*Valaki olyan húdefontosnak képzeli magát, hogy az osztagunk területén mászkál. Az ÉN területemen… Pont amikor járőröznöm kell…
Megszólítom, hátha oka is van annak, hogy ez a lila fejű itt tébolyog. Lila fejű… Mikor Verashunak lila szeme van…
A finomkodásnak most nincs helye, tök felesleges megjátszania magát. Minek is színészkedjen akkor, ha nincs az illetővel különösebb szándéka, csak megtudni, miben sántikál?
Azonban ez a homály még csak a nevét se mondja meg… Ahogy az osztagát és rangját sem. A pofátlanság netovábbja.*
”Azt hiszi, nem merek?” - *gondolja Verashu.* - „Hát merek! Attól, mert nem játszom meg magam kedves újoncnak, még nem nézhet levegőnek!”
*Az alak átjárót nyit, Suwun pedig nem habozik, utána ered. Kérdések; mintha ennek a férfinak lenne joga kérdéseket feltenni…
Szája gonosz mosolyra görbül, üveges, lila szemeiben is nyugtalanító fény villan.*
- Amiatt ne aggódjon. Én könnyedén kimagyarázom magam. Magával ellentétben.
*Hamarosan Karakura Town-ba érkeznek. Elképzelése sincs Suwunnak, mi a fenéért jött ide ez a férfi. De az biztos, hogy nem s titkolja hogy követi őt. Legfeljebb ájulást tetetve intézi el… a kedvenc technikájával. Egy kis babrálás az elmében, és megkapja a magáét…*

*Verashu továbbra is követi ezt a… harmadik tisztet. Annyit már elért, hogy bemutatkozzon. Hiába magasabb tiszt nála, nem hadnagy, és nem kapitány, valamint nem az ő osztagába tartozik. Nem fog kedvesen mosolyogni és hajlongva bemutatkozni. Még jelét se adja annak, hogy megjegyezte volna a bemutatkozást.
Még hogy ő loholna?! Látszik, hogy ez a férfi is lenézi őt… Amit jobb, ha nem tesz. Nem szívesen használná képességét – még a végén megfejtik, miből áll a kis titka.
A shinigami annak a híres-nevezetes Uraharának a boltja felé indul. Tán azt hiszi, megszökhet előle… Hát téved.
Hamarosan már az utcákon baktatnak. Kicsit nehézkes még a test, Suwun nincs annyira hozzászokva, ám persze semmi sem akadályozza meg őt abban, hogy célpontját kövesse. Mint egy rögeszme… Ismerve Suwunt pedig nem lenn meglepő, ha még Soul Society-ben is az illető csendes árnyékává válna.
Rávigyorog hát a lassan felidegelt férfira, üveges, lila szemeiben szinte látni a nyugtalanul kavargó tébolyt…
Egy szórakozó helyhez érnek, ám ezt Suwun csak akkor fogja fel, amikor már a dohányfüst kellemesen dohos szagát érzi a levegőben. Milyen rég is volt, hogy utoljára elszívott egyet a kártékony nikotinrúdból…
Ám pénz és dohány nincs nála… S ha már itt van, ebben a világban… A kísértés ebben a nyavalyás póttestben pedig sokkal nagyobb… Végül is, mit árthat egy szál?
A kiszemelt egy fiatalnak tűnő, Verashunak háttal ülő férfi; úgy tűnik, társasága van, és hát férfi… Biztos, hogy megkínálja Suwunt egy szállal. Nem lehet ellenállni az aranyos fejnek, melyet ilyenkor tud vágni…*
- Elnézést, uram… - *megy oda mellé, s pislog szépen az idegenre.*
- Remélem, egy szál cigarettával meg tud kínálni…
*Az üveges tekintetnek nyoma sincs. Hisz ezt hívják… alkalmazkodásnak…*

*Cigit megkapja, a szerencsétlen még öngyújtó után is kapkod. Még italra is meghívja. Ahogy számított rá. Férfiak… Elég egy kedves mosoly, s ál-érdeklődés, s ezzel meg is oldva a pénz-probléma.
Sör, cigi… Talán főhősnőnk túlságosan is paranoiás. Ám a meggyőződésének, miszerint a lila hajú shinigami valami áruláson töri a fejét, vége. Már nincs értelme mindenféle összeesküvés elméletet szőni, miszerint egy áruló van köztük. Már sokkal inkább a saját jövője az, amit félthet. Hisz ha a taichou megtudja, merre járt… Járőrözés helyett… Ebben a… kocsmában!
Nem, nem, nem, nem, nem… Azt nem hagyhatja… Minden ennek a másiknak a hibája!
Ezzel a probléma meg is oldva, hisz ha a másik shinigami azt mondja, ő hurcolta el Suwunt, hinni fognak neki. A fény az alagút végén, az igazi megváltás… Hisz kinek hisznek előbb? Az ártatlan, aranyos pofijú újoncnak, vagy ennek a lila hajú ipsének?*
- Nem tudom, mióta vagyok a barátnőd - *suttogja mézesmázos hangon.*
- De ha a taichou mérges lesz rám miattad, seperc alatt összeismertetlek téged két olyan idiótával.
*Fejével a két nagydarab melegre bök. Biztos talál hasonlóakat Rukongai-ban is.
Aztán a megszokott mosollyal a másik férfihoz fordul. Hisz késő, már meghívta őt valamire. S ha már itt rekedt, legalább érezze jól magát.*
- A sör nekem is jó lesz. - *mondja.*
- A nevem Verashu Suwun. Örülök, hogy megismerhetem. És Ön pedig…
*Szemeiben a futó, látszólagos érdeklődés tükröződik. Eddig nem volt beszédes a tag, de talán majd egy kis idő múlva, amikor már eléggé felöntött a garatra. Nem a nő az, akinek erőltetnie kell egy témát. Egy férfi mindig tud beszélni, ha nőről van szó.*

//ehh...ihlethiány//

*Igen szokatlan a helyzet, hogy egy kocsmában gyakorlatilag férfitársasággal van. Vagyis, hogy van olyan hímnemű egyed, aki a társaságot bámulja, de nem Suwunra fáj a foga. Az ember azt hinné, a férfi attól férfi, mert nőt hódít. Ehelyett az a két, láthatóan a kondiban nőtt gyerek inkább Keit nézi meg magának. Hogy mik vannak…
Egy gondolatbeli fejcsóválás után lerendezi magában a dolgot. Végtére is, nem rá tartozik. Maximum halkan múlat magában a dolgon. Amíg nincs belerángatva szánalmas kis emberegyedek egyéni problémáiba, addig mit érdekli a dolog?
Aztán persze eszébe jut, hogy ő már bele van rángatva. Hiszen ez az agy halott itt mellette azt hazudta annak a kettőnek, hogy ő a barátnője. Csak menekülni akart a kis rohadék. Azt hiszi, eszköznek használhatja őt. A manipuláció mesterét. Sajnos nem számított arra, hogy Suwun Úrnő nem szereti, ha eszközként van felhasználva. Éppen ellenkezőleg. Általában ő az, aki még a saját kapitányát is megvetendő játékszerként használja. Anélkül, hogy az bármit is észrevenne abból, hogy Suwun igazából inkább jó színész, mint megbízható tiszt.
Ráadásul ennek a senkiházinak sem volt kielégítő a válasza. Így hát, inkább csak egy furcsa mosolyt erőltet arcára, amit az ember a legbunkóbb nőszemélytől vár csak el. Nem lenne értelme válaszolni a lila üstökösnek. Nem az ő stílusa gyerekes vitákat folytatni. Azzal nem nyerne semmit. Csak felesleges idő,-és energiapazarlás lenne. Még csak nem is szórakoztató. Hiszen sokkal nevetségesebben festene Mr. Lilasörény, ha az a két homokkupac támadná le ismét. Vajon mit szólnának hozzá, ha kiderülne adoniszukról, hogy Suwun igazból nem a barátnője? Talán dühösek lennének. Talán csalódottak. Vagy tán egy újabb lehetőséget látnának az újonnan kialakult helyzetben… Egyébként is, az a pasi, aki rikító lila fejjel mászkál, az ne csodálja, hogy homokosok szúrják ki őt elsőként a tömegből…
Így hát, Kei ma egy szép napban reménykedhet. Hisz Suwun hajlandó őt megmenteni attól a másik kettőtől, akik még mindig őt stírölik. Lehet, a flört miatt Suwunt csak szimplán ribancnak nézik. Ki tudja? De az biztos, hogy véleményük lesz, és ki is fogják nyilvánítani.
A sört kézhez kapja, amit bájos mosolyával s a „köszönöm” szó praktikus használatával hálál meg. Ha mindenki sörözik, ő nem fog koktélokat szürcsölgetni. Amúgy is, idiótán festene rózsaszín szívószálas és narancssárga napernyős, 2 perc alatt elfogyó italokkal. Egyszerűen nem szereti őket. Igaz, egy hagyományos kis szakézásnál nincs is jobb… Igaz, már alig 3 isshou üveggel bír meginni belőle. Az Akadémia óta leszokott a keményebb ivásokról.*
- Még kicsit idegen nekem ez a hely. - *kezd bele egy témába. Láthatóan Kei megkukult. Ha már ő nem dumál semmiről, majd ő kitalál valamit. Igaz, ezzel némileg megcsorbul a másik férfiassága, persze képletesen. Hiszen a férfi dolga, hogy nagydumás legyen, és állandóan kérdezzen. Lehet, csak Suwun ennyire földhöz ragadt. De amikor ő élt, a férfiak még mertek megszólalni ahelyett, hogy lábuk közé behúzott farokkal ülnének, mint valami szerencsétlen. Húznák be más lábai közé…
Ki érti a hímeket? Az élet s a nőnem nagy kérdése. De legalább a modern fiókákat még megtanították arra, hogy ha nő van a dologban, ők fizetnek.*
- Nem mondom, adhatnának jobb zenét is. - *bök rá arra a vacakra, amit zenegépnek neveznek, s amiből valami elnyújtott balladaszerűség szólt. Aztán, ha valaki a szövegre is figyel, észreveheti, hogy az igazából nem gyászdal, hanem szerelmi bánatról, csalódásról meg efféle emberi dolgokról szól. Olyan érzelmekről, amit Suwun teljesen megvet. Bár igazából mindenféle érzelemtől kifejezetten undorodik. Tán ez teszi őt tökéletesen érzelemmentes, jéghideg lelkű nőszeméllyé. S igen, pont emiatt képes mindenkit az ujjai köré csavarni. Mert igazából nem érdekli őt senki. S mert tökéletesen átlát az embereken.*
- Gondolom, nem csak ilyen zenéket adnak le itt. - *folytatja két slukk között, ujjai közt elegánsan tartva a cigarettát.*
- Bár te biztosan többet tudsz erről a helyről, meg az átlagos hangulatról. Legalábbis, olyan embernek tűnsz, aki járatos ezen a helyen. Hmmm, szerinted lehet kérni valami pörgősebb számot is? – kérdezi, ezután lila szemeivel érdeklődést mutatva, le sem véve a másik tekintetéről, kortyol bele a sörbe.
A padlizsán fej persze belekontárkodik a beszélgetéskezdeményezésbe. Bár csak tüzet kér, az ez utáni gyerekes hahotázása a pulton ismét egy olyan dolog, ami nem tette szimpatikusabbá őt Suwun szemeiben. Mit érdekli őt, hogy ő mit csinál? Törődjön a saját dolgával! Igazából semmi köze ahhoz, hogy Suwun mikor és kivel kavar. Hisz pár perce még azt mondta, hogy… Á, már nem is tudni, mit magyarázott. Suwun csak valami pulikutyákra emlékszik belőle. Biztos az igazi barátnőjéről beszélt.*
- Valami baj van? - *fordítja Warau felé fejét, arcán a legnagyobb nemtörődöm kifejezéssel, szemeiből pedig szinte áramlik a gondolat, hogy „fogd be a pofád”.
Egy megkukult szerencsétlen, egy abnormális padlizsán, s két homokdűne, kik talán Hueco Mundoból szöktek. Keresve se talált volna szórakoztatóbb társaságot…*