HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Laboratórium

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet
Kamioka Rosa
5. Osztag
5. Osztag
avatar

Female
Virgo Rooster
Hozzászólások száma : 219
Age : 24
Tartózkodási hely : Az 5. osztag, vagy a Kamioka birtok környékén
Registration date : 2010. Mar. 19.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy // A Kamioka-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16400/30000  (16400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Pént. Márc. 25, 2011 5:32 am

| Barátkozás Projekt |
| Újra én |

Valamelyest megnyugtatott az, hogy a férfi teljes empátiával átérezte a helyzetemet és rá is ragadt a belőlem hirtelen feltörő jókedvből. Nagyon de nagyon szégyellném magam, hogyha csupán én nevetnék ezen a valóban muris dolgon. Épp még akartam mondani valamit a bocsánatkérés mellé, de azt kellett észlelnem, hogy a férfi tekintete rám ragadt. Egy pillanatig nem tudtam, hogy most tulajdonképpen mit is kéne tennem, de végül a kíváncsiságom felülkerekedett és a tekintetet egy kérdővel viszonoztam és reménykedtem, hogy valamit ki tudok olvasni a lélektükreiből. Sajnálatos módon mielőtt akár egy betűt is kiolvashattam volna a fejéből már el is kapta a tekintetét és elég hülye képet vágott ezzel újabb kuncogást kiváltva belőlem.
- Furcsa lehet kapitány nélkül. Gondolom nem könnyű. - igyekeztem a lehető legmegértőbb arcot vágni, bár én nem igen tapasztalhattam a kapitány nélküli lét viszontagságait. Hisz igaz, hogy mikor az osztaghoz kerültem akkor tulajdonképpen Kotomi-san látta el a kapitányi teendőket is, így nem érezhettem annak a hiányát, most pedig ott van Vera-chan és így még kevésbé érzem a kapitány hiányát, hisz ő az új kapitány. Igaz, hogy Naraku távozása nem épp valami szép foltot hagyott a múltunkon és az sem esett jól, hogy akkor nem lehettem ott, hogy segíthessek. De ez most már a múlt zenéje és azt hiszem, hogy jobb lenne, ha a jelennel foglalkoznék.
- Miből gondolod? Én a legapróbb dolgokon is el tudok szórakozni, de ha tudsz valami mást akkor hajrá, úgyis te vagy itt a házigazda. -mosolyogtam, aminek a helyét hamarosan a meglepődöttség vette át, hisz először nem is tudtam, hogy mit kéne csinálnom a felém nyújtott kézzel. Na jó, nem vagyok annyira hülye, hogy ne tudjam, hogy az én kezemet akarja megfogni, csak nem tudtam, hogy ez most jó vagy rossz. Mielőtt még dönthettem volna, hogy szerintem melyik a helyes megoldás Hotaru már akcióba is lépett és megemelve a kezemet a férfi tenyerébe tette és egy pillanat múlva már az én kicsi kis mancsom az ő hatalmas tenyerében pihent.
~ Áruló. T_T - közöltem egyszerűen és tömören másik személyiségemmel aki viszont nem válaszolt, de nekem máris oda kellett figyelni egy kérdésre, igaz, hogy azelőtt repültünk. Tisztára olyan volt, mint azokban a koreai harcos filmekben amit még a TV-ben láttam mikor éltem és a főhős simán átrepülte a harcteret egyik felétől a másikig. Na most én is így éreztem magam.
- Villámokkal zenélni? Az emberi világban még mikor éltem azt tapasztaltam, hogy elektromos árammal működő hangszerekkel és szerkentyűkkel lehet zenélni, de hogy magával a villámokkal lehessen olyat még nem tapasztaltam. Bár amióta shinigami vagyok elég sok mindenben meghallom a "zenét. - válaszoltam mosolyogva és a végén a füleimre mutattam, hisz ha majd megkérdi akkor elmondom, hogy igenis az én hallásom és szaglásom messze kifinomultabb, mint bárkié akit ismerek. Elég nehezen lehetnék a legjobb a nyomkövető egységből, hogyha ez nem így lenne, de szerencsére rendelkezem ezen adottságokkal, így képes vagyok tökéletesen ellátni a feladataimat az osztagon belül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kuroi Seiun
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Hozzászólások száma : 45
Tartózkodási hely : 12. osztag, Laboratórium
Registration date : 2009. Aug. 23.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag hadnagya
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/10000  (5000/10000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Vas. Márc. 27, 2011 5:26 am

Mortal Kombat LIVE! – Szűrik a levet Velem... Surprised


Hosszú, vöröses üstökömet piszkálva tanulmányoztam a velem szemben ülő fiún levő ékszereket és eltűnődtem rajta, nekem miért nincs még ilyenem. Osztagunk tagjai közül számtalan pakolt magába, magára különfélénél is különösebb ékszereket, szarvakat vagy vasdarabokat, így igazából már kezdtem magamat különcnek érezni. de sebaj, én olyan nélkülözhetetlen vagyok- tekintve, hogy jó ideig én végeztem a kapitány és a hadnagy munkáját is-, hogy nélkülem megállna az élet, ez pedig egy tény. Végülis mi történne, ha egy sejtből eltávolítanánk az örökítő anyagát? fejetlen, lényegtelen semmivé válna, léte jelentéktelenné törpülne. S ha jellemeznem kellene magamat, hát leginkább egy T-sejt lennék... ami mindenhol ott van. Ahogyan én is: mindenről tudok, s fehérségem is csupán annak köszönhető, hogy létem minden percét szervek és kísérleti alanyok között töltöm. A legérdekesebb jelenleg a vaizard gyerek megfigyelése: számos értékes információhoz jutottam létének hála. egy egyszerű gyerek, tele komplexusokkal... bár személyisége nem nagyon foglalkoztat, sokkal inkább az ereje és a lelkének felépülése...
- Értem. Szerencsére én sosem voltam híve a kenceficéknek, nekem nincs rá szükségem, hogy a bőröm olyanná váljon, mint a pergamen...- húztam el a számat és hallgattam el, hogy tulajdonképpen időm nincs rá, hogy kipróbáljam azt az életstílust is. Példának okáért ganguro sosem lennék... akkor már inkább eroguro, bár az a műfaj is távol áll tőlem. Habár ki tudja, mi lehetne belőlem, megfelelő behatásra... csupán az erkölcsi határok és az elvek azok, amik megszabják, kiből mi válhat. Kétségtelen, bennem is ott él a vadmacska, csupán eddig még nem sikerült megtalálni a megfelelő személyt, aki előhívhatná...
- Ha ügyes leszel, gond nélkül lezavarsz mindenféle hajcihőt... Mellesleg neked kifejezetten jól állnak a piercingek.- gyúlt vörösre pár pillanatra a képem, miután természetesen félrefordítottam a fejem, nehogy bárki láthassa szavaim hatását. Tarkómra tett kézzel próbáltam logikus, kémiai magyarázatot találni a dologra, mely szerint egy bizonyos hormon vagy vegyület váltja ki a rokonszenvet, de aztán feladtam. Majd később töprengek a dolgon, ha lesz rá időm- ami nyilvánvalóan lehetetlen, hiszen rémisztő belegondolni, mennyi akta vár máris rám...
Karakurába érve kénytelen voltam egy csodálkozó "nahát!"ot elereszteni, hiszen egészen más volt a saját szememmel megtapasztalni a dolgokat. Műszereken, kütyükön keresztül olyannak festett minden, mint egy film... de a saját oculusommal nézve, minden sokkal megdöbbentőbb volt. Az elmúlt százötvenvalahány évet Seireteiben éltem, ahol a körülmények ugyanolyanok voltak, mint amikor meghaltam. Hiába tudtam mindent, a saját szememmel tapasztalva ezerszer élvezetesebb volt.
- Olyan, mintha most keltem volna életre...- húztam lejjebb a felsőmet és érintettem meg a karomat. Ugyanúgy lüktetett, pulzált, mégis sokkal másabb volt... előre lépve követtem Kentát kifelé a koszos sikátorból, és lelki szemeim előtt megjelent egy medve, amire egy láda curryt öntöttek. Vannak dolgok, amiket én sem akarok megkóstolni... o.O
- Na és te gyakran megfordulsz Karakurában? Én szívesen elnéznék errefelé gyakrabban is, azt hiszem ideje lesz hosszabb időkre elszakadnom hőn szeretett laboromtól...- fürkésztem a velünk szembe jövő emberkék arcát azon gondolkozva, hogy vajon van-e valami sorsszerű abban, hogy mi most itt vagyunk. Mondjuk sosem voltam egy valódi, romantikus lélek és nekem tényleg a könyvek jelentik a boldogságot, de néha azért jó eljátszani teljesen más gondolatokkal is...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Hétf. Márc. 28, 2011 9:06 am

| Barátkozás Projekt |
| Látható zene |

Mikor belépünk a helyégbe akkor pár tehcnikus hegesztőszemüveg alól kikukucskál. Régi ismerős vagyok itt, lepacsizok vele és persze Rosa-chant is bemutatom.
- Nem baj ha szeretnék egy kis bemutatót tartani? - kérdeztem tőlük. De tudtam, hogy úgy is azt mondják, hogy nem, elvégre segítem a kutatásaikat, amire én lennék a legjobb tesz alany... csak éppen nekem is más dolgokat kell kutatnom és ne érek rá mindig itt dekkolni az elektródák végén.
- Hogyne... menj le.- mondták.
- Köszi srácok. Rosa-chan... te a biztonság kedvéért maradj itt. Oda lenn felerősödik a képességem... nem lenne biztonságos.- mondom neki szelíden és én kimegyek védőfelszerelés nélkül az ajtón. A feszültség már a kilincsnél telibe kap de igazából a mágneses mező eltéríti a villámokat körém, mint valami aura úgy ragyog körül. Meglepetten veszem észre, hogy azóta sokkal erősebbre állították az áramerősséget.
-Ezek kicsit táposabbak mint legutóbb.- mondom vigyorogva, ahogy halál nyugisan besétálok két Tesla tekercs közé és mindkettő békésen megfogom. Az egyik technikus megszólal a mikrofonba.
- Indítom a szimulátort... még melegszik.. öt másodperc és játszhatsz... három, kettő, és tessék.- de a mikrofon recsegése elhalt a keletkező interferenciában. Az előadás egyetlen lánynak szólt. Nem azért mert ő az egyetlen, hanem mert ő vette a fáradságot és eljött, érdeklődött és kedves volt. Még Hotaru is kedves benne... igazából. Egy kis porcelán arcú nemes lánynak szól, aki talán ennél sokkal méltóbb szórakozást is találhatott volna mint ,hogy egy olyan sült bolonddal tengeti az idejét, mint én. Szerencsés sült bolond vagyok. A szülei biztosan frászt kapnának, ha tudnák milyen anyagok vették körül az utóbbi öt percben. Az ő kis hercegnőjüket. De nekem Rosa-chan az a kedves lány volt a cukrászdából... mindenféle címke és címer nélkül. Nem kellett kimondóba és díszhintóba ülnie ahhoz, hogy tudjam, hogy különleges.... Amikor a fickó kimondta az "és" szócskát éreztem, hogy szinte meglódul a tér, és csak számomra érzékelhető erővonalak rajzolódnak ki. A mágneses gócok szinte világítottak. De csak szinte... az a fény az elmémbe létezett. Ez egy olyan szöglete volt a térnek, ahol majdnem korlátlan energia állt rendelkezésemre, mert nekem nem kellett megteremtenem az elektromosságot, csak irányítani. Kezdetben itt gyakoroltam egyedül, mert itt minden bírja a villámlással járó hőt.
- Makase...migekeru...- suttogtam, ahogy szinte csak kihúztam a kardot, ami rögtön az üvegmarkolatú ezüstbottá változott át, és mint egy sátor... szinte azonnal magához rántotta az összes feszültséget.
- És most Rock and Roll >.<.- mondtam lelkesen és már is átfogtam mint egy gitárt. Bohóckodás volt az egész, de ilyen szempontból nincsenek gátlásaim. Egy lány kacaja bőven megér mindent, ő pedig nem is akármilyen lány. Aztán hirtelen a villámok eltűntek. A káoszba fulladt hangos zizegés hirtelen csöndé és statikus vibrálássá szelídült. Csukot szemmel koncentráltam. Pontosan olyan feszültséget kellett létrehoznom, mint, ami azt a hangot kiadja, amit én szeretnék, és mindezt ritmusban... szóval ez majdnem olyan mintha énekelnék... csak menőbb. És el is indult a Ghost Busters-nek a nosztalgikus zenéje. A technikus elvigyorodott, ahogy a grafikonokat látta kirajzolódni egy papíron.
- Hehehe...már négy különböző szólamban csinálja...régen egyel is alig tudta...- súgta oda a háttérinfót. Persze ezt én nem hallottam. Majd magára hagyta a színes fény és hangkavalkádban a lányt, immár kettesben voltunk alig ötven méterre egymástól. Körülöttem röpke hat ezerfokos plazmacsóvák száguldoztak..

Raiden végére annyira belejött, hogy gömbvillámgól gyártott hangulatfényeket. A biztonsági üvegen keresztül az egész olyan irreálisan rendezettnek tűnt. A zabolátlan erőt formákba alakítva látni kissé furcsa, hipnotikusan elgondolkodtató, lebilincselően szép látvány volt. A végére pedig, az összes villám egy poénkodó hullám mozgásban eltűnt az ujjai között. Testének minden sejtje izzott és ficánkolt, ez felért egy reggelivel, de ólmosan fáradt is lett, és elégedett, ami pedig a gyakorlás ismérve.
- Na...- nézett a lányra miközben közelített a biztonsági ajtóhoz az üvegen keresztül. Még akkora volt a testében a feszültség, hogy meg kellett állnia mert apró kis villámok százai indultak le az üveg felé hogy célba vegyék Rosa-chan kisugárzását.
- Hopsz...^^...azt hiszem kicsit lámpalázas vagyok. >.<- mondta és egy fém pálcához ért hozzá, miközben visszalökte a karddá változott botot a hüvelyébe, és leföldelte magát. A haja hirtelen engedelmeskedett a gravitációnak és az egész visszahullott a fejére. Amitől persze beszívta és nem látott és a haj nem finom. Ez része volt a bohóckodásnak, igazából, de tök véletlenül csinálta. Amikor elengedte a pálcát a haja hirtelen visszaugrott megszokott alakjába és megint kivillantak a szemüveg mögül az azur-zöld lélektükrök. Most már megfogta a kilincset, és bejött.
- Remélem tetszett >.<- motyogta, ahogy belépett, de a mikrofon a közelében még mindig begerjedt ezért nem lépett közelebb és a szeme is valahol jobbra a plafont fürkészte, mert az olyan érdekes lett hirtelen.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Rosa
5. Osztag
5. Osztag
avatar

Female
Virgo Rooster
Hozzászólások száma : 219
Age : 24
Tartózkodási hely : Az 5. osztag, vagy a Kamioka birtok környékén
Registration date : 2010. Mar. 19.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy // A Kamioka-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16400/30000  (16400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Szomb. Ápr. 09, 2011 1:34 am

| Barátkozás Projekt |
| Talán majd legközelebb |


A fejemet csak ide-oda kapkodtam, míg a férfi az osztagának a tagjaival beszélt. Már épp rákérdeznék, hogy miért nem mehetek vele, de arra már le is lép. Igazán megtehetné, hogy elmondja azt, hogy mit akar és nem csak csinálja. Mikor abba a kis terembe lépve az első villám elindul felé gyilkos szándékkal a szám elé kapom a kezem, hogy s sikításomat visszafogjam. Szerencsére a körülötte lévő mágneses tér eltérítette, de attól még nem kellett volna így rám hoznia a frászt. A kezemet a szívem fölé helyeztem, hisz attól féltem, hogy kiugrik a helyéről. Az bizony nagyon is szép lett volna mondhatom.
Közelebb léptem az üvegablakhoz ami a két terem között volt. Miután Raiden belekezdett a muzsikálásba egyszerűen a külvilág teljesen kiszipolyozódott a fejemből. Nem hallottam mást csupán a zenét és látni se láttam mást azon kívül ami az üvegfalon túl volt. Úgy éreztem, hogy a szívem a torkomban dobog és, hogy legszívesebben most ott lennék a férfi mellett. Ezt sajnos a villámok eléggé lehetetlenné teszik. Gondolom nem is hiába figyelmeztetett, hogy maradjak itt. Így nem tehetek mást, mint csillogó szemekkel hallgatom a nekem tartott koncertet.
A koncert végeztével még egy ideig szinte tátott szájjal álltam és bámultam. Raiden közben leföldelte magát és így láthattam, hogy milyen az, amikor az elektromosság hatására nem állnak az égbe a hajszálai. Ez persze egy apró kis mosolyt csalt az arcomra. Hamarosan eddig meg is jelent ugyan abba a teremben amiben én is voltam. Haboztam. A testemnek pontos elképzelése volt arról, hogy mit is akar csinálni, egyedül én nem tudtam, hogy mit akarok. Percekig csak álltam és néztem a plafont bámuló shinigamit. Végül pedig engedtem a testem kérésének.
Eleinte csak lassan sétáltam felé, majd futni kezdtem és a nyakába vetettem magam és szorosan átöleltem azt. Igaz, hogy nem volt kellemes az, hogy éreztem amint a kis villámok áthaladnak a testemen, de most ez érdekelt a legkevésbé.
- Őrült vagy. - bújtam hozzá, miközben az én hajam is kezdett úgy kinézni, mint az övé. Meg amúgy sem tudtam volna elengedni, hisz a villámoknak köszönhetően begörcsölt a kezem. - Legközelebb szólj mielőtt ilyen hülyeséget csinálsz. hallra ijesztettél.
Valamiért nagyon jól esett, hogy ilyen közel voltam hozzá. Valamiféle nyugodtság és biztonság érzete képződött bennem. Mintha nem lenne semmi amitől most már félhetnék, vagy félnem kéne. Legszívesebben pedig nem engedném el egy jó darabig a férfit, csupán az orromra ráreppenő pokollepke eltérít ettől a megfontolásomtól. Nem elég, hogy rászállt az orromra, de még a szárnyait kinyitva eltakarta a szemeimet. Nem értem, hogy hogy lehet ilyen makacs valaki. >.>
- Jól van na. - adom meg magam a lepke akaratának, majd miután elengedem a férfit átveszem a nekem küldött üzenetet. Sajnos ez egy kis szomorúságot csal az arcomra, hisz véget kell érjen a móka és a kacagás, aminek a helyébe újra a munka lép be.
- Mennem kell, bocsánat. - néztem szomorúan a férfire, majd mielőtt még megszólalhatott volna újra átkaroltam a nyakát és egy puszit adtam az arcára. - Ügyelj magadra. - tettem hozzá, majd egy pillanatra a kezét és megfogtam és mielőtt elmentem volna megszorítottam azt. A kijutással nem volt gondom, hisz nem lehetnék a nyomkövető egység parancsnoka, hogyha egyből nem jegyeztem volna meg az idefelé vezető utat. Semmi nehézségbe nem üközve jutottam ki az épületből, majd shunpora kapcsolva indultam el a második osztag épülete felé. Nem értem, hogy minek kellett pont most rossz fát tennie a tűzre valakinek...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maki Kenta
4. Osztag
4. Osztag
avatar

Male
Capricorn Horse
Hozzászólások száma : 71
Age : 26
Tartózkodási hely : Jaa~h...
Registration date : 2009. May. 22.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: 4. osztag 4. tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
10500/15000  (10500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Szomb. Május 14, 2011 3:45 am

Mortal Kombat LIVE! – Maki-chan „levet szűr” Seiun-nal


- Hát ennek nagyon örülök... - biccentettem a válaszra, aztán rendezetlen frizurámba túrtam. Annyira tűzött a Nap, elkelt volna egy jó kis napszemüveg. Igaz, ami igaz, lazásak ezek az új dizájnos szemüvegek, de rohadtul nem védenek semmit sem a napsugárzás ellen, ez pedig csak még inkább felbosszant. UV szűrőről egyik ázsiai társam sem hallott, pedig nem csak a stílusra kéne hajtaniuk. Aztán majd lesnek egy nagyot abban a bőrszékben, ahol egész nap a seggüket meresztik, hogy vajon mi a búbánatért nem képesek eladni a gagyi műanyag vackukat. Majd pedig repülnek az irodából, és a sarki ramen kifőzdében kapargathatják össze azt a pár yent, amivel meg-megdobják a melóból hazafelé tartó éhes, öltönyös alakok. Utána meg majd tépheti a haját, hogy miért nem figyelt jobban. A körültekintés, megfigyelés a legfontosabb dolog!
Miután letudtam magamban eme eszmefuttatásokat, amiket általában a gépem programozása közben szoktam leművelni, fogtam a holmimat, aztán hátratekintve mutogattam, merre is kell elindulnunk. Pontosan magam sem tudtam merre van az az arra, de a piacok és nagy marketingek gondolata látszott a legjobb gondolatnak. A zebrán átvágva odasoroltam Seiun közelébe, még véletlenül se vesszem szem elől a nagy tömegben. Bár ezzel az igen megnyerő hajszínnel botrányos szégyen lenne, ha nem találnám meg...
- Nem eleget! - fogtam bele a válaszadásba - Szinte minden nap érkezik új szállítmány a kedvenc üzleteimbe, annyira idegesítő, amiért csak hetente kétszer tudok időt szakítani arra, hogy szemügyre vegyem a felhozatalt! Ámbár, ha már itt vagyunk benézhetnénk egy-két helyre, oké?
Értünk át a zebrán, aztán balra fordultam, így megkerülve egy nagyobbacska parkot. Valahogy nem vonzott ez a fajta "kultúra". Ha már ki kell ruccanni, akkor ne a fűben gázolva, sok furcsa, vigyorgó ember között kelljen. Na meg az a pikniknek nevezett ebéd rituálé... Lehet csak én lettem másként nevelve, mint az átlag gyermekek 96%-a, de engem ez jobban visszarettentett, mint a mostani tiniket a fogmosás... Még, hogy a földön egy vacak pokrócon egyenek... marhára nem higiénikus. És ide a rozsdás bökőt, ha ettől erősödik az ember szervezete! Na de inkább ne menjünk bele az emberi test rejtelmeibe mélyebben.
- Viszont az jó ötlet, ha csak egy kicsit ugyan, de szakítani tudsz a Seireitei életeddel. Szerintem jó hatással lesz rád ez a megannyi vibráló szín, és a kavalkád, ami körbevesz most.
Magyaráztam kezemmel intenzíven gesztikulálva. Egy hosszabb sétát megtéve végül elérkeztünk a piac kapui elé. Őszintén szólva nem sűrűn jártam a környéken, viszont a hatalmas táblákat, és a gyönyörű tradicionális fafaragásokat, már messziről kiszúrja az ember. Fiatal koromra való tekintettel azonban lehetőségem sem volt arra, hogy tüzetesebben átvizsgáljam a várost, hiszen sosem soroztak ki őrjáratra. Igazi kiszúrás.
- Na azt, hiszem a legésszerűbb, ha szép sorjában haladunk. Általában az egzotikus vackok a piac középső részében vannak eldugdosva... ne kérdezd miért, úgy érzem ez így van...

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kuroi Seiun
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Hozzászólások száma : 45
Tartózkodási hely : 12. osztag, Laboratórium
Registration date : 2009. Aug. 23.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag hadnagya
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/10000  (5000/10000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Vas. Május 15, 2011 12:19 am

Mortal Kombat LIVE! – Szűrik a levet Velem... Surprised

Furcsamód sosem éreztem kísértést arra, hogy lesüllyedjek az egyszerű emberek közé- már régen eltávoztam közülük, mindig is több voltam náluk- hát miért vágynék közéjük? Az elmélet, mely szerint a halandók, s köztük én is, társas lények vagyunk- esetemben megdőlni látszik. Mindig is antiszociális voltam: egedül éreztem magamat igazán felszabadultnak, gondtalannak, és én valóban boldog voltam, mikor magányosan ültem egy-egy vastag könyv fölött. Azt tartják, hogy a művészlelkek igazi szabadsága a csöndes egyedüllét, s bár nem tartom magamat művésznek - hiszen tulajdonképpen semmiben sincs tehetségem, egy egyszerű tudós vagyok, semmi több-, én mégis magamra vonatkoztatom ezt az elméletet. Végülis, mindig is zavart a társaság, hallgatag és visszahúzódó voltam, hiszen eleve halálra volt ítélve minden kapcsolatépítési próbálkozásom, köszönhetően a másságomnak, hogy eltértem a többiektől. Mára már ezt megtanultam a javamra fordítani, na de az elmúlt évek sikertelensége után már meg sem próbálok új ismeretségeket szerezni, s végképp nem igyekszem olyan tévhitekbe ringatni magamat, amik úgysem teljesülnek. Sajnos mindig is érzéketlen voltam valamilyen szinten, engem nem érintett meg a halál gondolata- csupán természetes biológia folyamat, mely során a test újabb szakaszába lép létében. Én inkább érdeklődtem ez után, s nem véletlen néztek rám ferde szemmel, hiszen sosem zárkóztam el az elől, ha a falu némely orvosához bemehettem egy-egy boncolásra... s hidegvérrel viseltem azt, ami utána következett. Megvetés, összesúgás, csupán mert más vagy, mint a tömeg. Pedig ez csak elfogadható önmegvalósítás volt a részemről... amire a mai napig büszkén gondolok vissza.
Gondolataimból az a véletlen érintés zökkentett ki, amivel Kenta az oldalamhoz ért sétánk közben, és szégyenkezve kellett volna bevallanom, hogy nem is igazán hallottam első mondatát, de a hangsúlyára emlékezve nem lehetett kérdés- így nem is volt feltétlenül szükséges válaszolnom rá, legalábbis remélem. Azért meglepő, hogy elkezdtem szocializálódni, bár ez talán annak is köszönhető, hogy újra kapitányt kapott az osztag, s a hadnagyból végre csak hadnagy lesz... szó sincs róla, én élveztem azt, hogy le voltam terhelve, de én sem vagyok gép- s erre csak mostanában kezdek rádöbbenni. S ugyan miért ne használhatnám ki azokat a lehetőségeket is, amik más téren adódnak? Lehetséges, hogy ki tudom szelektálni a szükségtelen dolgokat, és a helyükre még a végén sikerül valami újat beültetnem... Ki tudja? Lehet, hogy valamiféle változás is végbemegy rajtam... mint amikor pókeren nyertem el a rangomat! Surprised Bár az az énem sem tolakodott elő azóta... lehetséges, hogy csak arra a pillanatra tört ki, és több személyiségem van, mint amennyinek normál esetben kellene lennie? o.O
- Rendben, hátha találok valami magamnak valót valahol én is... Végülis ezentúl lényegesen több szabadidőm lesz, hála az új kapitányunknak.- tűnődtem el a dolgon, majd vetettem egy mosolyt a mellettem álló fiúra. Érdekes volt eljátszani a gondolattal, hogy vajon mi lenne, ha előbbi gondolataimat sutba dobva megpróbálnék valaki újat mutatni a világnak? Lehetséges volna, hogy egy idő után ne kelljen magamat megjátszani, mert valóban az a személy lennék? Kíváncsi lennék, hogy lehetnék-e én is Tartuffe...
Furcsamód kezdett bennem realizálódni, hogy az a furcsa mocorgás, amit éreztem a gyomrom tájékáról éhség volt. Mondanom sem kell, azt se tudom, mikor éreztem utoljára ilyet- tekintve, hogy nem mostanában kellett átjönnöm az Emberek Világába, s mi odaát nem érezzük ezt az érzést... talán csak a lélekenergiától, s megszokásból étkezünk.
- Én is pont ezen gondolkoztam... végülis én sem vagyok egy munkagép, így legalább megismerem majd az élet más oldalát is. Ki tudja, lehet jó társaság leszek.- feleltem némi meglepődéssel, majd rápislogtam a velük szembejövőkre. Szerencsétlen földi porhüvelyek... maguk sem tudják, hogy mik léteznek, s hogy kik védelmezik őket... Mind hisznek a Mennyországban, ami valójában csak a Lelkek Világa, s az pont hogy nem az... de legalább valami tévhit kontrollálja őket, hogy rosszat tegyenek... legalábbis a többségüket.
Kénytelen voltam lábamat jobban megvetni, hogy a tömeg ne sodorjon magával, és szemem tágra nyílva tanulmányoztam az elém táruló piacot a maga csodáival együtt. Bár java része nekem csak használhatatlan kacatnak tűnt, mások minden bizonnyal boldogan megveszik a kacsa alakú porcelán ékszertartót, vagy a bögrét, ami olyan anyagból készült, hogy valószínű azonnal eldeformálódik, amint forró ital ér hozzá.
- Maki, ugye nem bánod, ha eszünk majd valamit? Az igazat megvallva régen jártam már erre, és nem számítottam rá, hogy éhes leszek... Surprised - néztem fel rá nagyra nyílt szemekkel vörös hajzatom alól, és sóhajtottam is a tény képtelensége mellé.
- Rendben van, én nem kérdezek, amúgy sem ismerem ki magamat erre... te vagy a tapasztaltabb, kénytelen leszek rád bízni magamat. - karoltam belé, miután egy testesebb járókelő oly alaposan belém jött, hogy kis híján a földre pottyantam. Igazán remek, hogy fizikumom ennyit változott néhány laborban töltött év alatt...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maki Kenta
4. Osztag
4. Osztag
avatar

Male
Capricorn Horse
Hozzászólások száma : 71
Age : 26
Tartózkodási hely : Jaa~h...
Registration date : 2009. May. 22.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: 4. osztag 4. tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
10500/15000  (10500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Szomb. Május 28, 2011 9:16 am

Mortal Kombat LIVE! – Maki-chan „levet szűr” Seiun-nal

Ez a piacot leginkább bolhapiacként ismertem, ám még sosem jártam itt. Seiun mondatára csak bólintottam, hiszen meg voltam róla teljes mértékben bizonyosodva, hogy itt nemcsak valamit, de bármit be tud magának szerezni! Túl nagy volt ahhoz, hogy ne találjon benne az ember magának való kacatokat. Oké, most igen demokratikusan öntöm szavakba úgymond gondolataimat, de ez valóban így volt. Hiszen ahogy beléptünk a hatalmas kapukon, olyan érzésem volt, mintha egy teljesen új világba csöppentem volna bele. Ahogy egyenest vettük az irányt, elég nagy tömegbe ütköztünk, viszont számomra nem okozott túl nagy problémát, mivel átláttam az emberek feje felett. Egy kezemen megtudtam volna számolni, hány velem egy magasságú ázsiaival néztem farkasszemet. Szerintem mindenki tudja a megoldást hányan is voltak...
-Hát, ha nem szenvedsz, mint egy szürke kisegér, és próbálsz mosolyogni, akkor megeshet, hogy máskor is elcsászkálok veled, ha gondolod...
Mondtam magam elé, rá sem nézve, hiszen jobban lekötött az a dolog, hogy próbáltam utat törni magunknak. Előrébb mentem, mint Seiun, abban reménykedve, egy ekkora zsiráf képes ösvényt vágni a pöttömnyi embersereg kellős közepén. Viszont a zaj, a sürgés-forgás, és a nagy teherkocsik rengetege nem akart túlzottan pártfogoltjába engedni. Tehát maradt a két lábbal és kézzel való előretörés. A kaja gondolata meg nem is volt rossz felvetés! Hiszen a póttestem felvételét követő 10 percen belül én is elég komoly éhséget éreztem. Csak eddig nem akartam említeni, mert erős vagyok, na meg aztán jobban kétségbe voltam esve, nehogy megtapossanak ezek az egresszív emberfajták itt a piac közepében.
-Felőlem okés. Ha akarsz enni akkor itt forduljunk le balra. Kajaszagot érzek.
Mutattam el egy szűk sikátorféleség felé. Erőt véve magamon neki is iramodtam, néha pedig hátrapillantottam, még megvan-e Seiun. Fellélegezhettem, mikor a vörös madárfészket, ami a fején csücsült, még egyben láttam, és szorosan mögöttem haladt. Végül egy pillanatban elhagyva egy termetesebb férfit, egy rántást éreztem a karomon, amire hirtelen oldalra néztem. Pillanatokon belül vettem erőt, és megragadtam Seiun-t el ne sodorja az a tökfej. Miután megbizonyosodtam róla, hogy túléli a csaj az ütközést, ezért sóhajtottam és a fejemet ráztam.
-Ezek állatok. Na gyere, még mielőtt ízekre szednének...
Ragadtam meg Seiun kezét aztán félrelökdösve az embereket nyomultam előre. Már nem érdekelt semmi, csak minél előbb kijussak ebből a nyomornegyedből. Elég cinkes volt, hogy mellettem elsodorják az ismerősömet, kell a francnak több affér. Na meg aztán reménykedtem benne, hogy Seiun-nak sem esik több bántódása. A kifőzdéhez érve fellélegezhettem. ~Fuh, ez meleg helyzet volt...~gondoltam magamban, ahogyan lepillantottam a shinigamira.
-Bocsi, ha durva voltam, de felidegesített a tömeg. A kézfogást illetően meg ne gondolj rosszra... nem akarok semmit tőled...
Fordult el tőle, majd zavaromban megvakargattam a tarkómat. Abban a pillanatban bele sem gondoltam abba, hogy esetleg kellemetlen helyzetbe hozhatom Seiun-t. A szavakkal pedig sosem bántam elég jól, de azért bizakodó voltam aziránt, nem fog megsértődni rosszul kifejezett mondatom miatt... Nem mintha nem lenne kellemes külseje, de abszolút nem olyan szándékkal vagyok vele, mert többet is akarnék tőle, mint puszta barátság... csak... lényegtelen, hiába tépném számat, úgysem tudnám jól kifejezni magamat. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy együnk.
-Öhm, levest szeretnél, vagy valami sültet? Vega kaja? Mondd nyugodtan, meghívlak valamire!
Fordultam vissza hozzá, majd közelebb lépve, gyorsan témát is váltottam. Igen jól néztek ki a sütőlapon sercegő húsok és zöldségek, ennek hatására csak még fájdalmasabban korogni kezdett gyomrom. Éreztem, ha nem eszek valamit azonnal, menten összeesem. Volt egy olyan megérzésem is, hogy elég durván össze fogok minden finomat zabálni, de nem nagyon hatott meg a dolog. Póttestben muszáj enni, különben földre rogyok, aztán felkanalazhat valami elfuserált mentőszolgálat... azért elég nagy szégyen lenne nekem is, illetve az egész 4. osztagnak...

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Abukara Ichirouta
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Male
Aries Snake
Hozzászólások száma : 31
Age : 28
Tartózkodási hely : Labor, vagy épp valami titkos küldetés helyszíne
Registration date : 2009. Apr. 29.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 5. tiszt, a Modern technológia részleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
7000/15000  (7000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Pént. Júl. 22, 2011 12:03 am

[ Főzőcske a laborban – avagy hogyan robbantsuk magunkra a labort ]

Valahogy sehogy se sikerül egyről a kettőre jutnom újabban a kísérleteimmel. Vagy felrobbantom a kotyvalékot, vagy kiborítom, vagy meg hazavágja teljesen az új járgányom rendszerét. Igen, egy új járművön dolgozom, amit később talán az Emberek világába is eljuttathatok, és akár pénzt is kereshetnék rajta, azonban egyelőre minden próbálkozásom kudarcba fulladt, ami az üzemanyagot illeti. Hallottam olyan autóról, amit répa működtet, de olyanról is, amit a nap elem hajt. Azonban én most mást fogok kitalálni, ami sokkal szuperebb, és sokkal nagyobbat üt. Valami… valami tökéleteset, amiből – habár kevés lesz legyártva – így is tolongani fognak érte az emberek. Egyelőre azonban még arra se vagyok képes, hogy két bármit összevegyítsek. Tuti, hogy kell hozzá szakács kiképzés, szóval kénytelen leszek valamikor felkutatni Seireitei legnagyobb és legjobb szakácsát, aki megmutatja a főzés minden csínját. Egyelőre azonban kénytelen vagyok még néhány kísérletet elvégezni a megfelelő felkészülés nélkül. Talán megesik rajtam valami főzőzseninek a szíve, és megpróbál majd segíteni. Legalább nem egyedül halok szörnyű halált egy kifejezetten csinos, lila lángos robbanásban. Vagy felőlem akár lehet babarózsaszín is… Bár tény, hogy nem azt a színt akarom látni életem utolsó pillanataiban… Mondjuk egy tengerzölddel, kibékülnék. Surprised
- Eeeeh… ne már… – sóhajtok lemondóan, mikor észre veszem, hogy a neonzöld lötty kezd kifogyni. Már őszintén azt se tudom, hogy miből lett kinyerve. Jó, arra azért emlékszem, hogy valami fura növény volt. Viszont azt ismét meg kellene keresnem ahhoz, hogy újabb adagot készíthessek belőle. A hiány által okozott erős elmélkedés következtében azonban egy újabb adag – ezúttal citromsárga – folyadék akadt a kezembe, melyet nagy lendülettel öntöttem egy lombikba, melyre azt hittem, hogy üres. Pechemre volt benne valami, így a két kivonat reakcióba lépett egymással. Először valami furcsa, hányás színű színt vett fel, majd lassan elkezdett habzani, mintha épp frissen töltöttem volna bele a pezsgőt, majd hirtelen a pezsgés elállt pont, mikor a lombik széléhez ért. Értetlen fejjel pislogtam a furcsa színű, immár teljesen sárgás-barna vegyületre, ami még mindig habos tetejével leginkább egy adag cappuccinora emlékeztetett. Kedvem támadt volna meginni, de valahogy inkább nem tettem, féltem hogy még károm származhat belőle.
- Azt hittem, hogy legalább felrobban, vagy valami… – pislogtam értetlenül, majd úgy gondoltam, hozzá látok egy újabb adag kotyvalék elkészítéséhez, hátha ezúttal szerencsém lesz, és lesz valami kirobbanó hatása a dolognak. Nem, nem vagyok valami piromániás, vagy robbantgatós hülye fanatikus, csak azért már tényleg történhetne valami érdekes. Mondjuk, ugorjon ki egy fehér nyúl az egyik pohárból, vagy tudom is én…
Néhány órás intenzív szenvedés után, sikerült valami értelmesnek tűnő, ragadós masszát kialakítanom, ami tuti jó lenne valami ragasztófélének. És ahogy elnézem, bármihez oda ragad, és könnyedén le lehet kaparni. Kicsit olyan, mint a… takony. O.o Undi, viszont kifejezetten hasznos lehet. Surprised Ezen kívül alkottam egy kék színű folyadékot, ami látszólag tökéletesnek tűnt, hogy felhasználhassam üzemanyagként a kocsiba. Már csak azt kéne kiderítenem, hogy milyen módon állítottam elő. Surprised

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yuko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 103
Age : 21
Tartózkodási hely : A megfigyelőrészlegnél vagy a laborban, robbanásoktól védett és pillangó mentes övezetben
Registration date : 2011. Feb. 12.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag, 3. tiszt, a Megfigyelőrészleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
12900/15000  (12900/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Szomb. Júl. 23, 2011 12:20 am

Főzőcske a laborban – avagy hogyan robbantsuk magunkra a labort <- esküszöm ez csak egy kolosszális véletlen, nem szándékos! ToT
A laborban, egy fehér függönnyel elválasztott kis helységben alkottam éppen az új cyborg kollekciót, csak valamiért nem akart összejönni az, hogy amikor robban, ne okozzon nagy károkat csak konfetti esőt mindenképp. Oké, háború ide vagy oda, de azért ölni nem akarok… szegény Ai-sama így is miattam került a Yonbantaihoz, pedig csak a Juubantainak szólt a robotsereg. T.T Remélem megkapta bocsánatkérő üzenetemet, melyet neki címeztem!
Nagy lelki mélypontom alatt vélem felfedezni, hogy ismét eltekertem valamit ezen az átkozott robot emberen… nem elég, hogy nehéz megkreálni programjukat, de még ez sem jön össze! >.> Kezemben görcsösen tartogatott a csavarkulcsot, míg a másikban egy kalapácsot, hogyha a nagygép ismét beszólna, legyen mivel fenyegetnem. Neutral Legalább megtanulja, hogy a Teremtőnek nem szólunk vissza, mert kedve talál szétcsapkodni… ˇ.ˇ
- Engedje, hogy megjegyezzem, de arcmimikájából azt vélem felfedezni, hogy némi agressziót érez Irántam. – hol a tetves rozsdás csavaros agytekervényeiből szedte ezt a költői gépes megfogalmazást? -.-’’ Sandítottam szemem sarkából a komputer irányába, ahogy ilyen könnyedén képes volt leolvasni arcomról, hogy miféle érzéseket irányítok felé jelenleg. Rosszmájú gondolatomat inkább nem osztottam meg vele, mielőtt jönne a fölös észosztása, inkább csak igyekeztem tovább alkotni a gépen, amikor a függöny túloldalán egy idegen hangját véltem felfedezni. Eléggé elégedetlenül jegyezte meg valaminek az eredményét, ami a levegőberöpítés egyik alfaja lett volna. Felcsillanó szemmel pattantam föl és viharoztam ki a térválasztó függöny takarásából, hogy bemérjem szemkötőm segítségével az iménti hang tulajdonosát, ami nem is volt nehéz, mivel csekélyke két fő – mely az egyik jómagam voltam – tartozott a labor szépséges fehér falai között. Asari-san sem volt jelenleg a sarkamban, így nem lett volna gond egy kis bomba jó kiruccanásra, ráadásul egy olyan személy társaságában, aki… aki ugyan így, mint Én szeret véletlenül a levegőbe röpíteni dolgokat. *-*
- Sorstáááárs *^* - rohantam mellé, majd ahogy odaértem tanulmányozni kezdtem az asztalon lévő dolgokat. – Mi robban, hol? *>* - tettem fel a kérdést kíváncsiskodva, nagy lelkesedéssel megfűszerezve, miközben tekintetem megakad egy furcsa… furcsa… valamin. Szavakkal nem tudom tökéletesen leírni, halmazállapota meg cseppet sem bizalomgerjesztő így inkább hozzá sem érek, csak egy apró fintorral gazdagítom azt a furi… izét… hátrább hajolva, felvont szemöldökkel szólaltam meg.
- Öhm… ne vedd sértésnek Kollega, de… mi a jó szagú úristen ez? O.O - böktem az anyag irányába, hátha kapok némi magyarázatot erre, amiért jómagam nem jöttem rá az egész használhatóságára meg minden és mivel valószínűleg Juuniibantai osztagtársnak van köze hozzá, így nem haboztam Őt kérdőre vonni, evvel a valamivel kapcsolatban. – Persze, hogyha valami titkos kutatás nem kell elmondani… - tettem hozzá, miközben azért egy asztalon található kisebb kanállal megpiszkáltam ezt a furcsa, kémiailag nem megnevezhető ízét. Surprised Oké, túlontúl eluralkodott rajtam a kíváncsiság és nem bírtam lefékezni, így muszáj volt valamivel hozzáérnem, hogy jobban megtanulmányozhassam az anyagot. >.<”
- Amúgy a nevem Yuko Yoshida! *3* - hajítottam el a kanalat az első kukába, miközben kihúztam magamat és nyújtottam balomat – miután a kalapácsot zsebre dugtam a fehér köpönyegem egyik titokzugába -, üdvözlő kézrázás kép, miután leesett, hogy az osztagtársat valójában még nem is ismerem! ToT Micsoda bűn, sőt mekkora mulasztás… T>T”

______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Abukara Ichirouta
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Male
Aries Snake
Hozzászólások száma : 31
Age : 28
Tartózkodási hely : Labor, vagy épp valami titkos küldetés helyszíne
Registration date : 2009. Apr. 29.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 5. tiszt, a Modern technológia részleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
7000/15000  (7000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Pént. Aug. 12, 2011 8:16 am

[ Főzőcske a laborban – avagy hogyan robbantsuk magunkra a labort ]


Bah… Remélhetőleg sikerül kiderítenem, hogy mégis mikből állítottam össze a majdnem tökéletes üzemanyag alfa verzióját. De sebaj, neki esek még egyszer, aztán lesz, ami lesz. Ja, meg amúgy van egy speckó műszerünk, ami kielemzi, hogy mi, miből készült, szóval csak annyi lenne a dolgom, hogy rácsöppentem, és kielemeztetem. Nem nagy meló… Azonban, még mielőtt bármit is tehetnék, egy új valaki érkezik meg, akit mintha már láttam volna valahol. Roppant idegesítő egy érzés ez, de mit volt mit tenni, inkább hagytam, had mutatkozzon be majd valamikor, aztán meg vagy leesik, kihez van szerencsém, vagy tovább bólogatok úgy, mintha tudnám, kivel is állok – vagyis inkább ülök – szemben jelen esetben.
- Hogy őszinte legyek, halványlila gőzöm sincs, hogy mi lehet ez az izé… Majd miután befejeztem a kutatást, kitalálom, hogy mire is jó. – vakarom meg kissé tanácstalanul a tarkómat. Kicsit tényleg kellemetlen, hogy nem is tudom, hogy mit alkottam, de hát még is… majd kiderítem, amint lesz rá időm. Addig meg had taknyolódjon ott, ahol van. Senkit nem zavar, vagyis remélem, hogy senki se próbálja majd meg elfogyasztani, vagy egyéb más dolgot tenni vele.
- Az első kérdésre a válasz, pedig semmi se robban. Legalábbis remélem. Vagyis… egyelőre nem robban semmi. – válaszolom kissé megkésve. Az előbbi kérdést hallva kicsit meg is fordul a fejemben, hogy eléggé robbantás mániás lehet szerencsétlen tiszt. A kapitány, meg a hadnagy tuti nem díjazza ezt a fajta viselkedést. Bár tény, hogy nálunk minden második tiszt felrobbant valamit óránként, szóval nem csodálom, hogy nem zavarják el melegebb tájakra szegénykémet. Annyi viszont biztos, hogy még mindig nagyon nagyon ismerős, de nem tudom, hogy honnan. Ha már találkoztunk volna, tuti ismerném, meg minden, de így… Na jó, lehet futólag már láttuk egymást, meg beszéltünk is, de akkor is fura lenne csak úgy rákérdezni, nem? Surprised
Bemutatkozását szemöldök ráncolva hallgatom végig, s mindeközben az jár a fejemben, hogy miből is készülhetett az a kék folyadék, ami talán megfelelne a célnak.
- Abukara Ichirouta vagyok, örvendek. – válaszolom még mindig kicsit elgondolkodva, ami elég valószínű, hogy meg is látszik rajtam, hiszen mindenféle hang kiadása nélkül kezdek el tátogni, amolyan félhangos gondolkodás módban.
- Várjunk… Yuko Yoshidát mondtál…? O.o” – jut el végre az információ az agyamig, amit lassan de biztosan fel is dolgoz. Nem így hívják a hadnagyot is? Surprised Milyen szerencsétlen véletlen Surprised De lehet, hogy ő a hadnagy. O.o De nem, az meg képtelenség Surprised Tuti hogy nála idősebb, és magasabb. Legalábbis nekem egy hadnagyról az érett, felelősségteljes nő jut eszembe. Bár a mostani Gotei13 vezetőségét elnézve, talán kételkednem kéne ebben az elképzelésemben.
- Úgy érted, Yuko Yoshida, mint a hadnagy? – nyomom meg a kérdésem utolsó szavát, csak hogy bizonyos legyek a dologban. Nem érdekel, akármilyen ostoba balféknek is néz, akkor is rákérdezek, csak hogy ne legyen belőle később probléma. Lehet sikerülne rávennem, hogy segítsen ellenőrizni az összetevőket, meg hasonlók. *.* Bár lehet, hogy ez után a „nem ismerlek fel” című akció után inkább szívesebben penderítene ki a laborból, meg úgy az osztag területéről is. De nem akarok másik osztagba menni, hiszen a tudóskodás, feltalálás és egyéb hasonló tevékenység az életem, és a munkám is egyszerre. Most képzeljen el bárki a 11. osztag egyik tisztjeként… tuti megölnének egy kardcsapással, tekintve, hogy víz elemű a zanpakutom… Na, de sebaj, remélem azért megbocsát majd Yuko fukutájcsó, és nem lesz rám annyira morcos, hogy elzavarjon. *o*”

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yuko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 103
Age : 21
Tartózkodási hely : A megfigyelőrészlegnél vagy a laborban, robbanásoktól védett és pillangó mentes övezetben
Registration date : 2011. Feb. 12.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag, 3. tiszt, a Megfigyelőrészleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
12900/15000  (12900/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Vas. Aug. 28, 2011 8:16 am

Főzőcske a laborban – avagy hogyan robbantsuk magunkra a labort <- esküszöm ez csak egy kolosszális véletlen, nem szándékos! ToT
A beazonosíthatatlan furcsa anyag körül keringő rejtély, kérdésem után sem oldódott meg. Bár kreatívan az „ízé” névvel illettem, ez nem jelentett semmit sem. Konkrétan, csak a behatárolhatatlan álaga miatt aggattam rá eme megszólítást. Meg is lepődtem, hogy nem kapta fel ezen a vizet a Kollega hiszen, mégis csak az Ő munkáját illettem ilyen megalázó névvel.
Saját alkotásához hozzáfűzött tanácstalanságára csoda, hogy nem fejeltem be miatta a szemközti asztalt, de jobbnak láttam megkímélni magamat egy kiadós agyrázkódástól, avagy koponyatöréstől, no meg az esetleges legrosszabbik változattól a berendezés károsításától, melynek újítását nekem kellene állni utána, azt pedig mégse szeretném, hisz fizetésemet jobb szeretem a kísérleteimre költeni, mintsem holmi fölösleges dolgokra. Neutral
- Sokka… Surprised Azt hittem, hogy a kutatás maga arról szól, hogy kiderüljön mi is ez az „izé”… - kontrázok rá válaszára, amint legyűrtem a csábító asztalfejelést gondolataimban és e helyett inkább tovább szuggeráltam a kérdéses anyagot tekintetemmel, mely egyre inkább könyörög a megfejtéséért. Emiatt nem hiába vetemedtem arra, hogy multi funkciós szemkötőmmel is tettem rá egy pillantást hátha az tud adni némi magyarázatot a furcsa halmazállapottal rendelkező „izére”. Adattárában való gyűjtögetése során pillantottam szemem sarkából az osztagtársamra, hogy meglegyen az illő szemkontaktus, amíg hozzám kommunikál. Ráadásul ennyi a minimum, hogyha már oly’ hirtelen letámadtam a munkálatai során a cseppet sem tudományba illő kérdéseimmel. Hiszen csupán csak a furcsábbnál – furcsább fanatizmusom, avagy túltengő kíváncsiságom szólt fel belőlem. S elsőre feltett érdeklődésem lelt válaszra, nem is akármilyenre, hiszen ezt halva ösztönösen egy aljas félmosolyt tudott arcomra csalogatni. Talán gondolati síkon előmerészkedett mániámmal megfűszerezett képzelgésem lehetett eme gépies mozzanatomnak a megmagyarázó oka.
Egyelőre nem robban semmi” – mondta. S igen, igaza van… egyelőre, hiszen ki tudhatja mi lesz, hogyha eme kémcső kékes tartalmát és azon lombik természetellenes zöld színét egymásba öntöm, s tűz fölé helyezem? Rolling Eyes Na, jó, Én. Persze csak a kíváncsiság miatt vetettem fel eme elméletet, mely percek kérdése, hogy átültessem gyakorlatba, s mindketten szemtanúja lehessünk egy zöldessárga színátmenetes aprócska robbanásnak. Persze mind ezt a kutatás érdekében! Surprised
Jobbommal már nyúlnék is a gondolati síkon felvetet „véletlenül” robbanással végződő elméletének az első lépéséhez szükséges kéncsőhöz, bemutatkozásom követően. Tekintetemből lerí az elszántság, s szinte meg sem hallom nevét, ahogy belemerültem az anyag megszerzésébe, csak akkor vezetem vissza rá figyelmemet, amint elismételte nevemet, kissé emelt hangon. Kezemet azonnal hátam mögé rejtettem, ahogy Asari-san haragos képe lebeg fel lelki szemeim előtt szövege miatt, amint megtudja, miféle kárt kívánok ismételten elkövetni. De szerencsére a váratlan felszólítást nem Tőle, hanem a mellettem ücsörgő osztagtársamtól jött. Egy megkönnyebbült sóhajt ejtek el ennek örömére, majd csak azután felelek költői, avagy nem költői (?) kérdésére.
- Hai! Kanjitól – kanjiig pontosan Yuko Yoshidát mondtam. Legalábbis minden bizonnyal ezt kellett mondanom, hiszen létezésem óta ez a név szolgál arra, hogy bemutatkozást tegyek vele másoknak! Surprised – nyugodt pillantást vetek felé, mint aki semmi rosszat sem akart volna tenni úgy cirka negyvennyolc másodperccel ezelőtt. Újabb kérdésén viszont már elkezdtem törni a fejemet azon, hogy esetleg valami idegen nyelven beszélek e, hogy nem érthető a nevem? De szerencsére nyomban korrigálta a rang kiemelésével érdeklődésének célját. Igazán kezdhette volna ezzel, mert akkor nem tereltem volna káros, vagyis a tudománynak szentelt elméletemet ama vizekre, hogy most mégis mi nem volt érthető a mondandómban? Surprised
- Nem. A Yuko Yoshida nem azt jelenti, hogy hadnagy. Neutral – felelem, halál komoly arccal felé fordulva, s ráadásként egy apró, megjátszott sértődöttséggel a szemébe nézve. De alig bírtam tartani úgy fél pillanatig ezt az állapotot máris kacagnom kellett az egészen. Jól van, kényszeresnek éreztem kifigurázni ezt az egészet! Mi Juunibantai tagok túl komolyan veszünk mindent néha lazítani is kell. :/ - Amúgy igen… Én vagyok a Fukutaichou. - kacarászok még mindig, s felemelve piszkosfehér szín köpönyegemet mutatom meg osztagtársamnak a hadnagyjelző karszalagot, ha már voltam olyan gonosz és csak úgy kiforgattam szavait, aztán pedig még ki is nevettem, mely valljuk be őszintén, egyáltalán nem szép dolog. ^^” Főleg, Tőlem. Egy kisebb „khmmm”-t ejtve el szedem össze magamat, hogy végre normálisan viselkedjek. Egy mély levegő vétellel fordulok vissza az asztal irányába, hogy ezennel tiszta lappal álljak hozzá a dolgokhoz.
- Ano~… szóval, Ichirouta-san! Ne segítsek valamiben esetleg? *<*” – próbálom terelni a témát az iménti dologról mielőtt, beállna az a kellemetlen kínos csend, mely rendszerint ilyenkor szokta betalálni az embereket. Jobbnak véltem elkerülni mintsem valóban megtörténjen eme feltételezés közöttünk is. No meg így legalább vezekelhetnék is az előbbi otromba viselkedésem miatt. – Amúgy, mi pontosan a kutatás célja? Surprised – teszem fel a kérdést utólag, ahogy zavarodottságomban összeöntöttem két különböző kéncsőben lévő random anyagot. Persze a következményekre nem igen gondolván a hirtelen rutinmozdulat közben. *.*”

______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Abukara Ichirouta
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Male
Aries Snake
Hozzászólások száma : 31
Age : 28
Tartózkodási hely : Labor, vagy épp valami titkos küldetés helyszíne
Registration date : 2009. Apr. 29.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 5. tiszt, a Modern technológia részleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
7000/15000  (7000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Hétf. Okt. 31, 2011 2:26 am

[ Főzőcske a laborban – avagy hogyan robbantsuk magunkra a labort ]


Kezdtem kicsit kellemetlenül érezni magam, hiszen egyrészt kiderült, hogy maga a hadnagy (**.**) van a társaságomban, másrészt meg egyre inkább aggasztott, hogy mégis mit alkothattam. Bár lehetséges, hogy mind ez csak azért aggaszt annyira, mert már az ismeretlen tiszt is szóvá tette, és így kicsit kínosan érzem magam úgy körülbelül minden miatt. Igen, még amiatt is, amit meg se tettem… Például nem én voltam, aki két hete kitörte a szék lábát, ami épp a hadnagytól néhány lépésnyire áll, kissé selejtes és sérült lábain. Remélem, nem akar rá leülni, mert akkor szabadkozhatok azért is, amit tényleg nem én tettem, és akkor meg fogom fojtani azt a tisztet, aki miatt egy másik társam nyakát szegte. Neutral
- Igazság szerint teljesen más okból kezdtem el a kutatást. Habár úgy vélem, hogy ideje lenne kideríteni, mi is lenne ez a valami… – mondom tanácstalanul pillantva arra az izére, amit nem is olyan rég én magam teremtettem. Egyáltalán nem zavar, hogy mások is furcsa névvel látják el, hiszen még én magam sem tudom, hogy mi is lehetne ez. Lehet, hogy egy újabb intelligens valamit alkottam, ami mindent felzabálva ellepi a 12. osztag területét, majd pedig szépen lassan felemészti egész Soul Societyt. Na nem… az tényleg kellemetlen dolog lenne, hiszen egyrészt minimum kivégeznének miatta, másrészt meg azért mégis az én találmányom tette tönkre a világunkat. Hát… ez gáz… enyhén szólva. Viszont ha a segítségét kérem, talán sikerül közös erővel rájönnünk, hogy mit is alkothattam pár fura lötty segítségével. *.* Elvégre elég okosnak tűnik, és talán többet is tud nálam, hiszen én se vagyok tökéletes, én se tudhatok mindent. Na jó, így is rengeteg dolgot tudok, és elég kevés ember létezik, aki nálam többet tudhat, hiszen tudásom határtalan, de lehetséges, hogy ketten együtt még többet tudunk majd, mert majd kiegészítjük egymást. Amit én tudok, azt lehet, ő nem tudja, és fordítva. Surprised
Elkerekedett szemmel hallgatom a bizonygatást, miszerint tényleg a hadnagy talált rám, és így már bizonyossá válik, hogy muszáj segítséget kérnem tőle, hiszen minden bizonnyal tényleg többet tud rólam legalább egy kevéskével, s talán közösen sikerülne megtalálni, és rájönni, hogy mi is lehet ez a fura ragadós, zöld anyag, amit nem is olyan rég én magam hoztam létre kutatásom során. Persze az epés megjegyzése, miszerint a neve nem azt jelenti, hogy hadnagy nem tetszett, hiszen számomra gúnyolódásnak hangzott, még ha nem is annak szánta. Sebaj, attól még nem fogom kevésbé tisztelni, hiszen mégiscsak a Fukutaichoum. *o*
Már épp azon agyaltam, hogy hogyan is kéne megkérdeznem tőle ezt a fontos dolgot, amikor ő maga tette fel a kérdést, hogy segíthet-e nekem.
~ HÍRES VAGYOOOK!!! ~jut eszembe az első gondolat a kérdés után, hiszen nem hiszem, hogy másnak is ilyen nagylelkűen ajánlaná fel a segítségét maga a hadnagy. Bár tény, hogy hallottam róla furcsa információkat, miszerint előszeretettel robbant fel dolgokat puszta véletlenségből, de úgy vélem ezek csak buta pletykák, hiszen a hadnagy nem lenne képes efféle dolgokra. *>*”
- Nagy örömömre szolgálna, ha segítene nekem, hadnagy. – csillogtatom pár percig szememet vékony keretes szemüvegem mögül, majd azonnal a zöld trutyi felé fordulok azzal a szokásos mindent tudó ábrázatommal, majd halkan hümmögve elkezdem vizsgálni.
- Valójában egy újfajta üzemanyagot próbálok kifejleszteni, ami kevésbé szennyezné a környezetet. Maga az anyag már megvan, csupán az összetételét felejtettem el feljegyezni, így most kénytelen vagyok visszafejteni, hogy miből is állhat a vegyület. – mondom továbbra is az általam kitalált izét vizslatva, ami még csak véletlenül sincs még csak köszönő viszonyban se az említett vegyülettel. Minden esetre ez is igencsak felkeltette a kíváncsiságomat, így a vegyület megvizsgálása után jöhet a zöld valami is. – Mivel viszont közbe jött ez a furcsa valami is, így az üzemanyag megvizsgálása után következik ennek a ragadós nyálkának áttanulmányozása. Igazán kíváncsi vagyok, hogy miként is hozhattam létre. Neutral – vakarom meg kissé tanácstalanul a fejem, majd hellyel kínálom a hadnagyomat. Remélem nem találja meg azt a bizonyos széket O.o”

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yuko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 103
Age : 21
Tartózkodási hely : A megfigyelőrészlegnél vagy a laborban, robbanásoktól védett és pillangó mentes övezetben
Registration date : 2011. Feb. 12.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag, 3. tiszt, a Megfigyelőrészleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
12900/15000  (12900/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Vas. Nov. 13, 2011 1:47 am

Főzőcske a laborban – avagy hogyan robbantsuk magunkra a labort <- esküszöm ez csak egy kolosszális véletlen, nem szándékos! ToT
Az összeöntött kéncsöveket, melyekre csak utólag kapcsolok, hogy talán nem kellett volna koktélszerűen egymásba tennem, hiszen ki tudja, miféle érdekes fúzió kerekedhet együttes hatásukra? *o*” Eleinte jócskán csak megrémített, hogy most jön a nem is szándékos hatalmas robbanás, de óriási nagy szerencsémre, csupán kisebb sistergés közepette, valami igazán érdekes, kevert színpompát mutatott meg előttem a lombikban. De az izgalom és aggodalom együttes kombója jól kiizzasztott, így a laborban kötelező fehér öltözet hosszú ujja most pont kapóra jött számomra, volt mivel letörölnöm az erre utaló verejtékcseppeket homlokomról. S közben határozottan megállapítom és elmém legfontosabb zugában a sorba teszem, miszerint többet ilyen felelőtlenséget társaságban ugyan nem csinálok! Neutral Még az hiányzik, hogy másokat is levegőbe röpítsek, hiába lelem örömömet a hatalmas robbanásban, azért másokat nem áll szándékomban veszélynek kitenni. Mint például a most mellettem lévő osztagtársam kivel eddig személyesen nem is volt lehetőségem találkozni – midőn mulasztás! – pedig igazán szimpatikus egyén! Surprised Még azon sem sértődött meg, hogy a be nem határozható anyagot, melyet összehozott, egy nem igen fényes megszólítással illettem, az előbbi kifigurázásról nem is beszélve! Mások már rég véreres szemekkel fenyegetőznének… T3T
Olyan boldog vagyok, hogy van egy ilyen felettébb türelmes személy is a Bogáncs jelképes osztagában, mint Ichirouta-san! *o* Vidáman fogadtam, hogy igényt tart segédkezésemre és ezt a túláradó örömöt, ami bennem leledzett ennek köszönhetően, alig tudtam magamban tartani, melyet az arcomra kiülő fülig érő mosoly is kitűnően prezentált.
- Üzemanyagot? – kérdőn vonom fel szemöldökömet hallva a kifejtést a kísérlettel kapcsolatban, amely nem is arról az anyagról hangzódott, melynek kiléte leginkább érdekelt, hanem egy teljesen másiké tárult fel előttem. Ez mind szép és jó, csupán az a kérdés: miért lenne szüksége Sereteinek üzemanyagra? scratch Tudtommal itt nincs gépjármű közlekedés vagy ez valami másfajta üzemanyag, valami fűtésrendszerhez, vagy mi? O.o Tanácstalanul nézek Ichirouta-sanra, majd tekintetemet az „ízé” nevezetű anyagra vezetem, s utána a másikra, ami még szóba került végül. – Bocsásson meg Ichirouta-san, hogy ezt kérdezem, de… mi szüksége Soul Societynek gépjárműköz való üzemanyagra? Surprised Esetleg… Karakura Town javára munkálkodik? Vagy spontán kíváncsiság? ^x^ - érdeklődöm, nehogy valamit rosszul értelmezzek, bár igencsak faragatlanság tőlem ilyen apróságon fennakadni a témát illetően, hiszen elsősorban az a fontos, hogy megtudjuk az idegen anyag összetételét! Surprised De jobb tisztázni a dolgokat, mielőtt olyasmibe vágok bele, amely talán nem is lenne megengedett és akkor még az osztagtársamat sem éppen lenne szívem belevinni illegális dolgok halmazába. :/
- Nem tudod a keletkezésének alapját? O.O - nagy pislogások közepette meredtem ismét a furcsa halmazállapotú „ízére”, amint kiderült egyes, s más evvel kapcsolatban, mely igazán nagy sokként ért. – Hát immáron már két kíváncsi fej fog felé tornyosulni – érdeklődésem a furcsa zöld szín valamivel kapcsolatban egyre inkább tetézett és lelki szemeim előtt egyre inkább ott lebegett a célt, mely szerint ki akarom deríteni mi is ez konkrétan. De mindent csak sorjában!
- Ezt a furcsa, zöld „izét” az üzemanyag visszafejtése során keletkezett vagy egy másik kísérletezésének végeredménye? Surprised – kíváncsiskodom, mielőtt valami olyasmibe vágnák bele, mely akár szaporíthatja ezt a zöld trutyis valamit, közben a helyfoglalás lehetőségével élve ülnék le egy székre, amelyre amint megpróbálom ráhelyezni súlyomat felettébb érdekes módon, összecsuklik alattam. De hát, nem is nassolok annyit! Igyekszem ügyelni súlyomra és egészségesen élni, akkor ez mégis… mire fel? O_o
Kisebb csattanás kíséretében hull földre a rozoga lábú szék, jómagam pedig megúsztam az esést tökéletes reflexeimnek hála, s időben odébb shunpozhattam, mielőtt a talajon csapódva köthettem volna ki. Komoran nézem a meghibásodott széket, melynek jelei arra mernek következtetni, hogy nem most lett eltörve. Számon kérő pillantással fordultam Ichirouta-san felé, bár egy efféle aljasságot nem nézek ki belőle, mégis hátha ő tud valami magyarázattal szolgálni ezzel kapcsolatban.
- Nem szeretem az efféle tréfákat, Ichirouta –san. Tetszik tudni, kinek a keze lehet ebben az egészben? Surprised Ne aggódjon, az illetőnek nem esik bántódása, csak kicsit ritkul a fizetése Neutral - hozom tudtára rosszmájú céljaimat. Igaz, csak kötelességből tenném azt, amit az újítások pénzbe kerülnek és természetes, hogy nem állom saját kis fizetésemből a mások okozta károkat, tudom én ezerszer jobb dolgokra is költeni vagyonomat, mint például a kísérleteim finanszírozására. Szóval eme fellépésemet remélem megérti Ichirouta-san is.
Amint tisztázódik a dolog a meghibásodott ülőkét odébb helyezve egy épet fogok, az előbbi miatt persze leellenőrzőm, hogy annak is valami hasonló problémája. Szerencsére nem volt, mely így a Juunibantai kasszáját is megóvhatja, így nem kell eget rengető összeget az újításokra pepecselni. Helyet foglalok, s a kísérletekre terelem gondolataimat.
- Hümm… Ön szerint hol kellene kezdenünk, Ichirouta-san? ^x^ – érdeklődöm az előbbi negatív hullámok teljes hiányában hangomban. Hiszen még is csak az ő kísérleteiről van szó, jobbnak véltem akkor beleszólni a dologba, hogyha jómagam is elő tudok rukkolni valami kreatív ötlettel, de egyelőre szeretném tisztán látni az alapokat ezekről az anyagokról. Surprised

______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yoriko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 71
Age : 14
Tartózkodási hely : Seireitei - 12. osztag, családi otthon, látogatóban Kobaa-channál vagy Tsuki-nee-channál *.*
Registration date : 2012. Jan. 27.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag kapitánya *.*, ügyeletes hologramfelelős *.*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
13500/15000  (13500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Kedd Feb. 07, 2012 5:09 am

Előzmények

Móka és kacagás Shi-channal
Avagy a kerti játékot folytassuk a laborban! ^_^


Edzésfan-chan válaszaira csak bólogatok, egészen a hakuda szóig. Ott nyelek egyet. Kellett nekem megkérdeznem… O.o” De végülis… nem is olyan rossz ötlet. Egy hakuda-robottal egész sok mindent lehet kezdeni, és ha ügyes vagyok, egy csomó-csomó harcművészethez alkalmas lesz edzésre, és … hűűű, mennyi ötletem van hozzá! *o* Csak győzzek várni, ameddig visszaérünk a laborba, és ne felejtsek el semmit! Persze az említett fém védelmi felszerelést is szemügyre veszem, és tényleg lehetne rá tenni egy törhetetlenséget okozó bevonatot… meg mondjuk bele lehetne még szerelni hollow-érzékelőt, térképet, kommunikációs eszközt… de jobb, ha először a droidra koncentrálok. *w* Emberinek kell lennie, hogy mindent meg tudjon csinálni, és tényleg alkalmas legyen edzési célra, ne csak boxzsáknak… Annyira izgatott vagyok! *-* Ez egy nagyon szuper projekt és nagyon-nagyon hálás vagyok Edzésfan-channak amiért megkért, hogy csináljam meg.
– Yoshida Yoriko desu ~^.^~ – szavalom el a nevemet rámosolyogva újdonsült ismerősömre, aki máris megajándékozott egy kis munkával, aminek nem is tudom hangsúlyozni, mennyire örülök. *-* De akkor csapjunk is bele a mutatványba, mert szeretnék mielőbb elkészülni vele. Így aztán Shizu-chant visszarángatom az osztag épületéhez, és kezecskéjét megfogva vezetem be a laborba.
Az itteni etikettnek megfelelően felkapom magamra a védőszemüvegem és a köpenyem, valamint vendégemnek is odanyújtok mindkettőből egyet-egyet, bár mivel egyikünk sem érintkezik most veszélyes anyagokkal, talán a szemüveg is elég lenne… Azért jobb tartani magam az előírásokhoz, mert nem szeretném, ha a családból valaki letolna. O.o Szóval ajánlott használni az előírt felszerelést, de hogy Shi-chan miként dönt a viselésükről, abba én nem szólhatok bele. Az útjelző táblák nekem fölöslegesek, van saját térképem, és gyerekjáték megtalálni azt a részleget, ahol Yuko-nee-chan a cyborgokat szokta összeszerelni.
– Helyezd magad kényelembe, Shi-chan, én pedig nekiállok a hakudamester robotodnak ^.^ – no akkor fémeket, tápegységeket, mikrochipeket, miegymást elő, és ugrándozva neki is látok a szerelésnek. Először csak a droid vázát rakom össze, meg a benne lévő elektromos rendszert, amivel nem igazán szoktak gondjaim lenni, elvégre értek hozzá.
~ A kéket és a sárgát fordítva ~^.^~ ~ Igaz, igaz, köszönöm, Tsuin Fueari. °o° Szerencse, ha a shinigaminak hozzáértő zanpakutouja van. Ki tudja velem javíttatni a hibáimat, mielőtt tényleg elrontanám a rendszert. Igazából akkor is ki tudtam volna javítani, ha kész állapotában jövök rá a hibára, csak tovább tartott volna megtalálni. @.@ Szegény fejem már a gondolatba is beleszédül. A vázat amúgy is könnyedén és gyorsan összerakom mindenféle mozgató és elemző rendszerrel együtt, ami ahhoz kell, hogy jó erős és szintezhető ellenfél legyen bárkinek. De mivel én nem értek a harcstílusokhoz, ezért igénybe kell vennem a közelben lévő számítógépet.
Shi-chan, van olyan harcművészeti stílus, ami jobban megy? Bár mindegy is, azt hiszem, az lesz a legjobb, ha mindent letöltök az adatbázisába… – kicsit tovább fűzöm a kérdést hangosabb gondolataimmal, miközben az internetről leszedem az összes pusztakezes harcművészeti stílus minden technikáját illetve mozdulatsorát, és ezeket rátöltöm egy kis tárolóra, amit nem olyan régen készítettem. Elvégre az érdekes dolgokat meg kell tartani egy központi tárolóegységen is, hátha tömeggyártásra kerülhet a kis szerkentyű és akkor még jövedelmet is csinálhatunk ebből a játékból. *w* Az nagyon-nagyon ultra-extra-hiperszuper lenne! *3* Mikor a gép végez, a kis tárolót átviszem az egyelőre üzemen kívüli droidhoz, hogy rámásoljam az adatokat az adatbázisára, aztán visszafordulok Shi-chanhoz, arcomon széles és lelkes mosollyal.
– És most vessünk egy pillantást azokra a karvédőkre, Shi-chan! ~^.^~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Tingli tangli   Csüt. Feb. 16, 2012 8:52 am

Amikor minden összejön.

Egy hatalmas kivetítő alatt görnyed, csak lába lóg ki. Köpenye már foltos az apró szikrák okozta égésektől, koszos a portól és a fémtörmeléktől. Mellette egy nagy doboz lebeg, benne fém eszközök. Csavarok és húzók. A lámpa vibrál az áram akadozik.
- Működj!-hangzik a panel aló a haragos kifakadás, majd ököllel bele boxol egy helyen a műszerbe. Emeletben nagyon könnyűnek tűnt holokivetítőt készíteni. A gyakorlatban kínkeserves és az emissziós kristályok még mindig zárolják a. A sokadik mestermű a vörös hajú kapitány esetében.
- Yuko Chan... a ketteset bökd ide. - szólt fennhangon. De Yuko-chan akkor épp nem volt ott, mert odakint robbantotta fel a kertet, és a gyanútlan arra járkálókat. Mikor harmadszorra se válaszolt senki kikászálódott a panel alól, kezét csípőre tette és a kezébe lebegett a kihűlt kávéja. Amit fél korty után krákogva majd kiköpött.
- Wáááh >.<...- szörnyedt el.
- Kész elegem van! Szünetet tartok!- jelentette ki a szemelődő közönségének, egyetlen darab zümmögő légynek. Kiviharzott és az ajtót bevágta maga mögött, ám az ajtó mellett álló poros találmány, ami kitudja menny ideje ott fogta a koszt a teremben, hirtelen ragyogásba borult, ezt ugyan a kapitány nem láthatta már. S azt sem, ahogy ez a tündöklés egyre több apró fényt indít be és az egész gépezet remegésbe kezd. Mikor visszatért a terembe, úgy jó fél óra múlva, szájából még kilógott egy fél szendvics. Ám amint meglátta mi folyik a teremben, szabályosan kiesett a falat a szájából.
- Ó-ó.- állapította meg elmésen. S robbant lélekerejének köszönhetően első gondolata az volt, hogy kirántja a hálózatból a gépezetet, hogy az ne jusson a működéséhez szükséges energiához. Oda is toppant és sietve vizsgálta, csakhogy az sehol nem csatlakozott fel semmilyen energiaforrásba.
- Ez baj...- gondolta. És próbált kutatni az elméjében, ez épp mire jó. Ezt a gépet mire tervezte. Ám mikor elkezdett kutatni, rá kellett jönnie, ezt a gépet nem is Ő tervezte, hanem még az előző kapitánytól örökölte.
Percekkel később, a gép irtózatos pukkanás-robajlás közepette felvillant mint egy leolvadó atomreaktor és a kapitányt nagy erővel a falhoz vágta, amitől csillagokat látott.
- Androméda, Tejméda...Plejádok...- mondta majd kis időre elsötétült a világ a számára. Eközben. Kai, Takeo és Kohaku a plafon magasságából, azaz mintegy két méteres magasságból zuhant a laboratórium kövezetére, a semmiből. Kohaku esett puhára, azaz a két férfira, ám sej-haját oldalról szúrta Kai könyöke, derekánál pedig Takeo feje Razz. Kai érkezett a legszerencsétlenebbül hasra, Rá Keo amolyan féloldalas pozícióban és az egészet Kohaku lágy súlya tetézte meg, kezében fakanál díszelgett. Mikor körülnéztek, füstfellegektől hirtelen nem lehetett látni semmit. Teljesen érthetetlenül kerültek ide, Hétköznapi átlagos tevékenységükből. S a fal egyik repedésének az aljánál egy fehér folt virított. Raiden feküdt ott ájultan, fejéből vér szivárgott és nem nagyon volt magánál, a fal a háta mögött hosszan besüppedt és berepedt. A teremben ózon és elektromos füst szaga facsarta az orrot. A füst lassan oszlani kezdett, és a tűzvédelmi csapok megnyílottak és elkezdtek jéghideg vizet permetezni mindenkire. Ami kisebb traumaként érte a felkészületlen vendégeket. Ám a permetezés csak pár percig tartott utána elállt. Ám a kapitány nem úgy tűnt mint aki ennek hatására magához tér. Elég csúnyán beüthette a fejét.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Matetsaku Kai
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 101
Age : 25
Tartózkodási hely : Edzőtér | Vera vagy Miyoko mellett
Registration date : 2009. Oct. 10.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
15500/30000  (15500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Csüt. Feb. 16, 2012 9:46 am

//Ominózus tingli-tangli//

Még három húzódzkodás és kész! Már egy jó ideje lógok egy rúdon, és csinálom a bicepszes gyakorlatokat. A rehabilitáció fizikai részének végefelé járok, már csak erősítem magamat. Egyedül voltam itthon egész nap. Családom többi tagja csak úgy itt hagyott, még a reggelit sem csinálhattam meg nekik, pedig nagyon szerettem volna. Kitaláltam valami igazán különlegeset, erre csak így lelécelnek kapitánykodni. Vera T_T. Neked biztos ízlett volna a most beszerzett áfonyás lekvárom. Még Miyoko is eltűnt. Persze a 11. osztag még messzebb van innen. Verának tényleg egyszerűbb dolga volt. Ezek a 2. osztagosok viszont olyan csendesek, hogy még felébredni se lehet rájuk. Zavarni meg nem zavarnak. Úgy érzem magam, mintha rokkantnyugdíjas lennék. Nem küldenek megbízásokat, nem kérnek tőlem különleges edzést, de még csak le se bagóznak. Apropó bagó. Még három kell! Egy... kettő... hárooom! Az utolsó húzódzkodás után leugrottam a fémről, majd felkapva a földről a világoskék haorimat, a fürdőszobába vettem az irányt. A haorit még bedobtam a szobámba. Leizzadtam, ez van. Gyorsan lefürdök, és pár perc múlva, egy lazább öltözetben a zongora mellett ültem már is. Miyoko te vajon most mit csinálsz? Talán nehéz lehet a 11. osztag kapitányának lenni. Kihívók sokaságát legyűrni, és a legerősebbnek mutatkozni. Szerintem Miyoko az, aki ezt a gondot könnyedén letudhatja. Megvédi a címet, de nem magának, hanem nekem. Észre se vettem, de már egy g-moll akkordot leütöttem. Szeretem ezt a hangnemet. Két bé előjegyzés, az alaphangnem dominánsánák a szomorú változata. Ettől függetlenül nekem mosolyra húzódik a szám, és egy cigit gyújtok meg a számba. Folytatom a g-mollt, majd egy hosszabb szekvenciával felvidámítom dúros jellegre, és a menetből kiszállok a d hangzatnál, és D-dúrban erősítem meg az egészet, ami a váltódomináns, így vissza is mehettem G-dúrba. Az egész egy barokk dallamot kapott így. Bach is hasonlóan csinálta... most ehhez volt kedvem. Felállok zárlat nélkül, kicsit felkavar még mindig a gondolat, hogy nincs többé zanpakutoum... még a nevére sem emlékszem. Nyomtalanul tűnt el. Miért történik meg mindez velem! Erős voltam, egy igazi hős, miért kell szenvednem. Ennél még meghalni is jobb lett volna. Vera és Miyoko miatt életben maradtam, és értük leküzdöm ezen kínomat is. Egy újabb cigit kerestem. Felkaptam a kardomat, és elindultam a 11. osztag irányába, hogy meglátogassam a kislányomat. Mielőtt még kiléphettem volna a szabadba, egyszercsak esni kezdtem, végül puffantam egyet, majd még két igen erőteljes nyomást éreztem a hátamon. Mondanom sem kellett, hogy fájt. Még a cigim is eltűnt. Csak a füst jött ki a számból. Tudtam hol vagyunk. Gotei 13-éknál ilyen esetek, csak egy esetben fordulnak elő. A 12. osztag megint bénázik. Amint lemásznak rólam, körbenézek, mégis hová kerültem. Raiden laboratóriuma. Ismerem a helyet, mert a mostani kardom is itt készült. Keo-san volt még rajtam, meg egy nyanya, akit még életemben nem láttam. Biztos negyedik osztagos. Megvakarom a tarkómat, majd rosszalló pillantással az osztag első tisztjére meredtem. Megszólalnom szükségtelen volt... ahogy elnézem a nyanya már forrani kezdett, és ahogy Takeot ismerem... lehet el sem hiszi, hogy itt van.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Eisuke
13. Osztag
13. Osztag
avatar

Male
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 120
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 22.
Hírnév : 42

Karakterinformáció
Rang: Kagami-ház tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
9000/15000  (9000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Csüt. Feb. 16, 2012 10:48 am

*Verőfényes kora reggel süttetem már sexy felső testemet a verandán. Mert mi más elfoglaltságom lenne a sok izomagyú jő tírpákot elnézve? Hah, kis nyomik, azt hiszik majd sokra mennek a fakarddal? Egy jointot szívogatva konstatálom a jelenlegi látványt, ami az osztag edzőterére virít éppen. Szinte hihetetlen, hogy itt kell meresztenem a hátsó felemet, a helyett, hogy Karakurában ropnám a kacsa táncot. Természetesen tüncimünci nőcikék társaságában, meg karöltve Kotomit is, hogy ne búsuljon már. A kis nyuszkó, lassan mintha kezdene leapadni, mint a nyári dagály. Kéne már szervezni neki valami atom bikát, aki megbirizgálja a..khm..kifújom a füstöt, s rögtön ötlettől kapva felpattanok. Nincs kedvem itt fetrengeni egész áldott nap. Neutral Így hát az ötlettől kapva meg nézem, hogy a Miyesz-törpilla-kapitány mit művel éppen a nem létező pótkerekeivel. Lehetséges, hogy éppen szobát söpör, akarom mondani takarít az osztag tagjaival? Lassan nyitunk egy vállalatot azzal a névvel, hogy : XI. kerületi Bul-Dózer. Ha lenne fölösleges lé a zsebembe talán be is neveznék egy ilyenre. De mivel egy redvás schmutzig vagyok, ezért megmarad a képzeletvilágom rabságában. Még mit nem; azért adjam ki remek ötleteimet, hogy a tetves konkurencia lepattintsa?! Hö, köcsögök leverlek titeket zsepivel! >.> Csócsálom meg a számban lévő jointot, majd végre egy hátszéllel elindulok már a kalamajka irányába, ne hogy kimaradjak valamiből. Egy ujjropogtató Keo style változatban jelenek meg a "csatatér" kellős közepén. Foghullajtós kézrátétellel üdvözlöm azon kedves alsóbb rendű tisztemet, amelyik éppen egy seggbe szúrós mutatványt szeretne végre hajtani a törpikén.*
- Yo! Cool *Talpam alsó felével kezdem el nyomizni szerencsétlen vadállat fejét, míg legkedvesebb tekintetemmel illetem a többit. Vajon a mellnagyobbítás kézrátétellel működős dolog? Elkalandozó tekintetem össze-vissza cikázik a sorok felett, majd csodálatos akcióm egy bazi nagy zuhanásban sül fel. Mi a franc? Ennek a köcsögnek mióta van ilyen zanpakutoja? Rá harapok a jointomra még mielőtt kiesne becses ajkaimból, s kezemet kardjaimra illesztem. Jah, egészen addig, míg egy nyomasztóan ismerős alakot nem pillantok meg magam alatt zuhanni.*
- Faszán lazán, de igaz ám, azám..bassza meg! >.> *Dió törő helyett elfoglalom a gerinc törő szerepét, s jó nagyot csattanhatok néhai kaputt faszi gerincén. Szar ügy, ezek utén felkereheti majd kezelőorvosát, meg gyógyszerészét is. Ám mire már komótosan felpattannék, hogy kiropogtassam még megmaradt izületeim, addigra egy baromi nagy súlyt érzek meg magamon. Fel pillantok az illetőre.*
- Mindig is tudtam, hogy a személyiséged üt..de hogy tüdőhorpasztó mutatványokat is tudsz? *Kúszok ki a szendvicsből. Ezek ketten melegszendvicset cisnáltak belőlem, mi az már? Nem fogok a saját muterommal és Vera pasijával smacizni! Ezek nem tudják, hogy buli helyen ennek mi az értelme? Fel tápászkodva már a sok-sok szentet kezdem elküldeni az anyjába magamban, amiért valaki ilyen sebészeti képességgel bír. Még a végén eltöri a kisujjamat a köcsögje, na majd ezért ha visszatérek kiverem belőle a szuszt is. Addig is körbe nézek melyik fricibe kerültünk éppen. Én valami elmegyógyintézetbe képzelem magam első megindulásra, bár mikor meglátom, hogy miféle hely is ez..azonnal el kap egy érzés.* - Muter..íme az új szeszfőzdénk! *_____* *Ámulok el ötletem hatalmasságán. Noha nem csak szeszfőzdéről van ám szó. De ha már ilyen limbi-lombikkal körülvett, meg agyon súlyozott gépezetről van szó..valamire csak lehet használni; nem? Jobban körbe vizslatva a pályát felfedezek egy pápaszemes gumi embert. Teste úgy összeaszottnak tűnik elsőre, hogy mi mást gondolnék róla? Nem vagyok két lábon járó anatómia szótár. Bár, ha jobban belegondolok az élet egy anatómiájához még én is értek. szemöldökrángatás Oldalra billentett kobakkal robbantom ki nyakam az események fölött, s Kaira pillantok.* - Hé te, hol a nyűvbe vagyunk? Surprised *Roppant egyszerű kérdés, roppant egyszerű válaszra vár. Csak remélni tudom, hogy a volt kapitányom feje nem fásult be, ha már a képességei nem az igaziak. Mondjuk mit is várjak a 11. osztag volt kapitányától? Cinkosan pillantok az üvegekre.* ~ Zúúzáás! ~ *Felszabadultan mondom ki magamban, de mire bármit is javasolnék már lökik is a szeszmentes alkoholt. Eleinte bulinak rémlik az egész, de amint eloltódik -valamint átázik - a számban levő jointom, fejem hullarabló vérzombivá avanzsálódik. Gyilkos tekintettel várom ki, hogy vége legyen. Amint ez megtörténik, abban a pillanatban az első tárgyat, ami a kezembe kerül hozzá vágom az éppen feltámadó gumi embernek. Néhányat trappolok előre.*
- Szakadjál meg te kerületi rágógumi! Mondd, van jointod? Meszkalin, LSD, speed, ecstasy, heroin, amfetamin esetleg kokain? >.> *Sorolok fel vagy rengeteg fajtát a "kedves" illetőnek. Mondjuk egyáltalán nem jut eszembe, hogy éppen mögöttem áll a kapitányom faterja, de sebaj. Le van szarva az egész, droghoz kell jutnom, vagy rövidesen megpattanok; én pedig élni akarok fiatal vagyok még háromszáz évesen. Neutral *


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kohaku
Shinigami
Shinigami
avatar

Female
Hozzászólások száma : 45
Tartózkodási hely : Konyha, pince
Registration date : 2010. Jul. 13.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Démonmágia oktató
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Kedd Feb. 21, 2012 2:20 am

Tingli-tangli

Mint mindig, ismét szorgos munkával telik el Kohaku délelőttje. Hiszen amíg dolgozik, addig képes megtartani múlandó fiatalságát, s addig büszke lehet önmagára, s mindarra, amit tesz és csinál. Félreértés ne essék, nem akar ő már húsz éves lenni, s cseppet sem bízik a különféle ránctalanító krémek és egyéb, haszontalan, drága holmik varázsában, nem vár ő már csodát; köztudott tény egyébként is, hogy azok, akik ilyeneket árulnak, csak egyszerű, pofátlan rablók, semmi többek. Rabolják az ember pénzét, s abból gazdagodnak meg, hogy kihasználják a sok ostobát! Kohaku azonban tudja, hogy a leginkább úgy érezheti fiatalnak önmagát, legalábbis nem túl öregnek, ha szorgoskodik, ahogyan azt eddig is mindig tette. Talán nincs is olyan nap, amikor képes lenne egy helyben maradni, folyton folyvást csinálnia kell valamit. A konyha pedig többnyire nem csak egyszerű hobbyja, hanem maga az életvitele is. Amúgy sincs annál nagyobb boldogság, miután két kezének munkáját, finom főztjét dicsérik, mikor a mennyei falatok nyelvüket érik. Nem mintha elfogadna bármi más jelzőt főztjére, mintsem isteni. Még az ambrózia s a nektár sem lehet olyan ízletes, mint az, amit ő kotyvaszt össze.
Így tehát, miután a reggeli bevásárlással is végzett, máris kedvenc helyiségében, na nem otthonának nappalijában, Heroldot, az ostoba dobozt bámulván, sokkal inkább késeit, zöldségeket, s a friss, finom halat, meg persze az algát pásztázván tölti idejét. Nem csak bámulja persze, hanem elő is készíti, hiszen már pontosan tudja, hogy a mai napon mi lesz ebédre. Olyan finomat készül főzni ugyanis – ezen a napon is - , ami után még Asuka lánya, de még Takeo fiacskája is megnyaldossa mind a tíz ujját!
A konyhába szerelt rádióból – a tizenkettedik osztag tündéri kislányai szerelték be oda neki ajándékként a finom süteményekért, melyekkel meglepte őket, de hiszen Kohaku is anya, bár lenne már nagymama, nem tud ellenállni a gyermekeknek, még ha mindez állandóan szigorúan kifejezéstelen arckifejezéséből sosem szűrődik le kellőképpen, de Kohaku-dono mimikája már csak ilyen, a kemény külső és csípős nyelv érző szívet takar – egy ezer éves sláger hangzik. Szó szerint, ugyanis egy ősi, klasszikus japán népdalt hallani onnan. Kellemes nóta, Kohaku pedig szereti s ápolja is a hagyományokat. A dal maga valami szerelemről szól, ahogyan a legtöbb ének úgy általában. S még ha Kohaku már túl idős is ehhez – csupán ezt az a lókötő Hanbei nem érti meg, bármennyi forró levest is önt a nyakába - , attól a nótát még szeretheti.
Tűzhelye fellobban, Kohaku pedig felteszi rá a levest, a másikra pedig a zöldséges körítést, hadd párologjon. Most már csupán időre van szükség, hiszen mindent előkészített, hogy a nap fogása ismételten tökéletes legyen. Ma igazán kitett magáért, ebből is látszódik, hogy jókedve van. Még a bevásárlásnál a boltos lányt sem kellett leugatnia az infláció s az alga megemelkedett ára miatt; készségesen úgy pattogott, ahogyan azt Kohaku mondta neki, s segített neki mindenben, még a zöldségdarabok kiválasztásában is. Kohaku pedig ezt szereti, amikor bemegy valahova, s az első kérdésük, hogy miben segíthetnek. Megkedvelte az új lányt, ez kétségtelen.
Hátat fordít a tűzhelynek, hogy lekapcsolja a rádiót, s a Seireitei Communications magazinjával – fenének nem adtak a havilapnak japán nevet, majd megy is fellebbezni Tomoko lyányának, amiért a japán nyelv ápolása érdekében nem tesz meg mindent – elvonuljon pihenni. Igazán békés nap a mai.
Hirtelen furcsa, ismeretlen érzés lesz úrrá rajta, s nem is tudja, mitévő legyen. Első gondolata az, hogy Keo, vagy a két ostoba mamusza megint a földön hagyott valamit, amiben megbotlott, s talán a fejét is beverte, és agyrázkódása lett. Nem tudja, hová került, s azt is csak akkor veszi észre, hogy más helyen van, mint ahonnan eredetileg volt alig néhány másodperce, amikor már Takeo csipkelődését hallgatja. Le is gurul a két shinigamiról, még ha világát nem is tudja, egyelőre semmi kedve felmérni azt, hogy kik ők és hogy mit keresnek itt. Inkább az érdekli, hogy Ő maga mit keres itt.
- Szeszfőzde, az. Minek az nekünk? Neutral Inkább segíts édesanyádnak felkelni. Neutral – nyújtja a kezét, mert tényleg szüksége van segítségre. Hiába, az ízületei már nem olyanok, mint rég.
- Ne nyavalyogj nekem, Takeo! Neutral – rángatja el a fülénél fogva, mielőtt még neki talál támadni a vörös hajú shinigaminak, akiről annyit tud biztosra, hogy kapitány, de a neve sehogy sem jut az eszébe. A fekete hajúról is csupán annyit tud, hogy a 11. osztag előző kapitánya, szóval ő is egy olyan Ken… Ken… Kenpaku vagy kicsoda, vagyis hát valaha biztosan az volt. Hát igen, Kohaku névmemóriája mindig is rossz volt. Neutral
- Kinek a műve? Hol vagyok? Neutral – kérdez körbe nyersen, tárgyilagosan. Meglátja azonban, hogy a vörös hajú shinigami – talán valami Masakura a neve – megsérült, ő pedig valaha mégis csak a negyedik osztag gyógyítója volt. Bármennyire is haragszik, nem bírja ki, hogy ne menjen oda és kezdje el gyógyító kidoujával kezelni őt. - Ha odaég a főztöm, mindannyian mentek a pincébe. Neutral – fenyegeti meg mindhármójukat, amit teljesen komolyan vesz. Ha nem fájna ennyire a tompora az eséstől, biztosan azt gondolná, hogy csak álmodik. Nem, a főztje, le kell szednie a tűzhelyről. Nem égetheti oda, ilyen nem fordulhat elő.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://bleachszerpjatek.forumotion.net/t1837-a-pince
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Kedd Feb. 28, 2012 3:46 am

Végre elült a füst, a gép végleg leállt és csendben maradt. A kapitány lélegzett még, de Kohaku jó szakember lévén azonnal látta, hogy a fejsérülés elég rossz helyen van. Lehetséges, hogy a kapitány, amikor magához tér eléggé dekoncentrált lesz, de legalább is sokáig fájni fog a feje. Még is a gyógyító gondos kezek hatása hamar meghozza az eredményét. S addig a többiek jobban körülnézhetnek a hatalmas teremben, amiben a víz a fehér csempén megállt. A falon minden felé gyerekrajzok és kék papírok tervekkel teleszőve. Eszközök és üvegcsék az állványokon. Egy helyen még mindig éget egy lángocska egy lombik alatt.
- Arrg...Yuko...chaaan...-motyogta az ifjú kapitány nem teljesen értelmesen. Majd szemeit megráncolta, úgy ahogy a szemöldökét is. A fémkeretes szemüveg meghajlott és most csálén állt a cinóbervörös hajzuhatag takarásában. A vér lefolyt az arcán s mivel elállt a tűzmegelőző rendszer, kezdett feketén rákérgesedni a férfi bőrére. Amit Kohaku asszony azonnal kiszúr, hogy Raiden haoriján a gyerkőcök által készített csillámos arany színű kartonból kivágott seriffcsillag van XD. Ragaszkodtak hozzá. Mert még is csak az ő kapitányuk. És mióta felvetette a csillámos bombát Yuko channak azóta ezt a címet őróla senki soha le nem mossa. Majd végül kinyitotta a szemét, de túl kába volt ahhoz, hogy rögtön megijedjen.
- A királynő...- motyogta halkan ahogy ráismert a nőszemélyre. Nem egészen volt magánál, csak arra emlékezett, hogy amikor a "kölkök" visszajöttek és megkínálták őt a sütivel... egy egész más ízdimenzióba keveredett. A Konyha királynője, személyesen.
- Bo...bocsánat hölgyem, nem készültem fel felséged fogadására...- mondta de szemei kómán elkallódtak ahogy kómásan megpróbált feljebb kúszni.
- Azok kegyed szolgái? Sajnos a tündéreim nem hozták még elő a vörös szőnyeget...de rögtön szólok nekik amint...- mondta és megpróbált felkelni, elég ügyetlenül mert a síkos törmeléken lecsúszott a keze és az éles csempe mentén tenyerét kissé felvágta.
- Hopp...hogy kerültek ezek ide?- nézett maga köré furcsállva, a sebet teljesen ignorálta és lassan mégiscsak felált, de elég sápadt volt és testtartása szédelgett.
- Dicső birodalmam romokban, csak két apród maradt, az is az öné...-nézett Takeoék felé. És jogosan felmerülhetett a gyanú, hogy a kapitánynak teljesen elment a józan esze.
- És az Arany jogar főzőkanalat valahol elkevertem... szégyen, Szégyen, SZÉGYEN!- kiáltott fel magán, ahogy látta teljesen poros, illetve a törmelék szürke foltokban beivódott a fehér ruhadarabon.
- A tündéreim...- vonta össze a szemét és megindult egy irányba végig a hosszú laborterem mentén. Amikor az égő láng mellé ért, amit valaki magára hagyott, azt elzárta.
- Rossz kis tündérek...-mondta komolyan, de baljával a fejét fogta, ami iszonyatosan megsajdult. Az ajtóhoz ment és megpróbálta kinyitni, de a zár nem engedett, ugyan is kártyával működött. A kártya a kapitány nyakában lógott igaz, csak, hogy nem emlékezett rá, hogy az ajtót azzal kell kinyitni.
- Fene a nővér megint bezárt a kórterembe...- szitkozódott.
- Attól tartok csapdába estünk és az ellenség körbevett minket! De ne aggódjon felség, mert ki fog jutni, én mint a seriff, nem hagyom önt a pácban!- mondta komolyan és már is valami vészkijáratot kezdett keresni.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Abukara Ichirouta
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Male
Aries Snake
Hozzászólások száma : 31
Age : 28
Tartózkodási hely : Labor, vagy épp valami titkos küldetés helyszíne
Registration date : 2009. Apr. 29.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 5. tiszt, a Modern technológia részleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
7000/15000  (7000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Vas. Márc. 11, 2012 9:00 pm

[ Főzőcske a laborban – avagy hogyan robbantsuk magunkra a labort ]

Yoshida-san látszólag nagyon örült a felkérésnek, bár… ahogy hallottam, őt inkább a robbantgatás érdekli, szóval óvatosnak kell lennem, nehogy a segítségével kinyírjam a lapot, és még esetleg a környező épületeket. Kellemetlen lenne a dolog, ám ha szemmel tartom a fukutaichout, akkor talán máris egyszerűbben tudom megóvni saját, és környezetünk épségét. Kész hős lennék ezzel a tettemmel *.* Bár én már alapból az vagyok, hiszen MacGyvert megszégyenítő ügyességgel tudom megoldani a problémákat.
Kicsit félve pillantok hadnagyomra, aki két igen furcsa vegyületet önt egymásba, s már épp bújnék az asztal alá, hogy engem még csak véletlenül se érjen el a remélhetőleg kis robbanás, mikor rájövök, hogy némi halk sistergésen, és szín kavalkádon más, nem igazán fog történni. Minden bizonnyal örült volna neki, ha egy kisebb „bumm” következett volna be a felelőtlensége miatt. Én mondjuk már kevésbé, hiszen valószínű, hogy rajtam hajtanák be a javítás költségét, és az meg kicsit gáz, elvégre nem én követtem el bombás merényletet saját magam és társaim ellen. Neutral
- Igen – válaszolom Yoshida-san kérdésére automatikusan, bár fel se fogtam igazán, hiszen túlságosan lefoglalt az igen elmélyült gondolkodás.
Kicsit remegő kézzel veszek mintát az üzemanyagból, melyet nagy nehézségek, és egy ismeretlen ragacs „izé” elkészítésének közepette sikerült előállítani, mikor eljut tudatomig a kérdés. Egy pillanatra elgondolkozom, hiszen az új anyag, melyet sikerült feltalálnom, kissé elterelte a gondolataimat valódi céljaim irányából.
- Ha jól rémlik eredetileg egy új, korszerű, környezetbarát üzemanyagot szerettem volna elkészíteni, mely majd az általam feltalált gépjárművet fogja hajtani – kezdem el magyarázni, miközben belepakolom a mintát az analizáló gépbe.
Kissé elpirulva hallgatom, ahogy hadnagyom álla leesik, majd koppan a padlón a felismeréstől, miszerint nem tudom az üzemanyag összetételét. Talán túlságosan elkalandoztam alkotó tevékenységem közepette, így nem igazán jutott időm arra, hogy figyeljek, mit, hova, miért, és hogyan öntök. Embarassed Szerencsére azonban ha elég ügyes vagyok, akkor az analizáló gép segítségével meg tudom állapítani, hogy miből is áll.
- Az üzemanyag készítése közben jött létre, fukutaichou – mondom igen elgondolkodva, miközben félszemmel figyelem, ahogy igénybe veszi azt a széket. Már késő lett volna szólnom, hogy azt talán nem kéne, hiszen alig pár pillanat alatt, Yoshida-san már majdnem a földön találta magát. Annyi szerencséje volt, hogy shunpoját használva kikerülte a fenékre esést, és a sérülést.
Szinte éreztem magamon hadnagyom égető pillantását. Valószínűleg épp most küld el a pokol legcsúnyább, legégetőbb bugyraiba. Embarassed
- Sajnálom, Yoshida fukutaichou, fogalmam sincs, hogy ki lehetett az. Csupán annyit árulhatok el, hogy biztosan nem én voltam, aki elkövette Önnel ezt a csúnya tréfát. Azonban ha szeretné, szívesen megtorolom ezt a csúnya bűntettet *3* - ugrok oda hozzá hatalmas, csillogó szemekkel, hiszen egy efféle küldetésre lenne szükségem. Jól meg kéne leckéztetni azt, aki elkövette ezt az igen borzalmas viccet a hadnaggyal. Tanulnia kell némi tiszteletet. Surprised
- Az üzemanyagot már elhelyeztem az analizáló gépbe, szóval jelenleg arra várunk, hogy az befejezze a munkát – kezdek bele a helyzet vázolásába – ezután viszont ellenőrizni kell, hogy mindenből megvan-e a megfelelő mennyiség. Ha nincs, akkor előbb azokat kell előállítanunk. – magyarázom rendületlenül, miközben egy halk pityegés jelzi, hogy az eszköz befejezte a megfelelő műveletet, majd néhány pillanattal később a közelben lévő nyomtató is beindul.
- Azt hiszem hamarosan kiderül hogy miből is áll az üzemanyag, és akkor elkezdhetjük vizsgálni az „izénket” (>*3*<) – mondom ujjongva, majd nagy örömmel robogok a nyomtatóhoz, letépve a majdhogynem kilométer hosszúságú lapot, amit igen elmélyülten kezdek el vizsgálni.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Matetsaku Kai
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 101
Age : 25
Tartózkodási hely : Edzőtér | Vera vagy Miyoko mellett
Registration date : 2009. Oct. 10.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
15500/30000  (15500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Hétf. Márc. 12, 2012 8:53 am

//Ominózus tingli-tangli//

Ahogyan sorjában mindenki elmondta a magáét, még Raiden is, erőteljesen meglepődtem. Ez az ember totál ki van. Szét van esve a srác. Nem így ismertem meg a kapitányt, de ezzel már nem kell törődnöm. Megdörzsöltem a szememet, és körülnéztem alaposabban. Valami munka közepén lehetett, igazán nem értettem, hogy most miért kell itt lennem. Lassan fogytán az időm, és semmi kedvem nem volt a 12. osztagban tölteni az időmet. Elővettem cigis dobozomat, és egy szálat a számba illesztettem. Takeora pillantottam, majd meggyújtottam a cigimet.
- Attól tartok Keo, hogy már nincs a kapitánynál semmi ilyesmi... Már nincs- meg is paskoltam a vállát, majd egy kuncogást elejtettem. Füstölgő képpel lépek Raiden elé. Lehet, hogy egy laboratóriumban nem illene cigizni, de valahol még egy lángocskát is láttam, szóval nem lehet gyúlékony gáz a levegőben. Kíváncsi voltam mégis, hogy hogyan kerültem ide. Csupán érthetetlen krix-kraxokat láttam tervezőpapírokon. Semmi nyoma nem volt annak, hogy azon dolgozott volna, hogy nekem itt kelljen lennem. Bár én a harcokhoz értek, nem holmi rajzokhoz. Lassan elegem volt a tündérekből, amit Raiden emlegetett. Az egyetlen személy, akihez fordulni tudtam, az Takeo... és hát ahogyan az ő búráját nézem, nem éppen a legértelmesebb formáját vette föl. Türelem. Egy jó harcos egyik legfontosabb erénye. Én pedig az a fajta harcos vagyok, aki képes türelmes lenni. Viszont ha szerencsétlenséggel kerülök szembe, azt rosszul tűröm. Igaz, hogy régen volt már effajta kis kiruccanásom, akár még élvezhetném is. Elmosolyodok, majd újabb körutat teszek a kutató teremben. Ez az ember sok mindent csinál egyszerre, mégis hogyan tud eligazodni magán? Mikor elszívtam a cigimet, egy hamutálat keresgéltem, de nem lepődtem meg, hogy nem találtam. Mi a szart kezdjek egy csikkel? Tele van a hely lombikokkal, amikben mindenféle folyadékok vannak. Mégsem dobhatom csak úgy bele az egyikbe! Tönkreteszem a munkáját, és lehet, hogy egy fontos kutatást gátolok meg. Cöhh! Semmi értelme ennek az egésznek. Egy hamutálat igazán kirakhatott volna, ha már a jelenlétemre számított. Már ha számított. Láthatóan nincs magánál a kapitány, szóval egy kis malőr az egyik kutatásában nem fog számítani. Kinéztem egy szimpatikus üres üvegcsét, és egy csaphoz mentem. Vizet töltöttem bele, majd a csikket beledobtam. Ha eddig sem sikerült rájönnie Raidennek az ajtó működési elvére, miszerint nem tépni kell, akkor még visszamegyek Keohoz, aki kattog, mint a szemét. Előveszek az erősebb fájdalomcsillapítóim közül kettőt hármat, majd a kezébe nyomom. Tudom nem szép dolog ez a kislányommal, de már nem vagyok Keo kapitánya. Akkor miért is ne tehetnék neki egy szívességet. A 11. osztag tagjai vagyunk. Tudjál harcolni, vagy pusztulj. Nincs szükségünk gyenge emberekre. Nekem még rangom sincs az osztagban. Majd csak szerzek valamit a nevem mellé, de nem hiányzott. Valami ragadvány név kéne. Majd csak kiderül. Először még jussak haza, és ehhez nagyon sokat tenne hozzá ha a kapitány felfogná hol is van. Talán segédkeznem kéne a tündérek keresésében, felőlem... Odalépek hozzá, és izomból pofán csapom, hátha ettől magához tér... hát most ennyit tudtam tenni. Tündéreket azt látni fog az biztos. Hát az én esetemben ez az izomból pofán csapás ez tényleg kemény lehet beszámítva az eddigi edzéseimet. Aztán az idős hölgyhöz fordulok. Eléggé marcona kifejezése van, és lehet, hogy ezt a pofont ő is lekeverte volna már. Mondjuk én merek csapkodni ide-oda, mert a tekintélyem a vezetőség körében még mindig van olyan magas, leszámítva, hogy reiatsumat elveszítettem. Raidennek eszébe kéne jutnia, hogy ki is vagyok. Éppen ezért ismét felé lépek.
- Engem ne apródozzál le, talán tudhatnád, hogy ki vagyok, esetleg megküzdhetsz még egy lendületes emlékeztetőért- mondom hűvösen, és egy újabb dohányárut veszek elő. Két szálam maradt ezen kívül. Kezdek fogyni, és ismerve fogyasztásomat nagyon kellemetlen állapotomban leszek, ha nem jutok kellő cigihez. Bal kezemet az oldalamra kötött nodachin pihentettem, míg másik kezemmel a cigimet szívtam. Jelezve ezzel Raiden számára, hogy a következő pofont a fegyverem lapjától fogja kapni, ami már beszámolható 8 napon túlinak is. Hátha személyemről eszébe juthat néhány fontos info, például hogy kell átjutni azon az ajtón, esetleg hol van még egy kijárat.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yuko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 103
Age : 21
Tartózkodási hely : A megfigyelőrészlegnél vagy a laborban, robbanásoktól védett és pillangó mentes övezetben
Registration date : 2011. Feb. 12.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag, 3. tiszt, a Megfigyelőrészleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
12900/15000  (12900/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Vas. Márc. 25, 2012 1:02 am

Főzőcske a laborban – avagy hogyan robbantsuk magunkra a labort <- esküszöm ez csak egy kolosszális véletlen, nem szándékos! ToT

Nagy hümmögések közepette, bólogatva adom tudtára kedves Ichirouta-sannak, hogy teljes egészében megértem magyarázatát az üzemanyagot illetően. Első hallásra azt hittem, hogy esetleg már el szeretné kezdeni gépiesíteni Soul Societyt. Maga a gondolat nem rossz, viszont elképzelni kissé ijesztő. Seretei jelenlegi alakját átalakítani autópályára… brrr~. ^ v ^ˇ Még jó, hogy a kutatásai mind saját kíváncsiságának kielégítésére szolgálnak, nem pedig otthonunk modernizálásáról, méghozzá ingyen. Ilyesmiért minimum fizetésemelés járna a vállalkozó szelleműnek!
- És vannak vázlatai a járműről, kedves Ichirouta-san? Tetszik tudni… felkelltette az érdeklődésemet ezzel kapcsolatban! ^ v ^ - adom tudtára kíváncsiságomat, mely fellobbant bennem a hallottakkal kapcsolatban. Igazán különlegesnek tűnik, és rendkívül érdekelne, hogy konkrétan vajon miféle járműről lehet szó. De az ezzel egy időben szóba kerülő megdöbbentő igazság, mely szerint Ichirouta-sannak halványlila gőze sincs arról, hogy vajon miféle úton, módon jöhetett létre ez a… khm… „ízé”, kissé ijesztő.
Az elmémben felbukkanó puzzle apró darabjainak kirakása egyre nehezebbé kezdett válni, de nem lehetetlen a kivitelezése. Figyelmünket elsődlegesen az üzemanyagra kell koncentrálni, hogy megtudjuk keletkezésének okát és alapját ennek a furcsaságnak, azután pedig törődhetünk az „ízé” mibenlétével is. De gondolati síkomon tett elmélet egy szemrebbenés alatt elillant, ahogy kísérletet tettem a leülésre, s nem sikerült túl pozitívan annak kivitelezése, amiért a szék véglegesen felmondta a szolgálatot és éppen, hogy csak sikerült elkerülnöm a padlóval való kellemetlen találkozást. Neutral
- Rendben. Ez a beszéd, kedves Ichirouta-san, ilyen kötelességtudó szellem kellene minden shinigamiba. De ügyeljen arra, hogy egy árva sejtrészecskéje se maradjon az illetőnek! ._. – bízom meg a feladattal, hogyha már ilyen lelkesen felajánlotta segítségét. Úgy vélem rábízhatom, hiszen tele van energiával és megbízhatónak is tűnik. Ezért sem rá kezdtem gyanakodni, amint szentül tagadta azt, hogy bármi köze is lehetne a rossz székhez.
- Persze mindezt a mostani feladatunk után. ^ v ^ - biztosítom arról, hogy semmi szükség nincs a kapkodásra, s jobbnak véltem minél előbb szólni, mielőtt elszaladna, félbehagyva az „ízéről” való kutatásokat. Csak ne felejtsem el, hogy a Taichoutól kérvényeznem kell Ichirouta-san fizetésemelését jutalom gyanánt.
- Szóval már minden fő alapot elintéztél és már csak várni kell. Helyes, helyes! ^ v ^ – nézek az említett gépezet irányába, s már tűkön ülve várom, hogy kiadja az eredményt. - Szabad megkérdeznem, hogy milyen kutatásokat szokott még végezni, kedves Ichirouta-san? ^ v ^ – érdeklődöm, hogy megtudjam osztagtársam érdeklődési körét a tudományban. Bár a mostani helyzetből úgy vélem, hogy a kémiát részesíti előnyben, ki tudja milyen új anyagokat találhatott föl még ezen az „ízén” kívül. Remélem, hogy megosztja velem, s nem fog az örök tudatlanságban hagyni.
Kérdésem során fél szemmel továbbra is a gépezetet figyelem, hogy lássam, mikor végzi el teendőjét. S nem is kell sokáig türelmetlenkednem, mert a szerkezet feladatának elvégzését jelző pityegő hang szinte azonnal felcsendült, amint tekintetemmel komolyabban mustrálni kezdtem.
- Remek! ^v^ – csapok combomra kezeimmel, majd felpattanok ültemből, amint a nyomtató is beindult, hogy papírra vesse számunkra az eredményeket. Ichirouta-san mellé menve kezdtem el a lap másik végét tanulmányozni, hátha feltűnik valami rendellenes róla. Csendben olvasom, amikor egy olyan sorhoz kerülök, mely talán némi magyarázatot adhat az „ízével” kapcsolatban.
- Nézze csak, Ichirouta-san! Eme értékekből kimagaslóan rengeteg van, talán ezek lesznek ennek a bizonyos „ízének” az alapkövei. – mutatom a szóba kerülő anyagokat a listáról, ujjammal megmutatva a pontos helyüket a lapon, nehogy valami mást vegyen észre. - Ön talált valamit, Ichirouta-san? – kíváncsian kezdem fürkészni a kezében tartott laprészt, miközben válaszra várok. Nem csupán ezek lehetnek a ludasok. Lehet, hogy még van pár, melyet jómagam nem vettem észre.
- Azt mondom, akkor vágjunk is neki, Ichirouta-san! Nagyon érdekel, hogy ebből jöhetett e létre, meg már roppantul kíváncsi vagyok arra is, hogy pontosan mire is lehetne majd használni ezt az „ízét”! ^ v ^ - csapom össze tenyereimet, majd máris a laborasztalhoz szlalomozok, hogy kikeressem a kellő kéncsöveket, mely a szóba kerülő anyagokat tartalmazza. Kicsit gondtalanul kezdek belevágni, semmi logikusan összetett lépéseken nem agyaltam előtte, mielőtt egymásba kezdtem volna öntögetni az anyagokat, melynek meg is lett végeredménye. Egy kisebb pukkanás kíséretében az éppen alkalmazott kéncső feladta a szolgálatot, s eltörött. De legalább nem robbant… ._.
- Hupsz, hehe… khmIchirouta-san, azt hiszem, ezt a részét önre bízom… ^ v ^” - törlöm meg koponya mintájú, fertőtlenítős kéztörlővel a kezemet, ezzel letudva a kellő óvintézkedést, mielőtt bármi olyasmi történik kezemmel, mely örök károkat okozhat rajtam. Legyen az sebek, vagy a bőr alá szívódó károsító anyag, mely isten tudja, mivel együtt fejti ki végleges hatását és tesz kárt az emberi szervezetben. No, a lényeg, hogy megakadályozom, mielőtt bármi kárt okozhatna, majd érdeklődve figyelem Ichirouta-san ügyködését. ^ v ^

______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Eisuke
13. Osztag
13. Osztag
avatar

Male
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 120
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 22.
Hírnév : 42

Karakterinformáció
Rang: Kagami-ház tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
9000/15000  (9000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Hétf. Márc. 26, 2012 4:26 am

[O.T.T. ]


*Csessze meg a rézajtók csigirikí nyomorát, hát nem bent ragadtunk! Érezhetően morogolódom, amikor muterom végre muterom lekandikál, hogy segítsek neki felkelni. Tökéletes, mondhatom. Nem elég, hogy joint inflációban szenvedek, még az anyámat is emelgetnem kell, mert nem működik a lába? Minek ment ez el annak idején Yonbantaiosnak, ha a porcai felmondják a szolgálatot. Cseszett rendszer ez, valóban. Mi a harcban fogunk megdögleni, a muterom meg a gyógyításba. Megrázom fejemet, s idegesen járkálok fel- alá, mivel nem vághatok berendezést a kapitányhoz. Pedig úgy megtenném azért, mert volt képe kikezdeni velem. Na ne hogy már. Körbe nézek az itteni berendezésen, hogy újra eszembe jusson a szeszfőzde kifejezés. Haha, kajak el fogok lopikázni innét némi rezet. Valami fizetség csak jár, ha ellopják minden idők leghatalmasabb nemesi Mizushimáját, nem? Keo-báró-sama rablásért réztorlás jár! Neutral Dörzsölgetem kezemet, mi alatt Kaira sandítok.*
- Mi az, hogy nincs? Tudós..értenie kell hozzá! >.> *Háborodom fel hirtelen, s egyenesítem ki magam, hogy egy félelmetes aura kibocsájtásban részesítsem a jelenlévőket. Ez az a momentum, amikor annyi van egyszerűen rám írva, hogy "adjál füvet a tehénnek..köcsög!" Csak a gond az, hogy hiányzik a táblám és a tálam. Tehát rághatom a saját nyelvemet, ha valamit kezdeni akarok magammal. Ez a legszarabb, ha legalább szólt volna, hogy rablás lesz kilátásban.. Nyűv essen belije, komolyan felkészültem volna rá. Pakoltam volna egy fél patikát, egy pár doboz jointot. Azokkal nem bántam volna, hogy beraknak ebbe a diliházba..főleg, hogy a muter is itt van. Állítom még a szarból is fincsi kaját képes tákolni. Habár azért az említett dolgot nem szívesen kajáznám be. A kezembe nyomódó cuccost viszont annál inkább. El is vigyorodom hajdani kapitányom remek szokására. Látom megmaradt még annak, akinek. Mohón elkapom tőle, és beszopolom a gyógyszert. Jobb lesz tőle az idegem, azt hiszem.*
- Peace, az adósod vagyok. Majd be idegtépázok neked egy szamarat, hogy ne óbégasson. Széna rabálásra tökéletes! Neutral *Normál nyelven kifejezve magamat, ha gond lenne az osztagban esetlegesen, csinálok neki egy nyomit. Az a nyomi pedig majd ugrál neki úgy mint a haddelhad. Tírpák szavai lassacskán az én kobákomhoz is eljutnak, hogy meghallhassam a mennyei szavakat. Rám tör rgvest a nevetés a kapitány viselkedésére.*
- Városi dilibogyó! Ez a gyökér beszívott. Surprised *Felállítok egy rögtönzött diagnózist a soron következő elhangzottak alapján. Mert hát mi mást hihetne az ember, ha a pápa szemes képes lineális vonalban látni. Ott tutira baj van. Ezért is lépek vagy három méter távolságot tőle meg. Noha nem azért, mert félnék egy félőrülttől. Leginkább azért, hogy a megfelelő időben, egy görbe pályán deportáljam meg néhány fémből készült ajándékkal. Egy villáskulcstól csak észhez tér. Nincs kedvem egész áldott nap itt tengetni a napjaimat, ráadásul fű nélkül. Még a többiek elpáholják szegény nyomorultat, én mit sem törődve a nemesi etikettel, mit csinálok? Kutatni kezdek. Köcsög szokás, de így hívja a szükség. Sok nyöszörgőztető kocka fejet gyártó retina gyilkos irat van itt- ott, de csak van közte értelmiségi cucc is. Ha már port találok, égethető lombik van alatta. Tán nem is szesz, hanem kokaine gyárban kellett volna gondolkodnom? Surprised Le merem fogadni, hogy ezek legálisan gyártják a drogot. Igazából én is. scratch Akkor miben is lehet jobb itt? Semmiben, nincs drog. T.T Azért bőszen kutatni kezdek, hátha találok valami érdemi dolgot is, ami hozzá segít a szabaduláshoz. Ha ez nem is lenne így, akkor meg gyártok néhány origami kupacot, hogy ellőjem valamivel az időt. Néha hallok egy-két csitt-csatt..na meg a bummot is; ezek vélhetőleg csak az indulatok szeretet tettei. Mire visszafordulok, már a kezemben egy nagyobb papírcsákó van, amit határtalan ügyességem árán alkottam. Oda is slisszolok a rágógumi taichouhoz, hogy a fejére rakjam.*
- Tessék, itt a diadémod öreg! Cool *Igazgatom a fején a legújabb ékszergyűjteményét. Látom már papírcsillagra jutott. Akkor egy csákó már igazán nem oszt, vagy szoroz nem? Ezzel büszkélkedve pedig szépen meghátrálok, és Kain támaszkodva sasolom a kapitány búráját. Csak mint egy őrült tudós, ez Raidentől ki is fér.* - És ha megitatnánk valamivel? Valami csak van itt, amitől felébred... *Gondolhatok itt sok mindenre. Talán e nélkül ki sem mehetünk innen. De azért nem árt, ha még gyászoljuk saját magunkat, szórakozunk is egyet. Vajon lehet-e ennek a faszinak egy olyan elixíre, amitől orangután lesz belőle? Annyi állatot el lehetne itt képzelni. S valójában sok minden megfordul a fejemben, addig míg a nyakában meg nem látok valamit. Csak egy kikandikáló valami, de elég ahhoz, hogy felkeltse a figyelmemet. Sikerül is leakcióznom róla a kártyát, de jelenleg másnak nézem, mint ami.* - Kösz a kártyád. Ugye sok pénzed van rajta? szemöldökrángatás *Érdeklődöm egy cinkos szemöldök huzogatás keretében. Valamiből csak finanszírozni kell egy ekkora laboratóriumot, vagy nem?*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Kedd Jún. 26, 2012 6:34 am

|KÖZÖS ÉRDEKEK TALÁLKOZÁSA – EGY RÉGI MESE|
A rothadás undorító bűze velejéig beleivódott a földbe, s habár a korábbi láp immáron megszűnt létezni, a látképet mégsem lehet pozitív módon elkönyvelni. Magas, szikár alakomat félig eltakarja a derékmagasságig érő fű és gaz, amelyek a haladást is veszélyessé teszik, mivel a süppedős, sáros talajon itt-ott elszórva nagyobb kődarabok rejtőzködnek, melyek könnyedén kifordulnak a figyelmetlen túrázó lába alól, ezáltal kockáztatva egy esetleges bokaficamot vagy törést. Nem hiába kapta meg a lezárt körzet státuszt, már kisugárzásából is érződik, miszerint veszély lappang a sárgán vegetáló bokrok között. Rajtam kívül alig néhány tudják, hogy mennyire igaz is ez valójában. Minden itt kezdődött el, évekkel ezelőtt azon a napon, amikor Shala’zhar Kenshin utolsó leheletével kijelölt egy olyan feladat elvégzésére, amely megváltoztatta egész addigi életemet. Több, mint két év telt el azóta a végzetes pillanat óta, s most ismét a Próféták erődjének romjai között sétálok, csakhogy már nem a hófehér kapitányi haoriba kap bele a fel-feltámadó kósza szellő, hanem az égkékben pompázó Daitenshi-köpenybe. Úgy hiszem az idealista ifjú is ott pusztult barátjával és mentorával együtt, aki egykoron voltam, a kéretlenül kapott felelősség alatt pedig átformálódtam, hogy előnyömre vagy hátrányomra, ezt csak azok képesek megmondani igazán, akik mindkét énemet pontosan ismerik. Persze az is egy kérdés, mely szerint mennyire adok az adott személy szavára, a közelmúltban pont ebből kerekedett hatalmas félreértés, amelyet jó lenne tisztázni, ám túlzottan elfáradtam a fizikai csatározásban ahhoz, hogy most egy belső viszályt is képes legyek komolyan, megfontoltan elsimítani. Indulatos személyiség lévén erre talán nem is lesz lehetőségem.
Régebben átható morajlás töltötte be az előttem elterülő völgyet, ahol az erődítményből kivezetett szenny igazi vízesést alkotva ömlött alá. Ma síri csend fogad, viszont ha lehet, a bűz még töményebbnek tűnik, mint eddig valaha. Nem ok nélkül, s nem is régi emlékeket kergetve vezetett ide utam, ebből adódóan az ilyesfajta kellemetlenségek egyáltalán nem lesznek képesek elriasztani. Jelenleg valahogy nincs kedvem az első itt jártamkor bemutatott fejeshez, mivel ezúttal a folyómeder teljesen száraz, csupán néhány nagyobb szikla fogadná érkezésemet odalent. Lélekölőm shikai alakját megidézve kreálok magamnak egy kisebb repülő platformot, aminek segítségével minden különösebb nehézség nélkül vagyok képes leereszkedni a szakadék aljára, ahol a szemem elé tárul a rozsdaette vasrács látványa, amelyen még innen is jól látható az általam elkövetett széles lyuk, amin küldetésünk alkalmával sikeresen bejuthattunk az építménybe. Kutatóexpedícióm célja megszerezni egyet a próféták által használt kardokból, hisz’ sejtéseim szerint szorosabb kapcsolat volt az általam is foglalkoztatott kovács, illetve a Jégkígyó között. Erre utalást ugyan egyetlen feljegyzésben sem találtam a Fészek könyvtárában, habár kétségtelenül elkerülhette valami a figyelmem, s jómagam se olvastam el az összes ott tárolt tekercset, ráadásként most még kevesebb lehetőségem nyílik majd a kutakodásra, mivel a gyűjtemény nagy része hamuvá lett a rajtaütés alatt kitört tűzvészben. Az emlék hatására jobbom ökölbe szorul, miközben Dotonryuu visszaváltozik a sayában lepecsételt formájába. Felbecsülhetetlen érték veszett el és lehet a túlélésünk kulcsa is. Nem vagyok naiv, tudom, a mellkasom közepén lüktető ékkő nem fogja megnövelni éveim számát, sőt, épp fordítva hat majd!
Felkapaszkodni nem számít veszélytelen mutatványnak, az elöregedett fém olyan könnyedén törhet darabokra, mint egy elszáradt faág. Szerencsére negatív gondolataim nem befolyásolják a történéseket, ennek hála hamarosan már a rácson túl folytathatom utam. A sötét valamivel jobban kedvezett a nedves környezetnek, az egykoron kőlapok által borított padlózatot most sűrű moha fedi, lépéseim nyomai hamar megtelnek vízzel. Balom körül a Haien égető lila lángjai lobbannak fel, de most nem célom felgyújtani semmit, csak a látási viszonyok javítása miatt alkalmazom eme démonmágiát. A fény egy félig elrohadt lény tetemére vetül, egy azok közül, akikkel végeztünk a Király szeme visszaszerzése miatti küzdelem okán. Be kell valljam, nem csodálkozom túlzottan, hogy nem vált szellemi részecskékké ezen idő alatt, mert hát eredetileg sem bocsájtottak ki magukból semmiféle lélekenergiát, igencsak érdekes jelenséggé válva ezáltal. Minden bizonnyal a Juunibantai megvizsgálta volna tüzetesebben is a helyet, ha nem tették volna egyértelművé a jelentések, miszerint semmi nem maradt életben ezen a helyen. Könnyed rúgással fordítom a hátára a holttestet, viszont alatta semmit nem találok tucatnyi méreten felüli férgen kívül. Elégedetlen szusszanással veszem tudomásul a tényt, mely szerint e hely sem vezet semmivel előrébb, amíg szemem sarkából tompa csillanásra leszek figyelmes. Éledő érdeklődéssel vágok át a helyiségen, mit sem törődve a lassan térdig érő ingovánnyal. Amikor Nagano Nobu vezetésével a többi tiszt kitört az egyik alsó szintről, a robbanás ereje az egész épületre kihatott, nagy része teljesen össze is dőlt. Viszont a katakombák mélyebben voltak, ezért a földkéreg valamennyire felfogta és elvezette a fentebb említett energiákat. Ilyen módon maradhatott épségben eme terem, illetve a fal repedésébe szorulva egy elhajlott, kopott aranymarkolat…
Kétségtelenül vannak előnyei a Főkapitánnyal kötött egyezségnek, ezek közé tartozik az osztagok területén való járkálás is, már amennyiben nem célom behatolni valami titkos területre, ahol mindenki az iható fagyálló kifejlesztésén töri a fejét. Nos, igen, sosem kedveltem túlságosan a seireiteii tudósokat, sem az efféle aktatologatókat, habár munkájuk kétségtelenül hasznos valamilyen szinten, mint például a mostani esetben is. Kíváncsi vagyok képesek-e valamiféle mintát venni az általam hozott tárgyról, aztán bemérni a lenyomat gazdáját az Emberek Világában vagy valahol. Sajnos nem értek az efféle tudományos maszlaghoz, szóval majd megoldják az okostojások. Az első akadályba akkor ütközöm, amikor sikeresen ráeszmélek, hogy eltévedtem, s fogalmam sincs merre kéne mennem, illetve arra se figyeltem merről jöttem. Legalább félórányi bolyongás kell, mire eljutok egy megfelelő nagyságúnak látszó ajtóig, ami mögött biztos fontos tudományos mütyüröket őriznek, azért ilyen nagy! A kopogást kihagyva lököm be a kaput előre felkészülve a nemtetszésüket kinyilvánító tisztekre, viszont ez elmarad, igazából úgy tűnik mindenki megszeppent lendületes belépőmet követően, még az ismerős esper is. Túl korai…
- Távozzanak… - hangom ellenállást nem tűrő tónusban csendül, az egyik pinkhajú lányka mégis mérgesen méreget és egészen addig megmondással fenyegetőzik, mígnem bezárul a libasor mögött a nyílászáró. - Szervusz, Hitomi!
Minden bizonnyal most fogják elvégezni (vagy már el is végezték) a beavatkozást, amely a szervezet legális működésének egyik feltétele volt. Ugyan emlékezhettem volna rá, miszerint a mai napon kerül erre sor, de vélhetőleg tudatalatt blokkoltam az információt, nem akarván ismét egy értelmetlen vitába keveredni, aminek úgyis megsértődés lesz a vége. A váratlan találkozást akár égi jelként is felfoghatnám, de sajnos nem hiszek az ilyenekben. Hirtelen hátraarcot vágni idióta húzás lenne, ugye? Nem tudván hogy folytassam, inkább összekulcsolom hátam mögött kezeimet, s igazán töprengő arcot vágva kezdem fixírozni a közeli asztal egyik sarkát.

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Sakai Hitomi
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 242
Age : 28
Tartózkodási hely : Karakura, Tokió, vagy ahová Yuu-chan rángat
Registration date : 2010. Mar. 02.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: A Daitenshi és a Raion tagja
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
33500/40000  (33500/40000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Pént. Aug. 03, 2012 2:45 am

~ Közös érdekek találkozása ~
- egy régi mese -

Lehajtott fejjel haladtam két kísérőm mögött Seireitei utcáin. Másodszor jártam itt, ám most először úgy, hogy lett volna alkalmam körülnézni is kicsit, elvégre ezúttal nem "illegálisan" tartózkodtam itt. Suwun-chan és Onee-chan ellátott minden információval, amit tudnom kellett az itteni tartózkodásról, egészen pontosan figyelmeztettek, hogy ha túl sokat maradok, akkor lélekké válhatok. Persze ehhez rendszeres és huzamosabb látogatásokra lenne szükség, de nyilván ilyesmi nem volt a terveimben. Csak nyomós okkal szeretnék ebbe a dimenzióba lépni, már csak azért is, mert nem igazán szerettem Kisuke-chan adósa lenni érthető okokból.
Most sem azért voltam itt tehát, hogy világot lássak, annál is inkább, mert sokkal nagyobb fajsúlyú problémák foglalkoztattak. A homlokomon díszelgő kötés még mindig zavart, de egyelőre ennél jobb megoldást nem találtam arra, hogy eltakarjam a Daitenshi jelképének számító medál maradványát. Nem tudtam megakadályozni, hogy belém olvadjon az ékkő, köszönhetően annak az arrancarnak, aki ráadásul Asuka-chant is életveszélybe sodorta. Ostobaság volt hagynom, hogy annyit kockáztasson a lány, és még csak megölni sem sikerült azt a nyomorékot. Az elmúlt pár napban végig a tanítványom mellett voltam, és csak édesanyja látogatásának és képességének köszönhető, hogy nem fekszik még mindig kómában, számos törött csonttal. Csupán annyi pozitívuma van ennek a balesetnek, hogy olyan vizsgálatokat is el tudtam végezni, amelyeket eddig a képessége nem hagyott Asuka-channak, és hamarosan sokkal többet fogok tudni a képességéről, és arról hogy mi is történt pontosan a Fészekben. Ettől függetlenül felelőtlenül viselkedtem, ami miatt kissé rosszul érzem magam, de felesleges volt ezen rágódnom. A hibámból tanultam, és végül minden jól alakult, leszámítva azt, hogy jelenleg nincs búvóhelyünk, hiszen a bunker szinte teljes egészében elpusztult a támadásban. A legfájóbb talán a könyvtár elvesztése, számtalan felbecsülhetetlen értékű tekercs lett a tűz martaléka.
Legalább a konfliktusunk a Goteijel megoldódott, így immár nem kell üldözöttként viselkednünk a shinigamikkal szemben és én is lelkiismeret-furdalás nélkül nézhetek Kotomi-chan szemébe. Nem kicsit meglepett, hogy Yuu-chan beleegyezett a feltételekbe, amit a halálistenek diktáltak, én pedig örömmel mentem bele az egyezségbe így. Más kérdés, hogy a két kísérőm ellenére is érzem, hogy a környéken jó pár másik shinigami is követ minket, igaz rejtőzködve. Csak speciális energiaérzékelésemnek köszönhetem, hogy tudok a megfigyelésről és nem csak sejtem a kitüntetett figyelem jelenlétét. Pillantásomat végül a csuklómon lévő eszközre vetettem egy pillanatra, melyen immár felesleges az a jelzés, hogy milyen szintig használhatom saját magam megkárosítása nélkül az erőmet. Felsóhajtottam és megcsóváltam kissé a fejemet. A régi énem valószínűleg nem tudott volna higgadt maradni ebben a helyzetben.
Lassan megérkeztünk a 12. osztag kapujához, mely az úti célom volt ezen látogatásom alkalmával. Nem kaptam túl sok információt arról, hogy miért van pontosan szükség a megjelenésemre a Kutatási és Fejlesztési Intézet területén, ám arra kíváncsi voltam, hogy miféle technológiával rendelkeznek a shinigamik hozzánk, emberekhez képest. A juunibantai területére lépve így már sokkal érdeklődőbben nézelődtem, bár egyelőre fehér köpenyes shinigamikon kívül nem sok mindent láttam. A laborban, ahová vezettek, egy rózsaszín hajú kislány fogadott végül. Meglehetősen idegenül hatott a környezetben, de én nem az a típusú ember vagyok, aki a külső alapján ítélve. Nyilván jó okkal van itt, belőlem se sokan néznék ki, hogy ki vagyok-mi vagyok. A lányos, kissé rózsaszínes beütésű öltözködésem, vagy a pocky a számban nem éppen arra utal, hogy jómagam is tudós vagyok, és képes vagyok szakértelemmel nézni a teremben lévő gépetekre, tartályokra és konzolokra.
Ám mielőtt Tsuki-chan hozzáfoghatott volna ahhoz, hogy elmagyarázza, miért is vagyok itt, váratlanul kitárult az ajtó, és egy felettébb ismerős alak jelent meg mögötte. Mi több, Yuu-chan jóformán kiparancsolta a bent lévő tiszteket o.O Arcom hamar elkomorodott, és felsóhajtva hajtottam le a fejemet, amíg a cirkusz tartott, miközben megtámaszkodtam a falnál.
- Szervusz! - szólaltam meg szűkszavúan és talán kissé ridegen is. Nem néztem rá a férfira, a köztünk lévő súrlódás még mindig élénken élt az emlékezetemben. A szöktetés utáni vitánknak immár nincs alapja, viszont természetesen nem csak arról volt szó, hogy nem értettem vele egyet ott. Az egész hozzáállása és viselkedése visszatetszést váltott ki bennem, és nem csak akkor, hanem már egy ideje így volt.
- Éppen egy vizsgálatot szeretnének rajtam elvégezni, mit keresel itt pont most? - kérdeztem számat kissé elhúzva. Érdekelt, hogy mi lehet ilyen fontos. Nem hiszem, hogy bármit is akar, az ne érne rá még legalább egy órát, ha nincs itt Yuke-chan vagy a tenshik. Karjaimat végül összefűztem a mellkasom előtt, és kérdő, de dacos tekintettel pillantottam a vaizardra.

______________


Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   

Vissza az elejére Go down
 

Laboratórium

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke ::   :: 12. Osztag-