Élveztem a csókot, és boldogan bújtam hozzá Yukéhoz. Szinte elképzelhetetlenül boldog voltam jelen pillanatban, örültem, hogy itt van mellettem... Illetve jelen pillanatban alattam. Gyorsan leevickéltem róla, mert nem akartam se megbotránkoztatni a népet, se Yuke terhére lenni... Pirulva pislogtam rá, majd megköszörültem a torkom.
- Az jó, ha nem vagyok teljesen reménytelen. - arcomat az övéhez érintettem. - Én is szeretlek téged... - pusziltam meg az arcát, majd felálltam, és kinyújtóztam. Élveztem a hűsítő szellőt, és felsóhajtottam. Jó lenne megmártózni a vízben... Vetettem egy vágyakozó pillantást a vízre, majd egy másikat Yukéra. Persze nem volt kérdéses, hogy melyiküket választom, de jó lenne Yukét visszacsábítani a vízbe. - Nincs kedved úszni egyet... velem? - néztem rá remánykedve, majd lasssan hátrálni kezdtem a víz felé. Majd megfordultam, és szaladni kezdtem, majd egy ugrással a vízbe vetettem magamat. Tisztában voltam vele, hogy ha akar, leelőz mindenféle nehézség nélkül. Felbukkantam a felszínen, mély levegőt vettem, majd lebuktam a víz alá, és úszni kezdtem. Egyenesen lefelé, mert megláttam egy szép követ, amit meg akartam szerezni Yukénak... Nem tudtam, észrevette-e, hogy már jóideje nem bukkantam fel a vízfelszínen. Mindig is úgy elvoltam a vízben, mintha egyik ősöm hal lenne...

Végülis Yuke leúszott utánnam, én pedig megfordultam. Itt történt egy apróbb pirulásra ösztökélő véletlen cselekvés. Kedvesem véletlen letapizott, én pedig alaposan elpirultam. Ami őt illeti, felúszott levegőért, vagy nem is tudom miért... én pedig alaposan pirulva folytattam keresési tevékenységemet, míg megtaláltam azt a színes kis követ. Reméltem tetszeni fog neki, bár nem tudom, nem vágja-e majd hozzám. Kissé aggódva fordultam a vízfelszín felé, és kezdtem el felfelé úszni, majd megálltam. Igaz, nem önszántamból... valami növény tekeredett a lábamra. A bennem előtörő pénik hatására elvesztettem egyensúlyom, és a testem hirtelen elhasznált minden levegőt, amit elraktároztam. Lefordultam, és igyekeztem letépni a növényt a lábamról. Majd félperces küzdelem után sikerült is, csakhogy a növény elég komisz fajta volt, és alaposan megvágta a lábam. Mint a lándzsafű... vagymi... Gyorsan evickéltem felfelé, és kiúsztam a parta. A lábamon ejtett seb bőségesen vérzett, és a sós víz csak rontott a helyzeten. Könnybelábadt szemmel nyomtam a sebre a törülközőt, és pislogtam Yukéra. A neki szerzett ajándék mellettem hevert. Megfogtam, felé nyújtottam:
- Tessék, ezt neked vadásztam. Egy aljas növény a vérem vette érte. - mosolyogtam rá, próbáltam vidámnak tűnni. Ha tetszik neki, akkor az is leszek... Közben sanda pillantást vetettem sérült lábamra, és meglepve állapítottam meg, h csúnyán meg lettem vágva, és a fehér , vékony törülközőt már át is véreztem.... Hanyagul rátekertem teljesen a ruhadarabot, és úgy döntöttem, eláll, ha akar. Én szerelmemet szeléltem kíváncsian, hogy tetszi-e neki az a kő.

Teljességgel meghatódtam látva Yuke gondoskodását, és mikor mellém feküdt, megsimogattam az arcát, és meg is csókoltam. Nagyon hálás voltam neki, hogy ennyit törődik velem. Nem is igazán mertem megszólalni, mert attól tartottam, hogy akkor felébredek... Ráhajtottam a fejem a mellkasára, és lehunytam a szemem. Kezemmel megfogtam az ő ép kezét, és felsóhajtottam. Élveztem, ahogy a szél lassan megszáratja a hajamat. Arra gondoltam, hogy eddig hiába mutattam a barátok felé a kedves, vidám arcom, sosem voltam az... Annyira egyszerű megjátszani magamat, észre sem veszik sokan az álarcot, amit ügyesen húzok magamra, ha valaki túl hozzám közeli kérdést tesz fel. Szomorú voltam sokáig, most mégsem kellett színlelnem magam... Tényleg boldog voltam, mióta mellette vagyok... Ekkor jöttem rá, hogy kezdek éhes lenni...
- Mondd csak, mikorra terveed a kajacsinálást? - fúrom a fejem a nyákához, és megpuszilom.

Az előzmények olvashatók ugyanezen a címen itt.
//Buli, buli, buli//

Miután a holmimat össze szedve kirontottam a szobából úgy döntöttem, hogy benézek még Ayumihoz hátha itthon van és ráér egy kis bulizásra, ezzel vágtam egy hátra arcot és már mentem is a szobájához. Egy fél perccel később már az ajtaja előtt voltam és finoman, hogy azért az ajtó ne essen ki a helyéről bekopogtam. Bentről valami kis motoszkálást lehetett hallani majd kinyílt az ajtó.
- Hali. Bocs, hogy csak így rád török, de úgy gondoltam, hogy megkérdezlek. Nincs kedved lejönni a strandra? Ha van akkor vegyél fel egy fürdőrucit meg fölé valami laza holmit aztán menyünk.- Mivel Ayumi gondolkodás nélkül rávágta a választ amit vártam. Addig is amíg átöltözött én leültem az egyik székre és vártam amíg elkészült.
-Ha van valami jó zenéd, akkor azt hozzad mert leszünk egy páran és a jó bulihoz kell zene is. Én mondjuk hoztam magammal, de minél nagyobb a választék, annál jobb.- Itt tartok egy kis szünetet mert Ayumi végzett az átöltözéssel.
- Jah és ha van valaki akit még szeretnél vinni, akkor azt gyorsan szedjük össze aztán irány a tengerpart.- Mondom miközben mindketten elhagyjuk a szobát és irányba veszük a következő uticélt.

//Buli, buli, buli//

Takeshi otlete teljesen felvillanyozott, nem is gondoltam volna erre. De most már biztos, hogy a ma esti szorakozásom megvan, ráadásul még csak meg sem kell eroltetnem magamat. Eloszor is elkoszontem, majd megidéztem pár pokollepkét, melyben értesítettem az ismeroseimet, hogy bulit tervezunk a tengerpartra, aki akar, johet. Remélem el tudnak szabadulni.
Ezután célba vettem Kempachi ivoját és beszereztem egy adag sakét is. Elvégre az biztos, hogy mellettem nem lehet kihagyni az ivoversenyt. Remélem azért nem fogom ki a legjobb alkohol turoképességu bandát. Haza érve elő varázsoltam a piros bikinimet, felvettem, majd folé egy szürke ruhát, ami sejtelmesen hasonlít a harcokban használthoz. Még kikerestem a strandpapucsokat, majd egy pokrocot is. Nem tul nehéz, ártani nem árthat. Nem tudtam pontosan mennyien fognak eljonni, de szerintem senki nem hagyná ki a logást. Mindenesetre nagyobb táskát viszek, hogy ne felejtsek el semmit. Belpakoltam a torolkozomet, meg a piát. Még kifelé menet a konyhárol beszereztem egy adag kaját, mivel ha én foztem volna, az maga lenne a katasztrofa. Ciara természetesen nem akart kimaradni a jobol, és jokora hisztit csapott mikor otthon akartam hagyni. Ugy fél ora után megelégeltem ezt, ezért megengedtem, hogy velem jojjon, persze csak a szokásos szabályok mellett.
Mikor oda értem, láttam, hogy nem én vagyok az elso, de nem is az utolso. Hála az égnem nem voltak még sokan, az azért nagyon ciki lett volna, ha pont a foszervezo érkezik jokora késéssel. Odamentem a kis csoporthoz, majd bemutatkoztam látva, hogy a felét nem ismerem legalább.
-Hello! Akik nem ismernek, Yurenai Mistique vagyok a 10. osztagbol. Remélem nem késtem el nagyon! - mondom mikozben kicsit szemugyre vettem az itt lévoket. Páran furán méregettek engem, vagy a mellettem uldogélo karakált, akit nem tudtam lerázni magamrol. Mindenestre ez a buli ideje, szoval nem zavarhatja oket, ha az árnyékban fog ucsorogni. Na jo max. engem zargatni, de az már megint nem az ő dolguk lesz. De azért megnyugtatok mindenkit. - Jaj o pedig Ciara, nem kell tole félni, senkit nem bánt. - mutattam be, majd szemugyre vettem a kornyéken. Jo páran tartottam még erre, amit nem bántam. Ragyogo mosollyal fordultam a legkozelebb eso ismeros felé, mikozben reméltem, hogy mindenki el tud jonni. Minnél tobben vagyunk annál jobb lesz... foleg, ha a kapitányok nem szereznek rola tudomást.

//Buli, buli, buli//

Miután én, Ayumi és Matsuki felszedtünk még egy embert megindultunk a part felé, ahol valószínűleg mivel egész jó időt futottunk mi leszünk az elsők. Egy kis bolyongás után megtaláltuk az épületet amit lefoglaltam. Kicsit körbenéztem, hogy minden megvan-e a bulihoz. Kint a teraszon ott álltak a bazinagy hangfalak meg az erősítő és minden más hangtechnika, mikor beléptem az épület belsejébe kellemes hűvös levegő csapta meg az arcomat. Belülről az épület kicsit olyan volt mint egy nagy büfé lenne, voltak bent jó nagy asztalok székekkel ahol az egész bagázs könnyedén elférhet. Kicsit tovább mentem és megkerestem a mosdót, szerencsére volt külön férfi, női aminek azért örülni fog mindenki akit hív a természet. Kicsit arrébb megtaláltam a konyhát, ahol egy kisebb szívrohamot kaptam, amikor megláttam az ott kipakolt pia menyiséget, ami igencsak jelentős volt illetve a szintén ott tartózkodó Zaraki Kenpachit.
-Na mit nézel Takeshi, csak nem gondoltad, hogy csak azért adok nektek piát mert jó fej vagyok ugye?- Mondja egy letörölhetetlen vigyorral a képén.
-Természetesen ezt azért én sem gondoltam rólad, pont ezért kérnélek meg arra, hogy igyekezz magadat visszafojtani és inkább szórakozz kicsit, majd holnap lejátsszuk ezt a mecset.- Valamiért mindig ez van ha kérek egy szívességet, na nem baj akkor holnaptól számítva lesz egy kis időm haverokat szerezni a 4.osztagnál. Ezután kimegyek és hagyom az öreget hagy főzzön nekünk valamit ebédre. Miután kimentem a házból találkoztam Mistiqueval is aki pont most érkezett.
-Hello! Akik nem ismernek, Yurenai Mistique vagyok a 10. osztagból. Remélem nem késtem el nagyon! - Mutatkozik be a többieknek.
- Jaj o pedig Ciara, nem kell tőle félni, senkit nem bánt. - Mondja miután észrevette, hogy egyesek furcsállták a házi kedvencét.
- Heló Mistique, mi a helyzet? - Kérdezem és közben odafordulok a többiekhez is.
-A holmitokat nyugodtan pakoljátok le a házban, amíg a többiek megjönnek.- mondom és a ház felé mutatok. Közben megfigyeltem, hogy a Kodama gyerek nemigazán tud ellazulni mint a többiek és látszott rajta, hogy le szeretne lépni. Az ő képességeiről nem volt semmi elképzelésem, hogy vajon milyenek is, de azt tudtam, hogy a jelenlevők között csak Mistique tudja szemmel követni a shunpomat. Legalábbis Ayumin nem tapasztaltam, hogy végig figyelné a mozgásom. Matsuki, hát ő meg megint egy másik tészta. Mindenesre a srác meglátta a lehetőséget a távozásra és egy shunpóval arrébb ugrott. Ami azt illeti nem volt nehéz szemmel követni a mozgását. szinte vele egy időben én is shunpoztam egyet és mire a srác meglát, hogy hátranézzen neme vette észre valaki én már ott álltam előtte kezemben két üveg hideg sörrel. Mikor visszanézet igencsak meglepődött, hogy hogy szúrtam ki és derültem elé, úgy hogy még piát is volt időm hozni magammal. Én mondjuk nem sokat törődtem azzal, hogy milyen képet vág az egyik sört odanyújtottam neki.
-Remélem szereted, még jó hideg.- Majd mellélépek és odaadom neki az itali.
-Jah és én a saját testi épséged érdekében nem ajánlom, hogy lelépj.- Mondom, amit valószínűleg fenyegetésnek vélt, ezt látva gyorsan megmagyaráztam neki a helyzet állását.
-Nyugi, nyugi mindössze arról van szó, hogy Kenpachi főz és ha lelépsz mielőtt ettél volna a kajájából akkor már nem biztos, hogy a 4.osztag segíteni fog tudni rajtad... vagy ami marad belőled az nem biztos, hogy szép látvány lesz. De nem kell aggódni, mert szerencsére Zaraki Kenpachi legalább olyan jó szakács is mint amilyen erős.- Fejezem be majd egy nagyot húzok a sörömből és elindulok vissza a házhoz, hogy berakjak valami jó kis zenét a lejátszóba. Egy kis ideig eltartott amíg kibányásztam a rengeteg király zenét a sporttáskámból, de a végén sikerült és már dübögött is a zene ezerrel.