HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Hadnagy irodája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Kamioka Shinrou
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 126
Registration date : 2012. Apr. 16.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai, fukutaichou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
28700/30000  (28700/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Hadnagy irodája   Kedd Május 01, 2012 12:24 pm

- Mondtam Yuko-fukutaichou, nem szükséges szabadkoznia. Kínosan fogom érezni magam, hogy gondot és zavart okozok a hadnagyomnak.
Kicsit meghajolok a hadnagy előtt, hogy tisztázzam a dolgot és lezárhassuk végre ezt a nemesi dolgot. Tény és való, hogy megbántott valahol, de nem óhajtom tovább feszegetni. Most már pontosan tudja, hogy ki vagyok és erősen kétlem, hogy egyhamar el fogja felejteni a nevemet és kilétemet. Úgy tűnik, hogy sikerült végre pontot tennünk a dologra és az Asari-házról kérdez. Megdörzsölöm államat egy pillanatra, ahogyan elgondolkodom, majd megszólalok
- Az Asari-házzal nem áll fönn szoros kapcsolatunk, így sajnálattal kell közölnöm, hogy nem ismerem Asari-san családját. De, osztagtársak lévén, ez feltehetően változni fog.
Mondom nyugodtan. Az Asari-házról valóban nem tudok sokat. Nem állunk szoros kapcsolatban, így nem is tudhatok sokat róluk. Kérdésére, hogy érdekel-e egy közös projekt, elmosolyodom. Most valahogy a szokásosnál finomabban és kedvesebben bánok a nemtelenekkel. Ez nálam valami új hobbi? Vagy mi a szusz van velem? Vagy a hadnagy van rám ilyen behatással, csak mert nő? Ki tudja? Egy biztos, jó lesz vigyázni ám ezekkel a kérdéses dolgokkal.
- Már a puszta kérdésével megtisztel, hogy dolgoznék-e önnel. A válaszom természetesen igen. Szívesen dolgoznék önnel, egy projekten.
Nem mondható kiborító látványnak a hadnagy megjelenése. Inkább kissé szokatlan az akadémiai shinigamik után. ha egy kicsit rendbe szedné magát, még csinosnak is lehetne gondolni. De nem ezért vagyok itt, hogy véleményt alkossak a hadnagyomról. Pláne nem személyéről és pláne nem azért mert nő. Következő kérdése azért alaposan meglep. Még az arcomra is kiül a meglepettség.
- Amint mondtam, az édesapám imádja a különböző eszközöket fejleszteni. Kiskoromban sok időt töltöttem mellette és ennek szeretete átragadt rám is. Engem a harctéri fejlesztések érdekelnek. Ezért kezdtem érdeklődni a tudomány iránt. Hatékony eszközöket fejleszteni a Gotei 13 számára, illetve a már meglévőket tovább fejleszteni, ha lehet. Nincsenek különösebben nagyra törő céljaim.
Mondom továbbra is nyugodtan. Nem érzem magam feszélyezettnek. Ráadásul nem is mondok túlzottan érdekfeszítő információkat. Ha tényleg érdeklődik, akkor úgyis rá fog még kérdezni. A titkaimat meg meghagyom magamnak. Következő kérdése a hadnagyomnak, szintén érdekes. Miért nem 2. osztagos lettem? Egy nyavalyás rukongai-i, nyomoronc, porzabáló szabadszülött miatt. Ha ötödik év elején nem kell kimaradnom, akkor bármelyik osztagba felvettek volna.
- A 12. osztag közelebb állt személyes profilomhoz, mint a 2. osztag. Az aktám nem csak az akadémiai eredményeimet tartalmazza. A 4. osztag jelentése is benne van, abból alapos választ kaphat.
Mondom némi éllel a hangomban. Nem szeretem, ha a balesetemre emlékeztető kérdéseket tesznek fel. Azt különösen nem kultiválom, ha még feszegetik is. Sosem lenne belőlem 2. osztagos. Ezen kívül, még egyetlen Kagami sem kért fel arra, hogy a testőre legyek. Fiatal vagyok még ahhoz, hogy bárki testőre legyek. Ezt a hadnagynak is tudnia kellene.
- Egy személy likvidálásához nem kell valakinek egy olyan speciális osztaghoz tartozni, mint a 2. osztag. Bár megtiszteltetés lenne Verashu Suwun-taichou alatt szolgálni, nem lesz se alkalmam, sem módom. Képtelen vagyok rúgni vagy különlegesebb mozdulatsorokat végrehajtani. A tudomány iránti érdeklődésem, ezek után már egyenes utat jelentett az osztaghoz. Úgy vélem, Házamat és amennyiben a Kagami-ház majd óhajtja, őket is ugyanolyan mértékben tudom szolgálni, mintha 2. osztagos lennék.
Ezek után leülök a fukutaichouval szemben, aki elkezd valamit keresgélni. Egy papír köteget és tollat tol elém, hogy legyek már, olyan jó fej, hogy töltsem ki. Vagyok olyan jó srác, hogy teljesítem a kívánságát. Kitöltöm a papírokat, értelemszerűen mindenhová pontos és valós adatott írok. Csöndben töltögetem a papírokat, amikor meghallom a következő kérdést. Felpillantok a hadnagyra. Arcomon nem láthat haragot. Nem haragszom, ezt azért kérdezte meg, mert meg kell kérdeznie.
- Már a kérdés is sértő. De tisztában vagyok azzal, hogy rangjából és hivatalából adódóan, ezt a kérdést kénytelen feltenni. Ha rám bíz egy projektet vagy kutató munkát, azt elvégzem, a legjobb tudomásom szerint. A munkámért és tetteimért pedig vállalom a felelősséget. Ennél többet, erre a kérdésére nem mondhatok.
Válaszadásom után, csöndben maradok. Éppen eleget beszéltem ahhoz, hogy most már hallgassak.

______________

The Knowledge is power, Hide it well! - A tudás hatalom, jól rejtsd el!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yuko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 103
Age : 21
Tartózkodási hely : A megfigyelőrészlegnél vagy a laborban, robbanásoktól védett és pillangó mentes övezetben
Registration date : 2011. Feb. 12.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag, 3. tiszt, a Megfigyelőrészleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
12900/15000  (12900/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Hadnagy irodája   Vas. Május 06, 2012 1:18 am

Derült égből kishúg,
avagy egy instant DNS teszt rendel!

Türelmesen hallgatom végig Yoriko szüleinek a párcsevejét, viszont nem tudom megállni, hogy meg ne mosolyogjam az apró szócsatát, melyet előttünk folytatnak. Vajon mindig ezt csinálják? Surprised Igazán szórakoztató, persze hosszútávon még jómagam sem tudnám elviselni őket így. Hát… nem irigylem Yoriko-chant :/, bár rendkívül megszokottan ücsörög, mintha mindennapos lenne ez az egész számára.
Meglepetten pislogok, amint látom Natsue-san szigorúan villanó tekintetét Shinju-sannal folytatott beszélgetésük során. Igen rémisztő volt, még a lélegzetem is megakadt automatikusan, amiért nem számítottam ilyen komoly pillantásra tőle. S látva, hogy mennyire hatásos ez Shinju-sanra, átmeneti félelmemet átveszi az elismerés, melyet pillantásommal igyekszem kifejezni és Natsue-san felé küldeni.
- I-igaz is, Natsue. – motyogja a választ, kicsit meghúzva magát nagybátyám és visszafogva magát a továbbiakban Yoriko-chan szóba került nagypapájával kapcsolatban. - De mi van a veszélyekkel és a gyermeki lélekkel? Ilyen fiatalon csak nem engednéd oda a lányunkat egy hollow elé, hogy „végezzen” vele, nem?! Nem csak, hogy bajba kerülhet így, de még össze is törne ártatlan lelkülete! T^T – hangja kissé szigorúbban csattan a kelleténél, ami mögött ott lappang a tömérdeknyi aggodalom is. Érthető kétségbeesése, azonban ő sem lehet olyan balga, hogy azt higgye, hogy csak úgy hagynák egy gyereket járőrözésre vagy egy hollow elkapására kiküldeni az Emberek világába, ugye? ^ v ^ˇ
- Nem, nem is a rokoni kapcsolatról beszélek most, hanem a munkaidőben tett megnevezésről. Csak nem szólíthatja így a fukutaichout munka közben, az nem lenne illendő. Látod? Még nem elég érett ahhoz, hogy az osztagnál szolgáljon. Bár a te lányod, biztosan kinövi. – halkabbra véve a beszédét adta tudtára Natsue-sannak ellenvetését a megszólításommal kapcsolatban, mely valójában egyáltalán nem is zavar. Sőt minél többször hallom, annál inkább hozzászokok, így mondhatni inkább az lenne a furcsa, ha unokahúgom hadnagynak szólítana. Már a puszta gondolattól is libabőrös leszek, nehogy már elvárják tőlem, hogy apró rokonom ilyen távolságtartó legyen velem szembe! ._. Érte még magam is képes voltam letenni a tisztességes önözésről, s tegezésbe kezdtem. Sajnos szava járásom már igencsak hozzászokott az illendő kommunikációhoz, így nehéz volt átállnom rá, de megtettem. Most pedig Yoriko-chanra akarja ezt ráerőltetni? Na, ne. >.>”
Emiatt az ügy miatt nem is bírtam megállni, hogy ne forgassam ki szavait, hogy egy engem igazán foglalkoztató kérdést formálhassak belőle Shinju-san irányába. Hálás vagyok Natsue-sannak, hogy rendkívül szigorú és ijesztő, de annál is inkább hatásos pillantásával illette nagybátyámat, hogy ezzel is kikényszerítse a választ belőle. Mérges nézésem enyhül, s hálásan tekintek Natsue-san irányába köszönetem jeléül, hogy mellém állt ez ügyben, de nem sokáig veszem le a szemeimet Shinju-sanról. Röpke pillanat alatt már ismét őt illettem mogorva nézésemmel. S bár ne tettem volna fel ezt a kérdést! Fejem majd szétrobban a haragtól, melyet nagybátyám felé tanúsítok jelen helyzetben. Dühömet igazán megérdemelné, hogy megérezze egy ütés formájában, csupán nem akarok ilyen rossz dolgokat mutatni Yoriko-channak, a végén eltanulná, így igyekszem uralkodni indulataimon, mely igazán nehéz feladatnak minősül. Pedig Shinju-sannal való utolsó találkozásunk óta nem kis hidegvért sikerült összeszednem. Csak tudnám, hogy miért a hímegyedek képesek kihozni leginkább a sodromból?! >.>”
Ugyan nem fejezem ki szavakban, de Yoriko-chan kedves ölelése sokat segít azon, hogy békésen túltegyem magam Shinju-san által hangoztatott kegyetlen igazságon. Idegességemben már zsebemből is előhalásztam valami kacatot, melyet szorongathatok és gyűrhetek, csavarhatok markomban, ezáltal is lenyugtatva magamat és visszanyerve pillanatok alatt elvesztett türelmemet.
- Eh… ez eszembe sem jutott! ^^” – zavart vigyorral az arcán vakarta meg tarkóját nagybátyám, miközben idegesen felelt Natsue-san költői kérdésére, melyben van némi igazság. Furcsa, hogy elméletileg eme osztagban szolgáló tisztek a legkiválóbbak az ész terén, mégsem vagyunk különlegesek azáltal, hogy a legokosabbak közé tartozunk, még mi sem vagyunk arra képesek, hogy minden eshetőséget számításba vegyünk. :/
- Áh, ugyan, mindegy. Ami volt elmúlt. Azért boldog vagyok, hogy Yoriko-chan nem habozott meglátogatni. Bár bevallom… kicsit bánt, hogy nem nagybátyámtól tudtam meg egyes dolgokat. – legyintek párat, hogy Natsue-san ne idegeskedjen ezen, majd egy megrovó pillantást vetek Shinju-san irányába, hogy lássa mennyire is megbántott az imént. Emellett nézésem által tudatva még azt is neki, hogy nehéz lesz engednem haragomból, bár ilyen kedves nagynéni és unokahúg mellett hamar ledőlhet a harci felállásom és ismét békésen fogok majd tudni nézni nagybátyám felé. Persze ez nem mérvadó, bármi történhet. Amúgy is, családom másik felét szerethetem nyugodt szívvel, miközben őt éppen Hueco Mundo legmélyebbik pontjára átkoznám. :<
- Hát, Yoriko tudod… éppen azon merengtem, hogy a kedves „Yuko-nee-sanod” miért is vetette felém felháborodva eme kérdését, mikor ő maga is utána tudott volna nézni a dolgoknak, hiszen minden szerepel a dokumentumaimban. Neutral – a feszült légkört roppantul ügyes módon oldja fel Yoriko-chan, bár nagybátyám tűnődő kérdésére nem számítottam. Bocsáss meg, hogy nem az aktáidban kajtattam éjjel – nappal Shinju-san. .___. Persze, majd be is vallom neki, hogy nem olvasgattam az adatai között! Azért ez csúnya foltot hagyna a karrieremen, még ha családi körben is hangozna el! >.>”
- Oh, Natsue-san! Megkérhetném, hogy meséljen magáról egy keveset. Szeretném megismerni önt, ha már az elmúlt pár év távlatában nem volt lehetőségem erre. ^v^” Milyen tudományos ággal foglalkozik konkrétan? ^ v ^ – kibújva Shinju-san kérdése alól, inkább Natsue-san felé fordultam, s kíváncsian csillogó szemmel vártam válaszát. Tényleg szeretném megismerni őt, akárcsak unokahúgomat, ki szintúgy titok volt előttem több mint kilenc évig. Szemem sarkából látom nagybátyámat kiakadni, amiért ilyen nemes egyszerűséggel elsiklottam kérdése felett. De mi okom lenne válaszolni neki? Most különben is haragszom rá! ˇ^ˇ
- Mit csinálsz Yoriko? – hallom Shinju-san kérdését, melyet unokahúgom irányába végez, s mikor vetek rájuk egy kósza pillantást, látom kérdőn nyújtózni felé, hogy lássa, min is ügyköd Yoriko ennyire szótlanul, miközben „beszélgetünk”. Teljen megértem, hogy már ilyen elfoglaltság mellett döntött, biztos roppantul unalmas lehet számára hallgatni a felnőttek civakodását. Kezdem megbánni, hogy belerángattam ebbe Yoriko-chant. TvT”
Nagybátyám pedig gondolom, ezzel akar felelni röpke viadalunkban, hogy hirtelen kedveskedni kezd lányával. Rendben, az ő hibája lesz, ha elcsúful, ez az egész adok – kapok helyzet! ._. Csak merészelje tovább húzni idegeimet, eddig bírtam tűrni őt, most már viszont kezdi kihúzni nálam azt a bizonyos gyufát. Mad

______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yuko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 103
Age : 21
Tartózkodási hely : A megfigyelőrészlegnél vagy a laborban, robbanásoktól védett és pillangó mentes övezetben
Registration date : 2011. Feb. 12.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag, 3. tiszt, a Megfigyelőrészleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
12900/15000  (12900/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Hadnagy irodája   Vas. Május 06, 2012 1:20 am

Újonc fogadás

Mosolyogva fogadom azt, hogy pozitívan áll hozzá a másik nemesi család tagjához. Természetesen semmi probléma nincs azzal, hogy nem ismeri, hiszen ez cseppet sem volt elvárt, viszont örülök, hogy az elkövetkezendő időben megpróbál kapcsolatot teremteni vele. Asari-sant ismerve biztosan lelkesen fogadja majd, hiszen az ilyen családoknak nem ártanak a biztos kapcsolatok más házakkal. Hiszen a nevük és tekintélyük növekedik ez által.
- Ezt örömmel hallom! ^ v ^ Már kíváncsian várom a közös munkánkat! – lelkesen csapom össze kezeimet, amikor rábólint a közös projektről szóló kérdésemre. Persze, hogy majd kicsapódok a vidámságtól! Ki tudja, miféle nagyszerű újításokat tudnánk létrehozni a fegyverekből? Egy biztos, hogy hatásos és hasznos eszközt tudunk majd barkácsolni belőlük.
Elmém egyik fele a társalgás mellett már nyomban kattog ennek kivitelezésén, még az egyik rész hiányossága ellenére is, hiszen Kamioka-san szerkezeteiről még nincs semmiféle információm, azonban a sajátjaim repertoárja hatalmas, s egyáltalán választani közülük is már nehéz, nemhogy összevetve a kettőt dönteni! Jobb, ha egy előre meghatározott robbanószerkezetet veszek alapul, s azt ajánlom Kamioka-sannak és ha nem megfelelő, akkor természetesen másikhoz nyúlunk. De jobb, mint tétlenül álldogálni a meglévők előtt, s a bőség zavarával küzdeni.
- Szóval az édesapjának köszönheti, értem. Remélem, a tudomány iránti lelkesedése nem fog megcsappanni a jövőben. ^ v ^ – bólogatok, amint elmesélte nekem azt, ami igazán érdekelt. Hiszen nem mindegy, hogy csak úgy vagy valami érdekeltség folytán veti bele magát az ember a tudományba. Az egyik véglet ugyanis könnyedén veszhet az érdekeltségéből, hiszen ha a shinigami nem kötelezi el magát, akkor annak semmi értelme. Kamioka-san esetében csupán bízni tudok abban, hogy édesapja elég rajongást nyújtott át ahhoz, hogy szeretete sokáig kitartson a tudomány mellett, s nem vesztünk el egy ilyen különlegesnek hangzó tehetséget. Hiszen fejlesztései már egymagában érdekesen hangzanak, s már roppantul érdekel, hogy az itt jelenlévő technológiával, miféle műveket fog majd alkotni. ^ v ^
A testőrséggel kapcsolatos kérdésemmel ugyan nem az volt a célom, hogy érzékeny pontra tapintsak Kamioka-sannal, csupán bíztam abban, hogy erről személyesen is elbeszélgethetünk, hogy ne csak egy papírról tudjak arról az esetről, mely múltjában történt. Hiszen az osztag élén lévő két rangos shinigami dolga nem csak egyszerűen a vezetése az osztagnak, hogy mindig kész legyen az adminisztrációs feladatok, avagy legyen ki képviseli a több ezer tisztet egy-egy gyűlésen. Nem – nem ennél komolyabb feladatuk is van, mint például a helyes útirány mutatása a tiszteknek, avagy ha valami komolyabb ügyről szeretnének társalogni, akkor meghallgatásra találjanak egy olyan személynél, aki bizalmasan kezeli az információkat, s nem fecsegi el senkinek. Ugyan, ehhez szükséges a kölcsönös bizalom kialakulása is, mely csupán idővel épül fel. Nem is értem, honnan vettem azt, hogy alig negyedórás ismeretek után ekkora bizalmat érezzen Kamioka-san irányomba, hogy a múltjában történt fontos tényezőkről csak úgy beszélgessen velem.
- Hehe, milyen igaz is! ^ v ^” – felelem tettetett zavartsággal, mint akit az előbb mondottak eszméltek csak rá arra, hogy talán a dokumentumokból több választ kaphat a kérdésre. Nem akartam, hogy az előbbi feszültség, mely felütötte a fejét a térségben, továbbra is itt legyen közöttünk, így inkább próbáltam némi lezserség megmutatkoztatásával áthidalni az előbbit. Fittyet hányva arra, hogy ezzel rangomat veszélyeztetem. Hibák amúgy is minden halálistennél becsúszhatnak, még ha az illető karján pihen is egy bizonyos szalag, melyről azt hiszik, hogy ilyesmit nem történhet meg.
- Hm… s a fejlesztései nem pontosan arra alkalmasak, hogy ezeket a hiányosságokat kiküszöbölje? ^ v ^ – vonom fel szemöldökömet kérdőn. Nem tudok felelete után nem arra gondolni, hogy talán amiatt az esett miatt ért csalódottság folytán vetette bele magát a harctéri eszközök fejlesztésébe, hogy talán ő is vágyik arra, hogy egyszer a 2. osztagot szolgálhassa. Azonban nem kicsiny információ az is, hogy talán ennek köszönhetően szerette meg jobban a tudományt, melynek ereje csupán erősödhet a jövőben. - Öhm, ne értse félre Kamioka-san én igencsak örülök, hogy a 12. osztag mellett döntött. ^ v ^ A Gotei 13-nak az ön tervei igencsak hasznosak! Kár lenne egy ilyen tehetséget elnyomni, s mások védelmezésére „kényszeríteni”. ^ v ^ – igyekszem terelni a témát más vizekre, melynek kivitelezésére pont kapóra jött az íratok, melyek majdhogynem kimentek a fejemből.
Az íratok átadása során érkezett meg a tiszt a teával, melyet az étkezőből kérettem. Kedvesen megköszönöm a tiszt munkáját, majd visszainvitálom dolgozni, közben az érkezett teát a csészékbe öntöm, majd az egyiket Kamioka-san elé teszem. Hagyom, hogy kedve szerint ízesítse, hiszen tudom, mindenki más aromával szereti inni eme italt. Sajátomat jómagam ízlése szerint elkészítve kortyolok bele a kellemesen meleg italba, majd csak kisebb csend után, a tálcára helyezve a poharat teszem fel az igen komoly kérdést.
Azonban eme elhangzódó érdeklődésemmel ismét sikerül egy feszült légkört teremtenem. Nem mintha sportot űznék ebből, egyáltalán nem szándékos ez, csupán muszáj volt feltennem eme kérdést, hogy eldöntsem, milyen pozíciót is merjek rábízni Kamioka-sanra. Egyértelműen nem ruházom fel olyan ranggal, melyet talán nem tud tökéletes hozzáértéssel elvégezni, avagy csupán teher lenne számára.
Komoly arccal hallgatom végig feleletét, melyből tudhatja, ezzel nem megsérteni szeretném, csupán a kötelességemet végzem. Megkönnyebbülök, amint tudtomra adja, hogy evvel mind tisztában van. Apró sóhajt engedek meg magamnak ennek köszönhetően, majd eltűnik rólam a komolyság, s széles mosolyom váltja fel azt, mely az esetek 99%-ban jelen van arcomon.
- Úgy vélem akkor nincs semmi akadálya annak, hogy felruházzam önt a 3. tiszti pozícióval. De jobb, ha tisztában lesz vele, hogy igen sok feladat fog önre hárulni. Gyakran megesik majd, hogy önnek kell helyettesítenie feletteseit, hiszen Masamune taichou, s jómagam sem mindig tudunk jelen lenni. Amennyiben nehezére esik a ráháruló ügyeket elintézni, csak szóljon, s más rangot adok önnek. Szeretném, ha tudná, hogy ezzel feltétlen bizalmamat élvezi. Reményeim szerint az Akadémián elért tanulmányai, s őszinteségére alapozva, valószínűleg ez a rangos pozíció nem jelent majd önnek problémát! ^ v ^ – beszédem végén ismét kezembe veszem a teáscsészét, s belekortyolok. Érdeklődve várom feleletét, hiszen nem kívánom ráerőltetni eme fontos tisztséget, mely igen nagy felelősséggel és kötelességgel jár egyaránt. Megvan a joga ahhoz, hogy visszautasítsa, legfeljebb másik tiszti pozícióval ruházom fel, melyet inkább közelebb érez magához.

______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Shinrou
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 126
Registration date : 2012. Apr. 16.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai, fukutaichou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
28700/30000  (28700/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Hadnagy irodája   Kedd Május 08, 2012 7:19 am

- Pontosan. A fejlesztéseim elsősorban arra szolgálnak, hogy hiányosságaimat pótoljam. Másodsorban arra, hogy a Gotei 13 tagjai számára újabb és újabb fejlesztéseket találjak ki. Eléggé harcközpontú vagyok emiatt. Szeretem a harcot, ha nem lett volna balesetem .. akkor most egy nagyszájú, harcmániás 11. osztagos lennék.
Megpaskolom finoman gyengébb lábamat és folytatom.
- De köszönhetően egy a Rukongai sikátorából előmászott patkánynak, akinek annyi esze sem volt, hogy egy Fogságot szakszerűen idézzen meg, most 12. osztagos vagyok és önnel beszélgetek. Erre mondják, hogy minden érmének két oldala van. Félre ne értse, tökéletesen érzem magam az osztagban. Sőt! Mondhatjuk úgy, hogy élvezem.
Mondom és a következő megjegyzésére, hogy örül annak, hogy a 12. osztag tagja lettem elmosolyodom. Kedves megjegyzés tőle és komolyan mondom nem vagyok egy hideg szívű, jégkunyhó. A szívemet így is kiolvasztotta. ^.^ Rendes, jó fej és aranyos ez a hadnagy. Kicsit problémás, hogy felrobbantja a saját irodáját, de .. mindenhol vannak különcök. A végén még kedvelni fogom. Talán még attól is eltekintek az esetében, hogy nem egy nemesi ház sarja. Igen, ezt fogom tenni.
- Köszönöm üdvözlő szavait. Igazán kedves, hogy így fogad az osztagban. Igyekezni fogok rászolgálni a bizalmára. Nem kívánok csalódást okozni.
Végül pedig micsoda öröm ér. Megérkezik a tea a konyhából. Egy kevéske cukrot teszek bele, semmi mást. Habár a cukor elveszi a tea aromáját, most így kívánom. A teába kortyolok és közben figyelem a hadnagyot. Ő is nyugodtan fogyasztja a teáját. Majd a korty teája után elmondja, hogy melyik tiszti rangot adja nekem. Egy újabb korty tea lenyelése után válaszolok csak szavaira.
- Köszönöm, hogy megtisztel bizalmával. Igyekezni fogok, hogy a Gotei 13-at sikeresen szolgáljam találmányaimmal és munkámmal. Elfogadom a felajánlott pozíciót.
Mondom szerényen és miután megköszöntem neki, hogy ilyen magas rangra emelt, egy újabb korty tea után folytatom. Számos ötlet berreg fejemben, így kénytelen vagyok kérdezni és kérni.
- A munkával kapcsolatban lenne is kérdésem, illetve kérésem. Volt szerencsém szerezni egy adag reiatsut, egy módfelett különös hollowtól. Az akadémián figyeltem, de keveset beszéltek az olyan hollowról, akik a maszkjuk darabját viselik az arcukon.
Írom körbe az arrancart. Elvégre Dei Laezzel történő csatám előtt, még sosem találkoztam arrancarral és nem is harcoltam, egyel sem. Remélem, hogy hadnagyom azonnal rájön, hogy miféle hollowról beszélek és felvilágosít, hogy arrancarról van szó. Ebben az esetben folytatom a mondandómat.
- Arrancar? Érdekes. Nos remélem az adatbankban van róluk információ. Amennyiben hozzáférhető, úgy szeretnék az adatokhoz hozzáférni és tanulmányozni. Továbbá a megszerzett reiatsu mintát is felajánlom, hátha bővíthető vele az adatbázis. Vannak ugyanis terveim, az ellenük történő harc megkönnyítésére. Ehhez viszont szükségem lesz majd beszerezni néhány korábbi felszerelést és tesztelni őket. Megtapasztalni a harcban történő felhasználását. Tudja hadnagy én így dolgozom. Az izomnövelőt és a erőkristályt volt szerencsém használni és tesztelni. Elégedett vagyok a minőségével. Szívesen fogadok bármilyen tanácsot és ötletet a munkám elkezdéséhez. Vannak tereim, de apránként működnek a dolgok, csak.
Mondom és egy harmadik korty keretében, véglegesen elpusztítom a teámat.

______________

The Knowledge is power, Hide it well! - A tudás hatalom, jól rejtsd el!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yoriko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 71
Age : 15
Tartózkodási hely : Seireitei - 12. osztag, családi otthon, látogatóban Kobaa-channál vagy Tsuki-nee-channál *.*
Registration date : 2012. Jan. 27.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag kapitánya *.*, ügyeletes hologramfelelős *.*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
13500/15000  (13500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Hadnagy irodája   Csüt. Május 31, 2012 9:46 am

Derült égből kishúg
Avagy Yoshida Yoriko megérkezett *w*

Apuci aggályaira már [i]anyuci is csak a homlokára csapva reagál, ami azért tőle szokatlan, mert mindig tud valami okosat mondani, ha kell, ráadásul így csak remélni tudom, hogy nem lesz valami baja a szemüvegének, mert arról tudom, hogy nem szereti azt sem, ha koszos, és ezt meg is tudom érteni, mert biztos-miztos nagyon-nagyon rossz lehet, ha nem lát ki rajta rendesen. Meg igazából továbbra sem világos, mit akar apuci azzal, hogy túl közvetlen vagyok Onee-channal. Milyen legyek a nővérkémmel, ha nem közvetlen? > < Ezért mondom, hogy a felnőttek mindig mindenből valami túlbonyolított bonyolultságot csinálnak, pedig igazából tök egyszerű minden, csak ők nem értik, mint mikor a kísérleteiknél nem jut eszébe a legegyszerűbb megoldás, pedig ott van az orruk előtt és nekem kell felhívnom rá a figyelmüket, mikor maguk is észrevehetnék, ha nem bonyolítanák túl a helyzetet… Felnőttek. -.- Ezzel azt hiszem, nem is nagyon kell foglalkoznom, mert még anyuci is csak a szemét forgatja rá és inkább nem kommentálja, vagy csak elteszi otthonra. Őt ismerve bármelyik eset valószínű, de én nem folyok bele a vitáikba, mert nagypapi szerint nem jó ötlet, és ő a tapasztalt, tehát rá hallgatni kell, mert tuti-bizti-mizti igaza lesz ebben az esetben.
Természetesen ez az oka annak is, hogy Yuko-nee-chan még nem járt nálunk és nem is találkoztunk, pedig itt volt, ennyire közel, és mégsem, és ez azért gonoszság ránk nézve, de persze biztos-miztos volt ennek valami olyan oka is, amit apuci nem akar elmondani, mert kell, hogy legyen, ennyire nem lehet feledékeny, vagy kishitű vagy nem tudom, milyen, de ez így egyszerűen nem és kész, mert apuci ügyes is, meg okos is, biztos volt valami már is az ügy hátterében.
– Ez esetben majd mindenképpen bepótoljuk ezt a kis elmaradást, ha Yuko-san is ráér és nincs ellenvetése ^ ^” – csapja össze anyuci a tenyereit, hogy ezzel a kijelentésével próbálja oldani a feszültséget, vagyis hát én azt hiszem, hogy azt, mert ebben nem vagyok biztos, elvégre ez olyan felnőtt dolog, amihez nekem semmi közöm, és még nem is akarom, hogy közöm legyen hozzá, mert nekik minden olyan nagyon bonyolult, ráadásul a filmekben is mindig a felnőtté váláskor kezdődnek meg a problémák és bonyodalmak, nekem meg ilyenek nem kellenek, még akkor sem, ha ügyes és okos nagylány vagyok, mert nem és pontocska. > . >
Apuci, a „nee-san” megfogalmazás olyan távolságtartó… T.T – nyavalygom el neki legnagyobb problémámat a témával kapcsolatban, mert azért már mégis, én sosem sanoztam Onee-chan, nem tudom, honnan vette ezt, mikor nem, és hallotta is, akkor meg a megfigyelőkéjével lehet baj, csak ezt meg nem fogom feltételezni, mert az nagyon tiszteletlen lenne. O_o” - Egyébként nem tudom, Onee-chan miért nézegetné a régi tisztek dokumentumait, mikor annyi más dolga van… Képzeld, megmutatta az egész épületet, miközben jöttünk a laborotok felé, és volt egy nagy buu~m is, és remegett minden, és annyira klassz volt, meg Com-chan is annyira szuper Onee-chan irodájában! *-* Látod, apuci ezek miatt is rengeteg dolga van Onee-channak – válaszolom az ujjammal rosszallóan mutogatva, ahogyan tőlük lestem el, és közben mosolygok, meg lelkesen magyarázok, mielőtt visszatérnék a ketyerémhez, hogy megcsináljam magamnak azt a csudiklassz hologramot itt az asztalon is, miniatűr 20 centis alakokkal, mert az igazi harcos felvétel, egyike a ritka daraboknak, amin én és Tsuki-nee-chan edzünk rendesen a harci képességeinkre, amik igazából nincsenek, csak úgy teszünk, mintha lennének.
– Oh, hát, ami azt illeti, főként vegyészettel és kisebb mértékben biológiai kutatásokkal foglalkozom. Ilyen családban kicsit zavarban is vagyok, hogy nem tudok összeszerelgetni ezt-azt, de az én szüleimnek meg épp ez volt a furcsa. ^^” Tudod, nálunk apám kivételével mindenki yonbantaios volt korábban… Talán ezért értek valamicskét a gyógynövényekhez. Meg aztán, lássuk be, Shinju mellett szükség is van rá ^^” … Nem rosszból, drágám! – teszi a kétértelmű megjegyzés után az egyik tenyerét anyuci apuci vállára. Ezzel akkor most valami rosszat mondott, vagy mi? Én nem érzem így, de biztosan van valami oka ennek a reakciónak, csak nekem fogalmam sincs, hogy mi, igazából nem is nagyon érdekel, ameddig nem érint engem is, márpedig ez most nem érint, úgyhogy pötyöghetek, amit csak akarok. Már ott tartok, hogy kivetítettem a két aprócska figurát az asztalra és épp azt próbálnám elérni, hogy mozogjanak is, mint ahogy az egy videótól elvárható, amikor apuci kérdést intéz felém, miközben anyuci Yuko-nee-channal beszélget.
– Csak egy régebbi kütyüvel babrálok, mert úgy tűnt, vitatkozni fogtok, márpedig nagypapi szerint abba nem szabad belefolyni, mert az igazán nagy viták után dolgoztok a legaktívabban a kistesó-projekten… – válaszolok csevegő hangnemben, fel sem nézve, és elindítom a zanjutsu-órás felvételt. - De jó! *-* Még mindig működik, pedig már viszonylag régi felvétel! Yuko-nee-chan, látod? *-* – kérdezem nővérkémet az asztalra vetített hologramvideóra mutatva, csillogó szemecskékkel, mert a szüleim még nem látták azt a nagyot sem, amit tudok egyébként a megfelelő felszereléssel, úgyhogy nekik biztosan már ez is meglepő lehet, legalábbis ezt tudom leolvasni anyuci arcáról.
– Nahát… milyen ötletes szerkezet… Régóta foglalatoskodsz ezzel, kislányom? – na erre már odanéztem ténylegesen is anyuciék felé. Eddig inkább a holovideót néztem, és csak egy-két pillantást vetettem feléjük, de most nézhettem a döbbent arcukba.
– Már elég régóta… – tényleg nem emlékszem pontosan, mikor is álltam neki. De valahogy nem is tűnt fontosnak sosem, mert inkább foglalkoztam a dolgaimmal, mint a feldátumozásukkal, és azt hiszem, ez így is van rendjén. Minden esetre egy-két hümmögés után úgy tűnik, anyuci belenyugszik a dologba, és visszatér a korábbi témához.
– És ha szabad megkérdeznem, te mivel foglalkozol, Yuko-san? A férjemtől leginkább a bombáidról hallottunk, de feltételezem, ennél azért szélesebb az érdeklődési köröd ^^
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yuko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 103
Age : 21
Tartózkodási hely : A megfigyelőrészlegnél vagy a laborban, robbanásoktól védett és pillangó mentes övezetben
Registration date : 2011. Feb. 12.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag, 3. tiszt, a Megfigyelőrészleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
12900/15000  (12900/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Hadnagy irodája   Kedd Júl. 10, 2012 7:42 am

Újonc fogadás

Igen kellemetlen témába sikerült belemerülnöm, melyet bár hadnagyként bármikor megtehetek, azonban az is kötelességem, hogy szem előtt tartsam azt, hogy talán a kellemetlen témáról nem óhajt az érintett beszélni. S a lehetőséget meg kell hagynom arra, hogy ne feleljen, hogy csak akkor meséljen róla, mikor úgy érzi, meg kívánja osztani valakivel. Jómagam mégis, igencsak faragatlan mód kérdezősködöm, hogy kielégítsem kíváncsiságomat, pedig nem lenne szabad ezt tennem.
Ennek ellenére örülök, hogy mégis megosztotta velem mindezt, s komolyabb fedés nélkül válaszolt kérdésemre. Bár kétlem, hogy aki ekkora tudással rendelkezik, azt a 11. osztagba sorolnák be, persze ha elmondása szerint, valóban annyira imádta a harcot anno, akkor elképzelhető a dolog. De valamiért nem tudom elképzelni Kamioka-sant őrült harcmániásként a nyugodt, arisztokratikus jellemét tekintve.
- Ugyan, ugyan, Kamioka-san, hiszen ez elvárt! ^ v ^- halvány mosollyal az arcomon legyintek párat a tea megérkezése előtt tett megjegyzésére. A 12. osztag jellemzően telis – tele van maximalista tisztekkel, kik bármilyen veszélyes tudományos kísérletbe vágnak bele, törekszenek arra, hogy ne essen az osztag nevére bármiféle szégyenfolt a hibájukból. Ezért inkább vágnak neki a feladatnak százszor, minthogy hibás eredményt mutassanak fel a Bogáncsvirág védjegye alatt.
Teámat, a kis hozzájáruló kanállal kevergetem, hogy az általam beízesített mód megfelelően érezhető legyen, s miközben eme mozdulatsort teszem bal kezemmel, jobbomban a papírokat olvasgatom, mely Kamioka-san adatait tartalmazza. Kisvártatva pedig szóvá is teszem döntésemet. Egy igen lényeges döntés, amiért nem kis feladat a 3. tiszti pozíciót betölteni, azonban a 12. osztag jelenleg jócskán csak rászorul, s erről már Masamune taichou is hangot adott, így nem habozok tenni az ügy előrehaladásának érdekében.
- Remek, remek! ^ v ^ – széles mosoly húzódik arcomra, amint igenlő választ kaptam a velem szemben ülő Kamioka-santól. - Igaz, nem kételkedem tehetségében, azonban szeretném, ha tudná, amennyiben nehezére válik a feladat, mindenképp értesítsen. Nem kívánok gondot okozni önnek, hiszen még csak most kezd ebben az osztagban, s máris ekkora feladatot rakok a vállára. Bevallom, kicsit szégyellem is magamat emiatt, de sajnos az osztagnak nagy szüksége van a harmadik tisztre. – beszédem során arcomra egy igen nagy komolyságot sugárzó mimika bontakozik ki, ahogy egyre inkább belemerülök a témába.
Kíváncsian hegyezem fülemet a felhozott témakör hallatán. Igen, igen, az arrancarok, amennyiben a leírás alapján nem csal az elképzelésem. Bár minden jel arra mutat, hogy ez a hollowok eme fejlődési stációjuk lesz, melyről némi beszámolót kellene adnom. Bár nem igen kutatok az arrancarok után, ezt a feladatot más tisztek végzik, jómagam inkább más körökben mozgósítom tudásomat, s ez meg is látszik az arrancarok felé mutat érdeklődésemnél is. Nem igen szívlelem az afféle missziókat, ahol egy arrancar kivégzése a cél vagy annak felkutatása. Unalmas és semmit nem ér.
- Nos, kedves Kamioka-san, az Akadémiai tankönyvek igen foghíjasak, mely most is látszik, milyen nagy hiba, hogy még nem lettek bevezetve efféle újítások, mint a hollowok eme módfelett fejlettebb, veszélyes létformáját ecsetelő anyagrész: az arrancarok bemutatása. – kisebb szünetet tartottam itt, közben belekortyoltam édeskés teámba, majd csak a frissítő megízlelése után folytattam beszédemet a témával kapcsolatban. - Az arrancarok, azért veszélyesek, mert sokkalta erősebbek egy hollownál, s nem csak azért, mert belőlük fejlődnek ki, hanem legfőbb inkább azért, mert akárcsak a shinigamiknak, nekik is vannak zanpakuto[i/]ik. – újabb hatásszüntetett iktattam be, hogy fokozzam beszámolómmal az előttem ülő izgalmát, s kíváncsiságát a terítékre került témával kapcsolatban. - Úgy ám’, sajnos ennek működéséről igen kevés feljegyzett információink vannak, de egy biztos: hogy ahogy mi, halálistenek a [i]zanpakutoinkat külön formára tudjuk váltani, addig az arrancarok, eme fegyverekkel külsőjüket változtatják meg. Azaz máshogy mutatkozik meg az erőforrás felhasználása. – zárom le aprócska részleteit tartalmazó beszámolómat az arrancarokról.
- Óh, igen. Természetesen az adatokhoz rögtön hozzá fog férni, amint generálunk önnek egy személyes kódot, mellyel bármikor beléphet saját fiókjába, illetve egy ehhez járó engedélyt a központi rendszer használatához. – osztom meg Kamioka-sannal a tényállást, melyről majdnem megfeledkeztem, pedig igencsak lényeges információfoszlány minden 12. osztagba került újonc számára. - Sajnos ezek az óvintézkedések elkerülhetetlenek, túl sok titkos információ is fellelhető a számítógépben, aminek kitudódását nem engedhetjük meg. Így bizonyos tiszti pozíciót betöltő tisztek már egyes mappákba nem is kapnak belépési lehetőséget engedély nélkül, melyet a kapitánytól vagy a hadnagytól lehet beszerezni alapos megindokolással. De az arrancarokhoz könnyen hozzáférhet, adataink igen keveset árulnak el a fajról, pedig jó pár kutatás folyik velük kapcsolatban, a laboratóriumban. – számolok be a kódok létrehozásának okáról, melyek behálózzák az egész 12. osztagot.
Ismét teámba kortyolva újabb kérdés elevenedik fel bennem a témával kapcsolatban, mely megragadt bennem, s igen felkeltette az érdeklődésemet. Érdeklődő pillantássommal mérem végig Kamioka-sant, miközben hangot adok a kíváncsiságomnak.
- Kedves Kamioka-san. Az imént tett beszámolója a különös reiatsu beszerzéséről, ha jól értem mindez az Akadémiai évek során történt… – összeszűkült pillantásom, ahogy fejem egyre inkább kattogott ezen, hiszen igen veszélyes egy képzett halálisten számára is egy találkozó egy arrancarral. De egy Akadémiai tanulónak… ha esetleg harcba keveredett vele, akkor biztos csupán a szerencséjén múlott, hogy túlélte a találkozót. Viszont az Akadémia, hogyan engedhetett meg ilyet? Ha gyakoroltatni akarják a diákokkal a hollowok levadászását, az ezer másik módon is kivitelezhető. Lehet el kéne beszélgetnem erről a tanári karral… Neutral A végén kiderül, hogy Yoriko-chan és Tsuki-san is rendszeres veszélyben volt az iskolában töltött idő alatt. ^v^ˇ
- Rendben, Kamioka-san. Amennyiben nincs több kérdése, nyugodtan belevághat a feladatba. A 3. emeleten találja asztalát, rajta az eligazító papírokkal, feladatával és… - kisebb kotorászás után elővettem az asztal egyik fiókjából egy apró lemezt, amit átnyújtottam az úrnak, majdnem megfeledkeztem újításomról, mely a kódgenerálás útját könnyítené meg. Remélem, a szerkezet hatásos és sikerült tökéletes projektet kiadnom kezeim közül, persze ez hamarosan ki fog derülni. ^v^ - Ezen találja a kódjait, melyek a számítógép hozzáféréséhez szükségesek. Fontos, hogy megjegyezze a kódot, mert a lemez csak egyszer használatos, amint leolvasta róla az adatokat, rögtön tönkre megy a lemez, nem lehet leolvasni még egyszer és igen körülményes új kódot generálni. Persze nem lehetetlen. ^ v ^ - mosolyogva állok fel, hogy egy kézrázás kíséretében intsek búcsút az új harmadik tisztnek.
- Nos, a holnapi viszontlátásra Kamioka-san, juunibantai sanseki. ^ v ^

// Köszönöm a játékot. Remélem nem gond, hogy zárót írtam. ^ v ^ //

______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yuko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 103
Age : 21
Tartózkodási hely : A megfigyelőrészlegnél vagy a laborban, robbanásoktól védett és pillangó mentes övezetben
Registration date : 2011. Feb. 12.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag, 3. tiszt, a Megfigyelőrészleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
12900/15000  (12900/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Hadnagy irodája   Szomb. Júl. 14, 2012 11:09 pm

Derült égből kishúg,
Avagy egy instant DNS teszt rendel!

Kezdett eléggé zűrőssé válni a „családi” beszélgetés. Jobban visszagondolva a helyzetre szégyellem magam, amiért így, munka közben törtem rájuk csak azért, hogy nagybátyámtól hallhassam a kifejtett igazságot, s ezúttal jobban megismerhessem családom azon felét, kik eddig nem is voltak ismertek számomra, vagy csupán dokumentumokon keresztül volt alkalmam hallani róluk, avagy ami még rosszabb, egyáltalán nem is tudtam, hogy léteznek, s még személyesen sem beszélhettem velük egy ostoba férfi hiányos elméletei miatt. -_-’’
- Nem hiszem, hogy jó ötlet... || Igazán örülnék a meghívásnak, amennyiben nem jelent gondot! ^ v ^ - egyszerre való beszédünk ismét két irányba húzott. Shinju-san szövegét nem tudom hirtelen hova tenni, s villanó tekintettel támasztom alá nem tetszésemet ezzel kapcsolatban. Hiszen mégis mit gondol? Majdnem tíz évig meghúzza magát és most megpróbál kibújni a kötelesség alól? Mitől fél? >.> Nem így ismertem meg a nagybátyámat! Shinju-san anno nem volt ilyen… vagyis jobban belegondolva… de, pontosan ugyanilyen volt. :/
Igazi meglepetésként ér, bár kezdek hozzászokni, hogy szinte egy húron pendülök nagynénémmel, ki Shinju-san ellenvetése hallatán hasonló szigorú pillantással illette, mint jómagam. Azonban, ha sejtelmeim nem hazudnak, valószínűleg az ő szigorú pillantása ért el olyan hatásokat, mint ültében való összehúzása és félve való fel-felpillantása Natsue-sanra. Ismét elismerő pillantással illetem nagynéném fegyelmezési eljárását. Valóban összeillenek Shinju-sannal, hiszen a férfiaknak meg kell tanulniuk, hogy hol is a helyük! Remélem kedves Yoriko-chan is örökölte ezt a nagyszerű fegyelmezőképességet, hogy a jövőben ő maga is helyre tudja inteni a hímegyedeket. ^ v ^
- Rendben, jogos. – apró sóhaj kíséretében dönt úgy nagybátyám, hogy nem firtatja megnevezésem témáját unokahúgomnál. Én is így gondoltam. Neutral - Robbanás? Miféle robbanás? – megdöbbenve kapta tekintetét irányomba, ahogy hallotta a kósza balesetről a beszámolót, mely valószínűleg nem jutott el az ő körzetükbe, hiszen ott külön rendszerek vannak beépítve, melyek kezelik a balesteket a nyugodtabb munka érdekében. Így, ha nem a Laboratórium felrobbanása a tét, akkor nem riadóztatják őket, nehogy valamit elrontsanak a titkos részlegen dolgozók.
- Semmi említésre méltó. Félresikerült kémiai kísérlet, kezdők. – megvonva vállamat feleltem aggódó kérdésére. Mit gondolt, hogy különböző vegyészeti zónákon viszem keresztül kis unokahúgomat, hogy valamit elkapjon vagy baja essen? >.> Na, ne… ennyire nem nézhet ostobának saját, tulajdon nagybátyám! >_>
- „Com-chan”? – figyelmét visszavezetve Yoriko-chanra tette fel, szemöldökét felvonva a másik témával kapcsolatban kérdését, amint megnyugodott, hogy semmiféle sugárfertőzést nem kapott el unokahúgom egy apró robbanás után. Bár kicsit bántotta, hogy lánya oktatja ki, de ész érveket hozott fel. S némileg jómagam is meghatódtam, hogy pártomat fogja apró unokahúgom, ez igazán sokat jelent nekem.
Végül konokul hallgatásba burkolóztam Shinju-san előtt és Natsue-san megismerésére koncentráltam. Nagyon szimpatikussá vált szememben, csupán pár perc leforgása alatt, ami azért nagy szó! ^v^
- Óh, igazán érdekes! Jómagam is érdeklődök a biológia irányában, a nővények terén hobbiból űzök kutatásokat is. Az emberi test tanulmányozása pedig elmaradhatatlana a cyborg gépezetek mellett. ^ v ^ - lelkesen kommentálom Natsue-san válaszát. Több olyan tevékenységi kört is megjelölt, mely engem igazán érdekel, bár még csak kezdő stádiumban vagyok benne, hiszen elsősorban a mechanika határozza meg tevékenységi körömet, azonban a tudomány határtalan és egy tudós nem állhat meg egy dolognál, ismerkednie kell mással is!
- Meghiszem én azt…^ v ^ – sunyi oldalpillantást vetek Shinju-sanra, ki egy horkanás kíséretében jelezte, hogy nem tetszett neki felesége mondandójának vége, mely vele volt kapcsolatos. Látszólag ellenkezni kívánt, csak nem találta hozzá a megfelelő szavakat, s így inkább tüntetően Yoriko-chan ügyködésével kezdett látványosan foglalkozni. Unokahúgom válasza azonban az egész asztalnál ülőket meglepte, jómagam is beleértve, bár legviccesebb szó mi szó nagybátyám ábrázata volt, ahogy reagált a kicsi Yoriko-chan megjegyzésére. Igazi tréfamesternek tűnik unokahúgom nagypapája, szívesen megismerném személyesen is. ^v^
- Az a kétszínű satrafa… – morogva tett pár nem éppen szép megjegyzést kedves Shinju-san az apósára, melyet hagytam, hagy vitasson meg nyugodtan Natsue-sannal, hogy békésen foglalkozhassanak a… khm… „kistesó-projekten”, hogy Yoriko-chan szavaival éljek.
- Hüm… igen, nagyon ügyes vagy! ^ v ^ Mindenképp meg kell terveznünk számodra egy részleget, ahol békésen ügyködhetsz a hologramjaid tökéletesítésével. – tettem hozzá elgondolkodva az újításokon. Masamune taichounak biztos nem lesz ellenére a dolog, hiszen az apró tehetségeket nem szabad elnyomni. Sőt, pont ellenkezőleg: hagyni kell, hogy kibontakozzanak, hiszen ki tudja, milyen szép pillangó válik a lárvából? Surprised
Shinju-san és Natsue-san meglepett arcát látva nem igen tudtam hova tenni eleinte. Nem tudták, hogy ilyen zseniális gyermekük, hogy gyerekjáték számára egy holovideó létrehozása? Ejnye, micsoda mulasztás… :/
- Látszik, hogy az én lányom! – vigyorogva dűlt hátra székében Shinju-san, s büszkén dagadt mellkasa, ahogy egyre többet megtud Yoriko-chan ügyességéről. Bár a helyében szóvá tettem volna Natsue-sant is, hiszen 89%-ig az ő érdeme is unokahúgom zsenialitása. - És még milyen kísérleteid vannak, Yoriko? – érdeklődött tovább, igyekezve elkerülni Natsue-san pillantását, valószínűleg óvakodott az esetleges szidástól vagy rosszalló tekintettől, melyre csak halványan ráztam fejemet.
- Óh, igen. ^ v ^ A bombák voltak a kezdeti ötleteim, bár még mindig foglalkozok vele, a számítógépeket sem hanyagolom el, meg leginkább a mechanika terén ügyködöm. Apró eszközök megépítésén, illetve a cyborgok tökéletesítése is igen nagy falat most számomra. A droidok miatt kezdtem megismerkedni a biológiával, mely szintén elnyerte tetszésemet és hát, már lassan abban is lefektetek pár tudományos vizsgálatot. – osztom meg Natsue-sannal jelenlegi projektjeimet, illetve amit már hátam mögött hagytam, s amit még csak tervezek. Lelkesedés fénye csillant szememben, miközben erről beszéltem, leírt rólam, hogy örülök annak, hogy valakinek megoszthatom eme dolgokat. A beszélgetésünket végül egy apró csipogó hang szakította félbe. Shinju-san és Natsue-san zsebéből jött a hang. Nagybátyám nem késlekedett, nyomban előkapott egy apró adóvevőhöz hasonlatos szerkezetet, hogy egy gombot lenyomva szólaljon bele.
- Mit akarnak? – a válasz, a szerkezeten keresztül izgatott volt, s kódolt nyelven beszélt, ami a titkos részlegen dolgozók szokása volt. Persze nem okozott gondot számomra annak megértése. Valami projektjükkel kapcsolatos volt az információfoszlány, amiért megjelenésüket kérték. A hangokból ítélve fontos, így nem igen volt szívem itt tartani őket.
- Megértem. ^ v ^ Jobb lesz, ha mentek. Érdekesnek tűnik a hallottak alapján. Remélem, a közös programon már be tudtok számolni róla. – nézek felváltva nagybátyámról – nagynénémre. Bár Shinju-sanon mintha némi örömöt láttam volna rajta, hogy megszabadulhat tőlem, így kívántam tudatni vele, hogy nem fog tartani sokáig a távolság, ami most fellép közöttünk. - A szombat dél megfelel,Natsue-san? Szeretném jobban megismerni a családot, ha nem gond. ^ v ^ – érdeklődöm, s válasz után egy intéssel köszöntem el tőlük, míg Shinju-san aggódó figyelmeztetések listájával kezdte elhalmozni Yoriko-chant és talán örökké folytatta volna, ha Natsue-san nem kezdi el vonszolni a titkos részleg színhelyének irányába.
- Elnézést Yoriko-chan, hogy belerángattalak ebbe. Nem tudom, mi ütött belém… ^ v ^” – szégyellve magamat egy kicsit az üggyel kapcsolatban kérek elnézést unokahúgomtól, amiért végig titkolóztam előtte. - Remélem nincs ellenedre a Laboratóriumot megismerő körutat folytatni. ^ v ^ – kelek fel ültemből, s várakozóan nézek unokahúgomra. Nem fogok megharagudni rá, hogyha nem szeretne jönni, vagy magától szeretné felfedezni a helyet, csupán egy lehetőséget adok számára, nem kényszerítem erre a közös programra. Amennyiben velem tart, unokahúgommal az oldalamon indulok el a különböző részlegekre bontott zónák felé, folytatva a hozzá tartozó meséket, hogy jobban megismerhesse a 12. osztagot. Hogyha nem, akkor irodámba vezet vissza az utam és roppantul nagy elégedettség tölti el szívemet, hiszen egy egész famíliát tudhatok magaménak, amibe most én is tartozok. Oly’ sok egyedüllét és más családok felé ejtett irigykedés után.

// Köszönöm a játékot! ^ v ^ Remélem, jó lett záró postnak. >.< //

______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shihouin Yuuken
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Capricorn Tiger
Hozzászólások száma : 57
Age : 42
Tartózkodási hely : Seireitei, Shihouin kúria
Registration date : 2012. Aug. 17.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: A Shihōin-ház XXIII. feje
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
19000/30000  (19000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Hadnagy irodája   Hétf. Okt. 15, 2012 2:56 am

[Talány]
Keskeny sávban lopakodott be csupán a napsugár az edzőterem félhomályos valóságába, alig látható porpermetet világítva meg. Látszólag egyetlen személy tartózkodott a teremben, egy magas, szikár termettel megáldott férfi, kinek felsőtestén egyetlen gramm zsír sem volt látható, szálkás izomzata úgy tapadt csontjaihoz, akár a borsóhoz a héja. Légzése nyomán egyenletesen emelkedett mellkasa, itt-ott átvérzett kötés fedte bőrét. Váratlan hirtelenséggel törtek rá támadói, sötét ruházatuk miatt könnyedén beleolvadhattak az árnyékokba. Yuuken lehunyt szemei mintegy parancsszóra pattantak fel, shunpót használva lendült támadásba, egymás után mérve erőteljes támadásait ellenfeleire. Ugyan egyértelműen képzettebb volt, mint bármelyik támadója, azonban fürgeségükkel és erejükkel könnyedén kiegyensúlyozták a tudásbeli különbséget. A szőke főnemes fogait csikorgatva igyekezett tartani a lépést, azonban figyelmetlenségének köszönhetően megbotlott, féltérdre zuhanva nyújtott tökéletesen támadható célpontot. A legközelebb tartózkodó ellenlábas mégis megállapodott, tanácstalanul pillantott körbe, láthatóan fogalma sem volt róla, hogy most mit kellene tennie. A Shihōin-ház vezetője kíméletlenül vágta könyökét a hezitáló arcába, a fájdalmas kiáltás csak még tovább bőszítette. Testőrségének tagjai egymás után vették le az arcukat fedő maszkot, mind ziháltak a megerőltetéstől, ám uruk tudta, hogy nem adtak bele mindent, lévén, ha csak ennyire képesek, sosem kerülhettek volna be abba a száz főből álló kompániába, amely a család védelmére hivatott. Fáradtnak érezte magát, minden bizonnyal a tétlenül töltött évek voltak okolhatóak fizikai gyengeségéért. Hetek teltek el Azashiro Kenpachi szökése óta, sérülései mégsem gyógyultak még meg teljesen. Vissza kellett szereznie régi valóját!

Fürdőt követően magára öltötte hófehér, aranyozott hímzéssel díszített nemesi öltözetét, melynek hátrészén eltéveszthetetlenül virított klánjának címere. Előre megbeszélt találkozóra igyekezett, amely meglehetősen kellemetlen procedúrát követően valósulhatott meg. Ahogy az lenni szokott, az osztagok területén csak engedéllyel jelenhettek meg civilek, ehhez pedig a kapitányt kellett felkeresni személyesen. Igencsak mulattatta a gondolat, miszerint egy gyermektől kért Ő beleegyezést bármire is, igazán morbidnak érezte a szituációt. Igazából teljesen hidegen hagyta, hogy miféle csodákat vagy szörnyű kísérleti lényeket őriznek a 12. osztag falai között, személye csupán az újonnan kinevezett hadnagynak kívánt gratulálni, akit habár nem ismert személyesen, azonban a Kamiokák nemesek voltak, ebből adódóan nem tűnt rossz ötletnek tovább bővíteni az úgynevezett befolyásos barátok sorát. Viszont a közelmúltban történt események némileg beárnyékolták eme név fényét, hiszen a családfő Yuuken legjobb tudomása szerint egy beházasodott nő, aki egyszerű shinigamiként szolgált abban az időszakban a Gotei Juusantai berkein belül. A Seireitei utcáin lassan haladva, kísérete által körbevéve elégedetlenül csóválta a fejét, egyre kevesebben tulajdonítottak jelentőséget a születési előjognak és ez meglehetősen zavarta. Ellenben nem érezte szükségét, hogy fellépjen ezen fertő ellen, ámbátor saját gyermeke életét vesztette alig egy évszázaddal korábban, Yoruichi-hime testvéreiben makulátlanul zubogott a tiszta vér. Töprengése közepette alig vette észre, hogy végre megállapodtak, előtte magasodott a tudósok paradicsomának bejárata. Könnyed intéssel jelezte testőrparancsnokának, miszerint távozhatnak, ám nem kételkedett benne, hogy a legkisebb veszély esetén is másodpercek alatt feltűnnének.

Kedélyesen kért útbaigazítást az egyik hófehér köpenyt viselő nőtől, majd kimért, lassú léptekkel indult a megadott irányba, háta mögött összefonva kezeit. Tőle megszokott módon nem viselt semmilyen fegyvert, ebből adódóan veszélyesnek is csak furcsán csillogó íriszeibe pillantva lehetett nevezni. Természetesen nem érkezett valódi cél nélkül, az ostoba tiszteletköröket akármelyik giccses bálon lefuthatta volna, ennél azért többre vágyott, információkat akart szerezni, amelyek hozzásegíthetik terveinek megvalósításához. Okosabb volt az átlagnál, habár intelligenciája nyomába sem érhetett Aizen Sōsukejénak, ráadásul saját meggyőzőképességén kívül semmilyen trükkös fegyverre nem tudott támaszkodni. Az Ouken elkészítése nem ígérkezett sétagaloppnak, rengeteg ármányra és félrevezetésre volt szüksége az addig való eljutáshoz. A fukutaichō irodája előtt állapodott meg ismét, gondolatmenetét egyelőre félretette, s felöltötte ama önelégült mosolyt, ami mindig is jellemezte. Hangos szóval kért bebocsátást, igencsak kihangsúlyozva nevét, illetve címeit, ezzel garantálva, hogy ne várakoztassák meg. Belépés előtt határozottan lesöpört egy láthatatlan porcicát válláról, tökéletes megjelenésében nem lehetett hibát találni. Fellengzős modorával, az esetek többségében vállalhatatlan gazdagságot sugárzó ruházatával nem egyszer erőltette már rá akaratát a Nála gyengébb jellemmel rendelkezőkre. Kíváncsi volt, vajon Shinrou-san is az egyszerűen megvezethető ostobák sorába tartozik? Kétségtelenül meg sem fordult a fejében a lehetőség, mely szerint egyenlő félként kezelje vendéglátóját, ahhoz túlzottan arrogánsnak nevelték. Két fajta embert különböztetett meg: ott voltak azok, akiket hasznosnak vélt, illetve azon személyek, akiket ki nem állhatott. A második kalapba tartozókat általában megmagyarázhatatlan balesetek érték…

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Shinrou
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 126
Registration date : 2012. Apr. 16.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai, fukutaichou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
28700/30000  (28700/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Hadnagy irodája   Csüt. Okt. 18, 2012 11:25 pm

Kora reggel óta remek napnak nézek elébe. Minden teljesen simán megy, ami az ügyeket illeti. Semmiféle programot nem terveztem a mai napra, így az irodámban tölthetem az időm nagy részét és a papírmunkának szentelhetem az időmet. Szerencsére Yuki nem akart otthon maradni és egész nap unatkozni, így magammal hoztam. Legalább van némi extra haszna. Hihetetlen, hogy mekkora lelkesedéssel végzi a papírmunkát. Muszáj voltam két íróasztalt is bepréselni az irodába. Igazán puritán kis szobát csináltam az irodából. Semmi túlcifrázott cicoma, a legszükségesebb dolgok vannak csak. Öltözékem díszének, legfeljebb csak a hadnagyi karszalagot lehet nevezni. Munkába mi a fenének hangsúlyozni a nemességet? Teljesen fölösleges. Éppen egy jelentést nézek át, ami a harmadik tiszttől érkezett és igen érdekes eredményeket mutat ki. Különös, nagyon különös az eredmény, nem igen tudom hová tenni. Végül aztán csak megoldom a titkot és tovább végzem a munkámat, amikor kintről egy hang hallatszik. A Shihouin-ház feje, itt? Vajon mit akarhat? Finoman intek Yukinak, aki feláll az asztalától és elhúzza az ajtót. Én pedig felállok az íróasztalomtól, hogy főnemeshez illően köszöntsem a vendéget. A meghajlásomon nem látszik semmiféle túlbuzgó tiszteletadás. Pont az illemnek tökéletesen megfelelő meghajlással köszöntöm. Yuki pedig látván, hogy miként köszöntöm az érkező férfit, szinte azonnal tökéletesen másolja a mozdulatsorokat.
- Shihouin-sama! Örvendek a látogatásának, hatalmas megtiszteltetés, hogy találkozhatunk.
Na jó, igazából a mondatom nagy része erősen hibádzik. Megtiszteltetésnek veszem, hogy itt van, de korántsem örülök neki. Rengeteg papírmunkám van, ami azt illeti semmi kedvem itt smúzolni vele. Ez viszont egyáltalán nem látszik rajtam. Na igen a tökéletes nevelésnek köszönhetően, nem mutatom ki ellenérzésemet az iránt, hogy jelen van.
- Miben állhatok a rendelkezésére?
Kérdezem tőle a lényegre térve, biztosan nem trécselni jött. Lehet, hogy szüksége van valamire a Házának? Az s előfordulhat, de mégis mire, ha egyből a hadnagyhoz jön. Elvégre van részlegünk, ahová nyugodtan mehet. Lehet, hogy bizalmas ügy? Hmm, ki tudja? Addig s hellyel kínálom a főnemest.
- Kérem, foglaljon helyet.
Mutatok a három ülőalkalmatosság egyikére, amik el vannak helyezve az irodámban. Egytől egyig kényelmes alkalmatosságok, de koránt sem díszes darabok. Miután a főnemes leült, intek Yuukinak, hogy helyet foglalhat. Majd magam is leülök az asztalom mögé.
- Egy kis teát esetleg?
Kérdezem, érdeklődve, elvégre mégis csak a főnemes áll, illetve ül előttem. Közben intek Yuukinak, hogy hozzon teát. Így a formás biobot szinte észrevétlenül távozik az irodából.
- Az asszisztensem, Yuuki-san igazán hasznos segéderő, ami a papírmunkát illeti.
Dicsérem meg a lányomat. Elvégre én annak tekintem annak ellenére, hogy a 12. osztag laboratóriumában született. Végül azonban megismétlem a kérdésemet.
- Tehát, miben állhatok a Shihouin-ház rendelkezésére?

______________

The Knowledge is power, Hide it well! - A tudás hatalom, jól rejtsd el!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shihouin Yuuken
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Capricorn Tiger
Hozzászólások száma : 57
Age : 42
Tartózkodási hely : Seireitei, Shihouin kúria
Registration date : 2012. Aug. 17.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: A Shihōin-ház XXIII. feje
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
19000/30000  (19000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Hadnagy irodája   Kedd Okt. 30, 2012 1:39 am

[Talány]
Határozott mozdulattal húzta félre a rizspapír ajtót, ruganyos, céltudatos lépéseivel hamar a valószínűtlenül apró helyiség közepére navigálta magát. Smaragdzölden izzó pillantása először végigmérte a berendezését, rögtön megjegyezte magában annak puritánságát. Sosem értette miért jó hétköznapi szintre lebutítani egy nemes életkörülményeit, a Lélektovábbképző Akadémia szállásai sem különböztek semmiben egymástól. A két íróasztal szinte alig fért el az aprócska irodában, melynek majdhogynem minden négyzetcentiméterét papírosok borították, Yuuken számára jelentéktelen számsorokat tartalmazva, amelyek megfelelő tudás nélkül semmit sem mondtak egy laikus számára. Előzőleges érdeklődésének köszönhetően tisztában volt vele, miszerint a Rajta kívül bent tartózkodó két személy közül a nő nem tartozik a Kamiokák közé, illetve a karon látható rangjelzőből a férfi hadnagyi mivolta is egyértelműen kidomborodott. A meghajlást hasonló módon viszonozta, habár feleannyira sem hajtotta meg fejét, ahogy azt vendéglátói tették. Ugyan megadta a kellő tiszteletet, ám ettől függetlenül azt is jelezte, rangban a legfelsőbb körökhöz tartozik. A szokásos üdvözlési formulát vékony mosollyal az arcán fogadta, minden bizonnyal tényleg megtiszteltetésnek érzi egy főnemes jelenlétét alantas szobájában. Efféle unalmas környezetben papírmunkán kívül mást nem is igen lehet végezni, valószínűleg egy festmény a falon olyannyira megzavarná a koncentrációt, talán nullák helyett egyesek kerülnének a füzetbe! A szőke főnemes igencsak kedvelte a művészeteket, egészen sok művet számláló magánmúzeuma, illetve galériája igencsak híresnek számított a felsőbb körökben. Valójában nem az eszmei értékét irigyelték, ez valahogy egyértelműnek tűnt.

- Részemről az öröm, hogy időt tudott szakítani Rám bokros teendői mellett, Kamioka-kun! – szólalt meg végtelenségig tökéletesített, behízelgő hanghordozással. – Először is engedje meg, hogy gratuláljak előléptetéséhez, nem mindennapi teljesítmény a Juunibantai hadnagyi pozícióját betölteni! Utólagos engedelmével a szolgálóim eljuttatták Önökhöz az egyik legremekebb szakét, amit e föld teremni képes. Legszívesebben személyesen adnám át ezt a kis csekélységet, azonban szolgálat közben alkoholt fogyasztani a 8. osztagosok szokása!

Saját szellemességén jót derülve kacagta el magát, zengő hangja betölti a teret, ám amennyiben Shinrou jobban odafigyel felfedezheti, vidámság egyetlen szikrája sem tükröződött a fagyosan méregető lélektükrökben. Az igazat megvallva fogalma sem volt róla, hogy milyen lőrét szállítottak át ajándék gyanánt alattvalói, fia halála óta egyetlen korty alkohol sem jutott a szervezetébe, mindenféle káros szenvedélytől függetlenül élt, ekképp akarta élethosszát a lehető leghosszabbra nyújtani, habár voltak olyan személyek, akik legszívesebben koporsóban fekve látták volna. Köszönete jeleként biccentett egyet a felkínált helyért cserébe, gondosan eligazgatva láthatóan méregdrága öltözetének redőit telepedett le, mindkét karját kényelmesen nyugtatva az ülőalkalmatosság karfáján. Könnyed mozdulattal utasította el a felkínált italt, s addig nem is szólalt meg, míg a Yuuki névre hallgató hölgyemény alig hallhatóan el nem hagyta a helyiséget. Minden kétséget kizáróan a fukutaichō olyan egyénnek tűnt, aki nem szereti a mellébeszélést, kétszeresen megismételt kérdése pedig türelmetlenségre vallott. Ebből adódóan a válaszadást a lehető legtovább próbálta elhúzni töprengést színlelve, mintha nem találná a megfelelő szavakat, holott erről természetesen szó sem volt, tökéletesen tisztában volt érkezésének okával, azonban annak megosztása némileg nagyobb körmönfontságot igényelt, már ha tényleg olyan zseniálisak az itteni tudósok.

- Ezúttal magánszemélyként érkeztem, s meglehetősen egyszerű módon a tudásvágy az, ami hajt. – nyögte ki végül kelletlenül, vélhetőleg nehezére esett kinyilatkoztatni tudatlanságát ily' formában. – A közeljövőben szeretném meglátogatni az Emberek Világát és érdekelne, hogy milyen módon lehetséges az átjáró létrehozása két különböző dimenzió között. Be kell vallanom, egészen idáig egyszer sem jártam odaát…

Valójában nem volt ezen semmi szégyellnivaló, vezető nemesként, illetve a Nibantai egykori sansekijeként semmilyen formában nem kötődött érdeke a halandók közé menetelhez, ennek megfelelően ötszáz esztendő alatt többnyire a Seireiteien belül tartózkodott. Azonban távlati céljai érdekében ezúttal hátat kellett fordítania a szokásoknak. Természetesen nagyon jól tudta miért képesek a halálistenek a dangaiban utazni, másra volt kíváncsi…

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Shinrou
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 126
Registration date : 2012. Apr. 16.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai, fukutaichou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
28700/30000  (28700/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Hadnagy irodája   Csüt. Nov. 08, 2012 12:01 am

- Köszönöm szépen. Nem számítottam arra, hogy valaki a nemesi házak közül gratulációját fejezi ki, eme pozíció betöltése okán.
Mondom egy biccentés közepette, ami a tiszteletet tökéletesen kifejezi. Azután figyelmesen hallgatom végig a mondandóját. Szóval a dimenziókapukról érdeklődik. Mi dolga lehet egy dimenziókapuval? Pláne, hogy tudtommal a nemesi házak, legalábbis a főnemesi házak rendelkeznek eme csodálatos találmányokkal. Továbbá egy egyszerű látogatás az emberek világába, lévén nemesről van szó, számára gyerekjáték. Egyszerűen csak annyit kell mondania, hogy megyek és átengedik minden zokszó nélkül. Mi a fenéért akar építeni egyet?
- Igazán különös és érdekes témával kapcsolatban keresett föl. Az első kapuk nagyon régen keletkeztek, mivel karbantartásuk és működtetésük hatalmas energia befektetésbe kerül, igen ritkák. Készítésük titkát nagyon kevesen ismerik.
Mondom miközben a hátam mögötti könyvespolchoz sétálok és böngészni kezdek a könyvek között. Miközben keresem az általam keresett könyvet tovább beszélek.
- Számtalan ritka anyagra és hozzáértésre van szükség. Továbbá ismernünk kell a címet, ahová a kapu vezet. Ezt a szakértelmet, jelen esetben a Kidoushuu és a Juunibantai birtokolja. Mivel főnemes, feltételezem tisztában van egy ekkora projekt anyagi költségével, valamint azzal a ténnyel, hogy engedélyeztetni kell a főparancsnokságon. Seireitei biztonságát kockáztatjuk minden olyan esetben, amikor ilyen kapukat nyitunk, hiszen, ha nem a megfelelő célt érjük el.. az katasztrofális következményekkel járhat. Meg is van!
Kiáltok fel hirtelen, amikor végre sikerül megtalálnom azt a könyvet, amelyet egészen idáig kerestem. Elég vaskos, a címe azonban mindent elárul. A Kapuk Építésének Története. Na hát ez tökéletesen kielégítheti a főnemes érdeklődését az efféle szerkezetek iránt. Bár az építéshez köze sincs, ami teljesen logikus. Elvégre ez az építésének a története, nem pedig csináld magad kézikönyv. Miután a könyvet alaposan leporoltam a főnemes elé teszem, de a kezemet rajta pihentetem. A cím alapján megfelelő könyv lenne a főnemes céljainak, miszerint kaput akar nyitni.
- Engedjen meg közben egy kérdést. Miért nem értesítette a Juunibantai karbantartó részlegét, hogy a Shihouin-ház privát kapuja megsérült? Feltételezem, hogy a kapu megsérült és ezért akar újat építeni.
Hoppá hoppá, beugratós kérdés. Azt mindenki tudja, hogy rendelkeznek a házak kapukkal. Azt azonban csak sejteni lehet, hogy ezeket a kapukat a Juunibantai megfigyelés alatt tartja. Elvégre ezek a kapuk nem gyerekjátékok. A régi eset is, amikor a Ryokák behatoltak Seireiteibe ... a Juunibantai érzékelte először a jelenlétüket. Elvégre egy kapu kinyitása nem kis mennyiségű változással jár. Kíváncsi vagyok a válaszára, elvégre nekem csak egy kérés a Megfigyelő részleg vezetőjéhez és teljes körű jelentést kapok a kapuk állapotáról. A forgalmat természetesen nem tudjuk ellenőrizni, de az épségét igen.
Időközben visszaérkezik Yuuki a teával, a teás kannát és a két csésze teát leteszi az asztalomra, majd visszaül a sajátjához és folytatja a munkáját.
- Köszönöm, Yuuki-san.
Köszönöm meg neki, majd visszafordulok a főnemeshez és várom tovább a válaszát. Elvégre ez egy nagyon fontos kérdés. Fölöslegesen ne akarjon senki sem kapukat építeni. Miközben figyelmesen hallgatom a főnemest, töltök magamnak egy csésze teát, amennyiben kér, úgy neki is.

______________

The Knowledge is power, Hide it well! - A tudás hatalom, jól rejtsd el!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shihouin Yuuken
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Capricorn Tiger
Hozzászólások száma : 57
Age : 42
Tartózkodási hely : Seireitei, Shihouin kúria
Registration date : 2012. Aug. 17.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: A Shihōin-ház XXIII. feje
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
19000/30000  (19000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Hadnagy irodája   Szer. Nov. 14, 2012 5:34 am

[Talány]
Könnyed intéssel jelezte a köszönetnyilvánítás feleslegességét, holott éppen Ő volt az, aki a formalitásokat figyelembe véve járt el az ajándékozás előtt. Kamioka Shinrounak is nagyon jól kéne tudnia, miszerint minden gesztusnak van valami mögöttes tartalma, ez nemesi körökben hatványozottan igaz. A palacknyi szaké egyértelműen nevezhető a családja felé való nyitásnak, habár megfordulhat a fejében, ebben az esetben miért nem a klán vezetőjének szánta, ámbátor Yuuken igencsak régi vágásúnak tűnt, aki szerint az asszony legfőbb dolga, hogy gyereket szüljön és azt megfelelően felnevelje, de ez természetesen csak a saját véleménye volt, amit nem szándékozott ráerőszakolni senkire sem. Főleg, mivel visszásságot keltene a ténnyel, mely szerint egykoron Yoruichi-hime foglalta el azt a pozíciót, amit most betöltött. Figyelmesen hallgatta az elhangzó információkat, miközben tekintetét egyetlen pillanatra sem vette le beszélgetőpartneréről, mely hosszú távon akár zavaró is lehetett, lévén volt valami megfoghatatlan az íriszeiben, ami leginkább arra hasonlított, ahogy egy vadállat bámul az áldozatára. Igazából a beszélgetés témája teljesen más irányba kanyarodott el, mint amire igazándiból kíváncsi volt, de egyelőre hagyta, hadd beszéljen a tudós, nincs miért sietnie, mindent a maga idejében. Lényegében érintőlegesen elhangzott az ősi átjáró kifejezés, s személye a legősibbet kereste, az elsőt mind közül, amit a Király kulcsával lehet csak kinyitni. Apró biccentés közepette vette át a felé nyújtott kötetet, hosszú ujjai között sebesen peregtek a lapok, itt-ott elidőzött egy-egy oldalon, ám persze egy gondolat kiragadva a kontextusból szinte semmit nem ér. Értetlenséget színlelve emelkedett fel a könyvből, mialatt tompa puffanással összezárta azt.

- Említettem volna, hogy meghibásodott? – mosolyodott el szórakozottan, holott pontosan tisztában volt vele, semmi ilyesmit nem mondott. – Nem-nem, úgy vélem félreértettük egymást, Fukutaichō-san! Érdeklődésem középpontjában az átjáró mibenléte áll, más szóval az a tér, ami a két kapu között létrejön. Egyébként nagyon kedves, miszerint emlékeztet a főnemességgel járó privilégiumokra, azonban jómagam is tisztában vagyok ezekkel, habár számuk miatt kissé nehézkes mindig mindet fejben tartani!

Ugyan mit kezdene egy egyszerű, mezei senkaimonnal? Születése óta a Tiszta Lelkek Városában élt, egyszer sem hagyta el eme dimenziót, miért is ment volna a gyenge emberek közé, akik még az önvédelemre is képtelen az üresfejű hollowokkal szemben? Monológját kisebb kuncogással zárta le, pedig semmi vicces nem volt benne, sőt inkább tűnt felvágásnak! Kedvelt szórakozása volt kivívni mások ellenszenvét viselkedésével, öltözködésével, az irigységnél talán csak a harag képes jobban hatalmába keríteni valakit. Természetesen lehetett azzal vádolni, hogy beleszületett a luxuséletbe, ám emellett nagyon sok mindent tett is a klán ismételt felvirágzásáért, melyet az árulás miatti hanyatlás előzött meg. Érdekes módon pont a Juunibantai egykori kapitánya és a Fejlesztési részleg megalapítója okolható ezért a szégyenfoltért. Gondolatmenetének hatására állán megfeszültek az izmok az ingerültség jeleként, de miután lassan beszívta majd kifújta az iroda levegőjét, vonásai ismét kisimultak. A visszatérő segédet ezúttal nem méltatta pillantásra, ámbár egy hasonló multifunkciós szolgáló a kúriába is el kellett volna, sajnos nehéz volt megfelelő képzettséggel rendelkező személyzetet találni, akik ráadásul nem félnek az eshetőségtől, mely szerint bármikor merénylet áldozatai lehetnek, holott a valódi célpont értelemszerűen a ház ura lenne. A kapott italt egyelőre érintetlenül hagyta, nem szeretett az otthona védelmén kívül máshol enni-inni, semeddig sem tart mérget csempészni egy pohárba. Vélhetőleg kicsit paranoiásnak tűnhetett gondolkodásmódja alapján, viszont többek között ennek köszönhette nem egyszer életben maradását, ráadásul ezúttal még csak nem is a szeme láttára készítették el a teát, egyszóval fokozottan fennállt a veszély lehetősége. Valójában nem is érezte szükségét most a frissítőnek, reggeli edzése épp elegendő energiával töltötte el.

- Mesélne Nekem az Emberek Világáról napjainkban? – tette fel a következő kérdését, midőn eleget várt az előző válaszának megértésére. – Mint mondottam, eddig egyszer sem tartózkodtam odaát, egyszerűen feladataim ide kötöttek, s utazgatásra sajnos akkor se volt időm, amikor leszereltem a testülettől! Gondolom Ön is nagyon jól tisztában van vele, milyen nehézségekkel jár egy arisztokrata ház irányítása, igaz-e?

Kedélyes érdeklődésébe azért elrejtett némi szálkát, ami remélhetőleg böködni fogja majd a hadnagyot. Érdekes szituáció rajzolódik ki lelki szemei előtt, Ő vajon hogyan reagálna, ha a vezető szerepkörben tetszelgő utóda egészen egyszerűen minden vagyonát és jogát egy semmiből jött nőcskére hagyja? Saját magát ismerve erre a talányra egészen hamar képes volt választ adni, minden bizonnyal félreállította volna az útból, szépen és csendesen, mint ahogy az őszi fákról leperegnek a falevelek. Sajnálatos módon ilyen eshetőségre immáron számítani nem lehetett, egyetlen fia réges régen meghalt már. Nem illik egy apának saját gyermekét temetni, akár ezerszer is meghalt volna, ha azzal visszahozhatja Tenzent.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Shinrou
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 126
Registration date : 2012. Apr. 16.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai, fukutaichou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
28700/30000  (28700/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Hadnagy irodája   Szomb. Nov. 17, 2012 2:37 am

Csendben és figyelmesen hallgatom végig a főnemest. Ez kezd egyre érdekesebb lenni. Az előbb azt mondja, hogy építeni szeretne egyet, utána pedig, hogy a két világot összekötő, a kapun való átkelés közben fellelhető terület érdekli. Nem értem, komolyan nem értem, hogy mit akar. A kiváltságok említésére aprót biccentek, majd megszólalok.
- Bocsásson meg nekem, nem állt szándékomban így feltüntetni a dolgot, mintha emlékeztetném. Mindössze nem értem, hogy miért van szüksége egy ilyen ritka és bonyolult szerkezetre, amikor főnemesként bármelyik hivatalos kaput is nyugodtan használhatná. A köztes térről pedig jelenleg semmit sem tudunk, még soha senki nem vezetett oda expedíciót.
Ha azonban a Shihouin-ház hajlandó támogatni a Juunibantait, talán ... finanszírozhatna egy ilyen expedíciót. Mindkét fél jól járna.
Pedzem meg neki, hogy amennyiben ennyire érdekli a köztes tér, finanszírozzon egy expedíciót. Akkor talán ő is szerezhetne némi információt arról a térről, amelyről oly hevesen érdeklődik. A következő kérdése azonban igen komolyan meglep. Meséljek neki az Emberek Világáról? Minek néz engem, mesehősnek? Arcomon ugyan nem látszik, hogy a hátam közepére sem kívánom ezt a mesedélután megtartását, de végül belekezdek.
- Az Emberek Világba ténylegesen különbözik a miénktől. Koszosabb, büdösebb. Mondjuk a Rukongaihoz hasonló méretű nyomornegyed, legfeljebb az egyik Brazil városban található, a világ legtöbb városában van szegényebb rétegek által lakott kerület. A közlekedési módok határozottan fejlettebbek, ami a járműveket érinti. Az oktatás a szegényebb rétegek számára is elérhető, ellenben Soul Societyvel. Az Akadémiánk ugye csak azok számára elérhető, akik magasabb reiatsuval rendelkeznek, mint társaik. A lidércek felbukkanása, mindennapos, ami nem azt jelenti, hogy állandó veszélyben élnek az emberek, hiszen társaink jókora időt fordítanak a járőrözésre. Elsőként ezen különbségek kiemelése jutott eszembe, de nem tudhatom, hogy milyen részletek érdeklik, kérdezzen nyugodtan. Ha tudok válaszolni, akkor megadom a kérdésére a választ.
Mondom nyugodtan és hátradőlök a székemben, mint aki jól végezte a munkáját, tényleg fogalmam sincs, hogy mit akar hallani. Az öröklési rendre tett kérdésére, csak nyugodtan bólintok.
- A Kamioka-ház, jelenleg stabil. S az is marad, jelenleg hadnagyi rangban szolgálok, így vajmi kevés lehetőségem van a házam ügyes-bajos dolgaival foglalkozni. Rosa-sama remekül végzi a feladatát. Rengeteget kell még tanulnom a felelősség átvételéhez. Ha pedig bölcsen belátjuk, hogy még nem állunk készen egy feladatra, nem bukhatunk nagyobbat, mint amekkora ildomos.
Zárom le ezt a témát, elvégre nem az én családi hátterem miatt jött érdeklődni. kíváncsian várom a további kérdéseit. Miközben várok a válaszára, teámat kortyolom.
- Igazán ízletes, eme tea.

______________

The Knowledge is power, Hide it well! - A tudás hatalom, jól rejtsd el!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shihouin Yuuken
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Capricorn Tiger
Hozzászólások száma : 57
Age : 42
Tartózkodási hely : Seireitei, Shihouin kúria
Registration date : 2012. Aug. 17.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: A Shihōin-ház XXIII. feje
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
19000/30000  (19000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Hadnagy irodája   Pént. Dec. 14, 2012 10:58 pm

[Talány]
Ugyan az arcán látható kedélyes mosoly semmit sem vesztett határozottságából, a felszín alatt egyre inkább bosszantotta a szemközti férfi értetlenkedése. Már-már megfordult a fejében a lehetőség, miszerint jobb lett volna az osztag gyermekkapitányát felkeresni, Ő talán hamarabb átlátta volna kérdéseinek kusza hálóját, mint a hadnagy. Érdeklődése elég egyértelműen az átjárók létrehozásának elméleti síkját célozta meg, azt a módszert, amivel lehetséges volt rést szakítani a tér anyagába és átlépni egyik dimenzióból a másikba. Természetesen, ahogy az el is hangzott, bármikor használhatta volna a családi senkaimont, főnemesi privilégiumai okán nem létezett olyan személy, aki megkérdőjelezte volna utazásának jogosságát. A köztes tér meglehetősen veszélyes helynek számított, a Gotai Juusantai fennállásának korai időszakában rengetegen tűntek el átjárás közben, többek között ezért is hozták létre a takarítót, ami a maga egyszerű módján rendben tartotta az átjáró egészét, s kíméletlenül eltávolította az oda nem illő dolgokat. Mutató- és középső ujját a szájára téve támasztotta meg állát a szék karfájára könyökölve, az expedíció lehetősége egyáltalán nem csigázta fel, habár kitudja, talán mégis képesek olyasmit találni a sötétben, ami hasznára válhatna a későbbiekben. Rengeteg földbirtokkal rendelkezett, ámbár a Kuchikik területeinek nagysága még ezt is felülmúlta, ettől függetlenül nem lehetett azt mondani, miszerint a klán hiányt szenvedett volna bármiben is. Rövid gondolkozást követően jutott döntésre, valamivel több értelmet látott a Juunibantai támogatásában, mint a Férfiegylet névre keresztelt önpusztító társaság összejöveteleinek finanszírozásában. Kimért mozdulatokkal igazgatta meg ruházatának ujját, szemét le sem véve az anyagról kezdett válaszadásba.

- A pénz nem akadály, Fukutaichō-san… - susogta egyszerűen a láthatóan méregdrága kosodével való foglalkozás közepette. – Kifizetem a kutatás költségeit, az eszközöket és akár a veszteségeket is! Mindazonáltal ne higgye, hogy nem vigyázok megfelelően a befektetéseimre. Értelemszerűen vannak feltételei egy ilyen megállapodásnak, amit gondolom, nem kell ecsetelnem Önnek. Az első kikötésem mindenekelőtt, miszerint jómagam is az expedíciós csoport részét fogom képezni!

Utolsó gondolatával egyidejűleg emelte fel tekintetét, a fényesen izzó smaragdokból könnyedén kiolvasható volt a tény, mely szerint nem fogja tűrni az ellenkezést, s a végsőkig kiáll ezen felvetéséért. Lassacskán tért vissza testébe az erő, a politizálással töltött évszázad alatt némileg elgyengült, azonban bőre alatt még mindig ott húzódtak ama szálkás izmok, melyek nem felejtenek. Arcára meglehetősen korán ráncokat rajzolt a felelősség terhe, ám rendelkezett valamiféle rejtett dinamizmussal, ami miatt senki sem nevezhette koravénnek, talán csak tulajdon rokonságának némileg infantilis alakjai, ezalatt kicsit sem meglepő módon Ryouichi-chanra gondolt. Talán jót tenne Neki, amennyiben Őt is magával hozná, minden bizonnyal értékelné a kaland lehetőségét, ámbár meg lenne az esélye, hogy bármelyik pillanatban bajba kerülhet, eltűnhet vagy eltévedhet. Szája sarka alig észrevehetően rándult meg az eszmefüzér boncolgatása közepette, elég zavaró lenne elveszíteni az úgynevezett örököst, a főház egyetlen élő férfi tagját. Shinrou-san fejtegetése az Emberek Világával kapcsolatban igencsak sötét képet fest a szőke hajú shinigami elé, ámbátor egyetlen pillanatig sem lepődött meg az elhangzottakon. A halandók rövid életük minden egyes percét igyekeznek kihasználni, ezért sem törődnek azzal, milyen károkat okoznak a környezetüknek. Soul Societyben pedig kénytelenek középkori körülmények között létezni, de ha szerencséjük van, egyáltalán nem emlékeznek korábbi életükre, így a különbségek sem szúrják annyira a szemüket. Próbálták ugyan felvirágoztatni Rukongait, számtalan terv született ebben a témában, mégsem értek el csupán részleges sikereket. A Seireiteitől távolodva egyre kilátástalanabb a helyzet, a kilométerek növekedésével egyenes arányosságban csökken a közbiztonság és az életben maradás igazi harc.

- Nem kelt túl kellemes benyomást, ezek szerint… Technikai fejlettségük gondot jelenthet számunkra? Úgy értem, felfedezhetik a halálistenek és a lidércek jelenlétét? – tudatában volt egyes különleges képességgel megáldott egyének létezésének, azonban számuk elenyésző volt a Föld teljes lakosságát figyelembe véve. – Ez igencsak felelősségteljes hozzáállás, Kamioka-kun, sokan nem rendelkeznek effélével a felsőbb körökben sem. Tanuljon csak, egy napon remek vezető lesz magából, ha megéri… Viszont miért ne tenné? Smile

Kivételesen nem fenyegetésnek szánta szavait, csak kifejtette álláspontját a témával kapcsolatban. Személyének is több, mint ötszáz évébe tellett felkapaszkodnia a Négy Nagy vezetői közé, mások elesnek a csatatéren bevetés közben, s sosem érik meg ezt a kort. A tudósok sincsenek nagyobb biztonságban, hiszen kitudja, mikor ártják bele magukat olyan dologba, amit jobb lett volna érintetlenül hagyni. Rengeteg talány kering a világban és nem biztos, hogy mindegyikre választ kell adniuk.


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Shinrou
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 126
Registration date : 2012. Apr. 16.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai, fukutaichou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
28700/30000  (28700/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Hadnagy irodája   Szomb. Ápr. 20, 2013 4:22 am

- Csodálatos dolog lenne, ha támogatná az expedíciót. Távol álljon tőlem, hogy kizárjam egy olyan expedícióból, amelynek költségét a Shiohouin-ház állja. Nyilvánvaló, hogy részese kíván lenni a felfedezésnek, bármit is találjunk a helyszínen. Azt azonban nem garantálom, hogy az expedíció képes lesz majd foglalkozni az ön védelmével. Így erről, természetesen Önnek kell gondoskodnia. Amint összeírtam a kellő felszerelést és összeszámoltam a költségeket, értesítem. Megbeszéljük a további részleteket és amint az idő és a vezetés engedi, megkezdhetjük a feltárást.
Mondom komoly lelkesedéssel a hangomban, hiszen valami olyasmire nyílik lehetőségünk, amelyre talán, még egyetlen shinigaminak sem volt. Bár a köztes világ telis-tele van veszéllyel és ki tudja miféle borzalmak lakják. Nem lenne butaság felfedezni és kideríteni, hogy rejt-e valami mást is, mint a Takarítót. Szükséges lesz az expedícióhoz, egy professzionális csapatra is, hiszen ha tényleg van mit felfedezni, akkor széles körű ismeretekkel kell rendelkeznünk a túléléshez. De mindez természetesen a jövő zenéje, majd kiderül, ha mindent sikeresen összeállítottunk és Shihouin-sama is belegyezik a költségekbe. Elvégre ki tudja, hogy mekkora összegeket is kell belefektetni, azt még ki kell számolni. A férfi további kérdései rántanak ki az elképzeléseimből.
- Előfordulhat, hogy képesek ehetnek bizonyos energia ingadozás mérésére. Ez azonban korán sem jelenti azt, hogy képesek lennének bármilyen fegyverrel ránk támadni. Egy esper számára, természetesen nem jelenthet akadályt a shinigamik és lidércek észlelése. Profi képzésünknek köszönhetően, harcban elmaradnak tőlünk. Az átlag emberek, képtelenek olyan magas Lélekenergia kibocsátásra, ami kárt tehet bennünk. Úgy vélem, egyelőre teljes mértékben biztonságban vagyunk az Élőktől.
A következő téma azonban váratlanul fogad. nem nagyon volt szerencsém még ezzel a kérdéssel foglalkozni, hogy átakarnám-e venni Rosa-sama helyét. Rövid gondolkodás után, azonban olyan választ adok, amely talán elfogadható.
- Köszönöm, hogy így gondolja.
Utalok arra, hogy roppant felelősség teljesen gondolkodom a házon belüli hatalmi viszonyokról.
- Nem érzem úgy, hogy eljött az én időm. Édesapám azt tanította, hogy sose hamarkodjunk el semmit. Mindent a maga idejében kell elintézni, hogy ...
Kezemmel, kicsit gesztikulálok, mint aki a tökéletes kifejezést keresi.
- ... győzelmünk, édes legyen. Ő biztosan így fogalmazna.
Amikor csipogni kezd egy óra az asztalomon, a kis ketyerére pillantok, majd felnézek a főnemesre.
- Hogy elrepült az idő, ha van még kérdése, tegye fel nyugodtan. De tartok tőle, hogy már csak a labor felé menet tudok válaszolni. Konferenciára kell mennem, az egyik tiszt előadást kíván tartani, a Shinigamik Genetikai Fejlődése címmel. Megígértem neki, hogy jelen leszek és meghallgatom.
Azzal felállok az asztaltól, miközben egy jegyzetfüzetet veszek magamhoz, meg egy tollat. Az ajtó felé menet, pedig előre engedem a főnemest, majd az irodában még Yuukira mosolygok, aki időközben visszatért. Aztán behúzom az irodám ajtaját, és a folyosón kísérem a főnemest. Ha van még kérdése, meghallgatom és válaszolok. ha nincs, akkor a kijáratig kísérem és egy meghajlással megtoldva elbúcsúzok tőle.

______________

The Knowledge is power, Hide it well! - A tudás hatalom, jól rejtsd el!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 26
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Hadnagy irodája   Kedd Feb. 18, 2014 1:08 am

Szomszédolás...
Kissé zavartan pislogtam körbe a szobámba. Fogalmam sem volt, miként is kezdjek a dologhoz. az egész egy már-már viccnek szánt dologgal kezdődött. Edzés után, a pihenőben folytattunk össznépi társalgást. Ez azért is volt jó, mert ilyenkor a korábbi agressziót, esetleges sérelmeket lehetett orvosolni. Elvégre mégis csak egymást püföltük, és finoman fogalmazva se finomkodtunk egymással. Nem egyszer kötött ki némelyikünk a negyedik osztagnál, amikor kissé elfelejtkeztünk magunkról. Szóval ilyenkor barátkoztunk vissza ellenfélből baráttá. És naná, hogy ilyenkor minden szóba került. Már az én jelenlétem se feszélyezte a többieket. Elejébe zavarba voltak, már csak női mivoltomtól is, de mára már túlléptek a dolgon. Az edzéseknél se kezdtek el zavartan nevetgélni, ha véletlen én lettem az ellenfelük, sőt... már komolyan vettek, aminek örültem, hisz kezdetektől ez volt a célom.
Szóval az egyik ilyen társalgás közben történt. Játszottunk... úgy tűnt Shion szerencsejátékos véréből és szerencséjéből is ragadt rám valami. Fogadtunk, és szégyenszemre veszítettem. Harsány röhögést kaptam válaszul, és a feladatomat is azon melegébe kiosztották. Tudva, mennyire lelkesedek a szomszédságomért, elküldtek, hogy látogassam meg őket. Persze azt nem tudták a drágák, hogy azért nem véletlen kitsune lett Gingitsune. A rókák ravaszak, és kezdtem tanulni tőlük egyet s mást. Dolgom volt a 12. osztaggal, és másképp nem mehettem oda anélkül, hogy bizalmatlanságot keltsek, netalán szégyenbe maradja. Így azonban ők maguk küldtek oda. 8)Hiába no, Ezüstkével jól kifundáltuk a dolgot, és nem tagadom, hőn szeretett Rókámnak nem kis része volt benne. Ugyanis szükségünk volt egy különleges izére, és a legjobb tudásom szerint is azok bizony a szomszédba teremtek. Szóval összeszedegettem a dolgaimat, és el is indultam. Már napokkal korábban összeírtam, nehogy elfelejtsem, mit, és miként szeretnék szép pillogások közepette kérni tőlük. Végül, mikor mindennel meg voltam, Kasai~chant Hikaru~chan gondjaira bíztam. Nem mertem volna magammal vinni, mert hallottam én már furcsa dolgokat a szomszédokról, és még csak az kellett volna, hogy el akarják kobozni az én kicsiny személyes lángocskámat... Ha ilyen történt volna, valószínűleg tömegszerencsétlenségre került volna sor a 12. osztagnál, mert akkor lehet elvesztettem volna a hidegvéremet a béketűrésemmel egyetembe. Szóval megelőzendő a bajt, Kasai~chan Hikaru~chan vállára libbent, és mivel szerették egymást, hát lelkesen, és a lángocska esetében pirosan összedörgölőztek. Én pedig a táskámat a vállamra pakolva, Suza~channal a vállamon búcsút intettem és elindultam. Az osztag területén még nem volt semmi baj, ott sosem tévedtem el, de aztán elérkeztem a kapuhoz, és ott már egyedül bajaim akadtak volna. Rögtön azzal, hogy merre is forduljak. Suza~chan olyan halkan dirigált a vállamról, hogy tényleg csak én hallhattam meg. Sejtettem, hogy kicsit aggódik, és a hangján is hallatszott, hogy feszült. Hisz ő abban az osztagban született, és csak a hatalmas bizalmának, és hihetetlen bátorságának köszönhettem, hogy hajlandó volt engem ide is elkísérni.
- Ne aggódj, ha bárki bármit is akarna veled, a legjobb esetben is úgy leütöm az illetőt, hogy biztos mindent elfelejtsen. Még azt is, hogy a világon vagyunk! - mondtam, miközben átléptük az osztag kapuját.
- Azt ajánlom is! - súgta közvetlenül a fülembe, miközben hála neki, magabiztosan fordulgattam előbb a kertben, majd egy épületbe belépve, a folyosókon. Persze halvány gőzöm se volt, hogy merre is vagyok, de a bizalom a madarammal kölcsönös volt, és elég volt azt tudnom, hogy ő tudja. Végül az egyik ajtó előtt megállított, és két csippantással tudatta, hogy megérkeztünk. Itt már nem volt hajlandó megszólalni. Nem is kellett. Halkan kopogtam, majd beléptem az ajtón. Egy alak volt bent. Egy olyan alak, aki nem túl kellemes emlékeket idézett fel bennem... Mivel az ablak felőle volt, így elsőként az illata alapján ismertem rá, majd mikor megszokta a szemem a fényviszonyokat, a szemeim is igazolták a gyanúmat.
- Ez komoly? Nekem is pont ide kellett tévednem?- sóhajtottam, miközben megfordultam, hogy kimenjek az ajtón. A hirtelen fordulattól Suza~chan, aki csak úgy tessék-lássék módon ácsingózott rajtam, kissé egyensúlyát vesztette, és lendületesen leverte, a tessék-lássék tartott papírjaimat. Szanaszét hullott minden a földön. Halk szitok szókat préseltem ki a fogaim között, miközben vissza néztem a férfira.
Kamioka Shinrou állt a szoba túl oldalán...

______________


spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Shinrou
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 126
Registration date : 2012. Apr. 16.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai, fukutaichou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
28700/30000  (28700/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Hadnagy irodája   Kedd Feb. 18, 2014 3:53 am

Hosszú és fárasztó napom volt, temérdek jelentést kellett átmazsoláznom. Yuuki-san sem volt a közelben, hogy segítőkezet nyújtson, valahol császkált. Az irodámban a levegő kissé elnehezült, ahogyan igyekeztem elmémből az utolsó morzsányi energiát is kipréselni, hogy időben befejezzem a munkámat. Végül felálltam az asztalomtól és az ablakomhoz sétáltam, kinyitottam a szrányait és hagytam, hogy friss levegő töltse meg az irodámat. Ekkor kopogás ütötte meg a fülemet, amire habozás nélkül rávágtam, hogy:
- Szabad!
S bár szabadidőm egy cseppnyi sem volt, így nem igen számíthatott teljes körű figyelemre az, aki belép az ajtón, de ettől függetlenül fogadtam. Elvégre, valami gondja van, ha már a hadnagyát keresi fel az illető. Az ajtó nyílt s nem kellett, túl sokat gondolkodnom, hogy felismerjem azt a személyt, aki belépett az ajtón. Úgy tűnt, hogy a nő is felismert, mert a jövevény bizony nő volt. Ezt onnan gondoltam, hogy amint, eljutott ahhoz a lassú, elkopott agyához, hogy kihez hozta be a sors, egyből hátrafordult és abban a pillanatban valami madár, ami eddig a vállán ült, szétszórta a kezében tartott papírokat. halkan és szitkozódva kezdte összeszedni a kacatjait, miközben alig hallhatóan, valamit szitkozódott. Ez jó, nem elég, hogy zaklat még szemetel is az irodámban. A 11. osztag annyira elpuhult, hogy idióta tisztjeiket küldik át a 12. osztag hadnagyát zaklatni? Mégis hol képzelik magukat, az óvodában? 
- Aikawa Chiyo, az az egyetlen szerencséje, hogy nem az én osztagom tagja. Már rég a kísérleti patkányok ketrecét suvickoltatnám magával, egyetlen papírfecnivel. A 11. osztag már arra sem veszi a fáradtságot, hogy tagjai fejébe verje, ha belépnek egy másik osztag hadnagyának az irodájába, a minimum, hogy köszönnek?! Kihágását kénytelen leszek jelenteni a kapitányának.  
 Azzal, szemlátomást, a lehető legnagyobb nyugalommal, indulok el a nő felé. valahol félúton járhatok, amikor eljuthat az agyáig, hogy talán mégis az ajtóhoz sétálok. Könnyedén átlépem a papírfecnijeit, olyan személlyel nem vagyok hajlandó szót váltani, aki annyira nem képes, hogy köszönjön, amikor belép valakinek az irodájába. Amikor eljutok az ajtóhoz, kinyitom azt, majd továbbra is nyugodt hangon megszólalok. 
- Ha összeszedte a kacatjait, kapkodja kifelé azokat a kecses lábait. Szemernyit sem érdekel, hogy mi történt anno köztünk, ha annyira nem képes, hogy köszönjön és megadja egy hadnagynak a tiszteletet, akkor nincs miről tárgyalnunk. Ezt a mezei rigót pedig, legyen szíves kivinni innen. Különben a kísérleti lidérceknek fogom felszolgálni töltött galambként.

______________

The Knowledge is power, Hide it well! - A tudás hatalom, jól rejtsd el!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 26
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Hadnagy irodája   Pént. Feb. 21, 2014 1:00 pm

Szomszédolás

Legalább valamiben egyet értettünk. Ha az ő tisztje lennék, akkor valószínűleg meg akarnám ölni, ami miatt meg a többiek nem szeretnének... Tényleg jó, hogy nem egy osztagnál vagyunk...  
És hiába volt igaza, mármint a köszönéssel kapcsolatban, a hangsúlya, maga az ember mégis idegesített. Felbosszantott! Ha nem is voltak olyan szándékai, mégis úgy éreztem, hogy csak úgy sütögetett a lényéből a lenézés, és ez  émelyített. Pontosan, mint amikor még éltem. A pillantása, a mozdulatai. Régen így néztek ránk, amiért roninok voltunk, és kissé érzékenyen voltam az ilyenekre. Amikor éltünk, nem egy munkát szalasztottunk el, mert neki mentem a majdnem munkaadóinknak. Aztán pár alkalommal nem ettünk utána miattam. Erre is jól emlékeztem. Mint ahogy arra is, hogy mennyire illékony ez az egész hatalom. Hisz annak idején Atyám is nemes volt, és mit ért vele? Ezért kellett meghalnia neki is és a családjának.
Míg a papírokat szedegettem fel, mindez végig cikázott a fejemben, majd hidegen kitisztult. Mintha egy küzdelembe csöppentem volna. Talán tényleg küzdelem volt. Olyan, ahol az ellenfél provokálni akart. Nesze nekem. Majd a kezére játszom nem? Igaz is, mikor egyszer megküzdöttünk egymással, akkor is folyamatosan ki akart hozni a sodromból. Ez lehet valami stratégia nála, bár jobban hajlottam afelé, hogy csak ilyen a természete, ami mindenképp a rosszabb verzió. De mindegy is volt. Végül is azt tartották az öregek, hogy az önuralom a harcos egyik fő erénye. Hát itt volt az ideje, hogy gyakoroljam. Még ha minden porcikám, minden apró sejtem és persze Gingitsune is tiltakozott az ellen, amit tenni készültem, mikor felszedtem a papírkáimat, és felkeltem a földről, semmi sem látszott az arcán. Illendően meghajoltam Shinrou felé. Suza~chan idő közben jobbnak látta, ha eltűnik a színről, hát a ruhámba rejtezkedett, de olyan ügyesen, hogy még lehet nekem is fejtörést okozott volna megmondani, hogy merre is van. Nem mozdult, még szerintem levegőt se mert venni.
- Igaza van. Elnézést kérek, amiért ilyen illetlen voltam - még sóhajtani se sóhajtottam. - Ha még nem nagyon késő, szeretném pótolni a hiányosságaimat.
Annak idején, mikor maikonak tanultam, egészen kioktattak az ilyenekről, így most igyekeztem ezeket feleleveníteni. A fogalmazásom a lehető legudvariasabb volt, és megfelelő szögbe hajoltam meg előtte. Belém idegződött, hogy amikor így társalogtam nem néztem a másik szemeibe. Máskor igényeltem a szemkontaktust, de ilyenkor  baleset szinten sem fordult elő. Most se néztem a szemébe a hadnagynak. Így folytattam - Én jöttem ide egy kéréssel, és tényleg sajnálom. Szóval üdvözlöm, és egy megrendelést hoztam, ha még lehet ilyesmit tenni...
Az önuralmam tökéletes volt. Kívülről semmi nem látszódott a bennem dúló érzelmekből. A tekintetem pedig pont nem látszott, így az sem volt feltűnő, hogy az lehet kissé jegesen hideg maradt.

UI.:
 

______________


spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Shinrou
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 126
Registration date : 2012. Apr. 16.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai, fukutaichou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
28700/30000  (28700/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Hadnagy irodája   Pént. Feb. 21, 2014 11:27 pm

Még szerencse, hogy Aikawa Chiyo nem néz a szemembe, most látná rajtam kiülő zavart. Mindent vártam volna, ettől a nőtől, de ezt pont nem. Egy gyors lélegzetvétel, amellyel rendezem zavaromat. Majd lényegesen nyugodtabban szólalok meg. Mondandóm, a nemesek magabiztosságától izzik, ugyanakkor azt hiszem az előttem álló harcias nőszemély is meg fog lepődni. 
- Az Isten szerelmére! Látja, milyen rohadt egyszerű köszönni és megadni a rangban feljebb valónak a tiszteletet?! Soha többé ne merjen arra kényszeríteni a viselkedésével, hogy a büszkeségébe gázoljak. 
Mondom azzal visszasétálok az íróasztalom mögé és leülök. Egy pár pillanatig csöndben ülök a helyemen, végül megszólalok. 
- Ne hajlongjon már, ha valaki belépne, még azt hiszik, felajánlotta a szolgálatait a Kamioka-háznak. Miért kell magának ilyen kellemetlen helyzetbe hozni az embert? Mi baja van magának, azon kívül, hogy első találkozásunk nem sikerült túl fényesre? Legyen szíves erre válaszolni, utána meghallgatom a kérését. Tisztázzuk végre, hogy mi a feszültségének az oka. Dúlnak a hormonjai, vagy mi? Ha ez a helyzet, szívesen adok magának egy egyszeri belépést a Biológiai részlegvezetőhöz, hogy amennyiben szükséges, úgy megfelelő kezelést találjanak magának. 
Mondom s várom Chiyo válaszát, amikor végül a lány felpillant én az íróasztalom mögött, már nyugodtan a teámat iszogatom. Elegem van abból, hogy mindenféle idióta beront az irodámba és se szó, se beszéd teszik a fejüket. Mintha egy kicseszett óvodában lennénk. Hát nem, ez nem a bölcsőde és nem is valami játszótér. Ez a Gotei 13, ahol bizonyos feltételeknek meg kell felelni. 
- Nos, figyelmesen hallgatom.

______________

The Knowledge is power, Hide it well! - A tudás hatalom, jól rejtsd el!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 26
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Hadnagy irodája   Vas. Feb. 23, 2014 11:11 pm

Szomszédolás
~ EZT NEM HISZEM EL!!!! ~ kelt úgy igazán ki magából a Róka. Ha nem ezek lettek volna a körülmények, jót mulattam volna az érezelem kitörésén, ám mivel osztottam érzéseit, nem jött vigyor a képemre... még gondolatban sem. Mégis próbáltam Ezüstkét valahogy lenyugtatni.
~ Hidd csak el... - hiába igyekeztem nyugtatóan hatni, ahhoz talán nekem kellett volna igazán megnyugodnom elsőként.
~ Még hogy a szolgálataidat... Tudd Kedves, hogy ÉN roninnak szeretlek a legjobban! Mellesleg miért is kéne pont Neki elmondanod bármit is? Hát ebben az ember formájú egóképződményben semmi normalitás nem szorult? Bármilyen jó érzésű ember felfogta volna, hogy azok után, amit művelt, ez nincs a kérhető dolgok listáján! Még, hogy hormonok... ~ majdnem kiakadt a hangja a Drágámnak ~ Akkor se engedném, ha ő lenne a legutolsó hímnemű létforma a világon! Ez az izé egy beképzelt...
~ Gingitsune! ~ akasztottam meg a zsörtölődésben, még mielőtt túlságosan bele melegedett volna. ~ Emlékszel, hogy miért is mentem bele ebbe az egész dologba? Nem azért, mert annyira megalázkodnék előtte. Azért se, mert annyira élveznénk!  Szimplán csak nem találtam érdemesnek ezt az alakot arra, hogy küzdelemre vigyem a dolgot. Nem lenne értelme. Ráadásként nem csak engem érintene a dolog. Valószínűleg Hikaru~chan, Kasai~chan, Suza~chan és te is eléggé megéreznétek a következményeit. Annyit meg nem ér meg egy olyan alak, aki csak a szülei rangjával képes boldogulni és bármit is elérni az életbe! Egy nemesre nem áldoználak rá benneteket! Szóval most nyugodj meg, jó? Úgy érzem, hogy még mind a kettőnknek tanulnia kell az önuralmat... ~ Mindez nem látszódott az arcomon, mikor felegyenesedtem. Nem volt semmi érzelem rajta, ahogy továbbra se néztem a szemeibe. Általában igénylem a szemkontaktust, de most inkább kihagytam. Mély lélegzetet vettem. Pillanatnyilag fogalmam sem volt arról, hogy mit is mondjal erre neki. Az őszinteségemet ő maga tiporta el magával szembe. Arról nem is beszélve, hogy még a barátaim előtt is titkolom a származásomat, szóval pont nem vele fogom megosztani! És, nos igen... az első találkozásunknak már volt egy alap hangulata, amin azóta csak rontott... :roll:Akkor legalább őszinte voltam vele, mostanra elérte, hogy arra se találjam méltónak. Dehát mit is várhatnék... nemesek... :|Végül kifejezéstelen arccal csak megszólaltam.
- Sajnálom, ma egy olyan valakitől vesztettem, akitől erre nem számoltam... - motyogtam, hisz ilyenkor valami ilyen hangsúllyal kell beszélni. Kissé visszatartottam a lélegzetemet, hogy el is vörösödjek hozzá, noha a légzést azért imitáltam. Lázasan kutattam az elmémben, hogy a nővérek a gésaneveldében mit is tanítottak ilyen esetekre. Annak idején a kurtizánok és gésák bármikor elmehettek volna ninjáknak. Pontosan kitanulták a viselkedés valamennyi fortélyait, szóval mondhatom, hogy ilyen téren kiváló mestereim voltak. Az egyetlen baj csak az, hogy már nagyon rég volt... De azért úgy éreztem, hogy nem panaszkodtak volna ők sem rám... Picit még fixíroztam a hakamája nyakát, majd óvatosan felpillantottam. A homlokát néztem, hisz ez azt a hatást kelti, hogy a szemeibe nézek, és közben mégse. A pillantásommal is igyekeztem zavarban lévőnek hatni. Nem hagytam, hogy a belső fortyogásom bárhogy meglátszódjon rajtam kívülről. Ezzel az emberrel nem akartam őszinte lenni. Rám nem volt kíváncsi, mert nem tiszteltem a nemeskedése miatt, akkor velem nem is fog találkozni többet, úgy számoltam a dolgot. Hiába, még mindig nem találtam rajta semmi tisztelni valót. Ha volt is, kiválóan rejtegette! Így aztán egy kis szünet után folytattam [b]- Én nem tudom, hogy lehet~e ilyen kérésem, de azt mondták, hogy ide jöjjek. Az Élők Világában láttam ilyesmit, és arra gondoltam,hogy hátha meg tudják itt is csinálni.... - Ezzel a papírokat, már-már óvatosan az asztal felé nyújtottam. Nem raktam rá, hisz nem voltunk olyan viszonyban...

______________


spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Hadnagy irodája   

Vissza az elejére Go down
 

Hadnagy irodája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke ::   :: 12. Osztag-