Szombat van....bevallom jól esik ilyenkor sokáig aludni. Szerencsére csak hétfőtől péntekig járunk be Yuu-chanhoz, kivéve ha van valami rendkívüli megbízás. A napi programom általában délben kezdődik mikor végre elővánszorgok az ágyból és meg(reggeli)ebédelek. Szeretem ezt a napot, mert ilyenkor van a legtöbb időm újabb potenciális olvasnivaló után bögészni.
-Eh de unatkozooom. -nyújtóztam ki a széken. Nem tudom mi lehet velem de ma valahogy kifelé vágytam a lakásból. Még majdnem a lázamat is megmértem hogy nem vagyok-e beteg, de aztán végül lemaondtam róla, mert igazából tudtam mi a bajom....hiányzott Justin....
Túl gyerekes vagyok magamnak beismerni, de azóta hiányzott hogy akkor este elbúcsúztunk.
-Ez komolyan olyan mint valami mesében. -kezdtem el kalimpálni a lábaimmal az asztal alatt és behunytam a szemem. Újra látni akartam és hallgatni. Annyira szerettem ahogy csak úgy dől belőle a mondanivaló.
Hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam az asztaltól, a széket sikeresen fel is döntöttem és jól vádlinvágott. Fél lábon ugrálva kotorásztam össze a kabátomat meg a táskámat és úgy dönöttem könyvesbolti beszerzőkörútra indulok. Úgyis ittvan nem messze, még metróznom sem kell.
A könyvesboltban eltöltött kellemes bő órácska után úgy döntöttem megint nem bírom kivárni míg hazaérek ezért mihelyst ülőhelyet találtam, jelen esetben a játszóteret, máris nekiláttam olvasni. Jócskán délutánra járt már, így a kisgyerekeket kezdték hazavinni az anyukák és bébiszitterek, és lassan kezdett kiürülni a játszótér.
-Áh de irigylem Sachimi-chant T_T -sóhajtottam fel

Ma is, mint általában minden hétvégén, délben keltem.
-Jó reggelt...-vánszorogtam le a konyhába, és öntöttem ki magamnak egy kevés narancs dzsúszt.-Sehol senki... Jaa tényleg, szombat van...-pillantottam a telómra. Ilyenkor húgi úszni van, anya meg a fater dolgoznak. Valamikor este jönnek haza. Ahogy kortyoltam egyet a narancsléből, megcsörrent a telefonom. -Picsába már! Tegnap este is zaklatott az a csitri! Ha megint ő, eskü elküldöm az anyjába!-de ahogy ránéztem a kijelzőre, megkönnyebbülve sóhajtottam fel. -Igen? Csá, mondd mivan?-az egyik jó arc volt a bandából-Ja, vágom, persze! Figy, az jó lesz, ha fél óra múlva ott leszek?
'-Eh, iparkodj már, ember! Hozd a deszkádat is!
-Oksa! Sietek! Hé, haver, a csajodnak meg mondd már meg, hogy nem nálam laksz! Tegnap is egész este engem hívogatott!
'-Már mondtam neki, ezek szerint nem jutott el odáig, hogy felfogja...
-Banyek, a te csajod! Vedd egy kicsit kezelésbe!-nevettem egyet a célzáson-Nah leteszlek, mert sosem érek ki! Cső!-tettem le a pultra a mobilom, majd pár falat után felrohantam a szobámba és öltözködni kezdtem. A tegnap mosott ruhák, már a székemen voltak összehajtogatva. Anyám már kora reggel intézkedett. A kupacból előástam a kedvenc ruhadarabjaimat. Egy bő farmert szedtem elő, és a sokat hordott kékes színű pólómat, melyen nagy betűkkel ékeskedett a "PINCE" felirat. A séróm úgy ahogy rendben találtam.
-Hé, Nasi! Most elmegyek, ne csinálj nagy felfordulást, vagy megint kikötlek a fához! Majd valamikor este jövök!-mondtam el a szokásos szöveget, ahogy kezdtem felpakolni mindkét karomra a bőr- és fa ékszereket. A plüss csak egy fenék vakarással és egy bemutatott peace-el nyugtázta, hogy megértette a szokásos dumát, és visszadőlt helyére. Ahogy leértem a földszintre, a zsebembe dugtam a telómat és egy kis költőpénzt, majd az előszoba felé vettem az utam. Felkaptam a pulcsim, és lehuppantam a lépcsőre.
~Holnap nőnap lesz... Kéne még ma valamit néznem anyámnak... Meg aztán...-eszembe jutott Matsu -Vele is jó lenne megint találkozni... Ha tehetném, most azonnal érte mennék, de most nem lehet, meg különben is... Majd holnap meglepem valamivel, Nőnap alkalmából!-kezdtem el tervezgetni, ahogy betűrtem a cipőfűzőjét lime színű Converse tornacsukámnak.

Hamarosan ki is értem a játszótérre. Bevallom, nem értettem, hogy miért pont ide tervezik a találkozókat a haverok, bár annyira nem is érdekelt. Mikor közel értem hozzájuk, lepattantam a deszkámról és a szokásos üdvözléssel köszöntöttük egymást. Csak egy kis bandázásra jöttünk össze, meg egy kis deszkázásra. Eleinte még ez volt a tervem. Egy óra múlva már kezdett megőrülni a társaság, annyit röhögtünk, hogy alig bírtuk szusszal. Egyik haver egyfolytában bukott a deszkával.
'- Justin, mutasd már meg ennek a kezdőnek, hogy milyen egy vérbeli profi!
- Jaj, most alázzam le szerencsétlen tesót?
'- Hagyjuk már! Ne kéresd magad!
- Hát jól van...-rajzolódott mosoly arcomra, majd deszkámra léptem. A többiek a játszótér járdáját előttem megtisztították, én pedig nekiindultam. Már pár egyszerű trükk után is csak óbégatni kezdtek a hátam mögött. Még megerőltetni sem kellett magamat. Ahogy belemélyültem a dolgomban, nem messze tőlem egy ismerős alakra figyeltem fel. Nem láttam teljesen jól, de szinte biztos voltam benne, hogy Ő az. Magam mögött hagyva a többieket, felé vettem az irányt. Ahogy közelebb gurultam rámosolyogtam. Matsu annyira el volt merülve az olvasásba, hogy észre se vette, hogy mellette álltam meg. Deszkámat kezembe kapva végül megszólaltam
- Vajon mit olvashat ennyire ez a csodás lány, hogy észre sem vesz?-vettem le szemüvegemet vigyorogva.
- Nahát! Justin!-nézett fel végül meglepődve
- Helló, Matsu! Hogy s mint? ^^-ekkor már a haverok is beértek és a távolból fütyültek, ordítoztak és érdekes dolgokat mutogattak, amire csak feléjük néztem és leokéztam, hogy sínen vagyok

*Ez olyan szép...végre jön az utolsó fejzet. Mindig az a legromantikusabb.* -sóhajtoztam miközben a mangát lapoztam.
- Vajon mit olvashat ennyire ez a csodás lány, hogy észre sem vesz?-
-Mi mi tessék? -riadtam fel hirtelen ám amikor leesett ki ácsorog előttem egyből széles jókedvem lett. -Nahát Justin! -mosolyogtam rá.
- Helló, Matsu! Hogy s mint? ^^
-Elnézést de általában ilyenkor még azt sem venném észre ha háború törne ki mellettem. -pakoltam vissza gyorsan a táskámba -Régóta ácsorogsz itt? Ja amúgy jól vagyok köszönöm. -esett le hogy a kérdésére még nem is válaszoltam.- Nahát már haza is ment az összes kisgyerek? -néztem körbe csodálkozva- Ők a barátaid?- kérdeztem mikor megláttam a nem messze integető fiúkat.
-Már megint túl sokmindent kérdezek egyszerre igaz?... ^^" -szakítottam meg hirtelen a kérdésáradatomat. Pedig annyi mindent akartam még kérdezni tőle, de mind annyira snassz kérdés hogy az már fáj....pedig én akármiről hallgattam volna hogy beszél...annyira jó volt vele együtt lenni.
*Már megint úgy elszaladt felettem az idő, mint egyszer mikor akkor vettem észre hogy haza kéne mennem mikor már nem láttam a betűket olyan sötét volt.* -hordtam le magam egy kicsit- *Jaj de annyira örülök hogy látom, majd kiugranék a bőrömből, ha nem lenne túl ciki hogy ujjongok mint egy kisovodás.*
Megint úgy kivirultam, és eszembe jutott a múltkori este, ahogy ott ültünk a szökőkútnál...Istenem hogy lehetek ennyire szerencsés?* -bámultam mosolyogva a szemeibe.

Lehet, hogy a véletlen műve, vagy ahogy a múltkori találkozásunk... a sors akarata, de számomra felfoghatatlan dolog, hogy megint találkoztunk, ráadásul egymás után következő napon. Nem mintha nem örültem volna neki, sőt, körülbelül kiugrottam volna saját bőrömből, hogy megint láthatom.
-Hát mondjuk inkább azt hogy ismerem őket... ezek állatok!-nevettem el magam, s egy "menjetek már a fenébe" nézéssel próbáltam elküldeni a még mindig baromkodó haverokat. Szerencsére, vagy inkább szerencséjükre perceken belül megunták, és elmentek másfelé.
-Aztán...-telepedtem le mellé-Mesélj, hogy vagy?-néztem felé a szokásos Colgate-mosolyommal.
-Köszönöm, megvagyok! ^^
-Ennek örülök, féltem, hogy megfáztál a tegnapi sétálás után.-kezdtem el szórakozni a földre lerakott deszkámmal. Ahogy Matsu édes, vékonyka hangját hallgattam, én még mindig a lábammal babráltam a deszkát.
-Na és te hogy vagy?
-Köszke, megvagyok! Épp lógtunk a haverokkal... lealáztam pár nagyképű arcot deszkázásban... Ezek nagyon hülyék! Azt hiszik, ha csinálnak egy tök szimpla ollie-t akkor már mekkora királyok...-néztem a lányra végül-Hé azért ilyen értelmesen ne nézz! Haha, látom semmit sem értesz, ugye?-gúnyolódtam rajta egy kicsit.
-Nahát, ha ennyire dicséred magad, mutass pár trükköt!-vágott vissza kis iróniával.
-Ó, ha a kisasszony parancsolja...-kacsintottam oda és fülig érő vigyorral pattantam fel mellőle. A járda közepére állva letettem a kopottas, de nagyra becsült gördeszkámat. Körülnéztem és egy gyors gondolkodás után megindultam vele. Mikor kellőképpen begyorsítottam felugrattam a patkára és hosszasan siklottam végig rajta, majd egy ugrással lejöttem róla. Egy ilyen kis egyszerű kezdés után következtek a haladó és a nehéz kategóriába sorolandó trükkök. Pár ollie, egy 360°-os flip, stb. és a kedvencem, a korlátról lecsúszás. Mind mind tök jól ment, reméltem, hogy Matsut is elkápráztatom vele. Amikor elfáradtam, visszagurultam, szembe a lánnyal. A deszkám szélére léptem, s úgy vettem kezembe.
-Na, hogy tetszett, kedvesem?-simítottam hátra szemembe lógó tincseimet, vigyorogva, mint a vadalma.

-Na és te hogy vagy? -kérdeztem végül, de még nem utolsósorban.
-Köszke, megvagyok! Épp lógtunk a haverokkal... lealáztam pár nagyképű arcot deszkázásban... Ezek nagyon hülyék! Azt hiszik, ha csinálnak egy tök szimpla ollie-t akkor már mekkora királyok...-kezdtem elveszteni a fonalat, mert nem igazán értettem ezekhez a deszkás mutatványokhoz, és valószínűleg ez eléggé meg is látszott rajtam...hát hiába nem vagyok az érzelmek elrejtésének nagymestere....mert Justin megint incselkedni kezdett-Hé azért ilyen értelmesen ne nézz! Haha, látom semmit sem értesz, ugye?-
-Nahát, ha ennyire dicséred magad, mutass pár trükköt!-vágtam vissza kicsit gúnyosan, és enyhe sértődöttséget mímelve. *Bezzeg ha én kezdenék beszélni neki a kiadókról akkor ő nem tudna hozzászólni...* -néztem kicsit durcásan, de nem igazán tudtam megsértődni rá. Valahogy különösen jó érzéke volt ahhoz hogy hogyan vegyen le a lábamról néhány pillantással.
-Ó, ha a kisasszony parancsolja...-vigyorodott el és kezdett bele a bemutatóba.
Azt se tudtam hova kapkodjam a fejem, ahogy forgott ide-oda meg ugrált. *És hogy milyen kúlosan festett közben....Na tessék elkezdek fangirlködni...de akkor is! Csak rá kell nézni....* -bámultam elképedve. Mikor befejezte és megint leült mellém hirtelen szóhoz se jutottam.
*Nee még nézni akarooomm* -kezdtem el hisztizni magamban.
-Na, hogy tetszett, kedvesem?-vigyorgott.
*Kedvesem? Hűha...erre tényleg nem jutok szóhoz.. hova lett az a híres beszélőkém? áá hogy az is pont most ment szabadságra.. -.-* -pislogtam rá, de azért összeszedtem magam és megszólaltam.
-Hű hát ez nagyon menő volt :O Cseppet talán pózőr is... -pótoltam be az előbbi gúnyolást nyelvnyújtogatva- De attól nekem még nagyon tetszett. -vettem elő a bájvigyort.
-Jé a haverjaid tényleg elmentek... -néztem körbe kicsit megleptten, mert a nagy bemutatóbámulásban észre sem vettem. És azt is észrevettem hogy speciel már senki nem volt rajtunk kívül a játszótéren. Egész meghitt lett a hangulat.
-Furcsa hogy eddig egyszer sem találkoztunk, most meg egymás után kétszer is összefutunk ^^ Érdekes véletlenek ^^ -mosolyodtam el- Vagy ez az a bizonyos sors amiről tegnap beszélgettünk?
*Bárcsak az lenne...annyira szeretném hogy ez tényleg igaz legyen... *-sóhajtottam egyet.