Megszeppenve tudatosul benne hogy mind a három vaizard születésnapja egybeesik. Nem szokása hallgatózni, de talán az előbbi diskurálásnak köszönhető, hogy nem másnap kellett szégyenkezve megtudnia a történéseket. Persze égett rendesen a képéről a bőr, hogy már egy ideje egy helyen él a többiekkel, mégsem tudta megjegyezni egyikük születésnapját sem. Ahogy végez a mosogatással, felsiet szobájába, ráhuppan ágyára, s az ablakból bámul a semmibe. Próbál valami meglepetést kitalálni a vaizardok számára.
-Hm... vegyük sorba őket...-kezd bele halk monológjába -Van nekünk egy Shun, egy Shiori és egy Yuusuke... Shunról mit is lehet tudni... mondjuk, dohányzik... és mintha egyszer kétszer láttam volna rajzolni unalmas óráiban... Mi lenne, ha kapna tőlem egy cigarettatartót? Ezaz, ez jó ötlet!-csettint egyet, majd gondolatban a három emberke közül, Shun-t kipipálja.-Aztán, Shiori... szerintem örülne valami szép, lányos dolognak... mondjuk valami édesség? Áh, nem, nem, ezt a részt ráhagyom Masakira...-kuncog egy sort-De akkor mit is kéne? Egy virág, szép kaspóval? Hm, azt hiszem tudom, hol keressem!-a második vaizard is ki lett pipálva, viszont a legtöbb fejtörést mindenképp a végére akarta hagyni.-Hm, na igen, Yuusuke... Voltaképp alig ismerem, talán ha futólag találkoztam vele... Azt hiszem egy kedves üdvözlőlapot adok neki... már ha velünk lesz ma...
Egy percet sem vesztegetve indult neki beszerző túrájának. Gyorsan magára kapta kabátját, s egy sálat kötve a nyakába, a lehető legcsöndesebben próbált kiszökni az épületből. Tudta jól, hol nézzen körül legelsőnek. Hol máshol, mint Kisuke boltjában. Mikor elért a boltig, az ajtón belépve, megcsörrent a szokásos csengőcske.
-Áh, üdvözlöm, Kisasszony!
-Jó napot, Kisuke! ^^
-Nohát, Sachiko-kisasszony? Egy percig meg sem ismertem! Magácska változott!
-Ugyan, dehogy, csak már rég látott!
-És minek köszönhetem, hogy a kisasszony felénk tévedt?
-Ajándékot keresek...
-Mire gondolt pontosan?
-Hát... egy szép, díszes cigarettatartóra gondoltam.
-Hm, hm... meglátjuk mit tehetünk az ügy érdekében! Addig, kérem, foglaljon helyet!-rejtőzött legyezője mögé, majd eltűnt a raktárban. Szépen szót fogadva lehuppant az egyik székre, és nézelődött.
-Itt is volnék!
-Sikerült valamit találnia?
-Esetleg ez?-mutatta előre Sachikonak az aranyos dobozkát-Igaz, mi nem cigarettát tartottunk benne, de a funkciónak megfelel!
-Áh, ez szuper! Nagyon szép a minta rajta! *.*-majd kicsattant az örömtől. Fizetés után, rögtön ment tovább, egyenesen a nem is olyan messze eső virágbolthoz. Egy kicsit el is bambult ott, hiszen imádta a virágokat. Mivel már őszies volt a hangulat és az idő is, ezért egy élénk színű virágot választott. Egy rózsaszínes kaspót vásárolt mellé. Kosarába, a dobozka mellé óvatosan belerakta, és a polcról még levett egy üdvözlőlapot.

Visszaérve a rejtekhelyre, bekommandózva a szobájába, szépen összekészítette a meglepetéseket. Mivel a nappaliban nem találta a többieket, ezért úgy határozott a születésnaposok szobájába kukkant be. Shun szobájával kezdte és pont bele is trafált. Már egy elég nagy társaság volt jelen a helyiségben, kissé szégyenlősen belépett.
-Sziasztok! Ejnye, megint miért morogsz, Masaki? Tessék szépen, nyugodtan maradni! ^^-kezdi el csitítgatni a fújtató bikát, reménykedve abban, hogy nem fogják a haját leordítani a fejéről. Utat törve magának, egyenesen a két szülinapos elé lépett.
-Shiori, Shun. Boldog születésnapot kívánok! És remélem még megannyi születésnapban lesz részetek, éljetek sokáig! ^^ Tessék, itt van a meglepitek! ^^-adta a kezükbe az ajándékokat.

//Apokalipszis készülőben, háromszoros szülinap vizardéknál//

*Fejét megvakarva fordul végül vissza az ablakból szobájába, de hátát még mindig a párkánynak támasztja, karjait pedig keresztbe fonja, úgy szemléli a további fejleményeket egyre mogorvább tekintettel. Elvégre miért is Shun saját területén faggatja Yasu a magánéletéről? Mint valami fiatalkorú Watson - Sherlock Holmes pedig ez alapján valószínűleg Masaki lenne...*
~ Emlegetett szamár... ~
*Húzza fel szemöldökét a gondolatai után a valóságban is megjelenő vizard láttán, és magában ígéretet tesz: legközelebb mellőzi társai emlegetését, amennyiben ez azzal jár, hogy az említett személyek pillanatokon belül megjelennek szobájában.*
- Díjaznám, ha feltápászkodnál a szőnyegemről...
*Dörzsöli meg homlokát lemondóan, és már éppen indulna is felrugdosni a féltett berendezésről Masakit, amikor újabb látogató érkezik Miria személyében. Ez a tény pedig ott marasztalja inkább a párkánynál - az ablak mellett legalább kap levegőt, ha túlságosan felhúzza a minden bizonnyal létra-ősökkel rendelkező vizard.*
- Szia neked is...
*Köszönti az érkezőt, egyre jobban beletörődve abba, hogy ha továbbra is így marad az egy percre jutó látogatók száma, hamarosan egy lépésnyi hely sem lesz a helyiségben.*
- VÁÁÁ!
*Ugrik egy hatalmasat ijedtében, majd azzal a lendülettel fellöki a közelében lévő széket és kapaszkodik teljes erőből a mellette lévő asztallapba, amikor háta mögül mocorgást hall. Nem számított arra, hogy még az ablakon keresztül is ostrom alá veszi valaki a szobát...*
- René? Renééé!
*Tárgyalja le magával néhány másodperc alatt az érkező kilétét, bamba arckifejezést vágva. Szóval ezért érdeklődött olyan hevesen a raktár alaprajzával kapcsolatosan legutóbb... Bár azt azért nem gondolta volna, hogy képes lesz az ablakon keresztül meglátogatni.*
- Kö-köszönöm...
*Válaszol megszeppenten és fülig elvörösödve, amikor az ajándékokat megkapja. Szinte eltűnik a virágcsokor és a torta mögött, ahogy fél szemmel vázát keres. Kis idő múlva végül észrevesz az egyik polcon egy megfelelő edényt, és fejével lendületesen abba az irányba biccentgetve igyekszik a többiek tudtára adni, hogy valaki vegye le onnan, és segítsen beletenni a csokrot.
Ha a fenti műveletet sikeresen elintézte, akkor a tortát óvatosan az asztalra helyezi, és a kis dobozra fordítja figyelmét. Érdeklődve csomagolja ki az ajándékot, majd szóhoz sem jut a meglepetéstől kis ideig.*
- Igazán nem kellett volna...
*Suttogja végül megszeppenten, a gyűrűt és nyakláncot kezében szorongatva, talán még az előzőnél is nagyobb zavarban. Hiába no, nincs hozzászokva az ilyesmihez, pláne nagyközönség előtt... Ki tudja, meddig ácsorogna tovább szótlanul meghatottságában - nem igazán tudja kifejezni, mennyire tetszik neki az ékszerszett -, ha nem érkezne egy újabb vizard.*
- Szia, Sachiko!
*Üdvözli a lányt megkönnyebbülten, az ő ajándékát is elfogadva.*
- Milyen szép cigarettatárca!
*Veszi szemügyre a dobozkát, másik kezében még mindig az ékszereket tartva.*