Baljós behatolás // Magánküldetés - Lezárva//

Mesélő: nincs
Engedély: Megadva Yoruichi - samától
Résztvevők:
Naito Suisen 29. arrancar
Akki Enzeru 90. arrancar

Huenca Mundo-ba két Shinigami érkezik. Aizen érzékeli és Naito Suisen-t és Akki Enzeru-t küldi, az ellenfelek legyőzésére vagy elűzésére.
A Shinigamik Urahara segítségével egy Garganatán jöttek át és a Menos-ok erdejébe érkeztek. Erejüket nem lehet megállapítani, mivel messze vannak és valószínűleg visszafogják.

~Már lassan kezdem megszokni, hogy ez a bugris idióta épp akkor küldet értem, mikor a lehető legrosszabb kedvem van. Még a végén egyszer pórul jár, és levágom a tincsét! -bosszankodtam, miközben beértem a palota tróntermébe.
Gyors beszámolót kaptam az elmúlt egy óra eseményeiről, de valami nagyon nem tetszett.
-Shinigamik? -kerekedtek el a szemeim, hiszen itt efféle evolúciós szemetek nem fordulnak elő, kivéve ezt a három díszpintyet.
-Igen, és szeretném, ha utána néznétek az eseményeknek. -lépett elő Akki, az egyik általam csak távolról ismert arrancar.
-Ő a társam?
-Eltaláltad, és szeretném, ha minél hamarabb eltűnne az a két shinigami. -sarkon fordult, és a hosszú, fekete folyosó mélyébe veszett.
~Ilyenkor legszívesebben rád küldenék egy millió barát, de nem tehetem. Fiatal vagyok még a halálhoz.
Inkább a társam felé fordultam, miközben még mindig pufogtam.
-Szóval. Én Naito Suisen vagyok, 29. arrancar. Mint te is látod, a számom miatt én leszek a főnök. Tehát semmi hősködés, vagy én pirítom szenesre a segged! Elég nagy gond, hogy ezek itt vannak. -indultam el az ajtó felé.
Logikusnak tűnt, hogy jönni fog utánam, de nem tette.
-Mi a f*sz van? Valami nem volt elég világos? -topogtam az ajtóban egy nagy x-szel a fejemen, hiszen így is majd' szétrobbantam az idegtől.

Éppen egy kisebb edzés fáradalmait pihentem ki a szobámban, amikor lágy kopogást hallok az ajtómon.
~ ki lehet az ilyenkor? ~ Lassan elindulok az ajtó felé, bal kezemmel a fejemet vakarva.
- Akki - san! Aizen hivatja. - feleli kicsit sietős hangon.
~ huh ? még az ajtót se nyitottam ki, sőt még a kilincset se fogtam meg... nagyon siethetett valahová? ~ közben hallottam, hogy gyors léptekkel egyre távolodik. Vissza bandukoltam az ágyamhoz és felcsatoltam a kardomat. Kicsit nyújtózkodtam, majd elindultam az ajtóm felé. Az kis nyikorgással kinyílt majd ugyan ilyen hangot adva csukódott be ahogy kívülről becsuktam. Szét néztem a folyosón majd kisebb hezitálás után elindultam Aizen irodája felé. A folyosó teljesen kihalt volt. Ahogy elértem Aizen irodáját beszéd moraja hallatszódott ki belőle.
~ tán nem rosszkor jöttem? Vagy kicsit elkéstem volna? ~
Eközben lassan beléptem. A helységben Aizen a szokásos gúnyájában és egy magasabb növésű, hosszú lila hajú Arrancar nő. Amint megpillantott lekicsinylő tettekkel nevezett meg.
- Ő a társam? - kérdi Aizentől.
[Annyira ledöbbentem, hogy teljesen megfelejtkeztem a külvilágról és csak azon kaptam magamat, hogy Az ismeretlen Arrancar felém fordulva hozzám beszél. sikerült kivennem, hogy a Neve Naito Suisen és felsőbb rendűségi komplexusa van. Amint befejezte a mondókáját elindul az ajtó felé, valószínűleg várja, hogy kövessem.
~ még mit nem. Kíváncsi vagyok milyen a tűrőképessége és azért mindennek van határa a viselkedés terén. ~
Gondoltam miközben tekintettemmel figyeltem, hogy suhan egyre messzebb tőlem. Az ajtótól nem messze vissaz fordul és a düh kirohanása középpontjába kerültem.
- Mi a f*sz van? Valami nem volt elég világos? - feleli tiszta idegesen.
Jobbanak láttam, nem tovább feszíteni a húrt, így elindultam felé. Ahogy közeledtem hozzá bemutatkoztam.
- A nevem Akki Enzeru 90. Arrancar. örvendek a találkozásnak. - felelem tisztelet adó hangon.
Eközben mellé értem és egy kicsit bátortalan kérdést tettem hozzá.
- Akkor Naito - sama indultunk? - Sütöttem le a szememet közben.
~ mikor tudatosul az emberekben, hogy a szám nem mindig az erősséget jelenti. ~

Eléggé felbaszta az amúgy se rózsás kedvemet ezzel a maradok-mert-nem-voltál-elég-tiszteletteljes-velem dologgal, így lassan vörösödő fejjel álltam az ajtóban, mire végre odaért hozzám.
-Végre egy okos, épkézláb ötlet! -mordultam fel, majd meg se álltam a palota lépcsőjének aljáig.
Mögöttem kullogott Akki, aki úgy nézett ki, mint valami csúnyán szétfacsart citrom. Rossz volt ránézni, gondoltam lehelek már valamiféle életet belé.
-Hajj, na ide figyelj! Azt a számos dolgot nem gondoltam komolyan! Csak Elvis-papi előtt nem lenne szerencsés puszi-pajtáskodni, de gondolom ezt te is tudod. A többit azonban tartom: nem akarom, hogy magánakcióba kezdj! Nem tudjuk, mennyire erősek ezek a szarháziak... Na, ne vágj már ilyen fancsali képet! -indultam meg a sivatag felé.- Még ma elindulhatunk?
Végre megadta magát, így egy gargantanával máris a Menosok erdejébe kerültünk. Bár már ismerős volt a terep számomra, de még mindig nem igazodtam ki teljesen. Hihetetlen, mennyire az agyamra tud menni pár hülye bogár na meg a köcsög pókok.
-Ajánlom ezeknek a szerencsétlen balfaszoknak, hogy minél hamarabb elintézzük őket, mert nem sok kedvem van ezen a redva-földön dekkolni! -pofáztam szokás szerint, mikor ideges vagyok valami miatt.
Megálltam az egyik fa előtt, és körbenéztem a terepet.
-Na merre induljunk?

Naito mellé érve rám mordult és szóvá tette a gyors reagálásomat. Majd elindultunk. A folyosókon végig haladva szinte szaladtam utána.
~ Kicsit ideges. Minden esetre nem szabadna vele össze akasztani a bajszom, mert annak semmi jó vége nem lehet. ~ gondoltam miközben kicsit lemaradva Naito mögött követtem. Úgy látszott , hogy nem áll szándékában megállni egészen addig amíg el nem éri azt a helyett ahova Aizen küldte. Kicsit meghúztam magam egész út alatt. Ahogy elértük a palotának a kifelé vezető lépcsőzetének az alját Naoito felém fordul. A hirtelen mozdulat váltástól kicsit megijedtem és még lélegezni is elfelejtettem.
- Hajj, na ide figyelj! Azt a számos dolgot nem gondoltam komolyan! Csak Elvis-papi előtt nem lenne szerencsés puszi-pajtáskodni, de gondolom ezt te is tudod. A többit azonban tartom: nem akarom, hogy magánakcióba kezdj! Nem tudjuk, mennyire erősek ezek a szarháziak... Na, ne vágj már ilyen fancsali képet! - Szólal meg az előbbinél sokkalta kedvesebben, a hangja teljesen barátságos volt.
~ Nha ezt most mire véljem? Van még egy Arrancar aki nem kedveli Aizent? Lehetséges de majd óvatosan puhatolódzok efelől. Mellesleg jó lenne ha megtudnám miért és hova kell mennyek. ~ gondoltam miközben arcomon a meglepettség jelei jelentek meg elrejthetetlen módon. Közben ő elindult a sivatagba, de én megint nem követtem, túlságosan elvoltam a gondolataimmal.
- Még ma elindulhatunk? - Repít vissza a való világba eme kérdés ami Naitotól jött. A hangsúlya ismét kicsit kellemetlen volt számomra.
- Természetesen! - feleltem gyorsan és elindultam a garganata felé amit megnyitott.
Amint átléptünk a Menosok erdejében voltunk. A magas fák kicsi nosztalgiára késztetett.
~ Itt töltöttem az időm temérdek részét. Itt felejtettem sokat és ezt a helyet hagytam itt, hogy ilyen lehessek mint amilyen most vagyok. ~ Néztem körben a tájon majd láttam, hogy Naito nem éppen meghatódott a hely nyújtotta élményektől.
- Ajánlom ezeknek a szerencsétlen balfaszoknak, hogy minél hamarabb elintézzük őket, mert nem sok kedvem van ezen a redva-földön dekkolni! - hangja a szokásos ideges stílusban hangzott.
- Elnézést kérek. Ha nem haragszol meg elmondanád, hogy miért is vagyunk itt? Mivel eligazításra indultam Aizen elé, de különös okok miatt ezt nem kaptam meg így légyszíves most iktasd be ezt. Mellesleg miért is vagy mérges? - hangom lágyan csengett. Megpróbáltam nem kellemetlen és rossz kérdéseket feltenni, mivel nem akartam, hogy megint nekem essen. A kérdésemre nem válaszolt miközben sétálgattunk habár egy fa előtt megállt és egy kérdést szegezett felém.
- Na merre induljunk? - kérdezi. Nekem ördögi ötletem támadt.
- Hát nem tudom. De mi lenen ha előbb válaszolnál a kérdéseimre és teljes tudattal tudnák itt lenni mivel nem kellene a kérdéseimen törni a fejemet. Ha nem akarsz válaszolni rendben, de azt is megmondhatnád. - hangom lágy volt és kicsit feloldódott. Tekintetemmel a két útirányt kémleletem. Szinte semmi sem változott azóta mióta itt jártam. ~ hát nem kell erőlködni, ha nem kar válaszolni akkor nem fog. ~ nyugtáztam magamban.
- Ha balra indulunk - mutatok a bal kezemmel az említtet irányba - akkor egy kisebb folyó partszerű helységre jutunk amit pár nagyobb szikla határol kis barlangokkal. Ha Pedig jobbra - mutatom a bal kezemmel a jobb irányba - akkor pedig az itt élő lényekkel fogunk találkozni. Mondhatjuk ez itt a fő útvonal ahol sokan megfordulnak. - Majd lassan leengedtem kezemet és vártam Naoito reakcióját mind a kérdésemre mind az útirány választásban, mivel eddig fogalmam sincs miért vagyunk itt.

Egyáltalán nem tetszett, hogy ennyire rámenős a fiúcska a hülye kérdéseit illetően, miközben éppen azon agyalok, hogy ne robbanjon szét a fejem ettől a környezettől.
Összeszedtem magam, és gyors választ löktem.
-Szóval, ha már ennyire tudni akarod: két shinigami van itt az erdőben, akiket -csodával határos módon- el kell tüntetnünk. Röviden emiatt vagyunk itt. Úgyhogy szerintem a folyó felé menjünk, hátha érzékeljük őket. Kielégítő volt a válasz? Jah, és ami a modoromat illeti... Nem mérges vagyok, szimplán elegem van ebből a faszfejből, aki állandóan ekkora szarságokat köt a nyakamba, hogy még véletlenül se legyen egy perc nyugtom se.
~A fejfájásomról meg nem kell tudnod, még a végén egy gyenge fruskának állítanál be...
Meg se várva a reakcióját indultam bal kéz felé, remélve, hogy most az egyszer nem áll le gondolkozni, hanem szélsebesen szedi a csülkeit utánam, mert én nem várom meg.
Néhány perc után már mellettem volt, így nem kellett szenvednem, merre mehetek és merre nem. Az egyik fát megkerülve lélekenergiát észleltünk a közelben.
-Jé, csak nem a vendégek? Beljebb kellene őket tessékelni, nem gondolod? -vettem elő a szokásos gúnyos modorom, és a shinigamik felé indultam.
Persze próbáltam halkan menni, közben elrejtve a reiatsumat, hiszen nem hiányzik, hogy elrontsák a szeretetteljes meglepetésemet. Már távolról hallottam, hogy egy nő és egy férfi beszélget.
-Már közel vagyunk! -suttogtam Akkinak, aki bólintott, majd az egyik bokor felé irányított, hiszen a shinigamik pont felénk tartottak.- Én harcolni jöttem, nem bújócskázni. Ha útban vagyok kénytelenek lesznek elővenni a kardjukat.

Kis ideig vártam Naito döntését, hogy merre is mennyünk. Kicsit mérgesen vagy idegesen elmagyarázta miért is vagyunk itt és mi is a baja.
~ Két Shinigami itt? Érdekesen hangzik és legalább nem unatkozok. Jobb ha több kérdést nem teszek fel, mert tényleg megjárhatom a végén. ~ felpillantottam és láttam, hogy már nem ott áll ahol eddig, hanem elindult a Folyó irányába ~ Nha már megint...és megint velem veszekszik ha lemaradok, nem hogy szólna előtte, hogy mennyünk vagy hogy gyere mert megyek...ááá kiakasztó egy Arrancar! ~ Majd rögvest elindultam és nem sokára utol is értem. Mögötte haladtam kicsit lemaradva félve a hirtelen düh kitöréseitől és eközben a környéket szemléltem. Megnyugodva haladtam Naito után mivel ez a környék szinte semmit se változott az emlékeim szerint. Egy fát elhagyva egy oda nem illő energiát éreztem. Naiton is látszott, hogy észre vette így jobbnak véltem ha nem szólok neki.
- Jé, csak nem a vendégek? Beljebb kellene őket tessékelni, nem gondolod? - feleli kicsit felhevült hangon miközben elindul a valószínű leges Shinigamik felé.
~ Te jó ég! Kezdhetem megásni a síromat ha továbbra is vele megyek. ~ bal kezemmel az arcomat fogtam miközben Naoitot követtem és jobb kezemmel az elém kerülő növényeket hessegettem el.
- Már közel vagyunk! - feleli suttogva.
- Igen - Igen! - a válaszom kicsit gúnyosra sikeredet de látszólag nem vette észre. Közben egy kikerülő utoat mutattam a társamnak, mert az idegenek pont felénk meneteltek.
- Én harcolni jöttem, nem bújócskázni. Ha útban vagyok kénytelenek lesznek elővenni a kardjukat. - magyarázza nekem, kicsit sértődött hangon.
- Nha jó elég. Betelt a pohár. Ha meg akarsz halni menny. Azt hiszed, hogy csak ilyen erősek? Akkor valószínűleg nem jöttek volna ide. Én személy szerint megszeretném tudni kb milyen erősek és egy másik helyen harcolni, mert ez teljesen előnytelen helyzet a technikáimnak. Azt, hogy te mit csinálsz rád bízom! - hangomon a megelégelés és a jó akar halaltszódott miközben suttogva kiabáltam.
~ Nem akarom megbántani, de ha így ront rájuk tuti nagy veszélybne lesz, ettől függetlenül ha elindul bár remélem nem fog akkor követem és remélem nem hallották meg azt amit mondtam a Shinigamik ~ közben próbáltam teljesen elrejteni az energiámat és bal kezemet a kardomra helyeztem. Megpróbáltam Naito arcáról leolvasni, hogy most engem akar kifilézni vagy csak azon hezitál, hogy neki e rontson a két ismeretlen alaknak.

Tátott szájjal bámultam Akkira, akinek úgy kinyílt a csipája, hogy csak úgy pergett a nyelve. Nem sokan ugattak még le, hogy nem jó a tervem és a többi, de ő megtette. Nagyokat fújtatva és karba tett kezekkel hallgattam végig az okoskodását, majd egy gúnyos mosollyal magamba zártam a belőlem kitörni készülő állatot.
-Tudod elég harc van már a hátam mögött ahhoz, hogy ne hülyeségeket beszéljek. Viszont még senki sem szólta meg a cselekedeteimet... -hallgattam el egy időre, míg átgondoltam még egyszer az ő tervét.- Rendben, csináljuk a te módszereddel. De figyelmeztetlek! Ha emiatt bukjuk el a küldetést, fasírtot aprítok belőled. Remélem világos voltam...
Akki bólintott, majd én is elrejtettem az energiám egy részét. Már csak azt nem tudtam, hogyan akarja kideríteni az erejüket. Ám ekkor megláttam három hollowot, akik a shinigamik felé mennek. Bingó! Ezek a kis talpnyalók tökéletesen megfelelnek a célnak. Ha rátámadnak a betolakodókra végre kapunk egy kis ízelítőt.
-Nézd, akadt néhány szövetségese a tervednek! -figyeltük az egyik fa mögül őket.

A vártnak megfelelően alakultak a dolgok. A három dög kellő távolságba került, hogy a shinigamik érzékeljék őket. Nem is kellett sok idő, hogy felismerjék a rájuk leselkedő veszélyt, azonnal megtámadták a lényeket.
A nő kinyújtotta a karját, majd valamit motyogott. Ekkor kék labda hagyta el a tenyerét.
~Ezt a támadást ismerem, Hadou 33. Ezek szerint nem kezdők.
Az egyik hollow karja lerepült a támadástól, majd meg is semmisült az ezt követő kardcsapástól. A lány fekete haja az arcába hullt a földet éréskor, de azt egy elegáns mozdulattal kisimította onnan. Társára nézett, aki a második hollowra támadott.

Miközben Naitonak adtam lelki fröccsöt ő is ki borult és mondta a magáét igaz kevésbé kellemetlen hangon és hangnemben mint előtte. Majd mire betudtam fejezni ő helyeselt igaz kicsit a magáéra formálta át a dolgokat, de jobbnak láttam nem tovább feszíteni a húrt így helyeseltem
- Sose tagadtam, hogy nem tudsz harcolni és nem is azt, hogy hülyeségeket beszélsz. Oké ha el bukjuk a küldetést vagdaltat csinálhatsz belőlem. - feleltem miközben a fejemmel bólintottam.
~ Úr isten... talán jobb lett volna, ha hagyom kimenni és a Shinigamikon vezesse le a dühét...talán még nyert is volna ekkora dühvel magában. ~
Közben a shinigamik egyre közelebb értek hozzánk és lépteik furcsának hatottak ebben a világban és látszólag magabiztosak voltak, nm igazán látszott rajtuk az idegesség jele. Kisebbeket sóhajtoztam evvel csökkentve a bennem lévő feszültséget mikor a társam megszólal.
- Nézd, akadt néhány szövetségese a tervednek! - mutatott egy csoport Hollow-ra akik a shingamik felé tartottak. Tekintetemet gyorsan oda vittem miközben belülről egy furcsa érzés kapott el.
~ A fene. Miért pont most kell erre felé szaladgálniuk ezeknek is. Remélem azért nem olyan erősek ezek a shingamik akik ide tévedtek. ~ közben a két oldalon lévő fél egymásnak rontottak. A Nő egy kidouval támadta meg az ellenfeleket akik közül egyet megölt egyet pedig megsebesített. Férfi pedig kardjának egyetlen csapásával ölte meg a Hollow ellenfelét.
~ meg kell hagyni nem olyan gyengék. Sajnálom a hollow-okat de legalább tisztességesen estek el, habár ők ezt valószínűleg nem így érezték. ~
Arcomon egy halvány mosoly jelenik meg és testemet furcsa remegés járja át. Egyszerre jöttem izgalomba az erős ellenfelek láttán és lettem dühös a Shinigamikra.
- Figyelj Naito, szerintem jobb ha megyünk és most itt álljuk útját ezeknek. Ha Kijutnak a Sivatagra nehezebb lesz megfékezni őket és itt több a fedezék is. Mivel te sok harcban vettél részt így tudhatod, hogy igazam van -e vagy sem. - hangomban próbáltam elrejteni a heves izgalmat. Naito bólintott és egy Sonídóval a Shinigamikkal szembe nem mesze érkeztünk.
- Üdvözöllek benneteket. Mi járatban vagytok egy oylan helyen ahova nem éppen szerencsés belépni? -intézek egy gyors kérdést a shinigamik felé tiszteleteljes hangon amiben egy kis düh is párosúl.
~ Épp időben. Naito még nem rontott nekik. Azért jó volna azt is megtudni, hogy miért jöttek el ide mielőtt harca bocsátkozunk. ~ Közben kihúztam a kardomat és vártam a feleltre. Mellettem Naito is így csinált, habár maj szét robbant a dühtől.

Nem kellett nekik sok idő, mire mind a három dögöt kinyírták.
-Oké, menjünk!
~Hm, nem is olyan tejfölös szájúak, de nem érdekel, nem fogok beszarni tőlük, hiszen én sem vagyok piskóta! -érkeztünk meg szinte egyszerre Akkival.- Jé, tanul a fiú, már nem marad le mögöttem!
-Üdvözöllek benneteket. Mi járatban vagytok egy olyan helyen ahova nem éppen szerencsés belépni? -kezdte udvariasan, amitől majdnem a falra másztam.
-Jó napot! -köszönt vissza a nő, de már a kard markolatán volt a keze.
-Igaz, hagyjuk az udvariaskodást, mit kerestek itt? Csak nem az elgurult gyógyszeretek ért itt földet? -néztem rájuk szúrós tekintettel, miközben az én kezem is a kardra vándorolt.
-Nagyon vicces vagy. Semmi közöd hozzá, miért vagyunk itt.
-Nagyon is sok közöm van, te szarjankó! Ez itt a mi területünk, és az idegeneket fel kell trancsírozni. Szóval, halljam, mit akartok itt?
-Nem fogjuk megmondani önszántunkból! Onsu Hiyakasu Shuuhen! -emelte maga elé a férfi a zanpakutot, így jobbnak láttam ha egy barára gyűjtök, miközben ő egy támadást indított felém.- Nigai furosuto!
Kissé meglepődtem, hogy egyből belecsapunk a lecsóba, de nem zavartattam magam.
-Bara! -irányítottam a cseppek felé, de így is volt néhány tíz darab, ami elért hozzám.
~Bassza meg, ez rohadtul fáj! -éreztem, ahogy összehúzza a jég a bőrömet a lábaimon.- Ezért még számolunk te balfasz!
-Fogd meg a karom, Akki! -kis értetlenkedés után meg is tette.- Oroshi uta! -indítottam egy támadást.

A kérdésem feltétele után nem várt szó fordulatok keletkeztek. Igaz Naito a kérdésem hallatára feltudott volna robbanni.
- Jó napot! - reagálj vissza az egyik Shinigami aki nő volt és a karjának markolatára csúsztatta a kezét.
~ Úgy látom ez sem lesz egy tartalmas beszélgetés ~
- Igaz, hagyjuk az udvariaskodást, mit kerestek itt? Csak nem az elgurult gyógyszeretek ért itt földet? - Feleli Naoito a tőle megszokott hangon és modorral.
~ Jaj, de hideg Hideg! Mellesleg nem fogunk így semmit megtudni, hogy miért is jöttek el, De talán jobb is így. ~ Majd én is a kardomra helyeztem kezemet miközben a Shinigamikra szegeztem a tekintetemet.
Ezután mit is várhattunk volna Naito faragatlan stílusára faragatlan stílus volt a válasz. Egyre inkább úgy tűnt, hogy szócsatát fognak vívni, elnézve őket ebben verhetetlenek. A szócsatát a Shinigamik szakították félbe akik közül a férfi egy furcsa támadást intézett Naito felé. Naito - nak gyors reagálása volt így egy barát lőtt el. Én álltam ott egy darabig és figyelgettem az eseményeket. A férfi támadása furcsa volt a környék lehűlt és furcsa cseppszerű dolgok kezdtek megjelenni amik egyenesen Naito Barája felé haladtak.
~ Igazán érdekes támadás és gondolom nem csak figyelem elterelésnek jó... ~
Majd Naito parancsoló szavaira tértem magamhoz és a kérését teljesítettem.
~ Ahogy látom valami nagy dolog készül! Jaj de izgatott vagyok! Jobb lesz ha közben én is csinálok valamit, mert a végén jobban leüvölti a fejemről a hajat a semmit tevésért! ~
Nyújtottam ki a karomat a Nő felé aki eddig nyugton állt társától nem messze.
- Bara! - És lőttem felé miközben Naito támadását indította el.

//Mesélés//

Naito támadása sikeresen bevállt. A Shinigamik füle vérezni kezdet és kisebb fejfájást is kaptak. Akki Barája elől a Shinigami nő még ezek hatására is sikeresen kitért. A bara a mögötte álló fába csapódott bele. Naito
Oroshi uta támadása nem tarot sokáig, vagy nem hatott rájuk valami eredményesen mert pár pillanat alatt újra teljes összpontosítással szegezték rájuk a figyelmüket és jóval elővigyázatosabbak voltak a cselekedeteik és a tekintetük valamint mintha kicsit dühösek is lettek volna. A férfi újra meglegyintette Zanpaktouját úgy, hogy Akki-t is és Naitot is eltalálja vele.
- Nigai furosuto- hangzik a támadás szava. Tanulva az előző esettből most figyelme nem lankad és a tekintetével nyomon követi az eseményeket. Közben a nő se tétlenkedett. Előhúzta aZanpaktouját éskicsit hátrább Shupozott a társától és onnan indított egy támadást.
- Akaramu sukai, Shinku shima ! - És a kardja pengéje ketté válik, és vörös szalagszerű anyag lövődik ki belőle, ami Az Arrancarok felé tart.

Alig néhány másodperce idéztem meg a támadást, mikor éreztem, hogy nem tud megülni a seggén a mellettem lévő egyed. Megszüntettem a hangot és értetlen tekintettel bámultam Akkira.
~Minek kellett barát lőni rá? Istenem.. Hogy lehet valaki ennyire türelmetlen?
-Még egy ilyen közbelépés, és ne akard megtudni, mit teszek veled! -szegeztem rá az ujjam, de mielőtt jobban kioszthattam volna a pasas megint le akart hűteni engem.- Baszd meg, te nem ismersz más technikát? -sonidoztam el a jégdarabok elől, és egy határozott mozdulattal előtte teremtem.- Na szevasz te f*sz! Most ugass nekem! Még mindig olyan nagy arcod van?
-Na ide figyelj! Nem tudom, hol tanítotték neked ezt a modort, de jobb lesz, ha félreteszed amíg velem beszélsz, világos? -orra szinte az enyémet súrolta, annyira mélyen a szemembe nézett.
-Jobban jársz, ha tartod a távolságot, különben a golyóid a szemeiddel fognak helyet cserélni! Világos?
-Hehe, csak nem ideges vagy? Nyugalom, nem fog fájni, gyorsan végzek veled!
-Arra én kíváncsi leszek, balfék! Claro de luna! -lőttem felé a sarlókat, amelyek sikeresen összefogták a lábait, így egy gyönyörű seggest vágott a fűre.

Miközben Naito a férfit támadta meg, a nő sem tétlenkedett. A két arrancar felé támad a szalagokkal, de Naito még időben eltávolodott, így csak Akkira jelentenének veszély.
-Miért nem lehet egy olyan alkalom, mikor nem kell ellenetek harcolnom? -tette fel a költői kérdést, miközben Akki egyik lábára tekeredett az anyag.- Sokkal másabb lenne minden, ha nem lennétek ennyire utálatosak velünk. Mi csak egy növényért jöttünk, de hát titeket az sem érdekel! -majd gyorsan a szája elé kapta a kezét, hiszen tudta, megint túl sokat fecsegett.
Szabad kezéből egy Hadou 33: Soukatsui-t lőtt Akki felé, aki természetesen nem tétovázik.

A támadásomat Naito igen ingerlékenyen reagálta le ami ismét ne m tett jót az idegeimnek.
~ Ha szólnál mielőtt cselekszel talán nem volnának ilyen félre értések másokkal szemben. ~
Eközben Naito tekintete a férfira szegeződött aki ismét avval a furcsa támadásával próbálkozott mire ő elé Sonídozott. Én a másik Shinigamira tekintettem aki már egy támadást is elindított ami elkapta a lábomat.
~ Hogy a fene essen belé! Naito viharos elméje lekötötte a figyelmemet és nem vettem észre ezt a támadást. De mi lehet ez az szalag formájú valami a lábomra tekeredett? ~ arcomon a meglepettség jelei tükröződtek és tekintetemmel vizsgálgattam a lábomra tekeredő szalagot.
- Miért nem lehet egy olyan alkalom, mikor nem kell ellenetek harcolnom? Sokkal másabb lenne minden, ha nem lennétek ennyire utálatosak velünk. Mi csak egy növényért jöttünk, de hát titeket az sem érdekel! - mondja a Shinigami és amikor befejezte kezét szája elé kapja.
~ Itt valami nem stimmel. Miért hallgattatta el magát? ~
- A harchoz hozzá szólva mit vártatok? Eljöttök Huenca Mundo-ba és kedvetekre szaladgáltok fel és alá miközben senki hozzátok se szól? Akkor kicsit beképzeltek lehettek. Ha meg egy virág kellett nektek miért nem csináltátok gyorsan a keresést és miért kezdtetek harcolni? Szerintem mindent meg magyaráztam. - fejezem be a mondandómat de a szokásomhoz híven a tiszteletet még mindig megadtam.
~ ezt a valamit kellene levegyem a lábomról mihamarabb, mert úgy érzem egyre szorosabb lesz z idő múlásával. ~ Kardomat lassan elővettem s fél szememet a Shingamin tartottam. Az erdőben fújó szellő nagyon lágy volt, talán mert a fák és a kövek nagyrészt felfogta és csak lágyan engedte tovább. A homlokomon verejték cseppek jelentek meg amik a szalag szorításától jelentek meg. Hirtelen felém tartja a bal kezét és erős energia összpontosulást éreztem ott.
~ úgy látom, még se olyan békés természet mint ahogy feltételeztem volna az iménti eszme futtatásából. Ez nagyon nem jó! ~
* Megpróbálom levágni a lábomról a szalagot a kardommal még a támadás elindítása előtt. Amint ellőni a technikáját megpróbálok ki sonídozni előle úgy, hogy mellette érjek földet és az Estrella fugaz technikámat rálőném és eközben megpróbálom kikerülni az esetleges támadásokat. *

[Mesélés]

Naito a férfi előtt termet majd kiosztotta. A férfi azonban nem ijedt meg sőt még szórakoztatónak is találta. Ahogy Naito rálőtte a Claro de luna támadását a férfi lábait eltalálva a földre esett. z arcára a meglepettség rajzolódott ki míg Naitoéra az elégtétel vételt nyugtázó mosoly húzódott. A férfi azonban nem hezitált és folytatta.
- Ez jó volt, de nem elég jó! Ezt még megbánod! - hangjából a düh halvány árnyalata hallatszodott.
- Fukuboku! - hangzik felőle. A kard pengéje hegyes, éles, kb 5cm hosszúságú, átlátszó anyaggá hullik szét és elindulnak Naito felé. Közben a szellem energiájával lelökte magáról a sarlókat és kicsivel hátrébb ugrott. Ahogy a pengék haladnak Naito felé, a környékükön lévő levegő nagyon lehűl...

Miközben Akki papolt egy sort a ribinek, aki hálából szó szerint fel akarta őt villanyozni, a drágaságos táncpartnere a szájával is visszavágott a csata újabb fordulójában.
Jobbnak láttam ha a saját pasikámmal foglalkozok, mert eléggé izgága volt a lelkem. Bamba fejjel bámultam, ahogy leszedegeti magáról a kis sarlókat, na meg persze közben hozzám szövegel.
~Ez mekkora f*sz! Nem lehet csak így lerázni engem, baszódj meg! -emeltem fel a zanpakimat, és felé suhintottam volna, de lélekenergia-növekedést éreztem.
-Ez jó volt, de nem elég jó! Ezt még megbánod! Fukuboku! -repített felém valami fehéres színű cuccot, de az előszele már sejtette velem, hogy nem lesz melegem!
Pár sonídó után reméltem, hogy végre elfogytak azok a szarok, de tévedtem: a bal lábamból 3 ilyen kis izé lógott ki, de nem éreztem fájdalmat. Kihúztam a húsból, amiben elég szép sebek maradtak.
-A faszom! -lettem még pipább, így előhívtam a kardom képességét.- Ranbou saimin! -hunytam le a szemem, és próbáltam bemérni azt a nagyképű szarházit.
Végre sikerült elérnem a láthatatlan energiacsápjaimmal, így kinyithattam a szemem. Lassan egyre közelebb irányítottam magamhoz, miközben a feje ide-oda cikázva kereste a választ.
-Mi a fene folyik itt?
-A szolgám vagy, te seggefej! -vigyorogtam, majd a lány hangjára lettem figyelmes.

-Azt hiszed, bármit is értesz abból, miért vagyunk itt? Nagyon tévedsz. Éppen miattatok kell itt lennünk, mert... -hagyta félbe a mondatot, mikor társa tekintete összetalálkozott az övével.- Minek is beszélek én neked? Semmi közöd hozzánk!
Végre elengedte felé a labdát, ami hatalmas sebességgel száguld Akki felé. Az arrancar eközben a szalagból néhány szálat elvág, de nem elég gyors ahhoz, hogy sérülés nélkül megússza.
A bal vállát éri el a gömb, de így szerencsére még képes lesz majd harcolni a zanpakutojával is. Miután a fában köt ki végül az energia nagyobb része, a fiú ismét támadásba lendül.
-Estrella fugaz! -irányítja a nőre, aki eléggé értetlen fejjel bámul rá és a csillagokra.
Miután rátapadnak, és érzi, ahogy vészesen fogy az energiája, segítségért kiált.
-Kiba! -néz a férfi felé, de még nem tudja, hogy a társa sincs a helyzet magaslatán.

Kisebb vélemény csere után Még több dolgot tudtam meg a Shinigamitól.
~ Mi? Nha ne már...ez hülyének néz. Úgy látom itt felesleges akármit is mondjak a valódi okot úgy sem fogja elmondani ~
Közben a felém tartó támadásról majdnem megfelejtkeztem így csak párat tudtam hárítani. Egy gömb eltalált a bal vállamon ami elég sajgó érzéssel töltött el. Látszólag kicsit magabiztosabbnak tűnt ezáltal. Tekintetem naito-ra szegeződött aki éppen egy támadás elől tért ki.
~ Ahogy látom ő már jól szórakozik. ~ Arcomra kisebb mosoly húzódott.
A kornyék kicsit lehűlt ami kicsit furcsa volt, de nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Sikeresen be sonídoztam a Shnigami mellé.
- Estrella fugaz.- hívtam elő a technikámat ami kisebb meglepetésre eltalálta a Shinigamit ki kicsit értetlenül nézett. Amint elkezdett hatni a csillagok hatása az arcára volt írva a ijedség és ez a társának való kilátásában is megnyilvánult.
~ Most...kétségbe van esve, és nem védekezik lehet nem lesz rá több esélyem. ~
*Megpróbálom az Aka Mirage-támadást bevetni ellene amíg nem a harcra koncentrál, emellett nem feletkezek meg a védelemről se, nehogy magához térjen a támadásom előtt *

[Mesélés]

A Shinigami kicsit elbízza magát amikor Naitot sikerül eltalálnia. Kicsit magabiztosabb és lejjebb enged a védelméből is. Naito sikeresen tudta használni a hipnózisát ami nagyon meglepte a Shinigami ellenfelét. Rádöbbent, hogy nem tudja használni a végtagjait vagyis nem az ő akaratának megfelelően cselekednek.
Arcára a kisebb megrémülés jelenik meg, ami csak fokozódik amikor a társa segítség kérését is meghallja és teljesen kizökken a józan gondolkodásból.

Végre fél. Ezt akartam elérni. Imádom látni, hogyan szenvednek mások.
Egyre közelebb húztam magamhoz a shinigamit, aki szinte szemlátomást öregedett. Elégedett voltam: tudtam, már nem sokáig tart a küzdelem.
Néhány lépésre volt tőlem, amikor megszakítottam a kapcsolatot. Kidülledő szemekkel esett térdre, én pedig nevettem.
-Azt hittem, egy kicsit nehezebb lesz elintéznem téged, de úgy látszik tévedtem. -gyűjtöttem egy barát a kezemben, miközben egy futó gondolatom támadt: régen játszottam fogócskát.
-Menj a fenébe! -sziszegte, miközben a hányingerrel küszködött.
-Csak utánad! Van 2 perced, hogy eltűnj, aztán indulhat a móka! -csillantak baljósan a szemeim, miközben a férfi még mindig a földön feküdt.
Hirtelen fájdalmat éreztem a lábamban: a sebek, melyeket eddig olyan jól viseltem, szinte égették a bőröm.
-A fene essen beléd! -legyintettem meg a kardom, de már nem volt ott az áldozatom.
-Nigai furosuto! -hallottam a mögöttem lévő fa felől az elég gyenge parancsot, de tudtam, nincs idő gondolkozni, menekülnöm kell...

A lány nem tudott mit tenni: csapdába esett. A csillagok, melyek ráragadtak a karjára, lábára és a mellkasára, egyre jobban gyengítették őt. Fogalma sem volt, hogyan lehetséges ez, így még inkább pánikolt.
Társát nézte, miközben könnyek gyűltek a szemében: meg fognak halni. Mind a ketten, ha nem tesz gyorsan valamit. Mivel fizikálisan nem gyengült, határozott léptekkel indult Akki felé, felemelve a kardját, támadásra készen ért egyre közelebb hozzá. Ekkor valami furcsa dolgot látott: édesapja volt előtte, kezében egy rózsával. Valahol már látta ezt a képet: a rémálmában, ami még kislányként üldözte őt. Tudta, mi lesz a folytatás: átváltozik egy nyálcsorgató, hatalmas szörnnyé, akinek középen van egy szeme, és persze most már tudja, hogy hollow.
Gyűlölet veszi át az uralmat a testén, aminek hatására úgy érzi, ismét van annyi ereje, hogy szembeszálljon a rémmel. Kardját a bal kezébe fogva mormolja a Bakudou 75: Gochuu Tekkan idézését, majd egy jól irányzott shunpoval és a kardjával mellkason szúrja, így kiszabadul az illúzióból, de a valóságban ismét rajta vannak a csillagok, ő pedig erőtlenül fekszik a földön.

[Mesélés]

Ahogy Naitoból előtört a felsőbbrendűség mámora ezért kicsit lankadt a figyelme és nem számított a lábai előtt heverő férfitől semmilyen támadásra, azonban a férfi észrevette ezt és amint ellenfele egy pillanatra nem rá figyelt a háta mögött álló fa egyik ágára Shunpo-zott és egy támadást indított.
- Nigai furosuto! - hallatszodott alig hallható hangon. A környék teljesen lehűlt és a támadás egyenesen Naito felé tartott aki meglepődöttségében csak elugrani tudott a támadás elől. Amint észbe kapott nem teljesen sikerült kitérnie előle. A bal kezén és a bal lábát befedte a Shinigami támadása. A Shinigami egy mosolyt eresztett meg Naito felé akinek arcvonásai a benne rejlő dühöt élethűen kitükrözte.
- Shakkahou! - Halaltszódott a fáról és egy óriási tűzgömb tartott felé.

[Akki]

Ahogy sikeresen eltaláltam a csillagokkal az ellenfelem tekintetéből és a mozdulataiból a kétségbe esés mutatkozott. A szemeiben megcsillannak a könnycseppek teste mintha reszketne és gondolatai mintha a halál körül forognának. Habár a tekintetem semmit nem változott gondolkodásom és néhány mozdulatom teljesen más mentalitást tükrözött.
~ Eddig se akartam megölni és most már végképp nem. Jobb lesz ha befejezem és nem használok túl erős támadásokat. ~ Eközben kardom markolatát erősebben megragadtam, a lábomat megfeszítettem ami a talajba kicsit belesüppedt kisebb port felkavarva a lábam körül. Közben láttam ahogy elindult felém, mozgása magabiztos volt és ellentmondást nem tűrt. Nagy levegőt vettem és a kardommal felé suhintottam.
- Aka Mirage! - hangom kicsit remegett az imént látottaktól.
A támadás szinte láthatatlanul tartott egyenesen a felém haladó Shinigami felé aki nem vette ezt észre, valószínűleg a félelemtől. Amint eltalálta ő megállt egy pillanatra, teste enyhén elkezdett remegni majd egy helyben maradva kardját a bal kezébe fogva mormol valamit, ekkor kcisit hátrébb mentem, mert amit az illúzióba csinál az kihat a külvilágra is és ekkor egy shunpoval arrébb megy és a kardjával az előtte álló semmibe szúr egyet. Ekkor hirtelen a földre zuhan, szinte erőtlenül. Ahogy a talajra ér kisebb szuszogás halaltszódik felőle.
~ Itt a vége! Szerencsére nem hallt bele. ~ Sóhajtottam egyet, kardomat lejjebb eresztve kicsit távolabb mellé Sonídoztam. Egy darabig néztem ahogy magatehetetlenül fekszik a földön, majd egy pillanatra arra fordítottam a fejemet amerre a társam éppen harcolt.
~ Ahogy látom neki kicsit nehezebb dolga van az ellenfelével és kcisit megviselte már a harc. Nincs mit tenni.~ Rántottam egyet a vállammal, majd vissza fordultam a földön fekvő személyhez.
- Ne aggódjon, nem fogom bántani, ha eltűnnek innen azonnal. Hamarosan vissza nyeri az erejét és a saját érdekében hadja el ezt a helyett és ne is térjen vissza többé. Sajnálom, de rövid az emlékezetem, megmondaná hogyan is hívják? - Hangom teljesen nyugodt volt és barátságos. Nem felejtetem el hogy aki itt fekszik mellettem az egy ellenség így megtartottam a két lépés távolságot, de nem éreztem késztetést azért, hogy elvegyem az életét. Pár lépéssel arrébb menten tőle és kardomat bal kezembe fogtam és egy nagyot sóhajtottam.
~ Jaj nekem, valószínűleg megfogom bánni, de nem tudom tétlenül nézni. Abba a Shakakkouban nem sok erő van habár veszélyes, de ha el is találja nem szerez életveszélyes sérüléseket. ~ Arcomra kisebb mosoly húzódott.
*- Kaze Enzetsu! - legyintem meg a kardom a fán álló Shinigami felé, remélve, hogy kizökkentem a támadás üteméből, eközben egy barát összpontosítok a jobb kezembe amivel egy esetleges támadásra tudjak reagálni akár a hátam mögött lévőre vagy a Naitoval harcolóra. Természetesen mind a kettő Shinigamira uygan úgy figyelek mintha teljes erőben lennének. *

Tudtam, hogy még meg fogom szívni a kedvességem miatt.. Most is sikerült sarokba szorítania annak a balfasznak, és egyre jobban fájtak a végtagjaim. Nem tudtam elfelejteni a sebeket, amik a testemen sokasodtak. Rettentő pipa lettem, és próbáltam kiegyenesedni, mikor a parancsot hallva összehúztam a szemöldököm.
-Rohadj meg! -sonídóztam el a felém tartó gömb elől, és tudtam, ezt a támadást be kell vinnem, ha győzni akarok.
Mögötte jelentem meg, és egyetlen szó nélkül a bordái alatti területen átlyukasztva a testét, öklöm véresen magasodott az ég felé.
-Ez... nem volt... fair! -köpött egy adag vért, de nem igazán tetszett a mondandója, így egy félmosoly után visszahúztam a kezem és újra lesújtottam: most azonban a gerincét célozva.
Fájdalmas ordítás törte meg az erdő csendjét, amit a kezeim között haldokló shinigami torkából eredt. Elégedett voltam, nagyon is. Végre van értelme a képességeimnek: hogy nem csak egy nyámnyila fasz, lyukas hasú seggfej vagyok, hanem egy igazán fontos elem HM-ban. Azonban Aizenről sosem fog megváltozni a véleményem...
Megragadtam ellenfelemet a két vállánál, és a föld felé hajítottam. Teste mereven, ellenkezés nélkül csapódott be.
-Bara! -mértem rá egy megsemmisítő támadást, melynek következtében a lélek széthullott.

A lány reszketve, magatehetetlenül fekszi a földön. Homloka gyöngyözik a rémálom maradványaitól és társa ordításától, teste remeg. De még mindig elszántan küzdene, ha lenne ereje.
A távolból érzékeli társa egyre gyengébb, majd megszűnő lélekenergiáját.
~Meghalt. Egyedül maradtam! És két arrancar ellen nincs esélyem! -ismeri be magának az erőviszonyokat, majd megpróbál lábra állni.
-Azt hiszem, kissé lebecsülték a barátnődet! -nézte mereven a földet, majd egy összetett támadást indított Akki felé: Bakudou 04: Hainawa majd a zanpakutojával Setsu shima.

[ Mesélés ]

Naito a kezdetleges nehézségek ellenére egy remek húzással lepte meg az ellenfelét és mire ő észbe kapott Naito keze lógott ki a mellkasából. Az alattuk elterülő táj vöröslött a Shningami vérétől. A halálhörgés közepette Naito egy újabb csapást vitt be ami véglegesnek bizonyult, habár a Bara nem volt túl erőteljes, de a meggyengült Shinigamit gond nélkül tüntette el a föld színéről. Az ellenfele halálával egy időben, arcára az elégedettség virágzott ki.

[Akki]

Amint ott álltam és néztem a társam vívódását a segítségére akartam sietni, de szerencsére nem jött össze a tervem.
~ Majdnem, ha sikerül ellőnöm a támadásom, most Naitot is rendesen eltaláltam volna és biztosan nem köszönte volna meg. ~ Érdeklődve figyeltem az események alakulását a másik harcnál.
~ teljesen kiszorított helyzetből ilyen támadást véghez vinni nem egy egyszerű dolog. Nem szabad felhúznom, mert a végén nagyon megjárom. ~ láttam amint Naito átnyúlt az ellenfele mellkasán. A kezén végig csorgott ellenfele vére, s az alattuk lévő ágon folytatva ért földet ahol egy kisebb tócsába állt össze. A közelben a shinigami halált hirdető hörgése járta be.
~ Itt a vége. A többi már csak formalitás. ~ fordultam el és tekintetemet a saját ellenfelemre fordítottam.
Pár pillanat múlva egy bara becsapódásának a hangja hallatszodótt és evvel egyidejűleg a sinigami Reitsuja teljesen eltűnt. Ahogy a nem messze tőlem fekvő Shinigamira tekintettem, teljesen lerítt róla, hogy tudatosult benne, hogy itt nem vár rá más csak a halál, a félelemtől és a fáradtságtól remegő lábbakkal próbált talpra állni.
- Azt hiszem, kissé lebecsülték a barátnődet!
Arcomon kisebb értetlenség látszódott, a mondandója közben. Majd kisebb meghökkenés amikor a kezeéből egy sárgán világító valami jelenik meg.
~ Csak nem képes feladni, habár a harcosok még akkor is küldenek ha nincs értelme. ~ Majd ugrásra készen álltam.
- Lehetőleg megpróbállak életben hagyni, de ha másképp nem megy kénytelen leszek megölni téged. Hagyd el ezt a helyett.
- felelek neki, nyugodt és udvarias hangon.
* A támadásokat megpróbálom sonídóval kikerülni és megpróbálni magamra vonni a Tageisei Tate - ét, hogy ha netalán tán eltalál valamelyik támadása ne okozzon akkora sérülést. Ha letehetőségem nyílik rá akkor a Claro de luna - technikámmal megpróbálom a kezeit és a lábát hatástalanítani és ha nem lesz más lehetőségem rá akkor egy Rairin Shakkahou - val pontot tenni az ügy végére. *

Lassan leereszkedtem a földre, miközben a szokásos önelégült vigyor ült ki az arcomra. Persze nem ok nélkül: ismét megszabadítottam magam egy problémától- jelen esetben az idegesítő shinigamitól.
A még gőzölgő földre léptem, pontosan oda, ahol atomjaira hullt a férfi.
-Szerencsétlen idióta! -dörmögtem, miközben észrevettem Akki és a nő még mindig tartó harcát.- Már megint nem akarja megölni? Miért kell mindig ezt csinálni? Már a hócipőm is kivan vele... -közelítettem feléjük, de ekkor egy kidou száguldott az idegőrlő társam felé.- Erre kíváncsi leszek! -vigyorogtam és az egyik fára ülve néztem a moziműsort. Már csak egy kis popcorn hiányzott!

Ahogy a támadás elhagyta Kuroi kezét, és a kard is ketté vált, majd a szalagok közelíteni kezdtek Akki felé. Körülbelül félútban lángra lobbantak, és egyenesen az arrancar meztelen területei felé kúsztak. Sikerült eltalálnia a lábát, amivel égési sérüléseket okozott a férfi testén. Ekkor azonban sarló alakú energiák érkeztek felé, amelyek megakadályozták, hogy újabb csapást mérjen rá. A férfi felé közeledett, és sajnálat tükröződött a szemében: meg fogja őt ölni.

Amint a Shiningami felől tényleges támadás jött, kicsit elszomorodtam, de emellett teljesen megértettem az esetleges érzelmeit. Az első támadás egy szalagszerű valami volt már megint amit a harc elején is használt. ~ Akkor most mit csináljak. Megölni nem volt szándékomban, de sok érv szol amellett, hogy ne hadjam életben. Egy harcosnak nincs rosszabb annál, ha nem harcban hal meg. ~ Gondoltam miközben a szalag vörösen kezdett izzani. Hirtelen csavarodott a lábamra és elég fájdalmas volt ahhoz, hogy ne hadjam figyelmen kívül.
- Claro de luna! - Mutattam bal kezem ujjával ellenfelem irányába, aminek következtében végtagjait nem bírta mozdítani így a következő támadássort megakadályoztam. Amint a szalag helyén lévő izzó érzés kcisit aláhagyott elindultam felé. Tarkómon éreztem a társam kíváncsi tekintetét. A Sötétség most nagyon baljós volt és ez lehangolt. Lépteimmel lassan közeledtem a mozgásában korlátozott shinigami felé.
~ Nem hagyhatom életben, sokat látott és kitudja milyen információkat tudott rögzíteni magában. Egy harcos haljon meg harcos ként. ~ eközben szememet becsuktam és bal kezemben Reitsut kezdtem gyűjteni és amire kinyitottam a szememet egy elég erős energiává alakult össze. Úgy éreztem, hogy egy sima kezdetleges támadás nem a legmegfelelőbb halál számára, de a teljes erőmet sem akartam felfedni a társam előtt. A környék a lépteim lassú és szomorú hangjától volt tele. Amikor megálltam tőle olyan 5 méter távolságra, a hely teljesen elcsöndesedett. Bal kezemet felé fordítottam és kicsit kivártam.
- Sajnálom, hogy egy élethalál harcban kellett összemérnünk a képességeinket. Jól harcoltál és nyerhettél is volna, ha nem esel pánikba. Remélem jobb helyre jutsz mint majd én fogok. - Hangom teljesen nyugodt és őszinte volt. - Rairin Shakkahou! - Mormogtam és a kezemből elindult a vörös gömb a Shinigami felé. A robbanás előtt elfordultam és a társamra néztem. Próbáltam a bennem rejlő haragot, kínt és csalódást leplezni egy olyan tekintettel, mintha semmi sem történt volna.
~ Elég halált láttam, nem vagyok kíváncsi még egyre ha lehetőségem nyílik rá. ~ Nyugtatgattam magamat miközben a támadásom becsapódott és a robbanás keltette füst és törmelék teljesen be nem fedett. Nem lehetett sikoltást hallani aminek kicsit örültem, de ez az öröm oyl csekély volt, hogy szinte meg se éreztem.
Amint a környékről teljesen eltűnt a kilátást korlátozó felhő a kardomat vissza csúsztattam a hüvelyébe és elindultam Naito felé aki egy fán ült és a mosolya egy sátáni kisgyerekéhez hasonlított. Alá sétáltam és a tőlem megszokott udvarias hangon szegeztem hozzá a mondandómat.
- Hát ahogy elnézlek én kaptam a könnyebb ellenfelet. Jobb lenne ha elindulnánk és Beszámolnánk Aizen - samának az itt történtekről. - egy kis gúnyt csempésze a hangomba - Vagy ha kiakarod magadat pihenni akkor még várhatunk is. - Fejeztem be és háttal nekidőltem annak a fának ahol ő az egyik ágon ült. Mintha érezni véltem volna a dühtől megnövekedett Reitsut, de nem foglalkoztam vele.
~ Remélem hamar elindulunk, mert kezd elegem lenni a helytől. A lábam meg igen kényelmetlenül ég még mindig és jó lenne pihentetni. ~ Az fájó lábamat magam aláhúztam és a fához támasztva a talpamat vártam.

~Mi a fene? Még a végén tényleg megöli a nőcskét. Agyam eldobom, mikre nem képes, ha nincs más választása. -helyeztem még inkább kényelembe magam.- Eh, nem kell a rizsa, csak tedd a dolgod fajankó! -bosszankodtam, majd mikor végre rálőtt, elégedett tekintettel meredtem a füstbe.- Nem érzem őt. Szerencséje van, hogy elintézte, különben nekem kellett volna, de ő sem úszta volna meg büntetés nélkül.
Egyáltalán nem tetszett a hangnem, amit használt, de szavak helyett elengedtem egy kis lélekenergiát, mielőtt felrobbant volna a fejem.
-Nincs szükségem pihenésre! -feleltem röviden, majd egy átjárót nyitottam jelezve, hogy húzzunk vissza Las Nochesbe. Meg se vártam, jön-e utánam Akki, beléptem a fekete térbe.

A küldetésnek vége!

Hahó!

Mivel kaptam értesítést, hogy a külditeket befejeztétek, ezért le is zárom.

Ajándékotok 1500 lp és 2000 ryou. ^^

Gratulálok!