HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Az osztag kertje

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Roku Tatsuki
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Male
Aries Horse
Hozzászólások száma : 93
Age : 27
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag kapitánya
Hovatartozás:
Lélekenergia:
20500/25000  (20500/25000)

TémanyitásTárgy: Az osztag kertje   Szomb. Szept. 06, 2008 10:06 am



A sok véletlenül történt robbantásos baleset után az osztag új kertnek örvendhet, melyben a jó pár érdekes módon keletkezett kráterekből a talajon végül kis halastavat készítettek, felette található egy Japán stílusban felépített vörös színű híd. A tavacska lámpásokkal és kisebb növényekkel körbevéve van díszítve. Emellett fel lett húzva az udvar végébe egy kisebb kiülő, illetve rengeteg növény megtalálható itt. A Taichou által génkezelt Cseresznyefától a Pókliliomig, no meg a nagyra nőtt Bonsai fák és tovább. A tavakban találni kisebb díszhalakat, tavirózsát… szóval teljesen kitűnő lett immáron a kert a délutáni pihenésre, a munka után az osztag tagjainak. De, azért nem árt figyelni, hogy hova lép az ember… Wink
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hosijo Ren
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Male
Sagittarius Buffalo
Hozzászólások száma : 118
Age : 31
Registration date : 2010. Jun. 18.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 4. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/10000  (5000/10000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Csüt. Jún. 24, 2010 9:44 pm

~A nagyon fura shinigami "társra" vágyik~


Mi ez? Ez a teljes sötétség. Nem tetszik, sosem szerettem a sötétet. Kezemme l valami fényforrást keresek, de mind hiába. Majd hirtelen a napba néztem. Igaz, hogy nem szeretem a sötétet,de azért nem szeretnék megvakulni. De mi ez a hirtelen változás. Eddig szememet takartam a kezemmel. Ám most szép lassan leemeltem a fejemet és a kezemet is leeresztetem, hogy lássam hol is vagyok. A szülővárosomban voltam, erről rengeteg rossz emlék jut eszembe. Ám az "édesanyám" is helyet kap a felelevenülő emlékek közt..
Hirtelen ismét egy helyszínváltozás. Az ellőttem lévő ház valahonnan nagyon ismerős. Sőt a két szomszédja is fura érzést kelt a szívemben. Hirtelen az eszemhez kapok és gyorsan megfordulok. Szívem hatalmas csalódást érez. A házat, amelyet régebben én és "anya"laktunk átalakították és nem is kicsit. Egy átkozott szórakozóhelyet csináltak belőle. Az épületajtaja felé igyekeztem, ám mikor a kilincs felé nyúltam az hirtelen eltűnt. Egyre csak kezdett hátrálni és hátrálni. Mintha nem akarta volna, hogy belépjek. Teljesen úgy éreztem, mintha maga a ház utasított volna el.
Majd hirtelen egy újabb helyszínváltozás. Gyerekkori ellenségeim vettek körbe. Mindannyiuknak a kezében fakard volt, én ezen csak vigyorogtam, hiszen nálam egy valódi zanpakuto van. Éppen a lélekkardomhoz nyúltam volna, am, hogy testem is összement. Nem tudom, hogy hogyan is történhetett ez, de biztos voltam benne, hogy ezért nagy árat fogok fizetni. Nem is tévedtem az összes fickó engem kezdett el rugdosni és hangosan nevettek. Mivel a környéken nem volt senki, ezért a következményekkel nem törődve, szinte félholtra rúgtak. Alig kaptam levegőt, úgy éreztem utolsó másodperceimet élem át.
Majd lecsuktam a szememet és kinyitottam, ekkor egy lámpa "vigyorgott" a pofámba. Meglepetésemben az ágyról a földre estem és dühömben egy kisebb ütést mértem a padlóra. Minden esetre most inkább elmentem lezuhanyozni. A hideg vízzel sikerült kicsit lehűteni a dühömet, ám a rémálomtól még mindig ideges lettem, ha eszembe jutott.
Az álmot minél hamarabb el akartam volna felejteni, így inkább azon gondolkodtam, hogyan tudnék erősebbé válni, vagy legalább információt kéne szereznem a Gotei 13 gyengeségeiről.
Úgy döntöttem először meglátogatom a 12.osztag laboratóriumát és megnézem, hátha találok valami hasznosat. Hosszú ideig sétáltam, ugyanis most mentem először a laborba. Több számomra új helyen is megfordultam. De nagyjából fél órás keresés után megtaláltam a célállomást. A laborban nem találtam semmi olyasmit, amivel "hibátlanná" tudtam volna válni, de még információt sem szolgáltattak ki nekem a "tökéletesekről".
Ezután eldöntöttem, hogy keresnem kell egy embert, akivel együtt tudok edzeni, hogy erősebbé válhassak. Szükségem van egy edzőtársra, hiszen egyedül nem bírok olyan gyorsan fejlődni. De azt sem feledhetem el, hogy fél év múlva távoznom kell innen, ha élni akarok. Addigra hasznos információkat kell szereznem az "egyetlennek".
Már hosszú ideje a park egyik padján ülök és gondolkodom. Akarva- akaratlanul is eszembe jutott a rémálmom. Minél hamarabb meg akartam győződni arról, hogy a házamból nem lett szórakozóhely és arra is kíváncsi voltam, hogy mi a helyzet a környékkel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maximilian Wladhar

avatar

Male
Taurus Rat
Hozzászólások száma : 47
Age : 21
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Jun. 30.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: bounto "boss"
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
5200/15000  (5200/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Hétf. Júl. 05, 2010 8:17 am

~A nagyon fura shinigami "társra" vágyik avagy az isten színrelép *.*~
Egy újabb nap és egy újabb lehetőség arra, hogy elismerjék ó istenségem. Nagy nehezen kikászálódtam az isteni, pihi-puhi ágyamból és tükör benéztem. Kicsit megijedtem, hogy az isteni kinézetű vörös hajam össze visszaáll. Mivel tudtam, hogy egy isten nem járkálhat ilyen szörnyűséges fejszőrzettel magamra vettem a leg szexibb ruháimat és indultam is a nagy küldetésre… DE mielőtt elindultam volna előkaptam a világ legfontosabb dolgát, a cigimet. A nélkül soha se teszem ki az isteni lábaimat a szobámból. A cigarettám az ágyam melletti kis szekrényen volt a gyújtómmal együtt. A gyújtóm egyedi volt. Az emberek világában vettem és egy kicsit átalakítottam. Érthetően: Belevéstem a nevem és azt is, hogy én vagyok az isten. Még szerencse, hogy tudom. Már csak a többi embernek kell megtudni, hogy ki is az isten Seireiteiben. Már indultam volna bemutatkozni az összes shinigaminak mikor ismét megláttam ó istenségem a tükörben. Ekkor eszembe jutott, hogy meg kéne csinálnom a hajam. Előkerestem a kamugyémántokkal kirakott fésűmet majd elindultam a fürdő felé. Nagyon vigyáztam nehogy meglássanak ilyen fejjel, mert az nem tesz jót az isteni hírnevemnek… igaz, hogy még a kapitányom és a hadnagyon kívül senki se ismer, de biztos vagyok benne, hogy látják rajtam, hogy én vagyok az isten. Mielőtt bementem volna a fürdőbe azért megbizonyosodtam róla, hogy nincs bent senki. Most komolyan milyen égő lett volna, ha az istent ilyen fejszőrzettel lát meg valaki. Miután sikeresen magamra zártam az ajtót egyből a tükör elé ugrottam és teleeresztettem a markomat vízzel és a fejemre öntöttem. Meg kell hagyni, hogy nem volt olyan meleg, mint amennyire számítottam. Miután boldogan láttam, hogy minden felálló tincs lekonyul elkezdtem rázni a fejem, mint valami idióta, hogy száradjon meg a sörényem. Miután úgy éreztem, hogy elég száraz a hajam fogtam magam és majdhogynem kitörtem a fürdő ajtaját ugyanis elfelejtettem, hogy bezártam. Szépen halkan visszaosontam a szobámba, hogy felvegyem a fegyverem és elinduljak a felfedező utamra vagyis, hogy bemutassam ó istenségem a többieknek. A 3. osztagosokkal nem is akartam foglalkozni, mert azok nem foglalkoznak azzal, hogy egy isten jár kel közöttük. Sőt. Jó magasról le is szarják >.> DE ha hatalomra jutok, megmutatom én nekik, hogy ki itt az isten. Esküszöm, hogy az össze olyan ember, aki nem ismerte el ó istenségem WC-t fog pucolni vagy takarítani fog vagy esetleg, de tényleg csak esetleg lábtörlőim is lehetnek… na, jó azért ez már túlzás az ilyen hitetlen kis nyomorékokkal. Miután ezt eldöntöttem arra jutottam, hogy a 12. osztaghoz kéne mennem, mert egy ilyen tökéletes istennek, mint nekem szükségem lesz az észre, ha hatalomra jutok. Elég hosszú utat tettem meg a területükig, de legalább volt időm kitalálni a szöveget, amivel elmondom nekik, hogy tulajdonképp a világ istenével állnak szemben és, hogy ha nem engedelmeskednek, akkor ők is csak pucolhatnak ennyi ésszel. Megérkeztem. Előhúztam a kardomat és a csillogó villogó pengéjén megvizsgáltam mind a hajamat, mind az arcomat. Miután semmi olyan dolgot nem találtam, ami beégethetne előkaptam egy szál cigit és meggyújtottam és így indultam el a felfedező utamra. Még csak a kertjükben jártam mikor megláttam egy olyan férfit, akiből sugárzott az, hogy a hívem lesz. Nem tudom, hogy hogyan is jött ez, hogy a hívem lesz, de boldogított. Még meg volt a cigi fele mikor odaértem hozzá. Biztos még nem vette észre, hogy ó istenségem odaért, mert nem térdelt le elém. Szépen lassan elszívtam mögötte a cigimet majd eldobtam és eltapostam majd beálltam elé, hogy pontosan lásson.
- Üdvöz légy kedves hívem. Én vagyok Akihiro Haruya ennek a világnak az istene és azt szeretném, ha térdre borulnál ó nagyságom előtt. - Adtam elő elég színpadiasan majd vártam, hogy történjen valami. Ha nem engedelmeskedik, akkor illemre tanítom ezt a faragatlan kis tuskót. Remélem azért neveltek bele egy kis jó modort.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hosijo Ren
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Male
Sagittarius Buffalo
Hozzászólások száma : 118
Age : 31
Registration date : 2010. Jun. 18.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 4. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/10000  (5000/10000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Hétf. Júl. 05, 2010 9:09 am

~A nagyon fura shinigami"társra"vágyik~


A padon hosszú-hosszú ideig nyugodtan ültem, mindaddig amíg egyik "társam" mögém nem állt. A hangok alapján arra tippeltem, hogy dohányzik, bár ebben nem voltam biztos. Kicsit elgondolkodtam azon, hogy mit kereshet itt, talán egyik osztagtársam lenne, de akkor már rég elkezdett volna nyavalyogni, hogy a szobámban milyen büdös van, meg hasonlók. Végül ennek a tudatában, úgy gondoltam, hogy egy másik osztag tagja. De mit kereshet itt, talán egyik ismerőse itt tartózkodna, vagy esetleg egyszerűen csak idevetette a sors. Minden esetre inkább nem zavartam meg a várakozásban. Rövid ideig mögöttem álldogált, majd egy könnyű tárgy földet érésének a hangját hallottam. Szóval valóban cigizett.A következő lépése igen csak meglepett, ugyanis elém állva hatalmas nagy badarságot mondott.
- Üdvöz légy kedves hívem. Én vagyok Akihiro Haruya ennek a világnak az istene és azt szeretném, ha térdre borulnál ó nagyságom előtt. - Az hogy istennek hitte magát kicsit felidegesített. Nem azért, mert nagyképűnek tartottam, hanem azért mert az én szememben az egyetlen, aki istennek nevezhetné magát az Aizen Souske, az egyetlen, aki képes a csodás arrancarok teremtésére. Ám még ő, akinek elég ereje, ahhoz hogy istennek nevezze magát, nyíltan még ő sem jelenti ki, hogy ő isten. Ez a kölyök pedig csak idejön és azt állítja, hogy ő volna isten. Egy fenéket! A padon egy ásítás kíséretében nyújtózkodtam egyet, majd oldalra néztem, pontosan Akihiro mellé. Majd a másik oldalt is megnéztem, hogy van-e valaki. Sajnos senki nem volt, magam mellé is néztem, hátha valahogyan mellém lopóztak. Nagyon nem volt kedvem beszélni evvel a halálistennel, ugyanis nem szerettem kijönni a sodromból. S tekintve az egyed bemutatkozását biztos voltam benne, hogy rövid időhosszon belül fel fog húzni.
- Helló öö.. öö ... Achimiro! - Mondtam neki, direkt hibásan a nevét. Majd hozzátettem. - Remélem nem gond, hogy nem hajlok meg, de elég piszkos a föld, na meg aztán nem is ismerlek annyira. - Mondtam neki, miközben végigmértem a földet, majd tekintetemet a férfira emeltem ismét. - Amúgy mégis mit keres itt Haruma úr? - Kérdeztem tőle, nevét pedig ismét hibásan mondtam. Abban reménykedtem, hogy annyira megsértődik, hogy elmegy innét, bár erre jóval kevesebb esélyt látok, mint arra, hogy ő valójában egy erőskezű gonosz isten, aki az ilyen dolgokat meg akarja torolni. Egy mosolyt csaltam az arcomra, majd így vártam a válaszát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maximilian Wladhar

avatar

Male
Taurus Rat
Hozzászólások száma : 47
Age : 21
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Jun. 30.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: bounto "boss"
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
5200/15000  (5200/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Hétf. Júl. 05, 2010 11:01 am

~A nagyon fura shinigami"társra"vágyik~

A szemtelenség felsőfoka volt, amit ez a gyerek művelt. Nemhogy lenézte ó nagyságom, de még a nevemet se tudta rendesen megjegyezni. esküszöm, hogy végleg hatalomra jutok, megbosszulom ezt a modortalan viselkedést, de addig is csak szavakban átkozom el eme hitetlen kis kölyköt, hiszen nem tudja, hogy kivel is beszél valójában. Na, jó talán tudja, csak nem meri, felvállalni vagy nem tudom, de ha kiderül, hogy komolyan, de tényleg komolyan lenéz, esküszöm, hogy kicsinálom. Rohadtul felidegesített. Annyira, hogy nem is tudtam megszólalni. Inkább elővettem még egy szál cigit é meggyújtottam. Azt reméltem, hogy a cigi lenyugtat, de nem teljesen jött be. Mivel az istenes dolgommal nem tudtam a közelébe kerülnöm eme hitetlen pogánynak elő kell vennem a normális emberi énemet, ami elég nehéz ugyanis már teljesen felvettem az istenes dolgot. Vajon miért? Talán azért, hogy boldogítsam magam… Még mindig nem tudtam feldolgozni, hogy meghaltam. Pedig nem most történt. Azóta átkozom az autókat. Nem véletlenül kerülöm a kocsikat Karakurában mikor a póttestemben vagyok. Behunytam a szemem és arra koncentráltam, hogy sikerüljön felszínre hoznom. Nem tudom, hogy meddig próbálkoztam, de abban biztos voltam, hogy elég sokáig ugyanis nem kis mennyiség égett le a cigimből. Ezt szoktam pazarlásnak hívni. Tényleg az. Nem, hogy elszívnám azt, ami leég, hanem csakúgy hagyom, hogy a levegővel keveredjen. Ezért veszem én eme drága csodát?! Szerintem nem. Azért veszem, hogy elszívjam és nem azért, hogy hagyjam leégni az egészet és éppen ezért a számhoz emeltem a cigim és beleszívtam egy szép nagy slukkot. Még mindig próbálkoztam felszínre hozni normál emberi énemet és már némileg sikerült is, de nem hagyott nyugodni az a tény, hogy ez a csávó nem ismeri el ó istenségem. Amint ismét eszembe jutott ez a tény elvesztettem az önuralmamat és majdnem behúztam egyet szerencsétlen hitetlennek. Vettem még egy levegő majd ismét behunytam a szemeim és ismét belekezdtem a régi énem felkeresésébe. Ismét eltelt egy kisebb idő, de sikerült előhúznom a régi emberi énem. Miután tisztáztam magamban, hogy végre tudok normális emberként is beszélni eldobtam a szűrőig égett cigimet pontosan oda ahol a pofátlanka ült. Komolyan mondom, hogy ezt a szálat tulajdonképp csak elégetem és nem szívtam. Az nem érdekelt, hogy pofátlanka mit csinál. Miután végig gondoltam, hogy mit is mondott felkaptam egy kicsit a vizet.
- Na, idefigyelj te semmire kellő. Azért mert a 12. osztag tisztje vagy ne legyél ennyire okos. A nevem nem Achimiro és nem Haruma. Ha baj v an a füleddel keresd fel a 4. osztagot. Mivel úgy veszem észre, hogy rossz a füled elismétlem a nevem. Akihiro Haruya vagyok, de inkább hívj csak Harunak. Ja és, hogy mit keresek itt? Csak kíváncsi voltam, hogy a helyzet a nagyokosoknál. - Mondtam majd elmosolyodtam. Mivel az előző szál cigimet elpazaroltam elővetem még egyet. Mikor megnéztem, hogy mennyi szálam van még megállt a szívem. Már csak öt szálam volt! Ha itt elfogy, akkor nem tudom, mit csinálok, mert, ahogy kinézem, ebből a gyerekből nem cigizik. Emberi nyelvre lefordítva gyorsan le kell rendeznem az itteni dolgokat vagy együtt elmenni vele bevásárolni. Már úgyis porzik a torkom egy jó kis pia után. Miután ezt végig gondoltam a cigivel a számban leültem mellé és nem érdekelt, hogy mit szól hozzá. Ekkor jutott eszembe, hogy ő még be se mutatkozott. Biztos vagyok benne, hogy bunkónak néz, de akkor mit mondjak én? Ez a taj paraszt gyerek még be se mutatkozott nekem.
- Bocsi, hogy megtöröm ezt a kurva nagy csöndet, de ha már én bemutatkoztam te is megtehetnéd. Komolyan mondom, ha ilyen bunkó vagy akkor nem csak magadat, hanem az osztagod is leégeted ^^”-Mondtam kicsit szemtelenül majd szívtam még egy slukkot a cigimből, de már csak a vitamint szívtam belőle. Ez a kicsi vitaminocska elég ütős volt és mivel gyorsan szívtam egy kicsit beszédültem. Nem volt valami kellemes érzés. Ekkor eszembe jutott, hogy a mellettem ülő srác nem ismert el ó istenségem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hosijo Ren
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Male
Sagittarius Buffalo
Hozzászólások száma : 118
Age : 31
Registration date : 2010. Jun. 18.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 4. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/10000  (5000/10000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Hétf. Júl. 05, 2010 11:15 pm

~A nagyon fura shinigami"társra"vágyik~


A férfi először elővett egy szál cigit, amelyet nem is nagyon szívott, sokkal inkább hagyta elégni. Olyan volt, mintha maga a levegő szívná el a cigit. Néha-néha hosszú időközönként beleszívott, ami arra engedett következtetni, hogy valamire koncentrálni szeretne. Minden esetre, most inkább csöndben ültem, hogy tudjon koncentrálni. Időközben azon is elgondolkodtam, hogy mikor keres fel egy nagyobb rangú tiszt mikor keres fel, hogy váltsam át a kimonomat. Ekkor jutott eszembe, hogy a reggeli rémálmomról majdnem teljesen elfeledkeztem. Ez már önmagában egy kisebb örömmel ért fel számomra. Elfeledtem azokat a szörnyű emlékeket, melyekre nem igazán akartam visszaemlékezni. Ekkor a férfi még egy nagyot beleszívott a cigijébe, majd azon gondolkodtam még mennyi lehet neki. Amennyire szívta most a cigit, úgy tippelem már nem sok lehet. Végül, egy kicsit hosszúra sikeredet várakozás után leszidott. Miután elmondta mit keres itt, úgy gondoltam, hogy rossz helyen jár. Ugyanis az általa említett nagyokosok a laborban vannak, nem pedig a kertben ejtőzgetnek, ahogy azt én teszem. Szavai után pedig egy újabb szál cigit vett elő, majd megnézte, hány szál maradt még neki. A szeméből azt következtetem ki, hogy már nincsen elegendő. Ez a tudat kissé megnyugtatott, hiszen így nem fogja sokáig zavarni a levegőt. Ezután hirtelen leült mellém. Kicsit zavart, hogy meg se kérdezte, hogy leülhet-e, de mint olyan sok más dolog ez is hidegen hagyott. Belegondolva, hogy mennyi dolog "hagy hidegen" már-már csodának vélem, hogy nem vagyok jégkocka. Talán annak köszönhetem, hogy egy halálisten vagyok, valamennyi ellenállási energiával. Majd a halálisten a nevem után érdeklődött és az osztagomról is mondott valamit. Én hangosan felnevettem a szavai után, amely az egész kertben hallatszott. Szinte gondolkodás nélkül válaszoltam a velem szemben álló 3.osztagosnak..
- Az osztagom érdekel a legkevésbé, amúgy a nevem Hosijo Ren, de hívhatsz idegesítő baromnak vagy udvariatlan hülye gyereknek is,ha Agondolod. - Kicsit elgondolkodtam, mégis mit kéne most csinálnom, beszélgetnem kéne vele, vagy inkább küldjem el a *****-ba . Ha elküldeném, akkor még ennél is nagyobb bunkónak tartana, ami ha valamiféle edzőtársat szeretnék keresni nem lenne jó ötlet. Tehát elküldeni semmiképpen sem küldhetem el. Na de akkor mit kéne csinálnom, kezdjek el vele beszélgetni. De mégis miről, nem hiszem hogy lenne közös témánk. - Jól gondolom, hogy fogyóban van a cigid? Tudod ismerek egy jó helyet, ahol nagyon jó cigit lehet kapni. Már persze, ha benne vagy egy kis karakurai kalandban. - Mondtam Akihironak, majd sunyi mosolyt eresztettem meg felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maximilian Wladhar

avatar

Male
Taurus Rat
Hozzászólások száma : 47
Age : 21
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Jun. 30.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: bounto "boss"
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
5200/15000  (5200/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Kedd Júl. 06, 2010 5:03 am

~A nagyon fura shinigami"társra"vágyik~
Már azon voltam, hogy miként büntessem meg a hitetlen beszélgető társam. Most komolyan. Hogy merészel engem sértegetni? Komolyan mondom, kiakaszt ez a kis semmirekellő paraszt gyerek. Először a nevemet mondja ki helytelenül aztán meg elkezd szemtelenkedni ráadásul még térdre se rogyott előttem. Még soha életemben nem találkoztam ilyen szemtelen emberrel. Mondjuk az is igaz, hogy eddig nem sok emberrel találkoztam. Tizennyolc évet éltem emberként, de akkor is kevés emberrel ismerkedtem meg, de azok legalább elismertek egy bizonyos szinten. Aztán jött egy a száz év és egyetlen egy közeli barátot se szereztem, sőt még híveket se toboroztam ugyanis saját magamat alakítgattam, hogy ha a trónra jutok, ne bukjak el. Tök sokat dolgoztam azon, hogy megnyerő legyen az isteni modorom és a tökéletes kinézetem. Többet foglalkoztam ötven évig a kinézetemmel, mint egy nő erre tessék, kifogok magamnak egy ilyen kis tahóbunkóparasztállatot aki még a nevemet se tudja megjegyezni. Nem tudom, hogy honnan vette észre, de észrevette, hogy fogyóban van a cigim. Nagyon meglepett, hogy felajánlotta, hogy eljön velem. Soha sem gondoltam volna, hogy ez a gyerek tud, egy olyan helyet ahol jó cigit árulnak. Mivel már untam a szokásos cigimet beleegyeztem. Mivel meglepődtem, hogy ismer pár cigit előkaptam egy szálat és odanyújtottam neki hátha elfogadja. Ez elég nagydolog tőlem ugyanis eddig még senkit se kínáltam meg a cigimmel. Maximum csak, úgy ha mástól kunyultam el egy szálat és azt adtam oda.
- Hát akkor indulás. - Mondtam miután Ren eldöntötte, hogy kell e neki a cigi vagy sem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hosijo Ren
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Male
Sagittarius Buffalo
Hozzászólások száma : 118
Age : 31
Registration date : 2010. Jun. 18.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 4. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/10000  (5000/10000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Kedd Júl. 06, 2010 9:01 am

~A nagyon fura shinigami"társra"vágyik~


Miután elmondtam a srácnak, hogy ismerek egy helyet, ahol jó cigit árulnak, sokkal szimpatikusabb lettem a szemében. Mi több, még meg is kínált egy cigivel. Úgy gondoltam, hogy ez egy ritka alkalomnak számít nála, így elfogadtam a cigit és a tűzét elkérve meggyújtottam azt. Mindezek után beleszívtam a cigibe és kifújtam a füstöt, Majd a halálisten az indulásra invitált. Nyilvánvalóan a cigi miatt igyekezett ennyire, de végül is megértettem. Hiszen a legtöbb dohányos rövid idő alatt függővé válik és a dühüket tulajdonképpen a cigibe fojtják. Ám miután eszembe jutott, hogy hova is tartunk megszólítottam a "társamat".
- Jól gondolom, hogy először egy-egy gigaiért indulunk? - Mondtam neki egy mosollyal az arcomon, majd elindultunk a 12.osztag laborja felé. Ott kértünk egy-egy gigait is, amiket rövid várakozás után meg is kaptunk. Majd szó nélkül egy senkai kapu felé vettük az irányt és átléptünk Karakurába. Előttünk egy hatalmas épületlánc volt. Minden bizonnyal itt is sokféle dohányárú található, ám koránt sem olyan jó, mint amiről én tudok. Ez a bolt tulajdonképpen egy merő titok, csakis az életem utolsó bandás éveinek köszönhetem, hogy tudok róla. Bizony, bár én nem szívtam, a bandám többi tagja mindig ezt szívta, így nyilvánvalóan népszerű volt. Úgy gondoltam, neki nem volt ilyen kemény élete, így biztos voltam benne, hogy nem tud erről a titokról.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raidon Akasun
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Male
Hozzászólások száma : 18
Tartózkodási hely : Lelkek világa
Registration date : 2010. May. 06.
Hírnév : -2

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag 6 tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTárgy: Pihenni kell!   Kedd Szept. 14, 2010 8:29 pm

Bár nem rég szolgálok az osztagnál, mintha éveknek tűnne. Néha, amikor úgy érzem nem bírom azt a bűzt tovább, ami abban az áporodott laborban terjeng, akkor kijövök ide szellőztetni a fejem. Bár jól érzem magam az osztagnál, sokszor idegőrlő az az unalom, ami itt van. Nem is unalom, hanem monotonitás, amely nagyon fárasztó tud lenni. Ezért jól esik időközönként kijönni ide ebbe a káprázatos kertbe.
Itt mindig megnyugszom, amint azt figyelem hogyan járja a szellő a maga táncát a fák a levelei között, s a bársonyosan csörgedező patakot is.

Amint ezeket nézem, eszembe jut egy dal, amit emberként a gyűrűs likacsú fákra tanultunk. Elmosolyodom, s lelkem megtelik nyugalommal, majd hangos dalolászásba kezdek:
Tölgyek, eprek, gesztenyék, celtisz, akác, szilfélék, bálványfa és kőrisek...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yuko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 103
Age : 21
Tartózkodási hely : A megfigyelőrészlegnél vagy a laborban, robbanásoktól védett és pillangó mentes övezetben
Registration date : 2011. Feb. 12.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag, 3. tiszt, a Megfigyelőrészleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
12900/15000  (12900/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Szomb. Márc. 19, 2011 11:23 am

Yuko újabb robbantása, avagy a közös virágültetés
Lépés… egy kevés mag… lépésegy kevés mag… ez idegesítő! T.T Miért is kell nekem ezt csinálni? Na, jó tudom, hogy miért, de akkor is… elegem van… >.>
Sokan, azért jönnek ki e csuda szép, tágas kertbe, hogy sziesztázzanak… ami érthető is. Hisz, folyton a négy fal között ülni a sötétben, egy komputer előtt, mint valami rossz Otaku… ez az állapot pedig egy idő után biztosan idegtépő lehet, ahogy a sok képlet, logaritmus és tervek alaprajzai kezdik elhalmozni a Shinigami memóriáját. Bezzeg Én… igaz, csak szívni szerettem volna egy kis friss levegőt… de az-az átkozott Pokollepke ebben is meg akart akadályozni! Éppen nyújtózkodtam mikor a képembe repült. Szándékosan! Mert biztos, hogy nem véletlen volt! >.> Akkor betelt nálam a pohár… utálom a fajtájukat… utálom, amiért olyan kis gyöngék és esetlenek… utálom, amiért folyton engem néznek ki játszótársnak… utálomfráh… és még sorolhatnám, annyi bajom van ezekkel a fránya dögökkel! De most kész! Vége! Elegem van! Betelt a pohár!
- Most megismerheted haragomat! – kiáltottam el magam, majd jobb kezem közé veszem a hozzám rögzített koponyát, majd egy lendülettel rántom le a függesztéséről, ezzel egy időben megnyomva a rajta lévő detonátort és már dobom is egyenesen a támadó fekete pille után, ami épp egy Ibolyán pihent le, mintha feladta volna harcunkat. Az á’ öltözékbe bujtatott bomba röpül is a szárnyas felé, majd pillanatok alatt be is csapódik, a landolást egy hatalmas robbanás kíséri, ami a fél kert romokba döntését eredményezi. Az apró emlékfoszlány gondolatomban röpke diavetítésként ismétlődött meg fejemben, mint valami elfuserált akciófilm. De, az igazságot nem tagadhatom… így esett e rém esett, hogy most itt térdepelek és vetem az aprócska virágmagokat az előre megmunkált földbe. A legrosszabb az egészben, hogy ez a fránya pillangó sértetlenül úszta meg a robbanást! >.> Nézek az előttem játékosan repkedő fekete szörnyetegre.
- Örülsz neki mi? – teszem fel neki a kérdést morogva, amiért, szinte hallom kárörvendő kacaját. De, miért is ne tenné. Kevés ilyen őrült terem Shinigami falvában, aki ilyesmivel próbálkozik. Pokollepke megsemmisítés… kellemetlen sóhajtással lépek egyet odébb és vetem el a következő magokat. Utálom, hogy ilyenkor minden lelassul… olyan, mintha az idő homokórája ezzel akarna büntetni minket, ha valamit elrontunk az életben… lelassul „hagy szenvedjél” címszóval.
- Idő…? – teszem fel a kérdést magamnak, kicsit elgondolkodva. Régi kis elmeháborodott ötletem jött fel bennem megint. Az időgépes kis magánprojektemről. Szabadidőmben szoktam csak vele foglalkozni, mivel még az éles feladatoknál se tudok pozitív eredményeket felmutatni, talán csak fél pozitívot. Vagy még azt se. Neutral Akkor pedig miért is foglalkozzak saját kis időpocsékoló ötleteim megvalósítására? De, ha még idén befejezem, ezt a kényszermunkát lehet, hogy ránézek már jó kis idő eltelt az óta, mióta hozzányúltam. A legutóbbi alkalom, ha jól emlékszem, akkor volt mikor még csak az Akadémia falai között lebzseltem. Az még nincs is annyira rég… fejemet megrázva terelem el kusza gondolataimat, hogy csak a magvetésre tudjak koncentrálni… lépés… egy kevés mag… lépés’ ott áll valaki… lépés… mi? Shocked Visszalépek egyet, ahol kihagytam a magok eldobását, amiért tekintetemmel felfigyeltem egy ismeretlenre. Talán a Shinigami, aki erre kényszerített a bomba okozta károk után, Őt küldte volna nekem, segítőtársnak? Kérdőn döntöm oldalra fejemet, miközben vizsgálom szememmel az ismeretlent, bár nekem ki nem ismeretlen, hisz azért még én is friss falat vagyok az osztagnál. Surprised Tanulmányozásom során veszem észre, hogy a Horatio 234314142. demó verziójának a sírjára épp most lépne rá, akit még időközben ugyebár eltemettem, ami még megmaradt belőle, hisz a szolgálatai után ezt még megérdemelte.
- NE! VIGYÁZZ A SÍRRA! – kiáltom oda és vetődők is egy tőlem meglehetősen szokatlan hatalmas ugrás kíséretében, hogy testemmel védhessem meg a közelítő lábtól, de előbb fordult ellenem a gravitáció, mint hittem… ereszkedni kezdtem, majd csapódtam a földön és egy keveset még csúsztam előre a talajon... hiába sikerült kiviteleznem ezt az óriási szökkenést, de csak a sír elé sikerült landolnom. Ennek ellenére, hogy beépültem a talajba, azért megkísérlem rövid ujjaimmal megérinteni a sírt, de nem érnek el odáig. Miért is vagyok én ilyen pici? TT.TT

______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Szomb. Ápr. 02, 2011 11:12 pm

Oly könnyed tavaszi szél lengedezett, hogy igazából most mindenen járt a fejem, csak azon nem amin kéne. Nemsokára itt a hanamachi. Idén valami különlegességgel kéne kirukkolni. Az utóbbi két hétben mindenkinek az erején felül kellett teljesíteni. Most elmondhatom, hogy rend van. A renddel csak egy baj van. Amióta én bekerültem, még sosem volt rend az osztag falain belül >.<. Most nem találtok semmit T_T. Nyilvántartási táblákkal kell járkálnom, hogy bármit is megtaláljak. De a lényeg, hogy most már bárki előkerítheti a dolgokat, és nem kell ötven embertől megkérdezni, hogy ezt meg azt hova rakta. Mert minden kis bigyónak van helye, olyan helye, ami meg van jelölve. Megszabadultunk egy jó adag felesleges dologtól és most végre van hely. A génlabor is kapott új teret, meg a fizikások is. Azért egy kicsit hiányozni fog a rendetlenség. Na jó... nagyon fog hiányozni a rendetlenség. De ma olyan szép idő van. Idáig érzem a sakura illatát. Azon ritka pillanat következett be az életembe, amit egészen úgy lehetne jellemezni, hogy: kész vagyok. De ez csak ideiglenes látszat. Olyan, mint a többi jó dolog. Sosem tart elég ideig. Most végre lesz alkalmam lazítani. Azaz kipróbálni az új találmányomat, amit kifejezetten az ünnepre szánok. A dolog meglepi a többieknek, így nem lenne jó, ha más is látná. Meg aztán, valahol elég szentimentális találmány. Igazából semmi haszna. Egy szerves lumineszcenst alkottam, ami képes beépülni a növények szöveteibe. Azaz világit. Három változatot csináltam. Van egy, ami zöldes-sárgás neon árnyalat. De szerintem az túl élénk és nem is tükrözi az ünnep hagyományainak a jellegét. Tokió-ban a fiatalok díjaznák, de én valami klasszikusabbat szeretnék. A második zafír-kék fényben izzik, az erkélyem petúniáin csodásan néz ki. Meg van egy piros. A szépérzékem nem tudott dönteni eme két változat között. Azt hiszem Gothei szellemiségéhez inkább a vörös illene. Kár, hogy Slarin-chan nem láthatja. Pedig neki is biztos tetszene, ha az összes virágba borult fa éjjel rubinvörös fényben árasztaná el Soul Society utcáit. Rosa-chan véleményét megyek kikérni. Ő biztos tudni fogja, hogy melyik a jobb. ^^
Ekkor puff... elém zuhan valami apró lény. Pár pillanat után világossá válik, hogy a vékony sikkantás közepette elém vetődő, egy lány.
- Yuko-chan O.o....-nézek rá kissé megdöbbenve, azonnal a hátam mögé kapva a kezeim és ezzel az élénk színben ragyogó üvegcséket is. Ekkor azonban önkénytelenül végignéztem a teren és felébredtem álmodozásomból.
- Mi a fészkes fenét csinálsz?... O.o... mi történt az osztag kertjével...Áááá...a génmódosított virágok. - hüledezek ránézve a kert nem kicsit feldúlt állapotára. Pedig már minden olyan jól nézett ki T_T. És mi az a bucka itt?
- Ez mi?- bökök a sírra.
- Ha jól emlékszem elrendeltem, hogy minden használhatatlan dolgot újra kell hasznosítani. Yuko-chaaan...- nézek rá elég fenyegető kissé morcos tekintettel válaszra várva. Csak onnan tudom, hogy a földhalom alatt van valami, mert a dolog tekintetes mennyiségű fémet tartalmaz, ami viszont megzavarja a mágneses teremet. A zöld tekintetem igen rosszallóan villant a szemüveg mögött. Jobb lesz gyorsan elmondani az igazat. Minden tisztem tudja, hogy utána járok annak, hogy igazat mondtak e. Nem szoktam nagy büntiket osztogatni, de a füllentést nem szeretem. A füllentők fürdenek egyet a mély fagyasztóban, aztán őket kiállítom a kertbe. Mint egy absztrakt neontaturalisa szobrot. A bünti addig tart, amíg ki nem olvadnak. Engem nem lehet messziről észrevenni, mert a köpeny eltakarja a haorimat, maximum a séróm az amit észrevesznek. Ezek szerint most is későn jött rá egy csínytevő a kilétemre. Nagyot sóhajtottam ahogy végignéztem a pusztítás mértékén.
- Úgy is unalmas volt már az a sok egyszínű gaz....- mondtam megbocsátóan.
- Remélem azok már az új kísérleti magok...- néztem érdeklődően a lány kezében szorongatott kis tasakra.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nagano Shiro

avatar

Female
Hozzászólások száma : 22
Tartózkodási hely : Nobu-nii-chan nyakán, vagy egy bokorban mögötte *.*
Registration date : 2011. Mar. 13.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Yonseki
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Vas. Ápr. 03, 2011 3:51 am

Újabb a tag a virágültetésben ><


Nem értem, mi van ma a házban… olyan kihalt az egész. Gondolkozom, miközben az étkező felé haladok családom otthonában. Még a cselédeket sem találom, pedig máskor mindig elmegyek egy pár mellett. Idegesítően nagy ez a csend. Rossz érzésem van, mintha valami készülne, amit én nagyon is elleneznék. Minden bizonnyal a szobalányok megint valamiféle partit szerveznek nekem, amikor nincs is születésnapom. Mindegy, olyan sokat dolgoznak, megérdemlik, hogy kiéljék a szervezési szenvedélyüket. S való igaz, amint belépek a szobába, mindenkit ott találok, még a testvéreimet is, boldog ezt kiabálva:
- Boldog születésnapot, Chinami-sama! – elnevetem magam és inkább nem szólok semmit, szeretném, ha ma ők is boldogok lennének egy kicsit, ha már én nem vagyok az.
- Mivel nem ünnepeltünk meg akkor, mikor kellett volna, úgy gondoltuk, bár kicsit megkésve, de felköszöntünk, Chinami-onee-san ^^ - szólal meg a legidősebb, tőlem mint egy húsz évvel lemaradt öcsém.
Elérzékenyülve ölelek meg mindenkit, még ha nem is családfőhöz illendő dolog szorongatnom a szolgákat, de apám most már nincs itt, hogy kioktasson. Boldogan eszem a kókuszos tortát, ami köztudottan a legutáltabb süteményem, de ma még ez is ízlik. Lévén még korán van, semmi értelme elindulnom ilyenkor az osztaghoz dolgozni, egy ideig még itt maradok.
Egy óra múlva jut eszembe az idő, így, hirtelen ugrom fel az asztaltól és rohanok ki szó nélkül a családi birtokról. Megszokták már az ilyen kirohanásaimat, minden bizonnyal most is mindenki arra következtet, hogy eszembe jutott Rara-chan és nem akarom, hogy bárki is meglásson siratni őt. Azonban most közel sem erről van szó, egyszerűen csak nem érek rá tovább a konyhámban ünnepelni a saját születésnapom, nekem dolgom van! Elszántan indulok meg hát osztagom területe felé, kiszámoltam, ha ilyen sebességű shunpoval haladok, kilencre ott leszek. Sokat gondolkoztam már azon, miért is viselem el ezeket az izgága szolgákat. Való igaz, jól végzik a munkájukat, de hogy teljesen véletlenszerű pillanatokban meglepjenek engem, illetve a család különböző tagjait valamilyen ajándékkal… mintha csak gyerekek lennénk, pedig tudtommal egyesek még nálam is idősebbek a cselédek közül. Kissé fáradtan és egyben megadóan ingatom a fejem, nem fogok elbocsájtani valakit csak azért, mert túl vidám természetű. Nem szeretném, ha a házban mindenki olyan lenne, mint én. Egy megkeseredett vénasszony :/ Így szokott nevezni a legfiatalabb öcsém, aki mindössze még csak százötven éves. Azonban sajnos igaza van, bármennyire is nem szeretném. A fejemet kissé megrázva üldözöm el végül a zavaró gondolatokat, hogy csak a munkámra tudjak koncentrálni, hiszen megérkeztem. Leakasztva és felvéve az egyik fehér köpenyt indulok meg a labor felé. Tegnap belekezdtem egy kutatásba, amit minél hamarabb szeretnék befejezni, mivel úgy gondolom, valamivel viszonoznom kéne az osztag tagjainak türelmét irányomban. Sokat kellett még tanulnom, mikor idejöttem, hiszen a többiekhez képest nagyon is kezdő tudós vagyok, én eredetileg nem erre a témára szakosodtam, így nagyon sok dologban sajnos eléggé értetlen vagyok egyelőre. Le is ülök az egyik monitor elé, szükségem van azokra az adatokra, mielőtt bármivel is kísérletezni kezdenék, ilyen korban a shinigami memóriája sem az igazi és nem szeretnék elrontani valamit. A végén még véletlenül az eredeti projekt végeredménye helyett valami nagyon más jönne létre. Lévén családom sok pénzzel rendelkezik, a kutatáshoz szükséges anyagokat én finanszírozom, de erről még a kapitány sem tud, hiszen ez meglepetés. Azonban ahogy a kinyomtatott adatokat egy táblára csíptetem, hirtelen hatalmas robbanás rázza meg az épületet. Van egy sejtésem, ki okozhatta, hiszen a pletykák itt is elkerülhetetlenek, bár én igyekszem inkább nem meghallani őket. Sietve indulok meg a kert irányába, úgy hallottam, a menekülő tisztektől, hogy ott történt a baleset. Amint odaérek, kissé furcsa tekintettel figyelem az ott maradt két személyt. Jól láthatólag nem vesznek észre, sokkal fontosabb dolguk is van annál, mint megfigyelhető. A vörös hajú, színes üvegcséket próbál a háta mögé rejteni, de pechére pont onnan érkezem, így megpillantom a titkot. Egyedül azt nem tudom, mi az. A másik tisztnek azonnal meg is tudom a nevét, amint a titkolózó méltatlankodva megszólal. Megköszörülöm a torkom, hogy rám is felfigyeljenek.
- Elnézést kérek, hogy megzavarom a társalgást, de ha szabad tudnom, mi történt itt? És… ön miért rejt a háta mögé világító folyadékot tartalmazó üvegcséket? – fordulok második mondatomnál a vörös felé, mikor hirtelen rájövök, ki is ő.
- Gomen nasai, Masamune-taichou, nem szükséges válaszolnia! – szólalok meg hirtelen, majd meghajlok, azonban még mindig furdalja az oldalam a kíváncsiság, mik is azok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yuko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 103
Age : 21
Tartózkodási hely : A megfigyelőrészlegnél vagy a laborban, robbanásoktól védett és pillangó mentes övezetben
Registration date : 2011. Feb. 12.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag, 3. tiszt, a Megfigyelőrészleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
12900/15000  (12900/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Vas. Ápr. 03, 2011 6:50 am

Yuko újabb robbantása, avagy a közös virágültetés - Üdv, az érkezőknek, de lehet, hogy a magok hamisak Surprised

Továbbra is próbálkozom elérni kezemmel a tőlem milliméterekre elhelyezkedő apró sírt, mikor egy rémesen ismerős hang csapja meg füleimet. Olyan gyorsan cselekedtem, hogy még azt se néztem meg rendesen, hogy ki is közelit az általam kreált sírhoz. Pedig a személyt, igencsak nehéz nem észrevenni. Lassan emelem fel a fejemet, hogy megbizonyosodjak arról, hogy az illető tényleg az e, akire gondolok. S, jő világosság…
- T-T-T-T-T-Taichou?! – kezdek bele dadogva a mondanivalómban. - Mit keresel itt? Vagyis mit keres maga itt? Akarom mondani Ön mit, tetszik itt keresni?! – sokkolt személyemmel kissé keverve a nyelvtani formát igyekszem helyesen feltenni a kérdésemet, amit nem igazán sikerült kiviteleznem, de egy próbát megért. Én mindent megtettem helyes kifejezés érdekében. TT-TT De hát mit tehetnék? Bombaszakértő vagyok nem nyelvész!
- M… mit csinálok? Hát ízé… Én… anohehehe- kapkodom szemeimet hol a Kapitányra, hol a rendrakásra váró virágágyásra. - Eeez semmiség csak egy apró baleset… nagyon apró baleset… - vakarom meg zavartan tarkómat, miközben felülök, nem szeretnék csatlakozni a talaj szerves részéhez, mint holmi Shinigami szőnyeg.
- Hogy mi is ez…? Ez valójában… Horatio - igyekszem megmagyarázni a dolgokat a sírral kapcsolatban, viszont fogalmam sincs, hogy fejezzem ki magam úgy, hogy ne tűnjek túlságosan bogarasnak. Mivel az általam kreált bombákat mindig is érző lényekként kezeltem, sosem eszközként így kötelességként éreztem a dolgot, hogy eltemessem. Persze ez csak az én elvont hóbortom, sose vártam el senkitől, hogy megértse, még magam is igyekszek erről leszokni, de akkor is~~~. Belső elmefuttatásomat viszont félbe kell szakítanom, amiért jobb lenne, ha minél előbb leadnám a hivatalos, hazugságmentes magyarázatot, mielőtt a Taichou nyakamat szegné.
- Igaza van… Gomeenaaasaaaiii~~~ TT>TT – bököm ki magamból az egyetlen értelmes dolgot, majd felvillanyozott tekintettel nézek a sír felé és kezdem el kiásni alóla a gondosan összeszedett bomba törmelékeit. – Miért is nem jutott ez eszembe! Újra összerakom és elkészítem a „Horatio 234314142. demó Visszatér” verzióját! *>* - jelentem ki lelkesen, de ez is hamar tovaszáll, mert elfelejtettem megmagyarázni a kertel történt balesetet, robotszerűen a Kapitány felé fordulok. S, már épp lesütött fejjel belekezdenék a szaftos történet elmesélésébe, mikor a Taichou megelőz. Unalmas… egyszínű… gaz? o__O
- HÁÁÁ’ szóval még sem haragszik rám Taichou-sama? – nézek rá ismét fellelkesülve. Viszont fogós kérdést tett fel. Fogalmam sincs, milyen virágmagokat kezdtem el itt vetni, azt, amit találtam, jobban mondva, amit a tiszt a kezembe adott, mielőtt tovább állt volna segítséget hívni nekem, amiért meg volt győződve arról, hogy ha csak rajtam múlana a kert rendberakása, akkor további romok születnének belőle, semmi más.
- Ööö… passzolok… én még arról sem tudtam, hogy vannak újonnan kikísérletezett virágmagok. Surprised – magyarázom közben a Kapitány felé nyújtva a zacskót, melyben a virágmagok vannak, hogy megnézhesse. A tasak még fel sem volt címkézve, így ezt látva már feltételezni lehet, hogy itt van valami a háttérben. Ezen cselekedetem során bukkan fel egy másik tiszt, akinek minden bizonnyal baj van az arcmemóriájával, mert aki nem ismeri meg azonnal a Tacihout, az nem ember… oké, tudom… én beszélek… ^^” …. Míg az újonnan felbukkant tiszt és a Kapitány úr beszélgetést folytattak én addig ismét lepkevadászatba fogtam, amiért most az általam feltúrt Horatio sírját szemelte ki üdülőhelynek. Még is, hogy meri…?! >___> Egy látványosat vetődők a pille felé, mely nemes egyszerűséggel tér ki előlem és röpül odébb, így spontán beleépülök a padlóba. Morogva ülök fel fogva beütött orromat és vetem gyilkos tekintetemet a szárnyas után, mikor eljut az agyamig az üvegecskékről feltett kérdés.
- Milyen világító folyadék? Új kísérlet? Hol? Merre? Robban? *>* - teszem fel kérdésáradatomat közben kíváncsian körülnézve, hogy milyen világító folyadékot tartalmazó üvegekről lehet szó.

______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30900/45000  (30900/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Vas. Jan. 29, 2012 8:16 am

A nagy találkozás
Yuko te csak ne szórakozz velem!

A mai napom rendhagyó azt meg kell hagyni. Először is, sok-sok könyörgés árán, a mai napomon nem kell papírmunkával bajlódnom. Nihaochan igazán rendes volt, hogy magára vállalta. Ezért a mai napot edzésre szentelhetem. Már rám fér egy kiadós hakuda-shunpo edzés, olyan mintha kikapcsolódhatnék. Kiüríthetem az elmémet és csak a csihi-puhira kell koncentrálnom. Lelkesen rohantam le az arénát, ahol szerencsémre semmilyen tolongás sem volt. Azt a néhány tisztet, akik ott üldögéltek „edzés” címén, sikerül elűznöm egy egyszerű kérdéssel „Van kedved edzeni velem?” Nem értem, hogy miért fut el mindenki ezen pár szó hallatán. Óvatos lennék… komolyan. Talán az a földbevájt lyuk riasztja el őket, amelyet a legutóbbi edzésen ütöttem a padlózatba? Jól van, jól van értem én. Kicsit elragadtattam magam, de már figyelnék… ígérem…
Miután mind faképnél hagynak, kénytelen vagyok egyedül gyakorolni. Ez egy kicsit behatárolja a lehetőségeimet. Nem igazán tudom, mit tehetnék egyedül a körbe-körbe futáson és a Taichi formagyakorlatok fejlesztésén kívül. Nem mintha bármelyiket is lenézném, de jobban örülnék neki, ha a tudásomat egy edzőpartneren fejlesztetném.
Az egész délelöttöt ezzel a két tevékenységgel töltöm, de nem tűnik elég hasznosnak. Több osztagtársamat is megkérdezem, de mindenki kitér előlem, olyan barom kifogásokkal, hogy „Az előző misszióban eltörött a lábam” vagy „A taicho fontos feladatot bízott rám.. „ Pff… micsoda kamugépek! Vallják csak be, hogy nem szeretnek engem! Miért van az, hogy hakuda iránt alig érdeklődnek páran? Ez olyan igazságtalan! Gonosz szörnyetegek T_T De ez így nem mehet tovább! Támadt egy remek ötletem!
- Miért kell ennyire elrejteni a tizenkettedik osztagot? - Talán mégsem volt olyan jó ötlet, mint az gondoltam? Már fél órája bolyongok mindenfele. Miért nem lehet kitáblázni az osztagokat? Már másodszorra kötök ki a saját osztagomnál. – Igazán feltáblázhanák, nyilakkal jelölhetnék, vagy logikusan helyezhették volna el! -
~ Nos.. Nem ezért vagy azért… de szerintem a számszerinti sorrend ELÉG EGYÉRTELMŰ! ~ Cssss Ribbon-chan éppen megtaláltam. Egyedül, sikerül egyedül segítségkérés nélkül idetalálnom! Kardom szelleme arcon csapja magát… Biztosan így ad hangot elismerésének. Végre életbe léphet a tervem második szakasza. Megkeresem Yukot és kérek tőle, valami hakudarobotot! Ennél tökéletesebb tervet még sosem találtam ki…
~ Nyugodj békében… ~ Nem kell mindenhez így hozzáállni. Különben is tartozik nekem! Legutóbb mikor megküzdöttünk hagytam magam kiütni. Ezért hálás lehetne! ~ Mindig is tudtam, hogy egy másik világban élsz… de azt nem hogy ennyire… Szedd inkább össze magad, ott van egy tizenkettedik osztagos tiszt. ~ Hol? Merre? Nézek körbe, akár a prédájára vadászó… izé… valami ragadozó, ami ilyen áldozat izékre vadászik. Sikerül is észrevennem egy szerencsétlenkedő tisztet, aki éppen egy nekem háttalálóval beszélget. Honnan is olyan ismerős az a lány? Világoszöld haj… pont… mint…
- YUKOOOOOO~ - Rohanom le, Hulkshizu hanggal, nem egészen egyértelmű, hogy jó vagy rozsszándékkal rohanok. A tiszt, ki előbb vesz észre, azonnal arrébb ugrik, sorsára hagyva a hadnagyát. Micsoda gyáva alak! Várjunk csak? Mit is akarok én kihozni ebből a lerohanásból? Meglepetésemben megakarok állni, ám a hatalmas lendület tovább repít, egyenesen Yuko irányába.
~ Szerintem nem kéne elsodornod… ~ Nem tudok hirtelen mit kéne tennem, ám ekkor Yuko megoldja helyettem. Lelkesen kezd össze vissza szaladgálni, így sikerül elkerülnie a hihetetlen támadásomat.
- Szórakozik velem! – Jelentem ki dühösen, miközben lecuppanok a falról, mellyel igen közeli kapcsolatba kerültem. Kéjenc fal… -.- - Ne menekülj előlem Yoshida! Te gyáva! Állj ki ellenem! Védd magad! – Hadarok mint egy agresszív kismalac, miközben utána rohangálok, ám szemmel láthatóan ő nem foglalkozik velem. Vagy észre sem vett, vagy SZÓRAKOZIK VELEM! FÚÚÚÚÚ!! Ide oda cikázik, mint egy hiperaktív kisgyerek, és mintha a magassága is megváltozott volna.
- ÁLLJ MEEEG!!! KELL NEKEM EDZŐPARTNEEERROBOOOOT!!! – TT_TT

Spoiler:
 

______________

Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yoriko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 71
Age : 14
Tartózkodási hely : Seireitei - 12. osztag, családi otthon, látogatóban Kobaa-channál vagy Tsuki-nee-channál *.*
Registration date : 2012. Jan. 27.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag kapitánya *.*, ügyeletes hologramfelelős *.*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
13500/15000  (13500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Hétf. Jan. 30, 2012 5:24 am

Játék a kertben
Mit szeretnél Yuko-nee-chantól?


Nem is olyan régen sikerült elrángatnom egyik tudóstársamat (*o* el sem hiszem, hogy végre élhetek ezzel a kifejezéssel) az osztag kertjébe egy könnyed kis eszmecserére, melyben az osztag elektromos rendszeréről és a gépjeinkről érdeklődhetek. A tiszt elég tájékozottnak bizonyult, még Yuko-nee-chan cyborgjairól is beszámolt nekem, amit kifejezetten örömmel fogadtam, lévén korábban sejtelmem sem volt róla, Onee-chan is foglalkozik elektromos berendezésekkel. Ha legközelebb megtalálom, mikor kísérletezik, biztosan ki tudom majd tőle könyörögni, hogy segíthessek neki! *-* No de ott tartottam, hogy információkat szeretnék beszerezni ettől a tiszttől, lehetőség szerint még többet, ám őt valami más köti le, mert nagyon a hátam mögé bámul… ¬_¬ Kicsit legyezgetek is a szeme előtt, hátha akkor majd rám figyel megint, de nem nagyon akar összejönni… Pedig olyan kíváncsi lennék, mit mondhat még! T^T He? Heeeeee! Eltűnik, elmenekül, de hát mi lelete? Én nem csináltam semmit… Várjunk csak…
– Onee-chan? Doko, doko? *-* – tekintek magam mögé a hangforrás irányába, hátha magam is észrevehetem Yuko-nee-chant, de nincs itt, csak egy szőke shinigami, aki felém rohan. O.o” Egy pár pillanatig csak nézem, aztán odébb pördülök, mielőtt még eltarolna, mert… mert azért ne, nem vagyok én olyan nagy, hogy kibírjak egy efféle rohamot és… és… nem akarom, hogy más is felkapdosson azokon kívül, akiknek én ugrok a nyakába. T^T A falra kenődött shinigami viszont kifejezetten érdekes látvány, oda is shunpozok mögé és körülötte kezdek el ugrándozni, hogy megnézzem, mégis mi történt vele ennek a becsapódásnak következtében, és megfigyeléseimet minden szögből eltárolhassam a memóriámban. *-* Mikor mozogni kezd, kicsit távolabb ugrándozok tőle.
– Ejnye, nem szép dolog Onee-chan emlegetésével elterelni a figyelmemet – dorgálom meg olyan mozdulatokkal, ahogyan a felnőttektől ellestem. De nem állok ám meg itt, pattogok tovább, folyamatosan távolodva, némiképp cikkcakkban. Kicsit szíven üt, hogy ez a lány a vezetéknevemen szólít, de attól még játszom én vele szívesen. - Yare, yare, ha fogócskázni akarsz, nyugodtan megkérhettél volna, szívesen játszottam volna ^_^ – válaszolom, és kicsit furának tartom, hogy ha ennyire el akar kapni, miért nem használ shunpot, hiszen úgy könnyebb dolga lenne… Így viszont sokkal izgalmasabb a játék, és nekem sem kell shunpora fanyalodnom… Vagy lehet, ő nem is ért hozzá? O.o” Szegény Shunpozéró-chan… T.T Kimaradni egy ilyen nagyszerű tudományból… Kicsit ugrándozok és cikázok előtte. A kérésén pedig elgondolkodom. - Sajnálom, de Onee-chan robotjait nem adhatom oda engedély nélkül… Mi lenne, ha megkeresnénk és tőle kérnél? *-* – és persze akkor én is lecsaphatnék rá, hogy kísérletezzünk együtt. Elég lenne bemérnem a hajcsatom segítségével, csak hát ahhoz meg kéne állni ugyebár, hogy nyugodtan keresgélhessek, mert így… így nem fog menni. T.T
Kezdem kicsit unni ezt a fogócskát, úgyhogy inkább shunpora váltok, és felugrom Shunponuku-chan hátára, hogy onnan figyeljem, mit ügyködik. Hátiputiban amúgy is sokkal-sokkal érdekesebb ez az egész. *-* Meg én sokkal jobban élvezem így, mint a rendes fogócskát… habár, ha ez ipiapacs és ő a fogó, akkor most elkaptak! °o°””” Nem baj, legalább játszunk egy jót majd úgy is, hogy én kergetem őt. Úgy is buli lesz ám! *w*
– Mondd csak, Shunponuku-chan, miért és miféle edzőpartner kéne neked, hogy eljöttél Onee-chanhoz? *o* – kérdezem meg tőle a hátán ülve és a vállába kapaszkodva. Nagyon kedves tőle, hogy játszik velem, mielőtt megkeresi Onee-chant az edzőpartner ügyében, de én is szeretnék segíteni neki, és talán még én is össze tudok rakni neki valamit, ha szeretné. *w*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30900/45000  (30900/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Hétf. Jan. 30, 2012 7:01 am

Játék? Hiszen ez véresen komoly
Kérlek szépen ne sírj!

- WAAAAAAAAAA!!! – Hatalmas harci üvöltéssel veszem tudomásul, hogy a kis töpörtyű a fejemre ugrott. Yuko te átkozott! Ezért még eltángállak! – Miféle testvérről beszélsz? Te szórakozott némber! Én tőled kérek nem valami áltestvértől! – Rohangálok össze vissza, hátha a hírtelen sebességváltással sikerül leráznom a hátamról de csak nem hagyja. Többször hátra nyúlok, felülről, alulról, de mindannyiszor kikerüli. – A térdkalácsod a zeroshunpo! – Jelentem ki dühödten, majd hogy bebizonyítsam, sokkal jobb vagyok, hihetetlen shunpoderbibe kezdek. Mint egy megveszett musztáng próbálom ledobni a hátamról, de ez a kis nyavalyás sokkal, mint vártam… és kisebb is… valamit tényleg nagyon elbaltázott… kell neki ennyit kísérleteznie…
- Mássz le rólam, te csapnivaló tudós!! – Szólok rá fennhangon, majd megállok, hogy esélyt adjak neki ehhez. Yuko lemászik a hátamról, és hátat fordít nekem.. – Köszönöm… és most a tárgyra térve… - Kezdek bele, miközben helyre teszem az össze-vissza álló ruhámat. – Szóval, most hogy végre megálltál… Csinálj nekem egy robotot, amivel edzhetek! – Hát nem cicózok, a tárgyra térek, ám nem jön reakció… - Hé hozzád beszélek ám! – Szólok rá, á még mindig semmi, elkapom a vállát és magam felé fordítom, majd elkezdem előre hátra rángatni. – Héhahó! Shizuk hívja Yukot!! Yoshida élsz még? Félrenyelted a nyelved? – Mikor abbahagyom a rángatást, észreveszem, hogy a szemszíne tökéletesen elüt Yukotól, és most, hogy kartávolságra van tőlem azt is meglátom, hogy ez egy kilencéves kislány.
Holy Shit! Ez pityereg! – Jézusúristen! – rémülök halálra, hullasápadt arcomnál csak károgó hangom ijesztőbb. Robotmozgással engedem el. – Bo..bocsáss meeeegg! – Hajlongok előtte, mint egy eszement idióta. – Összekevertelek valakivel! Te nem is vagy béna tudós! – A béna szó megismétlése azonban egyáltalán nem segít a helyzeten. A kislány inkább még hangosabb búgásba kezd. – Nálad ügyesebb tudóst nem is ismerek. Sajnálom, csak hagyd abba a pityergést… - mondom én is majdnem bömbölve.. – Nézd, nézd adok neked cukorkát! – Kutakodok a zsebemben, s sikerül elővennem egy marék cukrot, eltekintve a ráragadt szöszöktől elég étvágygerjesztők. – Te sokkal ügyesebb, vagy mint Yuko! Annyira, hogy inkább téged kérlek meg, hogy csinálj nekem egy robotot… persze csak ha kedved van… - Kapálózok, s közben susogó hangot adok kii, hogy a kislány megnyugodjon, elég vicces látványt nyújtok. Utálom, ha egy kisgyerek szomorú, főleg ha miattam. Egy szörnyeteg vagyok! Hogy lehetek ilyen?
~ Ez az! Követ a nyakba, és folyóba veled! ~ Nos… ez egy igen liberális megszólalás volt.. köszönöm a bíztatást =_=… Remélem a kislány meg fog nyugodni, és abbahagyja a sírást, hiszen én minden tőlem telhetőt elkövetek. Ha nem fejezi be nagyon gyorsan, akkor én is elbőgöm magam.

______________

Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yoriko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 71
Age : 14
Tartózkodási hely : Seireitei - 12. osztag, családi otthon, látogatóban Kobaa-channál vagy Tsuki-nee-channál *.*
Registration date : 2012. Jan. 27.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag kapitánya *.*, ügyeletes hologramfelelős *.*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
13500/15000  (13500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Kedd Jan. 31, 2012 9:52 am

Játék a kertben
Az első megrendelésem *o*


Nahát, nahát, Shunponuku-chan mégsem annyira Shunponuku, mint az hittem, hiszen amint a hátára kerülök sokkal jobban megy neki a fogócska. Hát csak ez a kis ösztökélés kellett, hogy rákapcsoljon picit? *-* Azt nem egészen értem, miért vádol mindenfélével, aminek a felét nem is igazán értem, meg amúgy is miért találnék ki áltestvért, mikor Onee-chan tényleg az unokatestvérem, csak ettől függetlenül én Onee-channak szólítom? Hiszen a vak is láthatja, hogy nekem ő a nővérkém, ahogy Tsuki-nee-chan is, nem? T^T És még a kérdésemet is valamiféle kihívásnak veszi kedves kis fogócskapartnerem. Nem szólt, hogy most rodeósat akar játszani, így alig tudok megkapaszkodni a hátán, de akkor is wíííí~! *-* Nagyon ügyesen csinálja, és rettentően élvezem, mert ez olyan jó móka! Kár, hogy ezelőtt csak abban a néhány filmben láttam ilyesmit, amit suttyomban töltöttem le a titkos kis otthoni gépemre, de nagyon örülök ám, hogy végre én is kipróbálhatom ezt a játékot. *o* Igaz, az eredeti bikák nem egészen így mozognak a megfigyeléseim alapján, de azért Edzésfan-chan is egész ügyes benne!
A kritikájára nem számítok, le is dermedek tőle. Honnan tudhatja, milyen vagyok, ha még nem is látott? T^T Vagy az Akadémián olyan rosszaságot csináltam volna, hogy ennyire elterjedt rólam a Goteiben valami ilyesmi? De hát én nem is csináltam ott semmi rosszat! Mindig nagyon vigyáztam, hogy a nagypapiék ne halljanak rólam vissza semmit, erre most… TT_TT Le is mászok azonnal Edzésfan-chan hátáról, amint megáll és el is fordulok. Nem akarom, hogy hüppögni halljon, de egyszerűen nem tudom visszafogni! Csak le akarok guggolni, hogy kicsit megnyugodhassak, és láthatatlanná váljak, mert olyankor mindig úgy érezhetem magam, mintha senki nem látna, és akkor nyugodtan pityereghetek…De épp mikor próbálnék leguggolni, Edzésfan-chan elkap és maga felé fordít, és még rángat is előre-hátra… Mi rosszat csináltam, hogy ennyire a bögyében vagyok? TT^TT Mikor végre nem billeg a fejem előre-hátra a hüppögésem is kicsit csendesül és átválthatok végre csendes sírásba, amit eredetileg guggolva akartam volna, és most, hogy elenged, végre összegömbölyödök és fejemet a térdemre hajtva engedem el magam, hadd folyjanak azok a könnyek… Úgyis mindegy már, nem? TT^TT
Próbálom abbahagyni, de csak a hüppögésig tudom visszafokozni, és… cukorkát hallottam? Kicsit felkapom könnyes arcomat és nézem a nekem kínált, kicsit szöszös finomságot. Nekem ezt nem szabadna, és eddig csak Tsuki-nee-chan mellett szegtem ám szabályt és… és… végül elveszek egyet, és lekötöm magam a szöszök eltávolításával, ameddig szipogok. Ro…bo…tot… csi…nál… ni… Szép lassan szivárognak be ezek a kulcsszavak a buksimba, miközben a cukorkát szopogatom, és megpróbálom megkeresni Edzésfan-chan arcát. Szép lassan bólintok. Nem akarom elhinni, hogy tényleg megkértek valamire… ha belegondolok: ez az első felkérésem shinigamiként! *-* Határozottabban is bólintok, és letörlöm arcomról a könnyek maradékát, majd le is csüccsenek, ha már guggolásban vagyok.
– Mondd csak, Edzésfan-chan… tényleg robotot szeretnél? Csak mert összerakhatok neked valami mást is. Ügyes vagyok ám az elektronikában… Például kifejezetten jó hologramokat tudok csinálni *-* – mesélem szépen lassan fellelkesülve az ötletre, hogy végre dolgozhatok, és tényleg, és igazán, és… ez annyira jó! ***-*** - Vagy azt hiszem, ez így nem jó stratégia, inkább azt szeretném tudni, pontosan mire kell neked az a masina… mert nem mindegy, hogy kidouhoz, shunpohoz fogócskázni, vagy… zanjutsuhoz, netán hakudához @_@” – az utolsó két harcstílusnak már a nevébe is beleszédülök. Egyszerűen… nem mennek. T.T Pedig én tényleg próbálkoztam ám az Akadémián! Csak nem az én stílusom egyik sem. - Egyébként szerintem valamilyen eszközt is tudnék gyártani, ha annak jobban örülnél… – gondolkodok hangosan és fel is állok, hogy leporoljam magam, és mikor felnézek a shinigami lányra, eszembe jut, hogy meg sem köszöntem a kedves felkérését, úgyhogy azonnal meg is ölelgetem ám, de nagyon, mert… mert ez annyira jól esett tőle. *-* – Nagyon szépen köszönöm a bizalmat, Edzésfan-chan ^_^ – szavalom nagy boldogan, aztán picit megrángatom az egyenruháját, hogy menjünk vissza a labor felé, mert a fogócska és a rodeó alatt eléggé elkavarodtunk a kertben. @.@ És ez csak most tűnt fel! Miféle megfigyelő vagyok? T.T Ahogy körülnézek, az ösvényt sem látom az osztag felé, és… és… ehhe… Yuko-nee-cha~n… Yuko-nee-chan! *-* Ő biztosan a laborban van, és ügyködik valamin, vagy legalábbis az osztagon belül kell lennie, de minimum kivezet ebből a kertből, ha beméregetem a tartózkodási helyét! Ki is veszem gyorsan a hajamból a csatomat és megnyomkodom a rá rejtett gombokat, hogy kivetítse a térképet, és megmutassa a pontokat rajta.
– Arra van a labor! ^_^ – mutatok magabiztosan az egyik irányba, miután visszaraktam a hajamba a csatocskámat (*o*) és kézen fogom Edzésfan-chant, hogy együtt menjünk vissza a laborba, mert végülis az ő megrendelése, biztosan szeretne ott lenni, ameddig elkészül, mert gyorsan meglesz ám, emiatt nem kell aggódnia! ^_^
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30900/45000  (30900/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Kedd Jan. 31, 2012 10:35 am

Játék a kertben
A tizenkettedik osztag nem is stréberek gyülekezete?

Úr isten! Ezt a kislányt nem tudom követni,. Nevet, sír, nevet… Most megint sírni fog? Valami beállított program alapján működik? Talán ő maga is egy droid! Ne! Akkor üzemzavaros is lehet, mert a könnycseppek tönkretehetik… Fuhh.. túl sok időt töltöttem tizenkettedik osztagosokkal, már úgy gondolkodok, mint ők! Ütögetni kezdem a fejemet, hogy helyreálljon, nehogy ilyen gondolkodásom maradjon, s egészen addig püffölöm, míg már csak két dologra tudok gondolni: Sütik és FÁÁÁÁJJ TT_TT
~ Valaki.. könyörgöm valaki fogadjon örökbe… ~ Most miért mondod? Van egy olyan sejtésem, hogy ebben én is nyakig benne vagyok. Még mindig a kislány miatt mérgelődsz? Kedves kislény ez a kislány… Fura, de minden bizonnyal édes. Csak nézz rá, ahogy a szöszöket szedi a cukromról, az én nevelésem. ~ Kemény öt perce találkoztatok te idióta! ~ De máris ráragadt valamelyik jó tulajdonságom. Hüppögök meghatódva a fiatal shinigamira nézve. Edzésfanchan? Még egy dolgot tanult el tőlem… A névadást, imádom! Nekem is adnom kell neki egy nevet, mondjuk legyen Elmebetegchan, Okoska, Zöldike? Etoo… mi is a rendes neve? Gondolatmenetemet félbeszakítja egy kérdéssel, melyre lelkesen válaszolok.
- Hát… én nem igazán értek ezekhez. – Na szépen nézünk ki, lefőz egy kislány. Pedig aztán az én szürkeállományom is igen terjedelmes és tele van… izével.. – Azt hiszem, egy hologram nekem nem felelne meg… - Már amennyire én értek az ilyesmikhez. Egyáltalán jóra gondolok? A hologram nem az a valami, amit arra bigyóra használnak azzal a hogyishívjákkal…
~ Elképesztő az észjárásod. Ezt a néhány szót szinte minden helyett használod. Még szerencse, hogy én értem hogy érted... ~ Most mi bajod? Szerintem kiváló szakszavakat használtam! A célnak tökéletesen megfelelnek! Hiszen tudhatnád a valami eszközt jelent, a bigyó az információtárolás és a hogyishívják az az elektromosság… Mi ebben az érthetetlen?! ~ Hagyjuk… ~
- Valójában hakuda edzésre kéne… - Vallom be egy kicsit vonakodva, mivel a mai nap folyamán mindenki, aki ezt a számból hallotta sikítófrászt kapott és elmenekült… Mélyen elgondolkodok, mégis hogy fog kinézni az a valami, amit nekem készít. Biztos nagyon aranyos, narancssárga robot, masnikkal és virágokkal a hajában. Úgy veszem észre, újdonsült ismerősöm már-már nálam is lelkesebb. Már valamilyen eszközt szeretne készíteni, bár nem tagadom az említésére nekem is felcsillan a szemem.
- Most, hogy mondod… - Gondolkodok el jó mélyen – A karvédőimre ráférne egy kis erősítés… - Mutatok a két alkaromon és sípcsontjaimon lévő fémlapokra. – Szerintem nem elég strapabíró, bár még nem próbáltam ki ellenfél ellen… - A szavam is eláll, mikor a kislány megölel. Jézusom de nagyon awwww *-*.
- Várjunk csak! Még be sem mutatkoztam. A nevem Shizuka! Hívhatsz ömm… ahogy akarsz? – Tényleg! Még becenevem sincsen! Hát ez így elég bénán jött ki, bár szerintem ennél jobban nem lehet lerombolni az imidzsemet… Útközben a hajcsatját birizgálja. Milyen kis aranyos, hogy kiszedi, pedig nem is állt ferdén. Csendben sétálok a kislány mögött, remélve, hogy elárulja a nevét, mire a laborhoz érünk. ^^ Nagyon remélem, hogy Yuko ma szabadságot vett ki… nem futnék össze vele -.-


Spoiler:
 

______________

Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamakida Yoshirou
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 16
Registration date : 2012. Aug. 06.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Pént. Aug. 10, 2012 1:46 am

Az unokák meglátogatása és némi közjáték
~ Mégis mit csinálhat egy nagypapa, ha az éppen létező összes papírégetős feladatát elvégezte és járőröznie sem kell? A válasz teljes mértékben magától értetődő. Meglátogatja az unokáit. ~ Ezen a gondolathalmon rágom át magamat, még a 10. osztag kapitányságán és bevonulok a konyhába. összekészítem a kis szendvicskéket, amiket szándékozom vinni az unokáimnak. Közben magam is bekapok egy darabka szendvicset. A lányok már biztosan éhesek, az a sok papírmunka. Biztosan jelentésírásra kényszerítik őket. Meg adatrögzítésre. Micsoda egy borzalmas rabszolgatartó egy osztag. Persze, évekkel korábban magam is aktakukac voltam, de rájöttem a Taichounak igaza van. Minek töltenénk ki, bármilyen kérdőívet, ha azt fel is lehet gyújtani? De térjünk vissza a szendvicsekre. Elkészítettem az apró finomságokat és utána becsomagoltam őket. Yoriko-channak békás szalvétába, Tsuki-channak pedig nyuszis szalvétába. Ha jól viselkednek és megeszik az ebédjüket, talán még cukort is kapnak. Miután elkészültem a szendvicsekkel, még bementem a szobámba. Felhúztam a lábamra a strandpapucsomat, mert eddig mezítláb cappogtam a kapitányságon. Minek ugye bár cipő vagy saru, ha olyan meleg van papírégetés közben, hogy még a fejem búbjáról is folyt az izzadtság? Szóval miután felvettem a papucsomat és megnéztem, hogy minden el van-e intézve ahhoz, hogy elhagyhassam a helyemet, elindultam a 12. osztag kapitányságának irányába. Remélem értékelik, hogy vásároltam a találmányaik közül. Elvégre mégsem haraphatnak a kézbe, amely enni ad számukra. Nyugodtan slappogtam végig Seireitei utcácskáin, hogy végre oda érhessek és megnézhessem az én két szép unokámat, amint okos és nagy lányok módjára, komoly kutatómunkát végeznek. Az idő kellemes volt. Sütött a nap és az ég szép, felhőtlen kékségbe öltözött, akárcsak a nyári napokon. Kezemben egy kis szatyorral, amelyben a szendvicseket hoztam, érkeztem meg a 12. osztaghoz. A kert irányába be lehetett menni, de tovább sajnos nem ismertem a járást. Szerencsémre pont beleütköztem egy arra járó tudóspalántába. Egy fiatal, nőbe. Alkarján a hadnagyi jelvény volt látható. ebből azonnal tudtam, hogy senki más nem lehet az illető, mint ... a 12. osztag hadnagya. Hiszen ez természetes. Nem igen foglalkoztam vele, hogy mit is csinál a kertben. Az nem az én dolgom, de megindultam felé és amikor elég közel kerültem hozzá, hogy hallja a hangomat megszólaltam.
- Fukutaichou asszony, lány izé... szóval a rokonaimat keresem. Hoztam nekik szendvicset. Mert éppen semmi dolgom nem volt a 10. osztagban és arra gondoltam, hogy akkor meglátogatom az én két, szépséges unokámat. Tudja kedves, az a helyzet, hogy a 10. osztag elég messze van Önöktől, így igen sokat gyalogoltam. Szóval, ha lenne szíves és értesítené az én két szép unokámat... meséltem már, hogy mindketten kitűnő eredménnyel végeztek az akadémián? Hallaná Tsuki-chant és Yoriko-chant, hogy milyen okosak. Na de, visszatérve a szendvicsekhez, uzsonnára hoztam nekik. Meg kell, hogy egyék, hogy egyszer ők is olyan erősek és nagyok legyenek, mint én.
Mondom teljesen nyugodtan, ennek a kedves hölgyeménynek. Aztán leborul előttem a rózsaszín köd. Ez a nő! Hiszen ez nő! De, ami a legérdekesebb, hogy hasonlít a Nagy Cici Háború első részének, első fejezetének a legelső főhősnőjére! Azonnal láthatja rajtam, hogy a fanja vagyok. Egy pillanatra meg is feledkezem, hogy szendvicset hoztam. Benyúlok köpenyem ujjába és előhúzom a Nagy Cici Háború legelső számát. Ezt majdnem mindig magamnál hordom. Látványosan kinyitom és ... igen! Az egyezés káprázatos.
- Nem is tudtam, hogy szerepel egy mangában! Ha tudtam volna, hogy maga az, az mindjárt más. A nevem Yamakida Yoshirou, a 10. osztag tisztje vagyok, de szólítson nyugodtan Ojii-sannak. Örvendek a találkozásnak. Látja, ez a kedvenc részem, ahol ÖN....
És hatalmas lelkesedéssel nyitom ki a mangámat, azon a bizonyos oldalon, ahol először fedi fel bája legszebb ikreit...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yuko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 103
Age : 21
Tartózkodási hely : A megfigyelőrészlegnél vagy a laborban, robbanásoktól védett és pillangó mentes övezetben
Registration date : 2011. Feb. 12.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag, 3. tiszt, a Megfigyelőrészleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
12900/15000  (12900/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Pént. Aug. 24, 2012 7:33 am

Azt hiszem téved, uram ^v^”

Éppen a Biológia – kémiai részleg egyik kis kutatócsoportjának nyújtottam segítséget egy növények méreganyagairól szóló tanulmány kapcsán. Roppantul érdekel a téma, és mivel ha már időm adatott rá, akkor ki is használtam az alkalmat, hogy jómagam is részt vehessek ebben az igazán különleges kutatásban. S mivel egészen kezdeti fázisban volt a téma, így nem okozott gondot csatlakozásom.
Nos, eme nagyszerű kutatásnak köszönhetően töltöttem éppen a délutánt a kertben, apró kémcsövekbe gyűjtve az egyik szabadtéri ágyáson virágzó növények tejnedvét. A már teli kémcsöveket lezárva, egy speciális fadobozba helyeztem, nehogy kiboruljanak és értelmét vessze eddigi munkálatom.
Teljes egészében belemerülve a rendkívül nagy figyelmet igénylő feladatba észre sem veszem, hogy nem vagyok egyedül a kertben. Egyszerűen olyannyira lekötött az összpontosítás, nehogy egy apró csepp is mellémenjen, ezzel csökkentve a kísérlet pontos adatainak kiszámításának lehetőségét. Így egészen addig nem foglalkoztam a külvilággal, míg meg nem szólítottak. Meglepetten fordultam a hang irányába, kezemben tartott kémcsőre közben rátéve a fedelet, nehogy egy véletlen baleset folytán annak tartalma kiömöljön.
Az idegen úrral szembenézve apró fintor bukkan fel arcomon, amint hallom, hogy kapcsolata van a 10. osztaggal. Igen rossz a viszonyom ugyebár a Juubantai vezetőségével, sőt miket gondolok? Az nem is vezetés, amit azok a vandálok művelnek! Tönkreteszik Sereteit, növelve a halálistenek munkáját, mintha csak ingyen kapnánk az alapanyagot az újjáépítésekhez. Sebaj, legalább az éghetetlen papír projektje kifogott rajtuk, ez is több a semminél! ^v^ Haragom, amely befátyolozta elmémet hirtelen elrebbent, ahogy szóba került Tsuki-san és Yoriko-chan, méghozzá unokái címen emlegetve általa. Szóval ő lenne a Yamakida nagypapa, kiről már oly’ sokat hallhattam?
- Óh, üdvö… mi? – meglepetten hőkölök hátra, ahogy látom felbukkanni Yamakida-dono kezében a nem éppen gyerekek szemének való magazint. Kelletlen mosoly bontakozik ki arcomon a döbbenet követően. A feltételezés, hogy jómagam efféle magazinban szerepelek… hát… nos, abszurd.
- Már megbocsásson, kedves Yamakida-dono, de szerintem félreérti a dolgot. Tetszik tudni, a mangák esetében minden valósággal való egyezés csupán a véletlen műve. Biztosíthatom arról, hogy semmi közöm sincs a magazinhoz. ^v^” – mondom el az úrnak az igazságot, majd zavartan elteszem a kémcsövet a többi közé a fatartóba. - És ha megkérhetem, Yamakida-dono a 12. osztagban azért csínján eme magazin elővételével. Az osztagban kiskorúak is tartózkodnak. Nem lenne túl jó, ha ilyesmit látnának. ^v^” – intem elővigyázatosságra az urat, majd mélyet szusszantva kezdek bele ismét a bemutatkozásba, amit nem tudtam megejteni a megdöbbentő feltételezés okán.
- Nos, kedves Yamakida-dono. Szeretnék bemutatkozni önnek. A nevem Yuko Yoshida, a 12. osztag hadnagya és Yoriko-chan unokanővére. ^v^ – rugaszkodok neki másodjára a bemutatkozásnak. - Szóval ágról – végről rokonok lennénk, amennyiben kifejezhetem így magamat. ^ v ^ – mosolyogva veszem kezembe a megtöltött kémcsöveket tartalmazó fadobozkát. - Azt tetszett mondani, hogy Yoriko-chant és Tsuki-sant tetszik keresni. Ha gondolja, elvezetem önt hozzájuk, kedves Yamakida-dono. ^v^ De előtte mindenképp fel kell vennie egy laborköpenyt. Anélkül sajnos nem engedélyezhetem, hogy körútra induljon a laborban. – intek a labor kert felőli ajtajának az irányába. Sajnos a védőruha elengedhetetlen ahhoz, hogy belépést nyerjen valaki a 12. osztag laborjába. Ez sajnos így van előírva, csupán a sterilizált társalgóba lehetséges a belépés eme öltözék nélkül kívülállók számára. Amennyiben jelét adja, hogy elfogadja kalauzolásomat mutatom is a helyes útirányt.
- Azt tetszett mondani az imént, hogy uzsonnát hozott Tsuki-sannak és Yoriko-channak. Nem mesélték esetleg önnek, kedves Yamakida-dono, hogy ingyen étkezhetnek a 12. osztag büféjében? Jómagam állom minden egyes kiadásukat ott. – érdeklődöm az úrtól, mivel még sosem láttam, hogy délutáni ételt hozott volna a lányoknak. Főleg, hogy elméletileg nincs is miért… a nagy munkába néha úgy bele tudnak merülni, hogy még jómagam is néha alig tudom elhívni őket enni. Igaz ez általában csak Yoriko-chanra igaz.

______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamakida Yoshirou
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 16
Registration date : 2012. Aug. 06.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Szer. Okt. 10, 2012 6:21 pm

Hamar kiderül, hogy eme bájos hölgy, legnagyobb szerencsétlenségemre egyáltalán nem kedvenc mangám főszereplője. Mindössze a 12. osztag hadnagya és mint kiderül, a rokonom. Legalábbis ilyen-olyan úton, de rokonnak minősül. Ilyen az én formám. Csak egy hadnaggyal tud összehozni a sors. Miért? Miért nem a Nagy Cici Háború főszereplője? Miért?? Mit követtem el, hogy ilyen büntetést mér rám egy felsőbb akarat képviselője? Na jó, semmi gond, megoldjuk ám ezt.
- Yoshida Yuko?
Kérdezek vissza, amikor bemutatkozik. A név valahonnan ismerős nekem. Nézze el nekem mindenki, öreg vagyok már, mint az országút. A memóriám olyan, mint az aranyhalnak. Szerencsére így hamar elfelejthetem eme tévedésemet, hogy csak egy hadnagyot voltam képes leszólítani. A név végül megmozgatja memóriámat és a pókhálók felszakadnak, ahogyan a névhez kapcsolt személy végül ismerőssé válik.
- Tudtam ám, hogy rokon vagy... vagy mi a szösz.
Azzal nagypapásan intek neki, hogy hajoljon már le, mert különben nem fogom tudni buksisimiben részesíteni az én rokonomat. Még akkor is, ha azt nem tudom már, szegény őszülő fejemmel, hogy milyen úton-módon is rokonom a drága hadnagy. ha pedig a hadnagy közelebb hajol, legnagyobb meglepetésére, megsimogatom a buksiját, majd atyai mosoly közepette megszólalok.
- Nem mutogatom én a kicsiknek.
Utalok finoman az unokáimra, meg úgy általában a kiskorúakra. Elvégre nekik nem való a Nagy Cici Háború. *.* Az az olyan érett és komoly gondolkodású tisztek számára elérhető csak, mint én. Cool Azzal el is rakom a mangát ruhám ujjába, oda, ahonnan "elővarázsoltam" az imént.
- Laborköpeny? Ide vele, hagy hasonlítsak az én dolgos unokáimra. Biztos fognak örülni, hogy meglátogatom őket munka időben.
Mondom, komoly bólogatás közepette, hogy bizony mehetünk azért a köpenyért, nekem ugyan nincsen ellenvetésem a köpeny iránt. Pláne, ha így meglátogathatom végre az én két szép unokámat. Tsuki-chan és Yoriko-chan a szemeim fényei. Fiatal koromra emlékeztetnek, amikor még zsenge és ifjú voltam, ereimben pezsgett a tettvágy. Nem, mintha mostanában nem így lenne, csak kicsit már máshogy. Őszinte leszek, kicsit elfáradtam.
- Büfé? Ne vicceljen kedves Kuzin-chan. Remélem, nem zavarja, hogy Kuzin-channak szólítom, elvégre rokon...
Szakítom félbe mondandómat, majd a válasza után folytatom és közben előhúzom a szimatszatyorból az egyik szendvicset.
- Tudja mi van ebben Kuzin-chan? Egy fejlődő szervezet számára, minden szükséges vitamin, fehérje, kellő mennyiségű kalória. Koleszterin szegény kivitelben.
Utolsó mondatomnál tudálékosan felemelem a bal kezem mutatóujját, hogy nyomatékosítsam, egészséges ételt hoztam az én két szép unokámnak. Nem ám holmi, büfé kosztot, amit csak úgy az esetek többségében oda tottyantanak az emberek tányérjára. Ráadásul olyan szépen be is csomagoltam. *.* Biztosan fognak örülni az unokák. Tsuki-chan is biztos örülni fog, ha már az a kerge apja nem hoz neki uzsonnát. Persze semmi bajom sincs az apjával, de a kisoushuu minden tagja kerge. Elvégre, annyit görnyednek a papírok fölött. Bezzeg a 10. osztagban, ott pikk-pakk elintézünk mindent a kapitánnyal.
- Menjünk drága Kuzin-chan. Az unokáim már biztosan éhesek. Addig tessék, egy kis cukor. Serkenti az agyműködést.
Mondom s a hadnagy óvatlan pillanatában, a szájába nyomok egy színes cukorkát. Elvégre a kuzinom is megérdemli a figyelmes törődést. Egy szava sem lehet a cukorkát illetően, Okashi boltjában sem kap ilyen finom cukrot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yuko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 103
Age : 21
Tartózkodási hely : A megfigyelőrészlegnél vagy a laborban, robbanásoktól védett és pillangó mentes övezetben
Registration date : 2011. Feb. 12.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag, 3. tiszt, a Megfigyelőrészleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
12900/15000  (12900/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Csüt. Okt. 18, 2012 6:40 am

Azt hiszem téved, uram ^v^”

Kelletlenül mosolygok az úrra, lehetséges, hogy most némi csalódást okoztam neki azzal, hogy megosztottam vele: semmi közöm a magazinhoz? ^v^” De hát én csak a félreértéseket kívántam elkerülni, nem tudtam előre, hogy ezzel egy világot döntök össze benne. Jobban oda kellene figyelnem, úgy tűnik az idősebbek sokkalta érzékenyebben, mint egy aranykorát élő halálisten. A fiataloknál már meg tanultam óvakodni attól, hogy képzelgéseiket romba döntsem. Úgy tudtam, ha ezt kinövik, akkor már nem zuhannak vissza az idő továbbhaladásával. Ezek szerint tévedtem… ^ v ^”
- Igen, Yoshida Yuko. Yoshida Shinju unokahúga, vagyis Yoriko-chan unokanővére. – bólintottam helyeslően visszakérdezésére, majd próbáltam kicsit konkrétabban megfogalmazni az úr számára a rokonsági kapcsolatunk eredetét, ami igaz, nem vérszerinti, de attól még azok vagyunk. Az is jókora meglepettség volt számomra, hogy tulajdonképpen Kawashima-taichou is ágról – végről rokonomnak számít. Akamoto fukutaichou Nőegyletünk csodás vezetője, ha tudná, hogy kapcsolatban állok a Férfiegylet főnökével, biztos nem kezelné túlontúl pozitívan ezt a fejleményt.
Elmefuttatásomat Yamakida-dono kézjelét látva szakítom félbe. Hirtelen nem értem mit is szeretne, ezért kissé vonakodva hajoltam le az ő magasságába. Bár kicsit tartottam attól, hogy mire készül, de annál nagyobb meglepetésként ért az, amiben részesített. Meglepetten pislogtam a fejlapogatásra, hirtelen nem igen tudtam, hogy kezelni, olyan hét évesnek éreztem tőle magamat, amit már jócskán csak elhagytam korban azért. De nem róttam fel az úrnak, biztos voltam benne, hogy csak valami furcsa öregkori szokás. ^ v ^”
- Ezt bölcsen teszi, Yamakida-dono. ^v^ – csalódtam volna az idős halálisten úrban, hogyha Yoriko-chan és Tsuki-chan, vagy akár más fiatalkorú előtt előkapkodna egy ilyen khm… szennylapot. Amint beleegyezett a laborköpeny gondolatába elkezdtem a kertből nyíló ajtó felé vezetni, ahol megkaphatja a védőöltözéket és útnak is indulhatunk a 12. osztag labirintusába, hogy megkeressük a lányokat. - Örülök, hogy pozitív véleménnyel van a védőfelszerelésről, tetszik tudni, sok látogató képtelen felfogni ennek szükségét. Pedig nem követel oly’ sok intelligenciahányadost ennek megértésre! ^ v ^ – csalódottan sóhajtok fel, ahogy pár kellemetlen eset eszembe ötlik egy - két látogató halálistennel kapcsolatban, kik ostoba módon nem húztak laborköpenyt. Ha értenék szaknyelvünket, akkor tudnák, miféle baktériumok, kórokozók, sugárfertőzések keringhetnek egyes szinteken és tökéletesen felfognák a védőruha fontosságát. Nem értem, hogy az ilyen felelőtlen shinigamik, hogy tudták elvégezni a Lélektovábbképző Akadémiát. ^ v ^”
- Szólítson csak nyugodtan a keresztnevemet, kedves Yamakida-dono. ^v^”Kuzin-chan? Kicsit értetlenül állok a megnevezés előtt, így még nem szólítottak és hallásra is furcsának találom, de nem igen hatottam meg érvemmel Yamakida-donot, azt hiszem lesz időm megszokni.
- P – persze tökéletesen ismerem egy egészséges szendvics tartalmát, ami nincs tele mesterséges dolgokkal és színezékekkel. ^v^” – kicsit furcsán érzem magamat amiatt, hogy egy idősebb halálisten igyekszik megmagyarázni nekem, hogy a házi készítésű étel miben különbözik a büfében kapható étkektől. Nem próbáltam megmagyarázni az úrnak, hogy a mi büfénkben is csupa egészséges étel található, mivel a Biológiai és Kémiai részleg rendszeresen ellenőrzi az osztag büféjének megfelelő működését. Hiszen van az a bölcs aranymondás is, hogy: „az vagy, amit megeszel”! ^ v ^
A cukrot, amit hirtelen tömtek a számba, majdhogynem félrenyelem. Kisebb fuldoklás után igyekszem összeszedni magamat és normális képet vágni ezután a húzása után az úrra. Nyilvánosan megmerényelt, igazán a kezembe is adhatta volna, úgy is megettem volna természetesen, mivel ajándékot nem illik visszautasítani. Furcsák ezek az öregek, vagy csak a 10. osztag aljas cselszövése lenne? Jobb lesz, ha rajtatartom a szememet az idős halálistenen.
- Igen, igen, ne késlekedjünk Yamakida-dono. ^v^ – amint beértünk a kertből nyíló bejáraton át egy nagyobbacska előtérbe, ahol a laborköpeny fel, illetve levételéhez előre odakészített fogasok voltak találhatóak, no meg egy asztal pár tudományos újsággal és székekkel a kényelem kedvéért, ha valaki inkább várakozni óhajt itt. - Parancsoljon kedves Yamakida-dono, ezt legyen szíves felvenni. ^v^ – szedek le a fogasról, egy direkt vendégeknek előre kikészítet köpenyt és odanyújtom az úrnak, hogy felvegye. - Nos, Yoriko és Tsuki-chan megtalálása kicsit bonyolult, mivel két külön részlegen dolgoznak. De van, amikor összejárnak egy helyre, így nem tudom, pontosan hol lehetnek. De először szerintem okosabb lenne megnézni a Modern technológia részlegen őket. Nagyon szeretnek új ötletekkel előhozakodni és azt beleépíteni valamibe. Van már pár furfangos találmányuk, annyi szent. ^v^ – nevettem el magamat, amint eszembe ötlik az édesség automatájuk, amit a büfébe hoztak létre és csak nekik ad ki finomságokat. - De ha gondolja akár itt is megvárhatja őket, nem tudom, hogy mennyire bírnák az ízületei a nagy sétát, kedves Yamakida-dono. ^ v ^ - ajánlok fel neki egy alternatívát, persze nem lebeszélni akarom arról, hogy körbe járja esetleg az osztagot, csak tartok attól, ha valóban a 10. osztag turpissága ez, hogy valójában itt van, akkor nem árt óvakodnom, mielőtt bármiféle információt megosztanék vele. Nem hiányzik, hogy kiszivárogtasson bármit a Juunibantaiból. Amennyiben úgy dönt, hogy velem tart folytatom vele a beszélgetést.
- Tessék mondani Yamakida-dono, ön ugyebár a 10. osztag tagja, ha nem tévedek? ^v^ Kimenőt kapott, hogy lehetősége volt eljönni ide? Nem, mintha probléma lenne, csupán érdeklődöm. Tetszik tudni, nem éppen hallani túl sok pozitív dolgot a Juubantairól mostanában. ^v^” – kíváncsiskodom, hátha megtudom, hogy ezúttal miféle új keletű kihágásokat tesznek a hivatalos papírégetés és rongálás után.

______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hidetada Nishigami
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Male
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 147
Age : 45
Tartózkodási hely : Valamelyik kocsma, esetleg otthon iszom
Registration date : 2013. Jan. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Alkoholista tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
13400/15000  (13400/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Szer. Feb. 06, 2013 9:03 am

~~ Nishigami a 12. osztagnál, avagy egy másnapos dög látogatása a nagyokosoknál ~~
Olyan sötét, és hideg. Annyira kellemetlen, mert szűk. Próbálok valamit meglátni a sötétbe, ám az nem nyílik meg előttem. Próbálom szememet még jobban kinyitni, ám az nem töri át ezt a fajta mély sötétséget. Csak egy gondolat jutott az eszembe, merre vagyok? S fontosabb, hogyan kerültem ide? Rengeteg különféle módon fogalmaztam meg a kérdéseket, ám hiába, válasz nem jött. Próbáltam mozogni, ám hiába, valami kemény mindenfelől bekerített, bár felfele nem akadályozott semmi, arrafele mégsem akartam haladni. Igazság szerint nem is tudom, hogy miért. Talán féltem a ténytől, hogy nincs kijárat, s így nincs is menekvés. Jó néhány percig csak ültem magamba roskadva. Ekkor azonban végre történt valami. Halk csobogást hallottam. Kezemmel tapogatózni kezdte, majd egy rövid kutatás után meg is találtam a hang forrását.
Kezemet segítségül hívva ittam a folyadékból néhány cseppet. Szemeim csillogni kezdtek, s felismert az egekig magasztalt csoda képzeleten túli íz világát. Agyamra serkentő hatást gyakorolt, s rögtön elindultam mászni a folyam forrását kutatva. A fura szerkezetből azonban nem volt kijárat. Viszont sikerült találnom egy aprócska fényforrást. Egy aprócska lyukon szűrődött be, ahonnét a sör is potyogott. Miután elállt a nemes nedű isten által megáldott menetelése az egyik ujjam beledugtam a résbe, hogy megpróbáljam szétfeszíteni azt. A hüvelykujjam nem fért bele, így kénytelen voltam a kisujjamat felhasználni e célból. Hosszas, s fájdalmas küzdelemnek hála, egy idő után már befért mellé egy másik ujjam is, ám ekkor ismét egy aranysárga folyam indult meg.
Ezzel együtt a táj is megváltozott. Arcom előtt néhány centiméterrel fehérre festet fal, nyakamat hátracsavarva veszem észre, hogy az osztagom fala mellett állok. Pedig kimondottan emlékszem, hogy egy szimpatikus nőszeméllyel italozgattam az ivóban. Mikor lefele néztem, hogy mit csinálok a kezeimmel magam is meglepődtem. Ugyanis éppen a sárgámmal árasztottam el azt. Ez pedig egyfajta „védekezési” mechanizmust indított el bennem, azonnal hátráltam két lépést, s sugárban lehánytam a falat, ami már egyébként is csillogott a belőlem távozó folyadék hatására, ám így már úgy nézett ki, mint egy gyönyörűséges szivárvány. Szemem kidülledt, ahogy a belem tartalma távozott a számon keresztül, s a testem önkényesen is előregörnyedt. Így pedig nem csak a falat jelöltem meg, de a közelében lévő gyepet is átalakítottam kissé.
Miután végeztem minden halaszthatatlan teendőmmel egy kicsit magamba mélyedtem. Elkezdtem agyalni az álmom rejtélyén, vajon miféle helyen is tartózkodhattam akkor. Ki tudja, talán csak a részegségem egyik mellékhatásaként volt efféle fura álmom. Minden esetre a nagy gondolkodás közepette, úgy véltem elszívok egy jó cigarettát. Elő is vettem kék színezésű dunhillos dobozomat, amiben volt még vagy hat-hét varázslatos „kátránybomba”. Elő is húztam egy szálat, s óvatosan behelyeztem a számba. Meggyújtottam, s egy hatalmasat beleszívtam.
Nem is kellett több, gyomrom azonnal felkavarodott és ismét kijött a felesleg, ami a gyönyörűséges virágágyásokat látogatta meg.” Hát a csamcsatkai Szűz Mária kénköves szívszerelmére, nem mehet ez így tovább! Nem lehet, hogy nem ihatok ma, csak egy-kettes boros kólát!” Ezzel a gondolattal, azonnal elindultam a 12. osztag területére, hogy szerezzek onnét valamiféle csodaszert, amivel elmulaszthatom ezt az átkozott másnaposságot.
Elindultam hát egy randomirányba, hátha arrafele találom a keresett osztag szállását. A kutatást tovább nehezítette, hogy nem a célállomás pontos hollétét nem tudtam, de a saját pozíciómmal sem voltam tisztában. Így hát körülbelül háromnegyed órás kóborlás után megtaláltam a saját szállásomat. Éppen, hogy kinyitottam az ajtómat, amikor eszembe jutott, hogy nem is erre tartottam. Így hát visszacsuktam azt és elindultam felkeresni a már említet helyet.
Mikor aztán nagy nehezen megtaláltam a tudósok központját, oly elveszettnek éreztem magam, mint egy szamár, a fehér lovak között. A sok okos kinézetű idegen halálisten között olyan kényelmetlenül éreztem magam, hogy ismét rám tört a hányinger. Hasamat fogva összerogytam, s gyorsan megkapaszkodtam valakiben, aki sokkal kisebb volt, mint amit vártam.
Testemet, s vele együtt számat is engedelmességre bírtam, s megszólítottam a segítőmet.
- Ne haragudj! Tudnál segíteni rajtam? Valami csodaszer kellene másnaposság ellen!



A hozzászólást Hidetada Nishigami összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jún. 17, 2013 11:59 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamakida Tsuki Leiko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 28
Registration date : 2011. Aug. 15.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Csüt. Feb. 28, 2013 5:48 am

Borzoska kalandja a másnapossal

Nincs minden rendben a kutatásaimmal, hiszen szükség lenne egy tesztalanyra, aki játszik egyet Borzoskával. Hiába kérdeztem meg mindenkit, de tényleg mindenkit az osztagban, valamiért senki sem vállalkozik arra, hogy eleget tegyen ennek. Pedig ami kicsiben működik, az működik nagyban is, nem igaz? Alap törvénye minden kísérletnek, amit elvégeznek. Jó, jó, persze, ez már kicsit túllépte a kísérlet szakaszt, hiszen az is könnyen lehet, hogy Borzoska egy érző lénnyé vált, hála mindazon fáradozásaimnak, amiket belevetettem a kísérletbe. Még ebéd meg vacsi közben is folyton a jegyzeteim felett görnyedtem, hogy elcsacsogjam az apukámnak, miféle szenzációs dolgokra jöttem rá.
Már akadémistaként fogant meg bennem az elképzelés, hogy tulajdonképpen a shinigamik és a lidércek reiatsuja nem is különbözik egymástól annyira. Az alapja tulajdonképpen mindkettőnek ugyanaz, csupán magasabb szinteken ütköznek ki az eltérések. Hosszú és fáradtságos munka, mindenféle buta kérvény meg papír küldözgetése után sikerült elérnem, hogy kaphassak egy igazi kísérleti patkányt, vagyis hollowpincsit~desu. Emberi lélekből vált lidércen nem mertem ezzel kísérletezni még, de a kutyák aranyosak, különösen ezek a picik, mert a nagyoktól meg félek, meg aztán ilyenje van minden kedvenc tinisztáromnak odakint, az Emberek Világában is! *.* Még mindig megvannak a másolatok azokról a kérvényekről, melyeket nagy gonddal fogalmaztam meg levendula illatú, rózsaszín papírra. Természetesen éghetetlen. ^.^ Bár visszagondolva a rajzok talán kicsit túlzások voltak, vagyis hát sosem tudtam jól rajzolni, éppen ezért nem is szeretem. >w> Taki~kun bezzeg olyan szépen tud festeni is meg minden! T.T Mégis mintha zavarba jönne, amikor megkérem, hogy mutassa meg, amit rajzolt. ._. Bezzeg én bármikor szívesen elmesélem bármelyik kutatásom~desu! *.*
Hogy kicsit kiszellőztessem a fejem, sétálok egyet egyedül a kertben. Azt akartam, hogy Riko~chan is velem jöjjön, de amióta ő lett itt az új kapitány, egyszerűen sohasenincsen elég ideje rám. >3> A múltkor még a közös szombat esti pizsipartynkat is le kellett mondania, csak mert ők, a nagy kapitányok elmentek gyülimülizni az első osztagba valami biztire-izgire szupertitkos izére. T.T Az a Miyoko bezzeg ott lehetett, biztosan az a célja~desu, hogy elvegye tőlem az Én legeslegjobb barátnőmet! Neutral Nem adom neki Riko~chant, ő az enyém, ráadásul az én unokatesóm, nem kaphatja meg! Mad
Gondolataimba mélyedve vakargatom a buksimat, vajon ki lenne a megfelelő arra, hogy teljesítse ezt a roppant egyszerű feladatot, miszerint próbálja beidomítani az én kis Borzoskámat, mikor a megoldás egyenesen megszólít engem. Kicsit csúnyán állnak a szemei, meg az is tutira biztos, hogy semmi keresnivalója itt, és fogalmam sincs, mi az a másnaposság, hiszen minden nap másnap van, a tegnaphoz képest~desu, de ez nem is fontos igaziból, hiszen izgi ötletem izgi alanyt kapott.
- Csodaszer, csodaszer... Hát, éppenséggel tudok egy csodaszert~desu! Surprised - pattanok fel a padról, amin üldögéltem, a papírokat pedig gondosan a hónom alá csapom. Bár ha elvenné, sem lenne probléma, kötve hiszem, hogy megértené a sok képletből, hogy micsodi is van ráírva. Hiszen egészen biztosan nem a mi osztagunkba való.
- De... csak egy feltétellel. Surprised Segítened kell nekem egy kísérletben! *.* Ne aggódj, nem veszélyes... annyira. Surprised Yamakida Tsuki Leiko~desu, a biológiai, genetikai és reiatsu technológiai részleg vezetője. ^3^ - mutatkozom be neki, bár az ő neve annyira igazándiból nem fontos. Majd kutyulok neki egy kis nitroglicerint, az elég csodás tud lenni, amikor felrobban. *3*

______________


pretty in pink
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hidetada Nishigami
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Male
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 147
Age : 45
Tartózkodási hely : Valamelyik kocsma, esetleg otthon iszom
Registration date : 2013. Jan. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Alkoholista tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
13400/15000  (13400/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   Hétf. Márc. 04, 2013 5:59 am

~~ Nishigami a 12. osztagnál, avagy egy másnapos dög látogatása a nagyokosoknál ~~
Miután megláttam, hogy a tudós, amelyet „elkaptam” egy gyerek, erősen magamba roskadtam. Hogy lehetek ilyen balszerencsés, itt vagyok több mint száz hihetetlenül okos személy között, erre kit kapok el, egy kölyköt. Lehet ez az Isten egyik jelzése volna, hogy menjek vissza a kocsmába s igyak még. Vagy azt akarta ezzel a tudtomra adni, hogy szenvedjem el ezt a szörnyű érzést magányosan, mindenféle enyhítő szer nélkül. Lehet, hogy ha most végigkínlódom ezt az egész szörnyűséget, akkor az éjjel milliószor jobban érezhetem majd magam. Rengeteg gondolat őrlődött a fejemben, a körül, hogy miért áldhatott meg az ég pont ezzel a „hőssel”, s hogy ennek a találkozásnak, miféle beláthatatlan következményei lehetnek. Vajon pedofilt kiáltva fog segítséget hívni, vagy megfenyeget azzal, hogy ha nem kap cukorkát, akkor sírni fog. Egyik sem jobb lehetőség, mint a másik, már csak azért, mert ha félreértik a helyzetünket, valószínű, hogy jó ideig nem jutnék semmiféle piához, azt pedig bizony nem élném túl, így jobb lesz vigyázni.
Így hát el is engedtem az apróságot, s úgy vártam kegyetlen válaszát ártatlan kérdésemre. A leányzó szemében láttam felcsillanni valami ördögit, amiért készen álltam bármikor ugrani az első kellemetlen szóra. Már ha lábaim egyáltalán engedelmeskednek majd a parancsomra. Mikor azonban meghallottam a kicsike reakcióját az én szememben is fény csillant. Bár egy józanabbik felem azt súgta, hogy itt van valami fondorlatosság, a kevésbé labilis énem olyan együgyű s hiszékeny volt, hogy képes volt, minden bizalmát ebbe a csöppségbe helyezni.
Mikor a lány a feltételét is megemlítette az eszesebb énem egyre jobban ellenkezte a tervemet, azonban sikerült avval meggyőznöm önmagam, hogy nincs más lehetőségem. Ez persze nem volt igaz, hisz itt voltam a Tiszta Lelkek Városának legnagyobb tudói között, azonban nem éreztem magamban sem spirituszt, sem bármi egyebet, hogy még valakivel diskurálást kezdeményezzek. S valószínű, az is, hogy bárki mást szólítanék le, olyan fejmosást kapnék, amiért kirúgnának a 13 őrosztagból, ami azért nem esne jól, mert ilyen módon, könnyebben, olcsóbban, s ami még fontosabb több italhoz tudok jutni.
Miután a kis hölgy bemutatkozott, s evvel illemben igen csak bealázott, én is bemutatkoztam, hogy mégse ássam el magamat a szememben. Bár igaz, hogy így is a sárga föld alatt tartózkodtam, de jobb, ha ezt rajtam kívül senki nem sejti.
- Az én nevem, Hide-ta-da Nishiga-gami, illetve, Nishigami! – Nem azért szótagoltam a nevem, hogy megértse a leány, hanem mert másképp egyszerűen nem tudtam kiejteni. Amiért igen csak tovább süllyedtem, emiatt pedig nehezemre esett, tovább beszélnem magamról, ám nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy megmentőmnek egy ilyen gyatra bemutatkozást nyújtsak. – A hatodik osztag tisztje. – Szerettem volna mondani magamról, valami csodálatosat, de egyrészt nem jutott eszembe, másrészt a szám, s a gyomrom együtt ellenezte a további beszédet.
Miután már ilyen remekül sikerült magam feleletre késztetni, ideje lett volna, valami tiszteletre méltóbb test pozíciót is felvenni. Próbáltam agyamat s szívemet rávenni a kemény munkára, hogy egyrészt minden végtagomba jusson vér, s energia, hogy képessé váljak mozgatni azokat. Az agyam pedig azért kellett, hogy mozgáskoordinációm, olyan legyen, mint egy emberé, s ne egy reumás csigáé. Miután pedig könyörgéseim meghallgatták az említetek lábaim kezdtek kiegyenesedni, majd a hátam, s a kezem is sajátoménak éreztem. Így hát, felegyenesedtem, aminek hála már sokkal inkább tűntem egy valódi embernek, semmint egy roncstömegre. S így már sokkal kevésbé éreztem magam szánalomra méltónak, ami magamtól elég nagy szó. Így hát, mivel már sokkal kellemesebben éreztem magam, egy mosolyt is arcomra erőltetem.
Miután pedig már ilyen jól sikerült rehabilitálnom magamat, néhány mondatot is kipréseltem magamat.
- Egyébként, kedves kisasszonyom, megtudhatom, hogy mégis miféle kísérletről van szó? – Kérdeztem rá végül a feltételének részleteire. Biztos valami apró-cseprő dologról van szó, a háziállatát kell megtalálni vagy megetetni, esetleg ritka cukorkát kell neki beszerezni, vagy hasonló. Türelmesen vártam, amíg az apróság összeszedi gondolatait, s szavakká formálja őket.
Miközben pedig várakoztam, észrevettem, hogy egyre több szempár akad meg a kettősünkön. Sejtetem én, hogy feltűnő leszek ilyen állapotomban, s néhány tudós gyanakodva fog rám tekinteni, ám az, hogy az egyik legifjabb zsenit szólítottam le, azzal járt, hogy hatásom bizony hatványozódott. Ez a közérzet pedig ismét csak elgyengített, ami miután épphogy sikerült felépülnöm, nemigen kellett volna ilyen hamar visszaesnem.
- Ó, egyébként nem tudnánk valami kevésbé népes helyre menni? – Kérdeztem egy kissé torz mosoly kíséretében.



A hozzászólást Hidetada Nishigami összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jún. 17, 2013 11:58 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Az osztag kertje   

Vissza az elejére Go down
 

Az osztag kertje

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke ::   :: 12. Osztag-