HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Laboratórium

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 28
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
25250/30000  (25250/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Vas. Szept. 26, 2010 8:27 am

|Lélekszilánk project – 2. felvonás |

Ocsmány, semmirekellő, patetikus féreg, ki azt hiszi, képes a nyomomba érni vagy éppen kiismerni. Módszereim sokoldalúak, nem csupán izombénító mérgek ismeretével vagyok képes elérni, mindig legyen friss hús asztalomon. Csáberőm s erőszak; mindkettő ugyanolyan hasznos eszköz, csak egy tárgy, melyet felhasználok, semmi több. Mégis hol van Hueco Mundo jelentéktelen népe ahhoz, hogy Engem egyáltalán a szájukra vehessenek? Úgy jó, hogy csak suttogják, fogalomként kezelik a Vanthor gének elindítóját. Én voltam az Első, nem más, s Én vagyok az, ki mer kilépni a társadalom által megszabott határokból, ki széttépi a béklyóit, hogy többé ne mások elvárásainak s ostoba törvényeknek feleljen meg. Törvények a Káoszban? Nevetséges… Röhejes mind, ki meghozta, s azok is, akik betartják őket. Tartozni valahová bizonyára kényelmes s biztonságos érzés, ám én köszönöm, nem kérek belőle. Nem várom el, megértsenek, hisz minden ez irányú cselekedet felesleges. Ám nem tűröm, hogy félrevezető, lekicsinylő tényeket meséljenek vígan rólam, s ha egyszer fülembe jut, valaki ilyetén mert cselekedni, bemutatom rajta egyéb módszereim. Szenvedtetni, véreztetni, plafonról lefele lógatni! Bőrét forrasztópákával felhevíteni, a lehető legnagyobb fájdalmat okozni, s nem csupán testileg gyötörni, hanem elmét, lelket is összeroppantani, széttaposni, szétmarcangolni, széthasítani, felhasítani, vért ontani, abban lubickolni, fetrengeni, nyalni, falni, őrjöngve üvölteni, kábultan sikoltozni, röhögve énekelni s szertartáshoz táncot járni, melengető, sós ízű folyadékba tőrt mártani, csábítóan lenyalogatni, hímeket felajzani, megalázkodásra késztetni, ritmusra mozogni, felesleges, testi élvezet, karmolás, szaglászás, ölelkezés s eltaszítás, csúszások, nyögések, hangos vagy halk sóhajtások, rothadás és végítélet - téves megállapítás.
Eleven őrület s érzelmek orkánjából fellélegezve egy pillanatra megáll az idő, mihelyst ruháknál, társadalmi előírásoknál, újabb felesleges béklyóknál fogva a falhoz szögeznek, hátra taszítva, békés kínt adó eszköztől elszakítva. Vadászatra, cserkészetre, meztelenséget követelő örömökre használt testet kibújtatni textilből nem nehéz, s elégedetten, nyájas mosollyal mérem fel Vera mellméretét. Valóban nagyobbra nőttek, nem csak képzeltem tehát.
- Égett hús, bűvölés, vonzás… Reakciód csábító, kéjtől feszengető, s igen, én vagyok Eras. – lépdelek felé csípőt ringatva, tévhitekbe rángatva, hibátlan testet s gyönyörű bőrt fakó fényben megvillantva. Elviselhetetlen, testi kín, vörös hajzathoz nem tartozik gyötrelem, valamit ellene tenni kell! Világ legszebb nedve, mely egyszer még csatornába öntve jelez egy újabb véget. Ragadós, sós, csúszós, piros, üdítő folyadékot mindenfelé!
- Nem kell aggódnod, nem ártani jöttem, most pedig hallgass bölcsen, görnyedj eközben, különben véred kifröccsen, kicsöppen, kiöntet. Eras Vanthor, 88-as számú arrancar, fekete özvegy. Partnerem épp tébolyt üvöltet, ám látom, tetszik, hogy keblem ily gömbölyded, üdvözlet. – mászok egészen a képébe, kezét Vera ama testrészéhez tapasztva, amit normális esetben csak gyilkos vőlegényének s lábait bárki számára szívesen szétterpesztő hadnagyának enged érinteni. Szemet gyönyörködtethet s akár el is élvezhet, hisz szerencséje van, még élhet.
- Mondja csak, tudóskám… Tényleg egy szörnyeteg lennék? – mászok egészen a képébe, s ajkaimat nyakához érintve kezdek bele abba a folyamatba, melyet egy normális férfi biztosan hagyna. Verának itt nincs beleszólása, s ha Kai ezt meglátja, elérkezik Raiden halála. Érzelemmentes, hideg csókok, hogy később elkezdődhessen a kivéreztetés.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Vas. Szept. 26, 2010 9:42 am

| Lélekszilánk projekt|
| A bestia|

Minden igyekezetem és erőm ellenére a nő okosabb volt, mint gondoltam. Nem is csoda, nem is számítottam kevesebbre. Úgy omlott le róla a ruha, akár a fák ágairól ősszel a rozsda marta levelek sora. Más helyzetben, biztosan fennakadtam volna, szinte teljesen mezítelen testén. Most nem érdekelt. Egész tudatomat hideg könyörtelen akarat tartotta láncokban. Félig Korkutan tudata volt ez, félig az enyém. Felszínre hívta belőlem az érzéketlenség hideg szörnyét, bestia ellen bestiával válaszoltam én is. Nem érintett meg a bársonyos selyem fény, ami megcsuklott finom idomain. Mindez nem volt több húsnál és vérnél most. Nem volt több egy formánál, mi a démont őrzi. Most viszont nem akadt felület rajta, mivel őt hatástalaníthatnám. Fogaim között sípolva szüremlett ki a haragvó lélegzett. Eras lenézett önmagára, s azt az önelégült mosoly mit ejtett, felejthetetlen. Ő megszólalt a kapitány hangján, s ekkor valami bennem elpattant. Megértettem, ahhoz, hogy most legyőzzem, nekem kell engednem. Elvarázsolt, bámuló tekintetem ráemeltem és kezemet leengedtem.
- Értem... szóval te lennél az ?- Vajon most mit gondolhat magában, bizonyára olyannyira el van telve magától, hogy észre sem veszi az, ki el van veszve nem én vagyok, hanem ő. Hagytam had jőjjön. Kitárt kézzel fogadtam az őrületet. Józanságom odabent szinte hideg tőrként égetett. Nem is sejtette mit tartogatok számára. Ő nem is sejtette, nem is gondolt rá... az én képességem az elektromosság. Vér hús... ezeket imádja az áram. Gátlástalan tekintetében, úgy szikrázott a vér vágya, a pusztítás óhaja, hogy azt nem értem, már saját magát, hogy képes elviselni, valószínűleg sehogy. Ezért is olyan, amilyen. Testem minden porcikája írózott a közelségétől. Torz csúszómászóhoz illet eme tekintett, nem ilyen szép teremtéshez. Fájt ránéznem, fájt arra gondolnom, mit is tesz önmagával, Sajnáltam. Igen, szánalmas volt. Osztályrészül csak ez a másodrangúság jutott. Soha nem lesz teljes. Ez őrjítette meg. Csendes nyugalmam nem ingadozott, közte és köztem a távolság egyre csökkent, s a vibrálás a levegőben kezdett elhalni, a lágy zümmögés elcsöndesedett. * Gyerünk érj csak hozzám!... * Kívántam magamban. S nem is váratott magára sokat az áhított érintése.
"- Mondja csak, tudóskám… Tényleg egy szörnyeteg lennék? – "- Kérdezte tőlem s válaszolnom kellet, muszáj volt, már előre élveztem válaszom.
- Hogy te szörnyeteg ? Ugyan dehogy... Eras sama ^^...- Itt tartottam egy lassú sóhajtásnyi lélegzet had bízza el magát. Smikor ajka a nyakamhoz ért, tekintetem égő tűként villant meg * Itt az idő!*
A nő testén mintegy három millió coulomb elektromos feszültség rázta meg, s ajkára finom villámjegy perzselődött. Éreztem a hús szagát.
- Messze állsz egy szörnyetegtől, fogalmad sincs mit jelent. Csak egy kis gyerek vagy aki legyek szárnyát tépkedi. - Kacagtam, ahogy a görcsöktől rázkódó testet néztem. Irtózatos kín. Tudom a kapitány teste vajmi kevés kárt szenved el. Magas frekvenciát választottam, olyat ami nem zavarja be a szív ritmusát, de az izmokét jó pár órára mozdíthatatlanná teszi. Én csak álltam ott és néztem, ahogy előttem a földre rogy a test akár egy rongybaba. A botot a hasának illesztettem, hogy önmagát ne tudja megütni rángatózása közben. S egészen méregszínűre sötétedett tekintetemmel fölé hajoltam . Minden fizikai erőmre szükségem volt hogy a vonagló testet leszorítsam.
- Tudod miért nem leszel soha szörnyeteg Eras? Engedd meg, hogy megmagyarázzam ^^- Vértelen ajkamon szélesebbre húzódott a mosoly. Bellül nagyon élveztem, hogy nem képes visszaszólni nekem, bénult remegésében.
- Mert te képtelen vagy szeretni. S addig nem tudod mit jelent a gonoszság, apró csínyek ezek. Igazán önmagadnak vagy árulója. Kívánom hogy jó hosszú életed legyen... mert úgy örkkön-örökké szenvedhetsz önmagad szánalmas korlátaitól. - Sziszegtem rá de még nem végeztem vele. haragom követelte, hogy folytassam.
- Remélem hallod, eljövök érted. Megtalálom a módját, hogy soha többet ne tudj játszani. Aztán majd kínozhat a fájdalom, hogy egyedül vagy... csak fél. Képtelen vagyok félni tőled, mert te magad vagy az aki retteg. Annyira retteg, hogy még ahhoz is kevés vagy, hogy meglásd mennyire kiszámíthatóan viselkedsz. - Mondtam és a falról leszakadt egykét vas cső. Még a levegőben meghajlott, s mint egy bilincs a hideg földhöz szögezte a rángó testet. Őszinteségem kiszakadt belőlem, egyszerűen kirobbant. Odahúztam egy széket, s leültem rá, hátra simítottam vörös hajamat. Arcomon érzéketlenné simultak a mosoly árnyai. S a letett kávés edényért nyúltam, majd szememmel végig Eras-t figyelve haláli nyugalommal s belekortyoltam. Ennél nagyobb megalázás aligha érhette az idők folyamán. Vagy ha még is engem nem érdekelt.

______________

Spoiler:
 


A hozzászólást Masamune Raiden összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Jan. 19, 2011 3:05 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 28
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
25250/30000  (25250/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Kedd Szept. 28, 2010 10:26 am

|Lélekszilánk project – 2. felvonás |

Bűn, mocsok, fertő és démonok. Démonok, melyek belülről rágnak szét, ott toporzékolnak, követelik, foglalkozz velük, s kényeztetésedre édes dorombolással válaszolnak. A démonok éhségét csillapítani sosem elég, egyre több kell, egyre véresebb, fokozva az izgalmakat, hevesíteni a légzést, csúszni, mászni, kaparni, hadarni, érinteni, ellökni, szabdalni, harapni, simogatni, bújdorombolni, pazarolni, ünnepelni, tébolyulni, sikoltani, kéjtől fetrengtetni, felajzott hímeket büszkeségtől megfosztani, mindegy, csak kínzó legyen! Kínzás, abból még sem jutok tovább. Saját csapdába beesni botorság. Azonban késő már, szabadulnom pedig muszáj, ráadásul pondró gyengének titulál. Szemüveges, szenilis szerencsétlen, ki merészel ellenem fordulni. Kegyes lettem volna hozzá, talán gyorsan öltem volna meg, ha hagyja magát. S még hogy ő képes legyen rám szavakkal hatni? Mégis hol él? Nevetséges, röhejes! Rothadó gyémántot nem művelhetsz, bármily finom vagy nyers is módszered.
Kéjt ajánlottam, kínt kaptam válaszul; ha nem csak gazdatest alkotná húsom, bizonyára a csapás meg se kottyant volna, nem beszélve Veráról, ki kisujjal képes lenne blokkolni tojásfej bármely támadását. Zanpakutoja nem hiába veszélyes, ám idegen testben lakozó lélek azt nem használhatja.
Földhöz szegezett fémek, melyeket ezelőtt csak fordított helyzetben használtam. Izmaim rángása arra a reakcióra utal, amit áldozati vacsoravendégeim produkálnak, mikor kis mennyiségű elektromossággal megtöltöm testük. Ez mégis más, sokkal erősebb, kínzóbb, s reflex-szerű, irányíthatatlan mozgásom még sokáig abba nem marad, morgásom ellenben akaratlanul is fenyegeti a négyszeműt. Kölcsöntest szíve hevesebben reagál, légzés ritmusa dühre figyelmeztethet, kitáguló pupilláim mögött pedig ott kavarog az őrülettel s gyűlölettel oly vegyes sötét árny. Reakciót kíván? Pusztuljon meg, rothadást neked, amiért mertél egyáltalán hozzám érni! Vérben dús, húsos test, melyet porrá omlasztok, elfogyasztok, felfalok. De majd egyszer… Béklyóim most túlságosan kötnek. Ide tán már partnerem, Carl kell. Üres szavaira válaszom egy mosoly; ördögi, cseppet sem bíztató mosoly. Dobhártyaszaggató hangorkán, ám ezt már csak valódi testem tapasztalhatja meg; egy újabb nyertes kör Verának, ám még kitalálom, hogy bosszulom meg.





Borzongató megérzés, itt katasztrófa történt… Ismerem az állapotot, megtörtént már elégszer; lilán tündöklő íriszeim ismét megtelnek fénnyel, én pedig döbbenve maradok felismerésemmel, nem épp kényelmes pozícióban hagytak. Végtagjaim leszíjazva, még rosszabb, padlónak szorítva… Nem mintha gondot okozna némi erőfeszítéssel elszakítani a béklyókat, a fémdarabok így fájdalmasan csörrenve szakadnak el helyükről. Fura, testem mintha megpróbáltatás érte volna, ám egy kis lélekenergia áramoltatása biztos megoldja a problémát, s különben is, túléltem már rosszabbat is.
Végignézve magamon azonban rosszabb dolgot is megtudtam, sőt, a lehető legrosszabbat. Ruháim sehol, s fehérneműben tarthatok ingyenes bemutatót. Meg fogok halni, ennél rosszabb nem jöhet. T-T
- Ugye Eras nem tett semmi olyat, amit… amit megbánhatnék? T-T Én… én… én… Nekem végem! Különben is Kaiszexuális vagyok, és ha… ha történt valami… Az esküvőm, én, én ezt nem bírom tovább, inkább, igen, inkább hallgatok végre a hangokra, meséltek a múltkor egy szép kis tárgyról… Mi is a neve? Mindegy, nem lényeg. Ja, igen, kötél a neve… Csak, csak… És Ön is életveszélyben van, Kai elég féltékeny típus, úgyhogy a legjobb lenne, ha most azonnal disszidálna és sohasem jönne vissza, és sajnálom, hogy így esett, biztosan az én hibám, igen! – fakadok ki s heverek magzatpózban, mint valami szerencsétlen, hisz valljuk be, egy kapitányt nem így illik elképzelni. Nem emlékszem arra, mi történt, de a nyomok elég egyértelműek: Eras biztosan rámászott és megerőszakította. T.T Különben is, mi másra utalna ez a furcsa érzés a testemben, amire a lélekenergiám így reagál? Nem, valóban nem sűrűn találnak el elektronikus mütyürkék, honnan tudnám, mit kéne éreznem? T_T


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Szer. Szept. 29, 2010 12:18 am

|Lélekszilánk projekt|

Eras-nak nem sokáig ártott a villám , nem is csoda, kevés vagyok én még ahhoz, hogy ilyen szörnyekkel fogócskázzak. Célom nem is a legyőzése, csupán feltartása. A székben a langyos kávé keserű íze visszahívta józan eszem, és érzéketlen elemző képességem. Tudatom peremén viszont, még mindig üvöltözött egy izzó gyűlölet csilláma. Válaszként nem is vártam eme becstelenség jelképétől mást, csak nevetést. Önmagát minősíti ezzel, még annyira sem bízik magában, hogy megsértődjön. Igazán érdekes, de lesz ami lesz, nekem nem dolgom, hogy elszámoljak vele. Ő nem az én sorsom, csak eszköz leszek, mi fegyvert ad másokéba, pont mint a fegyverkovács kalapácsa és üllője. S eztán eszembe ötlött, hogy ez még is csak a kapitány teste, s azonnal cselekedetre hívott e tény. *Még megfázik szegény miattam.* Magam belül lankadatlan korholtam. Borzasztó meggondolatlan volt a tettem. A harag is elborítottam elmém, pedig ha valakinek, hát nekem nem szabad részre hajlanom. Sokkal jobban felkavart, mint szerettem volna, s most nagyon dühös voltam önmagamra. Jobb öletem nem akadván, a fehér köpenyt lekanyarítottam vállamról s az éledező kapitányra terítettem. A vászon erős, durva és jellegzetesen tisztítószer szaga van, no meg egy kis ózon mert az engem mindig kísér. A béklyók csörrenve hullanak ezer darabban a padlóra, hol még a kimonó és a haori foszlányai díszelegnek. Nagy rumli van ez már igazán nem oszt nem szoroz. A falakon a csövek kiszakadtak, a csempe eltört, ahol beleálltak az eszközök, de mind ez eltörpült az mellet, hogy úgy éreztem mindez nem volt elég tudás amit szereztem. Lehet, hogy reggelig képtelen leszek eltüntetni a jeleket, de megteszek mindent ennek érdekében. Elfordultam s cikázó gondolatokkal lázasan rátámaszkodtam a pultra, és egyetlen pontot bámultam a seszínű burkolaton. Kellet egy kis idő, hogy megfejtsem mit is jelent mindez a számomra. Le kellet szögeznem, hogy akármilyen ocsmány is az a személy, nekem nem szabad belefolynom annyira, hogy személyes érzéseim befolyásoljanak. Abból mindig rossz eredmény születik. Lélegzetemet fújtatóan adtam ki és a kezem egészen elfehéredett, úgy szorítottam a szegélyt. Viszont pont jókor szólalt meg Suwun kapitány, az ő kétségbeesett vékonyka hangja kibillentett az önsajnálat mély vermeiből.
"- Ugye Eras nem tett semmi olyat, amit… amit megbánhatnék? T-T Én… én… én… Nekem végem! Különben is Kaiszexuális vagyok, és ha… ha történt valami… Az esküvőm, én, én ezt nem bírom tovább, inkább, igen, inkább hallgatok végre a hangokra, meséltek a múltkor egy szép kis tárgyról… Mi is a neve? Mindegy, nem lényeg. Ja, igen, kötél a neve… Csak, csak… És Ön is életveszélyben van, Kai elég féltékeny típus, úgyhogy a legjobb lenne, ha most azonnal disszidálna és sohasem jönne vissza, és sajnálom, hogy így esett, biztosan az én hibám, igen! –" Még várnom kellet pár pillanatot , míg teljesen béklyóba nem zártam gyűlöletem s míg magamra nem tudtam erőszakolni a komolyság komor árnyait. Ekkor lassan néztem a kapitányra.
- Nem, Eras nem tudott semmi olyat tenni, ami vállalhatatlan lett volna. A ruhái azért nincsenek önön, mert csak így tudott kitérni, lévén nem használhatja az ön képességeit. - Mormogtam halkan, szemem fénytelen volt, elhamvadt a gyűlölet izzásában a derűsség, s egyenlőre még nem találta meg a lángját.
- Engem nem érdekel a veszély, ami itt történt ebben a teremben, az innen nem jut ki se szóban, sem tettekben. Így senki nem fog tudni róla, csak ön meg én!- Szögeztem le határozottam, ezzel is nyugtatván őt. Megértem, hogy kiborult, ez a kis színjáték alapokban rendítheti meg az életét, alááshatja a tekintélyét, és a becsületét, s ez beláthatatlan következményekkel járna. De mikor meghallom a kötél szót teljesen ledöbbenek, az önsajnálat azonnal eltűnik, mert egy egészen más dolog bitorolta el a helyét. *Valóban ennyire kétségbe lenne esve, valóban ennyire nem látná a fényt az alagút végén? Nem adhatom fel, erre esküdtünk, hát hozd helyre amit elbarmoltál! Nme szabat teret adni a kilátástalanság érzésének. Az megöl minden gondolatot.*
- Ilyeneket nem szeretnék hallani kapitány, mindig van megoldás. Az öngyilkosság borzasztóan önző döntés lenne a részéről, s remélem ezen nem sértődik meg. Ha a saját életét nem is becsüli meg, de gondolnia kell azokra akik szeretik magát, minden tiszteletem az öné... de azok a hangok futni szeretnének a valóság elől, s ezt remélem nem hagyja. Meg fogjuk találni a módszert, hogyan lehet ezt orvosolni. S bár kezelni egyenlőre nem tudom, mert ilyesmivel még sosem találkoztam, egy dolgon azért segíthetek!- Lendül levegőbe a mutatóujjam, megengedek magamnak egy halovány de őszinte barátságos mosolyt is. Leveszem a mintát a kis tartójából, átöntöm egy apró csiszolt dugós fiolába, s azt egy láncra fűzöm.
- Sokat nem segít ugyan, de ha azt érzékeli, hogy elkezd jobban világítani, akkor Eras közeledik. Az energiája kölcsönhatásba lép a reagenssel, és megmutatja mikor akar színre törni. Ha ezt elmondja azoknak akikben feltétlen megbízik, ők tudni fogják biztosan, mikor nem maga szól és cselekszik.- Majd átnyújtom a kis fiolát a lánccal együtt a kapitánynak. S újból körülnézek. Elhúzom a számat, esélytelen az egészet eltüntetni, ha még is jobb, azonnal hozzálátni. Halkan kifújom a levegőt, és immár ironikus félmosollyal nézek fel a kapitányra.
- Ne aggódjon életemben is tudós voltam, úgyhogy elemem a titoktartás és a diszkréció. Viszont, sokat már nem beszélgethetek önnel, mert el kell tüntetnem a nyomokat ^^...és meg kell javítanom az elektronikát, és a kamerákat is meg kéne bütykölnöm. Reggelre kész kellene lennem, vagy tényleg lebukunk >.<. Nem akarom önt is gyanúba keverni.- Szólok és egy intéssel a fém hulladék, felemelkedve átlandol a szemetesbe, a kezembe meg egy seprűt ragadok, hogy összeszedjem a maradékot. Tök jó, már azon jár az agyam, hogy a raktárban, lennie kell mindenből póteszköznek, és ha kicserélem van időm megjavítani a többit mielőtt a leltározás lebuktatna. Eközben végig volt egy olyan érzésem , hogy valami nagyon fontosat elfelejtek, és piszkált belülről. Közben már maradnak mondom is a számításaim eredményit, immáron kicsit felderültebben, miközben összesöprögetem a faldarabkákat és a port.
- Igen, a direktíva szerint, négy negyvenkettőre kész is leszek mindennek, ha sikerül kikeverni a fugázó anyagot megfelelő koncentrációval ^^... ha nem, még akkor is marad pár órám...- Rögtön ezután pedig egy újabb kis figyelmetlenség képe csúszott be a képzeletembe, mégpedig az, ahogy Suwun kapitány az én nevemmel fémjelzett köpenyben oson haza, és másnap az utszán hever a megkínzott tetemem.
- Őhm...hm...Kérem jöjjön velem egy kicsit kapitány... van egy megoldás a ruhájára ^^.- Annyi eszköz meg találmány van itt, lennie kell egynek ami most megmenti az éltem, és bizony van is. Vannak bizonyos tudósok akik a divat változásait firtatják és az egyenruhák módosításán szöszmötölnek. Birtokukban van egy gép ami lélekrészecskékből állítja össze a tervezett darabot, s a tervezőnek csak annyi a dolga, hogy betáplálja az anyagot, a stílust, és méreteket, megnyomja a gyártás feliratú gombocskát... beállítja a darabszámot, és pár perccel később tádááámm, kész is a termék. Az egyetlen probléma csak az volt, hogy a tanács leszavazta a változtatásokat, s az eszköz pedig a raktárban porosodik, de elvileg működő képes. Ledobva hát a seprűt el is indultam hátra, bepötyögtem a kódot, az ajtó egy szisszenéssel kinyílt, és egy sötét kissé poros, dugig zsúfolt helyég tárult szemünk elé. Ez elméletben még a labor területe volt, gyakorlatban, ide került minden olyan találmány ami nem nyert elég teret magának az idők során. Mázli, hogy bemagoltam a nyilvántartás listáját....^^.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Vas. Okt. 03, 2010 6:48 am

|Barátkozás projekt|
| Idegenvezetés|

Minden fesztelenségem ellenére volt némi félsz azért a tagjaimban amikor megérintettem Rosa chan finom bőrét. Esélyes volt egy jó teli tenyeres saller. Minden esetre a kockázat megérte a kellemes pillanatokat. Még sem történ semmi ilyesmi. Csak némi kislányos pír öntötte el az arcát, s meglepetésében egy kis megmerevedett, de minden számításom célba talált, engedett. * Iggen... nohát nem hiába járkálsz az emberi világban Very Happy* Ujjongtam magamban. Elnézve ezt a bájos arcocskát, kivételesen nagyon nyerőnek éreztem magam. Rosa chan mozdulatain érződött azonban egy hideg távolságtartás. A személyes szféra igénye, s ezt azért próbáltam figyelemebe venni. Nem is volt olyan nehéz. Elvégre, nem húztam oda magamhoz, nem tapiztam le és semmi ilyen komisz dolgot nem csináltam. Viszont azt azért kár volna tagadni, hogy a pillanat tört részéig nem átfutott át az agyamon Very Happy. No hát férfiból vagyok én is, de ettől eltekintve számomra is létezik szabad akarat és választás. S az én erkölcsi kódexembe nagyon nem illet volna bele ilyesfajta közönséges megnyilvánulás. Arról nem is szólva, hogy úgy alapjaiban tenné tönkre amit eddig építgettem. Igen én tisztelem ennyire mások, főleg más lányok szellemiségét. Mikor viszont megpördítettem láttam, amint picit meglepődött. Hát csak halkan megsúghatnám neki, hogy én is egy kicsit magamról. Sosem gondoltam, hogy ilyen gavallér is tudok lenni. Ezt hozzák ki belőlem az ilyen kedves teremtmények. Részemről engem egy cseppet sem zavart, hogy pici. Sőt kifejezetten tetszett a dolog. Rosa chan ettől még inkább olyan volt, mint egy porcelán baba.
"- Szóval képes lennél csillapítani a kívánságomat azzal, hogy beviszel a 12. osztag területére? Kedves tőled."- Szólt utána, se meghajolt, eme mozdulatát én is követtem, Majd a nagyérdemű felé is kezem oldalra kitárva. Imádok színészkedni, bizonyos értelemben én is kedvelem a figyelmet, máskor pedig mindent megtennék azért, hogy ne én legyek a központba. A városi ifjak kedves tapsolása és nevetése sokkal többet ért mint egy egy elismerő szó, mondjuk a feljebbvalóimtól. Az elismerés olyan dolog, ha valóban megérdemlem nincs is rá szükség, kimondani én tudom mikor illet meg. Ím válaszolnom is illene már, hiszen nem szép dolog némán állni csak mint egy süket hal.
- Persze szívesen, ^^ hehe... Kedves én ?... Nem... inkább csak őhm...- Jó szót kerestem, amivel kifejezhetem, ez szerintem alap dolognak.
- Szóval én csak figyelek. Nincs is semmilyen szörnyen szuper titkos kutatásunk most. Nyugi van Very Happy... szóval igazából szerintem akárki bejöhet körülnézni, aki kér engedélyt a hadnagytól. Vagy belső kísérettel jön. - Mondom. Bár én olyan sokat nem beszélgettem vele, nekem nincs konfliktusom vele. Talán már csak azért is, mert nem folyok bele a hatalmi dolgokba és egymás kitúrásába. Óh... a tudósok szörnyen önteltek is tudnak lenni, a makacs konokságról ne is szóljunk. S akkor még ott van az a gonosz vágy is, hogy egymás orra alá dörgölhessék igazukat. S aki csak egy kicsit is álmodozóbban mer előrelátni valamiben, kikiáltják féleszű bolondbak. Jómagam is ezek közé a féleszű sarlatánok közé tartozom, de csinálhatnak akármit, akkor sem fogok részt venni a kicsinyes és gyerekes játékaikba. Mikor a lány megköszönte a táncot, franciás cikornyás kézmozdulattal kicsit még egyszer meghajoltam.
- Merci Madmoiselle, Smile- Hát a francia kiejtésem, hagy még némi kívánni valót maga után, gyakorlatilag meg kellet fáznom hozzá hogy jó legyen Very Happy... De hát nem vagyok nyelvész Razz S ez is szegényes szótáram apró kis szilánkja csak.
- Persze, persze, gyere csak Rosa chan ^^, szerintem a többiek lehidalnak ha meglátnak téged Very Happy...biztos hogy csempészel egy kis örömöt majd be Razz. Amúgy, van valami elképzelésed ?... Van olyasvalami ami mondjuk nagyon érdekel? Egy csomó minden van Very Happy. A legfurcsábbtól a legviccesebbig minden. - Mondom és megvárván míg visszacsatlakozik mellém a lány, el is indulok vissza a labor felé. A lélekmintákról pedig úgy ahogy van, teljesen elfeledkezem. A nők és azok mellékhatásai, nincs pro kontra nélkül, ilyen az élet P.
Már amúgy sem voltunk messze. Lábam már ösztönösen az osztag felé vezet. Már messziről látni lehetett a felszálló füstpászmákat. S a különböző termek boltozatait. Könnyedén léptem az ajtóhoz, s a leolvasó kártyát végighúztam az ajtón..
- Itt is vagyunk^^.- félreálltam, hogy beengedjem illően a hölgyet. S az ajtó halkat szisszenve kinyílt.
- Csak bátran... a többsége nem harap Very Happy!- Mondtam vígan. Odabenn Rosa chan egyenlőre nem sokat láthatott, csak a fehérre csempézett folyosókat és nyilakat, s talán egy két épp őgyelgő tudóst ki adattáblákba mélyedve csöndesen motyogtak az orruk alá.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maki Kenta
4. Osztag
4. Osztag
avatar

Male
Capricorn Horse
Hozzászólások száma : 71
Age : 26
Tartózkodási hely : Jaa~h...
Registration date : 2009. May. 22.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: 4. osztag 4. tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
10500/15000  (10500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Pént. Okt. 08, 2010 3:03 am

Mortal Kombat LIVE! – Maki-chan „levet szűr” Seiun-fukoutaichou-val

Örültem annak, hogy nem kellett sokat „pitiznem” a vörös bigének. Tudom magamról, hogy milyen vagyok. Rápróbálok egyszer, rápróbálok még egyszer, s ha harmadszorra sem jön össze, akkor hagyom a fenébe az egészet. Ha nincs kedve hát nincs kedve, minek erőszakoskodjam? De szerencsére ez az eset győzelemmel végződött az én részemről, szal’ diadalittasan cammogtam vállamon a vasakkal együtt, mellettem meg Kuroi hadnagy.
- Puszta szerénységből mondhatnám, hogy „Ugyan! A profitól messze vagyok”, de akkor nem lennék reális önmagamhoz... –vigyorodtam el. Szinte már az önfényező csillagocskák is szikráztak körülöttem. Ezekben a pillanatokban kell elütni a körömnézegetős pózolást, nem? Very Happy
- De tulajdonképpen nem nagy dolog, ha az ember egész életében elektronikai kütyüket buherál... ez számomra csak egy a millió elfoglaltságom közül.
Magyaráztam a tipikus „diplomata” módon. A sok komoly könyv meg műszaki leírások teljesen felborították a bennem lappangó algoritmust, vagy mit is, szóval csoda ha még tudok érthető, hétköznapi nyelven kommunikálni más emberekkel.
A büfé felé haladtunk. Miután kinyitottam Kuroi előtt az ajtót, én is besomfordáltam utána, s míg a kávék között válogatott, magam is szemügyre vettem a kínálatot. Egy jó erős, feketekávé most igazán feldobna. Ezen gondolatokkal civódva, sorra is kerültem, majd a forró kávéval kezemben mentem a hölgyeménnyel, egyenest ki az udvarra. Miután lecsüccsent egy padra, úgy gondoltam nem veheti tolakodásnak, ha mellette foglalok helyet.
Csipáztam a kávét, mert felpörgeti az embert. Egy szál cigivel, kora reggel meg aztán a csúcsok csúcsa! De persze szigorúan titokban, s mértékkel! Még a végén a hadnagyom leszidna, hogy „Ejnye-bejnye kicsiny fiam, erre neveltünk téged?” Utána meg hallgathatnám hetekig, hogy „bezzeg te meg szívod azt a büdös szálat és fuldokolsz tőle”. Tehát minden egyes akció után ki kell rendesen szellőztetni, s magamra kell fújni egy liternyit a legerősebb kölniből vagy dezodorból. Igen, ezt az idő megtaníttatta velem.
- Asszem egyedül semmi értelmeset. Viszont arról sincs túl sok fogalmam a nők mit szeretnek a szabadidejükben csinálni. Bár nekem a sok szennylapból az jött le, hogy leginkább trécselni van kedvük. Gondolom valami „cuki” dolgot csinálnak együtt.
Vakargattam fejem búbját választ keresve. Ami nem akart előbukkanni. Jó, én hülye vagyok a nőkhöz, baromságot meg nem akarok benyögni.
- Viszont én szívesen ruccanok el Karakura-ba. Felveszem a póttestet, és körbelesek a környéken. Simán megy vele az idő, na meg aztán egy csomó érdekes dologba botolhat az ember, ha szemfüles. Jah, én szeretem a városi nyüzsgést, sürgés-forgást.
Kortyoltam bele óvatosan a kávéba. Nehezen akart hűlni, még ha fújtam is. egyet nem szerettem benne. Mégpedig azt, hogy ott volt a piercingem. Nem az a baj vele, hogy útban van, hanem hogy az az aprócska vas olyan gyorsan átveszi a hőt, hogy utána az egész pofám izzik tőle. Éppen ezért elég intenzív szenvedés a ramen vagy a forró kávé elfogyasztása.
- Csak nyugodtan! Ha nincs dolgom, szívesen. Mondjuk Önhöz örömmel rohannék, csapot-papot magam mögött hagyva...
Kacsintottam, majd kuncogtam egy sort. Jó, egy kis viccelődés belefér, nem? Egy tinédzsernél belefél. Rolling Eyes Amúgy pont az jutott eszembe, milyen beteges, hogy egymást magázzuk. Hiszen nem gondolom, hogy nagymami korban lenne, ez a csini bige. De igen, a szolidalítás és a tisztelet megkövetelte hogy ne egyből „Csá, köcsög”özzön az ember. Már ha érted mire gondolok...
- Egyébként meg, ha jól osztod be a napirendedet, akkor még szabadidőd is maradna. Mármint, nem hiszem hogy csak Te vagy az osztagban. Tessék mindenkire valami feladatot áthárítani, aztán nézzenek oda, egy halom szabadidő hullik a tenyeredbe.
Piszkálgattam meg közben az ajkam szélén ékeskedő piercinget, ami a nagy ivászat közben kissé elforgott.
- Nem tudom, most mennyi időd van még, de ha úgy látod végeztél a mai nap, eljöhetnél velem valamerre. Nekem el kéne menni Karakura-ba, mert a hadnagyom már vagy két hete „rágja a fülem”, hogy hozzak neki medvecurry-t. Nem tudom mi az pontosan, én is csak hallomásból ismerem.


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Rosa
5. Osztag
5. Osztag
avatar

Female
Virgo Rooster
Hozzászólások száma : 219
Age : 24
Tartózkodási hely : Az 5. osztag, vagy a Kamioka birtok környékén
Registration date : 2010. Mar. 19.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy // A Kamioka-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16400/30000  (16400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Pént. Okt. 08, 2010 7:49 am

|Barátkozás projekt|
|"Elefánt a porcelánboltban..."|


Hihetetlen. Egy olyan helyen vagyok ahol nem szabadna lennem és ahol még soha nem jártam. Legalábbis ezek a gondolatok jártak a fejemben, mikor elértük a 12. osztag körzetét. Már láttam ahogy a kéményekből fel-fel szállnak az apró füstpamacsok. Az épület valóban eltért a megszokottól... de ez miért is furcsa? Egy olyan osztag sincs egész Seireteiben amelyiknek az épülete szokványosnak mondható lenne. A miénkben például önműködő ajtók és padlófűtés is van. Valamint biztos, hogy más osztagoknak is megvan a maguk változtatásuk az épületben. Csodálkozásom tovább fokozódik mikor a férfi, valami kártyás beléptetőrendszert használ. Az ajtó lassan kinyílt, engedve számomra, hogy megláthassam a mögötte lévő folyosót.
- Köszönöm.
Mondtam halkan az udvarias előreengedésre, majd beléptem. Itt-ott volt pár köpenyes emberke és elég soknak nem épp emberhez hasonló kinézete volt. Tényleg idejárnak a legcsodább bogarak egész Seireteiből. Vajon direkt kísérleteztek magukon, vagy esetleg így jöttek a világra? Biztos valami nagyon fura dolgok voltak mielőtt meghaltak... vagy a szüleiket szalajtották génlaborból vagy esetleg Csernobilból. Hát az biztos, hogy több szemmel és kézzel könnyebb dolgozni, de nagyobb társaságban, biztos, hogy nem érzik ennyire jól magukat. De végül is az a fő, hogy élvezd a munkádat nem? Ők bizonyára meg is teszik azt. Mialatt elbambulok a férfi máris lépésekkel előttem jár. A franc essen belé, hogy ekkora lábai vannak, miért nem tudott kisebbre nőni. Kis bemelegítő kocogás után utol is érem, majd mellette sétálgatva igyekszem minden fura manusra rámosolyogni.... igaz, hogy egyesekre nagyon nehéz... mert ijesztőek ><. Kissé közelebb lépek a férfihez, miközben egy maszkos férfi valami izével a kezében halad el mellettünk. Biztos nem örülne senki, ha elgáncsolnám és az az izé a padlón végezné. Még a végén meggyűjteném a baját Verának és Kotomi-sannak. Biztos nem örülnének a plusz munkának énmiattam.
- Mikor vagyunk már ott?
Igyekeztem, most már nem ránézni senkire, hisz akkor csak még inkább megijednék. Miért van az, hogy a fura figurák mind idejönnek és mind pont most. Igyekszem eleganciát vinni a járásomba, hogy tudják, hogy nemessel van dolguk, habár ez elég nehéz úgy ha az embernek... esetemben shinigaminak a torkában dobog a szíve... ><
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kuroi Seiun
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Hozzászólások száma : 45
Tartózkodási hely : 12. osztag, Laboratórium
Registration date : 2009. Aug. 23.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag hadnagya
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/10000  (5000/10000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Szomb. Okt. 09, 2010 3:02 am

Mortal Kombat LIVE! – Szűrik a levet Velem... Surprised


Ami a szabad időt illeti, nem véletlen, hogy nekem abból csak annyi jut, hogy egyek, igyak, fürödjek és néha aludjak. Hiába vagyok itt már jó ideje, még mindig tartottam a feltörő emlékektől és rémálmoktól, ráadásul nem telik el nap így se, hogy ne jutna eszembe az az időszak, amikor még ember voltam. Tudom én, hogy aki itt van, az teljesen új, tiszta lappal indít, de... rendes adag félelem volt bennem. Mihez kezdjek magammal? Senkit sem ismerek itt... elkezdeni meg nem akarom, mert mi van, ha rossz vége lesz? Inkább halkan végigülöm a nőegyletet is, és csak rábólintok a dolgokra- amit a többiek meg nyugtáznak azzal, hogy biztos ki vagyok merülve.
- A kevés szabadidőm lényegében annak köszönhető, hogy nincs kapitányunk már egy ideje. Mondjuk szívesen csinálom én a munkát, mert szeretem is, meg érdekel is. - kortyoltam bele a fekete, cukorban bővelkedő lébe. Kíváncsi lennék, vajon mennyire lenne édes, ha pálmacukor lenne benne...
- A cuki dolgokról nem tudok sokat... de ezt a mikroszkópom számlájára vagyok kénytelen írni. egyébként, ezek a pck néha nem okoznak gondot? - pislogtam rá, majd meggyilkoltam az utolsó korty kávémat is. Nem volt ellenemre a pc, bizonyos szempontból még hasznos is. Csak a tetoválásokat nem szerettem... festéket a bőr alá? Nevetséges... az önmagukat másképp kifejezni képtelenek tetováltatnak magukra mindenféle vacakot, ezzel is növelve a bőrrák kialakulásának kockázatát. Ráadásul, még AIDSet is kaphatnak, ha a tetováló nem steril tűt használ... szerintem az egész nem éri meg, de ha valaki annyira akarja, csinálja. Csak aztán ne hozzám jöjjön panaszkodni, ha valami baja van- ő akarta, megkapta, maradjon hát csittben.
- Nem sok kedvem van már visszamenni, szóval szívesen veled megyek. Legalább megtudom, mi az a medvecurry. - mosolyogtam egyet rá, majd felállva az egyik kukához slattyogtam, és beledobtam a papírpoharat. Igazán nem lenne helyes, ha csak úgy elhajítanám a semmibe... aztán érdeklődve pislogtam rá, hiszen a maga módján egy zseni volt, biztosra vettem, na meg nem is tagadta. Az egyik beszerzett zacskó gyömbéres keksz csomagolását széttéptem, és Maki felé nyújtottam, hátha kér.
- Ami azt illeti, elég rég voltam már Karakurában, és valószínű, hogy eléggé rád leszek szorulva...- vetettem rá egy oldalpillantást, majd kinyújtóztam. Furcsa volt beszélni valakivel, kint lenni a fényben a több órás félhomály után, de csöppet sem volt kellemetlen! Sőt, nagyon is élveztem Maki társaságát, nem is volt kedvem egyhamar elválni tőle, így pont kapóra jött a medvecurry mibenlétének felderítése. Surprised Nyilvánvaló, hogy ha nem gondolom végig magamban gyorsan a dolgokat, akkor nem tudnám, hogy tulajdonképpen ez akár valami randiféleségnek is mondható, bár ezt inkább megtartottam magamnak. Volt már olyan, hogy tévedtem, nem akartam megint erre rájönni, meg elüldözni se akartam őt. Tanácstalanul haraptam be a számat, aztán kezemet a zanpakutuomra téve kérdeztem meg, hogy most induljunk-e, vagy várjunk még vele. Szívem szerint hamar oda akartam érni, mert így több esélyem van rá, hogy valami érdekeset találjak ott, maiért később legyen kedvem visszamenni. Mondjuk egy csinos kis kísérleti alanyt, vagy egy eddig ismeretlen erő lenyomatát. Persze erről mélyen hallgattam, mert a végén még munkamániásnak leszek elkönyvelve... amúgy meg minek tagadjam? Sosem voltam társasági lény, kétleném, hogy ezután azzá válnék. Egyedül a 6. osztag volt kapitányát ismertem, Hitoshit, aki a barátságnál valamivel többet akart tőlem... de ez a probléma is megoldódott, én pedig megnyugodva folytathattam tovább mindennapi életemet, önbizalmam szörnye pedig jóllakottan terpeszkedett tovább a helyén.
- Nem is tudom, mikor volt rajtam utoljára póttest... Nagyon szörnyű?- kérdeztem halkan, miközben a fehér ruhát húzkodtam magamon. Lila szemeimmel csodálkozva néztem körül- nem mintha olyan ismeretlen lennének számomra a bennünket körülvevő gigantikus épületek, egyszerűen csak régen éreztem már azt, hogy egy poros és kipufogógáztól büdös városban vagyok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 28
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
25250/30000  (25250/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Szomb. Okt. 09, 2010 11:36 am

|Lélekszilánk project|

Nem, nem, nem, az elviselhetetlen lenne, rettenet! Én, én, én, én Kaiszexuális vagyok, gyerekem van és egy fantasztikus vőlegényem meg minden! Surprised Jó, az esküvővel még továbbra sem haladtunk, s különben sem egyszerű egy szabad hétvégét összehozni két igencsak elfoglalt kapitány számára pláne úgy, hogy közben Miyokoval is foglalkozni kell. Igaz, Kai már kikönyörögte a legénybúcsút. Na jó, kijelentette, hogy lesz és kész, s miután meggyőzött arról, hogy nem lesznek különböző cicis nénik közt valami sztriptíz bár közepén, és hát, ha Kai meggyőző akar lenni, akkor az általában sikerül neki, és elég látványosan képes nyomatékosítani, hogy neki csak én kellek, nem pedig az olcsó parfümtől bűzölgő utcalányok. Bár Kai pont az a típus, aki egy legénybúcsún ki nem hagyná a nőzést. T.T Amikor éppen szakítva voltunk, akkor sem fogta vissza magát. Persze, mindannyiszor odáig tereltük a témát, hogy felejtsük el, ne is foglalkozzunk azzal az elvesztegetett két hónappal, de akkor is elviselhetetlen maga a gondolat is, hogy a volt nője és pár tucat másik arctalan és névtelen cafka hozzáért a tökéletes testéhez, mikor a lelkét sem tisztelik. S most… most kis híján én is a kukába hajítottam azt a fene nagy tiszteletet, és én még azt hittem, hogy jobb vagyok a többinél.
- Szerencsére igencsak gyenge, amikor a testem veszi igénybe… Az én erőmmel és képességeimmel jelentős kárt okozhatna Seireiteinek és legfőképpen a családomnak. Még akkor is, ha tulajdonképpen nem tartozom a legerősebb kapitányok közé… – jelenik meg lelki szemeim előtt a tébolytól táncoló, vihongó, visítozó shinigami tömeg, kik magukból kikelve pusztítanak. Örökké hálás leszek zanpakutomnak, amiért hűségesen szolgálja a shinigamik útját. Persze, a nálam erősebbek biztosan meg tudnák állítani az elszabadult tébolyt, de a károkozás így is elkerülhetetlen lenne. Nem beszélve saját végzetemről is, hiszen ez egyben kivégzési parancsom is jelentené.
- Ha valamit tett vagy mondott, ami bántó lehet, akkor saj-sajnálom. – burkolózok bele az idegen illatot árasztó, fehér köpenybe. Kai ruháinak illatához nem mérhető, az ismerős, biztonságot adó, barátságos…
- Csak… felejtsük el. Néha hülyeségeket hordok össze. Nem akarok róla beszélni. – adom ki az „utasításokat”, ugyanis valahogy marhára nincs semmi hangulatom ahhoz, hogy megint végighallgassam valakitől, hogy rossz helyen keresem a megoldást. Tudom én magamtól is, de cseppet sem egyszerű kilábalni egy ilyen betegségből. Különösen, ha a helyzetem ilyen reményvesztettnek is tűnik.
Az üvegcsét s a hozzá tartozó instrukciókat elraktározom, hiszen valóban hasznos lehet, bár lehet, Kainál lesz a legjobb helye, hiszen ő az, aki a leginkább fel tud készülni egy ilyen helyzetben. Szerencsére elég ritkán fordul elő, csak amikor úgy dönt, egy kis kémkedést végez, de azért elég kellemetlen, hogy nem tehetek ellene semmit.
Eddig is furának tartottam a 12. osztagot, de a szerkentyűjük még az eddigieknél is túltesz. Ha szabadalmaztatnák végre, akkor nem kellett volna annyit nyígnom Kainak, hogy a földet söpröm a haorimmal, csak mert nem képesek gondolni a mélynövésű kapitányokra. T.T Legközelebb biztosan be kell támadnom Hanae taichout, hiszen vele a magasságunk, a súlyunk, de még a lábméretünk is egyforma! Surprised Jó, a súlyunkat illetően nem vagyok biztos benne, inkább csak elképzelhető, meg amióta a baleset során kicsit nagyobb kebelmérettel rendelkezem az eredetinél, lehet, szereztem is néhány plusz kilót. Úristen, mi van, ha az egyik szerkentyű felfedi Masamune-san előtt, hogy a melleim nem igaziak? o.O Az lenne a teljes megszégyenülés… T.T Az áruló shinigamin és Kai-on kívül senki sem tud róla, és ez addig jó, amíg így is marad. >.< Bár a taichou is mintha tett volna megjegyzést rájuk… T.T Nem tehetek róla, jó? Az áruló behalluzva varázsolt és így maradtak. >.>
- Majd ne lepődjön meg, ha az osztagának képviselői négylevelű lóherék tömkelegével jelennek meg. El kellett intéznem, hogy ne zavarjanak, s tettem arról, hogy elfoglalják magukat. Pár óra múlva teljesen rendbe jönnek és nem is sejtik majd, valójában miért tették azt, amit. Nem szeretek visszaélni az erőmmel, de jelen esetben ezt láttam a legcélszerűbb megoldásnak. Mondja azt, hogy a lóherék valami vegyianyagba kellenek, bármit elhisznek majd. – simítom meg zanpakutóm markolatát egyértelműen jelezve, hogy értem el náluk ezt az állapotot. Nem hinném, hogy ennyi információ elég lenne bárkinek ahhoz, hogy túl sokat tudjon Kagamiról. Akik szemtanúként szerepeltek kardom minden erejének bemutatásakor, azok… vagy nem élnek, de többnyire egy sötét sarokban vegetálnak szerencsétlen, tehetetlen roncsként. Valljuk be, az utóbbi rosszabb a halálnál.
- Öhm… Elfordulna? Kérem… – feszengek még egy sort, mikor megkapom végre a ruháim, s egyből elhatározom, hogy ha lehet, megteszek érte bármit, hogy szabadalmaztassák ezt a masinát. Otthonra se lenne rossz, nem lenne többet gondunk a mosásra és Miyokonak is mindig lenne szép, új ruhája! Surprised
Bízva abban, hogy Masamune-san nem tartozik az otromba perverzek közé, akik vicsorogva legeltetnék szemeiket Kai szerint tökéletes testemen, és ha ő ezt mondja, akkor biztos igaza van, s természetesen a szülés sem hagyott rajtam semmilyen nyomot, hiszen én szexi RPG god vagyok! *>*
- Hát akkor… Az elvárásaimat tudja, és ha bármi fejlemény adódik, azonnal értesítsen. Eras veszélyes, s nem hatja meg se a fizikai, se a lelki zsarolás. Ne menjen túl közel a tűzhöz, mert még a végén megégeti magát. Vigyázzon magára. Hiszen aki Erassal játszik, az egyben az életét teszi kockára. Pokollepke útján bármikor elérhet, a jelentéseket személyesen szeretném átvenni. A viszont látásra és… vigyázzon magára. – búcsúzok a tiszttől, s a formális meghajlás után shunpoval máris a kijárat felé veszem az utam. Továbbra is él bennem a gyanú, hogy koránt sem ez az első alkalom, amikor kifelé távoztam innen. Déja vu érzésem mégis csak nevetséges képzelgésnek hat, mikor végre ismét visszatérhettem otthonomba, hogy belopakodhassak azon férfi ágyába, akit örökké szeretni fogok.

//Köszi a játékot! >.


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Vas. Okt. 10, 2010 4:07 am

| Barátkozás Projekt|
| A világ legjobb helye|

Rosa chan a világ leggyerekesebb lénye eddig akivel összehozott az szerencse. Idegen helyen izgatott és türelmetlen, amúgy meg mint valami kismadár, vagy ugrál vagy csicsereg. Persze ez azért erősen túlzó, talán még a hidegebb megmozdulásaira sem tudnék más szavakat használni. Jó neki, hogy ezek szerint ezt megengedheti magának. Mikor belépett szinte láttam ahogy a kis szemecskék mindenen meg megakadnak. Az apró lábacskák szinte totyognak Very Happy, minden idegen minden új számára.
- Hehe... nemsokára ott vagyunk. Előbb az öltöző részlegen kell átmenni, tudod egy kicsit sem véletlen, hogy mi köpenyben lófrálunk, ez nem dísznek van ^^, szóval ha tényleg szeretnél bejönni ezt az előírást neked is be kell tartanod ám :/, Odabenn vannak veszélyes dolgok. - Hát nem tudom, lehet, hogy ez egy kicsit idegen lesz tőle, de első a biztonság. Hiszen bár többszörösen minden túl van tervezve odabenn de akkor is, bármi történhet, nem venném a lelkemre ha pont vele történne valami megbocsáthatatlan dolog. Lassacskán fehér szekrények elé érünk, rajtuk különböző nevek.
- Na hát elvileg itt már a szekrények vannak ott van egykét öltöző, természetesen nem koedukált, és ott pedig a felszerelés raktára, most a földszinten vagyunk, de megyünk még lefelé Razz. Arra szeretnélek megkérni, hogy odabenn majd ne maradj le, nem csak azért mert úgy lemaradsz a jó részekről hanem azért, is mert gyakorlatilag ez egy labirintus. Összesen három szint van lefelé Smile. Nem szeretném, ha letévednél Rosa chan ^^.- Mondom és egy névtelen szekrényből megpróbálok előhalászni egy a lány méretének megfelelő darabot. A védőszemüveget gyorsan megtalálom. Nem is nézve ki a polcok közül nyújtom a lánynak.
- Nem dioptriás... ^^ Uv és fényszűrős Razz. - Nyújtom mindjárt neki és végre megtalálom amit keresek. Hát nem sokan vannak Pöttöm Pannák itt. Bár, Akashun nem tudom minek minősül,...agresszív kismalacnak legfőképp. Előhúztam hát egy kisebb méretű fehér kis köpenyt. Vállánál kisimítva szemmértékre hozzánéztem a lányhoz és nagyokat hümmögtem.
- Hát...- fejvakarás ^^" - Egy kicsit azért hosszú lesz, de ennék kisebbet, csak akkor gyártunk le, ha van rá rendelés :3- Mondom a lánynak. Amennyiben fel is húzza, a mellzsebén megjelenik egy fekete írás, mintha éppen akkor hímezték volna bele. " Kamioka Rosa Látogató". A méret Xs-es, vállra valószínűleg jó is a lánynak, de a sípcsontja fele alá le fog lógni, standard szabvány szerint viszont elég ha épp, hogy letakarja a térdet. Na hát ez nem is baj, elvégre nem divatbemutatóra megyünk. Kényelmesnek kényelmes, úgyhogy baj nem nagyon lehet vele.
- Na, jöhet a nézelődés ? Először elnézünk az analitikai részleg felé, aztán körbenézhetsz az infósoknál Razz, aztán megnézünk a kutató osztályt ahol én is dolgozom Smile... és ha van kedved akkor bepillantunk az erőműhöz Very Happy... mert, hogy az is itt van ám ^^- Mesélem a kis immár fehérbe öltözött tündérkének, és én már tovább indulok egy ajtó felé, ahonnan már a liftek következnek, amik levisznek egy egy részleg felé. Az ajtón túl, már halk pittyegés, klaviatúra pötyögés, üveg csörgés, halk duruzsolás szűrődik be. A fém rámpára kilépve három méterrel alattunk végig lehet látni a hatalmas területen felülről. Egy egy lépcső vezet lefelé, de a rámpán végig körbe lehet menni a magasban. Bárki és bármi megfigyelhető idefentről. A teret a középen elhelyezkedő külön üvegfallal védett központi szerver irányító terme uralta, s körülötte a laborok mintegy fajta koncentrikus elrendezésben körül ölelték, s ugyanígy üveg falakkal voltak elválasztva egymástól. Most viszonylag kevesen voltak benn, elvégre ebéd szünet van. Az irányító teremben persze most is ment a nyüzsi, hadeseten ment a társalgás, mint egy bankházban, nagyjából úgy kiabáltak át a tudósok egymásnak. Persze ez csak az arckifejezésükön volt látható hiszen az üveg leszigetelte a hangjukat. a többi labor helyégben őgyelgő, mikroszkóp vagy épp műszerek előtt mászkáló egyének tökéletesen úgy viselkedtek mintha ott sem lennénk.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Rosa
5. Osztag
5. Osztag
avatar

Female
Virgo Rooster
Hozzászólások száma : 219
Age : 24
Tartózkodási hely : Az 5. osztag, vagy a Kamioka birtok környékén
Registration date : 2010. Mar. 19.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy // A Kamioka-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16400/30000  (16400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Vas. Okt. 10, 2010 7:52 am

|Barátkozás Projekt|
|...itt...|


Követve a férfit először az öltöző részlegben álltunk meg. Ez leginkább egy suli öltözőjéhez hasonlított. Ugyan olyan szekrények mindenhol, megkülönböztetni csak a rajtuk lévő kis névtáblákkal lehet.
-Köszönöm...
Mondom, miután a férfi a kezembe nyom egy köpenyt és egy védőszemüveget. A köpeny őszintén szólva kicsit nagy volt az én magasságomhoz. Miért dolgoznak itt magas emberek? Inkább használnának kisszéket ahhoz, hogy elérjenek valamit, mintsem hogy hülye löttyökkel megnövesztik a magasságukat. Én különben sem vagyok alacsony, hanem mindenki más magas. >< Úgyhogy ez az ők hibájuk és nem az enyém. Miközben a Raiden magyaráz én csak bólogatok.
~ Te is arra gondolsz amire én gondolok?
Teszem fel, magamban a kérdést Hotarunak, miközben a védőszemüveget forgatom és vizsgálgatom.
~ Ebben ugyan jóformán semmit sem fogunk látni és míg a szemüveged fenn van ezt nem lehet feltenni.
Kapom meg azt a választ amit már amúgy is tudtam, csak jó volt mindezt tőle is hallani.
~Akkor ezt megbeszéltük.
Akasztottam a nyakamba a szemüveget, majd a figyelmemet az a meglepő kis dolog vonta magára, hogy a nevem és itt létem oka kiíródott a köpenyre. Tiszta jó az ilyen cucc, szabadalmaztatni kéne az emberek világában és akkor kevesebb fát vágnának ki *>*. Majd elküldöm Raident, hogy csinálja meg és akkor megkapja a bevétel 10%-át.
~ Az én nevemet is kiírja, ha én irányítom a testedet?
Hallatszott másik személyiségem érdeklődő és izgatott hangja. Szó mi szó engem is érdekelt, hogy vajon kiírja-e az ő nevét.
~ Próbáljuk ki.
Adtam be a derekam, majd újra fogságba kerített az az érzés, mintha a testem lassan lebénulna. Jelezve, hogy Hotaru átvette a testem felett az irányítást íriszeim vörös színűre változtak és a ruhán a korábbi felirat letörlődött, majd egy új került a helyére. "Hotaru Látogató". Még tiszta szerencse, hogy nem azt írta ki, hogy illetéktelen behatoló, mert szó mi szó az elég érdekes eset lett volna. Biztos, hogy az összes tudós rám támadott volna és kísérletezni akart volna rajtam. T_T Sosem élném túl akkor a mai napot és ha mégis akkor évekig tartó idegroncsoldást kapnék és esetleg depressziót és paranoiát is. Még mielőtt tovább gondolhattam volna eme szőő~rnyű dolgokat a testem mozgásba lendült és a férfit követte egy liftbe. Mialatt Raiden a lift irányításával foglalkozott, vagyis megnyomott egy gombot ezzel hátat fordítva nekünk, addig Hotaru nekidőlt a lift falának, egyik lábamat felhúzva annak a talpát a lift falának támasztotta, majd a kezeimet összefonta a mellkasom előtt. Azután a vöröslő íriszeket a férfire emelte.
-Üdv.
Az egyszerű köszönés után egy nevetés tőrt elő a mellkasomból. Elképesztő, hogy mikre képes Hotaru *>*. Sok mindent tudnék tőle tanulni, igazán taníthatna néhányszor. Sokkal nőiesebben viselkedik mint én, pedig igazán harcmániás és sokszor rossz is. Mégis nagyszerű. Olyan hihetetlen...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Vas. Okt. 10, 2010 8:47 am

|Lélekszilánk projekt|

A gép nemsokára le is gyártja a tökéletesre méretezett ruhát és összehajtogatva kivasalva ki is adja azt egy tálcán. Én csöndesen nyújtom felé. Addig hallgattam amit a kapitány mondott. Nekem csak egy két dolog jutott eszembe ez most. Örültem hogy most egy ideig megszabadulhatok a kapitány feszélyező közelségétől. Nem mintha nem lenne vonzó személyiség, de most valahogy megrökönyödtem ebbe a dologban. Most csinálnom kell ezzel valamit. Addig pedig nem szabad feladni míg nem találok rá megfelelő megoldást. Mindig van megfelelő megoldást. Egyszerűen érzem hogy van, kész kell lennie, olyan nincs hogy nem találom meg!
- Ez a lenyomat akkor se lenne sokkal veszélyesebb, ha erősebb lenne szerintem, itt az információban és a cselekvés képességében van a veszély.- Mondom és meglepődve tapasztalom hogy Vera sama elnézést kér Eras miatt, egy pillanatra megint elönt a keserű fekete epe a dühvel együtt.
- Nem, nem semmi probléma, tudom hogy nem ön mondta, és azt is, hogy ilyen szinten semmi közük egymáshoz, ezért igazán nem hibás, ne hagyja hogy az ő bűneit rákenje az ön lelkiismeretére.- Itt mond csődöt a logika és győz az érzelem. Mert látom, hogy a kapitány hiába tudja, ezek nem az ő gondolatai és tettei, még is hibáztatja magát. Szörnyű lehet. Még jó, hogy a családja mellette áll Smile. Biztosan sokat segít ebben. Elképzelem ahogy majd holnap a kislányával játszik, vagy mondjuk este mesét olvas neki, és már is kissé kevésbé vagyok frusztrált, és kevésbé vagyok dühös a sorsra amiért ilyesmit megvalósított. A felejtésre csak bólintok és nemsokkal később azért felkapom a fejem Very Happy
- Szóval négylevelű lóherék Smile hmm Very Happy, jók lesznek a génlaborba Razz- Mondom szórakozottan miközben megigazítom a szemüvegem egy kisebb mozdulattal ekkor a gép könnyeden pityeg hogy jelezze ténylegesen befejezte a műveltet. Kérésére azonnal lefordulok és így háttal válaszolok még neki utoljára.
- Köztünk marad, erre a szavamat adom! Smile... Inkább ön vigyázzon, nekem nem sok veszteni valóm van, ezért nem is gondolkoztam sokat, önért viszont kár lenne Smile, gyűlölöm ha igaz emberek kerülnek bajba oktalanul. - mondom csak s sóhajtok egyet.
- Viszlát, majd értesítem a fejleménykéről. - Bólintok és nézem ahogy csöndesen távozik akár egy igazi shiobi, az ő lépte nem hallatszik a poros puha köveken. Rám pedig vár egy hosszú éjszaka. Pff. Egész este izomfájdító munka vár rám. Hat flakonnyi felerőtlenítő és tisztítószer el fog fogyni míg rendbe rakok mindent, aztán köthetem újra az elektromos rendszert >.<... Az a mázli, hogy a második szinten vagyunk és esélyem sem volt tönkre vágni a szervert, mert amúgy akkor tutira keresztre feszítenek. Úgy hajnali három óra felé már nagyjából kész vagyok. Lerogyva a székre, lógó kézzel kinyújtott lábbal tespedek és a félálomból zombi tekintetű kutatóink csoszogását hallom. Mindegyik kezében egy egy kis zöld folt. Egy négylevelű lóhere. Ez innentől kezdve a szerencse napja Very Happy Razz. Most már minden rendben, a szerencse velem van >.<

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Kedd Okt. 12, 2010 1:08 am

| Barátkozás Projekt|
| Hotaru|

Lábam már elcsendítette az első visszhangot a labor légterében, a fém rámpán mindenki járása könnyen halható, mert rácsos szerkezetéből adódóan elég jól vezeti a rezgéseket. Igen ám, de a légkör már nem ugyanaz. Aki belépett a liftbe velem, nem ugyanaz, mint aki ki. A különbség megdöbbentő, legalább is számomra. Meredt szemekkel pislogtam a mellzseb varrásán megjelenő kis írásra: "Hotaru Látogató". Rosa-chan valahogy eltűnt a közelből és helyébe egy másik személyiség költözött. A köpeny nem téved, a viselőjének önmeghatározásából írja ki a nevet. Meg kellett kapaszkodnom a rámpa korlátján, mert nem nagyon akarta felfogni az én racionális észrázásom, ezt a szembetűnő változást. Éreztem, ahogy a vérnyomásom kezd szépen lassan felmenni, ami nem is csoda. Suwun kapitánnyal való ominózus találkozásom után én már inkább nem is merek semmit mondani. A helyzet megdöbbentően hasonló, csupán annyi a különbség, hogy a lélekenergiában egy pillanatnyi kis rezdülés sem éreztem. A porcelán arcról most egészen éteri, rubin fény csillant meg a vibráló fakó neonfényben. Az egész olyan valószerűtlen, akár egy rossz álom, mikor azt hiszem felébredek és minden jól kezdődik, kiderül, hogy még mindig alszom és képtelen vagyok felébredni. Újabb pislogás sorozatot ereszek meg mikor az új idegen, Rosa hangán hozzám szól.
"-Üdv- " Csak így egyszerűen, halálos angolos nyugalomban. Kezei összefonva, lába a falnak vetve. Mindez elárulja számomra, ő, akivel most beszélek mindenben különbözik Rosától. Fölényes valószínűleg, magabiztos, és távolságtartó. A keze elárulja, hogy nem becsüli sokra az érzéseket. Fel is nevetett , nekem meg felszaladt a szemöldököm és csak hápogni tudtam. Bizonyára roppant jól szórakozhat azon, hogy rám hozta a frászt. Most nem bukhatok le, főleg nem előtte, a taicho kinyír >.<. Miért folyton én fogom ki az őrülteket ??? Pszichológusnak kellet volna mennem, nem fizikusnak. >.>
- Sze...Szervusz, öhm...- Pánikszerű gondolat kapkodásba kezdtem, na most mit kezdjek ezzel a helyzettel? Persze az agyamon átrohant az a lehetőség, hogy Hotaru pont olyan mint az a bizonyos förtelmes nőszemély aki arra sem méltó, hogy megnevezzem. De az túl sok véletlen, túl sok kérdőjellel jár, tehát itt valahol máshol lesz elásva az a bizonyos kutya.
- Nem tudtam, izé...- Habogtam tovább, s küszködve próbáltam kilábalni ebből a lehetetlen helyzetből, és próbáltam nem arra gondolni, hogy a nemsokkal ezelőtti horrorisztikus látogatás ismétlődik meg kicsit más forgatókönyvvel. Fejvakarás, jó most ha azt mondom, hogy őrült akkor azon, lehet megsértődik -.-". Jaj de kínos. Ilyenekre miért nem térnek ki az illemtankönyvek ? Na jó embereljük meg magunkat, a szentélben vagyok, még is csak méltón kéne viselkednem hozzá. Erőt veszek magamon, ellököm magma a korláttól, megigazítom a szemüvegem, és lassan kifújom a levegőt, hogy valamelyest megnyugodjak. Arra gondolok, hogy a második szinten még csak reggel száradt meg a festék.
- Nagyon örvendek Hotaru, bár nem vagyok benne biztos, hogy téged is ugyanannyira fog szórakoztatni az én kis előadásom, de ha már itt vagy, akkor folytassuk jó ?- Nézek rá egy amolyan költői jellegű kérdéssel. S tovább is lépek nem sokára.
- Most vagyunk a föld alatti első szinten, itt végzik az ellenőrzéseket, a befutó vizsgálatokat, és ott középen az üvegfalon belül, minden elektronikai rendszer szíve, a központi szerver.- Mondom egészen könnyed hivatalos hangot felvéve, pontosan úgy, ahogy életemben a katedra előtt magyaráztam valaha.
- És amott, egy infós, könnyen felismerhető. A fején, vagy épp a kezében lévő hálózatra kapcsolt kommunikációs eszközökről. Mindegyiknek ilyen szép bájtos mosollyal rendelkezik és gyorsabban gépelnek mint az összes létező kapitányi titkár együttvéve. - Vigyorogtam és intettem az épp felém néző kollegánakNem áltattam magam abba a naiv illúziókba, hogy az efféle humor átmegy majd hotarunak, de nem érdekel, szerintem akkor is jó, Tartja a közmondás, ha Rómába mész, viselkedj úgy, mint a rómaiak.
- Mint észreveheted, a vegyész, egészen különleges létforma, megmagyarázhatatlan vonzódást érez mindenféle üveg eszközök tapizására, állandóan főtőr, és utálja a papírt, mert az adminisztrációval mindig le vannak maradva. Szeretnél valamit kipróbálni ?- Kérdezem ahogy Hotarura nézek, figyeltem hátha valamin megakad a szeme, bár az igazán izgalmas dolgok egy szinttel lejjebb vannak. Lassan ezért kezdtem oldódni, még is csak itthon vagyok, de azért valahogy letört a lelkesedésem és a jókedvem. Sokkal viccesebb lett volna Rosa-channal végig mászkálni. Hotaru savanyúnak, vagy inkább keserűnek látszik, hát vele nem lesz olyan mókás. Ezt dobta a gép, sejthettem volna hogy Rosa-chna túl tökéletes, hogy igaz legyen, és ezért kellet bele Hotaru is, nehogy véletlenül legyen egy felhőtlen napom. Most már abban sem vagyok biztos jó ötlet e lehozni őt, elvégre Hotarut egyáltalán nem ismerem, és ez katasztrofális lehet >.<... és ha az lesz, nekem annyi! De az is bejátszhat hogy Suwun kapitány küldte rám kémkedni, valóban elboldogulok e a titoktartással. Nem tudom >.<, tényleg nem, de csináljunk úgy mintha semmit sem sejtenénk és akkor minden okés lesz.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maki Kenta
4. Osztag
4. Osztag
avatar

Male
Capricorn Horse
Hozzászólások száma : 71
Age : 26
Tartózkodási hely : Jaa~h...
Registration date : 2009. May. 22.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: 4. osztag 4. tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
10500/15000  (10500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Csüt. Dec. 09, 2010 12:39 am

Mortal Kombat LIVE! – Maki-chan „levet szűr” Seiun-fukoutaichou-val

- Nem veszítettél vele sokat!-
Kavargattam poharam alján lévő maradékot. Bármennyire is hajtogatják, hogy koffein túladagolásban is megállhat az ember szíve, rám annyi hatást sem gyakorolt, hogy eggyel többször pislogjak bizonyos időintervallumban.
- Azok a tipikus nők rettentő visszataszítóak. Vagyis a számomra. Persze akadnak köztük csinosak, de a rengetek vakolattal a fejükön rémisztőbbek, mint azok a bohócok, akik a fesztiválokon szoktak felvonulni az utcán. Aztán majd sír a szájuk, ha darabokban marad a kezükben a saját arcbőrük…-
Hörpintettem ki az utolsó kortyot is, melyre szükségesnek véltem egy halk torokköszörülés megkísérlését. A zacc a kávéadagom alján rendesen leülepedett a sok beszéd közepette. Sok elgondolkozom azonban azon, minek is várom el, hogy munkám közben fogyaszthassak egy-egy csésze kávét. Nem mintha túl sok hasznát is venném, megeshet, hogy ez már csak ilyen tudatalatti berögződés. A fene sem tudja, hiába keresnék rá válaszokat.
- Ó, hát igazándiból nem jár túl sok macerával.-
Folytattam a kérdésére választ adni.
- Csak akkor gyűlik meg a bajom velük, ha kötött holmikkal próbálkozom. A télen is nem elégszer halásztam ki a szálak közül a „horgomat”. Akkor kicsit idegesítő volt a tudata, hogy itt van az ajkamban, és nem tudok rendesen mozgolódni tőle. A szemöldökömnél lévővel még sosem volt gondom. Bár, ami késik, nem múlik…-
Vigyorodtam el egy percre, majd Seiun példáját követvén, én is a legközelebbi szemeteshez lépdeltem, s egy laza mozdulattal, az összehajtogatott papírpoharat belehajítottam.
A medvecurry mi léte még most is izgatta fantáziámat. Leginkább arra tudtam gondolni, biztosan olyasmi lehet, mint az eredeti curry curry, esetleg ez egy alfaja lehet. Talán egy édes változata? Fogalmam sem volt, de biztosan jó móka lesz teljesen tudatlanul tökörészni az üzletekben. Lehetséges legelőször a piacon kéne körbenézni. Nagyon remélem, még nyitva fogjuk találni.
- Mivel gőzöm sincs, hol lenne a legpraktikusabb a keresése, ezért nem ártana, ha mostanában indulnánk el. Első körben egy piacot kéne átkutatnunk…-
Nos igen, a póttest. Nem is emlékszem nekem milyen élményeim fűződnek az első magamra öltésekor. Túl sokszor alkalmazom, hogy ilyen apróságokra vissza tudjak emlékezni. De lefogadom, nem lehetett túl kellemetlen, ha havonta többször és egyre többször igénybe vettem.
- Cseppet se aggódj. Talán egy kicsit lesz furcsa érzés, de nem származik belőle bajod.-
Az apró egyeztetések után visszaslattyogtam gyors tempóban osztagomba, hogy összekészüljek a kiruccanásra. Voltaképp nem tudtam, mit kéne magammal vinnem, csak a pénz és a póttest felvételének fontossága égette bele magát memóriámba. Viszont erősen gondolkodtam, vajon szükségem lesz-e zanpakutoum-ra, de bíztam abban, senki nem vesz rólunk tudomást az Emberek Világában. Meg különben is; hogy néznék ki karddal az oldalamon? Még a végén azt feltételeznék rólam, hogy yakuza vagyok, aki civil viselettel álcázta magát, így beleolvadva a gyanútlan embertömeg közé. Ez pedig nem lenne túl jó dolog.
Visszatérésem után átjárót nyitottunk Karakura felé. Miután mind a ketten egyben átértünk, egy sikátorban találtuk magunkat. Nem pont a leginkább bizalomgerjesztő helyen lyukadtunk ki, de ennek előnyét élvezve, legalább nem bámult felénk megannyi furcsa, idegenkedő szempár, miféle varázslattal tűntünk elő. Egy pont felé mutogatva hamarosan kiértünk a nyílt utcára, ahol már sokkal kellemesebb légtér vett köreibe.
- Nos, milyen érzés a póttest? Ha rendben van minden, akkor mutatom, merre van a város központi piaca. Ha a pletyka igaz, ott az ember mindent megtalál, amire szüksége csak lehet.-


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Kedd Jan. 11, 2011 5:17 am

Találkozás a 12. osztag "fejével" *-*

Nos, ez lenne az, a naaagy és félelmetes 12. osztag kutatói részlege vagy mije. Állok a laboratóriumnak nevezett építmény előtt. Pont olyan, ahogy leírták a többiek. Csak tudnám, hogy miért is nekem kell idehozni ezeket a bizonyos papírokat?

...Kora reggel volt legalábbis számomra, ha tíz óra magassága nevezhető koránnak. Épp átvágni készültem az osztag udvarán mikor pár osztagbeli épp a küldetéseket osztották meg egymás között. Nem figyeltem a szövegelésükre, hisz nem hozzám beszéltek bár szokásom „véletlenül” hallani egyes dolgokat. De, most valamiért nem érdekelt a dolog, amely ebben az esetben nagy hibának bizonyult.
- Hé, Te! – mutatott felém az egyik, nemes egyszerűséggel leszólítva. Megtorpanva emelem rá fáradt tekintetem, majd körülnézek, hogy nincs-e körülöttem másik személy, akinek szólhatott volna. De sajnos az árnyékomon kívül nem volt más jelen. Értetlenül mutatok magamra az "Én? " kérdést egyszerűbben kifejezve.
- Igen Te! Ki más? Figyelj, ezt az adag papírt el kellene vinni a 12. osztag laboratóriumába! – hadarja el, amiből annyit tudok levenni, hogy: „papír, vinni, laboratórium”. Közben a kezembe nyomta a papírokat mielőtt ellenkezhetnék. Nagy értetlen fejjel meredek csak rá, hogy mit akar ez tőlem reggeli előtt.
- Heh? Mi van? - pillogok bambán hol a papírokra, hol az előttem állóra. - Miért nem csinálod meg ezt te... Nem nagydolog nem? – erre valami rém sztoris blablával húzta ki magát a feladat alól. Bár a felét nem értettem, emellett a többiek is rákontráztak pár ijesztő mesével a labort illetően.
- De megcsinálod ugye? Te képes vagy rá! – néztek rám nagy reménykedve, nagyon le akarták passzolni ezt a dolgot. De az ego növelős szöveg hallatán nem tudtam annyiban hagyni a dolgot.
- Ne aggódjatok! Én a rettenthetetlen Anao megoldom, ezt az ügyet! xD – mondom hatalmas vigyorral az arcomon közben szabad kezemmel egy „peace” jelet mutatva, de addigra a többieknek se hírűk se hamvuk nem volt…

Merengek vissza, "hogy is volt ez" alapon. Szóval… csakis magamnak köszönhetem a dolgot. o__o’ De, ha tényleg ilyen veszélyes ez a hely, ahogy egyesek beszélik, akkor lehet, hogy nem jövök ki élve? Kezdek pánikolni a feladat miatt, amit oly’ merészen elvállaltam…
~ Ugyan az nem lehet! Csak ostoba pletykák! ~ fejrázás kíséretében próbálom elkergetni ezeket a vészjósló gondolatokat. Majd kisebb habozással, erőt véve magamon nyitok be a labor ajtaján.
- Elnézést... - mondom először bekukucskálva a résnyire nyitott ajtón, de amiért nem láttam senkit így beljebb merészkedem, hátha van itt valaki, akinek gyorsan a kezébe nyomhatom a papírokat és távozhatok. - Van itt valaki? - nézek körül, mire isten tudja kicsoda elkapott "Ez így veszélyes" szöveggel és már köpenyben, védőszemüveggel és kesztyűvel álltam az eddigi helyemen. Hatalmas idegességjelekkel hadarom el a fickónak bánatomat, hogy ez egy hatalmas félreértés, én nem kutatgatni jöttem csak papírokat hoztam. Nagy magyarázatom közben monológom megerősítéseként meglengettem előtte a papírokat. Mire ő röviden annyit mondott, hogy ha akarom, ha nem, ennek az öltözéknek a viselése itt kötelező, majd valami kutatására hivatkozva lelépett. Lehorgonyozva sóhajtok egyet, majd megindulok utána, de két kanyar után elvesztettem a nyomát. Mikor már a sokadik folyosón lézengtem kezdtem úgy érezni, mintha egy labirintus kellős közepén lennék. Vagy csak a rossz tájékozódó képességem miatt van. o.O” Már épp örömtáncot akartam járni mikor pár igen sietős kutató - legalábbis gondolom, hogy azok voltak a göncükből ítélve - közelített a folyosón velem szembe. Már épp le akartam szólítani őket mikor kis híján átgázoltak rajtam azzal a címszóval, hogy "Útban vagyok" és tovább álltak. Jó sűrű lehet a napirendjük, ha mindenki rohan, ezen a helyen vagy csak azért tűnnek elfoglaltnak, mert én a napjaimat lustálkodással töltöm? Jézus már magamat rágalmazom! Így az elbukott kísérlet után újabb áldozat után keresve megyek tovább, lehajtott fejjel nem figyelve az orrom elé.
- Igazán kitáblázhatnák ezt a helyet, hogy mi - ki merre van és, hogy mi hogyan... - mérgelődőm. Észre se véve azt a sok-sok táblát mely mellett már annyiszor elhaladtam. xD - Istenem küldj valami jelet... Egy öltönyös fehér nyulat... vagy... vagy akármit! - nézek a plafon felé, mint aki fohászkodik a teremtőhöz így nem figyelek a lábam alatt lévő törött felmosó rúdra, amiben megbotlok és leírok, egy mesteri zuhanást minek köszönhetően közelebbről megismerhetem a kicsempézett padlót. Mérgesen ülök fel, hogy számon kérjem a botlásom okozóját a dologról, de mire felfedezhettem volna a tettest, alias törött felmosó rúd, egy hatalmas ütést érzek a fejemen, majd az a valami ami eltalált jókora csattanással esik le mellém a földre.
- Mi a...? - nézek értetlenül a tárgyra, mely fejemen okozott jókora búbot, majd keresni kezdem, hogy mégis honnan jöhetett. Mivel ez, ez egyértelműen hadd üzenet! Nem is kell sokáig keresgélnem. Hamar kiszúrom a nyitott raktárajtót, ahonnan a különböző dolgok potyognak ki a folyosóra. A földön fetrengő holmik közül keresek valami pajzsnak használhatót, választásom pedig egy fémtálcaszerűségre esik. Fejem fölé tartva közelítem meg a szobát és kukucskálok be az ajtón. Első kérdés, ami átfut a fejemen az-az, hogy vajon most renoválnak vagy nagytakarítás van? Kisebb bámészkodás után kiszúrom a személyt is, aki a folyosón haladókat célozgatja, bár gondolom nem szándékosan. Feltéve, ha háttal az ajtónak nem tud tíz pontos telitalálatot nyújtani az erre járók fejére. De, ha nincs ki szóljon rá, majd én megteszem! >.> Legalább meg van, kinek adom oda a papírokat.
- Ööö... - kezdem a nagyszerű mondatomat. xD - Hé, „Te”... - áldom szegény fejemet, hogy az ütés után még eszembe jutott a védelmi eszköz tartása a buksim fölé, mert már pár tárgy csattant is volna rajta. - Mondd, mégis mi a szöszt csinálsz...? - teszem fel a kérdést az ötödik repülő tárgy után, nagy számon kérően, hogy hatását erősítsem, bevágok valami faarcos képet is mellé.

{Remélem nem baj, hogy kicsit megmozgattam a karakteredet. >_<}

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Szer. Jan. 12, 2011 1:25 am

//Legyen végre már rend!!!//

Az osztagon belül nem kis meghökkenés váltott ki a visszaérkezésem a főkapitánytól . Nem is vártam mást, tudtam, belőlem nem nagyon néztek ki valami ilyen lépést. Sőt én lettem volna az utolsó akiről ezt elhiszik. Még én sem fogtam fel teljesen. Eddig is összesúgtak a hátam mögött, eddig is megbámultak, a különbség nem sok. Az eligazításon elmondtam mindent amiről úgy gondoltam, hogy építi majd ügyünket. Első napomon szembesültem azzal mennyire le vagyunk maradva. Mekkora csúszásunk van. Számolgattam kicsit nagyjából egy év mire utolérjük a tervezet, de ha azt is beveszem, hogy aludni is kéne meg egyebek akkor kicsit több. Mennyi baj. Bár már párszor sündörögtem a kapitányi iroda előtt, sőt építettem én is egy kisebb tornyocskát az asztalra még régebben. A gondos tervezői munkával kialakított irat kastély igazán rusztikus hangulatot kölcsönöz az új irodámnak, de attól tartok le kell bontanom. A pókhálós kis ezüstfonalak csak elrejtik a sarkokra ragadt port. A padlóról meg por oroszlánok vinnyogtak rám. Mekkora kosz -.-. Első dolgom volt az íróasztal mögött felállítani egy polcsort, szépen ráfestegettem az ABC-t és berendszereztem a dokumentumokat. Nem volt értelme sürgős, és ráér feliratú polcot kialakítanom, mert mindegyiknek lejárt a határideje. Ebben a káoszban az a csoda, hogy egyáltalán még futnak sikeres projektek. Ebből is látszik, hogy rendezetten mennyivel jobban felhasználhatnánk szellemi erőforrásainkat. Komolyan, én aztán tényleg nem vagyok rendmániás, de ez azért túlzás. Komor szemekkel zártam vissza a még mindig poros, pókhálós helyiséget és elsődleges feladatomnak a helyzetfelmérést tűztem ki. Végig nézegettem az éppen futó kutatásokat, az kutatási részlegek pillanatnyi állapotát. Szörnyen kimerítő nap volt. Mikor én még a szemüvegemet is elhagyom, most egyszerre kell mindenfelé figyelnem. Nem is baj, majd a hadnaggyal meg is beszélem az ellenőri feladatait. Egyáltalán semmit nem tudtam aludni, megpróbáltam, de az új szobámból hiányzott az a belakott könyvhalmaz, amit régi szobámba hosszú évek alatt építgettem. Ezt az egyet kínos rendben találtam. Nagyjából fél óra forgolódás és agyalás után meguntam a lustálkodást. Hatalmas fekete árnyékként követett a teendőim igen nagy halmaza. Most már ez az én felelősségem. Márpedig akkor is gatyába rázom ezt a szórakozott bagázst, ha idegösszeomlást kapok közben >.
- Kuka!- süvített el a vállam fölött. meg sem halottam, hogy egy ártatlant eltalált, csak folytattam. Hosszú vörös hajam össze vissza meredezett, mert éppen paprikás hangulatomban szétfeszítette a töltés.
- Törött, sérült, nem tudom mi ez... - ez a dolog másfelé vette az irányt. Egy jó nagy konténerbe, amire az volt ráírva nagy vörös betűkkel : Derítsétek ki mik ezek! Csöndes morgolódásomból egy éles lányos hang zökkentett ki. A köpenyem fehér kísértetként követte a mozdulatomat, ahogy sarkon fordultam, hogy megnézzem mi történt. Aztán megláttam a kislányt, és rögtön megenyhültem. A munka miatt orrom végére csúszott szemüvegemet egy ujjal visszatoltam a helyére, hogy jobban megnézhessem. Iratok voltak a kezében. NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE. Még többbb? >.<. Pfffff
- Azokat ugye nem nekem hoztad >.<. Mond hogy nem, >.< Kérlek! - nézek rá szinte már kérlelő tekintettel. Teljesen megfeledkeztem az ő számon kérő kérdéséről. Szegény lány egy repedt vizsgálótálcát használt pajzsként. Most, hogy jobban megnézem, őt még nem láttam. Tegnap nem jelent meg az eligazításon. Talán épp az emberi világban volt küldetésen. Hm... akkor azt se tudja, hogy kicsoda vagyok. Én meg mérgemben eltaláltam. Szegény. Na jó ideje, hogy lehiggadjak. Nem olyan elveszett a helyzet mint ahogy én látom, csak kicsit stresszel a bepótolni való. Tényleg szeretnék jó kapitány lenni^^.
- Öhm...mint látod éppen leltározás folyik. Ki is írattam, hogy azok, akik máson dolgoznak épp, kerüljék el ezt a folyosót, a feltüntetett irányokba. - mutattam a kezemmel a hatalmas plakát felé, ami a folyosó elején volt. Mondjuk jellemző, hogy a mi fajtánk nem veszi észre Razz. Sebaj ^^.
- Húsz perc szünet emberek ^^!- kiáltottam el magam és kiléptem a lila üstökű lánykához. Az éppen segédkezők, pedig éppen fellélegezhettek egy jó nagyot, letették a pakkokat épp oda, ahol álltak és levonultak a folyosóról. Jól megizzasztottam őket már az első nap. Nem baj, ennyibe nem fognak belehalni >.< Vége a tingli-tanglinak, mostantól komolyan vesszünk mindent. A névtáblámon ott tündökölt a következő: Masamune Raiden, 12. kapitány.
- Ne haragudj...kicsit kijöttem a sodromból^^- mondom és finoman kiveszem az iratokat a lány kezéből, hogy megnézzem mi van ráírva. Küldetések, óóó ez jó. Ezt majd csak ki kell osztogatnom a megfelelő kutatóknak. Gyorsan meglesz ^^. Na végre valami jó hír is.
- Legközelebb majd valami jobb helyre teszem ki azt a plakátot ^^. - mosolyogtam rá, majd jobban megnéztem azt a dudort a fején, amit sajnos én okoztam. Nem vészes... holnapra helye sem lesz. Nézem a köpenyére felírt nevet. Shiroichi Anao, látogató. Hmm még csak nem is hozzám tartozik. Nah... igazán ügyes. Ez az én formám Razz.
- Jól vagy?- nézek rá kicsit aggodalmasan, kérdő tekintettel.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Szer. Jan. 12, 2011 5:43 am

Találkozás a 12. osztag "fejével" *-*


Csak néztem a röppályára kerülő újabb és újabb tárgyakat, melyek vészleszállásként csapódtak be több féle helyre. Meg kell hagyni ez is egy érdekes módja a rendrakásnak. Döbbenten néztem a "Derítsétek ki, mik ezek!"- feliratú konténerre, melyből kiszűrődő csörömpölést hallva arra merészkedtem következtetni, hogy nem az-az első fura tárgy, mely az imént pottyant bele. Ijedten léptem hátrább egyet, amint láttam a mesterlövészt felém fordulni. Olyan baljóslatúan fordult meg, hogy attól féltem hozzám vág valamit, amiért zavarni merem a munkájában vagy valami hasonló. o.O” De meglepetésemre más reakció várt.
- Hogy mi? - nézek meglepve a könyörgésszerű kérdéseire mire leesik, hogy talán a papírkötegre céloz, melyet a kezemben szorongatok. - Mivel te vagy itt igen Neked. - mondom leizzadva nézve rá a fura reakciót látván. Bár megértem a reagálását, én is irtózók a papírhalmoktól meg minden papírmunkától. Áhá... szóval leltározás folyik itt. Ez mindjárt más...állapítom meg nagy okosan magamban is a dolgot, amint egy méretes plakát felé mutat, ahol értelmes emberi módon ki van írva az erről szóló információk… várjunk micsoda?! A jókora plakát felé nézek, ami mellett 100%, hogy áthaladtam egyszerűen figyelmen kívül hagyva az arra írtakat. Hogy ténylegesen meggyőződjek róla, hogy ott van-e felemelem a rám pakolt szemüveget is, egy fél pillanatra.
- Asztat’ pedig mikor került oda...? - mormogom orrom alá kisebb tarkóvakarással meglepettségemben. Tudom, hogy nem volt ott mikor jöttem!! >.> Vagyis inkább nem ismerem be, hogy nem láttam. Nem volt elég nagy, hogy észrevegyem. Bár ennél nagyobb nehezebb lehetne. >.<"" A plakáttal való foglalatoskodásomból a fickókám ugraszt ki, amint kilépett a szobából szünetet jelentve a jónépnek. Annyira hirtelen ért a dolog, hogy ijedtemben kis híján elejtem a kezemben tartott tálcát, de nagy zsonglőrködéssel sikerült megoldanom, hogy ne hulljon csörömpölve a földre.
- Ne haragudj...kicsit kijöttem a sodromból^^ - mondja magyarázatképpen, amint elveszi tőlem a kezemben tartott papírokat.
- Kicsit...? Ez enyhe kifejezés... - motyogom orrom alá, alig halhatóan miközben szabad kezemmel a mellkasomra teszem a kezemet, így próbálom rávenni szívemet a normál szívverési fokozatra való visszaállásra. - Jó helyen van az, csak legyenek nagyobbak rajta a betűk! – mondom véleményemet a plakáttal kapcsolatban, már normál hangnemben a „nagyobb” szót kiemelve úgy, hogy közben a kezemmel magasabbra igyekszek nyújtózni, nem mintha nem lenne így is rajta óriási a szöveg, de sebaj. Lehet, hogy ez a védőszemüveg az oka. Pedig nagyon menő. >.< Csak nagy rám... xD
- Hm? - kérdőn, fogom meg a búbot a fejemen. - Ugyan nem vészes! Elég keményfejű vagyok, egy apró ütés meg se kottyant. - nagyzolok jó szokásomhoz híven. >_< De ki nem ismerné az én mesteri fejelésemet minek köszönhetően az egész hipergalaktikát is belátni. *-* De legalább így, hogy mellém sétált lehetőségem volt szemügyre venni az alakot, aki bő egy fejjel magasabb volt, mint én, ha nem magasabb. Utálom, hogy ilyen kicsi vagyok -__- , de a legfeltűnőbb dolgot rögtön észre is vettem rajta. A köpenyén díszelgő név és beosztás a kis táblácskán, miszerint: "Masamune Raiden, 12. kapitány. " Szóval kapitány...értem… szóval ezért tudta ilyen simán ugráltatni a többieket. Tekintetemet ismét a kis névtáblára szegezem, és hasonló mozdulatot játszok le a védőszemüveggel, mint a plakátos esetnél. MICSODA?! Jut el tudatomig az imént olvasottak.
- K...kapitány?! – hebegem, közben döbbeneten hátrább ugrok. Még az ügyesen, játékból ujjamon egyensúlyozott tálcát is elröpítettem meglepettségemben, mely egy szerencsétlen, ártatlan kutató fején csapódott. - Bocsi! – nagy fennhangon, bocsánatkérő meghajlással kérek elnézést az ismeretlentől, hogy ne pikkeljen rám emiatt az ügyetlen húzásomért. De csak kisebb morgás kíséretében tovább állt tálcástul. Na, én is remek vagyok, simán leszólítok egy kapitányt, lecsapok egy kutatót... Újabb priuszt üdvözölhetek az eddigiek mellett? o.O" Remélem nem. Bár nem úgy néz ki a Kapitány-bá', mint aki fölkapja magát ilyesmin. Egy mély levegővétellel formájában veszek magamon erőt, hogy elnézést kérjek modortalanságomért.
- Ízé… elnézést, amiért, JaxD – jött ki a kicsit se szépen megfogalmazott szövegem minek végére lehajtottam a fejemet nagy szégyenjelekkel magam fölött, amiért így képes vagyok beégni mások előtt.

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Rosa
5. Osztag
5. Osztag
avatar

Female
Virgo Rooster
Hozzászólások száma : 219
Age : 24
Tartózkodási hely : Az 5. osztag, vagy a Kamioka birtok környékén
Registration date : 2010. Mar. 19.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy // A Kamioka-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16400/30000  (16400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Csüt. Jan. 13, 2011 6:23 am

| Barátkozás Projekt |
| Laboratórium |

Mondhatni a mostani változást követően furán éreztem magam. Valamiért a liftben velem utazó és egyben túravezetőnek számító férfi tekintete, most igazán zavarba ejtő volt számomra, de Hotaru semmiféle reakciót nem mutatott ki, csak egy apró gonosz félmosolyt, mikor a tudós reakcióit látta. A szemöldök felhúzódását és a hápogást.
A költői kérdésre Hotaru nem válaszolt, csupán továbbra is ignorálta a férfit. A hosszas mesélés számomra jól esett, bár néha-néha az az érzésem támadt, mintha az iskolapadban ülnék. A megemlített informatikusra csupán egy rövid kis pillantást vetettünk, bár én szívesen legeltettem volna a tekintetemet a liftből számunkra nyújtott panorámából, de másik felemnek ez sajnos nem állt szándékában, sőt még a szemeit is lehunyta. A shinigami pedig folytatta. Én már ott tartottam, hogy gondolkodni kezdtem azon, hogy esetleg a haja alatt nem-e tart valamit amiben a szavakat tárolja, vagy valami, hogy ennyit képes beszélni.
- Mond csak... piroska, tudnál olyat is mutatni amivel nem tudnék esetleg az emberi világban is találkozni? Informatikusok ott is vannak, igaz, hogy azok nem szörnyszülöttek és két borkánalj van a fejükön, nem pedig kapcsolószekrény, de azon kívül pont ugyan ilyenek. Esetleg van valami érdekesebb is, vagy már lejárt a túra? Ja és ne nézz rám olyan nagy boci szemekkel, nem vagyok televízió.
Én csak most jöttem rá, hogy Hotaru mennyire nyílt, rideg és szókimondó. Igaz, hogy magamban a "piroska" megnevezésen egy jót nevettem, csak azt nem tudtam, hogy vajon a farkas akkor hol van, de a lényeg ami lényeg, tulajdonképpen igaza volt a másik személyiségemnek, hisz ezen a szinten valóban nem volt semmi érdekes, csak pár számítógép és a hozzájuk tartozó informatikus. Remélem azért nagyon nem ijesztettem meg Raiden-t azzal, hogy kiengedtem Hotarut, hisz mégis csak olyan kedves volt velem meg minden és én erre így viselkedem vele... megint ><. Lassan kezdem igazán szörnyen érezni és még az is eszembe jutott, hogy mi van ha nem bocsájt meg nekem, vagy valami. Biztos, hogy bűntudatom lenne, mint most is. Remélem Hotaru hamarosan megunja a vele való játszadozást és újra én irányíthatom a testem különben még több bajt csinál, és sajnos a férfi elég sok okot ad rá, hogy azt tegyen vele amit akar. Csak érteném, hogy mi okozza ezt a diszharmóniát közte és másik énem között, kész talány. Surprised
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Pént. Jan. 14, 2011 11:42 pm

Anao-chan ^^


A búbocska az ume színű tincsek között ékes bizonyítéka annak, hogy most elvetettem a sulykot. Hiába terhel ólom súllyal az elmaradt munkák hatalmas tornya, nem hagyhatom, hogy ez rányomja a bélyegét a lelkiállapotomra. Szegény kislány csak percem múltán jött rá ki is vagyok. Nem csodálom, még nekem is új ez az egész kapitányosdi. De ettől a rangtól én nem lettem egészen más, maradtam önmagam, a szórakozott bohóc, elvarázsolt prof, és komolytalan hülye gyerek. Ide benn minden az én kis birodalmam. És a birodalmamban olyan rendnek kell lennie amit legalább én átlátok. De még alig kapargattam meg a felszínt, már is kibukkant a jéghegy. Kitudja hol van a vége.
Persze hogy felkaptam a vizet. Csak most derült ki mennyire nagyon nem tartunk sehol. A mappákba pedig még bele sem szagoltam. A kutatások amik folynak, nem állíthatom le. Muszáj eredményeket felmutatni. Nem csak magam miatt, hanem a többiek miatt is. Ki kell állnom értük. Kell beléjük nevelnem egy kis önbizalmat, s ezzel együtt egy kis büszkeséget. De ez csak úgy lehetséges, hogyha a lelkükbe csepegtetett bizalom valódi. Szeretném ha azt éreznék, hogy valóban, igazán számítanak. Ez a gyermek pedig épp rossz helyen volt, rossz időben.
- Legközelebb majd valami jobb helyet találok annak a plakátnak.- mondom a lánynak kissé bocsánatkérő szemekkel. Majd levettem a kezem a fejéről. Szegény annyira megijedt, hogy még a pajzsként használt fém tálcát is elhajította. Igaz is, még csak tegnap óta vagyok előléptetve. Ha ő éppen kiküldetésben volt, nem is tudhatja ezt. Hehe. Szegénykém, jól ráhoztam a frászt. Nem kell félnie, itt sosem lesz az a spártai szigor, míg én vagyok a főnök. Nem elvárni, hanem kiérdemelni szeretném a tiszteletüket. Ez a nehezebb, de sokkal tisztább útja a helyes irányításnak. Márpedig én eddig minden a magam szájíze szerint csináltam. Eztán sem lesz ez másképp. A tudósokat nem szabad korlátok és szabályok alá temetni, mert az megöli a szellem szabadságát, és halva születik meg belőle a kreativitás. Márpedig másként nem lehet. Szóval itt béke lesz, ha rajtam múlik. Márpedig rajtam múlik. Én nem szeretnék büntetéseket osztogatni, ha már ilyen retorzióra kerül a sor akkor már én is tévedtem. Nem vettem észre a kezdetét ennek a dolognak. Lecsüggedő, megbánó tekinteté őszinte szégyen és megbánás maszatolja össze. Igazán nem szeretnék ilyen arcot látni egy ilyen kedves lányon. Köszönettel tartozom, mert visszarántott a földre. Én sem fogok soha sem igazán felnőni, s ez így van jól. De ettől még figyelnem kell magamra. Nem vetíthetem ki az én gondjaimat másokra. De lám, eme lány, most hogy így jobban megfigyelem, milyen erős. Remélem nem álca ez a szeplőtlen ártatlanság rajta. Kár lenne érte, nem szeretem a kígyókat. Olvasom a keble feletti táblán az írást.: Shiroichi Anao, vendég. Hmm...nem az én osztagomba tartozik. Remélem nem valamelyik másik kapitány küldte kémként. Ha így van gyorsan kikémlelték kiket nem szeretnék bántani, sőt kikben akarom megőrizni a törékeny gyermeki fényt.
- Semmi baj Anao-chan... mond csak ennyi az egész? Csak ezért küldtek?- kérdezem, s mély röntgen tekintetem rávetem, hogy kiolvassam a szeméből az igazságot. Mos komoly vagyok, nem szeretném ha a többi kapitány alábecsülne minket. Az csak a gondot hozná. Atyja és fia vagyok ennek a társulatnak, s most már mentora. Szárnyaimat kivetem rá és megvédem minden áron. Nem helyezhetem őeléjük magamat, akkor sem ha így rózsás arcú gyermek áll előttem, óvatosnak kell lennem.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Szomb. Jan. 15, 2011 2:05 am

Találkozás a 12. osztag "fejével" *-*


Rossz tulajdonságomhoz híven sosem követtem Soul Society nagy változásait. Lehet, hogy valami újdonsült kapitánnyal állok szembe, ha még soha nem találkoztam vele, illetve hallottam felőle. Áá'... rá kéne szoknom azokra a hírmondó lapok olvasására! *>* Biztosan előbb informálódnék a dolgokról, mintsem várnám, hogy újdonsült pletyka formájában érkezzenek meg hozzám a fontosabb hírek.
~ Gratulálok ismét megmutattad isteni tehetségedet a ballépések terén. ~ szólalt fel gondolataim rejtekében Hyozanryuu, újabb gúnyos megjegyzést téve felém. Ennél jobb nem is jöhetett volna, nem elég neki, hogy csak most töltődnének be a dolgok az iménti cselekedeteimmel kapcsolatban, de neki már rögtön csipkelődnie kell.
~ Maradj csendben kígyócska... >.> ~ vettem hozzá mérgelődve, hogy elhallgasson, mire kapok egy sértődött cöcögést és inkább békén hagy.
- Semmi baj Anao-chan... mond csak ennyi az egész? Csak ezért küldtek? – a kapitány ezen kérdése ugraszt ki zűrös gondolataimból. "Anao-chan" *-* szóval nem is haragszik annyira? De, mintha egy kis kételkedést véltem volna felfedezni hangjában. o.O Hm... lehet, hogy képzelődők. Vagy… kellet volna még valamit csinálnom, amiért idejöttem? Tanácstalanul nézek vissza rá, ahogy szemeimet kémlelte, mintha keresne benne valamit, amit nem igazán értettem. De, mégis mire akarhatott utalni ezzel... Jézusom! Elfelejtettem volna valamit? Nem az nem lehet, hiszen csak annyit mondtak hozzam ide ezeket a papírokat! Másról nem is informáltak! Töröm fejem reménytelenül. Jobb öklömmel még Micimackósan is megkopogtatom fejem gondolkodó szenzorját hátha eszembe jut még valami. Talán, ha nem félálomban közölték volna a feladatot megmaradt volna, de így. Meg aztán annyi mindent hordtak össze, hogy egy összemosódó mese maradt meg bennem semmi több. Mint egyetlen biztos dolog, csak a papírkötegnek az átadása, amit fel tudok eleveníteni.
- Őszintén szólva... - kezdek bele nagy komolyan, kis szünetet hagyva hátha még is felötlik bennem valami, mint holmi derült égből villámcsapás, de semmi. - … csak ennyi lenne! - vágok be egy nagy vigyort, a hosszanti gondolkodás lepecsételésének érdekében. Ami nem megy, nem erőltetem, csak belefájdul a kobakom, az pedig ki nem állhatom. >.> Bár lehet, hogy hasznára válhat, az-az információ, hogy csak úgy rám sózták mások a feladatot, de az is lehet, hogy csak jelentéktelen infóként szolgálna neki. Ki tudja… mit veszthetnék vele, inkább elmondom.
- Öhm… de pár fickó kért meg az osztagomból, hogy csináljam meg ezt. Valami olyasmit hadováltak, hogy félnek idejönni vagy mi. Így visszagondolva, kicsit szánalmas kifogás volt tőlük. – jön föl bennem a reggeli párbeszédes esett, ahol a feladatot kaptam. Fuha’… elég reménytelennek érzem most magam, semmi fontossal nem szolgálhattam egy kapitány kérdésére. Milyen tiszt vagyok én? Depizek be az első szembetűnő sarokba. A látványos sötét viharfelhők már gyülekezni is kezdenek felettem.
- Tényleg nem tudom, hogy mi más dolog miatt küldhettek volna még ide... – a képzeletbeli karókat érzem, ahogy keresztülvágódnak rajtam, miközben mutatóujjammal apró köröket rajzolgatok a padlóra. – Vagy… még mit kellet volna csinálnom…? –nézek a kapitányra vállaim fölött, bár nem mintha ő tudhatná, hogy még mi miatt küldhettek volna ide, de mégis csak ő hozta fel a dolgot, csak tud valamit, amint én nem. o.O De lehet, hogy tévedek… Heh... biztos nagy gondot okozok neki határtalan ostobaságaimmal. Lehet, hogy fel kellene ajánlanom a segítségemet ennél a takarításosdinál? Bár szerintem csak rosszabb lenne a helyzet, ha én megpróbálnák itt besegíteni. Eh...mik nem jutnak már eszembe... >_<”

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Szer. Jan. 19, 2011 12:29 am

Míg eme ártatlan lelkületű édes leányzó hebeg-habog, botladozik, magyarázkodik esetlen előttem, addig én belel lesek az általa hozott mappákba. Fél szemmel, s fél füllel még mindig rá figyelek. A mappák csupán küldetés parancsok. Óh...ez jó. Végre valami történik is, amivel nem vagyok elkésve. Bele-bele olvasgatok a lapok tetejébe. Még jó hogy már kiválóra fejlesztettem azt a képességem, hogy egyszerre sokfelé figyeljek. Gondolatban már azon filózom, hogy kinek adjam oda a küldetéseket. Majd át kell néznem az osztagban lévők képességeit. Hisz akkor jobban átlátom és annak tudom majd odaadni a feladatot, aki a legjobban képes azt teljesíteni. Végül ujjammal összefogom az egészet, halovány, lágy, könnyed mosollyal emelem fel állam. Jobb kezem mutató és középső ujjammal visszaigazítom a szemüvegem az eredeti helyére. Szemem is mosolyog. Ez a szeplőtlen kis bohóckodás, szétszórt játékosság. Sőt amit mond még meg is nevettet. Nekem nehéz jó pillanatokat szerezni, még hogy félnek idejönni. Miért? Megesszük őket ? Na jó egy kis kísérletezés még talán belefér. De sosem engedném meg, hogy bántalmazzanak más tiszteket. Arról nem tehetek, hogy egyesek paranoiásan félnek egy kis szuritól, miközben az oldalukon egy ahhoz képest hatalmas kard fityeg. A lélek kifürkészhetetlen... de azért ez vicces. Bezzeg amikor a kutatók egyedül mennek végig a sötét utcákon, ők sokkal nagyobb eséllyel lesznek agresszió elszenvedői mint mások. Idónia az egész élet, csak egy sötét vicc de azért élvezzük, különben nem nevetnénk rajta. Ergo sum minden ember, valahol a lelke legmélyén egy kicsit mazochista, ez rajtam tökéletesen meglátszik. De na. azért ne velem mérjük össze a nagy átlagot. Tény, hogy én a deviánsok között is leg vagyok. Ezért is lehetek a vezetőjük ^^. Amit alázattal és felelősségek fogok kezelni. Büszkének lenni hiba. Sosem engedném meg magamnak. Smile
- Heheh ... te igazán vicces lány vagy Anao-chan. Kár, hogy nem az én osztagomban vagy ^^. - mosolygok rá kedélyesen. Remélem nem hozom zavarba a lánykát, vagy nem von le olyan következtetéseket a kedvességemből, amikre amúgy én nem is gondolnék. Néha előfordul. De én ilyen vagyok. Ha valaki kedves... a másik fél megtorpan, és elkezd gondolkodni, hogy mit is akar elérni a másik a kedvességével. Azt hiszi a legtöbb ember, a szeretetnek, és a kedvességnek ára van. Micsoda paranoiás népség vagyunk mi ? A dicsérettel és az elismeréssel is ugyan ez a helyzet, a legtöbben el sem hisszük mikor bókot vagy hátba veregetést kapunk. Azt hisszük valami hátsó szándék lapol mögötte. Valljuk be ez a gyanú legtöbbször nem is alaptalan. Én máshogy gondolkozok, nem azért vagyok ilyen, mert ennek valami konkrét célja van, hanem azért, mert ettől érzem magam jónak. Egyszerűen felszabadít... csupán ennyi. Nem vezeklés, nincs mögötte semmilyen sötétség, csak fény van. Csak a jóérzés... talán fantáziátlan vagyok. Talán bolond. Kit izgat mások mit gondolnak, én így akarok létezni. És lám... még nem taszított ki magából a világ csupán azért mert merészelek másként tenni.
- Valóban szánalmas, hogy így rettegnek, sajnálom őket miatta Razz. De innen látszik te mennyivel különb vagy náluk, hehe... ^^- kicsit közelebb hajolok hogy a fülébe súgjak valamit.
- De azért azt, hogy így rám szóltál ne nagyon kürtöld szét, nem szeretném, ha kapitányod a körmödre nézne miatta okés ? Miattad, nem miattam Smile. - mondom jelentőségteljesen majd bólintok is hozzá egy kicsit.
- Nos, ha tényleg ennyi, akkor köszönöm Anao-chan... ha gondolod most elmehetsz... az igazság az, hogy nekem kismillió dolgom van, ezért fájdalom, de nem nagyon van időm beszélgetni veled. Sajnálom :/ Kitalálsz? Vagy kérjek meg valakit, hogy kísérjen ki ?- nézek rá kérdően, bár abból, ahogy eddig viselkedett, talán jobb ha valaki kikíséri. Még a végén szegénykém eltéved >.<. Nem venném a lelkemre. Kezemmel oda is intek egy tisztet.
- Mond meg, hogy köszönöm... Smile- mondom még neki.
- Te, kérlek kísérd ki a hölgyet, aztán gyere vissza... még korán sem végeztem itt. Nincs lógás!- nézek rá áll szigorú tekintettel. Persze vissza lehet élni az én bizalmammal. De aki egy kicsit is ismer az tudja, hogy nincs értelme. Utána bizony nagyon nehéz visszaszerezni. Senkinek nem éri meg, hogy magára haragítson ^^.
// Köszi a kis játékot Anao-chan... remélem még találkozunk ^^//

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Szomb. Jan. 22, 2011 12:44 am

Találkozás a 12. osztag "fejével" *-*

Már azon is csodálkozom, hogy a Kapitány-úr még szán rám időt ennyi szerencsétlen lépésem után. Még egy értelmes mondatot se tudok rendesen kibökni magamból, amiért még mindig nem dolgoztam fel, hogy nemes egyszerűséggel leszólítottam egy nálam jóval, magasabb ranggal rendelkező személyt, egy… egy Kapitányt! Ráadásul tanácstalanságomra, most tőle várok válaszokat. o.O" Tényleg nem kellett volna azt a reggelit kihagyni, nem csak a hasam, de a fejem is üres maradt így. De, meglepetésemre egész higgadtan kezeli a dolgot továbbra is. Jó tudni, hogy vannak még olyanok, akik elviselik az örültek társaságát. Bár válasza kissé megdöbbentett. Sok mindenre számítottam, de ez nem szerepelt közöttük.
- Viccesnek talál? - kérdezem elsősorban magamtól, mintsem tőle, nagy örömkönnyes, csillogó szemekkel. *__* De, régen mondták már, ezt Nekem. Azt hiszem most, nem fér el az egóm ebben a „kis” helyiségben. *>* Hm... az, Ő osztagában? Biztos vicces lenne, de ha még szeretné, hogy állva maradjon a 12. osztag területe, akkor jobb, ha nem fordul meg inkább ilyesmi a fejében. Arcomra széles vigyor húzódik közben zavartan megvakarom a tarkómat, állásra kényszerítem magam és közben felé fordulok.
- Igyekszek azon kisebbség közé tartozni, akik más, mint a többi... thehe' >_< – felelem vigyorogva, majd kérdőn hallgatom végig a tanácsnak szánt szöveget - vagyis nekem annak tűnt - az esettel kapcsolatban, melyet halkan a fülembe suttogva ejtett meg. Nem mintha túl sokan hallhatták volna meg a dolgot. De létezik olyan örült, aki ilyesmit kezdene el terjeszteni, még ha igaz is? Shocked Ha van, hát ugyan nem tartozok közéjük! Mindenesetre hatalmas bólogatással helyeselek a dologra. Bár neki se lenne jó, ha ilyen hírek terjednének róla, bár én húznám a rövidebbet. Még ha meg se fordult a fejemben e dolog emlegetése.
- Nos, ha tényleg ennyi, akkor köszönöm Anao-chan... ha gondolod, most elmehetsz... az igazság az, hogy nekem kismillió dolgom van, ezért fájdalom, de nem nagyon van időm beszélgetni veled. Sajnálom :/ Kitalálsz? Vagy kérjek meg valakit, hogy kísérjen ki? - hát, nem csodálom, hogy nincs túl sok ideje. Tekintetemmel ismét körbepásztázom a kicsit rendetlen helyiséget. Ahogy elnézem még, csak a munka felénél tartanak. Nem volt szép dolog tőlem ennyi ideig feltartoztatni őket. confused
- Igazság szerint én tartozok köszönettel, Taichou-sama! - hajolok meg tisztelettudóan, amiért nem kívánja a fejeseknek megemlíteni ezt a kis hibát, amit ejtettem. Megnyugodtam. ~^.^~ - Hah? Nem szükséges kitalálok! – igyekszem elutasítani a dolgot, nem szerettem volna még több gondot okozni. De a mondatom igen csak átlátszóra sikeredett még a Kapitánynak is feltűnhetett, hogy nincs túl nagy igazságalapja, ahogy odainti az egyik közeli tisztet, hogy kikísérjen. Bár... biztos több gondot okoznék, ha még itt lófrálnék a kiutat keresve ebben az óriási épületben. Rolling Eyes Még mindig nem értem, hogy miért nem ugyan úgy építették fel az összes osztag főhadiszállását. o.O Viszont lehet, hogy úgy unalmas lenne egész Seretei.
- Még egyszer köszönöm! – hajolok meg ismét, amint megkérte a tisztet, hogy vezessen kis a számomra labirintusnak tűnő épületből. Azt hiszem, örülök, hogy elvállaltam a feladatot. Így megismerhettem még egy jó embert. ^.^ Milyen kicsi is ez a világ… kiérve az óriási épületből a tiszttől is megköszönöm, amiért szakított rám időt, majd óriási vigyorral az arcomon indulok meg vissza az osztagterületre.

//Én köszönöm, remélem is, hogy találkozunk. >__< Bocsi, hogy ilyen rövidre sikeredett a post. ^.^"//

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Csüt. Márc. 10, 2011 7:56 pm

| Barátkozás Projekt |
| Laboratórium |

Még mindig nem tértem egészen napirendre Rosa-chan Hotaru-vá változásán, úgy látszik tényleg elég sok zizi jár köztünk. Mert én is az vagyok, meg ezek szerint ő is. Pedig olyan normálisnak nézett ki >.<". A fene se gondolta volna róla, hogy pont ő fog előrukkolni egy kissé gonosz lélekdarabbal. De miután lenyugodtam a hirtelen változás után egy kissé, racionálisan gondolkozó neuronjaim figyelmeztető üzenetet küldtek. Ez a lány nem is olyan szörnyen vészes, mint ahogy most kinéz, pontosan azért, mert valahol ott lappang a másik is. Ritka, hogy az egyik személyiség teljesen kizárja a másikat. Az ilyen esetek legtöbbjében a másik személyiséget bármelyik pillanatban előlehet csalogatni a megfelelő környezet létrehozásával. A negatívabb aspektus, az az a gonosz én, azért van, hogy védje a sérülékeny szívhez közeli pozitív ént. Pontosan azért mert a gonosz én, bármit megtehet a másik érdekében, még rosszat is tehet, átszeghet olyan szabályokat amiket a másik még csak gondolatban sem merne. Mindez azért lehetséges, mert a pozitív énnek túl sok gátlással, stresszel, elvárással kell megküzdenie az életben és ki kellett találnia valamit, hogy valahogy még is csak kieressze a gőzt, megtehessen olyat is, amit tiltanak neki, a saját érdekében. Csupán azért van a gonosz én, hogy a jó énnek ne legyen lelkifurdalása a gonosz tettei után. Nyugodtan ráháríthatja, hogy az nem ő volt és okolhatja másik részt. Kamioka Rosa-chan egy magas elit nemesség körében, bizonyára nagyon be volt korlátozva. Eleinte nem érthette, neki miért is kell másképp viselkednie, mint másoknak. Most már érti, de nem érzi igazságosnak és ezt éli ki Hotaru személyében. Ez teljesen természetes, úgy vélem idővel el fog múlni ez a bipoláris személyiség. Ha fel tudja dolgozni ezt a sérülést, akkor mindenképpen. Mindezen ténymegállapítást pár másodperc alatt levezettem a fejemben, hogy megfelelő higgadtsággal és szakértelemmel sőt, empátiával tudjak hozzáállni Hotaru-hoz. Nehogy egyből őrültnek nézzem szegényt, mint ahogy biztosan sokan annak tekintenék. Pedig szerintem ez az elmezavar csupán enyhe átmeneti védelmi reflex, ami egy kis odafigyeléssel és törődéssel eltüntethető lenne. Nyilván segíteni kell, de lehetőleg úgy, hogy ő ne is tudja meg, és ne ragaszkodjon a személyiségek különválasztásához. Megigazítván a szemüvegem, kissé kihúztam, s meg embereltem magam.
- Persze... Gyere csak, az érdekesebb dolgok a második szinten vannak. Null gravitációs kamra, vannak kidou kísérleti szobáink, holow kísérleteink, technológiai újításokkal is foglalkozunk. Most például leginkább azon van a hangsúly hogyan lehet a lélekenergiát anyaggá sűríteni. - mondom mosolyogva, teljesen ignorálva az előbbi meghökkenésem. S a kordonokon végighaladva elérkezünk egy sárga keretes ajtóhoz, ahol az van felírva egy nagy piros táblára sárga betűkkel, hogy második szint. Mi egymás között sokszor becézzük ezt a helyet, kacatgyárnak. Itt készülnek a kütyük, a nagyon hasznos és teljességgel használhatatlan félék is. Amint belépünk rajta, az első nagy üvegablakos terembe benézve. Sok tudós vízlabdacsokkal lebegve, dobálóznak egymásra. Láthatóan nagyon élvezik a csatát. A kedvelt fegyverek között körző, kis olló, fém vonalzó és kaja is szerepel. Na igen, ez a lovagias küzdelem ala tudomány.
- Khm... na igen... néha mi is kissé szórakozottak vagyunk.- ez az a része a kutatási dolgoknak, amiknek nem sok köze van a tudományhoz, de annál szórakoztatóbbak. Ez a helység kissé úgy nézett ki, mint amin átment egy földrengés. Minden felé szétszórt eszközök, bigyók meg tisztek XD. Néhány ketrecben szomorú holow szörnyek várták a napi kísérletek kezdetét, kissé arrébb, pedig új kidou technikákat fejlesztgettek egy céltáblánál a tudósok, jobbára "kirobbanó" sikerrel... Razz Ez a terep egy játszótér, leginkább. A káosz ellenére én persze látom a rendszert. Az eldobált jegyzettömbök felvésett szanszkrit-nak tűnő rovásain keresztül, idővel megkapja majd a hadnagy a jelentéseket, haladási naplókat a kutatásokról. Egy-egy éles bemutatón, pedig minden úgy néz ki, mintha ez a rendetlenség soha nem is létezett volna. Szükség van erre, mert nekünk kreatívaknak kell lenni, az pedig igen nagy szabadságot kíván. Másképp sajnos nem megy. De ezek még mindig nem azok a kísérletek, amik veszélyesek. Azok lenn vannak a hármason. Ott ahol én a mindennapjaimat töltöm. A föld mélyén, mint egy vakond...>.<.
- Szeretnél valamit kipróbálni?- Elég sok minden tesztelésre vár. A lehető legkülönösebb és bizarr alkotások is. Kizárt, hogy egy ilyen aranyos lánynak, mint Rosa-chan nem engedik meg, hogy kipróbálja Smile.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Rosa
5. Osztag
5. Osztag
avatar

Female
Virgo Rooster
Hozzászólások száma : 219
Age : 24
Tartózkodási hely : Az 5. osztag, vagy a Kamioka birtok környékén
Registration date : 2010. Mar. 19.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy // A Kamioka-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16400/30000  (16400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Vas. Márc. 20, 2011 10:24 am

| Barátkozás Projekt |
| Újra én |

Láttam a férfi arcán, hogy eléggé zavarja Hotaru jelenléte. nem is csodálom, bár lassan kezdem észre venni a másik személyiségemen, hogy unja a társasági életet. Bizonyára azért van ez mert nem érzi különösebb jelentőségét annak, hogy itt legyen, hisz mégis azért van, hogy megvédjen és ebben a létesítményben nincs erre szükség.
~ Szerintem elég lesz ennyi, most már átveszem újra én. - közöltem végül másik énemmel aki szótlanul adta vissza az irányítást. Ezért egy pillanatra szükséges volt számomra megállni a falnak támaszkodva, hisz szörnyen rossz érzés mikor hirtelen nyerem vissza a testem fölött az uralmat. Egy pillanatra a testem összes porcikája úgy égett mintha egy több ezer fokos kemencében lennék, majd pár pillanat múlva elmúlt ez a kellemetlen érzés és egy mély levegőt véve indultam a férfi után.
Az üvegablakos terem merő meglepetés volt számomra. Furcsa volt látni a kisgyerekként játszadozó tudósokat, nem igazán vagyok hozzászokva ahhoz, hogy ilyesmit lássak, hisz az igaz, hogy mindenkiben ott a kisgyerek, de hogy ennyire. Gyorsan a szám elé kapom a kezem és igyekszem elnyomni vele a belőlem feltörő nevetést, majd miután sikerül lenyugtatnom magam és szembe találkozok Raiden tekintetével hamar el is pirulok és igyekszem valamerre más irányba nézni.
- Bo... bocsánat.- hadarom el gyorsan, hisz tudom jól, hogy illetlenség kinevetnem másokat, de ha egyszer ez igeni egy vicces dolog és nem gúnyosan nevettem, hanem empatikusan. Úgyhogy semmi gond nincs vele nem igaz? Megtehetem azt, hogy nevetek egy ilyen helyzetben, hisz az ő arcán is láttam a mosolyt és gondolom ő is nevetett mikor először látta ugyanezt.
- Van valami amit esetleg te a nagyon érdekes kategóriába sorolnál? - kérdésére kérdéssel válaszoltam, bár még mindig kissé zavarba voltam. Nem tehetek róla na, én ilyen vagyok. Halálosan komoly egyedül küldetések alkalmával vagyok képes lenni, de akkor is ki tudnak zökkenteni. Azt hiszem ezért is van, hogy Hotaru megszületett, hiszen így az ilyen kis malőrök kikerülhetőek.
Mindezalatt pedig valahol mélyen reménykedem abban, hogy valami olyasmit fog kitalálni aminek valamilyen úton-módon köze van a repüléshez, vagy egyáltalán a lebegéshez. Valamiért mindig is szerettem volna repülni. Szerettem nézni a madarakat az égen, szerettem a repülőket és mindent ami egyáltalán a levegővel kapcsolatos. Még akkor is, hogyha én nem voltam képes rá.
- És mond csak, mennyire nehéz itt dolgozni? Gondolom nektek van megszabva határidő, hogy mit meddig kutathattok nem igaz? - kezdtem el értelmes kérdéseket is feltenni, mikor sikerült valamennyire visszanyernem az önuralmamat. Mondjuk nem is tudom, hogy miért érdekel ez engem annyira. Talán mert kíváncsi vagyok, hogy mennyire szoros a munkaidejük? Vagy mert tudni akarom, hogy mennyire nehéz a tudósok élete? Nem tudom, a lényeg az, hogy feltettem a kérdést és már amúgy sem szívhatom vissza. Köteles válaszolni rá és kész.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Hétf. Márc. 21, 2011 8:35 pm

| Barátkozás Projekt |
| Újra én |

Hotaru visszavonulót fújt, és ennek valamiért szörnyen örültem. Mondjuk ha nagyon tudományos akarok lenni, akkor Hotaru érdekesebb alany mint Rosa-chan, de Rosa-chan-t jobban kedvelem. Azt hiszem mindenki megérti miért Razz. Arra számítottam, hogy amikor elmegyünk a nullgravitációs kamra előtt, egyáltalán nem fogja érdekelni. Hiszen tudunk repülni... végül is. Igaz nem itt, de odakinn igen. És amikor megláttam azt az édes mosolyt, meg a visszafogott kacagást, az még a volframátot is megolvasztja, én meg valami vajszerű anyagból vagyok, akiknek pont az ilyen ártatlan lények a gyengéi. Rádadásul még ezt is megpróbálja leplezni, amitől még aranyosabb lett. Az igazság az, hogy akármennyire is racionálisan próbálok gondolkozni, és hideg, meg pártatlan és számító lenni, az ilyen dolgok fertőzőek. Szóval rám ragadt Rosa-chan nevetése utána, pedig a szégyenlős irulós-pirulós zavara. Az ilyen csatékban én is részt szoktam venni. Igazából bárki beszállhat, a szabály egyszerű, kardot nem... de bármi mást lehet használni. Jó mondjuk kicsit etikátlan lenne beállítani egy húsvágó bárdal, vagy egy láncfűzésszel. Ennek ellenére mindkettő előfordult már. Tiszta őrültek háza volt. Míg ez a gondolat átfut a fejemen, észre se veszem ahogy őt bámulom és természetesen a bocsánatkérése az nagyjából olyan hatással volt rám, mint a biztonsági betonfalnak a paradicsom hajigálás. Pislogva próbáltam felidézni mit is mondott ettől persze roppant mókás arcot bírtam vágni.
- Öhm...se-semmi baj ^^... Szerintem is tiszta idióták... de mi büszkék vagyunk erre. Régen amikor volt a "főnök" akkor nem volt ám ilyen buli. Most nagyon el vagyunk eresztve.- Na igen.. azért a mifajtánknak is szüksége van valakire, aki megmondja, hogy mikor mit és mikorra csináljon meg. Most azonban mindenki azt csinálja amit akar. Mint egy test idegrendszer nélkül... nincs kontroll. Anarchia utálkodik eme labor falai között. Mi pedig, mint valami elvadult bennszülöttek, garázdálkodunk idebenn Razz . Mondjuk sosem volt kifejezett rend. Egyszer volt alkalmam ellátogatni más egységek falai mögé is. A legtöbb helyen olyan patinás fegyelem és rend volt, hogy még én is haptákba vágtam magam. Ennek itt híre hamva sincs. Szerintem ha a hadnagy végiggrasszálna a folyosón, arra se figyelne fel senki, talán egy-két üdvözlő köszönés és tiszteletadás. Ez nem azt jelenti, hogy nem tiszteljük kellőképpen Őt... mert nagyon is . Igazán kiérdemelte a posztját, szóval senki sem bánja amikor elővesz valakit és úgy lekapja a tíz körméről valami miatt, hogy az még a nézőknek is fáj. De ilyesmi csak elvétve szokott lenni. Talán azért, mert itt senki sem kifejezetten a harcnak él, szóval nincsen rivalizálás annyira, meg az intrika sem dívik, mert legtöbbünk olyan társadalmi deviáns, mint én vagyok. Mint sok sok méhecske, akit lefújtak kemotox-al, kissé célt tévesztve folytatja a munkáját. a következő kérdés azonban megint meglepetésként ért. Rosa-chan csupa olyat kérdez, amire nem számítok és ez felettébb izgalmas a számomra.
- "Nagyon érdekes" alatt biztosan izgalmasra gondolsz.- nézek rá ellenőrzésképpen, hogy igazam van e.
- Amivel én foglalkozok az egy szinttel lejjebb van, ahol az erőmű is. Én azzal foglalkozom, hogy a lélekenergia hogyan változik az érzelmek hatására, és ennek mennyi köze van a tudatos gondolkodáshoz. Az nem látványos dolog, annál vannak sokkal jobbak is. Számomra persze roppant érdekes, de szerintem te egy mintahalmazt, ami érzelmekre változik nem igazán neveznél annak, szóval szerintem keressünk valami mást... ^^.- Na most az a mintahalmaz, tele van holow és shinigami mintákkal. Köztük van például Eras-é is ... mivel nagy mázlimra sikerült Verától szereznem. Meg egy csomó másik, és rájöttem, hogy bizony, hogy függ a lélekenergia az érzésektől. Intenzív hatásra megnövekszik, akár az eredeti szintje fölé is. Éppen kitaláltam volna merre is vezessem a kedves vendéget, mikor megajándékozott egy újabb kérdéssel, s én mint tudós kényszeresen válaszolok minden ilyesmire.
- Igazából lenne, ha tudnánk a határidőt, de nem tudjuk, úgyhogy mindenki azt csinál és azt kutat, amit akar....A kapitányi irodában embermagas irathalmok várakoznak.. hehe. Nem irigylem a soron következő kapitányt. A legnagyobb akadályozó tényező mégsem ez, hanem az, hogy sokszor nincs meg a megfelelő felszerelés és szervezettség... nem tudunk egymásnak segíteni, és vannak lusták is. ... Razz. Na gyere, beviszlek az elektronikai kutatólaborba... tetszeni fog. Régebben ott volt a helyem, mert nekem is elektromos a képességem. Vonzom a bajt és minden fémet, hehe. - Mosolyogtam és nyújtottam a kezem. Ugyanis oda akárki nem mehet be, csak az ott dolgozók, mert kicsit megrázó élmény lehet. Engem ilyen veszély nem fenyeget, mert én is megrázó élmény vagyok. Ha a lány elfogadta a nyújtót tenyeret, akkor azt érezhette, hogy némi bizsergés közepette a haja elkezd repülni, ő meg lebegni. Én azon kevés mázlisták közé tartozom, akik még Soul Society-ben is tudnak repülni, hála az elektromágneses képességeimnek. S aztán átsuhantam vele az asztok felett, mint egy japán kiadású Super Man. Végül pedig egy nagy "vigyázat feszültség alatt" című ajtóhoz értünk.
- Itt is van... te tudtad, hogy a villámokkal lehet zenélni?- kérdezem meg az ajtóban ravaszan... és elvigyorodva a kilincsre tetem a kezem. A kérdés költői, mert elég bután hangzik így leső hallásra, ám az igazság az, hogy a villámok csodálatosan tudnak énekelni.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   

Vissza az elejére Go down
 

Laboratórium

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke ::   :: 12. Osztag-