-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Városi Park

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 12 ... 20, 21, 22  Next
SzerzőÜzenet
Kitai Panji
Különleges karakter
Különleges karakter
Kitai Panji

Férfi
Pisces Goat
Hozzászólások száma : 46
Age : 33
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. May. 29.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: különleges karakter, Műsorvezető
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Városi Park - Page 21 Cl0te9750/15000Városi Park - Page 21 29y5sib  (9750/15000)

Városi Park - Page 21 _
TémanyitásTárgy: Re: Városi Park   Városi Park - Page 21 EmptyKedd Ápr. 16, 2013 10:51 am

A póráz két végén~ ( -。-)/

Kocsiban ücsörögve kezdett visszatérni belé az élet. Már nem fájt torka az öklendezéstől. Igazából fogalma sem volt arról, mikor hányhatott utoljára. Talán icike-picike korában, még az árvaházban kapott szörnyű koszttól. Nem vágyott vissza azokba az időkbe. Nem volt vele túl sok baja, hiszen ezt szokta meg. Mégis, ha választhatott volna, szívesebben töltötte volna gyermekkorát meleg kuckóban, szeretetteljes környezetben. Az árvaházi gyerekek mindannyian furcsán viselkedtek. Sokat sírtak, és csúnyán bántak egymással. Ez alól Panji-nak sem volt menekvése; sokat ugratták és bántották kinézete miatt, legfőképp világító, rendellenes szőke haja miatt. Ennek ellenére nem érezte rosszul magát, szimplán kikerülte az összecsapásokat. Átpártolt a kislányok körébe. Kellemesebben eljátszogatott velük, mint fiú kortársaival. Ha jobban belegondolt, talán az az egyetlen egy dolog zavarta és piszkított bele lényegében nyugodt cseperedésébe, hogy sokkal, de sokkal lassabban öregedett. Mire megszokhatta egy árvaház mindennapjait, vennie kellett sátorfáját és tovább állt, mielőtt még kiszúrják, valami sandít a dologban.
Sokat nem akart foglalkozni a múlttal. Nem volt jelentősége ezen töprengenie. Bebarangolta széles-kerek Japánt, és rengeteg élménnyel gazdagodhatott. Szerette megtapasztalni az emberi lények életét. Kicsit talán irigyelte is őket. Nem merné kijelenteni, hasonló érzései lennének, mint neki. Köze sem volt hozzájuk. Tudta nagyon jól, nem közéjük való, mégsem tudta eldönteni, mennyire különbözik. A gyökerei után sosem kutakodott. Valahogy nem látta jelentőségét. Úgy érezte okkal került a Földre. Ezzel a felfogással pedig könnyebben vette az akadályokat élete során. Lehet ezért nem rettentette el újdonsült Ani-ja szokatlan jelleme. Valamiért nagyon vonzotta, ezért tapodtat sem akart moccanni mellőle. Reménykedett benne, nem esett át a ló túloldalára. A kocsiban izgatottan rugózott, új titkokkal gyarapodhatott. Tényleg őszinte volt és semmiképp nem akarta kiadni Ani valódi munkáját. Valamit sejtett a titkos ügynökségről, vagy csak egyszerűen túl sok filmet nézett meg az utóbbi időben. Különben sem tudná kinek elmondani ezt a frenetikus új hírt. Hiszen nincsen túl sok jó barátja. Ha jobban belegondolt egy sem akadt. Karakura-i élete nem bővelkedett olyanokkal, akikkel folyamatosan tarthatta a kapcsolatot. De így is egészen remekül elvolt.
Kicsattanó örömmel fogadta Ani-val kötött egyezségét. Annyira fellelkesült, hogy hirtelen azt sem tudta, hova legyen. Szíves örömest a nyakába ugrott volna, megbíznak benne, de felmérte a helyzetet és inkább nem kockáztatta meg azt, esetleg balesetet szenvedjenek el. Ezért csak fülig érő vigyorral oldalra bökte saját kisujját és átfonta Ani-jéval, majd jól megrázta. Igazi eltökélt harcosnak érezte magát. Egy szempillantás alatt vált hétköznapi műsorvezetőből igazi titkos ügynök segéddé. Ami azt illeti már nem is tartott annyira ettől a sejtelmes hivatástól. Nagyon szívesen kifaggatta volna Ani-t mi minden hőstettet vitt véghez, és milyen kalandokban vett eddig részt, de tudta jól, ilyen fontos, és szigorúan titkos információkat nem közölhettek vele. Ezért türelmesen pislákolt kifelé az ablaküvegen és szemlélte a tokiói létképet. Volt rá ideje, ugyanis hamarosan akkora dugóba keveredtek bele, ahonnan jó ideig nem bírtak kikecmeregni. Valami elfoglaltságot keresve végül megkockáztatta azt, hogy a szuperluxus kocsi szupervagány műszerfalába épített szupertrendi rádión kezdjen szöszmötölni. Még szerencse, hogy ezért nem lettek érte haragosak. Mindenképp be akarta hangolni azt a rádióállomást, ahol igazából az egész karrierjét elkezdte. Miután megtalálta feljebb is tekerte a hangerőt és nagy lázasan magyarázta Ani-nak, ennél a csapatnál dolgozott egykor. Imádta azokat az éveket! Remek kis munkatársakkal dolgozhatott együtt, és sosem érezte azt, hogy zöldfülűként kezelik a cégnél. Volt egy olyan érzése, ha első körben az NTV-nél próbálkozott volna, azon nyomban visszautasítják. Egy ilyen kisebb és kevésbé ismert, de remek csapatnál könnyebben bontogathatta szárnyait.
Csak azon kapta magát, Ani kissé idegesen tartotta felé pracliját. Hirtelen fel sem fogta, mit kérnek tőle, csak cselekedett. Sebtében nyúlt is a kesztyűtartóba, ahol gyorsan felkutatta a sárga dobozkát. Leszedve a kupakját kipecázott egy-két bogyót, majd átadta Ani-nak. Nagyokat pislogva nézte, ahogy mellette ülő nagy könnyedséggel lenyelte a kapszulákat és vezetett tovább. Furdalta Panji-t a kíváncsiság. Nem értette, azokat a pici bigyókat minek kellett megennie. Jó sokáig meredt bele sofőrje képébe. Összevonta szemöldökeit és mély koncentrációval figyelte Ani arcának játékát. Végül aztán annyira belemelegedett a dologba, és annyira fúrta az oldalát a dolog, hogy végül csak kibökte mindazt, ami a szívét nyomta. Nem nagyon tudta eleinte rendesen megfogalmazni gondolatát, ráadásul azt sem tudta eldönteni, hogyan közelítse meg a gyógyszerezés okát, de végül a legegyszerűbb kérdéssel rukkolt elő:
- Ani-nak fáj valamije? – tette fel ártatlan kérdését. Nem volt muszáj rá válaszolnia, csak érdeklődött állapota után. Nem tudná sokáig elviselni, hogy mellette betegeskedjen szeretett Ani-ja, így máris olyan életmentő gondolatokon járatta agyacskáját, mint út közben beszerez neki valami spéci gyógyteát, vagy ráparancsol, hogy minél előbb feküdjön le és pihenje ki magát. Ilyesmiken töprengett, míg végül sikeresen kikeveredtek a dugóból is és már nem volt megállás a kitűzött célig. Hatalmas épület előtt befékezve csodálkozott ki az ablakon. Parkoló is óriási méretekkel bírt. Kisgyerek a meséskönyvét, valahogy Panji is hasonlóan csodálta a környéket. Kicsit meg is volt szeppenve, így az autóból kimászása után gyorsan Ani mellé sorolt, még véletlenül se hagyják el egymást. Nem akart elveszni ebben a hatalmas parkolóházban, mert tudta jól, sosem találna ki. Megkímélve egy újabb fejfájástól Ani-t haladt mellette és csöndben volt. Nagyon illemtudóan hajolt meg párezerszer a velük szembejövők előtt. Miután elhangzott Ani valódinak ítélt neve majdnem ellebegett. Totál sokkot kapott, újabb infómorzsával gazdagodott. Túl sok volt mára a jóból, kezdett kicsit túltelni az újdonságokkal. Zavarát abba ölte, hogy kezében tartott kutyusát dögönyözte. Az emeleten egy szobaajtó előtt megálltak, majd kinyitották előtte. Majdnem leesett az álla a csodálattól. Gyorsan lerakta a földre Cherí-t és felsikítva berobogott a helyiség kellős közepére. Micsoda látkép tárult elé! Órási ablakokon nézhette Tokió zsúfolt utcáit és fényáradatát. Teljesen le lett nyűgözve. Elismerően húhogott és legyezgette kipirult arcocskáját. Sokáig azonban nem ámuldozhatott a hihetetlen luxus létben, ugyanis újabb feladatot kapott. Nem is vesztegetett sok időt, egyből négykézlábra ereszkedett és végigjárta az íróasztal környékét, mikor megpillantott egy a leírtaknak megfelelő dossziét. Ettől kicsit meglepődött, és félve mert csak irányába nyúlni. Gyorsan megragadta és összeszorított szemekkel visszaaraszolt a helyiség közepébe, ahol valami igen keménybe ütközött. Még mindig vaktában tapogatózva fogott meg egy lábra hasonlító valamit, majd aztán egy fényes felszínű cipőt. Elég rendesen elszégyellte magát, ekkora butaságokat művel, zavarát kínos nevetgélésével ellensúlyozta.
- Ez lesz az? – nyújtotta fölfelé Ani keze irányába. – Nem néztem bele, ne legyél mérges. Sietünk valahova? Bocsánat, nincs hozzá közöm…!!
Vissza az elejére Go down
Asahi Shinjirou
Xcution
Xcution
Asahi Shinjirou

Férfi
Capricorn Monkey
Hozzászólások száma : 67
Age : 31
Tartózkodási hely : Titkosított adat
Registration date : 2012. Sep. 04.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: ember, yakuza, bártulaj
Hovatartozás: Xcution
Lélekenergia:
Városi Park - Page 21 Cl0te16000/30000Városi Park - Page 21 29y5sib  (16000/30000)

Városi Park - Page 21 _
TémanyitásTárgy: Re: Városi Park   Városi Park - Page 21 EmptyVas. Ápr. 21, 2013 4:27 am

Póráz két végén

Gúnyosan elhúzta száját. Naiv megközelítés. Gyógyszer azt jelenti valaki beteg. Szimbólum. Az orvos és lázasan szédelgő minősítése. Logikus. Nem várt mást gyerkőctől. Tökéletesen illett gyerekes felfogásához. Lényegében igazat adhatott neki. Különös. Sokat hallotta, fiatalok ráéreznek a valós szándékokra. Erős bennük az ösztönös érzékelés. Tudtukon kívül látnak felszín alá. Élet különös humorérzéke, elmúlik. Gyerkőcnél még sem működött. Szokatlan volt. Működött benne ez a mechanizmus. Felnőtt létére gyerek fejjel gondolkozott és látott. Érdekes. Természet újabb csodája. Gratulált hozzá. Remélte téved. Nem kedvelte, ha a veséjébe látnak. Egyelőre együgyűség magyarázatával lezártnak vélte felvetését. Gyerkőctől ennyire futotta. Semmi több. Véletlen folytán rátapintott. Valóban szenvedett. Saját hülyesége tartotta sakkban. Függőségben sínylődött. Szétszedték a drogok. Ironikus. Függetlenségre vágyott. Hatalmat akart. Erő után ácsingózott. El kívánt szakadni az emberektől. Föléjük szándékozott lépni. Uralkodójuk akart lenni. Nagyságról álmodozott. Életről-halálról dönteni. Ez vezérelte. Ez motiválta. Ez mozgatta éveken át. Erre elhasalt. Apró pirulák kényszerítik térdre. Meghunyászkodik betegsége előtt. Szánalmas. Esendő. Ugyanolyan, mint a többi ember. Idegesíti. Gyűlöli rájuk hasonlít.
-Olyasmi.-Pillantott oldalra. Sejtette. Rögvest aggodalmasan méregették. Bosszantotta. Semmi szüksége szánakozásra.-Nem vészes. Megmaradok.-
Fűzte hozzá rideg hangon. Sebváltóról elemelte kezét. Meglapogatta gyerkőc fejét. Mozdulat némileg letaglózta. Értetlenül vonta össze szemöldökét. Ismeretlen volt ez a késztetés. Láthatatlan erő noszogatta. Arra ösztökélte valamit tegyen. Nyugtassa le gyerkőcöt. Cseppet sem kedvelte. Nem találta szimpatikusnak. Gyengeségre utalt. Elzárkózott a kötődés minden formájától. Lehetőség felháborította. Nem engedhette meg magának ezt a luxust. Gondolatait azonnal visszaterelte a vezetésre. Feladatára koncentrált. Gépiesen teljesítette az összeírt listát. Leparkolni a mélygarázsban. Elkérni a kulcsot. Felmenni a lakásba. Kiadni gyerkőcnek az utasítást. Keresni a dossziét. Más nem foglalkoztatta. Oda sem hederített gyerkőc örömtáncot lejt a panorámától. Boldogan pattog a luxus környezetben. Hagyta szórakozni. Fontosabb dolgok kötötték le. Feltalálni magát az idegen térben. Keresztül kasul járta az egész lakást. Bosszantotta mérete. Hosszú perceket vett el drága idejéből. Ötlete sem volt egyik-másik ajtó hova vezet. Vaktában nyitogatott. Unottan nyomta le az összes kilincset. Leszarta a berendezést. Az sem izgatta milyen funkciót töltenek be. Nem felfedezőként érkezett. Egyetlen irattartót akart megtalálni. Minél hamarabb végezni. Ennyi lebegett szemei előtt. Minden hátráltató tényezőt kiiktatott volna. Felforgatta volna az egész kócerájt. Nem tehette. Feltűnést keltene vele. Rákényszerült finoman nézzen be minden szekrénybe, fiókba, bútor alá, vagy mögé. Idegesítő pepecselésnek érezte. Felbosszantotta. Paprikás hangulatban dobálta félre a dohányzó asztalon sorakozó színes magazinokat. Elképzelése se volt ki halmozta fel őket. Hányingert kapott tőlük. Flegmán elhúzta rajta száját. Néha nyugodtan arrébb lépett. Gyerkőc földön kapirgált. Nem akart belerúgni. Kissé meglepte ezután cipőjét fogdossa. Összetekerte a magazint. Fejbe kívánta kólintani. Most nem tolerálta a játékos csínytevéseket. Ütésre nem került sor. Gyerkőc hamarabb felszólalt. Papírhalom landolhatott a földön.
-Mutasd!-Kapta ki gyerkőc kezéből. Ráérősen belelapozott tartalmába. Ezt kereste.-Idegesnek látszom?-Sandított le a lábánál kúszó gyerkőcre. –Állj fel! Összekened magad.-
Magyarázott háta mögé egykedvűen. Dühítette földön mászik. Nem kutya négykézláb közlekedjen. Átmeneti mérgét felmorranva vezette le. Zsebre dugta kezét. Arrébb sétált. Elővette telefonját. Tárcsázott. Közölte nála az irat. Órájára tekintett. Átgondolta teendőit. Rendszerezett. Fontossági sorrendet állított fel. Sürgette az idő. Egyenest a találkahelyre kellett mennie. Nem tehetett kitérőt. Gyerkőcöt oda nem vihette magával. Veszélyes lenne. Kelleténél jobban belekeveredne a piti életébe.
-Itt maradsz! Két, maximum három óra múlva jövök. Kösd le magad.-Indulhatott. Többet nem mondott. Kilépett az ajtón. Gyerkőc feltalálja magát. Nem féltette. Az sem izgatta elmegy. Az számított, ne vele közlekedjen. Most nem. Maga se tudta mi lesz. Ismeretlen ügyféllel találkozott.
Vissza az elejére Go down
Kitai Panji
Különleges karakter
Különleges karakter
Kitai Panji

Férfi
Pisces Goat
Hozzászólások száma : 46
Age : 33
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. May. 29.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: különleges karakter, Műsorvezető
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Városi Park - Page 21 Cl0te9750/15000Városi Park - Page 21 29y5sib  (9750/15000)

Városi Park - Page 21 _
TémanyitásTárgy: Re: Városi Park   Városi Park - Page 21 EmptyHétf. Ápr. 22, 2013 11:52 am

A póráz két végén~ ( -。-)/

Kicsit sem volt nyugodtabb attól, hogy beletrafált az igazságba. Iszonyatosan aggasztotta Ani egészsége. Nem akarta, hogy meglátszódjon rajta, teljesen pánikba esett, ezért sokáig nem is mert a fiú szemeibe nézni. Úgy érezte, ha csak rá is pillantana, biztosan eltörne a mécses. A nyakába ugrana és pityeregve kérlelné, hogy legyen jobban. Nagyon jól tudta, hogy nem így mennek a dolgok. Éppen ezért segíteni akarta Ani gyógyulását. Már le is pörgette magában mit fog tenni és hogyan fogja rávenni csökönyös Ani-ját arra, hogy pihenjen egy keveset. Valahogy nem tudta elhinni neki azt, hogy nem vészes az állapota. Azt már volt ideje megfigyelni, hogyha az emberek csak kicsit betegek, nem ilyen dózisban kapkodják be a furábbnál furább, színes kapszulákat. A dolog valahol nagyon sandított. Egyetlen dolog terelte el némiképp Panji figyelmét, az pedig Ani kedves gesztusa volt. Hirtelen fel sem fogta ennek jelentőségét. Annyira nagyon boldog lett tőle, hogy azonnal vigyor kerekedett arcára, amit nem tudott hogyan eltakarni. Gyöngéd érintésétől végigfutkosott a jól eső borzongás egész hátán. Olyan őszintének érezte, és olyan szeretetteljesnek. Nagyon sokfajta érzelmet váltott ki belőle Ani, amitől kezdett kicsit megzavarodni. Élvezte ezt a sokszínűséget. Felpezsdült tőle a lelke. Nem érezte, hogy unatkozna mellette. Igaz, még alig ismerte, de valami belső erő azt sugallta, hogy vele kell maradnia. Ez ellen nem volt kétsége.
Derűsebb hangulattal kotorászott hát a dosszié után. Tényleg nem akart olyan dolgot meglátni, amit esetleg Ani-nak muszáj eltitkolnia a titkos ügynöki munkája miatt. Azon viszont picit befagyott Panji rendszere, mikor reflexszerűen kapott vissza egy kérdést. Nagyokat pislogott fölfelé Ani-ra. Ahogy ott lent bámulta, újabb megvilágításból figyelhette ki a fiú arcjátékait. Tekintélyt parancsoló volt arckifejezése, és a morcos tekintete mögött tudta jól, hogy egy igazán szerethető lélek lakozik. Csak falakat emelt maga köré. Panji pedig volt olyan bátor, hogy megkockáztassa azt, hogy ezeket a falakat megmássza, és talán idővel le is tudja rombolni azokat. Olyan hatalmasnak látta Ani-t hogy teljesen zavarba jött. Egyszerűen megcsodálta, ahogy ott ücsörgött a földön. Már maga sem tudja, hogyan sikerült visszakerülnie a valóságba, de szégyenében lesütötte tekintetét. Száját csipkedve próbált megnyugodni, de szíve olyan hevesen vert, hogy úgy érezte hamarosan kipottyan a helyéről. – Már nem tudom… csapkodtad az újságokat, azt hittem Ani mérges valamiért… - dünnyögte orra alatt észrevételeit Ani elé tárva. Sokat ugyan nem rágódott az ügyön, hiszen minél előbb eleget akart tenni a fiú kérésének. Hirtelen nem is tudta hova legyen, ennyire figyelnek rá. Szíves örömest repült volna el a mennyekbe egy rózsaszín vattafelhőn lovagolva. Régen volt szerencséje hasonló törődéssel. Kezdett egyre jobban meghatódni ettől.
Nagy drámai jelenetre egy részről szerencse, hogy nem került sor. Más részről Panji kicsit megilletődött, mikor közölték vele, maradjon ebben az ismeretlen lakásban. Értetlenül bólogatott, mint egy műanyag játék és utána integetett Ani-nak. Nagyon remélte, hogy mihamarább visszatér hozzá. Nagyon sokat aggódott azért, hogy rosszabbodni fog az állapota. Hogy elterelje erről figyelmét, alaposabban körbejárta a lakást. Már látott pár modern építésű házat, viszont ezt teljesen másképp élte meg. Ez Ani kis birodalma volt. Úgy járkált a padlón, mintha minden aranyból lenne. Múzeumi hangulata támadt hirtelen. Óvatosan masírozott körös-körül, mikor ötlete támadt. Hasznossá akarta tenni magát. Ha már annyiszor szajkózta magában, tenni akar valamit Ani egészségéért, átsietett a konyhába, ahol megvizsgálta a hűtő tartalmát. Nagyon szégyellte magát, amiért gőze sem volt róla, hogyan kell főzni. Az étkezéseit mindig éttermekben vagy büfében intézi el, ezért otthonra nem kell az idejét feláldoznia rá. Lebiggyesztett szájjal kutatott olyan alapanyagok után, amik nem kívántak sütést, vagy főzést. Fejét vakarászva siránkozott az ajtóba csimpaszkodva, mikor megpillantott egy üveg kaviárt. Azt, és a mellette lévő olivaolajat kezébe ragadva csukta be a hűtőt és átpakolt a pultra.
Kezeit dörzsölgetve motyogott, és nyitogatta a szekrények ajtaját. Végezetül talált egy pár szelet, kicsit száraz toast kenyeret, ami teljesen megfelelt még a pirításnak. Már csak be kellett üzemelnie a pirítót. Túl sok gomb volt rajta, hogy el tudjon rajta igazodni, ezért megérzéseire bízva magát benyomkodott néhányat belőlük, és szuggerálta. Közben imádkozott, nehogy szénné égesse a benne lévő kenyereket, mikor hirtelen kiugrottak a masinából, és Panji velük párhuzamosan hőkölt hátra pár lépést az ijedtségtől. Rendesen leverte a víz kellemetlen akciójuktól, de miután visszatért a sokkból, nekilátott a legnagyobb műveletnek. Előkerített egy kést és a legnagyobb műgonddal, bőségesen megkente a toast tetejét kaviárral. Ezután óvatosan rálocsolt az olajból. Még látta, hogy az elkészített étel egyben maradt, ezért diadalittasan tapsikolni kezdett. Valamit viszont nagyon hiányolt belőle. túl egyszínűnek ítélte meg az ételt, ezért gondolataiban visszakeresett egy réges-régen látott főzőműsorra. Valami fűszernövény levelét szokták a kaják tetejére tenni. Csettintet is egyet, mikor beugrott neki, miért van hiányérzete, és ráállította magát a fűszernövény keresésére. A pult végében talált is valami zöldellő dolgot, amit kicsit gyanúsan kapott kezei közé. Szaglászta, tapogatta, nézte, de nem lett tőle okosabb. Nem volt róla teljesen meggyőződve arról, hogy nem mérgező dísznövényről van szó, viszont a színe tetszett neki, ezért mégis úgy döntött, egy-egy levelet leszakít, és a toast mellé biggyeszti. Már nem merte megkockáztatni, hogy belenyomja a kaviárba, ki tudja, milyen nedvek oldódnak ki abból a növényből. Fő az elővigyázatosság. Ebben a fene nagy stresszben kellőképp elfáradt. Szépen elrendezett ennivalót a kanapé előtti dohányzóasztalra tette, majd kerített egy poharat és teletöltötte vízzel. Teljesen megizzadt magánakciójában, ezért úgy gondolta bemászik a fürdőbe és gyorsan lezuhanyozik. Addig nagyon reménykedett abban, hogy Cherí nem fogja megenni az ennivalót. Egy világ dőlne össze benne, ha erre sor kerülne. Sietősre véve a dolgot megtörölközött, majd tiszta ruha híján ismét visszavette eddigi viseletét.
Vizesen hagyta haját, legalább az is hűtötte meleg homlokát és kipirult arcát. Kinyújtózott a kanapén. Kezdte unni magát. Nem találta a tévéhez tartozó távirányítót, ezért a semmibe bambult. Egyre laposabbakat pislogott. Cherí a mellette lévő karosszékben már régen bóbiskolt. Csönd volt és nyugalom. Már biztos volt benne, hogy órák teltek el az óta, mióta Ani elment. Már abban sem volt biztos, hogy még ma éjszaka visszatér. Még utoljára kipillantott a hatalmas ablakokon, ami mögül ott ragyogott a város szikrázó neontáblái, aztán, mint akit kiütöttek, Panji pont úgy aludt be. Tompa motoszkálásra fülelt fel később. Kulcs csörrent az asztalon, és léptek közeledtek felé. Összeszűkült szemekkel nyújtózott a kanapén és nagyot nyüsszentett. Jóízűen szunyókált. Eléggé kómás volt ahhoz, hogy hirtelen elkezdjen minden összeszedetlen butaságról dünnyögni, ami épp az eszébe juthatott. Mikor közelébe értek, csak homályosan látott, de azonnal elmosolyodott. Nagyokat ásítva tárta ki karjait, ölelésre várva. Mikor végre olyan távolságban álltak meg előtte, mikor már elérte, jó alaposan átkarolta frissen érkezett derekát és boldogan hozzábújt. – Csináltam egy kis harapnivalót… igyál sok vizet… Anii~h, olyan sápadtnak tűnsz… ó, azt a zöld valamit ne edd meg… fogalmam sincs, mi lehet… sajnálom…! – hangulata tűhegyes kanyarban váltott át sírós-aggódósra – Olyan buta vagy, Ani… ne legyél beteg! – hüppögött teljesen elkeseredve.
Vissza az elejére Go down
Sayuki Kaguya
Shinigami
Shinigami
Sayuki Kaguya

nő
Hozzászólások száma : 39
Registration date : 2010. Dec. 13.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: kensai
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Városi Park - Page 21 Cl0te5000/15000Városi Park - Page 21 29y5sib  (5000/15000)

Városi Park - Page 21 _
TémanyitásTárgy: Re: Városi Park   Városi Park - Page 21 EmptyVas. Ápr. 28, 2013 5:32 am

Sayuki duó

A páros egy ideig csendben sétálgatott a parkban, a szél kellemesen hűsítette a hirtelen jött meleg időjárást. A beszéd nélküli kommunikációhoz sokkal jobban értettek . Mint két eltévedt időutazó, egykedvű andalgásban járták végig a kikövezett sétányt. Együtt már nem is festettek olyan furán. Hiszen egymás mellett és a virágzó fák árnyékában, pont olyan mintha megfagyott volna a tér és a dimenziók egybeolvadtak volna.
Majd végül egy kis szusszanás kíséretében kiértek az árnyékokból, maguk mögött hagyva a tavasz friss illatait, belecsöppenve a város zajába és forgatagában. A parkoló fülledt betonján egy fekete kabrió csillogott. Ami a technikát illeti egyáltalán nem maradtak le más, látszólag korabeli fiataltól. Ugyan olyan kütyümániás hipermodern felszereléseket birtokoltak mint bármelyik elkényeztetett gazdag kölyök Karakurában.
- Te vezetsz? Vagy én?- ez egy igen megfontolandó kérdés, hiszen aki egyszer már beült Kaguya-chan mellé, már eleve rámarkol a kapaszkodóra, reflexből beköti az övet és kényszeredetten hátradől. Ez alól kivételt képezett Daisuke. Igaz neki nincs is félni valója a haláltól. Egy egyszerű autóbaleset nem nagyon árthat neki. De más emberek jobban teszik ha kétszer is meggondolják. Kaguya-chan rossz szokása, hogy bizony kipréseli a lelket ezekből a jól tervezett járgányokból. S mivel a tesó nem felelt elég gyorsan Kaguya-chan már ki is kapta a slusszkulcsot a kezéből.
- No, hát akkor ez eldöntetett. - Kedvelte a száguldozást. Nem elhanyagolható zsebpénzét egy időben, amikor még csak tanulta a vezetést, jobbára a sebesség határok átlépésére fizette be, vagy épp az akkori kedvenc autója javítására. Mostanra már nincs ilyen gond. Nincs az a rendőr Karakurában, aki Kaguya-chant elkapná a városba. Helyismerete és tapasztalata, a gyakorlata és a kellően korszerű felszerelés (az autó) is messze túlmutatott egy halandó határain. Ahogy beült és végigsimított a kormányon, már előre érezte a finom remegést. Elégedetten szusszant. Összenéztek egy pillanatra, majd a lány önelégülten elvigyorodott. Előre nevetett a bosszankodó vezetőkön és a riadt embereken. Majd beindította és egy éles fékcsikordulással kikanyarodott a parkolóból.
A nagy előnye ennek a képességének. Hogy bárhonnan még gisouban is simán haza tudott érni elég gyorsan, shunpo nélkül. Sokszor volt erre szükség. Az emberek által valóságként elfogadott keretekbe belefér egy száguldozó autó de egy házak tetején szinte követhetetlen gyorsasággal elsuhanó lány, nem igazán. Rögtön elkezdenének Jetikről, ufókról meg mindenféle megelevenedett szörnyekről beszélni. Így maradt a hagyományos módszer. Iszonytató gyorsasággal át kapatni az egész várost. S mint mindig, most is jól ment. Az oszlopok suhanó fehér sávokká torzultak, a hajukat hátra tépte a szél.
- Nem megyünk át inkább egy másik étterembe? Aztán majd az esti edzés után elintézzük ezt a kis kérdést. Mit szólsz hozzá? - Kérdezte a lány miközben élesen bedriftelt egy kanyarnál. Kimondhatatlan módon élvezte a sebességet és gravitáció ingadozásait. Daisuke már nem volt olyan nagyon elragadtatva ettől. De lassan odaértek. Kaguya meg közben azon gondolkodott, hogy vajon mit rendeljen. Szépen begurult a parkolóba. A fények már felkapcsolódtak.
- No, ez gondolom jó lesz. Korai még az idő, nincs kedvem még hazamenni, így is úgy is, kidöglünk az esti edzésen és legalább nem vagyunk szem előtt. Hmm... farkas éhes vagyok :3.- néz fel a bátyóra, ahogy összerendezi szélfútta üstökét. Szavaira rákontráz egy halk morranás jelezvén a valódi farkas éhséget.
- No menjünk be. Közben elmondhatod éppen melyik lányok estek beléd halálosan az egyetemen Razz.- vigyorgott, és elindult befelé, miközben a legyezőjét elővarázsolta a kimonójából és egy laza csuklómozdulattal kinyitotta, majd arisztokratikus lassúsággal lengette, ahogy be
vonult.
Vissza az elejére Go down
Sayuki Daisuke
Shinigami
Shinigami
Sayuki Daisuke

Férfi
Scorpio Hozzászólások száma : 102
Age : 277
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2013. Mar. 31.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Kensai
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Városi Park - Page 21 Cl0te11400/15000Városi Park - Page 21 29y5sib  (11400/15000)

Városi Park - Page 21 _
TémanyitásTárgy: Re: Városi Park   Városi Park - Page 21 EmptySzer. Júl. 24, 2013 8:38 am

Sayuki duó

- Tch – hallatok a rosszalló ciccegés és a beletörődő szusszanás közé eső hangot, mikor kishúgom elragadja tőlem a slusszkulcsot. Néha elgondolkozok, hogy Kagu eszelős vezetési stílusa vajon hányszor okozott nekünk pluszmunkát holmi szerencsétlen halandó idő előtti szellemé konvertálása révén. Bármennyire is biztos a képességeiben, elég sok módja van annak is, hogy közvetetten idézzen elő baleseteket; ehhez az is elég, ha a mögötte vagy a vele szemben haladók nem rendelkeznek az övéhez hasonló reflexekkel. Nem mintha különösebben zavarna, ha kiderülne, hogy ez a meggondolatlanság többek életébe került. Végtére is, eléggé rendben tartjuk a környéket ahhoz, hogy egy érkezésünk előtti hollow-támadás elég valószínűtlen legyen, úgyhogy jó eséllyel probléma nélkül tudjuk Soul Societybe küldeni a frissen létrejött lelket. Márpedig átkerülés után megoldódik a legtöbb probléma, amivel az emberek szembenéznek életükben. Nyilván a szeretteiktől való elszakadás eleinte kellemetlenül érinti őket, de mi az a pár év akklimatizációs időszak a Soul Societyben leélendő évszázadok sorához képest?
Persze nyaktörő száguldás ide vagy oda, még ezzel együtt is jobban járunk Kaguyával a volán mögött, mintha én ülnék a vezetőülésben. Mivel a shunpo nem sokkal lassabb, a gisou eloszlatásával feltűnésmentes, és garantáltan nem kerülök vele dugóba, ezért inkább ezt a helyváltoztatási módot preferálom; az extra gyakorlás különben sem árt. Persze nekem lényegesen könnyebb feltűnésmentesen keresnem egy eldugott zugot, ahol a kíváncsi szemek elől rejtve tudom levedleni a húsburkot – ez az előnye megvan annak, ha az ember nem akar mindenképp elvegyülni és szocializálódni társaival. Eddig senkinek se jutott eszébe azon agyalni, hogy hova tűnök előadások után. Ennek árnyoldala, hogy vezetni szinte csak akkor szoktam, amikor az elkerülhetetlen, így ez irányú képességeim erősen berozsdásodtak; igazából akkor sem lennék különösebben meglepve, ha kiderülne, hogy a legutóbbi kanyarban kis híján belénk szaladó kocsi erősen nyolcvan felé közeledő, feltételezhető rövidlátását vad hunyorgással kompenzálni igyekvő sofőrje nálam alkalmasabbnak bizonyulna erre a feladatra. (Már amennyiben az erőteljes verejtékezése és sápadtsága a húgom által előidézett halálfélelem, és nem egy közelgő szívroham tünetei. Egy akut myocardialis infarktussal küzdő riválissal szemben azért talán állnám a sarat.)
Kisvártatva megérkezünk, és a magát hevesen legyező Kagu-chan kíséretében belépek az étterembe. Unadont rendelünk, a hely specialitását. Evés közben gátlástalanul hazudozok húgocskámnak legutóbbi „hódításaimról”. Nincs kedvem megint elmondani neki, mennyire értelmetlennek érzem az emberekkel való keveredést, hogy végtelenül untatnak, hogy őskövületnek és kívülállónak érzem magam köztük. Ezt a témát már átrágtuk nem egyszer, ismerem az ő álláspontját is. Csak aggasztanám és lehangolnám ezzel. Úgyhogy mosolyt erőltetek az arcomra, és tágra nyílt szemű fiatal egyetemisták légióit festem le neki, akik mind roppant szexinek találják az évszázadok tapasztalatában gyökerező önbizalmamat, kidolgozott felsőtestemet, és bájosan naiv anakronizmusaimat. Valószínűleg nem nagyon fogja elhinni, de remélhetőleg csak arra gondol, hogy férfiúi hiúságomból fakadó túlzásokról van szó, nem teljes kitalációról. Mindenesetre igyekszem a témát minél gyorsabban a tanulmányai felé fordítani inkább.
Vissza az elejére Go down
Rui Wong
Módosított lélek
Módosított lélek
Rui Wong

Férfi
Hozzászólások száma : 12
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2012. Jul. 01.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Módosított lélek
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Városi Park - Page 21 Cl0te4000/12000Városi Park - Page 21 29y5sib  (4000/12000)

Városi Park - Page 21 _
TémanyitásTárgy: Re: Városi Park   Városi Park - Page 21 EmptySzomb. Aug. 31, 2013 12:11 am

Kutyául felsülés…

Nem reagáltak túl bőbeszédűen a feltett kérdéseire, de ennek egészen biztos az az oka, hogy butaságokat kérdezett. Kicsit el is szégyellte magát, hogy ilyen csacskaságokkal fárasztja a főnkét. Hát még akkor, mikor nem kapott egyértelmű választ arra, hogy haragszanak-e rá a viselkedése miatt. Most már biztos, hogy nem így kellett volna reagálnia a közeledésére. Az érdeklődő felszólításra pedig szinte kapásból szólalt fel.
- Hát ez attól függ! A bárban azt tanították, ha a vendégek kezdeményeznek ilyesmit, akkor nem szabad engedni, vagy szóljak az egyik felszolgálónak. –adta elő jó diákként a leckét, aztán füle tövét vakarva agyalt tovább a dolgon, mert nem ez tűnt a megfelelő válasznak.
- Viszont Asahi-san a főnök, szóval ő biztosan nem akart rosszat… -hümmögött elmélyülten –Szóval nem kell félnem magától! –vonta le a konklúziót öklével finoman a kitartott tenyerébe ütve. Nincs oka, hogy kételkedjen ebben, hiszen volt is már jó néhány alkalom, mikor fél szemmel mintha őt látta volna a háttérben, ha épp kedvesen kikísértek mellőle egy túlságosan nyomulóssá válni kezdő hölgyet. Eddig még sosem ártott neki, és mivel ennyi ember követi hűségesen, biztos, hogy megbízható ember lehet. Még ez a kis eb is milyen szófogadó ha rámorran. Ilyen egy igazi vezető… ezen egy cseppet elmélyedve meredt maga elé, mikor arra eszmélt, hogy megint vészen közel az arcához fürkészik a tekintetét. Kíváncsian pislogva állta a vizslatást, mert nem tudta mire kíváncsiak. Valami lenne az arcán? Fogalma sincs, de végül orron pöckölték. Biztos rászállt valami kis szösz, amit nem vett észre.
- Nem hordhatok mindig sapkát, szóval nyárra nem találtam még megfelelő megoldást a dologra. De ha van valami ötlete, kisegíthetne. –nézett rá lelkesen, hátha sikerül megoldania egy hat éve fennálló problémát. Nasi bátyusát annyira nem zavarja a dolog, így tőle nem sok segítséget tudott abban kérni, hogy hogyan óvhatná érzékeny érzékszervét a várostól.
Mindeközben annyira belefeledkezett a főnökével való társalgásba, hogy teljesen kiment a fejéből a műszakkezdés. Csak akkor eszmélt rá arra, hogy már jócskán késében van, mikor arra vonatkozólag kezdték faggatni, hogy merrefelé szeretne elmenni.
- Igazából dolgoznom kellene… -sunyta le a fülét. –Vagy az is munkának számít, ha Asahi-sant kísérem? –csillant fel a szeme, mert most nagyon kedvet kapott ahhoz, hogy még többet beszélgessen vele. Eddig folyton csak közvetve kommunikálhatott vele a beosztottakon keresztül, pedig annyira érdekes embernek tűnik. Önző dolognak hangzik… nem csak hangzik, de az is, hogy így kivonja magát a munka alól. Még a végén azt fogják hinni, hogy valami munkakerülő, aki kihasználja az első adandó alkalmat, hogy a főnök közelébe férkőzzön. Tudja ám ő, hogy néha milyen gonoszul tudnak pletykálkodni a többiek. Nem egyszer hallotta már fél füllel, hogy miket beszélgettek egy másik társukról. Ezen roppantul elszomorodva húzta fel a térdeit a padon, és temette bele az arcát halkan szipogva. Nem tudott dűlőre jutni vívódásán, hogy melyik alternatívát válassza. Túlságosan csábító volt a főnök úr egyre visszautasíthatatlanabbnak tűnő ajánlata, főleg, hogy hamarosan már a kocsi felé igyekezve pillantotta meg, amikor felnézett lelki vívódása közepette. Győzött a kíváncsiság, mert hirtelen eszébe villant egy dolog, amit most nagyon szívesen megtenne. Lelkesen igyekezett főnöke után, hogy megragadva a ruhája ujját tartsa vissza attól, hogy beszálljon a kocsijába.
- Lenne valami… -kezdett bele félszegen. –Ez most nagyon úgy fog hangzani, mintha kihasználnám, szóval már a kérdésért is bocsánatot kérek. –hajolt meg bűnbánóan. –Pár utcával arrébb van egy nagyon szép régi épület, amit már nagyon régóta szeretnék közelebbről is megnézni. De mindig visszatart, hogy az oda fel vezető kis utcán ijesztő emberek éldegélnek a lépcsők sarkaiban. Akárhányszor próbáltam arra menni, csúnya dolgokat kiabáltak, és nem mertem keresztülvágni közöttük. Kerülőutat pedig nem találtam. –sóhajtott mélyet lehorgasztva a fejét. Egyre önzőbbnek érezte magát, hogy ennyire középpontba helyezi a kis problémáit.
- De bárhová szívesen elkísérem a főnököt, hátha közben megtanulok ilyen határozott lenni, hogy egyedül is végig tudjak menni azon az úton. –emelte fel a tekintetét és mosolyodott el.
Vissza az elejére Go down
Asahi Shinjirou
Xcution
Xcution
Asahi Shinjirou

Férfi
Capricorn Monkey
Hozzászólások száma : 67
Age : 31
Tartózkodási hely : Titkosított adat
Registration date : 2012. Sep. 04.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: ember, yakuza, bártulaj
Hovatartozás: Xcution
Lélekenergia:
Városi Park - Page 21 Cl0te16000/30000Városi Park - Page 21 29y5sib  (16000/30000)

Városi Park - Page 21 _
TémanyitásTárgy: Re: Városi Park   Városi Park - Page 21 EmptyPént. Szept. 06, 2013 3:36 am

Kutyául felsülés…

Flegmán felmorrant. Lehetett tetézni. Idétlen kérdésekre még idétlenebb válaszok. Min ki-nél sötétebb volt ez host-ocska. Nem az eszéért fizeti. Ez is igaz. Erről maradéktalanul meggyőzte. Ezzel a naiv hozzáállással könnyen kihasználhatják. Még több munka. Valamit valamiért. Kizsákmányolásért cserébe védelem. Látvány alapján fokozottan kijár. Erre morgott egyet. Még aznap ráállít valakit. Fő a biztonság. Az ilyen bugyuta alakokat a legkönnyebb elfogni. Semmit se tud. Rá kell nézni. Bökkenő. Azoknak a mocskos fejvadászoknak mindegy. Bárkit megkínoznak. Élvezik. Sportot űznek belőle, minél több balekot nyomorítsanak meg. Kiírtaná az összest. Aljanépség. Mocskos férgek. Haszonleső zsoldosok. Mindenre hajlandók a pénzért. Volt alkalma megtapasztalni. Nem egyszer látták vendégül. Undorítóak. Agyafúrtak. Kegyetlenek. Nem kívánná srácnak ezt a találkozást. Hamar tönkre tenné az élmény. Ártatlan ehhez a pöcegödörhöz. Óriási baki itt kötött ki. Körmére néz annak a baromnak, aki felvette. Világosan kijelentette talpra esett alkalmazottakat akar. Nem hibázhat. Életükkel szórakozik. Rossz emberbe futnak és nem kezelik a helyzetet, ott maradnak. Semmi szüksége civil áldozatokra. Nem mindenható. Messzire elér a keze, de nem eléggé. Bármikor adódhat olyan pillanat, magukra maradnak. Nem ismerik fel. Nem reagálnak. Nem kérnek segítséget. Vége. Meghaltak. Srácot kirúgni nem fogja. Egyelőre.
-Igaz.- Tartotta maga elé mutatóujját. Megfogta a lényeget. Had gondolja. Biztonságosabb. Mindenkinek jobb, ha ezt hiszi.-De…most nem vagyok a főnököd. Mi lesz?-Emelte meg vállát. Tanácstalanság színlelése.-Shinjirou! Téged? Hogy hívnak? Ugorjuk át a hivatalos részt.-
Nyújtotta előre jobbját kézfogásra. Belemelegedett a játékba. Kedve támadt újabb okfejtést hallgatni. Érdekesnek találta a naiv következtetéseit. Más esetben, leordítja. Irritálta ez a fajta viselkedés. Ingerelte. Rávette elmagyarázza, rossz a hozzáállás. Jelenleg elfojtotta kényszerét. Srác tudatlansága kapóra jött. Maradjon így. Minél kevesebbet sejt, annál nagyobb biztonságban van. Meggyőzte magát. Bevette újabb gyógyszer adagját. Bólintott a fül problémára. Állát dörzsölte. Akadtak ötletei. Hallgatott róluk. Félmosolyra húzta száját. Remek megoldás jutott eszébe.
-Min ki szakértőbb a témában. Remekül álcázza őket. Kérdezd tőle.- Értetlen tekintet. Valószínűleg névről nem tudja kihez társítani. Gyorsan korrigál. -Törpe. Barna hajú. Mindig visít, pattog, rohangászik.-
Érdekelte a találkozás. Végighallgatná beszélgetésüket. Előre várta. Szórakoztató élménynek látszódott, mit szenvedne le mindenese. Élvezné. Kedvét lelné a jelenetben. Nincs egy helyzetet görcsösen megoldani akaró Min ki-nél röhejesebb látvány. Aztán, ott a téma. Macskafülek. Elsöprő reakció. Perceken belül nyakába kapna egy ideges félszerzetet. Ezt a részét, elkerülné. Elrontaná a műsort. Lehetetlent kér. Ismerte a célpontot. Felsóhajtott a móka vélhetően idegesítő befejezésén. Véget vetett a jelenet tervezésének. Előtte ácsorgóra összpontosított. Elhúzta száját. Rossz a feltételezés. Nyomatékosítás. Erélyesebben közölte. Újra. Nem parancsolgat. Nem akar. Kikapcsolódás. Elszakadás. Néhány órára vágyott, amikor leszarják kicsoda és mit művel.
-Mondtam. Most nem vagyok a főnököd. Nincs utasítás.- Vont vállat. Rajta állt. Azért segített. Önző. Nem kívánta elszalaszti a lehetőséget társaságot kerítsen magának. -Nem mászkálhatok egyedül. Legyél a testőröm.-
Elképzelésnek annyi. Megint a főnöke lett. Nem szabadul, ettől a szartól. Más ürügyet is találhatott volna. Akad tarsolyában néhány. Nem nyúlt hozzájuk. Feleslegesnek érezte. Nem akart megvesztegetésre játszani. Elég primitív és gyerekes. Illik hozzá. Jön vele, jön. Nem, akkor megy az orra után. Rábízta. Addig megindult a kocsi felé. Nagyot sóhajtott a visszatartó erőn. Ismerte ezt a módszert. Megtámaszkodott az ajtón. Fényezésen dobolt. Várt a megfejtésre. Hosszas körülírás. Szemeit forgatta. Utálta az időhúzást. Lényeget emeljék ki. Többi mehet a levesbe. Nem foglalkoztatta a bűnbánó hunyászkodás. Élénken emlékeztette rá másokat csicskáztat. Rühellte a hierachiát.
-Legközelebb. Kevesebb felvezetéssel. Kérhetsz segítséget. Tudom, megteszem. Nem harapok. Csak néha…-Mutatott az égnek meredő macska fülekre.-Mutasd az utat.-
Biccentett fejével. Ugyanazzal a lendülettel becsapta kocsija ajtaját. Bekapcsolta a riasztót. Kulcsot elszuvasztotta zsebébe. Mehettek. Nem tartott néhány keménykedő balektól. Nem fog verekedni. Kerüli a kötekedést. Teheti, békésen távozik. Ellenkező esetben, eltör néhány bordát. Rajta nem fog múlni. Cél srác követése. Csendesen baktatott mellette. Ráfért a séta. Lépcsőzés kevésbé. Kedvetlenül morgott egyet. Sokallta. Azért továbbment. Beszólásokra meg sem rándultak arcizmai. Kapott változatosabb anyázásokat. Azon sétrődhetne meg, csak ennyit tudnak. Biztonság kedvéért közel maradt sráchoz. Nem lett volna kifizetődő, valamit szól, rohanni kezd, berezel közelében landoló kavicstól. Csendesen megjegyezte, mit kéne tennie. Talán segít, ha nyugodt szövegelést hall.
-Próbálj határozott maradni. Higgadtan sétálj el mellettük. Ne vegyél róluk tudomást. Látják remegsz, sietsz, félsz, tartasz tőlük, még inkább beléd kötnek.- Csürhe felé döntötte fejét.-Csak a szájuk nagy. Nem foglalkozom velük, lekoptak. Amelyik kutya ugat, nem harap.-
Osztotta meg bölcsességét. Egyszerűen használható igazság. Srácnak újdonság lehet. Számára rutin. Rengeteg konfliktustól mentette meg. Sokáig tartott eltanulni. Tizenhét évébe került. Addig mindenre ugrott. Könnyen eljárt keze. Folyton leszídták. Apja őrjöngött nincs önkontrollja. Bátyja kiröhögte. Idegesítette mindenki hülyének nézi. Gyógyszerek sem segítettek hatékonyan. Nem lövik mellkason, sose tanulja meg a leckét.
-Minek mászkálsz lerobbant épületek közelébe?-
Dőlt neki a házzal szemközti villanyoszlopnak. Felsóhajtott. Csodás látvány. Semmi megkapót nem látott egy halom téglában. Karba tette kezeit. Végzett. Megvárja. Közelebb nem ment. Csatorna volt előtte. Valószínűleg kiszáradt. Azért nem kockáztatott. Vízhez nem merészkedik közel. Srác csinálhatott, amit akart. Addig figyelt. Inkább pihent. Csukott szemmel fülelt. Hallgatta a környék neszeit.
Vissza az elejére Go down
Asahi Shinjirou
Xcution
Xcution
Asahi Shinjirou

Férfi
Capricorn Monkey
Hozzászólások száma : 67
Age : 31
Tartózkodási hely : Titkosított adat
Registration date : 2012. Sep. 04.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: ember, yakuza, bártulaj
Hovatartozás: Xcution
Lélekenergia:
Városi Park - Page 21 Cl0te16000/30000Városi Park - Page 21 29y5sib  (16000/30000)

Városi Park - Page 21 _
TémanyitásTárgy: Re: Városi Park   Városi Park - Page 21 EmptyCsüt. Nov. 14, 2013 3:56 am

Póráz két végén

Ingerülten menetelt végig a folyosón. Nyakát ropogtatta a liftben. Irracionálisan hosszúnak érezte, míg elhagyta az épületet. Rühellte ezt a vasrengeteget. Személytelen, rideg betonkaszni. Konzervbe zárt heringként sorakoztak egymás mellett az emberek. Koporsóba gyömöszölt hullák voltak. Mirelit húscafatok. Fel sem figyeltek rá, kizsigerelik belőlük az életet. Agyatlan marhaként szórták a pénzt. Van. Minek gondolkozni. Gyűlölte. Hányingere volt az új gazdag sznoboktól. Tetszelegtek saját visszfényükben, miközben a sarki csöves többet ért náluk. Levegőbe röpítette volna az egészet. Nem tette. Elkerülte a feltűnő merényletet. Álcára volt szüksége. Megértette. Irtózott a pénzükben fürdőző marháktól, még is közéjük tartozott. Kurva jó az élet humorérzéke. Undorodunk egymástól, mégis rá vagyunk utalva a másikra. Sakk-matt.
Kilépett a szabad levegőre. Arcon vágta a hűvös szél. Gúnyosan összébb húzta magán pulóverét. Beleborzongott a hőmérséklet különbségbe. Mérgesen felpillantott az égre. Fekete autó állt meg mellette. Valaki elé pattant. Kinyitotta a hátsó ajtót. Némán beszállt. Elindultak. Visszapillantó tükör felé mutatta a dossziét. Hátradőlt az ülésen. Körülötte beszélgettek. Nevetések. Felháborodott szavak. Átlagos témák. Mi történt aznap. Kit lőttek le. Pletykák a környező bandákról. Nőügyek. Zsémbes anyósok. Hétköznapi semmiségek. Nem akart részt venni benne. Autó mellett elrohanó neonfényeket szemlélte. Hosszú, színes vonalak kacskaringóztak mindenfelé. Pókháló. Egész várost beszőtték. Fantasztikusan bemutatták a fogyasztói társadalom kelepcéjét. Reklámok felzabálnak. Csapdába ejtenek. Beleragadsz mézes-mázos hálójukba. Kihasználnak. Elszívják agyad. Megtörik ellenálló képességed. Futószalagon gyártott áru leszel. Van pénzed, elkényeztetnek. Elfogyik a tőke, kirekesztenek. Szemétdombon végzed. Leselejtezett tucattermékként rohadsz el. Ez a csupasz, kegyetlen valóság. Ábrándozhatsz. Hitegetheted magad. Mondogathatod, ott vannak a barátok. Meddig? Míg van pénzed, társadalmi státuszod. Elveszted, rögtön elfordulnak tőled. Magadra hagynak a szarban.
Autó lefékez. Megérkeztek. Egymás után szállnak ki. Megdörzsöli homlokát. Unja. Monoton udvariaskodás. Mindig ugyanaz. Ajtót nyitnak neki. Elsőként érkezik. Belép. Döbbenet. Néma csend. Tátott szájjal néznek rajta végig. Leszarja. Elhalad előttük. Hátsó teremhez sétál. Észbe kapnak. Lesütik szemeiket. Helyette kopognak. Nagydarab féfi köszönti. Félelmetes próbál lenni. Rápillant. Szó nélkül kéri, takarodjon arrébb. Háttérben vendéglátója nyájasan felüvölt. Zavartan röhögcsél. Karját barátilag széttárja. Szerető nagybácsiként érdeklődik iránta. Felé sétál. Megjegyzi szépen helyben hagyták. Arcához nyúlna. Flegmán elhúzza száját. Nem kér a bájolgásból. Elé tartja a dossziét. Megjátszott kedvességgel kérik, enyhüljön meg. Elereszti füle mellett. Tárgyra tér. Elmondja az ügy részleteit. Idősebb férfi megrázza fejét. Kérdezősködik. Családtagok felől érdeklődik. Gúnyosan elmosolyodik. Asztalra dobja a papírköteget. Elköszön. Üdvözletét küldi nagynénjének. Háta mögül érkező ebédmeghívásra bólint. Bezárja az ajtót. Int embereinek. Távoznak. Jobb keze átadja a beszámolókat. Zsebre dugja a pendrive-ot. Kocsiban aláír néhány iratot. Átolvas szerződéseket. Leszedi az arcán éktelenkedő ragtapaszokat. Befagyaszt egy üveget. Feldagadt szájára nyomja. Egykedvűen hallgatja legjobb embere szavait.
Elveszik időérzéke. Valamikor kitekint az ablakon. Hajnalodik. Órájára tekint. Idegesen morran egyet. Halántékát dörzsöli. Felemeli kezét. Elege lett. Erőtlenül kiadja az úticélt. Ellenkezés nélkül teljesítik. Belvárosi lakásához viszik. Kiszáll. Nehéz léptekkel elmenetel a bejárathoz. Zárba dugja kulcsát. Belép. Panda fogadja. Szája elé tartott ujjal jelzi, hallgasson. Nem kapcsol lámpát. Remekül lát a félhomályban. Nappalit veszi célba. Leteszi kulcsát. Asztalon heverő ételen megakad tekintete. Felvonja szemöldökét. Megpöcköli a zöldséget. Óvatosan hátra fordul. Egyet morran az alvó gyerkőcön. Szétnéz. Takarót keres. Mérgesen cümment. Ebben a kaszniban plédre sem futja. Átmegy a hálóba. Megkopasztja az ágyat. Ráterítené gyerkőcre, de felébred. Értelmetlenül zagyválás közepette átöleli. Takaróval kezében széttárja karjait. Tanácstalan.
-Korán van. Aludj!- Megpaskolja fejét szabad kezével. Nagyot sóhajt. Várja, eleressze. Sírás hangjai ütik meg fülét. Zavarodottan ráncolja homlokát. Nem képes követni gyerkőcöt. Lehámozza magáról. Ráteríti a takarót.
-Élek, nem? Ne foglalkozz ezzel. Patkányt ritkán éri utol a vég. Ebben a fertőben az emberség bukik el. Bennem nincs.-Elhúzza száját. Homlokon pöcköli gyerkőcöt.- Te, viszont légy résen! Kihasználnak, megaláznak, tönkre tesznek, ha nem vigyázol. Ésszel barátkozz! Senkiben se bízz. Egyetlen gyenge pillanat és kiirtják belőled az összes emberi érzést.-
Mérgesen arrébb sétál. Felbosszantotta kifakadása. Gyűlölte, mert igaz volt. Feltétlen szeretet csupán illúzió. Ábránd. Senki sem szeret. Senki sem vigyáz rád. Senki sem fogja kezed. Egyedül vagy. Álomkép mosolyog rád. Fantáziád szülötte kísérget. Valójában ocsmány hányadék. Jópofizik. Kedvedre tesz. Orrodnál fogva vezet. Becsap. Átver, mert szüksége van valamire. Kihasznál. Jobb esetben megöl. Rosszabb, ha ott hagy a saját véredben arra kárhoztatva, éld tovább a szánalmas életed.
Ingerülten felveszi az asztalon lévő poharat. Megfagyasztja a benne úszkáló vizet. Homlokához nyomja. Megáll az óriási ablakos erkély előtt. Akár az üvegfal. Körbelát. Előtte az ébredező város. Komor. Színtelen. Sivár. Kihalt. Ellepi a köd. Kialszanak az utcai lámpák. Legszebb pillanat. Élettelen. Lélegzet előtti fülsüketítő csend.
Vissza az elejére Go down
Rui Wong
Módosított lélek
Módosított lélek
Rui Wong

Férfi
Hozzászólások száma : 12
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2012. Jul. 01.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Módosított lélek
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Városi Park - Page 21 Cl0te4000/12000Városi Park - Page 21 29y5sib  (4000/12000)

Városi Park - Page 21 _
TémanyitásTárgy: Re: Városi Park   Városi Park - Page 21 EmptySzomb. Nov. 30, 2013 1:39 am

Kutyául felsülés…

A felé nyújtott kézfogást automatikusan viszonozva pislogott nagy szemekkel a főnökére, mert közben gondolatait az imént hozzá intézett kérdés foglalta le. Próbált elvonatkoztatni attól, hogy vajon mit tenne, ha nem beosztottként kellene viselkednie, de ha egyszer Asahi-san áll velem szemben, akkor nem fog tudni másképp tekinteni rá, mint a munkaadójára. Hiába törte fakó kobakját, nem jutott közelebb a megoldáshoz, sőt eközben még egy újabb udvariatlanságba is belesodorta magát.
- Rui Wong vagyok! –szólalt fel hirtelen, ahogy észbe kapott, hogy már hosszúnak tűnő másodpercek óta szorongatják a kezét. – Ö-örülök, hogy megismerhetlek Shinji…rou –tette hozzá félszegen, miközben éberen fürkészte a vele szemben álló reakcióit. Mivel azonban nem mutatták jelét annak, hogy rosszat tett volna, azt szűrte le, hogy sikerült eltalálnia a hangnemet. Csak tudja is tartani hozzá magát a továbbiakban. Nem olyan könnyű dolog ám egyik pillanatról a másikra csak úgy a magad szintjén kezelni valakit, akire felnézel. A régebb óta a klubban dolgozó kollégiái is leszidták már jópárszor, mikor bekerült közéjük, hogy engedje el magát, semmi szükség az udvariaskodásra, de egyszerűen így adta magát. A könyvekben is az volt, amiket a bátyusa hozott neki, hogy legelőször is add meg a tiszteletet annak, aki tapasztaltabb, mint te.  
- Tudom ki ő, de hogy érted álcázza? Neki rendes fülei vannak. –kérdezett vissza értetlenül, mert nem tudta mire vélni az összehasonlítást. Főnöke látszólag remekül szórakozott a dolgon, vele viszont nem osztotta meg bővebben, hogy hogy értette. Ezen a zsákutcán kicsit elszomorodva bólogatott bőszen a leszidásra, amit a sok kertelésért kapott. Csak azt szerette volna tisztázni, hogy nem akar kellemetlenséget okozni, de úgy tűnik pont ezzel bosszantotta fel Shinjirou-t, hogy ennyire körbeírta a kérését.
- Értettem! –hegyezte a füleit, mert szörnyen boldoggá tette, hogy rábólintottak önző kérésére. Sőt az, hogy arról is biztosították, hogy máskor is nyugodtan kérjen segítséget, olyan jól esett neki, hogy még a lábuk körül szaglászó fenevadat is megölelgette volna. De eddig hála az égnek, csak gondolatban jutott el, mert lehet mégsem tudná megtenni, ha tényleg megpróbálná.
- Arra fel, azokon az utcákon… látod ott azt a magas épületet? –mutatott hunyorogva a célirányba –Na, annak a környékén. –rajzolgatta a levegőbe az útvonalat, amin lelki szemei előtt sétált. Jókedvűen mozgatva a farkincája végét sétált főnöke mellett, amikor azonban elértek a sikátoros lépcsősorhoz, olyan drasztikusan csappant meg a lelkesedése, hogy egy pillanatra meg is torpant, és kétségbeesetten pillantott maga mellé. Onnan azonban csak egy morcos morgás érkezett a lépcsőzésnek címezve, de jelét sem mutatták annak, hogy zavarná őket a fal mellett ácsorgó csúnya emberek. A legkevésbé sem akart most itt egyedül lemaradni, így szorosan fedezéke mellé szegődve caplatott felfelé, miközben remegett, mint a nyárfalevél. Arra, hogy próbáltak lelket önteni belé, csak leszegett tekintettel rázta meg a fejét.
- Nem mindenki olyan bátor, mint te vagy. Rettegek az ilyen helyektől… cica koromban épp eleget bolyongtam bennük és közöttük ahhoz, hogy olyanokat lássak, amiket sosem akartam volna. Félek, hogy velem is az történik, főleg, hogy tökéletes célpont vagy ahhoz, hogy felhívjam magamra a figyelmet. –húzta a fülébe a sapkáját még jobban, miközben a lehető legjobban lesunyta őket. Eszébe sem jutott, hogy olyanokat mondott az előbb, amit lehet, hogy nem kellett volna. Senkinek sem szokott, vagy mert beszélni arról, hogy nem mindig élt ilyen emberi küllemmel és környezetben. Le sem esett neki egészen addig, míg jó pár métert nem haladtak tovább, akkor pedig hirtelen a szájára tapasztva a kezét pillantott fel magas útitársára.
- Felejtsd el amit az imént mondtam! –sóhajtott egy mélyet, aztán gyorsan ki is használta az adandó alkalmat, hogy a hozzá intézett kérdésre adott válaszával elterelje a figyelmet az előbbi elszólásáról. Lassan úgyis megérkeznek ahhoz a régi épülethez, amit körbe szeretett volna járni.
- Mert kíváncsi vagyok a történetére! –tartotta fel a mutatóujját elszántan. –Annyi apróság van a világon, ami mellett az emberek csak úgy elsétálnak, pedig annyi mindent szeretnének mesélni. Biztos vagyok benne, hogy örülnek neki, hogy valaki felfedezi őket. –szedte elő a táskájából a fényképezőgépét, és fókuszált vele a szemben lévő épület felé. Némi objektívvel való böngészkedés után kattintott is, és Shinjirou orra alá tolta az elkészült képet. Az pedig az egyik alsóbb emeleti ablakba fókuszálva ábrázolt egy belülről az üvegnek támasztott félszemű daruma babát.
- Kíváncsi lennék, hogy mi volt a kívánsága, és miért nem teljesült… vagy hogy miért hagyta hátra a tulajdonosa. –hümmögött elmerengve. Nem várta el, hogy értékeljék a dolgot, egyszerűen csak meg akarta mutatni, hogy mit szeret csinálni. Nem is időzve túl sokat az utca túloldalán, közelebb merészkedett az épülethez, mert kíváncsisága egyre kevésbé hagyta nyugodni így, hogy már karnyújtásnyi távolságra van tőle a régen áhított felfedeznivalója. Teljesen elmélyedve ebben bolyongta körbe és rengeteg képet készített. Bemenni nem mert, mert ki tudja ki nevezte ki átmeneti menedékének ezt a lebontásra váró épületet, de amennyit kívülről látott, mindent megörökített. A tűzlétrára azért felmerészkedett, hogy a fentebbi ablakokon is belásson valamennyire. Épp innen nézelődött, mikor lejjebb tévedt a tekintete, a továbbra is rezignáltan ácsorgó kísérőjére. Nem bírta megállni, hogy ne készítsen róla is egy képet, olyan tökéletes kompozícióban állt a környezetével, hogy vétek lett volna nem megörökíteni. Ez után viszont bűntudata lett, hiszen nem szép dolog orvul az engedélye nélkül fényképezgetni valakit. Sokat vacillált, hogy megtartsa-e, de végül úgy döntött, hogy kitörli a képet, bármennyire is fáj érte a szíve.
Nem tudja mennyi ideig téblábolt a háztömb körül, de egy idő után kezdte úgy érezni bőven eleget váratta már Shinjirout és nem lenne szép még tovább visszaélni a szívességével. Néhány utolsó kattintás után boldogan kupakozta vissza az objektívet, és sétált vissza hozzá.
- Köszönöm, hogy elkísértél. Most pedig nyugodtan kérj tőlem is egy szívességet! –bukott ki belőle meggondolatlanul. Kicsit talán túlságosan is beleélte magát ebbe a hirtelen jött barátságba, és önálló életre kelt a nyelve.
- Nem akartalak megsérteni, de ha tényleg eltekintünk a munkánktól, akkor nálam úgy járja, hogy nem hagyok viszonzatlanul semmilyen önzetlenséget. –mosolygott szíve minden őszinteségével a farkincáját lengetve. –Nem elsősorban azért, mert tartozásnak érzem, egyszerűen csak én is szeretnék örömet okozni annak, aki örömöt szerzett nekem, mert megérdemli… de már megint túl sokat magyarázkodom, igaz? –szégyellte el magát egy kicsit.
Vissza az elejére Go down
Asahi Shinjirou
Xcution
Xcution
Asahi Shinjirou

Férfi
Capricorn Monkey
Hozzászólások száma : 67
Age : 31
Tartózkodási hely : Titkosított adat
Registration date : 2012. Sep. 04.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: ember, yakuza, bártulaj
Hovatartozás: Xcution
Lélekenergia:
Városi Park - Page 21 Cl0te16000/30000Városi Park - Page 21 29y5sib  (16000/30000)

Városi Park - Page 21 _
TémanyitásTárgy: Re: Városi Park   Városi Park - Page 21 EmptyCsüt. Dec. 12, 2013 10:19 am

Kutyául felsülés…

Felmorran. Elhintett megjegyzés. Visszavonás. Hiba. Korrekcióval még jobban kiemelte. Nem érdekelte múltja. Nem tartozott rá. Végighallgatta. Részéről lezártnak tekintette az ügyet. Nem generált problémát a tartalomból. Mindig voltak megmagyarázhatatlan jelenségek a világban. Szellemek. Szörnyek. Torzszülöttek. Teljesen mindegy pozitív vagy negatív értelemben. Elkorcsosodott az élővilág. Felélte magát és a környzetét. Eljutott arra a pontra, nincs tovább. Evolúciós zsákutcában toporog. Kiútat keresgél. Szaporodik a különleges képességű balekok száma. Próbálkozik az emberi faj talpon maradni. Alkalmazkodni szándékozik a természet rohamos változásaira. Ebben semmi újdonság nincs. Azok a barmok, akik nem veszik észre. Felteszik a szemellenzőt. Egyenest előre menetelnek. Körül sem néznek. Kizárják a rémisztő valóságot. Velük szemben beletörődött ebbe a folyamatba. Részese a játszmának. Elfogadta. Feltérképezte. Saját hasznára fordította. Ennél többre senkinek sem lenne szüksége.
-Bátor?-Húzta el száját flegmán.-Fordítva. Félelem. Ragaszkodás. Menekülés. Még nem akarok meghalni.-
Morrant fel ingerülten. Fájt számára az igazság. Gyáva volt. Nap, mint nap találkozott a halállal. Tartott tőle. Elrettentette ez a hatalom. Mások életével játszott. Önkényesen küldött ismeretleneket a túlvilágra. Egyetlen szava tömegeket pusztított el. Egy személyes ítélő szék volt. Gyűlölte vér tapadt kezéhez. Ölt, mert ezt várták tőle. Ölt, mert a hatalmat, csak terrorral tarthatta fenn. Belenyugodott. Tette a dolgát. Nem nézett hátra. Nem gondolkozott. Nem érzett szánalmat. Gépies őrültté vált. Tudta nem tarthat örökké uralma. Leste az ajtót, mikor lép be gyilkosa. Várta. Számolt vele. Aztán eljött érte. Nem ölte meg. Elvette emberségét. Megalázta. Mocsokban hagyta. Élve. Legnagyobb büntetés, ami érhette. Tovább kell ezt a szennyes levegőt szívnia. Röhejes! Azóta görcsösen kapaszkodik, ebbe a szarba. Nem akar meghalni.
-Mindenkit megbélyegez a sors.-Lépett szándékosan kisebb tócsa mellé. Lehajolt. Megérintette tetejét. Vékony jégréteg futott rajta végig.-Ne hidd egyedi vagy. Ne gondold hibás lennél. Fogadd el. Élj vele együtt. Ennyi a titok.-
Mutatott feje tetejére. Célzásnak szánta. Fülei vannak. Viselje őket méltósággal. Baromság eltakarni a nyilvánvalót. Nincsenek véletlenek. Találja meg a célt, minek lettek. Mindennek oka van. Ennek is kell. Azaz idétlen elmélete, minden okkal történik. Evolúció vagy természetfeletti beavatkozás, leszarja. Van és kész. Azért kapnak életet, kiderítsék. Maga sem érti, miért képes a vizet megfagyasztani. Foglalkoztatja a kérdés. Az olvasásra már ráunt. Mindegyik légből kapott spekuláció. Szakértőt találni is lehetetlen. Tele a világ kókler pénzhajhászokkal. Bizalmat kitörölték szótárából. Nem ad ki titkokat idegeneknek. Sráccal se kellene kivételt tennie. Ráfogja naivitására. Előállna a történettel, nem hinnének neki. Az okos értelmiség már ott elítélni ránézne. Külseje miatt hitelét vesztenék szavai. Röhögve elkergetnék.
-Rohanó élet. Világos.-Gúnyolódott. Banális igazság. Annyira egyértelmű, senki sem veszi észre.-Elmúló pillanat megörökítése. Ismerem a fénykép fogalmát.-
Húzta el száját a rögtönzött bemutatón. Nem ítélte el a művészetet. Szerette. Főként az átaluk kiváltott hatást. Imádta, amikor átlagosnak tűnő festmény, olyan érzéseket váltott ki belőle, amiket nem tudott megmagyarázni. Kedvelte, amikor magával ragadta egy dallam, szín, vonal hangulata. Számára ez volt a művészet. Az a pillanat, amit egyedül élt át, akkor, amikor hallotta, látta, megérintette a műalkotást. Nem az érték. Nem az alkotó. Nem a vélemények. Nem a barátok. Nem érdekelte más. Egyedül a készítő iránt érzett hálát. Megajándékozta valamilyen egyedi élménnyel. Átadott valamilyen impulzust.
-Rosszul sült el. Lekaparták az írásjeleket.-Mutatott a kijelzőre. Baba szeménél lekopott a festék. Bemélyedések szelték keresztül. Valószínűleg éles tárggyal ledörzsölték. Az illető nagyon elkeseredett lehetett. Csalódott a babának tulajdonított erőben.-Idősebb személy lehetett, vagy nem itt nevelkedett. Tokió belvárosában már nem hisznek az ilyesmiben, csak tettetik. Átlag városi kidobta volna az első kukába. Ez a baba itt maradt, vagyis a tulaj megbánta tettét és engesztelésül helyén hagyta.-
Vázolta fel következtetését. Továbbiakban leszarta a baba történetét. Neki támaszkodott az oszlopnak. Pihentette folyamatosan zakatoló agyát. Ejtőzés közben a környezetről sem felejtkezett el. Érzékeire hagyatkozott. Fülével pásztázta a szomszédos utcákat. Éberen örködött. Ráért. Nem sietett sehová. Ácsorgott, míg mellé érkeztek. Közeledő léptekre felsóhajtott. Résnyire nyitotta egyik szemét.
-Seggem sérted a sok rinyával.-Morrant rá mérgesen.-Kétlem.-Emelte nyaka mögé előbb jobb, majd bal karját. Néhányszor erősen hátra húzta.-Más elképzelésünk van az örömről. Enyémre ne legyél kíváncsi.-
Lökte el magát az oszloptól. Visszaindult a lépcső felé. Elért hozzá. Befékezett. Megfordult. Háta mögött magasodó épületeket pásztázta. Régebbi építésű emeletes házak. Betört ablakok. Elreteszelt ajtók. Kidőlt kerítések. Beomlott tetők. Rendezelten kertek. Némelyiket benőtte a borostyán.
-Arra jártál már?-Bökött fejével a látképre. -Van ott egy kis dolgom.-
Feltűrte pulóvere ujját. Kedve támadt felfedezőt játszani. Szart. Nem akart visszamenni. A lepukkant környék elfoglalhatta. Szétnézhetett. Régebben az egyik piti banda dorbéz központja volt. Érdekelte mi maradt belőle. Srácot is leköthette. Biztos akadt széthagyott lom. Amennyi vackot fel szoktak halmozni. Kupleráj. Összetarháltak minden felesleges szart. Szétbarmolták a falakat. Telepingálták orbitális faszságokkal. Eldobálták a fecskendőket. Cigicsikkek lépten-nyomon. Fertő. Találkozott már néhány féregbollyal. Nem fog az újdonság erejével hatni. Srácnak jó lecke lesz. Szívélyes üdvözlet a csatorna patkányok életéből. Ha jön. Nem adott indítványt követésre.
Lemondott a lajhár közlekedésről. Kettesével szedte a fokokat. Lépcső tetejénél felállt a kerítés beton szerkezetére. Bepillantott a kertbe. Árulkodó nyomot keresett. Rövidesen rálelt az egyik pucér amerikai színésznőt ábrázoló freskó képében. Felkapaszkodott a drótkerítés tetejére. Beugrott. Keresztül sétált a hátsó kerten. Fülelt. Teljesen kihalt volt. Elreteszelt ajtóhoz ment. Flegmán megforgatta szemét. Nem jelenthetett számára kihívást. Könnyedén berúgta az előregedett léceket.
-Nincs itt senki. Ne parázz!-Bökte háta mögé. Tisztán hallotta jönnek utána.-Lesz mit fényképezned. Menj!-
Vissza az elejére Go down
Haruka Takagawa
9. Osztag
9. Osztag
Haruka Takagawa

nő
Aquarius Snake
Hozzászólások száma : 19
Age : 46
Registration date : 2013. Dec. 25.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Városi Park - Page 21 Cl0te5500/15000Városi Park - Page 21 29y5sib  (5500/15000)

Városi Park - Page 21 _
TémanyitásTárgy: Re: Városi Park   Városi Park - Page 21 EmptyPént. Jan. 03, 2014 4:41 am

Haruka még mindig az Élők Világában kóborolt. Tetszett neki ez a hely, hiszen sok ismeretlen dolog várt még felfedezésre, és ezeknek még töredékét sem látta a lány. Szerencsére, rájött miért néznek rá furcsa szemmel az emberek: az időjáráshoz képest nem éppen megfelelően volt felöltözve, így hát fogta magát, betért a legközelebbi üzletbe, majd vett magának egy meleg kabátot.
Amikor ismét kilépett az utcára örömmel nyugtázta, hogy máris sokkal jobb. A póttestét már kezdte egészen megszokni, és lassan a mozgás is teljesen olajozottan ment neki. A kabát pedig kellemesen melegítette a testét. Igen, így tényleg jobb lesz. Nem is értette, miért nem vett fel előbb ilyen ruhadarabot. Bár, ebben nagy eséllyel az is szerepet játszott, hogy fogalma sem volt, mi mire való.
Kezdett sötétedni, és a lány tudta, hogy nemsokára vissza kell térnie a Lelkek Világába. Még nem lett ide kirendelve, és egy nap bőven elég volt arra, hogy felfedezze magának a környéket, tekintettel arra, hogy egész nap mászkált. Egy helyet azonban kihagyott, még hozzá a város parkját. Noha, Haruka nem hitte, hogy pont ott fog belebotlani egy lidércbe, de azért fő az óvatosság. Amúgy is kíváncsi volt arra a helyre.
Lépteivel tehát a parkot vette célba, ami nem messze volt attól a helytől, ahonnan elindult. Ahogy közeledett hozzá, egyre tisztábban érezni kezdett két lélekenergiát. Az egyik egy léleké volt, ez nem is vitás, a másik pedig egy…

- Lidérc! – Haruka döbbenten fedezte fel a tényt, hogy bizony egy lidérc van a közelben, aki máris áldozatra akadt egy földön ragadt lélekben. A lány felgyorsította hát lépteit, majd amikor elég közel ért a parkhoz, bevette a Lélek Cukorkáját.
Amint visszanyerte eredeti formáját, villámtánccal érkezett a parkba, hiszen minden perc számított. A lélek egy fiatal nő volt, aki bukdácsolva menekült üldözője elől. A lidérc leginkább egy hatalmasra nőtt gyíkra emlékeztette a lányt. Szapora léptekkel szelte a parkot a nő nyomában, akin azonban látszott, hogy már nem sokáig bírja. Haruka azonnal tudta, hogy sietnie kell. Kivonta hát kardját hüvelyéből, majd megszólalt:
- Ébredj, Lángoló Hercegnő! – A lány szavaira a kard pengéje felragyogott, ezzel is használója tudtára adva, hogy készen áll a harcra. Haruka nem sokat habozott: a karddal egyenesen a lidércre mutatva kiadta az első parancsot: - 1. támadás: Lángoló Pillangók!
Ahogy kimondta a parancsot, fényesen felragyogtak a Pillangók, majd egyenesen a Lidérc felé repültek. Amint célt értek, el is hamvadtak, itt-ott megsértve a szörnyeteget, amin azonban minden sérülés csupán egy karcolásnak tűnt. Ez azonban így nem lesz jó.

Haruka nem sokat tépelődhetett a dolgon. A lidérc, amint észrevette, hogy rátámadtak, rögtön abbahagyta a nő üldözését, majd a lány felé fordult.
- Nocsak, egy shinigami – szólalt meg kísérteties, túlvilági hangján. – Meg sem éreztem a jelenléted. Mindegy is, ma te leszel a vacsorám.
Farkával hatalmasat csapott a lányra, amitől az elesett, kardja pedig kirepült a kezéből. A lidérc sem volt rest ennek láttán: következő csapása a kardot vette célba, melyet sikeresen messzebb is lökött a lánytól.
- Jaj, ne! – Haruka ezt látva kissé pánikba esett, majd gyorsan feltápászkodott. A kardot nem tudja visszaszerezni. Látta, milyen gyors a lidérc, így esélye se lenne időben odaérni. Egyetlen reménye a mágia maradt. Kezeit maga elé tartotta hát, majd felkiáltott:
-  Sekienton! – Hamarosan sűrű füstfelhő jelent meg, a lány pedig botladozva indult kardja irányába. Azonban pár lépés után valami a dereka köré kúszott, majd lassan a levegőbe emelte. Ahogy a füst eloszlott, Haruka egyenesen a Lidérccel nézett farkasszemet…
Vissza az elejére Go down
Sierashi Katsuo
7. Osztag
7. Osztag
Sierashi Katsuo

Férfi
Leo Buffalo
Hozzászólások száma : 94
Age : 14
Tartózkodási hely : Menj a füst után
Registration date : 2009. Nov. 22.
Hírnév : 15

Karakterinformáció
Rang: 7. osztag, kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Városi Park - Page 21 Cl0te25000/30000Városi Park - Page 21 29y5sib  (25000/30000)

Városi Park - Page 21 _
TémanyitásTárgy: Re: Városi Park   Városi Park - Page 21 EmptyVas. Jan. 05, 2014 6:19 am

Megmentős szabadnap

Arra az – elhatárolásra - elhatározásra jutottam, ideje kicsike pikniket – pihenőt – beaknáznom – beiktatnom – a terítőim – teendőim – közé. Régóta érdekelt, milyen lehet közelebbről az Emberek világa. Eddig nem sok időt töltöttem odaát. Általában valahová kellett mennem, ami kizárta a lehetőséget jobban szemüvegre – szemügyre – vehessem, mennyi minden található benne. Már pedig, most, hogy kapitány lettem nem kövezhetem – követhetem – el azt a hibát olcsó utánzatom többet tudjon egy másik virágról – világról -, mint én. Ideje volt felvenni a túra bakancsot és megindulni az ismeretlenbe, minél több információt szerezzek róla. Az sem ártott volna, ha esetleg kiingázom – kiigazodom – benne, amikor legközelebb ott akad dolgom, tehát zsebembe csúsztattam a véletlen kezem ügyeletébe – ügyébe – került Masa színes ceruza készletet, meg az anya szobájában magam sem értem, hogyan, előkerült térképet.
Tutajomban – tulajdonomban – a kellő eszközökkel küldtem üzletet – üzenetet – polc – pokol – lepkével Michan-nak nem raboltak el a gonosz nyuszi evő szörnyetegek és az ellenséges gumimaci erődbe sem álltam be katonának, csak kivesztem – kivettem – a szabad lapom – napom -. Elboldondul – elboldogul – nélkülem is, elvégre tudta mi a rumli – rutin -. Minden papír és arra emelvényező – emlékeztető – dolgot átvinni a tizesekhez, ha jön Tomo fukar- taichou mindenki menekül és nincs nyuszi futtató verseny a folyosókon, mert nem váltom – vállalom – a felemelőséget – felelősséget -, ha megint átesik valaki az osztagban össze-vissza futkosó bundásokon, akik megrágnak mindent. Tagadom, hogy miattunk lett volna álca – áram – szünet, mert valami rágcsa – rágcsáló – megrontotta – megrongálta – a vezetékeket. Mi teljesen rendszerezett – rendezett – társaság vagyunk és ennek semmi közepe – köze – ahhoz, idegesen fúrok – túrok – bele hajamba, miután szembesülök a ténnyel, térkép tele van betűnek nevezett firkákkal.
Nem adom fel a felfelezést – felfedezést – már az étkezésemet – érkezésemet – követően, csak kicsikét átszerelem – átszervezem -. Kezdetnek idegesen összegyűröm a térképet, melyet kosaras mozdulattal hajítok az első szemetesbe. Csonk – csont – nélkül landolt a sok lom között, amit elégedett hümmentéssel vettem tudományosan – tudomásul -. Innen már csak új célt kellett találnom, vagyis oda találnom. Azt fél füllel volt szerecsenem – szerencsém – hallani, rengeteg játékbolt van a várban – városban -. Egyértelmű oda akartam futni – jutni -, de úgy kissé nehezen ment, azt se tudtam hol vagyok a váron – városon – belül, meg milyen izéket kéne keresnem. Láttam mindenféle színes, villámló – világító – tálcát – táblát – még több idegesítő firkálmánnyal, de azokat nem értettem, ahogy a helybeli lakomát – lakosságot – sem kérdezhettem, mert senki se látott. Ennyit az akadálymentes kiruccanásról, ami még így is sikerülhetett porszívósan – pozitívan -!
Ha elindulok valamerre, előbb, valószínűbb utóbb kilyukadok valamelyik botoktól – boltoktól – hencegő – hemzsegő – utcában. Nem is tettem máshogy, meglódultam az orrom után. Arról egyetem – egyetlen – percre sem felejtkeztem el civilben tatarozom – tartózkodom – itt, ezért semmi feltűnőt nem tettem. Az a kajás teraszról elvett üdítő és szendvics senkinek sem fog hiányozni. Én sem halok éhen, tehát mindenki jól járt. Ráadásul továbbra se találtam a játék részletet – részleget -. Mászkáltam fel-alá a zsugori – zsúfolt – utcákon, de egyik kirakatban sem találtam, amit én kerekítettem – kerestem -. Végére teljesen kigyalultam – kigyalogoltam – a tubusból – tumultusból –. Ritkultak a színes táblák meg a kirakatok, míg az egészet fel nem választotta – váltotta – a zöldséges ötvözet – övezet -. Panaló kezét éreztem a történtekben, ezért védekezően fordultam körbe. Sosem tudhatom, mikor támad rám valamelyik óvodás – óvatlan – pillanatomban. Fő a biztosítás – biztonság -, meg a lélekenergia ingázás – ingadozás -.
Halk hoppáréval függönyöztem – függesztettem – fel a Hulkina keresést és indultam a szappanosodó – szaporodó – reiatsu-k irányába. Közelebb tevézve – tévedve – már egy haláli istent is észleltem. Innentől nem lett volna dolgozatom – dolgom -, de ha már valaki láthat, csak megkérdezem tőle, nem ismer a közelben játékboltot. Persze azután végzett a munkájával, mert nem akartam félbe szakaszolni – szakítani – azzal, közvetlen mellé shunpo-ztam, pontosabban hüllő – hült – helyére, mivel a linzer – lidérc – felkapta az orrom elől. Csalogány – csalódott – sóhajjal engedtem le karomat. Tényleg nem árpázna – ártana – gyorsabbnak lennem, mert még ez az éhes izé is lefölöz – leköröz -. Erről, persze mélyen hallgattam, csak neki ruganyoztam - rugaszkodtam – a távnak, hogy pár szöcskével – szökkenéssel – elérhessem az információs puttonyomat – pultomat – fogva tartó csápot, amitől meg is foszlottam – fosztottam – a nagydarab dögöt.
-Lenne egy kérvényem – kérdésem – a halálos istenhez! Várd ki a sorod!-
Nem akartam tovább húzni a damilt – dolgokat -, csak sietősen letudni a munkálatokat, úgyhogy reméltem a haláloska nem esik hasura – hasra -, míg én lendületből átszalámiztam – átszalalomoztam – a linzer – lidérc – csápjai között, hogy belevághassam maszkjába a raion-on pengéjét. Ezen a helyen le vagyok kormányozva – korlátozva -, de azért egy tizes mindig feltárolja – feltalálja – magát. A csonka – csont – maszk végigrepeszelt – végigrepedt – ennyitől, de az túl egyszerű lett volna, ha nincs tűz. Stílusos búcsúztatáshoz jól jött az egyik bólénál – bodegánál – osztogatott kicsike szagos spray. Amúgy sem tudtam vele mit kezdeni, de kicsike enyves – fenyves – illat teregetéséhez jól jöhetett. Bedugtam a penge helyére és bizottságos – biztonságos – távolságba húzodtam, ahonnan elkánonoztam – elkántáltam – egy gyors haien-t egyenest a palack felé, ami a hőtől rövidesen felrobbant a liszt érccel – licdérccel – együtt.
-Kábumm!- Néztem elégedetten a műsort, miközben a halálos istenke felé sétáltam, végre megmondja valaki, hol találok játék bonbont. -Nem sikerült a könnyed kirukkolás – kiruccanás -?- Látszódjon barátságos szánkóval – szándékkal – érkeztem kedvesen integettem neki. Ha pedig már beszélni kezdtem, ideje lett volna elárvereznem
- elárulnom – a nevemet is.
-Sierashi Katsuo, hetedik osztag kapitánya.- Bökök mellkasomra, csak úgy, hogy ténylegesen lássa, kivel van dolga.-Megserdültél – megsérültél -? Ha rendezetten – rendben – vagy, nem tudnál segélyezni – segíteni -? Játék bontót – boltot – keresek…-
Pillangóztam – pillantottam – körbe a mászókáktól és fa padlóktól – padoktól – hemzsegő zöldséges területen. Újra feléledt bennem a gyalú – gyanú – Panaló keze van az háttérben, ezért közelebb hajlongtam – hajoltam – a halálos istenhez. Suttogva tettem fel a kérvényt – kérdést- véletlen se hallja meg a környezeteben – közelben – ólálkodó ellenség.
-Nem láttál itt egy vak és kicsi lovat?-
Kezemmel még a méretet is szorosan – szorgosan – mutattam, milyen apró hüvelykPannát kéne elképezni – elképzelni -. Arra sem volt rossz módozat – módszer – elő csalánozzam – csalogassam – rejtekhelyéről, mivel tudtam erre a felhivatásra – felhívásra -, míg bombákkal válaszolt.
Vissza az elejére Go down
Haruka Takagawa
9. Osztag
9. Osztag
Haruka Takagawa

nő
Aquarius Snake
Hozzászólások száma : 19
Age : 46
Registration date : 2013. Dec. 25.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Városi Park - Page 21 Cl0te5500/15000Városi Park - Page 21 29y5sib  (5500/15000)

Városi Park - Page 21 _
TémanyitásTárgy: Re: Városi Park   Városi Park - Page 21 EmptyHétf. Jan. 06, 2014 5:23 am

A lány kétségbeesetten rúgkapált, mivel sajnos a kezei is le voltak fogva, szóval mágiáról álmodni sem mert. Arról nem is beszélve, hogy a kardja messze tőle hevert valahol a földön, így Haruka rájött: könnyű kis falat ennek a Lidércnek. Nyilván nem sűrűn jut ilyen csábító helyzethez. Egy shinigami a markában, ráadásul védekezni sem tud… Talán még el is játszadozik vele. Na, már csak az hiányozna.
Kétségbeesetten pillantott körbe, keresve valamit, ami kihúzhatná a pácból, de sehol semmi. A Léleknek – melyet az előbb üldözött Haruka fogva tartója – hűlt helye sem volt, úgyhogy nyilván már rá sem számíthat. Mindegy, azért reménykedett. Hálának igazán megtenné a dolog. Azonban a lánynak hamar rá kellett jönnie: a hálát nem osztogatják ilyen könnyen, és egy túlvilági élet megmentése sem elég nagy ahhoz, hogy könnyebb dolga legyen ilyen szorult helyzetekben.  Pedig utána még átküldte volna a Lelkek Világába. Úgy tűnik azonban, hogy sok gondja nem lesz ezzel sem.
- A fenébe – Morogta maga elé, miközben a Lidérc egyre jobban szorította körbe, ami elég fájdalmas volt. Végül levegőt venni is csak nagy nehezen tudott. Ha ez így halad tovább, akkor nagy eséllyel előbb hal meg, semmint a Lidérc megenné. Nem tudta eldönteni, hogy ezzel jobban jár-e, de végül is mindegy a végeredményt számítva. Egyik lehetőség sem tűnt csábítónak a lány számára. – Engedj már el!
Hiú ábránd volt azt remélnie, hogy a Lidérc engedelmeskedik a kérésének, és leteszi a földre, hogy elpusztíthassa. Na, persze, nyilván még a kardját is a kezébe adja, hogy ebben is segítségére lehessen a lánynak.
- Azt hiszed, ilyen könnyen megszabadulsz tőlem? – A Lidérc szemei vörösen izzottak maszkja alatt, majd töprengve körülnézett: - A kardod messze, és a Halálistenek által használt trükkökkel sem tudsz próbálkozni. Kellemes falat leszel számomra.
Haruka válaszolni sem tudott, hiszen minden tagja egyre erősebb fájdalmat sugárzott, ahogy a szorítás erősödött a teste körül. Már nem is volt kérdés a számára, hogy a szörnyeteg összeroppantja, nem pedig megfojtja, vagy élve felfalja. Kapálózhat, nem sokat ér el vele. Nagy eséllyel ebből a szörnyeteg semmit sem érzett. Mintha bolha csipkedné. Esetleg szúnyog. Noha, a lány nem volt jártas az Élők Világában, az itt élő állatokat elég jól ismerte, hála a rengeteg könyvnek, melyet elolvasott a témáról.
Hirtelen emelkedni kezdett, egyenesen a Lidérc tátott szája felé. Akkor mégis élve eszi meg. Remek. Azonban ebbe nem igen szeretett volna beletörődni. Minden erejével azon volt, hogy próbálkozása sikerrel érjen véget, de a kezeit továbbra sem tudta kiszabadítani. Így pedig nem sok sikert remélhet a dologtól.
Már éppen feladta volna a dolgot, amikor feltűnt neki, hogy más lélekenergia is megjelent. Nem tudta ugyan, mennyi ideje lehetett itt, hiszen eddig minden erejével azon volt, hogy kiszabaduljon. Hát akkor mégis van esély arra, hogy megszabaduljon! Alighogy ezt végiggondolta, hirtelen zuhanni kezdett, majd egyenesen a földre huppant. Kissé fájdalmasra sikeredett a dolog, de fene se bánja.
-Lenne egy kérvényem – kérdésem – a halálos istenhez! Várd ki a sorod!
Miközben az idegen ezt harsogta, Haruka – kihasználva hirtelen jött szabadságát – a kardja felé rugaszkodott, gyorsan felkapta, majd ellenfele felé fordult. Akinek addigra azonban már csak hűlt helye volt.
-Kábumm!- Úgy tűnik, a semmiből felbukkant shinigami élvezte a műsort. Haruka pedig döbbenten pislogott a Lidérc hűlt helye felé. Ez könnyen ment. Neki. A lánynak teljes kudarc. -Nem sikerült a könnyed kirukkolás – kiruccanás -?
Haruka  a kérdés közben visszatette helyére a kardját, bár előtte tüzetesen megvizsgálta, nem esett-e baja. Szerencsére nem. Csupán esett egyet, nem nagy dolog. Ha a Hercegnőnek esetleg duzzogni támad kedve, lerendezi magában. Ez a munka ezzel jár. Miután végzett, felpillantott, majd csalódottan csóválta meg a fejét:
- Nem igazán – válaszolt. – Ami azt illeti, maga is láthatta. Eszembe se jutott, hogy esetleg belefuthatok egybe. Teljesen hirtelen tűnt fel.
-Sierashi Katsuo, hetedik osztag kapitánya.- Mutatkozik be  a lány válasza után a férfi. Haruka meglepődik. Kapitány? Nem olyan nagy a lélekenergiája. Végül azonban eszébe villan, hogy az Élők Világában korlátozzák a kapitányok, és hadnagyok erejét. :Megserdültél – megsérültél -? Ha rendezetten – rendben – vagy, nem tudnál segélyezni – segíteni -? Játék bontót – boltot – keresek…-
-Én Haruka Takagawa vagyok, a kilencedik osztag tisztje. - A lánynak csak most tűnik fel a férfi beszéde. Kissé fülelnie kell, hogy kivehesse a szavaiból, mire is gondol pontosan a kapitány, aki időközben körülnézett a játszótéren, mintha valamit keresne, majd választ sem várva közelebb hajolt a lányhoz, majd suttogva megszólalt:
-Nem láttál itt egy vak és kicsi lovat? – Kezeivel eközben  a keresett tárgyat/élőlényt mutatta, Haruka pedig csak zavartan pislogott.
- Vak és kicsi ló? – Megismételte a férfi kérdését, hátha csak ő értette félre, de úgy tűnt, semmi gond a hallásával. – Nem, nem láttam…
A lányon teljes zavar lett úrrá. Ló? Játékbolt? Miért keres egy kapitány egy játékboltot az Élők Világában. Bár, valljuk be, elég fura volt már maga a férfi is. Nyilván ez egy szokatlan hobbija.
Vissza az elejére Go down
Sierashi Katsuo
7. Osztag
7. Osztag
Sierashi Katsuo

Férfi
Leo Buffalo
Hozzászólások száma : 94
Age : 14
Tartózkodási hely : Menj a füst után
Registration date : 2009. Nov. 22.
Hírnév : 15

Karakterinformáció
Rang: 7. osztag, kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Városi Park - Page 21 Cl0te25000/30000Városi Park - Page 21 29y5sib  (25000/30000)

Városi Park - Page 21 _
TémanyitásTárgy: Re: Városi Park   Városi Park - Page 21 EmptySzer. Jan. 29, 2014 1:11 am

Megmentős szabadnap

Szurkos – szúrós – tekintettel krémeztem – kémleltem – a környéket, mikor ugrik elő Hulkina, vagy küldi rám végrendeletes – végzetes – zöldes – zöldség – flótását – flottáját -. Felkészülten vártam a becsapódásra, mert ilyen alkatokra – alkalmakra – tartottam magamnál a felsőm mélyére rejlett – rejtett – paprika fűzőt – füzért -. A szemet csípő korbáccsal Indiana Jones-ként semmisíthettem meg gonosz haderejét. Legalábbis annak előfuvarját – előfutárát -. Általában mire diadalívesen – diadalittasan – felkarcoltam – felkacagtam – arcon trafált a következő, még gyilkosabb hullám. Ebből a múltbéli hibámból tanulva, már nem írtam – ittam - előre a medve bőlére – bőrére -. Minden balos – baljós – neszre ugrásra készen fürtöztem – füleltem – és termékek – tervek – ezreit sorakoztattam fel, mivel válaszolhatok méla – méltó – módon. Most sem tehettem máshogy! Harcra készen álltam, ha megkapom a kínált – kívánt – választ, időben reagáljak. Nagyszárnyú – nagyszabású – előkészletembe – előkészületembe -, viszont csúnyán beleromlott – belerondított – a lelomházó – lelombozó – szóárkád – szóáradat -.
-Nincs? Biztos? Semmi gyurmás – gyanús – mozgás? Koszos –kósza – papírrepülő, kavics, zöldesség – zöldség- a földön széthagyva? -
Csutakos – csurkás – lányhoz hasonló éretlenséggel – értetlenséggel – meredtem rá vissza, ugyan miről beszél, amikor tisztán köröztem – közöltem -, milyen veszély fenyvez – fenyeget – minket. Ha tudakolná – tudná – a PanaLó vérszamarat – vérszomjat -, bizományosan – bizonyosan – nem ezekkel a szavatosságokkal – szavakkal – válaszolna. Tehát, nem lehetett a közértben – közelben – HüvelykPanna, úgyhogy elevezhettem – elereszthettem – magam. Vállam mozgatásával ráztam le a feszengést – feszültséget – és próbáltam valahogy megtalálni a beszélgetés fonatát – fonalát -. Annyira rákockáztam – rákoncentráltam – a támadásra, nem kifejezetten érleltem – értettem -, hol tartunk a csengetésben – csevegésben -. Úgy lángolt – látszott – nem maradtam le különösebben, csak be kellett nyomnom az „on” gombot, hogy görbüljön – gördüljün – tovább a szekér.
-Selejteztem – sejtettem – nem önkényesen – önkéntesen - kerested a bajt.- Sóztam – sóhajtottam – fel, mert nem szánkáztam – szántam – letolásnak a megjegesedésem – megjegyzésem -. Attól, hogy kapitány vagyok, még nem kell röntgen – rögtön – azt feltérképezni – feltételezni – le akarom harapni a fejét. Ha srác lenne és az osztrigámból – osztagomból -, akkor mehetne a tízesekhez büntető feladtványra – feladatra -, mert olyan nincs, ne bírságoljon meg – bírjon el – egy mezei lidérccel.
-Örülés, Haruka!- Tartottam neki a tenyerem pacsira. Meg még se övezhetem – ölelhetem -, mert nem ismerjük egymást és mit szórna – szólna - anya, csak úgy megölelek idegen lányokat.
Kilenc…kilenc…-Pördültem – pörgettem – végig a többi osztás – osztag – vezetőségét állam dörzsölése közben. Sose segélyezett – segített – ez a mozdulat, de már megszoktam csinálom, ha valamin elgombászkodom – elgondolkodom -. Igaz a megfejeléstől – megfejtéstől – ijedt grimasszal húztam el számat.-Ott van az a két lábon járó lexikon!- Hideg végigfutott a hátamon, ahogy lelkes – lelki – szemeim elé idéztem az okulárés boszorkát. Vele teljesen ellenkező – ellentétes – az osztályvezető – osztag vezetője -. Nem volt szerecsenem – szerencsém – közelebbről megismételni – megismerni -, de csupa jót hallottam felőle és sose pacsmagolnak – panaszkodnak – rá a tisztjei.
-Legalább a kapitány rendes.-Próbáltam menteni a helyezést – helyzetet – valami pozitív megjegyzéssel.-Régóta vagy náluk? Nem láttalak még SS-ben. És erre? Mi szén – szél – hozott? Én játék bontót – boltot – keresek…aaah…öcsémnek keresek ajánlatot – ajándékot -, de nem találok egyet se...- Még se mormolhattam – mondhattam – magamnak kutakodom a gyűlésembe – gyűjteményembe -. Masa említése, pedig cserépet – cseppet – sem jelenti azt, elfogadtam trónbitorló helyezését – helyzetét -, csak a szűkösség – szükség – megkívánta használjam családi rangsorát.
Vissza az elejére Go down
Shima Eizo
11. Osztag
11. Osztag
Shima Eizo

Férfi
Hozzászólások száma : 54
Tartózkodási hely : Valahol lófrál
Registration date : 2014. Jan. 21.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Városi Park - Page 21 Cl0te6000/15000Városi Park - Page 21 29y5sib  (6000/15000)

Városi Park - Page 21 _
TémanyitásTárgy: Re: Városi Park   Városi Park - Page 21 EmptyPént. Ápr. 11, 2014 3:48 am

Henyélés szolgálatban


Ma látogathattam vissza először az Élők világába, szolgálat keretében. Izgatott voltam, hogy végre elhagyhatom börtönömet, ami ez esetben Seireitei volt, és komolyabb munka után is nézhetek magamnak, mint lidérc vadászat, lelkek átsegítése a túlvilágra, gazfickók felkutatása, meg minden egyéb, amiről azelőtt csak akadémiai könyvekből olvashattam (nem mintha olvastam). Erre benyögik, hogy ez egy páros őrjárat lesz Karakura város területén,a kolleginámat pedig csak látásból ismerem, meg néha szoktam is neki köszönni az osztag területén, ha véletlenül keresztezik egymást útjaink. Biztos gondolhatták, hogy mivel még zöldfülű vagyok, ezért szívassuk már meg az újoncot egy dadával is, aki majd segít kézen fogva átkelni minden egyes zebrán, és buksit simiz, ha valamiben ügyes voltam. Remek, most már tudom, hogy mi hiányzik az életemből. A kapuig tartó út alatt nem erőltettem a beszédet, fegyelmezetten vonultam végig, mint aki phú de akcióbomba küldetésre indulna. Amint kiértünk, a járat a város parkjának fölé hozott minket.
- Tiszta a levegő, kibújhatsz! – néztem lefelé, de még mielőtt azt hinné, hogy az alsógatyám tartalmához beszéltem volna, mert valami sehonnét jött perverz állat vagyok, Shiro rögtön kidugta fejét a kimondom nyakából. – Ó, ő itt a kutyám, Shiro. Magammal hoztam, hogy ha nem baj. – nem mintha érdekelne, ha baj lenne. Kis körülnézés után máris kiszemeltem magamnak egy olyan tisztást, ami körül senki sem tartózkodik, majd rámutatok:
- Az a hely szerintem ott tökéletes megfigyelő állás lesz, előremegyek. – shunpoztam a földre, de még mielőtt megkérdezte volna, hogy a döntésemnek vajon volt-e komolyabb háttere is, fáradt mozdulatokkal kísérve rögtön helyet foglalok a fűben.
- Na én innen nem is megyek tovább, majd szólj, ha lejárt a szolgálati időnk. Sleep  – jelentem ki, oké hogy őrjáratban vagyunk, viszont én sehol sem látok kamerákat, így nem értem, hol itt a probléma. Miután úgy döntene, hogy velem tart, Shiro máris kiugrik a nyakamból, és körbeszaglássza a kolleginát, ha pedig meg akarja simogatni, még meg is nyalogatja a kezét. A fenébe, hogy a kutyám ilyen barátságos, én egy harci dögöt akarok belőle képezni, de így elég nehezen fog menni. Neutral  Nem sokkal ezután talált magának egy faágat, amit a kezembe adott türelmetlenkedve.
- Játszani szeretnél mi? Na jó, hozd vissza! – hajítom el, Shiro pedig mint akit ágyúból lőttek volna ki, máris fut hogy visszaszerezze. Egy szerelmes pár is elhaladt mellettünk, egymásra borulva, és bár felfigyeltek az elrepülő faágra, de különösebben nem érdekelte őket. Engem sem érdekelt, ha a helyiek látnak pár kísértet jelenséget, ugyanis szolgálatban vagyok egy olyan tisztel, aki nem a kapitányom, és nem a hadnagyom, szóval miért ne csinálhatnám azt, amit kedvem tartja.
 - Egyébként az én nevem Shima Eizo, nem régen végeztem el az akadémiát csak. – nem tudom, hogy ő mennyire volt tájékozott velem kapcsolatban, de minden esetre bemutatkoztam, csak hogy hiteles legyen a dolog. Shiro viszont ahelyett, hogy nekem hozta volna vissza a botot, inkább a nőszemélytől várta a dobást, nagyon szép szemekkel. Fura, addig értem, hogy sikeresen megállapította, hogy a kollegina nem sötét nindzsa (az én kutyám Cool ), de eddig nem úgy vettem észre, hogy ennyire közvetett lenne az idegenekkel.
Vissza az elejére Go down
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

nő
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 32
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Városi Park - Page 21 Cl0te31700/45000Városi Park - Page 21 29y5sib  (31700/45000)

Városi Park - Page 21 _
TémanyitásTárgy: Re: Városi Park   Városi Park - Page 21 EmptyPént. Ápr. 11, 2014 9:25 am

Szolgálatba, avagy a rend kutyás őrei
- Végre valami történés! - adtam lelkesedésemnek hangot, mikor küldetésre invitáltak, majd kissé talán alább hagyott az előbbi érzelem kitörés, mikor azt is elárulták, hogy milyen. Semmi akció, verekedés, küzdelem, vagy nem is tudom, nem! Csak egy egyszerű séta az Élők Világába. Mintha nem ezt tenném minden egyes alkalommal, mikor Suza~chan valamiért nem tud segíteni! -Pápá történés - sűrítettem egy sóhajba valamennyi lemondásomat. És lássuk be, kedélyemen még az se segített, hogy kiderült, okulván a korábbi, elég népes példából, mikor eltévedtem, vagy csak azt állítottam, hogy eltévedtem, szóval osztottak be mellém valaki, mondván, nálam csak jobb tájékozódási képességei lehetnek. Ezzel az érvvel nem tudtam vitába szállni. Nem is akartam. Így hát gyors előkészületeket tettem, a táskámba csomagoltam elemózsiát, jelentős mennyiségű italt, könyveket, lampiont, pipát, meg úgy általában, amiről úgy ítéltem meg, hogy szükségünk lehet rá. Mondták valami nevet, de nem tudtam hozzá arcot csatolni. Az osztag kapujánál találkoztunk. Suza~chan büszkén trónolt a vállamon, nem zavartatta magát, hogy idegen volt a közelünkben. Fesztelenül csócsálta a fülemet. Hát, ha már ő nem volt ideges, akkor már jómagam se idegesítettem magam. Némán értük el a kaput. Nem erőltettem a társalgást, hisz nem baj az, ha az ember gondolkodik, néha magába fordul, nem teljesen a földön jár. Egy park felett értünk az Élők közé. Amint megérkeztünk, a fiú is megelevenedett. Egy kis élőlényt varázsolt elő a ruhájából. Egy kis eleven szőrmókot. Erre a mozzanatára Suza~chan is abba hagyta a fülcimpámra szánt lyuk készítését. Döbbenten felcsivitelt, majd rám lesett,
- Valahogy sejtettem, hogy felragyog majd a képed... - súgta úgy a megtépázott halló szervembe, hogy csak én hallhattam meg a hangját. És mivel nem akartam a magamba beszélés látszatát kelteni, hát csak egy aprót bólintottam válaszként.
Mint kiderült, a kis ebet Shiro~nak hívták. Amíg engem a kis szőrmók teljesen lekötött, a fiú közben egy helyet is lefoglalt magának, és kényelembe helyezte magát.
- Egyébként az én nevem Shima Eizo, nem régen végeztem el az akadémiát csak. - mutatkozott be, miután eldobott egy faágat a kutyulinak. pár pillantásra még Shiro~chan után bambultam, teljes lelkesedéssel, majd gyorsan észbe kapva (Suza~chan majd kivérezte az elgyötört fülemet...) válaszoltam is neki.
- Örvendek. Chiyo vagyok, és én is jártam Akadémiára. - bólintottam felettébb magasröptűn, miközben megbűvölve figyeltem, hogy a kiskutya oda hozta nekem a botot, majd olyan szemekkel nézett rám, mikor letette elém, ahogy Gin~chan szokott. - Nincs benne egy kis róka véletlen? - érdeklődtem meg, a feltűnő hasonlóság lévén, amit persze a lélekölőm kifejezetten tagadott, Keiko~channal egyetembe, de nem hittem nekik. Közbe persze lelkesen hajítottam el a botot. Kissé sikerült jól meg lendítenem, szóval már azt lestem, hogy nekem kell-é utána shunpóznom, vagy az eb is megtalálja nélkülem?
Vissza az elejére Go down
Shima Eizo
11. Osztag
11. Osztag
Shima Eizo

Férfi
Hozzászólások száma : 54
Tartózkodási hely : Valahol lófrál
Registration date : 2014. Jan. 21.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Városi Park - Page 21 Cl0te6000/15000Városi Park - Page 21 29y5sib  (6000/15000)

Városi Park - Page 21 _
TémanyitásTárgy: Re: Városi Park   Városi Park - Page 21 EmptyVas. Ápr. 13, 2014 7:33 pm

Henyélés szolgálatban
 
Nem számítottam a kollegina viselkedésére, azt hittem, hogy valami kötelességtudó huszárnőszemély lesz, aki majd megmondja, hogy mit csináljak, és mit ne csináljak. Ezt követően hangos vitákba szállva egymással, villámokat szóró farkasnézés után ő elmegy balra, én meg jobbra, és végre egyedül folytathatom tovább a lidércvadászatot, hogy a nap végére olyan jelentéssel térjek vissza, amit mások csak 10 év alatt érnek el. Legalábbis ez volt a tervem. Viszont az eddig látottak után egész jól megleszünk, vagy legalábbis nagyobb az esélye annak, hogy nem merülnek fel egyéb problémák egymás társaságával kapcsolatban, és mind a kettőnk túléli ezt a szörnyen unalmasnak induló napot.
- Ami azt illeti, ezen a kérdésen már én is sokat gondolkodtam. – éljen a két állat zseni. - Gőzöm sincs, Shiro-t úgy találtam a Peremvidéken, vagyis pontosabban ő talált én rám. Csak az ölembe ugrott, és azóta együtt vagyunk, egyszer még meg is mentette az életemet. ^^\"  – dicsekedtem hűséges alattvalómmal, akit még csak nem is kellett hogy kényszerítsek erre a végzetre. – Na és a te madaraddal mi a helyzet? Ő mióta tart veled? – bólintottam a szárnyas felé, aki már régóta kínozza hallószervét, vagy lehet, hogy egy etetőtál van a fülcimpája mögé rejtve, és csak én vagyok a hülye. Egész praktikusnak hangzik, lehet, hogy nekem is kutyakaját kellene szerelnem a mellkasomra? scratch  Miközben végig hallgatom, Shiro is előbukkan egy bokorból, rendíthetetlenül ragaszkodva ahhoz a faághoz, majd nekem nyújtja. Úgy látszik, hogy ez ilyen felváltva fog működni nála, hol a gazdi, hol a kollegina. Még a szárnyast sem ugatta meg, mintha valami természetes tartozéka lenne a vállának. Bizonyára ő is valami alattvaló szerepet játszhat, mint sem egyszerű háziállatét, mivel lássuk be, nemigen akar tovább repülni madár létére.
- Egyébként mikor végezted el az akadémiát? Régóta vagy az osztag tagja? – világítottam rá a következő kérdésekre, miközben újra elhajítottam a botot. Kíváncsi vagyok, hogy ő mióta számít harcos amazonnak a szakmában, mivel ha egyszer a 11. osztag tisztnője, akkor gondolom le is tud osztani pár pofont, és nem a gyógyítást tanulta egész idáig. Jó lenne valami kaja után is néznem végre, nem ettem semmit sem a bevetés előtt. Bíztam benne, hogy a nagy lidérc vadászat közben majd úgyis betudok sunnyogni egy pizzériába, és elveszem ami az enyém, vagyis ez esetben azt, amit szemem megkíván. Pizza… puha... és friss... Embarassed  Ezen gondolatokba merülve máris hatalmas korgásnak indult a gyomrom, amihez még egy önkéntelen fintor is párosult. Nem tudom hogy ő hallotta-e, de én hallottam. Lehet, rossz ötlet volt üres gyomorral küldetésre indulnom, majd felírom a "Hibák" listájára, amit jelenleg nem tartok.
Vissza az elejére Go down
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

nő
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 32
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Városi Park - Page 21 Cl0te31700/45000Városi Park - Page 21 29y5sib  (31700/45000)

Városi Park - Page 21 _
TémanyitásTárgy: Re: Városi Park   Városi Park - Page 21 EmptySzer. Ápr. 16, 2014 7:23 am

Szolgálatban, avagy a rend kutyás őrei
Igaz lelkesedéssel töltött el, hogy végre még egy tevékeny állatbarát került az osztag berkei közé. Szó fadobást követett, majd újabb szavat. Nem kellett győzködnöm, hogy széptevési pillogása az eb-rókának bizony kifejezetten hasonlít az én két szép kitsunémmal. Arra, hogy még meg is mentette gazdája életét, lelkesen megsimogattam az ebet, elvégre nagy dolog az ilyen, főleg egy ilyen apró teremtménytől. Persze két igen csak és vitathatatlanul Róka barátosom ezerrel féltékenykedtek közben. Ebben hihetetlen egyet tudtak néha érteni. Persze közben Suza~chanra terelte a szót.
- Kóbor lelkek városából való a barátom - érintettem meg finoman a tollát - ...és a látszattal ellentétben nem csak egy kiegészítő, hanem egy gyönyörű hangú aprócska madár, csak most valamiért fülönfüggővé avanzsálta magát elő. De ha jól esik neki, áldásom rá, egészségére - bólogattam nagy komolyan, noha a hangomban egy kis mosoly bujkált, mire újabbat csócsált a fülemen a Drága. Nem hiába, jó ideje együtt éltünk, laktunk, és mentünk szinte mindenhová... Kiérezte a hangomban rezgő apró hangulati finomságokat, és nem volt rest reagálni rájuk. Az ilyet általában én "bántam', mert vagy az orromat csípte, vagy a fülemet, de olyan is volt már, hogy az ujjamat morzsolta véresre... Mit tehettem ha kissé szeszélyes és ilyenkor agresszív az Életke. Ma reggel is az volt a baj, hogy megvolt beszélve egy közös itókázás, ám a küldetés miatt el lett halasztva. Ezért játszott most a madár fülbevalót. De mit mondhatnék? Düh vagy ilyesmi helyett, inkább mulattatott a dolog. Elvégre négy dekányi tömény vasakarat feszült ilyenkor az én akaratomnak, és akárki akármit mond, aranyosan tette. Embarassed Még ha kicsit véremet is vette... az erősebb jogán aranyosnak találtam. Nem tehetek róla. Közben Eljutottak Akadémista évemről is a kérdések a fülemhez.
- Nem is tudom mikor volt... - gondolkoztam el egy kicsit - Na nem azért, mert annyira régen volt, mint az országút, hanem mert igazából nem számolom nagyon az időt. De már az Akadémiára is úgy kerültem, hogy volt némi tapasztalatom harcolás terén, lévén életemben is ezzel kerestem a napi betevőm. Amolyan kedves kardforgató voltan. Hol kedves voltam, hol kardot forgattam, hol mind a kettőt! Cool - bólogattam komolykásan, ám rejtett jó kedélyemnek hála, fogást váltott Suza~chan a fülemen, és eme nemes művelet közben még nyakszirten is rúgott. Moderáltam magam, hogy nehogy hangosan felnevessek, hisz nem akartam a becsületébe gázolni szegénykémnek. Igazán nem tehetett róla, hogy pont egy ilyen test jutott neki... Embarassed
Eközben uzsonna, vagy ez még csak a tízórai ideje volt, de kaja idő lett. És mivel előre szóltak, újonccal lesz dolgom, előpakoltam az elemózsiám, és egyből néki is adtam, hisz kérem én készültem.
- Nem tudom hányadik utad ide, de ha éhes vagy, egyél. Nekem az első utamnál... egyedül voltam, és végig éheztem az egészet... - pislogtam rá - Azóta a tatyó alap felszerelése az étel meg a víz, vagy épp mi - vigyorogtam lelkesen, miközben magam is neki láttam. Igaz a kutyusról nem tudtam, de azért neki is juttattunk valami kis elemózsiát. És végre Suza~chan is úgy döntött, felhagy a durcázással, illetőleg a függeszkedő életmóddal. Éhesnek tetszett a drága...
Vissza az elejére Go down
Shima Eizo
11. Osztag
11. Osztag
Shima Eizo

Férfi
Hozzászólások száma : 54
Tartózkodási hely : Valahol lófrál
Registration date : 2014. Jan. 21.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Városi Park - Page 21 Cl0te6000/15000Városi Park - Page 21 29y5sib  (6000/15000)

Városi Park - Page 21 _
TémanyitásTárgy: Re: Városi Park   Városi Park - Page 21 EmptyHétf. Ápr. 21, 2014 4:11 pm

Henyélés szolgálatban
 
Elképesztő, ahogyan elviseli azt a madarat, én már azért keményen megszidom Shirot, ha a sarokba piszkít, vagy a papucsomat terrorizálja, hátha még az én fülemet is rágná, akkor lenne neki csak ne mulass, kispajtás. Vagy pedig csak a nőszemély az, aki mazochista, nem tudom, ebbe nem akarok mélyebbre menni.
- Úúú az király lehetett, bizonyára sok izgalmas történeted van az életedről! Surprised  – ragyogtak fel a szemeim, miután megtudtam, hogy egy igazi női szamurájjal diskurálok. – Nekem sajnos nincsenek ilyen élményeim lévén, hogy még elég fiatal léleknek számítok. Nekem csak a hétköznapi diák élet jutott, történelmi könyvekből vagyok nagyjából képben, amiknek a fele mese, és találgatás. – ennek ellenére kedveltem a történelmet, mert sok volt a vérontás benne. Nem tudom, hogy ő mennyire számít idős léleknek, szívesen eldumálnék vele a régmúlt csatákról egy edzés, vagy teázás közben, de mivel egy hölgytől illetlenség megkérdezni a korát, így ez felejtős téma.
- Számomra minden a peremvidéken maradt bepótolásra, ott tanultam meg kardot forgatni, és ölni is ha kell,mert hát izé, amolyan hogyan mondjam… én is harcos féleség voltam. – kerestem szavaimat, nem akartam egy rendfenntartás körében dolgozó illetőnek a szeme elé hányni koránt sem tisztességes múltamat a Seireitei falain kívül. A lényeg, hogy az óta már új életet kezdtem harmadszorra is, és jófiúként tengetem napjaimat az igazság körében. Legalábbis asszem most már tényleg jó úton járok. A járőrözésnek nem mondható, valami délelőtti szabadég alatt való lazulás hamar átütött piknikbe.
- Rendben, köszönöm. Embarassed  – pirultam egy kicsit megmentőmre, hasam már mohón kívánta, de az illem mégis azt diktálta, hogy előbb köszönjem meg, és még véletlenül se habzsoljam be két harapással, mint egy szörnyeteg, és amúgy általában. Ugyan pizzának nem mondható, de ez is megteszi. Helyet foglaltam ismét a fűben, hogy elfogyasszam áldozatomat, mire Shiro is türelmetlenkedve ugrált rajtam.
- Nem. Rossz kutya! Ül! – nyújtogatom az égbe féltett elemózsiámat a neveletlen jószágom elől, végül csak megadtam magamat, és neki is törtem egy darabot. Remélem nem fogom a rossz gazdi látszatát kelteni, aki nem képes kontrollt mutatni a háziállata felett, vagy már annyira kiéheztette. Sokszor saját magam önfenntartásáról is elfeledkezem, nem hogy ő róla.
- Azért mi sem üldögéltünk volna tehetetlenül, lettek volna ötleteim, hogyan ne haljunk éhen az Élők világában.
- Volt olyan fontos személy az életedben, aki hiányzott, miután lélekként elvesztetted? – csak nem bírtam megállni, hogy ne kérdezősködjek az izgi múltja felől, szerényen majszolgatva a kezembe nyomott adomány ételt, mint egy Etiópiai kisgyerek a segélyszolgálaton. – Én a szüleimen kívül még a bátyámat vesztettem el, vagy pontosabban ők engem. Mindent együtt csináltunk, vagy legalábbis majdnem mindent, ha én elestem, ő felsegített, ha valamelyikünk bajba keveredett, a másik kihúzta belőle. Cool  – a gondok csak ott kezdődtek, amikor mind a kettőnknek egy lány tetszett, de azért meg tudtuk beszélni… többé, kevésbé.
Vissza az elejére Go down
Nara Tsubame
9. Osztag
9. Osztag
Nara Tsubame

nő
Scorpio Dragon
Hozzászólások száma : 20
Age : 23
Tartózkodási hely : Seireitei
Registration date : 2012. Dec. 27.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: nincs
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Városi Park - Page 21 Cl0te5500/12000Városi Park - Page 21 29y5sib  (5500/12000)

Városi Park - Page 21 _
TémanyitásTárgy: Re: Városi Park   Városi Park - Page 21 EmptyKedd Ápr. 29, 2014 11:05 pm

Vissza a jövőből?
(Hoshi Tomomi)


Olyan izgatott voltam, az első Emberek Világa béli küldetésemre vártam, hogy kinyissák nekem a Kidoushuu tisztek a senkaimont. *-* Az első. Emberek Világás. Küldetésem!! *>*
Jesszusom, még most sem tudom elhinni, hogy ez tényleg megtörténik velem! Ha elmondom, otthon a mamának leesik az alá. Oké, tudom, hogy csak rutin feladat meg minden, felügyelnem kell a 17. körzetet és csak egy nap az egész, de atyaég!! *_*
Izgatottan toporogtam a kapu előtt, mielőtt a Kidoushuus tisztek munkához láttak volna belestem az arcukat takaró kendő alá, hogy nem-e nővérkém bújik meg az egyik szórakoztató maskara alatt, de sajnos egyik sem ő volt. :/ De ez se szomorított el, hiszen mégis csak Karakurába tartottam! *-* Első dolgom lesz megkóstolni az epres fagyit, második dolgom lesz megvenni a Milky Way 17. számát, amihez cuki kétrészes kulcstartó van ajándékba, és persze veszek Chiharu-neenek is valami cukiságot, mert tudom, ő is megtenné nekem! *.*
Karakura pont olyan, amilyennek elképzeltem. CSODÁLATOS! *_* Atyaég, sok villogó reklámok, autók, aszfaltra festett zebrák, lámpák, sorompók, sok-sok ember, sok-sok féle ruhában és stílusban és egyéniségüket követve. El se hiszem, nyomban elalélok~ Ez a hely sokkal jobb, mint ahogy mama valaha is mesélt róla!
Izgatottan halásztam elő zsebembe rejtett használati utasítást a felfújható póttesttel kapcsolatban. Ugyanis ez egy fontos eszköz volt ahhoz, hogy terveimet mind-mind megvalósítsam, ezért kaptam papától egy ilyet ajándékba! *-*
Hosszas tanakodás után sikerült magamra öltenem a póttestet, a lélekcukorkát pedig zsebre tettem, amit viszont a mamától kaptam. Ez egy remek limitált kiadás volt, erre vágytam miután letettem az Akadémiai vizsgákat! *_* Ráadásul egyedül sikerült felhúznom ezt, bár picit furcsa volt, de az öröm, ami ezután következett el is feledtette velem. Sorjában mentem be az épületekbe, hogy beszerezzem a magazint, meg Chiharu-neenek ajándékot, és eperturmixot is ittam~ *.*
Eltelt egy egész délelőtt gondtalanul, persze nem feledkeztem meg, hogy miért is kellett idejönnöm, így amikor lélek-mobilon értesítettek, hogy tőlem nem messze van valami furcsa, rendellenes dolog, kihámoztam magamat a póttestből a lélekcukorka segítségével és indultam is, hogy intézkedjek. Hiszen halálisten vagyok, ez a feladatom! *_*
Lelkesen kerestem a nem szokványos jelet, de semmit sem láttam, már azon kezdtem tanakodni, lehet, hogy rossz helyet adtak meg, vagy a gépek működnek hibásan odahaza. Fejemet vakargatva néztem körül, jártam körbe-körbe a téren, de tényleg nem láttam semmit… amikor is undi, nyálkás, büdi valami csöpögött a vállamra.
- Fúj, fúj, fúj, fúj, fúj TT_TT – néztem felfelé, kétségbeesett arccal, ahol egy csúnya buldog maszkos lidérc magasodott fölém. Óriási fogait kivillantva rám, ez sokkal, de sokkal ijesztőbb volt, mint amit a vizsgán kellett legyőznünk, ráadásul egyedül is voltam! T_T Tori-nii segíts!! T-T
- Ez nagyon undi, ezt a huhácskát a mama vahrhatta nekem, csúnyaság! T.T
– ekkor szagos leheletével üvöltött rám fülsüketítő hangjával. Könnyeim kibuggyantak szemem sarkából, már csak a bűz miatt, meg azért is, mert nagyon ijesztő volt.
Remegő kézzel húztam elő tokjából Tenten-t, és megrökönyödve figyeltem a lidércet, mely amint megláttam a kardot a kezemben, azonnal megindult felém. Én se haboztam… nyomban sarkon fordultam és elkezdtem futni az ellenkező irányba.
- SEGÍTSÉÉÉHÉÉÉHÉG~ TT-TT – visítottam, hátha valaki meghallja, mondjuk a szőke hercegem *.* és megmenti bajbajutott életemet! T-T

Vissza az elejére Go down
Hoshi Tomomi
Ember
Ember
Hoshi Tomomi

nő
Hozzászólások száma : 80
Tartózkodási hely : Legtöbbször szemmagasság alatt .__.
Registration date : 2012. Feb. 15.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: Sanador Equipo helyettes vezetője
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Városi Park - Page 21 Cl0te13500/26000Városi Park - Page 21 29y5sib  (13500/26000)

Városi Park - Page 21 _
TémanyitásTárgy: Re: Városi Park   Városi Park - Page 21 EmptySzer. Ápr. 30, 2014 8:17 am

Vissza a jövőből! Cool


Egykedvűen baktattam az utcán, mert az iskola után egyből haza kellett volna mennem, de idő közben néhány adat jött fel egy célpontról, amit egyszerűen nem tudtam figyelmen kívül hagyni, pedig próbáltam! :oEgyszerűen csak villogtak az adatok, amitől majd szétdurrant a fejem. .__. Nem volt hát más választásom, minthogy a megjelölt helyre induljak, bár jelen helyzetben nem igazán volt nálam semmilyen felszerelés, így arra gondoltam, hogy csupán felmérem a terepet, és kidolgozok egy megfelelő tervet arra, miként is tudnám a gyanútlan delikvenst nyom nélkül eltűntetni. Még mindig úgy tartottam, hogy az iskolai egyenruha tökéletesen alkalmatlan arra, hogy szabadon mozogjak benne. A felső rész folyton elcsúszott, és az anyaga meggyűrődött, ha nem voltam mozdulatlan, és Umi~jii szerint nem illik gyűrött ruhát hordani, így azt vasalni kellett. Mondjuk a vasaló gép érdekes szerkezet volt, bár ősöm nem engedte, hogy szétszereljem és megnézzem belülről is. :/ És maga a vasalás sem tetszett, monoton volt, és unalmas, és ha hozzáértél a meleg végéhez, akkor nagyon fájt! :oBár lehet, hogy pont ezért lenne tökéletes fegyver, felhevítve lehet vele ütni, a zsinórja miatt pedig akár lengetni is, és úgy harcképtelenné tenni az ellenfeleket.
De elvetettem végül az ötletet, mert egyrészt kaptam csomagot a rendszerfenntartóktól, mivel úgy tűnt, hogy azért gondoltak rám felszereltség terén is, csak pár napot késtek. Persze ezeket nem vihettem fel Umi~jiihez, mert bár nem feltételeztem, hogy kutatna nálam, azért még sem illik vendégségbe fegyvert vinni! Így elhelyeztem egy elhagyatott épületben, amit csak egy vékony kerítés védett, nem is értem, hogy manapság miért ilyen fejletlenek még a biztonsági rendszerek, mikor bárki könnyedén átlendülhet azon a három méteres magasságon! >_<
Kifújtam egy mély sóhajjal a levegőt, mert haza akartam már menni Umi~jiihez, és a főztjéből enni, meg játszani valamit, vagy csak hallgatni, ahogy énekel, vagy játszani Neocchannal, vagy bármi mást, aminek nincs köze a jövőhöz… Kicsit szerettem volna még élvezni az itt létet, mielőtt végérvényesen megváltoztatom az elkövetkező időket, és ki tudja, hogy egyáltalán létezni fogok-e abban? Nem voltam meggyőződve arról, hogy a rendszerfenntartók mért ne likvidálhatnának engem is, mint annyi mindenkit, csak azért, hogy az általuk megálmodott rendszer jöhessen létre. Ökölbe szorult kezem, ahogy azokra gondoltam, akik értelmetlenül haltak meg a hosszú évek alatt, pedig nem akartak semmi rosszat, csak egy életet, amit a valóságban lehet leélni. Kicsit haragudtam is magamra, hogy nem gondoltam rájuk, és csak azzal törődtem, jól érezzem magam, holott sokkalta több függött tőlem.
Átvágtam a parkon, lekanyarodva az egyik oldalsó kapun, az adatok szerint a férfi, akit megjelöltek, ezen a vonalon fog pár percen belül áthaladni, munkából hazafelé menet. Minden nap erre halad át, nagyságrendileg ugyan azon időben, így ez tűnik a legalkalmasabb helynek, elvégre a fák miatt rejtett, ráadásul úgy tűnt, hogy ebben az időpontban nem is tartózkodnak sokan a közelben.
Felkapaszkodtam egy magasabb fára, hogy már messziről meglássam, ha erre jön, így láthattam, miként is halad, mennyire figyelhet hozzávetőlegesen, és merről figyelmetlen. Erre azonban végül nem maradt lehetőségem, mert megéreztem egy félreismerhetetlen lélekenergiát. Egyetlen okból volt félreismerhetetlen, mert hasonlót soha életemben nem éreztem még, így jól tudtam, hollow van a közelben. Eszem azt súgta, hogy maradjak, és tegyem a dolgom, de a lábam magától elrugaszkodott, valószínűleg a feszült kíváncsiság hajtotta. Egy következő ágra érkeztem, ahonnan már indultam is tovább, pontosan arra, ahonnan éreztem a reiatsu kisugárzását. Csak idő közben lettem figyelmes a shinigami lélekenergiára, így az egyik ugrást kicsit el is vétettem, csupán reflexeimen múlt, hogy megkapaszkodtam egy alacsonyabb ágban, és nem zuhantam le. Felhúztam magam, és folytattam utamat, mert még ha a shinigami végzi is a dolgát, és nekem nem kell közbe avatkoznom, legalább láthatok a saját szemeimmel is egy hollowot!
Aztán meghallottam hangját, ahogy segítségért kiált, de persze senki sem hallotta, vagy talán nem is voltak a közelben, de ez a tényen nem változtat, hogy sebesen futott felém, nyomában a… hát a fa takarásából azt mondtam volna, hogy egy nagyon csúnyácska Neocchannal, de Neocchant szerettem, szóval nem akartam hozzá hasonlítani azt a ronda valamit inkább. ˘o˘ Ráadásul a shinigami olyan ismerősnek tűnt, vagyis nem is számomra, inkább az emlékeim fel-felbukkanó személyeinek, legalábbis egynek biztosan. De nem foglalkoztam abban a pillanatban ezzel, amikor alig néhány méterre ért az állat, elrugaszkodtam a fáról, és nyújtott lábbal egyenesen a feje közepére érkeztem sarokkal, így nagy lendülettel bevive egy ütést. A hirtelen érkezett támadás úgy tűnt meglepte, hogy meg is torpant, kissé berepesztve a burkolatot. Nem is csoda, büszke voltam a lábmunkámra. Cool
- Tsubame~san! – Kiáltottam rá, mielőtt messzebb ért volna. – Segítek kicsit kifárasztani, azonban csak te tudod megtisztítani! >_< - Mutogattam a lassan magát összeszedő lényre, és arra nem is gondoltam, hogy esetlegesen magyarázatra szurolna a tény, miszerint tudom a nevét, egyszerűen csak a számra jött. Neutral- Jól van randaság, táncoljunk! *>* - Fordultam a lidérc felé.
Izgatott lettem, hogy végre testközelben láthatok egy hollowot, s bár a jövő valamiért elromlott nélkülük, ez még nem jelenti azt, hogy hagyhatnánk, hogy csak úgy lelkeket egyenek! Megfeszítettem izmaimat, és próbáltam arra koncentrálni, hogy a lehető legnagyobb erővel csaphassak le ismét, amihez szememmel kerestem a megfelelő eszközöket, és végül egy padon akadt meg tekintetem. A blöki megrázta fejét, nagyobb tócsa nyálat szabadjára engedve, amitől kirázott a hideg, de nem álltam meg letisztítani magam, előre lendültem, mintha csak menekülnék, az ostoba jószág pedig máris loholt utánam. Elérve az ülő alkalmatosságot az egyik lábammal úgy ugrottam rá, hogy azonnal el is löktem magam róla, ezzel megfelelő magasságot elérve a kutya fejének ismételt támadásához. Ezúttal bal lábammal vittem be a vetülő jószágnak egy félkörös rúgást, majd guggolásba érkezve tovább is bukfenceztem, hátha ismételten támadásba lendülne, majd várakozón az ifjú shinigamira.
- Valami használható terv? Surprised
Vissza az elejére Go down
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

nő
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 32
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Városi Park - Page 21 Cl0te31700/45000Városi Park - Page 21 29y5sib  (31700/45000)

Városi Park - Page 21 _
TémanyitásTárgy: Re: Városi Park   Városi Park - Page 21 EmptySzomb. Május 03, 2014 4:49 am

Szolgálatban, avagy a rend kutyás őrei
- Izgalmas történetek az életemből? - pislogtam csodálkozva - Nézőpont kérdése. Utólag biztos izgalmasnak hathatnak a nagyobb csaták, vagy a párbajok. Esetleg dojó-foglalások. De amikor az életedért küzdesz, mert vagy ölsz, vagy könyörtelenül megölnek, és akkor még ez a jobbik verzió, akkor nem ez az, ami először az eszedbe jut... - merengtem el kicsit. - Úgy sejtem, akkor nem maradtál le semmiről. Ugyanolyan az életedben ölni, és utána. Még az indítékok is hasonlók. Megélhetés, szimpla szadizmus, rossz indulat, féltékenység... Hogy mik voltak a te indokaid, a te dolgod, az én indokaim meg az enyém - tértem vissza a jelenbe, hogy lelkes étkezéshez láthassak.
Óvatosan lefejtettem makacs madaramat a fülemről, majd a tálkájába magokat szórtam ki neki. Elsőre nem sikerült lekenyereznem, de a végén, mikor megígértem neki, hogy amint haza értünk, szakét is fog kapni, csak kiengesztelődött valamellyest. Szép csendben el is tűnődöztem volna a kaja közben, ám kérdése kizökkentett merengésemből. Ha már itt voltunk, heveny mód félre is nyeltem, szolid, ám mindenképp esztétikus fuldoklásba kezdtem. Midőn biztosra vehettem megmaradok, kissé könnyes szemekkel rá pislogtam.
- Mondták már, hogy veszélyes vagy? -érdeklődtem le enyhén karcos hanggal - Veszélyességi pótlékot fogok kérni ezek után... - dünnyögtem még magamban, miközben elgondolkodtam kissé. Megvakartam a buksim, lévén nem viszketett, ám muszáj volt csinálnom valamit, hisz fura kérdései voltak a srácnak.
- Tudod, ha olyan életet élsz, hogy a halál mondhatni a puszi pajtásod, amikor minden alkalommal úgy kelsz fel, hogy akár meg is ölhetnek ma. Ha úgy vonulsz csatába nap-nap után, hogy nem baj, ha ez lesz az utolsó, de ha így is lesz, ki akarom élvezni, olyankor nem engedhetsz meg magadnak bizonyos luxust. Ez az egyik ilyen. Ha kardot fog valaki a kezébe, és urambocsá használja is, attól a pillanattól kezdve, fel kell rá készülnie, hogy bármikor őt is megölhetik! Megszűnik a jogos vagy jogtalan halál. Amikor először öltem, még aprócska voltam, nem tudom megvoltam e tíz éves. Pontos, precíz munka egy konyhakéssel. Azt mondhatnák önvédelem volt. Ám a család, akinek a tagját megöltem, vérbosszút esküdött, hisz egy ilyen picur gyerek keze által meghalni a szégyennél is szörnyűbb szamuráj körökben! Innentől kezdve ez volt az életem. Gyilkoltam, majd bosszút akartak állni, így újra öltem. Ha lett volna bárki olyan az életembe, akivel ilyen viszonyban lettem volna, mint amit te meséltél, bosszúból őt ölték volna meg, hogy átérezzem a fájdalmukat. Gondolom megérted, hogy nem igazán gyűjtöttem a barátokat, lévén biztos halált jelentett volna a barátságom-kedvességem. Azzal írtam volna alá a halálos ítéletét, bárki is lett volna az illető. Egyszer végeztettem ki így valakit. Szimplán kedves voltam vele, és egyből elvégezték helyettem a piszkos munkát. - mosolyodtam el sötéten. - Mint mondtam nem volt dicső kor, se regényes múlt. A legelső emlékem, amire vissza tudok emlékezni a vér és a halál áthatolhatatlanul tömény és émelyítően édes szaga. Ez kísért végig az egész életemen, majd a saját halálomon, és azóta is... - Nem akartam se komor, se ijesztő, se lehangoló lenni, de ezek voltak a tények - Légy hálás, és becsüld azoknak a személyeknek az emlékét, akik fontosak voltak neked! - tettem hozzá mosolyogva. - De ne ilyen komor dolgokról legyen már szó! - vettem elő egy butélia szakét, meg két csészét - Igyál kicsit, jót fog tenni! - nyomtam a kezébe a csészét, és már töltöttem is tele.
Vissza az elejére Go down
Shima Eizo
11. Osztag
11. Osztag
Shima Eizo

Férfi
Hozzászólások száma : 54
Tartózkodási hely : Valahol lófrál
Registration date : 2014. Jan. 21.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Városi Park - Page 21 Cl0te6000/15000Városi Park - Page 21 29y5sib  (6000/15000)

Városi Park - Page 21 _
TémanyitásTárgy: Re: Városi Park   Városi Park - Page 21 EmptyVas. Május 04, 2014 3:40 am

Henyélés szolgálatban


A szamuráj nőszemélyből árvízként törtek elő a bölcsesség mondatok, én pedig készséggel befogadtam őket amúgy is bölcs kobakom végtelen tárhelyébe. Ennek ellenére a felét sem értettem, amikor elkezdett mindenféléről filozofálni, vagyis nem is én nem értettem meg, hanem a filozófia nem értett meg engem. Asszem így volt, de lehet nem biztos… Viszont azt én is éreztem, és ez kivételesen már nem az éhség volt, hogy a beszélgetésünk elkezdett egy ilyen sötét hangulatú cuccba átmenni, vagy már abban is volt, ami apránként lerohasztja a körülöttem fénylő dicsőség aurát, és nekem is kedvem támadna egy sötét sarokban indokolatlanul, eret vágni. Lehet, túl sok kérdést tettem fel neki, és ezek a kérdések bár egyszerűnek hangzottak, de az ő esetében mégis egy alvó démont piszkáltam fel szunnyadó állmából. Kezdek félni tőle, arcomon némi fehérség üt ki, amúgy is albínó bőrszínemen, pedig már a sötét nindzsáktól is meg tanultam nem félni, akik állandóan a nyomomban vannak, de ha a szamurájdémon nőszemély szövetséget köt a sötét nindzsákkal, akkor nekem annyi. O.O  Persze nem tartott sokáig, és a nőszemélynek újból visszatért angyali oldala, amit eddig elnyomott az alvilági énje, majd egy csésze szakét kaptam tőle.
- Elnézést, amiért felszakítottam a régi sebeket, és bocsánatot kérek, amiért veszélyességi pótlékot fogsz kérni tőlem. – ömlött ki belőlem így minden, együtt érzően. Habár nem tudom, hogy mire fel kérek bocsánatot, csak nem akarom újból látni a nőszemély sötét mosolyát. A csészét elfogadom, aminek tartalmát egyetlen húzással el is pusztítom, a nyelvem pedig máris életre kel -> megint.
- Tudod, a Peremvidéki maffiában sem volt könnyű az élet. Ott van veled egy csomó rabló, fosztogató, meg gyilkos bandita, akik előtt meg kell, hogy felelj, különben te leszel a főétel az aznapi menüben. Aki túl gyenge, vagy csak simán kilóg a sorból, annak annyi, de ha a főnöknek jó napja van, és kegyes hozzá, akkor a szerencsétlen felajánlhatja neki az egyik ujját elszántsága, és hűsége bizonyítása végett. Kegyelmet nem ismerve kellett fellépni mindenki ellen, egyszer egy kocsma tulajdonost vertek meg a családja szeme láttára úgy, hogy örök életére lebénult, mert nem tudta fizetni a havi védelmi pénzt, kisgyerekes apuka volt. Fura, hogy az mind én voltam, és most itt beszélek neked róla tökre nyíltan. – ekkor a szám elé csaptam kezem, és tudatosult bennem, hogy miket is fecsegek ki egy vadidegen rendőrtiszt nőnek, aki igazából a juuichibantai tisztnője, és ráadásul még szamuráj is. Még Shiro is halkan rám mordult, hogy mekkora egy idióta voltam az imént. Seitoyaiba „gratuláló” sugallata is megérkezett felém lévén, hogy közöttünk a kommunikálás még eléggé gyerek cipőben jár, ha nem a belső világomban vagyok, de azért így is különbséget tudok tenni saját, illetve más valaki érzésétől. - Ehhehe… ^^\"  - próbáltam zavaromban mi sem történté tenni az előbbit. – Tessék, itt a csésze, köszönöm szépen a finom teát, vagyis kávét, vagyis izé, a szakét. – nyújtom neki vissza, villámgyorsasággal. Basszus, de kínos…
Vissza az elejére Go down
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

nő
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 32
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Városi Park - Page 21 Cl0te31700/45000Városi Park - Page 21 29y5sib  (31700/45000)

Városi Park - Page 21 _
TémanyitásTárgy: Re: Városi Park   Városi Park - Page 21 EmptyCsüt. Május 08, 2014 9:41 am

Szolgálatban, avagy a rend kutyás őrei!
- Nem szakítottál fel semmit! - mosolyogtam lefegyverzőn, hisz ez volt az igazság. A démonaimmal megbékéltem már, szó szerint, ha erre gondolt, ha meg igazi sebekre, hála Kasai~channak, nem voltak épp rajtam igazi sebek. Vagy legalábbis nem akkorák, hogy figyelembe legyenek véve. Persze figyelmesen hallgattam végig a fiú hirtelen megnyilatkozását. Csendes félmosollyal, hisz nem tudtam eldönteni, hogy magától ilyen közvetlen, vagy a szakém is hozzá járult hirtelen jött kitárulkozásának.  Nem mintha bántam volna. Élveztem, hogy végre ő is mesél, és nem csak nekem járt a lepénylesőm nagy serényen. Így inkább csak nagy bölcsen, együtt érzően bólogattam. A maffiózós része a dolognak nem különösebben rendítette meg kicsiny lelkemet, mert hát én meg bérgyilkos voltam, még életembe, így nem volt hova rendülgetnem, ám a gyerekes apukák verése hobbi szinten nem tartozott kedvenc időtöltéseim közé. Főleg akkor nem, ha jelen voltam ilyen esetbe. Ilyenkor a helyzet könnyen átfordult korábbi bántalmazó verésbe, amit persze én foganatosítottam, de azért csak finoman, magam visszafogva. Viszont most nem kezdtem verekedésekbe, lévén úgy tűnt, majd a gyerkőc-ember leverekszi ezt magába. Vagy ha mégse, az is az ő baja lesz.
- Az ilyes dolgokat magadban kell lerendezned! - borzoltam bele a hajába, majd töltöttem neki egy újabb csészényi italt, lévén elég unalmasak az ilyesfajta szolgálatok, meg amúgy is, ökör iszik magában, a rókáknak nem szokása! - A túlélésért sok mindent megteszünk. Ám most már van elég erőd, hogy eldöntsd, emberséges leszel harcosként, vagy csak egy egyszerű izomagyú alak, aki a szadizmusban leli az örömét. De előre szólok, ha az utóbbit választanád, könnyen lehet, hogy leüttetel egyszer csak általam... - tettem hozzá serényen mosolyogva, hisz nem voltak énnékem ilyes szándékaim, csak ha már végképp minden kötél szakad... A mosolyom is csupa biztatás volt, meg csupa kedvesség. Nem akartam se riogatni, se bántani, csak megismertettem a tényekkel. - Ámbár úgy tűnik nincsenek ilyes szándékaid, hisz itt vagy, shinigami lettél, meg minden. Ne felejtsd el a múltad, de azt se, hogy azóta rengeteg mindent elértél! - igyekeztem biztatni hisz szegény még újonc, én meg már leütésekről hadoválok itt össze meg vissza! Közben persze lelkesen, gyakorlott és észrevétlen mozdulatokkal töltögettem néki a csészéjét, hisz szakavatott maikoval hozta össze a sors, aki nem egyszer csak a szerencséjének, és hogy igen csak meglépett, úszta csak meg a gésává avatást! Szóval szaké töltésben nem volt párom heted hét világon, legalábbis ezen a világon semmiképp.
Láttam, tudtam közben Suza~chan erős vágyát is az ital után, ám neki nem adhattam, hisz akkor nem találunk haza, ami nagy baj lett volna. Inkább a ruhámba vackoltam a kis madaramnak, és óvatosan a fejecskéjét, meg a csőre tövét vakargattam.
Vissza az elejére Go down
Nara Tsubame
9. Osztag
9. Osztag
Nara Tsubame

nő
Scorpio Dragon
Hozzászólások száma : 20
Age : 23
Tartózkodási hely : Seireitei
Registration date : 2012. Dec. 27.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: nincs
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Városi Park - Page 21 Cl0te5500/12000Városi Park - Page 21 29y5sib  (5500/12000)

Városi Park - Page 21 _
TémanyitásTárgy: Re: Városi Park   Városi Park - Page 21 EmptyPént. Május 09, 2014 4:41 am

Vissza a jövőből?

Meg fogok halni, meg fogok halni, meg fogok halni T_T – ez volt az egyetlen dolog, amire csak gondolni tudtam a lidérccel szemben. Ez olyan ciki!! T-T Hát ezért jártam én hat évig az Akadémiára, hogy életem első hollowjától megfutamodjak? Na, azt már nem! ˇ^ˇ
Futottam tovább, nem álltam meg, csupán óvatosan hátralestem, lehagytam e már a lidércet, de az továbbra is ott koslatott utánam, a helyzetem pedig egyre kilátástalanabb lett. Tényleg megérkezhetne már az a szőke herceg, fehér pacajon. T.T
Mikor nevemen szólítottak, reményteljesen fordultam sarkon, csillogó szemekkel keresve a koronás főt, de illúzióim lerombolódtak. Sem fehér ló, sem daliás királyfi nem várt rám. Csüggedten néztem magam elé és a lányra, aki hozzám beszélt. Értetlenül pislogtam párat és igyekeztem felfogni mondanivalója lényegét. Várjunk csak… ő most, segíteni akar nekem?
……
De kedves! T^T Ez olyan, jószívű! Pedig nem is ismer és segítene nekem, ez olyan ritka, főleg ebben a szakmában, amit én űzök. Tétova bólintással jeleztem neki, hogy értettem, vettem, amit mondott. S hogy ne csak ácsorogjak, hanem tegyek is valamit, bár eléggé szét voltam még esve, meg nehezen kaptam a levegőt a nagy rohanásból, és hát nem a szép, szőke ifjú várt reám, amikor megfordultam. Szóval elővettem tokjából Tenten-t. Remegő kézzel tartottam magam elé, markolatára mindkét kezemmel ráfogva.
- Soratobinasai, Karasu Tengu! – szólítom meg a parancsszón keresztül Lélekölőkardomat, mely immáron feloldódva pihent kezemben az ötágú őszi falevélhez hasonlatos legyező képében. Hátamon ott voltak a biztonságot és stabilitást adó koromfekete szárnyak. És… ajaj. Csak miután segíteni szerettem volna a lánynak, aki nekem segít… húha, ez, de bonyolult így @.@ Szóval, azaz igazság, hogy most döbbentem rá arra: elhontottam zanpakutom megidéz~ééhéhéését! T-T
Hiába szerettem volna javítani rajta, nem volt rá lehetőségem, mert a buldog szerű lidérc fejét megrázva tápászkodott fel, és ahogy észrevett, nyomban felém akart indulni. Szent lelkek királya!! Shocked De előbbi megmentőm most is meghiúsította a csaholó lidércet, lenyűgöző mozdulatokkal kényszerítette megállásra a hollowot. Eltátott szájjal néztem végig az egészet. Én is akahok tudni ilyet! *.*
- H-hogy m-mi tehv? – hebegtem kétségbeesetten. Hirtelen nem is értettem, hogy a lány miért néz rám így, mi okból várja tőlem a megoldást. Lassacskán pedig rádöbbentem, hogy ez magától értetődik, lévén a kettőnk közül én viselem a halálisteni uniformist! >.<” Nem mertem az orrára kötni, hogy most, így, egyedül csak repülni tudok, mert elrontottam a Lélekölőkardom feloldását… milyen ciki lenne, ha ezt hangosan el kellene mondanom! szomorú
- P-pehsze a tehv! Igen, igen, van ám’ tehv – kaptam észhez, bár szavaim nem voltak túl meggyőzőek. Szerencsére nem volt minden veszve, ugyanis… - Van egy ötletem – rikkantom lelkesen. - Ha mögé tudnák kehülni, az lenne a legjobb – mondom a lánynak. - El tudod vonni valahogy a figyelmét?
Bár nem ismerem és azt se igazán értettem, hogy láthat engem, mikor az emberek nem láthatnak… De annyira örültem, hogy van valami ötletem, ami talán beválhat! Még pont az Akadémián az írásbelin fejtettem ki hasonló elméletet. A szerint a Villámvirágzás technika megvalósításához kellett az ellenfél mögé kerülnöm, és mivel a helyzet nagyon hajaz a dolgozatban írt példához, ezért… végül is, miért ne? Talán beválhat. >.<
Jómagam a legyező segítségével irányítottam a mozgásomat, ahogy felrepültem szárnyaimmal pár méter magasra, hogy meg tudjam közelíteni a lidércet. Remélem a lány elboldogult és sikerül icipicit a lidércet lekötnie, hogy a Senka technika segítségével átvághassam a reiatsu használatáért felelős két pontját a hollownak, így harcképtelenné téve a szörnyet. Aztán a chigirivel kísérlem meg kettészelni a lidércet, azért, hogy a lelke átkerüljön a túlvilágra, s egy jobb, újabb létet kezdhessen. Persze odafigyeltem, hogy a lány ne legyen a közelében mikor a Talajhasítással lesújtok.
Megkönnyebbülten, remegő végtagokkal szállok le a földre. Kezemben ott szorongattam Tenten-t, s úgy néztem a lélekszemcsékké váló lidérc martalékait, ahogy lassacskán átkerül Soul Societybe.
- Én…én… megtisztítottam egy lidéhcet – hebegtem hitetlenkedve. - Én, megtisztítottam egy lidéhcet! – elismételve az előbbit, próbáltam magamhoz térni a kábulatból. - Megtisztítottam egy lidéhcet!!! *.* – pillantottam a lányra, ragyogó szemekkel, aki óriási és még annál is nagyobb segítség volt nekem. - Láttad *_* … öhm… – tekintetem elbizonytalanodott, tétován döntöttem kobakomat oldalra.
- Am… anou… ki vagy te? Ismehjük egymást? – függesztem rá tekintetemet kérdőn. Lehet, hogy a kérdésem túl udvariatlan azok után, hogy teljesen megbíztam benne, meg most komolyan, mégis csak segített, megmentette az életemet! >.<
- Ne hahagudj, hogy nem tudom, de én, szóval, tényleg nem tudom T_T – vallom be hibámat, miután megpróbáltam elgondolkodni azon, mégis honnan ismerhetnénk egymást. - Am… anou, és… hogyhogy látsz engem? Ez nagyon fuha – piszkálom a kezemben lévő legyezőt zavartan.
Most jut eszembe, a horoszkópomnak igaza volt, tényleg a saját erőmre kell hagyatkoznom! *.*
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Városi Park - Page 21 _
TémanyitásTárgy: Re: Városi Park   Városi Park - Page 21 Empty

Vissza az elejére Go down
 

Városi Park

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
21 / 22 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 12 ... 20, 21, 22  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Karakura Town ::   :: Belváros-