-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 A Matsukura Kórház romjai

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet
Hoshi Tomomi
Ember
Ember
Hoshi Tomomi

nő
Hozzászólások száma : 80
Tartózkodási hely : Legtöbbször szemmagasság alatt .__.
Registration date : 2012. Feb. 15.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: Sanador Equipo helyettes vezetője
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai - Page 4 Cl0te13500/26000A Matsukura Kórház romjai - Page 4 29y5sib  (13500/26000)

A Matsukura Kórház romjai - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai - Page 4 EmptyCsüt. Jún. 07, 2012 1:50 am

Nem a méret a lényeg... Vagyis a lányoknál nem ^.^
Csak pislogtam a mihók bumburnyák felé, tápolójából összefüggéstelen zagyvaság tört elő. Buflák termetével majdnem az egész átjárót kitakarta, gúvadójával pedig engem stírölt. Jobban mondva gyermektáplálómat gusztálta. Ez legalább annyira hatott rám zavarba ejtően, mintha egy pincebogárlárva a cipőtalpam méregetné. Skubiztam minden rezdülését, hiszen elég lett volna a tetűmandrótól egy rossz mozdulat, hogy a zanbatommal, amúgy sem bizalomgerjesztő mosolyát, fülig meghosszabbítsam. Ezek után barlangosra nyílt flamolóval pillantott rám, mintha az én ajkaimat hagyták volna el számára megfejthetetlen szavak. Ahogy kiült arcára a gógyimentesség, az már-már hidegen hagyott. Arra az egyre koncentráltam gondolkodómmal, hogy vajon a robosztusra pumpálódott nünüke mellett képes lennék-e elslisszolni, vagy ramazuri és picsogás várható. Mert tökéletes méretemmel kizúzhattam volna a hóna alatt, és onnantól sima sercli az út. De aztán kinyitotta potyalesőjét, én pedig félrebillentett buksival kagylóztam azt a mérhetetlen értetlenséget, ami elhagyta azt.
Egy valamit azért kapizsgált, valóban nem enyhén ütközött érdektelenségembe az, hogy egyáltalán valahogy elnevezte a világrahozója. Bár a többi közölt dolog is megpengette a „pont a döglégy ürít rá” skálán a zéróban stagnáló értéket. Azonban a töprengőm automatába nyomódott, így mondandójára, amúgy 180 fokot záró ajkaim homlok iránt meggörbültek. Így a nem vagyok veszélyes nő etapot lezárva, egy enyhe pislogó rezegtetést is beiktattam. A hímneműeket két eszközzel könnyűszerrel térdendzsaló muslincalárvává lehet puhítani: vagy olyan alítba surrogtatod, hogy ő Zeusz egyetlen fia, és nincs más legény talpon a gáton, vagy mint több sütnivalóval megáldott: kihasználod testi előnyöd. Nem egyszer láttam már, ahogy a himpellérek testnedveiket patakoztatva surrognak egy nagyobb pár emlő után. Talán ez biológiai késztetés, mert előbb kezdődik gúvadójuk, mint a töprengőjük. De nem állt szándékomban megfejteni ezt a több ezer éves rejtélyt, a prüntyőkével pedig még annyira sem akarództam megosztani teóriafuttatásom.
- Felesleges flamoló tépés, amit csinálsz hernyóbáboló – hanglejtésem kissé elütött bájos arckifejezésemtől, de csak merjen fumigálni, és a sercli után küldöm! – Most pedig böhöm lényedet távolítsd el a kivezető nyílástól, mint hogy erre már egyszer venerabilisan felszólítottalak – tekintetem továbbra is kedvességet, és örömöt sugárzott, holott ezek az emóciók messze kerültek abban a pillanatban.
Azonban nem tötymörögtem azzal, hogy megvárom, amíg nyamvadt virgácsait méltóztat arrébb zizzenteni. Egy gyors mozdulattal ellöktem magam a dzsuvás földtől, és a tökéletes magasságomhoz passzentos résen, ami közte és az ajtókeret között húzódott, egyenesen a folyosóra szökkentem. Vissza sem pislantva, emelt fővel, sehová sem sietve surrogtam a folyosón, hátha találok még LélekÉtket, mert az ArrcsiFalcsi nem igazán felelt meg kifinomult ízlésemnek. Egyrészt nem táplálkozom nyíltan ostobákkal, másrészt, ha van helyette könnyedén elfogyasztható pócsik, akkor inkább nem pazarolóm rahedli energiám. Nem foglalkoztam azzal, hogy utánam totyog-e, ha kommandózik is mögöttem, olyannyira érdektelenül hagy, ahogy a falról máló vakolat. Amíg nem feltétlen muszáj, figyelmen kívül hagyással büntetem. Elvégre megérdemli a skubizásért.
Vissza az elejére Go down
Karasu Vex
Espada
Espada
Karasu Vex

Férfi
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 36
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai - Page 4 Cl0te43000/45000A Matsukura Kórház romjai - Page 4 29y5sib  (43000/45000)

A Matsukura Kórház romjai - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai - Page 4 EmptyHétf. Jún. 11, 2012 4:29 am

Ahogy a férfiaknál se. Mert egy apró mellű is lehet jó az ágyban, pont annyira, mint egy bögyös Neutral

Továbbra is elvesznék a telt dinnyehalmok látványában, de újra az a marha kódolt nyelven szólalt meg az apró cukiság. De miért nem kapok tőle egy szótárat is hozzá? Mert most nagyjából… olyan ez a társalgás, mint amikor két atom részeg akarja a másikat meggyőzni arról, hogy ki találta fel, és milyen elven működik a termonukleáris atomfej. Lehet vele próbálkozni, de az istennek se érted meg akarnak közölni. Ezért is vontam fel a bal szemöldököm, és hunyorítottam a jobb szememmel. Jelezve, hogy ezt nagyon nem értem.
- Milyen tépés? Nem téptem én be már egy ideje… bár lehet mégis, mert nem értem, amit mondasz. Ja, lehet hernyó volt az, amit toltam, de azt nem kell bábolni.- ilyen jól ismerné a drogok nyelvét, vagy csak én hallucinálom ezt az egészet? Lehet valami hátramaradt vegyszer a hibás, és most ott fekszek a sötétben, valami zöldes lében, körülöttem meg már gyülekeznek a patkányok, hogy felzabáljanak, a csontjaimból pedig majd értéktárgyakat készítsenek, vagy lehet lakni akarnak bennem, nem vágom ezt… de lehet tényleg van valami gáz az agyamba, az egyre biztosabb kezd lenni.
Most meg komoly nyelven kezd beszélni, érthetetlen, tényleg érthetetlen. Nem olyannak tűnik, mint aki képes így használni a szavakat, vagyis, aki ismer ilyen szavakat. Olyannak látom, mint, aki egy laptop DVD meghajtójába is nagyfloppyt akar betuszkolni, mert egyszer azt látta a TV-ben, hogy azt kell berakni a gépekbe, és majd utána sok szép színes fény fog megjelenni, és megold mindent, majd a végén békét teremt az egész kurva planétán, Ő meg elmehet állatorvosnak, mert kiskorában elcsapta a szemét, részeges Fredbácsi a kutyulijukat. Apropó Fred, ha nem felejtem el, ideje lesz meglátogatni, és miközben alszol, a maszkod külsejére fogok rajzolni. Egy vigyorgó fej, nem-nem, az nem lesz jó, inkább egy HelloKitty lesz belőle, igen, azt fogok a maszkjára rajzolni. És honnan tudom, hogy nem veszi észre? Mert szerintem abban is alszik, a marhája.
- Kislány, szerintem szokjál le a piáról, vagy arról, amit szedsz. Mert mindjárt kapom a Bibliát, hozom a szenteltvizet, és kiűzőm belőled az Ördögöt. A magadfajta aranyoskák, nem használnak ilyen szavakat. Mi lesz most? Exöszájzbuuukozol is?- kérdeztem érdeklődő hangon, és figyeltem, hogyan is tűnt el mellettem. Lassan kitolatok a teremből, persze továbbra is tólom a szerzeményeimet, és ha nagyjából le is lettem hagyva, szerintem nem nehéz beérnem a kis aranyost. S így is lett, felvéve a tempóját, tolom tovább a tolókocsit, és közben nézelődök.
- Szerinted miért zárták be ezt a helyet, talán valami horrorra hasonlító lehet a története, az nem is lenne rossz. Tudod, mi is átélnénk egy ilyen eseményt… persze a szellemek igen megszívnák… hiszen mi őket esszük. De na, csak gondolj bele, szerintem vicces lenne, tényleg, te mit csináltál itt?- vidámság és érdeklődés, már majdnem gyermeki a viselkedésem, pedig inkább csak arról van szó, hogy találtam valamit, és valakit, ami most érdekel.
Vissza az elejére Go down
Hoshi Tomomi
Ember
Ember
Hoshi Tomomi

nő
Hozzászólások száma : 80
Tartózkodási hely : Legtöbbször szemmagasság alatt .__.
Registration date : 2012. Feb. 15.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: Sanador Equipo helyettes vezetője
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai - Page 4 Cl0te13500/26000A Matsukura Kórház romjai - Page 4 29y5sib  (13500/26000)

A Matsukura Kórház romjai - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai - Page 4 EmptyPént. Jún. 22, 2012 11:06 am

Hátha így megértesz Neutral



Csak kagylóztam a pumpi nyirmogását, és vízióm sem volt arról, hogy mi a bütykös szafaládéért tologathatott egy hernyót, és tépett be. Vagy esetleg ezek egyéb permutációi. S mindezek tetejébe pedig képes volt pulyának titulálni. Azonban ez orbitális nünüdörrentés volt részéről.
Ám gondolkodóm nem enyhe nyuvasztási vágya ellenére is a könnyed görbület megmaradt az arcomon. Ez már csak így volt, léleköltők óta, valahogy mindig sikerült úgy reagálnom, ahogy elvárták tőlem egyes pócsikzaklatók. Elmélkedőmmel nem mindig jutottam dűlőre, hogy ez most Fortuna kegye, vagy épp ellenkezőleg, hiszen így senki még csak nem is kaparássza igazi valómat. Nem mintha vágyálmok hajszoltak volna ennek ellentétéért. Majdhogynem meg sem érintett. Sőt, igazából meg sem pengette a rá se petézek alsó határát.
- Egy bénát kérsz rá, hogy tanítson meg táncolni egy nyomorékot. Legyen bármilyen szívből jövő is a lecke, az eredmény valószínűleg igen groteszk lesz.
Arra jutottam, hogy a petymeg talán megismer olyan mondatokat, amiket esetlegesen már kagylózott annak előtte. Az általam sasolt irományok, és vászonra vetülők sokat segítettek, de ha így sem ért meg, és tovább dünnyög mindenfélét, lehet, hogy buksival hárítom.
Végülis nem tötymörögtem azzal, hogy megvárom, amíg nyamvadt virgácsait méltóztat arrébb zizzenteni, amúgy sem igazán vártam fél lábon, spiccen rimánkodva, hogy prüntyögjön valamit. Gyors mozdulattal ellöktem magam a dzsuvás földtől, és a tökéletes magasságomhoz passzentos résen, ami közte és az ajtókeret között húzódott, egyenesen a folyosóra szökkentem. Itt surrogtam, amikor a böhöm bangócspicsázó újra kinyitotta a zabbantóját. Vajon kényszeres, hogy folyamatosan nyekeregtesse? S bónuszba még csak konzekvens konklúziót sem vont le, hiszen a bezártság nem jelent szellemességet, s rengetek LélekÉtket. A bezártság oxigénhiányt, sunnyogó falakat, pánikot, és dobogógyorsulást jelent. S bár majdnem eluralkodott rajtam az iszony, azért pofimon megmaradt a felsőbbrendűség biztos tudatának a jele, és meg sem rezdültem, csupán pislantóm pillái alól sandítottam körbe, megnyugtatásul, hogy innen bármikor kitörhetnék.
Aztán megunva folytonos csacsogását, egy újabb szökkenéssel a maga előtt, mint gyermektárolót tolt sejhajvivő karfájára állva erősen a buksijába hajoltam. Így végre azonos magasságban voltunk, bár ha vágyaimat elégítettem volna ki, inkább őt gyakom el térben, hogy isteni magasságomból kivegye részét. Így állva próbáltam valami értelmet gyepálni a tanakodójába.
- Ha a hatalmasok játszmáját játszod, győzöl vagy meghalsz. Nincs középút. A halál olyan szörnyen végleges, míg az élet tele van lehetőségekkel.
Remélem elég művelt ahhoz, hogy végre kapizsgálja a helyzetet. Az érdeklődésére nem tudtam őszintén válaszolni, jobb, ha nem is próbálkozik a sündörgéssel, mert a darázslárvamacerálók alá süllyedhet a pillásomban. Kérdésére félredöntött töprengővel pislantottam, egyszerűen nem adta fel.
- Vecsernyéztem. És te, cincérmarcangoló?
Csak a feltett kérdés után kapcsoltam, hogy ezzel okot adtam arra, hogy tovább tere-feréljen velem. Ez a baj a mozgatóval, hogy nem tudja mikor jó, és mikor rossz az önálló életre kelés.
Vissza az elejére Go down
Karasu Vex
Espada
Espada
Karasu Vex

Férfi
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 36
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai - Page 4 Cl0te43000/45000A Matsukura Kórház romjai - Page 4 29y5sib  (43000/45000)

A Matsukura Kórház romjai - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai - Page 4 EmptyCsüt. Jún. 28, 2012 5:06 am

Talán Very Happy


Na, ezt nem gondoltam volna róla… nem azt, hogy tud értelmes választ adni, mert az valahogy most se volt igazán tökéletes. De legalább idézet volt, és nem is akármilyen, az egyik kedvenc könyvemből kapott elő pár mondatot. Bár még mindig tartom magamat ahhoz, hogy lazán be van tépve, de legalább azt tudom, hogy olvas. Igen, én is olvastam ezeket, a remekműveket, és nem arra vártam, hogy megfilmesítsék. Persze azokat is megnéztem már, csak azt mondom, hogy annak ellenére, mennyire hülyének tartanak… hát nem vagyok az.
- Áhhh, nem rossz, nagyon nem rossz, de én is tudok ilyet. Figyeld: Mindig zavard össze az ellenségeidet! Ha nem biztosak benne, ki vagy, és mit akarsz, nem tudhatják azt sem, mi lesz a következő lépésed. Néha azzal lehet a legjobban félrevezetni őket, ha olyasmit teszel, aminek semmi értelme, vagy egyenesen ártasz vele saját magadnak.- nagy komoly képet vágtam be, miközben mondtam a mondókámat. Mert hát, hogy máshogy lehetne ezt elmondani? Vidáman? Ugyan kérlek. Szomorúan? Fenéket. De kár, hogy magamtól nem igazán tudok jól bánni a szavakkal… hát ez van. Néha az erő kell, és nem a szavak ereje. Hiába van meg a magamhoz való eszem, ha hülyén fejezek ki mindent.
De félre ezekkel, a gondokkal, nézzük inkább ezt a törpedorombolót, hogyan is akar lelépni? Persze, kihasználja a méretbeli eltéréseket… Tényleg, manapság nem túl sok magas nővel találkoztam. Mindegyik elég alacsony volt. De miért lehet ez? Valamit raknak a vízbe, vagy talán magasság helyett, mellkasban nőnek? Áh, hagyjuk is inkább, kövessük az én kis apróságomat. Akit továbbra is szóval tartok. Mert én már csak ilyen vagyok, ilyen sok a duma, kevés az értelme.
Bár most majdnem sikerült belém fagyasztania a szót, azzal a hamarjában szemmagasságba kerüléssel. Legalább már azt is érzem, hogy igazán kellemes az illata is, sőt, még szájszaga sincs. Pedig most falt fel egy lelket, ami lehet kukás volt… Bár számít a szakma, és a környezet a lelkeknél? Még egy dolog, amin gondolkozhatok… de nem most, inkább figyelem a kis Tyrionelámat. A hatalmasok… hát azt nem feltétlen kellett mondania, mivel magasságban… na jó, néha egy kisember is vethet nagy árnyékot.
- Ha otthagyjuk az illatunkat, amikor kimegyünk egy szobából, valami a lelkünkből is itt kell, hogy maradjon, amikor itt hagyjuk az életet, nem? Látom azért te is olvastad a könyveket. Ez jó dolog, már is van egy közös bennünk. - nagyjából ezer wattos volt a vigyorom. Már mondhatni sínen van az ügy, csak pár apróságot kell leküzdeni. Olyan elhanyagolható dolgokat, mint a modora, vagy éppen a droggondjai, de ezek tényleg nem valami fontosak.
- Vacsiztál? És finom volt? Én csak errefelé mászkáltam, és gondoltam összeszedek már pár apróságot, csak úgy, az unalom ellen. - az igazat inkább nem mondom el. Szerintem gáznak gondolná ezt a Dr. Szexi dolgot. Hm, milyen közel van még mindig… eh, ezt nem hagyhatom ki. Máskor nem biztos, hogy lesz esélyem, és egy verés még simán bele is fér a dologba.
Hamarájába átkarolom, és gyengéden a karjaimba zárom, majd szenvedélytől hajtva megcsókolom. Totál megéri…
Vissza az elejére Go down
Hoshi Tomomi
Ember
Ember
Hoshi Tomomi

nő
Hozzászólások száma : 80
Tartózkodási hely : Legtöbbször szemmagasság alatt .__.
Registration date : 2012. Feb. 15.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: Sanador Equipo helyettes vezetője
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai - Page 4 Cl0te13500/26000A Matsukura Kórház romjai - Page 4 29y5sib  (13500/26000)

A Matsukura Kórház romjai - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai - Page 4 EmptySzomb. Júl. 07, 2012 7:15 pm

Sunyi vagy prüntyőke


Már odakint surrogtam, mikor még tovább traktált potyalesőjének folyamatos jártatásával, és sajnos nem néma levegőcserére hasznosította szervét. Vénséges hiba. Akkor talán az én türelmem fonala is tovább gombolyodott volna, anélkül, hogy ismét felé kelljen pislogómmal sasolnom.
- Egyikünk sem az, akinek kívülről mutatja magát, de szükségünk van erre a külsőre a túléléshez. A jó veszít. A jó mindig veszít, mert ő tisztességesen játszik. A gonosz nem. Ő gonosz – válaszoltam, csupán vállamon átvetve a szavakat.
Talán töprengője végre értelmezi, hogy bár magasságom tökéletes, és csupán ő böhömnyi, ez nem jelenti azt, hogy ne tudnám tirpákra gyepálni. Csupán petymeg maradna belőle, amit a muslincakergetők is nehezen tákolnának lárvazabálóvá vissza. Talán gondolkodójával azt feltételezi, hogy erőfölénye ér valamit, ám nm veszi észre azt a fontos, és jelentőségteljes előnyömet, hogy nőként jöttem a nap alá. S ezt cselekvőm, sokszor morfondírozóm belegyezése nélkül is kihasználja, s eleddig nem is rosszul.
- A kaméliavirág, egy illat nélküli virág. Semmit sem követel, csak csendben virágzik, és oly nyomorultul hervad el, hogy belesajdul a szív – feleltem – sok mindent pislantózok, s nem azért, hogy esetlegesen hasonlatos legyek egy pócsikabajgatóhoz.
Félrebillentett buksival stíröltem görbülő flamolóját, nem értettem, hogy mire fel ez a nagy örömködés, elvégre mondandómban nihilnyi humorosnak mondható megjegyzés volt.
- Mit érdekel a vecsernyém minősége? Szmötyivé pumpoltam a kis szecskaavató nünükeábrándítót, hogy egy fél morzsa sercli sem maradt belőle – hesszelőm sarkából a maga előtt tolt sejhaj tárolóra pillantottam, ami végtagokkal volt tele…
Miféle hernyóriogató gyüjtöget végtagokat? Nem mintha különösebben meglepett volna a dolog, a bitang ArrcsiFalcsiból bármit kinéztem. Ráadásul az efféle dolgok körülbelül annyira érintettek meg, akár egy rózsabogarat ellő tücsökrágó. Vagyis a nihilhez közelítő, a muslinca lábméretét sem elérő a nagysága.
Aztán felém moccant a szuicid hajlamokkal megáldott szöcskenyenyeréző. Guvadóm hatalmasra tágult, azt feltételeztem, hogy most kettéroppantva merengőjével koppint az enyémre, azonban nem így tett. Szorítása nem volt anakonda szerű, s nem tört derékba, ahogy a száraz sáskalábat szokás. Latolgatója helyett pedig kereplőjét szorította enyémhez. Az egész hasonlított ahhoz a mozdulatsorozathoz, amit az emberek nagy emóciós behatáskor szoktak produkálni, cselekvőm fel is időzte magában a képet, és gondolkodóm engedélye nélkül, márt automatikusan be is fejezte saját mozzanatait. Karjaim a szúnyogagyabugyáló nyakára fonódtak, sajnos, nem fojtogatási célzattal, pislantómra pillás csukódtak, s isteni alakom a szorításon túl is közelebb nyomódott a benga zizzenthez. S bár az emberi viselkedésben ez egy igen gyakori pillanat, ArrcsiFalcsitól még sosem sasoltam effélét. Teljesen abban a teóriában éltem, hogy akár csak én, ők is teljesen normálisak, és emóciómentesek.
Ráadásul ez az egész egy emlékfoszlányt pislantott fel morfondírozómban. Nem észleltem pontosan, hogy kik vagy mifélék is, de emberek voltak, és éreztem, ahogy a gondolatra valami ismerős dolog borít el. Olyasmi, akár egy érzés, bár nem tudtam, hogy bizonyosan az-e, lévén, hogy eleddig nem igen volt hozzájuk szerencsém, csupán annyit érzékeltem, hogy dobogóm majdhogynem fizikailag fáj. Talán ez valami különleges technika az óriáskrumplibogárcsépelőtől? Tépelődtem, majd elszakítottam magam tőle, de még mindig ott bujkált az a valami, ami inkább tartózkodásra intett. Majd ahogy tartott, tétovázását kihasználva, trappolóimmal köré fonódtam, és megszorítottam.
- Ha a harchoz túl gyenge vagy, öleld át az ellenséged. Amíg két karja körülölel, nincs mivel fegyvert fognia rád. Minden férfi gyáva lenne, ha volna mersze hozzá. Nincs szerelem első látásra meg első csókra. A férfi addig vadászik a nőre, mígnem a nő elejti. Én, ugyanakkor, ártatlan vagyok, mint a ma született bárány. Bégessek neked? – mondandómat hűvös, már-már katicabogárnyársaló tekintetem támasztotta alá, ha ez sem volt elég számára, hát semmi.


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Karasu Vex
Espada
Espada
Karasu Vex

Férfi
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 36
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai - Page 4 Cl0te43000/45000A Matsukura Kórház romjai - Page 4 29y5sib  (43000/45000)

A Matsukura Kórház romjai - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai - Page 4 EmptyPént. Júl. 13, 2012 5:22 am

Mégis visszacsókoltál Very Happy


Társalgásuk egy új szintre lépett, Thea már nem érthetetlen nyelven beszélt. Inkább költőien fogalmaz, már-már idézetszerűen beszél. S talán ez meglepetést fog okozni az arrancar lánynak, de ebben talán Vex se marad el tőle. Amikor pedig megszólal, akkor a hangja vidám, közvetlen, barátságos.
- Mégis, néha jó az, ha lekaparjuk a mázat, és megmutatjuk igazi valónkat. Még ha fájdalommal is jár, gyakran megéri a kockázatot, mert a jutalom sokkalta nagyobb. Oh, jó és gonosz, csak szavak, nincs olyan, hogy jó és gonosz, érme egyik, és másik oldala. Csak érdekek vannak, és míg az érdekek ellentétesek, addig egymásra akasztják ezeket, a jelzőket.- szavak komolysága nem fontos, továbbra is igen vidáman beszél. Kedvét leli az ostoba csevejben is, de kifejezetten kedveli, ha néha mélyebb, filozofikusabb lelkiállapotba kerülhet. Megeshet, hogy Theaval a társalgásuk fonala így fog haladni, még ha a másik csak éppen foghegyről löki a szavakat. Vextől mindig válaszokat kaphat.
- Talán szerencse, hogy nincs szívünk, nincs mi fájjon. Ám mégis… gyakran facsarnak valamit, ami ha testi fájdalmat nem okoz, lélekben meggyötör, és nincs az a virág, aminek az illata ezen segíthetne. - kicsit talán elszontyolodik, hogy ismét visszatér az eredeti stílus, de sebaj, talán erre is tud megfelelően felelni.- Mégis, valamennyire az vagy már, és nem csak a fajtánkat tekintve.- akármennyire is ellenkeznek a többiek, hasonlóak. Ott bujkál a gyilkos ösztön mindenkiben, az utolsó hollowtól, egészen az espadáig. Lényegében mind csak állatok, kik esznek, szarnak, és basznak. Erre került fel egy réteg, amit nevezhetnek személyiségnek, de ott van alatta a fenevad, ami csak arra vár, hogy szabad legyen, és óriásra tátott pofáját megtömje, ezzel csillapítva az éhségét.
- Kis mohó vagy, a végén megfekszi a gyomrodat. Viszont csak óvatosan, a végén nem marad más benned, csak a lelkek utáni vágy, és lehetsz akármennyire csinos. Lehet nem tetszene sokaknak, ha csak egy agyatlan ösztönlény lennél.- némi, ha nem is sok, de némi aggodalom cseng a hangjából. Kár lenne Theaért, és nem csak azért, mert tetszik Vexnek. Minden értelmes arrancarért kár, nem jó az, ha a tébolyba zuhannak, és onnan többé nem másznak ki. Nagy kár lenne.
S talán ezt nem kellett volna Theanak. Mert Vex olyan arrancar, aki a legtöbb ilyen helyzetet kihasználja. Nem foglalkozva a következményekkel, azzal, hogy mi lesz belőle. Talán csak az anyját emlegetik fel, esetleg egy pofont fog kapni, nem tudni, de nem is érdekli. S mégis, a legjobban ez lepte meg, hogy mindezek helyet, Thea karjai a nyaka köré fonódtak, nem elhúzódott, ajkát nem szakította el, inkább közeledett. Ezt végkép nem értette Vex… nem erre számított egy olyan arrancartól mint Thea volt. Kellemes csalódás. S habár vége a csodának, Vex arcán önelégült vigyor virított, az se zavarta, hogy Thea formás lábai a dereka köré kulcsolódtak. Most inkább selymes satunak fogta fel, mintsem fájdalmasnak, és mivel nem is volt az, így nem eset nehezére.
- A szerelem egy harc, egy háború, és én Világuralomra török. S ölelj csak, ahogy akarsz, mert nem félelem az, ami most belém költözött. Inkább öröm, hogy ha egy pillanatig is, de nem éreztem a magányt. Szerelem pedig nincs, csak a kémia dolgozik, semmi más, de idővel bármi lehet. S ha majd úgy érzed, akkor elejtesz engem. Bárányka, lehetsz akár az én báránykám, de nincs szükség a bégetésre.
~ Csak amikor azt kérdezem: Betehetem? Akkor legyen a válasz: Beeeee- elmélkedett ezen, de nem akarta ezt kifejteni, elrontani ezt a társalgást. Inkább remélte, hogy Thea erősen kapaszkodik, mert Vex elengedte baljával, és a szabad karjával elkezdte tolni, a szerzeményeit, szállító széket. S hogy mégse eshessen le kis arrancarja, jobbjával a combjai alá nyúl, így biztosítva tartást a számára. Habár sejti, sokáig nem élvezheti a másik testének a melegét, kemény kebleinek finom érintését, ahogy a mellkasához feszül. Ez az élmény talán egy nyeletlen, fiatal fiúban elindítana valamit. Valami keményedést a lábai közt, csak hogy egy érintéstől kiadja magából magjait. Szerencsére Vex már elég idős volt ahhoz, hogy ezt kontrollálni tudja, még ha a száját nem is, és csak dől belőle a szó, és néha megcsókolja a másikat… pont mint Belci, csak a buzavirág (tudom, hogy búzavirág, de így jött ki jól) arrancaral ellentétben, nem férfiakat szokott lekapni Vex, az olyan nőket kedveli, mint Thea. Ahol kell kerek, kemény, és nehéz eset. Pont tökéletes.

Vissza az elejére Go down
Hoshi Tomomi
Ember
Ember
Hoshi Tomomi

nő
Hozzászólások száma : 80
Tartózkodási hely : Legtöbbször szemmagasság alatt .__.
Registration date : 2012. Feb. 15.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: Sanador Equipo helyettes vezetője
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai - Page 4 Cl0te13500/26000A Matsukura Kórház romjai - Page 4 29y5sib  (13500/26000)

A Matsukura Kórház romjai - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai - Page 4 EmptySzer. Júl. 25, 2012 7:25 pm

Még a hesszelőd is csálés >.>


Nem különösebben mozgattam meg gondolkodómat, hogy mélyebb értelmet tulajdonítsak vernyegésének. Elvégre, ha minden egyes elpiccsanására reagáltam volna valami bravúros eszmevillantást, megérezte volna a törődést, s elkényelmesedve hozzászokott volna, hogy foglalkozom vele, miközben a bolhaszempilla nanométerét sem érte el méretben az az érdektelenség, amit iránta tanúsítottam. Sajnálatos módon úgy vettem észre, hogy ezt az információt töprengője egyszerűen feldolgozatlanul hagyta.
- Azt mondják, az őszinteség a szadizmus egyik formája – vetettem oda harapóhegyről.
De mihók sáskacsápoló egyszerűen fizikailag képtelen a csihadásra, ami elmélkedőmnek feldolgozhatatlan, alvégre sokkal egyszerűbb nem kinyitni a bagólesőt, s nem jártatni, neki mégis oly nehezére megy, mintha legalábbis az élete függne attól, hogy a potyavárója mennyit mozog.
- Nem tartom teljesen valószerűnek, hogy a kettőnk létezése valami hasonlóságon alapulna, az azonos fajhoz tartozás, még nem jelent hasonlóságot, vagy azonosságot, bangócspüfölő – válaszoltam, bár magam is elméláztam rajta, hogy van-e értelme társalgásunknak, elvégre sosem ér véget, ha mindig válaszol, ő pedig erre kényszert emóciónál, mintha a görcs rángatná hangszálait. – Sokkal több értelem szorult tűnődőmbe, mint azt egy hozzád hasonló bifflák fel tudná dolgozni. A zabbantási vágyam pedig ne stresszeljen, elvégre nem tartozom sem hozzád, sem neked – villantottam rá, egy amolyan nünükenedvfagyasztó pillantást, csak hogy érezze a törődést.
Aztán megkaparták buksim hátulját azok a képek, amiket egyszerűen képtelen voltam hova tenni, s megfejteni, pedig semmi közük nem volt a pupák pókgyakóhoz. Legalábbis úgy rémlett, hiszen ez előtt sosem sasoltam még a búráját. Talán csak szabadulni akartam tőlük, kikecmeregni abból a trutymóból, amibe úgy éreztem, hogy a tudatom ragad. Azt pedig nem engedhetem, főként egy ilyen sündörgő pillemamuszrágó közelében.
Szorításom úgy tűnt nem igazán fejti ki abbéli hatását, aminek szántam, hiszen a mihók flaomolója emóciótól telten felfelé görbült el.
- Az érzelmek rövid életűek, s aztán elillannak, de az akaratom holtomig elkísér – feleletem.
S valóban így is véltem, hiszen tanakodómban mindig bízhatok, mellettem lesz, ellenben az emócióimmal, amik talán sosem voltak, A hosszú idő távlatából már nehéz a visszapislantózás, s teljesen felesleges, hiszen a mostani állapotomban sokkal könnyebben boldogulok a világban, mintha minden apró dolog, vagy gondolat érzelmet váltana ki belőlem. Vélhetnénk úgy, hogy az életem csupán egészséges tartást, s félelmet érzékelve sivár, vagy szomorú, bár a bánatot sem igen értettem, s főként nem éreztem, nekem ezek mégsem okoztak gondot. A létezésemet betöltötte a kíváncsiság, és felfedezés, megismerés, amivel sasoltam a körülöttem folyó dolgokat, személyeket, s lemásoltam minden érdekes mozzanatukat. Megtöltöttem a nihilt valamivel, amik nem gyengítettek az emóciókkal szemben.
Amikor azonban tudatosul értelmezőmben, hogy most elindult, ráadásul csupasz bőrömhöz ért tapogatója, egy könnyed mozdulattal lementem hídba, a sejhajtartó kacsótárolójára támaszkodva. Sétálóimat lekulcsoltam a muslincacsámcsogó derekáról, s egy lendülettel átfordultam. A nem különösebben zavart meg a művelet végrehajtása közben, hogy esetleg valamit megpislantózhat, elvégre annyira érintett volna meg a dolog, akár egy krumplibogár rózsabogárrá mutálódása.
Aztán oldalra mozdultam, hogy eldzsaljon mellettem. Hátha…



Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Karasu Vex
Espada
Espada
Karasu Vex

Férfi
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 36
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai - Page 4 Cl0te43000/45000A Matsukura Kórház romjai - Page 4 29y5sib  (43000/45000)

A Matsukura Kórház romjai - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai - Page 4 EmptyVas. Júl. 29, 2012 4:49 am

Attól még tudom, hogy imádni fogsz Razz


- Hát… a szavak tudnak fájdalmat okozni. Ezért utálják sokan a Halált, mert ő a kegyetlen igazságot nyújtja mindenkinek, míg az élet csak kegyesen hazudozik.- habár némileg eltért a témától, de úgy érezte, hogy valamit mondania kell, hogy ne tűnjön még ostobábbnak. Habár most se érzi úgy, hogy az lenne, de van már tapasztalata azokkal, akik furán beszélnek. Elég csak arra a Hakubora, vagy kire gondolnia, nem volt képes rendesen beszélni, és nem is volt hülye. Karasu véleménye szerint, Thea cicanyuszinál is lehetséges ez az álláspont. Hiába Playboyos mellei vannak, nem jelenti azt, hogy ostoba.
Elgondolkozó arcot ölt magára, miközben Thea a kettejük hasonlóságáról beszél. Van értelem abban, amit mond, de abban is volt, amit Vex mondott. Ebből igen érdekes társalgás lehetne, ha Thea külseje nem felejtetné el minden férfival azt a tényt, hogy a nőknek is van agya. Elég az szép és aranyos pofira nézni, a kecses derekára, a harapnivaló seggére, és a két igen impozáns dinnyére, amiben biztos nem szilikon lötyög, és amit kár lenne meglékelni. Ám azért még is mond valamit, ne legyen az, hogy elcsöppenő nyáltengerben fürödve bámuljon Theara.
- Szerintem azért még is jelent. Nem csak a faj a lényeg, azon belül is, az étrendünk is valamennyire egyforma, igaz, kevesebb lelket eszek. De szerintem küzdesz az ellen, hogy elszálljon az erőd, elveszítsd önmagad. Bár igaz, szerintem más nyelvtankönyvet olvastunk, de ez már tényleg részletkérdés.- vigyorog, és közben a tarkóját vakarja, jobban mondva a maszkjának a maradékát, ami a tarkóján foglalja el a helyet. - Nem is mondom, hogy nincs eszed, csak azt mondtam, ne csak a lelkeket kergesd, mert akkor talán a végén tényleg nem lesz eszed, csak egy csinos tested. Hát… remélem azért, ha majd jársz velem, akkor az némileg hozzám tartozás lesz.- komoly arccal mondta, úgy látszik tényleg úgy is gondolja, bár tényleg elég egyszerű eset Karasu, néha okoz meglepetést, és talán most is csak színészkedni tanul, ki tudja? Valaki, valaki, aki nézett elég Dr. Houst, az biztos levágja, hogy nem hazudott.
- Pedig érzelmek nélkül csak üres héjak maradnánk, semmi más, a szükséges rossz. Ki nem tudjuk irtani, csak elnyomni, de akkor is bennünk lesznek. Marnak, kaparják a lelkünket, és szerintem az akarat is egy érzelem. Oh, és csak megjegyezném, a vágy is érzelem, a vágy a lelkek után, ami bennünk megvan, az is az életünk végiéig megmaradt. Tehát az is elkísér a halálig. - egy nyílt vitára nem igazán mehetne el, de úgy érzi, most nem is érvelt olyan rosszul. Habár már sejti, hogy ezer helyről lesz támadva, csak éppen nem érdekli.
Sajnálatosan nem volt valami hosszú életű a testi kontaktus, majd amikor ruha nélkül lesznek, az tovább fog tartani. Ám ennyire nem szabad előre szaladni az időben. Most inkább csak figyeli a kis mutatványt, igaz könnyedén félbeszakíthatná, de akkor kimaradna egy szép látványból. A nyuszikát nem vehetné észre… hát nem éppen az kimondott a „házőrző”, bár ami igaz az igaz, remek helyet „védelmez”. Ám a lelépést már nem igazán szívleli, ezért is nyúl ki oldalra, és kapja el a derekánál Theat, majd felemeli, és a vállára fekteti.
- Na, ne császkálj egyedül, még a végén pár faszkalap shinigami megtalál, és akkor nem hiszem, hogy elég lesz azt mondani, hogy; Hé, csivavapásztor mókusbolhák, lelépés. Majd vigyázok rád, meg amúgy is, tudok egy jó helyet, ahol számodra akad pár finom lélek. Legalább ez lesz valami randiféleség.- vidáman közölte, és talán hallatszik a hangjában, hogy ez nem kérés volt, hanem tényként közölte. Thea szökését pedig csak azzal akadályozza, hogy nem engedi leszállni a válláról. Lehet kicsit defektes arrancar csaj, (bár mindegyik olyan) de akkor is tetszik Vexnek, és nem igazán lenne boldog, ha valami baja lenne, legalább is addig nem, míg nem ismerik meg egymást jobban, na meg egy kis ágycsata se lenne éppen rossz, utána meg majd elválik.

Vissza az elejére Go down
Hoshi Tomomi
Ember
Ember
Hoshi Tomomi

nő
Hozzászólások száma : 80
Tartózkodási hely : Legtöbbször szemmagasság alatt .__.
Registration date : 2012. Feb. 15.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: Sanador Equipo helyettes vezetője
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai - Page 4 Cl0te13500/26000A Matsukura Kórház romjai - Page 4 29y5sib  (13500/26000)

A Matsukura Kórház romjai - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai - Page 4 EmptySzer. Aug. 08, 2012 2:44 am

Lázálmaidban Neutral


*Képtelen feldolgozni a hallottakat, csak pislog a most már nem is oly hatalmas arrancarra. Még, hogy ő járjon valakivel? Persze tökéletesen tisztában van a társas kapcsolatokkal, de ahhoz néminemű emóció szükséges, s azokat ő nem az idő kevéssége miatt nem érzi Vex iránt, hanem mert senki iránt sem érez hasonlatosat. Persze nem tartja kizártnak, hogy valaha érzett, de annak mostanra az emléke is múló foszlánnyá szelídült, s mélyen az ösztönös másolandó cselekmények alatt talán ott van, de nem igen találkozik velük, nem keresgéli őket. Lehetséges, hogy sok minden megváltozna egy efféle kapcsolattól, s fején is átkúsznak a gondolatok, hiszen érzékeli a másik erejét, azonban önmagát nem kívánja becsapni.*
- Afféle emóciókat, miket te produkálsz irányomba, sosem fogok viszonozni, képtelenség - *Feleli, nincsen sem arrogancia, sem düh a szavaiban, csupán kijelenti a dolgot, amit teljes mértékben maga is elhisz*
*Nem zavartatja magát, meghallgatja a másikat, de testi vágyat sem igen érez, bár érdekesnek találja Vexet, főként azért, mert a többi arrancartól eltérően már~már emberi viselkedést produkál, s effélét eddig nem igen látott. A legtöbb fajtársuk durva volt, otromba és erőszakos, nem törődnek semmivel, csupán egymásnak esve próbálgatják ki az erősebb. Saját maga számára ez visszataszító, nem kíván ilyen ösztönlénnyé korcsosulni, hiszen akkor elveszítené minden élvezetét, amit a létezés nyújt számára. A sikolyok szépségét, a félelem édes illatát, s az arcok nevetséges torzulását, amikor a rettegéstől teljesen morbid alakzatokat vesznek fel. Talán őrült, talán beteges dolgok iránt mutat érdeklődést, de létezésük természete mégis olyanná teszi ezeket a dolgokat, mintha normálisak lennének.*
- Az elmélkedőm megléte nem érzelem, s talán étvágyam nem stagnál majd a nihilben, de ettől még nem lesz vágyam a lelkek után. Rikoltásuk, nyarmogásuk valóban élvezetet kölcsönöz elfogyasztásukhoz, de feleslegesen nem hajszol őrületbe a flamolási vágy, ne tévessz össze holmi zavarodott lényekkel, akik saját karjukat is leharapják őrjöngésükben. - * Hagja továbbra is közömbös, csupán kijelenti a dolgokat*
*Aztán egy könnyed mozdulattal végrehajtja a szökési manőverét, elégedett magával, elvégre nem recsegett-ropogott, hanem ruganyosan talpra érkezett. Tízpontos landolás volt, bárki bármit is mondjon, vagy gondoljon, ezt tudta. Persze arra nem számított, hogy Vex képtelen lemondani csodálatos társaságáról, ami érthető, de így magához ragadnia, akkor is merőben túlzás. Első felháborodásában persze szíve szerint bezúzná a hátát, de lehet, hogy az után következőket nem igen élné túl, s nincs most nagy kedve egy Jeti méretű petymegpusztítóval civakodni, így lemondóan sóhajtva könnyökkel megtámasztja állát, hogy legalább lássa, merre is haladnak.*
- Hova túráztatsz muslincavakaró? *Kérdezi, de nem dühös, vagy kérdő a hangja, nincs neki semmi kedve ehhez az egészhez, ha pedig a nünükerágó valami gyanús mozdulatot tesz, még mindig megigazgathatja a zanbatójával* - Nincs nekem se időm, se kedvem bébiszittelni egy hozzád hasonló bufflák lótetűtaperolót, szóval felszólítalak eltulajdonított lényem visszaszolgáltatására, ebben a minutumban. - * Továbbra is csupán kijelenti a dolgokat, de lehet ez még így sem, ha sokáig hurcibálják akarata ellenére.*


A hozzászólást Thea del Matanza összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Aug. 09, 2012 9:29 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Karasu Vex
Espada
Espada
Karasu Vex

Férfi
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 36
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai - Page 4 Cl0te43000/45000A Matsukura Kórház romjai - Page 4 29y5sib  (43000/45000)

A Matsukura Kórház romjai - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai - Page 4 EmptyCsüt. Aug. 09, 2012 3:45 am

Tőled égek lázban Very Happy



Kicsit kellemetlenül érintik a kis Thea szavai, de hát ha itt feladja, akkor már rég megette az egészet a fene. Akarja ezt az arrancart, és ha kezdetnek a teste lesz meg, hát az se egy rossz dolog, majd a többi követi idővel, vagy ha nem… hát akkor elmondhatja, hogy az egyik legjobb testű csaj megvolt, ez is egy érdem.
- Azért ez még csak szimpátia, és leginkább fizikai vonzalom. De ez érthető, férfi vagyok, és te olyan testtel rendelkezel, ami izgalomba hozza a hímeket. Persze nem csak a külsőd találom vonzónak. - habár ezt lehet nem egyszerű elhinni, mivel Thea igaz alacsony, de mellkasban igazán kifejlett, és valószínűleg a hátsója is pont tökéletes. S hát Vex férfi, külsőleg pedig azokra a férfiakra hajaz, akiknek mindene a testépítés, és az agyatlan viselkedés, plusz a nagy kocsik iránti mánia, tehát az a tipikus tar kopasz egyed. Pedig nem tartja magát annak, rendben, ha harcol, akkor általában úgy viselkedik, mint azok a férfiak, de normál módban az ellenkezője. Sőt, már-már elfogadható társaság, kivéve, ha részeg, vagy éppen valami miatt szar napja van, bár ha nem részeg, akkor szar napja van, vagy ha szar napja van, akkor iszik, és részeg, tehát ritka az ilyen tiszta pillanat.
- Jó ezt hallani, bár ha élvezed az elfogyasztásuk közbeni reakciókat, akkor az is egy fajta érzelem. Tehát van neked is, csak mélyen eltemetve, ami pedig a felszínen van… hát az nem feltétlen a legjobb, de kezdésnek megteszi. A karod meg tényleg ne akard lerágni, kár lenne érte.- komoly a hanghordozása, tényleg kár lenne azért a kis kezecskéért, főleg mert néha hasznos az, ha kettővel rendelkezik az arrancar, amikor valamit fogni kell, meg húzogatni, de nem vajat köpülni.
Természetes, hogy apró társaságát nem hagyja megszökni, inkább kellemesebb helyre teszi, fel a vállára, és meglepetésként éri az, hogy nem nagy ellenkezést váltott ki Theaból. Vagy csak megunta, és beletörődött, vagy igen is Vexel akar maradni. Legalábbis Vex ezt tartja a leghihetőbbnek.
- Temetőbe, ott akad lélek rendesen, este is van már, gyertyafény igaz nem lesz, de hát jókat ehetünk.- egy arrancar randira tökéletes hely a temető, és desszertnek meg ott lesz pár fiatal, gyermek lélek. Igaz, Karasu nem rajong az ilyen táplálkozásért, de Theanak most elnézi, és nem fogja zavartatni magát. Ahogy attól se nagyon jön zavarba, amiket kicsi rabja mond.
- O, nem kell ám bébiszittelni, tudok magamra vigyázni, és eszem ágában sincs lerakni, a végén még elszaladsz, azt meg nem igazán szeretném. Majd a temetőben leraklak, addig is meg, élvezned kell a testem tartását, és melegét. Vagy azt akarod, hogy egy fenék paskolással, vagy simogatással adjak érvényt az akaratomnak? - vidám hangon kérdezi, és vigyorog is, bár ezt Thea nem feltétlen láthatja. S míg beszéltek, addig is mentek tovább.

Vissza az elejére Go down
Hoshi Tomomi
Ember
Ember
Hoshi Tomomi

nő
Hozzászólások száma : 80
Tartózkodási hely : Legtöbbször szemmagasság alatt .__.
Registration date : 2012. Feb. 15.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: Sanador Equipo helyettes vezetője
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai - Page 4 Cl0te13500/26000A Matsukura Kórház romjai - Page 4 29y5sib  (13500/26000)

A Matsukura Kórház romjai - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai - Page 4 EmptyCsüt. Aug. 09, 2012 9:31 pm

Inkább csak égj Neutral


*Félrebillentett fejjel hallgatja a másik szavait, de nem igen érti, hogyha csupán szimpátiát érez iránta, akkor mért beszélt társas kapcsolatról. Elkönyveli annak, hogy biztosan még fiatal arrancar, így nem igen tudott még elvonatkoztatni emberi viselkedési formáitól, szokásaitól. Pedig tudnia kellene, hogy ők és fajtársai semmiféle szeretetre nem képesek, ragaszkodásuk egymáshoz inkább állatias ösztönökből, vagy megfontolásból fakadnak, mint emberi érzelmekből. Ő maga pedig nem kívánt lesüllyedni olyan mélységekbe, hogy valakihez szenvedély helyett a megszállottság fűzze, mert az már betegesnek mondható, még ha ez létük egyik alappillére. Fanatikusan követik a lelkeket, s harcolnak azért, hogy mind erősebbek, hatalmasabbak legyenek, pedig ezzel nem érnek el semmi olyat, ami megnyugvást hozhatna fájdalmas létezésükbe, egyszerűen csak hajtja őket valami. Ezt ő sem tudja teljes mértékben elfojtani, de igyekszik kerülni azokat a dolgokat, amik őrült mód megszállottá tehetnék.*
- Nehéz ezek után hitelt adni nyirmogásodnak, hiszen tudott, hogy hímneműek gondolkodója megszűnik tenni a dolgát, ha jól fejlett emlőket észlel gúvadójuk. Nehezen felfogható eme működésetek, de tény - *Jelenti ki, nagyobb jelentőséget nem tulajdonít neki.*
*Érzelmek, amik a felszínen vannak? Elgondolkozik Vex szavain, bár igazság szerint nem tartozik azok közé, akinek szavai érdeklik, inkább gesztusai, és döntései, viselkedése kötné le, mert azt nehezebb megfejteni. Nem gondolja magáról, hogy teljesen érzelemmentes, hiszen pillanatnyi benyomásai még így is vannak, félelmei is, tehát ez nem teljesen igaz, csupán vannak olyan emóciók, amiket inkább megjátszik, mint érez. Nem tartja ezt feltétlen rossznak, hiszen olyanokat hagyott el, aminek arrancarként amúgy sem veszi hasznát. Könyörület, bánat, szeretet ezek csupán még gyengébbé és hasonlatossá tennék azokhoz, amikre vadásznak, amikkel táplálkoznak, az emberekhez. S bár a kezdetek kezdetén bármit megadott volna, hogy ismét ember lehessen, hiszen ezért tanult róluk olyan sokat, mostanra ráébredt, hogy képtelen lenne ismét fájdalmat okozó érzelmek kavalkádja között élni. Eleget szenvedett, így most pontosan jó volt neki, az előadott reakciók mögött, álarc alá rejtőzve, ahova nm enged be senkit, mert akkor már nem is lenne értelme.
Csak hallgatta a másikat, miközben szinte tehetetlenül lógott annak a vállán, még sem tett semmit, hiszen azzal sem lenne neki könnyebb, ha simán kettészelné a muslincarágót. Inkább könyökére támaszkodva lóbálózott ide-oda.*
- Ne dönts helyettem szitakötőcsonkító! Tudom, hogy sercli tudatodban elő sem kandikál afféle dolog, hogy nem kívánok további flamolni valót, de sajnos ez a bánatos szituáció - *Szűri fogai között, valóban nem kíván tovább étkezni, elég volt az, amit épp most fogyasztott el. Ráadásul semmi kedve nem volt temetőbe menni, ott nincsen semmi olyan, ami érdekelhetné* - Oda surrogok, ahova magam gondolkodója vezet, nem pedig efféle buffláktaxi. A testedet pedig élvezze egy tücsöktángáló, akit két anya hozott világra, mert nekem vajmi kevés élvezet leledzik belőle. Ha pedig továbbra is az én testemet taperolod mihók pracliddal, lehet egyszerűen megszabadítalak tőle. - * Szavain nem kemények, vagy dühösek, egyszerűen így beszél.*
* Ráadásul a ringatózástól, és hasában érzett nyomástól, lehet Vex egy félig emésztettlélekfreskót kap a hátára ajándékként. Kellett neki ellenkező arrancart magával rángatnia…*
Vissza az elejére Go down
Karasu Vex
Espada
Espada
Karasu Vex

Férfi
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 36
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai - Page 4 Cl0te43000/45000A Matsukura Kórház romjai - Page 4 29y5sib  (43000/45000)

A Matsukura Kórház romjai - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai - Page 4 EmptyPént. Aug. 10, 2012 2:43 am

T(h)e a POKOLBAN Neutral


Lényegében igaza van Theanak, a férfiak már csak ilyenek. Látnak két megtermett csöcsöt, és a fasz feláll az ész meg megáll. Theanak pedig már a; hüüü bazzzeg látod azokat a tögyöket? Na, Thea drágának ebbe a kategóriába esnek a mellei.
- Nem tagadom, nehezen sikerül elvonatkoztatnom a látványodtól, és attól, hogy a tekintetem lefele vándoroljon. Ám ez van, nincs mese, jól fel vagy szerelve.- az a tipikus bamba férfias vigyor ült ki az arcára. Bár okosságot nem mondott, sőt, semmi fontosat, és értelmesnek se gondolja, de a végén kevés lesz a lényeg, és szó éri a ház elejét. Nem mintha annyira számítana Vexnek mások véleménye, akinek adott a szavára az már rég nem létezik, más lett belőle, és újak még nem jöttek a helyébe. Így marad a saját kis világában, kis teknős páncélban. Igaz, marha magányos, és kurva unalmas, de hát ez van, addig is próbál valahogy ingázni. S hiába akarna mást is bevonni az életébe, sajnálatosan ilyen reakciókra számíthat, mint amiket Thea drágától kap.
- Oké-oké, akkor nem megyünk enni. A fene már, azt gondoltam, hogy az arrancaroknak már nincs havibaja, de valahogy mindig sikerül belefutnom a kivételbe.- motyogja magának, és halad tovább Theaval a vállán, bár csak egy darabig, sajnos a kis kedves Thea elkövetett valamit, amit nem ajánlatos, lenézi Vexet. Karasu megáll, majd lassan kifújja a levegőt, és elengedi Theat, pontosabban mondva letessékeli a földre, majd felé fordul, és egyenesen a szemeibe néz. Nem túl kedves a tekintete, és lehet abból is rájöhet Thea, hogy már nincs jó kedve Karasu, főleg, hogy kifejti a lélekerejének nagy részét.
- Először is. Próbálok nyitni feléd, kedveskedni, de le se szar, szerintem még Erasban is több a jóindulat, gondolom mielőtt nekikezd az élveboncolásnak az áldozat kap egy simogatást. Másodszor. Ne mondj olyat, amire nem vagy képes, mert a végén még komolyan találom venni, és akkor garantált, hogy nem maradsz életben. - előredől, és a karjával nekitámaszkodik a falnak.- Érthető voltam!? Most pedig akkor csinálj amit akarsz, én leléptem. Gondolom ez volt az első, és utolsó, hogy találkoztunk, de ha valami csoda miatt keresel, hát megtalálsz LN-ben. - visszafordul a csomagjához, és immár sonidoval halad tovább, maga mögött hagyva Thea drágát. Sajnálja, hogy így kellett viselkednie, de néha nem árt keménynek lenni, és talán ezzel eléri azt, hogy felkelti Thea érdeklődését, habár van egy érzése, hogy csalódni fog.


//Köszi a játékot//
Vissza az elejére Go down
Rosui Kagehime
10. Osztag
10. Osztag
Rosui Kagehime

nő
Aquarius Monkey
Hozzászólások száma : 164
Age : 32
Registration date : 2012. Feb. 16.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag 3. tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai - Page 4 Cl0te24700/30000A Matsukura Kórház romjai - Page 4 29y5sib  (24700/30000)

A Matsukura Kórház romjai - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai - Page 4 EmptyVas. Aug. 12, 2012 11:49 am

Önkéntelen kísérleti alany

Néhány napja már nem voltam a legfényesebben, s gyanítottam, hogy hiába iszom a gyógyteákat, makacs hányinger gyötör. Épp ezért kéntelen leszek majd elmenni a negyedik osztaghoz egy alapos kivizsgálásra, mert ez nem normális. >_< Pedig nem voltam egy beteges alkat, igazából magamtól még sosem betegedtem így meg, csupán kisebb sebeket kellett ellátniuk rajtam. ^_^” Szóval igazán furcsa érzés volt számomra, hogy rossz a közérzetem, ráadásul szegény Takashi~kunnal és Takival sem tudtam így együtt reggelizni, mert ha csak ételre gondoltam, már hányinger töltött el.
Így kissé szédülve, és nem igazán lelkesen róttam Karakura Town utcáit, mert jelentettek arrancar felbukkanásokat, s ennek kellett utána járnom. Bár ideérkezésem óta nem tapasztaltam semmi ilyesmire utaló jelet, azért tettem még néhány kört, biztos, ami biztos, s mivel nem viseltem gigait, így az emberek észre sem vettek, senki sem zavart. Surprised Mondjuk néha meg kellett állnom, annyira rosszul lettem a sok rohanó épület látványától, de ettől eltekintve semmi gond nem volt. Smile
Aztán valahogy, nem figyelve merre is tartok, ismeretlen környékre tévedtem. Körülnézve hatalmas, romos épületet pillantottam meg, amin a kopott, itt-ott hiányzó felírat azt hirdette, hogy ez valamikor kórházként üzemelt. A mostani állapotát eltekintve ezt persze nehéz volt elhinni, rám azonban ismét rám tört a hányinger, így kénytelen voltam egy kis pihenőt beiktatni. @_@ Megálltam, s leereszkedtem a lépcsőkre, ahova végül le is ültem. A két térdem közé hajtottam a fejem, s mélyeket lélegeztem, hátha elmúlik a rosszullétem. Persze idővel szelídült, de teljesen nem szűnt meg, így próbáltam elterelni a gondolataimat. ^o^
Takashi~kun nem régen költözött be hozzánk, így még kicsit új volt számomra a gondolat, hogy tényleg van egy teljes családom, ráadásul még Kanaenak is be szerettem volna mutatni, ahogy Takit is, biztosan örülne egy unokának. *-* Ráadásul Takashi~kun is jól kijött Takival. Reméltem, hogy mindketten örülnek ennek a változásnak, s nem csupán az én kedvemért mentek bele, az nem lenne túl jó… Neutral De ez majd elválik, nem szerettem volna siettetni a dolgokat, majd minden a maga tempójában megy, s lesz, ami lesz. ^_^
A gondolkodás némiképpen segítetett, de nem tudtam, mit is kellene tennem. Persze volt nálam lélekmobil, de még nem éreztem magam annyira rosszul, hogy ezért értesítsek valakit. Pedig lehet jobb lett volna Shiroichi~taichounak szólni, vagy Keisuke~samanak, ők biztosan tudták volna, mi is lehet a bajom. >_< Ráadásul Takashi~kun olyan aggodalmas arcot vágott, mikor elváltunk, pedig semmi oka nem lenne féltenie engem, ez csak egy egyszerű betegség, amit majd a negyedik osztag kikezel belőlem. ^_^” Remélem… @_@
Aztán a szemem sarkából felfedeztem egy alakot, de nem zavartattam magam, elvégre úgy sem lát. Mély levegő vételekkel igyekeztem benn tartani a reggeli kekszet, amit sikerült magamba diktálnom anélkül, hogy visszaköszönt volna néhány pillanaton belül. >_< Talán néznem kellene valami gyümölcsöt is, hátha attól jobb lesz, az alma jó a háborgó gyomorra, de vajon a környéken honnan szerezhetnék? °O° De valahol biztosan kell lennie! >.< S ezzel a gondolattal tápászkodtam fel, és indultam el az alak felé, semmitől sem tartva, hiszen arrancart, vagy lidércet a környéken nem éreztem, más bajra, vagy veszélyre pedig nem is gondoltam.
Vissza az elejére Go down
http://dragonmaster.hungarianforum.com/
Earl
Insignis Reliquia
Insignis Reliquia
Earl

Férfi
Hozzászólások száma : 43
Registration date : 2012. Jan. 07.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Sárkány
Hovatartozás:
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai - Page 4 Cl0te9000/15000A Matsukura Kórház romjai - Page 4 29y5sib  (9000/15000)

A Matsukura Kórház romjai - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai - Page 4 EmptyHétf. Aug. 13, 2012 2:54 am


Önkéntelen kísérleti alany

A tervei apróbb, mondhatni egyszerűbb részei biztosan haladtak. A gépezet mozgásba lendült, egyik fogaskerék érte a másikat, rendíthetetlenül gördültek tovább a vég felé. Sajnálatosan ebben a realitásban, visszafogottban kellett ügyködnie. Keserű szájízzel vette tudomásul, hogy a jelenlegi ereje igazán elmaradott az itteniekhez képest. Eszével kell dolgoznia, nem pedig a hatalmával. Szerencsére rendelkezett a szükséges intelligenciával és még többel is, mint bárki, aki itt él. Kik játsszák ostoba kis játékukat, hasztalan erőlködnek, küzdenek valami ostoba célért. Olyan dolgokért, ami Earl számára csak egy lélegzetvétel volt. Szánalmas kis rovarok, akik felperzselődnek majd, amikor a Magnak vége lesz, leégnek a szárnyaik, és tündöklésük a sötétségbe hull.
Jelenleg az utódlást, akarja megoldani, nem, ez nem jó szó rá. Csak egy tégelyt akar szerezni, ami vész esetén képes lesz elviselni Earl lelkét, és szívét. A szívét, mivel ahonnan Earl érkezett, ott a sárkányok lényege, az ereje a szívükben volt. Fossz meg egy sárkányt tőle, és nézd végig, hogyan enyéssz el, válik semmivé és senkivé, halandóvá… emberré. Ám a porhüvelynek fejlődnie is szükséges, nem erő szempontjából, fizikailag. Türelmes lények a sárkányok, kiváltképpen Earl, és ha nem ebben a dimenzióban lenne, akkor ki várná a természetes lefolyást, de itt túl sok a kockázatos tényező, szükségszerű a beavatkozás. Sajnos ehhez néhány dologra szüksége van. Elsőnek egy megfelelő mágiára. Abban a tolvaj szervezetben nem kutakodhatott. Megeshet az a bosszantó helyzet, hogy felkelti valaki érdeklődését, az pedig magával vonzaná a kérdéseket, és kutakodást. Azon a véleményen volt, hogy ezt egy külsős személytől kell megszereznie. S ha valami hasznos ebben a létezésben, az nem más volt, mint az emberek ostoba vágya. Vágy az ismeretlen után, a hatalom után, a tudás után. Nem volt túl bonyolult megtalálni egy erre alkalmas mágiát, annál bosszantóbb volt a megszerzése.
Egy olyan helyen talált rá, amit valami kifacsart ok miatt, Kínai negyednek neveztek. Vén bolt tulajdonos, aki vesztére védelmező amulettekkel látta el az üzletét, amik jelezték, ha egy sötét lelkű személy lépet be. Nos, jelzett, és még egy szót se ejtett ki az ajkán Earl, már tessékelték is volna ki. Earl pedig a távozás helyett lehúzta a redőnyöket a boltban, és hozzá kezdett a ”vásárláshoz”. Szánalmas vénember, ahogy megcsillant a szemében a félelem, amikor ráeszmélt, hogy az élete gyertyája már elégett, amikor átjárta a testét a fájdalom, amit Earl karja okozott neki, amikor keresztül haladt a testén. Szánalmasan gyenge szervezet, szánalmasan ostoba halál. Pont, mint a családja, akik az üzlet hátsó részéből jöttek elő a vénség kiabálásra. Feleség, sarjak, és unokák, mind meglátogatták a teremtőjüket. Lényegtelen, de élvezetes gyilkosság volt… nem, nem gyilkosság, csak a felsőbbrendű élt azzal a jógával, hogy elveheti azt, amit akar. Ám mégis, amikor látta, hogy a sarjak sikítani akartak, és a kitépett torkuk miatt nem volt rá lehetőségük, abszurd, de vicces jelenet volt. A feleség arckifejezése, amikor a gerincoszlopát megragadták, és egy rántással tépte ki Earl, sőt, az unokáknak félelmükben elgyengült a hólyagjuk, az tette fel a pontot. Akkor már elmosolyodott, ezért szemtanúi lehettek a sárkány erejének. Ám a biztonság kedvéért a nyelvüktől megszabadította a gyermekeket, majd pedig a falra szegezte őket. S kezdődhetett a keresés. Magát a tekercset nem volt nehéz megtalálni, annál inkább volt problémás az a tény, hogy Earl ruhája koszos lett. Kedve lett volna panaszt tenni, ám a tulaj halálával ez nem volt végrehajtható, ezért csak a panaszkönyvbe írt le néhány sort, majd pedig mielőtt távozott, módosította némileg a belső szerveit, és az ajkai közül lángok törtek elő. Mohon belekapva a fába, papírokba, ruhába, és a falon reszkető, síró embergyermekekbe. Kellemes látvány volt, szívesen nézte volna tovább, de így is sokat időzött, és a végén még valaki megláthatta volna. A korai távozás mellett döntött, ideje volt tanulmányozni a szerzeményét, és egy tesztalanyt keresni.
Otthona kényelmében vette szemügyre a tekercset, és a rajta lévő szöveget. Nem volt túlságosan bonyolult, és a használata is elég egyszerű volt. Csupán testi kontaktusra volt rá szükség, és közben el kellett mondani az igézetet. Mi sem egyszerűbb egy olyan lénynek, mint Earl. Memorizálta a papíron lévő szöveget, és mivel a továbbiakban már hasztalan volt az írás, ezért elégette. Már a fejében volt a tudás, a tudása annak, amivel egy magzat fejlődését fellehet gyorsítani, nem a duplájára, sőt, nem is a háromszorosára, akár a tíz-húszszorosára is, és a fejlődés utána se áll le. Kivéve, ha egy mágiában jártas személy nem állítja le. Ettől viszont nem tartott Earl, azok, akikről feltételezi, hogy képesek rá, azok nem tennék meg. S a szerencsés alannyal se fog ez megtörténni, a gyermek a születése után nem sokkal, de meg fog halni, és fogalma sincs, micsoda megtiszteltetésben volt része. Attól se tart, hogy ki fog derülni a közbenjárása, ha nem szüntetik meg a mágiát, akkor az elhal a kísérleti példánnyal együtt, képtelenség lesz visszakövetni.
S most itt volt, egy romos kórháznál, ahol megannyi lelket ért már el a végzet, talán itt is ragadtak, és kísértenek, szenvednek, kellemes hely volt az elmélkedéshez. Az ilyen helyeknek mindig van egy sajátos lenyomata, morbid bája. Mivel a külsőségre szeret adni Earl, így a ruhája is makulátlan, habár jelenleg egy fekete hosszú kabát takarja el elegáns öltözetét, de alatt kifogástalan a ruhája. Kézfejei a kabát zsebének rejtekében pihentek, tekintetét a romos épületen tartotta, egészen addig, míg nem tűnt fel egy női shinigami, aki láthatóan nem volt valami jól. Némileg elgondolkoztatta Earlt, lehetséges, hogy ilyen szerencséje lenne? Rákadat egy terhes nőre? Nos, hogy erre rájöjjön, nem kell mást tennie, csak kipróbálnia az új szerzeményét. Ha működik, arról tudni fog, és képes lesz követni a magzat fejlődését is.
~ Tökéletes, egy újabb fogaskerék mozdulhat el.~mosolyogni ugyan nem mosolyog, sőt, az arca továbbra is változatlan marad, de elégedettséget érez.
Tekintete visszatér az épületre, és a továbbiakban nem vesz tudomást a shinigamiról, aki már elindult Earl felé. Amikor már mellé ért, akkor szólal meg, barátságos hangnemet megütve.
- Kellemes estét. S elnézést, amiért így megzavarom, de jól van? Láttam, ahogy ott ült a lépcsőn.- szavai után pedig immár a nőre nézett, ajkán egy tökéletesen megjátszott mosollyal.

Vissza az elejére Go down
Rosui Kagehime
10. Osztag
10. Osztag
Rosui Kagehime

nő
Aquarius Monkey
Hozzászólások száma : 164
Age : 32
Registration date : 2012. Feb. 16.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag 3. tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai - Page 4 Cl0te24700/30000A Matsukura Kórház romjai - Page 4 29y5sib  (24700/30000)

A Matsukura Kórház romjai - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai - Page 4 EmptyKedd Aug. 14, 2012 4:37 am

Önkéntelen kísérleti alany


Muszáj volt sürgősen szereznem valamit, ez a járőrözés nem volt túl jó ötlet. >__< Egyre rosszabbul éreztem magamat, ráadásul egyedül jöttem, így még csak meg sem kérhetek senkit, hogy segítsen. Fogalmam sem volt arról, hogy mi lehet a baj, csak azt az émelyítő hányingert éreztem, meg kissé szédültem, de ezt betudtam annak, hogy az ülésből hírtelen álltam fel. Talán jobb lenne visszatérni Seireiteibe, és a negyedik osztaghoz ellátogatni, suhant át a fejemen, de próbáltam halogatni a dolgot. Persze, sosem ismertem volna be, hogy egy betegség képes ledönteni a lábamról. Rolling Eyes Pedig talán jobb lett volna, ha egyből visszaindulok, akkor nem lennék ennyire borzalmas állapotban… @__@ Bár, ki tudja? Talán egy kis levegőzéssel elmúlik. >__<
Aztán elindultam, hogy nézzek egy kis almát, hiszen az alma nem csak, hogy finom, de nyugtatón hat az efféle panaszoknál, ha emlékezetem nem csal. ^_^” Nyugodtan haladtam el a férfi mellett, hiszen elméletileg nem láthatott, de erre rögvest rácáfolt, amint mellé értem. Hohohohozzám szólt? O.O Gyorsan körbenéztem, hátha valaki közben érkezett, de rajtunk kívül teljesen kihalt volt az utca. Kissé meglepett arccal, nagyra tágult szemekkel fordultam felé, és pislogtam fel rá. Annyira nem lehetek rosszul, hogy hallucináljak, a férfi pedig egyáltalán nem tűnt shinigaminak, lélekenergiája még csak nem is hasonlított. Félredöntöttem a fejem, mintha ez változtatna valamit a dolgokon, de így sem igen értettem, hogy mi folyhat itt.
- Én? Surprised – Csodálkoztam rá továbbra is, és mutatóujjammal magam felé böktem. – Csak egy kis rosszullét, semmi komoly ^_^” – Felelem aztán, hiszen, ha mégsem hozzám szólt, akkor meg sem fogja hallani, ha meg igen, reméltem, hogy ez némiképpen megnyugtatja. – Maga lát engem? O_o – Fészpalm Majdnem a fejemhez kaptam, hiszen hogy lehet ilyesmit kérdezni, nyilván lát, ha egyszer hozzám szólt.
Aztán hirtelen megint elkapott az émelygés, s majdnem elestem, muszáj voltam megkapaszkodni a vállában, különben ott ájultam volna el. Néhány pillanatig kapaszkodtam, s mélyeket lélegezve próbáltam emberi szint felvenni a zöld helyett. Mert valljuk meg, bármennyire is szépen mutat a növényeken egy embernek sem áll éppen jól. ^_^” Végül, amint sikerült ismételten összeszednem magam, zavartan felnéztem.
- Elnézést, azt hiszem elrontottam a gyomrom. >//< - mondtam zavartan, kissé elpirulva, bár így legalább emberi színem volt. Neutral Majd egy lélekre lettem figyelmes az épület egyik ablakában, s bár nem azért jöttem eredetileg, de kötelességemnek éreztem átküldeni. – Bocsásson meg, de dolgom akadt – viszonoztam haloványan mosolyát, s ellökve magam a földtől az első emeletre érkeztem egy törött ablakon keresztül.
Odabent minden ragacsos volt a kosztól, és a nyolclábúak is behálózták a falakat, valahonnan pedig orrfacsaró bűz áradt, ami egy kicsit sem könnyített rosszullétemen. Neutral Óvatosan mozogtam, nehogy véletlen valamihez is hozzáérjek, nem mintha a kosztól féltem volna, vagy hasonló, de egy fertőzés egyszerre bőven elég, ez pedig valaha kórház volt, ki tudja, mik szaladgálnak itt szabadon? .__. Szerencsére szinten azonnal megtaláltam az ablakból is látott lelket, magyarázni sem szándékoztam neki sokat. A tőlem telhető legtermészetesebb mosollyal mondtam neki, hogy oda küldöm, ahová tartozik, s ahol hozzá hasonlók értek, majd a homlokához nyomtam katanám markolatát. Dolgom végeztével pedig lefelé indultam, immár a lépcsőn, mert éreztem, hogy még egy rázós utazás, s gyomrom végérvényesen bemondja az unalmast, azt pedig még sem kockáztattam meg. >__< Lefelé azon gondolkoztam, hogy az iménti férfi vajon elment-e már? Persze én sem várnék egy buggyant nőszemélyre, de talán tudott volna segíteni, hogy honnan is tudnék almát keríteni.
Vissza az elejére Go down
http://dragonmaster.hungarianforum.com/
Earl
Insignis Reliquia
Insignis Reliquia
Earl

Férfi
Hozzászólások száma : 43
Registration date : 2012. Jan. 07.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Sárkány
Hovatartozás:
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai - Page 4 Cl0te9000/15000A Matsukura Kórház romjai - Page 4 29y5sib  (9000/15000)

A Matsukura Kórház romjai - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai - Page 4 EmptyKedd Aug. 14, 2012 7:24 am

Önkéntelen kísérleti alany


Néha kifejezetten rácsodálkozik ezeknek, a rovaroknak az intelligenciájára. Ez a példány se volt képes felfogni a szavait, vagy talán ennyire más nyelven szólalt meg? Nem hiszi, ha jól tudja a shinigamik anyanyelve a japán, és a szavak, amiket kiejtett, az mind japán volt. Tehát nincs más lehetőség, csak az, hogy ez a shinigami túlságosan ostoba. Ám sajnálatosan arra kényszerül, hogy játssza a szerepét, és kommunikációba bonyolódjon. Tartva végig a mosolyt, barátságos, kedves hangnemet, és talán a behízelgő modort.
~ Még mutogat is? Fészpalm
- Igen, kegyed.- mondta folytatva a barátságos hangnemet. S eddig a rosszullét stimmel. Még ha friss várandós is egy nőstény, a jeleket már fel lehet ismerni. Habár nem tudja, hogy a humanoidoknak a vemhessége mennyiben is hasonlít a sárkányokéhoz, de talán némileg egyeznek a jelek, legalábbis amikor emberi alakban vannak. A rosszullét a fajtájában is megtalálható, ahogy a viselkedésben beálló változás szintén. Feltehetőleg az időszak változó, egy sárkánynál két évig tart az állapotosság, míg az embereknél kilenc hónapig, ha jól tudja.
- Igen, látom magát, de ez miért meglepő?- valójában, ezt tényleg nem érti. Legjobb tudomása szerint, vannak olyan emberek, akik képesek a színpad mögé látni, és érzékelni a hollowok és más egyéb lények jelenlétét. Ám úgy tűnik, hogy ezt nem tudatták a legtöbb shinigamival. Mily meglepő, hogy a domináns felek egyike ennyire hanyag, és ostoba. Csoda, hogy még mindig létezik a haderejük, és nem vesztek oda Aizen Sosuke ellen, akinek legalább volt némi bátorsága, és szembeszállt velük. Hiába volt egy rovar, a rovarok közt kiemelkedő volt… kiemelkedően nagyot bukott.
Meglepve tapasztalja a testi kontaktust, ám nem volt ideje belekezdeni a varázslásba. Lefoglalta az, hogy talán a csodás ruháján foltok fognak keletkezni, így is felháborító, hogy csak így, engedély nélkül értek a vállához. Ám a szerepből nem szabad kiesni. Felemelte a szabad karját, és a nőstény kézfejére helyezte azt, tekintetét pedig a másik lélektükrébe fúrta. Szeméből ugyan áradt a melegség, de hamis volt, hamis, ahogy az egész eljátszott szerepe az volt.
- Semmi gond, mással is előfordulhat. S nagyon úgy áll a dolog, hogy tényleg elkapott valami csúnya vírust. A legjobb lenne, ha inkább lepihenne, és hívna valakit, aki hazavinné. Nem hiszem, hogy jó lenne így mászkálnia.- utána akart volna szólni, hogy lehetőleg ne menjen még, mert akadna még itt valami, és amúgy is, megtiszteltetésben van része. Ám csalódnia kellett, ugyan is tovább állt. Halkan sóhajtót, majd kihúzva a másik kezét is a zsebéből, elindult a shinigami után.
Ahogy belépet a kórházba, a hely iránti érdeklődése undorba csapott át. Mocsok, por, pókhálók. Körbelengte az egészet a rendetlenség, és kosz. Mikre nem képes azért Earl, hogy elérje a célját. Amióta itt van ebben a világban, ez a legnehezebb része a küldetésének. Hatalmasat sóhajtót, majd erőt vett magán, és elindult felfelé. Minden megtett lépés maga volt a kín, a felkavarodó por beharcolta magát az orrába, megtöltve azt, és egy tüsszentést váltott ki belőle.
- Ocsmány egy hely, legalábbis belülről.- kifejezte az érzéseit, és a hangja telis-teli volt lenézéssel, és undorral. Ám ezzel nem foglalkozhatott, hisz hallotta a lépéseket, és a következő lépcsőfordulóban már egyre tisztábban hallotta, sőt, alig fordult be, már látja is a shinigamit. Ismét felöltötte a barátságos mosolyát, vagyis ezt már akkor megtette, amikor a lépésekre felfigyelt.
- Tudom, talán nem kellett volna követnem, de úgy éreztem, hogy szükség van rá. Mivel látszik kegyeden, hogy nincs jól, ezért legalább azt engedje meg, hogy segítsek lekísérni.- a nő felé nyújtotta a karját, így mennyivel másabb, mint amikor csak úgy, csak úgy belé kapaszkodnak. S ha létrejött a testi kontaktus, akkor lassan elindulhatnak lefelé.
- S hogy egy még fel nem tett kérdésére feleljek. Bizonyos emberek, akiket Espernek neveznek, nos, képesek látni a shinigamikat, felfogni a létezésüket, és kapcsolatot teremteni velük. Így volt lehetősége megszólítani, sőt, így tudott megérinteni is. Ahogy egy régi barátom mondaná; Qrinis broxe kvintso myom. Ami annyi tesz; Ne félj az ismeretlentől.- természetesen nem ezt mondta, az idegen szavak az igézet részei voltak. A mágia megtörtént, és ha minden jól megy, akkor sikeres volt, sőt, hasznos. Csak egy apróbb jel kell. Nevezetesen, hogy néhány másodpercig, a nő árnyékán látható a megnőtt has, és ha a jelenlegi fényviszonyok mellett, ez nem lehetséges, egy pillanatra akkor is megjelenik. S igen, ott van az árny, már csak idő kérdése az egész. Hamarosan kiderül, hogy nem csak a mágia volt sikeres, hanem használat közben is az lesz-e, vagy se? Szerencse, hogy Earl képes lesz követni a magzat fejlődését a továbbiakban. Vagy is… magzatok? Lényegtelen, legalábbis Earl szerint az, a legjobb esetben is csak pár napot fognak élni, az pedig nem számottevő időszak.


Vissza az elejére Go down
Rosui Kagehime
10. Osztag
10. Osztag
Rosui Kagehime

nő
Aquarius Monkey
Hozzászólások száma : 164
Age : 32
Registration date : 2012. Feb. 16.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag 3. tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai - Page 4 Cl0te24700/30000A Matsukura Kórház romjai - Page 4 29y5sib  (24700/30000)

A Matsukura Kórház romjai - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai - Page 4 EmptyKedd Aug. 14, 2012 11:09 am

Önkéntelen kísérleti alany

Továbbra is ügyeltem, nehogy véletlen is hozzáérjek valamihez. >.< A kórház romos állapota ellenére, még rengeteg műszer hevert itt-ott elhagyottan, amit kissé furcsálló tekintettel konstatáltam, majd vállat vonva indultam lefelé a lépcsőn. Talán nem ez volt a megfelelő idő a gondolkodásra, mégis olyan hosszúnak tűntek a lépcsősorok, ráadásul lassan haladtam lefelé, nehogy ismét elkapjon a hányinger. Közben kiscsaládom járt a fejemben, és az, hogy hamarosan ismét körükben lehetek. ^_^ Bár elég valószínű, hogy néhány napig ápolniuk kell majd, de ez csak nem jelent problémát… vagyis, remélem nem. Mondjuk, lehet Takashi~kun halálra fog rémülni, és Takiban sem voltam teljesen biztos, hogyan is reagálna ilyen helyzetben, hiszen még sosem voltam beteg, vagyis mióta nálam lakik egyáltalán nem volt ilyesféle problémám. Surprised Takashi~kun pedig a kezdetektől fogva aggódik értem, ami igen hízelgő, és jól is esik, bár lehet nincs oka rá, elvégre felnőtt nőként képes vagyok megvédeni magam. >_< Legalábbis az esetek nagy többségében. ˇ^ˇ
A lábam elé figyeltem lefele jövet, így majdnem észre sem vettem a korábbi férfit. Ismét kissé csodálkozva néztem rá, immár nem azért, mert lát engem, hanem mert követett. Vajon miért jött utánam? Nem feltételeztem felőle rossz szándékot, vagy hasonló, csupán furcsálltam a dolgot, elvégre, míg meg nem szólított, sosem láttam, s dolgunk sem akadt egymással, legalábbis tudtom szerint. O_o Aztán valószínűleg észrevette a rosszallást és értetlenséget az arcomon, mert egyből magyarázatba kezdett. Elfogadtam segítő karját, elvégre, ha bántani akart volna, akkor nem mutatkozna, s könnyedén csapdába csalhatna, vagy hátba támadna. De ő nem ezt tette, s nekem valóban szükségem volt egy segítő kézre. >_<
- Köszönöm, igazán kedves öntől – mosolyogtam rá, kissé haloványan. SmileBár valóban nem okos dolog követnie egy idegent, elvégre veszélyes is lehetnék – korholtam meg kissé, bár ez fordítva is igaz, hiszen akár veszedelmes is lehet számomra, de erre nem akartam gondolni. >_<
Kíváncsian hallgattam a mondandóját, persze tisztában voltam vele, hogy vannak emberek, akik képesek látni minket, hiszen nem vagyok annyira buta, hogy ezt se tudjam. Rolling Eyes Csak egyszerűen annyira meglepett az, hogy rám köszönt, hogy nem tudtam rá megfelelően reagálni. ^-^” Az esperek említésére pedig elnyomtam egy fintort, még jól emlékeztem a könyvtáros esetre, amikor azonkívül, hogy lemaradtam a tábortüzezésről, még meg is akartak ölni. confused Szóval nem zártam a szót a szívembe, bár az emberekkel nem volt problémám, de azért mégis érzékenyen érintett a szó. >__> Gonosz szó, majdnem olyan csúnya, mint a mumus. .___.
- Szép mondás – nyugtázom mosolyogva, bár nem ismerős a nyelv.
Származásomból adódóan Soul Societybe való érkezésemkor még angolul beszéltem, azonban mostanra a japán volt az anyanyelvem, angolul meg sem bírnék szólalni, csak egyes szavakra emlékszem, azokra is homályosan, de ezek a szavak, még csak ismerősek sem voltak. O_o De biztosan latin lesz, elvégre esper, az biztosan az egyházzal függ össze, ott pedig sok a latin kifejezés és szó, vagyis olvasataim szerint, de lehet, hogy tévedek.
Aztán furcsa érzés fogott el, megmagyarázhatatlan. O.O Nem rosszullét volt, vagy ismételten hányinger, hanem mintha megmozdult volna valami bennem. O.O Ijedten néztem a férfira, akinek még csak a nevét sem tudtam, s kissé elhátráltam tőle, majd a kezemet a hasamra szorítottam, ami mintha enyhén nagyobb lett volna, mint eddig. A rémület elhatalmasodott rajtam, nem is tudtam, hogy mit kellene hirtelen csinálnom. Még inkább a fal felé húzódtam, de nem értem hozzá. Hol a hasamra, hol rá néztem, egyszerűen nem tudtam feldolgozni, hogy mi is történhetett, hogy mit tett velem, hiszen tulajdonképpen csak segített. De csak mi vagyunk itt, szóval nem valószínű, hogy más csinált volna valamit…
- Mit tett velem? – hallottam saját hangomat elhalón, s immár nem a fal felé hátráltam, hanem lefelé a lépcsőn, hogy minél messzebb kerüljek tőle, ki tudja mit tartogat még?
Közben éreztem, ahogy valami egyre inkább történik bennem, amitől sírhatnékom volt, de nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy kétségbeesem. Kell lennie valami megoldásnak, bármi is történt! >__< Haza megyek, és valaki segít, megfejti a dolgokat, és megoldjuk. Semmiség az egész. Legalábbis reméltem, mert nem igen tudtam tisztán gondolkozni, csupán az villogott elmémben, hogy el innen… Minél messzebb, haza, ahol biztonságban lehetnék.
Vissza az elejére Go down
http://dragonmaster.hungarianforum.com/
Aoyama Tsubakimine Yui
Ember
Ember
Aoyama Tsubakimine Yui

nő
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 18
Age : 26
Tartózkodási hely : Kokoro no Shiro
Registration date : 2012. Jan. 25.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: onmyouji
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai - Page 4 Cl0te4000/12000A Matsukura Kórház romjai - Page 4 29y5sib  (4000/12000)

A Matsukura Kórház romjai - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai - Page 4 EmptyCsüt. Nov. 01, 2012 4:20 am

Tündérmese démonokkal


Hollow. A lélek, mely szívét elveszítve kóborol a világban, hogy csillapítsa ösztönszerű éhségét. Az üresség fájdalmát csak ez képes enyhíteni. A pozitív érzelmeiket elvesztő szörnyek különleges helyet foglalnak el a természetfeletti entitások palettáján. Gyakoriságuk meghaladja bármelyik más lényét, hiszen nem kell hozzá semmi, csak egy holt ember lelke, kinek feldolgozhatatlan traumája az élők világához láncolja. Mint ilyenek, Yui is jól ismerte a maszkos kreatúrákat, számtalanszor gyűlt már meg velük a baja. Számára azonban nem áldozatok voltak, hanem a gonoszság megtestesítői, akik lelküket elveszítve üres és torz porhüvelyként törekedtek arra, hogy a megevett lelkeket a magukévá tegyék. Csakhogy ahelyett, hogy a lélek új gazdatestre találna és visszatérne az élők sorába, csak elpusztítják ezeket a szellemeket, és újabb hollowokat teremtenek tevékenységükkel, kárt téve az örök körforgásban.
Ezen a hűvös, őszi napon is azért mozdult ki a kastélyból, hogy ritkítsa a lidérceket, és ha egyéb youkaiokat talál, akkor azok lelkére is békét hozzon. Illetve nem egészen, hiszen mint minden hétköznap, meg kellett látogatnia az egyszerű emberek kiképzőközpontját, melyben a felkészületlen tanítók a gyermekek elméjét zsibbasztják szükségtelen információkkal. Más néven iskolába kellett mennie. Többnyire megszokta már a közösséget, de Syuupa Hiiro Aoi-chant és a némának tűnő, de biztosan szörnyű titkokat rejtő Yukina-chant leszámítva nem érezte magát jól a sok hangos, nála valamivel fiatalabb gyerek között. Ezúttal szerencsére maradt annyi ereje, hogy miután kilépett az intézmény kapuján, őrjáratozásba foghasson, és ne kelljen energiája feltöltése okán visszatérnie otthonába.
Legalább másfél óra eredménytelen kóborlás után a romos, belvárosi kórház elkerített területe mellett torpant meg, kezét a kerítésre tette, majd pedig kissé lehajtotta a fejét, s becsukta a szemét. Koncentrált, egy jelenlétre, melynek halvány érzése egyre inkább betöltötte elméjét. Jellegzetes üvöltés visszhangjának rezgése erősítette meg benne, hogy rátalált a prédájára. Felpattant a szeme, mely már izzott, átalakulásának kezdetét mutatva, és midőn a szélörvény, melyet keltett elült, naginatájával a kezében ugrott át a három méter magas kerítésen. Nem sietett, tudta, hogy nem szalad el a célpontja. Pláne most, hogy felfedte szellemi ereje zamatát a lány előtt. Magabiztosan, nyugodtan lépkedve haladt a szörnyeteg elé, melynek sziluettje kirajzolódott előtte a késő délutáni napsütésben. A hollow legalább négy méter magas volt és két lábon állt, karjai helyén viszont megszámolhatatlan, folyton izgő-mozgó csáp foglalt helyet. Immár a szörny is észrevette Yuit, és fenyegetően indult el feléje, egyik csápja pedig kilőtt az ember-oni keverék lány felé. A fiatal hölgy kissé lehajtotta fejét, így tekintete némi sötétségbe burkolózott, és egy gyors, de elegáns mozdulattal suhintott, kettészelve a nyúlványt.
- Távozz az árnyékvilágba - szólalt meg halkan, a lidérc pedig felüvöltött a fájdalomtól, melyet megcsonkítása okozott. Dühödten rontott neki, őt azonban nem érdekelte az alacsony intelligenciájú mészáros pattogása. Még akkor sem, amikor csápjával ostorszerűen megcsapta, és szó szerint átrepült a fakerítésen az ütés erejétől, hiába nyekkent nagyot földet éréskor. Nehezére esett, de némi nyöszörgés árán felállt és újra sétálni kezdett a hollow felé. Tekintete félelmetesnek hathatott volna egy tudatlan ember számára, ám a lidércet persze nem hatotta meg a hidegvérű gyilkosok pillantását magáénak tudó lányka. Yui eldöntötte, hogy ennek a küzdelemnek itt és most fog véget vetni, így a magasba szökkent, és fegyverét megpörgetve a feje fölött végül elemi erővel csapott le a lidérc maszkjára, mely előbb elrepedt, majd a további erőkifejtés hatására darabokra is tört.
A lélektelen így néhány pillanaton belül elporladt, Yuinak azonban mégis pokoli fájdalmai támadtak. Ahogy lenézett, felfedezte ennek a miértjét is: fehér öltözékét makacsul terjedő vörös folt szennyezte be a hasánál. Szokása szerint arra nem figyelt, mit csinál elpusztítandó célpontja, így miközben ő lecsapott, a hollow is belé tudta mélyeszteni két csápját. Azóta ezekből csupán lélekszemcse maradt, a súlyos seb viszont így is ott éktelenkedett, gyors vérveszteséget okozva az elgyengülő lánynak. Elszédült, és rongybabaként esett össze az utcán, de magánál tudott maradni, nem ájult el. Hevesen zihálva tette a kezét a sebre. Csak várnia kellett, és előbb-utóbb begyógyul, vagy legalább rendbe jön annyira, hogy haza tudjon menni. Ahogy mindig, most sem gondolkodott azon, hogy lehetett volna másképp is, számára ez így volt természetes. A harccal együtt járnak a sérülések, és akkor lesz belőle a legkevesebb, ha minél hamarabb végez az ártó szellemmel.
Vissza az elejére Go down
Kirino Sakura
Ember
Ember
Kirino Sakura

nő
Leo Rat
Hozzászólások száma : 29
Age : 27
Tartózkodási hely : Karakura Town, Diáknegyed
Registration date : 2011. Apr. 20.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: yousei
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai - Page 4 Cl0te3050/12000A Matsukura Kórház romjai - Page 4 29y5sib  (3050/12000)

A Matsukura Kórház romjai - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai - Page 4 EmptyCsüt. Nov. 01, 2012 9:16 am

Tündérmese démonokkal


Amióta megtörtént az első átváltozás, azóta az egész élete, hangulata, és még a világképe is megváltozott a lánynak, aki eddig a szürke hétköznapokban élt. Milyen szokatlan érzés is lehet számára, hogy az a világ, amit már a kamaszodás első hónapjaiban kézzel-lábbal ellökött magától, most visszatér, de nem is akárhogyan. Nehéz elhinni ilyen korban, hogy az ember az egyik napról a másikra egy főhős lesz a saját kis történetében. Persze ez mindenkinél megszokott, hiszen valamilyen módon mindenki főszereplő a saját kis életében, de nincsenek szuperképességei, szárnyai, és a mitológiák idejébe visszanyúló történelme. Most érezte először a lány, hogy amiket kisgyerekkorában tömtek a fejébe, azokat majd kicsivel idősebb korában majd alkalmazni tudja az életében. Tündérek, pixie-k, boszorkányok, és a mesevilág legszörnyűbb, legfélelmetesebb, és leggonoszabb teremtményei a démonok. Nem is azért nem örült ennek az egész őrületnek, mert nem akart volna szuperképességeket, nem szerette volna a mágiát, vagy teljes szívével elutasította volna a tündérlétet. Nem. Ő attól a naptól kezdve amióta megtörtént vele ez a nem mindennapi eset, minden éjszaka démonokkal, és szörnyekkel álmodik, akiket néha legyőz, azonban néha ő kerül a vesztesek nagyszámú közössége közé. Sakura igenis fél a haláltól, és a vereségtől is. Szívesen megmentene másokat, és kockáztatná az életét az ártatlanokért, de túlságosan is fél, hogy kieressze az igazi képességét. Azonban a hatalom felelősséggel jár, és ezt ő tudja jól. A nagyszülei mindig, amikor meglátogatják, akkor figyelmeztetik erre, de nem erőltetik rá az egészet, hiszen ők is tudják, hogy nagyon nehéz lehet feldolgozni ezt a sok információt így hirtelen. Az iskola után most már nem a szakkörök veszik el az ideje nagy részét, és nem is a tanulás. Vagy a kardjának a forgatását próbálja fejleszteni, vagy a pusztakezes harcművészeti tudásán próbál javítani, de nem ritka, hogy előkeresi a régi gyerekkori könyveit, és belőlük olvasgat információkat, hátha valami fontos dolgot fog találni, amivel képes lesz ezt az egészet eltűntetni az életéből. Nagyon ellentmondásos dolgok folynak legbelül, mélyen az elméjében, de ez nála már megszokott. Ő mindig is így állt hozzá a dolgokhoz. Ha valamit nem akar, akkor megpróbálja azt minden erejével eltűntetni, de ha esetleg mégsem sikerülne neki, akkor viszont remekelni akar abban, ami végül neki jutott. A tündéralakot az első alkalom óta nem is vette fel, és nem is nagyon akarta. Fél, hogy ha mégis megtenné, akkor újra hívni fogja a végtelen ég, és újra kedvet kap a repülésre. Aznap este is csak úgy hívta az ismeretlen, és nem tudott neki ellenállni, pedig legelőször még nagyon megijedt ettől az egésztől. A mai nap is az iskola után egyszerre felfutott a szobájába, előkereste a nagymamájától kapott könyvet, és elkezdte olvasgatni. Még a szíve mélyén mindig azon reménykedett, hogy találni fog benne valamiféle "képességtörlés", vagy "képességátadás" fejezetet, de a legtöbb rész csak a gyógyító és a támogató mágiáról szólt, na meg egy kevés bevezető a démonérzékelésről, és magáról a tündérlétről. Mivel nem találta meg azt, amit keresett, ezért elkezdte olvasni a könyvet az elejétől, hátha mégis megragadja valami. A legtöbb rész a meditációról, és a nyitott elméről szólt, és mivel ehhez nem kellett semmi különleges dolog, ezért letette a könyvet, leült a szobája közepére törökülésbe, és csendben elkezdett koncentrálni. Öt perc után a szemei már szinte leragadtak, és valamiféle fél-álom szerűségbe került. A sok korán kelés, és a fárasztó kendo edzések miatt lehetett ez, hiszen ez sok energiát elvesz tőle. Ebben a fél-álom pozícióban ült nyugodtan a szobájában, amikor egy halvány, ám mégis erős hangot kezdett hallani a fejében. Más különösebb dolog nem kísérte, csak valamiféle sikoly, vagy valami ordítás..vagy esetleg harci kiáltás? Nem tudta eldönteni, de valamiért mégis érezte, hogy kb honnan jöhet a hang, és talán ott megtalálja a hangforrását. Megvolt benne a kellő félelem, hiszen megvolt rá a nagy esély, hogy most fog találkozni élete első démonjával, de nem akart több időt vesztegetni, valami legbelül erősen húzta a hang felé. Tíz perc alatt meg is érkezett a saccolt ponthoz.
Az érzékei a belvárosba vezették, azon belül is a régi Matsukura Kórház romjaihoz. Régóta nem járt itt, talán gyermekkorában is csak egyszer kíváncsiságból. Nem látott a közelben semmi démonit, legalábbis a legelején. Azonban nem telt bele tíz másodpercbe se, amikor felfigyelt egy sebesült különös ruhában lévő lányra. Rajta is érezte a démoni aurát, azonban az előbbi érzésnek csak a töredékét, vagy talán annyit sem. Ez biztos azt jelentette, hogy ő küzdött meg a démonnal, aminek egyrészt örült, hiszen nem neki kellett, másrészt viszont eléggé kényelmetlenül érezte magát emiatt. Gyorsan oda is szaladt a lányhoz, és lehajolva elkezdte vizsgálni a sérülés nagyságát.
- Tarts ki. Itt vagyok, és most már vigyázok rád. - Szólalt meg, és most minden etikának ellentmondva kihagyta a köszönést, a bemutatkozást, és az egyéb formaságokat, amiket általában soha nem hagy ki. Most persze kisebb gondja is nagyobb ennél. (Ha engedte a lány, akkor) közelebbről is megvizsgálta a vérzést, és kicsit sem lett nyugodtabb, amikor meglátta, hogy azért volt mit gyógyítani az egész felületen. Elvinni innen nem tudta, hiszen ezzel csak rontott volna az egész vérzésen, és talán még jobban is járt volna a lány, ha békén hagyta volna. Viszont mégis van egy dolog, amit megtehet érte, amit viszont még a háta közepére sem kívánt volna, de hát, ha kell, akkor kell. Egy mély lélegzetvétel után egyenes háttal körbeforgatta a fejét, és várta a csodát. Nem sok dolog történt, aminek most az egyszer tényleg nem örült.
- Tudom még nem vagyok elég gyakorlott a megidézésetekben, és a megfelelő varázsigét sem tanultam be, de lehetne, hogy most anélkül történjen meg az ami múltkor is megtörtént? - kérdezi a vakvilágba. Reménykedett benne, hogy az ősi tündérkék most is figyelik őt, és szerencsére imái meghallgatásra találtak. Egy kis idő után megmozdult az első fénycsóva, majd nem sokkal utána tömegesen megindult az összes többi is, és egy-két szempillantás alatt meg is történt az újabb átváltozás. Sakura ezután nem tétovázott, egyszerre leguggolt az idegen lány mellé, a kezét a sebesülés felé helyezte, és egy kisebb fényjelenet lejátszódása után elkezdte gyógyítani a természet mágiájának segítségével. Most már nem kell sok idő, hogy begyógyuljon a sebesülés. Ha szerencséjük van, akkor öt-tíz perc alatt olyan lesz a lány teste, mint a harc előtt, és élhetik további démonmentes életüket. Viszont az a kérdés, hogy meddig? Sakura egy szánalom teljes sóhajtást intézett a szerencsétlenségéhez.
Vissza az elejére Go down
Aoyama Tsubakimine Yui
Ember
Ember
Aoyama Tsubakimine Yui

nő
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 18
Age : 26
Tartózkodási hely : Kokoro no Shiro
Registration date : 2012. Jan. 25.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: onmyouji
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai - Page 4 Cl0te4000/12000A Matsukura Kórház romjai - Page 4 29y5sib  (4000/12000)

A Matsukura Kórház romjai - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai - Page 4 EmptySzomb. Nov. 03, 2012 4:29 am

Kondérmese démonokkal


Elméjében két dolog volt jelen. Az egyik a fájdalom. A lüktető seb okozta kín hullámokban tört rá, ő pedig fogait összeszorítva igyekezett nem hangot adni szenvedésének. Még így is kicsúszott egy-egy nyögés, ahogy meg-megfeszültek izmai. A megerőltetéstől verejtékezett, erősen lihegett, látása pedig elhomályosult. A gyógyulás folyamata lassan, de biztosan elkezdődött ugyan, azonban a sebe súlyosabb volt a szokásosnál. Megpróbált ugyan felállni és egy olyan helyre mászni, ahol senki sem láthatja, csakhogy nem érzett semmi erőt magában. Ha sikerült is legalább felkönyökölnie, végül újra összecsuklott az intenzív fájdalomtól, amit mozdulatai okoztak. Hiába a késő délutáni időpont és a kórháznak köszönhetően kihaltabb környék, óhatatlanul is nagy volt rá az esély, hogy valaki erre fog járni és belé botlik. Márpedig nem akarta, hogy lássák sem ebben az alakjában, sem ilyen állapotban.
Mozdulatlanságra volt tehát kárhoztatva, és a hátán fekve nem tehetett mást, mint hogy az égboltot nézze. Ahogy teltek a percek, úgy köszöntött be a szürkület és úgy vándoroltak a bárányfelhők a feje felett. Jobb híján ez töltötte ki elméje másik felét, hogy elterelje a figyelmét a fájdalomról. Furcsa tompasággal fogta fel a környezetéből érkező jeleket, elveszítette az időérzékét is. Azonban meghallott egy biztató visszhangot, amiből olyan szavakat értett ki, amilyeneket még sose mondtak neki. Homályos alak hajolt fölébe. Kissé elfordította a fejét, hogy jobban lássa, de nehezen vette ki az arcát, csak azt, hogy kapkodva mozog felette. Fájdalom hasított ismét a hasába egy pillanatra és nyomást érzett rajta. Emelte volna a kezét, hogy ellenkezzen, de az visszahanyatlott. Hevesen lihegett továbbra is, tekintete viszont üres volt, ahogy rápillantott jótevőjére. Az árnyékokba burkolózó sziluett újabb szavait nem értette, csak a tónusuk hangzott úgy, mintha könyörgés lenne. Bármily imát is használt, a felbukkanó fényjelenség arra utalt, hogy fohásza meghallgattatott. Nem sok mindent fogott fel, de a hasán egyszer csak meleg, kissé égető érzést tapasztalt, és a tudata is kezdett ettől kitisztulni. Újra rápillantott a lányra - merthogy a fények segítettek neki meglátni az arcát - aki mintha másvalaki lett volna, mint az, aki az előbb fölébe hajolt. Tekintete lejjebb kúszott, és mivel úgy érezte, kicsit több ereje van, megérintette és megnyomogatta a számára legkönnyebben elérhető pontot, a lány mellkasán domborodó halmok egyikét.
- ... nem álom - nyilvánította ki véleményét kifejezéstelen arccal az állapotával kapcsolatban, mely eddig egészen olyannak tűnt, mintha álmodott volna. Az elmosódott hangok, képek, a sötétből világossá váló alak mind ezt támasztották alá. A tapintás érzete viszont valóságos volt. Leeresztette a kezét, és nyelt egyet, pillantását ismét a szőkeség arcára emelve. Lassan bontakoztak ki a részletek, a zöld szem, a háta mögött elterülő szárnyak... Ettől azonban tágra nyíltak a szemei és megpróbált elhúzódni, de csak az lett az eredménye, hogy hevesen köhögni kezdett és némi vért köpött fel.
- ...yousei. Neved? - nyitotta ki a száját és szólalt meg némi szünet után, mihelyst lecsillapodott a pillanatnyi ijedelem után. Felismerte, milyen faj szülötte a mellette térdeplő lény, így már egészen szépen összeállt a kép a fejében. Arra emlékeztette az eset, amikor egy szőke nyílvarázsló férfival akadt össze. Akkor csak a lába tört el, de kettős erővel gyorsan beforrasztották a sebet. Most is a saját belső, és a tündér külső gyógyító ereje hamar rendbe fogja szedni sérülését.
- Miért ne pusztítsalak el, yousei? - markolta meg kérdése közben a naginatáját, mely mellette feküdt a földön. Kezdte visszanyerni az erejét szépen fokozatosan, végre teljesen kitisztult a látása, és halódó hangja is visszanyerte szokásos halvány és semmitmondó színét. Ahogy a legtöbb természetfeletti lényről, a tündérekről is tanították, jól tudta, hogy sötét erőket is birtokolhatnak még akkor is, ha most éppen gyógyította a lány, és úgy alapjában véve is fénytündérnek tűnt, már csak a hajszíne miatt is. Ám mielőtt átváltozott volna, árnyékos, homályos aurát árasztott magából. Ezt nem feledte.
Vissza az elejére Go down
Kirino Sakura
Ember
Ember
Kirino Sakura

nő
Leo Rat
Hozzászólások száma : 29
Age : 27
Tartózkodási hely : Karakura Town, Diáknegyed
Registration date : 2011. Apr. 20.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: yousei
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai - Page 4 Cl0te3050/12000A Matsukura Kórház romjai - Page 4 29y5sib  (3050/12000)

A Matsukura Kórház romjai - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai - Page 4 EmptySzomb. Nov. 10, 2012 2:50 am

Kondérmese démonokkal


Nagyon jó érzés töltötte el a szívét, hogy képes volt egy sebesülten segíteni a képességével, ami erről az oldalról nézve nem is volt olyan rossz. Lehet, hogy ez azért van, mert minnél többet fogja használni a gyógyító erejét, annál jobban átfogja venni a tündér oldala az elméjét, így megváltoztatva az egész véleményét a képességéről. A másik lehetőség pedig az lehet, hogy minnél több emberen segít, és minnél jobbnak hiszi a képességét, annál jobban érezni fogja, hogy a nagymamája mondata igaz volt. Ha van lehetőséged segíteni másokon, akkor ez a lehetőség egy idő után már kötelesség lesz. Sakura most elérte azt az állapotot amikor kezdi elfogadni a határtalan ég hívogatását, és egyre több esélyt lát arra, hogy beadja a derekát végül az ősei hívásának. A youkai lány sérülései lassan, de begyógyultak, bár a gyógyítás végén is még gyenge volt a teste. Ahogyan a lány egyre erősebbnek érezte magát, a kezével Sakura felé kezdett tapogatni, és végül sikeresen megérintette a yousei egyik legérzékenyebb részét. A tapintás hatására egy kicsit felnyögött, de mivel nem egy férfiról volt szó, így nem akart neki nagy felhajtást, és folytatta a gyógyítást. Azonban a lány minnél jobban kezdett lenni, annál jobban kezdett mozgolódni, míg a végén elhúzódott Sakura elől, aminek a vége erős vérfelköhögést eredményezett. A tündérlány utána akart kapni, de a sebesült megszólalt, és így visszahúzta a kezét, és rá figyelt. A neve iránt érdeklődött, amin legelőször meglepődött, de végülis miért baj, ha valaki tudni akarja a megmentője nevét? Ezért hát válaszolt.
- A nevem Kirino Sakura, és kérlek hagyd el ezt a yousei nevet. Nem éppen a legkedveltebb megszólításom.. sőt, éppen ellenkezőleg. Nem szeretem. - mutatkozott be a démoni lánynak, majd tovább figyelte, és hallgatta amit ő csinált és mondott. Amikor a lány a fegyveréhez nyúlt, és arra kérdezett rá, hogy miért ne ölje meg, akkor Sakura egy kicsit meglepődött képet vágott, hiszen nem erre számított, éppen egy olyan embertől nem, akit most az előbb mentett meg. De hát nem akarja okolni ezért, hiszen számára csak egy ismeretlen személy volt ő, így megpróbált értelmesen válaszolni, hiszen még a nyakán szeretné tudni a fejét, nem pedig a földön. Egy mély lélegzetvétel után a lányra nézett, és válaszolt.
- Szerintem egész egyértelmű. Én sem akarlak téged megölni, és nem akarok neked semmilyen rossz dolgot okozni. Máskülönben nem meggyógyítanálak, hanem megölnélek. De én segítettem ratjad, így a te oldaladon állok. A bajtársaidat pedig nem szokás elpusztítani, igaz? - most ahogyan a lány apró testét figyelte, teljesen olyan hangulat fogta el, mintha a húgához beszélne. Egy olyan személyhez, akit megakar védeni, és akivel együtt szeretne lenni. Különleges egy érzés ez most így hirtelen, de valamiért nagyon szimpatikusnak tűnt neki a lány. Az pedig, hogy ilyen fiatalon egy hatalmas démont le képes győzni egyedül, az szinte hihetetlen.
- Az előző témához visszatérve...Nem illik rákérdezni egy idegen nevére, amíg el nem mondod a sajátodat. Szóval, megtudhatnám a neved, youkai? - mosolyodik el kedvesen, majd odanyújta neki a kezét, hogy felsegítse a földről, és rátámasztja a vállára, hogy segítsen neki járni. Ilyen helyzetben még elég veszélyes lenne egyedül sétálgatni az utcán, ezért majd ő hazakíséri, persze csak ha hajlandó megmondani, hogy merre lakik. Ha engedi, ha nem, Sakura feltesz neki egy kérdést.
- És az az előző démon, vagy szörnyeteg...mi is volt pontosan? Én nagyon új vagyok még ebben a témában, ezért örülnék ha mesélnél nekem egy kicsit erről. - ha elfogadja a lány a segítséget, és elindulnak a romoktól akkor visszaveszi újra az eredeti emberi alakját, hogy megmutassa a lánynak..ő egyántalán nem veszélyes. Legalábbis rá nézve nem az.
Vissza az elejére Go down
Aoyama Tsubakimine Yui
Ember
Ember
Aoyama Tsubakimine Yui

nő
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 18
Age : 26
Tartózkodási hely : Kokoro no Shiro
Registration date : 2012. Jan. 25.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: onmyouji
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai - Page 4 Cl0te4000/12000A Matsukura Kórház romjai - Page 4 29y5sib  (4000/12000)

A Matsukura Kórház romjai - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai - Page 4 EmptyVas. Dec. 02, 2012 11:30 am

Kondérmese D-manókkal


Nevek. Az elméjében felhalmozott tudásanyag csikorgó fogaskerekek segítségével került lassacskán felszínre, és ahogy felidézte magában a tanításokat, úgy enyhült szorítása a fegyvere markolatán. Gyanúja nem tűnt el teljesen, de a név hallatán feltétlenül enyhült, nem érezte magát annyira fenyegetettnek a helyzet láttán. Ráadásul valóban, egyre jobban volt, igaz míg teljesen helyreáll a szervezete, szüksége lesz néhány órára a gyógyítás ellenére is. Sok vért vesztett, és a sebe nem volt elhanyagolható mértékű, egy ilyen sérülés nem gyógyul meg pikk-pakk.
- ... Kirino... - ismételte meg a nevet és közben kifejezéstelen arccal bámulta a lányt, fürkészte a vonásait és a tekintetét. Tündér. Ahogy a Tsubakimine-klán nevével összefonódtak az onik, úgy évszázadokkal ezelőtt a Kirino-família is egy spirituális lénnyel került összeköttetésbe. Kétség sem férhetett hozzá, az általa ismert berkekben neves klán egy leszármazottjával lehetett dolga, noha tanulmányai alapján évtizedekkel ezelőtt feledésbe merültek.
Sakura magyarázata a kérdésére benne is kérdéseket vetett fel, igaz csak elméleti szinten. Hiszen bajtársat emlegetett, ami a barátság egy formája lenne. Érdeklődve pillantott fel, ehhez ugyanis nem értett. Az érzelmek skáláját még csak most tanulgatta, és bár talán életében először már voltak barátai, még nem igazán értette, miért is vonzza azoknak a lányoknak a társasága, mi vezetett ahhoz, hogy kialakuljon benne ez az érzet. És akkor most jött valaki, egy nála idősebb lány, aki azt állítja, hogy a bajtársa lett pusztán azért, mert segített rajta. Ilyen egyszerű volna? Ennyi is elég egy ilyen kötelék kialakulásához? Ugyan érdekelte Sakura, de pusztán csak azért, mert ő is különleges lény génjeit hordozta magában, ugyanazt nem érezte, mint mondjuk Aoi-chan esetében. Tekintete kissé összeszűkült, nem tetszett neki, hogy egyoldalúan, az ő beleegyezése nélkül döntenek valamiről, ami rá tartozik.
- ... nem segítettél rajtam - közölte végül, hangja pedig egészen életerős volt már. Legalábbis az eddigiekhez képest, ugyanis hangszíne alapból eléggé halvány és csendes volt, egyfajta titokzatosság lengte körbe. Ezúttal azonban ridegség költözött a hangjába, elutasító mivolta révén. Hisz' rendbe jött volna önmagától is, csupán több időre lett volna szüksége a mostaninál. Ideje pedig volt, bőven. Ilyenkor estefelé már nem sürgette semmi és senki, nem volt programja a vacsorán kívül. Azt azonban komornyikja akkor szervírozta, amikor hazaért, időponttól függetlenül.
- ... nem youkai. Élő vagyok. Yui - válaszolt némi hezitálás után, és kijavította a butaságot, amit a yousei mondott. A nevét végül is megoszthatta a lánnyal, azzal nem okozhatott magának semmi kárt. A felé nyújtott kéz azonban beindította üldözési mániáját: szemei hirtelen tágra nyíltak, megragadta Sakura karját és egy gyorsan induló mozdulattal megkísérelte a lány háta mögé csavarni azt. Támadásnak vélte a gesztust, nem segítségnek, ám kísérelte úgy vallott kudarcot, ahogy az a nagykönyvben meg volt írva. Egyszerűen azért, mert túl gyenge volt még ahhoz, hogy ilyen gyors és erőteljes mozdulatokat végre tudjon hajtani. Látva sikertelenségét, inkább visszavonulót fújt, és ijedten odébb kúszott. A sok mozgás viszont nem tett neki jót, a hasába nyilalló fájdalom eltorzította arcát és egy fájdalmas nyögést csalt elő belőle. Gyűlölte, hogy ilyen esetlen állapotban van, viszont mivel nem érkezett a lánytól újabb támadás, így valamelyest megnyugodott, és újabb hosszas habozás, na meg fájdalma csillapodása után csak válaszolt.
- ... egy lélektelen volt. Szívét elvesztette és az élő és holt lelkek felfalásával próbál újat szerezni magának. De csak újabb üres lélektesteket teremt. Egy testhez csak egy lélek tartozhat - felelte, és lassan, óvatosan talpra állt. Kicsit megingott néhányszor, de segítség nélkül sikerült neki. Meg tudta tartani magát, de ahhoz nem volt ereje, hogy a youkai-formáját is fenntartsa. Előbb fegyvere vált füstté, aztán ő maga is visszaalakult, eltűntek szarvai, ruhája pedig ismét az iskolás uniformis lett. Végignézett magán, és kicsit csalódottan észlelte a változást. Úgy érezte, még szüksége lenne rá. Gyenge volt. Erősödnie kellett. Még.
Vissza az elejére Go down
Kirino Sakura
Ember
Ember
Kirino Sakura

nő
Leo Rat
Hozzászólások száma : 29
Age : 27
Tartózkodási hely : Karakura Town, Diáknegyed
Registration date : 2011. Apr. 20.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: yousei
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai - Page 4 Cl0te3050/12000A Matsukura Kórház romjai - Page 4 29y5sib  (3050/12000)

A Matsukura Kórház romjai - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai - Page 4 EmptySzer. Dec. 12, 2012 7:17 am

Tündérmese démonokkal


Minnél több információt tudott meg a lányról, és arról a lényről akivel harcolt annál izgatottabb lett. Ez az izgatottság két érzelem sűrű keveredéséből tevődött össze, de annyira, hogy elválasztani lehetetlen volt őket. Az első érzelem amiből összeállt, az a félelem volt, hiszen a lány is rettentően megsérült a lelketlennel történő harc során, és az ő géneiben még a démoni vér is megtalálható. Mihez kezdene akkor egy Sakura-féle tündérke egy olyan lénnyel szemben? Ez még megválaszolatlan kérdés volt számára, hiszen a családi könyv is még sok titkot rejtett előle, és szemtől szembe még nem találkozott ehhez hasonló lénnyel, így természetesen még az ismeretlentől félt leginkább. A másik érzelem a tudásvágy iránti lobbanás volt, ami talán legjobban a természetfeletti véréből volt eredő, de azért az emberi kíváncsiság is közre tett benne azért egy kicsit. Démonok, tündérek, lelketlenek..ezek még pár évvel ezelőtt csak meséknek tűntek, és mostanra már igaznak bizonyultak. Sőt, Sakura is egy lett közülük, ami méginkább dobott a történet furcsaságán. Az az érzés pedig, hogy még annyi mindenről még nem tud a világban, rettentően felizgatja a fantáziáját. Szüksége lenne valamilyen támaszpontra, akivel, vagy amivel együtt bátrabban tudna eligazodni ebben a világban. Hosszas gondolkozásba kezdett Yui szavai hallatán. A lélektelenek folyamatossan gyarapodni fognak, legalábbis Yui történetéből ezt vette ki. Nem nagyon ismer még tündéreket, és démonokat akik szívesen sorba állnának az emberiségért, és az elveszett lelkekért, hogy megvédjék őket. Na igen..eddig még Yui-t sem ismerte, és szinte biztos, hogy vannak még rajtuk kívül is egypár ilyen különleges vérrel rendelkező lény, de akkor is érezte azt a hivatásszerű érzést a lelketlenvadászat iránt. Egyedül - szinte biztos volt benne - már az első találkozás után egy szörnnyel, meghalna. Ennél a résznél a mellette lévő sebesült lányra nézett, és mély levegőt vett. Ő sem tűnik valami erősnek, sőt még fiatalabb is, mint ő. Talán külön-külön nem is, de mi lenne, ha..együtt? Igen, így már minden tisztábbnak tűnik, hiszen amíg a yokai-lány harcolna a szörnyekkel, addig Sakura képes lenne őt a háttérből támogatni, majd a csatában szerzett sebesüléseit begyógyítani, s talán ha kell még harcolni is beképes állni a tündérkardjával. Ez eddig szép, már csak fel kellene valahogyan hozni ezt a témát Yuinak. Újra a lányra néz, elkezdi vakargatni a fejét a zavarodottság miatt, majd megszólal.
- Tudom, erős vagy egyedül is, sőt sokkal erősebb mint én. Tudom, még csak most találkoztunk először, és alig ismerjük egymást. De valamilyen erős szimpátiát érzek irántad, és segíteni szeretnék neked, mint egy társ. Egy bajtárs. - itt egy kicsit szünetet tart, majd folytatja.
- Szeretnék veled harcolni a lélektelen szörnyek ellen. Még mindkettőnknek sokat kell fejlődnie, de ezt a fejlődést sokkal könnyebben lehetne elérni együtt. Ígérem, soha nem hagylak cserben, és akadékban sem leszek a harcok során. Az én őseim képességei is biztos hasznosak lehetnek számodra, és be kell vallanom..nekem is szükségem van Rád. - tessék, kimondta nagy nehezen amit eddig a fejében tartogatott. Most már csak abban reménykedhet, hogy a másik lány is lát azért benne valamennyi szimpátiát, és csatlakozik hozzá ,mint egy partner a természetfeletti harcok során.
- Szeretnélek jobban megismerni, és szeretnék a barátod is lenni..ha szabad. - nem lép közelebb a lányhoz, hiszen tudja, hogy az előbb is hogyan sült el ez a lépés. Próbál azért távolság tartó lenni, nem akarja lerohanni a lányt. Elvégre ő számára Sakura csak egy idegen tündér, aki segíteni próbált neki egy harca során. Elég merész kérés volt ez így utólag belegondolva Sakura részéről, de talán mégsem fog olyan rosszul elsülni. Legrosszabb esetben Yui elutasítja, és távozik a helyszínről. Ez a lehetőség bármennyire is egyszerűnek tűnik, Sakura-channal elég kellemetlen érzést okozna valahol legbelül.
Vissza az elejére Go down
Sakamoto Fucking Naraku
Quincy
Quincy
Sakamoto Fucking Naraku

Férfi
Scorpio Monkey
Hozzászólások száma : 100
Age : 31
Tartózkodási hely : Kocsmákban megtalálsz
Registration date : 2011. Aug. 22.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Badass
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai - Page 4 Cl0te13500/26000A Matsukura Kórház romjai - Page 4 29y5sib  (13500/26000)

A Matsukura Kórház romjai - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai - Page 4 EmptySzer. Júl. 31, 2013 12:16 am

CSÍÍÍÍÍZ

Gyáááá, miért vagyok ennyire jószívű? Most itt vihetem a cuccokat, ki tudja, mi van a táskákban, remélem azért valami kaja is, de mindegy. Hülye vagyok, amiért beleegyeztem abba, hogy segítek Szácsinak, főleg, mert tuti csak cipekedésből áll ki az egész, és a legrosszabb, még a kocsijával is jövünk, amivel annyi a gond, hogy Szácsi vezet. Nem tartom magamat félősnek, sőt, tökös legénynek, de a vezetési stílusától, hát feláll a szőr a hátamon. Egy biztonsági öv nem elég, de még kettő is kevés lenne. Miért nem lehet buszozni, vagy vonatozni? Úgy is drága a benzin, meg veszélyesek az utak, a végén elütünk valakit, vagy minket csap el egy kamion. Komolyan kezdem azt hinni, hogy Szácsiban valami meghalt versenyző született újjá, aki ha kocsiba ül, akkor nem tud parancsolni magának, és elmebetegként száguld a célja felé, még végül felfordulva, egy árokban elégünk, akkor aztán láncon lógva várhatunk, bár akkor már inkább hollowot kérnék, mint shinigamit. De szerencsére épségben megérkeztünk… IDE? Miért ezt akarja lekapni? Vannak ennél szebb helyek is, meg ilyen napszakban? Nem vágom ezt a fotózást, bár a paintet is elég bénán használom, csak tudja Szácsi, hogy mit is akar. Azt meg remélem, hogy pár kosza lélek nem lesz erre, mert akkor az magával hozza a hollowokat is, és hát a fajtám miatt Én is fini falat lehetek, ahogy Szácsi is, mivel nem teljes ember, legalábbis némi bonusszal rendelkezik, még ha csak ilyen kicseréli a dolgokat. Gondolom akkor már más íze lehet egy hollowonak, és tuti, hogy a melle húsinál kezdi, ha hollow lennék, Én is mindig ott harapnék rá elsőnek.
- Szácsiiiiiiii, hova pakoljak, meg mit csináljak, hoztál valamit enni? Éhes vagyok, meg szomjas is, úgy nem kell modellt állnom, meg akkor most rágyújtok.- kinyavalyogtam magamat, leülök egy padra, majd rágyújtok. Annyira nem érdekel a gép kattogása, meg ilyenek, elvagyok magamnak, számolom a szőrt a karomon, és boldog vagyok, mert lyuk van a seggemen, és nem esek bele. De ha kerti törpe lennék, akkor meg vigyorognék, mert csikizné a golyóimat a fű.
- Ez nem jó…- az égre emeltem a tekintetemet, amikor egy ismerős üvöltést hallottam, ez bizony kurvára nem jó hír.
- Szácsi, mennyire gyorsan tudsz szaladni? Mert azt hiszem, hogy nem ártana bemelegítened.- felállok és Szácsi mellé sétálok, miközben eldobom a cigi maradékot, és egy másikra gyújtok rá. Balhészagot érzek, és Szácsi miatt a figyelmem is megoszlik, eh, fasza, pedig nemrég mostam ki a kabátomat.

Vissza az elejére Go down
Nagisa Sachiko
Ember
Ember
Nagisa Sachiko

nő
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 84
Age : 35
Tartózkodási hely : A lencse végén, kattintásra készen *w*
Registration date : 2012. May. 14.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: Fényképész 8)
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
A Matsukura Kórház romjai - Page 4 Cl0te4000/12000A Matsukura Kórház romjai - Page 4 29y5sib  (4000/12000)

A Matsukura Kórház romjai - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai - Page 4 EmptyHétf. Szept. 30, 2013 6:13 am

A Matsukura Kórház romjai - Page 4 Onigiri_xd Csíííííz! A Matsukura Kórház romjai - Page 4 Onigiri_xd

Annyira örültem, hogy Takuo~kun igent mondott a kérésemre, hogy szinte kipattantak reggel a szemeim. *.* Himo~jiisant sehogy sem tudtam rávenni, hogy segítsen nekem, mert valami akció volt a lakótömb alatt álló étkezdében. .__. Persze meg is sértődtem, és megfenyegettem, hogy nem kap többet abból a dupla csokis kekszből, de azért mégsem kényszeríthettem arra, hogy cipekedjen, ha más dolga volt. Bár szíven szerint megtettem volna. :roll:Miután békésen megreggeliztem Ruriko~channal, nagy kézmozdulatokkal elbúcsúztam, majd két nagyobb csomaggal bezörgettem Takuo~kunhoz, aki ezek láttán nem volt éppen elragadtatva. Mégis mit várt, hogy majd én cipelem az állványt és az objektíveket, amikor itt van ő is? :|Jiisan pedig egyszerűen kezes volt ma, talán ez lesz az én napom, és végre olyan sorozatot sikerül fényképeznem, amit akár egy galériába is elküldhetnék! *o*
Ezen felbuzdulva váltottam, majd kifarolva a szűk utcából a főútra tolattam, és egy fél mozdulattal besoroltam, mindezek után pedig bekattintottam a biztonsági övet, aztán iránysurány. :3 Igazából csupán fel szerettem volna mérni a terepet egy halloween-i sorozathoz, és ahhoz mi más lenne a legmegfelelőbb hely, mint egy elhagyatott kórház? :3 A temetőt lerágott csontnak éreztem, szóval úgy gondoltam, ez lesz a tökéletes helyszín, és olyan képeket fogok tudni készíteni, hogy csak pislog majd mindenki. 8)Még Himo~jiisan is meg fog dicsérni, és még a sütiről is elfelejtkezik! ˘w˘
-
Szerintem hagyd egyelőre a kocsiban, először körülnézek! >_< - Válaszoltam Takuo~kun kérdésére érkezés után, majd egyből a lépcső felé indultam, tudomást sem véve hisztijéről. Neutral
Ideje végre felnőnie, és férfiként elviselnie, hogy egy nőnek segíthet. ˘O˘ Persze hoztam magammal az egyik táska mélyén egy kis nasit, amit elmentettem Himo~jiisan elől, még melegen, de ezt nem kötöttem az orrára, hagy szenvedjen csak, ha akar. Rolling Eyes
-
Mi nem jó már megint? .__. – Néztem rá laposan, még neki sem kezdtem semminek, de neki már minden baja van, visszasírom Himo~jiisant. Neutral
Persze, ha jobban füleltem volna, talán én is hallottam volna azt, ami ennyire idegessé tette, bár azért nem szegény cigarettán kellett volna bosszút állnia. :oMondjuk annak, hogy eloltotta, és rögvest újra is gyújtott, nos, annak annyi értelme volt, mint a következő mondatának. Mégis mihez kellene bemelegítenem, hiszen csak fényképezni fogok, ahhoz pedig egyáltalán nem kell futni. o_O Lehet ivott, mielőtt elindultunk? .__. Pedig kifejezetten kértem, hogy ne tegye… ki tudja mi maradt itt, aztán itt dülöngélve beleesik valamibe, én pedig hívhatok mentőt egy kórházhoz. Ironikus. Neutral
-
Nem tudom mitől vagy ilyen állapotban, de a fényképezéshez nem kell futni, van zoom. ^_^”” – Nevettem zavartan, egyáltalán nem értettem, mit is szeretne ezzel a futás dologgal, de neki bizonyára kitisztítaná a fejét egy kör.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




A Matsukura Kórház romjai - Page 4 _
TémanyitásTárgy: Re: A Matsukura Kórház romjai   A Matsukura Kórház romjai - Page 4 Empty

Vissza az elejére Go down
 

A Matsukura Kórház romjai

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Karakura Town ::   :: Belváros-