Yato Chifuyu 13. Osztag
Hozzászólások száma : 37 Registration date : 2012. Oct. 29. Hírnév : 0
Karakterinformáció Rang: Shinimimi Hovatartozás: Gotei 13 Lélekenergia: (7000/15000)
| Tárgy: Re: Kapitányi iroda Csüt. Júl. 17, 2014 12:47 am | |
| Én és a Kapitány-néni Ahogy elköszöntem a kedves negyedik osztagos gyógyítós bácsiktól és néniktől, akik meggyógyítottá fejemet és testemet. Azonnal Kawazoe kapitány-nénihez mentem, repültem, futottam, siettem, hogy el, meg visszamondjam neki, mi történt és megkérdezzem, hogy az álmom mit akar mondani nekem. Ő biztosan tudni fogja, hiszen okos és szép és erős és ő a mi kapitányshinimimink. Szökdécselve igyekeztem hozzá, közben természetesen minden kedves és nem kedves shinimiminek köszöntem mosolyogva, és még mosolyogoskodva azoknak, akik szoktak velem játszani. Ahogy a kapitány-néni iró- és olvasódájához érkeztem megizgattam a ruhámat, mégis szépnek kell ki- meg benéznem, hogy büszke lehessen rám, és ne mondja, hogy milyen, meg olyan rendestelen shinimimi vagyok. Aztán bekopogtam, hátha más is van bent, mert nem akartam még illemtelen sem lenni, ezért még azt is megvártam, hogy szóljon, hogy be mehetek, vagy ki maradhatok. - Csó~ókolom, Kapitány-néni! – Köszöntem mosolyogva. – Fel meg le épületem, újra hol vagyok! Oh! Itt vagyok nálad a legeslegshinimimibb kapitány-néninél. Jöttem, hogy meséljek, de nem alvósat, és kérdezzek álmosat. Arról szeretnék mesélni, hogy merre és kivel, mivel játszottam az embereknek világában. És azt szeretném megkérdezni, hogy az álmom, amit a láttam és álmodtam, miután az a csúnya, rossz bácsi csalással leütött, hogy az álmom mit jelent, mit akar mondani nekem. Az én kapitányom a legeslegokosabb és szebb, ezért biztosan tudod. – Miközben be- meg kiszéltem a hátratett kézzel álltam és a lábamon hintáztam előre, meg hátra, meg előre, és így folytatva. Mivel tudtam azt, hogy nekem van a legkedvesebb kapitányom, ezért tudtam, hogy biztosan segíteni fog lefejteni az álmomat. - Melyikkel kezdjem? – Tettem fel a kérdést, de választ sem várva folytattam. – Kezdem az unalmasabbal. Őrködő járkáltunk a ki- meg bejelölt helyen. Egy lélek bácsit és nénit sem láttunk, sőt még lélekgyerekeket sem. Olyan helyre értünk, hogy külön váltunk, hogy nagyobb helyet lássunk. Én a park fái és bokrai meg fűszálai felett az égen alacsonyan őrködő járkáltam, amikor egy rosszbácsival találkoztam. Rögtön szóltam a többieknek, hogy jöjjenek játszani. Azért tudtam, hogy rosszbácsi, mert a saját dolgaira se tud vigyázni, mert törött maszkja volt. De attól még játszani próbáltam vele, de ő csalt. – Ezt az utóbbi mondatot durcásan felfújt arccal mondtam. – Fogócska helyett csak buksin csapott, mikor a többiek még nem voltak ott. És ezután jött az álom, még azelőtt és nem mögött, hanem előtt, igen. Mielőtt a negyedikosztagos néniket és bácsikat láttam volna meg. – Vettem egy mély levegőt és kifújtam, mert annyi sok mindent mondtam. – Most mondhatom az álmomat, amit láttam? Megfejjük az álmomat? – Ezekre a kérdésekre már megvártam a választ, hiszen ez mégsem jelenés volt, hanem csak az álmom, és lehet, hogy a Kapitány-néni el- meg visszafoglalt, és tényleg nem akartam zavarni, de reméltem, hogy segít, mert ő olyan okos és szép! |
|