//Buli, buli, buli//

Mistique nevetni kezd.
-Mintha magamat hallanám... - Magyarázza amint egy kis levegőhöz jut.
- Tudod a hadnagy ma rám is mindenféle feladatokat osztott büntetés gyanánt, de a nekem nem tetszőket hagytam a francba. Utána pedig kilógtam a városba. Ha keresni kezdene, most akkor sem tudna visszaparancsolni az osztaghoz. Mindenesetre nem lennék a helyében annak, akit utánam küld. Megtalálni nem fog az 100%, és amilyen lobbanékony Suwun végül vele végeztet el mindent... - Foglalja össze a tényeket.
- ...És veled mi jó történt mióta utoljára találkoztunk?- Kérdem a lánytól vigyorogva.
-Hát azok kívül semmi, hogy sikeresen újra borsot törtem a hadnagy orra alá. Sajnos Ciara mikor nem figyeltem rá, pont az ő szobájába lógott be, ráadásul tönkre tette a berendezés felét. Ami a legjobb az egészben, az pedig, hogy nem kapta el és az osztag azóta sem tudja mi is történt. - Meséli a hét eseményeit röviden, én meg csak vigyorgok ezerrel. Na látom kicsit hasonlítunk mert ő is előszeretettel kerüli a papírmunkát, ha van egy kis lehetősége rá akkor ő is inkább csak lazít.
-Amúgy őszintén remélem nem haragszol rám a múltkori miatt. - Mondja nekem. Én hátrahajtott fejjel halhatom majd egy kis szünet után válaszolok neki.
- Nos nemigazán értem, hogy mire gondolsz, de tudod én nagyon jól szórakoztam veled. Rég volt ennyire jó ellenfelem.- Mondom és egy nagy nyújtózás után visszadőlök a pad támlájára és behunyom a szememet, közben hallgatom, ahogy a fák levelei suhognak az enyhe szélben és a parkban mászkálnak az emberek. Ami azt illet ez sok ezerszer jobb mint az a dohos iroda, ahol nincs más csak papír zörgés. Kezemet végighúztam az arcomon és elhessegettem az iroda emlékét, majd előredőltem és a lányra néztem.
- Nincs kedved sétálni egy kicsit?- Kérdezem tőle.

//Buli, buli, buli//

Nos ugy tunik igazam volt, nem kapott idegbajt, hogy képes vagyok tonkretenni az osztagom hadnagyát. Inkább csak jot nevetett rajta. Mondjuk ehhez nem kell nagyon megeroltetnie magát az embernek, elvégre Suwun rossz híre messzire terjed.
-Nos Ciara nem éppen a jo viselkedés minta példánya, de ha valakivel ki akarsz szurni, hibátlanul elvégzi a feladatot. - ami annyit tesz, hogy bármilyen helyiségbol képes minden megeroltetés nélkul csatateret csinálni, utána pedig nyom nélkul eltunni. Utána felnéztem az égre, amely most hibátlan halványkék volt. Kozben pedig megint elkezdtem azon agyalni, hogy mivel si toltsem a délután maradékát.
Ahogy sejtettem, Takeshi még mindig nem fedezte fel, hogy a velem valo harc kénytelen-kelletlen orok emléku marad a nem elovigyázatos shinigamik számára. Na jo akkor ideje tájékoztatni rola, hogy hiába reménykedik benne, engem soha az életben nem fog elfelejteni. Ha emiatt megharagszik rám akkor megértem, bár szerintem o nem pont az a sértodos típus. A legtobb pasi egyáltalán nem bánja, ha ott marad rajta az ismertetojegyem, kivétel Mr. Nok bálványa. De rajta kívul még tényleg senki nem kapott tole rohamot, ugyhogy fel a fejjel és ideje tájékoztatni a fejleményekrol.
-Orommel hallom ezt. Valojában én is nagyon jol szorakoztam, és el kell ismernem te voltál hetek ota az elso, aki valoban meg tudott dolgoztatni. - na jo és akkor most jon a hideg zuhany - Csak nem tudom, neked feltunt-e, de a velem valo harcnak maradnak nem tul kellemes emlékei. Nem, nem a lassuságra gondolok, mivel az két ora után elveszti a hatását. - vágtam rá, mikor szemmel láthatoan kozbe akart szolni. - Csak Yurei Kouji nem tartozik éppen a legkedvesebb kardok kozé. Máig sem tudom miért, de van a pengéjén végig egy enyhe méreg. A testre nem ártalmas, de a hegeket nem hagyja eltunni. Ha jobban megnézed, hidd el meg fogod találni minden vágásom nyomát. - vallottam be a kis viccemet. De a multkori harcnál tényleg nem tudtam erre figyelmeztetni. A méreg csak az elso 10 perc alatt semlegesítheto, utána nem. És mi jo pár orán át lefoglaltuk a másikat. Ezután a gondolataimba mélyedtem, amíg ki nem zokkentett onnan a hangja:
- Nincs kedved sétálni egy kicsit? - jott a kérdés.
-Nos miért is ne? - most ugyis rengeteg idom van, és Ciara is lassan el fogja unni a fekvést. Akkor meg egy kis séta nem árthat meg. Azzal felugrottam és megvártam, amíg o is osszeszedi magát. - Merre menjunk? - teszem fel a kérdést, mivel nekem jelenleg teljesen mindegy ez, és hagyom, hogy az inányt o válassza meg...

//Buli, buli, buli//

- Nos nemigazán értem, hogy mire gondolsz, de tudod én nagyon jól szórakoztam veled. Rég volt ennyire jó ellenfelem.-
A lány az eget bámulta majd egy kis gondolkodás után megszólalt.
-Örömmel hallom ezt. Valójában én is nagyon jól szórakoztam, és el kell ismernem te voltál hetek óta az első, aki valóban meg tudott dolgoztatni. - Kis szünetet tart és folytatja.
- Csak nem tudom, neked feltűnt-e, de a velem való harcnak maradnak nem túl kellemes emlékei. Nem, nem a lassúságra gondolok, mivel az két óra után elveszti a hatását. - Magyarázta, én pont mondani akartam valamit a dologra, de mielőtt még bármit mondhattam volna folytatta.
- Csak Yurei Kouji nem tartozik éppen a legkedvesebb kardok közé. Máig sem tudom miért, de van a pengéjén végig egy enyhe méreg. A testre nem ártalmas, de a hegeket nem hagyja eltűnni. Ha jobban megnézed, hidd el meg fogod találni minden vágásom nyomát. - Mondja.
-Nos ezt már én is észrevettem, de nemigazán zavarnak. - Egy kissé el is vigyorodok a dolgon és egy nagy nyújtózás után visszadőlök a pad támlájára és behunyom a szememet, közben hallgatom, ahogy a fák levelei suhognak az enyhe szélben és a parkban mászkálnak az emberek. Kezemet végighúztam az arcomon és elhessegettem az iroda emlékét, majd előredőltem és a lányra néztem.
- Nincs kedved sétálni egy kicsit? -Kérdezem tőle. Amivel kissé kizökkentem a gondolataiból.
-Nos miért is ne? - Mondta habozás nélkül és felpattant a padról és megvárta, hogy én is felálljak.
- Merre menjünk? - Miután én is elhagytam a padot, zsebre vágtam kezeimet és csak álltam egy kicsit a pad előtt amíg kitaláltam valami jó szórakozási lehetőséggel megáldott úti célt. Aztán hirtelen megjelent az isteni gondolat fejemben, amit meg is osztottam a lánnyal.
- Felejtsük el a sétát. Mit szólnál egy kis tengerparti bulizáshoz? Ha benne vagy, akkor szegy össze annyi embert amennyit csak tudsz és egy olyan jó óra múlva találkozzunk lent a parton, ja és ne felejtsétek el a fürdőruhát meg a kaját sem mert anélkül elég lapos lesz a dolog.- Mondom, Mistique rábólint és mind a ketten elindulunk össze szedni az embereket. Én shunpo sebességgel repesztettem át a városon, menetközben sikerült fixálnom egy nagy bungalót a parton, innen egyenesen a Kenpachi ivójába, ahol gyorsan megoldottam a nagy mennyiségű pia leszállítását az imént szerzett épülethez. Most már csak valami megfelelő zajforrást kell szerezni és kész is minden a tökéletes lazulós naphoz. Majdnem tizenöt percen keresztül kóvályogtam a városban mire sikerült beszereznem a hangtechnikát és leküldetni a partra. Mivel már csak max egy fél órám volt ezért hazasprinteltem és bevágódtam a szobám ajtaján és nekiálltam feltúrni a szekrényt a fürdőgatyám után kutatva. Mikor végre megtaláltam gyorsan átvedlettem valami strandhoz jobban passzoló holmiba és összeszedtem az összes zeneanyagot a szobából, amit csak találtam, majd az egészet belerámoltam egy sporttáskába ami akkor találtam a szekrényben amikor a gatyát kerestem. Mindezek után vállamra kaptam a jól megrakott táskát és már indultam is kifelé, hogy össze szedjek egykét embert a bulira a maradék ídőben.

//Folytatás a Soul Society .:. Tengerpart .:.-on//