-Szóval így...-Gondoltam magamban, majd mielőtt ismét a homokba csapódtam volna megszüntettem a szél pajzsot és a lábamat a homokba tettem. Néztem Kodamát amint átalakul közben a homokot söpörtem le a ruhámról.
-Kezdenek komolyra fordulni a dolgok...-Nevettem el magam miközben a jobb kezemet kinyújtottam oldalra.
-Muszály egy szinten harcolnom vele, de ehez szükséges ez a technika.
Majd a jobb kezembe hirtelen szellemi részecskék kezdtek el vándorolni, majd így álltam körülbelül addig amíg Kodama átalakult és mikor befejezte Kodama nekem is elég volt ennyi idő.
-Obake cubu kjusuri// Szellemi részecskék elszívása a technika neve. A földön kevés a szellemi részecske ezért a földön nem sok ezzel a technikával felszívható erő, de itt Las Nochesbe a szellemi energia úgymond paradicsomába, ez szinte új erőt ad...-Nevettem, majd a rai odori segítségével Kodama eelőt teremtem és vágtam, egyet ezzel egy dimenziós kaput nyitva, majd mögé kerültem és próbáltam megsebezni egy újabb dimenziós kapuval.
-Az előző dimenziós kaput nem zártam be, ez azt jelenti, hogyha elugrik akkor a másik kapuba fogja találni magát...de ő a 8. espada jól ismerem...és sosem becsülném le.-Gondoltam magamban.
Ekkor egy vigyor jelent meg a képemen és vártam mit tesz...

Néztem, amint Shiratori elszívja a szellemi részecskéket, s gyönyörködtem a látványban. Aztán támadásba lendült. Megnyitott előttem egy dimenziós kaput, amiben nem mentem bele, majd amikor hátulról le akart volna csapni hátrafordultam, s megállítottam az ütést az én pengémmel.
- Szép mozdulatok sora volt ez barátom. Gratulálok. De semmi garanciád nem volt arra, hogy nem védem ki a kardod csapását. Nem de?- kérdeztem tőle, s csak álltunk egy helyben a levegőben. Mind a ketten toltuk a másik felé a fegyverünket, így hatalmas energiákat fektettünk bele az katanákba. Körülöttünk izott a levegő, a közelben lévő apró Hollowok fejvesztve menekültek a hely közeléből.
- Még nem mutattam meg neked valamit. A Földön nem használtam, de mivel itt már nincs jelentősége a pusztításnak, ezért muszály leszek használni.- szólaltam meg.
- Haru... Hanone!!!- ezt követően három kék tűzsugár lövelt előre Shiratori védelme felé. Én Sonido segítségével kitértem oldalra, mert mögöttem a dimenziós kapu volt.

-Ez most meglepett...-Nevettem el magam majd elindultam az egyik tűzsugár felé.
Egyre közeledtem és már mikor az arcomat súrolta így szóltam:
-Si Hidan\\ Halál Lövés...-Mondtam ki ezeket a szavakat így sikerült, kisebb karcolások kíséretében, de életben maradnom.
-A halálövést használtam, hogy megússzam ezt a támadást így amikor az egyik sugárt hatástalanítottam... ezen a résen sikerült kijutnom. Kihasználtam, hogy eltakarnak a porfelhők és közben pihentem, de nem sokat. Ezután nyitottam egy dimenziós kaput, pont Kodama mögé és a kardommal a dimenziós kapun próbáltam megvágni Kodama nyakát, de csak a kardom látszott a dimenziós kapuba, mivel bennmaradtam.
Mikor úgy éreztem eltaláltam, ezután bezártam és kb. 10 méterre tőle álltam.
-Remélem, hogy eltaláltam...-Gondoltam magamba:-bár lehet, hogy csak megkarcoltam.-Gondoltam.
Majd vártam, hogy sikerült-e vagy nem...

Shiratori ugyan eltalált, de nem a nyakamat, hanem a karomat, ám ott is erős vágást okozott. Szerencsére a páncélom miatt, csak vérzett, de ellenkező esetben, akár a karomat is levághatta volna.
~ Őrült... Ez csak edzés. Azért megölni még nem kell. De, ha már te is ilyen komolyan veszed, akkor hát fejezzük be látványosan.~ gondoltam magamban, aztán a Pesquisa segítségével erős koncentrálással érzékelni próbáltam, hogy hol van a Bounto. Kis idő múlva megtaláltam.
- Megvagy...- szólaltam meg, s Sonido segítségével négy oldalról ráeresztettem a négy maradék Haru Hanone támadásomat. Lehet nem találtam el, de azért még megtámadtam. Ezt követően alacsonyan a földre ereszkedtem, s megszüntettem a Zanpakutom igazi fomáját. Szétkaszabolt ruhával, és eléggé fájós sebekkel álltam a földön. Kezem a zsebemben helyezkedett el, és a levegőt néztem. Vártam, hogy Shiratori megjelenjen. Gondoltam úgyis hallja, amit mondok, szóval beszélni kezdtem:
- Szép harc volt Tomoyuki Shiratori! Gratulálok! Remélem Aizen- samának is megmutatod majd ezt az oldaladat... De addig is legjobb lenne, ha most visszatérnénk Las Nochesbe. Hamarosan kezdetét veszi a feladatod.- jelentettem ki, és vártam a Bountora.
~ Azért elég sok helyen megsebzett. Tényleg nagyon erős. Mondjuk Aizen- sama tanítása után talán még az én szintemet is meghaladja majd. Viszont én sem akarok lemaradni... Ki tudja mi lesz még addig?~ merengtem.

~Ez védhetetlen támadás...-Gondoltam magamban.
Majd a kardommal nyitottam körülöttem dimenzióskapukat és használtam a szélpajzsot, de ezeket minimális szinten, hisz alig maradt erőm, erősebb védelemre. Ekkor elért a négy támadás minden oldalról és szerencsére nem haltam bele de összevisszavéreztem még a szélpajzson belül is. Amikor már a földtől kb 5 méterre voltam visszavontam a szélpajzsot és leereszkedtem lábra, de már csak lassan jártam. Majd visszavontam a bábomat és így szóltam:
-Nem vagyok őrült, de egy olyan vezért nem fogadnék el akit lebírnék győzni olcsó trükökkel...-Mondtam Kodamának jókedvűen. A kezemet kinyújtottam mintha ismét támadni akarnék, de nem támadtam hanem meghajoltam.
-Szolgálatára...-Mondtam Kodamának, miközben kiegyenesedtem és folytattam:
-A szolga vagy hasonló megjegyzést hanyagoljuk mondjuk úgy, hogy inkább a beosztott...-Megjelent egy furcsa vigyor az arcomon, bár ezt nem lehetett tudni, hogy gonosz vagy inkább csak jókedvű.
-Ha most megbocsájt...-Mondtam, de nem fejeztem be a mondanivalómat és elkezdtem '''hazafelé'''' sétállni.
Majd vártam, hogy velem tart-e.....

Ettől a megnyilvánulástól elég nagyot néztem, hiszen nem hittem volna, hogy Shiratori ezt teszi. Elmosolyodtam, s így szóltam:
- Szolgálatára? Beosztott? Hehe! Ugyan már drága Shiratori erre aztán tényleg semmi szükség. Mondjuk úgy inkább... barát. Ehez mit szólsz Tomoyuki Shiratori?- kérdeztem, majd megvakartam a tarkómat, vidáman mosolyogva. Elkezdtem a Bounto mellett sétálni, de aztán oldalbalöktem, s így szóltam:
- De ha még egyszer is magázol tényleg megöllek! Hehe!- kicsit komolyra fordítottam a szót, miközben a Holdat figyeltem.
- Látod Shiratori? Ezért hoztalak téged magammal Hueco Mundoba. Te vagy az, akiben megláttam, ami rám is nagyon jellemző. Hogy meg kell tanulni veszíteni, és nem mindig a halálba rohanni. Ez az a dolog, amely sok emberből hiányzik. A világ tele van harcra vágyó, eszetlen idiótákkal. Ráadásul még a saját fajtám nagy része is ilyenekből áll. Csak az olyan gondolkodásúak, mint te... vagy én tudják ezt megváltoztatni. Hozzon ez bármekkora áldozatokat. Valamint akármekkora kegyetlen mészárlást. Szükség van a változásra. Mindenképp... De te ma nem vesztettél... hanem nyertél valakit, ki megbecsül téged.- jelentettem ki, majd a fényes Hold megvilágításában elindultunk Las Noches erődítményébe.

Mindkettőtök ajándéka: 500 lp