HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Laboratórium

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet
Roku Tatsuki
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Male
Aries Horse
Hozzászólások száma : 93
Age : 27
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag kapitánya
Hovatartozás:
Lélekenergia:
20500/25000  (20500/25000)

TémanyitásTárgy: Laboratórium   Szomb. Szept. 06, 2008 10:04 am

A labor épülete az összeomlást követően gyökeres változásokon ment keresztül. A földszinten mindössze egy alapkellékekkel felszerelt labor található csupán, aminél nem túl nagy probléma, ha kívülállók a tiltás ellenére használatba veszik. Ezen a szinten található még az alaplaboron kívül a kapitány és a hadnagy irodája, valamint az osztag központi terme is.
A tényleges laboratórium lejjebb található: több emeletnyi szintezéssel, különleges biztonsági szabályokkal felépített – vagyis inkább leásott létesítmény. A földszintről, személyre szabott jelszóval, és reiatsuminta-ellenőrző rendszerrel felszerelt biztonsági kapun lehet az első szintre vezető lépcsősorra jutni. A szintek száma lefelé haladva növekszik, így az első a második fölött, a hatodik a hetedik fölött található. Az első szinttől már nem csak lépcsőn, hanem különleges, a mechanikai részleg által fejlesztett lebegő szállítóeszközökkel is lehet a szinteken közlekedni. A szintek között egy központi aknában, függőlegesen mozgó és programozható panelek könnyítik a lejutást. A központi akna továbbá minden szinten átjárható vízszintesen közlekedő panelekkel is, hogy leegyszerűsítse a közlekedést. A részlegek a folyamatos fejlesztések révén a legmodernebb felszereléssel rendelkeznek, ide tartoznak az érintőpanelek, és a szintén érintőképernyős monitorok, továbbá a részlegek egyéni felszerelései is.
A lefelé haladó panelek miatt valamelyest látható az osztag épületének szerkezeti felépítése is. Eszerint minden szint között található egy 1-2 méter magas, levegővel teli rés, biztonsági okokból, bár maga a fémszerkezet is elég erősnek mondható. Ám így az esetleges robbanások következtében a szintek nem omolhatnak egymásra. Továbbá minden szinten fellelhető egy vészhelyzeti terem, amely 1-2 hétre elegendő ellátmányt tartalmaz a részleg dolgozói számára, ha esetleg nem tudnának visszajutni a felszínre. Ez utóbbit segíti, hogy minden szint rendelkezik egy-egy biztonsági aknával a következő, valamint a legfelső szintekre.
Az osztag biztonsági protokollja előírja a felvételek folyamatos készítését valamennyi szinten – ez alól a földszint és a látogatók sem képeznek kivételt. Ezek az adatok a kapitány által kerülnek archiválásra, így csak neki van hozzáférése a felvételekhez. Céljuk, hogy balesetek okai visszakereshetőek legyenek, ezáltal okulva az elkövetett bakikból és később kikerülni őket.

A titkosított részleg a 4. szinttel egy síkban helyezkedik el, odajutni a karbantartók szintjén keresztül lehet, egy jelszóval, retina- és reiatsuminta-szkennerrel, engedélyellenőrzővel ellátott folyosón át. A titkosított részleg azon kiváltságban részesült, hogy minden olyan biztonsági felszerelés, ami egyébként szintenként lelhető csak fel, az ő részlegükön is megtalálható.


A belépés szigorúan csak védőszemüveggel és köpennyel lehetséges!


A részlegek szintezése – avagy a szintek részlegezése:

SzintekRészlegek
Földszint alaplabor, központi terem, kapitányi és hadnagyi irodák, társalgó, egyéb fogadótermek
1. szint Mechanikai részleg
2. szint Biológia és Kémia részleg
3. szint Gén- és Reiatsu technológia részleg
4. szint Karbantartók – valamint a titkosított részleg
5. szint Fegyverfejlesztési részleg
6. szint Modern technológia részleg
7. szint Űr- és Térkutatások, illetve átjáróvizsgálatok
8. szint Veszélyes kísérleti eredmények, kísérleti anyagok és alanyok raktára
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amaya Ureshii
13. Osztag
13. Osztag
avatar

Female
Gemini Rooster
Hozzászólások száma : 129
Age : 24
Tartózkodási hely : Taichou vagy hadnagy környékén
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: 13. osztag, 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
18300/30000  (18300/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Hétf. Dec. 08, 2008 2:37 am

-TATSUUUUU-CHAAAAAAAAAAAAAAAAAN!-rohanok be könnyes szemekkel. Az arrafelé lévő csuhások rémülten lépegetnek el az utamból, mert semmivel sem törődve viharzok egyenesen a kapitány felé.
Kisvártatva fel is néz rám, hogy mi bajom van már megint és egy sóhaj kíséretében várja meg, hogy odaérjek.
-Tatsuuu-chan!-folynak patakokban a könnyeim és bömbölök hangosan.-Valaki eltépte a rajzomat!-sírok tovább szorongatva három papírcafatot.-A Mikulás bácsinak-szipogok-rajzoltam, hogy hozzon sok csokit,de valaki széttépteeeeee...-hisztériázok tovább. Néhány perc múlva meguntam, hogy semmit se szól ehhez a kapitány, ezért egy szemvillanás alatt lecsillapodtam és szipogva néztem fel rá, hogy miért nem reagál. Még a szemeimet is megdörzsöltem biztosíték képen, hogy biztosan tudjam jó személynek magyaráztam az előbb.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katai Siraseru
8. Osztag
8. Osztag
avatar

Male
Hozzászólások száma : 146
Tartózkodási hely : 8. osztag - Kapitányi és Hadnagyi Iroda
Registration date : 2008. Dec. 04.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: 8. osztag - Hadnagy
Hovatartozás:
Lélekenergia:
9500/10000  (9500/10000)

TémanyitásTárgy: Fertőzésveszély   Hétf. Dec. 08, 2008 1:09 pm

Egy futár érkezik nagy sebbel-lobbal a laborba a legmagasabb rangú tisztet keresve szemeivel.
-Jó napot kívánok Uram, üzenetet hoztam a 8. osztag hadnagyától! - hadarja el szinte érthetetlen gyorsasággal.
Azzal átnyújtja a tekercset és mély meghajlás kíséretében távozik a veszélyes helyről.


Fertőzésveszély



Tisztelt Kapitány!
Tisztelt Hadnagy!
Tisztelt 12. osztag!

Nem tudom, hogy levelem kihez fog pontosan célba érni, mivel a futárnak címül csak a 12. osztagot adtam meg,
így bocsásson meg a levél személytelenségéért.
Amennyiben foglalkoznak még idegen és új létformák kutatásával, kérem keressék fel a 8. osztag 86-os számú
hálószobáját, amiben rendkívül különös entitásokat véltem felfedezni. Ha más szempontokból nem biológia
fegyverként még mindig bizonyára alkalmazhatóak lennének!








Tisztelettel és köszönettel:
Katai Siraseru
8. osztag, hadnagy


______________

"Ha védekezek, nem hagyom hogy megvágjanak;
Ha megvédek valakit, nem hagyom, hogy megöljék;
Ha támadok, megsebzem az ellenfelem!"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Roku Tatsuki
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Male
Aries Horse
Hozzászólások száma : 93
Age : 27
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag kapitánya
Hovatartozás:
Lélekenergia:
20500/25000  (20500/25000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Kedd Dec. 16, 2008 6:33 am

/Amaya részére!! ^^/

Roku éppenséggel egy kémcsővel bűvészkedett, mikor is rohanást hallott. Erős zokogással vegyítve. Nagyot sóhajtva tette le a kémcsövet és vett a kezébe egy egyszerű dossziét.
-Hééé... azt hiszem jön Amaya... jobb ha minden törékeny dolgot letesztek a kezetekből, mert még eltörtök valamit... aztán ismét foghatjuk a fejünket, hogy kitört egy új járvány...
Közölte halkan az ott lévő tisztekkel, akik rögtön le is tették a kezükben lévő törékeny dolgokat.
-TATSUUUUU-CHAAAAAAAAAAAAAAAAAN!
-^^""
-Tatsuuu-chan!-Valaki eltépte a rajzomat!-A Mikulás bácsinak rajzoltam, hogy hozzon sok csokit,de valaki széttépteeeeee...
Roku felvont szemöldökkel nézett le a hadnagyára.
-Öhm... nem tudom ki lehetett az aki széttépte a rajzodat... de ha megtalálom kihe... megbüntetem... ^^""
Ezután letette a dossziét a kezéből, majd felvette Amayát, aki ezután hevesen mutogatni kezdte a széttépett rajzot.
-Jó-jó ... látom.
-De most akkor nem fog hozni nekem a Mikulás bácsi semmit?
-Jajj... dehogynem! Tudod mit?... A biztonság kedvéért menjünk és rajzoljunk neki egy másikat!
-OOOKÉÉÉÉ!!
Kezdett el ugrándozni Amaya, de Roku elég gyorsan lecsillapította.
-Ha nem nagy kérés akkor megtennéd, hogy nem ugrálsz? Ha valamit eltörünk idebennt, akkor kapunk a fejünkre...
Miután a hadnagy abbahagyta az ugrándozást elindultak, hogy keressenek néhány tucat lapot és egy vagy esetleg két rakat színesceruzát, ugyan is ha Amaya belelendül a rajzolásba, akkor tuti, hogy nem állítja le senki.

______________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eisei Oki
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Male
Gemini Horse
Hozzászólások száma : 66
Age : 27
Registration date : 2009. Jul. 30.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag 3. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
13500/15000  (13500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Vas. Aug. 02, 2009 1:44 am

A laboratórium bejáratának közelében ültem,épp egy mikroszkóppal babráltam,aminek valaki eltörte a lencséjét.
-Ilyen nincs! A múltkor egy doboznyi törött lombik, most meg ez. Ezt jelenteni fogom a kapitánynál.-gondoltam magamban, majd kicseréltem a lencsét. A bejárati folyosóról siető léptek hangja hallatszott, ami zokogással párosult. A kapitányra emeltem tekintetemet, aki már válaszolt is.
-Hééé... azt hiszem jön Amaya... jobb ha minden törékeny dolgot letesztek a kezetekből, mert még eltörtök valamit... aztán ismét foghatjuk a fejünket, hogy kitört egy új járvány...- mondta.
-Ennek már úgy is mindegy.-gondoltam, és a törött lencsére néztem. Valóban a hadnagy érkezett, kezében egy tépett paírral. A kapitány szemügyre vette, majd távozott a hadnaggyal.
Ekkor egy futár sietett be a laboratóriumba, majd szemeinek fürkészése tudatta, hogy egy tisztet keres. Körbenéztem, rajtam kívül pár újonc volt még bent, illetve a 6. és a 7. tiszt. A kapitány és a hadnagy lépteinek hangja még visszhangzott a folyosón. Felemeltem a kezem és intettem a futárnak, miután meggyőződtem, hogy én leszek alkalmas csak az üzenete fogadására.
-Jó napot kívánok Uram, üzenetet hoztam a 8. osztag hadnagyától! - hadarta el szinte érthetetlen gyorsasággal.
-Jaj nem kell uramozni.-mosolyogva leintettem és átvettem a a tekercset tőle. - Amint tudom átadom a kapitányomnak. Most már mehet.- mondtam. A futár meghajolt és már el is tűnt. Ezután lekapcsoltam a dolgozó asztal lámpáját, és a kapitányék után iramodtam. Az egyik félre eső dolgozó szobában találtam meg őket.
- Kapitány úr! A 8. osztag hadnagya küldött egy üzenetet az osztag számára.-mondtam, majd átadtam a tekercset.
-Illetve még itt van a múltkori osztagbuliról az önről készült fénykép.- ezt is átadtam neki. - És hadnagy,az önről készült fotók még nem lettek előhívatva, de hamarosan az is meglesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amaya Ureshii
13. Osztag
13. Osztag
avatar

Female
Gemini Rooster
Hozzászólások száma : 129
Age : 24
Tartózkodási hely : Taichou vagy hadnagy környékén
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: 13. osztag, 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
18300/30000  (18300/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Kedd Aug. 25, 2009 3:22 am

// Mivel halványlila Uruha fingom sincs, hol tanyázik a kapitány ezért ha megengeded én írok, oksi?*.* Ha előkerülne, amit kétlek beszáll vagy mittom...xD Addig érd be velem Razz Ha viszont nem tetszik szólj rám^^ A Roku kép viszont üt...xDXD//

Boldogan pattogtam, Tatsu-chan válaszán. Annyira,de annyira tudtam, hogy az én apukám sarokba fogja állítani a csúnya néni-bácsit, aki ilyesmit művelt csodaszép munkámmal. Ráadásul olyan szép szakállat rajzoltam! Igazságtalanság! Lehet nem fogok emiatt semmit se kapni! Persze nyugtatgattak, hogy ez nem így lesz, de ha nem tudok neki mit kitenni akkor mégis mit fog hozni? Nekem nem kell más! A kedvenc édességeimet hozza vagy lenyírom a haját és megrugdosom! A Mikulás bácsi érdekében el is viharzottunk másik rajzocskát készíteni. Remélem Tatsu-chan is besegít! Olyan mulatságos, amikor ráncolja a homlokát, mert nem tudja hogyan kezdjen hozzá.
Miután biztos távolba értünk az üvegteremtől folytattam az ugrándozást. Ettől persze újra fújtatni kezdett a kapitánykám. Fel is másztam a hátára és piszkálni kezdtem az arcát. Nem szerettem ha morcoska fejet vágott. Csináltam is neki széles mosolykát. Nagyon furin festett!
-Be ne üsd a fejed!-
-Nem fo...goooooooom!-pattogtam tovább extázisban a kapott finomság mennyiségre gondolva. Teljesen be voltam sózva és ilyenkor jobb nem zaklatni vagy harapok! Ezt a kapitánykám tudta a legeslegjobban! Meg se próbált lenyugtatni! Ilyenkor pedig tombolhatok kedvemre.
-Mi legyen a rajzon?-
-Sok nyalóóóókaaaaa!- zakóztam majd nem arccal előre,de időben megfogtak. A lefelé csüngést meg nagyon élveztem és kapálóztam össze vissza sikítozva.
-Amayaaaa! Ezt ne!-
- Miért? Miért? Miéééééééééért?-
-Mert Tatsu-chan háta megroppan...akkor pedig irtó pipa lesz!-
-Uuuuuuh! Azt nem szeretnééém! De maradhatok egy kicsit még így?- vetettem be az ártatlan kislány ábrázatomat, ami rögtön igenlő válaszra kényszerítette a felettesemet. Virult is a fejem, amíg a lába között meg nem pillantottam valakit közeledni. Előbb csak figyeltem ahogy közeledik,de utána lendítettem a kezem mutogatva. Véletlenül megütöttem Tatsu-chan-t. Ettől meg annyira mókás hangot adott ki. Ráadásul kezdett lefelé térdelni. Miután landoltam felpattantam és a fájdogáló kapitányomról elfelejtkezve bambultam a tisztet. Ráültem a taichoooouuuuu vállára és onnan integettem neki széles vigyorral.
-Szia Oki-Moki! Mi jót csinálsz itt?- ugrottam fel a helyemről és kezdtem el rángatni a hakama ujját. Viszont helyettem Tatsu-chan-nak magyarázott, amitől rögtön be is durciztam. Bele is haraptam bosszúból a karjába. Utána meg felmásztam a hátára és paskolgattam a fejét unásig. - NEM IS FIGYELSZ RÁM! CSÚÚÚÚÚNYA VAAAAAAGY! Amúgy kicsoda az a Kakamaki Sirószimat? És mennyi az a nyolc?- gondolkoztam el a szám elé pakolva az ujjamat, továbbra is békésen ücsörögve Oki-Moki nyakában.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eisei Oki
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Male
Gemini Horse
Hozzászólások száma : 66
Age : 27
Registration date : 2009. Jul. 30.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag 3. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
13500/15000  (13500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Szer. Szept. 16, 2009 10:14 am

-ÁÁÁÁÁ!!! Ez HARAP!!! Ne hadnagy ne,ez fááááj, mondom, hogy kész lesz...aucs, ne a fejemet se, ne, mondom ne aucs!!- kiáltoztam, miközben próbáltam a hadnagyot valahogy lehessegetni a hátamról, de miután ez képtelenség volt és ő is abba hagyta a bántalmazásomat, így már tűrhető volt.
- Kakamaki Sirószimat pedig az ön rangjával megegyező ember a nálunk 4-el kisebb számú osztagban. Tehát 12-4 az 8. És ha lehetne, akkor én megvizsgálnám a terepet, bár szíves örömest mennék egy osztagbelivel, ha úgy dönt valaki. Szóval?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amaya Ureshii
13. Osztag
13. Osztag
avatar

Female
Gemini Rooster
Hozzászólások száma : 129
Age : 24
Tartózkodási hely : Taichou vagy hadnagy környékén
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: 13. osztag, 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
18300/30000  (18300/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Csüt. Szept. 17, 2009 4:28 am

Annyira, de annyira vicceske volt, ahogy tiltakozott és furácska hangokat adott ki Oki-Moki. Nagyon tetszett, ezért addig ütögettem, amíg rá nem untam. Szerencséjére ez hamar bekövetkezett. A vállain ácsorogva hajoltam az arcába, miközben csúnyán ráncolta a homlokát. Olyan volt mint a tenger, sok-sok hullámmal! Mókásan festett vele. Figyeltem is egy darabig, aztán próbáltam megérteni mit mond. Nem igazán sikerült. Sok számról beszélt, amikről azt sem tudtam micsodák. Nem is láttam szép sorjában végigkérdezgetni az összes dolgot, amire emlékeztem.
-Mi az a rank? Mi az, hogy négyes számmal kevesebb? Miért mondasz ilyeneket? Mit jelentenek? Mennyit kell mutatni, hogy annyi legyen? -árasztottam el kérdések sorozatával.
Bamba fejet is vágott, ettől az áradattól. A homlokát paskolgatva röhögcséltem a látványán. Közben el is határoztam, odaadok neki pár könyvet, mert sok butaságot mond. Ezektől pedig nagyon,nagyon okos lesz! Kezdetnek az állatos képekkel telerakott színes cuccocskámra gondoltam. Biztosan fog neki örülni. Ha meg nem, akkor morcos leszek és megverem! Esetleg megharapom, vagy kifestem zsírkrétával a szobáját, vagy elveszem az összes sütijét! Nem számít, úgyis kitalálok valami nagyon gonosz dolgot.
-Miért nem válaszolsz?-kezdtem el pöckölni az orrát. -Miért? Miért? Miért? MIÉÉÉÉRT? MIÉÉÉÉÉÉÉÉRT, nem?- rángattam a füleit a mondókám ritmusában. Aztán egyszer csak abbahagytam. Leesett, hogy kérdezett valamicsodácskát. Gondolkozva ácsorogtam a feje búbján, aztán lepattantam és mosolyogtam pár sort előtte.
-Én megyek veleeeeeed!-pattogtam kicsattanó örömmel.-Hova megyünk? Mit csinálunk?-futkorásztam Oki-Moki körül lassan tornádót gerjesztve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eisei Oki
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Male
Gemini Horse
Hozzászólások száma : 66
Age : 27
Registration date : 2009. Jul. 30.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag 3. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
13500/15000  (13500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Csüt. Szept. 17, 2009 9:48 am

Miután beláttam,hogy egyszerűbb fogalmazási stílusban kell elmondanom a hadnagynak, hogy mi mennyi, gyorsan kiötlöttem egy gyors oktató leckét.
-Na tehát. Ha az egyik kezeden az összes ujjadat kinyújtod, na az az 5. Ha ugyanezt megteszed, de most a másik kezednél is kinyújtod őket az a 10. Ha most mutatsz egy 10-est, de a két hüvelyk ujjadat nem nyújtod ki, na az a 8.- mondogattam neki, miközben saját kezemmel ábrázoltam a tananyagot. -A rang pedig az, hoooogy...~Hogy magyarázzam el neki? Áh tudom!~- szóval: van egy darabka mogyoród, vagy cukorkád. Ezt a cukorkát egy mókus megeszi, a mókus elkapja egy cica, a cicát elkapja egy kutya, a kutya beszökik az állatkertbe és ott egy tigris megeszi, de erre jön egy hatalmas dinó, aki megeszi a tigrist, de jön egy nagyon nagyon nagy kavics, ami fejbe kólintja a dinót, amitől ő... elaszik sokáig. NA tehát, a kapitányunk a kavics, te vagy a dinó, én a tigris és a többi tiszt a kutya cica mókus...de mi nem esszük meg egymást, csak ha valaki rendetlenkedik.-mutogattam neki a gyors illusztrált rajzon. Lassacskán a tudás látszódott fel fel csillanni szemecskéin.
-Hát akkor menjünk együtt a (megmutatja a kezén a 8-ast)) osztaghoz. Valami kis érdekességet kell megfigyelni és raktározni.


Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amaya Ureshii
13. Osztag
13. Osztag
avatar

Female
Gemini Rooster
Hozzászólások száma : 129
Age : 24
Tartózkodási hely : Taichou vagy hadnagy környékén
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: 13. osztag, 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
18300/30000  (18300/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Vas. Okt. 25, 2009 10:17 pm

Irányt is sűrűn váltva futkároztam. Annyira vicces volt, ahogy furcsa lett a feje, mintha egy olyan hatalmas, csúnya bácsi lenne, akinek egyetlen szemecskéje van. Azzal sose értettem, hogyan lehet rendeskén látni. Ha letakarom valamelyik szemimet, mindig hiányzik valami a világból. Vajon hova tűnhet? Ezt meg fogom kérdezni Oki-Moki-tól! Viszont mókásnak látszódott, ahogy magyaráz, szóval lecsüccsentem elé és próbáltam utánozni mit csinál. Nagyon nehéz munka volt! Túl gyorsan mutogatott és nem is értettem mi van. Hisztizés helyett inkább kérdezgettem tovább. Azt vettem észre ezzel sokkal egyszerűbben lehetett hajrángatós idegeskedésbe kergetni.
-De miért hívják tíznek? Meg nyolcnak? Miért így kell mutatni? Szerintem így sokkal viccesebben lenne!-nevetgéltem a picike szélső, meg a másik szélső ujjamat kinyújtva. A többit nyelvnyújtás közben lefogtam, hogy ne lógjanak bele. Olyan ügyes voltam! Nagyon tetszett! Rohangászni is kezdtem. Másoknak is el akartam dicsekedni. Mögöttem rohangászott Hupikék törpike is, szóval előle is futottam. Tisztára örültem, mert fogócskáztunk! Végül elfáradtam, úgyhogy leültem ahol jártam. Szuszogások közepette vigyorogtam ártatlanul a követőmre, majd kaptam egy mulatságos mondókát. Hatalmas szemekkel hallgattam végig. Nagyon jó volt! Pattogni is kezdtem, mert mindig is szerettem a dinókat.
-Ha nem esszük meg, akkor mit csinálunk? Elmondod még? Mond eeeel! És...éééés! Milyen dinó vagyok?- rángattam a kezét, miközben szép lassan elindultunk valahova, ahol csudijó dolgok történtek. Reméltem igaz, mert hiányzott már egy kis játék és Oki-Moki vicces bácsinak látszódott. A válaszra nem várva kezdtem keresztül kasul rohangászni. Percek múlva hátra fordultam és ráugrottam a játszópajtásomra. Imitálva egy morgó dinót csimpaszkodtam a lábára, majd beleharapva alakítottam tovább a szerepem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maki Kenta
4. Osztag
4. Osztag
avatar

Male
Capricorn Horse
Hozzászólások száma : 71
Age : 26
Tartózkodási hely : Jaa~h...
Registration date : 2009. May. 22.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: 4. osztag 4. tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
10500/15000  (10500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Hétf. Aug. 23, 2010 11:46 pm

Mortal Kombat LIVE! – Maki-chan „levet szűr” Seiun-fukoutaichou-val

Unottan babráltam hőn szeretett számítógépemet, mikor valaki egy óvatlan pillanatban megkocogtatta vállamat. Ennek következtében reflexből szükségesnek láttam, hogy egy jól irányzott mozdulattal képen töröljem ijedtemben. Még a headset-em is lehullott a fejemről, a gyors mozdulatváltás révén. Mérgesen hadonászva kezdtem el faggatni szerencsétlen földön fetrengő shinigami-t mi a jó büdös francot akarhat tőlem, kora délután.
’- Nem hallotta, hogy szólok, azért gondoltam hogy megveregetem a vállát...
- Maga csak ne gondoljon semmit! De bökje már ki inkább, miért jött?
’- A 12. osztagtól jöttem. Az egyik számítógép elromlott a laboratóriumban.
- Áh, egen... hallottam róla...
Dőltem hátra unottan, s visszafordultam a székkel a monitor felé, hogy még két pályát legyűrjek a vadonatúj bunyózós játékban. Meg is említettem a küldöncnek, hogy hamarosan összepakolok, s átbattyogok az osztagba, csak ne lábatlankodjon a szobámban tovább. Így hát végtére is újonnan élvezhettem a játékot teljes nyugalomban, de mivel már eléggé idegesített a sok nyögdösés és ordibálás, így beraktam valami jó zenét. Sokkal élvezhetőbb lett a játék is ezért, szal azt a két pályát olyan gyorsasággal elintéztem, mint a sicc. Már azon kaptam magam, hogy a tizenkettedik level-nél járok, s furcsálltam, hogy még nem rontott be egy újabb küldönc. Nagyot sóhajtva léptem ki a Tekken-ből, s készenlétre kapcsolva a gépem pattantam le a székemről. Szemüvegemet igazgatva lestem körbe a szobában, mit kéne magammal vinnem, hiszen pontosan nem mondták meg, melyik alkatrésze hibásodott meg a számítógépnek. Kissé morgolódva kezdtem el összerámolni minden olyat, amit fontosnak találtam. Egy telepítő CD-t is bevágtam a többi kacat közé, hátha az is kell. Hátamra dobva a táskát csaptam be magam mögött az ajtót és elkullogtam egyenest a 12. osztag felé.
Beérve a folyosón, kicsit muszáj volt gondolkodnom, merre kell lefordulni a laboratóriumok felé, hiszen ezer és egy éve jártam erre. Mikor még kisgyerekként itt játszottunk Amaya-val, s az nem tegnap volt. Elbattyogva arra a részlegre illendően bekopogtam, de reflexszerű reakciót nem hallottam. Hát úgy gondoltam, hogy ha már hívtak, csak bemehetek, ezért mivel nyitva volt az ajtó beléptem a laborba. Nem lézengett túl sok ember, de nagyon raj, hogy senki sem hallotta meg, hogy kopogtam... Látszik, mind a fülén ül. Amikor közelebb értem az említett géphez egy vörös hajú csajszi ácsorgott mellette s valamit nagyon szöszölt rajta. Úgy lehet akkor nincs is rám szükség? Vagy ennyire nem bíznak a képességeimben? Szépen állunk...
- Öööh... Üdv! Jöttem megjavítani a gépezetet.
Csaptam föl kezemet a magasba valami integetést invitálva felé, mikor megláttam a karján a hadnagyi karszalagot. Nem igazán ismertem, hiszen ez utolsó itt töltött évei mondom, hogy nem tegnap múlt el! Vettem észre, hogy a csaj nem igazán beszédes, sőt tök ijesztő a kisugárzása. Nem olyan aranyos, mint a nagy átlag, hanem olyan... furcsa? Talán ez a legmegfelelőbb jelző rá.
- Izé... tudni lehet, mikor döglött be? Esetleg, hogy mit ügyködtek rajta éppen akkor?
Mivel nem volt túl közvetlen a hadnagy, ezért szinte harapófogóval kellett belőle kiszednem a fontos infókat. Kissé olyan érzésem volt mintha abszolút nem akarna bennem megbízni. De hát ez van, ha a gyerek zseni. Sosem ismerik el a tehetségét. Rolling Eyes Akárhogy is, igyekszem nem túlzottan beszólni a csajnak, mert abból csak nekem nem lenne köszönet. Hiszen a felsőbbrendűekkel ugye nem szabad csúnyán beszélni...
- Amúgy Maki Kenta, 4. osztag, 4. tiszt. Örvendek.
Hadartam el, a szemébe nézve, aztán ledobtam a vasakkal teli táskámat, s közelebb lépve a szerkezethez elkezdtem vizsgálódni.


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kuroi Seiun
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Hozzászólások száma : 45
Tartózkodási hely : 12. osztag, Laboratórium
Registration date : 2009. Aug. 23.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag hadnagya
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/10000  (5000/10000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Kedd Aug. 24, 2010 12:35 am

Mortal Kombat LIVE! – Szűrik a levet velem... Surprised


Életemben nem idegesített fel semmi sem annyira, mint a mai nep csodálatos eseményei. Nem elég, hogy a jelentésekkel késnek, még az egyik gép is meghibásodott! Mindezt pedig pontosan akkor, amikor az egyik új tiszt adatait kellene betáplálnom... Egyszerűen nagyszerű az élet mostanában a 12. osztagban, kiváltképp, hogy még a kapitány munkája is az én nyakamba szakad. nem mintha bármi kifogásom lenne ellene, sőt! Szívesen áldozom minden szabad percem a munkámra, legalább addig sem kell törődnöm a rám vetett pillantásokkal, kijelentésekkel vagy invitálásokkal. Visszakézből hárítok el mindent, mivel teljesen igazam van: bármennyire is vonzó vagyok és nőies, nekem nincs időm a magánéltre. Már így is késében vagyok a különböő kütyük feltalálsával... S kitörni készülő idegbajomat még tetézi az alak, aki minden teketória néélkül betoppan ide, és szinte félretaszít a gépemtől! Ráadásul úgy hadar, hogy össze kell vonom a szemöldökömet koncentrálás közben ahhoz, hogy megértsem.
[color=#8B008B[- Az egyik új tiszt adatait akartam beírni... [/color]- mondtam ledöbbenve. Nem volt itt megszokott az az elemetalitás, ahogyan ez az alak itt pattogott és dolgozott! Csend, nyugalom, alaposság és megfigyelés... Bár lehetséges, hogy az én furcsaságom jön elő megint, hiszen sosem voltam a társaság középpontja. Kivéve persze azt a jellegzetes éjszakát, amikor én bébidollban, a keptön úr pedig egy szál semmiben- :hello - végezte a pókermeccsünk után. Ajkamat beharapva szemléltem a gépezetet, mely máris megrövidítette az éjjel alvással töltött perceimet.
- Meg tud...ja javítani még ma? Egyszerűen muszáj végeznem a munkámmal... - néztem az alakra aggodalmasan, majd meghallottam a nevét is. reflexszerűen meghajoltam, ezzel kedvenc samponom illatfelhőjét zúdítva Makira.
- Kuroi Seiun, a 12. osztag hadnagya... egyébként. - pillantottam a vasakkal teli táskára. Mert végülis nyilvánvalóan az van benne, ha már így csörgött, nem vagyok olyan bolond, hogy ne ismerjem fel! Pillantásomat Makira vetettem, és felsóhajtottam. Biztosan egy gépmániás alak... különben nem is hívták volna ide. Ha már a 12. osztagban nem tudják megszerelni ezt a vacakot... Őszintén szólva kevés esélyt látok rá, hogy Ő meg tudná javítani. De hát semmi sem lehetetlen ebben a világban, szóval felesleges lenne aggódnom, nem igaz? Miközben pedig idegesen szórakoztam vörös fürtjeimmel, pillantásom a pckre tévedt. Nem voltam ellenük, de magamnak sosem rakatnék be. Igazság szerint túlságosan féltem fehér bőrömet, nem akarom hogy kilökje, vagy valami...
- A jelentésekkel még mindig nem vagy készen? - pillantottam a mellettünk elsiető Renre. Sosem mondtam, hogy könnyű nálunk az élet... Nem véletlenül a legfontosabb osztag Seireteiben a miénk. Ezen megállapításomról valahogyan sikerült is elfeledkeznem, mert figyelmem megakadt a gépet szerelő alakon. Saját tökéletességem kudarcba fullad, ha még egy gépet sem tudok megszerelni... Idegesen, karba tett kézzel támaszkodtam rá az egyik asztalra, és vetettem egy pillantást az öltözékemre. Mint mindig, most is makulátlan, tiszta és tökéletes- ahogyan azt az ember elvárja egy hadnagytól. Csupán néha zavart feltűnően nagy mellméretem, de meg lehet vele birkózni, kiváltképp, ha senki sem foglalkozik vele. Ajkamon féloldalas mosollyal figyeltem a rohangáló beosztottjaimat, és sóhajtva nyugtáztam, hogy ránk férne már egy kapitány...
- Milyen az élet a 4. osztagban? Nyugodtabb, mint itt?- kérdeztem rá, csak hogy mondjak valamit, de nem azért, mert el akarnám hagyni az osztagot. Soha... ez is egy jellembeli sajátosságaim közül. Nem voltam az a szószátyár típus sohasem, herótom volt az újonclátoatásoktól, és rövid úton szerettem őket elintézni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Maki Kenta
4. Osztag
4. Osztag
avatar

Male
Capricorn Horse
Hozzászólások száma : 71
Age : 26
Tartózkodási hely : Jaa~h...
Registration date : 2009. May. 22.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: 4. osztag 4. tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
10500/15000  (10500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Kedd Aug. 24, 2010 1:36 am

Mortal Kombat LIVE! – Maki-chan „levet szűr” Seiun-fukoutaichou-val

Mivel nem végeztek az elmondottak alapján semmi nagy extrát a géppel, ezért biztos voltam benne, hogy a múltkori csatlakozóval van újabb incidens. Utána is jártam; megkerülve a gépet mentem hátra, hogy megpöckölgessem a csatlakozók sokaságát. Mivel úgy tűnt az egyik igazán érdekesen mocorog a helyén, ezért kapásból felé nyúltam, ám olyan lendülettel el is kaptam a kezem. Kicsit felszisszenve kaptam ujjamat a számba, mert csutkára lezsibbadt a fél karom az "apró" áramütéstől. Még szerencse hogy szigetel valamelyest a cipőm, mert ha nem, akkor tuti, hogy grill vált volna belőlem! Ezért szeretem, a túl okos számítógép zseniket... úgy megjavítanak valamit, hogy utána maradjon élő ember, ki használni tudja kétszer. Rolling Eyes Hiába is, én nem győzködöm őket, hogy jobban értek hozzájuk, hiszen úgyis csak én lennék lehurrogva. Hát akkor főjenek a saját levükben, ha nem akarnak nekem szót fogadni...
Újból előre battyogva a táskámhoz elkezdtem benne kutakodni egy kompatibilis csatlakozó után, mert emlékeztem, az is leledzett a tatyóm mélyén.
- Aha, elég nyugodt. Főleg azért, mert elég sok ápolt van az osztag Gyengélkedő részlegén. Azoknak pedig nem árt, ha nincs nyüzsi körülöttük.
Válaszoltam, ahogy letérdeltem, és bekúsztam a gép alá, hogy ott is végignézzem, semmi féle és fajta szakadás nincs a kábelek rengetegében. Esetek legtöbbjében a patkányok nagy kártevők. És akármennyire is tisztán van tartva a 13 őrosztag területe, előfordulnak a retkes gazfickók. Nem egy olyan gépnél cseréltem ki kábelt, ahol végezetül még ki kellett hívnom egy brigád rágcsálóirtót. Mivel úgy láttam, itt nincs patkány (max. a kísérletiek), megnyugodva másztam vissza hátulra, hogy kicseréljem a csatlakozókat.
- Ezt az osztagot is meg lehetne szokni. Mondjuk nekem nem idegen, mert egy időben elég sokat mászkáltam erre...
Folytattam tovább, hátha kedve szottyan a hadnagynak is beszélgetni. Meg legalább ezzel is telik az idő. Amúgy nem hiszem, hogy ennyire fagyoska lenne a csajszi. Biztos nagyon bele akar temetkezni a munkába. Tipikus eset. Minden a munka a többi dolgot meg magasról leszarja, arra hivatkozva: "Nincs ideje". Szerencse, hogy én ilyenekkel nem foglalkozom.
- Jó, egy csatlakozó kicserélve...
Zsünyörögtem tovább, ahogy előre mentem és egy kódot bepötyögve a gépbe, próbáltam felélesztgetni. Mivel a gép ugyan elindult, de a monitor nem akart működni, azt gondoltam, megnézem alaposabban. Lehetséges, hogy abban lesz a gubanc.
- A Hadnagy szokott eljárogatni? Csak azért kérdem, mert nem igazán láttam még a környéken.
Kérdeztem, puszta kíváncsiságból. Nem volt csúnya, szal fel sem tudom fogni miért nem megy és kapcsolódik ki, néha. Szar, ha egész nap ebben a pöcegödörben kell güriznie az embernek. Felfogom, hogy a 12. osztagnak fontos kutatásokat kell végeznie, de ha Amaya hadnagy létére el tudott szakadni, akkor Seiun-fukoutaichou-nak is menne. Jó, igaz Amaya még kicsi lányka volt, de most na....
- Ha sikerül megjavítom, volna kedve eljönni velem egy kávé erejéig?
Invitáltam random, ahogyan többszöri kódpötyögések után a monitor is kezdett feléledni. Sajna nem volt még az igazi, így kénytelen voltam nekiállni a csavarhúzóval is szerencsétlenkedni. A hátlapot leszedtem, s negyed óra zsigerelés után a monitor képe is felvillant. Diadalittasan poroltam le kezeimet munkám végeztéül, majd széles vigyorral minden fölösleges cuccot visszapakoltam a táskámba. Azt hátamra kapva a csajszi elé léptem, s le nem hervadó vigyorral újból rákérdeztem.
- Szóval, egy kávét?

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kuroi Seiun
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Hozzászólások száma : 45
Tartózkodási hely : 12. osztag, Laboratórium
Registration date : 2009. Aug. 23.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag hadnagya
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/10000  (5000/10000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Kedd Aug. 24, 2010 2:09 am

Mortal Kombat LIVE! – Szűrik a levet velem... Surprised


Nem vagyok egy nagy gépszakértő, időm nagy részét általában a mikroszkóp fölött ácsorogva töltöm. Csodálkozok is, hogy ez még a derekamon nem jelentkezett, hiszen nemsokára 180 éves leszek... De ezt jó, ha nem tuidják rólam! Így legalább még él személyes varázsom, és el tudom bűvölni a körülöttem levőket azzal, hogy nem csak szép vagyok, hanem okos is! S nem értem, miért támadnak azzal, hogy fordítsak több időt magamra. Mindig tiszta vagyok és illatos, a szórakozás pedig nem az én műfajom. Sosem voltam odáig a bulikért, azt az esetet sem sikerült máig sem feldolgoznom. Hatalmas szemeimet rávetem Makira, aki kávézni invitált, miután varázslóhoz méltó ügyességgel helyrepofozta a gépemet.
- Rendben! Úgyis keveset szoktam aludni, igazán rám fér... - egyeztem bele, és napi rítusomnak megfelelő eltüntettem a gumit a hajamból. Elég az, ha a Laborban van összefogva... Szinte már vakított a fény, ami odakint várt ránk, és alig tudtam lenyelni a hangos zsivalyt, ami fogadott. Jó, a mi osztagunk sem volt az a halálosan csöndes hely, de lényegesen kevesebb hang ordított a fülembe, mint itt kint!
- Mióta foglalkozik gépekkel? Nagyon profi... még a mi tudósaink se érnek a nyomába. - ejtettem el egy apró mosolyt, ami tőlem már tényleg szokatlannak hatott, hiszen én vagyok a Komoly Lány. Közben pedig a kávék ezreit kínűló lapot böngésztem, majd kimondtam az első nevet, mai ljutott túlhajszolt agyamig. Bármennyire is idegesítő volt elismerni, jól esett az, hogy kicsit kiszabadultam... és Maki energiája is csak úgy sütött! Szinte ledermedtem tőle... Valahogy a jelenlétét sokkal jobban érzékeltem, mint a többiekét, de ez nyilván annak volt köszönhető, hogy Vele beszélgettem. Kávémat szorongatva vonultam ki a helyiségből, és ültem le az egyik szabad padra, hogy arcomat az ég felé fordítva élvezhessem a Nap nélkülözött melegét. Belekortyolva a lébe pedig még a visszatérő energiámat is éreztem!
- Istenem... magamtól rá nem jöttem olna, hogy mennyire el akartam már szabadulni onnan... - még ahhoz sem volt kedvem, hogy a "Labor" szót kimondjam, mert akkor egyből elkapott volna a bűntudat, hogy nem ott vagyok, és nem dolgozom. Nem tehetek róla... valami kényszerít, hogy egyre többet és többet, és egyre jobban dolgozzak... biztosan még az emberi életemből hoztam magammal.
- Mit lehet itt csinálni a szabadidőben? Bár kétlem, hogy hozzájutnék... most, hogy nincs a kapitány... - adtam hangot kétségbeesésemnek, hogy a munka ezután csak szaporodni fog. egyszerűen néha már túl sok volt még nekem, a törtető, munkamániás hülyének is...
- Remélem, ha máskor elromlik valami, fordulhatok Önhöz... - pillantottam rá, és felötlött bennem, hogy kissé furcsán jön ki az, hogy két tizenévesnek tűnő egyén magázódik. ezt fel is hoztam Neki, és elégedetten vettem tudomásul, hogy egyetért velem. Ajkamon félszeg mosollyal kortyoltam bele a kávémba, és alig bírtam elfojtani egy fáradt vigyort. Most kellene valakinek lekapni, jó pénzért eladhatnák a fotót... "Kiderült, hogyan néz ki a 12. osztag hadnagya!" címmel. Saját idiótaságom úgy tűnik, akkor tör elő, amikor a legfáradtabbnak érzem magam...


Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Ébredés az üvegbarlangban   Kedd Szept. 14, 2010 8:17 am

A mai nap katasztrofális sikerei, oly mértékben lefárasztottak, hogy már nem nagyon volt energiám mást tenni. Hozzáláttam előkészíteni a vizsgálati anyagokat, a reagenseket és mi egyéb dolgokat a laboratórium pultján. Ez persze kényes és perecíz figyelmességet követelt. Ide akárki nem léphet be, még az osztagon belül sem. Bokáig lengő kínosan hófehér köpenyem, a szokásosabbnál is megviseltebbnek látszott rajtam. Az hagyján, hogy gyűrött volt, vagy épp elfelejtettem felhajtani az ujját. A mandzsettán már egy-egy sötét foltocska éktelenkedik, a köpeny nem mai darab, valamikor amikor idekerült nem is olyan régen, sikeresen kiégettem egy oxidatív vegyülettel, meg némi zöldes oldószer is van rajta a sarkán. De hát egy jó vegyészhez, ez mind hozzátartozik, koszos ingujj, fehér köpeny! Összekötött haj, s a köpeny nyaktól egészen comb középig begombolva. Az én rakoncátlan hajamat, hajgumival nem lehetett egykönnyen megzabolázni, főleg azért, mert ha netán használnom kellett volna a kardomat így, nos akkor a statikus elektromosság azt valószínűleg a fejemre olvasztja, hát kénytelem voltam ezt megoldani olyasmivel ami bírja a hőt és vezeti az áramot. A megoldás pedig, egy rugalmas, szénszálas drótra fűzött két lapított félhenger alakú hajfelfogó eszköz. Így már teljes lelki nyugalommal betarthattam a balesetvédelemre vonatkozó szabályozásokat.

Ez igazán az én terepem, a kémcsőtartókban pihenő törzsminták kéken foszforeszkáltak békés nyugalomban , amíg én lombikokat mosogattam. Első szabály, sose bízz másokban ilyen téren, otthagyják koszosan, vagy nem tisztítják le rendesen! Egy egy apró pici szennyeződés tönkre teheti a bonyolult vizsgálatok hitelességét, arról nem is szólva, hogy mehetek vissza a sivatagba újabb lélekenergiát gyűjtögetni. Mikor már minden csillogott-villogott előkészítettem a műszereket, gyorsan bekalibráltam őket, és mehetett is a vizsgálódás.

- Hmmm. Hm... nagyon érdekes-
A szerkezet és rezgés holow-okra utalt az első pár darabban, ez megszokott arrafelé. Az utóbbi minták már érdekesebbek voltak, az egyik kiugró lélekenergia koncentrációt mutatott, de a határon mozgott egy holow és egy arrancar között, Roppant érdekes... Ha több mintát gyűjtöttünk volna be ezekből, esetleg nyomon kísérhettük volna az átváltozás folyamatát.
Olyan szinten belemegyek az elemezgetésbe hogy valószinűleg csak egy jól irányzott határozott mozdulat lenne képes kibillenteni ebből, vagy agy különösen éles hang... szóval elvagyok mint a bélyeggyűjtő a ragasztással.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raidon Akasun
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Male
Hozzászólások száma : 18
Tartózkodási hely : Lelkek világa
Registration date : 2010. May. 06.
Hírnév : -2

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag 6 tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Kedd Szept. 14, 2010 12:37 pm

Emlékszem az iskolapadban ülve mennyit unatkoztam egy-egy fizika v. kémia órán. Sose kötöt le, hogy mi miből és hogyan lesz, de az se, hogy mi endoterm v. exoterm folyamat. Azonban amikor kisérleteztünk az felemelő volt, főleg látni, hallani v. éppen szagulni azt a megannyi "remekművet". Meg is lepődtem amikor az osztag tagja lettem, hiszen habár vannak ötleteim, a külsőm is elárulja nem vagyok az a tudós típus. Nem is csoda a kutatások biztonsági őrzésével, s a találmányok tesztelésével lettem megbízva, ily keserű időkben, amikor már jóideje nincs meg a kapitányunk!

Napmint nap látni a sürgést-forgást egyben hátborzongató, másrész szórakoztató is, hiszen a sok fehérköppenyes egyfolytában magában beszél. Sokszor észre sem veszik, hogy rálépnek a lábamra, s megannyiszor leöntenek különböző löttyökkel. Azt csodálom, hogy még nem változtam át semmivé. Az öregebbek szinte szóba se állnak velem, csak ha szeretnék ha valamit kipróbálnék, vagy elhoznék a könyvtárból. De ez van, én mégis csak őrzöm a labort, s persze az itt dolgozókat.

Nemrégiben egy új prof. jött az osztagba; vérbeli szaki. Rengetegen cseszegették a shinigamik közül, s pápaszemesnek becézik a háta mögött. Pár napja már figyelem, s látom nagyon élvezi amit csinák. Sokszor magában sustorog, majd előveszi a kis jegyzetét, s leír valamit. Elnézem amint a sok jegyzet betemeti a szemüvegét, majd óránként keresi azt kétségbeesetten. Ha végre megvan megkönnyebbülten törli homlokát. Gondoltam úgy se sokat beszélek, majd ezzel a fiatal dokival összehaverkodok. Így erőt vettem magamon és odamentem, hogy megszólítsam, de ekkor hangosan elgondolkodott:

- Hmmm. Hm... nagyon érdekes-s amint kimondta eme szavakat brutális lélekenergia rázta meg a lelkem. A kisérletéből áradt, s nem hasonlított semmilyen tipikus mintájéra, ami a laborban eddig megfordult.
Ránéztem, s hátamögül hozzászegeztem egy kérdést, s még be se mutatkoztam, mert még mindig a kisérlet hatása alatt voltam.
-Ez meg mi a franc, s honnan szerezted?!-vágtam hozzá izgatottan kérdésem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Pént. Szept. 17, 2010 12:47 am

Gondolat, és gondolkozás

Én gyanútlanul vizsgálódtam békésen , elégedetten, és szinte éreztem már a neuronjaim intenzív bizsergését, amikor hátam mögül egyszer csak rám rontott. Egy szürke hajú kölyök vakkant rám.
- Á ó te jó ég O.O !- Szabályosan megugrottam pár métert hátrébb, ennek persze az lett a következménye, hogy jól beütöttem a hátam a laborpultjába. A szemüvegem meg levándorolt az orromra és csálén féloldalasan ingázott. De eztán rájöttem, hogy az illető elég morc agresszív kölök, csak a biztonsági emberünk. Amire ugyan nem igazán értem minek van szükség, hiszen a laborban arc felismerő rendszer, és lézerbiztonsági mechanizmus őrködik bezárás után.
"- Ez meg mi a franc, s honnan szerezted?!"- kérdezte tőlem már-már számon kérően követelőzően. * De udvariatlan, így rám rontani... hát nem tudja, hogy itt mi komoly munkát végzünk ? Az anyukája biztos nem tanította meg, és hát én már így csuklóból elküldeném egy pszichológushoz, de gyorsan...^^ na jó én is értek hozzá Razz. Nyugi!*
- Elnézést... öhm...izé, Az én nevem Masamune Raiden, és lélekenergetikai kutatásokat végzek, önnek van egyáltalán felhatalmazása az adatok megtekintésére ?- kérdezem, hát honnét is tudnám, hogy ez kicsoda. Még egymás között sem tudhat mindenki mindent. Stílusából és ahogy viselkedik, nos azonnal rávágnám, hogy neki a tudományhoz semmi köze. De mielőtt még felhúznám még jobban, ezt a látszólag is poszt traumás gyermekkori stresszben szenvedő kis srácot inkább folytatom a gondolatmenetemet.
- Csak, mert tudtommal, a kutató egység, és a laborvezető, meg a laboránsok érintettek ebben. ^^- mondom kissé felemás vigyort varázsolva arcomra, miközben megigazítom a szemüvegem. Minden erőmmel igyekszek megnyugodni és felveszem a fapofa tudós külsőt. Tipikus nyugodt, megfontolt, türelmes meg a többi, de pár pillanattal ezelőtt tisztára úgy éreztem magam mint a macska, akit egy kutya felzavart a fára. A mintát inkább biztonságba helyezem a tartójába, mielőtt még általam még nagyobb veszélybe kerülne.
- Máskor ne ijessz meg, ^^ mert ha elejtem a kémcsövet esetleg mind felrobbanunk...!- néztem rá kissé rosszallóan, amolyan türelmes hűvösséggel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 28
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
25250/30000  (25250/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Csüt. Szept. 23, 2010 1:38 am

| Lélekszilánk projekt |

Vannak olyan élethelyzetek, amikor az ember kénytelen a háttérbe szorítania a morálját egy nagyobb jó érdekében ezáltal olyan cselekedetekre sarkallva, amit normális esetben nem tenne meg. Mindezt azonban a családom érdekében teszem… Miyokoért, hogy ne kelljen sohasem attól tartania, hogy másik énem esetleg árthat neki, hiszen ismerem őt, tudom, milyen rafinált, és ha nagyon akarja, előbb vagy utóbb megtalálná rá a módját. Bármi áron, de meg kell akadályoznom, hogy még egyszer a családom közelébe érjen. A legkézenfekvőbb megoldás pedig az, ha végzek vele, hogy többé ne legyen képes ártani senkinek. Akkor talán minden szenvedésnek vége lesz…
Kagami izgatott hangjával a fülemben vetem bele magam az akcióba; természetesen már kiszemeltem a legmegfelelőbb személyt a 12. osztag kötelékében, aki talán segíthet a kis problémámon. Nem volt nehéz szert tenni egy szép kis listára az osztag tagjait illetően, s minden elismerésem a 12. osztag vezetésének, amiért ilyen pontos dokumentációkkal rendelkeznek. Még az általam vezetett adattár is eltörpülhet mellette, pedig világhíres aktakukac lévén igyekszem minden jelentéktelennek tűnő információról is nyilvántartással rendelkezni. Még 10. osztagos, hadnagyi pályafutásom kezdetéről ragadt rám, igaz, azóta a pszichológiai feljegyzéseket nem vezetem, hiszen már nincs rá szükségem. Akkor a rangomra hatalomként tekintettem – most már felelősségként.
Mindezek ellenére most mégis vissza kellett élnem a „hatalmammal”, és ha nem tartanám egyszerűen lehetetlennek, hogy elkapjanak, most attól is tarthatnék, hogy elkapnak és esetleg árulónak bélyegeznek. Ám egy osztag kapitány nélkül felettébb gyenge és összeszedetlen, és bár nem tartozok a legerősebb kapitányok közé, egyértelmű, hogy melyikünk kerülne ki győztesen, ha véletlenül „lebuknék”.
A déja vu érzés is elfog, amikor láthatatlanul osonok a monoton folyosókon, s szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy már jártam itt, ehhez kísértetiesen hasonló élethelyzetben, de sehogy sem tudok rájönni, mikor, hiszen emlékeim szerint sohasem jártam még a 12. osztag területén. Kivételt talán csak az képez, amikor egy-egy küldetést illetően itt folyik a felvilágosítás a részletekről, de akkor sem szoktak beengedni minket a laborba. Tudja a franc, mivel foglalkoznak ott… Nem tudós vagyok, az én feladatom nem az okoskodás.
Néhány magányosan kóborló tisztet leszámítva elég kihaltnak tűnik a hely, ám magamban azért hálát adok az égnek, amiért idővel megtanultam rendesen használni a kidoukat, hogy még esélyük se legyen észrevenni. A célpontom vörös loboncát már messziről megpillantom, s amikor végre elbúcsúzik az egyik kollégájától, vagy akárhogyan is nevezik egymást maguk közt, végre elérkezettnek tekintem az időt a cselekvésre. Azok közé tartozom, akik sohasem a külsejük alapján ítélik meg az embert, bár meg kell, hogy mondjam, a célpontomat elég extrém külsővel áldotta meg az ég.
Shunpoval érek mellé, hogy kezeit hátrafeszítve az egyik hideg falhoz szorítsam; néhány egyszerű hakuda fogás, ami elegendő ahhoz, hogy sakkban tartsam. És ha ellenkezni merészel, akkor kénytelen leszek radikálisabb eszközhöz nyúlni. Nem, nem vagyok angyal, bárki bármit is mond. Egyszerűen félreismertek.
- Ha megszólal, Önnek vége. Merre van a labor? Beszédem van Önnel. – nyomatékosítom mondandóm egy erős csavarással a csuklóján, ám még nem annyira, hogy komolyabb bántódása is legyen. Nem szeretnék feleslegesen vért ontani, az különben sem az én stílusom, de ha elkerülhetetlen a helyzet, akkor megteszem és kész. Erre programoztak, ezért képeztek ki shinigaminak.
Utunk ezután a laborba vezet; utóbbit előre kiürítettem zanpakutom képességeit használva. Eltartott ugyan egy darabig, míg végeztem vele, hiszen nem olyan egyszerű ám egyenként belemászni a tisztek fejébe, hogy aztán elhitessem velük, hogy hadnagyuk rájuk parancsolt, hogy hagyják el a labort és keressenek négylevelű lóheréket a kertben, mert szükségük van rájuk valami kutatáshoz, így aztán most a 12. osztag nagy része az osztag kertjében térdepel, és az éjszaka közepén kutatnak négylevelű lóherék után.
- Bizonyára felesleges bemutatkoznom, azonban a protokoll megköveteli tőlem. Verashu Suwun vagyok, a 2. osztag kapitánya, bár ezt úgyis tudja. Néhány kísérlet elvégzésére lenne szükségem. Mindezt anélkül, hogy bárki tudna róluk. Cserébe nem esik bántódása. Kihagyhatatlan ajánlat. – ültetem le az egyik székre, mintha csak otthon lennék, s kétségbeeséssel vegyített eleven tébolyt közönnyel palástoló, lila íriszeimet a tudóséba fúrom. Látja az arcom, tudja a nevem… Na és akkor? Az elmemanipulálás mindig is az erősségem volt. Kétség kívül enyém a legveszélyesebb és egyben leghasznosabb zanpakuto a világon.


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Csüt. Szept. 23, 2010 2:33 am

Nők és erőszak...
|Lélekszilánkok projekt|

Csendes pénteknek indult ezen napom, végre kialudtam maga, minden minta beérett a vizsgálatra, minden tökéletesnek tűnt idebent. A hószín csempék alázatosan tükrözték vissza lelkes képem. Mindenkinek olyan hirtelen dolga támadt, gondoltam egy szüntette én is megengedhetek magamnak, elvégre a kémcsövek nem bomlanak gyorsan. Lágyan csukódott hátam mögött a hangtalan vastag tűzbiztos, nehéz zárja békés kattanással tudatta, odabent immár minden biztonságban van. Zizegő gondolatim még a grafikonok körül őgyelegtek, másoknak girbegurba kifürkészhetetlen vonalak sora, számomra kár a Mona Lisa mosolya.
Épp sárga gumi kesztyűmet igyekeztem leoperálni magamról az ajtó mellet, hogy aztán rövidesen a kukában végezhesse pályafutását. Egy kutató még odaintett nekem, fáradt szemében különös csillogás izzott. *biztosan új válaszok, új kérdésekért* Mosolyodtam el a gondolatomon. A rakoncátlan kesztyű viszont makacsul ragaszkodott a kezemhez. Komolyan erőlködtem, hogy végre megadja magát, s nyűglődésemnek végül csak engedett, addig nyúlott míg végül el nem szakadt. De azért, bosszút állt a kis rafkós, mert oltári nagyot csattanva hagyott vörös apró foltot sápadt fehér kezemen.
- SSSSSZZzz A kutya füle...>.szisszentem fel és mérgemben úgy nekivágtam a kuka falának hogy meg is billent. Én pedig fájós csuklómat dörzsölgetve indultam tovább. De meg kellett állnom a mozdulatban, mert a pillant törtrésze alatt a kemény csempe falnak préselődve találtam magam. Arcom a hideg kövezetnek szorult, s kezeimet egy másik személy fogta bilincsbe, de úgy, hogy meg moccanni nem bírtam. S a hátam mögül előre szökő szőke tincsek, az enyhe finom illat, melyet képes voltam még az erős klór és formalin szagban is megéreztem. Lágy, de gleccser hideg búgó női hang zendült fel a fülem mellett. Más formában ezt még talán élvezném is, de finom beszéde úgy csikordult meg, hogy éreztem egyetlen rossz mozdulat, s csak szavaival megöl.
"- Ha megszólal, Önnek vége. Merre van a labor? Beszédem van Önnel. – "- mondta, s én nem szándékoztam hullajelölt lenni, csak aprót bólintottam rá. Véremben pezsgett az izgalom, torkomban dübörgött a szívem, mint a gőzvonat. Megszorította a kezem, hátizmaim erre megfeszültek, tény ami tény, az anatómiához biztos kiválóan ért, mert olyan kiválóan eltalálta az idegpontokat hogy tanítani kéne. Arcom mozdulatára groteszk grimaszba fordult, majd azért lassan uralmat nyertem efelett, s visszavezetett a laborba. A csend immár nihil, kopár sivataggá változtatta szeretett otthonom. Visszatérve odabent békésen bugyborékoló lombikok mellet visz el. Szívesen megkérdezném miért is volt szükség erőszakra, hisz láttam ellibbenni a a kapitányi köpeny szegletét magam mellett. Kérdéseimet egyenlőre meghagytam későbbre, a diplomácia első tétele hogy, alkalmazkodni kell a helyzethez, és most az van amit ő akar. Majd egy mozdulattal megfordított és azzal a lendületbe le is ültet az egyik székre. Nagy smaragdzöld szemekkel néztem fel rá, pupillám gombostűnyire zsugorodott, s idegesen fürkészte Shuwun kapitány rideg arcát. A szemüveg a falhoz vágástól kicsit elhajlott, s most ferdén csillogott szemem előtt.
"- Bizonyára felesleges bemutatkoznom, azonban a protokoll megköveteli tőlem. Verashu Suwun vagyok, a 2. osztag kapitánya, bár ezt úgyis tudja. Néhány kísérlet elvégzésére lenne szükségem. Mindezt anélkül, hogy bárki tudna róluk. Cserébe nem esik bántódása. Kihagyhatatlan ajánlat. –" folytatta a kapitány, ereimben szép lassan kezdett kővé dermedni a vér. Pár pislogás után enyhén remegő kézzel helyre billentettem a szemüvegem, úgy ahogy.
-Öhm...Részemről a szerencse kapitány, én Masamune Raiden vagyok, állok rendelkezésére...- habogom, majd ránézek a kezemre és gyorsan inkább lefogom, nem túl szerencsés, ha egy veszélyes illető előtt kimutatjuk gyengeségünket, de mindegy mert már úgy is késő. Lassan beszívom a levegőt, s mire kifújok , tudatosítom magamban hogy ÉLVE kellek a kapitánynak, tehát jobb lesz mindent beleadni mielőtt jobban felhúzzam magát. Viszont mikor kitisztul a fejem, már látom hogy a kapitány sem éppen jó kedvében jött rám hozni a frászt, az ő szeme sem hazudik és arról árulkodik, hogy ő bizony rosszabb helyzetben van mint én.
- Még is milyen kísérletet vár el tőlem kapitány ?- tény, hogy nagy nyomáson kimagaslóan jobban vagyok képes használni a fejem...de ez azért túlzás. Ráadásul most már én is kíváncsi vagyok, vajon mi lehet olyan fontos, hogy egyáltalán foglalkozik énvelem. Ezért most kivételesen elfojtottam idétlen vicceimet, s hallgattam, hogy kiderüljön vajon miről is van szó, de ha tipplenem kéne valami személyes, mert diszkréciót követel, bosszú , vagy épp az ellenkezője..


______________

Spoiler:
 


A hozzászólást Masamune Raiden összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Jan. 19, 2011 2:55 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 28
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
25250/30000  (25250/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Csüt. Szept. 23, 2010 3:32 am

| Lélekszilánk projekt |

Nincs biztosítékom arra, hogy a tiszt tartja a száját, visszafordulni azonban késő. A hajlandósága megvan az együttműködésre, nem mintha hagytam volna neki más választási lehetőséget. Kockáztatok igen, ám így is eleget halogattam ezt a lépést. Előbb vagy utóbb úgyis sor került volna erre, azonban így, hogy én magam előzöm meg a bajt ahelyett, hogy a felső vezetés kényszerített volna egy nem kívánatos vizsgálatra azért, hogy esetleg kivégezzenek, mert veszélyt jelenthetek Soul Society számára, talán mégis csak jobban járok. Ha a tiszt pedig távozásom után is tartja a száját, legalább mind a ketten jól járunk… Ő nem szerez magának ellenségeket, én pedig biztos vagyok abban, hogy ha esetleg egészen véletlenül történne velem valami baleset, Kai megtalálná a módját a bosszúnak. Fordított helyzetben én is megtenném ugyanezt érte. Hiszen neki is meg kell küzdenie a saját démonaival.
Gyűrűs ujjamon leledző jegygyűrűmet idegesen markolászom, míg Kagami jótékony utasításainak próbálok eleget tenni. Kegyetlen és vérszomjas zanpakuto, az eleven téboly, maga az Őrület, ám szadista jelleme ellenére mégis mindvégig kitartott mellettem. Életem legnehezebb feladata volt ismét szót érteni vele hiszen a kettéhasadás még őt is megviselte. Ő annak idején csak a másik énemnek engedelmeskedett, s shinigami erőm is kis híján elvesztettem, amikor egyszerűen nem volt hajlandó szóba állni velem, mert szerinte nem vagyok elég méltó arra, hogy erejét felhasználjam céljaimra. Idővel s rengeteg gyakorlással viszont mégis képes lettem kialakítani azt a mély, elszakíthatatlan kapcsolatot köztünk, mely talán annál is erősebb, ami másik énem és közte fonódott. A béklyó ellenére mégis teljes életet élek – erre másik énem sosem volt képes. Nem beszélve arról, hogy zanpakutom számomra mutatta meg egy magasabb szintű támadását, s kettőnk közül én vagyok az, ki kemény munkával, de megkapta a bankai használat jogát.
Saját problémám fontosabb annál, mintsem hogy az idegen, zavaros, smaragdszín szemek mögötti érzelmeket kezdjem el fejtegetni. Empátiám háttérbe szorítja saját célom, s a shinigamival szembe ülve, a nyugalom és ridegség álarcával nézek szembe azzal a személlyel, akitől a megoldást várom. Vagy legalább valami érthető magyarázatot. Akármit, csak… legyen vége.
- Amit most fogok közölni Önnel, az titkaim legnagyobbikaként van számon tartva. Kevesen tudnak róla, és azt szeretném, ha ez így is maradna. Nem tudom, az a bizonyos orvosi titoktartás Önre érvényes-e, ám nem szeretnék szembesülni azzal, hogy tudtomon kívül feljegyzéseket készít a kis… problémámról. Nekem pedig nem áll szándékomban ártani Önnek, de ha rákényszerülök, akkor képes leszek könyörületet nem ismerve olyan kárt okozni, ami a halálnál is rosszabb. Bizonyára nem szándékozik egy fehér falú szobában leélni élete hátralévő részét egy lelki roncsként vegetálva. Ne kényszerítsen olyan tettekre, amit mind a ketten megbánhatunk. Kagami különösen epekedik végre egy kis téboly elszabadítására. – nyomatékosítom meg számára, hogy nem viccelek. Jobb, ha tisztában van azzal, hogy jelen állapotomban nem vagyok vevő az átverésekre. Nem mintha javítaná az esélyeit, ha tudja, milyen erőket birtokolok.
- Amit most el kívánok mesélni Önnek, bizonyára megrettentő lehet, s kevesen tudnak erről, csak a hozzám legközelebb állóak. Ha a 46-ok tanácsa értesülne erről, bizonyára a kivégzésem készítenék elő. Ha pedig nem vagyok képes megtenni a megfelelő óvintézkedéseket, saját kezűleg adom fel magam, mielőtt még valami katasztrófa történne. – dőlök előre a széken, egyik szemembe lógó, szőke fürtömet hátrasimítva. Elképzelhető, sokkolni fogja mindaz, amivel hamarosan szembesülni fog, s magamon kívül nem ismerek olyat, aki olyan helyzetbe került volna, mint én. Azt hiszem, tényleg egyedi eset vagyok, bár ezen már meg se kéne lepődnöm. Mindig is kicsit más voltam, mint a többiek.
- Néhány évvel ezelőtt egy küldetésre indultam Hueco Mundoba, azonban történt egy kis baleset. A miértjét én sem értem, de megtörtént. Akkoriban egy betegséggel szenvedtem, amit multiplex személyiségzavarnak neveznek. A küldetés folyamán viszont ez az úgynevezett másik énem egyszerűen eltűnt. Sokáig azt hittem, örökre, ám végül szembesültem a valósággal, amikor arrancarként találkoztam vele. És nem csak én. Bár arrancarként meg sem képes közelíteni azt az erőt, amivel én rendelkezek, még így is veszélyt jelent rám és a családomra. A lányom mindennél többet jelent számomra… Nem hagyhatom, hogy bántsa. – húzom fel kissé ruhám ujját, hogy néhány csúnya sérülést mutassak meg a tisztnek. Főként égési sérülések és vágások, s olyanok, mintha magamnak okoztam volna őket, de… nem én voltam. Néha egyszerűen csak megjelennek, s nem győzöm mindenféle random küldetésre és egyebekre fogni a dolgot.
A karomat csúfító hólyagokat ismét eltakarom, már amennyiben a tiszt nem kívánja közelebbről is megnézni őket. Azért remélem, nem fog elájulni egy kis vér láttán, különben nagyot kell csalódnom tudósainkban, bár sose lehet tudni. Mindazonáltal én bírom a fájdalmat, hiszen ezeknél jóval rosszabbat is túléltem már. Ezek csak apró üzenetek, fenyegetések… Egy közelgő katasztrófa előjelei.


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Csüt. Szept. 23, 2010 6:58 am

|Lélekszilánk projekt|
A kapitány borzasztóan izgatott volt, és nem épp a kellemes értelmekben. Kifejezetten kétségbeesettnek tűnt. Kezén gyűrűjét piszkálta, ez aggodalomra utal, azok iránt akiket szeret. Ez csak megerősítette bennem a nyugalom fontosságát, most az ő lelke labilis, ahhoz, hogy ő is lenyugodjon nekem kell kiegyengetnem. A nő nem is teketóriázott sokat, de amint a titok szót kiejtette ajkai között, ránéztem és bal kezem ujját felemeltem. Egy lágy mozdulatot teszek vele. Ő ugyan nem látott semmit, de minden gép a teremben hirtelen elhallgatott, és a biztonsági kamera mozgása is azonnal leállt, valamint az összes fény kialudt. Súlyos nehéz sötétség telepedett kettőnkre. Miközben hallgattam a beszámolót, egy erős elektromágneses impulzust indítottam útjának, élő szervezetekre vajmi kevés hatása van, szinte semmi, viszont a gépekre és bármire ami elektronikával működik, nagyjából annak egy életre kapáltak. Hogy miért is tettem? Nagyon egyszerű, megértettem, hogy Suwun kapitány szeretetből teszi mindezt, s eme tény bőven elegendő, hogy az egész erőszakos és meghökkentő viselkedését megbocsássam és teljesen figyelmen kívül tudjam hagyni.
- Elnézést kapitány... de a belső biztonsági kamerák, felfedték volna az ön rejtélyét, s azt ön sem szerette volna.- mondom nyugodtam és hagyom, hogy eztán végigmondja a mondókáját. Majd csöndes lágy mélyen búgó hangon visszanézek a kapitányra. Szemem immár nem tükröz félelmet.
-Teljesen felesleges tovább fenyegetnie kapitány, elsőre is felfogtam az elvárásait. Kérem nyugodjon meg, nem miattam, az eredmény érdekében szükségem van a tiszta elfogulatlan ítélő képességére. - Mondom, majd meghallom mi is a kapitány problémája és a szemeim jól láthatóan kezdenek kikerekedni, lélegzetem gyorsul. * Ó te jó ég, ó te jó ég ez az évezred felfedezése...idióta ez szörnyű!* Gyorsan berendeztem zizegő gondolataim szépen sorban. Összegeztem pár pillanat erejéig ízlelgettem Suwun kapitány szavait.
- Ha jól értem, most itt arról van szó hogy egy shinigami lelkéből kiszakadt alteregó, okoz problémát, ami Hueco Mundo-ban reanimálodott, mint arrancar. Nos... - újabb gondolkodás szünet * hát ez nincs a könyvekben az tuti... micsoda mázlista vagyok!Fogd be, fogd be!Most ,hogy a fenébe fogok segíteni ?* Egy ideig még harcolt egymással bennem a tudományos felfedezés öröme és az emberség empátiája, egyik sem győzött igazán, vegyes kaotikus semmivel sem összehasonlítható érzelem özönlötte el és minden eddigit elsöprő megismerni vágyás.
- Veszélyt jelent ? Itt? De ide nem juthat be egy arrancar, hacsak...- pörögtek a neuronok iszonyú sebességgel, oldalra néztem és egy nagyon rossz előérzetem támadt, és amint a sebeket is láttam már nem is kérdeztem semmit. Úrrá lett rajtam a kutató szenvedély.
- Migakeru - suttogtam, s egy lágyan zizzenő hang kíséretében, kezemben lassan kékes fakó fénygömb kezdett el kavarogni majd kettőnk között felszállt és bevilágított az egész sötét labort. Így kifejezetten kísérteties hely volt. Felpattantam hirtelen, és kirántottam a fiókot, abban a csipeszek, tűk és ollók összekoccantak a rántástól.
- Ebből most mintát veszünk, gyakran megmarad a támadások alanyain a támadó lélekenergiájának a lenyomata, ebből kiderül, hogy a lélekereje is megváltozik e akkor, mikor a másik személy van jelen, vagy csupán mentális, szellemi kontaktusról van e szó!- magyarázom a kapitánynak, s sebtiben kesztyűt húztam a kezemre, fogót ragadtam, s felcsippentettem egy gézlapot. Mindezt alig pár másodperc alatt, most kifejezetten ügyesnek tűntem, de hát a gyakorlat teszi a mestert. S ha a kapitány engedte, akkor a kezén lévő sérülésről meg is szereztem a mintámat. A művelet nem fáj talán ha friss, akkor egy kicsit kellemetlen.
- Nem kell aggódnia, már csak, azért sem mert egy ilyen horderejű kutatás gyümölcsét mindenképpen megtartanám magamnak! Nálam jó helyen van ez a tudás, mások valószínűleg, a hatalmat és a lehetőséget látnák benne, de én nem. Kifejezettne visszataszító a gondolat, hogy lelkem sötét oldala esetleg külön életre kelve garázdálkodik odakinn... ez nem is tudományos kérdés, sokkal inkább elvi. Jó, hogy engem keresett meg kapitány, ez a szakterületem.- válaszoltam a diszkréciómmal kapcsolatos aggályaira így utólag. Hangom minden érzelmet mellőzött, a tudomány nem mindig tűr meg maga mellet emberséget, most ez is ilyen szituáció. Szükségem volt a nyugodt érzelmektől mentes, tiszta gondolataimra. Arra a probléma megoldó képességre ami teljesen nélkülöz minden részrehajlást. Csak így vagyok képes most ebben a helyzetben, valódi helyes következtetéseket levonni.

______________

Spoiler:
 


A hozzászólást Masamune Raiden összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Jan. 19, 2011 2:55 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 28
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
25250/30000  (25250/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Csüt. Szept. 23, 2010 8:54 am

| Lélekszilánk projekt |

Kamerákra valóban nem számítottam, hisz nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy egy-egy osztagot efféle modern felszerelésekkel is ellátnak. Igaz, miután az én osztagom egy komplett luxusfürdővel rendelkezik, ráadásul az ajtók is önműködőek, már nem kéne fennakadnom efféle apróságokon, ám kifejezetten szerencsésnek nevezhetem magam, amiért Masamune-san volt olyan kedves, hogy fokozta a biztonságot. Kérdés, vajon a sok elektromos kütyü túlélte-e azt az akármit, amit a tudós csinált; nem, nem igazán értek hozzá, nekem nem ez a szakterületem és igazából csak a végeredmény érdekel, nem pedig maga a folyamat. Legfeljebb a pókjaim segítségével megbénítottam volna az egész rendszert, hiszen ezek csak gépek, bizonyára pótolhatóak. Ám így fennállna a lehetősége annak, hogy feltűnést kelt a rongálás, és bármennyire is fojtom vissza a lélekenergiámat, valamennyi maradványát egészen biztosan rajta hagytam volna. A nem kívánt eseményeket jobb inkább megelőzni ahelyett, hogy később elhárítanom kelljen.
Természetesen képes vagyok szinte teljes mértékben visszafojtani elfogultságom… Hiszen ezzel a maszkkal éltem együtt gyakorlatilag évtizedekig. Ez a forrása a mostani problémámnak is, mindenről az egykori érzelemmentességem tehet… Mára már sokban változtam, és érzelmeim nélkül elképzelhetetlennek tartom az életem. Én szeretek szeretni… Persze, ez biztosan elég furán és értelmetlenül hangozhat, viszont akik ismertek, valóban ismertek régebben, azok azt hiszem, tudják, miről beszélek. Ha az a kettéhasadás nem történt volna meg, kevésbé lenne komplikált az életem, s énem ezen része bizonyára ismét elhalt volna. Valamint sosem jöttem volna össze Kai-al, esélyünk se lett volna. Talán Miyoko sem született volna meg. Olyan nehezemre esik elképzelni egy olyan világot, amiben Ő nem létezik… Miyo-chan tényleg a mindenem, bármit képes lennék feláldozni érte, és azt hiszem, ez teljesen természetes egy anyától.
- Igen, pontosan ez történt… – bólogatok Masamune-san szavaira, aki eközben munkához is lát. Kénytelen leszek bizalommal fogadni minden tettét s úgy tekinteni rá, hogy ezzel az én javamat szolgálja, viszont épp ezért jöttem ide. Hiába néz ki oly barátságtalanul az a sok fura eszköz, amikkel babrálni kezd. Önkéntesen váltam kísérleti patkánnyá, remek. Kezdő tisztként talán még megrémített volna, ám azok után, amiket meg kellett tapasztalnom, néhány injekció sem lenne elég ahhoz, hogy valóban elrettentsen. Bár kétség kívül van a helynek valami különös aurája, a halvány, delejes fény kísérteties vonásokkal ruházza fel még a leghétköznapibb dolgokat és Abu fura masináit is. Hiába, erre a kísérletre nem Abura volt szükségem, ugyanis nem hiszem, hogy MacGyver képes lenne cselekedni ebben a helyzetben. Ahogyan számomra az a Ren is kissé amatőrnek tűnt, ráadásul a személyisége is cseppet instabil. Emberismerő képességem még mindig olyan, mint régen, igaz, személyes érzelmeim gyakran elvakítanak megakadályozván, hogy objektív szemmel nézzek a dolgokra.
Masamune-san elvárásaimnak megfelelően cselekedik, s reakciói is arról tanúskodnak, jó döntést hoztam, amikor az ő aktáját emeltem ki a többieké közül.
- Rendben, csinálja csak. – húzom fel ismét ruhám ujját, hogy könnyebben mintát vehessen az… akármiről. Azt valóban nem tudom, hogy lélekenergiám is megváltozik-e, amikor Eras átveszi a testem felett az irányítást, hiszen Kai-on és Miyokon kívül senki sem szokta észrevenni a változásokat. Még a taichou sem. Hiszen valóban ők ketten állnak hozzám a legközelebb, Miyokonak pedig mintha egyfajta vele született tehetsége is lenne ez egyben. Apja lánya, az biztos. Igaz, volt egy olyan eset, amikor Kai azt hitte rám, hogy én vagyok Eras… Csak mert szőkére festettem a hajam és hát, na, nem kertelek, a melleim nem igaziak hála zanpakutomnak és egy rosszul elsült kidounak, de ebbe most ne menjünk bele. >.>
- Bizonyára tisztában van vele, milyen következményekkel járhat, ha a 46-ok tanácsa tudomására jut a dolog. Minden esetre örülök neki, hogy olyan személyt választottam, akit nem kecsegtet a hírnév. Esetleg szüksége van még valami információra? Ja, igen, a sebek… Néha csak úgy megjelennek, általában legnyugalmasabb pillanataimban. Máskor pedig azt hiszem, képes mozgatni a testem. Ezek az időszakok rendszerint teljesen kiesnek és védekezni sem tudok ellene. A vőlegényemtől szerzek csak tudomást ezekről az esetekről. Ami a képességeit illeti, abban biztos vagyok, hogy nagyon hasonlóakkal rendelkezik, mint én… Egyszer láttam csak harcolni. Azoknak a gépeknek azért, remélem, nincs bajuk… Ha arról van szó, meg tudom szerezni a fedezésükre a költséget, a nőegylet így is több pénzt halmozott fel, mint amennyire szükségünk lenne. Na és mit csinálsz, amikor nem a laborban dolgozol? Esetleg szerezhetek valahonnan kávét? Gondolom, eltart egy darabig a kutatás, s különben is, már elmúlt éjfél… – térek el egyik pillanatról a másikra a témától, s idegesen nézek körbe a laborban, hogy valami érdekes dologgal próbáljam lekötni a dolgom. Hátha megtalálom Abu repülőgépmodelljét, amit kiskanalakból, gémkapcsokból, Gourangás matricákból és mustárból készített.


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Pént. Szept. 24, 2010 6:33 am

|Lélekszilánk projekt|
Az ártatlannak tűnő művelet közben látom, hogy azért valamennyire megnyugszik a kapitány asszony, s immár nem kapkodja ingerülten a tekinteté, jóval inkább azt tükrözi számomra az arca, hogy figyel, és mérlegel. Mindene esetre még rajta is észrevehető, hogy mennyire nagyon idegenkedik ettől a környezettől, és minden hozzávalójától. Vajon miért? Egy racionális gondolkodású lélek miért idegenkedik, ettől az amúgy (jobbára) veszélytelen helytől? Ha egy ember orvost, vagy akármilyen köpenyest lát, már csak akkor felmegy a pulzusa, és akkor még nem beszélt vele, sőt lehet, hogy egyáltalán semmi dolga vele, de még akkor is. Lehet ebben a fehér köpenyben valami egészen mágikus.
Hamar felitatódott a gézlap a sérülés energiájával, Ekkor nyugodtan, lassan elvettem onnan a csipesszel, lábam sarkával szórakozottan odahúztam a kerekes laborkocsit, s annak fém tálcájára letettem csipeszestől a mintámat.

- Meg is van jöhet a kísérlet!. - Körben a hidegen vibráló izzófény sápadt ragyogásában előhalásztam három üvegcsét, az egyik világos kékesen vibrált, azokat fa tartókba illesztettem, s Suwun kapitány mondókájára békésen bólogattam, sejtettem hogy ezzel is elő fog jönni. Fel sem tekintve válaszolgattam miközben a mintát két darabra vágva a két üres üvegcsébe tettem bele.
- Igen tudom mivel járna, ha ez kiderülne, magát felelősségre vonnák, azonnal elvesztené a posztját és nagy valószínűséggel az ítélete halál lenne. Véleményem szerint ez a sors várna azokra is akik erről tudhattak, gondolok itt a vőlegényére, és a gyermekére...- Fejtegettem a véleményem egészen a kávé szócskáig, amire azonnal felkaptam a fejem.
- Kávé... Very Happy itt mindig van kávé, azzal működök leginkább...a többire válaszolok majd pár perc... - Haraptam el a mondatot, s a két kis üvegcsét felemeltem és egy egy csepp áttetsző folyadékot cseppentettem bele. S dugót helyezve rá szórakozottan az egyiket a mutató és a középső a másikat a középső és a gyűrűs ujjam közé fogtam, majd elkezdtem rázogatni. Vörös hajam mint egy megbolondult irányt minden apró mozdulatomat hűen kísérték. Közben a szememmel néha a kapitányt néztem, s mikor kezdett kellemetlenné válni, azután a három másodperc után, azonnal keresem egy, sokkal átlagosabb néznivalót. Mondjuk egy lombikot vagy akármit. Nagyjából most ért el a tudatomig az az érzés, hogy egy kapitánnyal vagyok egy légtérben. Ráadásul sokak szerint az egyik legszebbel. Bár bizonyára ebben az is közrejátszott, hogy a féltékeny vőlegénye miatt ő olyan mértékben érinthetetlen, hogy csak messziről érdemes csodálni. Így, hogy egy karnyújtásnyira volt tőlem, inkább azt sugározta, hogy nagyon is olyasvalaki aki egy igazi személyiség, nem pedig ikonikus eszmekép.
- Készen van, lássuk csak !- Elővettem a kezeméből a két mintát, és odaraktam a kettőt a harmadik mellé. A az első egy árnyalattal sötétebb volt a másiknál, míg a harmadik egészen kékes maradt.
- Van energia változás, de nem számottevő...elképzelhető, hogy amikor az ön testében van, a képességi is mások, de azt hiszem kimondhatjuk, hogy az energiája nem változik olyanná mint az arrancaroké... Ez jó hír! Mert ez azt jelenti, hogy a lélek kapocs leginkább a gondlatok terén jelenik meg.- Jelentettem ki a véleményt derűlátóan. Hát ez gyorsan ment, alig öt perces munka alatt már is okosabb lettem ezzel.
- Hogy szereti a kávét ?- Kérdezem, és egy vasháromlábra azbeszt lapot teszek. Alá meg egy Bunsen égő kerül. Mindez teljes természetességgel, és egy közeli szekrényből kezembe repül a kávés bödönöm, amibe az egyik kedvenc olasz típusú kincsem rejlett. Lecsavarintottam a krómozott vastetejét, és nagyot szippantottam az erős aromájú mestermű illatából. Majd mosolyogva, nagy gonddal és szertetettel, szigorúan eltartott kisujjal, akár egy lord, a lombikba kanalaztam belőle.
- Olasz remélem szereti! Smile Ha nem dolgozom, akkor vagy eszem, vagy alszom, vagy épp az emberi világban tanulmányozom a népviseleti szokásokat...^^. Maguk a vizsgálatok nem tartanak sokáig ,csak az előkészítésük... persze van kivétel, de a legtöbbször gyorsan mennek az ilyesmik, a munka velejét a megfigyelés és a számítások adják. Önnek talán úgy tűnhet, hogy állandóan dolgozok, más valószínűleg felkötné magát ha ezt kéne csinálnia, de számomra ez félig meddig egy játék. Egy rejtvényfejtés, ahol maguk a válaszok a jutalmak, a kérdések pedig a kockák amik előre lendítik a dolgokat.^^- Csacsogtam a kapitánynak, míg egy H2O feliratú flaskából az egészre vizet nyomtam
- A bacik miatt nem kell aggódnia, a legtöbb edény olyan tiszta, hogy a kórokozók sikítva futnak innen^^.- vigyoro.tam, és egy egy szűrőpapírt rátéve egy egy Erlenmeyer lombik tetejére, a sötét illatos és igen csak íncsiklandozó folyadék, mesteri ügyességemnek, meg egy másik fogó segítségével nemsokára elnyerte az eredeti formáját. Valóbna, minden csillog villos, sehol egy folt, sehol egy repedés, vagy hiba.
- Tejszín nincs idebent, meg tej sem elvileg...de szacha...őöö cukorral tudok szolgálni ^^.- díszítésként még bele biggyesztettem egy üveg keverő pálcát. Ez a labor dizájn egész mutatós volt így, legalább is szerintem, én roppant szórakoztatónak véltem a dolgot. Ez némileg azért van mert a legtöbben azért ezen megbotránkoznak, elvileg a szabályzat tiltja az efféle léhaságot, gyakorlatilag ha ez nem benn lenne mi sem működnénk, és a labor legfontosabb része még is csak a kutató Very Happy Roppant elégedett voltam önmagammal, elvégre most már én tudom mit kell csinálni, de kíváncsi vagyok a kapitány véleményére, és reakcióira, hiszen még is csak az ő lelkéről volt szó és nem az enyémről. Amíg én komiszan mosolygós, kölyök tekintetemmel kevergettem * homogenizáltam Razz*, addig néztem a lélek energia fényei között a különbséget. *Éppen alig, hogy eltér a kettő... fantasztikus! Vagy inkább ijesztő? Neeem inkább ijesztően fantasztikus Razz* Csodálkozó, kissé megszállt tekintetem , lankadatlan rajongással elevenítettem fel újra, meg újra azt a tényt, hogy az évtized, de talán az évszázad felfedezését van szerencsém kinyomozni!

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 28
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
25250/30000  (25250/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Szomb. Szept. 25, 2010 11:52 am

|Lélekszilánk project – 2. felvonás |

Fogyatékos répafej, ha azt hiszi, méltó arra, hogy Engem átverjen. Engem, az Eleven Téboly királynőjét, a Sötétség hercegnőjét, az Őrület mozgatórugóját, a Gonoszság egyik legfőbb alkotóelemét. Botor kislány, ha azt hiszi, hagyom, átverjen. Nincs szükségem engem követő kutyákra, s megtehet nekem egy szívességet a kis professzor: akassza fel magát! Bíborszín folyadékot mindenfelé, s csilli-villi, baktériummentes laborja egyből szebb fényben tündökölhet.
Nem fogom hagyni, békésen kávézgasson, míg ellenem holmi gyerekes merényletet tervez. Ha én nem adtam engedélyt valamire, akkor nincs joga beleavatkozni az én életembe. Így is elég problémám adódott, nincs szükségem még egyre. Hűen követett Tadeo-samám gyengeséget tanúsított, s ott hagyott mindent, amit elért. Csak mert nem volt méltó a feladatra… Holott találtam már új „főnököt”, kit ujjaim köré csavarhatok, igaz, őt magát még nem értesítettem arról, miféle megtiszteltetés éri a jövőben. S Feynt érkezése is váratlanul ért. A kölyök folyton éget, s nem képes felfogni: nem érdekel. Anyai ösztönök? Nevetséges. Én nem érzem őket. Nem rendelkezvén efféle gyengeséggel csupán elpazarolt idő, melyet vele vagyok kénytelen eltölteni. Még hogy nevelni…! Oldja meg maga! Belezni tud, vadászni is, s jöjjön rá saját maga, ki az apja. Kilétét még mindig homály fedi, de… ki számolja? Hulláktól nem lehetett gyermekem, s kétlem, Carl magja tette őt azzá, amivé vált. Bár addig jó, míg szövetséges, s hajlandó azokat a célokat is követni, melyeket én is kitűztem magam elé. A megvilágosodás pedig egy karnyújtásnyira áll… Egy apró kis hiba mégis mindent elronthat, végzetes lenne, katasztrófa. Nem engedhetem, nem hagyhatom annyiban.
A váltás pillanatok alatt következik be, s gőzölgő, olasz kávét már én veszem el a gyenge másik felem helyett. A színészkedés mindig is erősségem volt, hisz a manipuláció lételemem, nem csak szórakoztatási eszköz. Megjátszott, már-már drámai, félelemmel vegyes izgatottság, melyeket a lila íriszekbe erőltetek, az őrületet elnyomva, indulatokat teljes mértékben visszafogva. Különben sem tartoztam sohasem azok közé, kik valaha is engedték, érzelmeik eluralkodjanak rajtuk.
- Köszönöm… Cukor nélkül iszom. – fogadom el a gőzölgő, fekete, életet testbe pulzáló mérget.
- És… Gondolja, hogy tényleg… Mármint Kai és Miyoko, nekik tényleg semmi közük az egészhez, a 46-ok tanácsának nem lenne joga őket is elítélni, mármint… Mégis csak egy kapitányról és egy hadnagyról van szó, még ennyi se számít? T-T – folytatom tovább a drámázást arcomat kezembe temetve, míg szabad végtagommal a csészével egyensúlyozok. Egy kis remegés a hangszínbe s gömbölyded műkönnyek… Sima ügy. Néha még Kait is képes voltam átverni. Még ha a fattyút meg sem tudom érinteni.
Adatok, melyek engem is érdekelnek, hisz a jövőben még hasznomra válhatnak. Bár rendeltetésemtől el nem tántoríthat, bármit is mond… Szemgolyóbisait akarom, ízlelgetni, szétkenni, megszabadítani, felszabadítani, vérben, még több vérben lubickolni! Vajon Kai mennyire hasonlíthat öccsére? Tán őt is gerjeszti a vér, vagy valóban nem csak izgatottságát, felhevültségét, érzelmei felkavarodását, vérének pezsdülését palástolja palástolnivaló, szégyenteljes érzet magára erőltetésével? Pedig büszkének kéne lennie magára… Megszerezte a nőt, akit megölt! Melyik pszichopata nem álmodna erről?
- Nem is rossz ez a kávé… bár nem ehhez vagyok szokva. És a környezet is, hű… Pont olyan, amilyennek elképzeltem, bár azt hiszem, ez az első alkalom, amikor a laborba tehettem be a lábam. Vagyis gyakorlatilag betörtem, de… érti, ugye? Azokért a dolgokért, amiket mondtam és tettem, pedig igazán ne haragudjon… Kicsit elkeseredett vagyok, egyszerűen nem tudtam, mit csináljak. Na és Önnek? Család, barátnő, semmi? Nem hiszem el, hogy tényleg csak a munka az egyetlen szenvedélye, biztos van valami más is! – teszem le kiürült csészém az asztalra, s nézelődök érdeklődően körbe; igen, lennie kell, valahol biztosan van valami, amivel árthatok! A zanpakuto oldalamon gyakorlatilag csak dísznek van; hívásomra úgy sem reagál, hisz a Széttört Tükör megtagadott, elárult. Bár végül is nekem az is jó, ha ez a test még többet gyötrődik, még többet sebesül. S fiókok, igen, biztosan azok! Hiszen rengeteg van belőlük, s nem először találkozom tartalmukkal. Az, hogy az injekciós tűk mellé fektetett fiolákban mik leledzenek, már nem az én problémámat jelképezik. Csak játék, beteges, veszélyes, szeszélyektől sem mentes, gyermeteg szórakozás. Derítsük fel, melyik mit tartalmaz! Profi módjára kezdem el az adagolást, s még egy pillantás, s rejtélyes hatású, seszínű anyag Vera vérében úszkál.


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   Vas. Szept. 26, 2010 5:50 am

|Lélekszilánk projekt|

A kapitány finoman átveszi az edényt a kezemből, de mikor felnéz egész furcsa érzésem les. A kémcsőtartóban a világosabb minta mintha egy kicsit erőteljesebben kezdett volna el foszforeszkálni, de lehet, hogy csak rosszul látom ebben a vibráló fényben. Tekintem viszont feltűnés mentesen a kávémra teszem
- Rendben Smile- mondom. Valami megfoghatatlan gyanakvásérzet kezd el mocorogni a tudatom peremén. Jobbnak láttam fenntartani az eredeti állapotot, s egykedvűen belekortyoltam a sötét folyadékba. Éreztem, hogy a melegsége lecsúszik a torkomon. S közben hallgattam a kapitányt. Sosem gondoltam hogy ilyesminek leszek a tanúja de eltört nála a mécses. *Hm... ez idegen diszkréciója mindig meghozza a beszéd kedvet...de ez..* Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy ez most megtiszteltetés e vagy éppen szakmai felsülés. A bizalom jó, de hogy ilyen érzékenynek és sérülékenynek lenni egy teljesen vadidegen előtt, az egy csöppet gyanús. Ekkor a tekintetem egy pillanatra átsuhant a kémcsöveken * Igen határozottan erőteljesebb a színe.* Győztem meg magam, hisz tudtam mindig az első benyomás az igazi. Egy tudós ember intuíció nélkül vajmi keveset ér. Nem mérlegelhettem a pillanat törtrésze alatt el kell döntenem mit is teszek most. Zöld szemem a szemüveg mögött a pillanat tört részéig fürkészően összehúzódott. Rögtön utána amúgy lazítva test tartásomon és mozdulataim kötöttségén, komoly empatikus maszkot varázsoltam arcomra. * Még nem tudhatja meg, hogy észrevettem, és lehet, hogy tévedek.*
- Suwun kapitány itt most, nem csak arról van szó, hogy ön veszélyben van, bárki megsérülhet, a nemesek akiket vigyáz, a másik énjével hamis parancsokat adhat ki, az osztagainak, irtózatos káoszt tudna felszabadítani ha akarna, és Kai valamint Miyoko pedig a bűnrészesség vádjával azonnal felelősségre lennének vonva. Vagy esetleg feltételezhetnék, hogy önhöz hasonlóan, ők is ehhez hasonló helyzetbe kerültek. De ennek ellenére úgy gondolom, hogy igazságtalanság lenne önt ezen állapotában halálra ítélnem, mert egy feljelentés ezzel járna. Hiszek abban, hogy a sorsot meg lehet változtatni, és abban, hogy az akarat igen sokat el tud érni. - Mondom nyugodt érzelem mentes hangon, azért, hogy megnyugtassam a kapitányt, ilyenkor jobb, ha nem erősítjük a negatív érzéseit. A kapitány asszony pedig meglepő gyorsasággal, lépett tovább a krízisen. Utána rögtön a kávé a labor és én lettem a téma. Láttam én már nagyon sok mindent, Tény és való, hogy itt senki sem százas, de ilyen gyorsan hangulatot váltani az mindennek a netovábbja. Egyre erősödő gyanúm ellenére arcom továbbra is változatlanul derűs és könnyed maradt. Külön oda kellet figyelmem a mozgásomra és a tartásomra, a hiteles színész minden eszközével elő tudja adni magát. Roppant tudatosságot követel az ilyesmi.
- Ilyesmiért nem is kellene elnézést kérnie, főleg nem tőlem...- Mosolyodtam el könnyeden. S tovább folytattam a válaszadást, kicsit felderült arccal, gondolatimat is irányítani nagy feladat, de nem lehetetlen.
- Nem, nem, semmi ilyesmi... Very Happy Én egyszerű lélek vagyok, egyszerű igényekkel. Én akkor vagyok boldog, ha minél több megválaszolatlan kérdésem...- Kénytelen voltam félbeszakítani a beszédem mert, míg én válaszoltam addig a kapitány tekintete az eszközökön és a fiókokon vándorolt, és szembetűnően keresett valamit, s mikor keze az egyik fiók nyitó fülére ért, számomra meghazugtolhatatlanul világossá vált, hogy akivel beszélek, nem Verashu Shuwun kapitány hanem... arrancar alteregója. Eme felismerés akár egy különösen fájdalmas, hideg folyam rohant bennem, egy szempillantás alatt.
- ...Van!- Fejeztem be a mondatot, s a kardomhoz kaptam. Egyetlen felesleges másodpercem sem maradt tétovázni ,s ezt tudtam is, bár meg votl a lehetőség annak hogy tévedek, de nem igazán szokásom. Ezennel felvállaltam, ha bal lépést követek el hát, ítéljenek el érdemeim szerint.
-Migakeru Kokutan no Makase!- Kiáltottam, és a fiókban lévő tűk és minden fém, hangos vibrálással emelkedtek meg. Kardom pedig sápadt ezüst hosszú karcsú bottá változott. Kezem az üveg fogásra kulcsolódott, görcsösen szorítottam meg. Elsötétült haragos pillantásom mindent elárult. Egy cseppet sem voltam jó kedvemben. A kedves, lüke és naív srácnak, most nyoma sem volt. Résnyire húzódott tekintetem vészjóslóan villant meg a sápadt fényt tükröző szemüveg mögül.
- Az elejétől kezdve affektált a hangod... lenne még mit tanulnod !- Vetem oda neki. Rosszul voltam a gondolatától is. Egy intéssel a levegőbe emelkedett mindenféle eszközök, tűk, fogók, csipeszek, ollók, a gravitációt kinevető gyorsasággal reppentek a szőke hajú kapitány teste felé. Tervem egyszerű volt. Egyértelmű, kárt nem tehetek benne, de azért van egykét trükköm. Harcképtelenné kellett tennem, hogy magában se tehessen kárt. A térben az elektrosztatikus energia mindenfelé zizegő apró kisüléseket visszhangzott vissza. Az eddig kialudt lámpák éteri sárgás beteg fénnyel keltek új életre. S a tárgyak megindultak, hogy lehetőség szerint gyorsan a falhoz szögezzék a kapitányt a ruhájánál fogva.

Most szembesülhettem azzal milyen alattomos is ez a másvilági lény. Akár a kígyó, úgy kúszott át a hálón, s ha a minták nem lettek volna kinn, vajmi kevés esélyem lett volna észre venni. Még soha semmi nem undorított el ennyire, és még soha semmi nem váltott ki belőlem ekkora gyűlölet. *Hogy merészeli ez a féreg, tönkretenni akárki életét is. Nincs joga elvenni a boldogságot másoktól. Szánalmas már csak a létezése is... Kis parazita. Ocsmány kártevő.* Ezen gondolatok vertek lobot haragomra, s teljesen kiszorították az objektivitásom szilánkjait.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Laboratórium   

Vissza az elejére Go down
 

Laboratórium

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke ::   :: 12. Osztag-