HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Visitor messages | Profil | Statistics | Friends | Contact | Karakterinformáció

1 Messages from 3 on 3

  1 / 1 oldal
  1. avatar
    Kedd Júl. 12, 2011 9:11 am
    Message by Hageshii Shoukei
    [color=white][size=18] Élet:[/size][/color]
    Karakura town-ban születtem egy kedves kis kórházban. Anyám egy cégnél dolgozott irodai munkásként, apám pedig repülőgép pilóta volt. Apa ritkán tudott haza jönni, mert a munkája nagy része külföldön folyt, ezért az életem legnagyobb részét anyámmal töltöttem, de kifejezetten átlagosnak lehetett mondani az életet, és jó volt. Hat éves koromban apa repülőjét terror akció érte, és meghalt akkor tájt elkezdtem látni nagy, maszkos, lyukas mellkasú, szörnyeket, amik az embereket ették. Anyát, és engem nagy trauma ért, már nem volt jó az életem, fájdalmas általános iskolás éveimet éltem, ahol mindenki bántott leginkább lelkileg. Más voltam, mint a többiek, azt gondoltam, hogy emiatt mondanak rám mindenféle bántó dolgot. A gyenge fizikumom miatt a többiek bántottak fizikailag is.
    - [color=red] Gyere elő! Csak megverünk, és utána elmegyünk![/color]- mondta a fiú, mögötte még három nagyobb, vihorászó fiúval. Egy fa mögül lestem, hogy mikor találom meg a menekülő utat, vagy mikor kell elkezdenem a futást (amiben, hosszú távon igen jó voltam). Sajnos a második verzió jött be, észrevettek, és futni kezdtek felém, mit tehettem volna mást, én is futásnak eredtem. Néhány perc, múlva a matek tanár keresztezte az utamat. Sajnos se kitérni, se megállni nem tudtam így bele mentem, egyetemben az üldözőimmel, a körülöttem lévő társaság haragosan nézett rám főleg a tanár, akinek eltörött a keze. Néhány perc múlva már az igazgatói irodában álldogáltam, velem szemben az igazgató ült.
    - [color=white] Mégis hogy képzelted, hogy csak úgy minden szó, és figyelmeztetés nélkül bele futsz, szó szerint az egyik kollégámba, és eltöröd a kezét?[/color]- kérdezte szigorúan az igazgató. Nem volt jó hírem, mivel mindenki minden gondokozást rám fogott, ha viszont valami jót csináltam, akkor mindig magukra vették a gyerekek. Nem sok esélyt engedtem magamnak. Neccesen, de benn maradtam a suliban.
    [color=white][size=18] A Halálom napja.[/size][/color]
    Mikor anyával, a szomszédos városba tartottunk mindketten félve tekintgettünk ki az égre, és hallgattuk az autó rádiójában lévő időjárás jelentés.
    - [color=olive] Jelenleg kisebb-nagyobb széllökések várhatóak, kérjük, mindenki maradjon a házában, pontosan nem tudjuk, még hogy számíthatunk-e tornádóra![/color]- mondta a férfihang. Anya jobban rálépett a gázpedálra, és nyugtalanul tekintett előre. Egy éles víz mellett húzódó kanyarnál a szél erősebben kezdett fújni, majd egy kőre is ráment az autó. Ezek a dolgok elő segítették azt, hogy az autó neki csapódjon a vas korlátnak, majd lebukfencezzen a meredek domboldalról. Mikor megálltunk, a testem tele volt vas szilánkokkal, és vérrel. A kocsi égett, majd felrobbant, az utolsó másodperceimben, a testem felrepült az útig, majd a korlát egy kiálló darabja felnyársalta. Halott voltam.

    [color=white][size=18] Lélekként 1. fejezet.[/size][/color]

    Láttam a testem a vas korlát darabon hulla fehéren, és szürke szeműen. Végig meredtem magamon, és egy láncot pillantottam meg a mellkasomon. Nem tudtam mi az, úgyhogy nem cibáltam. Elindultam Karakura felé, egy másik autó közeledett felém, elkezdtem integetni neki, de úgy láttam, hogy nem vesz észre ezért üvölteni kezdtem felé. Mikor elért, mintha valami szellem lennék, áthaladt rajtam. Néhány óra séta után már, újra Karakurában voltam, séta közben nem figyeltem senkire, mert sejtettem, hogy ugyan az lesz, mint az autónál. Minden ember átment rajtam, szabad voltam, mint a madár, bármit megtehettem, amit akartam, csak azoktól a szörnyektől kellet tartanom. Sajnos össze is futottam egy hordával, akik elindultak felém, mit tehettem volna. Futottam, ahogy a lábam bírta. Már jó egy perce szedtem a lábam, mikor egy fekete kimonós, kardos egyén (Shinigami) jelent meg, majd néhány pillanat múlva már le is vágta a szörnyeket. Majd minden szó nélkül, a markolat végét hozzám érintette. Egy kisebb fény után, valahol máshol ébredtem.
    [color=white][size=18] Lélekként 2. fejezet.[/size][/color]
    Egy fa mellett ébredtem, az árnyéka a másik oldalon volt, így a Lelkek Világában egy alapos szembe sütéssel kezdtem. Nem túl kellemes fogadtatás. Úgy éreztem dél van, és a ruha, amit feltápászkodás után vettem észre magamon, nem volt túl kényelmes, de mivel nem találtam mást ezért, inkább nem törődtem vele. Elkezdtem sétálni valamerre, és közben bambultam a nagy (nekem akkor még „új”) világba. Alig mentem majdnem egy órát, és a távolban egy hatalmas fehér tornyot pillantottam meg, tulajdonképpen nem is nagyon érdekelt.
    - [color=blue] Hahó![/color]- üvöltöttem a semmibe, az utolsó betű elnyújtásával. Nem kaptam választ ezért, tovább sétáltam, és üvöltöztem az előbbi szavat. Néhány óra minden irányba való séta, és ordítozás után, rábukkantam, egy kissé ó divatú, és szegényes városkára, besétáltam. Nem tudtam, hogy mi ez a hely, csak azt láttam, hogy rajtam kívül még sokan mások vannak.
    ~ [color=blue] Mi van itt? Gyűlés?[/color]~ meredtem végig az ember sokaságon, akkor még nem tudtam, hogy ezek lelkek.
    - [color=blue] Basszus, de éhes vagyok![/color]- ismertettem a saját helyzetemet magam előtt, kezemmel a hasamat fogva. Elkezdtem élelem után kutatni, de nem találtam. Végül nap végére sikerül kerítenem, magamnak kaját.
    - [color=blue] Hát ezért a kajáért is megszenvedtem![/color]- mondtam magamnak, kuncogtam egy kicsit majd, mint valami trófeát a levegőbe tartottam győzedelmem díját. Lefeküdtem aludni, mikor is azonnal elaludtam. Másnap egy „pár” társaságában ébredtem, akik felettem beszélgettek.
    - [color=blue] Ki a francok maguk?![/color]- csattantam fel a kérdéssel. Összerezzentek, majd rám meredtek.
    - [color=cyan] Neked is, szép jó reggelt![/color]- mondták kórusban. Egy kis ismerkedés után elmondták, hogy mi történt, velem, és hogy miért is vagyok, éhes. Bevittek a városba, egy kis kunyhószerű képződményhez.
    - [color=cyan] Itt fogunk lakni![/cyan]- mondták kórusban, a putrira mutatva.
    - [color=blue] Maguk ketten testvérek.[/color]- kérdeztem, értetlen arccal. A testvérpár mosolyogva bólogatott. Hat év múlva, már egy jó adag balhé, és verekedéssel a hátam mögött, egy igen erős fiatalként, léptem arra a „szintre”, hogy valami fajta fényt tudtam, csinálni, ami a parancsomra pusztított. Ötvennégy balhés, csavargós, kalandos, verekedős és vándorlós élettel a hátam mögött. Már egy viszonylag nagy erővel rendelkeztem, az ezzel kapcsolatos tudás mellett. Jelentkeztem az Akadémiára.
    [color=white][size=18] Akadémiai évek.[/size][/color]
    Az akadémián, első nap már bajba, és verekedésbe keveredtem. Gyorsan levertem, az ellenfél nagyon puhány volt. Közben elgondolkodtam, hogy mennyit is változtam, mióta az életből át, léptem a lelkek világába, nagyon sokat. Nem lett jobb, dolgom attól, hogy első nap már megvertem valakit, épp ellenkezőleg, minden tanár próbált szívatni. Hat év múlva, a vizsga előtt egy hónappal, még mindig nem voltam képes Shikait elő hívni. Megkérdeztem a tanárok, és diákok nagy részét (a rossz hírem miatt nem adtak hasznos infót). Hazafelé menet, véletlenül bele mentem egy harcmániás, őrült Shinigamiba.
    - [color=white] Mi az anyád kínját akarsz, hülye gyerek?![/color]- csattant fel, a hülyéje.
    - [color=blue] Se… Semmit![/color]- mondtam idegesen, miközben a Zanpakutot szorongattam. A Shinigami előhúzta a kardját, majd rám támadott, nekem is elő kellett húznom, hogy túl, éljem, fél óra múlva torkomban a szívemmel, rettegve meredtem a férfira.
    ~ [color=blue] Nem lehet igaz, hogy egy ilyen gyengétől kikapjak![/color]~ gondoltam dühösen. A Shinigami előtt térdeltem, kezemben a katanaval, veszélyesnek éreztem. Egyszer csak egy hihetetlenül hűvös helyen találtam magamat, egy emberszabású forgó szél társaságában, egy viharos tengeren állva.
    - [color=darkblue] Végre itt vagy, már nagyon vártalak, kölyök![/color]- szólalt meg a forgó szél, én a hirtelen meglepetésre csak, furcsa nézéssel tudtam reagálni.
    - [color=blue] K… Ki vagy te?[/color]- kérdeztem értetlenkedve, és úgy látszott, hogy ettől nagyon felhergeltem, ideges lett, és bekattant.
    - [color=darkblue] Mi van?![/color]- csattant fel, majd a kezében lévő szerkezet egyik részét nekem vágta, csattanás hallatszott, két hatvan méter magas vízfal húzódott el a dobot tárgy mellett a tenyerem, amivel tompítani akartam a becsapódást, átlyukadt a vállammal egyetemben.
    - [color=darkblue] Ha olyan puhány vagy, hogy nem tudod, a nevemet akkor kinyírlak![/color]- csattant fel. Nekem a kiváló logikámmal belépés után, két perccel jött a név.
    - [color=blue] Most már elég legyen, Gufuu Fake!!![/color]- üvöltöttem rá. A szél süvíteni, kezdett, majd eltűnt a világ, amiben voltam, és már újra a Shinigami előtt térdeltem.
    - [color=white] Van még valami, amit halál előtt mondani akarsz?[/color]- kérdezte a legnagyobb nyugalommal.
    - [color=blue] Igen… Unate, Gufuu Fake![/color]- üvöltöttem, majd egy kisebb forgó szél keletkezet, egy nagy lökéssel, amitől az előttem álló bő négy métert repült, egy pillanat múlva már azt a szerkezetet fogtam amit, a kardom szellemes is fogott, így már a saját oldalamra billentettem a harc állását. Alig egy perc múlva, már a Shinigami feküdt a földön.
    - [color=blue] Lassú vagy![/color]- mondtam lenézően, majd boldogan elsétáltam. Három hónap múlva sikeresen vettem a vizsga akadályait, majd már tényleg Shinigamiként élhettem tovább kalandos életem.
  2. avatar
    Szer. Jún. 22, 2011 6:27 am
    Message by Hageshii Shoukei - Jelszó
    Elfelejtettem a jelszót ami kell az előtörténet elfogadásához, tudom hogy, ez nem indok semmire, de inkább a lényeget mondom.

    Megtudnád mondani a jelszavat?
  3. avatar
    Hétf. Jún. 20, 2011 6:01 am
    Message by Hageshii Shoukei - Jelszó
    Elfelejtettem a jelszót ami kell az előtörténet elfogadásához, tudom hogy, ez nem indok semmire, de inkább a lényeget mondom.

    Megtudnád mondani a jelszavat?
  1 / 1 oldal
Shihouin Yoruichi
avatar
Rank: Admin
Admin
Shihouin Yoruichi friends
avatar
Kuchiki Hana

Offline Offline
avatar
Ichimaru Gin

Offline Offline
avatar
Nagano Nobu

Offline Offline
avatar
Tamachi Rei

Offline Offline
avatar
Sakai Hitomi

Offline Offline
See all friends (30)