Milyen szép az, amikor üzennek a régi barátok, hogy váratlanul be fognak toppanni. Nos ez Tedekoval is így történt aznap. Egy volt Soul Socitys barátja, Suei Nagai, aki mellesleg a 11. osztag harcmániás kapitánya, üzent neki, hogy számítson nemsokára a látogatására. A volt kapitány nem tudta mire vélni a dolgot, remélte, hogy ez csak egy rossz tréfa volt, mivel Suei szótárában a látogatás címszó, névrokona volt a halálig menő csatának.
Nah szóval egyik nap Tedeko éppen a város egyik kevésbé nyüzsgő utcáján trappolt, amikor egyszer csak megjelent a már jól ismert kapu, és váratlanul előjött belőle a jól ismert lány.
-Szia Suei, örülök, hogy lá.....-kezdett bele a váratlan hablatyolásba Tedeko, ám a lány (szokás szerint) belefojtotta a szót, és rögtön párbajra hívta ki.
-Hmmm, a rettegett Kenpachit még mindig csak a harc élteti?-kérdezte Tedeko kissé gúnyosan.
-Na, de hiszen gondolhattam volna rá, hogy ezért jössz el egy régi jó baráthoz, de rendben, benne vagyok.-mondta, és ő is előhúzta a katanáját.
Ám ekkor megjelent edeko legrosszab rémálma.
~Jaj ne, a hülye!!~ordítozott magába.~Már megint valami olyasmivel fog jönni, hogy vegyek neki egy pónilovat.~
És igaza is lett, a kis hadnagy felugrott a vállára, és a győzelemért cserébe cukrot követelt.
Ez nem is bizonyult olyan magas árnak, mint amire először gondolt volna, de nem volt ideje tovább agyalni, mert Sueire kellett figyelnie.