-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Társalgó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Kuro Umes
3. Osztag
3. Osztag
Kuro Umes

nő
Aquarius Horse
Hozzászólások száma : 183
Age : 34
Tartózkodási hely : 3. osztag/ 9. osztag
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Társalgó - Page 2 Cl0te11800/15000Társalgó - Page 2 29y5sib  (11800/15000)

Társalgó - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Társalgó - Page 2 EmptySzomb. Szept. 19, 2009 5:56 am

//Pár perc pihenő és pletykaparti Hanával//

Mikor felajánlotta, hogy behozza megmutatni, mosolyra húzódott a szám. Imádom azt a kis csöppséget, na meg minden gyerkőcöt. Persze ilyenkor mindig eszembe jut, hogy nekem is ideje lenne már egyet bevállalni, de a jelenlegi helyzetet tekintve esélytelen. Na meg a páromat elnézve sem lesz még egy jó ideig még szó se erről, nem hogy cselekvés.
Visszatereltem magam Hanához, illetve Hitomihoz. Hallgatva a kis csenevész ügyködéseit nem bírtam ki nevetés nélkül. Kissé el is csodálkoztam, hogy már képes lövöldözni, na meg kezdetlegesen beszél is.

-Ajj, de kis tündér lehet! -sóhajtottam, miközben lábra álltam.- Remélem hamarosan tényleg behozod, vagy menjek én hozzátok? Úgysem sok dolgom van! -lépkedtem Hana felé, bár még sajgott a lábam.
-Te meg mit művelsz? Ülj vissza!
-Jól vagyok, nyugi!
-Hajthatatlan nőszemély... -nyújtotta ki a nyelvét, én pedig durcásan felemeltem a fejem.
-Ki beszél! -vigyorodtam el, mikor leállt a pattogással és kerek szemekkel meredt rám.
-Na jól van, ezért még számolunk Kuroci!
-Rendben! Viszont lassan egy órája szenvedünk itt, szóval bevetem magam és segítek.
-Már ennyi az idő? -nézett a mögötte lévő óra számlapjára.- Tényleg bele kellene húznunk.
Mind a ketten szélsebesen rontottunk a maradék terület felé, és tíz perc alatt készen voltunk a felméréssel.
-Na vééégre, kész! -huppant le a papírok melletti székre, gyorsan felvéste az adatokat, és már pattant is fel, csak az ajtón kívül sikerült beérnem őt.- A hely bulira készen áll! Már csak magunkat kéne rendbe szedni addig. Még fodrászhoz is el kellene mennem!
-Mit szólnál, ha elkísérnélek valamelyik nap? Persze csak ha elenged a főnököm.
-Tényleg eljönnél velem? -nézett csillogó szemekkel.
-Persze, nekem sem ártana már egy kis vágás, eléggé megnőtt és ki se látok a frufrumból.
-Oké, akkor gyere be holnap az irodába, és megnézzük, mikor tudunk elmenni. Szupeer! -ugrott a nyakamba.
-Rendben, akkor holnap találkozunk! -lapogattam meg a hátát, és a hálók felé vettem az irányt.- Eléggé kifáradtam, jobb lesz, ha megyek és alszok egyet.
-Menj csak, jó éjt, és pihend ki magad! -bökdöste meg az orrom.
-Már megint parancsokat kapok? Álmomban is ez lesz. -vigyorogtam.- Neked is jó éjt!
-Meglesz! Baibai!
Két ellentétes irányba indultunk, majd egy gyors zuhany után beestem az ágyba.
Vissza az elejére Go down
Kuchiki Hana
6. Osztag
6. Osztag
Kuchiki Hana

nő
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 458
Age : 35
Tartózkodási hely : Seiretei, Kuchiki birtok
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Főnemes, Kuchiki ház XXIX. feje, Kupida, Hadnagy, Alkesz
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Társalgó - Page 2 Cl0te33500/45000Társalgó - Page 2 29y5sib  (33500/45000)

Társalgó - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Társalgó - Page 2 EmptyCsüt. Nov. 05, 2009 9:15 am

¤¤¤ // PáR pErCeS pIhEnŐ éS pLeTyKaParTi KuRoVaL \\ ¤¤¤

Imádott törpe királylányom látogatásán kezdtem óriási lelkesedéssel törni a fejem. Már szó szerint végtelen mennyiségű ötletarzenál forgolódott a kobakomban. Mi lesz rajta? Természetesen valami bájos mazsola ruha, amiben zabálni valóan édes lesz. Aztán a nap melyik szakában essünk túl rajta, bár elnézve a hiperaktívságát akár este is fogadhatnánk kíváncsi szempárokat. Ez nem lesz, mert akkor aludnia kell! Végem lesz mire hatéves, ha nem szokja meg a rendet! Így is alig tudjuk vízszintesbe imádkozni. Illetve mi menjünk vagy hozzánk jöjjenek? Tökéletesen benne voltam piknikben, sétában, vásárlásban, de még Kuroci szobájának fejre állításában is. Az idegekre legkímélőbb a nálunk tartott parti lenne, hiszen útközben becserkészni néha felér egy tornaórával. Akkor viszont felnőtt diskurzus ki van csukva! Kivéve ha ki nem találunk egy fél percnél érdekesebb elfoglaltságot Hitomi-nak. Jaj, annyira bezsongtam! Szívem szerint már holnap díszhuszárban kopogtatnék be az áldozatunkhoz. Attól ugyanis nem tartok, hogy kicsiny kislányom megijedne. Ő még egy sünivel is békésen eltársalog. Kivéve, ha a szadizmusa el nem uralkodik rajta és bökdösni nem kezdi egy bottal, amiért nem válaszol.
Csodás eszmefuttatásomból háttérzaj zökkentett vissza a terem felméréshez. Nesz felé fordítva tekintetem kellet azt a felháborító tényt látnom, hogy makacs lányzó tisztem terheli sokkon alig túljutott lábát. Mivel feleslegesen vitáznék ráhagytam, de gondolatban elraktároztam, hogy a legváratlanabb pillanatban vághassak vele vissza. Az idő kergetett tempója miatt fénysebességgel suhantunk át a padló megmaradt részén. Fújtatva és mellet dagasztva karcoltuk be az utolsó paraméter letörölhetetlen vigyorral arcunkon. VÉGEZTÜNK! Szélsebesen mutattam is a hátam a társalgónak. Bőven elég volt belőle. Azért még elpanaszoltam női létem nagy problémáit, bár azt a meredek váltást nem közöltem barátnőmmel, hogy rengeteg mennyiség el fog tűnni a hajamból. Sajnos muszáj lesz. Nagyon megviselték az évek és Hitomi sem kíméli. Na meg fiatalosabb a rövid! Ezt házas nőként kicsit furán hangzik elsütni, de hatványozottan jót tenne a hiúságomnak.
A köszönés után bedobtam valahova az ajtó és asztal közé a mappámat, aztán nekilódultam a két méteres kiakasztó távnak, hogy kirángassam férjecskémet az irodából. Ideje volt felmenteni a baba felvigyázót. Későre nyúlt a néhány óra behatárolás és valószínűleg kétségbe esetten tapadt az ablakra mikor szemrevételezi az árnyékainkat.
A bejárat előtt hatalmas levegőt véve igazgattam meg a kinézetem. Ismerik bőven a másnapostól a kómásig összes ábrázatom, de jól esett első randis izgalommal mustrát tartani. Mindent rendben találva, bájos mosollyal vágódtam be a visszhangzó helységbe. Csatakiáltással pattogtam két sort, hogy biztos felébredjen, aztán ülőalkalmatosságom segítségével becsapva az ajtót robogtam agyonölelgetni szívecskémet. Kellett a puhítás mielőtt rátérek a tárgyra és kikönyörgöm a bulizási engedélyt. A fodrász finanszírozásáról szót sem ejtve...
THE END
Vissza az elejére Go down
Keisuke Isami
10. Osztag
10. Osztag
Keisuke Isami

Férfi
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 143
Age : 77
Tartózkodási hely : A füstforrásnál keress
Registration date : 2010. Jul. 17.
Hírnév : 57

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Társalgó - Page 2 Cl0te23400/30000Társalgó - Page 2 29y5sib  (23400/30000)

Társalgó - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Társalgó - Page 2 EmptyVas. Júl. 18, 2010 7:24 am

[Kapitány találkozik házi kedvencével – remélem…]

*Amikor reggel sikerült eltörnöm az utolsó szál cigarettámat, mert olyan bénán tartottam, már akkor sejtettem, hogy nem lesz a mai napnak jó vége. A legjobb lenne, ha soha senki se látna engem kora reggel kómás fejjel, ahogyan egy szál nikotinrúdért s a hozzá járó, keserűen édes, fekete élet-inhalátoromért kapaszkodok, bár ez esetben csak keserű, mert természetesen a cukor is elfogyott, hogy lógatná fel magát a boltos az első fára. -.- A balszerencse pedig úgy tűnik, hogy továbbra is követ, hiszen azt hittem, a mai nap megfelelő arra, hogy bemutatkozhassak Chizuki kapitánynak, ám amikor végre elvonszoltam magam az irodájához, azt zárva találtam. Jó, persze, neki is lehet magánélete meg minden, de akkor is kibaszás a sorstól, hogy pont akkor megy szabadságra a kapitány, amikor bemutatkozni kívánnék neki. pedig még egy csomag gyömbéres kekszet is beszereztem Unohana büféjéből, ugyanis úgy hallottam, hogy a kapitány asszony odavan érte, bár nem lepődnék meg, hogy ezt is csak azért mondták nekem, hogy szépen felültessenek és röhöghessenek egyet a markukba. Persze, eddig nem olyannak ismertem meg az osztag tagjait, akik képesek lennének ilyesmire, de végül is, senki sem olyan, mint amilyennek látszik. Az ember természetét elfedi a personája, s mindez egy végtelenül bonyolult, természetes védelmi mechanizmus egyik apró elemét alkotja csupán. Én sem az vagyok, mint amilyennek mutatom magam, s bár ez nem feltétlen jelenti azt, hogy megjátszom magam vagy valami, csupán így védem meg magam azoktól, akiknek kurvára semmi közük hozzám.
Az osztag társalgója felé veszem az irányt, út közben persze még egy új doboz cigarettát is szerzek valahonnan. Lehet, le kéne szoknom róla, de minek, úgy se fog menni. Már rég feladtam a próbálkozást, egyszerűen szükségem van rá és kész, és akinek meg nem tetszik, az meg szépen kitörölheti a seggét egy dörzspapírral, de hagyjon engem békén. Dugja fel magának az egészségmániáját a sok hippi, ne is jöjjenek a közelembe. >.> Lehet, úgyis belefulladnának az erős dohányszagba, ami terjeng a ruhámból.
Némiképp elégedettebben nyúlok bele a zsebembe a dobozomért, a gyömbéres kekszet pedig magam mellé teszem; igencsak kihalt ez a társalgó annak ellenére, hogy ez egy társalgó. Meglepő módon. Mindegy is, ha ezt elszívom, majd keresek magamnak más elfoglaltságot, például kerítek valakit, akivel kicsit kinyújtóztathatom elmacskásodott végtagjaimat az edzőteremben. Ám végül a szórakozás maga libeg be hozzám ahelyett, hogy én keresnék valamit, amivel feldobhatnám az amúgy baszottul elcsesződötten kezdődött napom, bár hogy is fogalmazzak… Valahogy így, közelről Chizuki taichou kicsit… alacsonyabbnak néz ki. De lehet, csak én vagyok túl magas. Mindegy is, azért remélem, hogy nem valami ugri-bugri tinilányt kapok a nyakamba egy zöld szemes ostoros IQ szintjével megáldva, mert akkor tuti, hogy osztagot váltok. Egyszerűen nem bírom az agyatlan kis libákat, akik megkergülve visongatnak, amint meglátnak valamit, ami megtetszik nekik. Persze az se jó, ha az ember túl komolyan vesz mindent, de azért túlzásokba sosem szabad esni. Rolling Eyes *
- ’Reggelt, Chizuki taichou. - *pattanok fel a helyemről a cigarettám a hamutálban hagyva, s villámgyorsan a kapitány asszony előtt termek, hogy kecses kacsójára (xD) egy kézcsókot leheljek. Aljas vigyorom csak fokozódik, amikor az orra alá dugom a csomag gyömbéres kekszet, hogy aztán ismét a kicsit leégett cigarettámat folytassam.*
- Keisuke Isami vagyok, az osztagának a 6. tisztje. Nos? Van valami dolga vagy kíván helyet foglalni? - *mutatok a kanapéra, amelyet én magam is elfoglalok, s még egy utolsót szívok a nikotinrúdba, mielőtt még eloltanám azt a hamutálban. Remélem, azért nem kapott frászt tőlem szegény, igazán nem volt szándékomban ráijeszteni, azt hiszem, sikeresen letámadtam.*

Vissza az elejére Go down
Chizuki Maya
Vaizard
Vaizard
Chizuki Maya

nő
Hozzászólások száma : 595
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Apr. 13.
Hírnév : 28

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag ex-taichou
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Társalgó - Page 2 Cl0te36000/45000Társalgó - Page 2 29y5sib  (36000/45000)

Társalgó - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Társalgó - Page 2 EmptyVas. Júl. 18, 2010 11:40 am

[Kapitány találkozik házi kedvencével – fél pillanat alatt fanulás csodszépszín szemű trágerangyalkára♥]


S továbbra is azt mondom- abszurdum, ami itt folyik. Érthetetlen színek tömkelege hömpölyög a szemem előtt, és csak annyit kapok válaszul, hogy fesztiváloznak. Még csak nem is szólnak a kapitánynak! Surprised Így megy ez mostanság a 3. osztagnál, tökéletesen ignorálnak s félretesznek, mint egy felesleges kis csomagot! >.>
Hosszú hajamba beletúrtam, s lapos pillantást vetettem az órámra. Áj láw hajnali kelés, hogy elvégezzem a papírmunkát. ♥ De még csak ne is reménykedjek abban, hogy kapok pár pillanatnyi pihenőidőt, mert miért? hangos trappolás, meg visítás- mert ezek itt fesztiváloznak! Tudom, hogy egyetlen szavam véget vetne a dolognak, de ez nem az én stílusom. Eddig sem játszottam velük a szemét főnököt, ezután sem fogom- de ennek meg lesz a böjtje, az biztos. Elszántan zárom hát be az irodámat, s döntök úgy, hogy a mai napnak Vége. Kissé morcosan, sötét pillantásokat vetve vonulok el a partizgatók mellett, s szobámban belebújok egy kimonóba. Innen tudni fogják, hogy csak élet-halál esetben zavarhatnak, mert különben ölök. Igen, újabban felvettem azt a szokást, mely szerint szabadidőmben levedlek és belebújok valami szép ruhába- végül is csak nőből lennék én, és megérdemlem néha a kényeztetést!
Arcomon széles mosollyal veszem utamat a társalgónk felé, s közben titkon reménykedem benne, hogy valami jó is kisül a napomból. Ez lehet akár egy szakézás egy ismerőssel, vagy döglés a kanapén alvással fűszerezve. Így hát reményekkel telve húzom el az ajtót, hogy ott találjak pár alakot- egyikük sem valami reménykeltő. csalódottan vonulok hát az ablakhoz, és szippantok be némi friss levegőt, hogy meglepetésemre le is nyeljem kapásból. Az egyik előbbi alak napként ragyogva tündököl előttem, s lovagiasan kezet csókol, majd orrom alá dug egy doboz kekszet, a kedvencemből! *.*
- Jó reggelt, Kei-kun! hogyan telnek a napjaid mostanság? - ölelem meg osztagom újabb tagját, aki felfedte előttem kilétét. csöppnyit el voltam ájulva- ennyi lovagiasság és gavallérság eddig egyetlen ismerősömbe sem szorult, s a kis drága külsőre sem utolsó falat! *.* (xD)
- Van valami elfoglaltságod, vagy szánsz rám némi időt? ugye elkísérsz ide-oda? - néztem rá fel lilás íriszeimmel, majd széles, barátságos mosolyt eresztettem meg rá. Szegény nem tudja még, miféle fába vágta a fejszéjét. Hiperaktív palotapincsi is szoktam lenni néha, érthetetlen érzelmi frusztrációim kitörése képpen. Miközben felbontottam a kis dobozt, szemragyogtam egyet Keisukéra, ahogyan azt a Nagykönyvben megírták. Nem is türtőztettem magam, az első ropogós kekszbe beleharaptam, amit megláttam.
- Kyaa~, mennyei! istenem, imádom! Tudtad, hogy ez a kedvencem? Egyél csak te is! - toltam elé a kis dobozt, és ragyogtam rá tovább. jelenlegi pozitúrámban nyugodt szívvel jelentkezhettem volna az esthajnalcsillag helyére is, hiszen ragyogásom láttán biztosan elöntené a sárga irigység! S ekkor jut eszembe... hol van a rocker, aki vadul bulizik Slarinnal? Ennyire elbűvölhetne engem egyetlen alak? Surprised Nem hittem volna, hogy idáig jutok...
Azt azért be kell ismernem, volt benne valami ismerős. Hogy mi, azt nem tudtam, biztosan csak déja vu, de akkor is... ahányszor rápillantottam, mindig rajta felejtettem a szemem. Ezt ne tessék félreérteni! Nem úgy figyeltem rá, mint egy becserkészendő hímre- ilyenek nem léteznek, amúgy is, teljességgel reménytelen eset vagyok... Elég csak a kajafüggésemre gondolni! Hiszen legutóbb még Yuci is azt mondta, nagy a seggem. Apró popó! Ebben az ügyben ki kell faggatnom Keisukét is. Ha ő is osztja az Aberrált Állat véleményét, tényleg aerobikoznom kell majd... >.>
- Mondd csak, Kei-kun! Van valami hobbid? Mit szoktál csinálni? Mesélj magadról!- csüngtem a karján, mint valami -számára- apró kis kobold. mert igenis, magas voltam! Japán szemmel nézve, az voltam! csak hát, én se vagyok színig-ízig japán, de hát... ne törődjünk a részletekkel ><
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Chizuki_Maya
Keisuke Isami
10. Osztag
10. Osztag
Keisuke Isami

Férfi
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 143
Age : 77
Tartózkodási hely : A füstforrásnál keress
Registration date : 2010. Jul. 17.
Hírnév : 57

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Társalgó - Page 2 Cl0te23400/30000Társalgó - Page 2 29y5sib  (23400/30000)

Társalgó - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Társalgó - Page 2 EmptyVas. Júl. 18, 2010 12:41 pm

[Kapitány találkozik házi kedvencével – remélem…]

*Bevallom, nem vagyok hozzászokva a nevem becézéséhez, mert vagy Keisukénak, vagy Isami-sannak hívnak, de ezzel ki is merült a nem túl kreatív beceneveim tárháza és kész. Azért igyekszem nem bevágni a WTF fejet, amikor nevem lerövidített és lekicsinyített változatát hallom vissza, de azt hiszem, Chizuki-taichou esetében kivételt tehetek. Bár jelen esetben inkább hasonlít egy boldogan pitiző palotapincsire, aki a következő jutalomfalatot várja, legalábbis én egyből egy kiskutyusra asszociálok, amikor belenézek a szemeibe. Egy gyönyörű kimonoba öltöztetett pincsi. Már csak egy farkincát meg kép pamacsos, lelógó fület kéne növesztenie, hogy teljes legyen a kép, véleményem szerint igencsak jól állna neki. Bár azt hiszem, hogy jelen esetben én fogok a házi kedvenccé válni, s lelki szemeim előtt már meg is jelenik a drágakövekkel kirakott nyakörv és a csicsás póráz, s persze Chizuki kapitány boldogan csaholó képe, ahogy végigvezet az osztag területén sétáltatás címszóval. Na jó, őszintén szólva ez borzalmas lenne, sőt, kifejezetten megalázó, és remélem, hogy azért nem kell ilyen messzire elmennünk, mert komolyan nem élném túl. Bár abból csak nem lehet baj, hogy egy kis időt eltöltök a kapitánnyal, mert hát nem lehet olyan félelmetes, s jelen pillanatban igazából még azt sem vagyok képes elképzelni róla, hogy valaha is tartott kardot a kezében, nem hogy a 13 őrosztag egyikének a kapitánya. Inkább csak olyan aranyos, ölelgetni való. Szóval nem hinném, hogy tartanom kéne tőle, így elsőre kifejezetten szimpatikus kislánynak tűnik, aztán majd meglátjuk, hogy valóban olyan szép az alma, mint amilyennek mutatja magát kívülről. ^^ *
- Öhm… Inkább csak megérzés. - *nyújtózok egyet a kanapén, hogy aztán egy újabb szál cigaretta után kezdjek el matatni, majd kicsit elszórakozva az öngyújtóval, mintha csak valami cirkuszi mutatványos lennék, be is izzítom azt, hogy ismét példás gyárkéménnyé válhassak, szorgalmasan eregetve a művészi füstkarikákat. Arról persze nem kell tudnia Chizuki taichounak, hogy valóban kérdezősködtem kicsit. Nem mintha annyira bele akartam volna ártani magam a dologba, s nem is tartozom a talpnyaló kis férgek közé, csupán úgy gondoltam, a főnökasszony esetében kivételt tehetek. Azt hiszem, megérte azt a kemény két perc szenvedést, ahogy hozzávágtam egy kérdést valamelyik tiszthez, hogy megismerjem a keptönöm ízlését. Ha meg félreinformált volna az a tiszt, tuti, hogy feldugatok a seggébe egy vécépumpát. Nem szeretem, ha baszakodnak velem. Na jó, talán tök feleslegesen aggódok, mert végül is most Puppy Chizu itt van, és örül, és még vissza is kínál a gyömbéres keksszel, s végül is nem rossz ötlet, mert egész nap nem ettem semmit, már ha a cukormentes kávémat nem számítjuk bele a reggelibe.*
- Köfföm, é’es vok… - *tömöm be a számba a felmarkolt gyömbéres kekszet, s csak ilyenkor jövök rá, hogy tényleg éhes vagyok, szóval már csak azért is veszek még egy darab kekszet a dobozból, hiszen nem éhezhetek itt a kapitány asszony előtt! Surprised Erre pedig valóban egy megoldás van, kénytelen leszek meghívni magunkat valami olcsó, de finom kajára. Nem vagyok milliomos, ez van, ezt dobta a gép. S kizárt, hogy engedem, hogy egy hölgy fizessen nekem. Maradjon csak továbbra ilyen cuki-vuki, és így legalább mindenki elégedett lesz.*
- Persze, hogy elkísérem a kapitány asszonyt, ahová csak szeretné! Akkor, mi a mai program? Valamit majd zabbantsunk is, mert egész nap nem ettem semmit és korog a gyomrom. Amúgy meg, nincs nagyon mit mesélnem. Lógok a haverjaimmal, és nagyjából ennyi. Na és Chizu taichou? Dohányzik esetleg? - *kínálom felé a dobozt szófosásom után, persze ezt megelőzi a gyömbéres vacak megemésztése is, mert hogy nézne már ki, ha teli szájjal beszélnék? Aztán visszakúszik a képemre a csibész mosoly, ahogyan csülkeimet felbököm az asztalra, s a hamutálat közelebb tolom magamhoz. Ráérősek vagyunk, nem sietünk sehova, a kaja megvár, s persze azóta is arra várok, hogy a kapitány asszony tolja csak ide a csini popóját, s csücsüljön már le mellém.*

Vissza az elejére Go down
Chizuki Maya
Vaizard
Vaizard
Chizuki Maya

nő
Hozzászólások száma : 595
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Apr. 13.
Hírnév : 28

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag ex-taichou
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Társalgó - Page 2 Cl0te36000/45000Társalgó - Page 2 29y5sib  (36000/45000)

Társalgó - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Társalgó - Page 2 EmptyVas. Júl. 18, 2010 10:19 pm

[Kapitány találkozik házi kedvencével – fél pillanat alatt fanulás csodszépszín szemű trágerangyalkára♥]


Igyekeztem mérsékelni a belőlem áradó ragyogást: hiszen az senkinek sem lenne jó, ha eltúloznám. már így is gyerekesnek néznek az ételmániám miatt... pedig nem vagyok az, és kövér sem vagyok. Igenis, szép alakom van, s ezt megtartandó járok edzeni! Igaz, nem tudom mennyibben nevezhető edzésnek az, ha az ember leveri pár tisztjét úgy két-három perc alatt, de sebaj! Az én szemszögemből nézve inkább tekintsenek egy cserfes édességmániás lánykának, aki mindig mosolyog, semmint hogy csak azért legyenek velem tisztelettudóak, mert félnek az "erőmtől". Nagy erő ám ez, a kapitányok 99%-a kenterbe ver engem...
Érdeklődve hallgatom újonc tisztem, és közben akaratlanul is elkalandoznak a gondolataim: megint eszembe jutott az, hogy milyen volt bemutatkozni a kapitányomnak, és hát... az akkori jellememnek hála egyáltalán nem volt könnyű megszólalni. máig sem értem, hogyan juthattam el onnan ide, ráadásul az egész alig két-három év alatt folyt le. Rekordidő alatt elvégzett akadémia, etc... annyira jelentéktelen az egész, azt hiszem. Semmi köze nincs az élethez, amiben élek. Az sem biztos, hogy a lélekenergiám megváltozását még nem érzékelték a 12. osztagnál. Pillanatnyi elkomorulásomat nyomatékosítottam azzal, hogy a kezemben tartott süteményt visszatettem a dobozba, és az egészet a tisztem kezébe nyomtam.
- Lenne kedved sétálni egyet a kertben? Ami engem illet, én a mai napomat befejeztem a hajnalban kelés miatt...- ejtettem el megjegyzésem, és belekarolva indultam a kijárat felé. A cigarettáját visszautasítottam - s bár emlékszem, a nagy partizgatások közepette néha megfordult a kezemben, nem akartam függővé válni. Éppen elég lenyelnem azt, amit Slarinnal művelünk le néhanapján. Tudom, hogy mostanában nagyon nehezen visel el, hiszen a hangulatingadozásaimat még én se nagyon tudom megmagyarázni. éljenek a lelki eredetű betegségek! ♥
- Akkor azt hiszem, nem unatkozol - ennek igazán örülök! Tudod, nagyon szeretem, ha a tisztjeim jól érzik magukat az osztagban. Azt meg még jobban, ha nem egy kapitányt látnak bennem, hanem egy barátot... de ez persze nem jelenti azt, hogy vajszívű lennék velük szemben.- merültem el újra a gondolataimban, és kezdtem el mellette csendben baktatni. Tényleg nem tudtam sokszor, mi lenne a jobb- igyekeztem a tőlem telhető legjobban végezni a munkámat, de egyszerűen nem tudok egy vasfegyelmű alakká elfajulni. Sajnálom, ez van... osztagot lehet váltani, ha ez valakinek nem tetszik...
- Hol szeretnél enni egyébként? A büfében, az étteremben, vagy ha gondolod, összeüthetek én is valamit, úgyis régen főztem már... Meg legalább lenne ürügyem beugrani Nabe-kunhoz is!- tért vissza belém kicsit a lelkesedés, majd rávigyorogtam Keisukére.
- Kei-kun, igazán leléphetsz még, ha akarsz, biztos van jobb dolgod is, mint tűrni az én tombolásom! - ajkamról a vigyor nem hagyott alább, ugyanis sátáni terv körvonalai kezdtek bennem kirajzolódni. ebből bizony piálás lesz, és hát az olyankor elkövetett tetteimért én tényleg nem vállalok felelősséget. Elég csak rágondolni arra, hogy Yucival pucéran menekülünk a melegek elől, és egyből kirázott a hideg. Ez már biztos a DNSembe van belekódolva, az lehetetlen, hogy magamtól legyek ilyen!
- Na meg, mondd csa~k! Hogy állsz a felszabadult beszélgetés közbeni iszogatással? - rángattam meg a karját, majd kézen fogva kezdtem el vonszolni magam után. Sajnálom, nemleges választ nem fogadok el! először végigszaladunk az osztagon, és azután megyünk az általa kijelölt kajáldába, majd ezután a kocsma lesz a célpont! *.*
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Chizuki_Maya
Keisuke Isami
10. Osztag
10. Osztag
Keisuke Isami

Férfi
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 143
Age : 77
Tartózkodási hely : A füstforrásnál keress
Registration date : 2010. Jul. 17.
Hírnév : 57

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Társalgó - Page 2 Cl0te23400/30000Társalgó - Page 2 29y5sib  (23400/30000)

Társalgó - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Társalgó - Page 2 EmptyHétf. Júl. 19, 2010 3:38 am

[Kapitány találkozik házi kedvencével - szemöldökrángatás ]

*Jobb kapitányt nem is kívánhattam volna magamnak, hiszen minden megvan benne, amit kívánhatnék. Laza, életvidám, és nem sértődik be minden hülyeségemen, ráadásul eddig úgy tűnik, hogy képes elviselni a rohadék fejem, szóval ismét szerzett magának egy jó pontot nálam. A fenekével meg semmi gond nincsen, szerintem egész formás kis popója van, szóval nem tudom, hogy egyesek mit kötekednek, dugjanak fel maguknak egy csövön egy patkányt, de ne zaklassák az én taichoumat. >.> Azt hiszem, hogy ebben az osztagban jól fogom érezni magam, pláne, ha mindenki legalább olyan életvidám, mint Chizu, szóval boldogan pattanok fel a kanapéról a sétálós ötletet hallván. Végül is, abból csak dögunalom szövődne, ha órákon át itt meresztem a seggem, mint egy szerencsétlen, szóval azt hiszem, hogy a kempelésnek itt és most vége, keressünk valami értelmesebb elfoglaltságot.*
- Hajnali kelés… Az bizony kellemetlen. A friss levegő biztosan jót fog tenni, főnökasszony. - *tolom vissza a pofámba a bagómat, s engedem, hogy Chizu kapitány belém karoljon és elkezdjen vonszolni a kijárat felé. Persze hamar kibontom magam a szorításából, s játszva a lovag szerepét ajtót nyitok neki, nehogy véletlenül olyan földi dolgokkal kelljen fárasztania magát kedvenc és egyetlen taichoumnak, mint a mocskos kilincshez való hozzáérés, ilyen méltatlan feladattal csak nem terhelhetem le! Surprised Szóval a gyors mozdulatsort egy átkarolás követi, így egyik kezem már kedvenc keptönöm vállain pihennek, másikkal pedig lazán elpöckölöm a leégett cigarettát, magamban pedig elmormolok egy imát, hogy a mosolyomért cserébe megúszom az alapos fejmosást a szemetelésért. Ha meg nagyon mákom van, akkor talán fel se tűnik neki, és amiről nem tud, az nem létezik, ugyebár. Rolling Eyes *
- Ja, persze, eddig jól érzem magam meg minden, bár még nem ismertem meg nagyon másokat az osztagból. Na és a többi tiszt milyen? Meséljen csak róluk. - *kérem meg a főnökasszonyt, hogy legalább egy kevés információval ajándékozzon meg, s bár normális emberek biztos mindenféle hivatalos maszlaggal kezdenének és ilyen-olyan szabályokról érdeklődnek, engem az a téma annyira kötne le, mint az atomfizika rejtelmei. Inkább ikerhúgom volt oda titkon ezekért a témákért, valami miatt mindig is érdekelték őt ezek a dolgok. Fura, hogy ilyen apróságokra is emlékszem emberi életemmel kapcsolatban, nem mintha visszavágynék, vagy valami. Olyan, mintha egy teljesen más személy emlékei lennének, valahogy nem érzem hozzám tartozónak. Kizártnak tartom, hogy valaha is halljak még hírt Itsukiról, különben is, már megvan a saját életem, s nem tartozom a húgkomplexusos kis buzik közé, akik évekig nyivákolnak és verik a picsájukat a földhöz, csak mert halálukkor el lettek szakítva a testvérüktől. Igazából már annak is tökéletesen örülnék, ha valami normális nőt találnék magamnak, de a sok felszínes luvnya valahogy nem az esetem, pedig igazán nem áll szándékomban kihasználni akármelyiküket is, de valahogy sosem tart egy kapcsolatom sem egy-másfél hónapnál tovább.
A szemeimben megcsillan az a sunyi fény, amikor a téma a kajára terelődik, s azt hiszem, hogy leszek olyan tahó, hogy meghívatom magam Chizu kapitány főztjére. Idejét sem tudom annak, mikor ettem utoljára igazi normális, főtt ételt, ugyanis a főzéstudásom kimerült a rántottában és a rizsfőzésben, ami kicsit unalmassá válik, ha nap mint nap ugyanazzal az ízzel találkozol. Valószínűleg már mindent végigkóstoltam Unohana büféjében, de hát valamiből élni kell. Lehet, meg kéne tanulnom több ízre és tápértékre is egészen elfogadható kaját főzni, mert ez így nem mehet tovább sokáig.*
- Ha a főnökasszony nem bánja, szívesen megkóstolnám a főztjét, ezer éve nem ettem normális kaját. És ez a Nabe-kun? A kedvese? – *haladok mellette továbbra is a válaszait várva, mert igazán kellemetlen lenne, ha a párja azt látná, hogy nagy lazán ölelgetem. Nem mintha bármi hátsó szándékom lenne, félreértés ne essék, nem azért karolom át a vállait, mert ki akarnék kezdeni, bár azért nem tiltakoznék, ha kicsit jobban megismerhetném. Viszont mégis csak a kapitányom, így sajnos kénytelen vagyok a tabuk közé bekategorizálni. :/ Jobb így mindenkinek.*
- Á, engem nem zavar a társaságod, kapitány, különben sincs az égvilágon semmi dolgom, legfeljebb az, hogy magát szórakoztassam. A szakézásban pedig benne vagyok, de azt én állom, ha már voltam olyan tapló kis senkiházi nyomorék, hogy meghívattam magam ebédelni. Akkor erre lesz, ugye? A cipőmet levegyem? Dohányozni csak kint lehet, vagy bent is rágyújthatok? Esetleg segítsek valamiben? - *érkezünk meg némi laza séta után a taichou szobája előtt, s engedem el a vállát, hogy a zárakkal bajlódhasson. Meglepetésemre egy macskát is megpillantok, nem gondoltam volna, hogy Chizu kapitány állatokat is tart. Legalább nem leszek magányos. Neutral Ha a macskusz engedi, akkor le is hajolok hozzá, hogy megsimogassam a buksiját remélve, hogy azért nem fogja kikaparni érte a szemem. Kár lenne értük, odalenne a csáberőm meg minden.*

Vissza az elejére Go down
Yamasaki Shizuo
Kidoushuu
Kidoushuu
Yamasaki Shizuo

Férfi
Hozzászólások száma : 21
Registration date : 2012. Jun. 14.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Társalgó - Page 2 Cl0te11500/15000Társalgó - Page 2 29y5sib  (11500/15000)

Társalgó - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Társalgó - Page 2 EmptyVas. Okt. 07, 2012 6:43 am

Testvéri látogatás
Avagy üdv ismét, Yamasaki fukutaichou

Hosszas bíbelődés után sikerült elhatározásra jutnia végül. Tulajdonképpen már hónapok óta ezen járt az esze. Egyszerűen nem tudta, bölcs döntés-e, egyáltalán ha eljön, mire is számíthat. A lány nem tudott róla, hogy itt van, évtizedeken keresztül, még ha ő maga a színfalak mögül folyamatosan szemmel is tartotta. Jó testvér módjára vigyázott rá, és igyekezett egyengetni körülötte a talajt. De nem gondolta, hogy szüksége lenne rá, nem érezte úgy, személyesen is ott kellene lennie mellette. Gyerekkorukban csak ő volt ott a lánynak, csak rá támaszkodott. Nem akarta őt erre emlékeztetni, eszébe juttatni. Szerette volna, ha erős, független felnőtté válik. Képessé, hogy megálljon a saját lábán, és ne legyen szüksége egy őrszemként mellette álló testvérre, aki mindig kihúzza a bajból. Úgy gondolta, jobb a húgának, ha erős barátságok állnak a rendelkezésére, amikből a saját erejét is merítheti, hogy az ügyeit intézze. Soha, soha nem jutott volna eszébe, hogy valaha felmerülhet benne, ismét részese akar lenni a lány életének, aktívan is.
Hogy ez az érzés előjött benne, annak kizárólag Kagami-cha… vagyis Kagami taichou az oka. A vele folytatott beszélgetés ébresztette rá, mennyire hiányzik neki a lány, és mekkora ostobaság mindenféle kifogás mögé bújnia. Egyszerűen csak félt attól, ami rájuk várhatott. Attól, hogy mit reagálnak majd egymásra. Tisztán emlékezett még, gyerekfejjel mennyire neheztelt a kislányra, és hogy még halálakor sem tudta eldönteni, mit is érzett valójában a kishúga iránt. Azóta eltelt ötven év. Sok minden tisztázódott le benne is, de volt, ami nem változott: a kérdés, milyen volna ismét szemtől szemben állni a testvérével. Egyszerűen sejtése sem volt, mi történhetne akkor.
Sóhajtva gyújtott rá egy szál cigarettára, miközben Seireitei utcáit rótta. A harmadik osztag felé tartott, hogy a sok elméletet és gondolatot félretéve meglássa, minek is kell most következnie. Ettől még nem volt kevésbé ideges a dolog miatt. Hallott egyet és mást a húgáról, különösen Shiroichi-chantól, aki persze kapitány volt, így megkapta a kellő tiszteletet tőle, meg aztán ő volt a kapitány testőre, valami különös véletlen folytán. Már nem is emlékezett rá, az hogy jött össze, most, hogy így belegondolt. Kissé megvakargatta a tarkóját tanácstalanságában. A cigaretta elégett, ő meg már ott állt a 3. osztag barakkjai előtt. Egyszerűen sejtése sem volt, mi legyen most. Az utolsó pillanatban visszafordulni szánalmas lett volna. Egyszerűen nem is akaródzott neki. Vett egy mély levegőt, és az ügyeletes ajtónállótól megérdeklődte, merre találja a hadnagyi irodát. Elvégre Shizukának ott kell lennie, nem igaz?
Legnagyobb megdöbbenésére azonban csak egy másik lányt talált, mikor odaért az irodában. A hűvös pillantása alapján nem igazán tudta eldönteni, mi járhat a nő fejében. Valamiért az, ahogy időnként ő maga is tudott viselkedni, ha akart, közel sem tetszett neki másban, ráadásul női kiadásban. Csak pár szót váltott vele, de annyi elég volt, hogy leszűrje, annyira talán nem is vészes a másik fukutaichou, mint azt elsőre hitte. Ettől persze még nem vált szimpatikussá. ._. Ráadásul megint el lett irányítva valahova, mert jobb, ha nem az irodában hangoskodnak, vagy mi. Ő nem is szokott hangoskodni, de ezt persze nem kérte ki magának. Elintézte egy legyintéssel, elvégre a nőszemélynek bizonyára igaza van. Vagy nem. Nem különösebben érdekelte. Az új úti céllá a társalgó vált, és bár részletes útbaigazítást kapott, így is beletelt egy kis időbe, mire sikerült ráakadnia a helyiségre.
Most, hogy itt volt, ismételten egy dolga maradt: a várakozás. Ülni és várni, hogy a testvére is befusson, és jöjjön, aminek jönnie kell. Megváltás, számonkérés, harag – csaknem mindenre fel volt készülve, ami most elkövetkezhet. Ám amikor meglátta a szőke fürtös lány alakját a helyiség ajtajában, olyasmire döbbent rá, ami korábban eszébe nem jutott volna: tulajdonképpen hiányzott neki a testvére. Eddig fel sem tűnt neki, mennyire. Eddigi komor ábrázata egy cseppet megenyhült a lány megjelenésével. Arcán megjelent régi, kiismerhetetlen mosolya. Egy kis időre a szemeit is lehunyta. Immár nincs visszaút. Mostantól nem bújhat el a lány elől. Itt kell lennie, hogy támogassa, ha szüksége van rá. Már így kigondolva is rettenetesen fárasztónak és nyálasnak hatott. Ettől függetlenül felemelkedett ültéből, és rég nem látott – vagyis látott, csak éppen távolról ._. – kishúgára tekintett kék szemeivel.
– Jó újra látni, Shizuka. Úgy látom, igencsak sokra vitted. – talán nem volt épp a legjobb kezdés, de ahhoz képest, mennyire tanácstalan volt néhány perccel korábban, tökéletesen megfelelt. Ennél jobbat pedig aligha lehetett elvárni egy akkora könyvmolytól, mint amilyen ő is volt.
Vissza az elejére Go down
Wang Shui Long
3. Osztag
3. Osztag
Wang Shui Long

Férfi
Libra Cat
Hozzászólások száma : 28
Age : 36
Tartózkodási hely : 3. osztag területén
Registration date : 2012. Nov. 11.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Társalgó - Page 2 Cl0te8500/15000Társalgó - Page 2 29y5sib  (8500/15000)

Társalgó - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Társalgó - Page 2 EmptySzer. Dec. 05, 2012 11:17 pm

Édeskés illatok vonzereje

Tétovázva helyezem a kikapcsolódást nyújtó szoba kisasztalára a tálca süteményt, melynek elkészítésére a délelőttöm is ráment. Ha nem tudnám, hogy az időből annyi van, mint a tenger, talán bánnám is, de mivel tisztában vagyok eme metaforával, így nem is zavar. Csupán a lelkemben lakozó félelem akadályozz meg abban, hogy megtegyem a következő lépést. Olyan kérdések nyernek visszhangot elmémben, mint a „Biztos, hogy jó ötlet ez?”, avagy „Nem haragítom ezzel magamra?”, illetve „Ezzel nem csak a fordítottját érem el annak, melyet kettőnk között igyekszem oly’ bőszen megteremteni?”. Valóban hagynom kellene, hogy szép lassan, idővel forrjon ki egy rendes, rokoni kapcsolatnak nevezhető kötelék közöttünk; tényleg okosabb lenne nem belepiszkálnom a dolgok menetébe? Türelmetlen vagyok netán?
Minél jobban menekülünk valami elől, annál félelmetesebbnek tűnik, de ha közel engedjük magunkhoz, porszemmé zsugorodik” – igen, a nagy bölcsek így beszélnek. Szóval csak meg kellene próbálnom? De hát van bennem ennyi bátorság? Annyi mindenen keresztülmentem, annyi mindent átéltem… valóban itt, eme ügynél kellene haboznom? Feladás ez netán? Azt sem mondhatom, hogy majd később megpróbálom, hiszen vagy megteszed, avagy nem teszed, a próba szóba sem jöhet.
Kényelembe helyezem magam az asztal melletti karosszéken, s hátra dőlve, jobb lábamat átvetve a másikon nézem a helyiség sarkában lévő szobapáfrányt, mintha csak attól várnám a megoldást. Balommal mindeközben elővettem feketelakkal lekent, aranyozott sárkányfejben végződő pipámat, hogy rágyújtsak a mentolízesítésű dohányra. Sokkalta szabadabbá teszi gondolataimat, mondhatni ellazít eme füst formájában terjengő illat.
A papírajtó feltárását jelző fülsértő, recsegő hangjára pillantok fel merengésemből és nézek a szobába nyíló bejárat irányába. Sem a rajta belépő kisasszonyt, illetve az urat sem ismerem még sajnálatos módon. De itt tartózkodásukat látva csak arra tudok gondolni, hogy igen, minden bizonnyal ők maguk is a Sanbantai tisztjei, hiszen idegenek csak az osztagos vezető egyének engedélyével tartózkodhatnak eme szórakozást nyújtó szobában, amennyiben nem a Nibantai hírszolgálattól érkezik. Ohó, mikre nem emlékszem az osztagot érintő szabályzat, különböző paragrafusaiból. ^_^
- Üdvözlöm önöket. Smile – felállva ülőhelyemről köszöntöm tisztelettel teli főhajtással az érkezőket. Futó pillantást vetve az asztalon lévő süteményre, miközben a társalgás elindításán morfondírozok. - Mi járatban vannak erre? Ha idejük engedi, csatlakozzanak hozzám! A délutáni elmélkedés igazán hasznos tud lenni az emberi léleknek. Smile – intek kezemmel a kanapéra, ha esetleg egymás mellé kívánnának leülni. Amennyiben élnek a helyfelajánlásommal, s csatlakoznak hozzám, nyomban felfedezem, hogy egyikőjük igencsak érdeklődik az édesség iránt, mely a kisasztalon pihen. Nem is meglepő. A süteménypiramis viszonylag frissnek mondható, az aromája betelíti lassan az egész helyiséget. De nem teszem ki őket ama kísértésnek, hogy csak üljenek és nézzék az ínyenc falatokat, feléjük nyújtom a tálcán feltornyozott süteményt.
- Nian gao, vagyis Újévi rizstorta, egy kínai sütemény, amit Holdújévkor szokat készíteni a nagycsaládok. Kérem, ne habozzanak, vegyenek csak belőle, még meleg. Smile – kínálom meg őket a finom falatokkal, majd amint vettek, avagy esetleg elutasították, visszahelyezem az asztalra, s kényelmesen hátradőlök a székben, melyen eddig is békésen ücsörögtem.
Menekülés ez netán a sors által kínált lehetőségtől? Lehet, s talán megbánom, hogy nem a negyed órával ezelőtti elhatározásom szerint cselekedtem, de most élvezek minden egyes örömteli percet, mely esetleg eme társalgás hozhat magával.


„Talán menekülök. Mindentől. Válogatás nélkül.
A boldogság maszatos lehetőségétől, a félelem fagyos ölelésétől.”
Vissza az elejére Go down
Urufu Yashuhiro
3. Osztag
3. Osztag
Urufu Yashuhiro

Leo Hozzászólások száma : 104
Tartózkodási hely : Soul Socety, Seireitei
Registration date : 2012. Aug. 09.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Sanseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Társalgó - Page 2 Cl0te15100/30000Társalgó - Page 2 29y5sib  (15100/30000)

Társalgó - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Társalgó - Page 2 EmptyHétf. Jan. 21, 2013 6:26 am

Édeskés illatok vonzereje


Arra a napra csupán annyi dolgunk volt, hogy előzetes ellenőrzést végezzünk el néhány tiszt jelentésén, s hogyha valami hibát észleltünk benne, akkor azt a tiszten számon kérjük és javításra szólítsuk fel, s ahogy minden hiba mentes, akkor vigyük el a hadnagyi irodába. A reggeli edzés után átnéztük alaposan az összes jelentést, kétszer is, de szerencsére nem találtunk egyetlen egy hibát sem bennük. Viszont az egész délelőttünk, sőt az ebédidőnk nagy részét is elfoglalta, ellenben én nem sajnáltam, hiszen így még bőven az aznapon belül sikerült a hadnagyainkhoz elvinni. Sakura ötlete alapján, a társalgóba vonultunk pihenni, hátha van ott olyan tiszt, akivel elbeszélgethetünk, s hátha tud valamit más Urufuról is rajtam kívül. Nem kívántam ellenkezni, hiszen ötletes is volt, valamint érdekes is.
- Konichiwa. – Biccentettem a nem túlismerős tiszt felé. Távolság tartásomat az ismeretlensége okozta. Bár talán nem kellett volna, hiszen egyedül ült, ami azt jelentette, hogy az osztagtársunk, s nem valakinek a vendége, hacsak nem éppen arra vár, akihez érkezett azzal a tálca süteménnyel.
- Yo, Shinigami-kun! ^^ – Intett neki minden közvetlenséget hiányolva Sakura. – Persze, időnk, az rothadtul engedi. – Azzal már rántott is le maga mellé a kanapéra. Talán nem tűnt túl tiszteletteljesnek a kedvesem, de ez tőle megszokott volt. Nagyjából mindenkit egyenlőnek nézett, így csupán a tényleg magas rangúak felé moderálta magát.
- A délelőtt fáradalmait jöttünk kipihenni, meg abban a reményben, hátha találkozhatunk oly shinigami társunkkal, kivel elbeszélgethetünk. Urufu Yashuhiro vagyok, a Sanbantai Sansekije, ő pedig a jegyesem, Zenko Sakura, szintén a Sanbantai tisztje. – Mutattam be magunkat. – És te benned kit ismerhetünk?
A neve ismerős volt, vagyis igen, névről felismertem a tiszttársamat, viszont valahogy nagyon is hasonlított egy másik névre, ami akkor nem jutott az eszembe.
- Mond csak, ezeket te sütötted? Mivel korhadt finom illata van, meg ritkaság, hogy férfi ilyen jól süssön. – Hajolt közelebb a fiatalemberhez, a kedvesem széles mosollyal. Tényleg kellemes, édeskés illata volt annak a süteménynek, ami a tálcáján pihent.
- Én nem kérek. – Hárítottam el a kínálást. Bár már rég nem annak a világnak voltam a tagja, mint amiben éltem, s az emberek világa is megváltozott, de attól még a kínaiak felé és a dolgaik felé még tartottam a távolságot, tán pár évtized múlva ez is meg fog változni.
- Hogyha szabad, akkor veszek egyet. *.* – Sakura láthatóan már ide tartozott, őt már az ilyesmik nem zavarták, hiszen tán az ő szemében minden shinigami egyenlő, vagy valami ilyesmi lehet. Tényleg csak egyet vett el, s jó ízűen elmajszolgatta.
- Mondja, ön mi járatban van itt, tán vár valakit? – Mutattam a süteményei felé, s próbáltam fenntartani a beszélgetést.
Közben eszembe jutott, hogy véletlenül nem csak a sakem, hanem négy csésze is van nálam hozzá. Így azokat elővettem, vagyis csak hármat, s mindhármunk elé raktam egyet-egyet, s töltöttem, mivel nagykorúnak tűnt, így csupán az volt a kérdés, hogy szeret-e inni?
- A megismerkedésünkre, hogy ebben az osztagban szolgálunk, és arra, hogy szégyent ne hozzunk se saját, se családunk fejére. Kampai! – Mire a végére értem Sakura már lenyelte az utolsó falatot is abból a sütiből, amit elvehetett. Ízletes lehetett számára, hiszen minden falatot kiélvezett belőle.
- Kampai! – Emelte meg a csészéjét ő is, s húztuk le az italt.
Vissza az elejére Go down
Wang Shui Long
3. Osztag
3. Osztag
Wang Shui Long

Férfi
Libra Cat
Hozzászólások száma : 28
Age : 36
Tartózkodási hely : 3. osztag területén
Registration date : 2012. Nov. 11.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Társalgó - Page 2 Cl0te8500/15000Társalgó - Page 2 29y5sib  (8500/15000)

Társalgó - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Társalgó - Page 2 EmptyCsüt. Feb. 21, 2013 5:04 am

Édeskés illatok vonzereje

Roppantul érdekes személyeket hozott társaságomba a sors. S ez eszembe jutatja egy bölcs ember szavait, az emberek nem a sorsuk, hanem csupán a saját elméjük rabjai. Talán így igaz, hisz elmém szabta gátat képtelen voltam átlépni, azonban a jó sors szerzi a barátokat, s talán jómagam most sikeresen új ismereteket köthetek.
Mosolyogva fogadom, hogy társaságukkal bővítik eme csodálatos koradélutánomat. Némán figyelve hallgattam meg bemutatkozásukat, a kisasszony felé megejtve egy biccentést, majd az úr irányába is, tiszteletemet adva azért, amiért megosztották velem becses nevüket.
- Igazán boldog vagyok, hogy megismerhetem önöket, s egyúttal hagy gratuláljak az eljegyzésnek is. Smile A nevem Wang Shui Long. Újonnan helyeztek át eme osztagba, ezelőtt névlegesen az 1. osztagot képviseltem, azonban nemesi házakban végeztem tanításokat, így a halálisten feladatokra nem tudtam sok időt fordítani, egészen mostanáig. ^_^ – mutatkoztam be jómagam is, miután kilétem felől érdeklődtek, s mivel ők is megosztották az osztagban betöltött tiszti szerepüket, így úgy volt illendő, hogy tudósítsam őket az általam elfoglalt jelenlegi helyről a Sanbantaion belül.
- Igen, jómagam készítettem őket. Sajnos csak pár receptre emlékszem régről, nem igazán gyarapítottam ilyen téren tovább tudásomat, de mindent beleadtam eme édesség elkészítésébe. ^_^ – oltottam el pipámat, hátha nem viszonyulnak túl pozitívan a mentolos dohány illatához, mégiscsak minimális szinten károsítja mások szervezetét is, s nem kívántam nekik rosszat. - Természetesen, vegyen nyugodtan! Remélem, ízlik majd a kisasszonynak. Smile
Mielőtt feleltem volna Urufu-sama által feltett kérdésre a süteményeket illetően, némán elmerengtem, s magamba néztem. Az igazság ott ült a nyelvemen, de a bátortalanságunkról sosem könnyű beszámolni, vagy úgy egyáltalán beszélni róla másoknak.
- A félelem egy láthatatlan bilincs, s az igazság a kulcs hozzá. De ha nem merünk szembenézni az igazsággal a félelem a tehetetlenség béklyójába börtönöz, míg szembe nem nézünk vele. – merengek el válasz helyet az engem gátoló érzelmekről. Lelkemben vihar dúl, s érzelmeim pillangója nehezen viseli a hideg fuvallatokat, a szakadó esőt, villámlást. S legyen bármily erős akarata, lehet… sohasem jut el a céljáig. - Vagyis, talán megvolt az indíttatásom rá, de végül megfutamodtam. Önök vesztettek már el kincset életükben, melyet mikor megtalálták, nem tudták, miképpen kezeljék, nehogy ismét elveszítsék? ^_^ Az én helyzetem legfőbbképpen ehhez hasonlítható. Smile – érdeklődve pillantottam Urufu-sama által elővett három csészére. Igazán meglepett, hogy ilyeneket hord magánál, igazán felkészült, bármely pillanatra. Elismerő tekintettel pillantottam osztagtársamra.
- Köszönöm. Smile – biccentettem, amiért engem is megkínált a nedűből. Végighallgattam a pohárköszöntőt, majd jómagam is felemeltem a csészét, s hozzá fűztem a „kampai” szót, aztán belekóstoltam a tartalmába. Bár alkohol volt benne, nem utasítottam el, hisz nem illik, s lehet, a teát jobban szívlelem, mégis örömmel fogyasztottam el eme nedűt.
- A harmadik tiszti pozíció nem kíván nehéz feladatokat öntől? Smile – érdeklődöm, Urufu-samara pillantva. - S szabad megkérdeznem, mily érdekes ügyben jártak el a délelőtti szolgálatuk folyamán? ^_^ – kortyolok a csésze tartalmából, majd kíváncsian várom feleletüket.
„Talán menekülök. Mindentől. Válogatás nélkül.
A boldogság maszatos lehetőségétől, a félelem fagyos ölelésétől.”
Vissza az elejére Go down
Urufu Yashuhiro
3. Osztag
3. Osztag
Urufu Yashuhiro

Leo Hozzászólások száma : 104
Tartózkodási hely : Soul Socety, Seireitei
Registration date : 2012. Aug. 09.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Sanseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Társalgó - Page 2 Cl0te15100/30000Társalgó - Page 2 29y5sib  (15100/30000)

Társalgó - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Társalgó - Page 2 EmptyKedd Márc. 26, 2013 2:18 pm

Édeskés illatok vonzereje


- Az eljegyzésünk még emberi életünk hagyatéka. Mikor Rukongaiba kerültünk messze, több viharos évtizednyi távolságba kerültünk. De rájuk leltem, viszont tétlenségem zavaros vizekre sodrott az itteni életben, s így a tizenegyedik osztag tagja lettem. Mikor a hetedikosztagból áthelyeztek ide, akkoron talált rám Sakura.
- Kedves a gratulációja, Long. ^.^ – Fűzte hozzá Sakura a mondandómhoz.
Tényleg szükségem van erre a nőre, akit van szerencsém a kedvesemnek mondani, mivel kiegészítjük egymást. Én vagyok a fegyelem, ő a játékosság, én a komor, de szép beszéd, ő a vidám, de alsóosztályi beszéd, s így mi ketten kiteszünk egy átlagos, normális embert.
- Tudja, Long-kun, nem mindig az számít, hogy valamiből sokat ismerjen, tudjon. Kib@szottúl nem. Hogyha azt a keveset ügyesen, szépen, finoman, minél jobban, tökéletesebben tudja csinálni, valamint igyekszik azokat minél jobban csinálni. ^.^ – Mondta kedvesen tanácsolva, s talán azért, hogy megnyugtassa az osztagtársunkat, amiért nem sok mindent tud sütni.
Miközben a kérdésemre vártam az ifjú válaszát, nem türelmetlenkedtem, egyáltalán nem látszott rajtam, hogy zavarna, a csend, vagy az, hogy nem egyenesen a kérdésre válaszolt.
- Hai. – Mondtam kurtán, teljesen igaza volt, s valamiért a kijelentésére belül az érzéseim, gondolataim megkavarogtak. Eszembe jutott, sőt élesen eszembe hasított az, hogy Akirát én öltem meg, valamint, hogy erről egy ideig nem mertem beszélni Sakura-channal. Bár nem féltem, csupán nem kívántam szomorúnak látni, fájdalmat okozni neki, viszont nem ez történt, hiszen kedélye mit sem változott, s nem értem, hogy miért, s ennek mögötte rejtőző igazságtól féltem, olyannyira, hogy azóta álmatlanágban szenvedek, s így valamelyest fáradtabb vagyok, viszont még eltudom látni a szolgálatomat.
Sakura Wang-san kérdésén elgondolkozó arcot vágott, amit megértettem, hiszen mióta ismerem közvetlen, s már-már illetlenül határozott, viszont nekem nem kellett gondolkoznom. Egyáltalán nem kellett, hiszen mikor Sakuráékra találtam hosszú, zavaros, véres, alkohol ittas, szomorú, elkeseredett évtizedek elteltével én is kétségbe estem, hogy egyáltalán nem fogadnának el, s így vándorlásommal felhagyva a körzetükben rejtőztem. Rejtőzésem egyetlen, de fontos oka volt részemről, ami nem más, minthogy nem akartam a békéjüket megzavarni. Hogy miért nem? Mivel nem előnyömre változtam meg.
- Hai, megértem állás pontját, Wang-san. – S ahogy kimondtam a nevét csapott belém a felismerés, hogy a család neve ugyan az, mint az egyik hadnagyunknak. ~Vajon rokonok? Vagy csupán véletlen?~ Futott át az agyamon a kérdés.
- Igazán finom a süti, csak és kizárólag gratulálni tudok, Long-kun. ^.^ – Dicsérte meg kedvesem Wang-san édességét rögtön az után, hogy lenyelte a sake-t.
- Az, hogy mi nehéz, és mi könnyű az a személy, aki elvégzi, erényeitől, hibáitól, gyakorlottságától, valamint tapasztalatától függ. Ezért nem állítanám sem azt, hogy nem kíván tőlem nehéz feladatokat, vagy igen. Én mindent megteszek, hogy megfeleljek az elvárásnak, valamint akkora szerencsém van, hogy Sakura a segítségemre van. – Felettem őszintén első kérdésére, s azután a másikra tértem át. – Csupán papírmunkát végeztünk. Semmi különlegesen érdekes dolog nincs benne. Hogyha szabad megtudnom, akko’ délutáni, vagy esti időpontra van beosztva a mai nap folyamán? Vagy tán szabad napja van? – Egyáltalán nem állt szándékomban sem megsérteni, sem ellenőrizni, hogy rendesen ellátja-e a feladatát. Most csupán azért kérdeztem ilyet, hogy megtudjam, hogy bele fér-e még egy kevés sake, vagy sem? Hiszen ittasan szolgálatot felvenni nem kellene.
- Remélem, a kérdésem nem fog tiszteletlennek tűnni, hogyha nem akar, akkor nem kell rá válaszolni, hiszen a magán élete egyáltalán nem tartozik rám. Viszont, hogyha… – Tettem meg óvatosan, illendően a kérdés felvezetését, viszont Sakura a szavamba vágott.
- Yashu-kedvesem azt szeretné tudni, hogy Long-kun és Mei-chan rokonok-e? ^.^ – Tette fel helyettem sokkolóan, illetlenül a kérdést, amiért szúrósan néztem rá.
- Elnézést, Wang-san, amiért Sakura ilyen közvetlen, és illetlen volt, de ő mindig is ilyen volt. – Néztem szelídebben az előttünk ülő férfiúra, s aztán Sakurához fordultam vissza, s ő hozzá szóltam. – Azért nem jó lenne, hogyha nem lennél ilyen neveletlen. Tudod, ilyen esetekben a szüleidnek volt igaza, valamint felmerül bennem a kérdés, hogy tényleg a Zenko család gyermeke vagy-e, s nem egy neveletlen utcagyerek. – Dorgáltam meg fojtott hangon.
- Ami megtörtént, azon nem lehet változtatni, „Urufuk reménye”… ^.^ – Feleselt vissza pimaszul.
- Urusai! Otthon majd megbeszéljük. – Mordultam rá, de ütni nem ütöttem meg, valami visszatartott, de az biztos, hogy nem a zanpakutoum, mivel az már izgatottan hegyezte fülét és szimatolt. Látszólag Sakura jó kedvén és léhaságán semmi sem változott, viszont én éreztem, hogy komolyan vett, s innentől óvatosabban fog szólni. Csupán reméltem, hogy jól éreztem.
- Elnézésedet kérem. – Fordítottam szelídebb tekintetem és figyelmemet vissza az asztaltársunkra, akihez mi jöttünk ide, így mi vagyunk az ő asztal vendégei. – Viszont Sakura-chan jól mondta, hogyha nem zavar, akkor az érdekelne, hogy Mei-fukutaichou és te, Wang-kun rokonok vagytok-e? – Mondtam, s vártam türelmesen, kíváncsian a válaszát.


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Wang Shui Long
3. Osztag
3. Osztag
Wang Shui Long

Férfi
Libra Cat
Hozzászólások száma : 28
Age : 36
Tartózkodási hely : 3. osztag területén
Registration date : 2012. Nov. 11.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Társalgó - Page 2 Cl0te8500/15000Társalgó - Page 2 29y5sib  (8500/15000)

Társalgó - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Társalgó - Page 2 EmptyPént. Jún. 14, 2013 4:06 am


Édeskés illatok vonzereje

- Azt hiszem, sok teológia bukna meg afelől, hogy a szerelem valóban öröklétű és a túlvilágon is tovább él-e, megannyi tanult embernek hallottam erről a véleményét, s mind ellenezték a dolgot – mesélem, miután megosztotta velem Urufu-sama, hogy eljegyzésük még réges-régi időre tehető vissza. A kisasszony köszönetét megmosolyogtam, igazán kedves a hölgy, a fiatal kisasszonyok mosolya pedig vidámsággal tölt el, mint minden agglegény szívét. - A legszomorúbb, hogy én is azok között voltam, kik ellent mondtak ennek a „feltételezésnek”. Öröm látni, hogy tévedtem ez ügyben. Smile – a meglepetés, bár úrrá lett rajtam eme hír hallatán, nem ült ki arcomra. Bár eme kapcsolatok újra virágzása mennyire lehet ritka Sereteiben, hányan lehetnek, kik szeretteiket elveszítve emberi létük után sosem látják újra őket a túlvilágon? Jómagam a szerencsések között tudhatom magamat, hogy unokahúgommal találkoztam, avagy ez mindennapos Soul Societyben?
- Köszönöm kisasszony, ezt a bölcs fondorlatot megjegyzem ^_^ – sokan aggatták rám már a „maximalista” jelzőt sértésként, de én az ilyen személyekre képtelen voltam haragudni. Az ilyen illetők önmagukkal sincsenek megelégedve, nemhogy mással. Ezek a személyek könnyedén kikúrálhatok, türelemmel és kitartással, ódaadó foglalkozással, önbizalommal, s előbb – utóbb elhagyják kellemetlen szokásukat. De a kisasszony az ilyesfajta kifakadás helyet ösztönöz arra, hogy büszke legyek arra a kevés tudásra is, melyre a sütés terén szert tettem, sőt mi több ezen ügyességem fejlesztésére bíztat. Igen ritka ez az adottság, örül a szívem, hogy ilyen hölggyel szolgálhatok egy osztagban.
- Örülök, hogy ízlett önnek, nyugodtan vegyen még belőle, ha szeretne SmileUrufu-sama sokat megélt személynek látszik, így nem volt kétségem afelől, hogy valóban érti-e miképpen érzek jelen helyzetemben. Még magam is igen nehezen láttam át. A kétségek tengerében voltam elveszve, evező és csónak nélkül, csak sodort az ár, kitudja hová.
- A papírmunka is egyaránt fontos a gyakorlati feladatok mellett – jegyeztem meg, miután hallottam, milyen semmisnek ítéli Urufu-sama a feladatukat, bár ha ketten végzik, akkor biztos nincs semmi nehézség benne és kevésbé tűnik érdekfeszítőnek. De az osztagok a nélkül a papírok nélkül semmisek lennének. - Szabadnapom van, Urufu-sama ^_^ – mosolygom meg kérdését, cseppet sem kételkedtem abban, hogy az ital fogyasztása ügyében teszi fel a kérdést, lévén már második poharat kezdtem meg a vidám társaságban. Bár elég nagy dózist kell, hogy a szervezetembe kerüljön, ha azt szeretném, hogy a fejembe szálljon, de sosem törekedtem még a végletekig, amelyet a testem elbír. Sokakat láttam már a tűréspontjuk határán, s hogy milyen viselkedést produkálnak olyankor. Mondhatom más és más, személye válogatja, van ki érzékenyebb lesz, van ki erőszakos, és van ki őszintébb, valahogy egyszer sem szerettem volna megtapasztalni, hogy melyik kategóriába sorolhatnak. Talán félek, talán a környezetemet kívánom megóvni, vagy netalántán nagyon is tudom, hogy egy olyan önmagam törne felszínekre, kit elláncolva őrzök, akár egy vadat, ki körmeit mereszti és fogait megvillantva csak a pillanatra vár, hogy lecsaphasson.
Kérdésük váratlanul ért, s oly’ hirtelen rántott ki a gondolatok tág mezejéről, hogy egyszerűen képtelen voltam az első pillanatokban szóhoz jutni. Arcomról a megszokott mosoly lehervadt, ahogy a válaszon töprengtem. Én sem voltam biztos benne, valóban rég látott unokahúgom volt ő, vagy egy másik személy, kivel csak azonos a vezetéknevem? Jómagam hittem abban, hogy elvesztett családtagomat leltem fel itt, kit elhunyt nagymamámnál is jobban szerettem, ki megértette érzéseimet, kinek gyermekként ígéretet tettem, s kit hagytam elveszni a nyílt tengeren. Nem kerestem, soha nem kereshettem, a tehetetlenség érzete keringett gyomromban. Már-már rosszul voltam ettől. Ezt éreztem netán emberként is, mikor visszatartottak? Visszatartott, de ki volt az? Egy ember elmosódott arcát látom ilyenkor magam előtt, egy gonosz démonét, kitől lángolt egész valóm a haragtól.
- Ugyan, ugyan a kisasszony csak kíváncsi – legyintek, mindeközben igyekszem menteni a hölgy helyzetét, lévén kérdése nem bántott meg, csupán váratlanul ért. Igaz, érdeklődési módján az etikett szabályai szerint még jócskán lehetne mit változtatni, de ha a kisasszony nem kíván az alakulás jogával élni, nem kényszeríthető rá. - Ha nem haragszik érte Urufu-sama, ezt az apróságot megtartanám még magamnak, cseppet sem szeretném a Hadnagyunkat eme rokoni szál felfedésével zavarba hozni. – a mosolyom ismét kiül arcomra, akár egy színházi maszk. Kevesen látnak eme álca mögé, senki sem sejti, hogy egy vidám ember gondolatai mit rejtegethetnek… Jómagam keserűséget érzek most, ahogy az őszintéségemet kezdem kiengedni a kezemből, s a félelem egyre csak fojtogat. És miért? Az igazságtól, miért menekülök előle, miért nem látom be, vagy már beláttam és csak azért kap el a rettegés, mert nem tudom új helyzetemet kezelni? Mintha minden kiesett volna az irányításom alól, kedve az érzelmeimmel, akár a megfoghatatlan virágszirom a folyóvíz áramlásán úszkálva, mely kitudja, hogy idővel elsüllyed, esetleg egy kedves kéz markában köt, avagy netalántán örökké úszni fog az árral, hogy egyszer valahol a messzi távolban kikössön egy jobb, szebb helyen.
- Ne haragudjanak, kissé elfáradtam – emelkedtem fel ültemből, így jelezvén, hogy elhagynám a társaságot. Pedig csupán ki szerettem volna szellőztetni elmémet a sok gondolattól, mely eluralkodott rajtam. - Örülök, hogy beszélhettem önökkel és ezáltal megismerhettem az osztag egy tiszteletre méltó tagját és egy nagy ékességétUrufu-samaról a kisasszonyra tévedt tekintetem, ahogy kedveskedve beszéltem róluk, hogy a lelkemen eluralkodó téboly ne törjön felszínre, sőt minél inkább gátat szabjak neki. Mielőtt távoztam volna a szobából, visszafordultam és Urufu-samára pillantottam, úgy ítéltem ő elég tapasztalt lehet, hogy egy ilyen számomra igen nagy gonddal teli kérdésre választ adhasson, ha létezik rá választ, amit más adhat meg.
- Urufu-sama, ön mit gondol? Ha a meglelt kincset széfbe zárom, el a külvilágtól, el magamtól, érzelmeimtől, vagy a gondozásom alá veszem és vigyázok rá, mint rigó a fiókáira? – kevés olyan hasonlatot találtam, mely illet volna arra, melyet tennék, ha felfedném unokahúgom előtt valós személyazonosságomat, mely terén biztos voltam, hogy ő is sejt valamit, ha nem tévedek. Okos leány, s amennyire ismerem, a sugallatom azt mondja hasonló kétségek gyötrik, mint engemet. De ez a sejtelem lehet átverés, egy hamis gondolat? Oh, Zhōu szólj hát hozzá, te mit gondolsz érzelmeim háborgó vizének szépsége, egyetlen hajózója?

// Köszönöm szépen a játékot! //
Vissza az elejére Go down
Urufu Yashuhiro
3. Osztag
3. Osztag
Urufu Yashuhiro

Leo Hozzászólások száma : 104
Tartózkodási hely : Soul Socety, Seireitei
Registration date : 2012. Aug. 09.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Sanseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Társalgó - Page 2 Cl0te15100/30000Társalgó - Page 2 29y5sib  (15100/30000)

Társalgó - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Társalgó - Page 2 EmptyHétf. Szept. 16, 2013 8:20 am

Édeskés illatok vonzereje

~Hogyha szabadnapja van, akkor ihatunk! Smile~ Jegyeztem meg magamnak, s a második adag valamivel nagyobbra sikerült a felbuzdulásom okán.
Valamelyest enyhített, hogy látszólag Wang-sant egyáltalán nem sértette meg Sakura közvetlensége, viszont egyszer tényleg el kell vele beszélgetnem…. Egyszer…
Sejtettem, hogy miféle kétségek gyötrik, engem is hasonlók gyötörtek, mikor végre rátaláltam szerelmemre. Viszont én tudtam, hogy megváltoztam, és nem a javamra. Ezért, talán elhamarkodottan, de döntöttem, hogy jól? Az már nem számít sokat. Ellenben a fiatalember egyáltalán nem tűnt olyannak, aki ártalmas lenne a családtagjára, sőt, szeretete sugárzik belőle, bár ezt nem mindenki láthatja meg. Még a hezitálásával is óvni kívánja, minő szép érzés!
- Erre csak saját magában és kincsében lelheti meg a választ. Dönteni más nem dönthet ön helyet. – Sakura-chanra néztem, aztán a sütikre, aztán újra rá. Kedvesem megértette, hogy mire gondolok, mert a süteményes tálat megfogta, s Wang-san után vitte, én meg szememmel végig követtem útját, és kellemesen tapasztaltam, hogy igazán csábítóan hat rám a mozgása. Ennek köszönhetően már ki is találtam, hogy miféle „büntetést” rovok ki a fejére, amiért tiszteletlen volt, bár nem hiszem, hogy büntetésnek fogjuk felfogni.
- Ezt itt hagytad, Long-kun! ^^ – Nyújtotta neki, mikor utol érte.
Viszont a „büntetés” előtt még ott volt a délután is, amikor is meg kellett írnunk a napi jelentést, előkészíteni a másnapi dolgokat, ilyen például, a következő nap előre látható eseményei, a másnapra szükséges jelentésekhez a forma nyom… mony… szóval jelentéslapok. Kicsit nehéz lesz rávenni magam, vagyis Sakuranak nehéz lesz rávennie engem, hogy a papírokkal foglalkozzak, mikor ennyi minden kavarog a fejemben. Vagyis pontosabban csupán öt dolog. Egyrészt Sakura, másrészt a „büntetése”, harmadrészt Wang-san, negyedrészt az Urufu-k, ötödrészt, és nem elhanyagolhatóan a sake, bár ez utóbbi inkább a gyomromban fészkelődött.
Miután kedvesem visszatért elmondtam neki, hogy már kitaláltam a büntetését estére, mire azt reagálta, hogy a sake-s üvegemet eltette – ne kérdezzétek, hogy hova. Nem sokkal később mi is kivonultunk a társalgóból, hogy folytatni igyekezzünk a munkánkat.


//Én is köszönöm a játékot. Smile És bocsi a rövid posztért.//
Vissza az elejére Go down
Urufu Yashuhiro
3. Osztag
3. Osztag
Urufu Yashuhiro

Leo Hozzászólások száma : 104
Tartózkodási hely : Soul Socety, Seireitei
Registration date : 2012. Aug. 09.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Sanseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Társalgó - Page 2 Cl0te15100/30000Társalgó - Page 2 29y5sib  (15100/30000)

Társalgó - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Társalgó - Page 2 EmptySzomb. Nov. 30, 2013 3:30 am

Múlandóság

Hideg volt, azon a napon a napnak sem akaródzott meleget árasztania, inkább felhők mögé bújt, s a szélről levette a pórázt, hogy szabadon garázdálkodjon. Egyetlen egy dolog ragyogott, a kedvesem arca. Ő volt a nap helyett is a napom, ő tartotta bennem a lelket, s tőlem távol a sake-t. Így, hogy újra kapitány nélküli időszakba kerültünk, még több munka hárult ránk, tisztekre. Viszont nem a munka volt az, ami ivásra késztetett, sőt ellenkezőleg Sakura-m mellett a munka volt az, ami elvonta a figyelmemet az alkoholról, s a múlt sebeiről, vagyis csak elvonta volna. Elkeserítő volt, hogy újra kapitány nélkül voltunk, főleg azért, mert Mizushima-taichou-t még a 11-esből ismertem. Ő benne jobban bízni tudtam. Ő hozzá segítségért fordulhattam volna a zanpakutoummal kapcsolatban is. Viszont már nem volt elérhető közelségben, már nem volt kiben bíznom, kitől segítséget, tanácsot kérnem.
Egész nap papírmunkával foglalkoztunk, este, mikor végeztünk kedvesem megkért, hogy egyelőre ne menjek a szállásunkra. Nem mondta meg, hogy miért, de nem is kellett, sejtettem, hogy talán valamilyen meglepetésre készül, vagy talán az összes rejtett sake készletemet újra el kívánja tüntetni. Mondtam neki, hogy a társalgóba megyek, s hogyha végzett, akkor ott biztosan meg fog találni. Miközben a helység felé tartottam kihasználtam a lehetőséget, s engedtem a könnyű útnak. A kimonom öblébe rejtett kis üvegemet elővettem, s abból kortyolgattam út közben. Mire odaértem már éreztem azt az enyhe, kellemes zsibbadást, ami segített a sebeket elviselni, viszont ehhez az egész üveget ki kellett innom.
- Konbanwa! – Köszöntem, ahogy beléptem a társalgóba, nem is nézve, hogy van-e valaki odabent, vagy sem. Ezért természetesen se az nem tűt fel, hogy kaptam-e választ a köszönésemre, vagy sem. Ahogy magam mögött becsuktam a helység ajtaját ki is szemeltem a célpontomat, egy kanapét. Egyenesen oda mentem, s ahogy odaértem hanyatt rádőltem.
~Egyszer mindenki eltávozik, shinigamik jönnek-mennek, de azért az nem járja, hogy a kapitányi poszt ilyen sűrűn üresedjen meg. Tény, hogy mind halálra vagyunk ítélve, s ezt mind tudjuk, attól függetlenül, hogy be merjük-e vallani magunknak, vagy sem. Legbelül mind érzzük, hogy egy belső lázadás, Rukongai bonyodalom, vagy a hollow-ok ellenvívott csaták alkalmával, de meghalunk. A mi munkánkban nem divat a végelgyengülés. Viszont a kapitányok jelenléte már képes feledtetni velünk a veszély nagyságát, hiszen úgy véljük, hogy a taichou az legyőzhetetlen, ő mindig velünk lesz. Nem tisztes állapot ez, egyáltalán nem az, hogy újra nincs kapitányunk.~
- A lidércek vigyék el… – Sóhajtottam fel, s érzéstelen arcom mögött bosszankodtam, hogy mégis miért nem vettem magamhoz több sake-t?
Vissza az elejére Go down
Kaminari Taka
3. Osztag
3. Osztag
Kaminari Taka

Férfi
Cancer Monkey
Hozzászólások száma : 128
Age : 31
Tartózkodási hely : Mosonmagyaróvár
Registration date : 2012. Feb. 02.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Társalgó - Page 2 Cl0te18000/30000Társalgó - Page 2 29y5sib  (18000/30000)

Társalgó - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Társalgó - Page 2 EmptySzomb. Nov. 30, 2013 11:01 am

Mióta itt vagyok a harmadik osztagnál sok minden történt, nagyrészt jó dolgok, de sajnos néhány nem túl jó is. Például három kapitányom volt, és most Taicho-nélkül maradt az osztag. Mostanában nincs annyi szabadidő munka közben, mint eddig, de szerencsére pihenőket azért lehet tartani. Az idő kedvezett az irodai munkához, nem volt túl hideg, de a nap sem sütött, s valahogy egyáltalán nem éreztem, hogy csalogat kifelé. Azt viszont remélem, hogy nem fog esni, kellemetlen lenne megázni hazafele. Az egyik nagyobb papírmunka végeztével a társalgóban ültem le egy picit pihenni, s teázni, hogy felfrissülhessek. Még nem terveztem hazamenni, egy kis plusz munka nem árt meg néha, s most úgy sem volt semmilyen tervem. Talán jól is fog jönni, ha a gyerekegyletbe akarok majd menni, kevesebbet kell majd előredolgoznom. Bármi más okból való kiruccanáshoz is tökéletes lesz, ha előrébb vagyok, sokkal nyugodtabban kérek kimenőt a hadnagyaimtól. A szünet közben egy újabb Tsuki rajzot készítek a jegyzetfüzetembe a rózsaszín különböző árnyalataival. Nyugodtan, halkan dúdolgatok mellette, aztán nyílik az ajtó. Valami iszonyat sebességgel vágódik be a jegyzetfüzetem, és tüntetem el, mielőtt még megláthatná az érkező egyén. Urufu-san jött be, és még mindig a torkomban dobogott a szívem, mikor köszönt, s ledőlt. Ekkor vettem észre, hogy gyakorlatilag fel sem tűntem neki. Nagy kő esik le a szívemről, aztán egy nagy levegő után illően, bár kicsit megkésve köszönök neki.
-Konbanwa.
Úgy tűnik még mindig el van mélyedve valamiben. Noh, mindegy nem az én tisztem megzavarni mások merengését. Így a rajzot nem folytathatom, de a teámból még van egy kevés. Szinte azonnal sikerült belemerülnöm a gondolataimba. Mostanság sok minden volt ami gondolkodásra adott okot. Ott volt Ts.. szóval igen, meg Raimei is meglehetősen furcsa, és még sok minden más, ami ezekkel járt, vagy járhat. Kiiszom a csészémből a teát, majd ekkor a váratlan bosszankodás, vagy mi lehetett az úgy megijesztett, hogy eldobtam, s meglehetősen nehéz volt elkapni a zuhanó kerámiát. Óvatosan lerakom, s utána kissé aggódva nézek az engem leváltó 3. tisztre.
-Valami gond van Urufu-san? Esetleg tudok segíteni?
Kérdezem meg, bár szinte biztos, hogy valami probléma van, ha olyant mond, hogy a lidérc vigye el, vagy mi. Nem biztos, hogy pontosan hallottam. Azonban tudom, hogy nem egyszerű harmadik tisztnek lenni, valamint most elég sok dolog szakadt a nyakunkra is, és még ki tudja, hogy mi lehet. Nekem szerencsére egyetlen meredek helyzet sem jött mostanság. A segítséget is komolyan gondoltam, hisz már egész jól kezelem az ilyesmiket. Sőt! A tesóknak már edzést is tartottam. Lassan, de szépen haladok a dolgok kezelésében.
Bocsi a rövidért, ez most valahogy nem sikerült.
Vissza az elejére Go down
Urufu Yashuhiro
3. Osztag
3. Osztag
Urufu Yashuhiro

Leo Hozzászólások száma : 104
Tartózkodási hely : Soul Socety, Seireitei
Registration date : 2012. Aug. 09.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Sanseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Társalgó - Page 2 Cl0te15100/30000Társalgó - Page 2 29y5sib  (15100/30000)

Társalgó - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Társalgó - Page 2 EmptyKedd Dec. 03, 2013 9:01 am

Múlandóság

Először a nevemre lettem figyelmes, az után az is kitisztult, hogy egy kérdést intéztek hozzám, s végül, mire felültem fel is fogtam, hogy mit kérdeztek tőlem. Már csak azt kellett kiderítenem, hogy ki volt az, kinek a száját elhagyta amaz. Az rémlett, hogy valamelyik oldalról érkezett, de hogy melyikről? Először jobbra néztem, de a kanapé háttámlája túloldalán nem láttam senkit sem, így a logikusabb irányba fordítottam fejem, s némi homályos-tiszta látás váltás után kitisztult az alakja volt szerencsém meglátni az ifjút, ki előttem a rangot viselte. Képzeletben megvakartam a fejemet, hogy vaj’ mikor kerülhetett ide, de valami emlékkép szemem elé ugrott, miszerint, minthogyha láttam volna az asztal túlfelén valakit, még mielőtt ledőltem volna. Talán még szerencse, hogy már nem ő a harmadik tiszt, hiszen ez már nem gyerekjáték, így neki már nem kellett annyira megszakadnia ebben az újabb áldatlan időben. ~Hogy ő segíteni tudna nekem? Egy próbát talán megér.~ Futott át a gondolat az agyamon.
- Talán van nálad sake, vagy valami erősebb? – Mindezt színtelen, hanggal, érzelemmentes arccal, fakó szemmel kérdeztem tőle. Vagyis ahogy általában kinéztem. Bár egyáltalán nem gondoltam komolyan, hogy tényleg lenne nála valami, de hát ő kérdezte, nem? – A sebek fájnak, a fájdalmat enyhíti a zsibbadás. Az osztagunk újra megsebesült, súlyosan. – Teljesen feléje fordultam, hiszen hogyha nincs is nála alkohol, mégis csak tiszt ő is, így az osztagot érintő aggályok, észrevételek megosztása közöttünk természetesnek kell, hogy legyen. – Még egy kapitánytól kellett elválnunk.
~Hogyha egy akármilyen harci alakulatot egyetlen egy, mondjuk, hogy emberi testnek nézünk, akkor az alakulat vezetője, a test feje. Így az osztagok vezetői, a kapitányok az osztagok feje-i. Vajon egy osztag mennyi lefejezést tud kibírni?~ Tudtam, hogy üres, de elővettem kis üvegemet, s kiittam belőle a levegőt. Aztán rezzenéstelen arccal visszatettem a helyére. Mizushima-taichou-tól fájdalmasabb volt búcsúzni, hisz ismeretségünk régebbi volt, hiszen már a tizenegyeseknél az egyik felettesem volt, akkor a hadnagyom, itt a kapitányom. ~Talán azért kellett elmennie, mert régen én is elmentem? Baka! Ennél komolyabb okának kell lennie.~
- Vaj’ miért történik ez? Miért ily kérész életű a kapitányaink poszton maradása? Egyikük sem volt oly’, hogy ne lettek volna a rangra méltók! Tán átok vagyon az osztagunk kapitány pozícióján? – Mélyet sóhajtottam, s hátra dőltem. – Neked tán van ötleted erről? Nekem sok nincs. – Ami volt azt előbb el is mondtam. Talán reméltem, hogy az ifjúnak van valamilyen ötlete, vagy ő jobban, tisztábban látja, hiszen mikor én ide érkeztem, ő már az osztag tagja volt.

Vissza az elejére Go down
Kaminari Taka
3. Osztag
3. Osztag
Kaminari Taka

Férfi
Cancer Monkey
Hozzászólások száma : 128
Age : 31
Tartózkodási hely : Mosonmagyaróvár
Registration date : 2012. Feb. 02.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Társalgó - Page 2 Cl0te18000/30000Társalgó - Page 2 29y5sib  (18000/30000)

Társalgó - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Társalgó - Page 2 EmptyPént. Jan. 17, 2014 6:00 pm

A kérdésre nem jött rögtön válasz, de a mocorgás, és egyéb tettek elegeknek bizonyultak, hogy arra következtessek ez utóbbi szólásomat már hallotta, bár úgy tűnik nem nagyon volt vele tisztában, hogy van itt még valaki. Talán magánéleti probléma lehet, hogy nem válaszol, biztos fáradt a papírmunkától.  A kérdéssel hirtelen nem tudtam mit kezdni, hisz egyértelműen fiatal vagyok még az alkoholhoz, mondjuk cigaretta van nálam, de azt Shierashi-sannak tartogatom, hogy visszaadjam illendően, amit véletlen tönkretettem. Valószínűleg úgy is alkoholra gondolt. Aztán jön egy kis bővítés, bár még mindig nem értem teljesen, de már van egy-két dolog, amire következtetni tudok. Nem emlékszem, hogy az osztagot megtámadták volna, így valószínűleg képletesen érti a sebesülést, lelkileg vagy valami hasonlóképpen.
-Sajnálom Urufu-san, a legjobb amivel szolgálhatok az egy kis nyugtató tea.
A következő mondat azonban sok mindent tisztáz. Tehát a kapitány távozása, és az e körül zajló dolgok zavarhatják. Hm... Ebben sajnos tényleg nehéz segíteni, hisz nincs mit nagyon tenni, ha mennie kell, hát mennie kell. Való igaz, hogy szomorú vagyok, ahogy előző két kapitányom is tisztelem, és fáj, hogy már nem ők vezetnek minket. Azonban az élet folyamatosan zajlik, változások vannak, és lesznek is. Az tény, hogy túlságosan is gyorsan kellett megválnunk több kapitányunktól is, de az élet ezt kívánta, ebből kell a legtöbbet kihoznunk. Gondolataim közben megemelem a csészémet, de vissza is rakom, mikor kitárja az aggodalmait. Valóban tűnhet átoknak, talán az is. Egy-két alkalommal biztos én is így reagálnék, de jelenleg valahogy nem ezt érzem, valahogy  úgy gondolom, mélyen, hogy előrefelé haladunk, nem azt, hogy folyamatosan visszaesünk egy gödörbe.
-Valóban sajnálatos, mind a három kapitány, aki alatt szolgáltam kiváló shinigami és kapitány volt, és biztos vagyok benne, hogy nyomós okkal hagyták el a posztot. Azonban nem csak azt kell nézni, hogy meddig voltak kapitányok, hanem, hogy miként, és mit tettek ezalatt. Valamint így megismerhettem több jó shinigamit is, akik olyan értéket képviselnek, mint kevesen. Most sok a munka, nagy a hiányérzet, de biztos vagyok benne, hogy lesz valaki, aki az elődeihez hűen jó kapitánya lesz az osztagunknak. Legyen az az egyik hadnagyunk, vagy más osztagból való, én remélem, hogy minden visszatér hamarosan a régi kerékvágásba. Nem gondolkoztam rajta még sokat, mivel biztos nem ok nélkül hagytak fel a kapitányi ranggal. Voltam harmadik tiszt egy ideig, így tudom mennyire sok munka hárul önre ilyenkor, ha esetleg segítségre lenne szüksége szóljon, biztos vagyok benne, hogy tudok valahol a papírmunkában. A sajátommal már végeztem mára, és csak előre próbálok elvégezni egy keveset, már amennyit lehet. Az ilyen borús napjaimat úgy sem tudom más jobbra hasznosítani.
Ennyi talán elég is, nem kell szétrágni a csontot. Nem vagyok se szent, se valami tudós. Ezúttal már ténylegesen kortyolok egyet a teámból, kicsit talán túlzásba is estem az előző beszéddel, jobb lesz, ha egy kicsit visszanyugszom. Természetes, hogy engem is érzékenyen érintett ez az újabb hirtelen kapitányi posztüresedés. Az ilyen időkbe a legjobb, ha számíthatunk egymás támogatására.
Vissza az elejére Go down
Urufu Yashuhiro
3. Osztag
3. Osztag
Urufu Yashuhiro

Leo Hozzászólások száma : 104
Tartózkodási hely : Soul Socety, Seireitei
Registration date : 2012. Aug. 09.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Sanseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Társalgó - Page 2 Cl0te15100/30000Társalgó - Page 2 29y5sib  (15100/30000)

Társalgó - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Társalgó - Page 2 EmptySzer. Jan. 22, 2014 9:57 am

Múlandóság

Tea? Nem, az nem kellett nekem, abban nincs alkohol… Szemem előtt felrémlett az, hogy Mae-san alkoholos teát rendelt nekünk. Nagyon kedve volt tőle, de tőlem szánalmas, gyenge, hát így néz ki egy család feje?
- Köszönöm felajánlását, de el kell utasítanom. – Most egyáltalán nem erre volt szükségem. Nem. Nekem arra volt szükségem, hogy újra elzsibbadjak. Hogy kevésbé érezzem a fájdalmat. Talán fölösleges volt Rukongai-t bejárnom? Nekem is nyugton kellett volna maradnom, s hagynom, hogy feledésbe merüljön életem utolsó emléke is, ahogyan mások tették. ~Viszont akkor minek voltak az emlékek?~ Erre talán sosem kapok választ.
Tiszttársamra figyeltem, s ahogy illik „eh”-ekkel jeleztem is, hogy övé a figyelmem. Legalábbis félig, közben elmerengtem. Az utolsó kapitányunk, Mizushima Takeo-san a tizenegyedik osztagban a hadnagyom volt. Azt hittem, hogy talán most kapitányként újra a mentorom lehetne. Viszont a karma elragadta mellőlem. ~Tán nem érdemlöm meg? Nem lehet senki a segítségem? Annyi és akkora bűnöket követtem el, hogy bűnhődnöm kell érte. Egyedül kell maradnom, egyedül kellene maradnom. Hiszen, tán én hoztam rá a rosszat. Igen, Akira-t én öltem meg. Vére, halála az én kezemhez tapad. Én voltam, ki tönkretette Sakura, Airisu és fogadott testvérik éltét. Csak romlást hozok mindenki fejére… Ahh!~ Jobbommal megszorítottam a fejem. Közben természetesen hallottam Kaminari-san szavait. Igen, a kapitányaink mind kiválóak voltak, én magam hoztam az osztagra a romlást. Oda több kapitányunk, kettő azóta, hogy én itten vagyok. Jobb lenne elvonulnom. Oda ahol nem árthatok senkinek. Nem, nem engedhetem, hogy segítsen, hiszen akkor ő is túl közel kerülne hozzám.
- Köszönöm, megtisztelő felajánlás, de elbírunk a munkával. Nem akarom… – Továbbiakat kissé üveges szemekkel magamban folytattam. ~…tönkretenni életét. Már az is baj, hogy Sakura mellettem vagyon. Mae-sannak sem lenne szabad… Már az ő életét is megfertőztem… Nem kellett volna találkoznunk, nem lett volna szabad beleártanom magam az életébe. Oh! Airisu-kun, sajnálom, remélem nem tettem még rosszabbá életed. Nekem köszönheted, hogy bátyádat vesztetted… Egy sötét barlang nekem való lenne. Ott egymagam lehetnék setét fertőmmel. Egyedül, a sötétben, senkinek sem ártva megholnék… Igen, ez méltó lenne, de azt is megérdemleném, hogy fejem vétettsék a nagy nyilvánosság előtt. Tán én hoztam az átkot az osztagra, nem. Biztos, hogy én hoztam. Vaj, mikor veszejt már magával a fertőm? Halnom kell, akkor lennék hasznára mindenkinek, mert nem lenne több gonduk vélem. Igen, vaj’ hol lehet egy remete barlang, ott lefeküdnék, s várnám a halál utolsó suhintását.~
- Áááh!! – Kiáltottam fel, s kaptam a bal fülemhez. Olyan érzés volt, minthogyha beleharapott volna valami. Viszont nem éreztem a vér melegét, sem a harapás nyomát, sőt a fülem a helyén is volt.
- Elnézést, tán, el kellene mennöm. – Azzal felálltam, vagyis csak felálltam volna, de mintha két mancs visszataszított volna.
~Még hogy meghalni, hagyni hogy csak úgy meghalj, te gyáva féreg! Nem menekülhetsz, itt ülsz és megvárod a nőstényed!~ Rivallt rám a lelkem mélyén élő farkas, a zanpakutou szellemem, Urufu. Sóhajtottam, s ülve maradtam. Átkutattam a ruhám minden zugát, de csak az üres edényt és a csészéimet találtam. Újabbat sóhajtottam, s újra eldőltem.
- Elnézését kérem, hogy így beszélek önhöz, de így valahogy könnyebb… – Tényleg sajnáltam, hiszen udvariatlanul viselkedtem, viszont így még egy kicsit elviselhetőbb volt az alkohol hiánya. – Tudja, nagyon remélem, hogy az új kapitányunk majd megtöri az átkot az osztagról. – Ez alatt azt értettem, hogy vagy halálos küldetést ad nekem, vagy valahogy máshogy megfoszt shinigamiságomtól, s elküld az osztagtól, sőt a Gotei 13-ból. – Talán utána Kaminari-san újra harmadik tiszt lehetne… – Tettem hozzá halkabban, mondhatni suttogva. Behunytam szemem, s ettől olyan volt, minthogyha szédülnék, forognék a helységben.
Vissza az elejére Go down
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
Yamasaki Shizuka

nő
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 29
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Társalgó - Page 2 Cl0te30900/45000Társalgó - Page 2 29y5sib  (30900/45000)

Társalgó - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Társalgó - Page 2 EmptyVas. Feb. 09, 2014 2:22 am

Shizuo


Az utóbbi időben úgy érzem valami nincs rendben velem. Ai-sannal folytatott hangos szóváltásom óta nem sikerül magam összeszednem. Sajnálom, amit mondtam, de úgy érzem nekem volt igazam, még akkor is, ha nem a megfelelő módon adtam hangot véleményemnek. Nem Mei felé irányult, amit mondtam, de végül mégis úgy vette ki magát. Nehezen vagyok önmagam az eset óta, ezt pedig Mei is látja. Remélem, minden rendbe jön egyszer…
Talán épp emiatt kaptam egy szabadnapot. Érthető, még az átlagosnál is rosszabbul teljesítek, már ha ez lehetséges. Mindegy. Legalább kialudhatom magam. Nem is szándékozom kikelni az ágyból egész nap, igen a legjobb lesz, ha ki se nyitom a szemem.
Épp sikerülne ismét az álmok világába menekülnöm szerencsétlen jelenem elől, mikor valaki kopogtat az ajtón. Felnyitom szemeimet és az ajtó fele nézek. Talán, ha nem reagálok, akkor abbahagyja. Ismét kopogtatást hallok. Hatalmas sóhajjal ülök föl az ágyamon és kissé ingerült hangon kérdezem meg.
- Ki az? – Egyik beosztottam hanglejtésemet meghallva zavartan válaszol. Illedelmesen bemutatkozik és elmondja miért jött. „Egy Kidoushuu tiszt keresi Yamasaki fukutaichou! Azt mondta személyes okokból.” Más se hiányzik nekem, mint valami ostoba küldetés, remélem nem ilyesmiről lesz szó, nem vagyok jó passzban… - Rendben – Sóhajtok. – Egy pillanat és megyek… - Gyorsan lerendezem és visszabújok az ágyba. Felkelek, felöltözök, megigazítom a hajamat és elindulok a társalgó fele. Lassan vonszolom magam, hiszen pont ma nem vágyok senki táraságára. Különös, azt monda személyes ügyben keresnek, de nem tudom felidézni, hogy bárkit is olyan jól ismernék a Kidoushuuból… Sőt, igazából nem is ismerek senkit… Lényegtelen, túlesek rajta és kész.
Sebesen haladok végig a folyosón, sietve nyitok be a társalgóba, de a látvány, ami fogad megbénítja a lábamat. A küszöbön torpanok meg és döbbenten nézek a helységben lévő személyre. Arcom egy fájdalmas grimaszba fordul, miközben kezemet a szám elé emelem, a könnyek pedig elöntik a szemem. Meg kell kapaszkodnom az ajtófélfában, mert úgy érzem, a talaj kicsúszik a lábam alól, s látásom is egy pillanatra elmosódottá válik. Szinte elájulok, nem hiszek a szememnek. Biztosan álmodok, ez nem lehet igaz! Ólomsúlyú lábaimat nagy nehezen, remegve teszem egymás után, ahogy közeledek, még mindig némán és döbbenten. Remegő kézzel nyúlok az álomkép felé, s megérintem a mellkasát. Nem nyúlok át rajta, hát tényleg itt van. Erőteljesen ráharapok alsó ajkamra, s remegő kezemet magam mellé eresztem, majd egy hatalmas lendülettel pofon vágom vele az előttem állót. A gondolatok csak úgy cikáznak fejemben, mióta lehet shinigami, miért nem keresett meg, miért most és miért nem eddig? De ahelyett hogy ezeket számon kérném rajta, mindenféle magyarázat nélkül átölelem, s erősen megszorítom ruháját, akár egy csimpaszkodó gyerek, miközben sírásban török ki. Egész testemben remegek, s megpróbálok beszélni, de egyszerűen érthetetlen, amit mondok. Még magam sem tudom, mit próbálok kinyögni.
- Ne gyűlölj… Bocsáss meg - Alig hallhatóan esedezem bocsánatáért, hisz a sírástól kifogyok a levegőből. Többet nem is bírok mondani, egyszerűen nem megy. Még gondolkodni sem tudok. El sem hiszem, hogy ismét itt van. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is ölelhetem még őt. Annyira boldog vagyok és olyan szomorú egyszerre. Nem is tudom örömömben vagy bánatomban sírok-e. Bárcsak örökre így maradhatnánk…
Vissza az elejére Go down
Yamasaki Shizuo
Kidoushuu
Kidoushuu
Yamasaki Shizuo

Férfi
Hozzászólások száma : 21
Registration date : 2012. Jun. 14.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Társalgó - Page 2 Cl0te11500/15000Társalgó - Page 2 29y5sib  (11500/15000)

Társalgó - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Társalgó - Page 2 EmptyHétf. Ápr. 21, 2014 8:21 am

Testvéri látogatás
Avagy üdv ismét, Yamasaki fukutaichou

Fogalma sem volt, ügyetlenre sikerült köszönése után mit mondhatna még a húgának. Hiszen olyan sok idő eltelt, és bár sosem mulasztott el tájékozódni a vele történtekről, azzal is tisztában volt, hogy nem kicsit tolta el, ha vissza akarta szerezni a régi kapcsolatukat. Nem, ez nem jó kifejezés, a maga részéről nem a régi kapcsolatukat szerette volna visszakapni. Alapvetően egy normális testvéri kapcsolatot szeretett volna kiépíteni a húgával. A lányon is látta, hogy nagyon nem tud mit kezdeni a helyzettel. Ő ugyanígy volt ezzel. És abban is biztos volt, hogy kiszúrta a lehető legrosszabb időzítést. Miért is lett volna másképp? Sok eshetőségre felkészült, így mikor a lány megindult felé, csak állt, és szinte lélegzetvisszafojtva várta a fejleményeket. Az első reakcióra nem számított. Nem gondolta volna, hogy meg kell érinteni őt ahhoz, hogy megbizonyosodjanak a jelenlétéről, és legjobb tudomása szerint a testvére sem vakult meg. Arról biztosan értesült volna. Már épp azon gondolkodott, hogy rákérdez, minden rendben van-e Shizuka-chan látásával, amikor elcsattant az a bizonyos pofon. Kicsit megdörzsölte az arcát, és azon kapta magát, hogy a lány már át is ölelte. Kissé elmosolyodott ezen az egészen.
– Ezt megérdemeltem... – állapította meg, miközben megsimogatta a testvére hátát. Nos igen, sejtette, hogy kapni fog a fejére, amilyen heves lett a kishúga. Az erejével mindenesetre nem számolt. De abban azért biztos volt, hogy semmije sem tört el, és ez máris jó jelnek volt tekinthető. A lány szavai azonban meglepték. Kicsit megszorította a lányt, majd megsimogatta a buksiját, mint régen. – Nem gyűlöllek, Shizuka-chan. Sosem gyűlöltelek. A kistestvérem vagy, ezen semmi nem változtat – suttogta neki egy mély sóhaj, és némi töprengés után. Nos, valóban, nem a lányt gyűlölte soha, csak a helyzetet. És ahogy elnézte, végül erős lány lett, aki meg tud állni a saját lábán. Ettől a gondolattól viszont még neki is összeszorult a szíve. Hisz ezzel együtt az is tudatosult benne, hogy minderről a folyamatról teljesen lemaradt. És tisztában volt vele, saját magát zárta ki a lány életéből. Pedig tisztán emlékezett rá, hogy régen látni akarta, ahogyan felnő. Ezt persze mostanra fújhatta. Tudta nagyon jól. Tisztában volt vele, mit és mennyire rontott el. De egy jó ideig akkor sem volt képes másra, mint hogy ölelje és csitítsa a lányt. Nem úgy, mint régen. Nem akarta, hogy elhallgasson, csak mert ő fáradt. Szerette volna, ha kiadja magából a feszültséget. Legalább annyira, hogy egy kicsit tudjon rá figyelni. Már a szavaira is, a jelenlétén kívül.
– Nem neked kell bocsánatot kérned, Shizuka-chan. Sajnálom, hogy kivontam magam az életedből. De szeretném, hogy tudd, nagyon büszke vagyok rád, arra a lányra, aki lett belőled – lágy, megnyugtató hangon beszélt. Őszintén. Bár ez már nem sokat számított. Hisz annyit hazudott a lánynak, ugyanezzel a hangsúllyal. És úgy sejtette, ezt mostanra a húga is észrevette. Az ő számára a hazugságok természetesek voltak egy időben. Olyannyira, hogy ő maga sem tudta, pontosan mikor mondott igazat, egyáltalán mondott-e igazat valaha az emlékeiben élő kislánynak. Ezen változtatni akart. Ugyan most is megtehette volna, hogy szemrebbenés nélkül a testvére szemeibe hazudik, mégsem állt szándékában. Ragaszkodott az elképzeléséhez, hogy szeretne normális testvéri kapcsolatot a húgával. Ezt pedig másképp nem lehetett, mint hogy őszinte vele. Már így is túl sok igazságtalanságot követett el vele szemben. Még mindig képtelen volt elengedni a lányt. Talán megszokásból. Mindig hagyta, hogy Shizuka-chan addig ölelje, ameddig szüksége van rá. Most sem akart másként tenni.
– Tisztában vagyok vele, hogy az elmúlt ötven évet már nem adhatom neked vissza. Ezzel együtt kérdezz akármit, válaszolok neked. Esküszöm. Hazugságok és ferdítések nélkül – olyan ígéret volt, amiről már most tudta, hogy nem lesz egyszerű betartani, és sok fájdalmat okozhat vele. Esélyes volt, hogy olyan régi sebeket téphet fel, amiknek meglétére korábban nem is gondolt. Ez is benne volt a pakliban, akár tetszett neki, akár nem. És fel kellett készülnie erre is.
Vissza az elejére Go down
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
Yamasaki Shizuka

nő
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 29
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Társalgó - Page 2 Cl0te30900/45000Társalgó - Page 2 29y5sib  (30900/45000)

Társalgó - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Társalgó - Page 2 EmptyVas. Jún. 01, 2014 12:14 am

Testvérek
Összeszorított szemmel zokogok, még mindig nem tudom elhinni, hogy tényleg itt van, az ő hangját hallom, az ő illatát érzem. „Sosem gyűlöltelek” Erre a mondatra végre sikerül kinyitnom a szemem. Régen el se hangozhatott ez a szó, semmilyen körülmények között, ki nem mondva lebegett a levegőben. Gyermekként az ember sok mindet nem vesz észre, de felnőttként visszanézve minden részletet el tud helyezni, nekem pedig lehetőségem nyílt rendkívül közelről látni a múltat… Semmi sem változtathat. Bizony semmi. Akármennyire is vágyhattál rá míg éltünk, sajnos ez az igazság.
Végre összeszedem magam, s abbahagyom a sírást. Arcomat egészen kicsípték a könnyek, és orrom is pirosan világít. Felnézek bátyámra, egyenesen a szemébe nézek. Látni akarom a tekintetét, látni szeretném kék szemeiben mit érez. Nem csak a szavait akarom hallani, az őszinteséget szeretném látni a szemében. Gyermekkoromban is mindig kedvesen szólt hozzám, szavai mindig szeretetet tükröztek, még akkor is mikor arra vágyott bárcsak ne lennék. Sosem mondta, de érzem… éreztem, hogy voltak napok, mikor arra vágyott bárcsak egyedüli gyerek lenne.
Kissé eltolom magam tőle, miközben ellenkezően megrázom a fejem. El sem hiszem, hogy mindezek után még ő kér tőlem bocsánatot, azok után, hogy tönkretettem az életét. Már értem…. Hogy várhattam el tőle, hogy halála után is ott legyen nekem. A helyében én messziről elkerülném magam, még a gondolatot is elzárnám, hogy volt egy testvérem, aki csak problémát okozott nekem.
- Sajnálom… - Arca egészen kipirosodott ahol megütöttem.. – Nem tudom mi ütött belém, nem volt jogom ezt tenni… - Megtörlöm arcomat. – Nézz rám, milyen ostobán festek. Egy felnőtt nő vagyok és úgy sírok, mint egy gyerek. Sokszor elképzeltem, hogy találkozunk, hogy megmutatom neked mennyit változtam… Ezzel pedig csak azt mutatom, hogy az a kislány vagyok, aki nem szeretnék lenni…- Elfordítom a fejem, kicsit nehéz erről beszélnem, hiszen ezt mindet mélyen elfojtottam magamban az elmúlt ötven évben.
- Én vagyok az, aki bocsánatkéréssel tartozik. Tönkretettem az egész életed.. – Ismét sírás közeli állapotba kerülök, de sikerül visszafognom magam egy erőteljes nyeléssel. – Ki se tudtam kelni az ágyamból, ahhoz is gyenge voltam, hogy az udvarig elmenjek, s mégis sikerült megkeserítenem egy egész család életét… Ez már teljesítmény. – Szinte Testvérem szavába vágok.
- Életem legboldogabb ötven éve volt. Járni, futni anélkül, hogy fájna. Anélkül, hogy megfulladnék… Te vagy az, akinek vissza kéne kapnia az életét…. Sajnálom, hogy ez nem áll hatalmamban… Meg kellett volna halnom. Sokkal hamarabb lett volna itt az ideje. Ha vissza tudnék menni, és megváltoztatni…- Oldalra nézek, s összepréselem ajkaimat. Helyet foglalok a társalgóban, és hellyel kínálom a testvéremet is.
- Mi történt? Hogy… hogy haltál meg? – Félve kérdezek erről. Nem tudom mi lesz a válasz. Sokáig attól féltem, hogy miattam halt meg. Talán öngyilkos lett miattam. Ez a szorongás sosem eresztett. – Sosem mondták meg a tényleges okot. Még a temetésedre se tudtam elmenni. Sosem láttam, hova vagy hogyan temettek el. - Olyan különös erről beszélni. Mindketten itt vagyunk. Olyan, mintha sosem lettünk volna távol.
Vissza az elejére Go down
Yamasaki Shizuo
Kidoushuu
Kidoushuu
Yamasaki Shizuo

Férfi
Hozzászólások száma : 21
Registration date : 2012. Jun. 14.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Társalgó - Page 2 Cl0te11500/15000Társalgó - Page 2 29y5sib  (11500/15000)

Társalgó - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Társalgó - Page 2 EmptySzomb. Jún. 21, 2014 2:02 am

Testvéri látogatás
Avagy üdv ismét, Yamasaki fukutaichou

Sokáig tényleg nem tudta, mit is tehetne Shizuka pátyolgatásán kívül. Mikor a lány felnézett rá, óvatosan letörölt pár könnycseppet az arcáról. Aztán csak várt. Hogy mire, azt ő sem tudta. Ítéletre talán, vádaskodásra, számonkérésre. Netán megváltásra, a megbocsátás ígéretére. Nem tudta. Az utóbbit nem is várta el, sőt, egyenesen lehetetlennek tartotta. Ő nem bocsátott volna meg magának, annál több rosszat követett el a testvére ellen. Saját meglátása szerint több rosszat, mint jót. A lány pedig minden egyes kijelentésével egyre jobban megdöbbentette. Mire sikerült magához térnie és becsuknia a száját, Shizuka egy önostorozáson már túl is volt.
– Neked volt a legtöbb jogod hozzá. Tényleg megérdemeltem – és még ezt sem érezte elég büntetésnek. Valamiért az az érzése támadt, Shizukának sejtése sincs azokról a dolgokról, amiket annak idején mélyen magába fojtott. E tekintetben biztos volt benne, hogy tévesek megérzései. Mostanra már a lánynak is látnia kellett. Megemberelte magát, és húga álla alá nyúlt, hogy maga felé fordítsa az arcát. A könnyek letörölgetése után a szemébe akart nézni. – Tévedsz. Mindezzel azt mutattad meg, mennyi mindent kellett magadba fojtanod az évek során. Erős vagy, Shizuka. És ezt nem csak a fizikumodra értem. Sokkal erősebb vagy, mint valaha, de neked sem kell mindig annak lenned. Nincs azzal semmi baj, ha a bánatod is megosztod azokkal, akik igazán közel állnak hozzád. Én pedig csak reménykedhetek, hogy egyszer közöttük leszek – elmosolyodott, ahogy a lányhoz beszélt. Nem volt szigorú, tényleg érződött rajta, hogy büszke a testvérére. De azt el sem lehetett téveszteni, mekkora az önvád benne is. Épp ezért is, különösen felháborodott testvére következő szavain.
– Ezt többet meg se halljam tőled! – talán először emelte fel igazán a hangját a húga ellen. Szavai sosem hallott szigorral csattantak. Miután már nem ölelte a lányt, reflexszerűen ökölbe szorította a kezét, hogy így vezesse le a feszültséget. Haragudott, legfőképpen magára, amiért ilyen érzéseket keltett a húgában. Ez megbocsáthatatlannak tűnt számára. – Nem keserítetted meg a családod életét, Shizuka-chan. Nem te tehettél a betegségedről, ami történt nem a te hibád volt. Nehéz volt, igen, de ettől még jó volt, hogy van egy testvérem. Sajnálom, hogy nem éreztettem veled igazán, és a mai napig haragszom a szüleinkre, amiért megtettek bizonyos dolgokat. De sosem tekintettem a történteket a te hibádnak – a kemény szavak után vett egy mély lélegzetet, és a hajába túrt. Ezt fontosnak látta tisztázni, bár nem egészen így képzelte el. Nem örült, hogy ennyire kibukott, ráadásul a húga előtt. Mindig olyan átkozottul jó volt az önuralma – pechjére épp ez az egy dolog tudta kiborítani. Nem a kislány tehetett róla, hogyan álltak anyagilag, ahogy arról sem, hogy nem volt sem ideje, sem lehetősége a tanulásra, mert dolgoznia kellett, hogy legyen elég pénzük. Ezekhez a dolgokhoz leginkább a szüleiknek volt köze. A mai napig hibásnak tekintette őket, hogy gyakorlatilag a testvérét ki sem vihette a házból, hogy olyan hiszékenyen bedőltek a nyilvánvaló átveréseknek. Mindezek kizárólag a szüleik felelősségéhez tartoztak. Végül persze elmosolyodott és sokkal lágyabban folytatta a megkezdett szónoklatot. – Örülök, hogy így látod. Én... reméltem, hogy boldog leszel, és végül megtanulsz úgy boldogulni, hogy nem kell másokra támaszkodnod. Sajnos nem a legjobb módszert választottam, és hidd el, ha tehetném, másképp csinálnám. Az igazság az, hogy féltem, túlzottan rám támaszkodnál. De ettől még figyeltem rád, Shizuka-chan, és nem is kérem, hogy megbocsáss érte – ezzel gyakorlatilag elmondott mindent, ami épp eszébe jutott. A többi gondolatát még képtelen volt megfogalmazni. Sosem volt igazán a szavak embere. Kizárólag emberi életében, akkor is főleg, ha hazugságokról volt szó. Azokhoz egykor mesterien értett, és mostanra szeretett volna megszabadulni tőlük. Véglegesen.
Egy újabb légvétel és egy tarkódörzsölés után letelepedett Shizuka mellé. A hogyan tovább kérdéskörén még nem gondolkodott, de az ígéretét mindenképpen meg akarta tartani. A kérdés mindenesetre meglepte. Fogalma sem volt, a húga vajon mennyire látott bele az életébe. Sokat foglalkozott vele, de olyankor kizárták a külvilágot. Így nehéz lett volna elvárni tőle, hogy mindent tudjon róla.
– Munkahelyi baleset. A részletekre én sem emlékszem pontosan. Az biztos, hogy a munkahelyemről már nem értem haza soha. Pedig látni akartam, ahogy felnősz. Titkon én is abban reménykedtem, mint a szüleink, hogy végre lesz egy kezelés, ami használ. De sosem tudtam benne hinni igazán. Mindig úgy éreztem, átverik őket. És végül a korai halál lett a pénz utáni futás eredménye. És mégis, csak azt bánom, hogy nem voltam veled végig. Itt végre tanulhattam, amit én akartam. Groteszk módon még örülök is, hogy eddigi életem nagy részét ideát töltöttem el. De ha jól vettem ki, te is hasonlóan vagy ezzel – a lány szemeibe nézett, és őszintén elmosolyodott. Még sosem nyílt meg neki ennyire. Most pedig úgy érezte, végre elindultak azon az úton, amin mindig is haladniuk kellett volna. Végre látta értelmét, hogy idejött és megkereste a lányt, és nem csak a kínos hallgatás vette körül őket. És miután mindezt tisztázták, kíváncsian várta a további kérdéseket. Biztos volt benne, hogy lesz még, és némelyikre annyira nem akar majd válaszolni. Ám ha egyszer elkezdték, ideje volt alaposan kivesézni minden sérelmet vagy olyasmit, amit tisztázni akartak végre. Ötven év után most előttük állt a végtelenség, hogy feloldhassák a múlt keserű nyomait.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Társalgó - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Társalgó   Társalgó - Page 2 Empty

Vissza az elejére Go down
 

Társalgó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke ::   :: 3. Osztag-