Ez Yusuke szobája, itt szoktam pihenni ha végeztem a teendőimmel, mar ha a drága kapitányom és hadnagyom hagy engem piheni, ami ritkán szokott előfordulni.

Yusuke éppen a szobája felé tartott, végre pihenhet egyet a nap fáradalmai után, ma különösen felbosszantották. Mindent szene szét dobált a szobájában és közben káromkodott.
- Á de utálom amikor a drága jó kapitányom és hadnagyom felidegesít vááá megörülök!!
Ekkor kopogtattak az ajtón én morogtam egyet és erre kinyílt az ajtó.
- Hali Yusuke, rég láttalak mi van veled??
- Fujimaro örülök, hogy látlak sajnos éppen rossz kedvemben vagyok!
- Tudom miért felidegesítettek ma igaz?
- Kb Akane kapitány volt, aki felidegesített, azzal hogy nekem kellett mindent ki takarítanom, tudod te, hogy ez milyen fárasztó?? Dühöngök egyet.
- Gyere menjünk el Kenpachi ivójában, hogy lenyugodj ok?
- Neeeeeeeem!! utálom Zaraki Kenpachit!!
- Na gyere ne kéresd magad, na légy szíves!!
- Na jó menjünk.
Azzal elindultunk Kenpachi ivójába.

Nos miután Fujimarot meg engem jól megkergetett Kenpachi, én haza indultam az ötödik osztagi szobámba.
- Á végre itthon vagyok- Dőltem le elégedetten az ágyra- Ha most mernek zavarni akkor én nagyon morcos és dühös leszek! Kiabálok jó hangosan, csak a kapitány és a hadnagy meg ne halja.
Fujimaro a szállására ment vissza miután eltudtunk menekülni Kenpachi elől.
Ő elment kitakarítani a hadnagy és a kapitány szobáját, hát igen ő mindig is egy ilyen jó fiú volt.