HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Hiro lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Kazuki Hiro
Quincy
Quincy
avatar

Male
Gemini Rooster
Hozzászólások száma : 38
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Feb. 07.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Fotós
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTárgy: Hiro lakása   Vas. Május 03, 2009 10:32 pm

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kazuki Hiro
Quincy
Quincy
avatar

Male
Gemini Rooster
Hozzászólások száma : 38
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Feb. 07.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Fotós
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Hiro lakása   Hétf. Május 04, 2009 12:51 am

Kissé elmosolyodom, amikor meglátom, hogy ez a kemény csaj is fél valamitől. Viszont tényleg egyre nagyobb vihar kezd kerekedni, szal' úgy döntök, hogy ideje lenne indulni. Megfogom a kezét, majd finoman magam után húzom. Az eső egyre jobban rákezd, s én már a gatyámig vizes vagyok.
~Úristen! Meg fogunk fulladni! o.O~ - fut át az agyamon a gondolat, miközben a sikátorokon keresztül lerövidítem az utat. ~Miért nincs ilyenkor itt egy Noé vagy egy francos bárka?!~
Szerencsére elég közel lakok a parkhoz, így pár perc múlva már meg is érkezünk. Nyúlok a zsebembe és keresem a kulcsot, de csak nincs meg. Valószínű, hogy a nagy ugrálás, meg taperolás közben kiesett a zsebemből.
~Miért vagyok ilyen szerencsétlen? >.<"~ - fogalmazódik meg bennem a kérdés, miközben fejemet forgatva keresem a megoldást. Hál' istennek eléggé feledékeny vagyok, így az egyik emeleti ablakot nyitva hagytam. Édesanyámnak hála még, valami létreszerűség is van a ház mellé építve, amelyen a rózsát lehet felfuttatni. Most épp kapóra jön, mert pont az ablak alatt van.
- Öhm... - kezdek hozzá ismét értelmesen. A lány felé fordulok, közben a tarkómat vakarászom. - Nem is tudom, hogy hogy mondjam el... Úgy tűnik, hogy elhagytam a kulcsomat. Szóval be kell másznunk...
Látom rajta, hogy nem nagyon tetszik neki az ötlet, így Őt küldöm előre, hogy még véletlenül se tudjon lelökni... Ahogy mászunk felfele, én megint megcsodálhatom őt alulról. Ennek következtében, kétszer is majdnem sikerül visszaesnem. Pár perc megerőltetett mászás után, már a szobámban vagyunk. Gyorsan becsukom az ablakot és bocsánatkérően tekintek a lányra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cande Jaegerjaques
Espada
Espada


Female
Hozzászólások száma : 118
Registration date : 2008. Nov. 14.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
16000/30000  (16000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Hiro lakása   Hétf. Május 04, 2009 1:24 am

- Öhm... Nem is tudom, hogy hogy mondjam el... Úgy tűnik, hogy elhagytam a kulcsomat. Szóval be kell másznunk...-mutogatott fölfelé, az ablakhoz, amit csak egy csúnya nézéssel tudtam le, s egy sóhaj kíséretében igyekeztünk, hiszen már így is bőrig áztunk. Hogy gyorsabban szedjem a lábamat, rásegített az is, hogy egyre jobban villámlani és dörögni kezdett az ég, amitől szó szerint felállt a szőr a hátamon. Ezekben a percekben különösképp még az sem érdekelt, hogy az alattam haladó Hiro ismét betekintést nyerhet... hát izé... alám, csak éljem túl a mászókázást. Nagy nehezen, de végül sikerült felmásznunk, s betoppanni a szobába.
-Jahaaaj, végree!-sóhajtok fel, hogy életben maradtam. -Hűűű, de nagy szoba!-keltem ki magamból, s máris belefogtam a körülnézésbe. Mindent szépen végigkoslattam. Minden egyes kis kütyüt rendesen megvizsgáltam, s a szekrényen leledző képeket is alaposan megnéztem. Szó szerint körüljártam a szobát, mit sem törődve azzal, hogy ez most illetlenség e vagy sem... Amikor kellőképp tudtam mindent, eszembe jutott, hogy én még mindig a csurom vizes ruhámban feszítek, ami már kezdett rajtam lehűlni, így fázni is fáztam.
-Na, ha már itt kötöttem ki, jó lenne, ha adnál valami száraz gúnyát, ha nem okozok ezzel nagy gondot!-jelentettem ki, s vártam, hogy reagáljon valamit erre Hiro.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kazuki Hiro
Quincy
Quincy
avatar

Male
Gemini Rooster
Hozzászólások száma : 38
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Feb. 07.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Fotós
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Hiro lakása   Hétf. Május 04, 2009 3:16 am

Úgy tűnik, hogy valami bolondgombát ehettem reggelire, mert ma egyfolytában mosolygok. Most is épp ez történik, miközben a szobámat felderítő Candet figyelem. Egy hatalmas tüsszentéssel jövök rá, hogy bizony fázok és a fűtés sincs bekapcsolva. Nem kell sokat várnom, mert a lány is megjegyzi ugyan ezt.
- Na, ha már itt kötöttem ki, jó lenne, ha adnál valami száraz gúnyát, ha nem okozok ezzel nagy gondot! - szól, s várakozóan tekint rám. Gyorsan észbe kapok, hisz' biztos a vizes ruhák okozzák a lehűlést. Tőlem szokatlan gyorsasággal mászok el a szekrényemig és feltépem annak ajtaját.
- Bocsi, mindjárt adok valamit cuccot! - szólok, miközben elmerülök a ruháim között. Néhány másodperc keresés után sikerül találnom egy inget, ami talán jó lesz rá. Tovább kutatok valami alsó-féleség után. Sikerült találnom egy piros csipkés tangát, ami még talán az előző barátnőm után maradt itt. Vigyorogva fordulok felé, de inkább megállok a mozdulat közben. Biztos szerteszét vagdosna, szal' inkább visszahajítom az előbbi helyére. Nagy sokára sikerül találnom még egy bontatlan boxert, biztos jó lesz neki.
- Tessék! - adom át a ruhadarabokat, majd lazán leveszem a felsőmet és a sarokba hajítom. Már épp azon vagyok, hogy megszabadulok a nadrágtól is, amikor észreveszem Cande tekintetét. - Jah, hogy külön öltözünk? Hoplá...
Nem sok kedvem van hozzá, de azért felkapok vmi rongyot és kiszambázok a szobából. Visszapillantva még láthatom, hogy leveszi a felsőjét, de pont háttal áll nekem. >.< Bezárom az ajtót és a fürdőben gyorsan átöltözöm. Hajamat egy törölközővel megtörlöm, majd lerohanok a földszintre, hogy felcsavarjam a fűtést. A nap történésein gondolkodva lépdelek visszafelé, s benyitok abba a helyiségbe, ahol az előbb a lányt hagytam. Biztos sikerült már átöltöznie...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cande Jaegerjaques
Espada
Espada


Female
Hozzászólások száma : 118
Registration date : 2008. Nov. 14.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
16000/30000  (16000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Hiro lakása   Hétf. Május 04, 2009 4:22 am

- Bocsi, mindjárt adok valamit cuccot!-igyekezett a szekrényéhez, s kutakodni kezdett. Míg előkotorta a ruhadarabokat, csak csípőre tett kezekkel vártam, s a lábammal egy ütemet doboltam halkan.
- Tessék! -nyomta végül a kezembe a holmit, s már 'köszönömre állítanám a számat, mikor Hiro elkezdett előttem vetkőzni. Csak kikerekedett szemekkel meredtem előre, megmukkanni sem nagyon tudtam. Úgy tűnt, ezt az arckifejezésemből is le lehetett vágni.
- Jah, hogy külön öltözünk? Hoplá...-szedelődzködött össze, s elindult az ajtó felé. Egy kis gondolkodási idő után, mikor úgy véltem, hogy egymagam maradtam, nekilátok én is az öltözködésnek. ~Hm... nem semmi egy pacák... és milyen felsőteste van...-merengtem el, ahogy összegombolom magamon a vagy négy számmal nagyobb inget. Miközben teljes mértékben el vagyok foglalva magammal és a gondolataimmal, meghallottam, hoyg a hátam mögött nyitódik az ajtó, így gyorsan jobban összehúzom magamon a ruhát. ~Ó, anyám... úri kölyöknél kopogni sem szokás... -.-" -morgolódom magamban, ahogy megfordulok. Szinte azon voltam, hogy meg is említem ezt neki, de egy kisebb vállvonással hagyom inkább a fenébe...
-Hát, izé... kicsit nagy rám ez a cucc...-tűrtem fel az ing ujját -De azért köszike!-erőltetek egy mosolyt az arcomra. Mivel pillanatokig nem történt semmi említésre méltó, egy halk sóhajtás után odalépkedtem az ablakhoz, s kinéztem rajta.
-Hm, még mindig zuhog az eső...-jegyeztem meg halkan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kazuki Hiro
Quincy
Quincy
avatar

Male
Gemini Rooster
Hozzászólások száma : 38
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Feb. 07.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Fotós
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Hiro lakása   Hétf. Május 04, 2009 5:11 am

Belépve a szobába látom, hogy sajnos lemaradtam az öltözésről. Gyorsan végigmérem a lányt. Ahogy gondoltam is, az ing jóval nagyobb, mint a lány. Azonban, így is átsejlik a vékony anyagon melleinek finom domborulata. Nyálcsorgatva állok, miközben lazán a szekrény oldalának dőlök. Tekintetem elidőzik a nőiesen hosszú, s szép combjain, amelyek kilógnak a boxerból. Be kell vallanom, hogy valamit megmozdított bennem. A leggyönyörűbb nő, akivel eddig találkoztam...
~Mi a halál? o.O Kezdek megint nyálas lenni...~ - gondolom magamban. Eközben Cande az ablakhoz sétál, s kinéz rajta.
- Hm, még mindig zuhog az eső... - szól halkan. Ellököm magam a bútortól, s lassan mögé sétálok. Még nincs egy fél órája, hogy megismertem, de mégis úgy érzem, hogy évek óta ismerem. Hátulról átölel karcsú derekát, s közben arcomat még mindig vizes hajfürtjei közé fúrom. Jó érzéssel tölt el, hogy érzem: Itt van velem. Régen éreztem már ilyet... Sőt, talán soha életem során. Nők jöttek, nők mentek, de Ő valahogy más, mint a többiek. Itt nem arra célzok, hogy ő egy arrancar, hanem az érzéseimre az irányába.
- Nem szereted az esőt? - kérdezem csöndesen. Államat elgondolkodva a vállára helyezem, s immár ketten nézünk ki az ablakon. Az esőcseppek ütemesen kopognak a vastag üvegen. Így szolgáltatva valamiféle háttérzajt álldogáló kettősünknek.
- Valahogy én szeretem... Úgy gondolom, hogy elmossák a hibáimat, amiből valljuk be, elég sok van. Bár tudom hogy ez hülyeség.
Fejezem el végül mosolyogva. Finoman megemelem és az ágyhoz sétálok vele. Óvatosan, mintha porcelánból volna, teszem le az ágyra. A hátára fektetem, s lazán felé mászok. Talán túl messzire megyek, hisz' alig ismerem. Azonban nem bírok magammal. Szinte elveszek íriszében, majd egyre közelebb hajolok hozzá. Jobb kezemmel finoman arrébb seprem a haját, s ajkaimat az övére tapasztom. Ilyen gyengéden még nem csókoltam senkit. Van egy olyan érzésem, hogy ebben az egy csókban elmondtam mindent, amit érzek. De szar... Szóval ilyen a szerelem első látásra?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cande Jaegerjaques
Espada
Espada


Female
Hozzászólások száma : 118
Registration date : 2008. Nov. 14.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
16000/30000  (16000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Hiro lakása   Hétf. Május 04, 2009 6:08 am

- Nem szereted az esőt?-kérdezte, amire én csak megráztam a fejemet. Összebújva néztünk ki az ablakból, s hallgattuk az esőcseppek szorgos pattogását. - Valahogy én szeretem... Úgy gondolom, hogy elmossák a hibáimat, amiből valljuk be, elég sok van. Bár tudom hogy ez hülyeség.-továbbra sem szólaltam meg, csak egy kisebb mosolyt ejtettem meg. Egy pillanatnyi csöndesség után, hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Hiro felkap, és az ágyhoz araszol velem. Gyengéden lefektetett, s hamarosan ő is felém kúszott. Egyre közelebb hajolt hozzám, majd megcsókolt. Az elején még nem értettem, hogy miért is nem ellenkeztem... csak hagytam magam, hogy idáig sodródjak. Viszont ez a hosszú, édes csók rádöbbentett, hogy mit is érzek valójában... Lehunytam szemeimet, s viszonoztam. Nem mondtuk ki, de mindketten nagyon jól tudtuk, hogy vágyunk egymásra. Talán túl messzire mentünk, hiszen nemrég futottunk össze, de úgy éreztem, mélyen, legbelül a szívemben, hogy keresve se találtam volna tökéletesebb férfit magam mellé. Az indulatok lassan kezdtek elhatalmasodni, s már arra kaptam fel a tekintetemet, hogy erős szorításomból kimászva, kezével megpróbálja kigombolni a rajtam lévő inget. Szívem egyre gyorsabb kalapálásba kezdett, de nem ellenkeztem.
Az éj sötétjében, a Hold fénye sejtelmesen megvilágította a szobát... Az elhalkulni nem akaró eső végtelenjében egymásra talált két szív... Lassan, és vágyaktól telve egymásé lettünk...


// Be bee a kulisszatitkokat meg megtartjuk egymásnak... Razz XD \\
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kazuki Hiro
Quincy
Quincy
avatar

Male
Gemini Rooster
Hozzászólások száma : 38
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Feb. 07.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Fotós
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Hiro lakása   Szomb. Május 30, 2009 1:31 am

Másnap kissé kómásan kellek fel. A napsugarak erőszakosan törnek be a függöny széthúzott redői közt, s természetesen az én burámra világít mind.Nagy nehezen kinyitom a szemem és körbetekintek a szobámban. Igen, teljességgel biztosan állíthatom, hogy otthon ébredek. Ez azt jelenti, hogy tegnap nem voltam bulizni. Ekkor realizálódik bennem, hogy valami vagy épp valaki nyomja a mellkasom.
~Höh? o.O~ - gonolom nagyon értelmesen, miközben felemelem a takarót. egy csöppet meztelen vagyok és egy kék hajkorona tulajdonosa fekszik mellettem. Lassan visszatér az agyamba a vér, így jobban tudok gondolkodni. Candenak hívják és tegnap találkoztam vele... Azután meg...
- Oh! - szakad fel belőlem egy sóhaj, miután realizálódott bennem, hogy mit is csináltam az este. Hiba volt, hisz' ő egy arrancar, míg én egy Quincy vagyok. Bár, ha szeretem az ilyen apróság elhanyagolhatóak. De akkor se kellett volna rögtön az első alkalommal! S főleg nem ennyiszer!
Azonban lassan elvigyorodok és óvatosan kimászom az ágyból, hogy nehogy felébresszem ezt az angyalt. Gyorsan megkeresem a tegnap lehajított nadrágomat, majd a fürdő felé veszem az irányt. Miután bezárul a helyiség ajtaja, a göncöt a szennyesbe hajítom, s beállok a zuhany alá. Csupán tompán tapasztalom, hogy a hideg víz kissé csípi a mellkasom. Nem nagyon foglalkozom vele, mert már máskor is előfordult, hogy megsérültem a hollowok ellen folytatott harc során. Azonban mégis lepillantok, azután látom, hogy hosszú, véres karmolásnyom fut végig a mellkasomon. Néhány pillanatig szóhoz sem juttok, azután jóízűen felkacagok.
- A kis vadmacska! - suttogom magam elé, miközben tovább folytatom eddigi tevékenységemet. Egyre jobb kedvvel állok a víz alatt, s érzem, hogy végre van valakim, akit szerethetek. Ugyan voltak már ilyen egy-éjszakás kalandjaim, de úgy gondolom, hogy ez más lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Watanab Nayoko
8. Osztag
8. Osztag


Female
Hozzászólások száma : 21
Tartózkodási hely : 8. osztag | 10. osztag ~ valamelyik szülőm bőrkanapéján! **.**
Registration date : 2010. Aug. 17.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 13. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/10000  (5000/10000)

TémanyitásTárgy: Re: Hiro lakása   Szer. Dec. 01, 2010 12:43 am

[Folytatásshh- avagy hormontúltengő tinik vergődése]

El nem tudnám képzelni, hogy mi lenne velem akkor, ha Anyuka és/vagy Apuka nem lenne velem. Széles világomban kétségtelenül betölthetetlen űr keletkezne, és be sem tömhetné semmi sem. Mély levegőt véve csimpaszkodtam bele Hiro-kun pólójába, és botladoztam mellette. kétségtelen, ilyenkor már javában a fürdőkádban áztatom magam, és minden bűntudat nélkül pancsolom el az összes meleg vizet, csak hogy Apuka hideg vízben fürödjön. Persze nem veszekszik érte, csak egy-egy lányosabb sikollyal tudatja néha, hogy elfolyattam a használható vizet. amúgy nem értem, egy kidou, és máris hőforrásban ücsörögne... Most komolyan, csak nekem vannak ilyen ötleteim? o.O
Mahh, igazán űbercsodás pecója van Hiro-kunnak, bár csöppet sem hasonlít a stílusa az enyémhez: ami javarészt érthető is, hiszen ő egy tipikus agglegény, én meg unalmas perceimben madarakat és egyéb lényeket festek fel a falra, lapra, mikor mihez van kedvem. Szemcsillogva lépek beljebb az előszobába levéve cipellőmet, és mezítláb trappolok végig a helyen, majd fáradtan nyújtózva sikerül bedőlnöm a kanapéjára: ahová hamarosan kapok is társaságot! nem is akármilyet, igencsak aktívat. Kulcscsontom mint mindig, most is teljesen fedetlen, tökéletes célpontot nyújtva neki, ami nem rest kihasználni, s hamarosan lángoló képpel ehetem tudomásul, hogy le lettem támadva. Nem mintha nem tetszett volna a dolog, de nem akartam bekerülni a könnyűvérű nőcskék végtelen sorába, és kezdett bennem megjelenni a gyanú, mely szerint Őcsodássága nem mondott teljesen igazat azt illetően, meg hogy minden lánynak ezt a szöveget nyomatja, akit le akar fektetni. Persze nem értem a dolgot teljesen, de Apuka örökké morog azon, hogy ne dőljek be a szép szavaknak... Nem is lenne minek bedőlni, az ikreken kívül senki hímet nem enged a közelembe, s már azon is elgondolkozok, hogy van-e rajtuk egyáltalán még korombeli hím Seireteiben? Vajmi kevés esély van rá, mert egész valószínűnek tűnik, hogy Apuka elkapart mindenkit, aki csak rám mert nézni. Szülök... Rolling Eyes
- Pittyegek... pittyeg a táskám... - vontam el a fejem csodálkozva az övétől, és másztam el a kérdéses eszközig, majd kibányásztam a telefonom, amiről megállapíthattam, hogy a közelben bizony hollow van. előtört belőlem egy csodálatos "Moaaaahww" felszólalás, és élénken pattantam fel, kimászva a póttestből. Apuka meg Anyuka még nem engedett hollow közelébe, de most nincsenek itt! *.* Lelkesen trappoltam a valami elé, aztán céltudatosan, de azért remegő térdekkel vonultam neki a nagy valaminek, amit azért csak sikerült kinyírni, és még csak shikai sem kellett hozzá! Surprised Fú, de király vagyok, egy hiró, Apuka lánya*.* Magam tökéletes ügyességétől elámulva tipegtem vissza szégyenkezve Hiro-kunhoz belebújni a póttestembe, és egy szégyenlős tarkóvakarás után odakígyóztam a gitáromhoz.
- Anoo.... Bocsánat, hívott a kötelesség. Te tudsz gitározni? Játszol nekem valamit? *.* - ültem le elé valahova, és felé nyújtottam a tokot. Pocakom enyhe mocorgása jelezte, hogy itt lenne az ideje a pótvacsinak, ami esetemben három-négy teljes pizzát jelentett. Bár most szívesen ennék olyan sajtos pulykamellet is*.* Nem voltam rest odabújni egy kis dörgölőzéshez Hiro-kunhoz, és lázasan kezdtem el neki magyarázni, hogy milyen jó lesz, ha járhatok a Karakurai suliba, és hogy biztos több pajtásom lesz, mint otthon*.* Már csak azért is, mert végre nem tud mindenkit elkaparni a vérszemet kapott Apuka... Bár nem minden esetben hátrány ez, bevallhatom. Mégs ki emberlánya akar valami elvetemült perverzet a nyakába, aki nem Hiro-kun?! De ne is akarják Hiro-kunt, mert ő az enyém, legalábbis jelenleg nem tiltakozik ellene.
- Kérhetnék tőled valami kaját? Tudom hogy nem szép dolog, de kezdek megint éhes lenni.... - vezettem fel neki a problémámat már a sokadik csók után, és kénytelen voltam megállapítani azt is, hogy tényleg nem olyan nagy dolog ez... Surprised
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kazuki Hiro
Quincy
Quincy
avatar

Male
Gemini Rooster
Hozzászólások száma : 38
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Feb. 07.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Fotós
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Hiro lakása   Szer. Dec. 01, 2010 4:53 am

[Folytatásshh- avagy hormontúltengő tinik vergődése]

Remélem, nem vagyok túlságosan letámadó, habár a hamarosan kialakuló csókcsatából arra tudok következtetni, miszerint nem csak Nekem van ínyemre az idő efféle eltöltése. Részemről mehetnénk tovább is, ezért tenyeremet a térdére fektetem, s már haladnék feljebb, amikor hirtelen valami csipogás zavarja meg az idilli pillanatot. Gyilkos pillantás közepette keresem az átkozott tárgyat a szobában, feltett szándékom legalább húsz nyilat beleereszteni, ha megtalálom. Rövidesen kiderül, hogy nem az Én cuccom zavart meg, ám ez egyáltalán nem teszi kevésbé frusztrálóvá a helyzetet. Szerencsére a zaj hamar elhallgat, amint megnézi a szerkezetet, s már folytatnám tovább a megkezdett tevékenységem, amikor hirtelen kivágódik a póttestéből és elviharzik valamerre. Értetlen pillantásokkal kísérem eltűnő alakját, majd egy megrökönyödött sóhajtás kíséretében pillantok vissza a hátrahagyott bábura. Egy pillanatra beteg fantáziám feltámad, de egy lemondó legyintéssel elhessegetem. Mit sem ér a testi vágy, ha nincs mögötte tartalom. Kényszerű pihenőmnek hála nem tudok mást csinálni, mint magamban malmozva a mennyezetre meredni, miközben azon morfondírozok, hogy miért kell ennyire komolyan venni a halálisteni feladatokat. Részemről fel sem vettem volna a lidérc jelenlétét, biztos járőröznek a városban kimonosok, felesleges a gyengébb lényekkel likvidálásával rabolnom a drága időmet. Ennyire faképnél még egyetlen csaj se hagyott, legalábbis pofon csattanása nélkül. Valószínűleg vissza fog jönni, mert reményeim szerint nem csak a gigai tárolása miatt töltött el Velem egy kellemes délutánt. Legnagyobb megkönnyebbülésemre csak egy villámlátogatás erejéig hagyott magamra, hamarost visszatér az élet a cuccba, így immáron teljessé válik örömöm.
- Nem vagyok profi, de azért valamennyire értek a húrok pengetéséhez. – szólalok meg egy vigyor kíséretében, miközben átveszem a hangszert. – Még régen zeneórán tanultam meg gitáron játszani, ám mióta nem nagyon járok be a suliba, ez is abbamaradt. Hm, talán először valami egyszerűvel kezdem…
A behangolást követően egy szinte mindenki számára ismerős dallam lejátszásába kezdek, mely mű az első elsajátított számok között szerepel. Mindig is szerettem a maffiáról szóló filmeket, viszont ettől függetlenül egyszer sem fordult meg a fejemben, miszerint az alvilágban helyezkedjek el, s ott kamatoztassam képességeimet. Egy quincyvel sokkal könnyebb dolguk lenne, mondjuk egy betörésnél és biztos vagyok benne, hogy egyes társaim rákényszerülhettek ilyesmire, miután a shinigamik merő kedvességből kiirtották a fajunkat. Régi história, nem is tudom, miért jut mindig az eszemben, főleg egy igen kedves leányzó közelében. Az utolsó hangjegyek lepengetése után kérdő tekintettel nézek Nayo-chanra, kétségtelenül nem volt valami virtuóz szóló, de csak erre tellett. Nos, figyelmét hamar eltereli az éhség, amely feneketlen gyomorra utal. Természetesen az ösztönző csókok nélkül is kiszolgáltam volna, ám így sokkal édesebb a fáradtság, ami ezzel jár. A gitárt oldalra téve veszem ismét birtokba ajkait, azután pedig kézen ragadom, s a konyha irányába vezetem. Főzni nem tudok, tudományom kimerül a különböző előre elkészített ételek megmikrózásában. Ennek megfelelően rengeteg különböző ízesítésű és fajtájú pizza kapott helyet a fagyóban, amik közül kedvére válogathat. Miután kiválasztotta a Neki tetszőt, laza mozdulattal bevágom a szerkezetbe, majd beállítom a kellő hőfokot és időt. Küldetésem elvégzése után átkarolom Nayoko derekát, s közelebb vonom magamhoz.
- No, kellemesen telt az első napja a világunkban, Shinigami-san? – viccelődve adok egy puszit a homlokára, mialatt nem túl kényelmesen a konyhapultnak dőlök. A kanapé sem épp egy vágyálom, a lehető legkényelmesebb bútor a házban a franciaágyam, ami nem olyan meglepő, ismerve előéletemet. Ellenben Nayo-chan nem olyan lánynak tűnik, akit egyszerűen el tudnék csábítani, érte meg kell dolgozni rendesen. Valamiért ezzel nincs bajom, amúgy is régen udvaroltam már, s a nem túl régen történt csalódás miatt kissé visszafogottabbá is váltam. Ezen kijelentés tudatában bele lehet gondolni, hogy milyen is voltam azelőtt, még fénykoromban. Akkor talán már nem a konyhában, hanem egészen máshol és egészen más helyzetben lennénk. szemöldökrángatás
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Watanab Nayoko
8. Osztag
8. Osztag


Female
Hozzászólások száma : 21
Tartózkodási hely : 8. osztag | 10. osztag ~ valamelyik szülőm bőrkanapéján! **.**
Registration date : 2010. Aug. 17.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 13. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/10000  (5000/10000)

TémanyitásTárgy: Re: Hiro lakása   Szomb. Dec. 04, 2010 11:48 pm

[Folytatásshh- avagy hormontúltengő tinik vergődése]

Komolyan, mintha valami genetikai csoda lennék Surprised Legalábbis kezdem magam így érezni, mert Hiro-kun annyira rám tud néha csodálkozni. Surprised Nem mintha olyan hegyet rengető hosszúságú ideje ismernénk egymást, köbö reggel tíz óta tart az ismerettség, és ahhoz képest igencsak megtaéltosodtunk. Bár biztos mindenki így csinálja, nekem nincs sok tapasztalatom ilyen téren... már csak azért sem, mert anyuka és apuka nem szereti, ha hozzám nyúlnak. Beszélnek néha valami korhatáros társasjátékról is, amit száz éves koromig nem játszhatok... de mi az a korhatár? Fogalmam sincs miféle társasjátékról beszélnek, de biztos nagyon csúnya és tiltott dolog lehet, ami nagyon veszélyes, és csak védőruhában lehet játszani, nehogy valami fertőzést vagy sérülést kapjon az ember. Meg biztos nagyon fáj is! Nem lehet más magyarázat, biztos ezért nem akarják, hogy én is játsszam. Mondjuk biztos túlélném, csak hát... még eleget kell tenni a szülői parancsnak, mert különben nem kapok epertortát szülinapomra. T.T Utálom, amikor zsarolnak, és tudnak zsarolni, mert ők öregek, én nem, és ők tapasztaltak, én meg nem. De várjanak csak, egy nap vissza fogják kapni. >.> Illetve Apuka, mert ő olyan izé tud lenni >.>
Hamarosan egy világító valami előtt találom magam, bár ezzel még nem tudok mit kezdeni, még csak tanulmányozni se tudom, mert Hiro-kun magához ölelve tart igencsak tetsző fogságban. Szemcsillogva bújtam hozzá, amúgy is szerettem ölelgetni embereket, órákon át tudnék néha egy-gy ölelésben állni, annyira feldobó, és ösztönző és csodálatos*.*
- Nagyon! Köszi a körbevezetést... nem volt túl leterhelő?- pislogtam fel rá aggódva, aztán rémülten rándultam össze, és bújtam be mögé -ami lehetetlennek tűnt, tekintve, hogy ő dőlt neki a kanapénak... és remegő lábakkal pislogtam a morgó kütyüre. Meg akar ölni, biztos, mert nem akarhat mást, mert folyamatosan, monotonon morog rám! Ijedten léptem felé, és böktem meg, de nem robbantotta rám a benn készülő pizzát, hanem morgott tovább. szájtátva, értetlenül pislogva néztem, ahogy forog benne a kaja, és olvad, é sül... soha életemben nem láttam még ilyet, azt se tudtam, hogy így készül a pizza. Sőt, a többi kajáról sincs fogalmam, mert amit néha főzök, az elől apuka zöldült arccal menekül ki a hálóba, vagy fürdőbe... Nehéz egy hiró lányának enni, főképp, ha az a hiró képes nyavalyogni két teljes órán át egyetlen csokiért, míg el nem mászok neki érte... komolyan, nélkülem megállna otthon az élet. Surprised
A pizzát Hiro-kun hihetetlen hozzáértéssel helyezi tányérra, és valami mennyei illatok szállna a levegőben, szóval csöppet sem csodálom, hogy szinte nyálcsorgatva helyezem el magam a tányér mellett, és kezdem el falatozni a saját adagomat. Amúgy se nagyon ismerek még jobb időtöltést az evésnél, és legalább míg eszünk, nem kínos a csönd, ami köztünk feltámad! Lelkesen falatoztam hát, hogy a dolog befejeztével csöppet elégedetten nyújtózzak egy hatalmasat, és ábrándozhattam el arról, hogy milyen ügyesen gitározott nekem Hiro-kun. Bár szívem szerint nem a Keresztapát hallgattam volna meg, így is olvadozva pislogtam Rá, és félő volt, teljesen el fogok varázsolódni, amit amúgy nem nagyon értek... De mindegy, ráérek otthon foglalkozni ilyen problémákkal, nem?
- Nézhetünk valami filmet? Vagy ha gondolod, mehetek hazafelé, mert lassan ott lesz az idő...- Kezdek el pislogni egy falióra felé, és bár nem tetszik az ötlet, tényleg kénytelen vagyok eljátszani a hazavonulás gondolatával: mégsem lenne szerencsés itt ragadni, hogyan tudnám utána megmagyarázni otthon? Meg mi történne itt? Lángba borult képpel hessegetem el az esetleges lehetőséget, reklámokból értesültem már róla, hogy mi zajlik ellenkező neműek között, legalábbis van róla halovány sejtésem. De biztos csúnya lenne azonnal azt csinálni, meg nem is akarom, hogy valami olcsó cédának nézzenek a végén. Surprised Tanácstalanul toporogva néztem fel Hiro-kunra, vártam, hogy megmondja mi legyen esténk további részében. Alig vártam már, hogy elregéljem otthon a napomat, és meséljek róla, hogy milyen szép a város, és hogy ide akarok járni az iskolába tanulni. *.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kazuki Hiro
Quincy
Quincy
avatar

Male
Gemini Rooster
Hozzászólások száma : 38
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Feb. 07.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Fotós
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Hiro lakása   Hétf. Dec. 06, 2010 3:29 am

[Folytatásshh- avagy hormontúltengő tinik vergődése]

Nem tudván visszafojtani jókedvemet, vigyorogva tekintek le Nayo-chanra, aki látszólag most találkozik először mikrohullámú sütővel. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy a halálistenek miképp tudnak ilyen hollow-kereső kütyüket létrehozni, amikor még olyan egyszerű dolgokra is képesek rácsodálkozni, mint egy melegítésre szolgáló szerkezet. Igazából jómagam is csak nagyvonalakban lennék képes elmagyarázni a dolog működési elvét, ám legalább nem ugráltam rémületemben, amikor először használtam. A csipogás azonban azt jelzi számomra, miszerint lejárt a csomagoláson megadott idő, ennek köszönhetően már fogyasztásra alkalmas a cucc. Sziszegve dobom rá a szekrényből elővarázsolt tányérra, ez a szemét megégette a kezem, ám erős férfi módjára tűrnöm kell a gyűrődést, majd pityergek akkor, ha senki sem lát. Egykedvűen rágódok egy szeleten, miközben gondolataimban megfogalmazódik egy következtetés, mely szerint a pizzériában ezerszer jobbat csinálna, de persze azt nem is fagyasztják le, hogy akár hónapokig is elálljon a fagyasztóban. Néha-néha eltöprengek rajta, miszerint érdemes lenne felvenni valami bejárónőt, mivel pénzem az van dögivel, ettől függetlenül még se kerül naponta főtt étel az asztalra, csak akkor, ha rendelek valamit. Véleményem szerint negyven éves koromra olyan érszűkületem lesz a sok gyorséttermi kajától, hogy még egy fehérvérsejt se lenne képes azon keresztül közlekedni. A korai halál rémképet elhessegetve próbálok visszatérni a jelenbe, majd gyors fejrázással adom a lány tudtára egyet nem értésemet. Egyáltalán nem volt fáradtság egész nap kísérgetni, kinézete és közvetlen stílusa mindenért kárpótol. Az ötlet felvetése nem rossz, s magamban somolyogva meg is jegyzem, hogy kezd az egésznek olyan feelingje lenni, mintha már hónapok óta egy párt alkotnánk. Nos, akár még ez is megtörténhet.
- Veszélyes ilyenkor az utcán járkálni, Nekem elhiheted! – szólalok meg egy kegyes hazugsággal, ámbátor biztos nem néhány utcai vagány fog megállítani egy shinigamit, de ezt jobbnak látom elhallgatni. – Unalmas napjaimban szeretek filmeket nézni, szóval egy egész szép kis gyűjteményem van ilyen téren. Menj előre nyugodtan és válogass kedvedre, bármit választhatsz, Rád bízom a döntést. Egy másodperc, utána megyek Én is, addig érezd otthon magad.
Egy alig látható villanás kíséretében lépek a lépcsőhöz, aztán lábaimat gyorsan kapkodva az emeletre kormányzom magam. Úgy döntök, valami kényelmesebbet kellene felvenni, mert farmerban fetrengni a kanapáén nem épp a legjobb időtöltés. Ennek megfelelően, rövid időn belül már egy pólóban, valamint egy szabadidőnadrágban feszítek, amiben általában futni járok reggelente, mert szerény személyem ilyen egészséges életet él a szívrohasztó kaják ellenére is. A lépcsőfordulóban majdnem sikerül hasra vágódnom a nagy sietségben, azonban szerencsés módon mégis épségben úszom meg a váratlan eseményt. Saját királyságomon csodálkozva túrok bele szürke loboncomba, ezt követően tekintetemmel Nayo-chant keresem. Hamarosan meg is találom, amint egy hátrébb lévő DVD-t próbál elérni nagy elánnal. Tátott szájjal méregetem a méregetni valót, de így figyelmem megoszlik és néhány pillanat múlva máris a padlón kötök ki, mivel nem túl meglepő módon átesek az egyik kihúzott széken. A hangos csattanással járó landolást már képtelenség lenne letagadni, viszont gyors felpattanásommal, valamint halk fütyörészésemmel próbálom menteni a menthetőt. Hátat fordítva a nappalinak, ismét a konyha felé veszem az irányt, mialatt fájdalmas grimasszal az arcomon dörzsölöm bevágott könyököm. A mozizáshoz pattogatott kukorica is dukál, ez így járja. Kissé elcsodálkozva kell rájönnöm, hogy a mai napon már egyszer ettünk ilyeneket, csak a vattacukor hiányzik még. Sajnálatos módon az hiánycikk is marad, mert egyelőre még nem szereztem be olyan tornádógépet vagy mi a rákot. Pár perc elteltével ismét felhangzik a pittyegés, így szerzeményemmel levágódok a heverőre, miközben a rágcsálnivalót a dohányzóasztalra helyezem. A közeli fotelból egy vékony pokróc is előkerül, amelyet a hátunkra szándékozok borítani, mivel mostanra eléggé lehűlt a levegő.
- Helyezd magad kényelembe, aztán pedig mehet a menet! – szavaim nem véletlenül félreérthetőek, ám nem fogok csinálni semmit, ha Ő nem szeretné. Kényelmes elfekvésemet követően megütögetem a bútordarabot magam mellett, könnyedén elférünk rajta ketten is. Miután mindketten elfoglaltuk a helyünket, kettőt tapsolok, aminek hála jótékony sötétség borul a szobára, az egyetlen fényforrást csak a televízió adja.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Watanab Nayoko
8. Osztag
8. Osztag


Female
Hozzászólások száma : 21
Tartózkodási hely : 8. osztag | 10. osztag ~ valamelyik szülőm bőrkanapéján! **.**
Registration date : 2010. Aug. 17.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 13. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/10000  (5000/10000)

TémanyitásTárgy: Re: Hiro lakása   Szer. Dec. 08, 2010 9:36 pm

[Folytatásshh- avagy hormontúltengő tinik vergődése]

Sajnálatos módon képes vagyok egy rémült nyúllá változni, amint találkozok valami ismeretlennel... persze rövid időn belül felülemelkedek a dolgon, de akkor is elég gáz, hogy képtelen vagyok bátor hirónövendékként nézzek szembe a dolgokkal... Mondjuk túlságosan is elbűvölő vagyok ahhoz, hogy foglalkozzak mindennel, nekem arra kell gyúrni, hogy minél elragadóbb és ártatlanabb legyek. >.< Pont emiatt nem hagyott ott Hiro-kun is engem mikor felborultam előtte, biztos csak emiatt...
Értetlenül igyekeztem felérni a feladathoz, hogy elérjem a kiválasztott lemezt, de be kellett látnom, szinte lehetetlen a feladat. Sajnos nem vagyok gumiból, és nem tudok nyúlni, így egy lemondó sóhajjal ugrottam egy utolsót, hogy aztán csodálkozó sóhajjal kaparintsam bele kezeimbe a korongot rejtő csomagot, és tipegjek oda a földön heverő Hiro-kunhoz. Az előbb, mintha hallottam volna valami kósza hangot, ami kísértetiesen emlékeztetett egy kisebb baleset hangjára, és a felborult székre pillantva sikeresen átlátom a helyzetet. A széket felállítva nyomom Hiro-kun kezébe a dvd-t, hogy aztán lekuporodjak a kiválasztott helyemre. Persze szívesen helyezkedtem volna valami otthonosabb testhelyzetbe is, de a szoknya...:/ Mondjuk amit mutathatnék vele, azt már látta, szóval akár szét is folyhatnék; csak hát akkor mit gondolna rólam? :/ Így hát nyugodtan helyezkedtem el a heverőn, és veszek pár szemet a rágcsálnivalóból. Nem voltam odáig érte, ettem már finomabbat is: ez teljességgel száraz volt, és olyan, mintha valami kartont rágnék nagy elánnal. Az egyetlen pozitívum benne csak az íze volt, s az átható sajtszag, amitől megint elkezdett csorogni a nyálam. Hiába, az eper után a sajt a világ legjobb dolga.*.* Voltam olyan bátor közelebb curikkolni Hiro-kunhoz, és nekibújva kezdtem el figyelni a képernyőn kibontakozó történetet. Kezdődött azzal, hogy egy vérfarkast kergetnek nagy elánnal, ami meg kinyírja a csaj bátyját. Tök sablonosnak tűnik így elsőre ez a Van Helsing, mondjuk, még mindig jobb, mint amit a moziban kezdtünk el nézni. Anyuka meg Apuka valamiért nem túlzottan van odáig az ötletért, ha az egyszem lányuk véres horrort néz otthon a tv-ben, amit a 12- osztagtól hisztizett ki. Mondjuk, mertek volna nekem ellentmondani Surprised Rájuk uszítottam volna a kedves szülőket.>.>
A taps hatására beborít minket a sötét, és a popcornt se nagyon találom már meg, hiszen szürkületi vakságban szenvedek, és csak hosszas tapogatózás után jutok el odáig, hogy egy újabb maréknyi nassolni valót tudjak be a magaménak. Csodálkozva figyelem a filmet, végülis nem minden nap látja az ember szárnyalni a vámpírasszonyokat! Újabb tulajdonságot írok be a listámra, amit még meg kell tanulnom: biztos lehet nekem is olyan angyalszárnyam, mint ami Apukának van; ha ő meg tudta tanulni, akkor én is, és kész!>.< Elhatározva bólintok egyet, mintha ezzel máris a magaménak tudhatnám a kívánt technikát, és ráhajtom fejemet kedvenc emberem vállára. Ismerve Apuka rasszizmusát, erősen cenzúrázva kell neki előadnom a mai napomat, hiszen otthon is szidja eleget a halandókat. Nem értem mi a baja velük, úgy tudom, a shinigamik 80%-a az volt régen, és olyan kedvesek tudnak lenni! *.* Bár biztosan Hiro-kun köztük a legelbűvölőbb, mert tök ismeretlenül is kedves volt velem, meg beengedett az otthonába melegedni.*.* Hirtelen elöntött jókedvemet kénytelen vagyok valamivel levezetni, így ádáz támadást indítok az akadályok ellen, hogy végül sikeresen öleljem át, és így már inkább rajta ülök, mint a heverőn. Aggódva kérdezem meg, nem vagyok-e túlságosan túlsúlyos, bár nem vagyok valami könnyen hízó típus, de ha nehéznek talál, arrébb mászok én gyorsan. Persze kezdtem a helyzetet élvezni, és ehhez még az az érzet is társult, hogy mindez teljesen új volt. Persze régen Apukát meg Anyukát is ölelgettem, de nem éreztem közben így... és azt hiszem, az lenne a nagyon furcsa, ha így éreztem volna. Halovány mosollyal kaparásztam újabb adag kukorica után, és halk sóhajjal adtam a világ tudtára, hogy kezd kissé érdektelenné válni a sok vámpír szaladgálása. Bár mondjuk most legalább van valami céljuk is, nem csak céltalanul harapnak mindenkit nyakon. Apróbb ásításomat sikertelenül akarom elfojtani és biztos voltam benne, hogy rövid időn belül el fogok aludni, tekintve, hogy otthon semmit sem tudok csinálni, és ilyenkor már ég pizsamában fetrengek az ágyban.
- Majd lenne kedved a mai napot megismételni valamikor? Az iskolához még mindig nem találok el, és majd be kellene iratkoznom... utána biztos kevesebbet lógok majd a nyakadban, ha sikerül összehaverodni az osztálytársakkal...- motyogtam neki félálomban, aztán feljebb húztam magamon a takaróvá kinevezett plédet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kazuki Hiro
Quincy
Quincy
avatar

Male
Gemini Rooster
Hozzászólások száma : 38
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Feb. 07.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Fotós
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Hiro lakása   Csüt. Dec. 09, 2010 6:52 am

[Folytatásshh- avagy hormontúltengő tinik vergődése]

A filmválasztás jó, magam is kedvelem ezt a művet, leginkább a számítógépes effektek fogtak meg benne, nem is annyira a történések, bár szó se róla, azok is megütik a kellő szintet. Ilyen királyul ábrázolt vérfarkast nem sok helyen lehet látni, a legtöbb inkább hasonlít valami túltenyésztett korcs terrierre. Bármit sokadjára megnézve már unalmassá válik, így vagyok ezzel Én is, ezért sem róhatóak fel Nekem hatalmas ásításaim, amivel az izgalmas tartott jeleneteket köszöntöm. A popcornhoz való hozzáférés nehezebb, mint először gondoltam, de ettől függetlenül megoldom a problémát, hiszen erről vagyok híres. Lassan kezdek lemenni alfába, amikor végre valahára valami akció is történik. Nem, nem a televízióban, hanem itt a nappaliban. Kissé meglepődötten pillantok fel a mesterséges fény által megvilágított sziluettre, majd ezt követően mindent eltakar a haj, azonban ezt nem bánom különösebben. Kellemes a póz, amit felvettünk, szóval gyengéden futtatom végig ujjaimat gerince vonalán, ez általában be szokott jönni, a simogatástól beindulnak a csajok. Az egyre lassuló szuszogásból viszont arra kell következtetnem, hogy itt minden lesz, csak kamaty nem. Egy csalódott szusszanás kíséretében kezdek el játszadozni a sötétben az egyik kóbor hajtincsével, Van Helsingre már fél szemmel se figyelek oda. Kérdésére igenlő választ adok, ámbátor egyszerűen nem fér a fejembe, miszerint miért érzi egyfolytában azt, hogy nyűg lenne a nyakamon. Biztos a neveltetésében lehet a hiba, az apja biztosan egy vén zsarnokoskodó, ami nem is csoda, hisz’ a shinigamikat vezeti, amely banda kétségtelenül idióták gyülekezete. Ezen kijelentés alól persze kivételt képez Nayo-chan, de Ő ugye más tekintetben is az átlag fölé emelkedik, ráadásul így is nagy szónak számít a tény, mely szerint le tudtam győzni a fajával szemben felállított előítéleteimet.
- Ugyan, nagyon elszomorítanál, ha kevesebbet lógnál a nyakamon, habár a Te megfogalmazásodban ez úgy jön le, mintha az olyan rossz dolog lenne. – susogom a lánynak halkan, holott az is lehet, hogy már rég álomba szenderült. Az igazat megvallva nincs túl késő, alig múlt kilenc óra, általában ilyenkor még vagy az utcákon járkálok, vagy épp hollowokra lövöldözöm nagy elánnal. Az este egyértelműen itt ért véget, ezen már nem is tudok változtatni, mivel partnerem túlságosan lefáradt az egész napos erőltetett menetelés miatt. Tőlem valószínűtlenül lágy mosollyal nyalábolom össze a lányt, azután karjaimban viszem fel a szobámba. Miután kellőképpen betakargattam, még nyomok egy puszit az arcára, azután éjjeliszekrények fiókjából előszedem feketén csillogó iPodomat. Néhány perc elteltével már szokásos quincy-uniformisomban szobrozok a nappaliban, s egy nemtörődöm mozdulattal kapcsolom ki a még mindig zúgó tévét. Jó lenne ma pihenni egy kicsit, azonban Nayoko kis magánakciója felkeltette a környéken lézengő lidércek figyelmét, társuk halála pedig csak arra sarkalja Őket, hogy még inkább elfogyasszák azt, aki képes volt felülkerekedni egyikükön. Eme gondolatfüzér undorral keveredő megvetést csal arcomra, mialatt elindítom a zenelejátszón a direkt ilyen alkalmakra összeválogatott számokat. Jobb úgy vadászni, ha közben dübörög az ember fülében valami jóféle nóta, igaz-e? Ennek megfelelően monumentális lelkesedéssel vágódok ki a főbejáraton, aztán már egy szemvillanásnyi idő alatt a közeli épület tetején termek. Egy pillanatra elcsendesítem szaporán dobogó szívem, majd érzékeimet kiterjesztve kezdek kutatni a prédák után. Rövidesen fel is fedezem azokat, északi irányban vannak, a park közelében. Számomra érthetetlen okokból kedvelik azt a helyet, holott véleményem szerint a temetők közelében több elfogyasztható lélek flangál, ám szerény személyemtől biztos nem fognak tippeket kapni a legjobb önkiszolgáló büféket illetően. Sőt, abban is kételkedem, miszerint a felfedezett kolóniából akár egy is megéri a reggelt...
Igazam volt. Kicsit ugyan tovább tartott, mint gondoltam, azonban az eredmény ugyanaz. Síri csendben próbálok fellopózni az emeletre, ami folytonos fájdalmas nyögéseimnek köszönhetően eléggé nehézkes. Az egyik mocsok szívósabb volt, mint gondoltam, figyelmetlenségemnek pedig egy szép, széles karmolásnyom lett az eredménye a vállamon. Nem egyszer fordult már elő ilyesmi, magamnak is le tudom kezelni, csupán némi nehézségbe fog kerülni megfelelően lekötözni egyedül. Jelenleg egy szakadt hajléktalan is jobban néz ki Nálam, ezt a tükörbe pillantva tudom levonni következtetés gyanánt. Harcban az ember nemigen figyel olyan apróságokra, mint például a ruhájának állapota, ez Rajtam is meglátszik. Némi szenvedés árán tudom csak lefejteni magamról felsőmet, ami egy az egyben repül is a szemetesbe. Rendesen összebambáskodtam ezt a mai napot, nem vágyok többre egy kis fájdalomcsillapítónál, valamint egy forró fürdőnél. Reményeim szerint nem ébresztettem fel vendégemet, mert az egy csomó kellemetlen kérdést szülne és talán nem is jönne el többet az Emberek világába, ha látja milyen veszélyek is leselkednek itt a polgárokra. Mondjuk, az igazat megvallva a lakosok 90%-a nem is látja a hollowokat, akik meg igen, azok is messze elkerülik Őket. Persze vannak olyan gyagyások is, mint jómagam, kik direkt keresik Hueco Mundo férgeit. Nos, azt hiszem meg is érdemlem, amit kaptam óvatlanságomért.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Watanab Nayoko
8. Osztag
8. Osztag


Female
Hozzászólások száma : 21
Tartózkodási hely : 8. osztag | 10. osztag ~ valamelyik szülőm bőrkanapéján! **.**
Registration date : 2010. Aug. 17.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 13. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/10000  (5000/10000)

TémanyitásTárgy: Re: Hiro lakása   Csüt. Dec. 09, 2010 8:45 am

[Folytatásshh- avagy hormontúltengő tinik vergődése]

Homlokom halk koppanással landolna a falon, ha nem állná útját Hiro-kun kemény válla, ami jó illatot és meleget sugározva csábít tovább saját kis álomvilágom felé. Kétségtelen, a korai elalvás lényem egyik legnegatívabb része, s dühösen ráncoltam volna orrom, ha sikerült volna rájönnöm, ébren maradásomhoz elég lett volna pár korty kávé. Míg másra a fekete, büdös és keserű toxin semmilyen hatással nincs, belőlem képes egy hiperaktív, pörgés szinte leállíthatatlan tornádót kreálni, ami sosem áll le. Legalábbis addig nem, míg nem adnak neki valami kivételesen jó elfoglaltságot, ami leköti... Ilyen a tortaevés, zenehallgatás, vagy most már talán Hiro-kun! nem gondoltam volna, hogy sikerül egy ilyen kivételesen szuper pajtást találnom, mint ő. Mondjuk kizárt, hogy bárki képes lenne ellenállni a belőlem áradó tömény édességnek, meg ártatlanságnak, meg stuffnak! S miért lennék másmilyen, amikor minden tökéletes az életemben egyetlen apró dolgot kivéve? Elégedetten ténfereghetek a kis rózsaszín álomvilágomban, úgysem számít semmit sem, hiszen mindenki újra és újra visszahelyez rózsaszín kastélyomba, amint kilépnék onnan. A mai nap az egyetlen olyan nap volt életemben, amikor vigyázó, óvó tekintetek nélkül kószálhattam kedvemre, életem első hollowját is kinyírtam- nem is volt annyira bonyolult, mint amilyennek hittem-, és szert tehettem teljesen új élményekre! Addig fogok otthon könyörögni és sértődni, -értendően tökéletesen kihasználom a "korombeli" tinik fegyverét, a hisztit-, míg meg nem engedik hogy ide orientálódva éljem életem, és megtapasztalva a világ kúl dolgait olyan űberszuperrá váljak, mint amilyen Apuka! Nem mintha bánnám, hogy tegnapig még egy tömény cukiság voltam, na de csak kell fejlődni! Halvány mosollyal nyugtáztam a jóéjtpuszit, és pár pillanatig sikerült belekapaszkodnom a Hiro-kunból áradó illatba, aztán menthetetlenül belesüllyedtem az álomvilágba, ami tárt karokkal várt- még birkákat sem kellett számolnom!
Nem tudom, mikor aludtam el, de tény, hogy hajnalra járt az idő, amikor felébredtem. Értetlenül kerestem magam mellett a plüssömet, az emberméretű, rózsaszín békát, majd döbbenten meredtem pár pillanatig a sötétben vörösen világító számjegyekre. Egész szépet aludtam, s a torkomat fojtogató érzéssel küzdve húztam le magamról a takarót. Pár percnyi rettegés után eszembe jutott, hogy hol vagyok, és kinél, így boldogan ugrottam ki az ágyból, és estem hasra a saját lábamban. Összefüggéstelen szavakat motyogva tápászkodtam fel, és csöppet kócosan indultam el megkeresni Hiro-kunt. A fényforrást követve el is jutottam a fürdőszobába, ahol egy-két vércsepp után szembetaláltam magam a vérző vállú quincyvel, és szám eltátva igyekeztem földolgozni a látványt. Nem kellett nagyon megerőltetni magam hozzá hogy rájöjjek, merre járt, így egy félig-meddig elfojtott ásítást követően nyújtóztam egyet, és felé tipegve vizsgálgattam ruhamentes felsőtestét.
- Hiro-kuuun, a hollowok ártalmasak az egészségedre; máskor inkább hagyd őket rám, jó? - nyomtam egy puszit az arcára, és kezénél fogva kezdtem el húzni magam után, valami mentőláda után kutatva. Minden valamire való házban van ilyen, és nem kellett csalódnom Benne sem: hamarosan szemöldök ráncolva összpontosíthattam a láda felnyitására, majd diadalittas sikkantással emeltem a magasba a steril mullapokat és gyors-kötöző pólyákat meg gézpólyákat... Beteges dolog volt tőlem, hogy szerettem ilyesmikkel bíbelődni, nagyon jól tudom; de na, minden embernek van valami heppje. Nekem ez az >.< Elég sok időt lógtam Chiyo-channál, jó időtöltés volt a különféle dolgok ellesése, meg a gyakorlás, szóval igencsak profi módon értek a kötözéshez. Így széles mosollyal borítottam bele Hiro-kun sebébe a Betadinet, aztán le is fedtem gyorsan. Pár perc múlva már ragtapasszal fejeztem be a műveletet, és a szutykosnak ítélt dolgokat kidobtam az első kukába, amit megláttam.
- Csinálok neked fürdővizet, jó? *.* Meg főzök teát, aztán hagylak aludni.- öleltem meg úgy, hogy ne érjek hozzá a művemhez. Nem voltam rest lopni tőle gyorsan egy csókot, aztán engedtem neki jó sok vizet, majd kómásan pislogva kimásztam a konyhába, hogy végrehajtsam a nagy műveletet, amire vállalkoztam. Konyhai szakértelmemet drága anyukámtól örököltem, szóval nem sok jóra lehetett tőlem számítani. De hát csak meg tudok főzni egy szimpla teát!
Saját állításomat sikerült öt percen belül megcáfolnom: magamra borítottam a fél szekrényt, és elárvulva igyekeztem kikúszni az edényhalom alól. Egy lazac is megirigyelhette volna a vergődésem, amit végül természetesen siker koronázott. Jó tíz perc múlva már a csészékbe dobáltam a teafüveket, és a cukrot az asztalra pakolva kezdtem el közlekedni az esetlegesen bekövetkező balesetektől remegő térddel, kezemben a forró vizet rejtő kancsóval. Hiába, a megtestesült kétballáb vagyok, egy sík felületen is rekord úgy végigmennem, hogy ne essek pofára; régebben bizony gyakran előfordult velem ám ez. Azt hittem, hogy már rég kinőttem ezt, de kezd úgy tűnni, hogy nem. Mélyet sóhajtva húztam magamra a filmezés közben magunkra szervált plédet, és erőteljesen fészpalmoltam: itt gyorsabban telik az idő, mint amott... vagy valami ilyesmi, szóval még nagyon sok időm van itt, míg kimerítem az "egy nap" fogalmát. Akciómmal azonban sikerült tökélyre vinnem bénaságomat: az ölembe borítottam a magam elé pakolt teát, amit fájdalmas sikkantással adtam az üresnek hitt helység tudtára, hogy megint ügyes voltam. Lemondó sóhajjal álltam fel szemügyre venni a magam okozta kárt: topomon hatalmas folt rondálkodott. Kissé hűvös volt már kedvenc quincym lakásában, és a vizes cuccomnak hála vacogva kezdtem el várni hős megmentőm felbukkanását, hogy kunyerálhassak tőle valami ingfélét, míg megszárad a ruhám. Felbukkanását ezerwattos szemfelcsillanás és mosolyom kíséri, legszívesebben a nyakába ugrottam volna, de kénytelen voltam tekintettel lenni a hős aktivitása nyomán beszerzett sérülésre, szóval csendben mosolyogva kavargattam a teám maradékát, ami a csészém aljában maradt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kazuki Hiro
Quincy
Quincy
avatar

Male
Gemini Rooster
Hozzászólások száma : 38
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Feb. 07.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Fotós
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Hiro lakása   Kedd Dec. 21, 2010 4:16 am

[Folytatásshh- avagy hormontúltengő tinik vergődése]

Tudtam, nem voltam eléggé elővigyázatos, amikor bejöttem a fürdőbe. A lépések zaját már messziről hallom, azonban elbújni nemigen lenne értelme, s nincs is hova. Így valószínűleg szembe kell találnom magam a lány sápítozásával, aminek igazából nem örülnék túlságosan, eléggé fáradt és morcos lettem mostanra, szóval csak szeretnék bezuhanni az ágyamba, aztán szunyálni reggelig. Kifejezéstelen vonásokkal pillantok a belépő, igencsak kócos lánykára, kinek kinézete mégiscsak egy halovány mosolyt csal ajkaimra. Íriszeiben egy pillanatig a meglepődöttséget látom, ám ezt követő szavaitól majdnem dobok egy hátast. Semmi aggódás vagy jajveszékelés, egyszerűen csak kijelenti, miszerint hagyjam Rá a hollowok irtását, mert az Nekem káros az egészségemre. Hirtelen elfut a pulykaméreg, megszólalni se tudok néhány másodpercig, azonban a puha tenyerek érintése a hátamon rögtön elfelejteti Velem az indulatot. Ilyesmire nem kérhet meg, egyszerűen kötelességemnek érzem a lidércek elpusztítását, hiszen egy a fajtájukból ölte meg a családom nagy részét. Ettől függetlenül most mégis csendesen tűröm a szakképzett ellátást, egyedül kétségtelenül nem tudtam volna ilyen szinten ellátni magam, bár már megszoktam a sérüléseket, szóval nem lett volna annyira nagy dolog. A fürdővíz említésére csak egy bólintással reagálok, szavakkal nem is igen tudnék, mivel rögtön birtokba is veszi azokat Nayo-chan. Fejemet ingatva, egy vigyor kíséretében figyelem távolodó alakját, meg vagyok áldva Vele, az már szent igaz! Részemről első tervem a koszosan, valamint véresen ágyba fekvés lett volna, ám be kell látnom, hogy ez nem teljesen higiénikus, mosni meg amúgy is utálok, hiába végzi el helyettem a gép a feladatot. Lássuk be, nem vagyok épp a rend, meg a tisztaság híve, azonban mit is lehet elvárni egy olyan tinédzsertől, aki már évek óta egyedül él, ráadásul nem kapta meg az úgynevezett szülői nevelést. Többek között erre vezethető vissza az iskolában mutatott destruktív viselkedésem is, legalábbis a pszichológus valami ilyesmiről pofázott, mielőtt még felgyújtottam volna az asztalán lévő irathalmot. Nem az Én hibám volt, miért kell az elkobzott öngyújtókat rengeteg papír közelében tartani?! Hülye az a tag, kezemet rá!
Maradék ruhámat is a szennyesbe dobva – habár talán célravezetőbb lenne most rögtön elégetni őket – immáron Ádám-kosztümben ácsorgok a helyiség közepén, bizalmatlanul méregetve a gőzölgő vizet a kádban. Szerencsére senki sem lát, mert valószínűleg elég idióta látványt nyújthatok jelenlegi helyzetemben, amint gyilkos tekintettel meredek az erre reagálni képtelen folyadékra. Ellenérzésem csupán abból az el nem hanyagolható tényből származik, mely szerint, ha ebbe belecsobbanok, akkor a kötés is nedves lesz, ergo lehet megint lecserélni, annyi kötszer pedig már kötve hiszem, hogy lenne. Szerencsére szemeim viszketni kezdenek a bosszúságtól és a fáradtságtól, ezért egy vállrándítás kíséretében mégis bemászok, lesz, ami lesz. Csupán nagyszerűségemet dicséri a jelenség, miszerint képes vagyok megfürdeni, s még a vállamra eszkábált cucc sem jön le. Némileg elbóbiskolni is sikerül, de hála a gondviselésnek az orromba tóduló vízmennyiség rögtön visszaránt a valóságba, így kerülvén el az álmok mezejét, valamint az egyáltalán nem kellemes, fulladásos halált. Lehet finnyásnak nevezni, de akkor már inkább egyen meg valami, semmint hogy ilyen láma módon patkoljak el. Egy ágyban, szeretkezés közben halni meg szívelégtelenség által, na ez az, ami Nekem való! Saját gyopárságom felett érzett iróniában fuldokolva kászálódok ki a „partra”, majd gyors szárítkozást követően, egy nagyobb fehér törölközőt a derekam köré csavarva szambázok ki a helyiségből. Nayoko elfelejtett váltásruhát behozni, mondjuk Én se említettem Neki egy szóval sem, ezért ez egyértelműen szerény személyem számlájára írható fel. A csörömpölésből már előre rosszat sejtek, ismerem már annyira a lány veszélyességi faktorát, hogy tudjak következtetni a történtekre, ám reményeim szerint nem vágta még le semmijét. Némileg megkönnyebbülve veszem tudomásul a baleset elhanyagolhatóságát, viszont azért kicsit aggódok, mert akár le is forrázhatta volna magát. A vetődés kicsit váratlanul ér, ennek köszönhetően rövid úton mindketten a padlón kötünk ki, vagyis Én a földön, Ő pedig Rajtam. Egy másodpercre muszáj vagyok felszisszenni a felkaromba nyilalló fájdalomtól, azonban megpróbálom férfihoz méltóan, csukott szemmel és szájjal tűrni. Nem mutathatók gyengeséget.
- Nem így szoktam inni a teát, de kétségtelenül jobban tetszik ez a megoldás. – jegyzem meg vigyorogva, amikor a hideg felsője a hasamhoz ér, ezen idő alatt fél kézzel megpróbálom magamon tartani a pamutot, már amennyire ez lehetséges. – No… Szerintem eleget fetrengtünk itt, gyere Te kis konyhatündér, keresünk magunknak valami száraz ruhát.
Egy csókkal zárom le felvetésem, ennél elsöprőbb érvet keresve se találhattam volna. Jobbját megragadva, ujjainkat összefűzve kormányzom a megfelelő irányba, amerre valószínűleg már tudja a járást, habár néhány órával ezelőtt jómagam vittem fel a szobámba, szóval ebben nem vagyok teljesen biztos, mindenesetre nem olyan nagy ez a ház, hogy el lehessen tévedni benne. Mondjuk a nagyság relatív fogalom, egy hajléktalannak ez is palotának tűnhet. Igazából kissé lefitymálóan gondolkodok erről az épületről, gazdag környéken van, alig vannak szomszédok, ráadásul senki sem cseszeget, ha eldurvul a buli. Célunkhoz megérkezvén egy intéssel jelzem, hogy vegye csak le nyugodtan, addig kerítek valamint magamnak is, meg Neki is a szekrényben. Kicsit deja vu érzésem van az üggyel kapcsolatban, ám ezt gyorsan elhessegetem. Badarságokon kezdek elmélkedni, teljesen feleslegesen…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Watanab Nayoko
8. Osztag
8. Osztag


Female
Hozzászólások száma : 21
Tartózkodási hely : 8. osztag | 10. osztag ~ valamelyik szülőm bőrkanapéján! **.**
Registration date : 2010. Aug. 17.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 13. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/10000  (5000/10000)

TémanyitásTárgy: Re: Hiro lakása   Szomb. Dec. 25, 2010 1:34 am

[Folytatásshh- avagy hormontúltengő tinik vergődése]

Úgy néz ki, mégsincs annyira ellenére Hiro-kunnak az, hogy rávetültem, így egy ezerwattos mosolyt villantottam fel neki. Tény, hogy gyakran képes belőlem előtörni a szüleiért rajongó kisgyerek és elég hibbant vagyok, de ez szerintem teljességgel megbocsátható nekem, kiváltképp, hogy még igencsak apró élőlény vagyok a világ tengerén: épp hogy egy-két éve szabadultam rá a világra, és Apuka meg Anyuka legnagyobb örömére máris felnőttem... de annak tényleg örülhetnek, hogy nem kakis pelussal kelnek meg fekszenek. Nem gondolom azt, hogy szerettek volna belőle kikaparni, szóval emiatt biztos örülnek neki, hogy már nem csak tejért vagyok képes követelőzni...>.< Ami engem is egész csinos kis csomag örömmel tölt el, mert ha nem így lenne, akkor most bizony nem ülhetnék a világ legelragadóbb kvinszijén. Úgy tűnik, a fürdés a retekkel együtt a morcogást is lemosta róla- igen, észrevettem azt a pillanatnyi idegrohamát. Akkor is nekem van igazam. >.> Ő olyan kis mimóza, meg egy halandó, és izé, ő csak ne gyilkolásszon semmit se, mert a végén még nagyobb baja esik, amit nem lehet ellátni egy-két ragtapasszal. Lehet hogy dilinyós vagyok, és teljesen feleslegesen strapálom magam ilyen gondolatokkal, de akkor se szerettem volna, ha hülye, agyatlan maszkos tehenek felzabálják az egyetlen barátomat Karakurában.
Fejcsóválva emlékeztem vissza a konyhában uralkodó állapotokra, és felötlött bennem a kérdés, hogy vajon minden fiúlakásban ilyen... költőien kupis káosz uralkodik-e. Mondjuk nyilvánvalóan utánozhatatlan a Hiro-kunnál fellelhető rendetlenség, ilyen művészi precizitással biztosan csak Ő képes kupit gyártani. Nem nagy baj mondjuk, mert nekem időm, mint a tenger- legalábbis a kis felvilágosodásom óta, és majd míg ő alszik, feltakarítok, csak hogy meglepjem, ha felkel.*.* Kedves búcsúajándék lenne, és lehet, még agyvérzést sem kapna a ráragyogó padlózattól, nem? Surprised
- Akkor csak nem okoztam csalódást*.*- fúrtam a fejem a nyakába és pusziltam meg a puha bőrét, aztán hagytam magam, vigyen vissza fel a szobájába, vagy ahova akar. Kétségtelen, én is eltaláltam volna ide... miután benyitottam volna a ház összes többi helyiségébe. Jó, ide letalálni nem volt nagy teljesítmény, na de vissza, a sok ajtó...:/ biztos beleütköztem volna nem várt nehézségekbe, és inkább leültem volna valahova megvárni, amíg megjelenik ő, és útba nem igazít. Szemem egyből felcsillant az ágy láttán, bár nekem nem olyan gondolataim támadtak, mint amire a kedves olvasó először gondolt. :/ Igazán jót aludtam benne, meg minden, szóval réveteg mosollyal ültem le az egyik székre, vagy ágy szélére, amelyik közelebb volt, és kezdtem neki teljes lelki nyugalommal a vetkőzésnek, Hiro-kun kijelentésének engedelmeskedve. Persze azért vetettem pár kósza pillantást a kidolgozott felsőtestre, amit ma már volt alkalmam párszor megcsodálni, és megállapítottam, hogy jónéhány Seiretei alakot simán kenterbe ver Surprised Nem mintha szabad perceimet kukkolással tölteném... csak hát elég sokat fordulok meg a tengerparton, ahol az embereknek szokása alul öltözve mászkálni. Elpirulva láttam hozzá a hajam kontyba alakításához, hogy legalább ne meredezzen széjjel mindenfelé, és ki is lássak alóla. A vizes ruhadarabomat halvány toccsanással landoltattam kicsit távolabb tőlem, és el is határoztam magamban, hogy amint kapok valami ruhaneműt az egy szál törülközőben ácsorgó kvinszitől, ki is viszem a fürdőbe, és reggelre megszárítom.
- Izé, nem akarok nagyobb gondot okozni, nekem bármi jó lesz, amit ideadsz...- táncikáltam mellé és néztem fel rá, majd némi ácsorgás után egyszerűen leültem a földre. Megőriztem itt is ezt a jó szokásom: többet ülök én a földön, mint bármi más ülőalkalmatosságon. Hamarosan a kezembe is kaparintottam valamit, amibe gyorsan bele is bújtam, és szemcsillogva öleltem meg hálám jeléül Hiro-kunt. Lehet egyedül vagyok vele a világban, de nincs jobb, mint embereket ölelgetni, órákon át tudnék így állni- főleg, ha az ölelgetett célszemély az Hiro-kun! Aztán eszembe jutott, hogy a nagy átöltözéses akció közepette tökéletesen elfelejtkeztünk az általam keserves munkával megfőzött teáról, úgyhogy ijedten trappoltam le érte a konyhába, és masíroztam fel vissza egy-egy csészényi édes nedűvel.
- Erről meg elfelejdkeztél... a végén még kiszáradsz, és azt meg nem tudnám a lelkemre venni.- nyomtam a kezébe a csészéjét egy angyali mosollyal, majd felpakoltam magam az ágyára, és míg kortyoltam a sajátomból, várakozva pislogtam párat Rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kazuki Hiro
Quincy
Quincy
avatar

Male
Gemini Rooster
Hozzászólások száma : 38
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Feb. 07.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Fotós
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Hiro lakása   Szomb. Dec. 25, 2010 8:32 am

[Folytatásshh- avagy hormontúltengő tinik vergődése]

Kétségtelenül kezdünk egyre jobban összemelegedni, mintha nem is pár órája, hanem már évek óta ismernénk egymást. Az illemnek megfelelően természetesen a másik irányba fordulok, azonban nem tudom megállni, hogy oda ne pillantsak. Láttam már fehérneműben, – köszönhetően a remek fürdős ötletemnek – azonban ismét meg kell jegyeznem magamban, mennyire tökéletes alakot is örökölt. Karcsú alkat, mégis telt keblek, valószínűleg ez minden férfi álma. A keresgélésbe belefeledkezve nemigen figyelek a körülöttem történő eseményekre, így már csak azt veszem észre, miszerint mellettem ül a földön és ártatlan tekintetével pislog fel Rám. Ez még nem is lenne annyira zavarba ejtő, viszont ruházata, valamint jómagam szinte teljesen meztelen valója igencsak pikánssá varázsolja ezt az amúgy teljesen ártatlan jelenetet. Ezúttal Rajtam van a vörösödés sorra, szóval kissé kapkodó mozdulattal rántok ki egyet a felsőim közül, aztán nyomom Nayo-chan kezébe. Helyzetem csak tovább romlik, amikor a shinigami szorosan átölel, mintha direkt a kikészítésemre játszana. Szerencsémre hamar talál magának valami halaszthatatlan megkeresnivalót odalent, így nincs szemtanúja tetszésem fizikai kifejeződésének. Egy jeges zuhanyon gondolkodva bújok bele egy alsónadrágba, majd miután egy pólót is felvettem, megfelelőnek titulálom öltözékem. Le kell hűtenem magam, mert a végén a nagy nyomulással elijesztem, azt pedig nem lenne kedvemre való. Egy meggyötört szusszanás kíséretében helyezem magam kényelembe az ágy szélén, miközben bikinis vénasszonyokra gondolok, ezek kellőképpen lelomboznak, abban száz százalékig biztos vagyok. A felkínált csészét egy hálás mosollyal fogadom el, majd miután belekortyoltam az italba, jobbnak látom félretenni.
- Kicsit még meleg, de köszönöm a figyelmességed! – füllentek szemrebbenés nélkül, miközben azon elmélkedem, vajon milyen módon lehet elrontani a teát. – Ugyan, eddig nem okoztál csalódást és remélem, Én se fogok Neked. Biztos a sors is azt akarta, miszerint a mai napon egymásba botoljunk. Szó se róla, nagyon megkedveltelek, halálisten…
Az utolsó szót némileg keményebben ejtettem ki, mivel szeretném hangsúlyozni a helyzet valószínűtlenségét. Igazából ez már egyikünket sem érdekli túlságosan, csupán két fiatal vagyunk, akik különös körülmények között találtak egymásra. A bögrét egy laza mozdulattal eltávolítom a kezéből és lerakom a sajátom mellé az éjjeliszekrényre, hadd pihenjenek ott, amúgy útban lennének. Eddigi terveimből egyértelműen kikövetkeztethető, hogy mit is szeretnék most csinálni, ám még magamat is meglepem valós cselekedetemmel. Egy gyors csókot követően befészkelődök a takaró alá, azután karjaimat kitárva félreérthetetlen célzást teszek. Ezúttal nem vezérel semmilyen hátsó szándék, csak szeretnék végre szunyálni egyet és a lányt közel tudni, nehogy valami meggondolatlanság miatt Ő is elinduljon megkeresni azt a lidércet, amely ezt tette Velem. Kétségtelenül nem járna sikerrel kutatása, mert azt a férget a karcolások megkapás után hidegre tettem, így is csak elkalandozó figyelmemnek köszönhettem sebesülésemet. Biztos akkor is vendégem idomain járt az eszem, holott a dekoncentráció egy harcban akár végzetes is lehet. Ellenben jelenleg ez zavar a legkevésbé, így amint mindketten kényelmesen elhelyezkedtünk, ismét tapsolok kettőt, aminek köszönhetően erre a helyiségre is jótékony félhomály borul. Az egyik legjobb ötletnek tartom ezt a hangérzékelős villanykapcsolót, ezen technikai vívmány nélkül most szaladgálhatnék a szoba egyik végéből a másikba, mint egy mérgezett egér. Ám mivel erre nincs szükség, így elégedetten fúrom arcomat Nayo-chan tarkójába, miközben egy mélyebb szippantással beszívom hajának édeskés illatát. Valamilyen megfoghatatlan okból az eper jut eszembe róla, aminek lássuk be lehet valóság alapja, mivel emlékeim szerint a cukrászdában is az említett gyümölccsel készített süteményt kért, bár már nem emlékszem tökéletesen, túl sok minden történt azóta, nem egy fényében ez az információ pedig eltörpülni látszik.
Sajnálatos módon minden további elképzelésemet meghiúsítja az álommanó, aki olyan hirtelenséggel támad be, hogy még védekezni sincs lehetőségem! Igazából nem is olyan meglepő a dolog, már régen hajnal volt, mire hazakeveredtem, s egy minimális pihenésre szüksége van a szervezetemnek, még ha ezt nem is akarom bevallani magamnak. Ráadásul a megnyugtató melegség a mellkasomnál is egyöntetűen arra biztatott, miszerint aludjak csak nyugodtan, minden a legnagyobb rendben. Ettől függetlenül, néhány kétségtelenül elhanyagolható órát követően szemeim úgy pattannak fel, mintha ágyúval lőttek volna közvetlenül az ágy mellett. Lövésem sincs, mit csinálhattunk álmunkban, azonban a takaró kétségtelenül Ránk van tekeredve, egyértelműen egy kényszerzubbonyt idézve. A levegőhiányon kívül nem igazán van problémám a kialakult helyzettel, mivel a méreteink közötti különbségnek köszönhetően sokkal lengébb az a felső, mint ahogy az megszokott. Elégedetten vigyorogva a szemeim elé táruló tájon nyomok egy ébresztő jellegű puszit a leányzó orrára, ezt követően pillantásom a közeli órára villan. Alig van még hajnali hét, egy korombeli gyereknek körülbelül kétszer ennyit kellene szunyálnia, hogy növésben maradjon. Micsoda pech, nem leszek nagyobb darab… Neutral
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Watanab Nayoko
8. Osztag
8. Osztag


Female
Hozzászólások száma : 21
Tartózkodási hely : 8. osztag | 10. osztag ~ valamelyik szülőm bőrkanapéján! **.**
Registration date : 2010. Aug. 17.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 13. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/10000  (5000/10000)

TémanyitásTárgy: Re: Hiro lakása   Vas. Dec. 26, 2010 4:49 am

[Folytatásshh- avagy hormontúltengő tinik vergődése]

Az ágya szélén üldögélve kezd eltölteni a gondolat, hogy egyáltalán nem úgy viselkedünk, ahogyan kellene. Mármint hékás, jó ha tíz órája ismerjük egymást, én meg már itt szundítok az ágyában... nincs sok tapasztalatom a téren, de az biztos, hogy ez nagyon gyors tempó. Surprised Amihez nyilván jócskán hozzájárult az én közvetlen birkaságom is, hiszen ha egy távolságtartó, zárkózott görcs lennék, nyilván Hiro-kun se invitált volna magához, sőt, lehet, hogy otthagyott volna a semmi közepén! Surprised
Igazán nem értem, miért pirult el Hiro-kun, mikor azt én szoktam csinálni, na meg különben is, jelenleg csak beültem elé! Surprised Szóval nyilván semmi köze nincs a dolognak az alul öltözöttségemhez, mert látott már így alul öltözve, szóval.... ez marad rejtély. Ám hamarosan kezeim közé kaparintom kedvenc kvinszim egyik illatos felsőjét, és szemcsillogva bújok bele, hogy meglepődve vegyem tudomásul, az előbb ez még nem volt ilyen rövid. Talán most először gondoltam azt, hogy talán mégsem volt olyan jó Anyuka méreteit örökölni, hiszen a nemlenge egyből átvált lengére, ha Rám kerül...
- Szerintem már majdnem kihűlt, de te tudod.-csodálkoztam rá, és még fel sem merült bennem az, hogy talán elcukroztam volna a teáját. Valahogy úgy vagyok vele, hogy ember nincs a földön, aki ne szeretné az édeset, ami nagyon, nagyon édes. Mondjuk az már igaz, hogy ha annyira édes, hogy elveszi az étel eredeti ízét, akkor az már csömörítő, és nem jó...
- Szerintem ha akarnál se tudnál csalódást okozni...- motyogtam neki értetlenül pislogva, hiszen úgy tudtam, nincs baja velem azért, mert shinigami vagyok- most mégis sötéten, erős hangsúllyal ejtette ki azt az utolsó szót. a helyzet lehetetlenségén ledöbbenve egyszerűen csak hagyom, hogy Hiro-kun lefektessen maga mellé, elorozza a teámat, és estét csináljon, bár már lassan pirkadt. Bár a közelsége és a belőle sugárzó meleg nyugtatott és el is álmosított, alig tudtam elaludni, és még álmomban is mindenféle rémképek kergettek, így megkönnyebbülve nyitottam ki a szemem Hiro-kun ébresztő puszijára. Kisebb gonddal-bajjal küzdve leapllikáltam magunkról a takarót, és nagyot nyújtózva próbáltam meg elkergetni magamtól a rémálmom képeit, ami meg is történt, csak a kicsit negatívabb kedv maradt meg. Ezen pedig segíteni kellett, így egyszerűen kihasználtam azt, hogy mivel fiatal lány vagyook, lehetnek öt perceim; és magamhoz szororítottam Hiro-kunt.
- Neked... gondot jelent az, hogy én mi vagyok?- nem mintha nem mondta volna már azt hogy ez nem foglalkoztatja különösebben, na de mi van akkor, ha ez az egész egy csúnya, személyes bosszú; ami arra irányul, hogy valamilyen bosszút álljon a shinigamikon? Erre pedig én pont kapóra jönnék neki. Surprised Nem szeretném, ha ez az eshetőség játszana, jobb lenne most is a még túl élénk fantáziámnak betudni az egészet, és boldogan lepattogni a konyhába valami reggelit készíteni, meg boldogan elévődni, míg el nem indulok. na de nekem most kellett ez a reggeli díp, mert miért ne? Ha már egyszer voltam olyan okos egy -Apuka szerint- kegyeimre nem méltó halandó iránt érezni valamit, amiről még nem nagyon tudom, mi az; akkor a teljes másfél évem minden büszkeségével fogom várni a választ! Csak hogy azután örömteli sikkantással vessem bele magam a nyakába, és ajánljak fel neki egy masszázst. Akárhogyan is kerestem a szobában tekintetemmel, sehol sem láttam hozzá olajat, így nem volt mit tenni, anélkül láttam hozzá kedvenc kvinszim meggyötréséhez. Otthon elég gyakran kihasználják azt, hogy zenehallgatás közben kapható vagyok nyomkodásra, így szakavatottan igyekeztem a hátában szétpöckölni a csomókat ott, ahol nem volt rajta a kötés. S még jó, hogy Hiro-kun a hasán feküdt, így nem láthatja a zavartól elvörösödött arcomat- mert már bár volt szerencsém végigtapogatni őt itt-ott, azt nem így és nem ennyire tehettem meg. Surprised Dolgom végeztével pedig még leheltem a hátára pár puszit, aztán halkan dúdolva kezdtem el mászkálni a felsőm, meg a frissen beszerzett gitárom után csak azért, hogy legyenek egy helyen szükség esetén. Szívem szerint valami hatalmas és csodálatos reggelit tálaltam volna a lesérült vendéglátóm elé, de erőmből csak egy omlett és egy adag friss kakaó futotta - utóbbiba halovány gyanú miatt nem raktam cukrot, majd pakol bele magának annyit, amennyivel még fogyaszthatónak ítéli. A sajátoméból nem sajnáltam, és meg sem álltam 13 darabig, amit szemcsillogva számoltam ki félhangosan. Tény, hogy rajtam kívül nem sokan bírják meginni a kakaót ennyi cukorral, már ha létezik ilyen alak. Kezemben a csészémmel pislogtam át a velem szemben levő fiúra, és egyszerűen nem tudtam betelni a látványával. Tényleg nagyon szerettem volna, ha nem szakad meg köztünk a "kapcsolat", hanem inkább szorosabbra fűződik, igen, az lenne a legjobb*.* ne érdekelje Hiro-kunt egyik másik nőnemű lény sem, csak én. >.< Még csak ne is nézzen rá senki másra >.< Ehhez pedig az egyetlen út az, ha addig, míg most itt vagyok, a tőlem telhető legjobban elbűvölöm! Surprised Ezen elhatározásomhoz még egyetlen tervem se volt, de szentül erőltettem az agyamat, hogy szálljon meg az ihlet, s hogy ezt előre segítsem; gyorsan bemásztam Hiro--un mellé, a vállára hajtottam a fejem, és halkan dúdolgatva szépen magamhoz öleltem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kazuki Hiro
Quincy
Quincy
avatar

Male
Gemini Rooster
Hozzászólások száma : 38
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Feb. 07.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Fotós
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Hiro lakása   Hétf. Dec. 27, 2010 2:31 am

[Folytatásshh- avagy hormontúltengő tinik vergődése]

A kérdés váratlanul ér, s habár már válaszoltam rá indirekt módon, így szemtől szembe egészen másképp kellene megfogalmazni a dolgokat. Magamban újra átrágtam az információt, amit a faja hordozott számomra és ismét arra a következtetésre jutok, miszerint ez nem érdekel különösebben. Akárhova is tartozzon, a személyisége és a szépsége vitán felül áll, szóval felőlem akár óriásteknős is lehetne. Mielőtt azonban válaszomat szavakba önteném, vagy egyáltalán reagálni tudnék a történtekre, hirtelen már hason fekszem, pólóm pedig az ágy mellé lett lehelyezve. Ilyesfajta vetkőztető készséggel eddig még nem találkoztam, ám kétségtelenül van tehetsége a témában, nem is kevés. A masszázs ötletére csak tétován bólintok egyet, sajnálatos módon semmi olyasmi nincs itthon, ami ehhez szükségeltetik. Amint a lány hazamegy, első dolgom lesz elrohanni valami drogériába vagy mibe, majd venni olyan olajt, amivel a szalonokban szokták kenegetni a nyomogatásra vágyókat. Szó se róla, kivételesen jól esik ez most, pillanatok alatt sikerül ellazulnom puha ujjai alatt, ráadásul a nyakamat is elaludtam, ám Nayo-chan hathatós közbenjárásának köszönhetően görcseim másodpercek alatt semmisé válnak. Már-már épp bealudnék megint, amikor gyengéd ajkak érintését érzem a hátamon, ami mosolyt csal az arcomra. Szívesen viszonoznám ezt a kedvességet, azonban úgy tűnik túltöltődött energiával, mivel megint elviharzik. Kezdem már megszokni ezeket a kitöréseket, ennek megfelelően nyugodtan fordulok át a hátamra és néhány fájdalmas szisszenést követően nekidőlök a fejtámlának. Rövidesen vissza is tér egy tálca társaságában, amin némi rántotta, valamint egy bögre kakaó foglal helyet. A cukorból arra tudok következtetni, miszerint még nincs édesítve, ezért gyorsan hálát is adok az égieknek.
- Sokkal inkább érdekel, hogy ki vagy, semmint a halálistenséged. - szólalok meg végül nagy sokára, miközben három kockacukor felhasználását elegendőnek is találom. – Részemről nem mutatok akkora utálatot, mint a többi quincy, mivel az Én szeretteimet nem a shinigamik ölték meg, hanem a hollowok. Mindenesetre némi ellenszenvet azért érzek a Soul Society népséggel kapcsolatban, azonban Te ez alól kivételt képezel, mondanom se kell, mennyire.
Csak tettekkel lehet az ilyesmit igazán bizonyítani, a mellébeszélés csupán a gyengék sajátja. Ezen ideológiának megfelelően nyomok egy puszit a vállamra hajtott fejének tetejére, azután gyors lapátolásba kezdek, hisz’ még vannak terveim, azt pedig nem akadályozhatja meg semmi olyan, mint például a reggeli. Három óriási korttyal megszabadulok az italomtól is, ami feltehetőleg egy rossz ötlet volt, legalábbis ez villan át az agyamon, miközben a leégetett nyelvemet legyezgetem. Egy oldalpillantást követően be kell vallanom, hogy ingem sokkal jobban áll a leányzón, mint Rajtam, ettől függetlenül könnyes búcsút kell vennünk Tőle, egy magasztosabb cél érdekében. Türelmesen kivárom, míg Ő is végez a szirupra emlékeztető adagjával, azután poharát a még tegnap esti páros mellé téve szabadulok meg az utolsó zavaró tényezőtől is. Köszönetképpen szeretném viszonozni ezt a tapizós… akarom mondani masszírozós akcióját, szóval szépen lassan magamhoz húzom, azután egy csókot lehelek a szájára, mialatt kezeimmel egymás után kigombolom az apró gombokat. Némi küzdést követően ismét fehérneműben ül előttem, s mint első alkalommal, most is megmosolygom alsójának mintázatát. Ahol előzőleg még Én terpeszkedtem hason, oda irányítom Őt is. Miután mindketten kényelmesen elhelyezkedtünk, bosszúsan kell konstatálnom a tényt, mely szerint a kijelölt célterületen egy pántszerűség halad át, így pedig képtelenség dolgozni! Egy másodpercig ugyan elgondolkodom rajta, hogy ezzel talán túl messzire megyek, ám ha ellenére van a dolog, akkor gyorsan orvosolni tudom, szóval egy vállrándítás kíséretében, gyakorlott mozdulattal, fél kézzel kapcsolom ki a csatot. Szerencsétlen anyag olyan erővel vágódik két oldalra, amivel majdnem a szememet is kiböki, viszont ezen nem is csodálkozom különösebben, tudván, mekkora bestiát kell féken tartania!
- Jó így? - kérdezem halkan, míg felső végtagjaimat rögtön munkába is állítom. Kétséget kizáróan nem vagyok olyan profi, mint Nayo-chan, de azért nem is csinálom rosszul, vagyis saját véleményem szerint. Mondjuk a kezdeti masszázs egy idő után átmegy simogatásba és nem csak a hátára, hanem úgy mindenfelé dekoncentrálódik. Haja még mindig fel van fogva, így szabad utat biztosít számomra a nyakáig, amit ki is használok természetesen. Karjaimmal tartva magam nyomok egy csókot a füle mögé, azután a vállára, majd le a gerince vonalán. Előző attrakciójából egyértelműen levonható a következtetést, miszerint direkt játszik Velem, ilyesmit egyszerűen nem lehet csak úgy semmi előképzettség nélkül csinálni, az szent!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Watanab Nayoko
8. Osztag
8. Osztag


Female
Hozzászólások száma : 21
Tartózkodási hely : 8. osztag | 10. osztag ~ valamelyik szülőm bőrkanapéján! **.**
Registration date : 2010. Aug. 17.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 13. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/10000  (5000/10000)

TémanyitásTárgy: Re: Hiro lakása   Hétf. Dec. 27, 2010 9:53 am

[Folytatásshh- avagy hormontúltengő tinik vergődése]

Láttam az arcán, hogy mennyire megleptem a kérdésemmel, pedig tényleg nem szándékoztam megsérteni, meg semmi ilyen- egyszerűen csak szerettem volna tiszta vizet önteni a pohárba. Mondjuk természetesen még így is azt mond nekem, amit akar, hiszen... ki garantálja azt, hogy igazat mond? Ugyanakkor erre már csak legyintek egyet magamban: nem szenvedek beteges bizalomhiányban, képes vagyok neki hinni.... még furcsa is lenne, ha mindenre csak a fejemet ráznám, hogy óh, biztosan nem igaz. Némiképp még sajnálom is az olyanokat, aki képtelenek elhinni bármit, amit nekik mondanak. Elég kaki életük lehet/ett, hiszen... nem, jobb nem tűnődni most azon, hogy mi vezethetett oda, hogy ilyen nyomott legyen valaki. A lényeg az, hogy én szeretetteljes légkörben nevelkedtem az elmúlt...majdnem két évben, és sikerült nem sérülnöm szellemileg. A fizikai részét tekintve a dolognak pedig egészen jól jártam: örököltem Anyuka karcsú alakját, csak én nyilván még vékonyabb vagyok nála, és a mellem is kisebb, de még csak fejlődöm, szóval majd egy szép napon biztosan olyan űbertökéletesenszép leszek, mint Anyuka; aki a világon a legszebb nőnemű lény*.*
Azért némileg megkönnyebbülve látom, hogy úgy tűnik, élvezi a kis rögtönzött akciómat, így ezen felbuzdulva végzem még lelkesebben nyomkodási műveletemet. Természetesen én eddig sosem kértem viszonzást, ám egyszer mégis jó lenne megtapasztalni, milyen az, ha az embert kényeztetik azzal, hogy a kis görcseit egyszerűen szétnyomkodják. S elégedetten mászok le a derekáról végül, amit eddig ülőalkalmatosságnak használtam; s húzom ki a szememből a belehullt, cseresznyevirág-színű tincseket. Nagyot fújva markolom meg a bögre szirupomat, miután visszapakoltam magam az ágyra, és pislogtam Rá, majd jobbnak láttam ténylegesen elfogyasztani a benne levő lét, hogy legalább legyen mivel leplezni azt, hogy az arcom Hiro-kun közlése után szinte azonnal rákvörösre pirult. Óhatatlanul is belopakodott a fejembe az, hogy ha lenne pár mályvacukor a kakaóban, akkor sokkal, de sokkal jobb lenne, mert akkor amolyan cukor is lenne benne! Mindenképpen ki kell majd követelnem Apukától, hogy hozzon haza pár zsáknyi édességet, arra az esetre, ha a sok epres finomság idő előtt elfogyna. Vagy akkor az epret ehetném mályvacukorral, és olyan ragadós-édes-gyümölcsös csodát tömhetnék magamba!*.* Az áhítattól teljesen ellágyulva hagyom, hogy Hiro-kun egészen egyszerűen letámadjon, és elkezdjen nyomkodni, masszírozni engem. S míg azon elmélkedtem, miért lettem hirtelen libabőrös mindenhol- igazán nem értem, ennek egyébként miért ez a neve. Mi a köze ennek ahhoz? Csak végigfut rajtam a hideg, és a bőröm pórusaiból egy kis dombocska emelkedik ki. Ennek mi köze egy liba bőréjez?! -, értetlenül tudatosítottam magamban, hogy már nem kapok nehezen levegőt. Sőt! Surprised Legszívesebben azonnal felpattantam volna a dolgot ellenőrizni, csak hogy utána lehökkenve fúrjam a fejem a párna alá, s mivel ez nem jött össze, raktam rá a tarkómra is a fent nevezettet. Még csak az kellene, hogy felpattanjak! Nyilván azért kaptam most rendesen levegőt, mert Hiro-kun kikapcsolta a melltartóm, hogy szabad hozzáférést nyerjen a hátamhoz! Embarassed Ha pedig felpattannék, a ruhadarab leesne rólam, és...és...és összedőlne a világ, mert nagyon csúnya dolog történne! Embarassed Nem, nem szabad felállnom, még csak meg sem fordulhat a fejemben! Türelmesen megvárom, míg Hiro-kun abbahagyja a masszírozást- ami egyébként már nem is az, hanem simogatás, és valami okból már kezd nagyon melegem lenni....>.> -, ami egyébként egészen kellemes, sőt.... Surprised Meglepődöttségem csak tovább fokozódik, amint egy csókot kapok a fülem mögé, majd a vállamra, hátamra, a gerincem vonalán- sikerül is alaposan összerezzenni mindegyik után; na meg kiadni azt a jellegzetes csodálkozó hangot, ami rám nagyon is jellemző volt. Aztán kezdett bennem felötleni, minél lejjebb kaptam egy-egy csókot, hogy talán mégsem annyira biztos az, amiről Apuka győzköd, és nem a gólya hozza a kisbabákat. Ez az elmélet nekem mindig is sánta volt- kéményben a baba? Hát hogy nem égnek össze, vagy lapulnak ki, míg leérnek a földre? Surprised Na és azokba a házakba hogy jut el a baba, ahol egyáltalán nincs is kémény? Vagy kandalló? Surprised Ahol csak cserépkályha van? Surprised
Szemöldököm ráncolva, megborzongva kapcsoltam be a ruhaneműm, és száműztem magamat vissza a fulladozás világába, és szabadítottam ki magamat a csókok okozta teljes zűrzavarból, hogy az ágy sarkára összpontosítva próbáljam meg visszaszerezni tiszta tudatom töredékét. Aztán pedig halovány, szégyellős mosollyal képemen másztam közelebb megint Hiro-kunhoz, és haraptam bele a vállába, aztán miután alaposan összepusziltam a felsőtestét, nemes egyszerűséggel visszahúztam rá a pólót, és hozzábújtam.
- Mindent, elsőre ki akarsz tapasztalni rajtam? Surprised Kell valami, amit homály fed, hátha jobb lesz úgy később...- nyomtam egy gyengéd csókot imádottam ajkára, és széthúztam összekötött hajamat, hogy legalább az takarjon- mintha még nem rohangáltam volna itt az elmúlt ~fél órában alsóneműben eleget Rolling Eyes -, míg előkeresem a szoknyámat és a felsőmet. Mérgezett egér effektemnek hamarosan meg is lett a díja, és hamarosan az összement felsőmben fulladozva járultam Hiro-kun elé, hogy a mosatlanjait elkapkodva leviharozzak a lakás alsó részébe azon egyszerű célzattal, hogy kitakarítsak: mindez azonban már a mosogatásnál problémákba ütközött, így rémülten menekültem el a kuka közeléből - amibe a maradékot akartam önteni -, ahol a szemét mintha valóban megmozdult volna! Rémült sikkantásom valószínű, még az utcán is hallották, nem hogy a házban, én pedig kidou elengedésére készen előre szegezett ujjal kezdtem el megint megközelíteni a szeméttárolót- immár harcra készen! >.<
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kazuki Hiro
Quincy
Quincy
avatar

Male
Gemini Rooster
Hozzászólások száma : 38
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Feb. 07.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Fotós
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Hiro lakása   Csüt. Jan. 06, 2011 3:46 am

[Folytatásshh- avagy hormontúltengő tinik vergődése]

Nem is olyan meglepő módon a masszírozásban is kiemelkedő képességekkel rendelkezem, nem is értem, hogy miért fordult meg a fejemben ennek ellentéte. Nayo-chan bőre egyre melegebb lesz simogató ujjaim alatt, s mintha a levegőt is gyorsabban kapkodná, mint előtte. Egy pillanatra azért lassítok a tempón, amikor hirtelen fel akar pattanni, részemről is szívesebben folytatnám a dolgot elölről, azonban a várt reakció elmarad. Némileg csalódottan hanyatlok vissza, ám a csókolgatást ennek ellenére is tovább folytatom. Nem tartom jó ötletnek ezt a párnás dolgot, mert a végén még megfullad a nagy izgalomban, az pedig semmiképp se lenne egy kellemes végeredmény. Hála a Gondviselésnek, nem vagyok nekrofil, mert hát akkor az ilyen apróságok sem tudnának megállítani. Egy másik akadály ellenben megtorpanásra kényszerít, lévén lassacskán alsóneműje anyaga állja már el az utam. Fürgén dobogó szívvel próbálnék meg a célvonalon túlra jutni, amikor hirtelen eltűnik alólam. Néhány pislogás után jövök csak rá, hogy bizony megszökött alólam és immáron minden perverz vágyam romokban hever. Nos, nem úgy alakultak az események, ahogy azt szerettem volna, de természetesen nem fogom ráerőszakolni az akaratom, hisz’ alig pár órája találkoztunk, az is nagy szó, miszerint már eddig eljutottunk ilyen rövid idő alatt. Az arcomon felvillanó grimasz elárulja a tényt, mely szerint Nekem egyáltalán nem lett volna ellenemre, ha tényleg csak a homály az, ami valamilyen szinten fedi a testét. Ettől függetlenül a puszik jól esnek, még a harapás tényétől is el tudok vonatkoztatni, elég felfokozott hangulatban vagyok hozzá. Egy kis neheztelés azért kiérezhető a csókunkból, mivel szemét módon gyengéden beleharapok az alsó ajkába, csak úgy kedvtelésből.
- Igazad van, talán egy kissé tényleg túlságosan nagy iramot diktálok. – szólalok meg kissé rekedten, miután fejemet átdugtam a Rám adott póló nyakán. – Ha túl gyorsnak érzed a tempót, akkor szólj nyugodtan, megpróbálom visszafogni magam… Már amennyire ez lehetséges, mert nemigen tudok rendesen gondolkodni, amikor a közelemben vagy. Biztos dolgoznak a hormonok, de kőkeményen.
Most ide jöhetne egy tökéletesen ízléstelen, s vulgáris poén, viszont eszemben sincs ellőni azt, ahhoz nem vagyok még eléggé gyökér. Így csak nyomok még egy puszit a nyakára, mielőtt még hiperaktívkodása ismét el nem kapná. Eddigi öltözetével sem volt semmi bajom, de látszólag megunta a fehérneműben szaladgálást, pedig még szívesen elnézegettem volna, ez nem olyan, amit könnyedén meg lehetne unni. Legalább rövid ismeretségünk alatt arra is sikerült rájönnöm, hogy nagyon házias, csak még meg kell tanulni az ilyen-olyan eszközök működését. A gonosz mikrohullámú sütő után még rengeteg vészes ellenfél les Rá a konyhában, igazából Én is megrettenek minden reggel, ha mondjuk a mosatlanra nézek. Fásult sóhajtás kíséretében vágódok hátra a párnák közé, s szemeimet lehunyva próbálok felidézni valami kevésbé kerek és kevésbé puha tárgyat. A kaktusz pont ilyen, ráadásul víz se kell sok neki, meg úgy semmi sem, csak létezik. Mennyire egyszerűbb lenne növénynek lenni, akkor nem kéne foglalkozni minden kavargó érzéssel, csak fordulni a Nap felé, meg fotoszintetizálni, úgy mellesleg. A figyelemelterelés nem jön össze teljesen, mert a mellekről megint eszembe jut a lent tüsténkedő shinigami, aki egy hatalmas sikítással adja a tudtomra, miszerint még mindig itt van és nem lógott el egy figyelmetlen pillanatomban. Első gondolatom persze rögtön az, hogy felpattanok és lerohanok, azonban visszagondolva a tegnap estére, talán nem is olyan sürgős az. Nem érzékelek különös lélekenergiát a közelben, szóval ismételten valamit összetörhetett. Újabb szusszanást követően végül mégiscsak álló helyzetbe tornázom magam, aztán laza kocogással indulok meg az alsó szint irányába.
- Öhm… Mi a baj? – teszem fel a kérdést kissé értetlenül, hiszen a konyhába lépve semmi olyat nem tapasztalok, ami aggodalomra adna okot. A mutogatásból arra tudok következtetni, hogy a sikongatás oka a szemetesben lehet, ámbátor még mindig lövésem sincs, hogy mi az. Remélem, a rágcsálók nem tudnak bejutni a házba, mert az eléggé gáz lenne, ráadásul kitudja milyen betegségekkel fertőznének itt össze mindent. o.O Még a végén jól meghalok itt!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Hiro lakása   

Vissza az elejére Go down
 

Hiro lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Karakura Town :: Lakások, házak-