HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Tadeo szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Tadeo Dellomeurtre
Privaron Espada
Privaron Espada
avatar

Male
Sagittarius Snake
Hozzászólások száma : 175
Age : 28
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2008. Sep. 14.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 106. Privaron Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25500/30000  (25500/30000)

TémanyitásTárgy: Tadeo szobája   Hétf. Jún. 22, 2009 3:48 am

Gondolom már a megnevezésből mindenki tudhatja éppen hol jár. Nos többet nem is tennék hozzá a dolgokhoz. Ez a szobám és örülnék,ha nem piszkolnátok össze a berendezéseket.

Valahogy így fest a világom, ha valaki az ajtóból szemlélődik körbe. A szoba legbelsejében pedig az ágyam tartózkodik.




Végül a fürdőszobám:


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
River
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Scorpio Horse
Hozzászólások száma : 106
Age : 39
Tartózkodási hely : Palace of dah Bigboss
Registration date : 2009. Dec. 28.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Lemezlovas
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
8000/15000  (8000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Tadeo szobája   Szomb. Jan. 02, 2010 6:56 am

*Shinigamiként nem gondoltam volna, hogy ha meglátom Aizen-samát, csatlakozok hozzá. Begyöpösödött vol a gondolkodásmódom, ezt elismerem. Persze, akkor még nem ismertem ezt a felszabadító erőt, amit most, arrancarként megtapasztalok. A másik felem pedig egyszer kardélre hányom. Végre a fizikai síkon is. Csupán több erőt kell gyűjtenem. Ismerem az ő képességeit is, és tudom, hogy még nem vagyok felkészülve rá. Egyenlőre elég az is, ha meglepem őt egy kis üdvözlő ajándékkal. Nekem csak jókor, jó helyen kell lennem hozzá. Kíváncsi vagyok, mekkora balhét rendeznének a shinigamik akkor, ha megtudnák létezésem. Bár nem lenne jó, ha megölnék. Elvennék tőlem a végső élvezetet. Először csak törjék meg kicsit. Így aztán cseppet se mindegy, hogy mikor és ki előtt fedem fel magam először.
Aizen egy Tadeo Dellomeurtre nevű espada alárendeltjének kiáltott ki. Hogy miért, azzal nem vagyok tisztában, de azt jobb, ha megtudja, hogy velem nem fog úgy viselkedni, mint egykor a "kapitányom". Nem vagyok a titkárnője, és nem fogom helyette elvégezni a feladatokat. Bár úgy tűnik, hogy az arrancaroknak nincs szükségük arra, hogy papírmunkákat intézzenek. Hiába, ez egy másik kultúra, teljesen eltér a megszokottól. Nem kérdés, hogy ehhez is tudok majd alkalmazkodni. Hiszen én bármikor bármilyen környezetben feltalálom magam. Hiába, hisz tökéletes vagyok. És nélkülözhetetlen.
Elmélázva nézegetem a lyukat a jobb tenyeremen; voltak már olyan képzeteim, miszerint hogy néznék ki az ellenfél egyenruhájában. A valóság pedig minden fantáziámat felülmúlta. Mintha a gondolkodásmódom is megváltozott volna... Nem akarok már másoknak bájologni és tetszelegni. Nem áll szándékom olyan talpnyalóvá válni, mint amilyen voltam. Bátran megmutatom mindenkinek, hogy ők hozzám képest csak férgek. Lehetnek erősebbek, de jobbak nem.
Az új, eddigiektől igencsak eltérő ruhámat még utoljára megigazítom; vannak szokások, amelyektől nem tudok megszabadulni. Kínosan egyenletesek a fodrok is ruhámon, hogy minden tökéletesen álljon. Káosz belül, és harmónia kívül; remek párosítás, nem igaz?
Az espada szobájának ajtaján bekopogva hallom is "felettesem" lépteit. Bár már volt alkalmam találkozni vele akkor, amikor arrancart csináltak belőlem, ez lesz az első alkalom, amikor meg is ismerhetem, és közölhetek vele egy-két dolgot. S persze az sem árt, ha az első benyomásom meghatározza a rólam kialakult véleményét. Még sem fogok most színészkedni. Most valódi önmagam fogom adni.
Miután kinyitja az ajtót, végigmérem. Alacsonyságom nem akadályoz meg abban, hogy még így is lenézően pislantsak az espada felé. Egész lényemből süt az arrogancia - és az őrület. Fejemet természetellenes módon forgatom el, hogy aztán kecses kacsómat nyújtsam felé.*
- Üdvözletem, Eras Vanthor vagyok, 88. arrancar. Remélem, Tadeo Dellomeurtréhez van szerencsém. - *mutatkozok be. Szerintem már tudja jól, hogy ki vagyok, és miért jöttem. És azt is, hogy nem várom meg, míg beinvitál.*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tadeo Dellomeurtre
Privaron Espada
Privaron Espada
avatar

Male
Sagittarius Snake
Hozzászólások száma : 175
Age : 28
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2008. Sep. 14.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 106. Privaron Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25500/30000  (25500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Tadeo szobája   Szomb. Jan. 02, 2010 9:33 am

Az ablakon semmibe bámulva igyekeztem értelmezni egy két órája olvasott művet. Mindig is érdekesnek véltem Freud gondolkodását és becsültem azért, hogy bár önmaga is felmutatott pszichotikus tulajdonságokat, melyeket ágy alá sepert képes volt ennyire mélyre hatolni az emberi lélekbe. Azonban néhány elképzelése túl egyértelmű és túlságosan kézenfekvő. Azt mondja, amit hallani akarunk. Nem lehet azért kerültek életművébe, hogy meggyőzze a kétkedőket? Esetleg önmagát akarta ámítani, ha már saját problémáival nem mert szembe nézni? Felettébb rejtélyes és sajnálom nem kérdezhetem meg tőle. Egyedül a kétes eseteket viselem rosszabbul a felesleges bájcsevegéseknél. Remélem senki sem óhajt zavarni. Tökéletesen megfelel számomra a magányos elmélkedés, ami annyira mégsem minősül annak. A szomszédban napirendnek megfelelően folyik egymás ócsárolása. Idegesítő! Képtelenség fontos dolgokra koncentrálni, amikor rakás idióta primitív káromkodása duruzsol füleimben. Legalább egyszer szállnának síkra az érvek terén! Egyenlőre ez a rész örök homályba vész. Las Noches fehér tornya ugyanis nem csak külsejében hasonlít elmegyógyintézet folyosóira, itt hús-vér skizofrén, neurotikus és pszichotikus lények mászkálnak telis-tele szorongásokkal. Valamelyik híres emberi pszichológus egész biztosan meggazdagodna kezelésükkel...Bevallom részemről is pozitív lépés volna elbeszélgetni egy szakértő szemmel. Hátha több alkalom után végre megtudnék valamit életemről. Nem kéne gyűlölöm, amiért elzárták előlem múltamat. Hiszen folyton érzem az emésztő hiányt. Tudom valami űr lebeg valómban...
Kapom fel fejem hirtelen. Szokatlannak ítélem a tettet, mivel errefelé szinte senki sem kopogtat. A hangból kiindulva magabiztos személyről lehet szó és újabb meglepetésemre nem türelmetlenül. Ezzel rendesen leesett az érkező személyének lehetősége, mivel Delora-n és Cielo-n kívül senki sem alkalmazza az illemet, így csak idegenről lehet szó. Nyitom ki ajtómat kimérten. Valóban nem ismert arrancar, bár átváltozásánál már találkoztunk, na de az kellemetlen élmény, mely alapján senkit sem lehet megítélni.
-Szép estét! Nem tévedett. Miben segíthetek?-
Fogadom el a nyújtott kezet és rázom meg könnyedén. Egyenlőre úgy tűnik vendégem tele van váratlan meglepetésekkel. Vajon mi lehet a buktató? Lépek arrébb határozott belépési szándéka elől. Ha ennyire szeretne befáradni, csak nyugodtan. Nem fogom útját állni és rácsapni ajtómat, bár van valami megjelenésében, ami zavar. Túl tökéletes! Általában ki külsőre ámulatot kell mély titkokat rejteget, vagy romlott, akár a kukac járta alma.
-Foglaljon helyet! Nos, úgy érzem valamiről szeretne beszélni, netán társaságra vágyik, hogy ekkora hévvel érkezett hozzám?-
Utalok egyszerű hibájára, mutatva nem siklottam át felette. Pökhendinek tűnhet ilyesmin problémázni, de nem tagadhatom le kishitű énemet. Válasza előtt füttyszó jelzi teám elkészültét, így bocsánatot kérek és gondosan kikészített csészébe töltöm italomat.
-Esetleg Ön kér valamit?-

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
River
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Scorpio Horse
Hozzászólások száma : 106
Age : 39
Tartózkodási hely : Palace of dah Bigboss
Registration date : 2009. Dec. 28.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Lemezlovas
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
8000/15000  (8000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Tadeo szobája   Hétf. Jan. 04, 2010 1:08 am

*Miután röviden bemutatkozok az espadának, és kezet nyújtok, Tadeo-sama gyengéden megrázza azt. Ezután bejutok a szobájába; egy hófehér lakosztálya van. Kétség kívül sokkal jobb annál a zugnál, amit én kaptam alvóhelyül. Ha másért nem, ezért biztosan megéri espadának lenni. Na persze, nekem nem célom közéjük tartozni. Csak végképp eltiporni Verashu Suwunt, aki a másik felemnek képzeli magát. Hisz gyakorlatilag az... De mi lesz, ha végre sikerül elpusztítanom? Ki tudja, hogy lesz-e célom utána a továbbiakban, vagy csupán létezni fogok tovább? Hisz most az egyetlen igazi célom Verashu Suwun tönkretétele és végül megölése. Na persze, előbb azokkal kezdem, akik fontosak számára. Igazi mészárlást fogok elkövetni, amint alkalmam adódik rá.
Nem sok olyan ember van, akit ne tévesztene meg műmosolyom. Hiába, hiisz volt időm olyan tökéletes szerepet játszani, amit szinte már én is elhittem. Viszont hogy Tadeo-sama milyen szinten áll emberismeretből, azt még nem tudom; kíváncsi vagyok, hogy látja-e igazi gondolataimat a tökéletes mosolyom mögött. Vagy a tébolyt a szemeimben. Oly mindegy... Egyre megy.
Helyet foglalok az egyik széken, lábaim szorosan egymás mellett helyezkednek el, kezeim pedig kecsesen helyezem el rajtuk. Noha sosem voltam nemes, mégis képes vagyok úgy viselkedni, mint ők. Minek is nevezik ezt? Talán elitizmusnak. Egyszerűen temészetes számomra, hogy így viselkedjek. Itt nem csak az illemről van szó, hanem a felsőbbrendűségről is. Én nem tartozok azok közé a kis senkik közé, akik dühöngéssel próbálják meg elintézni a problámáikat. Láttam, hogy egyes arrancarok mit művelnek egymással. Mint a gyerekek. Nem tudnak felnőttként viselkedni. Pedig ideje lenne.*
- Ó, tehát Önt nem értesítették róla... Akkor az elnézését kérem, Aizen-sama Önhöz osztott be fracciónnak. - *bólintok egyet mosolyogva, tovább játszva kedvenc játékomat, a színészkedést és mások kiismerését. De ez most alapvetően más, mint amit Soul Societyben műveltem. Most nem célom feltétlenül jó benyomást tenni "felettesemben". Most valóban úgy szórakozok, ahogy a szeszélyeim diktálják.*
- Egy teát elfogadnék, köszönöm. - *válaszolok, hogy aztán figyeljem a teát készítő Tadeo-samát. Hihetetlen, sose gondoltam volna shinigamiként, hogy teapartyt fogok rendezni egy espadával. Most pedig csak nevetek a többieken. Ha akarom, őket is be tudom hálózni. Ahogy Hueco Mundot is.*
- Nem téved, valóban indokkal érkeztem. Csupán szeretném tudni, hogy Ön mit is vár el az... "alárendeltjeitől". - *nyomom meg az "alárendelt" szót azért, hogy éreztessem, én nem vagyok hajlandó vakon megbízni minden parancsában, és nem leszek a titkárnője. Mindazonáltal ha ki tudunk egyezni, akkor hajlandó vagyok követni azokat az utasításait, amiknek én is látom az értelmét. Mégis új nekem a helyzet. Hisz azt sose tanultuk az akadémián, hogy milyen parancsokat követnek a fracciónok és milyeneket nem.*
- Megjegyzem, igen szép a lakása, bár a sok fehér szerintem kicsit monoton ízlésre utal. - *játszom tovább a kedvenc szerepem, mégis, szemeimből egyszerűen lerí az, hogy valami nem stimmel velem. Most hagyom, hogy az őrület lángja felemésszen mindent. Csak engedem, hogy égjen tovább.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tadeo Dellomeurtre
Privaron Espada
Privaron Espada
avatar

Male
Sagittarius Snake
Hozzászólások száma : 175
Age : 28
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2008. Sep. 14.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 106. Privaron Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25500/30000  (25500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Tadeo szobája   Szer. Jan. 06, 2010 12:03 am

Szavai váratlanul érnek, mivel nekem senki sem méltóztatott szólni. Érdekes, de hatalmas traumát nem fog okozni. Régen megszoktam mennyire "tökéletes" Las Noches információs hálózata. Hallgatás, hallgatás hátán. Mit is várhatnánk egy olyan vezető mellett, aki a kezeseivel sem hajlandó bájcsevegni. Végtére is, ha ezen tényt vesszük alapul nem kellene fenn akadnunk az arrancar-ok túlcsorduló agresszióján. A mélységes csend és tudatlanság mindenkiből mást idéz elő. Viszont az igenis érdekes felvetésnek ígérkezett, hogy minek köszönhetem a rejtélyes bizalmat. Manapság ugyanis egyre több újoncot bíznak felügyeletem alá. Remélem nem lefoglalásom okán. Igaz, Aizen-sama mindig is eltartotta arcunkat, ha új terv kiötlésén dolgozott. Pakolom arrébb kényszer cselekvésem jeleként asztalomon heverő könyvemet. Utáltam az ex-shinigami aljas húzásait...
-Értem.-
Ejtettem ki véleményem röviden. Fellengzős köszöntőt hiába vár. Elégedjen meg a tény nyomatékosításával, mint beleegyezésem jelével. Amúgy is hányinger kerülget az erőltetett viselkedésétől. Emiatt örültem a teaforraló közbelépésének. Mindennél jobban gyűlöltem a zavarodott személyiségek túlreagált reakcióit. Rosszabb mint egy túlmimikázott színházi előadás. Sajnos a torzult egyének világában viszont elég gyakori jelenség. Pont ezért felesleges afféle kérdésekkel traktálni mitől fájdul meg fejem óránkénti gyakorisággal. Veszek elő újabb csészét az érkező választ elkönyvelve. A sok negatívum között némi remény. Új fraccion-om elmebaja legalább emberi érzéseket mutat. A sok állattá alacsonyodott lény között maga a kivételes egyéniség, ha efféle szemszögből óhajtom megközelíteni.
-Kér bele valamit?-
Pillantottam fel kifejezéstelen maszkom mögé bújva. Továbbra sem békültem ki az Eras Vanthar névre hallgató hölggyel, főleg gúnyos utócsengéssel felruházott felszólításával. Megnyugodhat. Értettem a célzást és abszolúte nem fogom akadályozni hóbortjai kiélvezésében. Főnöki szempontból igen elnéző tudtam lenni, mivel kicsit sem foglalkoztatott mit és hogyan csinálnak. Csupán annyi számított, hogy a kiszabott munkát így vagy úgy, de intézzék el. A magánéletük hidegen hagyott. Nem szólok bele, kivéve, ha érint az eset, mint espada-t. A védő őrangyal esetét pedig egyenesen elutasítom. Nem hullatok könnyeket, esetleges küldetés alatti halál miatt és a segítségemre se számítsanak. Van jobb dolgom is, mint folyton megmenteni a szánalmas életüket. Nem tagadás, egy egocentrikus, beképzelt tuskó vagyok, mivel úgy vélem Las Noches-ben a családot összetartó vezér hamarabb elhullik. Egy ragadozókkal teli világban, mindig az önmagáért küzdő jut messzebbre.
-Nos, az a szabály, hogy nincs szabály. Annyi elvárásom van, teljesítse a küldetéseket és ne keverjen személyes ügyekbe.-
Pillantok felé jelzés értékkel, mennyire komolyan gondolom utolsó mondatom zárását. Addig a pontig tökéletesen el fogunk férni egymás mellett, de ha bekövetkezik magam teszek róla kínok között távozzon Pokolba. Addig is...
-Kedves egészségére!-
Nyújtottam át csészéjét kényelmesen elhelyezkedve székemen. Társalgás szempontjából határozottan unalmas figura voltam. Mindig rátértem arra a néhány tényezőre, ami érdekelt aztán részemről befejeződött a kommunikáció. Nem tehetettem róla, de cseppet sem izgatott új fraccionom múltja, célja vagy reggeli rituáléja. Sőt csípős megjegyzésem sem kavart fel. Igazat megvallva tökéletesen egyet értettem vele. Csupán töredékes embermodell vagyok, mivel néhány alapérzésen kívül semmit se tudok felmutatni. Nem emlékszem a múltamra és az sem izgat, mit hoz a jövő. Élem a napi rutinom monoton módon ismételgetve üres mozdulataim. Csupán az agyam parancsait követem, de máshol a hasamon éktelenkedő fekete lyukhoz hasonló üresség tátong.
-Helyes meglátás. Azonban ha az arrancar-ok tudatos befolyását kizárnánk vajon hány szoba festene még így? -

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
River
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Scorpio Horse
Hozzászólások száma : 106
Age : 39
Tartózkodási hely : Palace of dah Bigboss
Registration date : 2009. Dec. 28.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Lemezlovas
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
8000/15000  (8000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Tadeo szobája   Szer. Jan. 06, 2010 10:30 am

- Két cukorral kérem. - *játszom a szerepem ebben a spontán játékban, ami kezd kialakulni. Na persze, az eleganciára mindig odafigyelek. Szeretem magam jól érezni a bőrömben és tudni, hogy jobb vagyok mindenkinél. Az egóm egy olyan dolog, amit a legnagyobb megaláztatás sem tud eltiporni. Annak idején szükségem volt rá. Egy védőfal volt, ami mögé bújhattam. Féltettem piciny lelki világom, amiben így is elég téboly uralkodott. És most? Most már nem védőfal, hanem énem része. Arrancarként annyira belém olvadt, hogy azt már eltiporni nem lehet. Tények vagy kifogások által úgyis visszaemelem magam az engem megillető helyre. Magasan mások felé. És Aizen-sama? Amíg közösek a céljaink, addig vele vagyok. Szüksége van rám, hisz tökéletes kémként szolgálok neki. Na persze, mindaddig, míg ki nem facsarom tüdejét annak, akivel oly sokáig egyek voltunk. Hiába, egy lélek szabályos kettéhasadásáról egy könyv sem beszél. Természetes, hogy egyedi eset vagyunk; ide érzem a szagát annak a Soul Society-i kutyának, holott nem osztunk már meg egy teret. Mégis, a kötelék létezik és él. Addig nem pusztul, míg nem mártom bele karmaim hasonmásomba, hogy végső hallgatásra és alvásra ítéljem.
A kellemes teadélutánba bezavaró feszültséget egyszerűen lekoppintom magamról. Mintha saját magam köré építeném saját kis világom, hogy Tadeo-sama hatásai még csak véletlenül sem érjenek el. Arroganciám árulkodik rólam, ahogy szétnézegetek a fehér szobában. Bár nem tudom, hogy ő mit szólna, ha látná azt, hogy én hogyan is "rendeztem" be a saját kis lakosztályomat. A tébolyt már nem fojtom vissza, és nem teszek úgy, mintha minden tökéletes - túlzottan tökéletes - lenne. Csupán a megjelenésem az, amiben megkövetelem a rendet. Minden mást felvált a mindent felemésztő káosz. Ezt pedig készséggel másoknak is megmutatom. Hiszen én különleges vagyok.
Hogy nem tettem jó benyomást Tadeo-samára, cseppet sem izgat. Nem azért jöttem ide, hogy megkedveltessem magam. Persze kellemes a teadélután, de gyakorlatilag meghallok mindent, amit tudni akarok.*
- Személyes ügyek? Mégis hogy mondhat ilyet valakinek, aki kiirtotta magából az érzelmeit? - *tekintek felé nagy és érdeklődő szemekkel, mintha csak valami naiv fruska volnék. Olyan, mint az, akit legnagyobb célom elpusztítani. A fejemet is eldöntöm eközben, már-már egy kubista festményhez téve ezzel alakom. Képes vagyok továbbra is a legszendébben nézni – hogy utána hirtelen visszaváltson tekintetem olyan szúróssá, és gonoszsággal mindent áthatóvá. Az őrülettől nem szabadulok, és igen, ezentúl nem fogok úgy tenni, mintha átlagos lennék. Rajtam kívül mindenki átlagos. Az a normális. Én pedig nem akarok közönséges lenni.
A teát úgy tartom, mintha nemes lennék. Megszoktam a társasági élet során, egyfajta eleganciát is ad.*
- Igazán gáláns Öntől. - *kevergetem meg a cukrot, és figyelem új „főnököm”. Határozottan hasonlít Kai-ra, de lehet, ismét csak elmém játszadozik velem azért, hogy emlékeztessen múltamra. Már csak nevetni tudok ezen az őrületen. Lehet, hogy Tadeonak köze sincs ahhoz a shinigamihoz, és valóban így néz ki. Egyenes, hosszú haj, és még az arcberendezésük is hasonló. Lehet, csak beképzelem az egészet és szimplán paranoiás vagyok. De az is lehet, hogy valóban Kai arcát – legalábbis valami hasonlót – vetítek ki.*
- Mégis miből gondolja, hogy pont olyan vagyok, mint a többi? - *kortyolok bele a teába, miután az egy kicsit lehűlt. Végtére is el tudom fogadni azt a sorsot, amit kiszabtak rám. És ha csak az elmém vetíti ki ezt a külsőt neki, ha tényleg így néz ki, nincs igazán okom panaszra. Nekem mindenből a legjobb jár, még ha egy espada fracciónjának is sorolnak be. Innentől kezdve pedig hiheti rólam azt, hogy csak egy arrancar vagyok a sok közül. Nem kell tudnia arról, hogy az én hatalmamra senki más nem képes szert tenni. Igazi uralom egy shinigami felett...*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tadeo Dellomeurtre
Privaron Espada
Privaron Espada
avatar

Male
Sagittarius Snake
Hozzászólások száma : 175
Age : 28
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2008. Sep. 14.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 106. Privaron Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25500/30000  (25500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Tadeo szobája   Csüt. Jan. 28, 2010 10:13 pm

Agyam heves ritmusban hasogat és talán, ha nem lennék kellőképp edzésben tartva, most fintorral arcomon mutatnám meg a kijáratot kelletlen vendégemnek. A színházi előadások első sorból figyelt túlzó játéka sokkal szembetűnőbb, ha közelebb tartózkodsz a vészhez. Nos, Eras Vanthor-ról is elmondható ez a fajta fanatizmus. De mi célt szolgálhat? Korántsem hinném az őrület mindennapi esetével teáznék egy szobában. Szavai és mozdulatai túl finomak és túlontúl mesterkéltek. Nagyon is tudatos mindaz, amit tesz, hisz senki sem képes ösztönösen ennyire heves, precízen csak egy érzést kiemelve reagálni. Felettébb érdekes. Talán tűréshatáromra kíváncsi? Szeretné megtudni meddig mehet el? Valamiért nem hinném ez a célja. Inkább egyfajta kiélés. Megmutathatja magát, rávilágítva milyen apró vagyok hozzá képest. Remélem okoztam számára némi boldogságot, ha már így nekifeszült. Nem izgat a tény kihasználnak vagy szórakozás címén rángatnak drótokon. Már hozzászoktam a báb sorsához. Másrészt, a későbbiekben legalább haszonnal fog járni a mai teázás. Nem fog váratlanul érni égbekiáltóan magasra tett orra.
Teszem le csészém idegesítő nyugodtsággal. A forró ital felszínét nézve válaszolok a felháborodásra. Elvégre nem egy síkon járt agyunk ebben a felvetésben. Véve a fáradtságot pontosítok kijelentésemen. Sajnálatos módon az egyetlen tényező, amit kevésbé viselek az a meg nem értés. Nincs bosszantóbb számomra mint, hogy nem tudják szemszögemből látni a dolgok menetét. Kissé önkényes és erőszakos tulajdonság, de az arrancar évek alatt képtelenségnek bizonyult megválnom eme akaratos viselkedéstől. Persze a helyzeten javított színtelen hanglejtésem, melynek hála kevésbé tűntek szavaim fenyegetőnek.
- Személyes kapcsolatok érdekeken is múlhatnak, Vanthor kisasszony. Remélem ebben egyet ért.-
Pillantok fel, miközben kezeimmel alátámasztom állam. Fejem hasogatása szüntelen erősödik, de erről másnak nem kell tudomást szereznie. Van egy sejtésem, ha erre hivatkozva kérném távozásra drámai jelenettel könyvelnének el bűnbaknak. Mimikájával nem mutatná ki, de úgy tűnik tökéletesen ért a rejtett üzenetek küldözgetéséhez. Mostani felháborodása is. Általánosságban kérdeztem és tessék, rögtön magára vette. Elhárítás képen rám terelve a magyarázat követelését, mert sértettem magára csavart identitását. Ravasz, de ha bocsánatot akar kicsikarni belőlem rossz ajtón kopogtat.
- Kérdésem nem személyeskedésnek szántam, csupán érdekelt volna véleménye. Kérhetném, hogy válaszoljon rá általánosságban? Igazán érdekelne Ön mit gondol.-
Tértem ki átmenetileg a válaszkérdés elől. Egyenlőre nem óhajtottam kifejteni. Majd később, ha már pontosabb képem lesz fraccion-omról.

//Bocsi,h ilyen sokára lett megT.T//

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
River
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Scorpio Horse
Hozzászólások száma : 106
Age : 39
Tartózkodási hely : Palace of dah Bigboss
Registration date : 2009. Dec. 28.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Lemezlovas
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
8000/15000  (8000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Tadeo szobája   Szer. Feb. 03, 2010 8:39 am

*Érdekek...? Nekem csak egy érdekem van. Tönkretenni a másik felem, és nem látom, hogy ennek az espadának hol van a tervemben helye. Megérzéseim sosem csalnak meg; számomra ő nem jelent olyan fontos kapcsolatot, nincs szükségem rá. Csak a szükséges rossz, ha már ebben az új társadalomban vagyok kénytelen tengetni életem. Érdekes, és felettébb szokatlan létformával áldott meg a sors. Mégis jobban meg tudnám szokni, hogy ennek az espadának a parancsait kövessem a volt kapitányom helyett. Már nem azért színészkedek, mert jól akarok feltűnni mások előtt. Cseppet sem titkolom lelkem igaz valóját, belső romlottságát. Csupán... élvezem figyelni mások reakcióit. Mint egy falat kenyér az éhező hajléktalannak. Érzeleméhségem érzem, hogy egyszer túl fog nőni rajtam. Még sem vagyok képes érezni, csak múló indulatok pezsdítik fel a vérem egy-egy röpke pillanatra. Majd az adrenalin szint alább száll, még mielőtt bárki is észrevenné, hogy valami megmozdult bennem. Nem, már nem vagyok képes igazán szeretni, se gyűlölni. Csupán a fanatizmusom másik felem tönkretételére hajt előre, célom felé. Hisz a gyűlölet is egyfajta szeretet...
Talán pont azért vagyok képben ezekkel a fogalmakkal, mert sosem tapasztaltam meg őket, az most nem is igazán számít. A teámat lassan elfogyasztom, Tadeo-sama kérdésére pedig sikerül meglepett szemeket vágnom. Persze elég egyértelmű, hogy azért, mert én akartam, hogy így tűnjön. Számít-e az igazán, hogy mi a véleménye rólam? Nekem már nem... Ha azt szeretné, gyűlölhet, megvethet, sajnálhat, vagy épp lenézhet azért, ami vagyok. Efféle gondolatai irántam egyszerűen lepattannak rólam, hisz a lét egy olyan szintjére emelkedtem, amit ő talán sosem bír felfogni, nem hogy megtapasztalni. Hisz egyszerre vagyok két helyen, két testben, két teljesen különböző faj képviselőjeként. Ellentétek? Az van bennem, vagyis bennünk bőven. S mindezek előtt a mindent felemésztő, végtelen őrület!*
- Igazán jó emberismerőnek tartom magam, ha nem haragszik. Nevezzük úgy, hogy afféle képességem, hogy pillanatok alatt kiismerjek másokat, csupán a reakcióikból ítélve. Az arrancarok sem mások a többi léleknél eddigi tapasztalataim szerint. - *iszom meg az utolsó korty teát, hogy ezután lerakjam a csészét az asztalra. Tadeo-sama láthatóan azt várja, hogy folytassam mondandóm, egyértelművé téve számomra, hogy most ő az, aki a reakciókból olvasna, csak hogy engem megismerjen. Hát, ha ez kell neki, megkapja. Ha már espada lett, gondolom, nem fog sírva elmenekülni, csak mert megpillantja belső énem.*
- Felfedeztem egyfajta "mintákat" az összes lélekben, legyen az ember, shinigami vagy arrancar. A minták megmaradnak és egymást ismétlik. Bár nincs két ugyanolyan lélek, bizonyos hasonlóságok felismerhetőek két lélek között. Lévén saját tapasztalatokra alapozom mindezt, nézze el nekem, hogy nem vagyok képes megfelelő magyarázattal szolgálni. Egyébként köszönöm a teát. - *téved vissza tekintetem az Espadára, mely pár pillanatra elkalandozott a könyvespolc felé.*
- Szabad? - *kérek engedélyt arra, hogy megnézhessem a könyvei tartalmát, de inkább csak formalitás az egész. Könnyed lépteim automatikusan a könyvespolc felé vezetnek, ahol választ is találok Tadeo-sama kérdésének miértjére. Mintha Aizen-sama egy pszichológussal akarna sarokba szorítani, mintha megérezte volna, hogy a bennem kavargó őrületet nem szabadíthatja csak úgy rá akárkire. Most először őszinte mosoly szalad át cseresznyeszínű ajkaimon. Őszinte, ám még így is rideg. Már nem célom eltitkolni igaz valómat mások elől, miért is tenném most is, a "főnököm" társaságában?
Némi böngészés után ki is szúrok magamnak egy kötetet, mely a Disszociatív személyiségzavar címet viseli. Leemelem a polcról, s úgy forgatom a kezeimben, mintha egy igazi kincs lenne. Érzem, hogy hívogat, és arrancar létem óta először a hangok is megszólalnak. Gyengéden simogatják arcom, mintha csak a kedveseim lennének. Mintha mindannyian a könyv elolvasására biztatnának. Céljuk? Hogy van-e nekik, és ha van, akkor pontosan mi lenne az? Kiszámíthatatlanak, sosem lehet tudni. Tán csak hagyom magam az árral sodorni.*
- Kölcsön vehetném ezt a kötetet pár napra? Valaha érintett a téma, bár nem lepődnék meg, ha Aizen-sama nem jelezte volna Önnek a velem kapcsolatos fontos információit. - *engedem megcsillanni a szemeimben a tébolyt. Hagyom, hadd süssön rólam. Meghátrálni úgy sem fog, csupán a reakció, amit látok rajta... Már azért megérte hagynom, hogy belenézhessen igaz valómba.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tadeo Dellomeurtre
Privaron Espada
Privaron Espada
avatar

Male
Sagittarius Snake
Hozzászólások száma : 175
Age : 28
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2008. Sep. 14.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 106. Privaron Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25500/30000  (25500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Tadeo szobája   Kedd Feb. 09, 2010 4:43 am

Határozottan ki lehetett jelenteni az őrült külső mögött igazi számító ész rejtőzik, mert azt határozottan kizártam túltengne benne a világnak oly szívesen mutatott érzések tárháza. Az irányított és önkényesen kiváltott érzések egy torz tükör tetszetős vagy épp utálatot ébresztő képének felelnek meg. Csupán megtévesztésre alkalmasak. Kezd felettébb érdekelni mi lapulhat a vékony felszín alatt. Mégis kit vagy mit vesz körbe ilyen precízen kiépített állszemélyiséggel, azonban mohón sem ragadhattam meg a szálakat. A velem szemben üldögélő nő pontosan tudná mire játszok. Ravaszsága és kiszámíthatatlansága határtalan. A végén még megütném a bokámat. A jövőben inkább tartom a biztos távolságot és apránként próbálom kiélni kínzó kíváncsiságom. Legyek gyáva, mint bolond, aki csapdába sétál! Vendégem pusztán fejére hagyatkozva látna át minden meggondolatlan szavamon vagy mozdulatomon és ezekből igen pontos diagnózisokat állíthatna fel. Nekem pedig cseppet sem hiányzik, hogy egy érdektelen világ kiégett lángelméje átlásson rajtam. Másrészt viszont egész meglepő ez a fordulat. Saját létezésemhez hasonlatos lénybe botlottam. Egy megfigyelőbe, aki mások reakcióján és szavain keresztül alkot véleményt. Ha ez egy újabb pocsék vicc a sorstól, akkor úgy hiszem máris bajban vagyok. Két hasonló mégis részleteiben eltérő, abroszon éktelenkedő folt sosem fér el egymás mellett. Ezen kilátások fényében sok álmatlan éjszaka elé nézek, bár az némiképp megnyugtat legújabb fraccion-om kívülállóként viszonyul mindenhez. Remélhetőleg a jövőben is lefoglalja saját, kicsinyes értékrendje és átlép az apróbb botlások felett.
-Nincs mit! Én köszönöm, a részletes kifejtést!-
Zárom le a témát mindenféle válaszreakció nélkül. Úgy hiszem, ha szeretne erről társalogni rögtön kérdéssel zárja megfontolt válaszát, vagyis felesleges untatásba nem kezdek. Így is megterhelő lehet mások előtt kigondolt szerepek szerint viselkedni. Ugyan miért terhelném jelentéktelenségekkel?! Emelkedem fel ülőhelyemről, hogy elvigyem az immáron megüresedett csészéket.
-Csak nyugodtan!-
Válaszolok teljesen feleslegesen, hiszen Vanthor kisasszony, máris könnyed léptekkel válogat polcomon. Jobbnak látom nem zavarni köreit, szóval végre valóságban is kiviszem a porcelán ívóalkalmatosságokat. Elvégre ha valaki könyveket szeretne válogatni előnyben részesíti a neszektől és zavaró beszélgetéstől mentes magányt. Ilyenkor jobban képes figyelni, jobban tudja összpontosítani érdeklődési körét és akár fél szavakból rábukkanni a kívánt olvasmányra. Arról pedig nem tudnék nyilatkozni sértő e rám nézve, hogy pont egy szatirikus figura bújja a nehezen összeválogatott köteteimet. Félreértések elkerülése végett: nem, az kicsit sem bánt más nyúl hozzájuk. Elvégre arra szolgálnak, hogy minél többen juthassanak ismeretekhez és ki tudja előttem még hányan birtokolták. Cinizmus? Ez már helyt állóbb. Olyan személyként, aki maga épített elméletekből állított fel nézetet rosszul viseli a kritikát, hiszen az ütközik a saját berögzült igazságfaktorával...
-Természetesen. Információk? Sajnálom, de még nem volt alkalmam elolvasni a hozzám érkezett hivatalos iratokat.-
Már ha valóban eljutottak hozzám. Mostanság közkedvelt szórakozás véletlenségből elhagyni vagy eltüzelni a fontosabb lapokat. Valaki igazán élvezi, hogy plusz munkákat adhat nekem és kényszeríthet kellemetlen helyzetekbe. Legalábbis ő így hiszi. Engem nem érint érzékenyen. Aizen sama annyira ismeri beosztottjait, hogy ne húzzon fejemre vízes lepedőt, illetve úgy hiszem kellőképp tisztában van az errefelé uralkodó hanyagsággal.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
River
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Scorpio Horse
Hozzászólások száma : 106
Age : 39
Tartózkodási hely : Palace of dah Bigboss
Registration date : 2009. Dec. 28.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Lemezlovas
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
8000/15000  (8000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Tadeo szobája   Kedd Feb. 16, 2010 1:30 am

*Á, szóval még nem olvasta el Aizen levelét. Nagy hiba, pedig szerintem igazán fontos információk lapulnak benne. Valamilyen módon Aizen (akit múltamra való tekintettel nem vagyok hajlandó Aizen-samának nevezni) tisztában volt valódi kilétemmel, és pillanatok alatt átlátta a helyzetem, s létezésem okát. Pontosan tudta, ki vagyok, és ki a „másik felem”, tisztában volt létezésem okával, s azzal, hogy miképpen teremtődtem. Materializációm ezen a másik létsíkon egy kisebbfajta csodával ér fel, és ez nem kerülte el Aizen figyelmét.
Az én figyelmem persze az nem kerüli el, hogy új felettesem kitér a válaszadás elől, pedig most az egyszer igazán érdekelt volna valaki más véleménye is a már érintett témában. Reakció helyett viszont tovább olvasom a kiszemelt kincs, vagyis a könyv hátoldalát, hogy némi információt nyerjek leendő bibliám tartalmáról, majd végül lila íriszeim ismét Tadeora függesztem. Vera emlékeiből kiszedve némi információt, feltűnt egy pár embernek a súlyos lelki törés, ami őt érte, csupán azáltal, hogy a lélektükreibe pillantottak. Kíváncsi vagyok, vajon az én üveges tekintetem mögül is kihámozható-e eme információ. Végtére is, képzeletbeli maszkjaim, amivel igazi valómat álcázom, olyannyira tökéletesek, hogy nem lepődnék meg, ha csak egy porcelánbabát látnának bennem. Érzelmeim valóban le vannak korlátozódva az ártani akarásra és a vérszomjra, ám cseppet sem rendít meg a tény, hogy valószínűleg sosem leszek képes szeretni. Évtizedekig megvoltam nélküle még shingamiként is, most miért lenne ez másképp?*
- Ez esetben szeretném személyesen közölni Önnel a számára valószínűleg értékes információkat. Előre jelzem, hogy nem azért mesélem el mindezt, mert a szimpátiáját, esetleg a megértését várnám el, ugyanis nem célom behálózni sem Önt, sem az Önök társadalmát. - *teszem le a könyvet az asztalra, s kezeim pedig térdeimen nyugtatom anélkül, hogy keresztbe tenném őket. Talán nem tűnik fel neki, de minimális mértékben igyekszem leutánozni egy-két mozdulatát. Ősi trükk, és valóban manipulálásra alkalmas, ám mindig beválik, ahogyan valószínűleg most is fog. Előző mondataim ellenére valóban a szimpátia elnyerésére szolgál, ám célom? Az nincs vele, inkább csak megszokás.*
- Az Önök Aizenének a figyelmét egy olyan lélektörés hívta fel a figyelmét, ami ezelőtt még sosem fordult elő. Persze, gondolom, nem csak én, vagyis mi voltunk az egyetlenek, akik disszociatív személyiséggel rendelkeztek. Évtizedekig eltemetve éltek bennem azok a dolgok, amit mások esetleg a „jó énemnek” titulálnának. Shinigamiként, a 10. osztag hadnagyaként igazán jó életem volt, amíg a kettéhasadás meg nem történt. Verashu Suwun, igen, így hívtak akkoriban, vagyis hívják még most is a másik felem. Pár héttel ezelőtt egy küldetésre rendeltek, és egy baleset folytán az egyik én, vagyis Én egy hollow testébe jutott. A többit már biztosan tudja, hiszen Ön is ott volt, amikor arrancarrá változtattak. Talán csak egy lélekdarab vagyok, az igaz, és kísérletezéseim alapján felfedeztem, hogy még mindig igen erős kötelék fűz a „másik énemhez”. Létezésemnek tehát csak addig van értelme, amíg el nem pusztítom Verashu Suwunt. Az eszközeim megvannak rá, természetesen előbb a lelkét tiprom csak el, és utána a testét, ám csak addig támogatom Las Nochest, amíg céljaim meg nem valósulnak. Talán vele együtt meghalok én is, de ha továbbra sem lesz életcélom, nem is bánom. - *foglalom össze, a lehető legkevesebb, így természetesen zérómennyiségű érzelem kimutatásával. Már elfogadtam a sorsom, és tényleg csak addig kívánok élni, míg szépen lassan tönkre nem teszem Őt. Csupán egy egyezségként tekintek az Aizennel és Las Nochessel való viszonyomat. Megéri nekem őket szolgálni, ha ezáltal még több fegyvert kaparintok a kezembe. És még több lehetőséget Vera meggyötrésére.*
- Természetesen képes vagyok úgymond „megszállni” másik felem testét; valami különös oknál fogva pontosan úgy nézek ki, mint ő. Vagyis majdnem. - *emelem fel jobb kezemet, amin hollow lyukam tátong, majd egyértelműen a maszkomra mutatok. Egy shinigami értelemszerűen nem rendelkezik efféle „kellékekkel”.*
- Így aztán nem szívesen mutatkozok a shinigamik előtt, ha nem szükséges, különben Las Noches egy értékes kémet veszítene. De egyszer annak is eljő az ideje, ám akkor már a búcsúmat tervezem a világtól. Hacsak nem találok közben újabb életcélt, amit őszintén szólva lehetetlenségnek tartok. - *fejezem be a történetem, s engedem, hogy Teo-sama megpillanthassa a vészes törést a lelkemben. Talán sosem tudom meg, hogy csak egy lélekdarab vagyok-e vagy egész. Minden kiderül azon a napon, amikor Verashu Suwun dobogó szívét a kezemben tartom majd, csak hogy véget vessek ennek az egésznek.*
- Ha van még kérdése a témával, vagy a képességeimet illetően, arra készségesen válaszolok. Az ellenségem ellenségei a barátaim, hogy egy közhelyes kifejezéssel fejezzem ki magam. Mellesleg igazán örültem volna, ha Ön is véleményt nyilvánít a már említett témával kapcsolatban. Könyvtárát elnézve igencsak hozzáértő szakemberrel van dolgom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tadeo Dellomeurtre
Privaron Espada
Privaron Espada
avatar

Male
Sagittarius Snake
Hozzászólások száma : 175
Age : 28
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2008. Sep. 14.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 106. Privaron Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25500/30000  (25500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Tadeo szobája   Szer. Feb. 17, 2010 11:03 pm

Röpke szünet. A filmekben olyan jól használt várakozás, mely minél magasabbra korbácsolja nézők érzelmi fokát, és az ingerülten faggatni készülő szereplő, aki gyakran nevetés tárgyává válik erős mimikájával. Valahogy nem az én világom megfigyelt bolondként csapkodni, ordítozni, vagy néma tiltakozásul tágra nyílt szemekkel fújtatni. Majd mesélnek maguktól vendégeim. Nincs okom, vagyis inkább nem engedhetem legyen okom megjátszott, ócska, szórakoztató figuraként viselkedni. Mindenkinek elég egy általa választott szerepet alakítani élete során, hiszen ha körültekintünk a világban minden emberi létforma várként épített fel egy általa kivitelezhető védekező mechanizmust, legalábbis szeretik ezt vallani. Ez a burok lehetővé teszi idegenek, munkatársak, váratlan vendégek előtt egy előre megírt forgatókönyv alapján beszélni, gesztikulálni. Miért teszik? Magyarázható félelemmel, bizalmatlansággal és a gyakran emlegetett szóval, elidegenedés. Kissé ironikus a evolúció "csúcsa" ennyire szánalmas problémával küzd. Nem! Egyre inkább veszít. A társadalmak súlya alatt egy érzéketlen robottá válik, aki megszokásból cselekszik. Tiltakozni? Balga rabszolgaként tűr. Nem emel szót saját hibája ellen. Épp ezért furcsa, mennyire részei vagyunk a körforgásnak. Ugyanazt tesszük, mint emberként. Ki hinné mennyire hasonlítunk és mégis különbözünk a másik világban élő bolondoktól...
Gondolataimat végre megszakítja látogatóm csípős felvezetése. Reméltem már tudja nem következtetek efféle szándékokra, bár jobban odafigyelve nem is ezen céllal kaptam figyelmeztetést. A bevezető saját megnyugtatására és az én szerepem nyomatékosítására szolgált. Természetesen átadom vita nélkül az irányítást, illetve elfogadom hirdetett nagyságát. Ha ennyire erőszakosan ragaszkodik hozzá semmi értelme orromat fennhordva ellenállni. Jobb, néha engedni. Megfigyelőként, pedig szabadabban úszhatok az árral, csak el ne veszítsem a kötelet, amibe kapaszkodom.
Története ritka eseményén meg sem lepődöm. Véleményem szerint már ha több időt tölt valakivel egy légtérben, akkor annál a lénynél fokozatosan erősödik egy megfoghatatlan impulzus, ami azt súgja különbözik tőlünk. Már, ha figyeli és képes megérteni belső világa rezdüléseit. A kezdeti kitérőn túljutva hallgatom tovább a láncra vert lélek sorsát, majd átmeneti szabadulását. Érthető. Minden átvitt értelemben élő lény célja a függetlenedés. Ez az ösztön kiirthatatlan és Vanthor kisasszonynál már olyan méreteket ölt, ami veszélyes ragadozóvá teszi. Már biztosan kijelenthetem a kimért külső mögött egy féktelenül tomboló bestia lapul kitörésre készen. Lenyűgöző. Nem kevés erőfeszítésbe kerülhet féken tartani a vágyát. Vagyis a precíz megjelenés és kiválasztott reakciók túlalakítása mind a feszültség levezetésére szolgáló kényszercselekvés. Nem hinném, ennyi elegendő volna. Kell még lennie másnak is. A háborgó lélek korán sem elégszik meg ennyivel. Valami olyasmit is tennie kell, ami átvitt értelemben hasonlít az ösztönére. Kizárt ez kimerül a Vera nevű shinigami-ra kivetülő indulatáttételben. Bonyolult helyzet, megannyi kérdéssel, bár köszönöm a mesélését. Legalább biztosabb lettem a tényekben. Hálás érzéseimet persze nem fejezem ki. Csupán bólintok mondandója végén. Egyenlőre még nem szólalok meg. Rengeteg kérdésem volna, amit ajánlatosabb nem feltenni, így kielemezve a helyzetet próbálok megfelelő mondatot keresni. Hiba lenne megjegyezni ugyanúgy vet egy-egy kósza pillantást maga köré, hátha meglátja a középutat. Úgy vélem, hiába van meg elszánt terve mégis ott van benne egy kicsiny kétkedés. Keresi az életben tartó megoldást, szinte láthatatlan módon.
-Igazán megtisztelő. Köszönöm, hogy beavatott. Ami a képességeit illeti már csak Önre tartozik. Engem egyedül annyiban érint, ha velem tart küldetésen képes legyen boldogulni vele segítségem nélkül. Szerintem nem kérdéses tökéletesen kivitelezné ezen kérésemet.-
Válaszolom hanyag módon, teljesen eltérve eredeti gondolati síkomtól. Jobb, ha nem mutatom semmilyen jelét min törtem fejem. Tökéletesen megértettem a figyelmeztetést vigyázzak arra mit teszek vagy mondok. Ennek példája, hogy visszatért az előző témára. Senki más nem tenne ilyet, csak a minden részletre figyelő főnök. Már régen belementem a játékba, úgyhogy székemen hátradőlve szabadkozom. Vanthor kisasszony sasként csapna le rám, ha hibáznék, akár a futó nyúlra.
-Elnézését kérem. Botor módon megszoktam feleslegesen szónokolnom sajátos nézeteimről, így ha nem kérdeznek vissza lezártnak tekintem a témát. Szakember pedig nem vagyok. Csak kellő szabadidővel rendelkező érdeklődő. Ha megengedi korrigálom hibámat. Valóban mind ugyanolyan alappal rendelkezünk, de úgy vélem az egyedi jellemzők könnyen elmosódhatnak, módosulhatnak vagy eltűnhetnek. Nem hinném ez a halállal magyarázható. A lélek könnyen befolyásolható, ha valóban igaz gyerekként szenvedjük el későbbi életünk fájó emlékeit. Ezen felvetést követve, arrancar-ként ébredve ugyanolyan sebezhetőek vagyunk, mint pár évesen. Vagyis, ha eleve sérültek voltunk itt még többet szerzünk be, ami ellen védekezni igyekszünk. Így születnek meg az általánosan igaz sémák a fajunkra. A harag és féktelen tombolás mind az érzelmi elfojtásból keletkezik. Valójában annyira egyetlen pontra koncentrálunk, hogy felesleges időpocsékolásnak tűnik mást keresni önmagunkban. Vagyis marad egy kapaszkodási szín. Ez a fehér, ami ugyebár nem is minősül annak, de hűen jelképezi azt az álcát: tiszták vagyunk az emberi élet alól. Megszabadultunk tőle. Oh, bocsánat! Azt hiszem kissé elragadtattam magam.-
Szakítom félbe előadásomat. Sikeresen belefeledkeztem a témába és nem egyszerűsítettem rajta. Ráadásul én nem beszéltem olyan általánosságban, mint vendégem.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
River
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Scorpio Horse
Hozzászólások száma : 106
Age : 39
Tartózkodási hely : Palace of dah Bigboss
Registration date : 2009. Dec. 28.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Lemezlovas
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
8000/15000  (8000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Tadeo szobája   Csüt. Feb. 18, 2010 1:17 am

*Igazán szórakoztató Tadeo-sama reakcióit figyelni. Konkrétan úgy reagál szavaimra, hogy nem reagál, mintha tartana az esetleges kihasználástól, amit könnyedén megtehetnék vele. Még így is, hogy nyílt lapokkal játszok. Tán figyelmeztetésnek vette előző szónoklatomat, és azt hiszi, attól biztonságban lesz, ha elfed minden érzelmet. Szinte hallom agytekervényeinek zakatolását, s hiába rejti el gondolatait – az igaziakat, nem pedig azokat, melyeket szavakkal kifejezésre juttat - , érzem, mit gondolhat valójában. Tart tőlem? Talán, nem csodálkoznék rajta. Hisz eme kiismerő „képességem” olyan tökéletesre fejlesztettem, hogy már önkéntelen módon, tudatos befolyásom nélkül vagyok képes használni. Már nincs is szükségem aktív figyelemre ahhoz, hogy megtudjak az emberekről egyet s mást. Ember, arrancar, shinigami, az alapja valóban ugyanaz. Ezek a faji jellemzők nem is számítanak igazán; s bár a lélek egy fontos elemét képzi, gyakorlatilag ugyanúgy lehet kezelni mindet. Ugyanazok a régi trükkök és fortélyok látható eredményt hoznak Tadeo-sama esetében is. Tisztán emlékszem arra, amikor Watanabe-taichou számára adtam elő gyönyörű színházi előadásom, ki ezek után úgy tekintett rám, mint egy kincsre, s a tökéletes hadnagyra. Valóban az voltam, bár azt a bögrés esetet szívesen mellőztem volna a találkozásainkból, nem szívlelem ugyanis, ha rám nyitnak leggyengébb pillanataimban, amikor az őrület manipulál engem. Bár még így is sikerült visszaszereznem régi fényemet és tökéletességemet előtte. Nem volt nehéz, csupán tudnom kellett, hogy melyen tulajdonságaim azok, amiket előnyben részesít, és kiemelnem őket. Ami pedig nem létezett, az érzések, a törődés és a könyörület, azt hamarosan Vera által voltam képes biztosítani neki. Hiába, a hadnagyi széket pusztán „roppant érdekes”, és „csodás” személyiségem varázsának köszönhettem, s persze annak, hogy ezt kihasználva felkapaszkodhassak, mások jóindulatából merítve megkaparinthattam azt a rangot, ami elég volt nekem. Csupán két dolog hiányzott a kapitányi szék eléréséhez, a bankai és a motiváció, bár gyanítom, ami a támadást érinti, előbb-utóbb úgyis megszereztem volna. Mint mindent, amit akartam. Ám motiváció híján nem láttam értelmét ott hagyni a kényelmes rangot, amivel szinte csak az életmentő, az őrülettől való menedékért szolgáló papírmunka, meg kéthetente egy nyílt edzés járt.
S miben más Watanabe Yuusuke és Tadeo Dellomeurtre behálózása? Csupán annyiban, hogy míg az előbbit szánt szándékkal, tervezve hajtottam végre, az utóbbiban már nem játszom meg magam, és felfedtem előtte szándékaimat. Olyan mindegy, nekem már nincs szükségem arra, hogy még többen boruljanak a lábaim elé. Elég volt talpnyalót csinálni abból a sok marhából Seireiteiben, s élvezkedni azon, hogy akiknek a másik arcomat mutatom, forrongó dühüket kénytelenek voltak magukba fojtani, hisz a kapitány az én oldalamon állt. Többé nincs szükségem arra, hogy egy kényelmesebb pozícióért cserébe efféle színjátékokat játsszak. Azonban szórakozásra kiváló alkalom Tadeo-sama felingerlése, hisz van egy olyan érzésem, hogy szeretne minél kevesebb ideig egy légtérben lenni velem. A reakciómentessége és a hanyag, közömbös válaszai erre adnak bizonyítékot. S mint azt már említettem, az emberismerő képességem recesszív, már nincs szükségem tárgyi bizonyítékokra egy-egy diagnózis megállapításához. Bár gyanítom, nekem is sikerült kicsit többet megmutatnom magamból, amennyit terveztem, de nem bánom. Csupán egy lélekdarab néhány tulajdonságára kaphat rávilágítást, nem jelent fenyegetést számomra, vagyis felőlem bármilyen magas rangú espada lehet. Akkor is csak egy jó játék számomra, semmi több.*
- Ugyan, igazán élvezem egy felvilágosult nézeteket valló arrancar véleményét hallgatni ebben a témában. Még meg kell szoknom ezt az új… „létet”, és valóban megtudtam most olyan információkat, melyek több-kevésbé magyarázatot adnak annak a hollownak a viselkedésére, amelyiknek hagytam, hogy felfaljon. Ez az üresség, amit érzett, s a tombolási vágy valóban nem volt összehasonlítható előző tapasztalataimmal. Véleményem szerint igen érdekes témára találtunk, amiről bármikor hallgatnék hasonló szónoklatokat, vagy mondanám el a saját nézeteimet. Azonban ha nem haragszik, a mai beszélgetést most befejezettnek tartom. Bizonyára nem kíván még több időt egy helyiségben tölteni velem. - *arcom szegletében bujkáló mosolyom kíséretében felállok, a kincsként megszerzett könyvet pedig bal kezemmel magamhoz szorítom. Valóban rájöhetek talán olyan titkokra, melyek engem és másik énem érintik.
Aztán egy hirtelen jött ötlettől, múló szeszélytől vezérelve odalépek Tadeo-sama mellé, bal kezem vékony ujjaival megérintem mellkasát, ajkaim pedig szinte érintik az espada fülét.*
- Tudja, ezt még nem meséltem, de a naiv kis Vera szerelembe esett távozásom után. Ön egészen hasonlít Matetsaku Kai-ra. Még az arcvonásaik is. - *vigyorodok el, s lépek el a férfitól, hisz komolyabb célom nem volt vele. Gyanítom, hogy a legnagyobb reakció, amit látnék tőle, egy arcrándulás vagy egy fintor lenne, ám kétlem, hogy most az egyszer tudna hazudni a szemeivel. Saját lila íriszeimmel egy futó pillanatra belemélyedek az övéibe, egyrészt hogy valamilyen hatást lássak, másrészt pedig hogy szabadon engedjem a bennem izzó, eleven tébolyt, hadd eméssze egy kicsit. Remélem, még több okot adok így a gondolkodásra és elmélkedésre az espadanak. Végtére is, egészen meg tudnám szokni. Még magamnak is be merem vallani, hogy egészen megkedveltem, már amennyire ez az én esetemben lehetséges. De most, most csak a tudás érdekel, melyet a könyvből meríthetek. Talán Tadeo-sama nem bánja, ha még többször is kölcsön kérnék tőle egy-két kötetet.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tadeo Dellomeurtre
Privaron Espada
Privaron Espada
avatar

Male
Sagittarius Snake
Hozzászólások száma : 175
Age : 28
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2008. Sep. 14.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 106. Privaron Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25500/30000  (25500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Tadeo szobája   Hétf. Feb. 22, 2010 1:28 am

Ha bizonyítékra lett volna szükségem, most egyértelműen elém tolnák az asztalon. Legújabb beosztottam, aki bizonyos szempontból még engem is megelőz intelligencia terén tökéletesen rátapintott a lényegre mennyire nem vagyok társasági lény. Azonban a diagnózisban helytelen volt az az apróság vele támadt problémám. A helyzet és nem az eseményeket irányító személyen volt a hangsúly. Cseppet sem bánom valaki képességeim határait feszegeti, sőt örömmel tölt el végre egész, kerek mondatokat kapok és nem tömör káromkodást. Másrészt pedig tartok attól már túlságosan elette a rozsda elméleti síkon folytatott agyafúrtságom, ez viszont hosszabb idő után már egyértelműen kitűnne. Vagyis a kezdeti megállapításomat javítva nem Vanthor kisasszony a zavaró tényező, hanem saját magam. Feszélyez, ha bármilyen lélegző vagy élettelen lény furakodik a megszokott világomba, mert tartok attól nehezen felépített álcám leomlik. Jelenlegi vendégemre pedig fokozottan igaz, a "vesémbe lát". Egyenlőre még szeretném megtartani magamnak kicsinyes titkomat. Nem akarok szánalmat és megvetést kapni, mert szemeimben csak egy megtört bolond keserűsége tükröződik. Nem, nem tagadom. Felesleges volna. Elvégre objektív szemmel figyelve sem normális két végleti pont között ingázik hangulatom. A reménykedő, aki abban bízok csoda történik és emberként születhet újjá, vagy a könyörgő, aki némán üvölt halálért. Legyen vége. Ezt szeretném. Viszont úgy tűnik erre várnom és várnom kell. Nem óhajt bekövetkezni. A kezdeti lelkesedés pedig szép lassan elhalt bennem. Ez a világ nem a pokol, annál sokkal rosszabb. Megöl benned mindent, ami még valaha is emberré tett. A pusztítás ellen küzdeni képtelenség. Kegyelem nélkül forog az élet malomkereke. Nekem sincs már sok időm. Talán csak azért tudom még játszani szerepem, mert beletörődtem akármelyik pillanatban belezuhanhatok a szakadékba.
-Az Ön társasága ellen semmi kivetni valóm sincs, csupán túlzottan megszoktam a csendet. Kérem, ne vegye magára.-
Válaszolom rá sem pillantva. Úgy véltem némi őszinteséget megérdemelt, ha már ennyire észrevehetően rám hárította a kínos hangulat okát. Bűntudatot köszönöm, de nem kérek, viszont bámulatos milyen könnyedén befolyásolt. Elismerem mások igazát, viszont sosem szokásom bocsánatot kérni, ha ezzel megsértem. Lám, lám! Észre sem vettem, de már úgy táncolok, ahogy ő fütyül. Kíváncsivá tett hogyan leszek képes önmagam ura lenni ezek után, főként búcsúajándékát követően. Már a fizikai kontaktustól megrándult arcizmom. Ki nem állhattam mások közelségét. Ilyenkor mindig elkapott az undor. Ráadásnak pedig a szorongásos roham fulladásos jelét produkáltam, amióta csak emlékeim vannak az arrancar életről. Most nem hagyhattam bekövetkezzen az önkényes reakcióm. Küzdöttem ellene, aminek külső látszatát képtelenség volt eltakarni. A szék karfáját szorongatva tűrtem, fohászkodtam hamar legyen vége.
Sajnálatos módon az előbbinél is nagyobb megaláztatást kellett elviselnem. Minden igyekezetem ellenére rákényszerültem belenézzek szemeibe. Az a röpke pillanat viszont teljesen megkavarta ridegnek hitt belső világomat. Csodálatos volt. Ijesztően gyönyörű volt az izzó őrület és gyűlölet egyvelege, amivel szinte elnyelt. Technikailag egy lila temperával kevert víz, melybe lassan feketét borítasz és a két szín kavargása, majd a domináns győzelme. Lenyűgöző! Egyszerűen nem bírok felébredni hatása alól, pedig már régen egyedül maradtam a szobában. Felfoghatatlan, hátborzongató milyen válaszokat produkáltam ebben az eszement búcsúzásban. Hatásos volt. Ez tagadhatatlan. Részemről pedig teljes káosz. Kicsúszott az agyam alól az irányítás. És természetesen ajándékba kaptam kijelentését, hogy nyugodtan bogozhassam a szálakat mit kívánt vele közölni.
-Elismerésem, Eras Vanthor...-
Pillantok le remegő kézfejemre, majd feszült sóhaj kíséretében egy halvány mosolyra húzom számat. Valóban régen szorítottak sarokba...
//Teo ajándéka, mert imádlak Vera*.*//

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiranui Kikyo
4. Osztag
4. Osztag
avatar

Female
Capricorn Dragon
Hozzászólások száma : 93
Age : 88
Tartózkodási hely : Seretei, Shiranui-ház birtoka
Registration date : 2011. Apr. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Tadeo szobája   Pént. Júl. 08, 2011 9:17 am

Találkozás Papival – nekem is van apukám! *-*

Az a munkakerülő fráter már megint sziesztázik valahol! Sosincs a közelben, amikor Espada-samanak szüksége lenne rá, mint például az előbb. Ha, megtalálom, biztosan nem fogja túlélni. >.>
Dühösen trappolok be a sivatagos, fénnyel árasztott területről az első szembejövő toronyba, miközben iménti heves mérsékeltre utaló gondolatok cikáznak elmémben, ahogy az szokott lenni, ha arra a bizonyos személyre gondolok, név szerint: Karasura. >.> Nincs problémám a világos helyekkel, de hosszú távon igazán idegesítő, ráadásul elborult elmém inkább most a sötét területeket igényli, amiért az előbb történtek igazán felvitték bennem a pumpát. Arról nem is beszélve, hogy meg kell találnom a „fracción társamat” – fuh, de nem szeretem ezt mondani rá -.-’’ -. Fogalmam sincs, hogy hol van a szállása, azt pedig még kevésbé tudom, milyen épület ez, melybe most nyugodt szívvel bejöttem. Legalábbis azon kívül, hogy torony… vajon kiknek szolgál szállásul? Mely Arrancaroknak? Nem, mintha annyira érdekelne ez most. -.-’’
Kisebb fejrázás kíséretében zargatom el elmémből ezeket a fölöslegesnek ítélt kérdéseket, melyekkel előhozakodtam a gondolataim mély bugyraiból. Jobban érdekelt, azaz egyetlen dolog, hogy Karasu hol is lehet. Nyugodt szívvel mertem feltételezni azt, hogy éppen ebben az épületkolosszusban tartózkodik, így nem haboztam. Ahogy beléptem az épületbe azon nyomban keresésére indultam, de a sok egyöntetű folyosóval nem jutottam előrébb. Ráadásul még egy árva lélek sem fordult meg erre, hogy rákérdezzek, nem e tudja, merre találom azt a naplopót. Nem törődtem volna akkor büszkeségemmel, hiszen mindezt Espada-sama érdekében teszem.
Jó pár folyosón átvágva és még többön eltévedve unom meg végül ezt az egészet. Ki akarok innen szabadulni, minél előbb megtalálni azt a büdös ingyenélő fattyút, hogy jól elpáholhassam Espada-sama nevében! >.>
Ingerülten kihúzva magamat kezdem szuggerálni az előttem lévő falat, amint ismét egy zsákutcába sikerült bekanyarodnom. S a bennem fortyogó méreg hatására nem is kellett sok, hogy csak egy apró gondolatként, de megforduljon elmémben a képességem apró szikrája, mely, mint holmi parancsként minősítve ezt, engedelmeskedve akaratomnak felhúzódott, vörös, dühtől égnek álló hajamra. Ezáltal felerősítette az adott testrészem fizikumát a rajta táncoló lánggal, így bal arcféltekémen végighúzódó csont maradványok, mely a bozontos hajamból kiálló kis töröttnek tűnő szarvacskákban végződött pontosan elég erővel rendelkeztek így, hogy akár egy hatalmas kőfalat is áttörjek vele.
Gúnyos vigyor húzódik arcomra, közben szememben is megvillan, azaz ördögi szikra, melytől a fal már érezheti is végzetét. Lendületet véve sonidommal, fejemet előretartva a precíz öklelés kivitelezéséhez száguldottam előre a hófehér színű falakat törve, cseppet sem törődve azzal, hogy éppen min, miken vagy éppen hol vágok keresztül. Csak a személyeket igyekeztem megfigyelni, hogyha valamelyik szakasznál volt valaki, hátha egyikük az a „szabadnapos” hóhér. De nem. Hiába megannyi fal és helyszín. Hiába a fejfájás, mely már az utóbbi faltöréseknél kezdett rá kobakom jelezve, hogy nem túl célszerű tovább folytatni ezt, ha csak nem kívánok nyolc napon túl gyógyuló sérülést. Figyelmem lankadni kezdett a fejemen átnyilalló fájdalom miatt, ezért is kapcsolatom oly’ későn az egyik fal áttörésénél, hogy valaki az általam berögzített út közepén ácsorog. Egyik lábamat előrébb csúsztatva állítom meg rohanásomat, s szinte, mint egy versenyautó úgy fordulok ki oldalra, de pont azzal a személlyel szembe sikerült megállnom, aki miatt be kellet rekesztenem a kutatásomat az után a büdös csirkefogó után, aki folyton elblicceli a melót.
A térelválasztókon való áttörés miatt szinte fehérebb vagyok, mint maga Hófehérke, s a por melyet sikeresen képes voltam kelteni az előbbi fallal még mindig itt kering a szobában, ahol kikötöttem, de ez cseppet sem zavart, mert sokkal inkább elfoglalt az, hogy lássam ki is az a szabadnapos balfácán, aki az Én utamat merte állni. Persze gonosz, lehurrogó gondolataim, illetve mérgem is azon nyomban tovaszáll, ahogy jobban megfigyelem az illetőt. Szinte olyan érzésem van, mintha tükörbe néznék, de valamiért mégsem, mert azért persze, hogy vannak különbségek – jókora különbségek -, ami miatt ezt az elképzelést hamar el kell, hogy vessem. Főleg a jelen helyzetben nyelvemen csücsülő egy szó miatt, mely igencsak kikínálkozik belőlem…
- Papi? *___* - bököm ki magamból kicsit vékonyka, elcsukló hangon. Ördögi szikrákat szóró tekintetemet is egy apró angyali csillogás váltja fel, arcomon pedig – bár ha látni lehetne a rajtam leledző fehér porrétegtől – egy aprócska félmosoly jelenik meg, ahogy a nagyobb örömmel átitatott kitörést kezdene eluralkodni rajtam, melyet azért igyekszem visszatartani és higgadtságommal legyőzni azt. De ez a küzdelem eléggé, sőt nagyon kezd rossz irányba húzódni és végül... legyőzött.
– PAPPIIII!!! – rugaszkodok el a talajtól és már vetődök is irányába, hogy a bennem feltámadott érzelmi hullám szándékait kielégítsem. Bár eléggé merész tőlem egy vadidegen Arrancart ilyen névvel illetni, hiszen egyrészt soha életemben nem láttam és valójában azt se tudom, hogy fűz hozzá e tényleg efféle rokoni kapcsolat, mely igencsak elképzelhetetlen, bár a mai világban bármi megtörténhet. Rolling Eyes Viszont valamiért, ahogy ránéztem… egytől egyig elkergette azokat a rosszmájú gondolataimat és felváltotta ez a szeretett teljes viselkedésem, melyet még az emberi életem során sem éreztem.

______________

Zanjutsu: 1 pont Hakuda: 1 pont Kidou: 11 pont Shunpo: 2 pont Zanpakuto: 4 pont
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tadeo Dellomeurtre
Privaron Espada
Privaron Espada
avatar

Male
Sagittarius Snake
Hozzászólások száma : 175
Age : 28
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2008. Sep. 14.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 106. Privaron Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25500/30000  (25500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Tadeo szobája   Szomb. Júl. 09, 2011 1:22 am

Találkozás papival - Nekem is van lányom! Cool

Eddigi érdeklődési körömmel részben szakítva, különös könyvet vettem kezeim közé. Arrancar-rá születésem óta foglalkoztat a lélek. Nem tagadom, szívesen megfejteném a szót körüllengő titokzatosságot, de arról sem felejtkezem el, a tudás bővíthető, de sosem érhető el maximális kapacitást. Persze, ebben a témában is heves viták folynak. Egyesen belekeverik az isten tudást, mások az emberi korlátokra hivatkoznak és akadnak, akik legkönnyebb utat választva, annyival érvelnek, nem létezik mindentudás. Bármelyik nyerjen bizonyítható igazságot, engem nem a mennyiség ösztönöz. Nagyobb mozgatóerőm a minőség. Legyen kevesebb a tudásom, de megbízhatóbb. Így sem állíthatom tökéletes magabiztossággal, összes gondolatom, vagy mondatom megingathatatlan igazsággal bír. Emiatt, ha tehetem bővítem látómezőm. Számomra idegen tudományok állításaival ismerkedem. Jelenleg a filozófia, engem érintő témáját kutatom. Némi ellenszenv fogalmazódik meg bennem tanaival kapcsolatban. Általában azonos tőre nyúlik vissza az összes hipotézis. Többségük értelmetlen kiegészítés, vagy elődök cáfolata. Gyakran logikai összefüggések hiányoznak megállapításokból és néhol, magam is elmerengtem, talán alkohol hatására született. A sok negatív véleményezés mellett, azonban kötelező megjegyeznem egy-két megállapítás igen elgondolkoztató és könnyű szerrel vehető reálisnak. Legalábbis, roppant tehetségesek meggyőző magyarázat szolgáltatásában.
Egyszerű példával élve, senkinek sem tűnik fel víz van egy sivatag közepén. A többségnek ez teljesen természetes. Nem foglalkozik a kérdés megválaszolásával. Rendelkezésére áll, ha fürödni kíván, esetleg teához óhajt vizet forralni. Akadnának, akik más tanból kifolyólag azt mondanák oázisból nyerik, esetleg vezetéken keresztül érkezik távoli tengerből, vagy másik világból. A merészek, pedig felvethetnék, mi van, ha nincs is víz? Akár azt is bizonygathatnák, vezetőnk illúzió tréfája. Képes napszakokkal felruházni az égboltot, milyen csekély gondot jelentene homokot folyékony halmazállapotúnak beállítani? Nem többnek, mint felemelni az előttem pihenő teáscsészét. Igen, beismerem a példát saját cselekvésemből merítettem. Hosszan töltött üldögélést követően, némi lazításként teát szándékozom készíteni. Már, ha mindezt csendes környezetben tehettem volna. Nem tagadom új lakhelyem békésebb, mint az előző. Kevesebb önkontroll hiányban sínylődő arrancar van körülöttem. Számuk sosem csökkenhet zavaró darabszám alá, így azon sem lepődöm meg újabb hangzavar üti fel fejét. Valamelyik dühödt ösztönlény, hallhatóan faltörő kossal azonosítja magát. Legalábbis a monoton ismétlődő törés hangjaiból, arra következtettem, épp szerkezetére bont egy szobát. Bár, mintha közeledne. Keresztül kívánja fúrni a tornyot? Meglehet. Részemről nincs ellene kifogásom. Nem fűződik hozzá jogom, akadályozzam cselekvésében. Annak nem örülök, hamarosan az én szobám is áldozatul esik esztelen ámokfutásának, de míg nem zavarja köreim és távozik, fejet hajtok bolond viselkedése felett. Említenem kell, mire semlegességre tettem voksom, máris események kereszttüzébe kerültem. Apró, ám annál dühödtebb arrancar toppant elém.
Számítások nélkül, előre megjósolható volt mit fog tenni. Szóban, vagy tettben számon kér. Esetleg rajtam vezeti le fennmaradó feszültségét. Készülve az engem érhető támadásra tettem le csészémet. Ha bajba akar kerülni, állok elébe. Önerőből nem fogom erőszakra ösztönözni. Eddig csupán szobám sérült. Némi munkával helyre hozható. Nincs érzelmi kötődésem néhány anyagi tárgyhoz. Tehát, rideg pillantással várom mit óhajt tőlem. Eme várakozó helyzetem, hamarosan abszurd fordulatba csap át. Pillanat töredéke alatt változik meg arckifejezése. Felém mutatott dühe semmivé foszlik és rajongással igyekszik rám vetni magát. Logikátlan érzelmi váltás, ahogy elhintett szava is hasonló ürességgel bír. Teljes mértékig irracionális feltételezés szülő gyermek viszonyban állnánk. A közeledési kísérlete, pedig azonnali elutasításra kerül. A fizikális érintkezés minden formájától rosszul vagyok. Ez alól az ölelés sem részesül felmentésben.
-Téved. Nem tartom lehetségesnek, efféle rokoni kapcsolat álljon fenn közöttünk.-
Nincs okom durva eszközökhöz folyamodni, ezért védelmi célzattal emelem magam elé karomat. Tenyeremmel blokkolom a lendülő fejet. Kissé megalázó módja, valaki fékezésének, de talán elegendő véleményem közlésére. Elutasítom a feltételezést, nincs vele okom foglalkozni és teljesen hidegen hagy, milyen kényszerképzetei vannak az apját érintőlegesen. Másrészt nyugodtan folytathatja az útját. Nevetséges azonosítása továbbiakban nem érdekel. Csupán teámat szeretném elfogyasztani. Ezért jelzés értékűen fordulok vissza az asztalhoz. Elvégzem a rutin mozdulatokat, mely a tea ízesítéséhez szükséges, viszont alkalmi vendégem jelenléte továbbra sem szűnik meg. Kénytelen vagyok szóban felszólítani.
-Ha nincs más mondandója, távozna?-
Láthatóan nem kívánja teljesíteni. Valamiért az a gondolat fogalmazódik meg bennem, többet nem szabadulok újdonsült szerepemtől. Megbélyegeztek ezzel a különös pozícióval, bár nem értem mi okból. Nem nevezném magam tökéletes választásnak. Általában azokat a személyeket társítják rokonságot jelző szóval, akik valamilyen tettükkel vagy szavukkal névadónak kedveznek. Nos, egyenlőre nem értem mit követtem el, így szigorúan megfigyelési célzattal nyújtok felé egy csészét.
-Teát?-

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiranui Kikyo
4. Osztag
4. Osztag
avatar

Female
Capricorn Dragon
Hozzászólások száma : 93
Age : 88
Tartózkodási hely : Seretei, Shiranui-ház birtoka
Registration date : 2011. Apr. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Tadeo szobája   Szomb. Júl. 23, 2011 12:42 am

Találkozás Papival – nekem is van apukám! *-*

Rokon e vagy nem rokon kit érdekel ilyen helyzetben efféle sületlenségen való töprengés, amikor a külsőt is alapul vehetem, és nem kell foglalkoznom egyes háttértényezőkkel. Bár feltételezésem arról, hogy az idegen Arrancarral bármiféle rokoni kapcsolat köt össze egytől – egyig irracionális, sőt egyenesen elképzelhetetlen, amiért a mi fajtánknak a nagyobbik esetben ismeretlen családfája. S az Én esetemben még inkább abszurd, hiszen nem egy békés környezetben vesztettem el életemet, mely nem is oly’ eget rengető dolog... de saját famíliám szó szerint kitagadott. Így hát nem csoda annak furcsasága, hogy egy vadidegent nevezek apámnak. De ahelyett, hogy ezt szem előtt tartottam volna és eszem győzedelmeskedett volna végtagjaim felett, szívemre hallgatva ugrottam spontán szeretett kitöréssel az idegen Arrancar felé, egy ölelés kivitelezés érdekében. Pedig egy efféle érzelmi szövödés átadása máshogy is megoldható lenne, erről e helyzetben meg nem veszek tudomást. Emiatt is ér amolyan váratlanul elutasítása az ölelés terén. Bár nem zaklatott fel a dolog túlságosan, hiszen csak őszintén kifejezte nem tetszését e dologgal kapcsolatban azzal, hogy tenyerével leállította a lendületemet. De gyerek lelkületem nem hagy nyugodni ezzel kapcsolatban és a helyett, hogy meglátnám az esemény lehetetlenségét, inkább megkísérlem a velem szemben álló Arrancarra ráerőltetni akaratomat, saját meglátásom fényében.
- Ugyan! Sosem tudhatod! – jelentettem ki határozottan tagadására ellenérvemet, miközben malomkörzést írtam le két kezemmel, mellyel megpróbáltam nagyobb erőkifejtés kivitelezni hátha képes vagyok ezzel megközelíteni az Arrancart. Próbálkozásomat eredménytelenség miatt hamar berekesztem, és nyugodtan ácsorogva kémlelem kiköpött „másomat”, s egyre inkább eljátszok elmémben azzal a gondolattal, hogy lehet Ő tényleg az Én Apukám. *^* Csodálattal nézem minden egyes cselekedetét, ahogy az asztalhoz fordul, s a teáját szándékozik elfogyasztani, fel sem merül bennem, hogy netalántán zavaró tényezőként tekint rám, míg távozásra nem igyekszik invitálni, melyre fülem botját sem mozdítom. Túlságosan belemerültem elmémben előhozakodott gondolatokba, mely végül a rajongás kezdeti gyökereibe kúszott át. Talán egyetlen jelzés arra, hogy valójában hallottam „kérését”, sőt fel is fogtam az cselekvésem volt, mikor egyetlen látó szememmel elnéztem az ajtó, majd az általam kreált „hátsóbejáratra”. Némán vezetem vissza a lelkesedéstől csillogó tekintetemet az Arrancarra kit apámnak jelöltem ki külseje miatt. S ennek érdekében hatalmas cicamosollyal rázom meg magamat, hogy a fehér por tömkelege leszálljon rólam, ezzel megmutatva eredeti színemet, mely kissé távol áll a hófehértől. Bár ténybe tény, hogy öltözékem a hagyományos fehér színű, de attól még nem vagyok egy kriptából szalajtott halott, hogy tetőtől – talpig e színben kellene tündökölnöm. De így Pappi~ is láthatta mennyire hasonlítok rá. S nem tudom, hogy emiatt, avagy afféle feladásként, amiért nem keltette fel túlzott érdeklődésemet a felől, hogy nekem most el kellene hagynom a lakosztályát, teával kínált. Nagy örömmel veszem át a csészét és szürcsölök is egyet belőle rögtön, melyből azonnal le tudtam vonni, hogy Pappi~ finom teákat készít. *.*
- Köszönöm~... – mondom hálásan utólag hozzáfűzve, mert nekem ezúttal fontosabb volt a megízlelése az italnak, mintsem a formalitás. Főleg úgy, hogy az esetek nagyobbik felében elég keveseket tisztelek meg a tisztelettudó felemmel. De mivel magas rangot kapott az előttem álló szememben, ezért nem foszthatom meg e magatartásomtól.
E apró hálás megnyilvánulásom után kicsit zavartan lesek körbe, amiért nem tudom eldönteni magamban, hogy illik e, ilyet kérni úgy, hogy még aligha ismerem, hiába neveztem ki Apámnak, avagy sem. De rövid gondolkodás után úgy döntök, hogy „próba, szerencse” alapon előhozakodok vele és nem habozom feltenni kérdésemet...
- Kaphatok... húsit? >///<” – teszem fel a kérdést a szégyentől vörös arccal, miközben az étel gondolatától meg kordul a gyomrom. Gyakori eset, hogyha sokáig alkalmazom Resurrección kívüli képességemet, szinte kifogyásig, ilyenkor általában éhség tör rám, hogy az elpazarolt energiát hús vagy bármi étel formájában visszanyerjem. S ki más lehetne erre megfelelő személy, mint Pappi~? *.* Tudom, hogy képes a semmiből is valami fincsi húsit előkapni! *^*
Nagy költői kérdésem után, miközben reakciót várok tőle, körülnézek a szobában rendesen, így elém tárulhatott a kupleráj, melyet nagy őrjöngésemben sikerült okoznom. Tönkre tettem Pappi~ szobáját! T-T A bűntudat élénken hozakodik elő gondolataimban, s nem hagy nyugodni.
- Ha Räv kap húsit, segít kitakarítani Pappinak! T.T – ajánlom fel készségesen segítségemet, hiszen a rumli okozója jómagam vagyok, de a szükséges energia nélkül nem igen vehetné hasznomat, s mégsem hagyhatom ilyen állapotban gyönyörű szobáját. Segítenem kell neki, mint lánya a Pappijának! *-*

______________

Zanjutsu: 1 pont Hakuda: 1 pont Kidou: 11 pont Shunpo: 2 pont Zanpakuto: 4 pont
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tadeo Dellomeurtre
Privaron Espada
Privaron Espada
avatar

Male
Sagittarius Snake
Hozzászólások száma : 175
Age : 28
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2008. Sep. 14.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 106. Privaron Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25500/30000  (25500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Tadeo szobája   Csüt. Okt. 20, 2011 12:53 am

Találkozás papival - Nekem is van lányom!

Kitartása figyelemre méltó. Dicséretes mennyire ragaszkodik kényszerképzetéhez. Attól sem riad vissza, rajta éktelenkedő piszkot, mind életterem közepére rázza, ezzel felfedve, mint egy megdönthetetlen bizonyítékot, azonos árnyalatú hajszínnel rendelkezünk. Való igaz, egyezés mutatkozik benne, ahogy maszk töredékünk is hasonló szisztémában borítja arcunk, ám a puszta véletlen és vérségi kapcsolat között igen nagy különbség húzódik. Nem mintha, ez az apró lányka értené, netán meg szeretné érteni. Láthatóan elszántan kapaszkodik és kapaszkodni is fog logikátlan elméletébe, így felesleges időpazarlás lenne részemről, ha ellenkezőjéről kívánnám meggyőzni. A rajongásra nem lehet ész érvekkel hatni. Ámbár, saját érdekében választhatott volna hálásabb szereplőt erre a pozícióra. Valahogy kétlem, egyedül én birtokolnék vörös hajzuhatagot egész Hueco Mundo szerte. Ha megértést, vagy gondoskodást remél, el kell keserítenem. Egyiket sem vagyok hajlandó teljesíteni. Nem óhajtom pótolni szóban forgó családtagja hiányát. Legalábbis mutatott viselkedéséből és laza testtartásából arra engedek következtetni, nem halmozhatták el szülői szeretettel. Efféle groteszk ragaszkodás elsősorban azoknál alakul ki, akiknél hiányzott az érzelmi és, vagy anyagi biztonságérzet. Félelemből görcsösen ráakaszkodnak a kiszemelt tárgyhoz. Úgy függnek rajta, mintha életük múlna megtartásán. Nos, ez roppant elkeserítő, ahogy gyermekkora is az lehetett, ha ilyen erősen él benne a rögződés, azonban remélem jelenlegi kínos helyzetem nem fog efféle eredménnyel zárulni. Nincs ellenemre vendégeim csendes szemlélése, de az már nyugtalanító, mikor valaki sarkadban sétál kutakodó tekintettel. Frusztráló! Viselkedésemben nincs semmi követendő példa. Egyáltalán nem szükséges utánozni. Sok vitát kiváltó vélekedéssel értek egyet. Fontos megtartsuk egyedi vonásaink. Mi más kapaszkodója lehetne egy élőlénynek, ezen kívül? Megszokott környezetben, rutin feladatokat hajt végre, ha elvennék tőle azt a csekély megkülönböztető jelzést, amitől önmagának érzékeli jellemét, beszélhetnénk egyáltalán emberről? Elvesztené a potenciált, állatok királyának nevezhesse magát. Elnyomnák agyi specifikusságát, kreativitását. Megfosztanák a lehetőségtől kiemelkedő teljesítményt nyújthasson. Unalmas tömegtermék lenne, bár a világ haladtával könnyebben ütközünk ebbe a problémába, mint hinnénk. Tudatlant mindig könnyebb terelni…
Ebben a pillanatban, jobban örvendenék etikett neveltetésnek. Hatásosan rám rontó vendégem fület bántó hangzavarral esett a teának. Hangos szürcsölésétől, bevallom elillant szándékom saját csészém kiürítésétől és halántékom is heves sajgásba kezdett. Roppant kiábrándító látvány. Mégse vethetem elé, primitív előemberként viselkedik, tekintve civilizációnk állatias ösztönökkel túlzsúfolt falai között elég irreális kijelentés volna. Másrészt, előbbi fejtegetésemből kiindulva hiányozhatott mindkét életében a tanítás. Igen, tanítás, mert adott minta, segítség nyújtás mellett történő elsajátítása és adott minta, látásból való utánzása, két teljesen ellentétes irányba mutat. Továbbra sem kívánok egyikben sem részt vállalni, de nyugalmam érdekében szót emelhetek hibája ellen.
-Szívesen. Mellesleg kérhetném, ne szürcsöljön. Illetlen, főleg, ha az illető nő.-
Egyéb kínos jelenet elkerülése végett szalvétát nyújtok irányába. Az már valóban jéghegy csúcsa lenne, ha arcáról tea csöpögne mindenfelé. Megbocsásson, de kímélném idegrendszerem ettől a látványtól. Nem, mintha nem önmagam hibáztathatnám, elvégre kényszer nélkül marasztaltam. Tekintve, ha nem maradt volna invitálásom ellenére is. Utóbbi tényről árulkodik szemtelen kérése. Roppant otthonosan kér ételt. Tekintettel gyermeteg szokásaira, betudhatom arcátlan követelését újdonsült szülői helyzetemnek. Elvégre, tőlük kívánnak megoldást nyerni egy-egy szükségletük kielégítésére. Nos, egyértelmű következtetést vonhatok le. Végzetes hibát követtem el. A teával mintegy beleegyezésem adtam ostoba felvetésére.
-Sajnálom. Nem tartok ételt. –
Rövidre zárva a kérdést lépek székemhez, melyet jelenlegi állapotban vastagon törmelék borított. Tekintve, máshová nem ülhettem elegáns mozdulattal sepertem le a felesleges rétegeket. Mit kíván tenni vendégem? Nos, követhette példámat, helyet foglalhatott, netán elindulhatott hús felderítő körútra. A döntés rajta állt. Válaszomból, remélem egyértelműen leszűri, nem fogom összes légből kapott kérését teljesíteni. Azonban, ha társaságomban óhajt maradni, nyugodtan leülhet. Ezen lehetőséget jeleztem karommal is. A szembe lévő, tisztán maradt ülőalkalmatosságra mutattam, miközben karfára helyezve csészémet tettem keresztbe lábaimat.
-Szóval, Räv a becses neve? Örvendek a találkozásnak. Én Tadeo Dellomeurtre vagyok.-
Nyugodtabb körülmények között nem ártott pótolni az elmaradt és legtöbb körben unalmasnak vélt általános ismerkedési formulát. Meglehet, idejét múltnak tekintik, ám, tekintettel arra az apró tényre vendégem miféle ranggal ruházott fel, kellemetlen lenne teljes tudatlanságban tapogatóznom vele szemben. Eltekintve a viselkedéséből leszűrhető következtetésektől, koránt sem árt tisztában lenni bizonyos információkkal. Ahogy az érzelmi zsarolás kísérlete mellett sem mehettem el. Nonszensz. Igazán figyelemre méltó próbálkozás, mely a legtöbb felnőttnél garantáltan működik. Nekem, viszont nincs szükségem segítségére. Magam is képes vagyok rendet rakni. Ám, felettébb zavaró, ha valaki váratlanul elfoglalja élettered és hiába támasztod homlokod, gyomra korgása bosszantóan töri meg az általad kedvelt csendet. Nos, nem kedvelem, ha sarokba szorítanak. Átmeneti békességem többet ér, mint hosszú távú nyugalmam. Tekintve a gyermekek egyszerűen lefoglalhatóak és figyelmüket könnyű lehet terelni, megbirkózhatom az előttem tornyosuló feladattal. Hajlandó vagyok némi kompromisszumot kötni elveimmel szemben, ezzel tovább kockáztatva sosem szabadulok felelősségteljes funkciómtól.
-Megkérdezhetem mitől ilyen éhes?-
Támaszkodom a karfára, mintegy beleegyezésem jelét szolgáltatva nem bírom hallgatni emésztő rendszere követelését. Eddig húztam. Igazán megalázó egy gyerek éhsége győzött le, de a körülményekre való tekintettel inkább ez, mint egy teljességgel felesleges küldetés. Cseppet sem nyugtat efféle hiú ábrándokkal magamat. Attól a vereség, még vereség marad. Kénytelen vagyok elkönyvelni és tovább lépni. Jelen esetben szó szerint. Arra kényszerítem lábaim átsétáljak a szoba ép felében lévő szekrényhez. Akad némi teasütemény és felbontatlan ropogtatni való, mit felajánlhatok betolakodómnak. Nem túl laktató, főként arrancar viszonylatban, de átmenetileg talán megfelel igényeinek.
-Tessék. Csupán ennyivel szolgálhatok. Egyen, amennyi jól esik.-
Nem hazudtam. Vigye az egészet. Annyit fogyaszt el belőle, amennyit akar. Az számított végre megszűnjön az idegesítő hangzavar. Különben sem tartok az édességekre igényt. Arra az eshetőségre tartottam őket, ha erre alkalmas vendégem érkezne. Ismerve a helybelieket, legalább nem ment kárba…

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiranui Kikyo
4. Osztag
4. Osztag
avatar

Female
Capricorn Dragon
Hozzászólások száma : 93
Age : 88
Tartózkodási hely : Seretei, Shiranui-ház birtoka
Registration date : 2011. Apr. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Tadeo szobája   Szer. Dec. 07, 2011 4:49 am

Találkozás Papival – nekem is van apukám! *-*
Vidáman ízlelgetem az érdekes italt, amit eddig nem igen kóstoltam még Las Noches homoktengeres térségét körbeölelő hatalmas falain belül. De a Pappi~ készítménye rengetegszer felülmúlja a mások által készített teákat. Értetlenül néztem szemeibe, miközben az illetlen ivási módra hívta fel figyelmemet. Eddig senkit sem zavart, így természetes, hogy képtelen voltam hova tenni megdorgálását, de mégis a Pappim, így igyekszek szót fogadni neki, ahogy szeretné! *.* Neki biztosan igaza van, ez nem kérdés! *3*
Készségesen fogadom el a szalvétát, s törlöm meg nyomban arcomat, ahogy elveszem a csészétől számat. Szerencsére tudtam, hogy mi fán terem ez az anyag, s mit kell vele csinálni, a sok naplopó fráterrel ellentétben, kik csupán öldökölni és rend bontani képesek idehaza! Mad
- Rendben! Igyekszem erre odafigyelni! >o< – szóltam lelkesedésemből fakadó, heves bólogatás kíséretében. Így jelezvén, hogy jól kobakomba véstem a rögtönzött tanítását, melyet a legközelebbi alkalomkor nem habozok bevetni! Viszont arcomról a mosoly azon nyomban kezdett lefelé ívelni, amint kiderült, hogy Pappi~ nem tart semmiféle húsit idehaza. Pedig komolyan gondoltam segítségadásomat a takarítás terén… fizetség fejében. Persze úgy amúgy is kivenném belőle a részem, mert… mert mégiscsak én okoztam ezt a felfordulást Pappi otthonában! Ugyan nem szent szándékkal, de akkor is! T^T De étel hiányában lemerülök és használhatatlan leszek, még Espada-sama <3 sem érne velem semmit éhesen, Pappi~ sem lesz ez alól különb. Így, miképp segíthetnék neki? T3T
Tétován engedtem súlyomat az egyik lábamról, a másikra. Mérhetetlen tanácstalansággal vizslatva Pappi~ irányába, ki éppen helyet foglalt az immáron törmelékmentesített széken. Finom, létfontosságú hús nélkül maradtam, mely miatt nem kis önuralmat kellett erőltetnem magamra, nehogy szabadon eresszem gyomrom akaratát, avagy annak hangos méltatlankodását, amiért nem kapja meg az ínycsiklandozó lakomát egy ekkora erőbevetés után. Szeretném Pappit jobban megismerni és ez csak úgy kivitelezhető, hogyha éhségemet lecsendesítem. Legfőbbképpen azért, mert már nem is kíván megszabadulni személyemtől! *.* Így hát, azon nyomban kaptam az alkalmon, s lehuppantam a szemközti ülőalkalmatosságra, melyet lehetőségképpen megmutatott. Kezemben látszólag idegesen tartottam a csészét, melynek fele tartalmát már elfogyasztottam, közben azon merengve, hogy az elmémben sokasodó kérdések között melyiket tegyem fel először Pappinak, hogy jobban megismerhessem? De szerencsére átveszi a kezdeményezést, ez által megkönnyítve dolgomat a részletesebb ismeretség kialakításában.
- Haaah… *w* ~ Tadeo Dellomeurtre… ~ - igyekszem memorizálni Pappi~ hivatalos nevét, majd vidám bólogatással jelzem, hogy jól sejti az előző mondatomra alapozva az én megszólításomat, és ha már így belevágott, megosztom neki a teljeset, amiért nekem is elmondta az övét. – Igen! Räv la Luz, hogy pontos legyek. *3* P-pappi, szabad megkérdeznem milyen rangot… tölteszbe – a szégyenérzett és a váratlan zavarodottság hatására az arcomon vörös pírcsík kezdett előkandikálni, ahogy a nagy gondolati erőfeszítésem ellenére, gyomrom, hangosan károgó, ételt követelő zenebonába kezdett, így felforgatva társalgásomat Pappival! >///> Nyohh, ez nem lehet igaz! T///T
Hebegve kezdtem bele az oly’ gyönyörű széppé avanzsált padló szuggerálásába a váratlan eset miatt. Hirtelenjében valamiért nem tudtam Pappi~ szemébe nézni, mégis mit gondolhat most rólam? T.T Rosszabb vagyok, mint azok a tetves naplopó mihasznák, kiknek tudata csupán az öldöklés és haszontalan dolgok ömlesztett egyvelegén kattognak. Agytekervényeik többi térsége pedig kong az ürességtől, vagy nemes egyszerűséggel a táplálkozás puszta gondolata teríti be! >.>”
A kérdésre meglepetten kapom fel fejemet, elszakadva a gondolatban folytatott önmagam marcangolásától. Épp, hogy nem elérzékenyülve, amiért Pappi~ semmi rosszalló szót nem mondott gyomrom hangoskodása miatt. TT3TT
- Én, anouszóval… a falak áttöréséhez segítségül hívtam Lucifer erejét, mely felemészti energiám nagyobbik felét és csak hasonló módon pótolhatom visszaszerzését, mint jelen pillanatban az evés… hehehe ^o^”~ - igyekszem rendesen mondatokba foglalni az ok -> okozat magyarázatott. Pappinak nem félek megosztani ezt a gyengeségemet… de midőn szomorú, hogy még hasam hangoskodását sem tudtam megakadályozni! Hogy védhetném így meg Espada-samat? No, meg a jövőben Pappit? T3T Ez teljes egészében szánalomra sem méltó megnyilvánulás tőlem! T-T”
Bűnbánó ábrázattal, mégis kérdő csillogással szememben nézek Pappi~ után, hátha ki tudom venni, hogy mégis mire készül. S nem kis lelkesedés ül ki arcomra, amikor meglátom a kisebb adag harapnivalót, mint éhségem csillapításául szolgáló étel, egyenesen Pappi~ felajánlásával. Ugyan, nem a kedvenc étkem: a hús, de ez is több mint a semmi! S mégis csak Pappi, Pappi~ adta! *-*
- Köszönöm~~~ *o* - örömtől ragyogó szemmel vettem kezembe a felém nyújtotta zacskót, majd habozás nélkül estem neki tartalmának, hogy békésen eszegetve – legalábbis kellő mennyiség megevése után – végre jómagam is faggathassam Pappit, idegesítő háttérzsivaj nélkül. Pappi, milyen dolgokat szeretsz, és Pappi~ mikor van a születésnapod? *.* - érdeklődöm buzgón. Szinte el sem tudom dönteni magamban, hogy melyik kérdést tegyem fel előbb és melyiket később! Ezért sincs rendszer a hangosan feltett kérdéseimben. Csupán ami számra jön, az szökik ki belőlem, s hangoztatom érdeklődve szüntelen. Válaszaira csak pár másodpercet hagyva, hogy minél előbb rohanhassak tovább, azon gondolattal: majd később kifejti az első kérdéseimre feleletét, hogyha nem tudja hirtelen elmondani. De mielőtt elfelejtem mindazon fontos kérdést, mely pillanatnyilag felmerül bennem, inkább gyorsan kimondom, mintsem ez megtörténjen!
- Pappi, Pappi~ mi a kedvenc ételed? És… és hol a mami? *3* Ééés~ Pappi, miért nem tegezel? Surprised Pappi~ olyan szép hosszú a hajad, ugye befonhatom? *-* Hm? Pappi~? - pattanok fel ültemből és somfordálok hozzá kicsit közelebb, hátha előbbi felfedezésemből származódó kérdésre helyeslő választ sikerül szereznem. Az én hajam nem ilyen szép! T3T” De a Pappié… *_*

______________

Zanjutsu: 1 pont Hakuda: 1 pont Kidou: 11 pont Shunpo: 2 pont Zanpakuto: 4 pont
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tadeo Dellomeurtre
Privaron Espada
Privaron Espada
avatar

Male
Sagittarius Snake
Hozzászólások száma : 175
Age : 28
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2008. Sep. 14.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 106. Privaron Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25500/30000  (25500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Tadeo szobája   Csüt. Jún. 28, 2012 3:53 am

Találkozás papival - Nekem is van lányom!

Felettébb érdekes. Valóban egy fejlődésben álló szervezettel állok, pontosítva szavamon, ülök szemben. Fiatal szervezetek igényelnek jelentősen nagyobb hányadban energiabevitelt, mivel túlnyomó részét hamar felélik. Eddig sem kívánhattam megfigyelésből nyert adatok bővítését, tekintve ezen tényt egyértelműnek könyveltem el. Mindezek tudatában halk hümmentéssel könyvelem el feltűnően zavart válaszát. Igazán nem szükséges kellemetlenül éreznie magát. Emberi, állati, élőlény természetét képezi az éhségérzet. Komoly mentális gyakorlást igényel, netán pszichés zavarnak kell fellépnie mindez megszűnhessen. Valóban, nem tagadom irritáló hanghatással jár, mely igen magas fokon zavarja nesztől mentes életvitelem, ám a történtek súlyát, bölcsebb felemelt fejjel viselni, mint meghunyászkodva, hol mi ismeretlen alak előtt. A gyermeki naivitás veszélyes és szertelenül kijátszható. Saját érdekében remélem Räv kisasszony megfontoltabb annál, ostoba mód osztogassa bizalmát mindenféle jöttment vadidegennek. Ki nem áll meg egymaga lábán, életképtelennek bizonyul ebben a kopár sivatagban és élősködő csúszómászóktól hemzsegő toronyban.
-Lekötelez.- Jelzem kezemmel fogyassza kedvére a felkínált harapnivalót, míg én kezembe véve a teás csészéket sétálok az asztalhoz. - Ezek tudatában, bölcsebb lépésnek vélném, ha ételt hordana magánál. Szerencsétlen véletlen lenne felkészületlensége miatt megsérülni.-Sejtésem alapján, teához hasonlóan ezen esetben sem rendelkezhetett megfelelő etikett előírásokkal, miként lenne illendő kekszet ennie. Ennélfogva kistányérért nyúlva sétálok elé. Felesleges magyarázó köröket nem óhajtok futni, elvégre nem tartozom szóbeli válasszal, mit miért teszek saját otthonomban. Pusztán fogom a két zacskót és néhány darabot a porcelánra borítva adom át falatozó vendégemnek. Lehetséges volna, arra morzsáljon, mint ruhájára és környezetére. Nincs kiábrándítóbb látvány annál, amikor egy személy felsőjében kotorászva szándékoz megszabadulni a bepottyant étel maradékoktól. Megkímélném önmagam ettől a látványtól, s, ha ehhez az szükséges önkéntesen elfogadjam a nevelő szerepét, legyen. Átmenetileg és jelenlegi helyzetben akármilyen egyezség megkötése lehetséges. Esetlegesen, szolgálhatok jövőben hasznára váló tanokkal, bár ebben a világban az udvarias viselkedés inkább haszontalan, mint a kulturált civilizáció része. Miket gondolok! Ezek fogalom nem létezik Las Noches elkorcsosult falai között. Az ocsmány fehér falak tökéletesen jelképezik a keleti kultúrára jellemző gyász színészt. Téglák takarásában nincs más, csak az emberi gyarlóság egy hanyatlásra ítélt faj, mely önmagát és környezetét szüntelen pusztítja, sajátnak vélt boldogulására hivatkozva. Féktelen önzése, hatalomvágya, univerzum birtoklásának kikiáltása fogja vesztét jelenteni.
-Parancsol?- Pillantok a étkezést befejező arrancar-ra. Nem érhetne meglepetés jellegűen, alig szabadul fel szája, rögvest kérdésekkel halmoz el. Mindezek tudatában nem is a tényen, hanem a kérdés tárgya érint kellemetlenül, főként amiatt röpke csend idejére alkalmam nyílt elmélyedni gondolataim tengerében. Másrészt, bevallottan nem szívlelem a közvetlen, baráti hangnemben elhintett érdeklődést, ám szemtelen viselkedését elkönyvelem értelmi szintjének és buzgó kíváncsiságának. A gyermekek mindent tudni szándékoznak, ami legcsekélyebb mértékben felkelti érdeklődésüket.
–Kedvelem a csendet, teát, valamint olvasást. Sajnálatos módon nem áll rendelkezésemre információ, mikor születhettem. Annak vagyok birtokában, december hónap tizenhetedik napján hoztak létre, mint arrancar-t. Esetleg, ebben is érez hasonlóságot?-
Gondolván balesetek bekövetkeztére mutatok betolakodóm széke mellé. Megnyugtató lenne a tudat nem tartana kezében semmilyen törékeny eszközt. Érkező teljesítménye alapján nem aggódom testi épsége miatt, azonban véges étkészlet áll rendelkezésemre és sajnálatos módon nem jut időm, valamint anyagi tőkém állandó pótlásukra. A hiányos készletektől kiráz a hideg. Hanyagságra utalnak. Jobb kedvelem újjal felváltani őket, mint szedett vetett példányokat őrizgetni.
-Nincs kifejezett kedvencem. Nincs feleségem. Illem része. Ismeretlen személyt sértő tegezni. Mindaddig magázni szokás, míg az idősebb fél nem ajánlja fel a közvetlenebb formula használatát. A körülményekre való tekintettel, elfogadom kérésed.-
Egyhangú válaszaimmal remélem átmenetileg csillapítom életem történetével foglalatoskodó tudásvágyát. Roppant nevetséges, milyen közönséges tények alkotják a gyermekek érdeklődési körét. Felszínes, átlagos, mindenkire jellemző típuskérdések. A helyzettel nyerhető lehetőségről azonban nem mondhatok le. Remek alkalmam nyílt behatóbban elemezni vendégem. Ehhez szükségeltetett megtartani, netán tovább mélyíteni azt az átmeneti bizalmat, mellyel felruházott. Cél érdekében nem kellett többet tennem, mint kedvében járni. Felettébb kínos, mire készülök, hiszen legutóbbi alkalommal saját fraccion-om csurkázta fel hajamat, mialatt eszement eufóriában úszva Sziporka névvel ruházott fel, mégis úgy vélem, ezen kockázatot megéri tudományos puhatolózásom.
-Tégy belátásod szerint.-
Emelem el arcomtól karomat, beleegyezésem még nyilvánvalóbb jeleként. Közönnyel várom, milyen utasítást ad, hova és hogyan üljek. Remélhetőleg attól megkímél újabb lényegtelen kérdésekkel fárasszon, milyen frizurát kívánok. A lelkes gyermek mindig átveszi az irányítás jógát. Megérezve a lehetőséget, szabad utat kapott, általában túlzásokba esik. Nos, érdeklődve várom, milyen további ötletekkel áll elő. Netán ruhatáram felújítása, anyuka beszerzése, vagy testvérek nemzése…
-Mesélnél egy napodról? Mit szoktál tenni? Mindig ennyire energikus voltál? Gyakran kerültél miatta bajba?-
Fűzöm hozzá gondolatmenetemhez rideg hangsúllyal. Kortörténetéhez lényeges adatok hiányoznak, például, ami családi, esetében emberi hátterét illeti. Egyértelmű kérdésekkel nyilvánvalóan nem jutnék előrébb. Védekezési mechanizmus részét képezi a konkrét kérdésekre gyanakvás ébred, mely rövidesen eléri az elzárkózást és téma mélyebbre ható feltárásának ellehetetlenedését.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucifer Curiel
Hollow
Hollow
avatar

Male
Hozzászólások száma : 36
Tartózkodási hely : Eras nyomában *.*
Registration date : 2011. Jul. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Eras gazdi legtökéletesebb nyálzó utánfutója *q*
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
8000/15000  (8000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Tadeo szobája   Pént. Jan. 04, 2013 8:53 am

Meglepi az ajtóban! \(^w^)/

Egyszerűen tény volt, ami nagyszerűen nem hagyott nyugodni, méghozzá, hogy teljesen és végleges is nem tudtam, hogy mi is van, de még aztán sem, hogy megtudtam, egyszóval nem lehet kifejezni egy szóval, amit nem lehet. Úgy valahogy történt a dolog, hogy totálisan nem voltam nyugton, és mivel éppen nem ott, hanem itt voltam, szóval gondoltam, majd egy kicsit elmulatom az időt Lász Csocseszben, meg hát egyébként sem volt sehová sem mennem, mármint most éppen dolgom sem volt, meg másom sem, csak a csodálatosan szexuálistenséges testem, meg egy dobozom. Very Happy
Fúú, igen, találtam egy nagy dobozt, ami annyira tök jó volt, hogy egyből pont kis is találtam, mit tehetnék abba a bigyóba, meg mégis hova, és tök menő volt a kitalációm, főleg, hogy még mások is örülhettek neki, meg hát csodálhatták a görögoszlopos biccsségemet, és valahogy így, szóval szépen felöltöztem, és kicibáltam magam a cidris folyósóra. Na jó, igazából tökre kúlosan nekem való idő volt, mert az volt, és mert csak még jobban néztem ki, meg amúgy is forrt körülöttem a levegő, szóval jöttem, láttam, győztem, vissza nem mennék. Sétáltam egyet erre is, arra is, amarra kerültem kettőt, aztán addig térültem-fordultam, kerítőnő sem kellett hozzá, hát csak ott voltam valamerre, az se volt már fontos, mit látok, bár látni sem láttam, csak zzzs, így annyi volt mindenfelé úgy bepörögtem a legújabb mókámtól. Fejemre húztam az ismeretlen ismerős szerzeményem, és elindult valamerre, még annyit se tudtam, előre-e, de aztán koccantam itt is, ott is, valahol végül is voltam, elveszni meg egyébként sem szoktam.
Ahogy így koccoltam ezt is, azt is, mint akinek pont a legjobb vezetői engedélyt adták, hogy még vissza sem lehet kérni, na nekem aztán több se kellett, tövig nyomtam a lábbusz pedálját, és hát félő volt, majd elesek, megmaradt a lendületem, egészen addig mentem is előre, míg valamibe tényleg nagyon bele nem fékeztem, ott aztán adtam az világnak, bár nem tudtam, mi is az pontosan, de duhajkodásom igenis meghozta a gyümölcsét, amit szépen úgy termett meg, hogy nagy lendülettel dőltem előre, mint egy kedves kis deszka, csak sokkal jobban néztem ki még dobozzal a fejemen is.
Ahogy ott a padlón támaszkodva bemutattam pár nagyon szexuállatos fekvőtámaszt, hogy csak úgy terjengett a levegőben a férfias izomszag, hát megláttam egy-egy lábat, ami összesen ugye kettő volt, ha jól számoltam, de persze lehetett az három is, a mindenesetre, ha már otthon voltam, természetes volt, hogy muszájom volt a kedves ajtónyitóval szemben, mert ha már nem hagyott ott kocogni a szélvédőjén, már mindent meg kellett tennem, hogy visszafizessem neki, és ennek a legjobb módját persze, hogy csak én tudtam, mert más nem is volt olyan királyságos biccs, mint én.
Miután olyan szépen kifényeztem magam előtt a tökéletességemet, talpra pattantam királyi kellékemet a fejemen tartva, és kedvesem kacsója után nyúltam, hátha sikeresen letapizom a folyamat közben, és hát éppenséggel pont sikerült valamit megfognom, de nem úgy tűnt, hogy kézféle tartozékot ragadozok, bár én nem igazán bántam, de attól még igazán illedelmes úriember voltam, és első pillanatban csak körbeszimatoltam, a másodikban raboltam csak áldozatot ágyba.
- Drága házigazdám, szolgálataim kezedbe kínálom! – csókoltam kacsót dobozomat kicsit feljebb szuszakolva a fejembe, mint egy hős Zéró, vagy hogy is hívták azt a Don, ki hó’t meg-et, mindenesetre én egy nagyon Kaszáslovag hősszerelmes voltam, és hát még milyen cukipofa is voltam, hogy máris itt ragasztottam magam, pedig még annyi szoba volt a Csocseszben, és mégis ide ajánlom elsőnek szexistenségi szolgáltatásaimat.

______________

Elérhetőségek *q*:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tadeo Dellomeurtre
Privaron Espada
Privaron Espada
avatar

Male
Sagittarius Snake
Hozzászólások száma : 175
Age : 28
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2008. Sep. 14.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 106. Privaron Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25500/30000  (25500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Tadeo szobája   Szer. Szept. 25, 2013 6:07 am

Meglepetés a küszöbön

Ostobaság. Ennyi juthat eszembe az előttem landoló, valamilyen rituális játékot, bár a lakosság értelmiségi szintjét figyelembe véve, helytállóbb teória a teljes elmeháborodottság feltételezése. Addig a pillanatig, míg lábam előtt landolt egy fejére dobozt húzott hímnemű egyed, úgy véltem, hosszú éveim során minden ésszel felfogható őrületnek szem, netán fültanúja voltam, ám az előttem játszódó jelenet, mindezt megcáfolja. Való igaz, emberi, pontosítok, emberszerű bolondság határtalan fertő. Olyan végtelen tereket jár be, akár a fantázia kaotikus világa. Sosem merül ki és sosem mulasztja el a lehetőséget kellemetlen helyzetbe hozzon extázis állapotán kívül eső személyeket. Bevallom, igazán érdekesnek találom ezen tudat állapotot, melynek szemlélése épp oly fárasztó, mint megfejtésére kísérletet tenni. Arra nem vállalkoznék önkéntesen, magam is elszenvedője legyek a jelenségnek, azonban tagadhatatlan, remek táptalajt nyújtanak megfigyeléseimhez. Egyszerű mozdulattal elzárkózhatnék az elém eső rettenet elől, pusztán szobám ajtaját kéne becsuknom, ám ez a véletlen, esetleg szándékos baleset remek alkalmat nyújt kutatásomhoz. Érdekes esetnek látszódik a földön fetrengő arrancar, így esélyt adok számára, rácáfoljon vagy megerősítse elvárásaimat.
Szemtelen közeledése kínosan érint. Nem szívlelem az álszent bizalmaskodást, melyet a legtöbb élőlény gyakorol. Morális kirekesztettségből, vagy pusztán szimpátiáért esdeklő gesztusokkal próbálnak pozitív érzelmeket kicsikarni áldozataikból. Visszataszító tulajdonság, mely az összes intelligens élőlényben ott lapang. Előre beléjük kódolt túlélési ösztön, hisz alapjaiban véve társas lények, kik tudat alatt törekednek arra, minél jobban megnyerjék, majd irányítsák környezetük. Az otromba hatalmi vágy. Sosem az a végső állomás megtarts valamit. Egyetlen elfogadható út a szerzed meg és uralkodj elv. S mi történik, ha elbukik az ösztön generálta inger? Bekövetkezik a bosszú. Az állati nyers erő, düh, dac és versengés kerekedik felül. Eluralkodik rajta a felsőbbrendűségi hajlam és következhet a pusztítás. Ha nem tartasz velem, nem engedelmeskedsz, veszned kell. Ezen a primitív elven működik az emberi civilizáció, amióta megszületett.
-Önnek is jó napot! Köszönöm ajánlatát, de nem élek hűbéri szokásokkal.-
Beljebb lépek szobám ajtaján. Nem várom el az illemet, ám nem tagadhatom, kínosan érint még ezt az alapvető formulát sem ismerte. Eltekintek az eset szóbeli említésétől. Ezidáig nem jutott eszébe, időpocsékolás lenne felhívnom figyelmét alapvető hiányosságaira. Arról szintén hallgatok, milyen őrült indok késztette a hiányos öltözék és doboz viselésére. Modortalan próbálkozásnak minősülne, ezzel indítanom beszélgetésünk. Másrészt a pszichésen labilis individumok esetében célra vezetőbb megoldás a közvetlenség. Figyelmeztetném kirívó, pontosabban zavaró kinézetére, könnyedén elérhetem, bezárkózzon. Nem az a célom begubózzon privát szférájába. Épp az ellenkezőjére törekszem. Kifizetődő módszer normálisnak kezelni a láthatóan problémákkal küszködő személyt, így nem generáljuk benne a nyugtalanító feszültséget.
-Megenged egy kérdést? Megosztaná velem, mi vezérelte szobámhoz?-
Helyet foglalok székemben és kezemmel jelzem, tegyen hozzám hasonlóan. Teret biztosítok számára, amivel remélem nem él vissza. Igazán kényelmetlen helyzetbe kerülnék, ha természetesnek venné az egész teret hóbortos szórakozására kínáltam fel. Kényszeres cselekvőnek látszik, aki nem képes huzamosabb ideig nyugodt testhelyzetben tartózkodni. Emlékezetem nem csal, első találkozásunk alkalmával is elérte, cero-val jutalmazzam arrogáns közeledését. Feltételem, nem áll szándékában újfent ruhám alá pillantani és fennkölt hangon közölni velem, milyen alsóneműt vettem fel. Ezen szörnyű esetről, szintén nem óhajtok említést tenni. Magam sodornám aggasztó szituációba, arra buzdítanám, jelenlegi állapotánál is őrültebben viselkedjen.
-Kér valamit inni?-
Székem karfáján könyökölve teszem fel kérdésem. Nem szolgálhatok italok széles palettájával, ám a kötelező körökről sem felejtkezhetem el. Beszélgetését navigálását átruházom. Pusztán résztvevője, s nem formálója kívánok lenni az elkövetkezendő perceknek.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucifer Curiel
Hollow
Hollow
avatar

Male
Hozzászólások száma : 36
Tartózkodási hely : Eras nyomában *.*
Registration date : 2011. Jul. 06.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Eras gazdi legtökéletesebb nyálzó utánfutója *q*
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
8000/15000  (8000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Tadeo szobája   Pént. Feb. 21, 2014 12:46 pm

Meglepi az ajtóban! \(^w^)/

- Nonono! Hohohó, lassabban Kelvin Klájn! *w* -csillantak fel szemeim egyébként is sájnoló sörényem mögül valahol a doboz és nemdoboz lét között, mert hogy az még mindig a fejemen volt, bár nem is akartam megszabadulni tőle, mert egészen érdekes volt így, és hát amúgy is az lett volna, meg mindegy is, a lényeg, hogy szexi maszkos idegen kukkant be váratlan látogatósdira, és ki lenne az az elmetébolydás, aki ilyen lehetőséget nem ragad meg a farkánál –  szemöldökrángatás  ifjóno, amiről is haladzsázok -, mert csak most, csak önöknek, még ha nem is akarjak, mert mire nem jó az én izgalmas kezem, fejem, ami sok jó évjáratú huncutsággal van tele, míg az idő végez magával, tutira én leszek az első számú szexiestenség egész Homokozóban, sőt, a világmindenseggességben is.
Szép is az élet, de még milyen szép, főleg ha hímringyók vetik az ember lába elé magukat totál ingyen, egy szál jó nagy, hatalmas semmiben, egyszóval tökéletességük minden ékével, aranyrúdjával, gyémánttal kirakott fatörzsével, a fokozhatatlanságig felfűtve élőt és élettelent, és ez alól még Kelvin Klájn sem bújhatott ki, akit nyilván már csak a gondolat is begyullasztott, még egyszer alá fekhetek, illetve bármilyen más pozitúrázást intézhetek személye ellen, mert naná, hogy erre készültem, állig felfegyverezve magammal, és minden sájnommal.
- Nem kell egyből visszautalni az ajánlott levélként feladott picsi-pacsit, csupán témázgatunk egy keveset, aztán ha sokkal többet látsz belőlem, mint eddig, az sem fog megártani, hidd el, értem a dolgomat. ;D
Naná, hogy értettem a dolgom, éppen ezért nem szégyenlősködve engedtem, hogy beljebb invitáljon szerény hajlékába, és végül is letelepedjünk ülő pozícióba, bár ném olyan figurába, ahogy azt én már lemeccseltem magammal csöpp kis gondolkodásom alatt, de láttam rajta, nem állja a közelségem, szóval hagytam, letegye csinos kis tomporát, nehogy remegő térdei bemondják az unalmast észveszejtő szexuálisságomtól, és máris térdre zuhanjon előttem a drága. Ámbár, fordítva is lejátszom én vele a lehető legizgalmasabb manővereket, amiket csak kíván, lehetek én a nyuszi, a bújós, mint Umídia hercegnő. Kicsikét hiányoltam már kedvenc királylányomat, és hát ki kellett töltenem az űrt, vagy be kellett, hogy töltsenek, mellékes volt, a lényeg, hogy pontosan a megfelelő célszemélyt lőttem be, ezért is volt bőr a pofámon kitálalni már első körben.
- Hát, ez egy igazán izgató kérdés! Nos, Kelvin Klájn, az úgy volt, hogy unatkoztam, és aztán megszállt a jótét lélek e doboz képében, amitől egyből terhes ötletem fogant, hogy jótékonycseleketet kell elkövetnem, és hát utamra bocsájtottam magam, még kis fehér zsebkendővel is könnyeztem egy sort magam után, hogy ily hősiesen nekivágok szexistenséges sájnom szórjam környezetemre, és térültem, fordultam, csak feketeséget láttam, aztán megérkeztem, és láss csodát, hogy pont ideértem. Amint megláttalak, tudtam, itt a helyem, neked pont szükséges lehet rám, és szerintem nem tévedtem. Wink– megnyaltam mutatóujjam, és mellkasomra nyomva cisszegtem egyet, jelezve egyetlen szándékom, mely ideköt, hogy aztán kerekem oldhassam, ellenvetés esetén második menetre vethessem be magam... harmadikra, sokadikra, ha úgy kívánja a közjó.
A helyzet az, hogy mindenképpen itt akartam maradni, most, hogy már így elkényelmesedtünk, meg érzem is, hogy marasztal a kis huncut, csak még játszadozik egy kicsit, míg annyira oda nem lesz, hogy hagyja magát széttépni, ellenkező esetben hagyjam magam széttépni, de hát én boldogan megteszem, és meg sem zavarja lelkem, ami nincs, vagy csak kútfeneketlen vödör a jó seggemhez képest, melyet szívesen meg is mutogatnék, ahelyett, a széken tespedjen, ferdüljön, deformálódjon, laposodjon, nem bírom ezt a feszültséget!!
- Kérek-kérek! – pattantam fel, hogy kidomboríthassam szexin gömbölyödő alfelem, hátha ráharap a finom kis portékára, vagy legalább leájul székéről, éleszthessem újra egy kis szájból-szájba légzéssel, nyelvvel rásegítéssel, akkor tutira nem kéne fellocsolni, magához térne se perc, aztán még az ágyig sem jutna ereje elcammogni, max görögnénk, ha nagyon ragaszkodik hozzá, de itt is pont megfelelő, lényeg a lényegben, ekkora szexuálisan feszült sétapálcát már nem lehet kordában tartani, szóval az ég áldja meg, szakadjon már rám, mert én borítom magamra a hajánál fogva, mondjuk, az elég szexi lenne, és valószínűleg be is válna, de még mennyire beizzítana, lehet, hogy a szarvára is játékos a drága.
- Esetleg segítek is, biztos te is megszomjaztál, valami melegre, igaz, forróra? – úgy éreztem, ideje megszabadulnom keresztemtől, mely csak visszafogta azt a szexinesst, amivel rendelkeztem, és már nem tudtam kordonban tartani magamat, muszáj volt szabadjára engednem minden sájnom, ösztönözni ezt a kis szégyenlős paráznát, tudtam, be kell vetnem magam, vagy kárba megy az este, egyetlen jó cselekedetem a sok közül, pedig biztosan nem véletlen keveredtem ide ahol régi cimborám lakott, ki alatt volt szerencsém fetrengeni egy ízben, és nem bánnék egy második kört sem, és így tovább, egy szó, ezer, több mint száz, ledobtam a dobozom valamerre, és míg Teo serénykedett, én is bedobtam magam, úgy keringtem körülötte, mint a bolygók a nap körül, vagy valami hasonló eszes izé, amit ilyenkor be lehet böffenteni.
- Te, Kelvin Klájn, egyébként mit szoktál te itt csinálni egyes egyedül? Ugye… nem vagy mindig egyedül? – gyorsan jött a kérdés, és a frász kerülgettet, hogy esetleg akár egy kicsike esély is van rá, igen lesz a válasz, és neonosan villog addig, míg ki nem süti a szemem, mert, kérem, az teljességgel totálisan elfogadhatatlan lett volna, hogy egy hímringyó jelenlétében bárki is magányosan töltsön két napnál többet egyhuzamban, tudván tudva, hogy a legszexuálisabb görög istenség ezek közt a csavart mintázatú oszlopok közt tervezi, hogyan elégítse ki minden és mindenki igényét az ő személye iránt.
- Tudod, ha bármikor szükséged van RÁM, mert mindenkinek szüksége van, főleg egy ilyen szexi istenségre, akit márványból faragtak, szóval, ha szükséged van ágymelegítőre, takaróra, párnára, bármire, nyugodtan szólj, vagy megtalálsz, vagy nem találsz, amint leszek, jövök, és ágyba duglak. ;D – kezemet a hátára simítottam, lássa milyen férfivel van dolga, mindent eldobok, csak egy szavába kerül, leginkább a ruhámat, azt minden helyzetben elvárhatja tőlem, kérnie sem kell. – Vagy ágyba dughatsz te is, ez már részletkérdés, nem ilyeneken megy el a buli, de most csak nekünk kell elmenni, hogy ne fokozzam tovább. Úgy gondolom, nem véletlen ide hozott a vak szerencse, mert komolyan nem láttam ki a dobozból, és ennek egyetlen oka lehet az, hogy neked meleged van. Szerintem meleg lehet ennyi ruhában, a férjecském is mindig ledobálja magáról a textilt, ha kettesben maradunk, mert fűtő a közelségem.
Jól irányzottam a beszélgetést, pontosan az ágy felé vezető ösvényt választottam, és minden egyes négyzetcentimétert ügyesen előmelegítettem, hogy tetszés szerintem kerekedjünk egymás fölé-alá a szextúra rögös útján, még drága férjem is bedobtam, tollboáját ámbár kicenzúráztam, az mégiscsak a mi játékszerünk volt, meg néha másé is, mindegy már, még bedobható lapnak játszott, és egyébként sem terítettem ki az egész paklim, félúton sem jártam még, hogy becserkésszem a málnásba Kelvin Klájnt, és nem tervezem feladni, hisz azóta várok erre a felágaskodó napra, mióta alácsusszantam alvázvizsgálata.

______________

Elérhetőségek *q*:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Tadeo szobája   

Vissza az elejére Go down
 

Tadeo szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Hueco Mundo :: Las Noches-