HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Las Noches-i Aquapark

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet
Atamagahen Haseru Hidari
Ember
Ember
avatar

Male
Capricorn Rat
Hozzászólások száma : 115
Age : 32
Tartózkodási hely : 35f 41' ÉFSZ, 139f 46' KFH
Registration date : 2009. Jan. 10.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: US-ARMY, Őrnagy
Hovatartozás: Xcution
Lélekenergia:
10000/12000  (10000/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Las Noches-i Aquapark   Pént. Jan. 29, 2010 2:58 am

°o0o° Pink varázs belebotlik házi cicába °o0o°

Micsodácska meglepike! Tutcsira elkercsiztek a szemikéim, miutánkára rátenycsizett a posikácskámra. Nagyonkára nem várcsiztam ilyesmikét tőlécske. Olyankára szendicskének tűncizett errécskére simácskán rátapizik a formácskámra. Sajnoskára gyorsacskán lepattizott. Remcizem nem volcsizott valamicske a hátcsócskámon! Ne hoggyira már! Az totálkára cikicske lennizne. Gyorsacskán meg is próbcsiztam utánacska járizni, hogy van e ottanka valamicsodácska, de sehogykára se sikcsizett kellőképpecskén hátra forcsizni a fejecskémet. Ezt annyikára utcsizom! Durcizni is támcsizott kedvecském, de inkábbkára elhalcsiztam miutánkára egyedülke leszizek. Raúl-kácska előttkére nem akcsiznék jelcsikéket rendizni. Pattiztam is felfeléke és megölcsiztem boldogocskásan. Tisztire háláska volcsiztam nekike, szóvcsira ennyikével jöttiztem! Perszécske mondsziztam a szépike köszcsikéket, de ő csak motyizott magácskának. Szünetecske nélkülkére dörcizte, hogy nem akcsizott valcsikét meg véletlenke volt, de nem érdekcsizett. Már ittenkére hagyiztam volna, ha bajcsim támcsizik. Mindenesetkére kezdiztem miattácska aggódizni! Lehetecskécske mégiskére napszúrcsit kapcsizott? Pakcsiztam is gyorsacskán a homlokocskájára a kezikémet, de normálkának láttizott.
-Nyaaaaa! Örcsizek, hogy nincsecske bajcsika! Aztikát hittiztem megárcsizott a napocska és félrécskére beszizel...de nem ércsiztem, hogy lennizne problémácska!-
Kacsiztam rá boldogocskán, majd pattiztam extáziskában. Mehettizhettünk vízcsibe! Kezecskén is ragcsiztam és vonsziztam magácskám utánkára. Nem bajcsi, ha nincsecske kedvecskéje, majd csincsizek. Szépikén futcsiztam is, de megcsúszizott mögöttemke Raúlcsi és úgy lökizett, hogyira belefejcsiztem a vízecskébe. Nagyocskákat bugyborcsizva ugriztam felke. Mostankára oltárikára tönkrécske ment a hajacskám! Ez szörnyűcske! El se tudizom képzizni, hogy nézcsizhetek ki! Borzalmaska! Legszívesebbecskére elfuttiznék a világocska végikéjére. Szercsikéjére olyanka bűnbánatoska ábrázatocskával pislizett rám, hogyira nemicskére mennizett morciskodni rácska. De eztecskét még visszikére fogizza kapcsizni. Nem úszizza meg!
-Mah, te gonci!-
Fröcsiztem rá a cuccoskát, óriáska szemecskékkel pislizve rá, hogy jöjjizzen befelécske mellécském. Ha meg nem akcsizza akkor azocska is megfelelke nekecském, ha leteszi a fokhagymácska hátsókáját és belelógizza a lábcsiját. Igazkára ígyire kevésbécske vicceske, de mindegyecske. Nem lehettizek telcsikécske. Elvégrécske az ő ötletecskéje volcsizott, hogy jönnizik fürcsizni velecském.
-Mostan micsidikét csincsizzünk? Mihez lennizne kedvid?-
Besziztem gyorsacskám, mielőttkére megszakizik a választásocska előttkére. Nagycsira nem akcsizott nekikécske bejönnizni. Továbbkára folytizza beráncizom...
°o0o°o0o°o0o°o0o°o0o°

Kicsit félreértette a fenéktaperolást, de túltette rajta magát és gyorsan megnézte nem e kapott Raúl napszúrást. Aztán nagy boldogan kézen fogta áldozatát és eltrappolt a medencéig, de Raúlka megcsúszott és belelökte Elmira-t a vízbe. Bemorcult, viszont annyira aranyosan nézett rá a bűn elkövetője, hogy megbocsátott. Végül megkérdezte mit csináljanak a vízben.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raúl Suspicaz de Afuera
Privaron Espada
Privaron Espada
avatar

Male
Hozzászólások száma : 43
Tartózkodási hely : a szobámban..általában
Registration date : 2009. Dec. 03.
Hírnév : 15

Karakterinformáció
Rang: Primera O.o
Hovatartozás:
Lélekenergia:
11000/30000  (11000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Las Noches-i Aquapark   Vas. Jan. 31, 2010 10:28 am

.:|Pink varázs belebotlik házi cicába|:.

Elég kínosan folytatódott ez a találkozó számomra. Az még oké volt, hogy be lettem kenve napolajjal, hogy le ne égjek, mert rendes volt Elmirától, na de hogy Én is kenjem be Őt? Ez nem volt benne a szerződésben. Leközelebb el kell olvasnom az apróbetűs részt is, mielőtt belemegyek az ilyen dolgokba, mert szívás lesz megint. Bár, jobban belegondolva, nem volt olyan nagy szívás Elmia-chant kenegetni, csak hát na...belepirultam, beismerem, de ez van. Arrancarrá válásom előtt nem igen kenegettem más lányokat strandokon, meg utána se. Azért kibírtam, sőt a végén még önkénytelenül lejjebb is csúszott a kezem, mint szerettem volna, de gyorsan sűrű bocsánatkérésbe kezdtem, nehogy megharagudjon rém a lány, azonban dühös kirohanás helyett boldog nyomorgatást kaptam, amit rákvörös fejjel tűrtem, és sűrűn mondogattam, hogy "Ugyan, semmiség...". Lehet kicsit túlzásba vittem, a dolgot, mert Elmira-chan elkezdte a homlokomat vizsgálgatni, hogy nincs e bajom, vagy valami ilyesmi lehetett a célja. Zavart arccal próbáltam tudtára adni, hogy semmi bajom, csak tényleg nagyon sajnálom a dolgot, és semmi baj, úgyhogy mehetünk a...medencébe. El is indultunk, vagyis Elmira ment elől, mint a gőzmozdony, engem meg húzott maga után. Próbáltam közölni vele, hogy kicsit lassítson, mert ráérünk, meg amúgy sem szeretek futkározni, mert kifáradok tőle, és aludnom kell utána pár órát, de nem nagyon hatották meg az észérvek. Hát ha a szavak nem is, a következő dolog, ami következett, biztos tudtára adta, hogy nem szeretek futni. Ugyanis a nagy sietségben megcsúszott a lábam a medencét körülvevő csúszós, vizes kövezeten, és akaratlanul is löktem egyet Elmira-chanon, aki emiatt olyan szép csukafejest nyomatott a medencébe, hogy egy olimpiai bajnok úszó is megirigyelte volna. Hát ha akkor elpirultam, mikor ölelgetett, akkor most egyenesen füstöltem. Futottam is a medence széléhez, ott azomban gondosan megálltam úgy 20-30centivel a víz előtt, és bűnbánó képpel, magyaráztam a lánynak, hogy ne haragudjon, megcsúsztam, és hát...ez lett a vége. Kicsit mintha kiakadt volna, amiért szétment miattam a haja, mert enyhe tébolyt véltem néhány pillanatig felfedezni a tekintetében, aztán mintha varázsütésre meggondolta volna magát, és helyrejöttek a szemei. (xD)
- Ne haragudj...csak..megcsúsztam..nem volt szándékos...T.T - bizonygattam még egy kis ideig neki, hogy elhiggye, hogy tényleg nem volt direkt a dolog. Úgy tűnt, hogy az incidens nem hagyott túlságosan mély nyomokat a lányban, mert újra csillogó szemekkel nézett rám ,és hívogatott be a medencébe. Na igen, a medence. Úgy néztem rá, mint egy halálraítélt a bitófára. Ugyanis sok volt benne a víz. Nagyon sok. Túl sok. Rettentően sok. És nem tudtam úszni, na meg a vízért sem voltam annyira oda, sőt azt se szerettem, ha vizes lesz a hajam, meg ha víz megy az orromba meg a füleimbe. Szóval igen, kicsit tartottam a medencétől, de tényleg csak kicsit.
Nem volt mit tenni, már megígértem a lánynak, hogy megyek vele játszani a medencébe, szóval visszavonni nem lehetett a szavamat, meg amúgy is, hogy nézne rám akkor? Szóval nagy óvatosan elindultam a víz fele, hogy szép lassan beleereszkedjek, mert akkor nem fog víz menni az orromba, meg a füleimbe sem. Épp léptem volna bele a medencébe, mikor valami random arrancar meglökött hátulról, és ennek hatására még szebb csukafejest nyomtam a medencébe, mint Elmira-chan az előbb. Ez még nem lett volna baj, (hogyne lett volna...VÍZ MENT AZ ORROMBA!!!), csak úgy estem bele a medencébe, hogy Elmirát is sodortam magammal, vagyis ráestem a lányra, és együtt merültünk alá. Ez a csobbanás nem hatott túl jól az idegeimre, mert miután felbuktam a víz alól, az első dolog, amibe megtudtam kapaszkodni, az Elmira-chan...bizonyos testrésze volt. Amiből kettő van..és Elmira-jó nagyokkal rendelkezett belőlük. Szóval igen, véletlenül a lány melleibe kapaszkodtam bele nagy rémületembe.
- ÁÁÁÁÁ!!! - ordítottam halálra váltan az első pillanatban. - ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!! - ordítottam a második pillanatban, mikor tudatosult bennem, hogy éppen mikbe is kapaszkodom, és gyorsan elengedtem a lány kebleit, aminek hatására egy másodpercre megint a víz alá merültem, majd vissza. Most következett az aromrákvörösregyúláséssűrűbocsánatkérések csapó 3.
- Hehe..hehehe, bocsi Elmira-chan. Ez sem volt direkt...csak, meglöktek...és...beleestem a vízbe..és víz ment az orromba meg a fülembe..és..és...bocsi TTT.TTT - mondtam a lánynak, de úgy, hogy rá se mertem nézni szinte. Valamit sürgősen ki kellett találni, ami egy piros labda személyében érkezett valahonnan a magasból a képembe, szóval pofándobtak labdával, igen. Mindegy, nem volt időm bosszúsnak lenni emiatt, inkább gyorsan lecsaptam a labdára, és eldöntöttem, hogy ez mától az enyém, ha már egyszer hozzám vágták.
- Öööö, mi lenne, ha labdáznánk egyet? - próbáltam mosolyogva menteni a menthetőt, és reméltem, hogy nem öl meg Elmira-chan, bár mondjuk minden oka megvolt rá.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cephalus Ó-Madaidhín
Espada
Espada
avatar

Male
Hozzászólások száma : 64
Registration date : 2009. Jan. 09.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 10. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
22000/30000  (22000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Las Noches-i Aquapark   Hétf. Feb. 01, 2010 9:57 am

//Vigye a franc a meleget... ~ Aquaparki kirándulás//

*Nos, minden kétséget kizáróan tényleg neki szóltak az ismeretlen lány szavai. Legalábbis azt elnézve, hogy a következő pillanatban már ülőhellyel kínálja Cephet a medence szélén...*
- Ööö... Köszönöm.
*Igyekszik elmosolyodni halványan, ahogy óvatosan helyet foglal, nehogy belecsússzon a vízbe. Bár ez utóbbi majdnem sikerül is neki - egy hirtelenebb mozdulatot követően ugyanis kis híján gyönyörű ívvel csúszik bele a vízbe. Azonban mások számára ez minden bizonnyal csak esetlen kapálózásnak tűnik, melynek végén szerencsére megússza Ceph a tényleges úszkálást: az eredetileg kedvesnek szánt mosolyból tehát mindössze zavartan elvörösödő arc marad egy erőltetett vigyor kíséretében.*
- Elnézést, nem vagyok hozzászokva az ennyire csúszós kőhöz...
*Szabadkozik, felváltva vakarászva feje búbját és pofacsontján lévő hollowmaszkját, szándékosan kerülve a másik tekintetét a majdnem-esés miatt. Ennyit a pár perccel ezelőtt még talán elegánsnak is gondolható viselkedéséről...
Aztán a lány bemutatkozik, ami megtöri tiltakozását a szemkontaktus ellen. A magát Ranilnak nevező arrancarra pillant ekkor, mélyen annak szemeibe nézve, és kezét előre nyújtja kézfogás céljából.*
- Cephalus Ó-Madaidhín, 41. arrancar, Midoriiro Hikage-sama fracciónja, de általában csak Cephnek szólítanak. Örülök, hogy megismerhettelek!
*Mutatkozik be az évek során jól betanult titulusfelsorolásával, amit már szinte olyan hangsúllyal képes mondani, mintha valamiféle mantráról lenne szó. Ezt követően viszont úgy érzi, néma csend borul kettejükre, ami kissé feszélyezi. Nem mintha az jobban tetszene szegénynek, ha bele sem lehetne fojtani a szót Ranilba, de azért legalább egy kisebb társalgástól gyorsabban telne az idő... De milyen témát vessen fel...?*
- Milyen forróság van itt...
*Szólal meg végül bambán, a víz enyhe hullámzását figyelve. Hiába, ha nőkről van szó - pláne viszonylag ismeretlenekről -, nem éppen a legjobb beszélgetőtárs, sokkal inkább hallgató szokott lenni...*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ranil Carrolobacco
Privaron Espada
Privaron Espada
avatar

Female
Hozzászólások száma : 82
Tartózkodási hely : Las Noches...
Registration date : 2009. Nov. 25.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 3. Espada
Hovatartozás:
Lélekenergia:
11500/25000  (11500/25000)

TémanyitásTárgy: Re: Las Noches-i Aquapark   Hétf. Feb. 01, 2010 10:38 am

Vigye a franc a meleget... ~ Aquaparki kirándulás

Értetlenül néztem a srác akrobatikus bemutatóját, ami a vizes kő miatt zajlott le - mint utóbb kiderült. Azért kis híján kirobbant belőlem is a nevetés, de most nem is akart hozzá csatlakozni az a gúnyos felhang. Mondjuk a többi nyomorék mennyire megvetően nézett ide is... Bár azt se tudja a sok béna, hogy mi az a jó mulatság. Pláne, hogy most már társasággal vagyok itt! Tehát, ha a társaságomban levőt fikázzák, az olyan, mintha engem inzultálnának! Gyilkos pillantással néztem körbe, majd egy pillanat alatt kedves mosollyal fordultam Cephalus felé.
- Ugyan kérlek, nem történt semmi. Én legutóbb belecsúsztam a medencébe... bár valamiért annak meg örültek... - igen , ami az én szépséges pofikámra nem volt jellemző: pír öntötte el, amint a vízre néztem. ez felfogható volt a hőre tett utalásnak is- mert tény, hogy még így is melegem volt, vagy ahhoz is, hogy egy aprócskát füllentettem, a pozitív hangulat fentartása érdekében.
- Van egy olyan érzésem, hogy nem nagyon tudsz úszni... Mellesleg nagyon zavarna, ha megkérnélek, hogy tegezz? Ne haragudj, de kaptam egy kis fejmosást amiért... elég forrófejű vagyok és gyorsan jár el a kezem. Most pedig barátokat kell szereznem... Ami rám is fér, ugyanis elég rémes dolog örökké a szobámban kuksolni. Mondd csak, Cephalus, te mit szoktál szabadidődben csinálni?- mióta éltem és meghaltam, egy levegővétellel ennyit még nem beszéltem. Aztán el is hallgattam, és vártam a választ: minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy beszélgessünk, meglegyen a jó téma, és ne nézzen valami nyomulós kis ribancnak. Tény, hogy tisztában vagyok a külsőm előnyeivel, de ez korántsem jelenti azt, hogy egy kis ribanc lennék! Egészséges egoizmus, amely minden teljes lényben megtalálható! A heves vérmérsékletemre pedig kiváló magyarázatként szolgál az őseim hosszú sorában valahol megbúvó latin vagy olasz anya/apa.
Miközben vártam a választ, lábaimmal elkezdtem a vízzel szórakozni, és tekintetemet a mellettem levőre.
Igazán kedves és tisztelettudó, azt meg kell hagyni. Végülis... az elmúlt évtizedekben senki sem nyújtotta nekem kézfogásra a kezét, abból pedig még kevesebb volt, akiét el is fogadtam. Nos, ezek után senki sem mondhatja rám azt, hogy az első szembejövő egyént fel a karom darabolni. Mégis... Micsoda feltételezés már az is, hogy én egy hibbant, megszállott és labilis személyiség vagyok?! Már maga a feltételezés is sérti szerény személyem, és ráadásul... rám mondják azt, hogy rút vagyok? Amikor olyan formás kis térdkalácsom van?!
A harag apró buborékok módjára kezdett el fölfelé szállni bennem, é s mély levegővel fogtam vissza magam. Nem nézne ki jól, ha felállnék, és tombolni kezdenék...

______________


In these dreams that should end,
our goodbye is blooming.
owaru hazu no yume ni
sayonara ga saiteru

rAnIL & kRáZuS tHeMe SoNg


Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Ranil_Carrolobacco
Atamagahen Haseru Hidari
Ember
Ember
avatar

Male
Capricorn Rat
Hozzászólások száma : 115
Age : 32
Tartózkodási hely : 35f 41' ÉFSZ, 139f 46' KFH
Registration date : 2009. Jan. 10.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: US-ARMY, Őrnagy
Hovatartozás: Xcution
Lélekenergia:
10000/12000  (10000/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Las Noches-i Aquapark   Kedd Feb. 16, 2010 12:18 am

°o0o° Pink varázs belebotlik házi cicába °o0o°

Én végtelenkére türelmeske vagyizok, de Raúlcsi kezdizte elérizni, hogyira szépecske arcikám eltorzizzon a morcikától. Nagycsira nincsenke kedvecském ezutánkára bőröcske nyugtizgató kúrácskába fogizni, szóvcsira mostanka azonnalkára vonszizza befelécske a csontoskás, ámde irtócskára formásocska hátsókáját vagyira ittenke hagyizom! Szercsire, nemicske inkábbkára balcsercsire bepottyizott felhábcsizásom előttkére, de olyanka elegánsacskán, hogyira megintke a vízecske alattka köttiztem ki. Újacskára vízeske lettiztem. Megintkére telike ment az orrocskám és fülecském vízecskével és köztudottacska, ha nyitottka szemcsikéket éri ez az unci klórocskás rondiság akkorkára bevörcsiznek! Nemikére akcsizok ázcsizott kutyikaként diderizni és utálatoska szégyenkére vérecskében forgizó szemekkel átváltizni egy csúnyácska banyává! Sikcsiznom kell! Elegecském vancsizik! Ha nem tapcsizta volnácskára le a mellecskéimet tutcsira pofonkával jutizva hagyiznám ittenke. Hiszcsire, ha ilyenkéket csincsizik, akkorkára valamilyenkére tetszizek nekicske. Legalábbkára remcsizem! Ekkorácska áldozatocskák utánkára márira irtócska meredekecskén ajcsizom nekicske a dolgocskát, különbenkére kikapcsizom a szemecskéit az alkalmacskára tűhegyeskére reszizett műkörmöcskéimmel! Szóvcsira fújtiztam páracskát, hogyira lehiggizzak aztánkára bájoska mosolykát erőlcsiztem az arcocskámra és megigaziztam az a szertendőcske széjelkére álcsizó hajacskámat. Sőtikére olyanka tettre vetiztem, amire csupánkára kényszerecske hatáskájára folycsizok. Felfogiztam a szőkécske tincsecskéimet csúrkácskába. Valamicske ugyankára azt súgizta történizni fogcsiznak még balesetecskék és totálkára ki fogizok készizni. Nem akcsizok idegropcsit kapizni! Könyci érje meg az áldozatkákat...
-Semmike, cicuka! Máskorka viszontira kérizz engedélykét, mertikére megharizlak!-
Kacsiztam rá, amikorkára egy labdácska eltalizta az pofikáját. Nem akcsiztam képecskén röhizni, de megérdizte az előbbecske bemutizott két manőverkéje utánkára. Inkábbkára aggódóska képecskét vágizva kérdiztem rá mindenke tutikázik e nálacska. Egybenkére voltizott bárikára ennélke nagyobbacska agyalágyultka nehézkén lennizhetne. Magyarázgatósdi helyettkére csak sietőskén feldobizta a témácskát dobcsizzuk a kerekecskét, ha márira nálacskánk köttizett ki. Bólcsiztam az ötletecskére, hiszenkére amiattka nem tartiztam elszediznék. Elégecske szendécskén összekulcsizni a kezecskéimet csodáskán előre döncizve a mellecskéimet és rögtönkére korlátlanka időcskére az enyémke a játékocska. Szóvcsira kedveskén intiztem nekécske és hátrébb gyalciztam.
-Ittenke tutcsi! Dobizhatod!-
Meg se lepcsiztem a célzásócskájával is gondocskák vanniznak. Inkábbkára úgy is fogcsiztam fel ezt a labdizst mintike zsírocska égiző tornácska. Ugyankára annyit rohiztam a pöttyöske utánka, hogy mincsire ötvenszerire úszíztam keresztülkére medencécskét. Az egyikecske cserkizésem közbenkére viszcsire aljaska dolgocska történizett! Valamicsodácska hegyeske rondaságot eldobcsizhattak, mertire totálkára beletrafiztam egy szilánkocskába. Lesápizva ácsiztam megérizve a fájdalmacskát, aztánkára szácskám elé kapizva szörnyiztem el. Elcsúfizták csodáska talpacskám és kicsodácska tudizhatja mifélécske korocskát gyűjtiztem be éppenkére. Gyorsacskán felkapizva sérültke lábimat ugriztam kétségecskébe esizve. Remcsiztem Raúlcsika időcskében észbe kapcsizik bajocska vancsizik. Nem akcsizok megintkére meghalcsizni! Valakicsodácska vigyizzen gyorsacskán orvoskához!

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raúl Suspicaz de Afuera
Privaron Espada
Privaron Espada
avatar

Male
Hozzászólások száma : 43
Tartózkodási hely : a szobámban..általában
Registration date : 2009. Dec. 03.
Hírnév : 15

Karakterinformáció
Rang: Primera O.o
Hovatartozás:
Lélekenergia:
11000/30000  (11000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Las Noches-i Aquapark   Szer. Feb. 24, 2010 2:04 am

.:|Pink varázs belebotlik házi cicába|:.

O.O. Nagyjából ilyen fejem lehetett, mikor lekászálódtam Elmira-chan melleiről és motyogtam zavartan, hogy izé, meg vúú, meg váá. Már felkészültem mártírarccal a pofonra, ami szép piros helyet fog hagyni az arcom egyik, majd másik felén, de nem jött! *.* Ja de...de az más volt, vagyis fejbe dobtak egy pöttyös labdával, de lehet jobban jártam így is, mintha Elmira-chan osztott volna le két deadly strikeot. O.o Fura volt, mert szerintem minden második, harmadik, negyedik, meg ötödik, de még hatodik nő is megölt volna, ha ilyen dolog történt volna vele, de Elmira nem húzta fel magát a dolgon. Úgy tűnt, hogy kedvel! *.* Nem sok nőről mondhattam el ezt eddig. Ja de, a konyhás arrancarnéni is kedvel, mert mindig szokott extra tejet adni az ebédlőben a kajához, amit mindig jóízűen szoktam elfogyasztani. (xD) De nagyjából ennyi. Meeeg talán Slarin. Bár Ő inkább csak munkaköri kötelességből tűr meg, vagy nem tudom, nekem úgy tűnt. Meg Cephi is kedvel...ja de Ő nem is lány! O.o Na szóval igen, erről ennyit. Nem jött a pofon, és ez a lényeg.
- Jajaa, minden okééé! - csápoltam tök idiótán a labdával való találkozás után, aztán úgy gondoltam, hogy esetleg kezdhetnénk is a játékot. Érdekes, most hogy 6 liter klóros vizet lenyeltem, meg az orromat is kimosta a jó kis klór, valahogy éberebbnek éreztem magam. Megvártam, míg Elmira-chan kicsit odébb mászik, hogy kellő távolság legyen a köztünk, majd mikor elég távol volt már, elkezdhettük a dolgot.
- Okéé, dobooom! - kiáltottam oda neki nagy lelkesen, majd megfogtam a labdát, és koncentrálni kezdtem, hogy jó helyre dobtam a labdát. Úgy kellett elképzelni a helyzetet, hogy van Elmira, és kábé a labda jó 5-6 méterre elszállt mellette. Első körben sikerült ledobnom egy a medence szélén kukoricát áruló köpcös arrancar manuszt, egy másik izommannert aki kísértetiesen hasonlított, valami Schwarzenegger nevű alakra az emberi világból(lehet, hogy Ő volt? O.o), ja meg a medence mellett békésen szunyókáló úszómestert. Szegény Elmira, lassan bőven lefutotta az egész havi adagját, én meg háborús övezetté varázsoltam a medence közvetlen környezetét. Nembaj, lényeg, hogy jól szórakoztunk! Épp egy újabb szervát adtam volna, ami reményeim szerint már Elmira 1-2 méteres vonzáskörzetében ért volna célt, mikor azt vettem észre, hogy Elmira-chan ijedten kapja fel a talpát, így már én is láthattam ,hogy belelépett valamibe, ami így felsértette a talpát.
~ OMGOMGOMG! Micsináljaaak?! - téptem a hajam néhány másodpercig egy helyben toporogva, majd hiró arckifejezés bevágva, és elindultam elszánt arccal a lány felé. Több se kellett, már tudtam mit kell tennem, megvilágosodtam! (Egy fenét, be voltam tojva, csak muszáj volt valamit alkotni, ha nem akartam elásni magam Elmira-channál T.T xD) Odaértem a lányhoz, átkaroltam, felemeltem (és mindezt gőzölgő fejjel), majd elindultam a medence lépcsője felé.
- Elviszlek az orvoshoz, Elmira-chan! - mondtam a lánynak elszánt arccal, mikor kiléptem a medencéből. Elindultam, a szél borzolta hajam, ahogy kell, a háttérben felhangzott egy igencsak idióta zene, amit valami idióta részeg rakott be viccből, de igencsak illett a szituációhoz, mivel épp hiró voltam! *.* Mindenki nézett, mint hal a szatyorban, de én továbbra is csak elszánt arccal haladtam az elsősegélyes alak felé. Néhány perc múlva meg is érkeztem, majd bekopogtam, és bevittem Elmira-chant, majd kint megvártam, míg végeznek az ápolással. Míg várakoztam, nekidőltem az épület falának, és lázasan töprengeni kezdtem, hogy most mi tévő legyek. Annyira koncentráltam a dologra, hogy bele is szundítottam néhány perc alatt, de (most) szerencsére, egy nagy horkantással felriadtam, és nemsokára fel is gyulladt a kis atomreaktor hajtású ledlámpa a fejem felett, és kész volt a tervem. Haza fogom vinni Elmira-chant a szobájába, én magam! *.* Hamarosan kibicegett az ajtón Elmira-chan és rögvest fel is kaptam ölbe, hogy közöljem vele ragyogó tervem.
- Hazaviszlek, okés, Elmira-chan? *.*
Az ötlet tökéletes volt, csak majdnem megbukott ott, hogy elfelejtettem, miszerint plusz 5000 fok van LN-ben, meg 7000km-re volt a lány szobája, szóval kezdtek lilulni, meg elhalni a karjaim, de csak kitartottam a végéig. és megérkeztünk a lány szobája elé. Nagyot szusszanva raktam le Elmira-chant az ágyára, majd érdeklődve körbepislogtam a helyiségben.
- Igazán szép szobád van, Elmira-chan! - mondtam neki mosolyogva, majd szemem megakadt egy szent eszközön, ami hűtő néven futott, és reményeim szerint volt benne fincsi, és jéghideg tej is!

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gabriel Bello
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Hozzászólások száma : 49
Tartózkodási hely : Las Noches/Kaszinó
Registration date : 2009. Dec. 28.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 19. Arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
7000/15000  (7000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Las Noches-i Aquapark   Pént. Feb. 26, 2010 6:24 am

Pancsi latin-módra

*Igazán meglepte a leányzó ötlete, ezért egy darabig csak nézte, s pislogott nagyokat. Mikor visszazökkent a valóságba csillogó pillantásokat vetve felé tapsikolt.*
-Persze, persze, lehet róla szó! Még úgysem jártam ott!
*Ám egy kicsit elgondolkozott. Nem volt benne túl biztos, hogy van e neki fürdőfelszerelése. Na meg persze abban sem, hogy vajon a hölgyemény milyen szabályokat fog neki előírni. Biztos volt benne, hogy eléggé fog nyüszíteni, ha a strandon rengeteg bikinis nőcske fogja körülvenni.*
-De akkor össze kéne szedelőzködnöm ahhoz. Mikor legyen a találka? És jó az, ha az Aquapark előtt találkozunk?
*Tette fel a kérdéseit szép sorjában. Mikor megkapta a választ, nem szöszmötölt túl sokat tovább, hisz csak egy órácska állt a rendelkezésére.

Szobájába érve fejvesztve rohant neki a szekrényének. Olyan hevesen rángatta szét a tartalmát, hogy ember legyen a talpán, aki majd ezt összepakolja. Végül is úgyis Gabira fog maradni az egész kupi, de most az izgatta a legkevésbé. A szekrényben volt minden, csak fürdőnadrág nem. Talált benne szakadt trikótól kezdve, szerelmeskedő kiscocás alsónadrágig mindent. De mire emlékezett, azt a csíkos rövidnadrágot nem lelte. Viszont hosszas kutakodása gyümölcseként egy ősrégi szörfnadrágot mégis meglelt.
Örült is rendesen a fejének, ám mosolya hamar az arcára fagyott mikor rájött nem is nagyon tud úszni. Azon gondolkodott, hogy majd totál be fog égni Caquel előtt. Még megmenteni sem tudná, ah fulladozna. Legfeljebb együtt fulladnának meg.

Sietve szedte a lábait egyenesen a park bejáratáig. Szerencséjére még nem ácsingózott ott a lány. Az ciki lett volna, ha előtte érkezik meg. Nagyokat lihegve dőlt neki a falnak, s szemlélte, mikor téved arra az ismerős alak.*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caquel Nouriiikioushioun
Privaron Espada
Privaron Espada
avatar

Female
Hozzászólások száma : 59
Tartózkodási hely : Seiretei & Karakura Town
Registration date : 2009. Aug. 24.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 103. Privaron Espada, a 10. osztag tisztje
Hovatartozás:
Lélekenergia:
7500/15000  (7500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Las Noches-i Aquapark   Vas. Feb. 28, 2010 1:28 am

Pancsi latin-módra



Miután könnyes búcsút vettünk egymástól Gabival, elkezdtem törni a fejem, hogy merre keressek én magamnak valami helyet, ahol átöltözhetek a fürdőruhámba, ami ott lapult a táskámban, ami meg a hátamon függött. Érdekes pillantásokat vetettem az előttem haladókra, majd kényszeredett mosollyal az ajkamon kifizettem az Aquaparki belépőt, majd megrohamoztam az első átöltözésre alkalmas helyet. Körülbelül két másodperc kellett ahhoz, hogy leszedjem magamról az összes ruhát, és elővegyem a bikinit. Ez is kockás volt, mint a szoknyám, csak ezen voltak olyan koponya-minták is, amiket annyira szerettem. *.* Aztán gyorsan felkötöttem a hajamat, és belebújtam a strandpapucsomba. A táskámat megint felvettem a hátamra, és igyekeztem elnézni a velem szembejövők feje felett: egyrészt nem voltam hozzászokva hogy nézzenek, másrészt kijött rajtam az a fajta paranoia, amit az összes kisebbségi-komplexusos társam is érezhet. Különben is, semmi néznivaló rajtam... ><
Pirultan vettem egy -egy adag fagyit, majd az enyémet nyalogatva, a Gabiét meg tartva elindultam megkeresni az én alkalmi fürdőtársam. Orcám kezdte felvenni az érett paradicsom színét, amikor egy - két befütyülést meghallottam, és gyorsan megszaporáztam a lépteimet. Aztán amikor megpillantottam, hatalmas megkönnyebbülés töltött el. Egyrészt, mert megtaláltam egy ismerőst, - amit egyébként soha nem mertem volna remélni, másrészt meg mert megvolt. ><
- Sziaaaa Gabi!!! - léptem hozzá, és nyomtam az arcárra egy puszit. Aztán meg a kezébe a fagyiját. Reméltem nem vágja hozzám, meg meg se haragszik a puszi miatt. Habár, így utólag belegondolva legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Mégis... hogy lehet ilyet csinálni? Halálidegen vagyok neki, és akkor még van pofám ilyenekkel letámadni.... Mint fagyi meg puszi... ><
- Ééééééés.... van valami terved, hogy mit csináljunk elsőnek? - nyalintottam a fagyimból, és rápislogtam Gabira.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gabriel Bello
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Hozzászólások száma : 49
Tartózkodási hely : Las Noches/Kaszinó
Registration date : 2009. Dec. 28.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 19. Arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
7000/15000  (7000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Las Noches-i Aquapark   Szomb. Márc. 06, 2010 7:15 am

Pancsi latin-módra

*Karóráját kémlelve várakozott továbbra is a kerítések dőlve. Már azon járt a kicsi agya, hogy a lány voltaképp nem is akart eljönni. Bár abban sem volt biztos, hogy csak egy bejárat van ennél a hatalmas szórakozóhelynél. Ki tudja, lehet a másik végen ácsingózik, kitikkadtan, mint egy aszalt szilva. Ez a gondolat, pedig úgy elszörnyedtette, hogy levegőt sem tudott kapni pillanatokig. Végül csak az hozta vissza a biztos halálból, hogy valaki a háta mögött megszólította. Igazándiból rendesen megijedt, tehát még a szívinfarktus veszélye is fennállt.*
- Áh, szii~...
*Köszönését nem tudta befejezni, ugyanis akkor jött rá, hogy épp most adtak egy puszit arcára. Eddigi falfehér színe meg most már úgy virított rákvörösen, hogy mehetett volna a Coca-Cola figurájának is akár! Végtére maga sem értette, miért jött zavarba ilyen szinten, hisz egyik nőnél sem tapasztalta ezt. Vagyis, egyik nőcskéje sem tudott belőle ilyet kiváltani. És azt azért valljuk be, spanyolországi ámokfutásakor nem csak egybe botlott bele csak úgy, „véletlenül”.*
- ...~aa, Caquel! Oh, milyen csinos!
*Jegyezte meg végül, mikor magához tért, és nem remegett hangja. Azért attól még rendesen szenvedett, hogy nehogy dadogva kezdjen bele az udvarlásba. Még percekig azt sem tudta felfogni, hogy egy hölgy vett neki fagyit! Ez mekkora gáz volt a számára! Persze, ha már pénzt áldoztak rá, nem utasítja vissza.*
- Óh, hát ezt komolyan nem kellett volna! Inkább ez az én feladatom lett volna. Kérlek, hagy kárpótoljalak valamivel!... Jaj, most veszem észre...
*Csapott homlokára kiborulva*
- Elnézését kérem, hogy csak így letegeztem. Sajnálom!
*Tisztára hülyén érezte magát. Az öszvér hozzá képest megvilágosult messiás volt ezekben a pillanatokban. Nem tudta, mire vélje, ezt a viselkedését. Mintha valami démon szállta volna meg, és totál összezavarta volna lelkét. Kéne vennie egy kiló hagymát. Mondjuk fingja sem volt róla, minek az, mert minden tudomása szerint az a vámpírokat űzi el, de a biztonság kedvéért majd elszalad holnap a piacra. Már ha van egyáltalán piac Hueco Mundo kietlen sivatagjában O.o. Abban sem volt biztos, hogy talál olyan helyet. Legrosszabbik esetben ellopja a hummusz bárból. Ott biztos van egy rakattal!*
- Viszont tényleg, köszönöm szépen a fagyit, de nem kellett volna...
*Mentegetőzött eszeveszett iramban. Kipirulva hallgatta a következő felvetést, mire egyelőre nem tudott értelmes válasszal szolgálni. Első gondolata az volt, hogy ha már aquaparkban vannak, akkor menjenek el fürdeni. De ott volt aza kis bibi, hogy nagyon nem tudott úszi főhösünk. Végtére is az is megoldás lehetett volna, hogy vesz magának egy úszógumit, aztán majd behajítja valaki a vízbe. Csak nem süllyed el már úgy.*
- Táborozzunk le valahol! Ott a medencénél látok egy árnyékos helyet!
*Mutogatott ötletét megosztva. Több szót nem is szaporítva indultak meg arra. Persze azt szó nélkül tette, amit dolgának látott. Semmi előjelet nem mutatva szedte ki a lány kezéből a holmiját, s vitte a kiszemelt hely felé. Azért ha már elfogyasztotta gyorsan a fagyit, ennyi terhet vegyen le Caquel válláról.*
- Perfecto lesz ez a hely! Szerinted?
*Tapsikolt, azután hogy letette a holmit. Kellemes idő volt a fa árnyékában. Teljesen meg volt elégedve magával, és sasszemével.*
- Úgy látom, már te át vagy öltözve. Akkor én is lekapom a pólóm, ha nem zavar...
*Meg sem várva a választ hajította le a fehér ruhadarabot, és biggyesztette le az egyik táskára. Megropogtatva gerincét hajolt le, hogy előkotorja a naptejet. Persze mihelyst rájött hogy neki olyanja nincs, kicsit elpirulva pillantott a lány felé.*
- Ha hoztál magaddal valami kenceficét, majd kölcsönkérhetem?

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caquel Nouriiikioushioun
Privaron Espada
Privaron Espada
avatar

Female
Hozzászólások száma : 59
Tartózkodási hely : Seiretei & Karakura Town
Registration date : 2009. Aug. 24.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 103. Privaron Espada, a 10. osztag tisztje
Hovatartozás:
Lélekenergia:
7500/15000  (7500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Las Noches-i Aquapark   Szomb. Márc. 06, 2010 11:31 pm

Pancsi latin-módra


Hatalmasat pislogtam szenvedő képét látva, majd kotorászni kezdtem a táskám aljában, persze csak egy kézzel, mert a másikkal még mindig a fagylaltom maradékát próbáltam elszántan megmenteni a ruhára való kerüléstől, ami valljuk be, borzasztó halál lett volna.
- Háthát, bőrszínem látva sokat használok... egy albínó is megirigyelné a fehérségem... - motyogtam, majd diadalittasan húztam ki a kis flakont, és mosolyogva nyújtottam Gabinak. Úgy tűnt, kezdett naprendre térni azon szörnyű mesterkedésem fölött, hogy megpusziltam. Tényleg nagyon szégyelltem magam T.T
- Gabiii... ne haragudj hogy megpusziltalak, nem akartalak inzultálni...- pislogtam rá bűnbánóan, aztán bepirultam. Értelmes felnőtt létemre ilyen galádságot! Elszontyolodva piszkáltam a levetett papucsomat a mutatóujjammal, és motyogtam még valamit, amit én sem értettem.
- Ami a fagyit illeti, semmi, csak igyekeztem valami kedveset tenni érted, ha már elviselsz.- mosolyogtam, majd eljutott a tudatomig, hogy Gabin nincsen póló. Nagyra tágult pupillákkal pislogtam a felsőtestét látva, és szinte megbabonázva figyeltem. Előttem volt található a hímek egyik legtökéletesebb példánya! *.* Kár hogy én ilyen kis szerencsétlenség vagyok, fel se tűnök neki T-T Nem mintha ezen céllal jöttem volna ide, és elég béna vagyok hogy ilyeneken gondolkozok el, de hát na, akkor is >< T_T
Miközben megnyaltam a számat, erőszakkal kényszerítettem magam, hogy újra a fagyimmal foglalkozzak, és a vaníliából jelentős részt juttattam a lábamra. Megvannak a hátrányai, ha másokat bámulunk... a fagyi túl nagy ütemben kezd el olvadni... Nyöszögtem kicsit, majd valami törlődolog után kezdtem kutatni, amivel eltüntethetem a combomról a hideg masszát.
- Törölköző...- motyogtam mintegy magamnak, és felcsillanó szemmel ragadtam meg a fehér, kék virágos ruhadarabomat. Gyorsan le is suvickoltam magamról a zavaró dolgot, és elégedetten kezdtem el szemlélni a világot. Nyújtóztam is egyet, majd hátranyúlva élveztem a képembe ezer fokkal sütő napsugarakat. Aztán fel is ugrottak lezárt szemhéjaim, és könyörgő szemekkel fordultam Gabihoz.
- Bekened a hátam? Tudom hogy béna sablonszöveg, meg minden, de tényleg nem érem el... A többit megoldom, csak aztat légyszi... Utána ígérem, békén hagylak!- a szemeim már nem is lehettek volna nagyobb moe szemek, és az arcom se tükrözhette volna jobban a zavartságomat. Nem elég hogy randa vagyok, még pofátlan is... plusz éhes. Pedig most szabadultam ki a bárból isten tudja hány adag kaja után. De tényleg nem tehetek róla, a hazai illatok nagyon, nagyon felébresztik bennem a nosztalgiázhatnékot.
- Meg majd menjünk enni valami tipikus strandkaját is! - szuggeráltam csillogó szemekkel Gabit, miközben hasra fordultam. Igazán kényelmes volt ez a fekvőhelyzet, még el is tudtam volna így aludni...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gabriel Bello
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Hozzászólások száma : 49
Tartózkodási hely : Las Noches/Kaszinó
Registration date : 2009. Dec. 28.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 19. Arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
7000/15000  (7000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Las Noches-i Aquapark   Vas. Márc. 07, 2010 3:45 am

Pancsi latin-módra

*El volt keseredve, hogy ilyeneket mond, egy ennyire elbűvölő lány. Nem tudta, mire vélje, így megbántani, sem pedig erősködni sem akart, hogy meggyőzze. Viszont azt lefixálta magával, ha nagyon nagy butaságot mer mondani Caquel, akkor meg fogja cáfolni!
A naptejet el is vette tőle, egy nagy mosoly kíséretében, mikor megpillantotta, hogy a leányzó igazán csodálkozva figyeli. Szinte majdnem beütött nála, hogy másodperc töredéke alatt magára rántja a törülközőt, lányos zavarában lábujjhegyen állva. Viszont gondolati síkon jól felpofozta magát, hogy ideje lenne férfiként viselkednie, így csak eleresztett egy kisebb köhintést, majd neki is vágott a következő napirendi pontjának: a pacsmagolásnak! Fejre állítva az üveget nyomott a kezébe egy keveset a kenceficéből, s elkezdet bekenni magát. Igazán viccesnek tartotta, hogy a fényes hófehér krém, milyen lassan szívódik bele sötétbarna testébe. Egy darabig úgy nézett ki, mint egy kifakult néger. Végül eljutott addig a pontig, hogy akármennyire is próbált szenvedni, háta közepét nem érte el. Mivel nem akart olyan pofátlanságot kérni, hogy kenjék be, így vállat vont. Viszont azon azonban egyből felcsillant a szeme, mikor a másik személy ért el addig a pontig. Gondolatban virult is a feje önkívületi állapotában, de gyorsan elhessegette a perverz gondolatait.*

- Persze! ^^ Oh, ne mondj butaságokat...
*Legyintett vigyorogva. Megvárta, mikor a lány elhelyezkedik kényelmesen, majd egy újabb adagot nyomott tenyerébe a naptejből. Eleinte gondolkodott azon, milyen módszerrel lásson neki a feladatnak. Hiszen mégiscsak férfiból volt, szívesen rácsüccsent volna. Nade erre a törékeny és csodálatos teremtményre nem akart rátehénkednie. Így ugyan sajnálkozó ábrázattal (még jó, hogy Caquel nem látta xD), de mellétérdelve látott neki a nagy ceremóniába. Vállától kezdve haladt végig, egyenesen csípőjéig. Igazán élvezte ezt az aprócska dolgot. Boldog volt, hogy nem egy vén szatyor autósztrádának is használható hátán kell furikáznia. Olyan selymes, és puha volt a lány bőre, hogy minden egyes porcikáját ki akart élvezni. Persze csak a megszabott határokig. Óvatosan akarta belemasszírozni a naptejet, nem szerette volna, ha megsértette volna a testét. Még legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy egy ilyen tündérrel fogja összehozni ez a tikkadt Las Noches. De mégis... Min is gondolkodik? Vagy mit is érez egyáltalán? Hisz száméra eddig egyetlen szerelme létezett: a szerencsejáték. Most pedig úgy tűnik, belezúg egy lányba?! Talán napszúrást kapott, vagy mi a szösz? Maga sem tudta, és nem is akart ezen sokat agyalni. Abban az egy dologban biztos volt, hogy nem akarja azzal elrontani az egészet, hogy hiú módon beleszeret Caquel-be. Annál sokkal értékesebb, hogy magához láncolja. Egy olyan emberhez, aki sosem volt arra jó, hogy akárkit is megtartson magának. Egyszerűen nem ilyen. És nem tudja, meg tudna-e változni. És épp ezért azt sem akarja, hogy fájdalmat okozzon.*
- Végeztem. Remélem, még nem aludtál el
*Mondta kedvesen, mosolygósan. A következő ötlettől újból felcsillant a szeme, hisz nem nagyon lakott jól a hummusz bárban. Az a sok zöldség nem volt az ínyére. Egy kiadós hamburgernek, vagy akármi másnak, amiben hús van, most nagyon örülne.*
- Tök jó ötlet! Viszont, nem érdekel, ha ellenkezel is, ezt én állom!

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caquel Nouriiikioushioun
Privaron Espada
Privaron Espada
avatar

Female
Hozzászólások száma : 59
Tartózkodási hely : Seiretei & Karakura Town
Registration date : 2009. Aug. 24.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 103. Privaron Espada, a 10. osztag tisztje
Hovatartozás:
Lélekenergia:
7500/15000  (7500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Las Noches-i Aquapark   Hétf. Márc. 08, 2010 3:47 am

Pancsi latin-módra


Mondhatni a Mennyországban éreztem magam, Gabi olyan alaposan bekenegette a hátam. Aztán persze meg is jelent a kisördög, ami kényeskedve böködte a koponyám egészen addig, míg aljas kis gondolatait bele nem pumpálta a fejembe. Ezek meg olyanok voltak, hogy: Vajon hány nőnemű sóhajtozott már ennyire epedve az ilyen tökéletes hátbekenés után?
Aztán magam tökéletesen elszégyellve tornáztam térdelő állásba, és kinyújtóztam.
- Nem, méég nem aludtam el. Viszont nagyon értesz az ilyesmihez, már majdnem hipnotikus állapotba kerültem. - mosolyogtam, és piszkáltam meg a hajam. Lefelé pillantva megállapítottam, hogy minden a helyén van, és elégedetten álltam fel. Gyomrom éhes mocorgása nem kerülhette el a figyelmem, és kissé pirulva ragadtam meg alkalmi szenvedő-társam kazeit:
- Mondd csak, nagy tragédia lenne belőle, ha mennénk enni? Tudom hogy nagy szégyen, de én nem bírom tovább... Annyira régen jutottam hazai finom kajához! - magyaráztam csillogó szemekkel, és válaszát meg sem várva kezdtem el magammal húzni a legközelebbi strand felé, ahol valami mexikói illat terjengett. Fél percig csak meghatottan álltam, és azon morfondíroztam, hogy Seireteiben miért nincs ilyen. Ott van a Büfé, de ennyi, snassz, nada, nuku. Ja, meg még a Kumo étterem, de az a közelébe sem ér ezeknek a helyeknek. Nem mintha nem lennének elbűvölőek és tökéletesek, de néha akkor is jobban esik ilyen helyen megszerezni az alakalmi betevőt.
- Kérek szépen egy adag chilis-csípős finomságot! - böktem az egyik nagyon húsos, nagyon szaftos és chilis valamire, amitől összefutott a számban a nyál. Amikor meg kézbe kaptam a kis tányérkát a villával, majdnem ugrándozni kezdtem örömömben, és gyorsan bekaptam egy falatot. Úgy éreztem magam, mint aki végre a jól megérdemelt luxusnyaralását tölti. Nem mintha nem rettegtem volna még a kavicstól is jelen pillanatban, de Gabi társasága kezdte velem feledtetni, hogy mi is vagyok tulajdonképpen. Egy utolsó áruló, aki kihasználva szabadnapját visszapofátlankodott ide. Vajon akkor is szívesen töltené velem az idejét, ha tudná, hogy milyen galád vagyok? A saját szememben nem, de az övékben igen... Azt hiszem, megvetne, leköpne - jobbik esetben, és faképnél hagyna. Ezen gondolatra nem hogy a villa megállt a kezemben, de még a szívem iis, és tökéletesen halálsápadt lettem. egyszerűen nem értettem magam, hogy miért éreztem ezt a mérhetetlen fokú kétségbeesést és bőghetnéket, ami úrrá lett rajtam. Tény, hogy az utóbbi időben Watanabe taichoun kívül nem volt alkalmam más emberséges lénnyel találkozni, de nem sok ez egy kicsit? Bocsánat, a taichou viselkedése messze nem úgy érintett meg, mint Gabié. Tökéletesen paffá lettem. Csak turkáltam az ételben, és néha-néha kaptam be egy-egy falatot, miközben a helyünk felé ballagtam visszafelé. Aztán persze nem bírtam megállni, hogy ne menjek valami víz közelébe, és azon gondolkoztam, hogy vajon mi lenne, ha beleugranék... Persze csak azután, miután a kaját letettem. Igyekeztem elnyomni a vacak hangulatot, mai úrrá lett rajtam, és ezért semlegesen magamba toltam a kaját, majd rápislogtam Gabira.
- Mondd csak, van kedved úszni velem? - úgy éreztem, talán egy kis pancsolás feldobna, és kiverné a fejemből azokat a marhaságokat, amikre jelenleg gondoltam...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gabriel Bello
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Hozzászólások száma : 49
Tartózkodási hely : Las Noches/Kaszinó
Registration date : 2009. Dec. 28.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 19. Arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
7000/15000  (7000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Las Noches-i Aquapark   Szer. Márc. 10, 2010 9:35 pm

Pancsi latin-módra

- Persze! Hagyd már, menjünk csak!

*Pattantak fel csillogva-villogva szemei pusztán már a gondolattól. Reménykedett benne, hogy itt nem kell zöldséget ennie kilószámra. Mert akármennyire is akarta volna, egyszerűen több ilyen falat nem csúszott volna le a torkán. Viszont még ha megtette is volna, visszakozni sem tudhatott, hisz Caquel egyből kézen fogta és vezetni kezdte a legközelebbi büfé felé. Mint egy kisgyerek az anyukájával, bazsalygott továbbra is. Majd mikor eszébe jutott, hogy a kezét fogják, majdnem felugrott örömében, hatalmas kurjantással egybekötve. Természetesen kellett tartania magát, hisz nem otthon volt. Meg különben is. Azzal senki sem váltott még világot, hogy megragadták a kezét, de mégis, nagyon belepirult. Igen, fiú létére! Persze még mindig nem értette minek köszönhető ezek a kitörései, de nem is nagyon akart vele foglalkozni. Na meg belegondolni sem tudott, így rá nem jöhetett, mi okozza ezeket a „fellángolásait”.
A pofás büféhez érve, szinte majdnem leesett az álla. Egy mexikói falatozó! Egyszerűen kívánni sem kívánhatott volna tökéletesebbet. Ha tehette volna, már rég a lány nyakába ugrott volna, és millió csókkal halmozta volna el, annyira fenomenálisan érezte magát. Végre a jól megszokott hazai ízek! A pult előtt, pedig legszívesebben belebújt volna az üvegbe. Könnybe lábadt szemekkel válogatott hevesen a menü között. Azt sem tudta, elsőnek melyiket válassza, hisz mindet annyira imádta! Ráadásul a bőség zavara is piszkálta rendesen csőrét, hisz szívesen mindbe belemászott volna. Míg Caquel kikérte az ő menüjét, addig hevesen igyekezett koncentrálni megoldandó feladatára. Ám mikor meghallotta mit rendelt a kishölgy, szíve hangosan megdobbant. Ennyire csodás ízléssel megáldott szépséggel még nem volt dolga! Egyszerűen imádta lelkiekben! Hisz mindig, akármilyen nőcskével összehozta őt a sors, azok sosem rajongtak az ilyen latinos ízekért. Mind azért rinyált, mert kipattog tőle, vagy allergiás rá, vagy mondjuk, utálja a csípőset. Most már biztos volt benne, hogy ezzel a leányzóval nagyon, de nagyon jóban akar lenni!
Mikor Gabi is kikérte az ételt, háttérben megannyi csillaggal és rózsaszín buborékkal látott is neki a csodás étekbe. Nagyon ízlett neki, már az első falatnál meg tudott volna halni örömében! Mennyire vágyott az otthoni ételekre, s mindeddig fel sem fedezte, milyen remek dolgok vannak Las Noches-ben! Pedig ha tudta volna, hogyha jó helyen keresgél, mi mindent megtalál, biztosan nem a befőtteken rágódott volna. Mégis mindaközben, hogy ő kielvezte az étel minden egyes falatkáját, jókedve hamar lecsökkent, mikor a lányra pillantott. Látta rajta, hogy baj van. Egyszerűen érezte, hisz eddig nem ilyen volt az arckifejezése. Lehet nem ízlett neki mégsem az a chilis-csoda. Vagy még azon is jártatta kicsiny agyát, hogy talán ő maga tett, vagy mondott olyat, mitől rosszkedvet váltott ki belőle. Nem tudta mi történt, csak állt lefagyva, mint a hegycsúcson megdermedt szamár. Első gondolatát szerette is megvalósítani, hogy felajánlja saját ennivalóját. Ám csak szóra bírta nyitni száját, ugyanis Caquel-nek ötlete támadt. Kicsit meghökkent ugyan, hisz elég nagy váltás volt ez a lánynál.
Majd mikor felfogta, hogy mit kérdeztek... Akkor állt be elméjében a teljes apokalipszis! Még hogy ő bele a vízbe? És úszni?! És a mély vízbe?! Teljesen kiakasztotta a felvetés. Tehát immáron megdermedve, és lesápadva meresztette tovább szemét a lányra.*

- A medencébe? M-m-most?
*Dadogott, hebegett-habogott, össze-vissza. Viszont megbántani sem akarta Caquel-t, na meg persze azt sem akarta, hogy kiderüljön: nem tud úszni! Mégis mennyire ciki! Hisz szinte fél életét az óceán mellett töltötte, és nem-tud-úszni! Borzasztó, letaglózó, kiakasztó!! Épp ezért nem engedhette, hogy kiderüljön. Ezért is kezdett el recsegni-ropogni a fogaskerék, valami kifogást kellett gyártania.*
- Nos, nem túl jó ötlet kaja után bemenni a vízbe... minimum egy órát várjunk. T-t-tudod, én már jártam úgy, hogy egyből beleplaccsantam a habokba, és hát... Ne akard tudni milyen szörr~nyűséges volt!
*Kezdett bele a fars duma lökésébe. Nem akart ugyan nagyot füllenteni, hisz épp eleget blöffölt a játékok között. Várjunk csak egy percet... ezaz, hát a szerencsejáték! Mennyire csodálatos ötlete támadt! Ekkora zseni tényleg nem lehet!*
- Viszont, addig, ha gondolod húzódjunk árnyékba és mutatok pár trükköt a kártyajátékban. Na, van kedved hozzá?
*Emelte magasba mutatóujját, s szorgosan nézett a lány felé pitiző kiskutyusként. Reménykedett benne, hogy a lányt sem sérti meg, no meg nem fogják ott hagyni faképnél.*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caquel Nouriiikioushioun
Privaron Espada
Privaron Espada
avatar

Female
Hozzászólások száma : 59
Tartózkodási hely : Seiretei & Karakura Town
Registration date : 2009. Aug. 24.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 103. Privaron Espada, a 10. osztag tisztje
Hovatartozás:
Lélekenergia:
7500/15000  (7500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Las Noches-i Aquapark   Csüt. Márc. 11, 2010 8:01 am

Pancsi latin-módra


Mit is várhattam volna el Gabitól? Mikor elutasította az úszós tervem – igaz egy suta magyarázatot adott, - mintha egy világ omlott volna össze bennem. A szó szoros értelmében erőszakot tettem magamon, miközben magamba tömtem a maradék mexikóit. Mit lehetne még itt tenni? Ez felért azzal, hogy elutasította a társaságom… Tökéletesen letörve pislogtam Gabira, aki valami szerencsejátékról kezdett el magyarázni valamit. Szinte el sem jutott az agyamig, hogy mit akart. Azt hiszem, olyan mértékben hatalmasodtak el rajtam a komplexusaim, hogy minden mást kirekesztettem a fejemből, és csak a saját értéktelenségemet igazoló érvek üvöltöttek ezerrel a fejemben. Gyűlöltem ezt, amikor megint rájöttem arra, hogy tényleg reménytelen eset vagyok. Az ilyen dolgok az olyan szépségeknek valók, mint az az Elmira, akit párszor láttam. Nem az olyan szánalmas, szerencsétlen, depressziós hülyéknek, mint amilyen én vagyok. Ráadásul még szépnek sem vagyok mondható…
- Ahogy akarod… igazán megértem, ha nem akarsz fürdeni velem… - a végét már motyogtam, hangomban tökéletes beletörődöttséggel. Tényleg alig adtam bele hangerőt, de biztos voltam benne, hogy meghallja. Főképp, mert alig pár centi választotta el egymástól a testünket. Nem is amiatt a nagy vonzalom miatt, ami köztünk ébredhetett volna, ha nézek ki valahogy. Hangsúlyozom, hogy ha. De sajnos, ez a tény nem áll fent. Sokkal inkább azért voltam majdnem hozzápréselődve, mert a hely fokozott népszerűségnek örvendett. Számtalan arrancar lány és srác rohangált mindenféle számtetoválással rajtuk. Arcomon semleges mosoly jelent meg, amint maszkom darabját kezdtem el piszkálni elhatalmasodó idegességemben. Bármit, azt hiszem tényleg bármit megadtam volna azért, hogy ezt a rémes érzést száműzzem magamból.
Akkor pedig az is eljutott hozzám a külvilágból, hogy még mindig semmit sem válaszoltam. Gabi pedig úgy nézett rám, mint a világ legédesebb kiskutyája. Még a kőszívű vénkisasszonyok szíve is vajjá olvadt volna ettől a nézéstől, nemhogy az enyém… Legszívesebben hazáig szaladtam volna, és egyre nagyobb kísértést éreztem aziránt, hogy visítva ugorjak bele az első homokkupacba, amit meglátok. Ez a késztetés tökéletesen értelmetlennek tűnt előttem, és gyorsan vállat vontam, mintegy néma válaszként magamnak a saját hülyeségeimre.
- Szerencsejáték, Nem vagyok benne járatos, tudod, már mondtam… Aztán meg tényleg nagyon, nagyon nem szeretném, hogy felidegesedj a bénázásomon. Lehet, jobb lenne, ha gyorsan hazamennék… - és vissza sem jönnék. Jó pár arrancar és Espada társam volt a szemtanúja koránt sem békés távozásomnak. Ráadásul ki a fene tudja, hogy nem futok-e össze itt egyikükkel? Még ha meg is változtattam volna a külsőmet… a reiatsum ugyanaz maradna, és a másodperc tizedrésze alatt felismernének. Bár, most tényleg nagyon sokan vannak itt… talán a sokféle reiatsu között fel sem ismernek engem, főleg, ha egész idő alatt nagyon koncentrálok arra, hogy szinte semennyi reiatsut ne sugározzak ki. Tűnjek csak egy satnya kis bénaságnak, annak, ami valójában vagyok… Legalább némán elmennek mellettem. No de… Miért is akarnék én maradni? Hiszen nincs itt semmi ami marasztalna… Aki miatt meg maradnék, az meg nem sokkal ezelőtt adta tudomásomra, hogy nem akar velem úszni. A hangjából egyértelműen kiérthető volt, hogy akkor megy be a vízbe, ha befagy a pokol.
- Gabi… miért jöttél el velem az aquaparkba, ha nem akarsz úszni? – hangom csendes volt, rá se mertem nézni, de a szemem azért könnybelábadt. Tulajdonképpen meg se kérdeztem volna tőle ezt, ha nem vagyok ennyire letörve. Amit egyébként még mindig nem tudtam megfejteni, hogy miért van. A fél életem adtam volna azért, hogy megtudjam, mi történik most itt velem…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gabriel Bello
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Hozzászólások száma : 49
Tartózkodási hely : Las Noches/Kaszinó
Registration date : 2009. Dec. 28.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 19. Arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
7000/15000  (7000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Las Noches-i Aquapark   Szomb. Márc. 20, 2010 8:43 am

Pancsi latin-módra

*Elveszett. Nem tudta, mi tévő legyen. Ürességet érzett, és fájdalmat. Fájdalmat, mert olyat bántott meg, akit nem akart. Úgy érezte, hogy semmit sem érzett. Nagyokat dobbant jéghideg szíve, s csak maga elé tudott nézni. Nézett, bár nem látott semmit. Fülelt, bár nem hallott semmit. Szóra nyitotta száját, de hang nem hagyta el azt. Látott, de nem fogta fel, hogy Caquel előtte sír. A reszkető, elcsukló hangjára feleszmélt, s szemeibe nézett. Mit válaszolhatnék? Kérdezte folyton-folyvást önmagától.
Elméjében felsejlettek réges-régi képek, amikbe eddig sosem gondolt bele. Emlékszik még jól, mikor legelőször történt vele, hogy Spanyolországban járt. Mennyire el volt ájulva a megannyi kaszinótól. A benne zajló élettől. Na meg persze a megannyi nyeremény csábításától. Nem kellett neki sok, hogy függővé váljon. A nőket is, mint a kártalapokat, úgy forgatta kezeiben. Egyikőjüket sem vette komolyan. Számára csak addig voltak jók, míg be nem adták a derekukat. S ehhez persze, nem is kellett túl sokat küzdenie. Lehet épp ez volt a baj. Mindig olyan nőkkel volt körülvéve, akik könnyen adták magukat. Épp ezért nem becsülte meg őket.
Viszont ez a lány... Még akkor is, ha csak egy fél napja ismeri, mégis olyan furcsa érzetet keltett benne. Különleges számára, hisz teljesen eltért az eddigiektől. Mind belsőleg, mind külsőleg. Tudta, érezte, hogy ez a valaki, olyan, mint egy különleges virág. Egy olyan szépség, amit ha megtörnek, elhervad, és elpusztul. Gabi olyan akart lenni, mint egy gondját viselő kertész, aki minden bajtól és fájdalomtól megóvja, de elrontotta. Úgy érezte, ezt már magyarázkodással sem tudta volna jobbá tenni. Hiszen ez a kis virág most tört meg előtte, úgy, hogy a földbe tiporta.
Végül erőt vett magán, s nagyot sóhajtott. Úgy érezte, ennél rosszabb már úgysem jöhetne*

- Nem akarom, hogy elmenj. Nem azzal van baj, hogy be akarsz menni a medencébe... Hanem mással..
*Nem, nem akarta, hogy kiderüljön, nem tud úszni. Egyszerűen annyira cikinek tartja, főleg úgy, hogy szinte egész életét a tengerpart mellett töltötte, hogy nem volt szabad kiderülnie. Persze most, a szavak sem jöttek, olyan könnyedén, mint eddig. Sarokba szorított kis fiúcskának érezte magát. Muszáj volt őszintén válaszolnia*
- Miattad jöttem el. Nem a fürdés miatt, nem a napozás miatt, hanem csakis kizárólag miattad. Nem érdekelt, hova megyünk, csak azt akartam, hogy veled lehessek...
*Komolyan beszélt. Nem volt semmi ferdítés. Kívülről erősnek akart látszani, ám belülről úgy remegett, mint a kocsonya.*
- De ezek után megértem, ha már látni sem akarsz... és lehet én tenném jobban, ha elmennék...
*Fordított neki hátat. Nem volt elég bátor. Nem lett volna neki annyi mersze, hogy magához szorítsa a lányt. Nem volt benne annyi erő, hogy öleléséből ne engedje, s halkan a fülé suttogja: „Nem engedlek el többé...”*
- Nem akarok fájdalmat okozni, ezért lehet jobban tesszük, ha nem is találkozunk többet...
*Utálta kimondani. Minden egyes szótól a hideg rázta ki. Annyira de annyira mérges volt magára, hogy legszívesebben megölte volna magát. Ekkora baklövést is csak ő tudott alkotni. Egyszerűen arra sem volt képes, hogy valahogy megbocsátást nyerjen Caquel-nél.*
~ Igen, az lesz a legjobb, ha nem látom többet... így fájdalmat sem okozhatok neki...

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caquel Nouriiikioushioun
Privaron Espada
Privaron Espada
avatar

Female
Hozzászólások száma : 59
Tartózkodási hely : Seiretei & Karakura Town
Registration date : 2009. Aug. 24.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 103. Privaron Espada, a 10. osztag tisztje
Hovatartozás:
Lélekenergia:
7500/15000  (7500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Las Noches-i Aquapark   Szomb. Márc. 20, 2010 10:13 pm

Pancsi latin-módra


Halkan töröltem le a szememet, és legszívesebben a föld alá süllyedtem volna szégyenemben. Hogy bőghettem el magamat ilyen szerencsétlen módon? Ez az egész helyzet szerencsétlen, és legfőképp értelmetlen. Nem lett volna szabad ennyire megaláznom magamat mások előtt, kiváltképp előtte nem.
- Nem azzal van a baj? -néztem rá értetlenül, majd szipogtam párat. Mint valami idióta kisgyerek, akitől elvették a játékmackóját. Soha nem voltam eddig ilyen, nem is éreztem még ilyet, bele sem fért a csöppnyi agyamba. Még Gabi szavai is pár másodperces késéssel értek el az agyamig, és már rég hátat fordított, amikor tudatosodott bennem, hogy mit is mondott. Miattam jött el ide! Azért, hogy velem legyen... Surprised
Arcomat pír öntötte el, és szabályosan nem kaptam levegőt. Tökéletesen felfoghatatlan volt a dolog, hogy valaki miattam menjen el bárhova is csak azért, mert én ott leszek. hiszen én értéktelen kis szemét vagyok! Egy senki, aki mindig rossz döntéseket hozott, aki mindig csak útban volt, és sosem mertem kiállni magamért. Életem egyetlen önálló döntése volt az, amikor itt hagytam ezt az egészet... Most meg, amikor visszatérek ide mert tényleg égetett a honvágy egy fajtája, belebotlok valakibe, aki elképesztően rendes velem, és még ilyet is mond nekem...
- Nem találkozni többé? - úgy ismételtem utolsó szavait, mint egy gép. Lehetetlen helyzetnek tűnt, ahogyan a kétségbeesés hullámai átcsaptak a fejem fölött. Olyan üres lettem hirtelen, még csak megmozdulni se tudtam. Lehet, hogy életem legnagyobb marhaságát készülök most elkövetni, de nem baj. Ugyanis nem akarom, hogy itt hagyjon, Hülyeség, de akkor is azt akarom, hogy velem maradjon.
Tétován mozdultam meg, és még a szám is kinyílt a csodálkozástól, hogy sikerült. Még képes vagyok meglepetéseket okozni magamnak!
Nem tellett sok időbe, hogy odaérjek Gabihoz, és az meg még kevesebb erőfeszítésembe került, hogy megöleljem. Igaz, hogy csak a hátára hajthattam a fejem, de így könnyebb is volt. Legalább nem látta az égő arcom, és azt se, hogy milyen elszánt küzdelmet vívok azért, hogy meg tudjak szólalni.
- De én még szeretnék veled találkozni... Nem baj, ha nem akarsz úszni velem... - motyogtam, és szívesen megkérdeztem volna, hogy hallotta-e, amit kipréseltem magamból. Mennyivel jobb volt így! Nem baj az se, ha belém rúg, és elküld a fenébe. Legalább megpróbáltam, és erősebb leszek, ha túlélem...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Desmond Phellera
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 57
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
48500/65000  (48500/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Las Noches-i Aquapark   Csüt. Márc. 25, 2010 6:34 am

A tsunedere és a bishounen összebotlik shinigami-kunnal

*A győzelmeket mindig meg kell ünnepelni, ez a mostani győzelmünk esetében sem kivétel. Hosszú tervezgetés, rengeteg fejlődés és sok kihívás az, ami mögöttünk áll, míg végre sikerült elérnünk a közös célunkat, és porba döngöltük kedvenc patkány-kununkat, Watanabe Yuusukét. Piros betűs nemzeti ünnepé kéne nyilvánítani azt a napot, de még én sem merem megkérni erre Aizen-samát, mert úgy vettem észre, hogy nem igazán szereti, ha ilyen apró ügyekkel zargatjuk. Ráadásul nem öltük meg, mert úgy alakult a helyzet, hogy nem volt rá szükség. De legalább megtanulta, hogy nem érdemes velünk kikezdeni. Legközelebb talán már egyedül is erős leszek. Elég erős ahhoz, hogy ne kelljen feltétlenül mások segítségére támaszkodnom ahhoz, hogy véghezhessek Yuuskukéval. S akkor már tényleg ki fogom élvezni a harc minden egyes pillanatát.
Cephalus valami fontos dologra hivalkodott, de azt ígérte, hogy a következő meghívást már elfogadja, úgyhogy most csak Ryuunosukéval fogok találkozni. Azonban hogy miért pont az Aquaparkban? Passz. Nem emlékszem arra, hogy be lettem volna rúgva, amikor elfogadtam a helyszínmegjelölést, miszerint ide jöjjünk, ne pedig valami lebujba, vagy mittudoménhova, ém az örömmámor mindent képes volt elfelejtetni velem. Többek között azt is, hogy én nem szoktam bikinit hordani. Mert... mert nem. >.< Persze amikor fürdőruhát kellett vásárolnom, az eladólány rám is tukmált egy bikinit, és a tükörben méregetve magam a zavartól vörös fejjel vettem tudomásul, hogy voltaképpen egészen jól áll, de talán kicsit elkapkodtam a vásárlást, amikor ezt a vörös, rongyszerűdarabot megvettem ahelyett, hogy választottam volna a kicsit zártabbak közül, de azok meg olyan nagymamások... Szóval akkor már inkább marad ez.
Döntésemet azonnal megkérdőjelezem, amikor a hatalmas tömeggel szembesülök. Olyan, mintha mindenki engem nézne. >< Persze, jól meg vagyok átkozva a hatalmas mellméreteimmel meg minden, de azért az, hogy mindenki engem bámuljon... Valójában persze a legtöbben még csak nem is vesznek tudomást ittlétemről, maximum néhányan pislognak érdeklődve a bal lapockámon szépen virító 5-ös számra, ami rangomat jelzi. Ennek hatására legalább nem kell annyit sorban állnom, mint a többieknek, és most kivételesen örülök is a rang adta előnyöknek, mert talán kevesebben fognak így bámulni.
Hogy mekkorát tévedtem! Nem is gondoltam volna, hogy Las Nochesben létezik ennyi arrancar, pedig 1 és 100 között valóban sok szám van, de valahogy a városban nem tűnt fel, hogy ilyen nagy népességgel kell számolnunk. Tömegével futkároznak a medenceparton az arrancarok, gumilabdát passzolgatva egymásnak, a lolik és shoták úszógumiban játszadoznak a kismedencében, a sörsátrak is telítve vannak, nehogymár megihassak egy kis felfrissítőt. A fokhagymás lángosnak még egész jó illata is van, ami azt illeti, szóval biztosan veszek majd egyet. Majd ha végre leadom a szégyenlősségem, ami nem fog olyan könnyen menni. Ráadásul valamelyik arrancar is belém botlik, minek hatására hanyatt vágódok, a kistáskám tartalma is a fűre vetődik, az illető pedig nem is talál jobb kapaszkodót, csak a túlméretezett kebleimet. Az ordítást, amit jutalmául kap, talán még Aizen is meghallotta, rákvörös fejem pedig nem a napégés első fázisát jelzi. Rohadék kis senkiházi, nézhetne már a lába elé, tudhatná, hogy engem nem szabad csak úgy lökdösni. Legalább bemutatkoznom nem kell neki, hála Vasto Lordénak. Mivel ma ünnepelni jöttem, nem pedig veszekedni, ezért most az egyszer hajlandó vagyok megbocsájtani neki, de legközelebb biztos kap egy szép cerot a két kis szeme közé, és a kezeit is eltöröm, mert engem aztán ne tapogasson senki.
Sűrű bocsánatkérések közepette akarja összeszedni a cuccaim, amire először hajlandóságot mutatkozok, majd amikor meglátom, höogy a drága naplóm is ott fekszik a földön, máris elküldöm inkább, mert ki tudja, hogy mit feltételez rólam. Nem szeretem, ha közönséges tinilánynak néznek, mert nem is lányos dolog a naplóírás. Ugye nem az? Sad
Fizikakönyv és napló sebtében besöpörve a szatyorba, mert egy naplóm már elvesztettem a harc után, és nem akarom, hogy esetleg ez is rossz kezekbe kerüljön, azt nem élném túl. Csak reménykedni tudok abban, hogy az előző példány nem került rossz kezekbe, mert még espadává válásom előtt kezdtem el vezetni azt. És miért is ne, amíg Ryuunosukéra várok, ki is terítek egy pokrócot, napernyőt, majd még mindig csúnya nézéseket küldve a külvilág felé, kezdem el olvasgatni a fizikáról szóló könyvet. Mi van? Igenis, szoktam művelődni, na. Talán valamit meg is értek ezáltal a világunkból, meg hát inkább ezt olvassam, mint a nyálas kis szerelmes regényeket, amik abszolút nem nekem valóak.*

______________

  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rajin Loraine
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Hozzászólások száma : 100
Tartózkodási hely : Hueco Mundo alatt, Menos erdő kellős közepén, a kupiban
Registration date : 2010. Mar. 12.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Ex-shinigami
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Las Noches-i Aquapark   Csüt. Márc. 25, 2010 7:16 am

A tsunedere és a bishounen összebotlik shinigami-kunnal

Las Noches…. Furcsa hely, de jobb, mint egy sötét kis sarok a házamban. Mivel sikeresen elfojtottam minden reiatsut, így csak a kardom természetes hollow kisugárzása maradt. (Ostoba kard! Azt képzeli magáról, hogy Hollow, de néha jól jön…) Ezért merészkedtem be erre a nem megszokott helyre. Lerítt rólam, hogy shinigami vagyok, de nem tűnt fel senkinek. Csak a kisugárzásomat érzik. Figyelmetlen arrancarok. Hosszú évek óta minden adandó alkalommal, beszökök ide. Aizen az egyedüli, aki felismer, meg persze az öcsém. Aizen viszont ritkán hagyja ott a szobáját, az öcsém meg sosem buktatna le. Ma melegem van… Milyen évszak is van az emberi világban? Kit érdekel, most itt vagyok, és szörnyen izzadok.
~Aqua park?~ kérdezem magamtól. Egy táblán láttam még legutóbb.~ Nos, melegem van, szomjas vagyok… Irány a fürdő!
Reméltem, még ott sem tűnik fel senkinek, a shinigami létem. Az ijesztett meg jobban, hogy bármelyik arrancar beléphet oda, és meg is teszi. Féltem, az Espadáktól, mert a legutóbbi találkozásunkkor is felhasogatták a bőröm. A hátamon, a jelek még látszottak…
~Ó, a hegek… Remélem nem fognak meglepődni rajtam…~ Ez járt a fejemben, mikor orra estem. Kiesett a köpenyem alól a könyvem… Már hosszú évek óta írtam.~ Mázlim van, csak poros lett… Hatszáz oldal, ha elszakad, vagy átnedvesedik, száz év munkája pusztul el…
Eltettem a kincsemet.
~Hova indultam?- kérdeztem magamtól.
~Víz…~ Hörögte a kardom.
~Igaz, kösz Shikon… Mi lenne velem nélküled?~ kérdeztem nevetve.
~Fölvágna darabkára sok testvérem…~ Sziszegte az ostoba pengém.
~Nem vagy humorodnál, te ócskavas…~ Válaszoltam gúnyosan, és tovább lépdeltem. Mikor végre elértem a vízi parkot, meglepődtem. Megdörzsöltem a szemem. Annyi fürdőruhás nőt, még életemben nem láttam. Elvigyorodtam. Vigyorogva, és dobogó szívvel léptem be a csodás, szemkápráztató hölgyek közé…A látvány, a hangok, a levegő, és az ég. Imádom ezt a helyet. Bementem egy fülkébe, és átvettem a fürdőgatyámat. Narancs, és fekete… Ostoba boltos… Mondtam neki, hogy rikító kék legyen, de ez maradt.
~A kedvenc színem helyett, csak ez van, na de mindegy.~ Morogtam magamban. Leültem egy helyre, és a cuccaim közt matattam. A szemem sarkából, természetesen a lányokat figyeltem. Megláttam egyet, akihez hasonlót még nem láttam. Bikiniben volt, és szemkápráztatóan nézett ki. Elfordult, és én megláttam a hátán a számot…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ryuunosuke Zilberschlag
Privaron Espada
Privaron Espada
avatar

Male
Leo Buffalo
Hozzászólások száma : 42
Age : 32
Registration date : 2009. Jun. 03.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: 104. Arrancar (Privaron Espada)
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
9500/15000  (9500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Las Noches-i Aquapark   Csüt. Márc. 25, 2010 8:57 am

A tsunedere és a bishounen összebotlik shinigami-kunnal

Oly’ csodás napot, mint a mai, keresve se találhatnék elmúlt életem napjai között. A tudat, hogy végre Slarin-channal, és – a kissé lányos – Cephalusszal végre legyőztük Yuusuke-kunt, és bosszút álltunk vereségünkön. Némileg zavart a tudat, hogy három ember kellett ahhoz, hogy el tudjunk bánni közös ellenségünkkel. Bár igaz, hogy csak nekem, s az én drága Slarinomnak volt baja vele, hiszen Cephalus még csak nem is találkozott vele. De sebaj, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy most végre nyugodt szívvel ünnepelhetek csodálatom tárgyával. Kettesben, az aquaparkban, hiszen harmadikfelünk úgy döntött, nem tart velünk. Nem zavartattam magam különösebben, hiszen az első találkozásunkkor történt apró baleset végleg rányomta bélyegét kapcsolatunkra. Botor módon lánynak néztem szegény Cephalust, mire ő érthető okokból mérges lett rám. Nem próbáltam túlságosan esdekelni bocsánatkéréséért, de mégis bántott, hogy voltaképp utál, s legszívesebben a háta közepére se kívánna. Ezzel szemben segített, bár valószínű, hogy inkább Slarin kisasszony miatt tette, nem pedig miattam. Nem is hibáztatom, elvégre megbocsáthatatlan bűnöm van. Egy férfit nőnek néztem, aminek már hangzása is szörnyű.
Széles mosollyal lépkedtem az aquapark felé, s próbálom elképzelni, miként is festhet álmaim nője fürdőruhában. Igazából bízok abban, hogy valami igazán csinos, és sokat mutató ruházat „borítja” csodálatosnak testét. Már a gondolattól is érzem, hogy fejemben növekszik a nyomás, hamarosan el is ájulok egy percre a hatalmas vérveszteségtől. A Yuusukével vívott csatánkon se veszthettem ennyi vért, mint amennyit majd ebben a néhány órában fogok. Nem, nem vagyok perverz, csupán csodálója vagyok a női nem remekeinek, kiket ily’ gyönyörűen felruházott a természet minden jóval.
Némi nézelődés után végül megpillantok egy ismerős arcot, ám a haj, az a rövid, s megtépázott haj valahogy nem illik a képbe. Megütközve jövök rá, hogy Slarin-chan levágatta gyönyörű, hosszú, s szemkápráztatóan csodálatos haját, mely a sötét éjszakára emlékeztetett. Gondolataim egymást követik, hogy vajon miért tette ezt az a csodálatos nő, de valahogy képtelen vagyok megérteni, hogy mi vitte rá szépséges lelkét eme szörnyű cselekedetre. Sebaj, hiszen így is káprázatosan fest, abban a bikiniben. Igazából álmomban se gondoltam volna, hogy valaha láthatom Slarint bikiniben, de ím ez a nap is eljött végre, s én nyugodtan süldögélhetek társaságában. Talán még azt is engedi, hogy bekenjem selymes bőrét napolajjal. Mily’ idilli lenne ez a kép… Az viszont mégiscsak zavarna, hogy nem egyedül vagyunk. Elvégre sokan járnak ide, hogy lehűthessék melegtől felhevült testüket a hűvös vízben. De talán nem csak a hőségtől növekedhet testhőmérsékletük, elvégre sok csinos hölgy járkál errefelé néhány darabka textilbe „csomagolva”.
Bátran, és széles vigyorral lépkedek az én szeretett Slarin-chanom felé, s elállva a napot boldogan köszöntöm. Mégis hogyan másképp tudnám köszönteni ezen az igazán szép napon?
- Üdvözlöm, kegyedet. Megérkezett álmai férfija. ^^
Hajolok meg olyan mélyen szokásomhoz híven, ahogy csak tudok, majd táskámat a földre helyezvén azonnal kotorászni kezdek benne. Némi strandkellék és egy kékszínű pokróc is előkerült táskám rejtekéből, melyet azonnal le is terítek csodálatos napsugaram mellé, majd háttal elhelyezkedek rajta.
- Megengeded, hogy meghívjalak egy italra? Természetesen én fizetek.
Pattantam fel helyemről, majd barátságos mosollyal nyújtottam kezem, hogy felsegíthessem a földről. Slarin meglepetésemre el is fogadja meghívásom. Igazából arra számítottam, hogy íves röppályán repülök a medencébe. Viszont az, hogy elképzeléseim ellenkezője történik igencsak bátorító hatással volt rám, s így elhatároztam, hogy majd meghívom egy lángosra, vagy valamilyen másfajta ételre, amit kapni lehet ezen a helyen.
Alig indulunk el a bár felé, máris megpillantok egy férfit, aki valahogy nem illik a társaságba. Valahogy… más a kisugárzása, s ráadásul maszkmaradványt se látok az arcán. Hirtelen belém csap a felismerés, s tudatosodik is bennem, hogy bizonyára egy shinigami merészkedhetett be az arrancarfürdőbe. Pár pillanatig figyelem, ahogy nézelődik, s talán ez fel is tűnik neki. Minden esetre eldöntöttem, hogy az ital után oda megyek, már ha ő nem jön oda a bárhoz. Természetesen akkor azonnal megszólítom, s kérdőre vonom, hogy mit is keres egy arrancarokkal, és espadákkal teletömött helyen egy sima, mezei shinigami.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gabriel Bello
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Hozzászólások száma : 49
Tartózkodási hely : Las Noches/Kaszinó
Registration date : 2009. Dec. 28.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 19. Arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
7000/15000  (7000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Las Noches-i Aquapark   Vas. Márc. 28, 2010 5:50 am

Pancsi latin-módra

*Érezte, ahogy Caquel a hátára dőlt. Kissé meglepődött, hisz nem erre számított. Azt hitte, beletörődnek az elhatározásába, s nyugodt szívvel elengedik. Ehhez képest teljesen az ellentettje történt meg. Szíve mélyén boldog volt, ám még mindig dühítette, hogy már az első alkalommal megbántotta a lányt. Viszont, ha már Caquel döntött, nem engedi el, elhatározta, nem is fogja egy percre sem elhagyni.*
- Én is szeretnék még veled találkozni... Megígérem, többé nem foglak megbántani.
*Fordul meg, s megölelte őt. Nem érdekelték a következmények, ennyit meg akart tenni. Vonzódott a lányhoz, nem tagadta, ami pedig száméra teljesen új volt. Hiszen eddig csak azt hitte, számára nem létezik olyan, hogy szeretni valakit. Lehet ezért menekült a szerencsejátékokhoz? Egy darabig öleléséből nem akarta elengedni. Jól esett neki, hogy Caquel is átölelte. Olyan törékeny egy lány, s igazán érzékeny. Egy ilyen valakit nem szabadott megbántani. A testének tapintása, az illata, a lélegzete... Mindért úgy vonzódott. Érzelmeit nem igazán tudta kontrolálni, így egy apró puszit nyomott a lány homlokára, majd szemeibe pillantott, ahogy arcát kezeiben tartotta. Szívesen megcsókolta volna, de tudta, ilyet, csak a megfelelő időben szabad megtenni. Lehet, van olyan, hogy szerelem első látásra, de egy ilyen baklövés után nem akarja teljesen elijeszteni őt.
Ahogy egymást figyelték, Gabi arcán hamarosan megjelent egy fülig érő mosoly, s összeborzolta a lány haját.*

- Na, most hogy így kibékültünk, mi lenne, ha vennénk a holminkat, és elmennénk egy olyan helyre, ahol mind a ketten jól éreznénk magunkat?
- Mire gondolsz?
- Háá~t, nem is tudoo~m...
*Vonogatta szemöldökét, rápillantgatva a lányra.*
- Perverz!
*Csapott rá Caquel a karjára, amire Gabi felnevetett. Reménykedett benne, ezzel is tudta oldani a feszkót.*
- Csak vicceltem! Mi lenne, ha átruccanánk Karakura Town-ba? Ott több lehetőség tárulkozik elénk, mint itt... Ráadásul én is csak egyszer jártam még ott.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caquel Nouriiikioushioun
Privaron Espada
Privaron Espada
avatar

Female
Hozzászólások száma : 59
Tartózkodási hely : Seiretei & Karakura Town
Registration date : 2009. Aug. 24.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 103. Privaron Espada, a 10. osztag tisztje
Hovatartozás:
Lélekenergia:
7500/15000  (7500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Las Noches-i Aquapark   Hétf. Márc. 29, 2010 4:42 am

Pancsi latin-módra


Aloha! Szólalt meg bennem a kis csengő, és golflabda nagyságúra tágult szemekkel raktároztam magamban az információkat. Aktaszám egy: megöleltek. Aktaszám kettő: megpusziltak. Már az első fázis feldolgozása folyamán rákvörösre pirultam, nemhogy a második végére. Szerencsére nem kellett túl sok mindent mondanom a felháborodott "Perverz!"- en kívül, így hát talán leplezve is maradt zavarom. Alaposan bepirítottam magamat, és holnap reggel valószínűleg csak igyekszem majd magam belefojtani a párnámba, hogy hogy lehettem ennyire...ilyen. Én tényleg, de tényleg nem szoktam ilyen lenni! Életemben eddig mindig csak belém rúgtak vagy törlőkendőnek használtak... mindig mindent rám kentek, egy örökké dípelős szerencsétlenség vagyok, aki az élet ironikus hangján szólal meg. Erre most, tökéletesen olyan vagyok, mint egy csitri, aki valami híres filmsztár szomszédjának tudhatja magát, és csak a miért ne alapon belezúg, hogy egy legyen a rajongói közül. Mert az csak természetes, hogy Gabinak rajongói vannak! Lelki szemeim előtt megjelent egy lányhadsereg, amint hatalmas táblákra rányomtatták a feliratot, hogy "We ♥ U, Gabi!" és így állnak a szobája/ablaka előtt. Erősen koncentrálva, szép paradicsom piros képpel igyekeztem visszagondolni, hogy miket műveltem le. Nem szerettem volna, ha valami rámenős kis lotyónak tűnök, aki csak röpke dugást akar. Már elnézést kérek, ha nem tűri a nyomdafesték vagy a monitor, de akkoris ez az igazság. >.<
Esetleg be lehet kategorizálni engem egy nagyon, nagyon magányos, mindenáron barátokat szerezni akaró túlbuzgómócsing lánynak, de ringyónak -gondolom én- semmiképpen sem. Persze azt még szép hogy megtartottam magamnak, hogy a részemről igenis vonzódtam Gabihoz, nem is kicsit, amit nem értettem. Jó hogy nem kell az állam alá lavórt csatolni, lassan olyan szinten nyáladzok már rá >.<"
- Mimimi? Jahogyjaaa.... Okés, tőlem aztán mehetünk! De mit akarunk mi ottan csinálni? A kajálás gondolom kilőve, most ettünk... Uszodába menni biztos nem akarsz... Mi lenne, ha kirakatokat néznénk a sétálóutcán, na? - pislogtam rá, és összefűztem karjainkat. Szemöldököt ráncolva gondolkoztam hogy mit hozhatnék még fel, majd hatalmas szemfelcsillanással jutott eszembe az, hogy végülis nincs kifogása a társaságom ellen. *.* Kisebbségi komplexusomnak ez nagyon nagy rúgást adott, és szinte már nyüszítve rohant vissza a vackába kempelni a sötétben, és várni, hogy újra előtörhessen. Most pedig végre kezdtem magam úgy érezni, mint valamiféle tündérmesébe csöppent mezei leányzó, aki megfogta az Isten jobbik lábát.
- Gabi, amíg te határozol, én elnyargalok felöltözni! - adtam le az instrukciókat, és szatyrocskámat felkapva bevágtattam egy fülkébe, ahol felrángattam magamra alkalmi ruházatomat. Mondanom sem kell, ugye, hogy kipirult arccal értem vissza? Úgy tűnik, Gabi társaságában alapjáraton is ki vagyok pirulva. de legalább most nem sírok... Valahogy az kezdett el bennem dobogni, hogy nem csak a mai napon akarok vele lógni, hanem még sok más alkalommal is vele akarok nevetni. Hangozhat ez nyálasan is, de akkoris ez van. Taichoun kívül hosszú idő óta ő az első, aki valamilyen szintem mintha szeretettel szólna hozzám. Én meg olyan vagyok, mint a kiskutya... Követem azt, aki kedves velem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Desmond Phellera
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 57
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
48500/65000  (48500/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Las Noches-i Aquapark   Szer. Ápr. 07, 2010 10:41 pm

A tsunedere és a bishounen összebotlik shinigami-kunnal

*Emberek. Vagyis arrancarok. Tömegével. Mindenütt! Ez általában nem okozna nekem komoly gondot, ugyanis elég társasági lény vagyok, különösen néhány sör mellett, egy kényelmes széken eldőlve, barátságos és ismerős környezetben, na meg olyan személyekkel körülvéve, akik nem olyan beszariak, hogy nem mernek megszólalni a közelemben, és legalább az orrom alá kötik, ha valami nem tetszik. De itt… Ez a rongydarab csak egyre jobban idegesít, mert olyan kicsi, és olyan sokat mutat… Nem hiszem el, hogy a nők képesek így flangálni, és nem szégyellik a képüket miatta. Persze, a hímegyedek meg gülü szemekkel csüngenek a kivillanó popsikra és keblekre, és most még jobban utálom, hogy utóbbiból nekem több is jutott, mint amire vágytam volna. Végül feladom, és rájövök, hogy azzal nem érek el semmit, ha összeszorítom karjaim, s olvasást imitálok, mert egyrészt ettől csak még nagyobbnak tűnnek melleim, másrészt idiótának tűnök, harmadrészt pedig ebben a zsivajban sosem fogom megérteni a Millikan kísérletet.
Kezeim máris a magammal hozott táskában matatnak, s sikerül is kibányásznom belőle egy fehér pólót, ám hirtelen árnyék vetül rám jelezve, hogy valaki mögöttem áll. Tekintetem odakapva kis időbe telik, mire felfogom, hogy társaságom érkezett meg, hisz a napfény így pont szemből jön, és a kockás hasat sikerül tisztán kivennem először, nem a hozzá tartozó, már jól ismert arcot. Aztán végül szemem hozzászokik a fényhez, meg végül rájövök arra is, hogy Zilbi valami életem szerelmét emlegetett, vagy mit. Nem szeretek szerelmi témákról beszélgetni, mert… nem. A vér a fejembe is szökik, hogy ismételten szép, vörös színt adjon arcomnak, s ha nem ismerném annyira, hogy tudjam, hogy csak viccelődik, lehet, rövid úton az egyik medencében csobbanna, akaratától függetlenül.*
- Izé… üdv. - *köszöntöm kicsit bizonytalanul, majd magamra erőltetem a már jól ismert, magabiztos vezető képét, amit mindenki látni akar bennem, meg talán nem is én lennék, ha nem lennék olyan személy, aki szereti a kezébe venni az irányítást. Végül is, ezért lettem Espada, és persze az erőmért, nem pedig a nagy melleimért, egyes fracciónjaim feltételezésével ellentétben. Persze szerencséjük, hogy nem tudok gondolatot olvasni, és nem tudom kideríteni egyesekről, hogy valójában valami idióta, nagyképű, felsőbbrendűségi komplexusú, manipulálható, agyatlan és makacs nőszemélynek néznek, ugyanis nem vagyok az. Persze ha rendesen a szemembe mondanák, akkor minden tiszteletem az övék lenne, például Lala és Lily is megúszták egy apró figyelmeztetéssel és egy egyezséggel, még csak nem is bántottam őket. Surprised De ha egyszer megtudom, hogy valaki nem úgy viselkedik velem, ahogyan azt gondolati síkon eltervezte… Mad *
- Persze, mehetünk! Nem tudom, ebben a napsütésben talán nem kéne sörözni, bár ha te is azt iszol, akkor én is. - *feledkezek meg teljes mértékben arról, hogy épp készültem felvenni egy egyszerű, fehér pólót, csak hogy kevesebbet engedjek láttatni testemből. Persze, valami sunyi képű, cseppet sem tetszetős arrancar meg is közelíti a táskám, amikor azt hiszi, hogy nem fordulok hátra. Azt hiszi, van olyan ravasz, hogy esetleg kirabolhassa az értékesnek amúgy nem nevezhető holmijaimat, maximum a paparazzik találhatnak benne számukra érdekes dolgokat. Bele is halnék, ha naplómból akár egy mondatot is közzé tennének, bár valószínű, inkább jócskán kitömött pénztárcámra pályázik az illető.*
- Ha hozzáérsz, meghalsz. - *jelentem ki az arrancarnak, kiben láthatólag megfagy a vér, hisz valóban nem érdemes egy espadával kötekedni, különösen nem egy olyannal, aki cseppet sem olyan elnéző, hogy hagyja élve futni azt, aki ártott neki. A minimum, hogy kivéreztetném, ha ingóságaimnak egyáltalán a közelében ólálkodna, és szerintem tudja ezt ő is nagyon jól. Hiába, nem a hidegvéremről vagyok híres.
A sok arrancar lélekenergia mellett eleinte fel sem tűnik, valaki más is a hűsítő medence vizére vágyik, jobban leköt viszont a bár melletti kis üzlet, ahol különböző portékákat kínálnak, főleg úszógumik, matracok, napernyők, és kihajtható napozószékek. Tekintetem megragadja egy kacsás úszógumi, ami fogalmazzunk úgy, valahogy jobban kitűnik a többivel ellentétben. Szemeim kerekre tágulnak, hisz ismét megtaláltam a „túl cuki, hogy bántsam” gyűjteményembe beillő darabot, azonban nem engedhetem, hogy a rólam kialakított kép megváltozzon. Ismét pír önti el arcomat, s inkább oldalra kapom a fejem, s ha Zilbi megkérdezi, mi volt az, ami annyira tetszett, akkor rábökök a szomszédos lángosozóra, s ellentmondást nem tűrően ragadom meg Ryuunosuke karját, hogy tejfölös-fokhagymás lángossal megrakodva térjünk vissza. Magamban igyekszek elfojtani a feltörő érzelmeket, melyeket a sárga úszógumi fakasztott ki belőlem. Hisz mi vagyok én, gyerek? Már csak a büszkeségem sem engedné meg, hogy egyáltalán ránézzek- Kinőttem már abból a korból, meg úszni is tudok, nincs szükségem efféle kellékekre. De… kacsák. T_T
Talán kis fáziskéséssel fogom fel, hogy Slagi miért cipelt valami számomra idegen arrancar felé, majd kérdéseit meghallva rá is jövök, hogy miért is volt fontos idejönnünk. Hiszen ez nem is arrancar! Ez egy shinigami! Surprised *
- Ugyan, biztosan van oka, hogy ilyen nyugodtan üldögél ennyi arrancar között. Biztosan Aizen-sama valamelyik csatlósa. Ugye? - *függesztem rá szúrós szemeim, majd inkább lehuppanok a földre, mert egyszerűen lehetetlen a lángossal meg az itallal így egyensúlyozni.*
- Kétlem, hogy lenne olyan patkány, aki képes lenne belopózni ide, vagyis gondolom, szövetséges. Vannak még páran, bár nem szívesen viselem el a tudatot. Amúgy Slarin Sleryrrlyn’dreskel vagyok, numerós 5. - *nyújtanám kezem is, ha abban nem a méretes lángost tartanám, hogy beleharaphassak, az italom ugyanis már biztonságosan leraktam a földre. Nem vagyok naiv teremtés, de a józan ész mindenkinek azt sugallná, hogy nem kémről, hanem shinigami szövetségesről van szó. Hiába, nekem sem tetszik a helyzet, s ha nem tartoznék végtelen hálával Aizen-samának, amiért ismét érinthetem arcom, bizonyára rég tettem volna arról, hogy Las Noches szabad és független lehessen, s teljes mértékben shinigami-mentes.*

______________

  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rajin Loraine
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Hozzászólások száma : 100
Tartózkodási hely : Hueco Mundo alatt, Menos erdő kellős közepén, a kupiban
Registration date : 2010. Mar. 12.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Ex-shinigami
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Las Noches-i Aquapark   Csüt. Ápr. 08, 2010 3:35 am

A tsunedere és a bishounen összebotlik shinigami-kunnal

Néztem a csodálatos lányt, a szívem kalapált. Olyan volt, mint az első szerelmem Ayako… A haja… Csodásan csillogott a napon. A szemei megigéztek. Még az a szám is a hátán. Rettegnem kellett volna tőle, de nem tudtam… A napfény, megcsillant a bőrén. Tudtam, hogy ez csak illúzió, de a szívem majdnem kiugrott a helyéről. De rájöttem… Ez egy Arrancar. Sőt, egy Espada. Vettem egy mély levegőt. Lelassítottam a szívverésem. Felnézem. Még mindig gyönyörűnek találtam, de már nem éreztem semmi mást. Végignéztem rajta megint. Valami megmoccant… A kardom zördült meg a hüvelyében. Mindig ezt teszi. Úgy érzi, hogy egy testvérét nézem. Dühös rám. Egyre csak nyüszít a gondolataim közt. Megfájdult a fejem. A zanpakutoum vérre akart menni, egyre hangosabb lett. Kihozott a sodromból.
~Ócska fémdarab! Ha leleplezel, kettétörlek~ gondoltam haragosan. Újra a lányt kerestem. Hirtelen nem találtam. Megijedtem, de aztán megálltam. Nem ismerem, mégis ennyire érdekel, hogy lássam. Végre megleltem. A levegő, nehézzé vált. Emlékek ébredtek bennem… Amikor régen, először láttam Ayakot. Akkor is így éreztem, de ő más volt. Ő egy shinigami volt, mint én. Végiggondoltam az együtt töltött éveket. Az első randevúnkat. Egy kis étteremben, a félhomályban. Az első csókunkra. A napra, mikor Aizen megölte.
~Az undorító, szörnyeteg!~ Mélyedtem a gondolataim közé. Közben nem vettem észre, hogy egy kis reiatsum kiszabadul. Felnéztem. Senki nem vette észre. Kivéve egy alak. Ott állt a lány mellett. Beszélt vele. Mellé heveredett. Már ez is dühített. Jól megnéztem magamnak. Kék színű haj. Fülbevalók. Felemás szemek. A szemi is egyre ingereltek.
~Mit művelek? Ó én marha. Magamra vonom a figyelmet. Ha rám támad itt, végem. Megölnek… Meg kéne lógnom?~ kérdeztem magamtól.
~Gyáva!~ Nyögte a kardom. Ez volt az utolsó csepp. Vártam, hogy mi lesz. Nem akartam harcolni többé Arrancarokkal, vagy Hollowokkal. Mindig úgy tartottam, hogy értelmetlen. A kardom Hollownak tartja magát, és nem is engedi bántani az úgynevezett testvéreit. És most, megint harcra kerül a sor. Az elmém túlságosan elkalandozott. Már eltűnt a szemem elől. A bárba ment, a lánnyal. Ez is dühített, bár már teljesen szétesett a gondolatmenetem. Csak úgy lézengtek a gondolatok bennem. És akkor egyenesen a szemembe nézett.
~Most már nem futamodhatok meg! Ha rám támad, megvédem magam, de remélem nem fog!~ Gondolkoztam, amikor megint jelzett a kardom. Az Arrancar engem nézett.~ A döntő pillanat…
Felém közeledett. Csak a puszta mozgásából rájöttem, hogy nem fog egyből nekem ugrani. Shikon megmoccant, és a táskámat rádobtam.
~Ne fészkelődj!~ Mordultam felé dühösen. Egyre csak közeledett. Már éreztem, nem akárki. Nem csoda, hogy észrevett. Biztos voltam benne, hogy egy időben Espada volt. Kétszáz éve élek Hueco Mundoban. Ez idő alatt sok dolgot megtapasztaltam. Főleg egy Espada erejét. Olyan közelről figyeltem a három Shinigamit, amióta megérkeztek, hogy néha megkockáztattam a lebukást is. Egyszer az-az ezüsthajú. Gin, szinte elért. Ott lépett el a rejtekhelyem előtt. Megint elkalandozott a figyelmem. Közben elért az Arrancar. Én idegességemet leplezve néztem rá. Annyira ideges voltam, hogy nem figyeltem a szavait. Remegett a gyomrom. A kezem ösztönösen a táskámhoz vándorolt. Nyeltem egyet.
-Hello, mit szeretnél?- kérdeztem nevetségesen. A ball szemem lehunytam, mert a hamis nap épp belevilágított. Idegességemben belenyúltam a táskámba, és elővettem a könyvem… Már ott is volt az a lány. Bemutatkozott…
~Hello, Rajin Loraine volt Kidoshuu osztag 3. tiszt… Na erre kapok egy kardot a torkomba. Apropó kard… Ha meglátják ezt az ócskavasat, nekem annyi…~ Gondolkoztam. Shikon persze már indult volna a „rokonaihoz”. Felsóhajtottam. Hazudhattam volna nekik. Vagy netán egyszerűen elmehetnék. De ez nem lett volna méltó hozzám, és még talán hozzájuk sem. A könyvem szépen lassan letettem. Vettem egy mély levegőt. Tudtam, hogy ez fogja eldönteni az utam többi részét.
-Nem vettek eddig észre… Reméltem, hogy így is marad… Shikon mindig sugározta a tiétekhez hasonló reiatsut, de én nem vagyok Aizen embere! Az ostoba harcképtelen Arrancaroknak fel sem tűntem… Maradjunk annyiban, hogy én nem vagyok az ellenségetek, de Aizen barátja sem. Az öcsém is Arrancar, és van még valaki, aki közel áll hozzám. És nem lopóztam itt soha… Ha nem vesznek észre, hát istenem. De nem kémkedem! Itt élek, egyátalán nem érdekel Aizen vagy más terve a Shinigamik ellen. Ők kitaszítottak maguk közül, és nem várom, hogy ti befogadjatok. Csak viseljetek el! Amíg nem akartok megölni, én sem próbálom szabotálni a küldetéseteket. Nincs értelme arrancarok ellen harcolnom!
Lassan és megfontoltan beszéltem. Közben a fülbevalómhoz nyúltam. És a szemem lassan végigmérte mindkettejüket.
-Amúgy…- Mondtam elvigyorodva.- Rajin Loraine vagyok, örvendek! Gondolom ti ketten vagytok az egész parton, akinek elég esze van ahhoz, hogy feltűnjön a maszkom hiánya!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ryuunosuke Zilberschlag
Privaron Espada
Privaron Espada
avatar

Male
Leo Buffalo
Hozzászólások száma : 42
Age : 32
Registration date : 2009. Jun. 03.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: 104. Arrancar (Privaron Espada)
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
9500/15000  (9500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Las Noches-i Aquapark   Kedd Jún. 08, 2010 8:40 pm

A tsunedere és a bishounen összebotlik shinigami-kunnal

Széles mosollyal jeleztem, hogy örülök, annak, hogy Slarin elfogadta a meghívásom. Hogy is ne örülnék, hiszen már az is kész csoda, hogy egy ilyen gyönyörű nő nem utasít vissza, és nem kerget el, miközben fejemet csapkodja táskájával. Igaz, nekem lehetetlenség ellenállni, hiszen minden megvan bennem, ami egy férfit férfivá tesz. Habár nem látszik, de erős vagyok, jó humorú, ráadásul udvarias, ami véleményem szerint elengedhetetlen, ha valakit meg szeretnénk hódítani. Nos, nekem ez a célom Slarinnal. Meg szeretném hódítani… De nem csak azért, mert szeretném, ha egyike lenne azoknak a csodálatos nőknek, akiknél bepróbálkoztam, hanem azért, mert tetszik, hogy önmagát adja. Nem kedvelem az olyat, aki megjátssza magát csak azért, hogy valaki rávesse magát. Közönségesnek tartom az effajta viselkedést, és teljesen elítélem.
Amíg beszélgetünk, egy arrancar lopózik oda hozzánk, hogy megkísérelje ellopni hercegnőm táskáját. Biztos nem tudja, hogy kit kísérel meg meglopni, hiszen akkor nem jelent volna meg. Ha szükség lett volna rá, kiálltam volna ellene, csak hogy imponáljak Slarinnak. Talán ezzel is sikerült volna közelebb kerülnöm hozzá, azonban sajnos erre nem volt szükség. Sajnálatomra Slarin képes megvédeni önmagát, így nem játszhatom el a hős szerelmest, aki megmenti szíve választottját. Kár, pedig milyen nemes játék lett volna…
A bár felé haladva egy kisebb üzlet közelében is elhaladunk, ahol strandolós eszközöket is árulnak. Úszógumit, matracot, meg efféle dolgokat. Egy pillanatra még úgy is tűnt, mintha Slarin valamit kinézett volna magának a sok kacat közül, de pirulva fordította el a fejét. Kíváncsi vagyok, mit láthatott, ami ennyire pirulásra késztette. Édes, amikor arca rózsaszínre változik, hiszen nem gondolná róla az ember, hogy ilyen könnyen zavarba esik néha. Slarin pont olyan, mint egy gyönyörű rózsa… Csodálatos látványt nyújt a nap bármely szakában, de ha kell, képes megvédeni magát. Mikor rákérdeztem, hogy mit tetszett meg neki ennyire, a lángosos felé mutatott, s elkezdett egyenesen felé vonszolni. Mosolyogva követtem, hogy finomabbnál finomabb lángosokkal térjünk vissza. Időközben egy pillanatra el is felejtkezem a shinigamiról, aki volt olyan ostoba, hogy egy arracnarokkal teli strandra bemerészkedjen. Vagy Aizen-sama szolgálatában áll, vagy tényleg olyan ostoba, hogy semmiféle félelem érzet nem szorult belé. Pillanatok alatt képesek lennének szétszedni, és ő csak úgy besétál egy ilyen helyre. Érdekes…
A shinigamihoz érve azonnal szóba elegyedtünk, és kifaggattuk, hogy ki fia-borja, és mégis mit képzel, hogy besétál ide. Persze az még mindig kérdéses volt, hogy melyik oldalon is áll, ám ettől függetlenül még nem voltam oda a gondolatért, hogy egy shinigami van az arrancarok strandján.
- Szerintem jobban járnál, ha nem szidalmaznád fajtánkat, tekintve, hogy viszonylag sokkal vagy most körülvéve. Habár igaz, hogy tényleg akad közöttünk ostoba, de ez nem azt jelenti, hogy nem vették észre ittléted.
Mondom kedvenc piszkálódós mosolyommal. Mégis mit képzel magáról, hogy csak úgy leostobáz minket? Az egy dolog, hogy akad néhány olyan arrancar, aki nem üti meg a normál IQ szintet, az meg egy másik, hogy talán attól félnek, hogy Aizen-sama embere. Hiszen ki akarná, hogy megbüntessék azért, mert végzett egy szövetségessel?
- Igazából nem tudom, hogy téged, vagy a testvéredet sajnáljalak-e jobban. Téged azért, mert testvéred valószínűleg már rég elfelejtett, vagy a testvéredet azért, mert egy shinigami a rokona. Micsoda dilemma…
Sóhajtok fel piszkálódva. Nem tetszik nekem, hogy holmi shinigamik mászkálnak errefelé. Lassan több lesz belőlük Hueco Mundoban, mint hollowokból.
- Az én nevem Ryuunosuke Thorbjörn Zilberschlag, 104. arrancar. És nem… valószínűleg nem csak nekünk van annyi eszünk, hogy feltűnjön a maszkod hiánya. Az meg se fordult a fejedben, hogy azért nem merészkedtek a közeledben, mert azt hitték, hogy Aizen-sama embere vagy?
Igazából egyre jobban kezdem élvezni, a beszólogatást ennek a Rajin Loraine-nek. Mióta elvesztettem a küzdelmet Yuusuke-kun ellen, azóta határozottan jobban utálom a shinigamikat, és sokkal jobb érzés őket piszkálni.

//Bocsi, hogy ennyit kellett rám várni T_T//

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Komoki Daniel Hiroto
Módosított lélek
Módosított lélek
avatar

Male
Sagittarius Goat
Hozzászólások száma : 75
Age : 26
Tartózkodási hely : Otthon, NTV
Registration date : 2009. Apr. 18.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Díszlettervező
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Las Noches-i Aquapark   Vas. Okt. 03, 2010 12:24 am

Vízi kiruccanás ~ Sam sem marad szárazon!


Nem tehetek róla! Nem bizony! Ártatlan áldozat! Igen, igen az vagyok! Nem is, művész! Igazi alkotó. Ugye te is így gondolod? Persze! Úgy ám, nem gondolhatod másképp! Te mondtad. Mondtad, és mondtad szeretsz! Igaz? Még szép! Bizony-bizony! Nyissz, nyissz! Ott egy vonal, itt egy pont, már nem marad semmi sem! Há-há-háháhá! Marad, marad, de az az én dolgom, csak az enyém! Gyűjtök! Igen, úgy van! Összegyűjtöm a legszebb, legtökéletesebb, légínycsiklandóbb gyönyörűséges szerveket! Mindegyikből a legjobbat, hogy legyen! Itt sok az alany! Rengeteg az alany! Mindenhol tökéletes lábak, karok, fülcimpák, szemszínek! Bizony-bizony! Kiváló! Remek ötlet, nem igaz? Tetszik? Hát, persze, hogy imádod! Csak neked juthat az eszedbe, hogy jöjjek ki a fürdőzők közé. Érted csinálom! Ajándék! Csak várj! Igen, igen! Várd meg, hogy elkészüljön! Sokáig, borzasztóan sokáig fog tartani. Rémes, elviselhetetlenül rémes a felhozatal. Csak a szemét! Nem hazudok! Hiszel nekem? Mond, hogy bízol bennem! VÁLASZOLJ! Hallod? Figyelsz rám? KÉRLEK! Szólalj meg! Csak egy szó, csak egy nevetés! Haragszik! Igen, haragszik. Most egyedül maradtam. Igen, egyedül. Már nem is tetszik. Bizony, nem tetszik, hogy még él. Nem kell! Már nincs rá szükségem. Igazam van? Igazad van! Akkor elvágom a torkát. Remek ötlet! Tedd meg! De a gerincoszlopa kell! Egyenes, bizony, egyenesen tartotta magát! Kiveszem és utána ölöm meg! Hogyan? Nem érdekel! Helyes beszéd, helyes!
Csodás, kiváló! Akkor kezdjük! Úgy ám! Fogjunk hozzá! Fordítsuk, fordítsuk át! Így-így! Jól fest! Igen, csodásan fest! Honnan kezdjem? Hol szeressem? Pont ott! Igen, én is arra gondoltam! A bordákat lehet törni, bizony! Néhány ütés vagy rúgás! De pontosan! Nem szabad pocsékolni! Nem, nem! Csak tűnjön el az útból! Igen, ne legyen lába alatt! Kiváló, igen, kiváló! Ütöm, máris ütöm! A kalapács, igen a kalapáccsal! Tetszik? Hát, persze! Szereted hallani, imádod hallani! Reccs, reccs, reccs! CSODÁLATOS! Szíjak! Kellenek! Igaz? Igen! Mozog, túl sokat mozog. Nem ronthatom el! Kell, még szép, hogy kell az a gerinc! Ezért, igen-igen, ezért nem ficánkolhat! Pontos! Tudom, pontos bemetszés kell! IGE...


Hirtelen síri csend uralkodik el a szobában és a feltörni készülő nevetés, egyszerűen semmivé foszlik. A szike hangosan csörren a csempén, amit egy tompább, de jóval súlyosabb társa is követ. Mi történhetett? A műgyűjtő eszelős vigyora semmivé vált és, akár egy zsák krumpli, úgy terült ki a földön. Feje óriásit koppant, de kifejezéstelen arca percekig nem változott. Leginkább egy halott látszatát kelthette üveges tekintetével, ám az ítélet előtt szemei könnybe lábadtak és fájdalmas zokogással tudatta, meglehetősen fájt a jóval korábbi ütés. Miközben gyerekként sírt egy nyugtató ölelés után, egyetlen szót hajtogatott, megállás nélkül.
-A'pa, a'paa, a'paaaa!-
Segítség nem érkezett még percek múltán sem, pedig a sírást már befejezte. Ettől, némileg csalódottan húzta össze magát, de a mögüle érkező meggyötört hangok és lánccsörgések halálra rémítették. Kezdetben nem tudta mit tehetne, csak elkerekedett szemekkel remegett, majd rájött, ha fülére tapasztja ujjait és igyekszik túlüvölteni a zajt, már nem is hall mást. Végül, minden nesz megszűnt és csendes magányában kivette zsebéből házi kedvencnek kikiáltott szemgolyóját. A feje mellett gurítgatva az apró labdát foglalta le magát, egész hathatósan. A kicsiny játékszert immáron órák óta görgették a helység egyik sarkából a másikba, látszólag fáradhatatlanul. Azonban, ha túlságosan messzire került, szükségeltetett néhány perc, hogy gazdája felfigyeljen hiányára. Miután bekövetkezett az elviselhetetlen tragédia, máris hisztérikus vergődés vette kezdetét. Nem tudni a reakció Sam-nek vagy önmagának szólt, de az biztosra vehető, hosszas harcok árán volt csak képes leküzdeni az elenyésző távolságot. Kezdetben mindig eldőlt a golyócska irányába, majd ujjaival megkísérelte elérni. Kitartása többnyire sikertelen maradt, így a padlóba mélyesztve körmeit próbálta előrébb húzni magát. Mindezt követően általában hasra fordította magát, hátsóját megemelte és teste alá kényszerítette térdeit. Majd újabb tanácstalanság és segélykérés, ami mint általában az "A'paa" volt.
Úgy festett megint nem érkezik senki, amitől rögvest elhagyta kitartása és újabb próbálkozásait felfüggesztve összegömbölyödve kezdte bámulni a viszonylagos közelben pihenő szervet. A gömb olyan szép és vonzó, szeretné megfogni, közelebbről megnézni. Ezért történik újra és újra, hogy szünetek mellett, de mindig eléri Sam-et. Utána pedig gyermeki örömmel nevethetett, milyen ügyes, miközben tenyerében szorította zsákmányát.
Épp valahol itt tarthatott, amikor furcsa neszek közeledtek a háta mögül. Hangosak és élesek, de csak egy-egy pillanatra. Már hallott ilyeneket, régebben. Akkor nem szerette! Mindig bántotta az a hang, vagyis ami hozzá tartozott. Ennél több nem is kellett kivehetetlen nyöszörgéssel remegni ne kezdjen és előre-hátra hintázva féljen az elkövetkezendő percektől. Menekülés meg sem fordult a fejében. Már hogy juthatott volna el odáig? Ha nincs mellette "a'pa" nem tudott semmit sem csinálni. Egyedül még járni, enni, vagy inni sem tudott. Mást képtelen is volt tenni, mint fejét ütögetve motyogni az apaként elkönyvelt espada nevét, egyre sípolóbb hangon. Próbálta addig tenni, amíg fel nem bukkan, de az egyre erősödő kopogás elhallgatott és két láb jelent meg a szemközti ajtóban. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Felhördülve gubózta össze magát és rejtette el a játékát. Nem tudta ki jött és mit akar, de félt. A magassarkú rémes érzést váltott ki belőle.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Las Noches-i Aquapark   

Vissza az elejére Go down
 

Las Noches-i Aquapark

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Hueco Mundo :: Las Noches-