Sakuranbo Kai
4. Osztag
 
Hozzászólások száma : 40
Age : 37
Tartózkodási hely : Lelkek világa, 4. osztag.
Registration date : 2009. Apr. 28.
Hírnév : 0
Karakterinformáció
Rang: 4. osztag 3. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
    (5000/15000)
 |  Tárgy: Sakuranbo Kai Szer. Ápr. 29, 2009 8:59 am | |
| Név: Sakuranbo Kai
Nem: Nő.
Kora: 69 /22 évet élt/.
Kinézet: 180 cm magas, vörös haj, barna szemek, átlagos testalkat.
Kaszt: Shinigami, a 4. osztag tisztjének jelentkezik.
Tulajdonságok: Kedves, nem szeret vitatkozni, olyan kis magának való. Ha valaki kihozza a sodrából, a sarkára áll.
Felszerelés: Zanpakuto, egy kis táska, amiben mindig van nála kötszer, fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatású szárított növény.
Zanpakuto: Tennenshingen /Természeti kincsek/
Típusa: Szél.
Alakja: http://www.angelsword.com/photos/buccaneer_katana/Buc_Katana_P7.jpg
Shikai támadások:
Tenneshingen, kamau! /Természeti kincsek, vigyázz!/ ¨Védő shikai: A kard használóját és annak 5 méteres körzetében lévő személyt/ személyeket egy üvegre emlékeztető burok veszi körül, mely alkalmas kidouk és közepesen erős támadások kivédésére. A hatóidő maximum 25 perc.
Tenneshingen, togu! /Természeti kincsek, tisztíts!/ ¨Regeneráló shikai: A kardot kisebb és nagyobb lepkék hagyják el, melyek a sérült testrészre szállnak, és egy bizonyos nedvet termelnek ki magukból, ami felgyorsítja a gyógyulást. Akár egy perc alatt képesek egy vágott sebet begyógyítani, ha a shinigaminak megfelelő lélekenergiája van.
Tenneshingen, sangai! /Természeti kincsek, pusztíts!/ ¨Támadó shikai: A kardot a földbe szúrva az ellenség körül földből indák nőnek ki, melyek hihetetlen gyorsasággal körbefonják a testét. Méreganyagot hordoznak magukban, melyek kisebb bénulást, ezáltal nehézkes mozgást okoznak. NEM HALÁLOS! Nagyobb mennyiségben altatóként funkcionál.
A támadás után a kard pengéje továbbra is mérgező marad, amíg shikaiban van.
Előtörténet:
Karakura Townban nőttem fel, kiskorom óta érdekelt az etnobotanika. Nagymamámmal minden tavasszal kimentünk az erdőbe növényeket gyűjteni, aztán otthon megszárítottuk és gyógyászati eszközként használtuk. Sosem voltam beteg, és a család többi tagja is jó egészségnek örvendett. Mamám még talán ma is élne, ha nem jön az az ámokfutó motoros, aki elüti, mikor hazafelé jön a boltból. Az "vigasztalt", hogy a motoros is életét vesztette a balesetben. Ekkor éreztem életemben először azt, hogy a világnak szüksége lenne valakire vagy valamire, ami megszabadítja a gonosz erőktől.
Nem hagytam fel a növénygyűjtéssel, egy kis szaküzletet is nyitottam, ahol az ezekből készült termékeket árultam. Nem sok vevőm volt, azok is főleg az idősebb korosztályból, de mégis ment a bolt. Olyan épületet választottam a boltnak, aminek volt egy emelete, így elköltöztem a szüleimtől, és így éltem a napjaimat.
Egyik tavaszi délutánon hamarabb bezártam, hogy kimenjek az erdőbe. Ez volt abban az évben az első alkalom. Friss eső illata töltötte meg az erdőt, hiszen aznap esett, sőt, még várható volt a vihar. Ahogy a fák között mászkáltam, ismét eleredt az eső.
~A manóba! Ez most nem hiányzott. Már majdnem megszedtem a kosarat. -bosszankodtam, majd haza indultam.
Ekkor megcsúsztam az egyik mohás kövön és elestem. Mikor felkeltem, rémület fogott el. Nem voltam a testemben, ami mereven feküdt tovább a földön. Mikor közelebbről megvizsgáltam kiderült, hogy egy rozsdás kardba estem bele, ami feltehetőleg a tüdőmet szúrta át. Zaklatott állapotomban hátrálni kezdtem, nem akartam elhinni, hogy meghaltam. Napokig ültem ott a test mellet, mire észrevettem egy láncot, ami a mellkasomon lógott. Hiába próbáltam letépni, nem sikerült. Már hisztérikusan téptem, a kezem fájt, de semmi eredmény. Nem volt más választásom, bele kellett nyugodnom, hogy az a valami rajtam marad.
Végre megtalálták a testemet, és elvitték. Én is követtem, egészen a temetésig reménykedtem abban, hogy csak egy álom. De sajnos nem volt az. Sokáig bolyongtam az utcán, céltalanul, közben más lelkekkel is találkoztam, akik elmesélték mi történt velük. Kezdtem érteni a lánc funkcióját. A földhöz kötötte a lelket.
~De miért? Miért nem léphetek túl? -foglalkoztatott hónapokon át a kérdés, amíg össze nem találkoztam egy lénnyel. Hatalmas volt, csontszerű maszk volt az arcán, és egy lyuk a nyakán. Rettentően fülsüketítő hangot adott ki, amiből arra következtettem, nem barátságos. Futásnak eredtem, és ő a nyomomban volt. Utcákon át üldözött, míg egyszer megjelent egy fekete ruhás alak. Kard volt a kezében, ami megrémisztett, hiszen nekem is az oltotta ki az életem. Nem tudtam, merre meneküljek, hiszen mindkét oldalon állt vagy éppen futott valaki.
-Ne félj, nem bántalak!
-Pe-persze! Azt hi-hiszed olyan na-naiv vagyok, hogy elhi-hiszem? -néztem körbe, merre fussak, miközben az a szörny nekem ugrott. A férfi felugrott és egy könnyed mozdulattal kettévágta a maszkot, amitől a rondaság szétfoszlott. Én csak álltam, és meg se tudtam szólalni.
-Nyugodj meg, segítek neked! Térdelj le!
-Térdeljek? -kérdeztem, miközben cselekedtem. Megfordította a kardját, majd elhadart valamit, és a homlokomra tette a markolat végét.
Egy világos alagút szerű valamin vezetett az utam, aminek a végén egy ismeretlen világ tárult elém. A shinigamik világa.
Megismerkedtem a hellyel, és szívügyemnek tekintettem, hogy viszonozni tudjam azt, amit az a férfi tett. Ezért beiratkoztam az akadémiára, ahol kitűnő eredménnyel végeztem, kivéve a harcos részeket. Nem szerettem túlságosan az erőszakot. Egyik délután újra találkoztam azzal a shinigamival, aki megmentett. Momichi Aki Ryakurennek hívják, aki akkoriban a 8. osztag tagja volt. Elmeséltem neki, mi történt, és nagyon hálás voltam neki azért, amit értem tett.
A hozzászólást Sakuranbo Kai összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jún. 15, 2009 10:46 pm-kor. |
|
Ootoribashi Roujuurou
Admin
Hozzászólások száma : 277
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 20
| |
