul hatolt a férfi mellkasába. Tudat alatt talán arra számítottam, hogy ki fogja védeni, bennem volt, hogy kapitány ellen küzdök. Ezért nem is fogtam vissza magam, pedig miért is viselkedne másképp kótyagos fejjel, mint bárki más? Ugyanolyan shinigami, mint én. A meglepetéstől lefagytam, hiszen nem akartam ilyen súlyosan ártani a taichounak. Még az is megfordult a fejemben hirtelenjében, hogy életveszélybe sodortam a felelőtlenségemmel.
Mikor felocsúdtam, sietősen rántottam volna vissza a karomat, azonban váratlanul egy kéz fonódott a csuklómra. Felkaptam a fejem, az előbb még reszketeg kéz most úgy szorított rám, mintha nem is lenne magánál, és talán nem is volt teljesen. Nem hittem volna, hogy képes lesz mozogni ezek után, de ismét csak bizonyosságot nyert, hogy egy kapitányt nem érdemes alábecsülni. A tekintete egészen fura volt, mintha transzba esett volna, vagy nem is tudom... A rémület akkor fogott el, mikor a másik kezében megláttam egy kidout villanni. Ilyen távolságból esélyem sem volt kivédeni, sem pedig elkerülni, pedig kétségbeesetten próbáltam kirántani a kezem az övéből. Az előbbi felerősített Haien után a Shakkahou is telibe kapott, ezúttal pedig már arra sem volt erőm, hogy egy szökkenéssel elugorjak a tüzes reiatsu fergetegből. Izmaimat megfeszítve kúsztam-másztam ki a robbanás felhőjéből, majd újonnan szerzett sérüléseimtől szenvedve gördültem odébb még egy kicsivel. Köhögés jött rám, egyébként is erősen ziháltam. A fáradtságtól már a látásom is homályossá vált, csupán elmosódott foltként érzékeltem a kapitányt a sötétben, kinek szakadt haorija jelezte csak számomra a hollétét. Itt lenne az ideje, hogy feladjam? Nincs az az isten, hogy én képes lennék ártalmatlanítani valakit, aki ezek után is képes állva maradni. Alig bírtam megmoccanni is, nem éreztem a végtagjaimban az erőt. Nem voltam rá képes, hogy megállítsam, ahogy Naraku taichou ellen is gyengének bizonyultam. Egyetlen dolgot tudtam már csak tenni, ehhez pedig felemeltem remegő kezemet és feléje nyújtottam.
- Bakudou no rokujuuichi... Rikujoukourou - nyögtem ki, ujjamból pedig sárga energiakötél távozott, mely aztán gyorsan hatfelé vált és hat irányból csapott le a shinigamira abban a reményben, hogy le fogja bénítani, és talán nem szabadul ki addig, amíg nem idézek meg még egy kidout.
- Soushite... Juugeki byakurai - irányítottam ujjamat ismét a férfi felé az idézés befejezésével, de ahogy a vörös villám elhagyta a kezemet, úgy éreztem, hogy a lélekenergiámat se fogom tudni használni már. Shikaiom is megszűnt, elmémre pedig jótékony zsibbadás telepedett, mely aztán elnyomta a lélekjelenlétemet is, és minden... elsötétült.


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Nagano Nobu
1. Osztag
1. Osztag
Nagano Nobu

Férfi
Taurus Horse
Hozzászólások száma : 220
Age : 34
Tartózkodási hely : 1. osztag, ágy, próbaterem, Micchan*.*
Registration date : 2008. Oct. 29.
Hírnév : 26

Karakterinformáció
Rang: 1. osztag, ex- kapitány, gitáros
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
|| KottonTomi versus Balfékség || Cl0te19000/30000|| KottonTomi versus Balfékség || 29y5sib  (19000/30000)

|| KottonTomi versus Balfékség || _
TémanyitásTárgy: Re: || KottonTomi versus Balfékség ||   || KottonTomi versus Balfékség || EmptyCsüt. Nov. 01, 2012 2:48 am

Úgy fájt, lüktetett, hasogatott, zsibbadt mindene és annyira nem kapott levegőt, mert szúrt mellkasa, hogy alig bírt talpon maradni. Nyöszörögve dörzsölgette, hátha segít, hiszen kicsi korában, amikor tüdőgyulladása volt mindig ezt csinálta neki a szomszéd néni és mindig könnyebben lélegzett. Igaz a néninél volt mentolos kenőcs, neki pedig nincs, szóval, így nem lehetett olyan hatásos, de azért próbálkozott. Nem akart összeesni, mert akkor csúnyán kiterül, nem tud felkelni és mi lenne? Azt nem nagyon tudja, de minden erejével küszködött, ne engedje összerogyjanak lábai, amik hirtelen feladták a tartóoszlop munkájukat, mert így elfáradtak és segíteni szeretett volna nekik, ezért nekihátrált egy mögötte lévő fának, mármint azt hiszi olyasmi lehetett, mert nem volt ereje hátra nézni, meg különösebben semmit se érzékelt, csak annyit nyekkent egyet, amikor összetalálkoztak. Valamicsoda leesett, mármint kicsúszott kezéből, de nem tudott utána nézni, mert ha lenéz, akkor előre borul és akkor megint ott tart, földön fekszik. Nem tudta mi lehetett, vagyis tökéletesen tisztában volt vele Taka lenne, csak nem jutott hirtelen eszébe, mert gondolkozni se ment. Üresen kattogtak a fogaskerekek és bántotta elhagyta hétköznapi katana-vá visszaváltozott barátját, amikor hozzá tartozik, szereti, meg eleve a lelke része. Akármennyire sajnálta nem volt képes arra az egyszerű mozdulatra lehajoljon érte. Gonosz manók nehéz láncokat tekertek rá, amiktől nem lehetett mozogni. Kegyetlen agyelszívó bogár, pedig rátapadt buksijára és tompa kábulatba küldte. Látta a környezet elmosódó foltjait, meg a mozgolódó színváltós páncélos harcost. Reagálni viszont elérhetetlen célnak bizonyult. Kitartóan kocogott a közelében, felé tartotta mancsait, de sosem szakította át a szalagot.
Választania kell hasonlatot, akkor készenléti állapotban hagyott tv kijelzőjének látta magát. Sok ezer mérges hangya rohangászott rajta rendezett csatasorban. Fel-alá masíroztak, miközben mindegyik kezében mini dárdákat szorongatott, amivel nagyon erélyesen meg mérgesen bökdösték különböző pontokon. Nyilaló szúrásoktól összerezzent, vagyis szinte folyamatosan remegett, olyan idős bácsika korosan, pedig ő még messze van tőle, mert ő még csak harmincvalamennyi éves és nem emlékszik rá fordított biológiai órája lenne, hogy száz évesen szülessen, aztán fokozatosan fiatalodjon. Nem lenne jó, mert akkor most Michi chan-t megrontaná, vagyis ő rontaná meg, hogy ennyire fiatallal kezd ki. Szegény csúnyán megjárná és mennyire jó lenne látnia a vidáman mosolygós arcát meg a sok körülötte ugrándozó nyuszit. Annyira hiányzik neki hallhassa hangját, együtt csináljanak süti szörnyikéket, nézzenek filmet, Kenzo szerint űrlények legyenek, kedvesen ébressze fel munka közben, vagy csináljon neki nagyon finom kávét.*w*
Olyan jó lenne vele ücsörögni és nem itt lenni, ahol minden annyira ijesztő, meg ott a kaméleon harcos és úgy fázik, pedig egész meleg volt, meg a sok tűz be is fűtött. Szünet nélkül egymáshoz koccantak fogai, amitől beszélni se lehetett, meg semmit se, csak vacogni és fájdalmasan dünnyögni, mert nem akarták békén hagyni. Neki már elege volt a civakodásból, szóval hagyni akarta a csudiba, aztán valahogy hazamenni és aludni. Nagyon jó lett volna pihenni, de nem lehetett, hiszen démonmágia nevét rakta össze, amitől nagy szemekkel pislogva bambult kaméleon páncélos irányába. Nem emlékezett rá csúnyácska fehér ruhások ismernék a kidou-kat, meg nem is ismerhették és ez így nem stimmelt. Óriási döbbenettel erőltette ködös látását, élesebben kivehesse micsoda vagyis kicsoda lehetne. Rémülten kellett rájönnie vagy csúnyácskán képzelődik, vagy tényleg azaz igaz, amit lát és egy fekete ruhás lány van vele szemben!O_O
-Vá…a jaj….vávává….ohajujaneee! Bakudou no hachi~h..jyuuichi…Danku!-
Hebegés habogás közben nem sikerült valami masszívra, csak pont addig maradt meg, míg felfogta a kötést, pedig később is széttörhetett volna, mert jött még villámlás. Hiába látta nem volt merre menekülni, csak pukk, keresztül döfte az oldalát. Miért kellett még ezt is?T__T Már pontosan tökéletesen vesztett és úgy se kászálódott volna fel, de így meg biztosan nem fog, mert úgy dőlt el, mint egy krumplis zsák. Idáig tudott talpon és észnél maradni és szörnyen sajnálta Michi chan-t, mert most csúnyán elpáholták, pedig azt ígérte megvédi, de elfogyott ereje és nem bír ébren maradni…


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Hirako Shinji
Admin
Admin
Hirako Shinji

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 30
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

|| KottonTomi versus Balfékség || _
TémanyitásTárgy: Re: || KottonTomi versus Balfékség ||   || KottonTomi versus Balfékség || EmptyCsüt. Nov. 01, 2012 11:48 pm

Üdvözlet!
Mivel a küzdelem véget ért, így LEZÁROM a topicot! Jutalmatok teljesítményeteknek megfelelően 2000 LP és 2000 ryou. További jó játékot!
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




|| KottonTomi versus Balfékség || _
TémanyitásTárgy: Re: || KottonTomi versus Balfékség ||   || KottonTomi versus Balfékség || Empty

Vissza az elejére Go down
 

|| KottonTomi versus Balfékség ||

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Alternatív idősíkok ::   :: Seireitei-