Elnézést kérek kapitány úr felszeretném kérni egy kis edzésre a küzdőtéren gyakorlás képen. Remélem elfogadja.
Aláírás: Fujimoto Daiki
Azért intézem ezt a kérdést a kapitány úrhoz, mert egy ember ebben az esetben Shinigami mindenkinet szüksége van egy kis edzéesre.

Épp délutáni pihenésemet tartom, amikor egy pokollepke repül be az ablakon. Amikor meghallom az üzenetet, nagyot ásítva kellek fel. Egy "Rendben'-nel visszaküldöm a lepkét, majd a szabadtéri küzdőterek felé veszem az irányt. Daiki ekkor már ott vár. Újabb ásítás után intek neki, hogy menjen előre. Igazából semmit nem terveztem mára, így frissítő színfoltot jelent egy kis harc az amúgy szürke hétköznapokban. Még nem veszem elő Zanpakutuomat. Szabad kézzel is tudom hárítani a támadásait.
- Vedd elő a fegyvered! - szólítom fel a fiút, miközben egy laza pózt veszek fel. Jobb kezemet a hátam mögé helyezem, míg a balt előre kinyújtva. - Támadj!
Szólítom fel, s elgondolkodom kissé. Új srác volt a Gotei 13-ban. Legalábbis erre következtettem abból, hogy most látom először. Bár nem ismerhetek mindenkit, de akkor is. A 6. osztag épp átszervezés alatt van, szóval nem csodálom. Mély levegőt veszek, majd lassan kifújom. Érzékeimet felkészítem a harcra és érzem, ahogy Dotonryuu is szinte lüktet a hátamon. Régen volt már részünk egy kis összecsapásban.

-Elnézést kérek, de kérhetek valamit? Lényegében csak azt szeretném kérni, hogy a Ban-kait ne használja?
A választ nem vártam meg.
Rögtön hívtam Torát. Ezután rögtön egy porfelhőt kavartam, hogy megtudjam közelíteni. Ezután támadtam, de hogy eltaláltam vagy esetleg egy sziklába vágtam bele nem tudom. Azzal várni kell, hogy a porfelhő eltűnjön.

- Elnézést kérek, de kérhetek valamit? Lényegében csak azt szeretném kérni, hogy a Ban-kait ne használja. - szól, majd rögtön támadásba lendül. Porfelhőt kavar valószínűleg azért, hogy zavarja a látási viszonyokat. A felém suhanó pengét kézfejem egy intésével kivédem. Nem csak azért lettem kapitány, mert a lélekenergiám magas és tudom forgatni a kardot. Ezeken kívül kétkezű harc specialistája is lettem.
- Nem kell félned. - szólalok meg halkan, de immár figyelmesen csillogó szemekkel. - Nem terveztem, hogy alkalmazni fogom. Hisz' ez csak egy kis edzés, nem akarlak megölni!
mondom, miközben egy kissé elmosolyodom.
~Újoncok...~ - csóválom meg a fejem, miközben elshunpozok eddigi helyemről, hogy mögötte jelenjek meg és egy ütést mérjek a tarkójára. ~Az összes azt hiszi, hogy világmegváltó lesz belőle...~
Amint ezt végig gondolom majdnem elkap a röhögés. Pont ugyan ilyen voltam én is anno. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy sikerült elérnem a kapitányi rangot. Bár ehhez annak is köze volt, hogy nem vagyok egyszerű shinigami. Vaizardságom eddig előnyömre szolgált, de tudom, ha lebuknék sürgősen menekülnöm kéne.

-Bravó!
Csak ennyit tudtam mondani, mert éreztem, hogy mögém került.
Gyorsan elugrottam. Még szerencse, mert ha csak 1 másodperccel később ugrok akkor nekem annyi. Ezért el kezdtem futni előle. Egyszer hirtelen megjelent előttem Tora, hogy támadjak.
-Ne fuss, hanem támadj!
Megfogattam a tanácsát és bevetetem a Chimei Saigai (Végzetes csapást)
Ezután megfordultam és teljes erőmből nekirontottam.

- Bravó! - csupán ennyit tud mondani, hiszen máris el kell ugrania ütésem elől. Ezután menekülni kezd, miközben én utána kiáltok:
- Köszönöm az elismerést! - mondom, miközben féloldalas mosoly jelenik meg a szám szélén. Azonban hirtelen megtorpan, azután energiaváltozás következik be, amint aktiválja kardja Shikai támadását. Rögtön nekem ront, s én Zanpakutuoja pengéjét elkapva hárítom a csapást. Bár lélekenergiája még mindig harmada az enyémnek, de mégis érzékelem, hogy fizikai ereje megnőtt. Félrelököm fegyverét és kissé távolabb shunpozok.
- Hm... Szóval ez a kardod képessége? - kérdezem elgondolkodva, miközben lassan a hátamhoz nyúlok és előhúzom Dotonryuu. Hatalmas mennyiségű reiatsu szabadul fel, ami valószínűleg meg fogja viselni a srácot. Azonban én gyorsan visszafogom magam. Nem akarok kárt tenni benne, ha már egyszer vette a bátorságot és elhívott egy kis edzésre. Megforgatom kezemben a kardot, majd újra használom a villámtáncot és előtte jelenek meg. Kardommal egy függőleges irányú vágást intézek felé. Azután megpördülök a levegőben és a gyakorlópályát körbevevő fal tetejére ugrom. Zanpakutuomat ferdén magam előtt tartva várom Daiki következő lépését. Eközben félkézzel egyenruhám belső zsebébe nyúlok, és előkotorok egy szál cigit. Laza mozdulattal a számba lököm, majd egy ezüstös öngyújtó villanással meggyújtom.

Egy kis ideig elvakított, de a kapitány nem tudta, hogy a tigrisek szeme gyorsabban reagál a fényre, mint az emberé. Ekkor észrevettem, hogy egy vágás van rajta szerencsémre nem túl komoly. Erre azonban Tora megint megjelenik előttem és azt mondja fedezd fel igazi erőmet és hívj igazából ne csak a technikák nevét kiabáld. Erre én elordítom magam. Nem ez a kardom valódi képessége. És ne aggódjon nem viselt volna meg az a lélekenergia ami akkor szabadult fel mikor előrántotta kardját.
-Shippuu (ordíts) erre a lélekenergiám is megnő.-Ezt kiabálom.
Mire a kardom teljesen megváltozik és egy tigriscsíkos kard jelenik meg aminek következtében a technikák ereje 2 szerese lesz a gyorsaságom pedig a 10 szerese. Ekkor vettem észre, hogy a kapitány úr elkezdet cigizni. Ezért elhatároztam, hogy a meglepetés erejére hagyatkozva a közelébe megyek és levágom a cigarettája végét. És közben azt ordítom, hogy itt tilos a dohányzás és ez a hadnagyokra és a kapitányokra is vonatkozik.
-Itt tilos a dohányzás!
És már megpróbálom levágni a cigarettája végét. Amennyiben nem sikerül bevetem a villámtáncot és megpróbálom megsebezni.

- Shippuu! - hallom a kiáltást, miközben én nyugodtan pöfékelek a fal tetején. Rögtön érzékelem, hogy ellenfelem lélekenergiája megnőtt. Hirtelen tapasztalnom kell, hogy nem csak az, de gyorsasága is.
- Itt tilos a dohányzás! - szól, miközben előttem jelenik meg, s kardja pengéjével levágja cigarettám égő részét. A meglepetéstől, valamint a bosszúságtól kábultan sikeresen lebucskázom a tetőről. Reflexeimnek hála, még a levegőben megfordulok, így egy szaltó után máris két lábon állok a földön.
- Ki mondta ezt a hülyeséget? - kérdezem, s eldobom az immár használhatatlanná vált cigit. - Kérvényezni fogom, hogy változtassanak ezen!
Alig tudom befejezni a mondatot, máris mellettem jelenik meg, hogy kardjával megsebezzen. Szemmel szinte követhetetlen sebességgel fordulok, s védem ki csapását. Ezután alkalmazom a shunpot, majd felugrom a levegőbe és lélekenergiát koncentrálok a kezembe.
- Hadou 33: Soukatsui! - szólok, aminek nyomán fénylő, kék energialabda hagyja el a kezem. Ha telibe kapja a srácot, szép kis tűzijátékban lesz része.
~Nem igaz!~ - méltatlankodom magamban. ~Miért mindig szerencsétlen cigarettáimat bántják? haljak el, ha már fél dobozom nem ment rá arra, hogy mindig kivagdalják a számból...~
Eközben figyelmesen várom, hogy mit tesz Daiki a felé repülő gömbbel. Lehetett volna sokkal erősebb is a támadásom, de nem akartam már felrobbantani az egész gyakorlóteret...

Hát kapitány úr ki van ragasztva a falra, hogy a gyakorlótér egész területén tilos a dohányzás. Tudja mit veszek magának egy doboz cigarettát kárpótlásul. Eközben kapitány leesik a tetőről úgy, mint egy macska.
-Ezt nevezem talpraesett akár egy macska.-meglepődve mondom.
Eközben a kapitány úr beveti ellenem a Hadou 33: Soukatsui. Ekkor 3 lehetőségem van vagy félreugrok, visszaütöm vagy bevetem a Saigait. Inkább a harmadikat választom. És tíz csapással eltüntetem az energiagömböt.
-Köszönöm a lélekenergiát.
Ezután ellentámadásba lendülök. Azonban előtte kiáltok a kapitánynak.
-Használja a kardját!
Nem várom meg a válasz a kardomat megpróbálom a torkához szegezni. Csakhogy azt még nem tudja, hogy gyorsabb lettem mivel a kardom erejét használom és az pedig elszívta a támadásának az erejét.

Kissé meglepve tapasztalom, hogy karjával eltünteti a támadásomat. Pontosabban elszívja a technikát alkotó tömény lélekenergiát. Szemöldököm hirtelen felszalad, de más jele nincs annak, hogy nem láttam még ilyet.
- Használja a kardját! - kiáltja, s be kell vallanom, hogy talán igaza van. Azzal, hogy elszívta a Soukatsui erejét lehet, hogy már meg tud sebezni. Számára immár követhetetlen sebességgel shunpozok el eddigi helyemről, így ő már csak a levegőt hasítja fegyverével. Néhány méterrel arrébb a lebegve jelenek meg újra. Zanpakutuom pengéjével a föld felé fordítom, majd halkan megszólalok:
- Me ga sameru, Dotonryuu! - katanám megvastagodik, s egy kőpengévé változik. A keresztvasnál is átalakul és egy sárkányfej rajzolódik ki rajta. Eddigi sebességem eltörpül a mostani mellett, hisz' kétszer olyan gyors vagyok, mint eddig. Bár Daiki még a rendes formám teljes gyorsaságát sem látta, de sebaj.
- Sabaku no Arashi! - szólok, miközben kardom több ezer pengére robban szét. A „pikkelyek" lebegő felhőként vesznek körül, majd egy laza intéssel útjukra indítom őket. Ugyan az apró pengék magukban nem okoznak nagyobb sérülést, de többségükben már gondot okozhatnak. Csendesen figyelem, ahogy a gyilkos pengék megkezdik útjukat, de vigyázok, hogy nehogy komolyabban megsérüljön a srác.

Láttam, hogy a kapitányúr meglepődött amikor eltüntetem a támadását. Ezért megfogadta a tanácsomat és végre használja a kardját. Még nem halottam a kapitányúr kardjáról semmit. Azt viszont észrevettem, hogy a kardjának lelke sárkány. Láttam, hogy megváltozik a kardja és utána darabokra törik és a szilánkok felém száguldanak. Gyorsan elhárítom a szilánkokat és csak a markolatot szorongató kapitányra támadok és megpróbálom megsebezni. Azonban még amíg ezen gondolkoztam belém fúródott egy szilánk.

Sikerül átverekednie magát a szilánkokból álló felhőn, de mégis megsebzem. Dotonryuu egyik pikkelye a testébe mélyed, bár nem sokat foglalkozik ezzel. Nos, ez nagy hiba a részéről. Ugyanis, amikor támadásba lendül lazán intek, s az összes penge újra felém vissza az irányt, hogy felvegyék eredeti kard alakjukat. Biztos vagyok benne, hogy ez fájni fog neki. Amint intek a kőpenge átszakítja a karját és rettenetes sebességgel közelít, hogy újra része legyen Zanpakutuomnak. Valószínűlg ez kissé lelassítja, így van időm arra, hogy előhívjam kardom shikaiának második technikáját.
- Suna no Fusegu tate!- kiáltok fel hirtelen, mire fegyverem újra szétrobban, s egy gömb alakú burkot képez körülöttem. Elég erős ahhoz, hogy felfogja egy kisebb Cero erejét. Háttal Fordulok Daikinak a „tojásban", majd elhúzom a kezem a hátsó falon, mire az szétválik, így képezve egy embernagyságú lyukat. Kiugrom, azután egy shunpóval máris eltűnök. Közel a teljes sebességemet használtam, így a srác csak annyit vehetett észre, hogy egy hideg fuvallat haladt el mellette. Hirtelen szétesik előtte a gömb, majd Dotonryuu újra materializálódni kezd a kezemben. Suhintok egyet vele, mire visszatér katana alakjába. Egy villámtánccal mögé kerülök, s kardom hegyét a tarkónak nyomom.
- Szerintem nyertem. - szólok, miközben egy félmosoly jelenik meg az arcomon. Azután kissé gúnyos hangon, de inkább viccelődve fűzöm tovább gondolatomat. - Köszönöm az edzést! Gyakorolj, s legközelebb talán már meg fogsz tudni sebezni.

Meglepet amikor a kardja újra egyesül. Eközben a bal karomat is csúnyán megsebezte. Akkor burkot vont maga köré és utána kilépet belőle. Csak egy fuvallatot éreztem, de azt tudtam, hogy a hátam mögé került és lefegyverzett. És elkezdet mosolyogni, hogy nyert. Csak azt felejtette el, hogy jelenleg a tigris minden képessége megvan és ebbe az ösztönök is beletartoznak. Ezért elhatároztam, hogy ezentúl az ösztöneimre hallgatok.
-Köszönöm, hogy megmutatta mi a kardjának az igazi képessége természetesen a Ban-kain kívül.
-Elnézést kapitányúr, de úgy nem veszíthetek, hogy még megsebezni se tudtam vagy a kardom hegyévvel elérni. Ezért mivel a kard a kezemben volt eljátszottam, hogy összeesek és ekkor lankadt a figyelme és ekkor támadtam. A csel sikerült a kardom hegyével sikerült megsebeznem. Ezután sajnos a fáradságtól tényleg összeestem és más nap reggel már otthon ébredek. Mivel a kórházból valaki hazavitt az illető neve örök rejtély.

Mindketten kaptok 1000 ryout! ^^