-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Nyilvános Társalgó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Nagano Nobu
1. Osztag
1. Osztag
Nagano Nobu

Férfi
Taurus Horse
Hozzászólások száma : 220
Age : 33
Tartózkodási hely : 1. osztag, ágy, próbaterem, Micchan*.*
Registration date : 2008. Oct. 29.
Hírnév : 26

Karakterinformáció
Rang: 1. osztag, ex- kapitány, gitáros
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Nyilvános Társalgó Cl0te19000/30000Nyilvános Társalgó 29y5sib  (19000/30000)

Nyilvános Társalgó _
TémanyitásTárgy: Nyilvános Társalgó   Nyilvános Társalgó EmptySzer. Dec. 17, 2008 8:25 am

Egy tágas terem, a lehető legjobb fekvéssel. A nap nagy részében ide süt a nap, így télen kellemes a hőmérséklet, de nyáron sincs különösebb probléma, mert sok ablak van és az ajtókat sem fontos elhúzni.

Több asztal áll a betévedők rendelkezésére, sőt a kényelmük érdekében még párnák tömkelege közül is lehet választani. Az ajtóval szemben van egy kicsi szerkény, ahonnan poharakat és edényeket lehet kivenni, illetve engedéllyel sake-t is lehet fogyasztani.

Bárki, bármikor igénybe veheti a Társalgót, de ha másik osztagból van érkező nem árt szólni az osztag kapitánynak, ne legyen belőle baj.

Jó szórakozást kíván:
A 7. osztag kapitánya, Nagano Nobu


A hozzászólást Nagano Nobu összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 21, 2011 7:49 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Sanada Akechi
7. Osztag
7. Osztag
Sanada Akechi

Férfi
Hozzászólások száma : 29
Tartózkodási hely : Soul Society
Registration date : 2009. Jan. 10.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 7. osztag kapitánya
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Nyilvános Társalgó Cl0te10000/20000Nyilvános Társalgó 29y5sib  (10000/20000)

Nyilvános Társalgó _
TémanyitásTárgy: Re: Nyilvános Társalgó   Nyilvános Társalgó EmptyPént. Jan. 16, 2009 12:02 pm

A kis edzés után a Nyilvános Társalgó nevű részleg felé vettük az utunkat. Amikor odaértem, lehuppantam egy pár párna közé, majd néztem kifelé az ablakon.
- Hm... Nincs kedvem aludni...- szólaltam meg, majd jobban szemügyre vettem a helyet. Nem volt most itt senki az osztagból, csak Sesshou- sannal tartózkodtunk a társalgóban.
- Érdekes. Biztos mindenki nagyon elfoglalt lehet. Vajon van itt valami érdekes dolog?- tettem fel a kérdést, csak úgy mellékesen, ezt követően járkálni kezdtem a teremben, majd egy mangát találtam az egyik asztalon.
- Nocsak. Ugyan ki hagyhatta ezt itt? Na mindegy, mivel nem jön érte, ebből adódóan biztos nem bánja, ha egy kicsit beleolvasgatok.- mondtam, aztán leültem az étkező asztal mellé, ahol csendben olvasni kezdtem a rajzolt történetet. Valami furcsa kölyökről szólt, aki felnőtt korában is gyerekként viselkedik, és nem tudják elfogadni a társai.
~ Még ekkora marhaságot. Ki tud ilyet egyálltalán kitalálni?~ gondoltam magamnak, miközben majdnem szétfolytam az asztalon a nyűgösségtől, ám nem akartam elszunyókálni.
- Tőlem nyugodt szívvel ehetsz valamit Sesshou- san. Ne zavarjon, hogy itt vagyok!- adtam az ötletet a 3. tisztnek, s ásítottam egy hatalmasat, mialatt bal kezemmel a fejemet támasztottam az asztalon.
Vissza az elejére Go down
Sesshou Heikichi
7. Osztag
7. Osztag
Sesshou Heikichi

Férfi
Cancer Rooster
Hozzászólások száma : 31
Age : 30
Tartózkodási hely : Soul Society
Registration date : 2009. Jan. 11.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 7. osztag, 3. tisztje
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Nyilvános Társalgó Cl0te6000/10000Nyilvános Társalgó 29y5sib  (6000/10000)

Nyilvános Társalgó _
TémanyitásTárgy: Re: Nyilvános Társalgó   Nyilvános Társalgó EmptyPént. Jan. 16, 2009 12:09 pm

-Rendben Sanada kapitány....de megvallom én sem vagyok éhes...-Mondtam a kapitánynak nagy sóhajok közepette. Majd elgondolkoztam valamin, de amikor észbe kaptam már azt se tudtam, hogy mi volt az ami annyira elgondolkodtatott.
-Sanda kapitány mit gondolna egy kis kiruccanáshoz??...-Tettem fel a kérdést, majd a hatalmas mosoly jelent meg az arcomon miközben csukva volt a szemem.
-Úgy mond valami kapitány-tiszt séta lenne a külvilágban, hisz ezt engedéjezniük kell, mivel fontos ügyben fogunk eljárni...-Mondtam a kapitánynak, majd hátradőltam, ahol ültem.
-Jót tenne egy kis kiruccanás, és már régen voltam kint a külvilágba...-Mondtam a kapitánynak.
Majd vártam, hogy jó ötletnek tartja-e...
Vissza az elejére Go down
Sanada Akechi
7. Osztag
7. Osztag
Sanada Akechi

Férfi
Hozzászólások száma : 29
Tartózkodási hely : Soul Society
Registration date : 2009. Jan. 10.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 7. osztag kapitánya
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Nyilvános Társalgó Cl0te10000/20000Nyilvános Társalgó 29y5sib  (10000/20000)

Nyilvános Társalgó _
TémanyitásTárgy: Re: Nyilvános Társalgó   Nyilvános Társalgó EmptyPént. Jan. 23, 2009 4:12 am

Sesshou- san sem kért enni semmit.
- Nem kérsz? Ha nem, hát nem. Ahogy gondolod.- jelentettem ki, aztán tovább lustultam, a fejemet támasztva. Ekkor Sesshou- san felhozott valamit egy kis kiruccanással kapcsolatban.
- Kimozdulni Seireiteiből?? Azt hiszem ez lenne most a legjobb dolog, amit el tudok képzelni!- pattantam fel a székről ökölbe szorított kézzel, mint aki meg akarja váltani a világot. Sajnos nem tartott sokáig a dolog, mivel azonnal visszaültem, a fejemet az asztalra csapva, és úgy tettem, mintha elaludtam volna. Talán egy csöppet ráijesztettem a 3. tisztre, de pár másodpercen belül felemeltem a fejemet.
- Csak vicc volt...- mondtam, unott fejet vágva. Ismét felemeltem testemet a székről, lassan ballagni kezdtem, csak úgy összevissza.
~ Vajon hova kellene mennünk? Ez az! Megkérdezem Sesshou- sant!~ támadta meg agyamat a gondolat.
- Mégis milyen helyszínt képzeltél el a kiruccanást illetően?- kérdeztem meg az osztagom tagját érdeklődő fejjel.
Vissza az elejére Go down
Sesshou Heikichi
7. Osztag
7. Osztag
Sesshou Heikichi

Férfi
Cancer Rooster
Hozzászólások száma : 31
Age : 30
Tartózkodási hely : Soul Society
Registration date : 2009. Jan. 11.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 7. osztag, 3. tisztje
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Nyilvános Társalgó Cl0te6000/10000Nyilvános Társalgó 29y5sib  (6000/10000)

Nyilvános Társalgó _
TémanyitásTárgy: Re: Nyilvános Társalgó   Nyilvános Társalgó EmptyPént. Jan. 23, 2009 4:22 am

Láttam a kapitányt miközben világ megváltó muzdulatokat
téve felállt az asztaltól, majd hirtelen elment az ereje és leült unott fejjel.
~Huh......tudni sem akarom, hogy mit érezhet ilyenkor Sanada kapitány.-Gondoltam
magamban, majd megkérdzte a kapitány milyen helyet bírtam elképzelni a kiruccanásnak.
-Sanada kapitány, úgy gondolom a peremvidék elég veszélyes környék, sok ott a bűnöző
rázzuk fel egy kicsit az életüket....mármint a bűnözőknek...-Mondtam Sanada kapitányak,
majd elindultam az ajtó felé...
Vissza az elejére Go down
Sanada Akechi
7. Osztag
7. Osztag
Sanada Akechi

Férfi
Hozzászólások száma : 29
Tartózkodási hely : Soul Society
Registration date : 2009. Jan. 10.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 7. osztag kapitánya
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Nyilvános Társalgó Cl0te10000/20000Nyilvános Társalgó 29y5sib  (10000/20000)

Nyilvános Társalgó _
TémanyitásTárgy: Re: Nyilvános Társalgó   Nyilvános Társalgó EmptyKedd Ápr. 07, 2009 1:30 am

- Ez jó ötlet Sesshou- san, és benne is vagyok, de talán máskor, mert most jut eszembe, hogy jelenésem van az irodámban. Ha valami gond van, nyugodtan keress fel! Viszlát!- köszöntem el, s a nagy lendülettől majdnem felbuktam a saját köpenyemben.
~ A franc ebbe a... mmm...~ mérgelődtem gondolatokban, ezt követően elindultam az irodám felé.
~ Úgy halottam új tisztet kap az osztag. Igazán kíváncsi vagyok...~ gondoltam magamban. Út közben köszöntem azoknak, akikkel találkoztam.

// köv. post. KAPITÁNYI IRODA //
Vissza az elejére Go down
Ayumu Michiyo
7. Osztag
7. Osztag
Ayumu Michiyo

nő
Taurus Rooster
Hozzászólások száma : 144
Age : 30
Tartózkodási hely : itt is, ott is :D 7. osztag, 10. osztag és még Karakurát is megszálltam... muhahaaa >.<
Registration date : 2011. Apr. 24.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Nyilvános Társalgó Cl0te21100/30000Nyilvános Társalgó 29y5sib  (21100/30000)

Nyilvános Társalgó _
TémanyitásTárgy: Re: Nyilvános Társalgó   Nyilvános Társalgó EmptyKedd Dec. 20, 2011 8:14 am

[Csillámnyuszis csodaparti hadmamikkal és hadpapikkal *.*]

Rettenetesen hatalmas munka volt az összes meghívót készre szépíteni, de megérte, csak huuh, remélem, mindenkinek nagyon fog tetszeni, és nem dobják első lendülettel a szemétbe, mert akkor egy kicsit talán szomorú lennék, de még mennyire. Surprised Próbálkoztam, hogy bálba illően bájosítsam a kicsi nyuszikás lapokat, amiket én rajzoltam meg még mindig nem a legjobb, de rajztudássom, és hát, na, teljesen izgatott voltam, hogy majd mindenki eljön-e, de persze kétség sem fért hozzá, hogy hétfő estére sehol máshol széles a világon nem lehetne fantasztikusabb programjuk benaptárazva, mint az én csudi nyuszimuszis, ismerkedős, hadnagyika nénis és bácsis iventem. *.*
Kicsi híja volt, ne kiáltozzak Nobu-chan után, hogy héhahó, hozza a Prontót, mert elszárnyalok a boldogságtól, mint részeg legyecske, mikor kényszerleszállással esik szerelembe. Haaah, milyen szép is az élet, hogy van Nobu-chan, és egyáltalán milyen kedves volt tőle, hogy megengedte, csillámos nyuszipartit rendezzek az osztagnál. *3* Úgy, de annyira nagyon széjjel szeretgettem volna, hogy az valami hihetetlen, és nem is akartam igazából nélküle nyuszibulizni, csak vittem volna magammal minden felé, és nagyon szeretgettem volna, és-és-és, ez a szerelem… Surprised
Talán attól is féltem kicsit, hogy Tomo-chan megpróbálja… De nem gonosz ö sem, csak kicsit mérges, ha nyuszikás lapokat keverek a fontos papírok közé, meg ha elbambulok, és kicsi szívecskéket rajzolok betűk helyett, de nem tehettem róla, és szerettem Tomo-chant is, csak annyira ijesztő volt. o.O Villogott a szemüvege, meg hát… De hát mi a kis nyuszi csomós szőrű farkincájáért magyarázkodok én itt magamnak, mikor ezer meg másik sürgősen fontos feladatom lenne, amiket kicsit megcsúsztattam egy elkallódott banánhéjon, hát mégiscsak meg kellett rajzolnom, meg írnom, meg váltságlevéllel Darthnyuszisvödör énem szignózta fenyegető üzenetben utasítani minden kedves áldozatot, hogy fáradjon el a veszedelmes világba, ahol répa répán nem marad. Mwuhahaha! Azért kicsit büszkönc tüskönc voltam, amiért ilyen Knorr rafinéria lettem, és kicsi meghívást zacskós levesbe rejtettem, ne keltsen gyanút a kiszemeltek szemében, hogy mikor már magukénak tudták levélkémet, elfogadták meghívásomat, és elutasítást csak semmi szín alatt fogadok el, a többieket meg szivárványba öltözve várom csillámszívecskésen. ^o^
Szóval ott tartottam, hogy kicsi leveszacskókat ragasztgattam le nagyon hozzáértően celluxszal, hogy még a nyuszikás matricák se árulhassanak be, pedig úgy elterveztem, hogy ki milyet fog kani, mert volt szemüveges, meg masnis hajú, és ilyen ijesztő injekciós tűvel hadonászó is, meg van külön Kei-channak egy olyan nyuszika, akinek totál pukkancs feje van, mert nem szeret nyuszika lenni, miközben pont ettől lesz aranyos, szóval hát elég sok mindenkinek volt elég sok minden, meg izé-bizé. De azért nagyon nehezen legyűrtem matrica raggató elvetemült vágyaimat, és még egy utolsót gyönyörködtem elkészült műveimben, aztán meg rágógumiztam magamat, hogy biztos jól írtam-e a meghívás szövegét, és nem egy kicsi csomagot bontottam ki nagyon óvatosan összekarmolászva a kicsi csomagolást, hogy ugyan akkor tényleg jól írtam-e a helyeset, meg helyesen írtam-e, amit nagy hévvel összeügyködtem, a végén már ott jártam, jojózó kicsi szemekkel, sötét felhők alatt, csorgós nyállal feküdtem íróasztalomon, miközben pici búrám körül csúfolódó szárnyas levelek táncikáltak kézen fogva egymást.
Elborult elmével éppen szegény Kei-chan meghívóját készültem teljesen lecsillámozni, hogy ne látszódjon a sokminden, amit leírtam, mikor sokkosan borultam be az asztal alá, és ott kuporogva szuszogtam riadtan. Az egyik nyuszitiszt, se szó, se beszéd, csak úgy hopp, beugrott köszönni, vagy micsi, aztán úgy törte rám az ajtót, hogy hirtelen teljesen megijedtem, kitört az első csillámnyusziháború. o.O De neeem világégés történt, vagy csak figyelemelterelés volt, édes kicsi hangot hallottam, és muszáj volt fellesnem, ki a randizó randalírozó, aki meghűtötte ereimben a vért, és hát mit látom, Berry nyuszi ücsörög nagyon kis édesen és a meghívásos levélkéimet olvassa át jó hangosan, hogy meg is értse, mi megy a Hablatyon túl, pedig nem is néztem Arielt, aki egy mosópor is. O___o Felfoghatatlan volt számomra, hogy lehet mosópor és közben egy hableány… bár most, hogy így nézem, a mosópor is habzódhat kicsit, nem? Mert akkor már meg is van oldva a kolosszális és mindent mozgató hatalmas kérdés, hogy Ariel mosóporból készült lány, és ezért habzik. Surprised
A hirtelen jött talány megoldása teljesen sikeresen átmosta az agyam, nem is csoda, hogy elmélázva, nagyon is ámultan, és teljes büszkeséggel hallgattam, milyen tehetséged is az én kicsi Berry nyuszikám, aki olyan lendülettel löki a meghívó sódert, hogy még a bulihelyet építő kicsi chibi munkások sem képesek ilyen iramban lebetonozni a betont, és szegényeknek már legóemberke építkezést kellett kölcsönbe kérni, hogy minden úgy haladjon ahogy.

Kedves sok-sok-nagyonsok Nagyokosok… ihizééé hadnagyikák!

Minden kedves hadnagyocskácsocskát szeretettel várok a legnyuszisabb esti bulira, amit csak lehet tartani a hetedik osztag kicsi területén. *o* Nobu taichou volt kedves, megengedte, hogy a hetedik osztagot bebanzájoljam, és mindenféle fullosan extrás izébigyóval nyuszibulit csapjak. *.* És hát ugyan azt nem mondta, de lehet, hogy egyben kellene hagyni a társalgót, de azért megengedte, mert tényleg megengedte, hogy tartsak egy sütis-csokis-kicsinyuszis, meg nagyon sok hadnagypapis és mamis gyűlést, amit mindenkinek csakis az ismerkedésre szabad használnia, és arra, hogy leeresszen, mint a nyuszislufi, amit a múltkor vettem… Mah! T-T De félre katasztrófa, annyira azért senki se hagyja el magát, sajnos azóta sem tudtam még óriási lufifújó fújókát venni, így aztán nem tudok fogni senkit sem felpumpálni, meg hát naaa, lesz minden, ami kell, és számítok rá, hogy elhozzátok magatokat, meg ha van valaki, aki szeretne, az csillogós nyuszit is hozhat *3*, de ha nem, hát nem, akkor is nagy buli lesz, mert az lesz! Néha-néha felbukkan egy-két-sok élő nyuszika is – Kei-chan bácsi, kéretik nem sütögetést tartani, mert akkor nagyooon szomorú leszek T.T –, de csakis szobatiszta, ölelgetni való aranyosságok. *o* És hááát, egy nagyon kicsi szaké is lesz, de csak azért, hogy mindenki könnyen elegyedjen, vagy micsoda, sosem volt közel hozzám a kémia, majd Yuko néni… ihizéé, biztos, segít nekem… ^”
Gyerteeeek eeel, naaa, kérlek-kérlek-kérlek! *.*

Üdv néktek anyahajó hírével!
Michi, nyanyabantai hadmami ^3^

Ui.: Keo-báró-sama, kérlek, olvasd el a figyelmeztetés, mielőtt meglepetésül érne, ha esetleg neked repül egy kicsi és nagyon nehéz nyuszika, vagy ilyesmi, de egyetlen ferde pillantás Hana-chanra, és összekócolom a kicsi szőke búrádat! ^.^”


Ekkor aztán elcsendesedett a kis szende, és mosolyogva villogott rám cuki szemeivel, én úszkáló habok közt vergődve hallgattam, hogy mit művel még, milyen édes-aranyos, ahogy minden kibontott levelet, csak huss, már vissza is tett, le is ragasztott gazdáiknak megcímezve, semmi katasztrófa nem volt, csak hopp, mindent ami létezett, és amivel én eddig megszenvedtem, meg meg nem tettem, ő készre csinálta, jól el is zárta, hogy ne bántalmazhassam a kicsi csomagokat. Annyira édes volt, hogy transzba transzportálva csak bambultam, és vártam, megölelgethessem, még mindig az asztal alatt nyaralva.
Na de hol is tartottam, egészen sikerült magamhoz térni, és kigurulni kicsi asztalom alól, hogy körberohanva a fél osztagot találja egy tisztet, aki hajlandó volt nekem minden egyes hadnagyot megvendégelni egy zacskóslevesnek álcázott álcával. Úgy megörültem neki, egészen elfeledkeztem a díszítésről, és szárnyaló léptekkel reppentem kicsi Nobu-chan irodájába, hogy egyetlen alvóm taichoum nyakába vessen magam, és nagyon megszeressem a kicsi cukorságos Éditaichou-chant. *.* Addig szeretgettem, telt múlt az idő, olyan gyorsan, hogy csak na, egyszer nézem az órát, hogy már csak teljesen hat órám van, aztán mindenki jön egy hatalmas csillámnyusszogós bulira, és én még semmit, de semmit sem készültem előre, az elvetemült eseményre. o.O Hát, most volt baj, galiba, meg ricsaj, és ha nem lett volna elég, még ki is estem kicsi kapitányom kicsi irodájának hatalmas ajtaján.
Persze bajom az nem lett, és tovább illantam sebesen, mint a fürge kis rózsaszín nyuszikák, akik csak úgy szoktak ugrándozva játszani a Gyár nyusziszobájában. *.* Nagyon kis édesek, éppen ezért mentettem át a mai bulira is párat, hiszen a legédesebb édességeknek csak itt a helye a partin, hogy emeljék a fényét, és mivel olyan jó volt a terem, amilyen, nem is kellett vele igazán sokat foglalkoznom, csak pár díszt felrakni, hogy otthonos legyen, meg ide is, oda is színes fényű lámpát állítani, amit kölcsönvettem Michiwonka magamtól… ^o^ Szóval pakolásztam, mint akit kicsi vérmes porcápák kergetnek, és mindenáron meg akarják kóstolni a talpát, hogy végül is, azt mondhassam, készen vagyok, és nem olyan sok, de azért éppen elegendő időm maradt, hogy még némi finomságot is összeszerváljak, meg ilyesmi, mert SÜTIIIII! *3*
Hát igen, sok-sok jó sok szerelmem volt, de nem tudtam ellene tenni, ha egyszer mindenféle édesség is olyan finom volt, hogy el tudta csábítani kicsi szívem, meg igazán a nyuszikákról semmit sem kell kérdezni, Nobu-chanról meg… ő csak egyszerűen… nem is lehet róla mit áradozni, mert akkor az egész világ olyan picikére menne össze, mint egy szem só, és kicsi szívszerelmem meg pont olyan nagyra nőne, mint a bolygó.
Ilyen és egyéb gondolatok között kavartam össze-vissza a sütiket, meg lassan már a legcukrosabb finomságokat is, hogy majd meg tudjam vendégelni a sok hadmamit és papit, akik eljönnek, ha eljönnek. Kicsi, csillogós nyuszifüleket nyomtam a fejembe, és előhalásztam pár kalapot, meg ilyesmit, amit még korábban szereztem be, mikor Karakurában elvesztem. Surprised Ijesztő volt, de mikor megtaláltam ezt a kereskedést, és beszabadultam, olyan boldog lettem, elvertem majd egy havi fizetésem, de megérte, mert mindenki olyan szép lesz, hogy csak, na. *O* Keo-báró majd kap egy ilyen régi krumpliszsákot a pici buksijára, hogy ne lásson át véletlen se rajta egy szem Kupidámra. Surprised
Egyszer csak megint kivágódott az ajtó, és úgy megijedtem, hogy Berry nyuszika nem tud csendesebben ajtót nyitni, hogy mikor az ismerős csilláminaaas *.* felbukkant, nyomban örömtől nevetgélve rohantam neki és terültem ki egyetlen lendülettel, mert fúúú, hát nem a legpuhább szerzet kerek-e világon, de nem számítottam rá, hogy kapok egy pofont az élettől. Surprised Sebaj, nem túl sokáig fetrengtem a földön, helyette visszamásztam nagy haldokolva az összedobozolt cók-mókokhoz, amiket át akartam szállítani a buliba, meg a poharak csillámos üvegfestékkel való felnevezéséhez, és jól lemataricázásához, hogy mindenki érezze, sikerült egy ötéves gyerekzsúrjába csöppennie. Very Happy
Tehát lebegtem csilláminassal karöltve, meg még mindig zsibbadó arcocskákkal a világ legszikrázóbb boldogságos fellegében, és vittem a dobozt, hogy még valamit nagyon ügyesen-okosan elrendezzek, meg kipakoljak, és a többi, és a többi. ^.^ Éppen nagyban lépegettem befelé a helyre, és hát még nem volt hat óra, de kezdtem attól félni, hogy senki sem fog majd eljönni, és egyedül fogok ücsörögni fél este, míg meg nem unom, hogy várjam a sok hadnagyot, meg ilyesmi. Azért a sötét felhőket gyorsan elvertem, hogy ne molesztálják a kicsi boldog csillogós estémet, és kalimpálva rohangásztam ide-oda, hogy megigazítsak egy párnát, kipakoljam az ajtó mellett állomásozó fogasra a kalapokat-sapkákat, meg egy tollas sálat, aminek a művésznevét nem tudom, de attól még ez is kellett, hogy mutasson, meg ha lesz olyan elvetemült, aki ezt felveszi, akkor meg még jobb is lesz, és legalább nevethetünk. Very Happy egy másik asztalkára a sütiket, meg mindenféle rágcsát pakolásztam ki. Az innivalókat már korábban segített kihajigálni valaki… de ki volt az? O.O Hiába is kerestem elveszett emlékfoszlány után, ahogy belenéztem a dobozba, és összebogozódva magammal megláttam a sok játékot, amiket kölcsönkértem… vettem, de el is kértem, szóval, hogy a bébiszitterségből hozzáférésem van a játékokhoz, és vettünk kölcsön egyet-kettőt közös megegezés alapján én és én meg az Irén. ^.^”
Kipakoltam azokat, soknak olyan neve volt, hogy mire kiolvastam, már a játékszabályokat is tudtam, de ami a csúcs volt, az a Mancsipancsi (Máncskin *.*) volt, mert meglátva a dobozt, elkezdtem görbe bögre körbe-körbe rohangászni kezemben játékkal, és ott visítoztam, hogy ha éppen akkor érkezett valaki, az bizonyos hátat is fordított, és amilyen gyorsan csak lehetett, távozott a helyszínről, hogy életét és vérét, meg természetesen becsületét mentse. De ha egyedül kell is kimancsiznom magam, simán eljátszottam volna, bár… kettesben bulibb röhögni, szóval reméltem, legalább egy emberke jön, hogy igenis kisegítsen, de egyébként kyaaaaa *.*, rettenetes ez a fanatizmus, és mégis. szerlmes lány Ha senki sem jön, és nem azért, mert ő lenne az utlsó, akivel játszanék, de hát ez most egy nagyon hadnagybuli… szóval, ha senki sem jön, megyek majd Nobu-chanhoz nagyonszeretni, és máncskint játszani vele, mert szeretem, amikor nevet, és mosolyog, és amikor komoly, és ha csak van. *.*
De azért vártam, és közben még csináltam a dolgaimat, így ilyen ektiviti sót is raktam az asztalra, meg volt még az a kiolvashatatlan mixer, amiben színes pöttyök voltak, és izébizé, és kártya is volt, csak én nem tudtam vele játszani, de hát nem is kellett, majd lesz valahogy, és ilyen… háááát én azt nem tudom, honnan került ide. o____O Egy Barbie bébi lába kandikált ki a dobozból teljes mértékig belátást engedve a szoknyája alá, hirtelen zavaromban úgy kapadoztam, hogy összezárjam lábait és kulturált kisasszonyhoz méltó helyzetbe rendeztem, hogy lelöktem az ektivitit, és kiborítottam a fél világot is. Surprised
- A gonosz sith-nyuszikák biztos el akarják rontani a mókámat. T~T – közöltem a vakvilágba, és kicsi ormányos porszívóként támadtam meg a földet, hogy összeszedjem a széthullott holmikat, és atomjaira vándorolt ótómata dobóckockákat, mert azok aztán tudták, hogy ótómata csak egyessel kell végigvinni a játékot, nehogy túl hamar vége szakadjon, meg ne legyen elég izgalmas. Surprised
Míg felsikáltam a földet, meg mindent, észrevettem, hogy valakik megjöttek, és bár nem tudom, egyszerre-e, vagy csak az ajtóban találkoztak össze, azért még ott voltak. Very Happy Erre aztán rögvest tévképzetet élesztgettem, hogy rohannak hozzám a hadnagyikák egyik irányból, másikból, és addig-addig, buumm egymásba rohannak, jól kiterülnek kicsi ajtóm előtt, én meg csak teljes nyugalomban unatkozok és fészkelődök sajtkukacos semmittevéssel, két kiütött kiscsemete meg forgó szemekkel fetreng az ajtó előtt o.O Megijedtem, és gyorsan felugrottam, hogy megint majdnem kiborítottam a játékot, és széjjel meg össze-vissza néztem, nehogy véletlen valamerre kidőlt fukutájcsók teteme heverjen. Szegényekből a végén mézeskalácsemberkét kellene sütnöm, hogy felmelegedjenek és magukhoz térjenek. Surprised
Épp kidugtam csillámos – igen, mert azt nem vettem észre, hogy egész nap totálisan össze-vissza csillámporosan bazsalyogtam a világba –, fejecskémet az ajtón, mikor megláttam, hogy tényleg egyik oldalról egy köpésre Kei-chan és másik irányból Yuko-chan jön, aki olyan láány… csak nagyon fiú, és hát még szerencse, hogy közéjük keveredtem, mert nagyon reméltem, nem verekednek majd össze vagy ilyesmi, hallottam a háborúról, és majd én! Nem hagyhatom, hogy Nyuci-chanom kicsi kis cuki osztaga hadban álljon Csillámkapitány csillámos csillámvilágával, mikor csillám teapartit készülünk tartani. Az hiányozna még, hogy orvtámadás áldozatává válljunk, és oda legyen a parti, amit annyiraaaa akartam. *.* Majd még Rosa-chant is meg kell kérdeznem, hogy őt nem zavarja-e ha csillámozva megyek Csillámkapitány agyára, mert szegéééény. T-T
De ott tartottam, sokkos állapotomban nem jutott jobb ötlet eszembe, ahogy megláttam a közeledő Kei-chant, már rohantam is a közeli asztalhoz meg vissza, hogy a csillámos nyuszinyomdámmal egy belépőt nyomjak az arcára, és mwuhahaha, szappan és víz nélkül nem jön le, tehát, ha megpróbálná, akkor se sikálhatná le. *3* És szegény Yuko-channak is adtam egyet, csak hát a kézfejére, mert az arcra az csak Suki bácsi kiváltsága, meg az én csillámos fejemé, meg még másé, de hát nem akartam a hetedik osztagra szabadítani a csilláminassereget, hogy szétverjék a helyet, mert Nobu-chan. Surprised
De szegény Nobu-chan T~T, lehetőséges, hogy nem alszik nyugodtan, mert mindig emlegetem? Mi van, ha ott csuklik, és mindenféle, és-és-és, nekem meg kell nézne, hogy biztonságban van-e és hogy Tomo-chan elkerüli a kapitányi irodát, mert-mert… mert csak mert. o.O Így hát felkerekedtem, nem egészen kerekre, bár kicsi pofimat kicsit megszívtam sok levegővel, hogy nagy lendületet véve fújjam fel magam dühös kisbékának, és ha Tomo-chan Éditaichou-chant molesztálja, fel is robbanok neki, úgy szétpukkadok, mint a leghisztisebb hisztis kis hárpia, csak buuum! Surprised Vagyis hogy loholtam, de igazából még ki se tettem a lábam, már nyomtam is Suki bácsi és Yuko néni fejébe egy-egy bizgerét, azt hiszem, Kei-chan pirosat kapott >.<, Csilláminaskölcsönzőm meg valami rendőr kalapot, vagy mi is volt az… hát jelvény volt rajta, és minden… De ha ez nem lett volna elég, még teljesen hirtelen és váratlanul, épp ahogy kifordultam az ajtón, egyenesen Kotomi-sanba ütköztem olyan meglepő helyre, és olyan sebességgel, hogy elvörösödött fejjel beborultam a sutyiba, és csak kuporogtam a földön teljesen megszégyenülve. Nem elég, hogy mlesztáltam Barbiet, most még Kotomit is illetlenül letámadtam, igazán nem szándékoztam, de lassan egy igazi szexuális zaklatónak lehetek tulajdonítva.
- Ha…hi… Kotomi-san, kérem, ne lógasson ki az ablakon, annyira nem volt szándékos, én a Nyuszibecsületkódexre is megesküszöm, annyira nagyon sajnálom, hogy-hogy… ne haraguuudj! T~T – könyörögtem az életemért, és mindenféle kalimpálós mozdulattal érzékeltettem, hogy ténylegesen nem szándékos volt a tettem, és bizony máskor és soha, de sohasohasohasoha sohatöbbé és még azután se teszek ilyet, mert jaaaaaaj! O___O
Nagy bocsánatkérés közepette, még ajándékba egy csillámnyuszinyomdát is nyomtam az egyetlen tőlem telhető hatalmas bocsánatosan bocsánatkérő bocsánatként, és rohantam világomat se tudva Nobu-chanhoz, hogy tudja, hogy én aztán ezt nem szándékosan csináltam, és bocsássa meg nekem amiket itt elkövettem, és Tomo-chan remélem nem lesz, mert… igazából én nem is tudom, miért hiszem, hogy Tomoko-sannak tetszik Nobu-chan, de ha egyszer olyan sokat van itt az osztagban, és mindig beszél vele, meg összeszidja… Mindig azokkal vagyunk a legkritikusabbak, akiket szeretünk, szóval, hogy… Háát, nem tudom, csak, lehet, hogy féltem Nobu-chant, meg nem akarom, hogy ne szeressen, de ha egyszer meg szeret, akkor ne hagyja Tomo-channak, hogy mindig gonoszul villogtassa a szemüvegét, mert olyan ijesztő. T.T
Fontosabba gondolataim nem is lehettek volna, míg el nem jutottam félútig meg onnan visszafordulva vissza nem sétáltam szépen a partimra, mert bizony, milyen idő volt már, elmúlt hat óra, és pont én ne legyek ott, aki minden ezt megrendezte, olyan hatalmas balszerencse lett volna mindez, hogy komolyan, valami szégyen. Surprised Még shunpoztam is előbbi rohanásnak bélyegzett letargikus ténfergésemmel ellentétben, és mire visszaérkeztem, már egész sokan voltak. Surprised Mintha osztódtak volna, vagy nem is tudom, de biztos, érkeztek még páran, mert Suki bá’-n, Csillámfukutaichoun és Kotomi „énnemakartammolesztálni” omnibusz hadnagyon kívül már Tomo-chan is megkerült – lehet, hogy vészjelzést kapott, ne molesztálja Nobu-chant, mert közeledem? O.o –, meg hát, őszintén megvallom, olyan is volt, akit nem igazán láttam még, és nagyon szégyelltem magam, de egyszerűen nem ismertem, és ő is ott volt, meg kócolni való hajú Szőkeszirén-báró-sama is ott fényesítette bádogtestét valamerre… Yuki-chan is nagyon reméltem, ott van, de sajnos nem láttam, biztos a nagy tömeg miatt. Kicsi fejemben máris körvonalazódott a terv, hogyan fogok mindenkit összenyomni nyuszikás nyomdával, meg fejfedőt csempészni, ha valaki nem vett volna magának, kis rebellisek, mikor bulikiáltással ki más vetődött hátulról nyakamba, hogy majd szörnyet haltam a váratlan meglepetéstől, édes Hana-chan is megjött, hogy felpörgesse a csillámtól csillogó nyuszipartit, szóval mindenki készen állt. *.*
- Jaaaaj, úgy örülök! ^3^ - motyorogtam boldogságtól repkedve a lámpa körül, és egészen biztos voltam benne, hogy nagyon jól érzem magam erre meg arra, meg minden felé… vagy micsoda. >.<” – Ö..Jó szórakozást! – mondtam nagyon elmés megnyilvánulásként, és csak álltam ott, mintha én lennék az egyetlen vendég ezen a nagy banzájon és senkit sem ismernék, miközben tudtam, hogy nem vagyok jó házigazda. T-T
Kerestem tekintettemmel Tasu-chan mintha rábukkantam volna, és neki mindenképpen köszönnöm kellett, meg hát mindenkinek, szóval összeszedtem teljes bátorságom, és miután hatalmas nyusziölelést adtam Hana-channak, meg feldíszítettem csillámnyuszis kicsi nyomdával, tuszkoltam a sok kalap felé, válasszon egyet, és körbeugrándozva a termet köszöntöttem boldog-boldogtalant, levadásztam Nami-chant, és Rosa-chant is, meg hát ha nem akart, akkor is olyan zöld csillámot nyomtam Keo-báró-sama szeme alá az arcára nyuszikából, hogy ha helyben megvert volna, akkor is megcsináltam volna, mwuhahah. Very Happy
- Egyetek-igyatok, és játééééék! *.* - magyaráztam kicsit nagyobb hévvel, mikor végre teljesen körbe értem, és nem, nem harcoltam Tomo-channal, mert mindenképpen el kellett fogadnia a nyuszikát neki is, nem fogadtam el nemleges választ, se ellenállást, mert ez most az én hipernyuszikás bulikám, és ha nem akartak volna, nem jöttek volna el, de mind itt vannak, szóval titkon mind nagyon vágytak a nyuszikás csillogásra. *O*


Mentőöv:
Vissza az elejére Go down
Yoshida Yuko
12. Osztag
12. Osztag
Yoshida Yuko

nő
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 103
Age : 28
Tartózkodási hely : A megfigyelőrészlegnél vagy a laborban, robbanásoktól védett és pillangó mentes övezetben
Registration date : 2011. Feb. 12.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag, 3. tiszt, a Megfigyelőrészleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Nyilvános Társalgó Cl0te12900/15000Nyilvános Társalgó 29y5sib  (12900/15000)

Nyilvános Társalgó _
TémanyitásTárgy: Re: Nyilvános Társalgó   Nyilvános Társalgó EmptyPént. Dec. 23, 2011 8:41 am

Csillámparti a hetedik osztagnál
Vannak dolgok, amik roppantul idegesítőek számomra, s jelenleg nem éppen egy Pokollepkékre gondolok, melyek postagalambot játszva, ki tudnak téríteni hitemből, hanem a körülöttem legyeskedő KR robotról, melyet Raiden taichou uszított rám. Mint kiderült nem is új keletű, csupán tudósakat megszégyenítő módon nem régiben fedeztem fel, ezt is csupán rávezetéssel. S, mily’ szörnyűséges; korlátozva van felfedezői szabadságom ezzel! T^T
Ha merném megtenni mostan íróasztalomra borulva, zokognék, hangosan nyivákolnék, magánéletemet követelném, amennyiben nem lennék tisztában kellemetlen okával, amiért konkrétan nyakamra lett akasztva ez az átkozott szerkezet. Kegyetlen újfajta kínzási módszer ez a taichoutól, de el kell viselnem és kívánsága szerint türtőztetnem kell a robbangatási kényszeremet, nehogy ismét ilyen mértékkel úrrá legyen rajtam, mint akkor… ( ^ v ^ )”
Megrökönyödve teszek egy apró sóhajt, miközben kedvtelenül eltolom magam előtt felsorakozó iratokat, melyeket nem ártana végre rendszerezni és a taichounak továbbítani, de valahogy most nincs rá elegendő ingerenciám. Szemem sarkából a buzgón mozgolódó robotra pillantok, amely rögzíti minden egyes cselekedetemet, s továbbítja azt. Kezd egyre idegesítőbbé válni, emellett a helyet, hogy tompítanám gondolataimban motoszkáló késztetést a pusztításra, annál inkább felélénkül a ketyere hatására. Egyszer úgy, de úgy, a levegőbe röpítem! Mad
Ideges homlokráncolással szusszanok egyet, majd a felcsapódó ajtó irányába vezetem tekintetemet, ahol egy tiszt jelent be egy látogatót a Nanabantaitól. Készségesen fogadtam az idetévedt bárányt, s hallgattam meg mondandóját, majd meglepetten kezdtem tanulmányozni a zacskós levest, melyet a társalgás folyamán adott át feladata teljesítésének címeként. Markomba forgattam egy ideig, s azon merengtem, hogy vajon a 7. osztag hadnagya ezzel kíván e köszönetet mondani a cyborgért, amelyet kívánságaként szíves örömest elkészítettem, vagy netalántán a virtuális üzenet miatt? Nem értem, ennek semmi értelmi alapja… scratch
Fej vakarva tanulmányozom az egyszerű instant levesnek látszódó tárgyat, nem félek én attól, hogy netalántán megmérgez, csupán tudom, miféle szoros kapcsolatban van a hadnagy a 10. osztaggal. Ki tudja, hogy nem ők küldték, csupán az ártatlan Ayumu-san nevében? >.>
Szemkötőmet nyomban üzembe helyezve szereztem a zacskóról részletesebb információkat, mely alapján hatalmas meglepetésemre megtudhattam, hogy egy bizonyos lapot tartalmaz az étel helyett. Arcomra kiülő nagy döbbenettel tárom fel így hát a zacskót, hogy szemrevételezhessem a titkot, amit valójában rejt, mely az eddigi meglepetéseket tetőzve egy meghívást tartalmazott, ami minden hadnagynak címezve volt. Igazából még meg is nevetetett tartalma, persze igyekeztem a mókás kulisszák mögé is nézni. Tekintve, hogy régen voltam már úgy amúgy is hivatalos gyűlésen, s az akkori tagok nagyobb része feljebb mászott már a ranglétrán, avagy egyeseket leváltották, így nem ártana frissítenem az erről szóló információimat. Habozás nélkül pattantam fel ültemből, s álltam neki készülődni, köztük értesítve a kapitányt, hogy nem leszek itt a meghívás miatt. Remélem, nem okozok ezzel gondot számára. Surprised
Összeszedve magamat indultam hát útra a megfelelő időpontban, szerencsémre nem vagyok olyannyira szétszórt, így hát a készülődésre sem kellett túlontúl sok időt pazarolnom, ezért remélhetőleg még pontban oda is érhetek! De sajnos a hirtelen nyert időmet elvette pár darab írat leadása az osztag két álltaellenes pontján, mely váratlan belügyes misszióként futott be hozzám. Emiatt nem csoda, hogy kicsit késve sikerült csupán elindulnom a hadnagy partira az előnyöm ellenére is. Szerencsére villámtánccal könnyedén behozhattam lemaradásomat, s talán jobb lett volna rendes, monoton tempóban útra kélnem, mert hát… nem az általam olyannyira gyűlölt férfiegyed suhan keresztül éppen az udvaron, a buli helyszínének kijelölt épületkolosszushoz? >_>”
- Háh’, micsoda meglepetééés, Isami-san! Lássuk hát kedves férfiegyed barátom, ki ér előbb az ajtóhoz? (^ v ^) ˇ - „üdvözlöm” az általam igazán szívlelt személyt, kisebb viadalra ösztökélve. Nem szeretnék felfordulást okozni, hiszen Ayumu fukutaichou-san minden bizonnyal sokat tett ezért a partiért, de valahogy le kell vezetnem a 10. osztag hadnagya iránt táplált agressziómat. S vérmérsékletét tekintve, van egy olyan belső sejtelmem, hogy kapni fog a rögtönzött csalétekre. szemöldökrángatás Nagyobb lépésekben szelve az utat igyekszem lekörözni és előbb odaérni a kitűzött cél felé: az ajtóba, ahol midőn meglepetésként szolgál, egy időben ért oda, mint jómagam.
- Na, azt már nem! Én fogok belépni elsőként! ˇ-ˇ Netalántán nem tetszik ismerni az illemet Juubantai Fukutaichou-san? ^v^ˇ – apró, fogat fehérjét megmutató vigyorral igyekeztem tudtára adni szándékomat, miszerint hiába ért ő is ide, velem egy időben, jómagam fogok belépni elsőként. Magyarán, enyém a főnyeremény! Neutral Még jobb öklömet is felemeltem nyomatékosítás kedvéért, viszont váratlan meghiúsítóként bukkant fel Ayumu-san egy – egy érdekes csillogós, rágcsáló mintájú lenyomattal megjelölve minket, amit nem igen tudtam hova tenni meglepettségemben. S mindez olyan gyorsan történt, hogy a fejemre kerülő rendőr sapka mibenlétét sem igen tudtam hova helyezni hirtelenjében… Surprised
- Hm… az igazság szolgálójának, a béke és a rend fenntartójának leszabad tartoztatnia Santa-sant? ^v^ - vonom fel szemöldökömet, gyanús csillogással a tekintetemben, némi ördögi vigyor kíséretében, hogy tudósíthassam a férfiegyedet: figyelem Neutral; persze mondandómmal csak humorommal kívántam sziporkázni, de nem tudom mennyit sikerült belőle átadnom. Miután Ayumu-san elszublimált valamerre a társaságtól, a gyülekező hadnagyok között alig leltem ismerős arcot. Már kezdtem némileg feszélyezetten érezni magamat, s nem győztem intelligens szemkötőmmel szerezni minden egyes személyről valamicske adatot, hogy legalább halvány elképzelésem legyen róluk. Lehetett az akár nevük, előző osztaguk, jelenlegi betöltött pozíciójuk által pontosan melyik osztagnál szolgálnak és társaik, amikor nagy futtában megpillantottam egy ismerős alakot, kinek láttán ugyan meglepődtem, de nem haboztam üdvözölni.
- Óhhóó, Sasha! ^w^ - lépek oda nagy vidáman, a boldogság hevében úszkálva, mely miatt a fontos missziókor fölvett néven szólítom, ami csak pár másodperc eltelte alatt tudatosul elmémben. Kisebb színészi köhécseléssel próbálom elterelni erről az érdeklődök figyelmét, majd ezt követően a lényegre is térek, mielőtt kérdőre vonhatnának a kíváncsi jelenlévők. Khhm… akarom mondani Akamoto-san, milyen régen találkoztunk! ^v^ Nem is tudtam, hogy ön is hadnagy lett, nemrégiben nevezték ki esetleg? Melyik osztagnál? – igazítom meg a fejemen pihenő sityakot, amiről fogalmam sincs mi célt fog szolgálni. Persze nem mintha problémám lenne vele, avagy zavarna, de szerény véleményem szerint egy temetkezési vállalkozó sisakja jobban illene rám. :/
- Nagyszerű! Örülök, hogy szeretet egyletünk vezetője is részese a hadnagyi körnek! ^v^ - gratulálok a kinevezését illetően, majd kedves Ayumu-san játékra és ételfogyasztásra figyelem felhívó mondandójából kifolyólag a rendelkezésre álló szórakoztató jellegként kikészített tárgyakhoz vezetem tekintetemet, aminek hála rögtön megpillantok egy társasjáték gyűjteményt. Úgyis régen volt lehetőségem effélékkel játszani… szóval, miért is ne?
- Mondja csak Akamoto-san, Ayumu-san, nem kívánnak játszani esetleg „Ki nevet a végén”-t? *-* Négy játékos vehet benne részt, minden bizonnyal akad jelentkező az utolsó helyre! De előre szólok, én fogok kacagni a játék végeztével. Twisted Evil - egy játékos kacagás hagyja el ajkaimat, miközben az egyik némileg üres asztalhoz lépek, kezemben a játékkal, majd elkezdvén kipakolni várom, hogy kiszemelt játékostársaim ide térjenek. Akár hozhatják ők maguk is a negyedik résztvevőt, rájuk bízom. Surprised Mindenesetre a zöld bábukat magamhoz véve állítom fel saját soromat, túlontúl elbízva magam máris a győzelemben. Minden társas logikai feladatokon alapul, semmi nehéz nincs bennük, így nem is kell tartanom tőle. ^o^ Ugye? scratch
- Ki kezdjen? – érdeklődöm tőlük, miközben kezembe kerülő itallal kínálom őket, hogyha szeretnék, töltök nekik is szíves örömest. Vagyis csak szeretnék, mivel a megfogni kívánt sakés üveg egy szempillantás alatt eltűnt, mint a kámfor. Elképedve néztem a hűlt helyét, majd már szememmel kerestem is a galád elkövetőt. Egy biztos, csillámporos Horatio bomba nélkül nem ússza meg! >.>

Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Keisuke Isami
10. Osztag
10. Osztag
Keisuke Isami

Férfi
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 143
Age : 77
Tartózkodási hely : A füstforrásnál keress
Registration date : 2010. Jul. 17.
Hírnév : 57

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Nyilvános Társalgó Cl0te23400/30000Nyilvános Társalgó 29y5sib  (23400/30000)

Nyilvános Társalgó _
TémanyitásTárgy: Re: Nyilvános Társalgó   Nyilvános Társalgó EmptyCsüt. Jan. 05, 2012 1:03 am

santa rendeer Rudolf Nyilvános Társalgó Aqwj1j4Csillámmichi csillámpartyja Nyilvános Társalgó Aqwj1j4 Rudolf rendeer santa

Az előző napi nem alvást már egészen szépen kihevertem, meg azt hiszem, a lelki sokkon is sikerült túltennem magam. Bár valami különös indoknál fogva nem engedték meg nekem, hogy tovább ápoljam Ritsut, aki alaposan meg is fázott, csak mert neki feltétlenül a jeges tengervízben kellett úszkálnia egy ostoba, redvás gyűrű miatt, tehát a direkt Ritsunak beszerzett zacskós levest – forrón a legjobb, megfázásra tökéletes – kénytelen vagyok én magam megenni. Kómás fejjel, kócos hajjal tépem el a csomagolást és emelem a tányérom felé, hogy beleöntsem annak tartalmát, azonban az üresnek bizonyul. Idegesen tépem le a csomagolást, hogy azután hosszú másodpercekig szuggeráljam az előkerülő, csillámokkal teleszórt meghívót, és csak akkor fogom fel annak tartalmát, miután a reggeli kávém is hatni kezd. Csillámhadnagyok legcsillámosabbika csillantotta ezt a tréfás meghívót, és még akkor is, ha tudom, éhen maradok, tetszik a tréfa, még el is nevetem rá magam. Örülök neki, hogy buli lesz, már egésze biztos is vagyok benne, hogy el fogok menni. Már csak egyetlen kérdés maradt hátra: mit fogok én enni?
Remélem, abból a sült nyúlból elég sok lesz, mert már igencsak kajás vagyok, amikor odaindulok. Meg persze a szaké sem árt, egészen biztos, hogy betámadom, amint tudom. Cool Egy nagyobb ajándéktáskát is magammal viszek az eseményre, shinigami egyenruhám helyett egy fekete, ünnepi, hagyományos kimonot viselek. Az igazi télies idő ellenére nem fázom annyira, mint kéne, de azért sietve közelítem meg a megadott helyszínt. Több évtizedig a hetedik osztag tagja voltam, sosem tudnám elfeledni az utat, meg különben sem szoktam eltévedni, tehát nem okoz problémát a társalgó megtalálása.
- Győzzön a jobbik! Cool – válaszolok a közelből hallatszódó, irritáló hang tulajdonosának, aki egy nem túl barátságos meccsre hívott ki egészen barátságosan. Nyílt titok, hogy az osztagunk háborút folytat a tizenkettedik osztaggal, és hogy nem bírom se a kapitány, se a hadnagy búráját. Gyereket viszont nem ütök meg, meg nőt sem, kivéve, ha arrancar, de az más, ráadásul karácsony van, tehát kénytelen vagyok másként bebizonyítani Yukonak, hogy jobb vagyok nála. Cool Azonnal sietős shunpozásba kezdek, villámtáncommal próbálom elérni, hogy megelőzzem a hadnagyot, azonban pontosan egyszerre érünk oda az ajtóhoz. Szerencséje, hogy még hagytam magam, különben esélye se lett volna ellenem. >.>
Gálánsan előre engedem, hiszen hölgyeké az elsőbbség, és a nyomában követem, hogy Michi-chan máris a homlokomra nyomjon valamit, amiről azt hiszem, sajnos sejtem, hogy mi az, tehát villámgyorsan meg is törlöm homlokomat. Ennek a következménye az lesz, hogy a kézfejemen láthatom a csillámos tintát, a homlokomon pedig egy hatalmas tintafolt maszalódik el, de legalább nem látszik annak eredeti mivolta. A mikulássapkát viszont nem bánom, nekem is van otthon, Naonao pedig most sem jött rá, hogy idén is én voltam a Mikulás. Cool
Kicsit unom már, hogy mindig mindenki csillámpírt akar belőlem csinálni, de ha nem látják rajtam, hogy baszottul unom, akkor talán békén hagynak. ¬_¬ Csak mert karácsony van, és csakis azért, most idegeskedés helyett inkább elnevetem magam, és jó erősen meglapogatom Michi-chant, sőt, még Yukoból is kinyomom a szuszt, hadd szenvedjen a döbbenettől, hogy én ilyet is tudok. Cool Az ajándéktáskám tartalmát egyelőre nem veszem elő, hiszen Keot még muszáj megvárnom vele, ha már összebeszéltünk.
- Felejts már el. >.> – adok egy tockost Yukonak; van egy olyan érzésem, hogy leszek én még szekálva, de néha igazán elfelejthetne a törpe. Mindenesetre figyelmem inkább az érkező Kotomira terelődik, akit jól hátba is csapkodok, amiért eljött. Cool Azt hiszem, akár nyugodtan meg is tapsolhatnám saját magam, amiért eszembe jutott szólni neki, hogy jöjjön el, mert hát ő kidobta a zacskós levest, mert hogy ő nem eszik olyat. Igaz, csak egy véletlennek köszönhető, hogy ezt el tudtam neki mondani, mert nem tudtam, hogy nem tudja, de azt hiszem, már mindenki örülhet, amiért tudja, meg minden, így hát most itt lehet, és ez a lényeg. Kedvelem a csajt, néha kicsit makacs, de egyébként szerintem rendes, talán a legjobb csaj haverom, már ha mondhatok ilyet.
- Tudom, melyik illik hozzád, Kotomi-chan! Surprised Keot nem láttad? – túrok elő a sapkás-kalapos-jelmezes dobozból egy ördögszarvat, amit azonnal, esetleges tiltakozásával nem foglalkozva a fejébe is nyomok. Mwahaha, van egy krampuszom. Cool
Azt hiszem, ilyenkor kezd rájönni az ember, hogy mennyi hadnagy nő, igaz, ez már akkor is az eszembe jutott, amikor a meglepetéseket kezdtem el összeállítani. Csak egy kis apróság, inkább figyelmesség, meg aztán illik is és én örülök annak, ha örülni fognak neki, vagyis hát nekem, hogy gondoltam mindenkire. Surprised De attól még elég gázos, hogy Keoval ketten képviseljük összesen az erősebbik nemet. Neutral Meg aztán ott van Kami hadnagya, de róla körülbelül semmit sem tudok, még csak nem is férfiegylet tag, legalábbis sosem láttam gyűlésen.
Eltelik kis idő, mire Keo is megérkezik, akivel egy gyors kézfogás után nézek össze, hogy talán már ideje átadni a meglepetésünket. Sunyi fejjel keressük fel a házigazdát, az ajándéktáskámból pedig egy doboz bonbon mellett előkerül az alaposan becsomagolt ajándék; utóbbira ketten fizettünk be Keoval, mert hát muszáj volt és nem bírtuk ki.
- Mondtam, hogy nyuszifüle már tuti van. – sóhajtok egyet a Michi fején lévő nyúlfülekre tekintve, legalább spórolhattunk volna egy kicsit a költséggel. Neutral Ha Michi kibontja az ajándékát, igazi playboy nyuszi felszerelést találhat benne, mi meg már csak reméljük, hogy sikerült eltalálnunk a méreteit. Cool Nevetésem egyre nehezebb visszatartani, miközben Michi az ajándékot bontogatja, csak aztán meg ne sértődjön, én vittem neki bonbont is. Surprised
Ha már a házigazdával végeztem, a többieket is ideje megajándékoznom. Takeonak egyszerűen a kezébe nyomom a Karakurában vásárolt vízipipa dohányt, hadd örüljön. Ezután a Ki nevet a végén-t játszó társasághoz lépek, Yuko és Hana között hajolok előre, mintha maga a játék érdekelne.
- Boldog karit a hölgyeknek. – adogatom oda a bonbonokat nekik, még Yukonak is, mert azért mégis csak, na. Neutral Ezután végigjárom az egész társaságot, hogy senki se maradjon ki, még Tomocchan, Shizuka-chan, Rosa-chan, Namie-san, Tasumi-chan és persze Kotomi-chan sem maradnak ki a jóból. Csak Ai-chan meg ne tudja, hogy konyakos meggyes bonbont osztogatok, biztosan vérszemet kapna. Neutral
- Na és, hogy vagy mostanság? Surprised – veregetem finoman hátba Kotomit, miközben a kajás-szakés részleghez terelem, mert én már kajás vagyok, egész nap nem ettem. Neutral A játékokhoz nincs igazán kedvem, pedig pár napja még biztosan lelkesen ugrottam volna, és elsőként fűztem volna a népet egy jó kis twister vagy éppen póker partyhoz, de ha nincs kedv, akkor nincs kedv. Talán egy kis szaké majd mindent rendbe tesz.

Vissza az elejére Go down
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
Sakai Kotomi

nő
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 35
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Nyilvános Társalgó Cl0te30150/45000Nyilvános Társalgó 29y5sib  (30150/45000)

Nyilvános Társalgó _
TémanyitásTárgy: Re: Nyilvános Társalgó   Nyilvános Társalgó EmptyPént. Jan. 06, 2012 2:45 am

Nyuszimuszis Karácsony @.@


Most, hogy nyakamra jött a Karácsony, rájöttem, hogy tulajdonképpen nincs is olyan kevés ismerősöm, legalábbis mindenképpen több van annál, amennyit az ajándékozás terén roppantul hiányos kreativitásom elbír. Más kérdés, hogy ezek közül kik azok, akiket közelebbi barátnak is tekinthetek, de ez ilyenkor nem is számít. A stressz, amit a meglepetések kigondolása okozott, éppen eléggé megnyúzott, és tulajdonképpen jól is jött az a pár szabadnap, amit Veracchitól kaptam a mostanában történt események fényében. Meg hát legalább volt mivel elfoglalnom magam, így hát csak néha-néha tört rám a sírhatnék, ha belegondoltam, hogy Hitominak nem kell ajándékot készítenem, hiszen nem tudtam volna átadni. A taichou ugyan azt sugallta, hogy igyekszik mihamarabb megoldani ezt az egész ügyet, és megpróbálja elérni, hogy a húgom ne legyen egy kalap alá véve Sierashival vagy Tamachival, de nem tudom, ebből mennyi a realitás és mennyi jön abból, hogy Vera szeretné, ha jobban érezném magam. Szerencsére úgy érzem, hogy kicsit kilábaltam a depressziómból, legalábbis sokkal több energiám van, de azon nem tudtam magam túltenni, hogy mi lesz, ha rosszra fordulnak az események. Éppen elég csapás volt számomra, hogy nem láthatom Hitomint. De amíg például babaruhákat kötögettem Vera-channak, addig nem gondolkodtam ilyesmin, hiszen belemerülhettem a munkába.
A munkába, ami egy csapásra megsokszorozódott, amikor teljesen váratlanul, derült égből villámcsapásként ért a hír, hogy engem meghívtak egy karácsonyi partyra o.O Ha nincs Kei-chan, lazán lezajlik az egész nélkülem, márpedig nem akartam Mi-chant megsérteni azzal, hogy nem jelenek meg, még ha ennyire tré állapotban is vagyok amúgy. Fene se gondolta volna, hogy abban a zacskós levesben nem valami fogyasztásra teljesen alkalmatlan akármi volt, hanem egy üzenet, olyan lendülettel került a kukába, hogy csak na Neutral Óriási mázli, hogy szóba került, még pont volt annyi időm, hogy beizzítsam az információs hálózatomat, és kiderítsek ezt-azt a hadnagy kollégákról, akiket nem igazán ismertem. Nem vittem túlzásba, arra nem volt időm, hogy mindenkinek valami személyeset készítsek, szóval azon voltam, hogy kiderítsem, kinek mi a kedvenc sütije. Kettő kivétel volt, az egyik Keo-kun, mivel Kohaku baa-channal őrültség lett volna versenyre kelni, a másik meg Kei-chan, aki már részesült efféle ajándékban a szülinapján, szóval szóba sem jöhetett újra ugyanez ._.
Ha nem is az utolsó percben, de azért elég későn végeztem a sok sütéssel és egy málhányi csomaggal indultam el a 7. osztagba, amiből véletlenül majdnem 8. lett apró tévedésemnek köszönhetően. Nem éppen szomszédos egymással a két osztag, szóval mázli, hogy nem néztem be, noha azzal a tudattal indultam el, hogy a hachibantaiba tartok, és csak útközben jöttem rá, hogy hopp, mégsem ^^ Céltudatos léptekkel haladtam a folyosókon, mígnem boing, beleütköztem egy, az ajtóból kiforduló csillámporos, nyuszifüles alakba, nevezetesen a házigazda Mi-chanba, aki ettől jól hátra is esett.
- Jaj, ugyan, nem történt semmi Surprised Add a kezed, felsegítelek! Jól vagy, nem esett bajod? Surprised - nyújtottam a kezem barátságosan, miközben eltöprengtem azon, hogy miért is akarnám kilógatni az ablakon és hogy miért is ijedt meg tőlem a lány ennyire scratch Azonban a mancsomra csak egy... valamit kaptam Mi-chantól, aki nagy sietségében már rohant is tovább, ki tudja hova? A kézfejemen egy nyuszikás tetoválás díszelgett alapos megfigyelésem alapján, és ahogy beléptem a helyiségbe és megláttam Kei-chan homlokán az elkenődött tintát, elmém valamely sötét sarkából bevillant, hogy a 10. osztag hadnagyának ez a kis ajándék biztos nem tetszett olyan nagyon Surprised Mindenesetre egy szolid intéssel köszöntöm a bent lévő kétfős sereget, azaz Yukkót és Kei-chant.
- Ha kérhetem, ne rendezzétek át a 7. osztagot a kis rivalizálásotok jegyében. Ha meglátok egy robotot vagy egy bombát, akkor félreteszem a karácsonyi hangulatot és én leszek az, aki fenntartom a békét meg a rendet Neutral - szóltam oda, elsősorban a tudósnak címezve a mondandómat. Így is épp elég galibát okozott már, lehetőleg ma hadd ne kelljen olyasmivel foglalkoznom, amivel nem szeretnék Surprised A férfi viszont pillanatokon belül a fejemre nyomott egy ördögszarvas pántot köszönésképpen, nehezemre esett hogy cserébe ne kenjem össze az arcát egy kis tejszínhabbal, hogy a sapi mellé fehér szakálla is legyen Santa-sannak. Egy fene, engedtem a kísértésnek, és az asztalról felkapott flakonnal fel is díszítettem az arcát, ha már ott volt Twisted Evil
- Nesze, ha már rossz kislánynak bélyegeztél, nem fogok megtagadni egy kis rosszalkodást Razz Amúgy nem, nem láttam még Surprised - válaszoltam a Keo-kun hollétét firtató kérdésére, mivel tényleg nem láttam. Biztos otthon van még és vázákat lökdös a földre, vagy nem is tudom ^^" Mindenesetre lassan befutottak a többiek is, úgyhogy az üresnek tűnő terem hamar megtelt élettel, és én is elvegyültem a társaságban... azaz igyekeztem. Mondjuk ismerősből nem volt hiány, az tény, de előbb gyorsan lepakoltam azt a pár tál sütit, amit közösbe hoztam. Tudtam, hogy nem én leszek az egyedüli, de nem aggódtam, hogy nem fog elfogyni.
- Rosa-shi, Tasumi, boldog Karácsonyt! Surprised - siettem oda két egykori osztagtársamhoz, hogy alaposan megöleljem őket, és mindkettejük kezébe nyomtam egy-egy díszes csomagot, ha már feléjük sodort először a lendület. - Hogy vannak a gyerekek? Surprised
Kérdeztem kíváncsiskodva, miközben irigységem megint elkezdett felőrölni belülről, hiszen a közelebbi barátnőim közül egyedül nekem nem volt stabil kapcsolatom talán, nekik meg már családjuk is van T_T Más kérdés, hogy mindkettejüknek kicsit zilált szálakat kell összetartaniuk, de én még annak is örülnék, ha ilyen megpróbáltatásokkal kellene szembenéznem. Még az is jobb, mint egyedül lenni.
Arcom kicsit szomorkás árnyalatot vett fel, szóval inkább ajándékosztogatásba kezdtem, hogy a vidám reakciókból némi erőt merítsek. Süteményes csomagjaim sorra landoltak előbb a társasjátékozó brigádnál - Mi-chan meglepetése egy nyusziplüsst is rejtett Surprised - majd a számomra nagyjából ismeretlenek következtek, mint Tomocchi, vagy éppen a 4. és a 13. osztag hadnagya.
- Saki-chan, remélem nem fogsz egész este ezen az egy ponton ácsorogni ._. - léptem oda a 3. osztag hadnagyához is, aki korántsem meglepő módon máris a sütis tálakat pusztította rohamtempóban Fészpalm Ő aztán biztos örülni fog az ajándékomnak, jobban, mint bárki más. Talán még Veracchinál is nagyobb haspók, ami az édességeket illeti, ami nagy szó. Bár Hitomitól volna még mit tanulnia Razz Hitomi...
Fejemet megrázva álltam tovább, hogy aztán újra Kei-chanba fussak bele. Minő véletlen, én is pont őt akartam megrohamozni, így legalább jöhetett a kölcsönös ajándékozás, miközben észrevétlenül valahogy vissza lettem vonszolva a kajás asztalhoz.
- Arigatou, Kei-chan. Tessék, itt a te ajándékod Surprised - nyújtottam át a legkisebb csomagot, ami a "zsákomban" leledzett. Elég gagyi ötlet pattant ki a fejemből, amikor Keo-kun ajándékát csináltam, de talán kárpótolja a férfit, hogy a bögrét a saját két tulajdon kezemmel formáztam meg és mázoltam le, és talán nem is sikerült rosszul ahhoz képest. hogy nem sokszor csináltam ilyesmit korábban.
- Kicsit megviselt az elmúlt pár hét azzal a szökéssel, de azt hiszem... nagyjából jól vagyok. Jól esik kicsit kikapcsolódni. Nálad mi újság? Hogyhogy nem vetetted bele magad valamelyik játékba? - kérdezősködtem, miközben elvettem egy szendvicset és azt kezdtem el majszolni, lévén a süteményekre perpillanat rá se tudtam nézni, annyit dolgoztam édességekkel az elmúlt két napban.
- Tényleg, miért kerested Keo-kunt? Surprised - kíváncsiskodtam tovább, miközben azon töprengtem, hogy mikor adjam át az ő ajándékát. De talán majd a party végén, nehogy valami baja essen. És persze mire észbe kaptam, addigra a kezembe termett egy pohár szaké, nyilván Kei-chantól, aki már javában alkoholizált.
- Anou... nem hiszem hogy ez jó ötlet lenne ^^" - tiltakoztam szerényen, így hirtelen nem is tudom, hogy Keisuke tud-e arról a kis mellékhatásról, amit a szaké okoz nálam. Bár speciel a szülinapján is becsiccsentettem, de arra már nem emlékszem, hogy ott mi történt o.O
Vissza az elejére Go down
Kamioka Rosa
5. Osztag
5. Osztag
Kamioka Rosa

nő
Virgo Rooster
Hozzászólások száma : 219
Age : 30
Tartózkodási hely : Az 5. osztag, vagy a Kamioka birtok környékén
Registration date : 2010. Mar. 19.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy // A Kamioka-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Nyilvános Társalgó Cl0te16400/30000Nyilvános Társalgó 29y5sib  (16400/30000)

Nyilvános Társalgó _
TémanyitásTárgy: Re: Nyilvános Társalgó   Nyilvános Társalgó EmptyPént. Jan. 06, 2012 10:19 am

~o(*.*)o~ Boldog Nyuszimuszit.... akarom mondani Karácsonyt! ~o(*.*)o~

Karácsony... Azt hiszem, hogy életemben először ez az ünnep alakult a legzűrösebbre és ez nem feltétlenül jó értelemben értem. Mármint rengeteg jó dolog történt velem, hisz Raiden is visszatért a nem tudom honnan és nem kis dologgal lepett meg, amire kértem tőle egy kis időt, hisz biztos, hogy pozitív válasszal rukkolok elő, csupán kell még egy kis idő számomra, hogy rendbe tegyem a gondolataimat meg minden. Persze így is nagy dolog volt az egész ünnep, hisz a birtokon nem egy ember élt és dolgozott, de végül is sikerült egy elég hangulatos és családias Karácsonyt tartani velük, aminek természetesen Miyako és a többi itt élő gyerek örült a legjobban.
Pár nappal az ünnepek után ütötte fel magát a baj az egyik leglehetetlenebb szituációban. Ügyes kis háziasszony módjára készítettem el az ismeretlen feladó által küldött zacskós levest, mikor Miyako a kezembe nyomott valamit amit a zacskós leves zacskójában kapott, hogy olvassam el. A bajok pedig itt kezdődtek igazán, hisz kellemetlenül kellett tapasztalnom, hogy a látásom tovább romlott, így a betűk egymásba olvadtak előttem ezzel téve lehetetlenné, hogy elolvassam. Emiatt csupán egy könnycseppet ejtettem, amit persze azután nehéz volt megmagyarázni Miyako-channak, de ez szerencsére elvonta a figyelmét a kártyáról, így már nem volt kedve megtudni, hogy mi van oda írva. Ez persze rám nem vonatkozott, így miután a kislányom elhagyta a konyhát rögtön megragadtam az alkalmat és az egyik ott foglalatoskodó szakácsnőtől meg is érdeklődtem, hogy mit tartalmaz az üzenet, valamint a lelkére kötöttem, hogy senkinek se merjen arról beszélni, hogy ő kellett felolvassa az üzenetet.
Persze ezek után amellett, hogy a valahogy el kellett titkolnom, hogy romlott a látásom, még azt is ki kellett találnom, hogy miféle ajándékokkal fogom meglepni a többi hadnagyot. Végül egy nagyon pofás kis dolog mellett döntöttem. Őket ábrázoló babákat varrok majd. Persze ez cseppet sem volt olyan könnyű, mint ahogy gondoltam, hisz a gyenge látás és gyenge képességek nem épp valami jó párosítás. De végül szitává lyuggatott ujjakkal és nagyon megerőltetett szemekkel mégis sikerült valamiféle elfogadható eredményt elértem. Persze nem lett olyan jó, mint amilyet bármelyik itt dolgozó varrónő meg tudott volna csinálni, de legalább elmondhatom, hogy nagyon is személyessé váltak így az ajándékok. Persze az ajándéktasakokba még egy kevés édességet is tettem, hisz nem karácsony a karácsony édesség nélkül. Ezután aludni tértem, hisz a találkozó időpontja egy nappal odébb volt.
Másnap korán keltem és első utam az edzőterem irányába vitt. Edzenem kellett, de nem az erőnlétemet vagy valamit, hanem sokkal inkább hozzá kellett szoktatnom magam ahhoz, hogy a látásom az eddiginél is rosszabb lett. A lehető legkülönb dolgokat találtam ki ehhez és sok olyan volt amit a való életben is felhasználhatok nem csak harcok alatt. Különben is harcok alatt inkább vagyok a vaksághoz idomulva, míg a valóéletben nem igazán. Hosszú órákat "edzettem" végig így, majd visszatértem a szokásos reggeli edzéshez, amit végül az apósom próbált megszakítani, viszont a harc hevében és nem tudva, hogy ki az, támadtam rá. Tulajdonképp akkor örültem a legjobban, hogy az öreg igencsak jártas hakudában és tulajdonképp nálam sokkalta jobb harcos, így szinte pillanatok alatt tett harcképtelenné.
- Jól vagy, Rosa-chan? - kérdezte meg végül, feltehetőleg aggódó arccal, viszont ezt nem tudtam kivenni.
- Azt hiszem sokat romlott a látásom. - mondtam lehajtott fejjel, mintha csak kislány lennék és valami nagy hülyeséget követtem volna el.
- Értem. Viszont hamarosan indulnod kell. Szedd össze magad. - tette a kezét a fejemre. Pillanatokig nem is tudtam, hogy sírjak vagy a nyakába ugorjak. Egy ilyen apró és jelentéktelennek tűnő mozdulattal tudatosította bennem, hogy hiába harcolok ellene úgysem fogom visszanyerni a tökéletes látás képességét. De most nem is igazán volt időm az önsajnálatra vagy a végeláthatatlan hálálkodásra. Az öregnek igaza volt, valóban készülődnöm kell. Bár nem szokásom, most mégis shunpot használva indultam el a birtok azon szárnyába ahol a szobám és úgy amúgy minden ilyesmi volt. Egy gyors zuhany után egy általam szépnek titulált színes, virágokkal ellátott kimonót vettem fel, hisz ilyenkor mégsem jelenhetek meg uniformisban, majd a hajamat megfésültem és összeszedtem az ajándékokkal ellátott kis tasakokat.
Pár pillanat múlva, és némi shunpo használatának köszönhetően, meg is érkeztem a hetedik osztag területére. Első dolgom egy kis elcsodálkozás volt, hisz nem volt szerencsém még errefelé járni. A második dolog pedig egy gyors védekezés volt, aminek köszönhetően jobb kézfejem jutalmazva lett valamivel, amit sajnálatos mód nem tudtam kikövetkeztetni, hogy mi az. Nagyon úgy tűnik, hogy szükségem lesz arra, hogy a szemüvegemet folyamatosan használjam. Persze egyúttal, ha már sikerült összefutom a házigazdával akkor a kezébe nyomtam a számára készített csomagot. Egyúttal pedig megdicsértem saját leleményességemet, hisz mindenik csomagot más-más illatanyaggal láttam el, hogy véletlenül se keverjem össze őket. Befelé menet pedig az első számomra tetsző fejrevalót leakasztottam, amiről kis tapogatózás után sikerült kiderítenem, hogy macskafülek, így örömmel helyeztem el a fejemen és lettem egy macska a sok minden között. ._.
Első dolgom az volt, hogy levadásztam az általam annyira nem ismert hadnagyokat és szétosztogattam nekik az ajándékot. Érdekes volt így, hogy soha nem láttam őket és jelenleg se igazán láthattam az arcukat, de majd egy másik alkalommal.
- Boldog Karácsonyt, Tasu-chan. - nyújtottam át egykori osztagtársamnak az ajándékcsomagját, ám mielőtt szóba elegyedhettem volna vele, a semmiből Kotomi-san jelent meg két vörös folttal a fején.
- Neked is boldog Karácsonyt. - cseréltem vele ajándékot, majd rögtön megragadtam az alkalmat, hogy a kérdésére válaszoljak. - Miyako köszönni szépen nagyon jól van. Nagyon szereti a karácsonyt. - Ejtettem meg egy kedves mosolyt, hisz közben felderengtek a fejemben a közelmúlt emlékei és kislányom örömteli arca. Persze miután Kotomi-san meghallgatta a válaszainkat rögvest odébbállt, hisz volt még egy kis osztogatni valója, de nem sokáig maradtunk egyedül Tasu-channal, hisz hamarosan Keisuke-kun is megjelent ajándékot osztogatni.
- Neked is. - cserélek a férfivel is ajándékot, bár sajnálatos mód jelenleg egyáltalán nem merem megnézni, hogy kitől mit kaptam, hisz képtelen lennék rá. Csak tudnám, hogy mi a fene okozta nálam ezt a gyors romlást egyik pillanatról a másikra. T_T
Vissza az elejére Go down
Namie Fujishima
13. Osztag
13. Osztag
Namie Fujishima

nő
Hozzászólások száma : 131
Tartózkodási hely : 13. osztag
Registration date : 2008. Oct. 28.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: 13. osztag hadnagya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Nyilvános Társalgó Cl0te12000/15000Nyilvános Társalgó 29y5sib  (12000/15000)

Nyilvános Társalgó _
TémanyitásTárgy: Re: Nyilvános Társalgó   Nyilvános Társalgó EmptyVas. Jan. 08, 2012 8:45 am

Nyilvános Társalgó 037 Csillámnyuszis csodaparti csupa-csupa CS 'cs'etűvel! Nyilvános Társalgó 037

Már magam sem tudom, hogyan került az asztalomra az a meghívó, amit Michiyo-tól kaptam, de örültem, hogy ott volt, ahol, és még meg is találtam! Istenem, azt sem tudtam, mikor voltam utoljára bulizni egy jót. Szinte már azt is elfelejtettem, vajon milyen lehet az íze a sake-nak. Mennyi mindenről le kell mondania egy anyának, drága picurkája érdekében. Annyira nem is bántam, hiszen prüntyő gyönyörűségesen, és csodálatosan tökéletesen fejlődött! *-* Már az akkora bódulatot tudott okozni, hacsak Keiichi meg-megszólalt valami érthetetlen babanyelven, hogy az valami csoda! Nem is értem, minek is köszönhető pontosan fene nagy jókedvem, de ennek a tudatnak is nagyon tudtam örülni. Bizonyára a buláj léte tehette mindezt velem. Olyan szuper lenne, de tényleg, csak egy kicsit kirúgni a hámból. Idejét nem tudom, mikor találkoztam más osztagbeliekkel. Annyira beletemetkeztem az anyaságba, hogy még botrányosabban csináltam a rendbeli papírmunkáimat. Még szerencse, hogy Hanae kapitányom ennyire megértő. El sem tudnám képzelni magamat egy olyan vasszigorú kapitány mellett, aki pálcát csattogtatva fújtatna, amiért egy percet sem késhetek a jelentésekkel. Abban a szent minutumban csapnám egyik hónom alá a kisfiamat, a másik alá meg a pelenkákat, aztán a soha viszont nem látásra uram!
Szezonális nagy gánykupac eltakarítása végén aztán nemcsak az asztalom tartalma fogyatkozott meg, de saját súlyom is. Minden hálám Keiichi-nek, aki türelmesen kivárta a kukázás végét, és idejét eltöltötte lábacskájának vizsgálásával. Nem is kell ennek a pintyőnek játék, totál jól megvan saját magával is, vagy azzal a párnacsücsökkel, amit már egy pár hete szorgosan majszolgat. Már alig várom, hogy kijöjjenek a fogacskái! Szörnyű hallgatni azt, ha a kisfiam emiatt sírdogál.
No, de ott tartottam, hogy szíves örömest mennék abba a buliba, ha esetleg találok bébicsőszt. Nem kell látnia Keiichi-nek anyucit becsiccsentenie. Bár tudom, a későbbiekben nem emlékezne rá, ilyen picinek meg pláne nem fogná fel, de... az a lényeg, hogy nem viszem magammal és kész! Minek után pedig megoldottam a csősz felkutatásának hosszúra nyúló procedúráját, lassan készülnöm kellett. Amúgy is messzi földön is híres emberke vagyok abban, hogy mindig utoljára toppanok be mindenhova. Köszönöm, ó te hatalmas teremtő, remek időérzékkel ruháztad fel lelkemet~!
Ünneplős piros kimonómat próbáltam magamra erőltetni, és csodák csodájára belefértem! Pedig annyira rettegtem attól, a szülés után rajtam maradt fölös kilókat még nem sikerült teljesen ledobni, és nézzenek oda! *-* Így csak még nagyobb kedvvel sürögtem-forogtam a 7. osztag társalgójába. Amit nem mellékesen szürke folt lengett körbe, mert nem tudtam merre és hogyan, és miként jutok el. Mindegy, Namie 'kutyaszimat' Fujishima oda fog találni! És igen, köszönöm mindenkinek, aki hozzájuttatott a titok nyitjához!
Nagy lelkesedéssel vágódtam be az ajtón, aztán nagy csatakiáltást hajtottam végre, ami elvileg köszönés lett volna mindenkinek, aki a teremben tartózkodott. Még integettem is hozzá, remélem így elhiszik nekem, hogy jöttem ünnepelni. Még azt is elfelejtettem, hogy lehet zavarban vagyok a sok ember között. Azaz hadnagyok között! Lehet hülye dolog volt dedósként visítani egy sort? Mindegy, majdcsak megbocsájtják ezt nekem~... Michiyo-chan pedig máris nyújtotta felém a pecsétet, amit ugyan nem tudtam minek kapok, de örömteljesen nyújtottam a kacsómat. Pillanatok töredéke alatt már ott virított a kézfejemen egy aprócska nyuszika, amit nem tudtam miként hálálni, minthogy szép mozdulattal benyomorgattam a kedves lánykát. Aztán meg vágtattam egy doboz felé, mert turkálnivalóm támadt benne. Szemet gyönyöködtető vackok csillogtak belsejében, nem is tettem mást, minthogy a nyakam köré tekertem egy ezüstösen villogó boát, aztán a fejemre húztam egy csákót, és már robogtam is valami üdítőért. Közben pedig sasszememet elővéve leskelődtem, látok-e valami ismerős shinigamicskát. Na jóóó, szinte mindegyiküket ismertem látásból, de Hana jellegűekkel még nem találkoztam. Ez így uncsi lesz, ha nem találok magam mellé ivópartnert!
Azt meg közbe totálisan elfelejtettem, hogy obi-mba dugtam egy üveg különleges sake-t! A fene vinné el azt a butus fejemet. Mérgezett egérként cikáztam egyik pontból a másikba, hogy megint feltaláljam magamnak Michi-chant, hogy a kezébe nyomhassam az ajándék italomat. Nagyon remélem nem babazsúrt szerveztek, különben tényleg kiverem a hisztit!
- Micchaaan! Ezt, itt, neked, nektek, ide, mert parti, parti! Jó lesz? Iszunk? Kire várunk még?
Pattogtam körbe-körbe körülötte, abban bízva nem kap rosszullétet. Na meg lassan le kellett volna nyugodnom. A végén még repülök kifelé az ablakon! Akkor meg aztán összetöröm magamat, hogyan látom el drágalátos Keiichi-met?! Bizonyára lassan készíteni kellett nekem azt a gumikalapácsot...
Vissza az elejére Go down
Kuchiki Hana
6. Osztag
6. Osztag
Kuchiki Hana

nő
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 458
Age : 35
Tartózkodási hely : Seiretei, Kuchiki birtok
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Főnemes, Kuchiki ház XXIX. feje, Kupida, Hadnagy, Alkesz
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Nyilvános Társalgó Cl0te33500/45000Nyilvános Társalgó 29y5sib  (33500/45000)

Nyilvános Társalgó _
TémanyitásTárgy: Re: Nyilvános Társalgó   Nyilvános Társalgó EmptyHétf. Jan. 09, 2012 4:01 am

Nyuff! – Csillám parkett csillám hódítása, csillámhörpintéssel csillám garat csillámlása, csillámló csillámlást a csillám karszalagosoknak, míg mindenben csillámot nem csillámolva csillámhallucinálunk! Jihááá~h! Nyilvános Társalgó Cz23

Nem tudom, melyik okosságosan nagyokos életmentő Baywatch növendék volt műszakban, hogy toronyból leugorva életmentő zacskós levest csúsztasson éhhaláltól kékülő, ja nem az a tintától kékült, amit kiráztam a tollból, mert mindenhová akart fogni, csak a nyamvadt papírra nem, szóval ott tartottam, hogy veszek levegőt, mielőtt befulladnék! Jaj, meg pont! Tehát, munkában viseltes testemet, sokat sejtető, tűzvörös fürdőgatyós beügetéssel mentették meg a lidérc gyomorrá apadástól, legalábbis én ebben a csodálatosan leányregényes álomvilágban lebegtem ételre habzó szájjal, na meg vadállatként zacskót tépve, amikor szembesülnöm kellett azon szívfacsaró valósággal, nem, ez nem kaja! ÁTVERTEK! Azt a rézcsöves madárijesztő fityiszt villantaná be nekik a menetszél! Így kibabrálni táplálékért vonyító szervezetemmel! Se gáz! Én béketűrő egyed vagyok, csak felrúgom a Holdra sajtot keresni azt az elvetemült állat, azaz ember, azaz szellem, azaz shinigami, huh, de bonyolult kör személyt, aki….NÉMÁN, ez Michi chan! Surprised
Bizony ám, rafináltul rókaszimatos női megérzéseimmel elég volt a tasakból kibuggyanó csillámködöt orromba szívnom, hogy friss nyomra akadjak, ezt bizony nem más, de nem más, mint egyetlen, leírhatatlan, nélkülözhetetlen, hősies, szerelmes párokat boldogságba kergető Főnökasszonyom keze munkássága! Lám, nem tévedés, nem ámítás az is volt! Hűségesen gyárat szolgáló, elszánt amazon pofikám egyedire szabott, ól inkluzív, fullosan kézzel fabrikált és több cicefennkölt szót már lusta vagyok összehantázni, de értse mindenki, micsoda megtiszteltetés rendíthetetlen felettestől szívet melengetően cukiságos, talán kicsit túlságosan is cukiságos üzenetet kapni, melyet verejtékes munkával, két keze által fabrikált össze, hogy titkos álcázást húzva eredeti motivációjára eljuttassa kiválasztottak seregéhez! Ki lettem volna, ha nem könnyeimet tengerként fakasztó levél soraitól, büszkeségtől dagadó mellel húzom ki magam és szívom tüdőmbe az elszántság morzsáit, hogy én bizony, megjelenek, de úgy megjelenek, aztán mindenkit, de úgy mindenkit leiszok a sárga föld alá, nem, hogy a nevére nem fog emlékezni, de még az egész hetére se! MUHAHA! Induljon a banzáj, essen szét a ház, mármint hetedik osztag. Oda se neki! Majd ráfogjuk taichou-ra, rossz helyen dohányzott, lebukott, ijedtében meg szanaszét borogatta bevadult gólemként az egész kecót. Probléma egy szál se! Azaz az van, mert odáig el kéne jutnom és nem be kéne jutnom, mert azt se tudom, hol vagyok meg mit akarok. A fene! Le kell mondanom a bemelegítő körökről, bár nem teljesen! Fittness, hangsúly a ness, mint nyesta végződésen van ideje volt rágyúrnom pilóta keksszel az energiabevitelre, hogy a majd nem szomszédba, mert a rafkós építészeket vinné el a sánta róka harapása, persze, nem mellénk pakolták az amúgy tök logikusan hatost követő számot, hanem el a kukutyimba, had rohangásszak mérgezett porkavaró banyaként az utakon. Kész mázli, nincsenek trafipaxok, mert akkor csődbe juttatnám az osztag nemeseit. Nyehehe!
Na, de ugorjunk egyet az időgéppel arra a pontra, már nagyon szépségesen összekanalaztam pihepuha, formás, de nem tapizod le, mert meghalsz hátsómat, beletuszkoltam egy jó lesz ez kimono-ba, aztán máris három piás üveggel, ajándékos szatyorral hónom alatt, plusz egy dugi flaskával meglódultam célirányzékosan kocsma felé. Igen, megszokás, nem beszólni. Legalább félúton eszembe jutott rossz címre ügetek, tehát felesleges tiszteletkör kanyarítása után már tutkó nyuffantik füleszantik irányba kavarodva szánkáztam Főnökasszony meg a többi szalagos elvtárs színe-java elé, hogy irtózatosan bájos, nőies, szerény, szolíd, totálisan fatálisan beszámítható üvöltéssel csússzak be a terem ajtaján és rittyentsek sztártérdelést a parkett ördögeként.
-OHÁÁÁÁÁJHÓÓÓÓÓÓ, NŐK! Ja, meg férfiak…-
Fűztem hozzá puszta formalitásból számat félre húzva. A háború háború marad, de nehogy megsértődjön az a félcsokornyi, mellékesen férfi nemre keresztelt egyed, még köszönteni se méltóztatja őket a nőegylet méltán züllött vezetője. Ugyan-ugyan, nincsen velük bajom, még. Muhaha! Ki tudja, mit hoz az este! Belém akasztják a bajszot, láncfűrésszel nyisszantom le és nem tértem ki micsodájukat. Hoppá! Na, de tuszkoljuk páncélszekrénybe a vérengző agarakat, mert tornádóként csapódott felém az est nagyasszonya nyuszifülekkel vértezve, amire kötelező volt mellett igazítva szumó pózba vágódnom, hogy profi elkapóként gyűjtsem be imádatos főnökasszonyomat.
-Michi-Micchan! Jaj, de helyes nyuszómuszó vagy!-
Pöcköltem meg teljes extázisban a füleit, mert nagyon menőn festett és igazán illett a nyuszitúladagolásban szenvedő, imádni való buksikájához. Ráadásul rám hozta a besózott sonkazsongást, hogy nekem is kellett valami. Nem tudom, de nekem is kellett valami idióta, szőrös, tollas, bizgentyűs, atomgáz kiegészítő, amiben egész este égethetem a képemet, hogy több száz éves alkeszként, gyerekes bigyót aggatok magamra, amit abszolute mellékesen atomra élvezek, és lazán bemutatok minden kötekedő kisiparosnak, aki be merészel szólni. Lazulás van kicsikéim! Ma nem gázos, ha saját magadat is hülyének nézed. Nem, mintha én alapból nem lennék az, de ezt nem kell hangoztatni. Inkább ragadozó sólyomként leszálltam a fogasra, hogy izgatott szemcsillámlással, ha csillámparti adjunk a témára, meg nyuszis nyomda folttal bővülve válogatni kezdtem a felhozatalban, mi illene hatványozottan környezetre káros fejemhez. Végül úgy döntöttem betörök az indián sztájliszt iparba. Magamra aggattam golyóstoll kakadu kopasztott sálát, amit megspékeltem az egy szem tollal tűzött fejpánttal, hogy igazi préri cickány legyek és máris tollas csirkeként ügethettem vissza Michi mellé. Le akartam pattintani a muníciót, mielőtt arra csuklanék fel, elfogyasztotta tollmérgezett szerénységem az egész tárat.
-Hoztam fűtőanyagot! Nyehehe!-
Lóbáltam meg a nehézkesen, de tapasztalt évekkel hátam mögött rutinosan előhorgászott üvegeket, legyen miből pótolni a lelkesedést, ha netán-netán beütne az ismeretlen földekről támadó agyzsibbadás és elkezdene mindenféle kínos csend terjengeni a levegőben. Épp megszabadultam a fincsi nedűtől, amikor ismerős hang csilingelt bele hallójáratomba. Azonnal tudtam kihez tartozik a megszólítás, így szükségtelen volt szembe fordulnom egyletünk szakavatott zseni palántájával, tudjam, Masha titkos ügynök büszkeségünk érkezett üdvözölni. Ettől még a lendület lendület és öröm öröm maradt. Naná, tüdőmet felszívva szaltóztam hátra, hogy sztáros tollpihe fulladozás közepette rázhassam ujjaimat előtte, mielőtt betámadtam volna lehengerlő vezetőségi mosolyommal és anyai örömkönnyeket hullató ölelésemmel szorítsam ki belőle a szuszt is.
-BUMMBUMM! Azt a rezesen kongó fémedényt, de régen láttalak! Hogy én, hogy a ja, hogy a hadnagy! Nem rég, nem rég, de ne kérdezz dátumot, mert arra se emlékszem ma hanyadika van. Hatosoknál koptatom a faszálkákat. Bátran ugrabugrálj csak át, ha unatkozol, vagy remekbe szabott terved támad egyletünk dicsőségének öregbítésére.-
Megnyerően kacsintva suttogtam le az utolsó mondatot, hiszen ez nagyon spéci információ volt, kifejezetten szakavatott fülek részére. Nem hallhatta minden földön közlekedő, jött ment halandó! Az maga lett volna a megaláztatás. Az égő, de nem viszkető érzés, melynek lehetősége még fejem felett lebegett. Bummbumm nevetőgázos szórakoztatással állt elő, amire fogyatékkal élő elmeháborodott lettem volna nemet mondani. Gyerekes társasra bármikor kapható vagyok, kivéve, ha alszom.
-Játszunk! Arra ne vegyél mérget, mert én akkor is röhögök, ha vesztek, de nem fogok veszteni, mert csalni is nagyon láthatatlanul tudok, amiről senki se fog tudni, még lehet én se! MUHAHA!- Körbesandítva számolgatok, hogy itt bizony gebasz van, mert hárman vagyunk, amikor nem ennyien kéne, hogy legyünk. Pánikra viszont nem adunk. Kieresztettem garantáltan üveget repesztő hangomat, hátha valamelyik halláskárosodott áldozat megadja magát és köreinkbe csatlakozik. – EGY HELY KIADÓ! HALIHÓ! ELADÓ A MENYASSZONY! Nyehehe~h!-
Csapkodtam az asztalt rém látványosan, mennyire pocsék poén volt még tőlem is. Főleg, azután egy férfi fej bukkant fel mellettem. Hát, nehogy már, hogy én sokkot kapjak, ahogy kaptam, de fél pillanatra sápadtan hápogtam, mit keres itt a fekete loboncos egy ekkora brutálisan elrontott felvonyítás után. Szerencsére nem kereste az arát, csak illedelmesen a női armadát, hogy elhalmozza ajándékok bonbonnal. Meghatottan pislogtam a témára, micsoda csoki túladagolásom lesz Szenteste bekopogása előtt, mert azt nem írhatom, mélyen dugdosott női oldalam cirógatta a kedveskedés.
-Nézd már, micsoda gentleman! Köszi-köszi, szép szál legény! Oh, várj csak! Ne rohanj, annyira! Van cserebere fogadom, többet vissza nem veszem csomagom nekem is.-
Villant fel nem poénból sötétlő hajzuhatagom felett az a bizonyos isteni szikrát jelző lámpa, kaparjam vigyázzba habtestem és támadjam meg szatyrom tartalmával a jelenlévő seregletet. Nem terveztem nagy ajándékot, reklamációt végképp nem fogadok el, méretbeli problémákkal, pedig forduljon mindenki kezelő orvosához, de úgy voltam vele, mivel senkit se ismerek tutibiztosan, beújítottam egyen cókmókkal. Külön meglepi a nők és még különb meglepi a srácok részére. Nem szabad hideg éjjeleken megfeledkezni a hőmérséklet tartásáról, ezért minden csodaszép hölgyemény kapott irtó szexi harisnyakötős, masnis, micces macás karácsonyi harisnyát, kellően cérna alávalóval, míg a férfiak vigyort facsarhatnak ábrándos kedveseik arcára Rudolffal a vörös orrú gatyóval. Természetes a kínos pirulások elkerülése végett, minden gondos papírcsomagolásban lapítva kerül gazdájához, hogy csak bátrabb jelentkezők égjenek, ha ki merik bontani, de egyetlen egy dologról még ezen a szép estén se bírok lemondani. A harc és nevem kötelez, meg a bosszú vérszaga is. Mindenkinek széles mosollyal, kézbe adom apróka csomagját, kivéve a világ legsötétebb égi meszelőjét, kinek szőke tincseit nullással fogom egy történelmi napon ledúrni. Az ő ajándékát rá nem vesz a büszkeségem rendes úton juttassam el. Alap, amint radar rendszeremmel kiszúrom merre terpeszkedik szétszívott fejével, ujjaimat ropogtatva vesz körbe a pokolból feltörekvő sötétség aurája. Győzelmi lehetőségtől felvillanó tekintettel lendítem vérszomjas karjaimat és jól rátermett baseball dobóként megküldve hangsebességet áttörő küldeményem kapom, remélhetőleg telibe azt az átkozottul ütni valóan édi mama pici pofikáját.
-Boldogat, Kleopátra!-
Fújom ki bikaként a bennem felgyülemlett gőzt, hogy elégtételt kapva néhány órára, mert ez a háború életem végéig szól, visszacsüccsenhessek játszani. Mellékesen remélem addigra már előkeveredett a hézagot befoltozó játékosunk, vagy kénytelen leszek valakit sálba tekerve asztalhoz rángatni, hogy végre elkezdhessük a „ki nevet a végén”-t.

Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Amatsu Yukariko
4. Osztag
4. Osztag
Amatsu Yukariko

Hozzászólások száma : 122
Registration date : 2009. Mar. 29.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: hihetetlen, de hadnagy *.*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Nyilvános Társalgó Cl0te7300/15000Nyilvános Társalgó 29y5sib  (7300/15000)

Nyilvános Társalgó _
TémanyitásTárgy: Re: Nyilvános Társalgó   Nyilvános Társalgó EmptyVas. Jan. 15, 2012 10:29 am

~ Csinicsudi csillámló parti? o.o ~

Sosem mondtam olyasmit, hogy öreg vagyok, sőt - bár az tény, hogy nem vagyok egy fiatal leányzó... vagyis... persze, attól függ, honnan nézzük... de én a pirti-partizáshoz, mint olyan, vagy túl kicsi, vagy túl nagy vagyok, vagyis nem tudom, mert sosem csináltam ilyesmit, igazán nem tudom, hogyan kéne ilyenkor viselkednem, meg semmi ilyesmi, de nekem ez nem megy! >.< Ebben egészen, de egészen, száz százalékig biztos vagyok T.T Úgyhogy amikor megkaptam Michi-chan meghívóját, és a csillámpor tüneményes szanaszéttüsszentése után el is tudtam olvasni, mi áll benne, jó ideig fogalmam sem volt, hogy mit csináljak, hova meneküljek, vagy ilyesmi... Én ehhez még kicsi vagyok! T^T És... És egyébként is, lenne egy csomó dolgom, és egyáltalán, én... én nem is ismerek senkit a hadnagyok közül, és ők annyival tapasztaltabbak, és rátermettek, és ügyesebbek nálam, és tényleg, én egyáltalán nem is vagyok jó fukutaichou, majdnem annyira nem értek ehhez, mint a bulizáshoz. (Persze, ha úgy vesszük, valójában lenyűgöző eredmény, hogy találtam olyasmit, ami a mostani feladatkörömnél is kevésbé illik hozzám! *.*) Na de akkor is, nekem ez... ez nem megy! T.T
Egész nap azon vívódva, hogy menjek-e vagy sem, még a szokásosnál is szétszórtabb lehettem, elvégre azért az ilyesmit meg kell fontolni, és egyáltalán, még ha tudom is, hogy nem nekem való, megpróbálni meg kéne... de persze nem, mert azért mégsem... de ha mégis... Tehát egyszerűen képtelen voltam eldönteni; a lehető legegyszerűbb megoldáshoz folyamodtam, összeszedegettem az érveket a bulival kapcsolatban pro és kontra, elég hebehurgyán, nem is mindent a maga súlyával méregetve, de azért mégis. ~ Mert ami mellette szól: Michi-chan a saját kis kezecskéivel készítette a meghívót! ~ Viszont megtehetném, hogy nem megyek, elvégre tényleg sok a dolgom. ~ Csakhogy igazából semmi dolgom, mert senki sem beteg mostanában. Persze, mert bezzeg ilyenkor, karácsonyra mind meggyógyulnak! *.* ~ Ám én rettentő elhagyatottan érezném magam, hiszen senkit sem ismerek... ~ Habár, Michiyo fukutaichou-sant ismerem, és Rosa kisasszonyt is! *.* ~ De ők biztosan másokkal fognak beszélgetni, és szegény Michinek csak kellemetlenséget okoznék, ha csak ténferegnék magányosan! >.< ~ Ellenben, ő nyilván számít rám, hiszen külön nekem küldött meghívót, leveseszacsinak, vagyis zacsislevesnek álcázva! *.* ~ Éppen ezért nem hozhatom kínos helyzetbe azzal, hogy nem tudom, mit kéne csinálnom... ~ Ez nem is érv, mert éppen ezért kéne elmennem! Ugye? o.o ~
Végül beláttam, ez nem vezet sehova, hiszen mennék, de félek, a végtelenségig meg mégsem vitatkozhatom magammal... de hoppá, hasított belém a felismerés, hoppá! *.* Anemone biztosan tud tanácsot adni, hiszen... ő én vagyok, legalábbis lelkem egy saját életű része, és mint ilyen, ismer, ahogy pedig én ismerem őt, szerintem eléggé hasonlítunk is ^.^ És amilyen végtelenül kedves és aranyos volt, bele is egyezett, hogy segít, bár az először nem tudtuk eldönteni, hogy melyik oldalt képviselje, mert hát… Jaj, hiszen olyan nehéz eldönteni! T.T Úgy szégyellem magam, hogy ennyit sopánkodtam miatta >.< Szörnyen idegesítő lehettem, vagyis hát, csak kis kardocskám hallotta, de ő, bár végtelenül tapintatos, sosem mondaná meg nekem, ha zavarom, azért mégis. Bárcsak könnyebben tudnék határozni...! T.T Egyszóval végül ott folytattuk, ahol abbahagytam: zanpakutom kijelentette, hogy „igen, igenis tessék elmenni, hiszen személyesen hívtak meg, és szörnyen udvariatlan dolog volna nem elmenni.” Csakhogy, válaszoltam neki gondolatban, miközben egy csúnyán összakardozott alkart mostam le valamiféle fertőtlenítővel, csakhogy fogalmam sincs, mit kell egy ilyen helyre felvenni… Mégsem mehetek egyenruhában, nemde? >.< És ő igazat is adott nekem, viszont kijelentette, hogy valami egyszerűbb ruhát válasszak, nem túl ünnepélyeset, de nem is mindennapit; azt mondta, ő tudja, bár igazából nem tudtam, honnan tudja, hiszen honnan tudná? o.o Homályosan persze, éreztem, hogy valóban így lehet, ezért ebbe nem mertem belekötni… Hiszen rengeteg ellenérvem volt még, miért is kéne távol maradnom, többek közt az, hogy foggggggggalmam sem volt, merre lehet a hetedik osztag. Ezt meg is osztottam Anemone-channal, miközben gondosan bebugyoláltam a már fentebb említett karocskát vagy tíz méternyi gézbe (tél van, még csak az kéne, hogy megfázzon! >.< A melegtől amúgy is nő a vérbőség, és gyorsabban gyógyul majd *.*); mire ő, elképesztő módon, könnyedén csak annyit vetett oda: „Hát kérdezz meg valakit!” Mintha az olyan könnyű lenne! Egyáltalán, kit kérdezhettem volna meg? >.<
- Akkor végeztünk is, igaz? – szólalt meg valaki hirtelen mellettem, amitől úgy összerezzentem, hogy elharaptam a nyelvem Embarassed Csodálkozva kaptam fel a fejem, ki lehetett a rejtélyes hang gazdája – de hát annyira ostoba vagyok, hiszen gondolhattam volna, hogy sebesült végtagok nem mászkálnak csak úgy, a vakvilágban a tulajdonosuk nélkül! >.<
- Óóóó, hát persze! ^.^ – mondtam tétova mosollyal – azaz, persze nagyon-nagyon vigyázzon, nehogy mostanában megerőltesse, és… és hogy nehogy megfázzon, de nemsokára semmi baja, tényleg semmi baja nem lesz ^.^
Boldog ünnepeket kívánva elköszöntem, miközben Anemone végig nyüstölt, nem is értettem, miért, mármint mit akarhatott ezzel, igazán, hiszen nem felejtettem el semmit, megvizsgáltam, fertőtlenítettem, bekötöztem, és talán még azt is megkérdeztem, nagyon fáj-e, igazán, nem hagytam ki semmit! o.o Azaz… Izé, na, akarom mondani… csak egyszer élünk, na, csak... csak egy kérdés lenne! >.<
- Bocsánatot kérek – szóltam utána fülig vörösen, hebegve, magyarán elővéve pillanatnyilag a lehető legelszántabb modorom –, bocsánat, de esetleg meg tudná nekem mondani, merre van a hetedik osztag? o.o
Meg tudta mondani. És hacsak nem jegyeztem meg rosszul, komoly esélyeim voltak, hogy el is jussak a kedves hadmami (olyan furcsa ez a szó, de aranyos *.*) csudi… csillámos… micsodapartijára ^.^ Viszont ahhoz haza kellett mennem, át kellett öltöznöm, és – habár mindezt csak azért tettem meg, mert Anemone valamiért kimondottan harciasan győzködött, és állandóan az érveit sorolta – végül is el is készültem… De sokkal előbb, mint kellett volna, és nagyon izgultam; mégsem mehettem oda csak úgy, ha még senki sincs ott. Tétován pillantgattam körbe a szobában, mit csinálhatnék még meg, de elvesztettem az iratokat talán, vagy nem tudom, nekem sosem marad ilyenkorra semmi papírmunkám, ez olyan ijesztő! o.o Aztán egyszerre csak megakadt a szemem egy nagy halom sálon, amit még nem is olyan rég kötögettem, meg ilyesmi, hogy legyen mit osztogatni esetleg a gyengélkedőn azoknak, akik kénytelenek bent tölteni a karácsonyt. Olyan szomorú, szegények… >.< Igazából nem is tudom, mióta ünnepelünk mi karácsonyt, mármint, ez… ez talán Európából jött? Nem is tudom, mindenesetre az emberek világából, de igazán kedves gondolat ^.^ Amit mondani akarok, eszembe jutott, hogy talán a fukutaichou-samák örülnének neki *.* Vagyis… én igazán, hiszen még látásból is alig ismerem őket, meg hát nem tudom, illik-e egyáltalán ajándékozni csak úgy, viszont… viszont nem szabad, hogy megfázzanak! >.< Seireitei még csak hagyján, de az Emberek világában rettenetesen hideg lehet már, és ha betegek lesznek, nem tudják ellátni a feladataikat… ez legfeljebb orvosi javallatként is jó, nem? o.o Úgyhogy magamban próbáltam felidézni, kihez milyen szín, vagy minta illene, aztán be is csomagoltam mindent, de mire elkészültem, már nagyon-nagyon késésben voltam! T.T E is késtem, még úgy is, hogy véletlenül jól megjegyeztem az útbaigazítást, utolsóként érkezhettem; és olyan sokan voltak ott, én először be sem mertem menni, aztán eszembe jutott, mit szólna ehhez Anemone… úgyhogy beléptem. Odabent mindenki olyan vidám volt, és aranyos, de mindenki fején valami fura sapka volt, nagyon különös volt *.* Fogalmam sem volt, mitévő legyek, úgyhogy tétován körülnéztem, merre található a csillámnyuszik királynője, mert ő biztosan meg tudta volna mondani, mit kell tennem! Valami imbolygó, bolyhos fülkollekciót megpillantva meg is leltem őt, és miután valami hihetetlenül aranyos, csillogó nyulacskás pecsétet nyomott a kezemre, össze is szedtem magam, hogy megszólaljak:
- Nagyon szépen köszönöm a meghívást, Michiyo-san… és… én hoztam ajándékot, boldog karácsonyt! Embarassed - nyújtottam át pirulva a csomagot, és dadogva folytattam. – Igazából… mindenkinek hoztam, de nem ismerek szinte senkit >.< Ön szerint attól még odaadhatom nekik? >.<
Annyira sajnáltam, hogy őt halmozom el a kérdéseimmel, csak hát, én annyira elveszettnek éreztem magam... Pedig mindenki nagyon kedvesnek tűnt... *.*



Bocsánat, hogy ennyit késtem >.<
Vissza az elejére Go down
Hayakawa Tasumi
8. Osztag
8. Osztag
Hayakawa Tasumi

nő
Leo Tiger
Hozzászólások száma : 143
Age : 25
Tartózkodási hely : Shiratorival, küldetésen, 8. osztag területén
Registration date : 2010. Aug. 17.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Masaki tetkó-pádávánja *w*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Nyilvános Társalgó Cl0te16300/30000Nyilvános Társalgó 29y5sib  (16300/30000)

Nyilvános Társalgó _
TémanyitásTárgy: Re: Nyilvános Társalgó   Nyilvános Társalgó EmptyKedd Jan. 17, 2012 8:51 am

Csillámos hadnagyparti a 7. osztagnál *.*

Nem volt ma időm sütni, reggel rögtön az edzőteremben kezdtem, igyekszem kicsit visszarázódni az osztag aktív életébe, most hogy végre valamennyire kivégeztem azokat az utálatos papírokat a szekrényemből. Még a végén jönnek ellenőrizni az 1. osztagtól, aztán meglátják azt a hatalmas, orbitális halmot a szekrényemben és én repülök o.O Erre csak igazából akkor jöttem rá, amikor Anaot voltam meglátogatni a 10. osztagnál és ő mesélte, hogy alig bírták kimagyarázni a füstöt, amire igazából nekem sem adott magyarázatot, csak elhadarta a történteket, hogy egyszer csak jött valaki, aztán mindenki rohangászott össze-vissza, de végül sikerült kivergődniük és büntetés nélkül megúszni a dolgot. Jó, persze a felét nem értettem, mert Anao-chan a pörgéséből semmit nem engedett le, mióta kapitány lett. Talán még valamivel gyorsabb is lett a beszéde, mióta kinevezték, korábban még valahogy könnyebben megértettem, mit magyaráz és sikerült felfognom a témaváltásait. Amúgy csak szerintem lett nagyobb a kavicsmániája? @.@
Nagy elgondolkozásomban elég nagy meglepetésként ért, amikor egyszer csak szembe találtam magam az ajtóm előtt egy zacskós levessel. Kritikus szemekkel ragadtam meg egy csipesszel a sarkánál, fene tudja, ki küldte, még az is ehet, hogy egy haragosom… Vannak nekem egyáltalán haragosaim? o.O Mindegy, biztos vannak, csak már megint én nem tudok róluk, mint a legutóbbi alkalommal, amikor elbotlottam a padló egyik kiálló részében és kiröhögtek a tisztek T_T Mondjuk utána mindegyik falfestésre volt ítélve három napig, mert na, azért a saját hadnagyukat csak ne nevessék már ki, még akkor sem, ha elbotlik. Pláne akkor, ha elbotlik Neutral Olyanról még nem hallottak, hogy udvariasság és fel is lehet segíteni egy magasabb rangú személyt is, nem csak állni, mint az ezeréves fatörzsek? Jó na, mindjárt karácsony, úgyhogy nem morgok túl sokat, csak fáradt vagyok.
Minden esetre azért felbontottam a zacskós levest, amiből úgy robbant ki a csillámpor, azt hittem, ott helyben megvakulok o.O Aztán végülis sikerült megszabadítanom a hajam nagy részét a csillogó anyagtól, nekiláttam elolvasni a benne talált levelet. Jót mosolyogtam Michi-chan lelkesedésén, meg amúgy tök jó ötlet volt tőle, hogy összeszervezett egy ilyet, úgysem volt még időm gratulálni neki, meg Hana-channak, hogy hadnagyok lettek, pedig drága szívem olyan nagy büszkesége az osztagnak minden drága tiszt, aki ilyen magas rangot ér el *.* Aztán jött a sokk, merthogy rádöbbentem, nekem vinni is kéne valamit a többieknek, ami mondjuk hasznosítható, mint ajándék. Mármint na, valami személyeset akartam, mégse tucat dolgot adjak. Akkor jelent meg fejem fölött a zseniális ötletet jelző kis világító körte (miután véletlenül felkapcsoltam a lámpát, mert a kapcsolóba vertem a fejem Neutral), hogy hát jó hakudás lévén talán van valami tehetségem a kézművességben is, szóval azonnal szanaszét kezdtem rohangászni, hogy találjak valami jó alapanyagot vagy valamit, amit használni lehet.
Már az edzőteremben ácsorogva körvonalazódott ki bennem teljesen a terv, miszerint agyagból fogok mindenkinek valami olyasmit csinálni, amit szeret. Igazából hirtelenjében csak az jutott eszembe, hogy Michi szereti a nyuszikat, Hana a sakét, Kei-kun meg a sajtburgert. Próbáltam összehozni valami olyasmit tényleg, ami úgy néz ki, mint egy nyuszi, de végül visszagyúrtam a hatalmas kupacba, nem megy ez nekem T_T Aztán, már olyan este tíz körül járhatott az idő, mikor végül feladtam a kínszenvedést és döntöttem… mindenkinek vázát csinálok és kész! A váza úgyis sok mindenre használható, reméltem, hogy nem szúrom el legalább azt és mindenkinek tetszeni fog >.<
Szinte egész éjjel nem aludtam, szóval másnap reggel már elég méretes karikákkal a szeme alatt ténferegtem a lakrészemben, de megérte, mert tök szépen ki is festettem a vázákat egész egyedire, meg minden, be is csomagoltam dobozokba, amiket valami izével, amit találtam, kibéleltem, úgyhogy nem zörög, meg nem törik el és nem is lehet tudni, mi van benne, amíg ki nem nyitják *.*
Némi sminkkel azt hiszem, sikerült elfogadható kinézetet varázsolnom magamra, meg feltúrtam az egész szekrényemet, tiszta káosz lett a szobám, amikor végre sikerült találnom valami normális ruhát, ami azért nem túl estélyis, de legalább elegáns és viszonylag kényelmes is. Alaposan megrakodva tévelyegtem be a már egészen telt társalgóba a 7. osztagnál. Rögtön be is lettem támadva Michi által és máris ott díszelgett kézfejemen a matrica, mint valami rendezvényre feljogosító karszalag vagy ilyesmi. De nem engedtem el ám, rögtön rátukmálta a „Michi-chan” feliratú dobozt.
- Nagyon gratulálok a hadnagyi kinevezésedhez Michi, még nem is mondtam *.* - ölelgettem szanaszét szegény lányt, aztán tovább álltam már, keresgélve a többi ismerős arcot.
Elkezdtem kiszórni gyorsan a csomagjaimat, mert csak úgy özönlöttek rám az ajándékok, komolyan kezdtem úgy kinézni, mint valami karácsonyfa o.O Észrevéve, hogy igazából mindenkin van valami dísz, csak rajtam nincs a matricámon kívül, visszacaplattam a dobozhoz az ajtó mellett és a fejembe nyomtam egy Mikulás-sapkát, amin körbe-körbe villogtak a csillagok, egész jól nézett ki. Ráadásul belebotlottam Hanába is, akire szintén rögtön ráaggattam a vázáját.
- Boldog karit és gratulálok a hadnagysághoz Hana-chan! – öleltem be a nőt vigyorogva.
Ezután átvonultam előző ajándékozottamat követve a már összeverődött kis csoporthoz és átadtam ajándékomat Yoshida-sannak is. Nem túlzottan kedvelem, legalábbis hallásból olyan furcsának tűnik, de hát melyik Juunibantaios nem furcsa? :/ Valahogy Rosa-chan mellé keveredtem és ezzel szinte egy időben toppant be hozzánk Kotomi-chan is, jó sok volt az ismerős arc, így hirtelen o.O
- Nektek is boldog karácsonyt! És Hajime is jól van, csak mindig féltem, mert állandóan elfelejti a sálat >-> - morgolódtam, de gyorsan el is felejtettem, ezen a helyen egyszerűen nem lehet nem jókedvűnek lenni.
Rosának átadtam az ajándékot, de Kotomi-chan eltűnt, mint a kámfor, úgyhogy rohantam utána, mert neki is át kell adnom a vázát, ha már ő is adott ajándékot, meg amúgy is, csak nem felejthetem el volt hadnagyomat >.<” Keisuke-kun mellett bukkantam rá az asztalnál, de pont jó is volt, ő sem kapott még tőlem.
- Majd elfelejtettem, nem maradtok ám ajándék nélkül! – jelentem meg kettejük között és elragadtam egy sakéval telített poharat az asztalról, hogy azon nyomban el is tüntessem a tartalmát. – Boldog karácsonyt mindkettőtöknek *.* Tőled pedig köszönöm az ajándékot Keisuke-kun, nagyon szeretem a bonbont. – mosolyodtam el és rögtön a két fukutaichou kezébe is adtam a dobozokat.
Eltulajdonítottam még egy poharat, aztán tovább álltam, a többi hadnagynak is átadva a dobozkákat. Utoljára hagytam azokat, akiket nem annyira ismerek, meg amúgy is, Amatsu-sanra és Fujishima-sanra akadtam rá legutoljára.
- Boldog karácsonyt a drága kollégáknak. Nincs kedvetek velem jönni Twisterezni? Az a kedvenc játékom, a végén még elcsaklizza előlünk valaki >.> - mutattam a kiterített szőnyeg felé nagy lelkesen.
Amúgy is, őket még nem ismerem annyira, egy jó kis Twister-játszma pedig tökéletes ok az ismerkedésre. Csillogó szemekkel néztem a két hadnagyra, mert hát naaa, én úgy, de úgy szeretek Twisterezni *.*


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Hayakawa_Tasumi
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
Yamasaki Shizuka

nő
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 29
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Nyilvános Társalgó Cl0te30900/45000Nyilvános Társalgó 29y5sib  (30900/45000)

Nyilvános Társalgó _
TémanyitásTárgy: Re: Nyilvános Társalgó   Nyilvános Társalgó EmptyVas. Jan. 29, 2012 5:56 am

Csilli-villi csicsás cs… cs… csupa csokii ~_~


A papírmunka.. Miért létezik egyáltalán? Fogadjunk, hogy még a főkapitányt sem érdekli, teljesen lehetetlen, hogy ilyen nagy mennyiségű napi könyvelést, jelentést, kiadást ő számon tud tartani. Értem én, hogy okos meg bölcs, de szerintem nem létezik olyan agy és gyorsolvasási képesség, amellyel erre képes lehet. Nem lenne elég, csak a problémás dolgokat feljegyezni. Egy olyan eseménytelen és unalmas napot, mint a tegnapi, még említésre sem kéne méltatni. Ehelyett mit csinálok? Reggelbe nyúlóan dolgozok. Na jó, az igazság az, hogy valamikor délután elaludtam és fél órája keltem. Ez volt életem legpokolibb estéje, azóta fáj az képem. Munkám végeztével kinyújtózkodom, és a mosdóba sétálok, hogy megmoshassam az arcom. Megállok a mosdócsésze előtt és belenézek a tükörbe. Ekkor veszek észre, egy instant leveses zacskót az arcomra ragadva. Mi a fene? Már megint alva ettem? Remélem, nem por formában ettem meg, mert akkor megint fájni fog a hasam. Kisétálok a mosdóból, közben pedig megpróbálom kinyalogatni a maradék port a zacskóból. Ám leginkább homok ízű ami benne van. Elkezdem törölgetni a nyelvemet, köpködve, s a kezemen csillámpor marad. Mi a fene? Valaki meg akar viccelni? Na szépen vagyunk! Belenyúlok és egy nyáltól tocsogó kis papírkát szedek ki belőle.. Szép csillogós színes kis papírka, csillámporral díszített színes ki… pacák? A szentségit! Hát a nyáltól teljesen összefolyt!
A székemen ülve próbálom megfejteni az üzenetet, de csak nem sikerül. Igazán bonyolult munka kisilabizálni, hogy mégis miről akar szólni a levél. Csillogó cuki-muki, husi-musi, édi-bédi, habos-babos bolyhos bozontos csillámnyuszikák és hadnagyok meg valami Keóbárósama… Két embert ismerek, akik ilyen lehetetlen módon tudnak írni.. - ha magamat beleszámolom három. - Az egyik az emberek világában van, de ő nem nyuszikról szokott vizionálni, szóval bizonyos hogy Nyuszimichi küldte nekem. Azt hiszem jó lenne meglátogatni és megérdeklődni tőle, mégis mit próbált írni.
A nap fele eltelt, és én még nem vagyok Michinél hogy, megkérdezzem miféle levelet küldött nekem. Biztos valami fontos dologról lehet benne szó, de mit tehetnék, ha egyszer Nihaochan nem enged el, míg ki nem javítom az összes helyesírási hibámat. Délutánra sikerül végeznem az egésszel, és még akkor sem tökéletesen hibátlan, ám kölyökkutyanézésemmel még vaskalapos tisztem sem vitatkozhat. Ezért, csak fél óra könyörgésbe kerül, hogy elindulhassak a hetedik osztaghoz.
Végre valahára odaérek, és egyenesen a hadnagyi iroda felé veszem az irányt. Nagy buli lehet, hiszen mindenféle kedélyes nevetés és zene szűrődik ki a társalgóból. Lehet, hogy rosszkor jöttem? Talán valami osztagos dologról lehet szó. Mindegy, csak jövök és megyek. A hadnagyi iroda előtt állok, már egy ideje kopogtatok, ám semmi válasz. Biztosan Michi is a bulin van. Akkor inkább hagyjuk. Sóhajtok egyet, majd elindulok a kijárat fele, ám mikor elhaladok a társalgó ajtaja előtt, valami igen kellemes édeskés illat csapja meg az orromat. Becsukom a szememet és a szag után megyek, átgázolva a társalgó ajtaján. Odaérek az asztalhoz, aki előttem van, kikerül ha jót akar. Csak akkor kapok észbe, mikor már az asztal előtt állok és kinyitom a szemem. Jaj ne! Most rondítottam bele egy privát buliba, ahová meg sem hívtak.
- Heh, szi.. sziasztok! – Intek egyet zavartan, még mindig tányérral a kezemben. Mikor észreveszem Csillámmichit. Oda is reppenek hozzá, hogy gyorsan lerendezzem vele a kérdéses üzenet tartalmát. Meghatódottan nézek rá, mikor kiderül, hogy erre a bulira valójában én is hivatalos vagyok. A nyakába ugrok boldogan. Nagyon megörülök neki, hogy őszinte legyek ez a legeslegelső bulim... Ám mikor tudatosul kicsi buksimban, hogy ez egy karácsonyi party, elszégyellem magam, hiszen nem készültem semmiféle ajándékkal. Most mi tévő legyek? Ismerjem be? Vagy mondjam azt, hogy „otthon felejtettem” és fussak el érte? Végül a legkézenfekvőbb válasz mellett döntök.
- Boldog Karácsonyt! – Mondom, s lelkesen nyúlok a zsebembe remélve, hogy találok is valamit. Egyre mélyebbre nyúlok, hiszen csak csokipapírt, rajzszögeket és műcsontot találok, ám mikor nagyon mélyre nyúlok valami ismeretlenre bukkanok. Hírtelen rántom elő, így elrepül a többi zsebemben lévő dolog. Egy zacskó üveggolyót. – Ezt neked hoztam…- Nyújtom át zavartan mosolyogva. – Remélem tetszik… - Mondom miközben legszívesebben beásnám magam egy sírba…
Ha ezek után nem dobnak ki páros lábbal, elég zavartan kezdek el bulizni.. Pár órának kell eltelnie, míg megtörik a jég, és a remegő hangom határozottá válik – remegő kezeimmel és lábaimmal egyetemben -. A sakét inkább kihagyom, ám a sütemények elpusztításában tevékenyen részt veszek.
Az ünneplés előrehaladtával, mindenki feloldódik és a hangulat a tetőfokára hág. Igazán jó társaság, ám egy visszafogott kedves kinézetű lányra leszek figyelmes. Nem vagyok jó a beszélgetéskezdeményezésben, ezért csak odaoldalazok hozzá, és zavartan rámosolygok. Intek neki, de nem sikerül semmi értelmeset kinyögnöm. Csupa idióta kérdés jut eszembe.
- Szóval te is hadnagy vagy… - Zseniális vagyok.. tényleg elképesztően jól tudok következtetni. Miről jöhettem rá? A hadnagyoknak szervezett ünnepélyből, a karszalagról? Ki tudja… - Milyen a negyedik osztagban? Milyen a kapitányod? – Végül nagy nehezen sikerül megtörnöm a jeget és jót beszélgetni vele. Legalábbis remélem, én mindenesetre az est hátralévő idejében remekül érzem magam.

Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Ayumu Michiyo
7. Osztag
7. Osztag
Ayumu Michiyo

nő
Taurus Rooster
Hozzászólások száma : 144
Age : 30
Tartózkodási hely : itt is, ott is :D 7. osztag, 10. osztag és még Karakurát is megszálltam... muhahaaa >.<
Registration date : 2011. Apr. 24.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Nyilvános Társalgó Cl0te21100/30000Nyilvános Társalgó 29y5sib  (21100/30000)

Nyilvános Társalgó _
TémanyitásTárgy: Re: Nyilvános Társalgó   Nyilvános Társalgó EmptyKedd Márc. 13, 2012 8:10 am

[Csillámnyuszis csodaparti hadmamikkal és hadpapikkal *.*]

Boldogan szárnyaló nyuszikaként egyeztem bele a játékba, tiszta olyan lehettem, mint azok a kiskutyák az autók ablakában, vagyis hát, hogy ott hátul, meg elől, amiket feltesznek, és mindig csak bólogatnak, hogy „yeeah!”, közben meg partitájmolnak a többi játékkal. *O* Olyan kis cukiiiik, nekem, ha lesz egyszer kocsim – ami soha sem lesz, csak játékból, mert olyan félelmetesek az autó o_O –, azt biztosan csupa nyuszikásra fogom berendezni, és mindenhol édi kis tapsifülesek rázzák majd a fejüket a kedvenc zenémre. Na de éppen ott tartottam, nagyban vetődtem, hogy játééék, és alig tettem le a fenekem, máris elkezdődött a nagyon hatalmas megdöbbenéseses pont-pont-pont boldog játéka a fejem felett, ahogy csak pislogni tudtam, mi a szösz is van most Suki bácsival meg Keo-báró-samával, mert hát annyira nem tudtam hova tenni a helyzetet.
De ami ennél is ijesztőbb volt, hogy hatalmas ajándékozási roham indult meg az egész teremben, én meg csak továbbra is pislogtam, még addig sem jutottam, megköszönjem az ajándékot, annyira nem tudtam, hogy ez most egy karácsonyi parti lesz. o.O” Kicsi chibiÉnem újra előbukkant rettenetes mélyéből és egyetlen sárga kisautókájával elkezdte kupacokba rendezgetni, mi folyik a merre-meddigben, szóval végül nagyon is felvilágosultan borítottam el mindent csillámos fénnyel a fejem felett előbukkanó nyuszilámpával, hogy mi is alakult ki hirtelenjében. Akkorát csattant a túltöltődött körtém, hogy pár pillanatig csak meredt tekintettel gyászoltam csodálatos megvilágosulásomat elősegítő kicsi nyuszikááát T~T, aztán egy fejrázással visszaestem a képbe, hogy végül is megértsem, mit akar azzal a hatalmas cucca Suki bácsi. Surprised
- Kö-köszönöm, de… Mi ez? \(o*O*o)/ - hirtelen abban is nagyon okos lettem, hogy ez egy ajándék nekem, szóval a kíváncsiságom minden mást legyőzött, még azt is, hogy én nem tudtam róla, jelenleg ünneplünk azon kívül, hogy mind hadnagyik vagyunk, meg van egy-két hadpapi is, de nem ez a fontos, hanem hogy hááát juuuuj, ajándékot kaptam! *O* Hatalmas meglepetésemben úgy bontom fel a micsoda csomagolást, hogy nagyon, aztán meg csodás lassított felvételben bucskázok le kicsi székemről, hogy jojózó szemekkel nyújtsam az ég felé remegő kezem. Akartam szólni, hogy kérem Bubu-chant újraéleszteni, vagy mivel Yukii-chaaan *.* is itt van, legalább ő mentsen meg, mert hát én ezt a nem is tudom mi ezt fel nem veszem sohaaa, de sohaaaa, de SOOHHAAA!
De azért megköszöntem, mert nagyooon aranyos volt, hogy ennyire gondoltak rám, és húúú, jaaaj nekem, annyira szép, csak hát akkor sem veszem fel SOHA!, de attól még aranyosak, és éppen ezért Suki bácsit nagyon meg is szeretgettem, Keokának meg csak messziről csápoltam, mert hiába volt szőkeszirén, én akkor sem barátkoztam vele, mert hát majdnem eltette láb alól drága Hana-chanomat meg Mitsu volttájcsómat, és hááát jaaaj, annyi aranyos mindenki volt, hogy alig tudtam mindenkinek megköszönni a sok dolgot. Tisztára becentrifugázódtam a sok-sok történésbe, és már ott tartottam, hirtelen szaké-támadás áldozata is voltam, meg Namie fukutaichout szuttyongattam, meg Yuki-chancsit támadtam lefelé, és Hana-chancsi ajándékától süllyedtem el az asztal alá újabb életmentésért nyöszörögve. Valójában nem is igazán láttam, mi az ajándék, de mivel egyszer-egyszer már igazán megszóltak, hogy hát mi az, hogy meg sem nézeeem az ajándékom, hát most aztán nem kellett volna, és mégis megtettem. ~.~ Szegény Nobu-chan ha megtudja, miféle ajándékokat adtak, a végén elájul, hogy micsoda szentségtörést követtek el a többiek, meg mikre akarnak engem rávenni, mikor nyuszifülikén kívül nem hordok semmi ilyen izét… ^^”
Miközben nekiültünk játszani, mert hát csak azt kell, szóval közben Kotomi-chan ajándékát is kibazárkodtam, meg hát egyébként is nagyon örültem neki, nem akart megenni uzsonnára, amiért sikerült jól nekitámadnom, szóval nem kellett ablakon lógnom, meg életem ért könyörögni, és minden, és még édiii nyuszikááát is kaptam, amitől olyan szépségesen megvilágosodtam hatalmas marcangoló bűntudatomban, hogy még a sütimajszolásról is teljesen elfeledkeztem. O____o Olyan gyorsan támadott le a megváltó nyusziötlet, amitől mindenki csodacsillámos karácsonyi partija lehet, hogy csak naaaa, aztán muszáj volt kerítenem valakit magam helyett, aki beszáll játszani, mert nekem sürgős ajándékot kellett szereznem, hogy senki se mondhassa, én nem adok semmit, ha már mindenkitől olyan kedves ajándékot kaptam. Shizuka-chan csilli-villi üveggolyóival fogok játszani Bubu-chancsival, hátha akkor majd nem szunnyad be, de ha igen, az sem baj, mert attól én még dolgozhatok, ha a kicsi bogyókák nem vonják el a figyelmem, vagy Toppanccsal is passzolgathatjuk a Gyárban, ha nem lesz kedvem rajzolni. *3*
De ott tartottam, lóhalálában loholtam, hogy minél előbb beessek a nagyon agyon nem használt irodámba, és elhasalva lessek, merre kóricálnak az édi plüssnyuszókák, amiket nagyon nagy feladattal, mókával, meg minden egyébbel gyártottam, pontosabban olyan céltudatosan készítettem hogy legyen kikkel körbepakolni Nobu-chant, ha esetleg veszélyben lenne, lepottyan az asztaláról, mert hát nem akarom megüsse magát, de még nem csináltam eleget, és hát ha már itt vannak, olyan árván nézik egymást a cukorka gülü szemecskéikkel, hogy nem hagyhatom, továbbra is itt raboskodjanak, mikor most valakiknek szüksége van rájuk. Előkerítettem egyik fiókom mélyéről egy nagyon rózsaszín, és vékonyka kis szalagot, azt kötöztem mindegyik Nyuszmók fülikéjére, hogy ha majd átadom őket, legalább ez legyen ünnepi benne, mert mégiscsak KARÁCSONY van, ha már a többiek kitalálták. Very Happy
Szépen felnyaláboltam a nyúzni való kis puhaságokat, és olyan lendülettel, hogy az ajtó is majdnem kiborult a helyéből, elrohantam szélvészként, mindenki minél előbb megkapja a szuttyongatni való nyusziságát, mert hát tudom, hogy igazából mindenki kaphatott volna élő nyuszikááát is, mert az mennyivel csillámosabb, meg minden, ha ott nyuffog reggelente, és rágcsálja a répácskáját, és-és-és, odafészkel az arcukra és kiterülve szunyókál, de nem tudom, hogy ki szeretne élő nyuszikával játszani naphosszat, meg hát a nyuszicsaládot se akarom szétszedni, mert olyan édesen elbunyózgatnak, és szeretik egymást a kistesók a Gyárban, hogy egyesével szétválasztani nagyon hatalmas bűntudatot ébresztene bennem, meglehet, agyon is nyomna. o___O Azt meg nem hagyhatom, mert akkor ki menne titkos Nyusziküldetésezni Hana-channal meg Aoi-channal, és ki pingálná ki Nyuci-chan osztagát csodás Rómeó és Júlia nyuszikákkal, akik mancs a mancsban ugrándoznának a naplementébe.
Végül szépen visszaevickéltem, és minden jelenlévő kezébe adtam ezt a nagyon is kisnyuszikáás nyuszikát, hogy hát karikázzannak, és minden, ami csak eszükbe jut, aztán visszareppentem játszani a váltójátékostársam helyére, nehogy ám kimaradjak valami fergeteges mókából, még azért útközben, akit csak megtaláltam, azt hatszor megkarácsonyinyuszikaöleléseztem. Olyan aranyos volt mindenki, hogy eljött, hogy nem tudtam boldogságomban hova lenni, muszáj volt innom mindenki egészségére, mert hát az úgy volt. Szóval a végén nem is egyet ittam, hanem rögtön kettőt, aztán úgy prüszköltem a szakétól, hogy csak na, de hát ha egyszer annyi megrázkódtatáson mentem keresztül, hogy láttam egy nyusziruhát, amit soha, de soha nem veszek fel, mert senki nem imádkozza rám, és egy nem is tudom, mi volt az, de Hana-chan nagyon habos-babos nemakaromtudnimicsodáját is túl kellett élni, és aztán ár nagyon is ment a túlélés. Olyan nyuszikásan mégcsillámosabb lett nemsokára minden, hogy nem egy kis nyuszmusziból láttam egyszerre duplán ugrándozó csimotát, és a kicsi bábú is lassan egyszerre majdnem több pályát ugrott át, ahogy halad előre a móka, bár én akkor is nevettem, mikor nem kellett volna.
- Ugye, hogy ugye, hogy mindenki jól érzi magát? \\(o*O*o)// - pattantam fel majdnem elrepítve fél játékunkat a helyéről, de végül is csak miniföldrengést csináltam a bábúbébiknek, és az nem lehetett akkora hatalmas gond, mert nagyon-nagyoon sokat hajladozva kértem is játékostársaim szíves bocsánatát az akciizélésemért, csak közben azért folyamat csápoltam a hátam mögé, hogy jó a parti, jó-jó! Very Happy Ahogy elnéztem, már ameddig elláttam, hogy nem is álltam olyan jól, szóval az én helyzetemen nem sokat segített a nagy galiba, mert nem lettem tőle csillámnyiszukupa-nyertes, hiába is szerettem volna, de sebaj, majd legközelebb megszerzem a kupakot, vagy milyen kis pakkot, mert Hana-chan mintha emelgette volna a témát, hogy ő is szeretne majd játszani az egyik bizbazzal, amit elfelejtettem, mi is az, meg lehet, hogy akkor sem tudtam, de egyébként finom volt a szaké, és nagyon remélem, Nobu-chancsi nem az asztalán alszik, mert ha Tomo-chan ott van vele, merre is van… Annyi sok kérdésem lett hirtelen, hogy hát nem értem rá nyomozgatni, mert eszembe jutott, micsoda játékunk van nekünk, amit kölcsönbe kaptam megint, és hát szinte mindent, de pssszt, mert ez titokzatos nagyon, olyan hétnyuszikás csillámtitok, hogy hát lehet karaj okézni, mert van ilyen mikrobigyuszunk, meg zene is van, és hát megvan a szöveg is, bár nem a vetítésben megy, hanem csak a lapos képernyőn, amit Maki-chancsitól kunyiztam, amiért olyan nemisakartákszéprandit szerveztem nekik. – Van még valami! – pattogtam, hogy felkeltsem a mindenki figyelmét, aztán meg a nagy nyuszihoppban jól elvágódtam olyan művészien, ahogy azt szokták csinálni, csak így bumm, összedőlt a kártyavár, de sokat karattyolok ám. SurprisedKaptam karajokét is, és ki akar lenni az első karajzsokéééé? Very Happy


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Yoshida Yuko
12. Osztag
12. Osztag
Yoshida Yuko

nő
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 103
Age : 28
Tartózkodási hely : A megfigyelőrészlegnél vagy a laborban, robbanásoktól védett és pillangó mentes övezetben
Registration date : 2011. Feb. 12.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag, 3. tiszt, a Megfigyelőrészleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Nyilvános Társalgó Cl0te12900/15000Nyilvános Társalgó 29y5sib  (12900/15000)

Nyilvános Társalgó _
TémanyitásTárgy: Re: Nyilvános Társalgó   Nyilvános Társalgó EmptySzomb. Márc. 24, 2012 8:54 am

Csillámparti a hetedik osztagnál

Villanó tekintettel tűröm a roppantul zavaró testi kapcsolatteremtését a 10. osztag hímegyed hadnagyától. Csupán Sakai-san szavai miatt nem követek el semmi balgaságot, melyet később rendkívül megbánhatnék. Ijesztő, túl sokat tud a két osztag közötti ellentétről, bár nem is vártam mást a 2. osztag tehetséges hadnagyától.
- Ne aggódjon kedves Sakai-san, természetesen szem előtt tartom a Szeretet ünnepének lényegét. Különben is, szigorúan ügyeltem arra, hogy karácsonyi gömbdíszt alkalmazzak a bomba külalakjához, hogy ez által is illjen a mai naphoz! ^ v ^ - kisebb vigyor bukkant fel arcomon, pedig aztán semmi szándékom nincs bomba, avagy a cyborg sereg bevetésére, amíg nem ad rá ez a férfiegyed alaposabb okot. Fölöslegesen nem pazaroljuk a muníciót! Neutral A sapkás esetet látva meg kell állapítanom, hogy igencsak találó párt alkotnak: Santa-san és Krampusza, de inkább nem kockáztatok és mellőzöm eme meglátás hangos kijelentését. Se szó, se beszéd nélkül inkább odébb állok, melynek meg is lesz a maga eredménye, hiszen ismerős arcot fedezhetek fel ez által, evvel együtt jó pár igazán emlékezetes esemény is felüti fejét elmémben, melyen jókat mosolygok. Sashaval kivitelezett akció a Férfiegylet ellen mélyen belém ivódott, s örömmel látom a lelki szemeim elé evickélő régmúlt történéseit. Most is olyan jót szórakozok rajta, mint akkor, mikor helyszínen kiviteleztük mindezt.
- Természetesen, Akamoto-san! ^ v ^ - fogadom nagy örömmel a meghívását, mellyel szívesen élni fogok a jövőben, hiszen még nekünk, hadnagyoknak is jár olykor – olykor egy kis kikapcsolódás. – Amúgy, Sasha örül a szívem, hogy ezt felhoztad! Majd a hetek során, amikor beugrok hozzád, akkor feltárom az új cyborger prototípus terveit, mely a Nőegylet számára készül. ^v^ – igyekszem halkabbra venni a figurát, hiszen hímegyedek is vannak a hallási zónában és nem lenne túl jó, hogyha megtudná a Nőegylet titkosabbnál is titkosabb terveit, avagy felszereléseit. Kohaku-donot is szeretném meglepni egy kifejezetten számára készített segítőerőkkel, hogyha híján van az erős kezek terén. Csupán a legtökéletesebb példányokat kívánom létrehozni számára, hiszen ő egyletünk alapítója, s így csak is a legjobb jár neki, mivel a Nőegylet nélküle nem lenne most ott, ahol!
- Köszönöm az ajándékot… Hayakawa-san. ^ v ^ - szemkötőm által tett villámkutatásnak köszönhetően hamar sikerül megtudnom a hadnagyhölgy nevét, ki egy ajándékkal traktál. A csomagolást felbontva, megtekintve tartalmát agytekervényeim már fürgén kattognak azon, hogy minek is használhatnám. Az irodámban úgy is elkél valami egyedi, mely eme kézzel gyártott remekmű igazán tökéletes lesz, szóval elhelyezése már fix, csupán felhasználása lesz kétséges. Nem szoktam növényeket tartani, mivel általában kutatásaimhoz alkalmazom őket, mintsem díszítésre. Na, majd kiderül, inkább nem a partin merengek ezen, kissé érdekes képet nyújthatok amúgy is a kívülállóknak… ebben a pár pillanatban úgy állhattam itt, mint egy cövek. ^ v ^”
- Amúgy kedves Hayakawa-san, szerintem meggondolandó lehetne, hogy a sapka, melyet felvett önhöz illik e… inkább figyelmébe ajánlok egy séf tökfedőt, mintsem egy Mikulássapka utánzatot. Amúgy is már van egy Santánk a bal sarokban. – bökök ezzel a jelenlévő egyetlen férfiegyedre, miközben elbaktatok a fogashoz és elhozom neki a szobakerülő fejdíszt, melyet úgy el tudok képzelni rajta. Igazán érdekelne, hogy állna Hayakawa-sanon, így remélem, hogy nem utasítja el a cserét. Akár fél pillanatra is elég lenne, hiszen én ugyan nem kötelezzem rá, hogy ez legyen rajta egész éjjel.
- Ugyan, csalni vagy nem csalni, lényegtelen. A fő, hogy szórakoztató legyen, nem? ^ v ^ - sejtelmes vigyor bukkan fel arcomon Akamoto-sanhoz intézett feleletem során. A cinkelt kocka nekem is megfordult a fejemben, de az nem lenne túl sportszerű, főleg nem rendőr „jellmezben”, így az ötletet azon nyomban elvetettem, ha már a játékigényemre ilyen lelkesen beleegyeztek. Kíváncsian várom a bátor negyedik résztvevőt, ki esetleg csatlakozni kíván a játékos körbe. Addig mindenesetre elkezdem felállítani a társast, hogy minél hamarabb belecsaphassunk a szórakozásba.
A játék belekezdése előtti kijelentésem miatt viszont cseppet sem számítottam arra, hogy ilyen keservesen dobom meg azt a számot, mely a bábu kihozásához szükséges. Ostobaság volt elvetni a cinkelt kocka ötletét, most igenis jó lenne a vele járó pozitív tulajdonság, csalás ide vagy oda! ^ v ^ˇ
Már készültem enyhe idegességgel felfogni az ügyet, amikor végre valahára sikerült megdobnom a nekem kellő számot, s a lelkes öröm, mely eluralkodhatott volna rajtam teljes egészében elillant, amint a 10. osztag hímegyede váratlanul felbukkant körünkben. Szúrós pillantásokat vetek rá, amiért dobásom elúszott váratlan ijedelmem miatt, amiért sikerült a kockát ezzel egy időben levernem az asztalról. Viszont, amivel a férfiegyed fogad minket még ennél is megdöbbentőbb volt. Hirtelen nem is tudom hová tenni a karácsonyi csomagolásba bújtatott édességet, mint ajándék. Fogalmam sincs, hogy mennyire bízhatok ennek tartalmában, hiszen mégis a rivális osztag egyik fejesétől van, ki tudja, mit rejteget. De mi van akkor, hogyha teljesen ártalmatlan? Ez képtelenség! Egyszerűen még elképzelni is lehetetlen! >v>” Rendben, feltárása csak is a laborban jöhet szóba, tartalmának elfogyasztása pedig szigorúan gondos vizsgálatok után. Ki tudja, az is lehet, hogy nem is csokoládé van benne, ez a 10. osztag kreatív a maga módján, bármit kinézek belőlük! >v>
- Kö-köszönöm. ^ v ^ - préselem ki magamból a hálát kifejező szót semlegesen, amint Akamoto-san ajándéka is kezembe kerül. Az eddigiek mellé sorakoztatom a kettőt. A játék most, jelen esetben jobban lefoglal, mintsem ajándékokat tárogassak fel, az unalmas pillanatokban legalább szórakoztató lesz kinyitni őket – bár amelyiket. ._.
Meglepetten veszem tudomásul –, persze cseppet sem probléma – házigazdánk váratlanul felötlő feladatát, s gyors helyettesítőjének keresett személyt, kit már egy jó ideje nem volt sikerem látni.
- Á’, kedves Yamasaki-san! ^ v ^ Remélem szerencsés kezű! Ön jön és veszélyben van az egyik bábuja. – osztom meg vele, gonoszkás vigyorral a játék ráirányuló fontosabb csomópontját, s mutatok azon bábukra, melyekre utalok röpke figyelmeztetésem során. Igazán kíváncsi vagyok, hogy a sütemények evése mellett, hogyan sikerül koncentrálnia a játékra. Bár ha már édesség, jómagam is betámadok valami fogamra valót közben, hátha sikerül kiötölnöm valamit Akamoto-sannal kapcsolatban, ugyanis van miért félnem tőle, túl jó játékos. ._. Bár szeretett egyletünk vezetőjétől nem is vártam mást. ^ v ^
Ayumu-san visszatérése a tapsifüles figurákkal igazán aranyos volt, s jobban szemügyre véve ezt az ajándékozós morált lassan nekem is meg kellene mutatnom, amit számukra készítettem, mielőtt teljes egészében betemetnének a karácsonyi ajándékaikkal. De akárhogy is nézem még egyáltalán nincs itt az ideje annak, hogy felhozzam, azt az apró meglepetést, amit terveztem. Még várok vele egy kicsit inkább… szemöldökrángatás Különben is, felkeltette érdeklődésemet ez a karaoke szerkezet, volt szerencsém hallani róla, de egyéni tapasztalataim még nincsenek.
- Mégis, hogyan kell ezt használni? – teszem fel a költői kérdést az éppen körülöttem lévőknek, miközben egy – két süteményt falatozok közben. Hátha megértem ennek a lényegét is, nyitott vagyok az új dolgokra.
Vissza az elejére Go down
Keisuke Isami
10. Osztag
10. Osztag
Keisuke Isami

Férfi
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 143
Age : 77
Tartózkodási hely : A füstforrásnál keress
Registration date : 2010. Jul. 17.
Hírnév : 57

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Nyilvános Társalgó Cl0te23400/30000Nyilvános Társalgó 29y5sib  (23400/30000)

Nyilvános Társalgó _
TémanyitásTárgy: Re: Nyilvános Társalgó   Nyilvános Társalgó EmptyKedd Május 22, 2012 11:48 pm

santa rendeer Rudolf Csillámmichi csillámpartyja Rudolf rendeer santa

Első dolgom bezsebelni minden ajándékot, mert mi más lenne a legjobb ebben az ünnepben, mint adni és kapni? Főleg kapni, kapni mindenki szeret, aki meg nem, az csak álszent, vagy valami baj van a fejével. Surprised Bár NaoNao még mindig hisz a télapóban, nem véletlen, hogy még be is öltöztem a kedvéért, igaz, Ricchan kis híján le is buktatott, szerencsére még sikerült menteni a menthetőt. Most azonban csak a mikulás-sapeszt veszem fel, és nem tömöm ki a hasam tollpárnával, hogy kövér, pocakos öregembernek tűnjek, a szakáll, hát azt megkapom Kotomitól. Látszik rajta, hogy a tejszínhab testre fújásában már bőven van gyakorlata. szemöldökrángatás Mondanám, hogy akkor szedje is le rólam, ehelyett viszont kihasználom az alkalmat és habzsolok be belőle valamennyit, elég hozzá az ajkaimat megnyalnom, legalább biztos nem fogok éhen maradni, hisz élő tejszín-mikulás vagyok, így most már egészen biztos, ez a kedvenc ünnepem, nem is kétséges! Ennek örömére törlök bele véletlenül az arcomba, mert bevallom, azért kicsit zavar, na meg néha viszket is az orrom, és Kotomi még meg fog fizetni ezért, de meg ám. Twisted Evil Rácsapok egyet a fenekére, csak hogy piszkáljam kicsit, remélem, azért nem értik félre, éppen elég nekem az, ha ő félreérti, ja, és persze elfelejtettem megtörölni előtte a kicsit tejszínhabos kezem, de nem tehetek róla, kellett neki összekennie, persze, hogy így összemaszatolom magam! Surprised Talán nem akad ki annyira, ha szerencsém van, észre se veszi, inkább ölelgetem be alaposan, amikor hozzám vágja a bögrét, ami mostantól egészen biztosan a kedvenc bögrém lesz! Surprised Imádom az ilyeneket, nem is tudom, honnan tudta, de mindegy is, megkapja a fenékpofozás-mentes ölelést, persze jó alaposan hozzádörzsölve a hajához azt a sok-sok tejszínhabot, amit volt olyan kedves, hogy rám nyomjon. Na épp ilyen az, amikor a fagyi visszanyal, vagyis ez esetben a tejszínhab, s marad rajtam borostaként a maradék, csúnyán elkenődve, mintha megtépáztak volna. Csak-csak lecsöppen belőle az ünnepi kimonómra, nagy kár érte, pedig tényleg igyekeztem olyan nagyon ünnepiesnek tűnni, a legszebb, vagyis tulajdonképpen az egyetlen ünnepi öltözet, amit magamra tudok venni, mert csak ez van. Azért csak-csak leporolom, mármint elmaszatolom egy szalvétával, miután elengedem Kotomit, remélem, most elégedett mindennel.
A körbeajándékozást letudván zsebelek be minden mást, mi szememnek nem mindig ingere, ám kétségtelenül emlékezetes. Mohón bontom is ki Hanamama csomagját, csak hogy konstatáljam azonnal, nem kellett volna. Kissé magasba emelem az alsógatyát, hogy egyáltalán megállapítsam, mi is ez, nyilvánvaló teljesen, nem veszem fel. Egyúttal magamra sem veszem, jó vicc marad és kész, nyomorgatom is be vöröslő fejjel mamácskát, amiért ilyen tökös csaj, hogy biztosan nem feledem ajándékát. Ezután suvasztom bele az ürülni látszó ajándékszatyorba, mert nem számít, mi van, meg se merem mutatni majd Ai-channak, félek, szerinte nem lesz ez olyan jó poén, mint szerintem. Bár lehet, talán nem lenne hülyeség viselni, legalább egyszer felpróbálni, egy ideje, legalábbis a múltkori fiaskó után úgyis megcsappant kissé a nemi életünk, ez pedig nem igazán jó, de ami nem megy, és amit nem akar, azt nem erőltethetem. Legalább úgy látom, a csajok is nagyon szexi ajándékot kaptak, kétségtelenül ízlésesebb, mint a miénk Keoval, csupán a miénk királyabb, mert nagyobb poén, lesz is mivel felvágni a következő férfiegylet gyűlésen. Cool
- Nincs mit, ellen-mikulás. Surprised – veregetem vállon Tasumit, a rivális mikulást, merészelt ugyanis ő is Télies sapkát, olyan vöröset felvenni, amilyet én is a fejembe kaptam és tulajdonítottam el privilégiumomnak. Persze amint sikerült az ő vállát is jól összekennem a maradék tejszínhabbal, amit még mindig a pofámról kenek szanaszét, azzal foglalkozok, hogy kibontsam a kis dobozkát, amiben a zörgésmentes vázát találom. Mániákusan gyűjtöm az ilyeneket, meg a másmilyeneket is, tehát mindenféle kacatot, amit baráttól-barátnőtől-havertól-ismerőstől szerzek, nyilvánvaló, ez is a többi sorsára fog jutni. Valószínű, jövő héten már azt sem fogom tudni, hogy hol találom, csak hogy valahol tuti megvan, de hogy hol, az már marad a rejtélyek szigetén, főleg, ha valaki betoppan meglepetés-kitakarítani, hogy a kuplerájból rendet alkosson, én meg hirtelen ne találjak meg semmit.
- Minden rendben van? Kicsit zavartnak tűnsz. – kérdezek rá Rosa-channál, bár ezelőtt még sosem beszélgettem vele igazán, tény, azonban tény a tényben, hogy kissé úgy néz ki, mintha rosszul érezné magát, vagy nem is tudom. Ha esetleg segíthetek neki bármiben, megteszem, de lehet, csak elnagyolom a helyzetet, és nincs is szükség se lovagra, se lovagiasságra, nem is tudom, miért volt az a benyomásom, hogy olyan elveszett és kicsit gyenge. Azért remélem, nem csak valami ostoba megérzés az egész, ha pedig valamire megkér, akkor segítek neki, persze miután neki is kiutalok egy tejszínhabtól nem mentes Mikulás-nyomorgatást, de nem tehetek róla, nem kivételezhetek, ha már mindenkinek juttattam egy kis tejszínhabot a vállára vagy a hátára. Kétségtelen azonban, hogy Kotomival voltam a legszemetebb, de ő provokált, megérdemli, kellett neki összekenni. Evil or Very Mad Újabb büntetésem saját létezésem, meg az a szaké, amit próbálok belétömködni, mert bulizunk mégis, és nem úszhatja meg! Surprised Kap belőle Rosa-chan is, a megjelenő Keo is alkoholizál valamerre, meg szórakoztatja gondolom a csajokat, ebből meg én sem maradhatok ki. Nyilván kettőnk közül velem töltik szívesebben az idejüket, megmondtam neki, hogy gáz ez a hajfestés, egyszerűen úgy néz ki vele, mint egy homár, de csak nem hallgat rám, és próbál helyette meggyőzni, legalább próbáljam ki, és tetováltassak magamra mintát.
- Már megoldottam, köszi. Surprised – válaszolok a Keos kérdésére, és vakargatom keservesen kínosan a tarkóm, amikor a játékról kérdez. Igaza van, nem alkoholizálhatok móka nélkül, rángatom hát a vállam nagyban, hogy ugyan, semmiség az egész. Surprised
- Igen, hallottam róla… Remélem, minden rendbe jön. – válaszolok Kotominak, hallottam ugyanis azokat a szóbeszédeket, nekem legalábbis csak szóbeszédek, mert semmi közöm nincs ahhoz az eseményhez, ahogy az osztagnak sincs, így csak másodkézből tudom azt, amit mások is tudnak. Sajnos ennél többet nem tudok a lányért tenni, mintsem támogatásomról biztosítsam, remélem, azért érzi a szándékom, de tényleg. Surprised
- No, és most irány énekelni. Cool – tömök bele Kotomiba és Rosába további szakét, nem, Rosa-chan sem menekül, Kotomi aztán pláne, és azért ők ketten, mert ők vannak a legközelebb, na meg mert Kotomi most a krampuszom, muszáj velem énekelnie! Surprised A szakét fel-felváltja a sütemény, és tudom jól, teli szájjal nem beszélünk, meg nem is énekelünk, így csak megvárom, míg Yuko rendőrfőnök abbahagyja a vernyákolást, ha már elsőként megelőzött, és én pedig végighallgatom a dalát, bármit és bárkivel válasszon, hogy aztán majd felrángassam egy duettre, mert az mekkora lulz már! Surprised
- Na tehát, egy remek, karácsonyi dal… Mindenki ismer egy ilyet? Surprised – rángatom fel magammal a két lányt a színpadra, bármit kapálóznak és tiltakoznak, legyen már egy kis humorérzékük, meg ilyenek. Surprised Bár Kotomit ismerve ebben nem kételkedem, laza csaj, én tényleg bírom, a legjobb havercsajom. Megengedem, hogy ő és Rosa-chan válasszanak dalt, és karolom át mindkettejüket a vállaiknál, hogy feltámogassam őket a színpadra. Bármit választanak, énekelek velük a fahangommal, bár annyira nincs is fahangom talán, de biztosan kitűnik az én mély tónusom az övéiktől. A dal végén meg csalogatom fel a színpadra vissza Yukkot, hiszen ősi ellenségem, ma pedig itt a szeretet ünnepe. Neheeeem, nem mész te sehová, ma meg kell szégyenítenem téged egy kellemes kis énekléssel. Twisted Evil Remélem, ismered a dalt és tudod a szöveget, én felkészültem. Rolling Eyes


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Nyilvános Társalgó _
TémanyitásTárgy: Re: Nyilvános Társalgó   Nyilvános Társalgó Empty

Vissza az elejére Go down
 

Nyilvános Társalgó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke ::   :: 7. Osztag-