- Légy őszinte: Van még valami a tarsolyodban, vagy végezhetek veled?
*Kérdezte unott hanggal, és arccal is. Hikari, csak bűbájosan mosolyodott el.*
- Szóval máris azt akarja, hogy fejezzük be?*sóhajt* Rendben, ahogy akarja*sóhajtja*
- Tobu Fusicso
*suttogta. Majd a két kardot spirál alakban egy-egy tűznyaláb veszi körül. Mikor a kard hegyéhez érnek a nyalábok, kinőnek belőle, és néhány pillanat múlva lehet látni, hogy a nyalábok egy főnixet alkotnak. Majd a következő látvány kissé érdekes. Fusicso a lány mellé megy, mire az megérinti,és mintha megsimogatná. A tűz persze megégeti a lány kezét, de úgy tűnik őt ezt nem zavarja, mintha már hozzászokott volna.*
~Nem tudom mennyit fog érni Fusicso ellene, hiszen gondolom az ő zanpaktouja is tűz elemű már a hely miatt is...de sikerülnie kell.~
*elszántan néz a férfira*
~Menj Fusicso~
~Igenis főnök...~'*halotta a fejébe a kardja hangját, mire a Főnix néhány kört leírt a levegőbe, mikor zuhanórepülésbe elindult Jengibre felé, majd előtte néhány méterre megállt, és szépen körülvette a férfit. De úgy látszott, nem tud túljárni az eszén. Jengibre, mint ahogy Hikari gondolta is, kijött Fusicso szorításából, és egyenesen felé tartott, de nem érehtette el oda, mert a Főnix, ordítva csapott le, és lökte néhány méterrel odébb a férfit*

Shikoku Naoki

Fájó szívvel, hogy saját bőrödet mentsed elengedted a kardodat, majd egy shunpoval az arrancar mögé kerültél. Közelharci ismereteidet felhasználva ütést mértél a jobb hónaljára, majd taszítottál Zarzamora testén, így az még gyorsabban dőlt a föld felé. A test hangos csattanással találkozott a földdel, majd a következő pillanatban a kézen fókuszált Cero elszabadult és hatalmas robbanást idézett elő. A felkavarodó por és szél egyvelege még téged is hátra tántorít. Mikor átvágva a hatalmas porfelhőn az arrancar megsemmisülésének helyére érkezel, ott az egykori fracción testének maradványát, az-az tulajdonképpeni alsó végtagjait, illetve egy markolatot látsz, melynek pengéje darabokra tört, s jelenleg mindössze 5-10 centiméter maradt meg belőle. Mielőtt eluralkodna rajtad a mérhetetlen szomorúság amit kardod ideiglenes elvesztése okoz, hirtelen több nagy, érezhetően harcban lévő szellemi energiát észlelsz két irányból is. Tőled balra valamennyi szellemi energia közül a legnagyobb küzd két kisebb, de meglehetősen erőssel, míg tőled jobbra négy is van. Ezek közül kettő erősebb, kettő gyengébb, ráadásul az egyik ebben a pillanatban erejének egy részét is elvesztette, míg ellenfelének nőtt az ereje. Ha kicsit jobban koncentrálsz, rájössz hogy balra Hierashi Yuusuke küzd, míg jobbra közelebb Kinuye Hikari , távolabb Hayashi Yusuke harcol.

Sierashi Yuusuke

Rendkívüli eleganciával kerülöd ki Joya támadásait, majd két byakurayt lősz az arrancar felé. Az megfordulva, kardjait keresztbe rakva hárítja a támadásokat, de halkan felszisszen, így tudod hogy valamit megérzett belőle. Shunpot használva ismét eltávolodsz tőlük, majd meglepő módon újabb cigarettára gyújtasz rá. Joya szinte vicsorít rád amint ismételten az általa nem ismert cigarettához nyúlsz, hogy elszívd.

- Szóval ismételten megpróbálod megerősíteni magadat? Ennyi vagy.

Ordítja feléd, majd köp egyet a földre. Ekkor közlöd velük, hogy kész vagy lezárni a harcot. Joya védekező állást vesz fel, Salvaje viszont nem tesz mást csupán vízszintesen felemeli kezeit egészen addig amíg egyenest nem alkotnak. A föld felé fordítod fegyveredet, majd aktiválod a támadást. Megannyi kőpengére oszlik szét kardod, majd ezzel Salvajera támadsz, míg a védekező Joya egy lényegesen gyengébb, de nem elhanyagolható Bara-Byakuray kombót kap tőled. Kardjai egymásra emelve remek védelmet nyújtanak neki, így komolyabb sérülést ezúttal sem tudsz okozni neki. Ellenben a fegyvertelennek tűnő Salvaje felé halálos sebességgel repülnek a kőpengéid. A kettőtök közti táv feléhez érve Salvajeből hirtelen megannyi gyémánt darab szakad ki és a te támadásodhoz hasonló lövedékekre osztódnak, majd gyors sebességgel megindulnak azok felé. Mikor összeütköznek szinte valamennyi megsemmisül, azonban pár pengéd így is átjut és sikeresen megvágja az arrancar jobb lábát, aminek hatására az térdre rogy. Joya, felismerve a lehetőséget, hogy jelenleg kardod nagy része megsemmisült húga ellentámadásának következtében, ismételten neked ront és szúrások tömkelegével próbál meg kilyuggatni téged.

Kinuye Hikari

Jengibre felhívására úgy döntesz, hogy felhasználod legerősebb támadásodat az arrancar ellen. Hamarosan kardjaidból megszületik a tiszta tűzből álló főnix, aki tulajdonképpen maga Fusicso. A főnixmadár melléd sétál, majd te testi épségeddel nem törődve megsimogattad őt.

- Ismerem ezt a lényt. Főnix. Ami poraiból mindig új életre kel.

Mondta az arrancar, miközben a mitikus lény megtestesülését nézte. Hamarosan utasítod zanpakutodat, hogy Jengibrenek támadjon. A főnixmadár felrepül a levegőbe, köröz párat az arrancar körül, majd zuhanórepülésben neki támad és körbeveszi őt. Ami ezután történik, az a legrosszabb képzeletedet is felülmúlja. A madár szép lassan elkezd elfogyni, mint ha tulajdonképpen elszívnák. Egyszer csak azt látod hogy egy kéz nyúl át a főnix testén megmarkolja hátulról, teljes egészében maga felé húzza, majd a következő pillanatban már nincs más ott csak az arrancar.

- Tudod. Ezzel a támadással lehet hogy a társaimat legyőzted volna. Azonban engem nem hogy megsebezni nem lehet tűz típusú zanpakutoval, de még táplálja is az erőmet.

Vége... nincs esély... egyedül vagy. Jengibre hogy fokozza a helyzet drámai súlyát végtelenül lassan indul meg feléd, de érzed, hogy menekülni úgy se tudnál sehova se.

Hayashi Yusuke

Nehéz helyzetedben úgy döntesz hogy egy hadou technikát alkalmazol. Elengeded kardodat, majd a 31.-ik támadó technikát, a Shakkahout próbálod meg használni az arrancar ellen. Ám mire végig mormolod a szöveget Guasón már a saját és a te zanpakutoddal védekező állást vesz fel és könnyedén hárítja a támadásodat. Mivel az arrancar kellő távolságban van és biztosan fogja kardodat így nem tudod elvenni tőle, ellenben a bakudou technikádnak köszönhetően ideiglenesen szem elől téveszt téged. Ám mivel a terem tele van játékokkal, nem tudsz olyan helyet keresni ahol nem ütközöl bele egybe sem, így álcád gyorsan lelepleződik. Guasón feléd fordul, majd meglepetésedre feléd hajítja a zanpakutodat.

- Tudod, tulajdonképpen nem lenne rá szükségem, de olyan mókás vagyok az eredeti formámban, hogy muszáj megnézned.

Sipította vigyorogva feléd, majd a földbe szúrta a zanpakutoját és elordította magát.

- Poseer Diversión! Payaso!

A zanpakuto hirtelen darabokra robbant, majd ezzel egyidőben Guasón körül örvényleni kezdett a szellemi energiája ami a környező játékokat is a levegőbe emelte. Az átalakulás befejeztével egy meglehetősen érdekes, bohóc szerű arrancar állt veled szemben. A jól ismert bohóc kosztümöt viselte bő ujjakkal a lábain és a kezein, orrán pedig ott virított a jellegzetes piros orr.

- Gyere ide!

Szólt feléd nazális hangján, ám természetesen nem várt arra hogy te magad tedd meg az utat, hanem jobb kezét elképesztő módon kinyújtva megragadta a torkodat, majd maga felé húzott téged.

//Ezúttal lenne egy olyan kérésem, hogy várjátok meg amíg Shikoku Naoki ír, ugyanis az ő döntése hogy merre megy tovább, ha tovább megy valamelyikőtökre hatással lehet.//

Naoki felhördült, amikor a füst eloszlása után meglátta kardja csonkjait. Villámgyorsan odaszökkent, felkapta és megizsgálta, nem törődve azzal, hogy a markolat még tűzforró..
*Kérlek bocsáss meg nekem! Remélem nem haragszol nagyon... Mit gondolsz képes leszel megújúlni?* Holdfény nem válaszolt, de ez Naoki nem keserítette el. Tudta, hogy a kard igencsak ritkán szólal meg. Nem is emlékezik rá, azon kívül, amikor elárulta neki a nevét, bármikor is beszélt volna vele.
A shinigami óvatosan felemelte a zanpakutot és hozzákezdett a shikai alak felvevéséhez.
Reietsut koncentrált a kezébe, majd a kardba áramoltatta azt.
A fegyver először csak tompán felizzott, majd egyre erősebben ragyogni kezdett.
Minél több szellemi energiát vezetett bele, annál erősebben ragyogott. Végül egy bizonyos fényerősséget elérve villant egyet, és Naoki a megnövekedett súlyból észlelte, hogy a penge helyreállt. Kinyújtotta a másik kezét is és megint fokozott egy kicsit az áramoltatott reietsu erején.
Kisvártatva érezte, hogy az eredeti penge kiszélesedik és a fényből egy új kard születik: Holdfény ikertestvére.
Az üres kezével megragadta a másik pengét, és elválaszotta az eredeti fegyvertől.
Felemelte mindkettőt, majd kaszállt velük egyet: tökéletes állapotban voltak.
*Köszönöm!* Naoki tudta, hogy kardja megbocsájtott neki.

A shinigami ekkor elkezdte behatóbban tanulmányozni az imént érzékelt szellemi energiákat.
Sejtette, hogy a társai azok és úgy döntött, hogy a segítségükre siet.
*2 irányba is mehetek... melyikőjüknek segítsek?*
Kicsit kiterjesztette érzékeit, és koncentrálni kezdett az egyes harcokra.
*Hikari szellemi energiája csökken. Komoly bajban lehet.* állapította meg pár perces vizsgálódás után.
*Ráadásul az ellenfele is nagyon erős. Azt hiszem neki segítek... arra van Yusuke is. Még neki is szüksége lehet segítségre. Yuusukét nem féltem. Tud ő vigyázni magára*
Miután ezt így kigondolta, elindult a terem jobb oldala felé. A két kardba reietsut áramoltatott, és teljes erővel belevágta őket a falba.
A terem oldala egy kicsit megrepedt és ezek után már egy erősebb rugással át tudta szakítani a nem túl vastag elválasztófalat.
Kiszálesítette a rést és nagy nehezen átpréselte magát. Mikor odaát volt kicsit leporolta magát, majd körülnézett.
A távolban meglátta a harcoló Hikarit és az ellenfelét, ezért kardjait a 2 oldalára kötötte és sebesen megindult feléjük.

- Szóval ismételten megpróbálod megerősíteni magadat? Ennyi vagy. - kiált felém, majd kiköp oldalra.
- Ugyan már kérlek... Ez egyszerűen egy cigaretta, dohány van benne. - szólok neki, de közben mosolyra húzódik a szám. - Nem leszek tőle erősebb és kérlek, ne viselkedj ilyen közönséges módon.
Azután elégedetten szemlélem, ahogy Dotonryuu kőpengéi megsebzik a hasonló technikával védekező Salvajet. Térdre rogy, s valószínűleg nem lesz képes tovább harcolni. Azonban Joya kivédi még a Barával erősített Byakuráyomat is.
~ A fenébe... ~ - gondolom, miközben eldobom a csikket. ~ Kezd már nagyon idegesíteni. ~
Ekkor azonban Joya is támadásba lendül, s szúrások tömkelegével kezd sorozni. Nem hiába épül a támadásaim többsége a gyorsaságra. Szinte csak apró elhajlásokkal operálok, s így kerülöm ki a szúrások többségét. Azonban ilyen intenzitású támadás mellett, szinte elkerülhetetlen, hogy el ne találjon. Érzem, ahogy a gyémántpenge belemar a karomba és igen mélyen felszántja azt. Nem tehetek róla, kénytelen vagyok felszisszenni. A meleg vér lecsorog a karomon, s gyöngyözve csöpög le az ujjaimon. Épp felkészül az utolsó kegyelemdöfésre, amikor én megmarkolom az ismét szívemet célzó pengét.
- Elkövetted életed legnagyobb hibáját... - szólok lehajtott fejjel, miközben megsebzett kezemben újra összeáll Dotonryuu. - Ez volt a kedvenc egyenruhám!
Kiáltok fel, majd az öklömmel megpróbálom arcon ütni ellenfelemet. Ha nem sikerülne, akkor elshunpozok előle és ezúttal mellette jelennék meg, hogy kardom egy erőteljes csapásával végezzek vele.
~ Nem igaz...~ - mérgelődök magamban. ~Miért mindig a kezemet verik tropára?~
- >Talán jobban kellene figyelned a védelemre...< -hallom meg a fejemben Zanpakutuom hangját.
~Áhh, ideje volt már, hogy megszólaltál.~ - válaszolok neki, miközben messzebb villámtáncolok az arrancartól és lihegve próbálom kipihenni magam. ~ Már azt hittem végig alszod az egész összecsapást.~
- >Inkább neked kéne szégyelned magad, amiért fel kellet kelnem...< - morgolódik a sárkány.
~Elnézésedet kérem! Mindjárt elintézem.~ - határozom el magamban, de ezúttal komolyan veszem. Nem lesz még egy kör. Utolsó támadásomnak elégnek kell lennie ahhoz, hogy legalább úgy megsebesüljön, hogy ne tudja folytatni a harcot.

- Tudod. Ezzel a támadással lehet hogy a társaimat legyőzted volna. Azonban engem nem hogy megsebezni nem lehet tűz típusú zanpakutoval, de még táplálja is az erőmet.
~Fusicso?~
*miközben látta, hogy a Főnixét elnyeli Jengribe, teljesen leblokkolt, hiszen ilyet még nem látott, de ahogy jött úgy ment ez a sokk, és nagyon sóhajtott*
- Annyira nagyon nem csodálkozom. Már az elején tudtam, hogy a harcunkban az elemek nem fognak nagy szerepet játszani, és igazam van. Te elnyeled a tüzet, én is, igaz a kardom által...De ettől függetlenül a harcnak még korán sincs vége, hiszen még mindig itt van a kard, és a test a test elleni csata.
*majd felveszi a támadóállást, kardja visszavette az eredeti formáját, így maga előtt két kézzel fogta. De amilyen lassan közeledett felé, az arcán úgy látszott rajta az unalom. Látszólag nem hatotta meg, hogy épp most nyelték el, kardja jelenlegi legnagyobb támadását. Hirtelen tűnt el, és shunpot használva a fiú előtt termett*
- Csakhogy már valami mozgalmasság is legyen benne....
* és ezzel lecsapott, de ahogy gondolta az arrancar kitért előle. Ezzel megkezdődött a test-test elleni harcuk. Szabad szemmel alig lehetett követni a harcukat, mégis mindketten precízen harcoltak, egy hiáb5t sem vétettek. Érezte, hogy egy harmadik szellemi energia is tejreng már a levegőbe. Mikor sikerült beazonosítania, akkor vétett egy kis hibát, de majdnem halálosat, sikerült kitérnie előle, majd gyomorszájon rúgva az arrancart távol tartotta magátol. Majd a rohanva érkező Naoki felé fordul*

- Szóval ez az igazi alakod, igazam van? Kérdem tőle miközben maga felé húzz.
Gondolkozok két technikán, hogy bevessem-e.
- Akarsz még technikát hát oké megkapod! kiabálok az arrancarnak.
- Bakudou 01: Sai, ebből szabadulj ki, ha tudsz! de még egyet kapsz, Hadou 04: Byakuray, most végre végzek veled te szemét arrancar, és megyek megmenteni a társaimat! Hirtelen felkapom a zanpakutom a két kidou után és készen állok végre végezni velem.
- Suu, Chi Kawaki! Két vágásból megöllek, mivel nem tudsz mozogni! Azzal az arrancar felé szaladok, eltalálom tízszer és készen állok lecsapni és ezzel megadni a kegyelem döfést.

Kissé meglepődve tapasztalom, hogy egyetlen vágás elég ahhoz, hogy megszabadítsam a karjától. Amikor látom, hogy már egyikőjük sem képes harcolni, egy intéssel eltüntetem a hollow-maszkot.
- Átkozott! Átkozott! Átkozott! - hallom csak fél füllel Joya suttogását, miközben ő húga mellé megy, s leguggol. Ekkor Salvaje egy gyémánt pengével átszúrja a torkát.
- Mi a... - szólalok meg álmélkodva és észreveszem, hogy az idősebb arrancar arcára is kiül a csodálkozás. A gyémánt hihetetlen gyorsasággal szívja el Joya erejét, s rövid időn belül eltűnik a reiatsuja is. Ekkor azonban a fiatalabb lány visszaülteti magába gyilkos kristályt és változni kezd. Gyémántok tömkelege nő ki Salvajéből, s kezei közt megjelennek nővére fegyverei.
- Féreg... - szólok csendesen, miközben elfordítom a fejem. - Kevés rosszabb dolog van a testvérgyilkosságnál...
- Nem lesz több kör shinigami! Itt pusztulsz! - kiált fel tébolyultan. Valószínűleg megörült a harcban. Vörös lélekenergia kezd áramlani a teste körül, miközben érzékelem, hogy ebbe a támadásba bele fogja adni a saját és nővére megmaradt erejét.
~A picsába!~ - szitkozódom magamban, majd védekező állást felvéve figyelem, hogy mi fog kisülni a dologból. ~Ha az a valami, amire készül, eltalál, akkor még én is itt hagyom a fogam.~
- EXTREME CERO! - ordítja el magát, s legrosszabb sejtéseim egyike beigazolódik. A vörös energia először a magasba csap, majd egyre bővülve pusztít el mindent maga körül.
~Bolond! Ez nem csak egy rohadt öngyilkos technika, de engem is magával akar vinni.~ - gondolom, miközben fejemet forgatva próbálok kiutat keresni a támadás elől. Hirtelen a pusztító erő hatására leomlik két fal rész, ezzel megadva a menekülési irányt. Az egyik Hueco Mundo kietlen sivatagjára nyílik, míg a másik egy hasonló, de reflektorokkal kivilágított terembe vezet.
~Nem sokat érek vele, hogy ha most kimegyek homokozni... ~ - elmélkedem, miközben a Cero-henger egyre közelebb ér. ~A másik terembe megyek... Talán találkozok a csapat többi tagjával is.~
Amint ezt végig gondoltam, nem sokat várakoztam, egy shunpo után máris a következő terembe robbantott bejáratnál állok. Még egyszer visszafordulok az elemi pusztítás színterére, majd egy gyors ugrással a reflektoros teremben termek. Közben reménykedek, hogy kifogy az energia a Ceroból és nem kell még ezzel is foglalkoznom. Valahogy rossz érzés fog el. Egy hatalmasabb ellenség közelít...

Felemelkedek a levegőbe és nem tudok mozogni mi a fene folyik itt? Ez lenne Lucho?
- Szóval te vagy az a Lucho, igazam van? Mi az az Extrame Cero? kérdezem tőle, de ő nem válaszol, még mindig várja, hogy a tervei bekövetkeznek, én meg várom, hogy a csapat társaim ide érjenek és kisegítsenek ebből a slamasztikából.ú


OFF: Bocs hogy rövid, de nem, tok mit írni.

Amikor Naoki belép a terembe Hikari felé fordul, amit ellenfele ki is használ és egy irdatlan csapást mér a fejére.
Akkora erejű a támadás, hogy a lány magatehetetlenül a shinigami felé száguld a levegőben, majd földet ér nem sokkal előtte.
Naoki egy shunpo-val gyorsan a lánynél terem.
- Nem esett bajod? - kérdezi és közben felsegíti szédelgő társát. A lány egyelőre még nem jut szóhoz, még mindig próbálja összeszedni magát, de már meg tud állni a saját lábán.
Naoki óvatosan elengedi, majd fordulna az arrancar felé, amikor hirtelen óriási reietsut érzékel a terem felől, ahonnan jött.
*Mi van ezzel a szellemi energiával?* /OFF: Bocsi, ezt muszály volt elsütnöm. Bleach animében is mindig ezt mondja Ichigo /
*Nem Yuusukéé az biztos. Csak nem az ellenfele reietsuja? Ha igen, ő sem állhat valami fényesen... De most nem szabad ezzel foglalkoznom. Az Én ellenfelem Itt van.*
Naoki Hikari felé fordul.
- Látom alaposan helyben hagyott... Nagyon erős lehet, hiszen nem úgy tűnik, mintha nagyon sebesült lenne.
Ha te nem tudtad legyőzni, én se tudnám. Azonban együtt talán juthatunk valamire. - itt megállt egy pillanatra és elnézett az arrancar felé. Látta az előbb, hogy borzalmas fizikai ereje van, de ez nem volt elég ahhoz, hogy harcolhasson ellene.
- Röviden el tudnád mondani, hogy mik a képességei a "barátunknak"? Csak, hogy tudjam mire számítsak...

*az ütés után a következő emlékezete az hogy a padlón ül, és irdatlanul fáj az arca. Naoki segít felállni neki, kicsit még szédülget, de meg tud állni a lábán. Letörli a vért a szája sarkából.
- Jól vagyok...
* majd miután kiroppantja a nyakát ő is megérezte a hatalmas reietsut. Miután képes volt felfogni mi történt, hirtelen düh öntötte el, és ez a szemeiben is látszott*
- Képes elnyelni a tüzet, és ezzel is erősíti magát, ezért nem lehet nekem ellenfele. Egyebek között még tűzcsóvákat lő a kezéből, és iszonyat gyors...Hát de én most megölöm...*morogja, és indulna meg, de Naoki karjánál fogva tartja vissza*
- Együtt erősebbek vagyunk Hikari.
* nagy sóhajtás következik*
- na jó...de terv kieszelésében így hirtelen nem vagyok jó. TE mész balról én jobbról, és becserkésszük...csak utánna nehogy egymást gyilkoljuk le, jó?

Eszeveszett gyorsasággal vágok át az új termen. A félbe vágott tetemet csak egy pillantásra méltatom, s máris rohanok tovább.
~Ez jó jel...~ - gondolok vissza az előbb látottakra. ~Azt jelenti, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek sikerült elintéznie az ellenfelét.~
Bár ez eléggé elhamarkodott kijelentés volt, hisz' épp egy gyilkos energiaoszlop elől menekülök. Ekkor megpillantok egy lyukat a falon, amin egy felnőtt férfi is könnyedén átférhet. Érzékeim még jobban kiélesednek, s megérzem társaim reiatsuját.
~ Hikari... Naoki...Hayashi.~ - sóhajtok fel, miután mindhármuk lélekenergiáját megtalálom. Azonban nem csak őket, hanem több nagy erővel rendelkező lényt is érzékelek. ~ Miért van olyan érzésem, hogy ők nem lesznek épp barátságosak?~
Hirtelen újabb rossz érzés ragadd el, amikor megérzek az eddigiektől nagyobb lélekenergiát. Cselekednem kell! Egy nagy ugrással máris a lyuknál termek.
~ Sietnem kell!~ - gondolom, miközben átlépek a következő terembe és megpillantom Naokit és Hikarit. Egy gyors villámtánc és máris kettőjük mellett jelenek meg újra.
- Nah, végre hogy megvagytok! - szólok lihegve, majd két kézzel mutogatok a hátam mögé. - Az a... bolond... arrancar... ellőtt egy Extreme Cerot!
Mondom, s egyre közelebbről érzem a gonosz energiákat. Ezenkívül érzékelem, hogy Hayashié viszont egyre csökken.
- Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem nem sok kedvem van hozzá, hogy eltaláljon az a szar... - mondom, miközben remegő kézzel előveszek egy cigarettát és rágyújtok.

- Képes elnyelni a tüzet, és ezzel is erősíti magát, ezért nem lehet nekem ellenfele. Egyebek között még tűzcsóvákat lő a kezéből, és iszonyat gyors...Hát de én most megölöm... morogja a kérdésére a lány, majd indulna is, hogy beváltsa ígéretét, Naoki azonban visszahúzza.
- Együtt erősebbek vagyunk, Hikari...
- Na jó...de terv kieszelésében így hirtelen nem vagyok jó. TE mész balról én jobbról, és becserkésszük...csak utánna nehogy egymást gyilkoljuk le, jó?
- Véleményem szerint nem fenyeget, hogy egymást gyilkoljuk le, hiszen egyszerre nem támad... - itt elakadt a szava, ugyanis az arrancar ebben a pillanatban érkezett meg a szemközti falva, amit látványos mozdulattal át is szakít.
- Ha kedves az életetek, akkor követtek. De felőlem akár itt pusztulhattok. mondta és átrepült a másik szobába
Naoki az arrancar szavaira kiterjeszti érzékeit, hogy meg tudja állapítani mi is folyik Yuusuke irányában. Megállapítja, hogy az arrancar nem a levegőbe beszélt, tényleg közeledik egy hatalmas reietsu, ami elől a társa is menekül.
*Hmm... ezek szerint Yuusuke nem tudta feltartóztatni ellenfelét... Ráadásul ez az arrancar is tart ettől az energiától, gondolom nem is alaptalanul. Azt hiszem jobb lesz, ha megfogadom a tanácsát...*
Ekkor kezdi el érezni az arrancar által betört falú helyiségben a szintén hatalmas szellemi energiákat. *Értem... tehát, ha követném ezt az arrancart, akkor cseberből vödörbe... Azonban, ha nem csalnak az érzékeim Hayashi is arra van. Őt mindenképpen meg kell mentenünk!*
- Hikari! - fordult a lányhoz - gondolom te is érzékeled a balról jövő reietsut. Szerintem az arrancar nem hazudott: ha bevárjuk, meghalunk. Yuusuke is menekül előle - Az általa kitört réshez fogdul, hátha megjelenik benne az imént felemlített shinigami.
- Azt javaslom, hogy kövessük az arrancart, ahogy tanácsolta. Bár abban a teremben is nagyon erős emberek vannak, de még mindig az a kisebbik rossz. Ráaádsul Hayashi is arra van. Ha nem segítünk, még meghal!
Ekkor hirtelen megérkezik Yuusuke.
- Nah, végre hogy megvagytok! Az a... bolond... arrancar... ellőtt egy Extreme Cerot! szólalt meg lihegve és a háta mögé mutat.
- Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem nem sok kedvem van hozzá, hogy eltaláljon az a szar...
Naoki kicsit megnyugszik, amikor meglátja a megjelenő férfit.
- Csakhogy itt vagy. Látom nem adták fel olyan könnyen. - Yuusuke háta mögé nézett, ahol lassan kibukkant az extreme cero. - Egyébként én se szeretnék itt meghalni.
Naoki Yuusukénak is elmondta, amit már Hikarinak is.
Ha beleegyeznek, akkor odashunpozik az arrancar által ütött réshez és beles rajta, hátha megtud valamit a bent lévőkről.
Ha nem egyeznek bele, akkor a helyén marad és várj a javaslatokat.

- Ha kedves az életetek, akkor követtek. De felőlem akár itt pusztulhattok.
*kissé meglepődve néz az Arrancar után, hiszen, ha a halálukat akarná, akkor nem figyelmeztetné őket, vagy csak egy csel hogy összegyűjtse mindnégyüket, hiszen Yuusuke reitsuja egyre közeledik, majd a következő pillanatban már mellettük is van.*
- Nah, végre hogy megvagytok! Az a... bolond... arrancar... ellőtt egy Extreme Cerot*mondta és közbe a háta mögé mutatott. A lány követte a kéz irányát*
- Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem nem sok kedvem van hozzá, hogy eltaláljon az a szar...
*Figyelte, ahogy Yuusuke idegesn meggyújt egy cigit, majd Naokit nézte, ahogy beles a lyukon*
- Engem most nagyon nem zavar hogy mi van ott, de hogy én most megölöm azt a dögöt az biztos! Bár nem tetszik nekem az, hogy egy felé terelnek minket.
*de ezzel a ténnyel nem is törődve belép a másik terembe. Érdekes látvány tárult elő. Jengribe épp egy Espadának beszélt térdelve. Hayashi pedig mozdulatlanul áll. Jengribén kívül még egy fraccon van a teremben, aki grimaszokat vág a vele harcolónak*

Kinuyet követve én is belépek a következő terembe. Megpillantom Hayashi, akit épp egy eddig ismeretlen arrancar... Csiklandoz?!
~Mi a halál?~ - nézzek ki értelmesen a fejemből. ~Azt hittem, hogy éppen levágják valamelyik testrészét erre itt csiklandozzák? Miért én kaptam a gyilkos nővéreket? T_T~
Ezenkívül még két személy tartózkodik a teremben. Egy másik arrancar és egy szalmakalapos férfi. Érzem, ahogy árad belőle a lélekenergia. Semmi kétség... Ő egy Espada.
- Üdvözöllek titeket! - szólal meg hirtelen, majd az ujjával hamuvá égeti a falakat. Így eltűnik a köztünk és az Extreme Cero közötti akadályt. Már épp ugrom, hogy valamilyen módon magam állítsam meg az energiahengert, de a szalmakalapos megelőz. Felrepül elé, s a kiszivárogtatott reiatsujából egy védőhálót képez maga mögött. Azután hirtelen a cero-oszlop belsejében eltűnik. Pár másodperc múlva, egy újabb energiasugár repül ki a belsejéből, aminek hatására az Extreme Cero szétrobban. Azonban ettől a robbanástól megvédd minket a háló. Hatalmas porfelhő emelkedik, amely eltakarja mindannyiunk elől a férfit. Azonban nem telik bele egy pillanatba, s én újra megpillantom őt. Vörös szemei rám villannak, miközben az ájult Salvajét tartja. Egy villanás és máris a másik arrancar mellett terem.
~Gyors!~ - gondolom, de a szememet egy pillanatra sem veszem le róla. ~Még nekem is nehezemre esett, hogy kövessem a mozgását...~
Eközben leteszi az alélt lányt a földre, majd felém fordul, s megszólal:
- Nem lebecsülve a barátaidat, de te tűnsz a legerősebbnek. Ez a két arrancar akit legyőztél közel Espada szintűek voltak. Ha erejük mindig is egy testben lett volna kétségtelenül a 10 legerősebb arrancar közt lettek volna. Salvaje soha többet nem fog tudni ilyen szinten harcolni. Köszönöm hogy kihoztad belőle ezt, még ha csak ilyen rövid időre is. Most viszont készülj Sierashi Yuusuke, velem fogsz harcolni. Általában szeretem húzni a harc elejét, de most kivételt teszek. A nevem Creus Luján Alcaraz, azonban valamennyien Luchonak hívnak, tedd te is azt. Lehet nem fogsz örülni, de én vagyok a Primera, az Egyes számú Espada. - miután befejezte monológját levette kezéről az ujjatlan kesztyűt és megmutatta a tenyerén virító egyest. Figyelmesen hallgatom, miközben újra rágyújtok. Az első pár slukk után félreseprem a szemembe logó hajam, s kék szememet a rubint szempárba mélyesztem.
- Köszönöm a dicséreted, Lucho! - kezdek bele mondandómba. - Ugyan te már tudod a nevem, de a jó modor úgy kívánja, hogy mégis bemutatkozzak... Sierashi Yuusuke. A 13. osztag 3. tisztje vagyok. Bár a rang megtévesztő. Megsúgom neked, hogy tartogatok még meglepetéseket. Örülök, mert én viszont szeretem gyorsan lerendezni a dolgokat... Nincs problémám azzal, hogy te vagy az első. Ez legalább biztosíték arra, hogy nem vagy gyenge ellenfél. Alapjában véve nyugodt természetű vagyok, de mégis izgalommal várom ezt az összecsapást. Legalább kipróbálhatom az egyik új támadásomat. Készülj, mert nem fogom visszafogni magam!
Eközben Lucho csettint egyet, aminek hatására Hayashi a földre huppan. Azután a Primera figyelmezteti őket, hogy jobb ha távolabb állnak, mert ez nem lesz épp piskóta. Miután eldobom a csikket, újra előhúzom Zanpakutoumat.
- Kérlek, ne avatkozzatok közbe. - szólok a társaimnak, miközben kardomat a földre szegezve felveszem az alapállásomat. - Őt egyedül intézem el...

Naoki benéz a terembe, majd be is lép. Társai követik.
Körülnéz, szeme átfur a szerteszét dobált játékokon, majd megállapodik Hayashin, aki éppen nevet.
A különös jelenségre hamar talál magyarázatot: egy groteszk, bohóc szerű lény csikizi a hasát.
*Sejtettem... Legyőzték.* Végigméri az arrancart. *Ráadásul nem is tűnik erősnek az ellenfele. Már az elején emgmondtam, hogy nem kellett volna magunkkal hoznunk.*
*Viszont nem hagyhatjuk itt* sóhajt fel. *Meg kell mentenünk. És ez csak egyféleképpen lehetséges...* szeme rávillan a szalmakalapos férfira, akiből a hatalmas reietsu áradt. *Le kell őket győznünk!*

- Üdvözöllek titeket! - szólal meg a kalapot viselő arrancar, majd a falhoz lép, és porrá égeti a két termet kettéválasztó falat, ezzel teljes rálátást biztosít az egyre közeledő extreme cero-ra.
Az ismeretlen férfi az cero felé veti magát, reietsuből egy hálót sző maga mögé, aztán megpróbálja megsemmisíteni az extreme cerot. Sikerül is neki: a cero egy hatalmas robbanás kíséretében semmivé foszlik.
Az arrancar álltal szőtt háló szerencsére megvédi Naokiékat a robbanás szelétől, azonban a por és az intenzív fény miatt becsukják a szemüket. Mikor ismét kinyitják, Hueco Mundo homoksivatagában találják magukat.
Naoki felpillant az égre és amikor megpillantja a holdat elmosolyodik. Megfogja a jobb oldali zanpakutoja markolatát és megszorítja.
*Remélem örülsz, hogy éjszaka harcolunk* szólt a kardjához *Nem is tudom mikor volt utoljára, hogy ilyen tiszta ég mellett, a hold fényében harcolhattunk. Rosszul tették, hogy a szabad ég alatti harcot választották...*
Kisvártatva a szalmakalapos férfi ismét megjelenik igaz, már kalap nélkül. Egy villanás kíséretében Hikari ellenfele mellett jelenik meg, kezében egy ismeretlen lány eszméletlen testét tartva.
Valami mondott a mellette álló arrancarnak, majd letette a földre a testet és Yuusuke felé fordult.

- Nem lebecsülve a barátaidat, de te tűnsz a legerősebbnek. Ez a két arrancar akit legyőztél közel Espada szintűek voltak. Ha erejük mindig is egy testben lett volna kétségtelenül a 10 legerősebb arrancar közt lettek volna. Salvaje soha többet nem fog tudni ilyen szinten harcolni. Köszönöm hogy kihoztad belőle ezt, még ha csak ilyen rövid időre is. Most viszont készülj Sierashi Yuusuke, velem fogsz harcolni. Általában szeretem húzni a harc elejét, de most kivételt teszek. A nevem Creus Luján Alcaraz, azonban valamennyien Luchonak hívnak, tedd te is azt. Lehet nem fogsz örülni, de én vagyok a Primera, az Egyes számú Espada. - miután ezt elmondta lehúzta a kesztyűjét és megmutatta a tenyerén az 1-es számot.
Ezután csettintett, mire Hayashi, aki eddig a levegőben lebegett egy puffanás kíséretében földet ért.

Naoki pár másorpercig némán állt és feldolgozta a hallottakat.
*Szóval az 1. számú espada, Lucho... És Yuusukével akar küzdeni...* Naoki rápillant a társára, aki éppen behatóan tanulmányozza az espadát. Naoki elmosolyodik. *Látom, máris készül a küzdelemre... ez esetben nem fogok beleavatkozni, jut nekem még ellenfél...* még mindig mosolyogva ismét végigméri a 2 másik arrancart. *Vajon melyikőjük az erősebb?*

- Köszönöm a dicséreted, Lucho! - szólalt meg ekkor Yuusuke. - Ugyan te már tudod a nevem, de a jó modor úgy kívánja, hogy mégis bemutatkozzak... Sierashi Yuusuke. A 13. osztag 3. tisztje vagyok. Bár a rang megtévesztő. Megsúgom neked, hogy tartogatok még meglepetéseket. Örülök, mert én viszont szeretem gyorsan lerendezni a dolgokat... Nincs problémám azzal, hogy te vagy az első. Ez legalább biztosíték arra, hogy nem vagy gyenge ellenfél. Alapjában véve nyugodt természetű vagyok, de mégis izgalommal várom ezt az összecsapást. Legalább kipróbálhatom az egyik új támadásomat. Készülj, mert nem fogom visszafogni magam!
Eldobja a mostanra elszívott cigaretta csikket, majd Naoki és Hikari felé fordul.
- Kérlek, ne avatkozzatok közbe. - alapállást vesz fel - Őt egyedül intézem el...
Naoki megvonja a vállát, ő egyébként sem tervezett beleavatkozni. Lucho következő szavait azonban már nem hagyja szó nélkül.

- Azt javaslom a barátaidnak, hogy üljenek le valahová és nézzék végig a harcot. Sokat tanulhatnak majd belőle. Ha mégis más terveik lennének... Jengibre, Guasón! Tudjátok mit kell akkor tennetek!

- Pf... ülni? - Naoki szinte megbotránkozva néz az espadára. - Látszik, hogy nem ismered a 11. osztagot.
Kihúzza a kardját, leszúrja maga elé a földre, majd rátámaszkodik.
- De mivel a nevünket tudtad, gondolom az osztagunk sorszámát is kiderítetted. Ha így történt, nem értem miért ajánlasz fel olyat nekem, hogy üljek?
Naoki ezt költői kérdésnek szánta, ezért ezek után egyből a 2 másik arrancarhoz fordult.
- Nos. - itt tart egy kis hatásszünetet - Nem tervezek ülni... Eláruljátok nekem, hogy melyikőtök az erősebb?
a kérdés közben a kardját kihúzta a földből, feltette a vállára és a 2 arrancar felé kezd sétálni.

Engem éppen csiklandozz az a szemét, én meg nevetek.( úristen ki találta ki ezt a szart??)
Noki, Hikari, ne csak nézzetek, hanem segítsetek, Próbálom kinyögni a szavakat, miközben csiklandoz az arrancar, lehet Naokinek igaza van és nem kellett volna, engem elhozni, még nem tudja Lucho sem az összes képességem, ha kell besegítek Sieresinek is, vá ezt már nem sokáig birom, valaki könyörgöm mentsen meg.

- Üdvözöllek titeket!
*szólalt meg a kalapos alak, mikor már mindenki bent volt a terembe. Ezután a falhoz sétál, amit nyomban porrá hamvaszt, így a cero akadálytalanul törhet felénk. A kalapos férfi a cerohoz megy, egy védőháló szerűséget hoz létre maga körül. A következő jelenet kissé meglepi a lányt. A férfi bemegy a Ceroba, majd egy cerot vagy Barát lő ki, ezzel elpusztítva az Extra Cerot, és a férfi által felállított védőháló felfogja a robbanást. Viszont hatalmas porfelhő jött létre, amikor is, nem látni semmit, majd miután egy hatalmas széllöketnek hála a por elenyészik, már a Hueco Mundoba vannak. Csak pillanatok múlva jelenik meg a kalapos férfi Jengribe társaságába, aki egy nőt tart a kezébe.
- Még nem halt meg. De a tény hogy feláldozta nővérének életét is, hogy legyőzze ellenfelét, halála napjáig követni fogja.
*A férfi végignéz rajtunk, és pillantása Yuusukén állapodik meg.*
- Nem lebecsülve a barátaidat, de te tűnsz a legerősebbnek. Ez a két arrancar akit legyőztél közel Espada szintűek voltak. Ha erejük mindig is egy testben lett volna kétségtelenül a 10 legerősebb arrancar közt lettek volna. Salvaje soha többet nem fog tudni ilyen szinten harcolni. Köszönöm hogy kihoztad belőle ezt, még ha csak ilyen rövid időre is. Most viszont készülj Sierashi Yuusuke, velem fogsz harcolni. Általában szeretem húzni a harc elejét, de most kivételt teszek. A nevem Creus Luján Alcaraz, azonban valamennyien Luchonak hívnak, tedd te is azt. Lehet nem fogsz örülni, de én vagyok a Primera, az Egyes számú Espada.
*hogy bizonyítsa igazát, kezéről lehúzza a kesztyűt, melyen ott virít az 1-es szám.*
- Köszönöm a dicséreted, Lucho! - vette át a szót Yuusuke. - Ugyan te már tudod a nevem, de a jó modor úgy kívánja, hogy mégis bemutatkozzak... Sierashi Yuusuke. A 13. osztag 3. tisztje vagyok. Bár a rang megtévesztő. Megsúgom neked, hogy tartogatok még meglepetéseket. Örülök, mert én viszont szeretem gyorsan lerendezni a dolgokat... Nincs problémám azzal, hogy te vagy az első. Ez legalább biztosíték arra, hogy nem vagy gyenge ellenfél. Alapjában véve nyugodt természetű vagyok, de mégis izgalommal várom ezt az összecsapást. Legalább kipróbálhatom az egyik új támadásomat. Készülj, mert nem fogom visszafogni magam! Kérlek, ne avatkozzatok közbe. - mondta társainak.. - Őt egyedül intézem el...
- Ahogy akarod...
*majd ezután Lucho szavai bántották füleit*
- Azt javaslom a barátaidnak, hogy üljenek le valahová és nézzék végig a harcot. Sokat tanulhatnak majd belőle. Ha mégis más terveik lennének... Jengibre, Guasón! Tudjátok mit kell akkor tennetek!
- Pf... ülni?Látszik, hogy nem ismered a 11. osztagot. - botránkozott meg Naoki, amin Hikari majdnem elkezdtem nevetni. Naoki a két arrancar felé fordult, és a következő szavait hozzájuk intézte
- Nos. Nem tervezek ülni... Eláruljátok nekem, hogy melyikőtök az erősebb?

- Csatlakozom Naokihoz, eszem ágában sincs leülni. Egyébként meg* itt Naokihoz fordul* Bármelyikük is az erősebb Jengribe az enyém...
* megropogtatja ujjait, és a nyakát is. Kihúzza a kardját*
- Még van egy kis elintézni valónk. Nem szeretem a félbeszakított harcokat. Remélem megérted Naoki. Túl büszke vagyok, hogy átengedjem...

[left]- Üdvözöllek titeket!
*szólalt meg a kalapos alak, mikor már mindenki bent volt a terembe. Ezután a falhoz sétál, amit nyomban porrá hamvaszt, így a cero akadálytalanul törhet felénk. A kalapos férfi a cerohoz megy, egy védőháló szerűséget hoz létre maga körül. A következő jelenet kissé meglepi a lányt. A férfi bemegy a Ceroba, majd egy cerot vagy Barát lő ki, ezzel elpusztítva az Extra Cerot, és a férfi által felállított védőháló felfogja a robbanást. Viszont hatalmas porfelhő jött létre, amikor is, nem látni semmit, majd miután egy hatalmas széllöketnek hála a por elenyészik, már a Hueco Mundoba vannak. Csak pillanatok múlva jelenik meg a kalapos férfi Jengribe társaságába, aki egy nőt tart a kezébe.
- Még nem halt meg. De a tény hogy feláldozta nővérének életét is, hogy legyőzze ellenfelét, halála napjáig követni fogja.
*A férfi végignéz rajtunk, és pillantása Yuusukén állapodik meg.*
- Nem lebecsülve a barátaidat, de te tűnsz a legerősebbnek. Ez a két arrancar akit legyőztél közel Espada szintűek voltak. Ha erejük mindig is egy testben lett volna kétségtelenül a 10 legerősebb arrancar közt lettek volna. Salvaje soha többet nem fog tudni ilyen szinten harcolni. Köszönöm hogy kihoztad belőle ezt, még ha csak ilyen rövid időre is. Most viszont készülj Sierashi Yuusuke, velem fogsz harcolni. Általában szeretem húzni a harc elejét, de most kivételt teszek. A nevem Creus Luján Alcaraz, azonban valamennyien Luchonak hívnak, tedd te is azt. Lehet nem fogsz örülni, de én vagyok a Primera, az Egyes számú Espada.
*hogy bizonyítsa igazát, kezéről lehúzza a kesztyűt, melyen ott virít az 1-es szám.*
- Köszönöm a dicséreted, Lucho! - vette át a szót Yuusuke. - Ugyan te már tudod a nevem, de a jó modor úgy kívánja, hogy mégis bemutatkozzak... Sierashi Yuusuke. A 13. osztag 3. tisztje vagyok. Bár a rang megtévesztő. Megsúgom neked, hogy tartogatok még meglepetéseket. Örülök, mert én viszont szeretem gyorsan lerendezni a dolgokat... Nincs problémám azzal, hogy te vagy az első. Ez legalább biztosíték arra, hogy nem vagy gyenge ellenfél. Alapjában véve nyugodt természetű vagyok, de mégis izgalommal várom ezt az összecsapást. Legalább kipróbálhatom az egyik új támadásomat. Készülj, mert nem fogom visszafogni magam! Kérlek, ne avatkozzatok közbe. - mondta társainak.. - Őt egyedül intézem el...
- Ahogy akarod...
*majd ezután Lucho szavai bántották füleit*
- Azt javaslom a barátaidnak, hogy üljenek le valahová és nézzék végig a harcot. Sokat tanulhatnak majd belőle. Ha mégis más terveik lennének... Jengibre, Guasón! Tudjátok mit kell akkor tennetek!
- Pf... ülni?Látszik, hogy nem ismered a 11. osztagot. - botránkozott meg Naoki, amin Hikari majdnem elkezdtem nevetni. Naoki a két arrancar felé fordult, és a következő szavait hozzájuk intézte
- Nos. Nem tervezek ülni... Eláruljátok nekem, hogy melyikőtök az erősebb?

- Csatlakozom Naokihoz, eszem ágában sincs leülni. Egyébként meg* itt Naokihoz fordul* Bármelyikük is az erősebb Jengribe az enyém...
* megropogtatja ujjait, és a nyakát is. Kihúzza a kardját*
- Még van egy kis elintézni valónk. Nem szeretem a félbeszakított harcokat. Remélem megérted Naoki. Túl büszke vagyok, hogy átengedjem...[left]

Guason fél szemmel nézi, hogy nem akarom-e megtámadni, segítenem kell a társaimnak, ezért azon gondolkozok , hogy mivel támadjak. Azt hiszem eldöntöttem, , előveszem a zanpakutom és támadásra készen állok.
- Hé Guason, maradj egy kicsit veszteg, hadd öljelek meg, Suu chi kawaki!!! kiabálom és neki rontok Guasonak, remélem a társaim most segítenek.
- Guason ketten egy ellen, most végzünk veled, és aztán Lucho megsírhat!! kiabálok Guasonak.

HA ELOLVASTAD VOLNA AZ ÍRÁSOMAT TUDNÁD HOGY NEM(AZ EZ ELŐTTIT). LEGKÖZELEBB ÍRD MEG PM-BE A BAJODAT és kapcsold ki a Caps Lockot...

Lucho türelmesen, némán hallgat, amíg beszélek, s a végén még egy mosolyt is felvillant. Ekkor erős fájdalom hatol a fejembe.
~A francba!~ - káromkodok magamban. ~ Mi volt ez? Meg sem mozdult! Nem lehet olyan gyors, hogy észre se vegyem a támadását. ~
- Igen... gondolom. Tartogatsz meglepetéseket. - válaszol, majd fenyegető testtartásomat látva csupán felemeli a kezeit.
- Botorság nem elő venni a fegyvered. - mondom fejemet kissé oldalra billentve. - Azért ennyire ne becsülj le!
Kiáltok neki, közben fél füllel hallom a többiek párbeszédét. Szinte gondoltam, hogy nem fognak ölbe tett kézzel ülni. Naoki nem hiába a 11. osztag tagja, és Hikarit is elég lobbanékony lánynak ismertem meg. Egy félmosoly jelenik meg a szám sarkában, majd hirtelen eltűnök az eddigi helyemről. Kettőnk közül, nem csak Lucho bír emberfeletti sebességgel, hanem én is. Előtte jelenek meg újra és kardom egy függőleges csapásával megpróbálom kettéhasítani őt. Ugyan nem hiszem, hogy ilyen egyszerű lenne megsebezni, de azért próba szerencse. Akár eltalálom, akár nem, én újra használom a shunpot, hogy távolabb kerüljek tőle. Amíg nem ismerem a képességeit nem tanácsos közelharcba keveredni vele. Ezután az eddigi összecsapásaim sémáját követve, újra egy Kidou-t alkamazok:
- Hadou 04: Byakuray! - kiáltom el a fehér villám nevét, s a támadást ezen kívül még négyszer megismétlem. Ugyan támadó jellegű technika, viszont azok közül is a leggyengébb. Így úgy gondolom, hogy amire egyedül nem lenne képes, azt majd megteszi többedmagával. Ezután befejezem egy ideig a támadásom, majd újra a Primerához szólok:
- Azt mondta, hogy nem fogod húzni az idő! - kiáltok felé, miközben megpörgetem Dotonryuut a kezemben. - Akkor rántsd elő a kardod! Különben hamarabb megöllek, minthogy pislogni tudnál.
Mondom nagyképűen, bár van benne némi igazság. Nem hiába vagyok Vaizard és elég idő telt már el azóta, hogy ki tudjam tapasztalni a saját határaimat. Már nincs értelme visszafognom magam, hiszen Luchoból is árad a reiatsu. Néhány másodpercre lecsukom a szemem, majd eleresztem az erőm egyötödét. A levegő hullámozni kezd körülöttem, azután egy kb. három méteres körben a lökéshullámot indítok el, ami felkavarja Hueco Mundo porját. Amint újra leülepszik a por a szememet az arrancarra emelem, miközben abban ezüstösen tükrözödik lélekenergiám.