HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Extrém helyzetek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Ootoribashi Roujuurou
Admin
Admin
avatar

Male
Hozzászólások száma : 277
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 20

TémanyitásTárgy: Extrém helyzetek   Szomb. Jún. 27, 2009 9:18 am

Ebben a topikban játszhatja ki adott user a karakterét. Ebben semmi különös nem lenne, azonban csak olyan szituációt reagálhat le, ami egyáltalán nem lenne normális esetben jellemző a karijára... Ezt az alaphelyzetet a többi felhasználó választja ki, és fejlécben röviden össze kell foglalni azt.

Jó szórakozást ^^
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masaki Sachiaru
Vaizard
Vaizard
avatar

Male
Pisces Dog
Hozzászólások száma : 490
Age : 35
Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Pali sensei
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
53000/65000  (53000/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Extrém helyzetek   Hétf. Jún. 29, 2009 12:58 am

A házkirúgós sokkterápia, avagy hogy ne nősülj meg!


Értelmi szerzők:
  • Wakahisa Shun - elegáns helyen tegye tiszteletét Masaki

  • Hanabi Shiori - konkrétan az esküvő ötlete


Felépítés:
I. fejezet
Zombiképző előkészületek

II. fejezet
Mingyá kivégzés...

III. fejezet
Igen és nem tömegmészárlás!


Magyarázat:
Nevek ( I. fejezet)
aranyozott köpőcsésze; energiatakarékos izzó : Hirako Shinji - vőfély
szemét kétajtós szekrény származék : Muguruma Kensei
csicska: Kawaguchi Yasu - tanú
sárga bárányka: Otoribashi Roujuurou, Rose (- divattanácsadó)
vörös karácsonyfa; répavörös: Abarai Renji - Seiretei-i képviselet
bagós bambaképű; ködképző természeti katasztrófa : Sierashi Yuusuke
szemüveges aktakukac; sátán jobb keze; indexlámpa : Ise Nanao - esküvő szervezője
négyszemű légyölő galóca halálosztó: Ueda Tomoko - szervező aszisztense
Történet:
Három nagy hozzászólást terveztem, plusz a fejlécnek szánt tartalom ismertetőt. Az elsőt kivéve a másik két fejezet elé is tenni fogok egy névmagyarázatot, hogy lehessen ténylegesen látni ki milyen szerepet is vállal, illetve melyik jelző kire vonatkozik! Ha valamit elrontottam szóljatok és javítok!
Maga a történet Masaki Sachi és Hanabi Shiori esküvőjéről, illetve az azt megelőző felhajtásról szól. Azt hiszem többet nem is kell róla mondanom...

______________

× Stand up! Get through this alive ×
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masaki Sachiaru
Vaizard
Vaizard
avatar

Male
Pisces Dog
Hozzászólások száma : 490
Age : 35
Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Pali sensei
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
53000/65000  (53000/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Extrém helyzetek   Hétf. Jún. 29, 2009 1:16 am

A házkirúgós sokkterápia, avagy hogy ne nősülj meg!


I fejezet - Zombiképző előkészületek

„Egyre hatalmasodó kuglifejem támasztva a baszott kacsóimmal rádöbbentem napkitörést megszégyenítő retkes világossággal, hogy én ekkora hajcihőt a büdös életben nem akartam! Szóval valaki lenne olyan szentekre hajazóan kedves és lelőne?!”


Megpróbáltatásaim végeláthatatlan művészi tragédiája azzal a köcsög tettel vette kezdetét, hogy tiltott vörös kódos területre settenkedve emberölésre alkalmas sármommal bevállaltam Csernus haverom könnyező örömére a névfelvevős, örökéletes maszlagos baromságot vagyis a házasságot! Körülbelül azóta ingadozom a teljes agyzizzentség és érfelvagdalós rémálmok mezején. Na meg, felcsaptam titkárnőnek és futkorászom mindenféle felesleges műtyűrért, miközben batyunövesztős kialvatlanság kezd eluralkodni rajtam teljes zombimód felé terelgetve az áldozati jellel felmázolt homlokom. Gondolta a pireneusi buckalakó, hogy ekkora világmegváltó szarságot kerítenek a tettemből! Bár az én eltunyult következmény rátám volt szánalomtenger! Az egész retkes rongyrázós hajcihőt ráhagytam a melles népségre, akik szemrebbenés nélkül láttak neki fullra kiforgatni a baszott vagyonomból, persze azután, hogy kiheverték magát a címlapos faszom hírt! Hiába téptem a számat én mit óhajtok,mivel töröljék ki a seggüket! Ha már elszenvedője leszek az egész marhaságnak, legalább legyen beleugatásom,de mielőtt kimondhattam volna elsüllyesztették a Titanic-kal együtt az elkúrt véleményem. Minden utcai leprafészek szava eljutott hozzájuk csak éppen a két főszereplő vakerja fulladt bele az óceánba. Most is itt döglök egy köcsög hullagyárosnál! Az idegesítően vigyorgó kopasz banya mindenáron be akarja bizonyítani két terror között, bevarázsol egy kényelmetlen, mazochista gúnyába, de esküszöm a Yoda szüzességére én nyakkendőt fel nem veszek!
- Ejnye, már Masaki! - sózott rám egy gigászit aranyozott köpőcsésze. - Legalább két áruháznyi öltönyt pakoltak eléd…valamit már illene felpróbálnod. - vetette be az elvakító techinikáját, ami ellen ku*va okosan napszemüveggel védekeztem. Megeresztettem egy „kussolj kicsi csíra” nézést, majd fogtam a seggemet és rakétameghajtással távoztam retektanyáról.
- Faszomat se izgatja! Nyasgem agyhalottak! – Tömény két órás kínzókamrai szenvedés bőségesen elég volt erre a cseszettül hosszú napra. Igaz, köbö fényévekre vagyok a határidőnaplós csiricsáré bejegyzésektől amiért frankóra újabb bokán rúgást fogok kapni, de tojok rá! Próbálgasson ilyen tehénmintás idiótaságokat a szemüveges aktakukac, aki ezt az egészet rám dobta!
A kommandózó nyomoroncok elől persze nem juthattam egy köcsög saroknál tovább. Bemérve a sötét pofámat vetődtek rám és a szemét túlerőnek hála újfent a rémtanyán kötöttem ki, immár testőrség és egy kis idegesítően pittyegő ketyere társaságában. Az a kis bolhafingnyi vacakság mindenhonnan küldi a morze jeleket, így a suttyók a Holdon is rá akadnának a malacfarok módra kunkorodó sérómra. Emiatt francnak se próbálkoztam újabb szökéssel, amíg le nem húzom a budin azt a mélytengeri búvár helyzetjelzőt.
- Egy kis technika bevetése és máris mintapolgár!- paskolta meg a pofikámat, mintha valami pincsi lennék, aki hónapok után végre betanulta a „fekszik” parancsot. Szemét kétajtós szekrény származék! Rühellem ha villogtatja a mazsolányi agyát! Erre persze szép sorjában a többi fogyatékosnak is be kellett vonyítania. Húztam is befelé a strigulákat kinek hányszor fogom a golyóin használni a sokkolómat.
- De miért kellett ilyen erőszakosnak lennetek? Szegény Masaki! –
- Nyugalom, Yasu! Egy hajszála sem görbült! – pakolt a bőgőmasina orra elé egy egész orrtörlő hadsereget energiatakarékos izzó.
- Már csak az ízlés fogalmát kéne vele megismertetni. – nyomta a sódert még a magazinokkal bűvészkedő sárga bárányka is. Már csak azt nem vágtam a sarokban kussoló két zöldség miért nem röptézett semmilyen elmés beszólással. Elvégre rohadt kölcsönösen a sírba kívántuk egymást. A vörös karácsonyfával csak szópárbajozni röffentük össze, míg a bagós bambaképűvel csak pia hatására voltunk baszott nagy haverok. Inkább meresztettem bőszen a seggemet visszaosztás helyett és kaszás mintájára pillantgatva gyújtottam fel gondolatban az egész kócerájt. Aztán folytatódott az erőszakos vásári díszpintyes dzsigoló vászonba lökögetés. Még jó, hogy a sliccel nem metéltek körül a szadista állatok!
- Hoppá! Majd nem felgyújtottalak! – humorkodott a ködképző természeti katasztrófa, aki még a boltban is szétszívta az agyát. Gondolom mennyire imádta érte a megtermett tulajmamika. Úszott az összes cucca fűszagban.
- Cöh, inkább ne akard, hogy kísértselek kátránygyűjtő!-
- Nem is rossz hobbi ötlet!-
- Eeeeh…inkább zárd össze a pofád és csináld tovább a ruhafogas szereped!-
- Ne ficánkolj már aranyhalacska!- ugrottak ki a szemeim a répavörös kedveskedésétől, aki a segglyukamig rántotta fel a köcsög nadrágot.
- Ne szóljá be! És még egy ilyen akciód aztán fej nélkül fogsz rohangálni, menőarc!- másztunk egymás látókörébe túláradó ölési hajlammal. A párbajnak hamar vége szakadt, mert fejbe húztak minket újsággal.
- Ne mos veszekeni! Elő lesz a ruha! – károgott érhetetlen akcentussal a bevándorlók egyik koros gyöngyszeme, aki odáig tolta magát a langlétrán, hogy márkás genyákba öltöztette a fatökű tömeget. Kisebb kiakadt bámulás után vettük a szövegét és folytattuk a faszom megpróbáltatásomat.
Az argentín szappanopera epizódmennyiségű ruhaváltás totálra kivágták az alapból alacsony tűréshatárom, így ráböktem a kilencezredik verzióra. A nyanya lejtett egy limbótáncot örömében, szerintem a csórija már imákat regélt, hogy elhúzunk a picsába, aztán egy rühes szalaggal keresztül kasul méricskéltek és végre toszhattam egy pipát a felvágós puccparádéhoz. Igaz a ránézésre szaporodó teendőim közül ez csak kibaszottul egy volt.
- Még szerencse, hogy a mi ruhánk már megvan...-
- Jól beszélsz, Shinji!- flegmázott az égimeszelő parajlevél.
- De jobb mint Masaki-é! - kellett újra papírral elhalmozni az érzékeny lelkű csicskáját. Akinél a Duna gerjesztése se tartott sokáig. Fél perc után boldogan úszkált fényáradatban, mert ő fogdoshatott körbe azzal a számos kötéllel vagy mi a rákkal.
Vizihullák balettjét előadva vonszoltam magam az omlásveszélyes odunkba végleg elintézve a ruhászkodást, de berúgva az ajtót már akkor hajtépős hisztipicsa frászt kaptam, amikor az emeletre kagylózva észrevételeztem a visítozó feminista tömeget. Beolvadva a tetves környezetbe próbáltam veszett gyors menekülésbe fogni, de lebuktam mint Franky ha kutyakekszet próbál lenyúlni egy nyáladzó marslakó zsebéből. Tudva, hogy a kedves megszólítás csak egy baszott albérlőtől érkezhet mosolyt ragasztottam a képemre és hátra kukkoltam. Kaptam némi túlélőcsomagra alkalmas ingyen ölelést, aztán ott lettem hagyva az alvégen, mert jött a sátán jobb keze, hogy tovább keserítse a rövidülő életem a máglyahalálra kívánkozó naplójával.
- Hallom a ruhád kéthónapnyi késéssel meglett végre…- küldött felém villámcsapásra hajazó idegrángást a bagolylesőivel, majd feltűnt a színen szorgos seggnyalója a négyszemű légyölő galóca halálosztó, aki még azt is felírta hányszor megyek ki a tetves klotyóra. Elém baszva a mázsás kódexét kezdett el magyarázni mindenféle kódokat valami gaz színről meg népességről, illetve számokat is hadovált össze meg vissza. A műsort borzalmasan viselve kezdett követhetetlen tempóban rángatózni a szemöldököm, amit rövid visszaszámlálást követően orbitális ordítozás követett.
- KUSS LEGYEN A TÚRÓS SEGGŰ VÉNUSZ ANYASZOMORÍTÓ FÜLZSÍRJÁRA! A pápa se érti miről károgsz indexlámpa! Inkább toljátok lefelé emberi nyelven mi a szarról koptatjátok a pofátokat ilyen leárazós sokkos plázakurva kitartóan!-
A művészi kitörésemet követően rohadtul felvilágosítottak. Ebből nekem köbö csak annyi szűrt le a citromhámozó gógyinövendékem, hogy a mittom milyen nemespávián kóró újabb anyagi csődöt fog okozni, míg én a tetves porfészek fél lakosságát kitevő kocsonyákon csüngő szemű nyalizóktól fogom feldobni az életbiztosításom. Lelkiekben harakiri-re készülve dobtam hátast a retkes kanapén. Úgy gondoltam ideje csicsikálni a sok baszott megpróbáltatásra és bemutatok a két pattogó cafkának.
-Valaki hozzon vizet! A vőlegény elájult!- ha nem károgott volna a pokollakója kurvára nem bukok le! Ütné el a félhetes gyorsvonat!

______________

× Stand up! Get through this alive ×
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masaki Sachiaru
Vaizard
Vaizard
avatar

Male
Pisces Dog
Hozzászólások száma : 490
Age : 35
Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Pali sensei
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
53000/65000  (53000/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Extrém helyzetek   Kedd Jún. 30, 2009 2:13 am

II. fejezet - Mingyá kivégzés...

Magyarázat: (Nevek)
nyálát csorgató öleb; törpetacskó; seggdugó; törpe; rikító répalé : Kawaguchi Yasu - tanu
két szadista könyvbelező: Ueda Tomoko és Ise Nanao - szervezők
baljós árnyak mintájára megcsillanó pótszemek; naplóhoz nőtt rémség : Ise Nanao -szervező
piramis vigyor : Hirako Shinji - vőfély
béke szigete: Sachiko - tanu
gyárkémény; színesfém öntöde : Wakahisa Shun –koszorúslány
kerti törpe : pap
higgadt nőszemély: Hanabi Shiori - menyasszony
plázaszökevény pinkcsoda; bögyös bige: Elmira Guerrero – koszorúslány
házikedvenc; goromba ezüstcolostok: Atori Isuka – koszorúslány kísérő
Primadonna: Kawazoe Hanae – koszorúslány
Lila ördögfióka: Amaya Uresii – koszorúslány
majom gyerek: Maki Kenta – koszorúslány kísérő
csurkás gyogyós csitri: Yasuji Chiyoko - koszorúslány

Immáron sokadig alkalommal arra kinyitni a csipáimat, hogy egy nyálát csorgató öleb fekszik rajtam elviselhetetlenebb horror, mintha kitennének a baszott forró sivatagba, hogy keressek vízililiomot! Főleg, ha számításba veszem azt a ku*va nagy tényt, alkalmi befogadóm túlzott ferde vagyis saját bevallása szerint túláradó szeretete nem kívánatos fizikai tapírkodáshoz vezetett. És, hogy mi a frászt kerestem az álmában pantomínes szatírt alakító törpetacskónál? Nos, ez roppant kegyetlen történet! A szobámban szanaszét terpeszkedő luvnyák ugyanis elzavartak uborka földekre kapálni, egészen a gatyaszaggató cécó végig. Még a köcsög boxeremért se tolhatom be a pofámat! Azért is levegővétel engedélyt kell kérnem, hogy az ajtóm előtt szétszórhassam a bacitenyészetem egy tüsszentés képében. Egyetlen mázlija volt csak a sipítozó karmokkal felszerelt vásárlás mániákusoknak, hogy a hajvasalómat ideadták! Ha anélkül merik teleportálni a seggem én az összes ribancot megfosztom a bankkártyájától!
Levakarva magamról a piócaként tapadó seggdugót lezakóztam bedobni a kávémat. Viszont odalent olyan tömeg állt sorba alamizsnáért, hogy órákig tartott eljutnom az alig néhány köpésre virító konyhához. Útközben azért ki kellett dobnom a „takaródó van idióták” táblát, mert a siserehad alig kapott lencsevégre máris szét akart szedni, hogy mit hova, merre, meddig, kinek a képébe tömjenek be. Szerette az egom, ha kényeztetik, de azért az ilyen népes rajongás már az ő egészségére is gecire ártalmas volt. Az ő picsáját is hurcoltatni dilidokihoz meg meghaladja az államháztartásomat. Szóval bevágtam a világrekorder sprinteremet és bevetődtem a rohadtul kicsi hulladékgyűjtőbe.
- Jó reggelt, mon amour! – vágtak majd nem kupán a lendülettel, amire egy bankrabló értelmi képességével néztem fel, ha rájön, hogy lesasolta egy kamera. Elszedve a nekem szánt cuccost vigyorodtam el fogyatékos mintájára, ahogy azt folyton bemutatom az egyetlen engem elviselő élőlény társaságában.
- Valld be! Fejbe akartál vágni, hogy felébredjek! – kezdtem el megszokott módon csöpögni odaharcolva magam a fejét Diana Ross mintára rázó popsztárhoz. Kisebb nyugalomra pályázva öleltem át, de ekkor kaptam a sokkterápiás hírt, magyarul az utolsó szingli napom óramű pontossággal megszerkesztett vázlatát. Ugyanis a két szadista könyvbelező még hugyozni se hagytak a nap folyamán és egész biztos lesz még a két poros szakszervezet gyilkossal teadélutánom, ahol leosztanak, hogy a sörényemet is pocsék technikával fésülöm.
- Nem megyek kattant fószerekkel és drága csicsamicsákkal teletűzdelt roskadozó tákolmányba! – sztrájkoltam tüntetőlegesen, hiszen oltári nagy a valószínűsége a túlerő rászedne valamilyen elmés megoldással a túrabakancsom felszedésére.
- A nagy nap előtt neked is kéne találkoznod a pappal! –
- Jól van! Hívjuk ide a szent valagát! –
- Ne drámázz! Nem fog megenni! És végre valamit együtt is csinálnánk. – vetette be a leghatásosabb biológiai fegyvert, ami még az én kegyetlen lelkietlen kavicsomra is tudott hatni. Igent is nyögtem rá, némi baszott nagy színészi tehetséggel bevágott mérges pillanatot követően. Aztán kézen lettem fogva és már vonszoltak is kifelé a kurvára bevakító napsütésbe. Naná, hogy odakint már türelmetlenül toporgott a díszes kísérő brigád káoszba fojtva a kettes szám adta lehetőségeket perverzitással túlfűtött agyamban. Alig meglátva a baljós árnyak mintájára megcsillanó pótszemeket rögvest erős késztetést éreztem, hogy pánikolva meneküljek valamilyen eldugott zugba. De mire rákészültem az újabb tesiórára már a nyakamba kaptam az égi áldást szakszavak formájában. Nem tudom a naplóhoz nőtt rémség milyen nyelven tolta, de egy kani elemet sem fogott fel belőle a műholdam. Egyszerűen nem lehetett dekódolni! Az órákig tartó untató kiselőadástól illetve az akasztási kísérleteimtől a magában talaj alatti sötétséget hordozó piramis vigyor mentett meg, aki az évszázad kérdését bökte be.
- Hol is van ez a sír? –
- Sír? Én, én…- lett tele azonnal béke szigetének pelenkája, mintha atomra nem vágta volna melyik égtájra mennénk. Fél perccel később pedig beállt a globális katasztrófa riasztás legdurvább szintje. Mindenki pofázott mindenkinek, ettől meg az én agybajmérőm szökött fel megnézni mi van a marsi rokonokkal.
- Vadbarom! – kevertem le egy orbitális maflást a zűrzavar gerjesztőjének, aki legszebb számításaim szerint is a célállomás környékén kellett, hogy kikössön. Az akciómra olyan kuss támadt, hogy már én kezdtem beparázni, de aztán a törpe gumilabdává vedlett át és ugrándozott mérgezett egér módjára, mennyire fasza gyerek vagyok. A szirénázó rikító répalevet hátra hagyva lódultam neki a gigászi távnak, hogy végre kikössünk a porfészekben. Naivként abban reménykedtem ennél borzalmasabb percem úgy sem lesz, amikor a brutálisan nagy vasszörnyeteg előtt sok apró diszkógömb kezdett el villódzni és még negatív szmogfelhő is terjengett. Erős fókuszálásra késztetve bagolylesőimet a szörnyeteg kilétéről is meggyőződtem. A köcsög gyárkémény vicsorgott elégedetten a kőrengeteget támasztva. Reméltem a suttyó parasztja nem pofátlanodik be utánunk, mert aranyérzékenysége van vagy legalább kereszteződés fóbiája, de persze, hogy muszáj volt neki koptatni a száját.
- Látom a küldöttséggel légi felvételből is megnézetted a helyet. –
- Ne károgj varjú, mert forró vízbe hajítalak! – tolakodtunk szélvész gyorsan egymást pakolgatva arrébb. Én akartam elsőként berontani a rothadó ajtón. Nem hagyhattam meg az örömöt színesfém öntödének! Erre a magánszámunkra azért a glóriás osztag is hevesen reagált pedig egyetlen kibaszott ronda szó sem hagyta még el a pofámat!
- Kérlek! Amíg itt vagyunk viselkedjetek! –
- Igaza van, Sachiko-nak! –
- Ki pártján állsz, te?! – esett le az állam a béke kufferja alá és tört atomjaira a bizalmam, miközben a kiöntött szukája belökte az ajtót és tessék! Még is létezett Buddha fényes sörhasa, mivel a nyíló vackon egy lila-fekete-zöld hadtest rontott ki. A kis élősködők azonnal puzzle-t gyártottak a kapálózó áldozatukból. Elégtételt kapva mutattam be neki kedvelt ujjamat és kezdtem el a ku*va nagy vityillóban kutatni valami fehér pontként világtó alacsony tata után, de olyan retkes sötét volt, hogy majd nem orra estem a küszöbben. Úgy festett a szitu mindenre telik a csuhásoknak, csak faszom gyertyára nem. Mögöttem meg zajlott az ingyen vándorszínház legpocsékabb nyavalyája, ahol sok sípoló ringyó próbált három vérre szomjas kölköt rendre utasítani. Ehhez a füleket szigorúan baszogató fronthoz hamarosan megjött a műszakváltás is, csak éppen azt nem vágtam merről ugrált elő ennyi penészgomba. A népes tábor pedig immáron győzedelmeskedett a mitugrászok maroknyi erődje felett. Engem azonban az sokkal jobban foglalkoztatott merre lehet az elvarázsolt kerti törpénk, aki ilyen gigantikus hangzavarra sem tolta elő az ábrázatát.
- Hol van már ez a tróger? – piszkálgattam a füleimet, de úgy visszhangzott a vályogos szarság, hogy a húgy is megfagyott bennem. Aztán még valaki meg is szólalt a régi drakula filmekből ismeretes félhomályból, amitől immáron a szívem akart elhalálozni. Ráadásul a seggnyalós rizsájától az összes nem létező szőröcském égnek állt. Attól meg menten idegrángást kaptam, hogy lazán lebarátozott.
- Anyád a bará…- tapasztották be a lepcses számat, mielőtt istenkáromlás végett el nem átkoztak volna puccos párosítgatás helyett.
- Jó napot, atyám! Igen, ő lenne és nagyon boldog, hogy megismerheti magát! – rúgtak bokán, ami szokatlan volt a mindig higgadt nőszemély részéről. Némi kísérleti azonosítgatást követően pofonnal is gazdagodtam, ami gyönyörűen virított az FBI-nak, ha ujjlenyomatokra lenne ku*va sürgősen szükségük. Legalább a tilos jelzős pillantgatóimhoz passzolt a lenyomat. Amíg én jegeltem a marha nagy büszkeségem a két góré jópofiztak még egymásnak, de az alfa percek rögvest véget értek miután a plázaszökevény pinkcsoda beveretett a kurtafarkú kismalacon túl is fülrepesztő vonyításával. Persze magával rángatta hűséges házikedvencét is. Na, de itt a túristaszekciónak még javában nem volt vége. Mögöttük szépen behömpölygött egy egész Kínára elegendő menekült. Az egyikük meg jobban tátotta a száját sültgalambra várva mint a másik. A vezuv meg extra gyorsan tört ki nálam, amikor hetvenen vakuztak szembe negyven szemszögből és még a bögyös bige is a nyakamba vetődött.
- Váuuuuuuu! De édi-bédik vagytooooook! –
- Mássz arrébb tehenész lányka! – vakartam le magamról a bepörgött szukáját. Ennyivel viszont kurvára nem úsztam meg! Szép libasorban jött minden nyomoronc kiugrasztani a vállamat. Én meg éreztem, hogy ebből másnapra vagy heves gyógyszerfüggés lesz, amit még fészekfej Amy is beirigyel vagy levedelem magam a fehér puffancs abroncsa alá, de hogy valami túlélőcsomagot elém kell tolni az gecire biztos!
Alig megszabadulva a drogériából frissen szabadult ámokfutótól máris belibbent a színre Primadonna, aki azóta játszatja velem az őskori zacsimutogatós elkapót, amióta elkapta a frász, hogy bevarrják a fejem. Utána meg oxigénhiányban fulladozva küldte két emelettel arrébb a tüdőmet lila ördögfióka. Szuverénként még meg is rángatta a hajamat. A majom gyerek meg egyenesen kibérelte a retkes nyakamat magaslati lesnek, hogy onnan trutyit gyártva belőlem kukkolhasson szanaszéjjel. Azt meg már a francnak se vágtam, hogy a csurkás gyogyós csitritől minek kapok cukorkát, aminek undorító libafos színe volt. Goromba ezüstcolostokon legalább látszódott pokolra kíván, ami kölcsönös érzés volt, így ő szolgáltatta a nap pozitívumát az egész bájolgó putri küldöttség között.

______________

× Stand up! Get through this alive ×
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masaki Sachiaru
Vaizard
Vaizard
avatar

Male
Pisces Dog
Hozzászólások száma : 490
Age : 35
Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Pali sensei
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
53000/65000  (53000/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Extrém helyzetek   Kedd Jún. 30, 2009 3:15 am

- Heh! Szal itt lesz az a kicsiccsentett szarházi egodnak a nagy belépője! – veretett be lódobogást gerjesztő surranós sárgaság. Őszintén szólva még mindig fingom se volt, hogy fogunk ebből a trampliból ruhában pöffeszkedő koszorúcipelő vagy micsináló libát faragni, amikor még egy tank is csendesebben közlekedett nála. Inkább rohadt biztonsági gorillának kellett volna alkalmazni, mert a hónaljbukéjával faszom országokat lehet kirítani.
- Éjs? Te meg itt fogsz ribancos fodros tütükében riszálni! –
- Tudod ki fog riszálni, gennyláda! – repült, repült a végzetes papucs, amire kurvára ráférne egy kimerítő mosás egyenesen telibe trafálva a szentfazék képét, mivel szerencsétlenje nem volt olyan frenetikus reakciókkal megáldva mint a vaizardok nagy része.
- Te elfajzott nyomorék! Kivágtad a rabbi protkóját!- hajítottam vissza az első kezem ügyébe tévedő mártírhalált haló szarságot, amiből rohadt kocsmai verekedés alaphelyzete támadt, mivel jó köcsög vaizard módra mindenki a másik orrszőrének esett. Ez teljes arculatváltást és fojtásig tartó miseszöveg elregélésével társult. A glóriás kivénhedt könyvszorongató meg hallgathatta az egész hajhullásáig kísértő benyögéseinket. Kész mázli, hogy nem kellet azonnal fejbebaszva valami gyogyófelvigyázó helyre bedobni.
~ - Idióta trágyatöltelék! -
- Nekem aztán egy lábtörlő szőrös papucs segg, ne ugasson be!-
- Nekem meg egy oviból szabadult elmebeteg ne károgjon!-
- Yare, yare...mindig itt kötünk ki...- fogta a fejét bőszen mr. bölcs háromszög.
- Viselkedjetek fogyatékosok! Templomban vagytok!- támadott be a semmiből vaskarika két gecire gigászi porfogóval. Már a szelétől a szomszédos telken kezdtem szántani-aratni egyszerre, miközben az asszonykórus károgott, szóval ha az a féltégla elcsapott volna másodszorra dobtam volna égnek a pacskert.
- Shun édesre figyeljetek! Ne-neee! Nem akarok megint verést!- Esett egyszerre mindenki a villámként kotró hullamaradványre. Az agyatlan hülyéje sose tudja mikor kapcsozza be a mumifikált képét. - Miért mindig ééééén? -
- Ne vonyíts szarházi!
- Szánalmas grillrács menekült vagy, retkes és büdös! - rázta az öklét veszett módon a csurkás pöttytanya, de hirtelen irányt váltott az akasztókampó illatformulai beazonosításán. - Kifingatlak, dísztárcsa! ~

A Nagy Sándor sztorijára lekavart jelenet közepette fel se fogta a vonatozó gógyink, hogy az imákat regélő egyengatyás lassan tábortüzet gerjeszt, annyira csápol s.o.s jelzések közben. Behúzva és rojtosra szaggatva a gatyámat parkíroztam mellé pszichopata fejjel és hajoltam a képébe. Ideje volt azt a részt teljesítenem a megállapodásból, hogy pattanok, ha a nukutoszósnak valamiféle vakerálni valója támad.
- Mi a nyűg, tata?
- Szíves figyelmébe ajánlanám az ájult menyasszonyát! – kisandítva a búvárleckét vevő muksó mögül, aki mellesleg vagy vészesen kezdett összeugrani a túladagolt mosószertől vagy lejtett felé a padló,de határozottan kezdett „s” méretbe zsugorodni. Meglátva leendő háziasszonyom kinyúlva asszem kapásból vénültem pár évtizedet. Levetődve mellé kezdtem zakkant dokit alakítva mindenféle életjeles baszott marhaságot vizsgálgatni, mintha én kurvára értenék hozzá. Aztán jobb híján a gyülekező keselyűket zavargásztam arrébb, nehogy elporszívozzák a levegőt. Érdekelte a szopós szájú miss röfit, hogy ezután egy a hétcsillóhoz az esélyem további strigulázós rémálomhoz! Végtére is csak az ő kedvéért stresszeltem magam némi illem lékelése végett, ami rohadtul nem lett eredményes, mert még mindig elmebeteg állat módjára gázoltam át mindenen.
Mákomra szívem választottja észhez kapálózott, de kimerítő távoktatást vezényelt le a holnapi káromkodási üzemmódomról, ami köbö annyiból állt, hogy álljak mint egy cövek és fogjam be a pofámat! Persze ő nem ezt tömködte a fülembe, de a világbéke átmeneti érdeke ezt kívánja az univerzumot romba döntő suttyó agyamtól. Szóval helyesetlen gerinctörésig bólogatós kutyaként, majd felkanalaztam a parancsolóm és a bokájáig nyaltam végig a szent csókát, hogy ne katapultáljon Mexikóba. Túlesve a borzalmas lábtörlésen azon kezdte túráztatni az agyát sültbolondka, hogy kifaggasson mennyire Rómeó és Júliáznánk egymásért. Nem vágtam le, ez mégis minek kéne, de egye fene mérget nyelek, ha kell! Azért a lusta énemet se hagyhattam otthon vegetálni, így jót ásítoztam az erőlködésein, de azért nyögtem neki folyamatosan a válaszokat nehogy lássa már milyen bunkó vagyok. A sok pletykáló nyanya meg ott tolongott az ajtóban, hogy mi a nyűg folyik a Bermuda háromszögben.
Kipipálva a látványos bemutatót és tanácskozást vágódtunk kifelé a gallyra vágott csehóból, amit a gyökér idegölő társaimnak kellett pöpeccé varázspálcázni. Lestek is szorgosan a sunyi vigyorom után. Biztosra is vettem egy- két lúzer még valami átokszórós gumilövedéket is be fog szerezni, hogy bosszút álljon rajtam az előadásért. Újfent a levegőre érve kezdődtek a napra allergiás tüneteim, de nem rinyálhattam egy másodpercet sem, mert az üres mellkassal megáldott kíberliba egy Télapónak szánt kívánságlistát biggyesztett a búrámra.
- Csodálatos munka, Sachi úr! És tessék! Az anyagi kárt összeszámoltam! –
- Heeeeee? – cincáltam apró fecnikre a korai szívinfarktus okozómat, de erre csak megvillant a terminátor lédi esőfogója kristálytisztán a gógyimra adva, hogy beszoptam. Szinte abban az elcseszett minutumban meg is neszelte a körözött vadorzó érzékem, hogy kifingatom a kalkulátort, amint kimondják a felhajtásos maszlagot. Addig viszont a holnapi pokoli karót nyelt díszmenetet kell átvészelnem. Kezdtem is heves emlékezésbe merre rejtegeti a behemót gyomorforgató alkoholos agyrémét.

______________

× Stand up! Get through this alive ×
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wakahisa Shun
Vaizard
Vaizard
avatar

Female
Leo Cat
Hozzászólások száma : 264
Age : 30
Registration date : 2008. Oct. 01.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
21000/30000  (21000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Extrém helyzetek   Szer. Szept. 09, 2009 5:30 am

Shun rémálma – avagy a nemdohányzók szörnyűséges élete, első rész


Szituáció: egy egész napig tartó nikotinelvonás, plázázással megfűszerezve
Ötletgazda: ha jól emlékszem, Shio és Masaki ^^

*Hangos szitokszó hallatszik a „Dohányzásra kijelölt terület!” feliratú táblával (amely még egy régi születésnapi ajándék) díszített ajtó mögül, ahogy a szoba tulajdonosa cseppet sem visszafogottan ad hangot nemtetszésének, mivel már megint nem tud aludni a hajnali ingyencirkusztól. Bent pedig gyilkos tekintettel öltözik fel az alany a szokásos farmer-ujjatlan felső összeállításba, majd unalmában nekiáll elvetni ágyát is, végül pedig még az asztalon heverő papírokat is esztétikus kupacokba rendezi, majd levonul a konyhába. A lépcsőn lefelé menet már gyújt is rá „ébresztő” bűzrudacskájára - vagyis pontosan azt teszi, amit gyakorlatilag száz éve minden reggel. Ezúttal azonban csak rágyújtana, ugyanis amíg baljával meglehetősen kábán az ominózus sárkányvésetes öngyújtó után kotorász, valaki aljas módon kikapja cigijét másik kezéből… Shunnak sem kell több, rögtön felébred (még a reggeli kávé sem kell hozzá!), és tigris módjára támadja le szóban az egyelőre beazonosítatlan tolvajt.*
- HÉÉ! Mégis mi a fenét csinálsz?!
- Segítek betartani az elveszített fogadásod tétjét…
- Micsoda?
*Néz rá fodros exkapitányára mogorvasággal keveredett értetlenséggel, majd homlokára csap…*

(„Műsorunkat flashbackkel szakítjuk meg, mert az úgy sokkal pozőrebb” feliratot szorongató Hittatrutty csámpázik át a képernyőn)

~ Néhány nappal korábban ~


*Szokásosnak induló nap. A nappaliban a legnagyobb az élet (pontosabban szólva inkább a tömegverekedés), a megviselt kanapén és környékén ülő kisebb csoport pedig szokásos „sportját” űzi – fogad a nyertesre… méghozzá bármiben… Csakhogy ezúttal hátsó szándéka is van egy-két vizardnak ...*
- Egyetértetek azzal, hogy Shinjit ezúttal megkímélik?
*Hallatszik a hadművelet első része szokatlanul érthetetlenül elhadarva. Shun pedig gyanútlanul felpillantva mangájából néz a másikra – azt azonban semmi pénzért nem lenne hajlandó bevallani, hogy a kérdés második fele teljesen homály a számára… Vagyis a név még eljut tudatáig, viszont meg van győződve arról, hogy megint az a téma, mennyire fogják átdolgozni azt a bizonyos fogpasztamosolyt tetris-fogsorrá.*
- Naná…
*Jelenti hát ki magabiztos fejbiccentés közepette. Több sem kell társainak…*
- Kicsit emelhetnénk ezúttal a téteket… Vesztés esetén Shun egy teljes napig nem gyújthat rá, Lisa nem olvashatja a khm… fürdőruha-katalógusait, Rose nem veheti elő a gitárt, engem pedig huszonnégy óráig békén hagy Mashiro… Benne vagytok?
*A felvetést hangos egyetértés fogadja Shunnal az élen, aki még mindig biztos győzelmében.*
- Akkor hát kérem a tippeket!
- Az igenre szavazok…
*Válaszol elsőként, majd megrökönyödve bámul a többiekre, amikor meghallja egyöntetű „Nem!” felkiáltást. Aztán elmagyarázzák neki, hogy mi is volt a kérdés… A következő pillanatban pedig dühös káromkodásba fog, és ketten alig bírják lefogni…*

~ Vissza a jelenbe ~


- Legalább hamar túl leszel rajta…
- Ne tudd meg, mit kaptok majd utána…
*Morogja orra alá, és időközben megtalált öngyújtóját kelletlenül visszasüllyeszti zsebébe – minek is szorongassa feleslegesen, ha egyszer úgysem fogja használni?*
- Jut eszembe… Ürítsd ki a zsebeidet!
- Na, azt már nem! Azt még eltűröm, hogy átvágtok, de nem fogom hagyni, hogy elkobozzátok a személyes dolgaimat!
- Kensei, ide tudnál jönni?
*Fordul a konyha felé „ellenfele”, miközben fél szemét Shunon tartja, nehogy meglóghasson. A kétajtós szekrény említése hatásosnak bizonyul – nikotinfüggő vizardunk ugyanis a nevet meghallva inkább szó nélkül előkotorja teljes vésztartalékát nadrágzsebeiből, ami nagyjából két doboznyi szál cigiből (ezek egyenletesen vannak elosztva a négy „tárolóban”) és az öngyújtóból áll. Kincset érő tüdőropijait aztán durcásan nyomja Rose kezébe.*
- Khm… Tudom, hogy nem adtad át az összeset…
- Honnan a fenéből?!
*Kérdez vissza reflexből, és ezzel sikerül úgy lebuktatnia magát, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A szúrós tekintetet látva végül kelletlenül kiveszi a maradék szálakat.*
- Ez az utolsó…
*Fűzi hozzá a mozdulathoz szemét lesütve, majd keresztbe teszi karjait, és igyekszik minél magabiztosabbnak tűnni. Egy nap rágyújtás nélkül? Ugyan már, annyi időt fél lábon állva is kibír!*
- Nyugalom, a 24 óra leteltével úgyis visszakapod mindet…
- Reméltem is…
*Battyog a konyhapulthoz, és főz magának egy nagy adag kávét, majd leveti magát az egyik közeli székre, ráérősen szürcsölgetve a löttyöt. Azonban már kezdi éreztetni hatásait a nikotinmegvonás – szinte félpercenként nyúl farzsebéhez, majd egyre csalódottabban húzza vissza kezét. Kínjában végül az asztalon heverő újságot veszi fel, és lapozza át egyszer, kétszer, ötször… Majd pedig nekiáll alaposan végigrágnia magát az egész napilapon, miközben szorgosan tekintget a mobilján lévő órára. Az idő azonban mintha egyre lassabban telne… Még a reggeli kávé előtti félkómában szenvedő Shun is minden bizonnyal lekörözné háromszor.
Miután átolvasta az újságot, úgy dönt, átteszi székhelyét a kanapéra, ahol pedig az előző nap otthagyott mangát kezdi el. Még kezdő shinigami korában megszokta Lisa kedvenc műfaját, bár jelen kötet néhány pontjánál igencsak elkerekednek szemei… Az biztos, hogy nem ezt a címet inkább nem kéri el majd tőle… Inkább szerez valahonnan Shounen Jumpot. Mindenesetre az említett mangakötet olvasásának kis híján még egyszer nekifog végső kétségbeesésében, hátha gyorsabban telik majd az idő.
Aztán eszébe jut, hogy inkább hoz le szobájából ceruzát üres lapokkal, és elkezd majd rajzolgatni. Indul is felfelé, de félúton hátrafordul, és gyanakvó tekintettel méri végig a mögötte ácsorgó alakot.*
- Megtudhatnám, miért követsz reggel óta?
- Nekem kell felügyelnem, hogy tényleg betartod a fogadalmadat…
*Hallja az unott választ, és elvörösödik a visszafojtott dühtől. Nagy felháborodásában hang sem jön ki torkán, így csak rövid tátogásra futja tőle, majd némán megfordul, és nem törődve a nyakába varrt díszkísérettel vonul be szobájába rajzeszközeiért, az ajtót pedig nyitva hagyja, hogy jól látszódjon, nem szándékozik csalni. Az utóbbi fél órában ugyanis előtört belőle a túlzott büszkeség, és már csak azért is be akarja bizonyítani a hitetlenkedőknek, hogy kibír egy teljes napot rágyújtás nélkül.
Persze ehhez még idegrendszerének is lesz egy-két szava. Kezdetnek például keze enyhe remegése árulkodik a nikotinhiányról…*

Folytatása következik :3

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zel Syneza Ka'abel
Privaron Espada
Privaron Espada
avatar

Male
Libra Dog
Hozzászólások száma : 263
Age : 22
Tartózkodási hely : Karakura Town külvárosi elhagyatott kórház
Registration date : 2009. Feb. 25.
Hírnév : 28

Karakterinformáció
Rang: Privaron Espada
Hovatartozás:
Lélekenergia:
17500/30000  (17500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Extrém helyzetek   Kedd Jan. 26, 2010 7:56 am

Hogy a büdös rohadt narkós faszomba, lett Zelből :@ -Zel *-*, avagy még mindig lehet meglepetéseket okozni a hülyeség terén

Szituáció: Zel életmód váltása^^ (elég...nos viccesen XD)
Ötletadók: Vera és Suke ^^

Levendula és méz illat terjeng a levegőben kora reggel. A levegő üde és friss, mintha csak tavasz lenne. A hóban egy két madár csicseregve keresgél pár szem morzsa után, hogy nehogy éhen vesszenek. A nap is süt, pedig még tegnap borús és felhős idő volt. De most süt, fényesen ragyog a kék égbolton, mintha nem is tudná, hogy nem most van itt az ő ideje. Az illatok, melyeket korábban említettem egyre intenzívebben kezdik el simogatni szagló szervem érzékeit, s a madarak korai csiripelése is egyre hangosabb és tisztább. Kint az utcán egy kislány mosolyog az édesanyjára, amiért vett neki egy hatalmas nyalókát, amin egy órán keresztül elnyammoghat. A kislány boldog arca szívet melengető, s az anya is örül, ha ilyen boldognak láthatja gyermekét. A közeli pékség éppen most nyit. A friss kenyér illata szinte hívogat. Már kezdi is átvenni a környék legdominánsabb illatát. Az emberek sorban állnak, hogy kaphassanak abból a mennyei kenyérből, amit a pék nagy szeretettel készített. Szereti a munkáját, mindig is pék akart lenni, mivel ő úgy hitte az étel, amit szeretetből készítenek másokat is boldoggá tesz. A pék előtti kis téren egy játszótér helyezkedik, ahol apró gyerkőcök rohangálnak fel, s alá. Mindegyikük elfoglalja magát valamivel, amit szeret. Hárman hintáznak kacagva és azon versenyeznek melyikőjük tud a legmagasabbra feljutni. Két kisfiú és két kislány homokvárat építenek, s nem is kicsit, már lassan akkora lesz, mint ők maguk. A homokozó mellett egy másik gyerek csoport libifókázik és egyre többen kezdenek el ráülni mind két végére. A virágos lány is most nyit kis, ki közvetlen a mellettem lévő házban árul, s éldegél. Nem túl gazdag, de szereti amit csinál, csakúgy akár a pék. Tökéletes nap ez egy ilyen időszakban.
HOGY EZ MIIIILYEN SZÁNALMASAN SZAAAHAAR! Bazzeg... Ha altatóra vágyok ígérem szólok neked ok? Remélem te sem gondoltad komolyan, hogy ezzel a nyomorék esti fossal fogod itten felcsigázni a népet! Nézd csak meg mi a tetves, anuszrózsába fecskendezett véres here van ki baszarintva címnek? ,,EXTRÉÉÉM"!.. Ez hol a Mucsaröcsöge kurva anyjába extrém, he?! Rosszabb, mint egy lexikon! Neked bazzeg tuti nincs életed, ha csak ilyen köcsögösen meleg történeteket mesélsz! NA AKKOR! Ideje, hogy felbőszítsem a kedélyeket! Szóval...
Gyorsba kikúrtam magamat abból a tetves, lucskos, faszom se tudja melyik istenpénisszel megjárt pinában vásárolták fel leértékelve, ágynak kuuhuuurvára nem nevezhető objektumból, majd egy féltéglával megáldottam a péket.
-Hogy azt a büdös, mocskos neveletlen kurva anyádat, hogy nem tanított meg arra, hogy mikor kora reggel van, akkor ne kúrvál fel a széjjelcseszett álmomból, mert úgy kivakartatom a gecit apád faszából veled, hogy levágod azt a szottyadt farkadat is, de úgy bazzeg, hogy a láncfűrész amit a kezedbe toszok, hogy nyisszantsd le kibaszottul tovább szalad és feltrancsírozza azt a beteg fejedet, amelyikkel te kitaláltad, hogy ,,Te...! Basszuk már föl a közelben élő csókát, úgyis majd levág nekem valami geci hosszú szöveget és akkor majd jól megfullad, mert már köbö egy perce nem vett levegőt, de még mindig traktál a saját faszságaival, hogy cseszerintsed meg anyádat szőrös, betyárkörtés kúrva likát, bazzeg te nagy csíra, gennyszopó álladék! -na ezt semelyik suttyó köpet le nem tudja toszni az élről, még egy olyan nyomorék gennyláda sem, aki állandóan csak a csicska ,,Szééhéépeeheen megválogatott káromkodásaival" tud csak oltogatni, hogy telne meg anyja fara a gennyedző farkával!
S tessék íme a bizonyíték... Ugye, hogy egy ilyen szépen elkezdett munkát hány másodperc után ellehet...
Baszni?
Nem...
Kúrni?
Nem...
Cseszni?
A PICSÁBA MÁR FOGD MÁR BE AZT A TETVES KURVA POFÁDAT! Azt akarod, hogy kimondjam?! ...Igen! ELKÚRNI! ELBASZNI! Egyszerűen csak betolod ide azt a neveletlen pofádat ebbe a faszán összetoszott gecis történetbe és máris elkúrod, mindazt, amit ide levezettem, hogy szomorodnál végbél görccsel a kisöcséd biliére és annak is legyen széklet rekedése, hogy az öledbe szarjon!
Na ugye, hogy így jobb! Kezdem megkedvelni ezt a csíraszeműt! Na, de hol is hagytam abba...? Ja igen! Szóval neki kúrtam az ablaknak a féltéglát, amit kibaszottul nem tudtam honnan a bús herezacskóból szalajtottam, mindenesetre ez volt a legközelebb a lapát mérettel megáldott kezemnek. A pékes buzi meg már hívta volna a zsernyákokat rám, de hát tudja már, hogy melyik faszra hívja ki őket! Már azok sem tudnak velem igazán mit kezdeni, állandóan leteszem az óvadékot magamnak aszt nyasgem, köcsögök! Ekkor meg a ribancok a játszótéren elkezdtek nekem vernyákolni, hogy kushadjak el, de hát bazzeg inkább a csipszarra figyeljenek, ami már rég a homok alatt van betemetve.
-Fogjátok be már ti is azt a bajszos szátokat, csessze meg! Remélem a pasitok fasza körül jókora dzsumbuj uralkodik és mikor szopjátok őket bő nyállal, majd jól összegubancolódnak és nem bírsz majd egy hétig köpni-nyelni sem! -a következő tárgy, ami már kicsit könnyebb volt és a kezem ügyébe akadt egy óvszer volt, ami után frappánsan is tudtam reagálni.
-Nesztek baszd meg gumi! A szopáshoz bőven elég! Ti kis ringyók! -ekkor bekúrtam az ablakomat, hogy ne csesztessenek tovább a gecis beszólogatásaikkal, majd a ruháim után kapkodtam, hogy ne fázzak már, mert bassza meg valamelyik faszrágó tuti bejött az éjjel és kinyitotta az ablakot a tegnapi buli után. Fúú, geci! Akkora buli volt! Már nem is emlékszem kik voltak ott és ki az, akit valójában csak az utcáról rángattunk be, valami olyasmi szöveggel, hogy: ,,Gyere baszd meg! Kúrva jó a buli! Ha ezt kihagyod esküszöm belenyomom a fejedet a faterod seggébe, szóval uccu neki!". Soha nem részegedem le, de lehet, hogy az fehértől volt, amit a srácok hoztak. Bakker, hogy mennyire szar felkelni!... És ezt még csak most érzem...
A lépcső felé tartottam, hogy lemenjek kajálni a többiekkel. Útközben döbbentem rá, hogy a többiek már rég leléptek, mivel a cuccuk nyomát már rég csak a hányás leheletű bekábult ipse szagolja, aki még tegnap úgy kezdte az estét, hogy ,,Basszunk be!". A banda olyan nyomorék! Sosem maradnak itt és soha nem isznak semmit ezért is utálom néha őket annyira, mert ekkora faszgecik! Végül is eljutottam valahogy a lépcsőig, de a gecibe is...! Összeragadt csíkszemmel, hogy a picsába közlekedjek, kúrd ki!? Akkorát zakóztam, hogy a földszinten lehetett érteni minden egyes kikúrt kötőszavamat lehetett hallani tisztán és érthetően. A vendégeket remélem jól el is ijesztette, már ha voltak, mert most tuti kivégzem az első nyomorék faszlámát, aki az utamba kerül és elkezd faggatni. A államra érkezve majdnem elharaptam a nyelvemet, de volt bennem annyi ész, hogy ezt elkerüljem. Majd az elkúrt leérkezésem után megtámadtam a kajáldát, hogy beverjek valami bivaly ölőt, hogy ne csessze szét a búrám még a szart megjárt légy zümmögésének hangja is. Alaposan kifogyott a hűtőből minden szar, de még pont volt benne tegnapról megmaradt csirke , meg valami faszom se tudja, hogy mi, de jó lesz szomj oltónak alkesz a mélyhűtő legmélyén. Becsuktam a hűtőtt egy szép rúgással, amitől le is esett a tetejéről a cserépvirág. Miután felhorkantottam, hogy a gyönyörű éj fekete fürtjeimen mocskos, gecis, hugyos föld tenyészik, azonnal a földhöz basztam a kezemben lévő tányért is majd elkezdtem rajta pogózni, hogy még annyi se maradjon belőle, amennyi vakolat az arcomon. Basszus azt is lekéne már mosni, mert rohadt szar, hogy már a maszkom is tiszta fekete a sok kémiai hugytól. Gyorsan szóltam valamelyik közelben lévő fasznak, hogy takarítsa fel a sok koszt, amit természetesen nem tudom, hogy ki okozott, majd megrohamoztam a fürdőszobát. Ha már odatévedtem bekúrtam magam abba a kádba, amiben tegnap azt játszottuk ki tud több piát visszahányni, így előbb alaposan ki kellett sikálnom azt a szart, hogy ne legyek az eddiginél is büdösebb. Majd betoltam a faromat a jó meleg vízbe és végre éreztem, ahogy kiázik a picsámból a kosz. A hajamat is víz alá toltam, mert az a fostos homok teljesen ellepte és akár hajfestékként is kilehetne baszni a piacra, mert olyan szinten váltott a fejem szar barna színre, mint amilyen sebességgel tudja elbaszni a szerepét Győzike. A víz színe egyhamar átváltott kosz árnyalatúra, melyet akár a színminták közé is belehetne toszni a Gugliba. Kiszállva a hajszárító ért nyúltam, majd rájöttem, hogy mire az a fostalicska megszárítaná a loboncom, addigra én éhes is döglök. Szóval hoztam a ventilátort, egy öngyújtót és egy gázpalackot és megoldottam az önműködését két befőttes gumival. Majd bebasztam a legmagasabb fokozatot a ventilátoron a gázpalackot is elkezdtem engedni, majd az öngyújtóval a kezemben begyújtottam a tábor tüzet, ami már rendesen fűtötte a levegőt. Micsoda kibaszott zseni vagyok! Szayel és Mayuri meghajolhat előttem! Prométeusz meg segget csókolhat! Ez már eredményesebb hatást ért el, szóval gyorsan meglettem. Még egy gyors arcmosás és egy fogmosás és máris csillog a fejem. Hogy a büdös, rohadt, kankós faszba lehet az, hogy viszont még mindig nem hoztak a boltból semmi ehetőt? Bár erre egyszerű választ basztak hozzám. Hiszen a pék zárva tehát kenyér nincs a boltok meg még zárva vannak szóval várhatok még mire reggeli lesz! Azt a csirkét meg valamelyik jópofa, köcsög arcú majom befalta, így maradt a koplalás orrba-szájba.
Mikor már nem tudtam magammal mit kezdeni elindultam az utcákra, hogy meglessem, mi a szartól bűzlő, bal here folyik odakint. Nem volt nagy meglepetés persze, hogy a nyanyák még mindig ott játszották az agyukat, de leszartam őket, mivel a hátsó ajtón távoztam, ami a Hell's Roseból egyenest a másik utcára nyílt, így nem látták, hogy leléptem a fikát váladékozó orruk előtt.
Útközeben viszont valami geci furcsa érzés fogott el. Nem, nem az éhség, bár az is elég furcsa, főleg, hogy általában nem is vagyok éhes, de lehet ez azért van, mert állandóan felzabálok valami jól megtermett Hollowot. Hanem sokkal inkább az baszta a csőrömet, hogy egy jó csajt sem érzékeltem, mivel nem reagált rá a perverzebbik részem. Sok utcát végig jártam, hogy megtudjam mi a here történt a nőkkel a környéken, de semmi hír. Hát faszom ez kúrva jó! Dugni akarok és nincs nő a közelben?! Persze faszt sem hatott meg ez, de le is szartam és mentem tovább, hogy valami más után kutassak. Az egyik felhőkarcolón megpillantottam valami csicskageci videoplakátot, amin valami selyemfiú nyervákolt buzisan. A hirdető tábla hatalmas volt és arra is rájöttem, miért nincs egy nő sem a közelben. Mindegyik ott verte a nyálát arra a szopós szájú fasszopóra. Köptem is egy olyat, bakker hogy a turha, ami már a gyomorsavammal keveredett és kimarta az ért területet, szinte még fegyvernek is használható lett volna, abban a pillanatban.
-Hát ez meg ki a félrekúrt, fehérjét nyelt kikúrt szemű köcsög rohadt neveletlen kúrva isten?! -erre minden lugnya vérben forgó szemmel fordult felém és egyszerre rohamoztak meg, de gyorsan leléptem a helyszínről, mielőtt baja esik a gigaiomnak. A büdös tetves rohadt életbe azoknak a szájba szexelt ribancoknak, hogy egy ilyen nyálas tetűre élveznek el! Miután magam mögött hagytam a nőtömeget ismét útnak indultam, s ezúttal már kajához is jutottam, mivel hogy észbe kaptak azok a csíra üzletek és kitárták a kapujukat előttem. Olyat zabáltam, hogy utána már el is felejtettem miért basztam fel magam! AMIATT A CSOFFADT FASZFEJŰ GECI MIATT! Most már eszembe jutott... De nem értem, hogy miért egy olyan nyomorékot szeretnek inkább.. Jó tény, hogy mocskosul redvás a pofám, de, ha nem nyitom ki még én is lehetek jó pasi.
Ekkor belekúrtam a képemet egy tükörbe, de ekkor rögtön rájöttem, hogy mi a helyzet... A pofám telis-tele minden fossal. A jobb szememet a hármas szmá tetoválásom csúfítja, mivel Aizennek nem hagytam időt, hogy lekúrja rólam, még mit nem! A bal féltekét pedig a maszkom cseszte el. Ráadásul a testem is tele van hatalmas vágás nyomokkal és mély hegekkel, hogy basznák meg! Ja és pluszba még rátett egy lapáttal a már teljesen megviselt hajszerkezetem is. Bakker, minél erősebb leszek annál többet veszítek a sármomból, ez így nem mehet tovább! Valamit gyorsan művelnem kell ezzel a sok gecivel! Gyorsan a sminkes láda után nyúltam, de rájöttem, hogy én jobb vagyok harcosnak, mint sminkesnek, szóval ezt gyorsan feladtam. Letöröltem a képemet, majd kiültem az utcára gondolkodni.
Sokat tűnődtem, de fölöslegesen... hiszen nincsenek túlságosan értelmes gondolatok a fejemben. Idáig csak a nőkön, a harcokon és a cigin járt az eszem és ez így már kezd kurvára értelmetlenné válni. Azonban az elcseszett gondolataimat ekkor valami csaj hangja oszlatta el.
-Ömm... ne haragudj...
-Hmm...? -néztem fel és valami egzotikus bőrszínű nő képe tárult elém. Nem volt rossz bőr, SŐT!
-Nem volna kedved eljönni velem meginni valamit? -és neked nem volna kedved meginni valamit?... minőségi Zel termék!
-Kösz, de nem... -MI!? MI A FÉLRE CSESZETT RÁKOS HERÉJŰ MUFFOT PÖCKÖLŐ FÉSZKES PICSÁRÓL UGATSZ TE ENNEK A CSAJNAK?! Ez valami vicc most csak ugye?! Még, hogy ezt én mondjam...!? Öregem ez rosszabb, mint amikor Magdi anyus meghalt...
Pedig mégis én voltam. Igen, bármily hihetetlen belefáradtam a sok nőbe. Elegem lett ebből a szaros életmódból, amit már nem ma kezdtem, de annyi bizonyos, hogy ma vetek neki véget!
-Bocs, de nem vágyok futókalandra! -keltem fel a padról ,majd már el is indultam a Hell's Roseba, hogy véghez vigyem terveim. Szóltam is Toumának, hogy készítheti a tűit meg az anyagot, mert ideje lesz új ruhát varrni nekem. Valamint a többieknek is mondtam, hogy vegyenek kezelésbe.
A hajamat rendbe vágattam, hogy ne tűnjön olyannak, mintha ezernyi csatát egyetlen hajvágás nélkül tettem volna meg, pedig ez volt, valamint új színt is kölcsönöztem neki, a sok hóról eszembe jutottak ötletek és úgy véltem ez kellően megfelelő szín lesz majd neki, szóval fehérre festettem.
A ruhám, amint kész lett bele is ugrottam, hogy lássam magam, majd rájöttem, hogy ez még mindig nem az igazi. A fejemmel még mindig kezdeni kell valamit. Ekkor óriási ötletem támadt, ami kicsit fájdalmas LENNE, ha éreznék fájdalmat, szóval megragadtam az arcom jobb féltekét és egyenest letéptem. A bőr leszakadása horrorisztikus hangokat generált, melyek még engem is visszataszítottak. Majd használtam az erőmet, hogy felregeneráljam testem sérült részeit. Amennyire csak tudtam koncentráltam, hogy végbe menjen a folyamat és elképesztő módon, de sikerült helyre állítanom mindent, így újra a legkiválóbb állapotában volt a testem. Már csak egyetlen gebasz volt. A maszkomat kellett áltávolítanom a fejemről, amit úgy oldottammeg zseniális módon, hogy mikor senki nem figyelt egy ressurreccion használatával máshol törtem meg a maszkomat, mint, ahol eredetileg volt. Így a nyakamra került egy része, de azt rejtette a ruhám is tehát nem volt vele gáz. Miután mindezzel megvoltam végre úgy láttam, most már én is hasonlóan izgatóan festek, mint az a csíra a videóban. Na és itt az utolsó dolog amiben változtatni kell... Ez a rohadt káromkodás és a személyiségem... Nos ezentúl vissza fogom magam, hogy ne én legyek a legbunkóbb és a legnőfalóbb a világon, mivel már biztos nem egy embert idegesített. Miután készen lettem mindennel megköszöntem a segítséget a srácoknak, majd elindultam, hogy felajánljak pénzt a péknek, amiért reggel olyan csúnyán betörtem az ablakát, valamint elnézést is kértem tőle a viselkedésemért. Az idős nőktől is bocsánatot kértem, amiért a gyerekek előtt ordibáltam és felfordulást okoztam. Ezt követően pedig mentem, hogy segítsek ahol tudok. A közelben volt valami esküvő, de ott jobbnak láttam nem belekontárkodni a dolgokba, mert elég volt egyszer bekukkolnom a helyre és máris valami repült az ajtónak, szóval azt inkább hanyagoltam. A dohányzásról szintén leszoktam és én is próbáltam valahogy segíteni, hogy megszűnjenek a dohány gyárak és ne fertőzzék tovább ezt a világot azzal a bizonyos tüzes rúddal, ami meglehetősen rákot keltő és mint utólag megtudtam impotenciát is okozhat, ez pedig egy kissé aggasztó, főleg az én esetemben, de persze már nem vagyok olyan nőfaló, helyette arra vágyom, hogy megtaláljam azt, akihez kölcsönösen vonzódom. Szóval ez mégis csak egy jó nap volt a váltásra.

ÁLLJ, ÁLLJ, ÁLLJ, ÁLLJ, ÁLLJ, ÁLLJ, ÁLLJ! MI AZ ASZTALRA KIHÁNYT VÉRERES FASZ VAN!? Ez valami vicc, de most tényleg?! És mi lesz velem?! nem tehetitek ezt velem, miután annyit dolgoztam a saját style-omon! Nem teheted tönkre egyetlen posttal egy élet munkáját, te faszparaszt! Hogy akkor lenne agyműtéted, amikor a szívedet műtik! Mocskos kúrva anyátokat, hogy csak így megszabadultok tőlem! És kapják be azok, akik erre azt mondják, hogy ez jó volt! Mi az, hogy engem semmibe vesztek, mi?! Hogy nem szégyenli el magát anyátok, mikor ránéz arra a mocskos, gecis, faszrágó, csíra, buzi, nyomorék, beképzelt, szőrös, tetves fejetekre!
Na, de várjatok csak...! Visszasírtok még engem, mikor már az agyatokra ment a világbéke effektus! Ennyi nyálas szart nem bír ki egy széjjel kúrt gyomor sem, szóval fuck up assholes! G VISSZATÉREEEEEEEEEEK...!

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cephalus Ó-Madaidhín
Espada
Espada
avatar

Male
Hozzászólások száma : 64
Registration date : 2009. Jan. 09.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 10. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
22000/30000  (22000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Extrém helyzetek   Szer. Május 26, 2010 11:03 am

A leggonoszabb föellenség, avagy Dark Cephalus nagyúr hét – saját gyártású - lakat alatt örzött naplója

Szituáció: Cephi valójában egy kegyetlen diktátor, aki világuralomra akar törni…
Ötletgazda: Slarin ^^
//A helyesírási hibákért előre is elnézést, muszáj volt a fontok miatt, amiket használtam xD Innen tölthetőek le, ha valaki teljes valójában szeretné olvasni a postot: Angelic War, Black Jack, Harabara Hand//



*Amennyiben valaki bemerészkedik Cephalus Ó-Madaidhín szobájába, sőt, még turkálni is mer az arrancar személyes holmijai között, könnyedén megtalálhatja annak személyes naplóját két Praktika magazin közé csúsztatva.*

Cephalus Ó-Madaidhín
41. arrancar, René Zubarán-sama Midoriiro Hikage-sama fracciónjának tulajdona
Aki megtalálja, legyen szíves mihamarabb visszajuttatni a tulajdonosnak/
Köszönöm~ ^.^


*Hirdeti a borító, ha pedig az illető arra vetemedik, hogy bele is olvas a vaskos írományba (persze ehhez előbb le kell feszíteni a vidám róka- és kutyafigurás lakatkákat), az alábbiakkal szembesülhet:*

Cephalus Ó-Madaidhín
41. arrancar, René Zubarán-sama Midoriiro Hikage-sama fracciónja által készített kötésminták, szabásminták és egyéb leszámolható minták gyüjteménye


*Ha pedig még ez sem riasztja el kellőképpen a gyanútlan kíváncsiskodót attól, hogy tovább olvasson, bizony, keserűen csalódnia kell, hiszen a következő oldalon már az alábbi feliratot találja, teljesen más írásképpel:*

Cephalus Ó-Madaidhín, a világ jövendöbeli nagyurának memoárja, illetve a Föld leigázására szött gonosz tervei >_>


*Igen, ez valószínűleg még jobban felkelti az aljas naplótolvaj figyelmét, szóval valószínűleg ismét tovább fog olvasni… Álljon hát itt néhány szemelvény a nagy műből, melyet évek múlva iskolákban fognak kötelező irodalomként tanítani!*

1903. március 25., szerda (az emberek világában valószínüleg ez a nap van ma)
A mai nap során újfent finomítottam zseniális terveimen, bár amikor René-samát is be akartam avatni, csak vigyorgott… Senki sem ért meg! Bezzeg, ha leigázom a világot,mindenki hízelegni akar majd… Hah, de én meg nem fogom hagyni! Persze, imponál,ha belegondolok, hogy az összes lény a lábaimnál fog heverni meg minden, de nem fogom egykönnyen elfelejteni a mostani bánásmódot…! Apropó, mit is akartam írni? Ja, megvan. Szóval,René-sama kinevetett, de ez egyáltalán nem gond, mivel már úgyis az irányításom alatt van, mint a polcon lévö plüssfigura is mutatja (minö zseniális képességem is van, tökéletesen illik egy hozzám hasonló gonosz zsenihez!), aminek segítségével bármikor a bábommá válhat. Ezért is akartam beavatni, de hát sosem értik meg a kiemelkedö tehetségeket saját korukban…

1909. augusztus 7.. szombat (állítólag ez a nap van az emberek világában ma):
Ma váratlan és fájdalmas dolog történt: René-sama elmenekült Las Nochesböl szó nélkül. Jó, bevallom, nem volt annyira váratlan, mivel én parancsoltam neki a bábum közvetítésével,de kellett egy kém az emberek világában is. És így legalább felhánytorgathatom majd, ha esetleg visszajön, hogy mit tett velem – remek alibi lesz! Amúgy is találtam Hueco Mundóban egy megfelelöbb ügynököt, aki nemrég érkezett. Aizen Sousuke… Elég simán ment a becserkészése, mindössze kezet kellett csókolnom neki tiszteletem jeléül, és már kész is van az Aizen-plüss… Bár így utólag, ha visszagondolok, azért elég megalázó müvelet volt ez a világ leendö urától, de hát a cél szentesíti az eszközt. Késöbb úgyis megbünhödik majd ezért, mwahaha!
Egyébként még mindig senki sem hisz nekem.

1923. november 15., csütörtök (á. e. a n. v. a. e. v. m. – muszáj rövidítenem, túl hosszú volt ez a meghatározás):
Ha minden jól megy, hamarosan Soul Societyben is lesz kémem! Legalábbis ma szemtanúja voltam, ahogy megjelent Aizen színe elött egy shinigami (valami Kurosawa Shinobu, a neve nem lényeg), aki jelentéseket tesz neki rendszeresen az ottani eseményekröl. Valahogy öt is az irányításom alá kellene vonnom, de ahhoz elöbb a közelébe kell férköznöm. Mondjuk anélkül is meg lehetne oldani, hiszen Aizennek már úgyis én parancsolok, tehát közvetve ugyan, de én vagyok Hueco Mundo ura. Tervem kezd beérni végre! René-sama közben a világban utazgat és nökkel ismerkedik látszólag gondtalanul, és azt hiszi, saját ötlete volt ez az egész.. Szerencsétlennek sejtése sincs arról, hogy ez is fenomenális tervem része, hiszen így lehet a legkönnyebben információkhoz jutni…
Közben a változatosság kedvéért még mindig nem hisznek nekem, de már egyre kevésbé zavar – legalább senki sem fog rám gyanakodni, így könnyebben vihetem véghez küldetésemet.

1969. július 20., vasárnap (á. e. a n. v. a. e. v. m.):
Az utóbbi idöben eléggé hanyagoltam memoáromat, egyszerüen nem tudtam hosszan írni napjaimról. Ez annak köszönhetö, hogy sajnálatos módon nem igazán történt sok említésre méltó dolog, amely elörébb vinne ördögi tervem megvalósításában. Természetesen folytattam a „hódítsuk meg a világot néhány egyszerü lépésben” projekt kidolgozását, mindvégig gondosan álcázva tevékenységemet. Hah, a gyarló nép azt hiszi, ártatlan pulóverek kötésmintáit tanulmányozom és dolgozom ki!
Apropó, mai írásom fö célja, hogy egy újabb mérföldköröl számoljak be. René-sama tudósított arról – persze tudatán kívül -, hogy emberek szálltak a Holdra a nap folyamán. Hát nem nagyszerü? Így már birodalmamat az egész világürre is ki fogom tudni terjeszteni!

1969. augusztus 16., szombat (á. e. a n. v. a. e. v. m.):
Valamiféle különleges mozgalomról szereztem tudomást, ami legígéretesebb kémemet, René-samát (azóta még néhány alakról készítettem bábot) is magával rántotta. Hippiknek hívják öket, vagy minek. De hát ha ez kell neki, hadd vegyen részt a koncertjeiken! Ma egy Woodstock nevü helyen volt, bár nem érdekel kimondottan. Információkat így is tud gyüjteni, ha meg nem lenne képes rá, csak megparancsolom neki, hogy hagyja ott azokat a hippiket. Mindenesetre szemmel tartom, azonban neki is jár egy kis kikapcsolódás (nem mintha eddig nem abból állt volna az emberek világában töltött pár évtizede) – hiába, túl jószívü vagyok, tennem kellene ellene valamit.

1979. március 14., szerda (á. e. a n. v. a. e. v. m.):
Hallatlan dolog történt! Az egyik ország mozijai (ne kérdezze senki mi az, nem tudom sajnos, pedig a hírek alapján kitünöen lehet vele manipulálni az embertömegeket, szóval jó hasznát venném) bemutattak egy filmet, aminek jelenetében René-sama is szerepelt, méghozzá a tudtom nélkül! Bár elnézve kiváló ügynökömet, ö maga sem tudott róla mindaddig, amíg viszont nem látta magát azon a vásznon. Egyébként el nem tudom képzelni, hogy müködhet ez a mozi-dolog, hiszen a vásznakra festeni szoktak… Mindegy, csak ennyit akartam – muszáj volt kiírnom magamból, annyira felzaklatott. Most már szokásos arcomat mutatva térhetek vissza mindennapjaimhoz… Még mindig nem kaptam szerencsére újabb espadát, bár talán el kellene intéznem a gyanú elkerülése végett.

2009. július 25.,szombat (á. e. a n. v. a. e. v. m.):
Ma egy igen különleges arrancarral ismerkedtem meg. Slarin a neve (a vezetéknevét nem tudom se kimondani, se leírni, szóval majd az utókorra marad ennek kiderítése), és remek bábot látok benne. Már találkozásunkkor is hozzáértem, szóval könnyedén készíthetek belöle woodoo-babát. Igen, megtudtam azt is, hogy ez a hivatalos neve az emberek világában annak a figurának, amik alkotása csodálatos képességemmel jár, ezért innentöl ezt az elnevezést fogom használni.
Hol is tartottam? Ja, igen, Slarin. Szóval ideális rejtett alattvalóm lesz, hiszen már most el van ájulva tölem, legalábbis ezt olvastam le reakcióiból. Végre egy ok, amiért megérte ilyen kölyökképünek lenni – sokkal könnyebben fogok hódolókat szervezni magam köré, mintha egy 50 év körüli férfiként néznék ki… Ráadásul egy másik megjegyezhetetlen nevü alakkal is találkoztam, aki privaron espada, és egy kis bonbonnal pofonegyszerü lesz lekenyerezni.

2009. november 15., vasárnap (á. e. a n. v. a. e. v. m.):
Új hír: Slarinból espada lett. Ez természetesen csak az én érdekeim miatt történt, hiszen az elödjében, Alegrában sosem tudtam bízni egy kicsit sem, túl sunyi volt… Ráadásul az a két fracción… Nemrég majdnem lelepleztek, amikor véletlenül nyitva hagytam a szobám ajtaját, és beszabadultak! Szerencsére épp idöben értem vissza, és sikerült kizavarnom öket. Mondjuk hamarosan úgyis elérkezik az idö, mikor az én nevemet fogja kántálni az egész világmindenség… Közben az emberek világában René-sama valami ellenszenves vizarddal szürte össze a levet, de nem baj, így legalább egy újabb fajt fogok tudni megeröltetés nélkül leigázni. Apropó, azt az irritáló menos grandét, Hittatruttyot is utána küldtem, boldogítsa René-samát, ne pedig engem… Csak feleslegesen zavar a gondolkodásban…

2009. november 25., szerda (á. e. a n. v. a. e. v. m.):
Hallottam egy új helyröl, ami nemrég nyílt Las Nochesben, és egyértelmü volt, hogy szükségem van ebben a hummusz bárnak nevezett romhalmazban is egy kémre, így hát Slarint állítottam rá az ügyre. Ráadásul „puszta véletlenül” René-sama is felbukkant – szokásos éves jelentését terveztem volna ott meghallgatni,ha nem álltak volna neki egymással beszélgetni >_> Mondjuk ez csak segítette Oscar-díjat érdemlö színészi játékomat abban, hogy elöadjam a meglepett, megtört szívü bajtársat volt espadám láttán, szóval nem jöttem ki túl rosszul az ügyböl…

2009. december 25., péntek (á. e. a n. v. a. e. v. m.):
Karácsony van az embereknél, vagy mi a fene. Legalábbis ezt mondta Slarin, akitöl egy plüss rénszarvast meg játék rénszarvasagancsot kaptam ennek tiszteletére, de hogy miért, az rejtély. Miért hiszi mindenki azt, hogy szeretem az aranyos dolgokat és a légynek se tudnék ártani? Ráadásul most is, ahogy ezen sorokat írom, megkérdezte, hogy min ügyködök. Egy pillanatra elfeledkeztem magamról, és le is hordtam: "mit gondolsz, mégis mit csinálok?! kötögetek?"Amire Slarin csak annyit reagált, hogy belebugyolált egy sálba, és kezembe nyomott egy nagy bögre kakaót, hogy pihenjek egy kicsit, és berakta a Dumbo nevü mesét… Argh, átkozott szépfiú külsöm!

2010. május 25., kedd (á. e. a n. v. a. e. v. m.):
Hajh, Slarin új fracciónt kapott… Persze ez is az én tervem részét képezi, de arra álmomban sem gondoltam volna, hogy pont egy ilyen alakot kap majd. Tui (úgy emlékszem, ez a neve… hiába, a memóriám nem a régi, ezért is vezetem ezt a naplót) ugyanis hamisítatlan punk. Úgy látszik, kezdenek megkopni képességeim, mert mostanában egyre kevesebb parancsom sikerül úgy, ahogy terveztem eredetileg. Ráadásul ezek ketten eldöntötték, hogy igazi macsó férfit faragnak belölem! Erre én természetesen jellegzetes gyilkos tekintetemmel válaszoltam, de látszólag hatástalan volt, mert Slarin átölelt – alig kaptam levegöt -, Tui pedig úgy hátba veregetett „barátian”, hogy láttam azokat a csillagokat, melyek majd koronámon lesznek. Ezt követte egy vita arról, hogy Slarin szerint túl sok véres filmet néztem, és majd szerez újabb meséket, amikre Tui kiakadt, mondván, hogy majd ö kerít valami nekem való pornót és felvilágosít… Plusz valami moéról is beszéltek, de gözöm sincs, hogy mit jelenthet… Talán valami titkos kód? Mindenesetre sürgösen ellenöriznem kell, nem került-e valahol egy apró hiba az oly gondosan felépített programomba…

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Watanabe Yuusuke
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Male
Hozzászólások száma : 404
Tartózkodási hely : Otthon a családommal
Registration date : 2009. Jul. 09.
Hírnév : 23

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag kapitánya | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
34000/45000  (34000/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Extrém helyzetek   Kedd Jún. 22, 2010 10:34 pm

Suke, aki NEM papucs

Ötletgazda:Igazából köbö az egész cset és fórumtársadalom...xD
Szituáció: Watanabe Yuusuke, a 10. osztag nemes kapitánya, a Daitenshi oszlopos tagja, és Mitsuko férje egy laza napjának leírása.

Reggel 5:45 és 7:00 között:
Már felbukott nap, én pedig még mindig az ágyban fetrengek a Menyasszonyom mellett, aki épp mélyeket szuszog. Ez így nem mehet tovább! Valahogy meg kell próbálnom Jobbá tenni ezt a napját is, persze szigorúan a "nem papucs" kategórián kívül. 5:45:10-kor, 10 másodpercnyi nyígás után végre felpattannak a szemeim, és átfut az agyamon, hogy már csak 1 óra van Mitsuko keléséig, és addig mindennek a legnagyobb rendben kell lennie! Gyors shunpo az ágyból, minek következtében be kell látnom, hogy a reggeli majdnem vaksötétben elvégzett shunponak kb annyi értelme, mint egy úszógumival nekivágni a csendes óceánnak, jelen esetben pedig megfejeltem az ággyal szemközt lévő nagy komódot. Egy rémült pillantást vetek az ágy fele, de az ott tartózkodó takaróba burkolózó púp nem árulkodik arról, hogy akár csak megneszelte volna a dolgot. Gyors hálaima az istenekhez, meg Édesanyámnak, Édesapámnak, és a Ráma margarinnak, hogy nem ébredt fel az asszony, aztán már megyek is tovább, persze szigorúan csöndben. Ki az előszobába, mamusz, kötény fel, onnan egy halálpontos lépés után a konyha, ahol már várnak a friss reggelihez előkészített hozzávalók. Neki is látok, serényen, és nagyjából 6:55-re végzek is vele. A konyhában semmi sem árulkodik arról, hogy ott valami történt volna, csupán itt-ott egy-két véres folt, égésnyom, körömnyomok a konyhaszekrényen, meg egy kétfelé tört seprű. Csillogó szemekkel nézem az 1 órányi kemény munka után elkészült csodát, a vajas kenyeret, felszeletelt paradicsommal. Pont időben, mert ha jól látom már mozgolódik a kupac a takaró alatt, szóval be is viharzok a szobába, és szépen megetetem egyenként minden falattal Mitsut, akinek látszólag semmi ellenvetése sincs ez ellen, de még ha lenne, az sem érdekelne! Surprised

Délelőtt 7:00 és 12:00 között:
Asszony immáron teli hassal, felöltözve, harcra készen áll a nap elé! Kajáltatás után természetesen én öltöztettem fel, minden apró ruhadarabra gondosan ügyelve, egyes daraboknál talán túlságosan is. Wink Mivel ma csak délután megyek be dolgozni, úgy döntök, hogy addig lakhatóbbá teszem a házunkat. Ennek fényében neki is rontok a már jól bevélt mamusz+kötényke kombóban a hálószobának egy jó nagydarab porszívóval, amit Karakurában vettem csak ilyen alkalmakra, mikor is naponta kiporszívózom az egész házat. A gépezet tökéletesen szív magába minden apró kis porszemcsét, így 1-2 óra alatt végzek is az egész házzal. Még néhány másodpercig gyönyörködök a makulátlan padlón/szőnyegen aztán még jött egy-két olyan semmiség, mint az ablakok, konyha, fürdő, a ház előtti folyosó, meg a virágok. Természetesen mindent nagy műgonddal tisztítottam, sikáltam meg, hiszen mindennek tökéletesnek kell lennie!

Délután 12:00-17:00 között:
A ház már csillog, nem úgy a 10. osztag kapitányi irodája, meg az egész osztag területe! Amúgy is menni kell délutánra dolgozni, szóval egybekötöm a kellemeset a hasznossal, és takarítgatok egy kicsit itt-ott. Első ízben elballagok a kapitányiba, és ott is végrehajtom a szokásos "napitakarítást". iratok szép, rendezett, halálpontos oszlopokba helyezve, így már semmi más dolgom nincs, minthogy meglátogassam a Hadnagyom, hogy aztán az Ő irodájában is takaríthassak egy jót. Na nem mintha Veránál nem lenne tökéletes rend és tisztaság, de az én szemem meg lát olyan kis elkajlódott magányos porszemecskéket is, amit mások nem.

Délután 17:00-17:05:
Ide nem említenék sokat, csak 5 órakor két wc pucolás között eszembe jutott, hogy otthon a konyhaasztalnak a bal alsó sarkánál a -50/85-ös koordinátában, annak is az egyik 1 négyzet miliméteres részén maradt egy kis porszemecske, szóval gyorsan hazaugrottam és semlegesítettem a veszélyt, így már tényleg tökéletesen tiszta a ház!

Délután 17:05-18:00:
Miután most már tényleg makulátlan az egész lakás, vissza is mehettem dolgozni! Viszont az a baj, hogy már az iroda környékén sem találtam semmi takarítani valót, így az osztag kertje felé vettem az irányt, ahol Aoki olyan nagy műgonddal ásta meg a kis tavacskát. Gyorsan átugrottam hát Karakurába egy szivattyúért, hogy kiszippantsam a tavacska felületről a leveleket, meg minden undormány cuccot. Eltartott egy kis ideig, míg észrevétlenül becsempésztem a bazi nagy szivattyút a Seireiteibe, de nem volt olyan bonyolult. Beadtam a 2 balfék kaputőrnek, hogy ez egy veszélyes találmány, amit a 12. osztagosok találtak fel nem rég, és aki megnézi, annak leszívja az arcát! Surprised xD Ezután következtek a virágágyások, meg a gyümölcsfák/bokrok, amiket meg kellett már metszeni, így már a kert is ragyog, és csodaszép! *.* Ezután hirtelen munka nélkül maradtam, és nem tudtam magammal mit csinálni, így szórakozásból elkezdtem sikálni az egyik edzőterem padlózatát. Nem kis erőfeszítésbe telt, míg ezzel elkészültem ,de segítségül hívtam Aokit is, így ketten együttes erővel megoldottuk a problémát. Bár végig magyarázott valami "papucs"-okról, de nem értettem, mert túlságosan koncentráltam az egyik padlóelem szakszerű módon történő tisztítására. Ezután már végképp nem maradt semmi dolgom, pedig este 6ig még volt fél óra és pontosnak kellett lennem, szóval ezt a maradék fél órát még valamivel el kell, hogy üssem. Meg is lett az isteni szikra, és már shunpoztam is a 13. osztag fele, hogy megkapáljam/kigyomláljam Chiyo-chan 5 hektáros kelbimbóültetvényét ,hogy a drága fiainak mindig legyen friss kelbimbóból készült akármijük!

Este 18:00-0:00:
Kissé megcsúsztam ugyan a kelbimbó ültetvénnyel, de azért este 6-ra hazaértem, így nekikezdhettem a vacsora elkészítésének. Persze előbb egy kiadós tusolás következett, mert kissé földes-kelbimbós lettem itt-ott, de hát ez jár a kemény fizikai munkával. Gyors törülközés, öltözés után már ismét jól bevált köténykémben álldogáltam a konyha közepén, keresve a megfelelő hozzávalókat a vacsorához. Ma hétfogásos menü lesz estére, azt már eldöntöttem, mikor a bokrokat metszettem a kertben, ennek megfelelően először végighipózom jól a konyhát, hogy még csak véletlenül se merüljön fel a koszolódás veszélye, aztán neki is kezdek a dolognak. Mitsu este 7-re ér haza, szóval igyekeznem kell. Most valamivel simábban ment a dolog, mint reggel, ezt betudhatjuk annak is, hogy akkor még kómás voltam, így hát viszonylag gyorsan elkészültem a vacsorával, ami főtt virsliből áll! *.* Egy ponton majdnem sikerült felgyújtanom a lakást, mert nem vettem észre hogy a konyharuha lángra kapott a tűzhelyen, de hatástalanítottam a dolgot gyorsan és kíméletlenül Aokival. Vagyis Ő tüzet oltott, én meg jajveszékeltem, hogy szétfől a virsli! Még arra is marad időm, hogy tökéletesen megterítsek az asztalon, és mikor Mitsu hazaér, már kész kajával várom. Gyorsan segítek is neki levenni a lábbelijét, nehogymár magának kelljen, aztán betessékelem a konyhába, megetetem, és onnan már szigorúan privátba megy át az este további része! Surprised Lefekvés előtt azért még elvégzem a szokásos "lefekvéselőtti nagytakarítást" csak hogy megnyugodjon a lelkem, aztán már aludhatunk is, és jöhet a következő nap, ami reményeim szerint ugyan ilyen jól fog telni, mint ez a mai! *.* xD

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: Extrém helyzetek   Szer. Jún. 23, 2010 8:53 pm

Ötletgazda: Kisszék
Szituáció: Képzeljünk el egy világot, ahol az etióp kisgyerekek nem éheznek, a magyarok világbajnokságot nyernek és Sierashi Yuusuke nem hős...

Sierashi Dalthvédelü Yuusuke



Életem egy unalmas napja

Reggel. Oldalamra fordulva nyújtózom egy nagyot, miközben egyik szememet félig kinyitom, és azon gondolkozom, miért is lenne érdemes ma felkelnem. Természetesen valakinek a papírmunkát is el kell végeznie az osztagban, így nehézkesen, de készülődni kezdek. Az ágy heveny undorral vett ki magából, pedig tegnap este semmilyen váratlan csomaggal nem ajándékoztam meg és éppen folyó ügyeimet is elintéztem napközben. Lábaimat belecsúsztatom pikachus mamuszaimba, azután hatalmas lendülettel pattanok ki fekvőhelyemről. Energikus léptekkel, azaz csoszogva indulok el a fürdőszoba felé, kerülgetve az elhasznált papírzsebkendőket és a toronymagasan álló PSG magazinokat. Belépve a zuhanykabinba magamra nyitom a meleg-hideg víz kombót, és élvezem, ahogy a vízcseppek élvezkednek tökéletes testemen. Amint kellően tisztának érzem magam, a tükör elé állok és megcsodálom magam. Születésemtől kezdve egy különleges adománnyal rendelkezek, amit rejtőző izmoknak hívnak. Izmaim annyira a csontjaimra vannak simulva, hogy szinte nem is látszanak. Egy jól ismert dalt dúdolgatok az orrom alatt, s nézegetem még magam egy kicsit. Gyors törölközést követően magamra öltöm tökéletes egyenruhámat, majd visszatérek a főlakrészbe. Égett szag üti meg kifinomult szaglásomat, ami leginkább az égő teafűre emlékeztet. Szitkozódva veszem tudomásul, miszerint megint sikerült felcserélnem a sorrendet. Gyűlölök ilyen italt csinálni, viszont gumibogyószörpöt még nem tudtam Uraharától rendelni. Némán elfogyasztom az égett pirítósból álló reggelimet, s máris magabiztosan nézek az előttem álló megpróbáltatások felé.
Kilépve a folyosóra néhány másodpercig farkasszemet nézek a Nappal, aztán elfordítom tekintetem, mivel íriszeim nagyon érzékenyek az UV-sugárzásra. Kerek lencséjű szemüvegemet megigazítva kell rádöbbennem, miszerint megint romlott a látásom. Azt mondják, bizonyos dioptria felett már vaknak számít az ember… Remélem, ez nem a húsz fölötti számra igaz. Fejemet lehajtva lépdelek kicsiny irodám felé, amikor hirtelen valakibe beleütközöm. Ez oly’ váratlanul ér, hogy bezuhanok a közeli bokorba. Jajgatva próbálok kikászálódni a marasztaló növényből, s igen bosszús arckifejezéssel nézek támadóm után. Gondolhattam volna… Watanabe Yuusuke, az örök riválisom! Olyan pökhendien jár-kel itt, mintha övé lenne az egész világ. Csak mert kapitány, meg kigyúrt és hatalmas a sárkánya! Mostanában angyalszárnyakat hord, pedig az nem is menő. Jobbnak látom életben hagyni még egy ideig, így leporolva magam indulok tovább. A szembejövő shinigamik szemében félelemmel vegyes áhítatott látok, mely kijár a 13. osztag 19. tisztjének. Útközben Seireitei egyik legnagyobb kapitányával is találkozom, név szerint Chizuki Mayával. A használt jelző nem csak a tettei miatt jár ki Neki, habár Én kedvelem a molett lányokat. Nagyon kedves és mindig van Nála valami süti vagy édesség, amivel megkínál. Ebből adódóan egy orbitális szelet csokitortával suhanok tovább és csak reménykedni merek, hogy nem tejjel készült, mivel laktóz érzékeny vagyok. Mondjuk, szerencsének mondhatom magam, mivel ez semmi az asztmámhoz képest, ám azt már kinőttem. Egy újabb fordulást követően meg is érkezem a szobámhoz, így máris elkezdhetem napi teendőimet. ~Okay, Letsu goo~o!
Az iratok rendezése nagyon megerőltető és precíz munka, de egy hozzáértő személy néhány óra alatt képes végezni vele. Mindent ábécé-sorrendbe rendeztem, most már csak gémkapcsokkal kell összefogni néhány lapot. Eget rengető ordítás kíséretében veszem tudomásul, miszerint a galád fémdarab mélyen az ujjamba vájódik. Könnyes szemekkel kezdek pánikba esni, viszont a segítség máris megérkezik Yasuji-san személyében. A szokásosnál is rövidebb szoknyácska van ma rajta, ennek köszönhetően a vérzés csillapodni kezd, hisz’ más irányba kell elindulni. Hebegve-habogva elmagyarázom Neki, hogy mi is történt, Ő pedig kedvesen kezd hozzá megmentésemhez. Leültet székembe, aztán Felém hajolva kezdi kifejteni a gyilkos szerkezetet tökéletes bőröm alól. Kimonója érthetetlen okból kicsit lengébbre van kötve, ezért tökéletes bepillantást enged. Csodálatos, hogy a Nagano kapitánynak szült két gyerek után is nézhet ki ilyen jól. Ámbátor Nekem nem igazán tud már újdonságot nyújtani, mióta meglestem Hanae kapitánnyal fürdőzés közben. Ringó csípők, s fürdővíztől gyöngyöző keblek! Valami ilyesmi lehet a Mennyország is. Tovább is tarthatott volna a nézelődés, ha az az átkozott Privaron, az a Kaabel, nem zavar meg. Átok reád Zel! Még most is visszhangzik a fülemben a hátborzongató viháncolás, ami a helyiségbe való belépése után következett. Fejemet megrázom, ezzel elüldözve a rossz emlékeket és inkább magam elé koncentrálok.
- Cicicicicicicicicicicici… - hörgöm elhalló hangon, miközben szemüvegem is lejjebb csúszik az orromon. Rögtön beindul a nyálelválasztásom, ám nem vagyok elég bátor, hogy bármit is tegyek az ügy érdekében. Chiyoko értelemtől csillogó szemeit Rám emeli, e behatásra pedig rögtön mentegetőzni kezdek. – Semmi-semmi, Chiyo-chan! Csak köszönetet szerettem volna mondani, amiért megoldotta ezt a kényes helyzetet.
A rögtönzött szorítókötés elkészítése után könnyes búcsút veszünk egymástól, ám tudom, egyszer Enyém lesz ez a nő. Esküszöm, vagy ne legyen a nevem Sierashi Delilah Yuusuke! Álmodozva pillantok távolodó alakja felé, míg a névváltoztatáson gondolkodom. Jobb lenne, ha egy példaképem nevét viselhetném. Mondjuk a Sötét Lovagét, Darth Vaderét. Milyen csodás is lenne! Sierashi Dalthvédelü Yuusuke! Biztos nem cikiznének annyit, mint most… Révületemből az előttem álló feladat gondolata ránt vissza, ezért folytatom is a munkát. A legfelső polc tetejéről kellene egy akta, ám akárhogy nyújtózkodom, képtelen vagyok elérni! Nem is értem miért, hisz’ 145 cm-es magasságommal nem mondhatom csepp embernek magam. Mérgelődve rántom elő Zanpakutuomat, ezzel döntve el a küzdelem végkimenetelét.
- Tudod kivel szórakozz! – kiáltok teljesen kikelve magamból, aminek köszönhetően a pink reiatsu máris áradni kezd a testemből. – Me ga sameru, Chobitochiea!*
Parancsom hatására lélekölőm egy kisebb sámlivá változik, de erre rálépve már elérem a kívánt tárgyat. Diadalittas kacagásom betölti a helyiséget, majd a kondulás jelzi, miszerint véget ért a munkaidő. Egy suhintással visszaváltoztatom kardom eredeti formájába, s villámgyors shunpómat használva rohanok is hazafelé. Jó kétszáz méterre vagyok a szobámtól, ami villámtánccal úgy 15-20 perc is lehet. Otthon már vár a Tsukihime legújabb része, amelyet néhány napja rendeltem meg, ám csak most szállították ki. Egyre jobban sötétedik és kezdek kicsit parás lenni. Az egyik sötét sarokból egy kéz nyúl ki Felém, majd magához ránt. Orromat rögtön megüti a szaké kesernyés illata, amitől elkap a heveny hányinger. Sosem szerettem az alkoholt, mert az csak a gyengéknek kell ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Két gigantikus, valamint puha valami nyomódik a mellkasomhoz, ebből tudom kikövetkeztetni, kivel is hozott össze a balsors. Verashu Suwun, a 10. osztag hadnagya. Úgy hallottam esténként szűz otakukra vadászik, és úgy látszik most Én is horogra akadtam. Hiába minden próbálkozása, a házasságra tartogatom magam az igazinak! Már sikerült kibontania az obimat, amikor végre sikerült meglógnom a kezei közül. A hakama természetesen lecsúszik, így kivillan a Blaeches férfitangám. A szégyentől vöröslő arccal, páros lábbal szökdelek a védelmet nyújtó kuckóm felé. Egy újabb izgalmakkal és veszélyekkel teli nap!
Fáradtan és megviseltem esem be a szobámba, viszont mégis örömmel tölt el az otthon közelsége. Legszívesebben máris ledőlnék, de előbb el kell végeznem az esti imát. Lihegve térdelek le a Lalának és Lilynek állított loliszentély előtt, s máris elér a tökéletes lelki nyugalom. Simogatom még egy kicsit a gyönyörű Vocaloidokról kitett posztert és már tudom, hogy ma éjszaka sem leszek egyedül. Az ostoba módosított lelkem, Pulyka itt repked körülöttem, ezzel zavarva ezt a meghitt pillanatot. Kitűnő reflexeimnek hála elkapom az idegesítő lényt, majd kitépem belőle a kapszulát. Arcomon ádáz mosollyal kelek fel, aztán indulok is az ágyam felé, ahol már vár Bertha, a guminő. Pulyka lelkét szorongatva araszolok egyre közelebb és közelebb a fekvőhelyez, eközben őrült kacagásom egyre csak hangosabb lesz. Van egy olyan érzésem, hogy csodás harminc másodpercet fogunk eltölteni mi ketten. S ha ez megtörtént, mehetek Tsukihimézni. Lerúgom a mamuszom, majd egy harci kiáltás kíséretében vetődöm bele az élvezetek tengerébe.

*Ébred, Kisszék!

______________





A hozzászólást Sierashi Yuusuke összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 15, 2012 10:10 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: Extrém helyzetek   Pént. Jún. 25, 2010 10:28 pm

Ötletgazda: Leginkább Vera és Shunc, meg a chates társaság nagy része. xD
Szituáció: Érthetetlen módon összecserélődik néhány parancs, ennek köszönhetően szerencsétlen főhősünk indul el a Hueco Mundoi gyilkos küldetésre, holott ez egy kapitányi szintű feladat!

Sierashi Dalthvédelü Yuusuke



Nyaralás! - avagy nagy zűr Las Nochesben

Igen, végre valahára elismerték a képességeimet! Mindig is tudtam, többre vagyok rendeltetett annál, hogy holmi iratokat rendezgessek egész életemben. Most végre eljött a pillanat, amire halálistenné válásom óta várok. Egyes egyedül fogok elindulni egy küldetésre, s ha igaz, ami a hozzám eljutatott aktában szerepel, akkor Rajtam múlhat egész Seireitei sorsa. Így hát Zanpakutoumat az oldalamra kötve és strandtáskámban minden szükséges felszereléssel indulok el az Emberek Világába, ahonnan majd továbbítanak. A senkai megidézése nem nagy kunszt, ennek ellenére a rizspapír ajtók mégsem akarnak kinyílni. Értetlenkedve szemlélem a jelenséget, azután szemüvegemet megigazítva, fizikai erőmet bevetve próbálok áttörni a beragadt nyílászárón. Kétségtelenül jó formában vagyok, de azért nem ennyire. Akárhogy is húzom-vonom, nem járok sikerrel. Szitkozódva töprengek valami használható tervem, amikor a semmiből Aiko-chan - Mitsuko kapitány húga - szökdel elő. Zsenge teremtés, szívesen elvinném fagyizni vagy valami, de sajnos túlságosan vigyáznak Rá. Még hogy távoltartási végzés, meg pedofília vádja, cöhh! >.> Fejem elfordítva teszek úgy, mintha egyszerűen csak nézelődnék, azonban fél szemmel azért figyelem a tüneményt. A kislány egy gyenge lökéssel kinyitja az általam idézett átjárót, majd a zsebeiben lévő cukros papírok tömkelegét szórja be. Elképedve konstatálom a jelenséget, aztán észbe kapva magam is bevetődök a sötétségbe, mert szorít az idő. Feszegetéseimnek hála biztosan kilazult az ajtó, ezért tudta ilyen könnyedén félre csúsztatni. Ezzel a magyarázattal teljesen megvagyok elégedve, így a Nana openingjét dúdolgatva galoppozok Karakura felé. Újabb veszélyek lesnek szerény személyemre, de Én bátran állok eléjük!
Első utam Urahara-sanhoz vezet, aki majd megnyitja Nekem a gargantát Hueco Mundoba. Az ex-kapitány semmit sem változott utolsó találkozásunk óta, ugyanolyan jól fésült és frissen borotválkozott, mint mindig. A márkás öltöny tökéletesen illik hozzá, le se tagadhatná, miszerint egy hatalmas bolthálózat vezetője. Belépve a több emelet magas épületbe egy alacsony, törpeszerű figura köszönt, Tessai-san az és máris terelget az alsóbb szintek felé. Lent már minden elő lett készítve, s miután megjegyeztem az összes nevetséges szabályt, máris indulásra kész vagyok. A 12. osztag volt vezetője azt tanácsolta, hogy kövessem a sárga folyót, mert ez vezet el célomhoz. Belépve a sötét és félelmetes köztes dimenzióba nagyot nyelek, viszont nem fordulhatok vissza, mivel már be is zárták mögöttem a kijáratot. Erősnek kell mutatkoznom, különben szégyent hozok Lalára és Lilyre! Ezen gondolat hatására magabiztosan indulok el a napszínű vízfolyáson, aminek köszönhetően hakamám alja pillanatokon belül elázik. Több órás utat követően igencsak megszomjaztam, ezért kortyoltam néhányat a tisztának tűnő forrásból. Kissé érdekes íze volt, de ezt betudtam annak, hogy itt nincs elég klór. Hamarosan megláttam a fényt az alagút végén, valamint a nyílás mellett ácsorgó méretes Gilliant is. Már-már húztam volna elő fegyverem, amikor émelyítő alkoholszag csapott meg. A Menos Grande láthatóan seggrészeg, ráadásul elég illetlen módon pont ide vizel! Fényes zsenialitásomnak köszönhetően összekötöm a sárga folyó és a lidérc ténykedése közötti összefüggést, ennek köszönhetően máris a sarokba dobom a rókát. Miután elbúcsúztam Vuktól és családjától, végre beléphetek a legveszélyesebb helyre, ahová valaha sodort a balsors.
Belépve a fényesen ragyogó Nap szinte kiégeti a szemem, ezt megelőzőleg kezemmel leárnyékolom látószerveimet és körbekémlelek a területen. Úgy tűnik, pont egy nudista strand közepére érkeztem. Rögtön tetemesebb mennyiségű vér fröccsen ki az orromból, amint meglátom a tengerparton futó arrancarlányok csapatát. A csoportból kiválik a legnőiesebbnek tűnő csaj, akit valaha is láttam. Hosszú, barna hajába belekap a szél, napbarnított bőrét homokszemcsék borítják. Tátott szájjal figyelem a jelenséget, ahogy egyre közelebb és közelebb kerül hozzám, már el is felejtkeztem róla, hogy miért is jöttem ide. A szépség a nyakamba veti magát, szó szerint leteper.
- Szija Cukifiú, Hrafni vagyok! – mutatkozik be affektáló hangon, egy csókkal fejezve be köszöntését. Tetszik ez a hely, nagyon is! – Nem lenne kedved segíteni Nekem betömni pár lyukat, édes?
Köpni-nyelni nem tudok, így bólogatva hagyom elrángatni magam, miközben heveny orrvérzésemet próbálom elállítani kimonóm ujjával. A területen található egyetlen épületkomplexum felé vesszük az irányt, melyen méretes felirat hirdeti: Las Noches – Wellness and Spa. Tátott szájjal szemlélem az építészeti műremeknek is beillő tornyokat, amik a következő módon néztek ki. Alul két gömb képezte a földszintet, itt lehetett bejutni az építményekbe. A karcsú torony több méter magasságig emelkedett, majd egy tojás alakú VIP-részleg zárta le. Igazán lenyűgözött a látvány, s ami még ennél is jobb volt, hogy itt senki sem hordott ruhákat. A vérveszteségtől legyengülve esek be Hrafni szobájába, de még érezek magamban erőt egy numerához. A nő egy perc türelmet kér, ezután egy maréknyi tiplivel és csavarral tér vissza. Szám néma O-ra kerekedik, úgy tűnik félreértettük egymást. Miután felcsavaroztam a polcot és rögzítettem a képeket, hullafáradtan dőlök le egy kicsit pihenni a vízágyra. Ekkor jött az orvtámadás, amire egyáltalán nem számítottam. Ruháim egyszerűen leszakadtak Rólam, Én pedig fejhangon sikoltozva próbáltam takargatni klánom jogarát és az országalmákat. A gonosz hollow azonban nem éri be ennyivel, harci kiáltás kíséretében elkezd magáévá tenni. Hiába könyörgök megbocsátásért, mintha egyszerűen meg se hallana. Erős vagyok és sokat bírok, de a testem már nem annyira. Hátborzongató reccsenés kíséretében törik el a csípőcsontom, így már csak vonaglásra vagyok képes. Ennek ellenére a hangokból ítélve sokkal jobban élvezi a lazacvergődésem maga alatt, pedig Én már halálomon vagyok. Miután véget ért a kínzás gyorsan végig mér, ezt követően egy hangos „bocsika” kíséretében magamra hagy a fájdalom könnyei által áztatott arcommal egyetemben.
Teljesen megalázott, nem is tudom, hogy történhetett ez. Kíntól terhes kiáltásaim hatására két újabb arrancar szökdécsel be a terembe, kezükben egy-egy csokor virággal. Hamar megtudom, miszerint Ők az itteni orvosok, de egyáltalán nem bírják a vért, ezért csak természetes módon gyógyítanak. Carl és Eras érzéstelenítőként egy méretesebb dzsoját csapatnak a számba, amelyet fulladozva pöfékelni kezdek. Az asztmám rögtön kiújul, viszont a marihuána keltette kábulat teljesen elfeledteti Velem a dolgot. Nem tudom mennyi idő telt el, amíg begipszelték a farom, de a cucc hatása még sokáig el fog tartani. Jótevőim egy kerekes székbe ültetnek, majd elkezdenek körbevezetni az épületben. Út közben találkozunk Slarinnal és slepjével, akik a helyi sznobizmust képviselik. Az Espada nem tudom, mire vág fel, hisz’ olyan lapos, mint egy deszka. Az a Tui gyerek meg biztos homokos, mert ilyen hátranyalt tejfölszőke hajjal nem lehetséges a hetero lét. A bemutatás következő áldozatává a hiperaktív Raúl vált, aki tikkelő szemeivel elég érdekes képet nyújtott. Ott volt még két kigyúrt állat is, valami Kibelez és társa, Péló. Ám az igazi meglepetés csak ez után következet! Rajongásom tárgyai, a csodaszép Vocaloid-ikrek, Lala és Lily áll előttem teljes valójukban. Íriszeim rögtön elélveznek a gyönyörűségtől, így csak elhalló hangon merek kérni autogramot gipszes hátsómra. A búcsú fájó, azonban nekünk menni kell tovább, mert Aizen már vár Rám. Valószínűleg már Ő is érzi, hogy a vég közeledik felé személyemben. A trónteremben az Espada további tagjait is megismerem. A legfeltűnőbb a sarokban füvező hippi csaj és dobosköre. Az egyik agresszív kinézetű arrancar, névszerint Cephalus Nagyúr rögtön végezni akar Velem, viszont Sousuke türelemre inti. Lenéző pillantással mér végig, azután sutyorogni kezd a hatos számot viselő Espadával, akinek jól láthatóan be nem áll a szája.
Órákig tartó tanácskozást követően a renegát kapitány egy próba elé állít, s ha sikerrel járok, akkor önként és dalolva tér Velem vissza Soul Societybe. A feladat sokkal egyszerűbbnek látszik elsőre, mint amilyen valójában. Egy hatalmas polc tetejéről kell valahogy levarázsolnom LN királyának üveggolyóit. Bele se merek gondolni, hogy milyen szörnyű baleset történhetett Vele, ezért inkább rögtön munkához látok. Shikaiom előhívásával próbálkozom, azonban még csak a feléig sem érek fel a bútordarabnak. Mérgelődve kezdek el ugrálni, ám ezzel csak törött csípőmet fájdítom meg. Elszontyolodva szállnék le, de ekkor tekintetem találkozik a terembe belépő Laly-pároséval. Ebből erőt merítek és lélekenergiát kezdek koncentrálni sámlimba. A reiatsu pusztító köröket ír le körülöttem, sötétpink színéből valami megmagyarázhatatlan őrület és kín árad.
- BAN-KAI! Okkiichiea*! – a parancs hatására egy állítható magasságú zongoraszékké változik Zanpakutoum, így már semmi sem állhat az utamba. Diadalittasan hozom le a golyókat, ezt követően magabiztosan szórom őket Aizen elé. Látom a szemében a csodálatot, ami jóleső érzéssel tölt el. Bensőséges beszélgetés alakul ki kettősünk között, melynek hála rájövök mennyire is hasonlítunk egymásra. Miután kölcsönösen hátrazseléztük egymás haját és betettük a színváltós kontaktlencséket, úgy döntök, ideje indulnom. A küldetést sajnos elbuktam, viszont szert tettem egy jó barátra. A gargantából még egyszer visszanézek a csodás városra, s összecsukom a BFF-medált, amiben Szószi képe van. Egyszer még visszatérek, ígérem!

*Nagyszék

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: Extrém helyzetek   Vas. Jún. 27, 2010 9:48 pm

Ötletgazda: Sztívön Szpílberg
Szituáció: A hatalmas érdeklődésre való tekintettel, íme itt a trilógia befejező része. Ezúttal Karakura városába kísérhetjük el főhősünket, mivel Ővé lett a megtisztelő feladat, hogy védelmezze e fontos területet.

Sierashi Dalthvédelü Yuusuke



„Szívem erős, lelkem bátor, csak nem vagyok egy terminátor!”

Már egy hete csak Szószira gondolok mindig, meg-megállva. Nyikorgó Hougyokuval ölében, ment Las Noches tetejére, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a világhódítást másra. Engem vigyen el a plázába! Csak ment és gyilkolt némán, nem szidott, nem is nézett énrám s a karok mocskosan, suhogva, keringtek, szálltak a magosba. Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő - barna haja lebben az égen, ahogy a Király kulcsát készíti keményen… Visszatérésem óta egyszerűen nem találom a helyem. Mindenki különös tisztelettel néz Rám, amiért élve kijutottam a pokolból, azonban Én mégse érzek büszkeséget, csak szorító, sötét ürességet. Most jöttem rá, mennyire is magányos lehet az ember barátok nélkül. Hajamban ugyan még tart a néhány hónappal ezelőtt odakent zselé, de már ez se ragyog régi fényével. A kontaktlencse irritálta a szemem, ezért azt is kénytelen voltam a jó öreg, überszekszi szemüvegre cserélni. Felajánlottak egy kapitányi címet is, annak a fajankó Watanabe helyére kellett volna beállni, mivel Ő épp elment megmenteni a világot… megint. Viszont mit ér a hatalom, ha nincs kivel megosztani? A távolság szinte megőrjít, ismét együtt akarok partyzni Las Noches fűtött jakuzziában, anyaszült meztelenül a kedves őslakókkal. Ehelyett most itt ücsörgök egy tömbház tetején, miközben egy érdekes kialakítású jégkrémet szopogatok. Ha megölnének se tudnám mire emlékeztet, azonban elég idegesítő, mert az alsó gombócok mindig összemaszatolják az államat. Lábamat lóbálva figyelem a távolt, hátha feltűnik egy ismerős fenék vagy hosszú, csokoládészínű hajzuhatag. Erre igen kevés esélyt látok, ezért összetörten nyalogatom tovább az édességet.
Már-már az öngyilkosság gondolatával is eljátszom, amikor egy különleges lélekenergia ragadja magával figyelmem. Leginkább a hollowokéra emlékeztet, de nem annyira tiszta. Üdvözült mosollyal a képemen indulok el az erőforrás irányába, s hamarosan egy jólfésült, igazi úriembernek tűnő srácot látok meg magam előtt. Összeszedve minden bátorságom szólítom le, ő pedig készséggel válaszol minden feltett kérdésemre. Megtudom Róla, hogy Masaki Sachinak hívják, viszont mindenki csak Sachinak szólítja. Épp a „Hogyan beszéljünk udvariasan?” nevű műveltségi vetélkedőről jön, ahol elnyerte az első díjat. Ez igazán szép eredmény, az anyukája biztos büszke Rá. Addig-addig beszélgetünk, amíg fél kettőt nem üt az óra, ideje a délutáni teázásnak. A Vaizard – közben kiderült a faj neve – barátságosan meghív magukhoz a raktárba. Mivel nincs jobb dolgom, ráadásul a jégkrémem is elfogyott, nem látom akadályát a csatlakozásnak. Nem számítok valami nagy durranásra az említett raktárt illetően, valószínűleg egy egyszerű rakodóhelyiség lesz. Sachi nem tűnik hajléktalannak, de a látszat néha csalhat. Annál nagyobb a meglepetésem, amikor egy több emelet magas, luxusvilla előtt állunk meg. Kétségtelenül ez a legfényesebb kecó, amiben valaha is jártam. Belépve egy anorexiásnak tűnő, középkorú férfi fogad minket, aki Hacchigen néven mutatkozik be. Biztos Ő itt a boy, ezért szandáljaimat gyorsan hozzá vágom, hogy vigye fel őket a számomra kiutalt szobába. Eközben kint hatalmas vihar támad, ami miatt muszáj vagyok itt tölteni az éjszakát. Sikerrül néhány lakóval is összefutnom, mint például: Shinjivel, a világfájdalmas képű emoval vagy Hiyorival, aki mindenáron rá akart beszélni, hogy vegyek Tőle néhányat a pacifisták életéről szóló brosúrából.
Másnap hajnalban igazán kipihenten kellek, mivel a beépített masszázsfunkcióval ellátott vízágyban egy álom az alvás. Igen-igen, azt álmodtam, hogy alszok! Miután gyorsan lezuhanyoztam, egy szál fürdőköpenyben sétálok le a konyhába. Bentről nyögéseket hallok, de biztosan csak az ebédre készülő csülök felszeletelésével adódtak gondok. Oda se figyelve lépek az egyik szekrényhez, majd kedven gabonapelyhem után kezdek kutatni. Szerencsére tartanak a Lala és Lily névvel ellátott, vocaloid-alakú mézes-tuttifruttis puffancsból. A hűtőhöz lépve magamhoz ragadom a tejes dobozt, amiben már csak néhány korty ital lötyög. Megbotránkozva ülök le végre az asztalhoz, s már épp látnék neki az étkezésnek, amikor egy hihetetlenül magas hang szólít meg.
- Kérsz még bele tejet, Öcsi? – annyira sikerül ezzel megrémítenie, hogy teljes erőből belefejelek a tálkámba. Arcomat törölgetve pillantok fel, s egy olyan jelenet szemtanúja lehetek, mely minden, csak nem lapockadarabolás. A René névre hallgató, kigyúrt kopasz vadállat pont az orrom előtt tologatja Shunt, aki természetelvűségéről és a környezet szeretetéről vált híressé. Nem egyszer láttam már a tévében, ahogy bálnavadászokat öl vagy épp a Szaharában üldöz egy csorda megrémült orvvadászt. Lövésem sincs mire gondolhat, ám mivel sehol máshol nem találtam tehéntőgylevet az épületben, jobbnak látom rémülten elutasítani az ajánlatot. Ideje menekülőre fognom a dolgot, mielőtt még gondolnak egyet és engem is berántanak a gruppenbe. Még csak az hiányozna! Az Én szívem egyedül Hrafniért és Szósziért dobog. Áthaladva a hatalmas bejárati csarnokon, egy fekete szórólapon akad meg a szemem, ami a Fatal Error, blackmetál zenekar koncertjére invitál. Úgysem voltam még ilyenen, szóval itt az ideje a kipróbálásnak.
Az esti készülődés nem tart sokáig, viszont kétségtelenül szívdöglesztően nézek ki. Kerek szemüvegem mögül értelemtől csillogó, apró íriszek tekintenek vissza, melyek bármilyen nőnemű lényt képesek lennének elcsábítani. Barna szövetnadrágom precízen hónalj alá illesztve és egy hatalmas pörgettyűs övcsattal ellátott övvel odafogatva. Az összeállítást a nagymamám által kötött garbó teszi tökéletessé, mely libafoszöld színével már messziről kitűnik a tömegből. Igen, szerintem ez a megfelelő összeállítás egy kellemes zenei előadásra. A klub, ahol a fellépés lesz közel van, így gyalogosan indulok el. Dús, fekete hajamban a rózsaszínre melírozott tincsek remek képet alkotnak és tovább erősítik férfias vonzerőmet. Ezt Yasunak, az aranykezű fodrászzseninek köszönhetem, akinek két szeme mindig a munkán van. Vidám fütyörészve érkezem meg a célállomáshoz, majd nagy levegővétel után belépek az épületbe. Rögtön tizenöt hangfalból csapódik a képembe az artikulálatlan hörgés, amit nem tudok mire vélni. Dobhártyáim rögtön beszakadnak, s ezen a látvány sem segít, amit a széttetovált és izmos punkok nyújtanak a színpadom. Mindegyik vámpírnak van maszkírozva és számomra érthetetlen okból csillognak, mint a gyémánt. Az első sorban extázisban vonagló fangörlök hada között felfedezek egy új ismerőst, akit még a villában láttam. Shiori-chan az, azonban jobban szereti, ha Queen of the Darkness-nek szólítják. Integetve próbálok eljutni hozzá, mivel olyan elveszettnek érzem itt magam a sok nyomi vérszívó között. Az egyik nyálasképű még nyakon is harap, de olyan pofont kap utána, mely felér egy Adava Kedavrával Harry Potteréknél.
Elérve a lányhoz már épp érdeklődni kívánnék hogyléte felől, amikor hirtelen ötlettől vezérelve egyszerűen ledugja a nyelvét a torkomba. Fulladozva menekülnék, de túlságosan is erős ellenfél Nekem. Biztos itt a vég, már érzem is a hideget. Egy izmos kar ragad ki a tömegből, hatalmas ovációt kiváltva ezzel. Remegve állok a színpad közepén, miközben a Tank becenevet viselő fickó a közönségnek beszél. Biztos valami salátakóstolás lesz, mert nagyon sokszor emlegeti az uborkát. Touma – így hívják igazából a csávót – az együttes menedzsere és segítségemet kéri a műsorhoz. Imádok szerepelni, ezért természetesen belegyezem. A következő emlékem már az, hogy letolt gatyával ordítok, mivel épp a szüzességem elveszítése történik. Tank eközben sátánista keresztekkel dobál, mire egyre csak a „Pusztulj, mocskos buzi!” mondatot kántálja. Nem tudom mi rosszat tettem, így inkább sírdogálva adom fel az ellenkezést. Hamarosan véget ér a műsor, Engem pedig egy kisebb csapat lány vonszol le a világot jelentő deszkákról. Az egyikük Natsuki, Tank félénk húga, aki eladóként dolgozik a közeli sex shopban. A másik leányzó a Hitomi névre hallgat, Ő pedig húsz éves és nagy reményű csodagyereknek tartották. Ám amikor már tízegyére sem tudott átjutni a negyedik osztályon, kiderült, hogy egyszerűen csak gyengeelméjű. Egy sötét terem felé vonszolnak, ahol valószínűleg újabb borzalmak várnak Rám. Elhalló hangon Szósziért kiáltok, viszont hangomat senki sem hallja. Így ér hát véget a nagy Sierashi Dalthvédelü Yuusuke élete! Túlságosan fiatal és jóképű vagyok ahhoz, hogy hamburgerhúst csináljanak belőlem!
A teremben vakító világosság fogad, amitől néhány percre el is veszítem a látásom. Bent legalább kéttucatnyi nő fogad, mind-mind ruha nélkül. Mindenki itt van, aki számít, és úgy tűnik, csak Rám várnak. Vera hadnagyot már alig bírják visszafogni, szemeiben vad éhséget vélek felfedezni. Kiáltani sincs időm, amikor mindenki sikoltva Reám veti magát, hogy egy össznépi gyilkos orgiában végezzenek Velem!

~

Rémült kiáltást követően pattannak fel íriszeim, s gyors mozdulattal ülő helyzetbe tornázom magam. Testem izzadságban úszik, ez a lidérces álom teljesen kikészített. Gyorsan leellenőrzőm vonásaimat és megkönnyebbülten tapasztalom, miszerint semmi nyoma szemüvegnek vagy ferde orrnak.
- Ehh… Szerencsére csak egy álom volt. Egy nagyon szörnyű és megrázó álom. o.O – suttogom magam elé a sötétbe, azután átkarolom kedvesem és megpróbálok visszaaludni. Kezem alatt azonban valami undorító nyálkát érzek, aminek hatására nem gyengén kiszédülők az ágyból. Mellettem nem Chiyo-chan fekszik, hanem az a Hrafni, akit az álmomban láttam. Ölében valami gubószerű cuccok vannak, melyekből egyfolytában gügyögés hallatszik. Legszívesebben elhánynám magam, ami meg is történik, miután a petékből mutánsszerű csecsemők másznak elő. Félig az arrancarra, félig pedig otakuYuura emlékeztetnek.
- NEEEEEEEEEEEE! – kiáltok fel elkínzottan, miközben magához ránt a sötétség, s a gennyes váladékban tocsogó apró tenyerek beborítják testem.

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
You Raiden
Quincy
Quincy
avatar

Capricorn Dog
Hozzászólások száma : 48
Age : 34
Tartózkodási hely : Házam || Diliházban Kanade miatt
Registration date : 2009. Aug. 28.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: Quincy
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
7500/12000  (7500/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Extrém helyzetek   Vas. Okt. 10, 2010 1:16 am

Ötletgazda: Torma >.> xD
Szituáció: Raiden épp főzőcskézik a lakásában, mert meghívta vacsira Natsukit. A többi majd kiderül a sztoriból. Razz xD

Raiden főzőcskézik

Megdöglesz, ha ezt bárkinek is elárulod! -.-


Ismét sikerült egy igazán csodálatos napra ébrednünk, emberek! A tévé valami televíziós jóslást vetít, a lapokban már megint valami gázrobbanásról írnak, a ruhám meg még mindig nem lett elkészítve az esti … khm… vacsorára. Nem is értem, hogy az emberek miért néznek egyáltalán ilyen szarokat a tévében, mikor még a vak is látja, hogy amúgy teljesen a pénz miatt megy az egész. Egyáltalán hogy lehet az ilyenekben hinni? Néha kínomban már röhögnöm kell, ha véletlenül egy ilyen műsorra kapcsolok, hiszen máris megy a nagy távgyógyítás. Szánalmas, hogy néhány ember ezt be is veszi, és betelefonál, hogy gyógyítsa meg a nagy, és hatalmas erejével a televízió másik felén üldögélő pénzéhes idióta. Na jó, lehet, hogy ezt kicsit túl reagálom, de akkor is… Hogy lehetnek az emberek ennyire degeneráltak, hogy nem veszik észre az átveréseket? A gázrobbanásnak beállított hollowtámadásokról meg inkább ne is beszéljünk… Na, de mindegy is, hiszen nekem most már lassan főznöm kéne valami finomat estére, elvégre meghívtam Natsukit vacsira. Nem ártana valami finomat összedobni. Mondjuk én csak azt tudok főzni, legalábbis még senki sem halt szörnyű halált a főztömtől, sőt, Kanade még meg is dicsért, hogy milyen ügyes szakács vagyok. Igen, ilyenkor dagad a mellem a büszkeségtől, elvégre mindig jól jön az amúgy egész kicsi egómnak egy kis fényezés. Nem, még sose szakadt rám a plafon, hiszen én sose állítok magamról túl nagy dolgokat. Mindig csak az igazat mondom. :/
A nappali kanapéján ülve, kedvenc szakácskönyvemet bújva már azon gondolkodom, hogyan is lehetne lepattintani Kanadét. Elvégre elég gáz lenne, hogy ha a randi közepén felbukkanna, és mindenféle hülyeséget összehordana a hülye meséiről, meg a többi ökörségéből, amiből természetesen jó, ha a felét is megértem. Még alig jutottam el tervezetem feléig, mikor felfedezem, hogy unokahúgom széles vigyorral áll felettem ácsingózva. A könyvből felpillantva máris jön a már jól megszokott „Mennyi kell?” kérdés. Minden bizonnyal megint valami mesés találkozóra indult, vagy valami hasonlóra. Igazából annyira érdekelt, mint az, hogy Hawaiion azonosítatlan repülő tárgyat találtak a parti homokba ágyazódva. Hangosan sóhajtva, de legbelül örök hálámat kifejezve nyomtam a kinyújtott tenyérbe pár ezer jent, hogy végre tűnjön már el, és hadd kezdjem már el a főzést. Mikor már végre eltűnt, és megtaláltam a tökéletes kaját az estére, máris indultam a konyhába, hogy összeszedjem a szükséges dolgokat. Nagy megkönnyebbülésemre minden hozzávalóból volt egy kevéske otthon, azonban ez mind elég volt ahhoz, hogy elkészítsem a mindenki számára tökéletes vacsorát. Esküszöm, hogy robbantam volna, hogy ha kiderül, hogy nincs valami teljesen alapvető cucc a szekrényemben, vagy épp a hűtőben. Amilyen mázlista vagyok, még egy kevés garnéla is hevert a mélyhűtőm legmélyén. Na, ki a király, ha nem én? Cool
Szóval, hozzávalók kipakolva, serpenyő az olajjal feltéve a tűzhelyre. *>* És most pedig jöhet egy kis zene, habár lövésem nincs, hogy mik vannak a kipakolt lemezen, de mindegy is. Bedobok egyet a lejátszóba, és majd szól az a főzés ideje alatt. Úgyse hiszem, hogy fogok rá figyelni, legtöbbször háttérzajnak pakolok be valami zenét, hogy ne legyen akkora csend. A Play gombot lenyomva máris bevágok egy wtf ábrázatot, hiszen valami nyálas hülyeség kezd el csöpögni a cd-lejátszóból. A lemezt vizsgálgatva rájövök, hogy ez valami Maroon 5 nevű banda. Még életemben nem hallottam róluk, nem hogy akár egy számukat is meghallgattam volna, így halványlila fingom sincs, hogy került tőlük a lemez a lakásomba, ráadásul egyenesen a lejátszómba. No, de francokat érdekel. Ha már benyomtam, már pörögjön, aztán meg majd átvedlek valami érzelgős baromba. :/ Fölkötöttem a kedvenc, rózsaszín alapon szivecske mintás kötényemet, a tokot a mögöttem lévő asztalra helyeztem, majd mentem is tovább, hogy összevagdossam a pirítani való dolgokat. Halkan dúdolgatom az éppen szóló számot, miközben szép, egyenletes kockákra vágom a hagymát, majd belekaparom a vágódeszkáról az olajba. Egyre inkább kezdek arra az álláspontra jutni, hogy nem is olyan rossz ez a Maroon 5. Lehet, hogy beteszem a kedvenc lemezgyűjteményembe is, vagy ha nincs is olyan, majd ha lesz egy kis szabad időm, csinálok egyet. De most egyelőre a vacsival kell foglalkozni, hiszen tökéletesnek kell lennie. Bár… az én főztöm mindig tökéletes. :/ Tehát, ott tartottam, hogy dúdolgatva felvágtam a hagymát, majd utána következett a fokhagyma, és végül, de nem utolsósorban a chili, amit aztán mind szép sorban belepakoltam az olajba, hogy kicsit megpirítsam őket. Mindeközben – fogalmam sincs, hogy hogy – a kezembe került egy merőkanál is, ami ebben az esetben inkább valamiféle mikrofonként funkcionált. Meglepő, de amúgy nem szokásom énekelni, most mégis azon kaptam magam, hogy szépnek inkább nem mondható, és iszonyatosan hamis hangon próbálom énekelni a szám refrénjét. Csak senki meg ne lássa, hogy épp mit csinálok, mert minden bizonnyal diliházba zárnának. Ha eddig még nem akartak, na, innentől fogva most már biztos, hogy csak arra várnának, hogy mikor bambulok el annyira, hogy kényszerzubbonyban hurcoljanak el a rohadtul kedves, és faszomatnemérdekli, hogy mennyire jóképű fiatal doktorurak. A nyálaskodást megelégelve csaptam le a merőkanalam a pultra. Egy magam fajta pasas csak ne kezdjen el ilyeneket énekelgetni, meg úgy amúgy is… milyen már az, hogy leállok énekelgetni, meg dúdolgatni. Már csak az lenne a poén, ha fognám a felmosórongyot, és elkezdenék vele tangózni a konyha kellős közepén… Bár… ha azt vesszük, ez nem is akkora hülye ötlet. Legalább gyakorolhatnám a társas táncot, mert ki tudja… lehet, hogy még Natsukival leállunk tangózni is vacsi közben. Jó, ez egy oltári nagy baromság volt még részemről is. Ennyire csak nem zúghattam bele egy csajba… Vagy még is? No, de mindegy, hiszen most főzni kell, és a leve, ami Chowder névre hallgat, és van benne garnéla is, mert hát miért is ne, hamarosan kész, így készülődni kell a második fogáshoz, ami fogalmam sincs, hogy mi lesz. :/ Valahogy a kaják pároztatásában sose voltam jó, de úgy gondoltam, hogy egy kis zöldfűszeres csirkemell, salátával senkinek se fog ártani, szóval hozzá láttam, a második fogáshoz is. Lassacskán már nem csak a főzőcskézésbe, de az éneklésbe is sikerült belefelejtkeznem olyannyira, hogy már elkezdtem mozgatni ütemre a fejem, és a csípőmet is. Most mondjátok meg… nem vagyok szánalmas? -.- Nem… inkább egy szót se, ha lehet, köszönöm. -.- Mindegy, a lényeg az, hogy épp a felmosóval játszottam, amikor váratlanul megjelent valaki a konyhaajtóban, és természetesen nekem még csak véletlenül se tűnt fel rögtön a dolog. Természetesen Kanadével szemben sikerült épp megállnom, miközben fennhangon énekeltem a Maroon 5 „This Love” című számát. Hát… nem csodálom, ha szerencsétlen kölyök teljesen hülyének nézett volna, mert hát még sose látott így, főleg nem a rózsaszín kötényemben, amit próbálok mindig időben elrejteni a kíváncsi szemek elől. Vagy… lehet, hogy már meg is találta, és teljesen nincs meglepődve a látottakon? O.o Lehet, hogy tisztában van azzal, hogy én miben szoktam főzni? O.o Mondjuk még mindig jobb, minthogyha totál pucéran táncolnék a konyha közepén és úgy főzném a vacsit.
Természetesen amint megérezte Kanade a kaja illatát, máris jöttek a kedvenc keresztkérdéseim felőle. Mondanom se kell, hogy elküldtem a francba. Legközelebb igazán szólhatna, hogy mikor óhajtja betenni a csülkeit a házamba, vagy valami. -.- Meg aztán tudja kitől kérdezgessen marhaságokat. Mellesleg meg semmi köze ahhoz, ha nekem randim van. >.> Ami amúgy nem is randi lesz, hanem egy finom vacsora, kettesben azzal a nővel, akit szeretek. Szóval, amint sikerül lepattintanom Kanadét, máris visszatérek a főzőcskézéshez, és a levegőgitározáshoz. Igen, már ebbe is kezdek bele jönni, és tökre élvezem is. Igaz, lehet, hogy mások tök hülyének néznek miatta, de nem érdekel. Valahogy így most élvezetesebb a főzés.
Szép lassan elkészül a második fogás is, miközben én elmászok kivasalni a ruhát, amit felveszek. Némi gondolkodás után végül úgy döntök, hogy egy sötét ing, és egy nadrág kitűnő választás lesz. Amint kész lettem a válogatással és a vasalással, máris robogtam vissza konyhába, miközben fennhangon énekeltem a Maroon 5 egy újabb számát. Komolyan kezdek meghülyülni. Én és az éneklés… Jó, hogy nem megyek el a Megasztárba, vagy abba a másik fosba, ami X-faktor névre hallgat.
Alig lettem kész a kajával, máris indultam fürödni, és próbáltam kicsit emberibb fejet gyúrni magamnak több, kevesebb sikerrel. Amint megterítettem az ebédlőben, máris csengettek, s én szokásos mogorva fejem magamra erőltetve cammogtam ajtót nyitni Natsukinak. *>* Számomra egyáltalán nem okozott meglepetést, hogy ízlett neki a kaja, amit főztem. Mert hát kinek ne ízlene a kajám…? :/


Postolás közben hallgatott Maroon 5 számok listája:
This Love
She Will Be Loved
Misery
Makes Me Woder
Sunday Morning
If I Never See Your Face Again feat. Rihanna

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zel Syneza Ka'abel
Privaron Espada
Privaron Espada
avatar

Male
Libra Dog
Hozzászólások száma : 263
Age : 22
Tartózkodási hely : Karakura Town külvárosi elhagyatott kórház
Registration date : 2009. Feb. 25.
Hírnév : 28

Karakterinformáció
Rang: Privaron Espada
Hovatartozás:
Lélekenergia:
17500/30000  (17500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Extrém helyzetek   Kedd Dec. 14, 2010 10:02 am

Ötletgazda: Én és senki más -_-
Situation: Zel gyűrűt vesz Mayának

Egek-egek, hová legyek... Már már elfelejtkeztek rólam, emberek, ha most úgy kezdtetek bele ennek a hozzászólásnak az olvasásához, hogy bizonyára valami szép kis fantasy monológot láthattok majd tőlem, amint megkérem az én Tündérem kezét. Jó meglehet, hogy értek efféle művészi alkotások elmeséléséhez, de akkor most minek pötyögnék ide, ha normálisan akarok bármit is előadni? Na de kérem, mint azt már a hajpörkölős incidensnél is elmondtam normálatlan cselekvéseimnek itt megfelelő helye van, mivel az extrém szó szerintem nagyon is jól fedi azt amit csinálok. Legalábbis amit még a múltban tettem. Nem mostani eset volt az, meg kell hagyni, de ez nem minősíti fel az embert arra, hogy azt higgye csak fölösbe írok utána bármit is.
EGY NAGY KANKÓS LÓFASZT MINDENKI SEGGÉBE, AKI HOZZÁSZAGOLT EHHEZ A TERVHEZ! *Háh* Most ugrik anyátok vendégmunkás faszra, mert hogy ebből ismételten megszületik a "Menny a faszba, wattafakkom ez a geci"-s post arra felteszem egy maréknyi megmaradt idegszálamat!
Narkóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!
Na mitet oszt ez a faszom feladat nekem?! Jah.. Ja hogy Te vagy az!... Geci... Most mi legyen? Gyűrűm sincsen! Már megint valaki bekavarta az ürüléket a légy helyett a levesbe... Hogy a szutykos, gecis picsába kérjem meg valaki kezét, HOGYHA NINCS NÁLAM EGY FASSZOPÓ GYŰRŰŰŰ?! Na jó... most következhet végre a megoldása a meneteknek. Motyó összekészítve, cigaretta szájratöltve, adatai: Csináld magad, mert nem reklámozunk Cigaretta 20/20/20-as gramm elosztásban, csak hogy jobban tisztítsa a légutakat, csap elzár... értve ez alatt azt, hogy kikapcsoltam azt a csöves televízsönt, mert már folyik belőle a sav, olyan csöpögős szappan opera fut már manapság mindenhol, kabát megvan, gyújtó... HOL A TETVES JÓ KURVA ÉLETBE VAN A GYÚJTÓM?! Húdemegverlekk! Hogy nem basszátok meg, amiért ezt is a nyakamba zúdítjátok! Most mivel gyújtom meg ezt az izét?! Ehh.. Olyan kibebaszottul jó, hogy az elmúlt időszakomban kimaradt az, hogy ellássam magam öngyújtóval, amiért megerőltetve is, de leszoktattam magam. Na jó... geci... már kezdek megint olyan felbaszott idegi állapotba kerülni, hogy a pöcsömön is mindjárt elpattannak az erek, nempláne a homlokom! Ilyenkor egy nyugtató smókbrék jól szokott jönni...
-BAASSZAMEEEG!!! - rúgom ki azt a rákos ajtót, mert valaki odatette az útba, hogy még valami arra jött-ment debil, hátáravert, idegesítő, büdös, telibebaszott, gyepes tag fejét se téphessem három felé, amint akarom, hanem előbb útját állja a mocskosul irritáló objektum az ajtó, hogy azon lemenjen a stressz fele.. Igen! Feltételezem minden ajtó ezért a kibaszott okból van! A büdös picsába az összesbe! Na mondjuk várjunk csak... Az oké, hogy most én alapvetőlegesen egy idegbeteg fész vagyok, de az a kötsög bájgúnár meg mi a geciért retteg a kilincsektől?! Annál is jobb a kérdés, hogy abban mi a túrós, szarcsimbókos, hererákos öregapám a vicces?! Na, de üsse(el) kamion! Most nem ez a kibaszott téma, sokkal inkább, hogy A) Kerítsek egy öngyújtót, de irgalmatlanul kurvagecigyorsan, még mielőtt bezárnak az üzletek! B) Hogy még arra is sort lehessen keríteni, hogy megkérjem szívem hölgyét!
Na aki az előző két szempontot támogatja, attól kérek egy hatalmasGiGaMetálLájk-ot! *Lájk* OK, csá, ezt le is tudtuk!
Miután az ajtó szilánkokat kiradírozták a rajzolók az animéből... gyorsan egy lehetséges tűzforrás után néztem. Á mocskos életbe, hogy nem fizettem a gázt! Most még azon a rozsdás istenverte tákolmányon se tudok tűzet csiholni, akkor megint maradt a tarhálás. Na jó, de kitől? Az egyetlen egofájter, bagós, szájhős span is valami erdőszéli üregben van, csak ezt persze én nem tudhatom!... Ja, de hogy azt tudom, hogy Karakurában van!? Akkor egy faszom van két golyóm, de gyújtóm egy se..! Indulás, hogy megtaláljam azt a csicskát, aki már egy jó ideje azzal a mondattal köszönt el, hogy: -Majd jövök, elmentem Fájér!
Mit volt, mit meg nem volt tennem, mert nem mit tegyek és hova?... Hát dik egykettőre körülszaglásztam a rohadt erdőket, hátha rátalálok arra a cingárpöcsűre, hát de csak nem jött össze, hogy az Aizen bassza meg! Bár, most hogy így belegondolok, inkább mégse.. így is már mindenki az ezerhuszonhanyadik gyerekét nemzi meg már a "Félre kúrom azt is, akivel félrekúrtam az első társamat" című helyzetekből, szóval inkább nem akarok még több pulyát egyetlen embertől. Na, most légy okos, ne faszfoltos! Nem hiszitek el mi következik ezután! Hát nem is maradt abba a faszságaim mesélése annyi ziher. Na, de a kis libaszemű, csak nem betalált? Igen! Ó, tenkjú-fákjú! Éppen valami kis gecis hajszalon előtt állt, mondjuk ezért kétségbe is estem, hogy most ő kopizza le a PowaHerokat, vagy csak szimplán most jött ki onnan, na de nem ez volt a köcsög helyzet! Csak már azért is, hogy ne kelljen már megint lezavarni egy kínos csatát, míg ő megcáfolja azt, amit én neki megpróbálok ráncba szedni, ezért nem a szokásos TűzTarhálási-TekchnikáT alkalmaztam, de ha valaki jobban szereti így írni: TT-TT, bár szerintem ez csak valami depressziós fosra emlékeztet úgyhogy ratyi, hanem egy határozottan határozatlan mozdulattal bevágódtam elé, majd rákiabáltam.
-Yuu, mondj valamit!
-Heh?!?!?! M-Mi jót kéne mondanom!? - erre a cigimet hozzányomtam és egykettőre lángra lobbant, ó yeah!, mert hiszen köztudott, hogy az eltökélt és pontosan kimért ego+ 1kiló, az mindig is lángoló szenvedéllyel égett Yuuban, és mivel még egy jelentéktelen mondatával is képes irracionálisan magas túlzásokba esni, ezért már ez is bőven elég volt, hogy egy cseppnyi tüzet kifacsarjak, a férgeséből. Választ persze nem nyújtottam, mer mifasznak kéne neki olyan, hogy SZ.M.? Mit kérdel? Mi az az SZ.M.? Ja, hát Szopjál Medvefaszt! Szóval el is viharzottam onnan, még mielőtt újfent megszólal, mert nem akartam láncreakciót indítani a szájalásában, csak kellett valami fosnyögés, hogy az A) pontot kipipálhassuk.
Na de akkor jöhetett is a B) része a dolognak! Gyűrű.. na most az meg honnan a telebaszott messiás kurva anyjából szalajtott vizilótakonyból szerezzek??? Pénzes vagyok nem gyűrűs! ÓÓ faszom... gyűrű kéne, eljegyzés kéne... faszom nem kéne?... Nem elég hogy még az emberek elvárják, hogy ne csináljam azt amihez kedvem van egy szabad közösségben, még vágjak is hozzá jó képet? Meg a nagy büdös hererákot küldjön karácsonyba a Herkás-Mikulás, fassszzzzom! Nah de viccet félretoszva!.. Mehetek gyűrűt venni, okcsikaah... na és most azt melyikből?... Fasz ki van annyi választékom van, de sehol sincs általában semmi értelmes...! Ha meg mégis akkor nyitnak egy faszom se tudja mire jó három balfasz üzlet mellé nyitni egy negyedik balfasz üzletet, hogy a sok balfasz úgy nézzen ki, mint jó pár balfarsssz.
Na de ok semmi gáz... megoldom basszameg, igaz, hogy extra költségek... de hát BearCock... egyszer gyűrűzöm meg asszonyt úgy, hogy semmi perverz szándék ne álljon mögötte és ne küldjön el a búspicsába, legalább jól nézzen az ki! Kezdjük el számolni az boltokat!
-Egy... kettő.. három... faszomat... a szádba... vágom! Meg is vhaaannne! - kiáltok fel akcentussal a nyelvem végén, majd úgy ahogy volt belekúrtam az üzletbe egy Cerot. Most mi van? Mondtam, hogy ott fogok vásárolni? Csak számoltam, de az gebasz, ha nem fogod fel épp ésszel, hogy nem egy putriban vásárolok, csak kibaszta a redvás szememet.
-Az tha kurva...! - bassza ki a szememet, hogy nincs semmilyen ép-kéz-lép(?!) gyűrű bolt. Na, de várjunk.. mi lesz benne a kő és mekkora...? Bazz... tudtam hogy el kellett volna lopnom azt a csicsás Hogolyó gecit, mikor még volt rá alkalom. Hát ez így "Szopóálarc".. Shitfákk most mihez kezdek...?
Na!? Na!? Na!? MONDJÁTOK MÁR FASZOM!!! Nem azért kérdezek rá faszom HÁROMSZOR IS, mert bekattant a vakerit! Arra várok, hogy mondjátok már mi a thökömm helyre loholjak már fémóvszert venni a barátnőmnek! Phaszom attól még, hogy olvastok igazán kisegíthetnétek, vagy csak legalább annyit mondjatok, hogy "Szarok a lelkivilágodba!"... Én meg Rászarok a hátadra és szétcsapatom pisivel! Okhé?! Na aztán most már tényleg aztán!
Szóval adott a matekfeladat! Hány centinél kezdesz el visítani, amiatt, hogy a farkam böki az ánuszvirágodat, mert nem adsz egy kurva ötletet!? Elárulom! 0! Mert előbb feldugok egy köteg virágot, mintsem, hogy makkraveresselek! Virágot adok neked the Gecchiii, te Gecchii! Feldugom a picsájadba bele!
-Narkóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó! - kurjantom el magamat, amiért az előbb már pár sorral ezelőtt is betűkbe foglaltam, hogy seggfejvagy!, de végül feladom, majd rájövök, hogy megint rá kell gyújtanom. Zsebembe kapok, de valami furcsa kis bisz-baszt megbökdöstem a körmömmel és csiklandozni kezdte a faszomat. Hát nem ott volt egy kiba. gyűrű!? Ok amúgy nem lehetne, de itt minden lehetséges, csak ezt egyesek nem skerázzák... Szóval DEH! Na ez már megvan... fellélgezhetek arra... hogy még pár fasszopóóóó tetves, kurva, gecis, kankós, redvás, mocskos, telibekúrt, vén, köcsög, faszrágó, büdös, lópikulás, leszart, kikúrt, nyomorék, csicska, rákos, undorító, szemét, debil, abnormális, zsidaj sorokkal leírjam... ahogy rákészülök, hogy kurva faszántosan lepingálljam újabb buzi, narkós, strici... (Szerintem kifogynak a káromkodások mire a végére érek szóval érdemtelemnek tartom, hogy folytassam a lényegét vágjátok)... sorokkal elrizsázzam, ahogy megkérem az én kis drága Mayám kezecskéjét!

NARKÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!

Part Kethőő hamarosan...

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Daemon Nagai
Ember
Ember
avatar

Male
Leo Buffalo
Hozzászólások száma : 224
Age : 32
Tartózkodási hely : Filmstúdió, Dojo, klubok, hotelek, otthon, macskalakban
Registration date : 2009. Feb. 16.
Hírnév : 16

Karakterinformáció
Rang: színész/idol
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
17000/26000  (17000/26000)

TémanyitásTárgy: Re: Extrém helyzetek   Szomb. Dec. 24, 2011 11:34 am

Nem tudtam hova postolhatnám, lévén a karakternek még nincs meg a háza, szóval jobb híján ide tudom beküldeni az off topicok közé >.<""

Szóval Halihó ^w^ Úgy gondoltam én ezzel a szösszenettel kívánok Boldog karácsonyt mindenkinek! Az alapszituáció annyiból áll, hogy főhősünk, a morcherceg Daemon hazalátogat a családjához karácsonyra ahol egy meglepően új, valószínűleg az őszintéhez legközelebb álló arcát fedezhetjük fel. Jó olvasgatást annak aki kíváncsi rá ^w^
némi kriszmösz mjúzik a fíling kedvéért XD

~A short story : "Daemonic" Christmas Chronicles~


Bármennyire is nem nézné ki belőle az ember, Daemon várta a karácsonyt. Nem kifejezetten az ajándékozós ünnepelgetés miatt, hanem mert végre hosszabb időt tölthet el otthon a családjával. Vidéken lakik, így a szoros munkamenetrend mellett nincs arra ideje, hogy egykét napnál több időre állomásozzon haza, most viszont több mint egy hétig ott lesz. És nem csak ő, hanem a még ritkábban látott nővére is meglátogatják szüleiket az unokahúgával együtt. Mindössze csak 4 év van köztük, de nővére már jó 5 éve házas, és kislánya is bőven óvodába jár. Talán ősszel látta őket utoljára, így itt az ideje egy újabb találkozónak. Már mindennel kész volt az induláshoz… megvette és becsomagolta az ajándékokat, amik már az autó csomagtartójában pihennek a bőröndnyi ruhájával egyetemben. Az egyetlen hátralévő dolog, hogy lázadó lelkületű háziállatát is beimádkozza a hordozójába. Muszáj magával vinnie, hiszen nem hagyhatja itt egy egész hétig egyedül… Azonban a jószágnak miért is ne pont most jutott eszébe sunyulós bújócskát játszani. „Rövidke” húsz perces keresgélés után Daemon végül meg is pillantotta a kanapé alól világító szemeket meresztő macskát.
- Az isten szerelmére Nibi, ne hisztizz már… nem tolod elő a szőrös hátsód, tényleg itthagylak… -hasalt le a földre szemöldökrángatózva, hátha úgy eléri. Nem tudja miféle mázli istenségek álltak az oldalára, de valahogy sikerült megragadnia az állatot, aminek innetől fogva már nem volt menekvés. Valószínűleg a karkötője csilingelésére uralkodott el a kíváncsiság a túlélési ösztönein… felettébb szeretett vele játszani, ha épp az ölében lopta a napot. Most azonban pillanatokon belül a hordozóban, majd a kocsi anyósülésén landolt. Már nem maradt más hátra, míg rendbe szedni saját magát, ami annyit jelentett, hogy a zöld kontaktlencse helyett csak a szemüvegét vette fel, és próbált valami formát erőltetni szőke tincseire. Utóbbi vállalkozást azonban hamar feladta, és pillantott körbe még utoljára, hogy nem hagy-e itt valami fontosat… a munkahelyi telefonján kívül. Úgyse venné fel, bárki keresi ilyen ügyből kifolyólag, akkor meg totálisan tök mindegy, hogy magával viszi-e vagy itthagyja. A menedzsere tudja az összes mobilszámát, szóval ha nagyon az idegeire akar mászni, el tudja érni. De nagyon ajánlotta neki, hogy ne legyen rá szüksége. Vagyis fogalmazzunk úgy, Daemon féle előadásban adta tudtára, hogy az elkövetkezendő egy hétben igyekezzenek hanyagolni a létezését. Reméli volt olyan elrettentő ereje, hogy be is tartják. De mostmár tényleg ideje lenne indulni, ha még sötétedés előtt haza akar érni. Jópár órányi autóútra lakott a nagyvárostól, és ilyenkor télen amúgy is korán sötétedik. Gondosan bezárva a lakást pattant be a Jaguarjába, és nyomta be a zenét a vezetéshez.
Éppen kicentizve, de azért mégis sikerült napnyugta előtt bekanyarodnia az ismerős kapubejáróra. Az udvarra betekintve látta, hogy még egy autó parkol már náluk, ami csak annyit jelenthetett, hogy Asamiék már megérkeztek. Ő amúgysem lakik olyan messze, a férje egy szomszédosabb vidéki nagyvárosban dolgozik. Csak ő keveredett ilyen messze otthonról. Még szinte le sem állította a motort, máris nyílt a bejárati ajtó, és kész fogadóbizottság sereglett ki elé.
- Hahó, megjöttem. –intett nekik kiszállás közben. Édesanyjának nem is kellett sok, máris halomra ölelgette rég látott kicsi fiát.
- Daisuke, kicsi fiam! Minden rendben volt út közben? De le vagy fogyva.. eszel rendesen? –nyomorgatták a bordáit, amire csak kínos tarkódörzsölés érkezett válaszként –És miért fested még midnig a hajadat…és igazán vágathatnál is le belőle. –folytatták a terrorizálását.
- De anya… még ide sem értem. –sóhajtott egyet, miközben szabadulni igyekezett. Gyorsan kinyitotta a csomagtartót, hogy kipakolhassa a holmijait, mielőtt megint megrohamozzák.
- Segítsünk valamit fiam? –veregette hátba édesapja. –Szép autó… míg itt vagy egyszer megmutogathatnád, hogy mit tud. Máskor mindig úgy rohansz. –pásztázta hozzáértő szemmel a Jaguart.
- Rendben! Boldogulok, csak Nibit kellene kivenni az anyósülésről. –nyalábolta fel a böröndjét és pár zacskót. Nővére azonnal le is csapott a lehetőségre.
- Elhoztad Nibi-chant is? –csillantak fel Asami szemei –Drágám megfognád a kicsit? –pakolta át a férje, Noboru karjaiba a kislányt, és pillanatokon belül már az ülés előtt guggolva pisztergálta a macskát.
Eltartott egy darabig mire tető alatt tudtak mindent és mindenkit, de körülbelül mennyei megkönnyebbüléssel zuttyant le a kanapéra Daemon, miután felcipelte a bőröndjét a régi szobájába, ahol aludni szokott, ha itt van. Ilyekor érzi mindig a legjobban, hogy mennyire elszokott nem csak a családjától, hanem a normális emberi társaságtól. Ha itthon volt, mindig megenyhültek kicsit a morcos vonásai, és adta át magát az otthoni fílingnek.
- Most hogy már itt van Daichuu is, feldíszíthetjük a fát! –csapta össze a hirtelen tenyereit Asami. Daemon erre csak szemöldökránagtózva bökte oldalba a túlságosan is lelkes nővérét.
- Hányszor mondtam, hogy szokj már le erről a gáz becenévről!
- De most mi bajod van? Szerintem kifejezetten aranyos~ -pislogott ártatlan arccal –Különben is, ezer éve így hívlak…
- Pont ez a probléma! Azt hiszem kicsit kinőttem már ebből. –sóhajtott
- Attól még a kisöcsém maradsz. –kacsintott
- Gyerekek ne veszekedjetek! Asami hagyd már egy kicsit szusszanni Daisukét, órákat vezetett, biztos fáradt. –dorgálta meg őket édesanyjuk.
- Jólvan jólvan. –tartotta fel a kezeit megadóan, majd kilibbent a díszeket tároló dobozért. Noboru segített apjának behozni a fát, és hamarosan már lelkesen trécselve álltak is neki a díszítésnek. Persze az összes magaslati melót Daemonra hagyták, és sorban adogatták neki a díszeket, amiket pontos navigálás keretében kellett elhelyeznie a fa tetején.
- Most akkor erre, vagy arra az ágra tegyem? Döntsétek már el… -sandított hátra az önjelölt stylistokra, miközben arrafelé pöckölt egy hópihe alakú díszt. A nagy meló végére, még az ő hajkoronájába is került némi angyalhaj, amit észre sem vett volna, ha a kanapén ücsörögve arra nem lesz figyelmes, hogy Nibi, és a házban tartózkodó másik két macska el nem kezdi pöckölgetni a fején, hogy becsússzon a látóterébe.
- Erről direkt nem szóltatok mi? –söpörte le durcásan a nem kívánt kiegészítőt, amire csak némi kuncogást kapott válaszként. Hatalmas sértettséget érezve, zsebretett kézzel sunnyogott be a konyhába, hátha van már valami jele a vacsorának, mert azóta nem evett semmit, hogy elindult otthonról. Belépve a helyiségbe ismerős illatok csapták meg az orrát. Előhozták emlékeit arról, hogy mennyire szereti az édesanyja főztjét, és ha ő felelős a vacsoráért, akkor biztos nem marad éhen.
- A múltkor megint olvastam rólad az újságban! Csak nem összejöttél végre valakivel? –fordult hátra hozzá Asami mikor észrevette, hogy ott van.
- Nem… írnak azok mindenfélét… -hajolt közelebb, hogy szemrevételezze a menüt.
- Pedig mostmár igazán megállapodhatnál édes fiam… a nővéred a te korodban ment férjhez. –csapott rá a kezére édesanyja, mikor próbált lelopni egy rántott garnélát a konyhapultról. –Vacsora előtt nincs nasi. –nézett rá csípőretett kézzel. Daemon szája elé kapva rántotta el a kezét a tányér elől.
- Oké, oké vettem... –legyezett az orra előtt.
- De édes cicus! Ezt hol vetted? –kapta el a csuklóját csillogó szemekkel a nővére. Valószínűleg már nem kell említenem, de családjukban elég erőteljesen felfedezhető a macskakedvelő hozzáállás.
- Egy matsurin, de nem én vettem… kinézel belőlem ilyesmit? –sandított rá összevont szemöldökkel.
- Akkor csak nem a nemlétező barátnődtől kaptad? –vonogatta meg a szemöldökét, mert azt hitte szagot fogott. Daemonnak viszont egyre kevéssé volt kedve ehhez a beszélgetéshez. Ciculi balszerencséje mégiscsak megkísérti, szóval gondolatban megint jól homlokon vágta magát, hogy miért ragaszkodik ehhez a kis vacakhoz ennyire babonásan.
- Nem… -hajolt bele Asami arcába, és nyögte ki megjátszott fapofával ezt a tömör választ, miközben kiszabadította a csuklóját. –Mondjuk úgy, hogy ez egy bonyolult történet. –fordult sarkon nagyot sóhajtva, hogy felkapja a kikészített étkészletet és megterítsen. Csak nem fogja azt mondani, hogy egy újdonsült munkatársa adta ajándéka, miután részegen terrorizálta, és vett neki egy cicafüles sapkát… hazudni meg nem akart, szóval jobb, ha ezt a történetet jótékony homály fedi.
- Kíváncsi vagyok mikor fogja bemutatni a lányt. –súgott össze a háta mögött a két nőszemély.
- Nem vagyok süket… -morgott vissza az ajtóból mielőtt eltűnt volna az étkezőben.
Bármennyire is érezte magát terrorizálva, Daemon mégis jobb kedvű volt, mint hónapokig ezelőtt együttvéve. Nincs mit szépíteni, hiányzik neki a családja. Az egyetlen közösség, akik azért szeretik amilyen, és akik előtt olyan lehet amilyen. Szeretne sűrűbben hazajárni, de a munkája tényleg lehetetlenné teszi, főleg mióta leszerződött a Popcorp-hoz is. Éppen ezért kell kihasználnia ezt az alkalmat is arra, hogy minél több időt töltsön el velük, és minél jobban feltöltődhessen azalatt az egy hét alatt, amíg itthon lesz.


Köszönöm a figyelmet \(^o^)/

______________

~ Premium corner, super limited performance ~
BL content:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hoshi Ikari
Ember
Ember
avatar

Male
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 348
Age : 30
Tartózkodási hely : Otthon, Luxi, Tipi, Oroszlán rezidencia, Tokyo Media Center, PMC, Tomátó szentélye
Registration date : 2009. Jul. 30.
Hírnév : 40

Karakterinformáció
Rang: FaTal erroR! énekese
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
23500/26000  (23500/26000)

TémanyitásTárgy: Re: Extrém helyzetek   Hétf. Ápr. 01, 2013 11:49 am

Múzsa...höh!: Tequila! ÁRIBÁÁÁÁ!
Szitujácijó~h: Ricchan féle fajta száz százalékig szoba tiszta ünnepi bölcseletességek, melyek még Buddha-t is könnyre fakasztják!


Első menet - BOLDOG FATÁLISAN ÚJ ÉVET!

*Halk káromkodás, morajlás, bosszankodás, csörgés, csörömpölés, sercegés, csizmás lábak, szerpentin, földön guruló pezsgős üveg, háttérben üvöltő tömeg, képernyő elé bemászó fej, csókot dobáló spanyol férfi ember. Hosszas dünnyögés a vonal túloldaláról, elmosódó kép, némi vita és az egész képernyőt beterítő kissé ittas, ám annál szélesebb vigyor. Látványt fájdalmas mértékben rombolja tovább az archoz tartozó tartozó fényes, pink színű alufólia paróka, 2013-as műanyag, neonzöld szemüveg és óriási villogós somblero. Őrült fazon boldogan felhördülve üvölt bele a kamerába kivehetetlen nyelven, buzgón ütögetve a képernyőnek egy üveg pezsgőt, melyet háttérben szorgalmasan pózoló és szívecskéket küldözgető csapattagok további üvegei követnek. Parókás részeg totálisan eltűnik a piák hadában. Rivaldafény elvesztését rosszalló morgással és tömeg arrébb lökdösésével torolja meg. Kamerához verekedve ragad papír dudát. Néhányszor megfújva iparkodik egyenesen megállni.

Némi kézfeltartásos szünetet tartva mélyed el gondolataiban, mi a bánatos almacsutkát akart mondani, de legyintve az egészre hajol közelebb a képernyőhöz. Egyik barátján megtámaszkodva mutogat, mindjárt, mindjárt, rögtön olyat mutat, beszarnak. Heveny Jacko-s táncmozgással - elvégre neki is megy a csípőmozgás...nyomokban - jelez az összeálló kórusnak. Igazi karmesterként köszörüli meg torkát, mielőtt jelezné kappan hangú csapatának bevörösödő fejjel és dagadó érrel üvöltsék az egyik Fatal Error! számot. Garantáltan maradandó hallássérülést okozó előadásukat kamera elé vetődéssel és túloldalon ücsörgő áldozat - mindezt benyomták mindhárom tagnak, max, ha nem érték el, elküldték üzenetben Újévi műsoruk - képzeletbeli letámadásával préselődtek fel a lencsére hűséges fanokként küldözgessenek, szívecskéket, puszikat, megfejthetetlen spanyol szavakat.*


-Édesse...seim! Imá'lak, tijeteket! Cupi a pocc...antósorotokra!-Világbékét mutogatva vedel egy kört.-Pöpp...enetes éjevet netek! Neje lehe...gyööööh...azt mondtam már, hogy gyöh! Még esszer! Legyetek! Megy eeeez! -Elmereng-Mi a fenét akartam mondani, Pedro?-Üvölt szerencsétlen ember hátát csapkodva, aki spanyolul dünnyögve húzza szemébe somblero-ját. Hevesen csalapálva próbál megszabadulni szemellenzőjétől, majd idegesen arrébb dobva ül seggére. Minden tuti mutogatva kúszik közelebb a kamerához. Jó kedvűen röhögve súg bele az okos szerkentyűbe.-Oppa, Riku sty~le!-Remek cocagolást levágva baromkodik egy sort, mire eszébe jut még mindig megy a beszélgetés nem ártana azzal foglalkozni. Visszavetődve a fókuszba emeli orra elé mutatóujját, bőszen koncentrálva fogalmaz, fogalmaz, elröhögi az egészet, mert nem megy ez most neki.

-Hajuuu~k! Csodalámpásan - kórus Sky-t üvölt - ráncmentes - jön a Rii hördülés - és hombre-val fűszerezett, akinek bratyó pasi...pacsit...jaj, basszus! Éredekes lenne kűdenék neki egy palaszkba csomagolt tangás üregét! Midegy-Midegy! Hombre-ban...nem ő benned...höh! BASZKi, HOGY NEM TOM ÖSSZERAKNIII!- Haját borzolva iszik még, hátha segít. - Csilla...gragyogásos - veri a lábát, hogy hol marad a harmadik név, amire rövidesen érkezik a lelkes Umi üdvrivalgás - ÚJ ESZENDŐŐŐŐT! Dagajon a fandom, foggyon a lemez, dőljön...a lé! Másszon a zágyatokba pöpec ÁMÓR, aztán mejjen a hancúúúúúr! Szerrrrretlek ti...teket! Éjs....most mek hányni!-Dob egy csókot és elfarol a képét fogva. Spanyol lábatlankodók még percekig integetnek, magyaráznak, kézről kézre adják a telefont, majd egyszer csak hangos morgással vége szakad az adásnak...

Második menet - Zeus villáma éltessen soká, Jin chan!

*Hangos röhögés, csata kiáltások, elégedett morajlás, némi kamera csörömpölés, papucsos slattyogás, homokszemek sercegése, háttérben hangos dübögések, továbbra is full sötétbe burkolózó kamera kép, pisszegés, ingerült suttogás, maradjanak már csendben, kicsike káromkodás, mert telement a kőkemény lábravaló a tengerpart nyomaival. Újabb szöszmötölés, kamera valahova lekerül, mert nagyokat recseg, ropog az adás. Némi elfojtott kuncogás, majd világ elé tárul a kép, ahol nyakkendős, félmezítelen sportolók ücsörögnek tábortűz körül "lájk öh szőr" keresztbe tett lábakkal. Elegáns mozdulatokkal tépkednek ki isten tudja honnan összetarhált általános iskolás könyvekből lapokat, melyeket könnyed csukló libbentéssel ejtenek a tűzbe. Előadás alatt lágy gitár dallamra dudorásznak átszellemült hős romantikus fejjel, majd a kamerát lassan felszedik.

Lónyerítéssel vegyülő szanaszét mosódó képeket követen, végre sikerül megmutatni cél személynek a körbe ültetett önkénteseket közelebbről is. Elsősorban hátukat. Mindegyikükre egyetlen betű van mázolva, melyből szép lassan kirajzolódik az "I ♥ KÖNYVMOLY" felirat. Sor végére érve a kamerát megfordítják és Ricchan bajszos, vastagkeretes szemüveges tudor pofája köszönti az érdeklődőket.*


-Drága gyermekem!-*Kimért mozdulattal megpödri bajszát és igazít egyet csokornyakkendőjén.*-Ezen emocionálisan tökéletes estén, melyen horoszkópom transzcendens státuszának, galaktikus kapcsolatok kiépítésére kedvező órája azt mondá, Pitagorasz tételével kimérten tökéletes hélio centrikus forgásban eldöntve rakhatunk tüzet Mária Magdolna segedelmével, amikor Zeus villáma seggen billenté Homerosz írói vénáját...-*Erősen koncentrál ne röhögje el a műsor végét*-...azt kell mondanom: Isten éltessen soká, kedves barátom! Ennél okosabb ne légy! Háremed legyen, dögivel! Viagrára soká szorulj! Tokád sose nőjön bokádra! Diplomát ne végy a sarki közértben! És húzzá, de nagyon gyorsan bulizni!-*csípőre tett kezekkel, összeszűkült szemekkel hajol a kamerába, de izomból lefejeli a lencsét. Pontosabban a szemüveg áll bele a fejébe, amitől jajveszékelve káromkodik spanyolul. Azért szigorról sem felejtkezik el. Észhez térve mutatóujját lendíti a kamerához.* -Nem viccelek! Megtalállak...és ha megtalállak, elrabollak! És ha elrabollak, leitatlak! És ha leitatlak, sugárban hányod le a pszichoszomatikus könyveidet!- *Sátáni kacajjal hátra dönti fejét, majd drámaian letépi bajszát, ami tényleg fájdalmasra sikerül. Kínjában igazi pláza dívaként felvonyítva dörzsöli szerencsétlenül járt pofázatát. Értetlenül hőbörög két sort az egyik csapattársával, valószínűleg lecseszi milyen vackot adott neki, majd újból felvéve a fenyegető stílust. -Várj meg! Szét kell csapnunk magunkat az egészségedre, az egészségemre, születendő gyermekem egészségére, születendő gyermekem anyjának egészségére, születendő gyermekem nagybácsijának egészségére...öh...hosszú a lista!-*Legyint két sort.*-Lényeg...-*hátra mutat, ahol elbűvölően fület kaparászó szépséggel adják el a boldog születésnapot dalocskát.* -Csak neked!-*Szerelmetesen csókot dob és kinyomja a felvételt.*

NEW! Harmadik menet - Miko' vedelünk, Chichuu~h?!

*Hangos torokköszörülés. Szokásosnak nevezhető spanyol szövegelés és röhögcsélés. Átmenetileg teljesen sötét kép. Némi igazgatás a kamerán. Halk szercsegés és kisebb kattanások, amik hűen jelzik valahova átkerült a szerkezet. Újabb csitítgató pisszegésekkel teli idegen nyelvű magyarázkodás, majd csodák csodájára rekerül a képet takaró törölköző és világ elé tárul a retinát karcoló látvány. Neonsárga lufi végére tekert alufóliával kocogtatják a kamerát. Valakinek nem sikerülne felismerni ez múzeális értékű strici bot lenne. Ezt követően a vizuális sokk csak fokozódik. Bothoz tartozó emberke még meredekebben fest. Rózsaszín és garantáltan illatosított budipapír van nyakába tekerve sálként. Alatta óriási „opel” jeles keréktárcsa lóg méretes láncon, jelezze tulaja gengszterségét. Ujjakon mindenféle műanyag és óriási kövekkel felszerelt automatás gyűrű díszeleg. Míg a menő üzletember stílusát mennyekig növeli strasszkövekkel szívecske méreteket formáló fog cicomái, amiket nem szégyell csodálatos mosolyával és szemöldöke csábos vonogatásával újra és újra megmutatni legújabb rajongóinak.
Élmény fokozására szolgál a ruha! Szúnyoghálóra hasonlító citromsárga trikó és kellő hatás érdekében vállról félig lecsúszott szőrme bunda dukál, hozzá igen testhez álló lila, flitteres trapéz nadrággal. Lakkcipőre már valószínűleg nem futhatott a keretből, mert egyszerű tangapapucs díszeleg a hölgyfuttató Riku lábán, igazán szexi tengeri csillagos zoknival, csak, hogy öcsikéjét se hagyja cserben. Azért a háttérről sem lehet elfelejtkezni! Ezt jelezvén, elegánsan arrébb pördül, széles sávú belátást nyerhessenek kéj barlanjáról. A szörnyűséges helyről, ahol négy segéd elemlámpák és színes lapok segítségével varázsol diszkó világítást, míg egy hálás önkéntes, vagyis a hátára ragasztott „lúzer” felíratból következtetve vesztes, egykori piás üvegdarabokból készített gömbbel forog és a szoba két oldalán egy-egy szexi boxerban munkálkodó táncos legény próbálkozik elsajátítani a rúdtánc rejtelmes világát, miközben Riku strici tecquila-s üveget lóbálva ordítozik hozzájuk.
Kiélvezve a csodálatos képeket és gazdagodva néhány pillanatképpel, amikor a romlott ringyók puszikat dobálva riszálják valagukat, lassanként visszaszlalomozik kamera elé az érintett személy. Mindenkit arrébb hessegetve foglal helyet. Lábait keresztbe téve dől hátra székében.

-Üdv, földlakók! Mi a orgazmikus szexminutum lakói a pervidátorok vagyunk! Békével érkeztünk, hogy fajaink közösülésével pecsételhessünk meg vibráló barátságunk!- Eszméletlen komoly pofával leteszi a piás üvegét. Néhány pillanatig némán mered a monitorra, aztán hisztisen felhördül.-Mikor? Kérdem én! MIKOR?! Mikor megyünk INNI, Chichaaa~h!-Egyre közelebb hajol a kamerába, majd előkap egy rózsás körömreszelőt és sértődött nőként igazgatja körmeit.-Elhanyagolsz. Nem törődsz velem és ez….ez…-Hisztisen felsóhajt.-…kiakasztó~h!-Nyávogva elhúzza a szavak végét, ölébe csap, majd idegesen bököd a kamera felé kézi fegyverével.-Tudd meg, te…te…te…szörnyű kurafi! Nem szép dolog, így megfeledkezned rólam! Én itt hónapok…igen! Hónapok óta várok rád! Oda se adtam magam másnak, disznó~h! KI VAGYOK ÉHEZVE!-Elvéknyuló hangon kiabál és csípőre dobja kezeit. Aztán elröhögi magát és az üveget felkapva dobja szét magát székén.-Ideje lenne alkoholizálnunk, mielőtt véglegesen szögre akasztjuk az agglegény sörnyitót! Hazamegyek, nem menekülsz! Kötelező szétcsapatnod velem magad! Addig, gyakorolj! Kemény esténk lesz….-Sátáni kacajt produkál, aztán elkezd teljesen komoly fejjel kötni, mert igen, még az is van nála és igen, rugdalózót akar alkotni a fiának…x”D

______________

Don't hurt me ~♫

Friends:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Riichi Sato
Ember
Ember
avatar

Male
Gemini Buffalo
Hozzászólások száma : 96
Age : 32
Tartózkodási hely : Japán, Nyugat-Tokió, Karakura Town, PMC, NCI
Registration date : 2009. Aug. 25.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Ember; Énekes
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
3500/12000  (3500/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Extrém helyzetek   Hétf. Ápr. 01, 2013 1:05 pm

Skype video üzenet fogadása, Sato Riichi válasza:


*Miután sikeresen rávarázsolta Bao-ra a pizsamát, és zseniálisan ágyba dugta, kissé csapzottan vágódott laptopja elé. Atlétáját nyakánál húzogatta, ezzel igyekezett hűvös levegőhöz jutni. Fújtatva egyet beüzemelte a gépet, és beírta a jelszavát. Míg teljesen felállt a rendszer, addig magához vette a frissítőként szolgáló dobozos sört. Kibontotta és hörpintett belőle egyet. Miután letette az asztal szélére, addigra készen állt a gép az internetezésre. Sok ideje nincs fanlevelek olvasgatásához, ezért ezt a részt nagylelkűen rábízta menedzserére. Szörnyű tett vagy sem, egyszerűen nem lenne elég neki a nap 24 óra, hogy az összes beérkezett mail-t elolvashassa. Rájuk válaszolni már pedig teljes képtelenségnek tartotta. Éppen ezért csak az együttes hivatalos weblapját futotta végig. Ha volt valami személyes kérése, kíváncsian fürkészte, mikor frissítik a kezdőlapot vele. Egy csöppet azért megilletődve fogadta a friss hírekben virító szóló albumának cikkét. Korábbi zenész show-járól is keveset sejtetett a rajongókkal, a CD kinézete még titokzatosabbá tette a várható hanganyagot. Jobbra-balra kattingatva végül vette az energiát arra is, hogy felpillantson személyes Skype-jára. Idejét sem tudta, mikor volt bejelentkezve legutoljára. Akikkel szerette volna tartani a kapcsolatot, azokkal vagy személyesen, vagy mobilon intézte dolgait. Közvetlen közelében éltek legjobb barátai, és családja, ezért meg is felejtkezett távol élő ismerőseiről. Ahogy elérhetővé tette magát, és kortyolt egy újabbat a sörből, abban a szent minutumban hívást kezdeményeztek felé. Csörgésre felkapva fejét ismét letette a dobozt és rápillantott a névre, és a fölötte virító, fantasztikus profilképet. Nagyot sóhajtott. Kissé tartott tőle, vajon megint milyen észveszejtő témával találják be. Igaz, ami igaz, elég csúnyán elhanyagolta Riku-t, ez alól meg nem volt kibúvója. Video hívás fogadását engedélyezte, majd kényelmesen hátradőlt a székében. Eleinte semmi különöset nem tapasztalt. Lényegében nem látott semmit, gondolta szórakozott haverja megfeledkezett levenni a vackot a kameráról. Nagy zörgése, recsegések után végül kitisztult a kép. Rii egy ültő helyében majdnem maga alá csinált a döbbenettől. Az előtte kéjesen vonagló Riku-tól még a sör is kenyérré érett. Csodálatosan kivitelezett hacukájáról már szót sem mert ejteni. Még köszönni is teljesen elfelejtett. Percekig bámulta a vele szemben műsorozó idiótát, és nem tudta eldönteni, az egész jeleneten nevetnie kéne, vagy ordítania. Végül aztán pazarul alakított szerepétől nem tudta tovább türtőztetni magát, és asztalt halkan csapdosva próbálta elfojtani sikoltozós nevetőgörcsét. Miután kifulladozott, hirtelen összekapva magát erőltetett képére fapofát. Annyira eltökélten bújt komolyságot sugárzó szerepbe, még maga is alig tudta elhinni.*
- Örömmel látom, hogy nem okosodtál ki a spanyolok között. Jó ismét látni!
*Bólogatott ezerrel, ahogy kínlódott azzal, el ne röhögje magát. Szemeiben könnyek gyűltek, amiket könnyed mozdulattal söpört le ujjával. Mikor betekintést nyerhetett a szoba további pontjaiba, csak fejét fogta tőle. az a bolond képes volt egy DIY-típusú kéjtömlöcöt összeapplikálni, csakis miatta. Hihetetlen kreativitásától leesett Rii álla. Nehezen dolgozta föl, úgy éjfél után pár perccel az eseményeket, de egészen jól szórakozott. Sebesen kielégítetlen asszonykába váltó Riku miatt Rii is szerepet váltott, egy szexisten pasit játszva. Valódi énjétől nem állt messze a dolog, szóval könnyen hozta a formát. Igazán erotikus tekintettel hajolt közelebb a webkamerához, hogy minél élesebben láthassa másik kontinensen nyöszörgő Rii tipikusan kisfiús oldalra húzott mosolyát.*
- Rika-chan, most annyira kívánlak… de mit tehetnénk, ha egy egész világ elválaszt egymástól?
*Búgott bele a laptopba, olyan erotikus töltettel, amennyire csak tudott. Teljes letargiába dőlve biggyesztette le alsó ajkát a szörnyű valóságtól. Arcjátékáról lesült, mennyire oda és vissza van a tudattól, drága kedvese ilyen messzi vidéken éli mindennapjait. Tovább játszva szexuális játékukat még hátradőlt székében és elgyötört ábrázattal felhúzta atlétáját, hogy megmutathassa szépen kidolgozott felsőtestét.*
- Ez a test mind a Tiéd, Rika-chan, jól vésd az eszedbe!
*Simított végig hasán, majd kis idő múltán visszarángatta felsőjét. Elég volt a színjátékból. Mikor jobban belegondolt abba, pont Umi drága bátyjával flörtölgetett, kissé kellemetlenül érezte magát. Nem mintha sokat bánta volna, hiszen Riku-t mindig is jóképű srácnak tartotta, de érezte, ha ez egyszer kitudódik, Umi olyan jelenetet rendezne, egészen a Sarkvidékig űzné mindkettejüket. Visszakanyarodva a szemrehányások sorát Rii-re kivetítő, hisztis Riku-ra, újból elnevette magát. Már nem is tudja, mikor találkozott ezzel a félnótással, közös piálás pedig abszolút nem rémlett neki. Ezen el is gondolkozott egy másodpercre. A felismeréstől felvonta szemöldökeit. Valóban! Egy közös dorbézolásnak már tényleg itt volt az ideje. Főleg azok után, azt rebesgették annak az ökörnek úton van a gyerkőce. Ugyan nem tudta pontosan, mennyire titkosított a dolog, vagy csak szimplán megint elszólta magát Umi, ezért jobbnak látta, ha nem kérdez rá nyíltan. Ha Riku akarta, majd elmondja magától. Látva a Tequilás üveget még jobban megjött a kedve a házfalkirúgós mizériához.*
- Edzésben vagyok, Nagyfiú, azzal nem lesz probléma. Nem fogok két kézzel tiltakozni, elhiheted. Addig pedig távkoccintsunk az egészségedre, meg a családodéra is! Aztán mielőtt repülőre szállnál, dobj meg egy mail-el, eskü, hogy kimegyek eléd Umi-val!
*Ragadta meg a sörös dobozt és koccintásra felemelte, majd meghúzta. Közben pedig szabadon hagyott kezével mutogatott, szavát adja, jelen lesz az eszméletvesztős ivászaton. Sajnos kötési rituáléját ugyan nem tudta überelni, de elköszönés előtt átlökött egy igazán szex-szagú fotót önmagáról, majd csókot lehelt a kamera irányába, legyen kellemes, fejfájás mentes, szép napja az ő kis „Rika-chanjának”.*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hoshi Ikari
Ember
Ember
avatar

Male
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 348
Age : 30
Tartózkodási hely : Otthon, Luxi, Tipi, Oroszlán rezidencia, Tokyo Media Center, PMC, Tomátó szentélye
Registration date : 2009. Jul. 30.
Hírnév : 40

Karakterinformáció
Rang: FaTal erroR! énekese
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
23500/26000  (23500/26000)

TémanyitásTárgy: Re: Extrém helyzetek   Pént. Ápr. 05, 2013 10:40 am

Titkunk? Mi a Kikki-RIIkki istenére esküszünk!

*Hatalmas üvöltözéstől rezonál be az adás. Kivehetetlen szavakat zeng a tömeg. Valamiféle induló lehet, amit teljes torok kapacitással vonyítanak. Képen egymás nyakába kapaszkodó spanyol sportolók vannak. Ki több, ki kevesebb ruhában tombol a lencse előtt. Törölközőket pörgetnek az égben, energiaitalos, ásványvizes és „túlélő csomag” címkével ellátott piás üvegeket szorongatnak. Bátorságát mutatván a csapat kabala állata tömeg tetejére ugorva cipelteti seggét, míg meg nem unják és egyszerűen hagyják leesni. Szerencsétlen balekot alaposan képen röhögik. Felhőtlen jókedv uralkodik az öltözőben. Mindenki kicsattanó boldogságban úszik. Hamarosan a kamerát valahova leteszik. Végre képernyőre kerül az adás házigazdája. Pezsgős üveget szorongat kezében. Öltözékre már nem futotta. Színes, csillagos boxere felett mindössze fűszoknya található. Fején rikító zöld, göndör paróka.Virág hiányában zokni van beletűzve. Szemeit strasszkövekkel kirakott szemüveg takarja, amiben rejtély, miként képes bármit látni. Ezen kívül semmi más nincs rajta. Teljes férfi pucérságával dob csókot a kamerának és vetődik a tömegbe. Hóna alá kapva néhány hódolóját csatlakozik az éneklésbe, minden fülére érzékeny személy bánatára. Bámulatos hamissággal ordítja a spanyol sorokat, mielőtt pezsgős üveget eldurrantva követel magának csendet. Az egész terem engedelmes masszaként foglal helyet. Ketten betolnak egy zoknikkal díszített trónust, melyre úriasan leteszi hawaii hátsóját. Újabb emberke kezébe nyomja a főpapnak járó lófej maszkkal díszített felmosó rudat.
-Oh, nagy Ricsacsicsa KikkiRIIkki Szatócs!-Emeli a kamera irányába a pezsgős üveget.- Azért járulunk színed elé, méltó mód fejezhessük ki hálánkat nagyságod előtt! Minden meccsünk előtt áldást kértünk szentté avatott fotódtól…-Rezzenéstelen arccal az öltöző falán lévő képre mutat. Kamera lassan követi mozdulatát, felfedve az előző beszélgetéskor kapott képet, mely óriás poszter méretben és gondosan bekeretezve pihen a falon.-…és te meghallgatád imáinkat, mert ma győzelemre vezetted csapatunk!-
Hangos üdvrivalgással őrjöngenek mögötte. Kis ideig hagyja a hangzavart, majd felmosójával padlót ütögetve követel csendet. Erre némi gyilkos pillantások osztásával összes jelenlévő elhallgat. Megköszörüli torkát és folytatja beszédét. Valaki odalép mellé és lencse irányába tart egy naptárt. Lassan pörgeti a lapokat, lehetőleg minél többet lehessen belőlük látni. Ekkor az isten tiszteletet vezető Riku majd nem elröhögi magát. Pukkadozva fordul el, összeszedhesse minden erejét.
-Fogadd hát el áldozati ajándékunk! Limitált, azaz egyetlen példányban készült és személyre szóló naptárunkat, mely minden oldalán kegyeidet keresvén igen hiányos ruházatban mutatjuk meg halandó testünk izomtól feszülő valóját!-
Bólint egyet eszméletlen komolysággal, majd biccent az egybegyűlteknek ereszkedjenek térdre. Hangos csörömpöléssel teljesítik a kérést. Főkolompos pezsgőt maga előtt földre helyezi. Szétteríti maga körül fűszoknyáját és égnek emeli karjait. Nagy levegőt vesz, mielőtt hozzákezdene fájdalmas szónoklatának.
-Hatalmas KikkiRIIkki! Kérünk téged továbbra se fordíts el tőlünk perverz tekinteted! Gyötörd tovább hormonoktól túltengő szívünk férfiasan tökéletes hasizmoddal! Segítsd tovább szerény csapatunk sármos mosolyod varázsával, minél több győzelmünk lehessen az idény hátra lévő részében, jól-jönne-legalább-három-négy-gólos-különbség és…-vesz egy nagy levegőt-Add, hogy megnyerhessük a bajnokságot! ÁMEN!-
Záró szót összes jelenlévő megismétli, majd folytatódhat a bulizás. Újra indul a partizás. Valaki benyomja a zenét, amire megkergülnek a spanyol macsók. Egymást lökdösve táncolnak, isznak, tapsolnak, hergelik egymást, míg Riku fővezér a kamerához vergődve iszik istenné kinevezett szentségük egészségére. Rendesen nyakal a pezsgőből, aztán széles vigyorgással küldi el záró mondatait.
-Mi volt ez az üzenet? Kifeküdtem rajta! Nem hiszlek el! Ááá~h! IMÁDLAK, TE PERVERZ TUSKÓ~H!-Rázza meg a kamerát fülig érő vigyorral.-Ne félj, édese~m! Elsőként neked távrecsegek, ha rizsföldekre sodor az élet tengere! Csók a családnak, meg a feszes farpofádnak, csődőőő~r…hárr!-Vadmacskaként morogva kinyomja az adás szemét és megy vissza tombolni.

______________

Don't hurt me ~♫

Friends:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Extrém helyzetek   

Vissza az elejére Go down
 

Extrém helyzetek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Off :: Kifordítva-