a legtöbb shinigami örömmel olvasat, ezért alakult ez a hely. Itt a toronymagas könyvespolcok között mindenki talál magának érdekes olvasmányt. Sokan csak a társaság miatt járnak ide, azonban óvatosnak kell lenniük, mivel a keselyűtermészetű könyvtárosnő felügyel mindent. A könytornyok között megbújik jó pár asztal lámpákkal, ezeknél gyakran látni az akadémia tanulóit. Itt rengetek információ megtalálható, külnön polcok vannak megtömve a Lelkek világának történelmi leírásaival. Egy olvasójegy kiváltása után bárki kikölcsönozheti az itt tárolt több ezer kötet egyikét. Az éjjel-nappali nyitvatartásával örömmel vár minden unatkozó halálistent.

*Mistique nagyon aranyos, még a könyvtárba is elkísért. Imádok olvani, Hitsugayaról pedig mindent tudni akarok, amit csak az összes róla szóló, és létező könyv ír. Mikor beértünk a könyvtárba, ésk örülnéztem, elkerekedett a szemem.*
- De király!*csúszott ki a számon egy mosoly kíséretében.*- Azt hiszem a smeló- és edzésszünetekben ide fogok bejönni*jegyeztem meg, miután kibámészkodtam magam. Már csak ak önyvkupacokba kéne vetni magam.*
- Belemerülhetek a könyvekbe?*kérdezem Mistique-t.*
~Te, kis könymoly. Ki se látszanál a könyvek mögül, pöttömke~*szövegel hikarikin, én viszont vigyorogva várom, hogy fejest ugorhassak a könyvkupacokba.*

Vidáman figyeltem Sora elkerekedett szemeit, és mosolygos arcát. Szemmel láthatoan nem járt még itt. Na igen, a konyvtár csak nemrég nyílt. Bár azota is az Akadémiai tanulok kedvenc helye.
-Orulok, hogy tetszik! Egy pillanat és mehetunk. - azzal odaléptem a konyvtárosnohoz és felmutattam neki a jegyemet. - A kislány velem van, uj tiszt. Egyenlore csak korulnézni jottunk. - azzal ismét felé fordultam, és egy távolabbi sarkot céloztam meg, nyomomban Sorával.
-Gyere, ott hátul vannak azok a konyvek, amelyeket te keresel. Én is segítek neked szívesen keresni, kozben pedig toltsd ki ezt és semmi akadálya nem lesz, hogy kapásbol ki is vehesd azt, amelyik megtetszik. - azzal a kezébe nyomtam egy jelentkezési ívet és neki álltam az egyik polcon kutakodni. Elore tudtam hol keressem a konyveket, de nagyon furcsa lett vola, ha egy ekkora helyen elsore megtalálom...

*Rögtön neki is láttam kitölteni a kezembe került ívet vagy minek mondják. Az igazat megvallva nem igazán értek az ilyen kifejezésekhez. Mistique nagyon vices látványt nyújtott, ahogy a könyveknél keresgélt. Átnyújtom a lánynak a kitöltött papírt, ő jobban ért hozzá, hogy mit kell utánna kezdeni vele. Mikor kihúztam az egyik könyvet egy hatalmas könyvstóc közepéről (megjegyzem, háromszor akkora volt a könyvkupac, mint én) először megremegett a könyvtorony, majd miután egy kicsit vártam vele, azt hittem, minden oké, erre rámborult az egész. Jó hangosat sikítottam ijedtemben. Gondolom vicces látványt nyújt, hogy be vagyok terítve egy halom könyvvel.*

Mikozben Sora irogatta a dolgokat, én lassan kezdtem ráakadni a nekem kello konyvekre. Szép kis kupacot gyujtottem ossze beloluk, majd az egyik asztalhoz vittem. Mikor visszafordultam a kislány a kezembe nyomta a kitoltott papírt, majd ujra a konyvek kozé vetette magát. Én elore mentem, átadtam a holgynek a papírt, majd megkaptam a Seriu névre fémjelzett kártyát. Ekkor sikoltást hallottam. Tudtam mi tortént, ezért gyorsan oda szaladtam. A lánynak nem esett baja, de egy konyv csunyán koppant a fején:
-Te jo ég Sora, rendben vagy? Ugye nem utotted meg magadat? - és még én vagyok szerencsétlen néha. Lehajoltam majd kihuztam a lányt a kupac alol. Kozben szemrehányoan néztem az egyik mellette állo tisztre: - Legkozelebb csak azután borítson fel egy tornyot, ha megbizonyosodott rola, hogy tényleg nincs alatta senki. Szemmel láthatoan a lélekenergia érzékelés nem az erossége. Ha már maga okozta a galibát, legalább segítsen kiszabadítani szegény lányt! - csattantam fel. A férfi még mindig álmos képpel nézett felém, ezek szerint nem bírja elhinni, hogy valaki is meglátta mit tett. Na mindegy legalább a rakodás nem a mi dolgunk lesz.
-Sora megtaláltam az általad keresett konyveket. Ott van mind azon az asztalon. Ki kell még keresni melyikben is szerepel Hitsugaya Toushiro. Viszont lenne egy kérésem hozzád, ha kovetkezore ide josz kérj meg, hogy kísérjelek el. Sajnos az itt dolgozok nem szívlelik a gyerekeket, mivel valaki osszekente kakaoval a mesekonyvek nagy részét...

- Semmi bajom nincs, köszönöm*mondam mosolyogva, miután kisegítettek a könyvkupac alól. Kissé émelygő állapotban vagyok, néhány könyv nagyot koppant a fejemen. Mikor Mistique mondja, hogy ráakadt a könyvekre, amiket kerestünk, felcsillan a szemem*-De jó!*azonnal rohanok is belevetni magam a könyvekbe*- Rendben, ígérem, szólok, ha ide szeretnék jönni.*mondom, miközben már a harmadik könyvet böngészem.*
-Tarataratara...aha, megvagy!*mondom, miután vagy tizedszerre is meggyőződök arról, hogy megtaláltam a megfelelő könyvet. Elég réginek lászik, majd vigyázni fogok rá.*-Meg is találtam.*mondom Mistique-nak, és felmutatom a bordó, keményfedeles, jó vastag könyvet.*

Hihetetlen, csunya kis balesete volt, de nem érdekli. Ezek szerint nem ez az elso alkalom, hogy beveri a fejét. Mondjuk ez nem is csoda, egy ilyen gyerek nyilván gyakran szenved séruléseket. Bár oszintén orulok neki, hogy nem sírja el magát rajta. Az anyáskodo szerep a nyafogos kisgyerek mellett soha nem ment nekem. Sokkal jobban szerettem az onállo, ugyanakkor a jo szora hallgato lányokat. Szerencsémre pont egy ilyet fogtam ki.
-Orulok, hogy tudtam segíteni neked. Lassan indulnunk kellene, mielott befognak rendet rakni. Tessék itt a kártyád, ezzel ki is tudod venni a konyvet. - tobbit meg valaki majd visszateszi a helyére. De nem én leszek az, biztosan. Lassan elkezdtem a kijárat felé terelgetni a lányt. A pultnál ulo holgyet leváltották, az uj egy perc alatt beutotte a kodot és elengedett minket.
-Jut eszembe, elfelejtettunk neked szobát választani. Menjunk és keressunk egy szépet, mielott az osszeset lefoglalják. Utána ha akarod megmutatom az enyémet is. - ujabb biztato mosolyt kuldtem felé.

//te választasz a hálotermekhez írsz, vagy még ide egyet//

Mikor oda értem akkor rögtön végig rohantam a polcok között és észrevettem hogy mind olyan amit olvastam.
-NA ne már ezt mind olvastam.
Búsan kimentem a könyvtárból és elkezdtem sétálgatni újra az utcán.

//Kedves Kazuma! Arra kérnélek, hogy postodhoz még írj legalább egy sort, mivel nem felel meg a minimum 5 soros kritériumnak. Ha ezt nem teszed, a postod törlésre kerül! - Shihouin Yoruichi, admin//