HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Gyakorlóterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Hisagi Shuuhei
Globális moderátor
Globális moderátor
avatar

Male
Hozzászólások száma : 121
Tartózkodási hely : Híd alatt, híd alatt a Margit híd alatt... XD
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : -1

TémanyitásTéma: Re: Gyakorlóterem   Hétf. Feb. 02, 2009 6:25 am

Hisagi csak egy kis sétára indult volna, de Hana és Kuro szépen "befogták" hógolyózni, de ami azt illeti Hisagi nem is nagyon ellenkezett ez ellen. Miután végre elindultak, hogy jól megdobálhassák egymást szóba kerültek dolgok, mint például az edzés is, de valahogy sötét volt ez a történet Hisaginak.
-Semmi, szívecském!-Akkor, hogy is lesz ez a csata?
-Öhm... szerintem legyetek ketten, majd én elleszek egyedül is.
-Biztos vagy te ebben, hogy így jó lesz?
-Már miért ne lennék benne biztos? Úgy se bírtok még eltalálni sem...
Nyújtotta rá Hanára a nyelvét, aki rögtön bevágta a sértődött arcot.
-Jajj ugyan már. Tudod, hogy csak a szám nagy...
-Öhm...
-Kuroooo!
-Nem is mondtam semmit!
-Ajánlom is, hogy ne mondj semmit! Az hálószobai titok.
-Szívecském... és ha nem arra gondolt?
-Öhm...
Pár pillanat csend. Valahogy senki sem akart megszólalni ezért Hisagi törte meg a csendet.
-Különben jó az a felosztás, vagy alakítsuk máshogy? Esetleg mindenki mindenki ellen?
-Én nem is tudom!
-Döntsétek el ti, hogy legyen... úgy is nő uralom van én majd megyek utánnatok.

______________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kuro Umes
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Horse
Hozzászólások száma : 183
Age : 27
Tartózkodási hely : 3. osztag/ 9. osztag
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag
Hovatartozás:
Lélekenergia:
11800/15000  (11800/15000)

TémanyitásTéma: Re: Gyakorlóterem   Kedd. Feb. 03, 2009 4:08 am

Miután visszatértem Hana is elment átöltözni.
-És megvan már, hogy fogják hívni a picit? -próbáltam valami értelmes témát keresni, ha már így alakult.
-Ezen elég sokat gondolkoztunk, de még nincs konkrét ötlet.
-Értem.
-Előbb szülessen meg, aztán ha más nem a kórházban kitalálunk valamit.
-Ez is egy megoldás. -kuncogtam.
Hana visszatért közénk, és felvette a kabátját. Egy kis időbe beletelt, míg His rávette feleségét, hogy normálisan gombolkozzon össze, a sálat tegye a nyakába stb.
-Így jó? Kész hajcsár, ugye Kuro?
-Engem ne keverj bele! Amúgy meg igaza van. -vágtam vissza, tudatva velünk, nem szólok bele a dolgaikba.
Végre elindultunk, s mikor szóhoz jutottam, inkább be is fogtam a számat, hiszen az edzésről nem szerette volna Hana, ha kotyogok. Jobbnak láttam, ha elfoglalom magam valamivel, ezért a szállingózó hópelyheket figyeltem.
-Öhm... -akartam mondani valamit, de éreztem, nem a megfelelő pillanatban nyitottam ki a számat.
-Kuroooo!
-Nem is mondtam semmit! -néztem értetlenül.
-Ajánlom is, hogy ne mondj semmit! Az hálószobai titok.
~Hm.. Azt hiszem, témánál vagyunk. Legközelebb jobban oda kéne figyelnem... -elmélkedtem, mikor His megszólalt.
-Különben jó az a felosztás, vagy alakítsuk máshogy? Esetleg mindenki mindenki ellen?
-Én nem is tudom!
-Döntsétek el ti, hogy legyen... úgy is nő uralom van én majd megyek utánatok.
-Akkor mi ellened! Úgyse tudunk eltalálni, te mondtad... -vigyorgott.
-Én benne vagyok!
-Helyes, végre ezt is sikerült eldöntenünk. -vett fel egy adag havat, és golyót kezdett formálni belőle.- Jobb lesz, ha menekültök!
-Hé, ennyire gyorsan nem tudok futni!
-Ki mondta, hogy futnod kell? -vágott hátba engem a hógolyóval.
-Áú, ez kicsit kemény volt! -néztem szét valami menedék után.
Szerencsére nem messze tőlem állt egy fa, melyet megfelelőnek találtam a védelmemre. Hanat is magammal rángattam és elbújtunk

______________

Tudnod kell, hogy te vagy az egyetlen.
Szeretni foglak, míg csak élek, vagy még tovább, ha kéred.
♥Renji ξ Kuro
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kuchiki Hana
6. Osztag
6. Osztag
avatar

Female
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 458
Age : 28
Tartózkodási hely : Seiretei, Kuchiki birtok
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Főnemes, Kuchiki ház XXIX. feje, Kupida, Hadnagy, Alkesz
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
33500/45000  (33500/45000)

TémanyitásTéma: Re: Gyakorlóterem   Szer. Feb. 04, 2009 4:17 am

Én még nagyban ácsorogtam, amikor a drága férjecském már nagyban gyártotta a hógolyókat. Épp búvóhely után kémkedtem és kézzel lábbal magyaráztam Kuro-nak, hogy hova, merre, meddig, hány méterre láttam valami alkalmas dolgot. Alig jutottam a területszűkítés végére, máris érkezett az első hógolyó. Azonnal jeleztem is szóban, hogy ennyire gyors nem vagyok.
-Ki mondta, hogy futnod kell? -
-Mert? Te csak Kuro-t fogod dobálni?!-rúgtam felé egy jó adag havat.
-Szívecském, igazán édes, hogy ennyire látványosan kikéred magadnak, deee...-kapok egy adagot lábamra.-...te is célpont vagy!-
-Gáááh...gonosz,gonosz!-grimaszoltam még mindig mellette ácsorogva.
-Istenem, hóval csatázunk nem a 'ki-vág-hülyébb-fejet' játékot próbálgatjuk! Gyere mááár!-fogott kézen és rángatott a fák között egy rakás gally mögé. Az én egyetlen férjecském nem tudom, hogy szándékosan e vagy sem, de a találatai nagy részét a hátsómon érte el.
-Megyeeek...-adtam meg magamat.-Azért az a fejvágósat is kipróbáljuk majd?-
-Persze, mindent kipróbálunk!-vágta rá gondolkodás nélkül.
-Remek!-vigyorogtam erőteljesen.
-De most már a gömb alakra koncentrálódj!-
-Oké-oké!-szétnézek.-Kissé hóhiányos helyet sikerült kifognunk!-
-Csss!-megadóan legyintgetek.-Én megnézem hol van, te készíts bombákat!-igenlően bólogatok és lassan hátrébb mászok a fehér kupachoz. Elvoltam magamnak. Még mini hóembert is gyártottam. Kezdett gyanús lenni a nagy csend és Kuro-t se láttam már egy ideje. "Nehogy már tartalékos legyek..."Rángatózott erőteljesen a szemöldököm. Utáltam, ha kihagytak valamiből, mert azt mondták nem vagyok elég jól.
-Ezért mindkettőt megnyuvasztom...-motyogtam magamnak, miközben kikukucskáltam a fedezékünk mögül. Sehol senki. Aztán megláttam Kuro-t egy irányba mutogatni az egyik fa mögül. Aztán felém bökött, hogy lassan menjek oda hozzá. "Kész világháborús övezet..."
Igyekeztem lassan és óvatosan osonni. A kezeimet dugig pakoltam bombákkal, hátha hátba támadnak. Azt hiszem óriásit ordítottam volna, ha most rám pottyan egy kis hó a felettem lévő fáról. A Kuro melletti fánál bestoppoltam,úgy se fértünk volna el egy alatt.
-Nah? Eltaláltad már?-
-Inkább csak én menekültem.-
-Hajaj! Ez vért kíván!-kuncogtam erőteljesen.
-Csss! Elárulok hol vagyunk!-
-Elnézést kérek parancsnok!-
-Mivan?-
-Semmi, semmi...-

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hisagi Shuuhei
Globális moderátor
Globális moderátor
avatar

Male
Hozzászólások száma : 121
Tartózkodási hely : Híd alatt, híd alatt a Margit híd alatt... XD
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : -1

TémanyitásTéma: Re: Gyakorlóterem   Csüt. Feb. 05, 2009 7:55 am

Miután a lányok elhatározták, hogy keresnek valami búvóhelyet, Hisagi megállás nélkül dobálta őket, természetesen mindig valami lenti testrészt talált el. Hanának például folyamatosan a fenekét kapta telibe, amin Hisagi csak jót mosolygott, de aztán eltűntek a fák között. Ekkor megfordult és keresett egy hóval teli területet és készíteni kezdte a muníciót. Az idő haladtával elég nagy csend kerekedett, aztán Koru settenkedett ki a fák közül, ekkor hatalmas figyelések és lapulások közepette figyelte ki az „ellenségét”. Kis neszek a fák közül, csitítgatás suttogás, és ismét csend. Felkapott pár hógolyót, aztán útnak indult, mintha nem is sejtené, hogy hol vannak a lányok. De ez az állkeresgetés olyan hatásos lett, hogy még magam Hisagi is belefeledkezett a dolgokba, így kapott jó pár hógolyót a hátára.
-Hohóóóó… ha így folytatjuk mi nyerünk az biztos… lassan beterítjük hóval.
-Csak nehogy itt felejtsük és lefagyjon… aztán valaki majd megtalálja sok-sok év után…
-Ős His!
Tört ki a háta mögött a hatalmas röhögés. Ezen persze Hisaginak is elkellett mosolyodnia, hiszen elég jól elbeszélgettek az „ős His”-ről. Egy jól megjátszott fordulás karlendítés és már repül is a hógolyó. A „bomba” a fa törzsét kapta el, Kuro és Hana részéről nyelvnyújtás Hisagi részéről kaján vigyor. Hatalmas recsegés a másik pillanatban pedig már a két lány nyelve visszahúzódott. Az aprócska rezgés következtében lehullott a faágról a rételepedett hó.
-Naaaa… ezt nagyon megemlegeted His.
-Persze-persze…
Röhögött magában elég jókat, aztán futásnak eredt, hogy visszatérjen a „bázisára”.

______________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kuro Umes
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Horse
Hozzászólások száma : 183
Age : 27
Tartózkodási hely : 3. osztag/ 9. osztag
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag
Hovatartozás:
Lélekenergia:
11800/15000  (11800/15000)

TémanyitásTéma: Re: Gyakorlóterem   Szomb. Feb. 07, 2009 11:22 pm

Hana sikeresen elérte a mellettem lévő fát, és hozott magával előre gyártott hógolyókat, a megbeszéltek szerint. Hisagi rejtekhelyét sikerült megtalálnom, de tudtam, ott rengeteg hó van, ezért próbáltam csitítgatni társamat.
-Csss! Elárulok hol vagyunk!
-Elnézést kérek parancsnok!
-Mivan?
-Semmi, semmi...
-Nem vagyok parancsnok, csupán tudom, hogy csendben kell maradnunk, vagy megint kapunk egy sorozatot. -tartottam meg a hegyi beszédem, miközben His megmozdult.
-Figyelj!! -mutogatott Hana és gyorsan mellém osont.
-Készen állsz? -fogtam meg néhány golyót.
-Adjunk neki!! -emelte a kezét, és összehangolt támadást indítottunk. A hátán landolt a dobott mennyiség nagy része, így sikeresnek könyveltük el a támadást.- Hohóóóó… ha így folytatjuk mi nyerünk az biztos… lassan beterítjük hóval.
-Csak nehogy itt felejtsük és lefagyjon… aztán valaki majd megtalálja sok-sok év után…
-Ős His!
-Hogy nézne már ki, szakállasan, hosszú hajjal, mikor rátalálnak.. Jajj. -nevettem el magam.
-Jeti!! Már unokái lennének akkorra szerintem. -kuncogott Hana, és mielőtt a beszédet folytatni tudta volna, His megfordult, és egy hógolyó suhant el mellettünk.- Ezt nagyon elnézted Szívecském! -nyújtotta ki a nyelvét, én pedig követtem. Hisagi csak vigyorgott, majd egy reccsenés... és beterített minket az ágról lezúduló hó.
-Naaaa… ezt nagyon megemlegeted His.
-Persze-persze… -majd His futásnak eredt.
-Kapjuk el!! -próbáltunk kimászni a hó alól, pár perc alatt sikerült is. Mire kijutottunk, His már eltűnt a fák között.
-Na remek, így hogy fogjuk megtalálni?
-Nem tudom, de jobb lesz, ha keresünk valami fedezéket.
-De most több havat kérek, mert alig tudtam összekaparni a golyókhoz való mennyiséget.
-Rendben.

______________

Tudnod kell, hogy te vagy az egyetlen.
Szeretni foglak, míg csak élek, vagy még tovább, ha kéred.
♥Renji ξ Kuro
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kuchiki Hana
6. Osztag
6. Osztag
avatar

Female
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 458
Age : 28
Tartózkodási hely : Seiretei, Kuchiki birtok
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Főnemes, Kuchiki ház XXIX. feje, Kupida, Hadnagy, Alkesz
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
33500/45000  (33500/45000)

TémanyitásTéma: Re: Gyakorlóterem   Vas. Feb. 08, 2009 5:27 am

A fáról ránk kerülő hó alól nem ment valami gyorsan kievickélni. Ráadásul olyan félreérthető kommenteket engedtünk szabadjára a hangeffektek kíséretében, hogy egész Seiretei félre érthette.
-Hohóóóh....ez bement a ruhám aláááá...jááááj!-ugráltam mint egy őrült, aki parázson jár el egy táncot.
-Nyugiii! Majd elolvad!-
-De megnyugtattál!-
-Tudom...bocsi!-sepert le rólam egy jó adag havat.
-Nyáh....ha akarnék se tudnék rád haragudni!-vigyorodtam el.-Na remek, így hogy fogjuk megtalálni? Kereket oldott fél perc alatt! Húh, mit fog ezért kapni!-
-Azt majd otthon elintézitek!-kuncogott Kuro.
-Csitt teeee!-vettem fel egy adag havat és nyomtam az arcába.-Perverz fantáziádat éld ki Renji-vel!-
-Meglesz, ne félj!-takarította le a buksiját. Aztán a megbeszéltek szerint elkezdtünk osonni valami fedezék felé. Sikeresen be is foglaltunk egy bokrot.
-Jobb ötlet nem volt?-
-Hallgass már! Tény, hogy rám nem szabad bízni ilyesmit!-kezdtem el sértődött fejjel a muníció gyártásába.-De itt legalább jó sok alapanyag van!-
-Valami pozitívum!-
-Megdoblak!-
-Nyugalom!-
-Nyugodt vagyok...-kis szünet.-Látod valamerre azt a jó madarat?-
-Egyenlőre nem.-hajolt előre, hogy körbepásztázza a terepet. Én pedig addig is folytattam a rám kiosztott munkát. Szorgosan gyártottam a hógolyókat, úgyhogy egy ideig csendben voltam.
-Héj!-böktem meg Kuro-t, de nem fordult felém.-Figyelj már!-
-Mond!-nézett le rám.
-Oda!-böktem magam elé, hiszen tőlünk nem messze vigyorgott a drága férjecském.-Hajaj!-fogtam meg szegény Kuro kezét és rángattam át a bokor másik oldalára. Amint átértünk dobálni kezdtünk, de már így is volt rajtunk friss találat.
-Arrébb kéne menni!-
-Tudom! Keresem az új menedéket!-
-Áh, gyorsan, mert közeledik!-dobtam egyre többet.
-Oké-oké!-
-Mi lenne, ha kitörnénk. Belevágnánk a hóba...-
-Nem gondolod, hogy ehhez nincs elég erőnk?-
-Lendületből kéne!-
-Gondoltam, hogy nem úgy akartad,h megállunk előtte és aztán megpöcköljük az ujjunkkal....inkább olyan helyen, ahol lejt a terep az ő vesztére!-
-Rendiiii! Csak addig...áu! Ez meg a fülem volt...-dörmögtem magamnak.
-Lassan hátrálj! Ha szólok futás! Te mész ahhoz a jobb oldali makkfához, én meg a másik irányba leszek látótávon belül. Majd jelzek, mikor támadjuk le!-
-Téll! Ott elég erősen lejt errefelé a talaj!-
-Aha!-
-Jó vagy!-dobtam el még pár bombát.
-Futás!-kezdtünk el rohanni a két pont felé.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hisagi Shuuhei
Globális moderátor
Globális moderátor
avatar

Male
Hozzászólások száma : 121
Tartózkodási hely : Híd alatt, híd alatt a Margit híd alatt... XD
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : -1

TémanyitásTéma: Re: Gyakorlóterem   Szomb. Márc. 07, 2009 7:08 am

Miután Hisagi talált egy megfelelő pontot a hógolyógyártáshoz, természetesen letáborozott és elkezdte a hatalmas muníciógyártást. Már jókora kupac volt mellette, mikor a két „ellenség” elindult felfedezőútra. Ezt kihasználva kezdte el dobálni Kurot, és Hanat. A hógolyó hegy egyenlőre nem fogyott, körülbelül annyi volt még mellette, hogy elég lett volna a második világháborúra, ha a hülye katonák kifogynak a töltényből és ötlet híján elkezdenek hógolyózni egymással. Viszont egy gond már megjelent a tökéletes technikában. Hisagi keze elkezdett fázni, de már olyan szinten, hogy csuklótól lefele tiszta vörös volt a keze. Megpróbált nem törődni a gondjával és csak a rohamra koncentrálni, de ekkor Kuro és Hana két különböző irányba indultak. Hirtelen nem tudta, hogy mi van, csak nézett mint boci az új kapura, ötlet híján fölpattant a fedezékéből és elkezdett hátrálni. Úgy gondolta, hogy a lány csoport nem szalad ki a világból, de aztán mintha szűkülni kezdett volna ez az ördögi kör. Hana és Koru egy hatalmas satuféket bedobva álltak meg és rohantak Hisagi felé, aki természetesen köpni-nyelni nem tudott inkább csak folytatta az útját hátrafelé. De aztán megtörtént az ami sose történt még meg, Hisagi alól kicsúszott az egyik lába és jó nagyot zuhant hátrafelé. Pár adag hátra bukfenc a leejtőn, aztán csak forgott magának mint egy hordó amit lelöktek a hegytetőről. Miután elérte a „hegy” alját, röhögött magának pár sort miközben az eget kémlelte, de aztán mintha dübörgést hallott volna. Kicsit oldalra fordította a fejét, akkor pillantotta meg a két „feltüzelt” támadót hatalmas hókupaccal a kezükben.
-Uram atyám.
Kezdett el magában imádkozni, de nem kerülhette el a sorsát. Koru és Hana szinte majdnem egyszerre borította rá a kezükben lévő havat, aztán következett a jól bevált „fürdetés”. Hisagi csak annyit érzett az egész folyamatból, hogy megállás nélkül havat gyömöszölnek a fölsője alá. Pár perc ilyen akció után, megpróbált felállni, és megfogta az első keze ügyébe akadó ruhadarabot.
-Elég lesz már… nem elég nektek egyszerre egy siker élmény?
A szabad kezével belemarkolt a hóba és a lányok felé dobta, de mivel egy kézzel nem olyan hatékony, így inkább eleresztette azt a ruhadarabot, amit nem igazán tudott beazonosítani és hozzákezdett a kétkezes dobáláshoz.

______________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kuro Umes
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Horse
Hozzászólások száma : 183
Age : 27
Tartózkodási hely : 3. osztag/ 9. osztag
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag
Hovatartozás:
Lélekenergia:
11800/15000  (11800/15000)

TémanyitásTéma: Re: Gyakorlóterem   Szomb. Márc. 07, 2009 11:12 pm

Miután sikerült Hisagit teljesen összezavarni, mégis merre hajigálja a golyókat, futásnak indultunk felé, ám ekkor valami váratlan történt: elkezdett lefelé gurulni a lejtőn, mi pedig futottunk utána.
-Azért nem így képzeltem el ezt a lerohanást.
-Remélem semmi baja sem esett.
-Ahogy elnézem nem. -értünk a földön fekvő shinigami mellé, aki nemes egyszerűséggel röhögött magán.
Nem messze tőle megálltunk, felmarkoltunk mindketten egy jó adag havat, és megálltunk mellette.
-Uram atyám.
-Nem, ezek csak mi vagyunk! -borítottuk rá a havat.
-Hozzunk még és gyömöszöljük a felsője alá!
-Nem lesz az egy kicsit sok?
-Kibírja, na gyere! -rángatott egy kicsit arrébb, majd a karjaimba pakolt egy jó adag hideg csodát.- Na tartsd, én meg majd belapátolom! -kuncogott.
His még mindig a földön feküdt, Hana pedig odairányított maga mellé, és elkezdte a hadműveletet. Már a második kört fejeztük be, mikor His megelégelte a dolgot, és megragadta a kabátomat.
-Elég lesz már… nem elég nektek egyszerre egy siker élmény?
-Nem szívecském, még nem végeztünk! -borított a fejére egy kis havat, majd mikor látta, hogy férje visszatámad, futásnak indult.
Én jó adagot kaptam az egykezes támadásból, majd mikor elengedett én is menekülőre fogtam, de így is kaptam a nyakamba, ami a ruhám alatt szépen olvadozva végigfagyasztotta a hátamat. Nem sokkal később megálltunk, hiszen His megint eltűnt a fák között.
-Na hát ez nagyon jól esett! -próbáltam a még szilárd havat kirázni a ruhámból.
-Legalább kicsit felfrissültél! -nevetett mellettem Hana, amit én egy kupac hóval viszonoztam.
-Akkor frissülj te is! -dobtam a nyakába.
-Héé, ez nem ér! -kapott fel ő is egy adagot és felém hajította.
-Na már mi is egymás ellen vagyunk? -folytattam a játékot, de most golyót gyúrtam és azt vágtam hozzá.
-Mindenki mindenki ellen! -érkezett meg Hisagi a kezében egy tucatnyi szépséggel.
-Áááá! -eredtem futásnak, mielőtt az egészet én kaptam volna, bár így is csattant vagy kettő a hátamon.

______________

Tudnod kell, hogy te vagy az egyetlen.
Szeretni foglak, míg csak élek, vagy még tovább, ha kéred.
♥Renji ξ Kuro
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kuchiki Hana
6. Osztag
6. Osztag
avatar

Female
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 458
Age : 28
Tartózkodási hely : Seiretei, Kuchiki birtok
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Főnemes, Kuchiki ház XXIX. feje, Kupida, Hadnagy, Alkesz
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
33500/45000  (33500/45000)

TémanyitásTéma: Re: Gyakorlóterem   Vas. Márc. 08, 2009 12:58 am

A gyönyörűen bemutatott gurulás után kicsit lefagytam. Hirtelen elég csúnyának nézett ki az egész eset és már indultam is volna, hogy megnézzem egyben van e, de mocorogni kezdett. Egy megkönnyebbült sóhaj után körbeálltuk és kegyetlenül megfürdettük a hóban. Sajnos nem élvezhettük a sikert sokáig, gyorsan ellentámadásba lendült.
Kellő távolságba érve Kuro-val is sikeresen rázendítettünk egymás dobálására. Nagyon élveztem a dolgot, de csak addig, amíg el nem ordította magát a férjecském, hogy mindenki mindenki ellen. Éreztem azonnal a vesztem. Próbáltam is minél hamarabb valami fedezékbe helyezni magamat, de mind a ketten dobálni kezdtek és persze, hogy engem. Végül sikerült nagy nehézségek árán hóember kinézettel bevágnom egy fa mögé. His még mindig ott álldogált ahol az előbb és nagy erőkkel dobálta a hógolyókat hol felém, hol Kuro felé.
"Jaj, hogy néz ki...Rossz nézni!" Esett meg a szívem szegény férjecském csonttá fagyott kezeit látva. Nem is bírtam sokáig, csápolni kezdtem, aztán pedig időt mutogatva előmásztam a fedezékemből. Kuro-tól még kaptam egy adagot a fejemre.
-MONDOM, HOGY IDŐŐŐ!- kapartam le az arcomról a hót.
-Mi a baj? -
-Áh, semmi...add a kezeid!-
-Minek?-
-Nah! Ide velük vagy harapok!-
-Tessék, csak ne bánts!-
-Jaj, de vicces...-próbáltam egy kicsit melegíteni a praclijain, aztán elkezdtem az ujjaira felrángatni a kesztyűmet.
-Nehogy már!-próbálta elhúzni a kezét.
-Nincs hiszti! Majd nézni fogom, hogy fagyott ujjakkal rohangássz itt nekem!-
-De akkor neked fognak lefagyni!-
-Dehogy fognak! Ahhoz előbb el kéne kapnotok!-kacsintottam egyet és végeztem végre a kesztyű húzással.
-Siess, mert elkaplak!-
-Heeeh!, csak a szád jár!- nyújtottam ki a nyelvemet. -Kész vagy, Kuro?-
-Oh, perszeeee, csak aludtam egy kicsit!-
-Ne tessék szemtelenkedni!- fejeztem be a szövegelést és iszkoltam gyorsan az előbbi fedezékem mögé.
-Nem is szemtelenkedteeem!-vágott a közelembe egy hógolyót figyelmeztetés képen.
-Hoh, nem taláááált!-cukkoltam tovább és dobtam én is egyet valahova a közelébe. Legalábbis reméltem, hogy arrafelé kötött ki az ajándékom.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hisagi Shuuhei
Globális moderátor
Globális moderátor
avatar

Male
Hozzászólások száma : 121
Tartózkodási hely : Híd alatt, híd alatt a Margit híd alatt... XD
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : -1

TémanyitásTéma: Re: Gyakorlóterem   Vas. Márc. 08, 2009 6:38 am

Hisagi részéről jöttek a hülye ötletek, amiket meg is valósított mindig. Így először ismét gyúrt egy csomó hógolyót azt a kezébe vette és úgy indult el felfedező útra. Mikor megtalálta az ellenségeit, egy hirtelen ötlettől vezérelve elkiáltotta magát, hogy „Mindenki mindenki ellen!”. Hát ez először egész jó ötletnek tűnt, de mikor a két lány elszaladt legalább hatvan felé, ekkor már megbánta azt a felkiáltást. Próbálta mindkét félt dobálni, de aztán Hanának idő kellett. De mint később kiderült inkább nem is neki kellett az idő, hanem Hisaginak, hiszen akarata ellenére tuszkolták fel a kezére a kesztyűket. Minden erejével azon volt, hogy lebeszélje erről Hanát, de elég hajtatatlan volt ebben az ügyben így inkább beletörődött a dologba. Miután ismét kezdetét vette a játék, mindkét lány eltűnt a bal fenéken. Hisagi csak pislogott párat, aztán belekezdett a gyártásba. Már-már azon gondolkozott, hogy elnevezi magát „Hisagi hógolyógyártó zrt.”-nek és már körvonalazódott a fejében egy szlogen is. „Ha meg szeretné dobálni kedvesét vagy kedvese legjobb barátnőjét, akkor vegyen Hisagi hógolyót, mert mindenki megérdemel egy kis hó csatát.” Talán túlságosan is elgondolkozott, ezért kapott pár tucat találatot a hátára és a fejére is egy párat. De aztán gonosz vigyor jelent meg az arcán, ami rosszat jelent a két lánynak. Gyorsan felkapkodta a hógolyókat és mint egy géppuska a töltényeket úgy kezdte el dobálni a hógolyókat Kuro és Hana felé.
-Ehhe máááár… nagyon beindultál…
-Valahogy vissza kell adni az előző fürdetést.
-De ez így nem ér mi csak futunk!
-Az előbb én csak feküdtem! Még sem nyafogtam.
Miután kifogyott a hógolyókból, gyorsan vett egy szigorú bal kanyart és inkább ment keresni egy fedezéket, de nem tartott sokáig a „szabadsága” Hana és Kuro szintén dobálkozni kezdtek.
-Na most megint együtt vagytok?
-Hallgass édesem! Mert megint kapsz egy fürdetést.
-Huh nagyon félek… de lenne egy kérdésem. Hogyan szeretnétek megfogni?
Fordult hátra vigyorogva, de gyorsan lemászott a képéről a mosoly, mert egy jól megtermett hógolyó repült pontosan a feje felé. Egy hirtelen mozdulatnak hála sikerült kikerülnie a támadást, de mivel a figyelmét ez a cselekedet vette el és előre nem nagyon nézett, ennek következtében felbukott egy nagyobb hókupacban és ahogy a nagykönyvekben meg van írva arccal esett bele a hóba.

______________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kuro Umes
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Horse
Hozzászólások száma : 183
Age : 27
Tartózkodási hely : 3. osztag/ 9. osztag
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag
Hovatartozás:
Lélekenergia:
11800/15000  (11800/15000)

TémanyitásTéma: Re: Gyakorlóterem   Hétf. Márc. 16, 2009 3:43 am

Kerestem magamnak egy jó kis búvóhelyet, ahonnan mindkét játszópajtásomra ráláttam, és még a röppályába is belefértek. Ennek ellenére csak Hana-t dobáltam, hiszen nem lett volna szerencsés ennél is jobban magamra haragítani a kapitányt.
Egyszer azonban Hana előmászott, - nekem háttal, így nem láttam, mi baja van - gondolkodás nélkül a fejéhez vágtam egy golyót. Ekkor idegesen felém fordult és üvöltött rám, én pedig csak kuncogtam magamban. Ráerőszakolta férje kezére a kesztyűt, majd folytattuk a mókát.
Ráeszméltem, hogy a kesztyű nagyon rossz ötlet volt, -ha az ép testi épségemet nézzük - hiszen még gyorsabban kerültek ki Hisagi kezei közül a hógolyók, és egyenesen felém, illetve Hana felé vette az irányt.
Ismét futni kezdtünk. Már az első métereken beért minket.

-Ehhe máááár… nagyon beindultál…
-Valahogy vissza kell adni az előző fürdetést.
-De ez így nem ér mi csak futunk!
-Az előbb én csak feküdtem! Még sem nyafogtam.
Végre kifogyott a muníció, és ahelyett, hogy követett volna minket, letért az útról, mi pedig utána eredtünk.
-Nekem már nagyon kitikkadt szegény tüdőm! -kapkodta a levegőt.
-Én meg lassan jégcsapokat érzek az ujjaim helyén.
-Mit szólnál hozzá, ha megint összefognánk ellene?
-Rendben, lassan úgyis vissza kell majd mennünk, így lenne egy kis sikerélmény.
-Akkor ha végre megálltunk, majd gyorsan gyúrunk és lövünk! -kezdte el tervezgetni az elkövetkezendő perceket. Megpillantottuk a kapitányt, bevágtuk a satuféket, és szorgos gyúrásba kezdtünk. Hisagi persze próbált ellenállni, de nekünk többet sikerült legyártani, így nem sokáig bírta.
-Na most megint együtt vagytok?
-Hallgass édesem! Mert megint kapsz egy fürdetést.
-Huh nagyon félek… de lenne egy kérdésem. Hogyan szeretnétek megfogni? -de eközben egy golyót dobtam felé, amit éppen csak kikerült.
Már éppen indult volna tovább, mikor az előtte lévő buckában elbotlott, és fejjel zuhant a hóba!
-Szívem!! Jól vagy? -sietett mellé Hana.
-Nem gondoltam volna, hogy ilyen támadásra is képes vagyok. Tudok valamiben segíteni?
-Nem kell, jól vagyok! -emelte fel a fejét, és az arcán a hó egy bajuszt formált meg.
-Jé, télapó! Na jó, nem piszkállak! Gyere, segítek felkelni!
-Igen, add a kezed!
-Hagyd, menni fog egyedül is! Amúgy is, Manócska miatt sem kellene erőlködnöd! -térdelt fel.- Na megy ez!
-Azt hiszem, máról ennyi elég is lesz.
-Szerintem is. Biztosan ne segítsek?
-Teljesen jól vagyok! -állt talpra, amitől Hana is megnyugodott.
-Akkor jó.. -sóhajtott egy nagyot.- Induljunk vissza...

______________

Tudnod kell, hogy te vagy az egyetlen.
Szeretni foglak, míg csak élek, vagy még tovább, ha kéred.
♥Renji ξ Kuro
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kuchiki Hana
6. Osztag
6. Osztag
avatar

Female
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 458
Age : 28
Tartózkodási hely : Seiretei, Kuchiki birtok
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Főnemes, Kuchiki ház XXIX. feje, Kupida, Hadnagy, Alkesz
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
33500/45000  (33500/45000)

TémanyitásTéma: Re: Gyakorlóterem   Kedd. Márc. 24, 2009 2:50 am

Nagyon érdekesen alakult a végjáték. Főleg amiatt, hogy sikerült újra megnyernem magamnak Kuro-t. Kettős erővel azért mégis csak kedvezőbb esélyünk volt nyerni a géppuska üzemmódba álló férjecském ellen.
Kezdett szemtelen lenni a drágaságom, ami bosszantó méreteket öltött bennem. Lassan ott tartottam,hogy kiugrok a fedezékből és ráugrom. Ettől szerencsére megkíméltem, miután a társam egyik bombája pontosan a feje felé közeledett. Kaján vigyor ült ki az arcomra, de miután a hóban kötött ki fejjel előre köpni nyelni se tudtam. Egyszerre kerülgetett a sírás és a nevetés, meg persze az aggódás, hogy él e még egyáltalán. Gyorsan odarohantam hozzá, már amennyire gyorsnak számítottam. Néhanap a terhesség jobban le szokott fárasztani mint remélem.
A cérna akkor szakadt el, amikor felnézett rám. Kész télapó kinézete volt. Két perces pukkadozás után muszáj volt nevetnem, különben szétrobban a fejem. Kaptam is érte rendesen a szemrehányó pillantásokat, bár a segítség nyújtásomra nem lehet panasza a szándékom bőven meg volt. Ő nem fogadta el.
-Teljesen jól vagyok!-
-Akkor jó...-láttam neki lesepergetni a havat. -Rázd meg magad, fókuci!-
-Mi?-
-Hogy kicsusszanjon a hó, ami még nem olvadt szét! Gyerünk már!-
-Jól van, jól van!-
-Mint egy kiképző tiszt!-
-Csend legyen az alvégen!-löktem hátra a vállam felett és folytattam tovább a férjecském rendbe szedését.-Hjaaj...többet nem tehetek! Majd kiolvadsz a melegben!-
-Besegítesz te is?-
-Még szééép!-adtam egy puszit és kezdtem el a kezénél fogva húzni magam után.-Induljunk vissza...- csoszogtunk teljesen átázva az épület felé. Eddig fel se tűnt mennyire sikeres volt ez a csata átfagyás tekintetében. Sosem látott öröm is ült ki az arcomra, amikor megpillantottam a munkahelyem. Kész megváltás volt bemenni a jó meleg folyosóra.
-Irány az irodád! Kerítek gyorsan törcsiket meg tiszta ruhát!Nincs vita, szívecském!-böktem oldalba a hegyi beszédre készülő férjemet. -Te is Kuro! Befelé mindketten! Azonnal jövök!-indultam felderítő körútra, mielőtt tüsszögni kezdene a társaság...

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hisagi Shuuhei
Globális moderátor
Globális moderátor
avatar

Male
Hozzászólások száma : 121
Tartózkodási hely : Híd alatt, híd alatt a Margit híd alatt... XD
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : -1

TémanyitásTéma: Re: Gyakorlóterem   Vas. Máj. 31, 2009 5:52 am

A kis hócsata után a kis hármas bevándorolt a jó meleg kapitányságra. Valószínűleg életükben nem örültek még ennyire ennek az épületnek mint most, de hát mit tesz egy kis hideg. Hisagi éppen azon agyalt, hogy ezt be is fogja vezetni a tiszteken, mert az összes olyan búskomoran jön be állandóan dolgozni, talán ha az összes át lesz fagyva akkor talán még szaladnak is befelé. Szótfogadott a nejecskéjének így szépen betántorgott vacogó fogakkal az irodájába Koruval együtt. His egyből le is ült egy fotelba és azon ügyeskedett, hogy összehúzza magát annyira amennyire csak bírja, de egy idő után ez is abbamaradt. Végül ezt a cselekvést egy hatalmas tüsszentés zárta le.
-Egészségedre.
Szólalt meg Kuro egy másik fotelből.
-Áh… köszönöm.
Törölgette meg az orrát egy kicsit, aztán az ajtóra pillantott, hogy kiderítse jön-e már a kedves felesége, hogy segítsen neki egy kicsit felmelegedni. De egyenlőre még semmi lépteket nem hallott csak szokatlan nagy csönd volt mindenhol. Végül megkockáztatott egy felállástr és járkálást, hátha attól egy kicsit jobb lesz, de ez csak rontott a helyzeten, mert így véglegesítette a fejében, hogy a lábait már nem igen érzi és már igencsak zsibbadnak is egy kicsit.
-Nah itt is vagyok.
Lépett be végre Hana az ajtón His, pedig nem bírt tovább magával így szépségesen letámadta őt egy nagy öleléssel.
-Szívecském! Jól vagy?
-Tökéletesen csak már a pöpörőmről is jégcsapok lógnak.
Közölte vele halkan, hogy szegény Kuro-nak ne kelljen ilyen marhaságokat hallani.
-Akkor nem lenne jobb ha levennéd a vizes ruhákat?
-Zavarok talán?
Szólalt meg nevetve a harmadik személy aki szintén jéggé volt fagyva egy pöpperetnyit. Végül Hisagi megkegyelmezett saját magának is és a többi személynek is így kivette a tiszta ruhákat Hana kezéből és elindult a fürdő felé.
-Öhm… ha rosszkor jövök, ki akkor pofont kapok ugye?
-Több mint valószínű…
Motyogták szinte egyszerre, mire a férfiember elkezdte vakargatni a tarkóját.
-Akkor én bevonulok és majd szóljatok, ha ti is készen vagytok és csak akkor jövök ki.
Fordított hátat és ment be a fürdőbe, majd magára csukta az ajtót. Nem kellett neki csak két perc és már le is vette magáról a vizes és hideg ruhákat. Bevetette magát egy kád forró vízbe és elmerengett ott magának egészen addig amíg kopoltyúja nem nőtt. Vonakodva ugyan de kimászott onnan és elkezdett öltözni, de kintről egyetlen egy szócska sem hallatszódott be így jobbnak látta ha nem sieti el a dolgokat.

______________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kuro Umes
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Horse
Hozzászólások száma : 183
Age : 27
Tartózkodási hely : 3. osztag/ 9. osztag
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag
Hovatartozás:
Lélekenergia:
11800/15000  (11800/15000)

TémanyitásTéma: Re: Gyakorlóterem   Vas. Máj. 31, 2009 10:47 pm

Végre visszaértünk a melegbe. Letopogtam a lábamról a havat, de mielőtt elkészültem volna, Hana már lökdösött, hogy menjek beljebb. Ő eliszkolt törölközőkért, én pedig a kapitánnyal maradtam. Leült az egyik fotelbe, én pedig vele szemben foglaltam helyet.
Már egy jó ideje ő volt a főnök, na meg Hana férje is, de még mindig eléggé zavarban voltam a jelenlétében. Nem is igazán erőltettem a beszélgetést, hiszen amikor ránéztem láttam, mennyire el van gondolkozva. Épp az ablakon bámultam ki, amikor egy hatalmasat tüsszentett.

-Egészségedre.
-Áh… köszönöm. -törölgette az orrát, majd az ajtót pásztázta kedvesét várva.
~Milyen aranyosak, alig bírják pár percig egymás nélkül. -mosolyogtam, miközben újra kinéztem a lassan hulló pelyhekre.
His felállt a fotelből és mászkálni kezdett fel-alá, én pedig kicsit jobban összekuporodtam, mert eléggé fázott a hátam.

-Nah itt is vagyok. -lépett be Hana, a kezében néhány törölközővel és száraz ruhákkal.
Éppen csak az asztalra tudta letenni őket, mert His olyan gyorsasággal ölelte át, hogy még én is meglepődtem. Próbált halkan beszélni feleségéhez, de így is hallottam, és kuncogni kezdtem. Végül is sikerült rábírni, hogy menjen el a fürdőbe kiolvadni és átöltözni, én pedig Hanával maradtam.
-Igaz, hogy kicsit szétfagytunk, de szerintem jó móka volt! -keltem fel a fotelből, hogy egy törölközőt magamhoz vegyek a vizes hajam megtörlésére.
-Én is élveztem, rég nevettem ilyen jót! -törölgette ő is a haját.
-Huh, azt hiszem meg.. -tüsszentettem, mielőtt befejezhettem volna a mondatot.
-Egészségedre! -mosolygott Hana.
-Na jobb lesz, ha minél előbb átveszem a vizes ruháimat. -terítettem a hátamra a törölközőt, felvettem Ryuut a fotel mellől és az ajtó felé indultam.- Szerencsém, hogy nincs messze a hálóm.
-Komolyan ki akarsz menni így? -döbbent le teljesen.
-Nyugi, ennél betegebb nem hiszem, hogy lehetek. Na legyetek jók! Majd beszélünk! -nyitottam ki az ajtót.
-Kuro.. ezért még számolunk!
-Oké főnökasszony! -kacsintottam, és bezártam az ajtót magam mögött.
Gyors léptekkel haladtam a szobám felé, hiszen már minden lábujjam át volt fagyva és nem hiányzott, hogy még jobban megfázzak.
Végre beértem az ajtón, a szokásos helyére tettem a kardom. Egyenesen a szekrény felé vettem az irányt, száraz ruhát vettem elő és a fürdőbe mentem. Gyorsan lerángattam magamról mindent, és kinyitottam a zuhanyt.

______________

Tudnod kell, hogy te vagy az egyetlen.
Szeretni foglak, míg csak élek, vagy még tovább, ha kéred.
♥Renji ξ Kuro
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kuchiki Hana
6. Osztag
6. Osztag
avatar

Female
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 458
Age : 28
Tartózkodási hely : Seiretei, Kuchiki birtok
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Főnemes, Kuchiki ház XXIX. feje, Kupida, Hadnagy, Alkesz
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
33500/45000  (33500/45000)

TémanyitásTéma: Re: Gyakorlóterem   Csüt. Jún. 04, 2009 12:04 am

Nehezebb melónak bizonyult száraz holmit kerítenem, mint körbefutni magát a Földet. Sikeresen pont azt a napot fogtuk ki hóban hentergésre, amikor a negyedik osztag kipucolt minket szennyes terén. Ilyenkor aztán szó szerint kiürül nálunk minden. Vakargattam is két hapcizás közben a fejemet, mihez kezdjek. Végül jobb ötlet híján elkezdtem házalni és zaklatni a tiszteket. Meggyőző lehetett a megjelenésem, mert készségesen fogadtak. Még fincsi sütit is kaptam!
Szóval miután engem rendbe raktak jöhetett a nehezebb feladat. A másik két madárnak szemre kellett választanom ruhát. Még szerencse, hogy nem olyan szűk betűméretezés van nálunk mint az embereknél. Akkor bizony könnyen megeshetne, hogy Kuroci-t olyan cuccba bújtatnám, ami kétszer nagyobb rá vagy His-re adnék valami bevágó élménnyel megáldott feketeséget.
A kémény munkám gyümölcseként két halommal a karomban csoszogtam vissza az irodába. Azért a kifinomult humoromat, most sem mellőztem. Szándékosan olyan törölközőket hoztam, amiktől frászt fognak kapni, bár jobban belegondolva szegények annyira át lesznek fagyva, hogy nekik aztán totálisan mindegy lesz mivel törölgetik magukat. Beesve az ajtón a férjecském rakétaként támadott le. Nem is tudom ilyen lehengerlő erővel örült e már nekem. Mindenesetre nem volt semmiféle kifogásom ellene. A mondatát hallva tuti biztos egy regény fő gonoszának is megesett volna a szíve az én egyetlenemen. Adtam is neki egy túlélést segítő puszit és toltam is a fürdő felé. Elnézve a didergő műsorát nagyon ráfért volna egy jó, forró fürdő. Miután becsukódott az ajtó immáron az egész figyelmemet a barátnőmre tudtam irányítani, aki orvul fogta magát és elhúzott. Meg is mondtam neki felháborodásom jeléül, hogy ezért még kapni fog.
Ezek után nem maradt más dolgom, mint látványosan unatkozni. Na meg, megszárítani a hajamat. Ezt utáltam a legjobban benne! Mindig órákig tartott mire valamiféle formát felvett és a fésülködésről még csak nem is beszéltem. Kisebb fújtatás után neki is álltam a feladatnak. Hiszen a kádban fészkelő vadkacsát se akartam kizavarni. Majd kijön onnan, ha megunta a vízi életet.
Egészen jól haladtam a hajszálak vs fésű meccsel, amikor az egyik gubancba szó szerint beletört az eszköz foga. Szerencsétlennél vészharangot kongathattak, mert elemi erővel vetette be magát a kanapé alá. Elkeseredett nyöszörgést hallatva küzdöttem le magam a földre és próbáltam kideríteni merre bujkál. Persze a sötétben semmit se láttam. A kotorászásnál meg minden arra létező porcicát és lomot megtaláltam. Öröm a vészben! Az elveszettnek hitt holmik fele megkerült!
-A csudábaaaa....miért mindig a legszűkebb helyekre esnek be a dolgaim?-dünnyögtem magamnak tovább szenvedve.-
-Te mégis mit művelsz?-sipítozott mögöttem a drága férjuram, amitől rémültemben azonnal lefejeltem a kanapét.
-Keresem a fésűűt...-ültem le a földre a szerencsétlen, áldozati testrészemet simogatva. His-nek ez a válasz koránt sem volt elég. A mászó műveletem miatt, ugyanis előbújt belőle az óvó anyuka. Igen, anyuka! Mert jobban aggódik értem mint a nagyanyám,ha elesek a biciklivel és szerzek egy apró horzsolást.
-Egy buta fésűért csak ne adj elő ilyen akrobata mutatványokat!-
-Nyugalom! Csak lehajoltam!-
-Éppen elég!-pillantott rám szemrehányóan. Végül is nyolcszáz milliószor megbeszéltük már nem csinálok ilyeneket, de ha egyszer nem tudok veszteg maradni?! -És végre felállnál a földről? Nem szeretném, hogy felfázz!-nyújtotta a pracliját, amit örömmel fogadtam el, bár a morcossága nem tetszett. Jobban szerettem ha nem ráncolja a homlokát.
-Jól van-jól van!- kászálódtam fel és pöcköltem orron, amit jelenleg rosszabbul viselt mint szokott. Lassan villámokat is szórt volna felém.-Ahogy elhallom helyettem te már begyűjtötted az orrfújást!-foglaltam helyet az egyik ülőalkalmatosságon meggyőzően vigyorogva.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Minamoto Muramasa
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Male
Hozzászólások száma : 41
Tartózkodási hely : Keress meg! ;)
Registration date : 2008. Oct. 23.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Rang nélküli tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Gyakorlóterem   Szer. Máj. 02, 2012 5:00 am

Kerüljünk közelebb Hotokekusai Doragonhoz, de mégis hogyan?!
Zanpu edzés Kaminari Takaval

Még mindig az a mindennapos elfoglaltságom, hogy edzek, edzek és edzek vagy éppen járőrözök Karakurába és folyamatosan fejlesztem magam, hogy ha elérem azt a szintet akkor majd meg tudjam bosszulni apám halálát. Igen rájöttem, hogy ki a gyilkos. Az egyetlen ember aki retteg tőlem... Eisaku a családom mostani vezetője. Nagy nehezen, de sikerült kinyomoznom, hogy ki ölte meg apámat és az egyetlen akit nem kérdeztek ki az ő volt a rangja miatt. Ezért elég alaposan utána jártam és igen ő a gyilkosság idején a családi birtokon tartózkodott az őrök elmondása szerint. Az őrök nem hazudnak soha, mert tudják, hogy ha megteszik a büntetésük halál.
Már csak egy baj van a bosszúállással... nem vagyok elég erős ahhoz, hogy egy olyan szinten kiképzett shinigamival végezzek, mind a Nagybátyám. Mondjuk lehetséges, hogy hakudával meg tudom lepni, de a zanpummal nem vagyok olyan egyensúlyban mint amilyenben egy átlag shinigami. Mióta felnőttem Doragon segítségére nincs szükségem és általában a hollowk ellen se használom. Boldogulok a hakudával is. Ezen okok miatt egy kicsit megsértődött és most már egyáltalán nem törődik velem. Mondjuk néha amikor elrontok valami hallom a röhögését amiből csak arra tudok gondolni, hogy élvezi ha szenvedek. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek és keresek magamnak egy edzőt akinek segítségével közelebb tudok kerülni fegyverem lelkéhez ezáltal meg tudom majd vele értetni, hogy mostantól nem kell annyit aggódnia értem és nem kell védelmezni a folyamatosan mert felnőttem. Ja és azt is meg kell vele értetnem,h ogy ne haragudjon rám azért, hogy nem használom az ilyen semmirekellő kis hollowk ellen. Már vagyok elég erős ahhoz, hogy puszta kézzel el tudjam pusztítani az ilyen semmirekellő ivadékokat mint a manapság Karakurában járkálók. Régen sokkal erősebbek voltak. Most meg tök gyenge mindegyik. Nem tudom mi ehet az oka, de nem is nagyon érdekel. A lényeg, hogy meg kell ölni őket, hogy fent maradjon a béke. Vagyis ha azt ami most van békének lehet nevezni akkor ezt meg kell tartani. Aizen elbukott... ezáltal az arrancarok és hollowk is valamilyen szinten veszítettek. Na, de most nincs kedvem ezekkel a dolgokkal foglalkozni. Nekem most az a dolgom, hogy minél jobb viszonyban legyek a fegyveremmel és majd az együttes erőnkkel elpusztítsuk Eisakut a barbár családfőt.
Még el se értem az osztagom területét megfordultam és elindultam afelé az osztag felé amiről apámtól nagyon sokat hallottam. A 3. osztag felé vezetett utam mert ott édesapám szerint jól képzett shinigamik vannak minden téren. Sokáig nem tudtam, hogy honnan tudja ezeket a dolgokat a 3. osztagról majd fény derült a titokra. Apám a 3. osztag 3. tisztje volt régen, nagyon régen és ha apám oda tartozott akkor nem hazudhatott mert Ő sose tette... mindig az igazat mondta még a legnagyobb bajban is. Kár érte, hogy meghalt, de MEG FOGOM BOSSZULNI. ígérem! Ahogy haladtam előre egy ismerős arccal se találkoztam, de nem is volt baj, most nem volt kedvem egy ismerőshöz sem. Egyenlőre most az a lényeg, hogy a 3. osztagon belül találjak magamnak egy olyan embert, aki hajlandó tartani nekem egy edzést.
Hosszas gondolkozás után eszembe jutott, hogy apám hogyan írta le a 3. osztag épületeinek felépítését mert abban reménykedett, hogy ha eljutok addig a bizonyos szintig én is a 3. osztagba kerülök mint ő annak idején, de sajnos nem így lett. Szerencse, hogy jó a memóriám és emlékszem mindenre amit mondott így gyerekjáték volt eltalálni az edzőtermekig. Ha egy igazán erős és megbízható mestert keresek akkor azt biztos megtalálom egy ilyen helyen. Halnak értem földet, mivel most nem hajtottam meg magam annyira mint általában. Nem siettem sehova most ráértem mert előző nap dupla műszakot vállaltam Karakurában, hogy végre legyen egy szabad napom. Hiszen olyan rég voltam szabadságon. Mondjuk ez az egy nap nem valami nagy cucc, de legalább nem kell a munkámra összpontosítanom szóval könnyedén és lazán kezdhetek bele az edzésbe feltéve ha találok egy edzőt. Kinyitottam az edzőtermek bejáratát, de nem mentem be. Megálltam a küszöbnél és elkiáltottam magam úgy, hogy bent is meg kívül is hallani lehetett vagyis bíztam benne, hogy hallható volt. Mivel senki sem jelent meg egyből egy kicsit kiterjesztettem a lélekenergiámat. Bíztam abban, hogy az osztagból majd valaki idejön, hogy ki lehet az idegen lélekenergia gazdája.
- Hahóóóó..... van itthon valakiiii?! - kiálltom el magam még egyszer és közben várom, hogy történjen is valami, mert ez így egyenlőre nem kóser. Edzeni szeretnék egy olyan emberrel aki meg tudja nekem mutatni, hogy hogyan és mit kell kezdeni a zanpummal erre tessék kihaltság van. Minden melózik, vagy pihen? Kiakaszt az ilyen esküszöm. Egyszer szeretnék komolyabban edzeni egy erősebb emberrel nem csak a hülye bábok ellen erre tessék sehol sincs egy olyan ember, aki bevállalna velem egy edzést...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kaminari Taka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Cancer Monkey
Hozzászólások száma : 128
Age : 24
Tartózkodási hely : Mosonmagyaróvár
Registration date : 2012. Feb. 02.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
18000/30000  (18000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Gyakorlóterem   Szomb. Máj. 19, 2012 4:23 pm


Zanpakuto edzetés Muramasának,
Végre a szabadnapok isteni érzése, késői reggel 9kor kelés, lassúzás így reggel s szépen nyugisan elkészülni mindennel. Ám ahogy haladtam a dolgaimmal egyre kevésbé akaródzott ma is festeni. Valahogy a gyerekegyletethez sem volt túl sok kedvem, természetesen Tsuki-hoz lett volna. Csakhogy nem merek hozzá odamenni egyedül, már megpróbáltam párszor, de lehetetlennek tűnt. Talán majd alakul valahogy a dolog, azonban a mai nappal kell foglalkozni, ideje lesz kitalálni mit csináljak. Tegnap túlságosan belemerültem a festésbe, és úgy keltem hogy elaludtam és összekentem mindenemet. Fene tudja mit álmodhattam, mert ilyen összemaszatolást még ébren is nehéz kivitelezni. Vagy fél órámba telt, mire levakartam az összeset. Legalábbis remélem, hogy megtaláltam mindet. Hogy legyen időm gondolkozni nekiálltam összedobni egy tamagoyakit, bár az is lehet indok, hogy gyakorlatilag csak ehhez volt itthon hozzávalóm. Amit sikerült eldöntenem, hogy Airisu-hoz semmi erőm sincs. A többi ismerősöm is elfoglalt, vagy biztos nem meglepetés Takit vár így reggel. Hüm...hümm.. Azt hiszem meglátogatom az edzőtermünket, úgy is kongani szokott az ürességtől. Részben azért is, mert az Anfiteátrum jobb lehetőségeket biztosít, kevesebb kárt lehet benne tenni. Először is Hakudára edzek. Aztán szokás szerint kihagyjuk a zanjutsu-t, és a kidouhoz is csak az összpontosítást, nem lenne jó hazavágni az edzőtermet. Utána pedig Raimei-el foglalkozom, talán ma hajlandó lesz valamivel kegyeskedni. Ekkor látom, hogy más a második tekercset sütöm. Basszus, mindig ez történik, ha elkalandozik a figyelmem robotként csinálom az elkezdett dolgaimat. Nos nincs mit tenni, ezt még befejezem. Az elsőt meg is reggelizem, a másodiknak pedig kerítek egy bentós dobozt. Keresek egy zsákocskát is, amibe belerakom és melléje elrakok még két üveg vizet is. Akkor már maradok késő délutánig majd. Helyrepofoztam a kis lakásomat, majd szép lassan elindultam. Útközben meglátogattam az édességboltot, és még egy két helyet, ahol feltankoltam. Így édesség és rendes ebéd is volt már. Bebattyogtam az edzőteremben, igen szokás szerint csak úgy visszhangzottak a lépteim az ürességben. Rögtön az ajtó mellé le is passzoltam a cuccaimat. Néhány kör bemelegítő futás után nekiálltam gyakorolni. Először pár jobb egyenes, majd bal. Ezután következhettek a keményebb feladatok. Miután alaposan leizzasztottam magam, egy szusszanásra megállok. Leülök a kijelölt helyemre, s nekiállok koncentrálni. Végigmegyek az összes koncentrációs gyakorlaton, majd ismét egy kis szünet után a kezembe veszem Raimeit a kardom. Törökülésbe helyezkedem, majd térdeimre feketem kardomat, és nekiállok koncentrálni. Hamarosan meg is érkezem a belső világomba. Minden nyugodt és rendben van. Raimei is itt van, bár rám sem bagózik. Leül, s én szokás szerint vele szembe elhelyezkedem szintén ülő pozícióban. Telik múlik az idő, nem szólal meg, én sem, mivel nem akarok tolakodó lenni. Már megszoktam, hogy ő az a csendesebb fajta. Most nem volt kedvem zargatni a fecsegésemmel, tudtam amúgy sem válaszolna. Néhány óra elteltével fogtam magam felálltam, meghajoltam és eljöttem. Ahogy visszazökkentem kicsit elgémberedve éreztem magam, s ezt egy-két kilométer futás rendbe is tette az étvágyammal együtt. Ahogy visszatértem kis fújás után neki is álltam az étkezésnek. Nemsokkal ezután kinyílt az edzőterem ajtaja. Hm.. úgy tűnik nem leszek egyedül. Vajon ki lehet? Gondolkoztam evés közben. Beordít... Hihetetlen a csávó, nah mindegy, engem most nem fog ugráltatni, mivel eszem, majd beljebb tessékeli magát. Minek után másodszorra is elordította magát megelégeltem a dolgot, s visszaszóltam.
-Van-van, úgyhogy tessékeld már be magad. Bár nem lakom itt, de még szándékozom maradni. Azt leszámítva, hogy most ebédszünetet tartok.
Mondtam, de ezzel ellentétben nem volt ötletem, hogy mit csináljak a nap további részében. Talán majd segít ez a kis véletlen a probléma megoldásában. Majd tanít nekem valamit, vagy fordítva. Mindegy, hisz új dolgokra nyitottnak kell lenni, no meg az ismétlés a tudás anyja. Nos mindenesetre kezdjük egy enyhe formalitással, és helyzetmegállapítással.
-Üdv! Kaminari Taka vagyok, de szólíts csak Takinak.- Mondom, mikor végre megjelenik előttem. - Izé bocsi, még nem láttalak. Viszonylag új vagyok az osztagban, úgyhogy ezt nézd el kérlek. Hogy szólíthatlak, és mi célból jöttél? Esetleg segíthetek, vagy segíthetnél az edzésben. Ketten csak jobb, mint egyedül.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Minamoto Muramasa
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Male
Hozzászólások száma : 41
Tartózkodási hely : Keress meg! ;)
Registration date : 2008. Oct. 23.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Rang nélküli tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Gyakorlóterem   Vas. Máj. 20, 2012 1:30 am

Kerüljünk közelebb Hotokekusai Doragonhoz, de mégis hogyan?!
Zanpu edzés Kaminari Takaval

Csak álltam és bámultam ki a fejemből. teljesen elkalandoztam... nem figyeltem oda szóval nem is hallottam, hogy valaki visszakiabált az edzőteremből. Körülbelül öt percig áldogáltam mikor észhezkaptam és leesett, hogy valaki válaszolt a kérdésemre. Beléptem az ajtón és megláttam az illetőt amint éppen eszik. Kicsit elévörösödtem mert nem állt szándékomban semmiben se megzavarni, de már mindegy. Sikerült... ez az én formám. Lassú és apró léptekkel indultam el az illető felé aki mondta, hogy még szándékozik maradni csak ebédszünetet tart. nekem megfelelt... remélem hajlandó lesz tanítani mert ha nem morcos leszek és elkezdek örjöngeni.. O_O
- Bocsáss meg a zavarásért. Nem gondoltam arra, hogy éppen ebédelsz... számomra egy kicsit fura hely ebédhez. - mondtam majd megálltam előtte. Fiatalnak látszott... vagy legalábbis az én szemembe az volt vagyis naa... mindegy fiatalnak tűnt, de ki tudja, hogy tulajdonképpen hány ées. Én lélekként születtem tehát nem volt emberio életem így könnyű kiszámolni, hogy tizenhat éves vagyok. Kicsit neveletlennek érzem magam mostanában ugyanis a családomtól el kellett szakadnom így nem volt ki neveljen. Egyedül nőttem föl... egyedül vészeltem át apám elvesztését... teljesen egyedül voltam és vagyok. Mióta apám meghalt nem merek anyám elé állni mert azt mondta mikor utoljára találkoztunk a temetésen, hogy minden az én hibám mert nem voltam otthon... akkor nem nagyon értettem, de most már sikerült megértenem. Anyám ezzel arra célzott, hgy ha otthon laktam volna és nem az osztagnál akkor megmenthettem volna az apámat. Pontosan ezért utálom magam... Anyámnak igaza volt... meg kellett volna mentenem....
- Üdv Taki... én Muramasa vagyok. Azért nem láthattál mert a 9. osztagban szolgálok és nem nagyon szoktam elhagyni az osztagom területét. Ez is csak egy különleges alkalom. Egy edzőpartnert keresek aki segít egy kicsit közelebb kerülnöm lélekölőmhöz. - mondtam majd sóhajtottam egy nagyot és jobbomat kardom markolatának tetejére helyeztem.... - Azt szeretném kérdezni, hogy ha lehetséges akkor tudnál segíteni nekem? Meghálálnám... neked miből kéne segítség? Mondjuk csak hakudából tudnék segíteni mert abból egész jó vagyok. A többihez sajnos nem nagyon értek... - mondtam kedvesen majd megnéztem, hogy tulajdonképpen milyen is az edzőterem felépítése. Nem nagyon különbözött a 9. osztag edzőtermétől, de mintha egy kicsit tágasabb lett volna. Vagy legalábbis én tágasabbnak láttam.
- Amúgy megkérdezhetem, hogy mióta vagy shinigami? - teszek fel egy egszerű kérdést amire remélem kapok választ. Lehet, hogy tulságosan nyomulok, de meg akarom ismerni még mielőtt belkezdenénk ebbe az egészbe.


Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kaminari Taka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Cancer Monkey
Hozzászólások száma : 128
Age : 24
Tartózkodási hely : Mosonmagyaróvár
Registration date : 2012. Feb. 02.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
18000/30000  (18000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Gyakorlóterem   Hétf. Aug. 13, 2012 5:22 pm


Zanpakuto edzetés Muramasának
Kicsit lassan kapcsolt a csávó, de csak betalált. Ahogy alaposan végig mértem, magasabb volt nálam, és idősebbnek is tűnt. A megjegyzésére, hogy fura hely ez ebédnek csak kurtán válaszoltam. - Egyszer belefér.- Így utólag még a fáradságot is vette, hogy bemutatkozzon, ez kedves. Szóval kilencedik osztag, nem rémlik hirtelen senki sem onnan. Valamint zanpakuto problémával küzd, igen ez nálam is előfordul, még ha azt is hiszem, hogy már jóba vagyok vele, de mindig meg tud lepni. Nos miért is ne, legalább ismétlem az alapokat. Remélem tudok segíteni neki.
- Persze, szívesen segítek, és nem kell törnöd magad, legalább átismétlem azt, amit eddig tudok. Remélem a segítségedre leszek. Nos, első sorban az érdekelne, hogy mennyit tudsz a lélekölőkről és milyen kapcsolatban vagy a sajátoddal. Szoktatok e beszélni, vagy ha nem is mennyire segítőkész. Szívesen meghallgatlak, remélem ráérsz, mert ez nem megy csak úgy hipp-hopp. Amíg befejezem az ebédem nyugodtan kezdj bele, figyelni fogok. Amúgy már egy ideje elvégeztem az akadémiát, de még nemigazán mondhatom, hogy olyan rég. Jelenleg az osztagom ötödik tisztje vagyok, de igyekszem minél jobban a hasznukra lenni.
Majd folytatom az ebédet, de már rá figyelek közben. A tudásáról meg a kapcsolatáról végighallgatom, annak ellenére, hogy idő közben befejeztem az étkezést, és összepakoltam. Nos, ha végzett a meséléssel besétálok a terem közepére, s ha nem követett volna intek neki, hogy jöjjön.
- A lélekölőd a lelked része, és gyakran sokkal jobban tudja, hogy mi a jó neked, még ha kicsit makacsnak, vagy gorombának is tűnnek. - Idézem fel magamban Verashu-kapitány szavait, már amennyire sikerül. Hisz csak a lényegét értettem meg akkor. - Próbálj úgy gondolni rá, mint egy mesterre, vagy apára. Bár én az utóbbi hasonlatot nem értem igazán. Néha kemény, megszid, vagy épp magadra hagy a gondoddal. Azonban nem feledkezik meg rólad, s csak jót akar neked, ha jól teljesítesz megjutalmaz. Öhm, ha szabad tudnom, hogy mire vagy képes a zanpakutoddal, és hogy hogyan tettél szert rá, akkor talán könnyebben tudnék kitalálni neked valamit amivel talán segíthetünk azon, hogy egy kicsit megenyhüljön a kardod. Amíg kitalálom gondolkozz el azon, hogy az eddigiekben tettél-e vagy történt-e valami közted és a kardod között, ami fontos lehet a kapcsolatotokat illetően. Például Raimei az én társam nagyon megorrolt rám, mikor nem hallgattam a tanácsára, és majdnem odavesztem.
Hm, legutóbb bújócskát játszottak velem, és a zanpakutommal kellett megoldanom közösen a dolgot, de ez itt alig ha kivitelezhető. Esetleg a képességét használtathatnám vele, de lerombolni sem kellene az edzőtermet, mert a kapitány elevenen megnyúz, vagy ha nem is ő, de az első hadnagyom tuti kivégez. Vagy talán valami koncentrációs feladatot kellene vele végeztetnem, esetleg ha a zanpakutojával segítenék neki beszélgetni, talán meg tudnák oldani. Azonban számításba kell vennem, hogy lehet ehhez még nincs elég tudása, vagy ha tudása van is, de meg is kell értenie a dolgot, ami nem egyszerű feladat.

Bocsánat, hogy ennyire elmaradt a dolog, és még most is keveset írtam, de a következő alkalommal igyekszem gyorsabb lenni, és kiadósabb poszttal szolgálni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Eisuke
13. Osztag
13. Osztag
avatar

Male
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 120
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 22.
Hírnév : 42

Karakterinformáció
Rang: Kagami-ház tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
9000/15000  (9000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Gyakorlóterem   Hétf. Dec. 10, 2012 8:46 pm

Suttogó Zanpakutok
(bankai edzés)

*Cseppen, s nedvesíti a talajt. Az első hóesés rideg hajnalán egy aprócska szó hinti el bennem ama jelentőségteljes ébredést, hogy cselekednem kell. Különös álmok zargattak, s aggodalmam a pattanásig feszült, míg az irodám székében nem ébredek egy papírkupacon. Nem szokásom munka közben elaludni, de ez most szükségszerű volt. Mostanában nehéz tartanom az egyensúlyt a munka, nemesség és a család, na meg a magánélet közt. Így elő- elő szokott fordulni, hogy alkalmanként az irodám székében alszom el. Ám tekintetem a sistergő, sötétzölden felfénylő ikerpengén akad meg. A maga sistergő csendjében két pokol kutya képe sétál az asztalomra, s lehajtott fejükkel néznek mélyen a szemembe. Nyújtanám ki a kezem a zanpakutom lelkei felé, de azok semmivé lesznek, mihelyst megérinteném őket. Ez a momentum számomra rendkívülien szokatlan, talán egyfajta belsőbb megnyilvánulás? Maguk keltettek fel rémálmaimból fel, tán első jele annak, hogy köztük és én köztem nagyobb a béke, mint valaha. Az érződő hideg miatt magamra húzom a montsuki mellé még a fehér haorit is, s az erkély felé megyek, de megállok, mihelyst a dojo felé ily’ korán igyekvő lányt megpillantom. A jobb karjáról lelibbenő szalag, és a fekete haj könnyen elárulja, hogy Mei-sanról van szó, de szándéka nekem rejtélyes kissé. Hiszen kinek jutna eszébe kora hajnali hóesésben a dojo felé tartani idegesen? Aggodalomra adhat okot, ha belegondolok, hogy az egy zanpakuto edzőterem. Ennek jelképében csak is a zanpakuto vészre gondolhatnék. Bár önön károm által nem gondolkodhatok féktelenül, nem mindenki olyan mint én, vagy Verashu. Ennek ellenére érdeklődésemet felkeltve veszem magamhoz a zanpakutomat, s shunpozok le az erkélyről, egyenesen a betonzatra, amelytől néhány méternyi kertszakasztól eltérően közel van a dojo. Halk villámléptekkel suhanok az őrökhöz, s intésemmel parancsolom csendre őket.*
- Nyissák meg előttem a kaput, de csendesen. *Éppen csak résnyire nyitódik az ajtó, szinte észre vehetetlenül;s én máris szapora, ámbár nesztelen villámléptekkel kerülök a belső oszlop árnyékába. A lány mindössze annyit érzékelhet, hogy az őrök valamiért benéztek; de zavartalansága érdekében biztosan bekapcsolja majd a zárfunkciót, hogy senki sem jöhessen be. Én magam pedig elsősorban csendben figyelem a hadnagyot, akinek puszta tartásából is látom, hogy tart valamitől. Az a kard, amit fog idegen a számára. Vagy talán félne tőle? Esetleg idegenkedne? Melankolikussá avanzsálódik tekintetem, de ettől függetlenül hagyom, hogy kibontakozhasson. Mondjuk eléggé illetlen dolog, csak így kilesni a lányt, csak hogy ez a lány a hadnagyom. S van némi sejtelmem arról, hogy nem osztaná meg velem a problémáját csak úgy. Amennyire én tudom Kagami Ai és Wang Liu Mei eléggé jól kijöttek egymással, ami nekem eleve szokatlan. Végül is mindenki ismerte Kagami- dono személyiségét, túlságosan nagy volt a megfelelés érzete. Voltaképpen nagy feladatot vett a vállára, amikor a főnemesek körének meg akart felelni; de elérte célját. Sokkal jobban elérte, hisz immáron a Lélekkirály egyik testőr kapitánya. Mindenesetre ezt az űrt biztosan nem tudom majd betölteni a lányban, de az viszont nem mondható el rólam, hogy nem törődnék másokkal. Bizonyos személyekkel kicsit többet, de elegendő időt akarok szentelni a jobb kezeimre; akik segítik a Goteiben végzett munkámat. Ez nem csupán felelősség, de sorstársasság is. Éppen ezért tudnom kell, hogy mi a baj Mei-sannal; azért, hogy segíteni tudjak neki. Önmagától biztosan nem bízna meg bennem, de előbb utóbb majd csak elérem nála, hogy megnyíljon felém. Kíváncsi vagyok a lány valós érzelmeire, amit sosem látok meg az arcán. Kiköpött olyan, mint a kapitánya volt..a rejtélyes Kagami. Eléggé sokáig figyelem a lányt ahhoz, hogy megértsem valamennyire a kard és forgatójának történetét. Miután feloldja a shikai alakját, s nyilvánvalóvá válik előttem a zanpakuto típusa..semmi kérdésem sem lesz ahhoz, hogy mi vehette rá arra, hogy edzen keményen. Lepillantok a lélekölőimre.* ~ Úgy érzem, hogy ti..ti mintha tudtátok volna ezt. Megteszem, amit tudok; de nem ígérek semmit. ~ *Kellemetlen dolog ez, főleg azért, mert számtalan kockázata lehet az egésznek. De nem garantált a veszteség, csupán el kell érnem, hogy a lány eljusson végre a bankai szintjére.*
- Nem érzem jól magam. *Mély, komoly hangon szólalok fel az oszlop takarásában. Majd kilépve abból, végre megmutatkozom a lánynak is, akinek bizonyára az jár majd a fejében, hogy mégis mióta állhatok itt. Kioldott hajam ezúttal mintha sokkal rendezettebb volna, pedig aztán ez a helyzet egyáltalán nem rendezett. Lassan sétálok felé, mert elég messze álltam tőle ahhoz, hogy titkon maradhassak.*
- Nem érzem jól magam, mert azt látom, hogy a saját hadnagyom nem fordul bizalommal felém. Szomorú látni, hogy a Gotei egy erős hadnagya, egykori kapitánya távozásával a rangja értékét is elfelejtette. Hmm..mivé lesz ez a világ, mivé lesz.. *Alig két méterre állok meg előtte lehunyt szemmel, de még így is mintha csak főlé magasodnék. Noha magasságom így is sokkal eltérőbb az övénél, de ettől függetlenül inkább a kisugárzásom teszi a hatást. Ahogy állok ott, és amit mondtam.. az arra érzékeny személynek valamiféle lelkiismeret furdalást idézhet elő. Nem tudom, hogy mit vált ki ez Mei-sanból; de biztosan nem érezheti jól magát, hogy valaki besétált ide anélkül, hogy észre vehette volna.*
- Nem kell elfordulnod a világtól, mert akkor a világ is el fog fordulni te tőled..shinigami. *Furcsa volt a mondat végére tenni a shinigami szót, hiszen ez egyáltalán nem az én stílusom, hogy csak úgy szimplán shinigaminak nevezzek valakit; de a kettőnk közti kezdetleges viszonyban más jobb szót nem is találhattam volna. Felnyitom szemeim.*
- Vagy inkább a magányodba menekülnél? Egyedül maradnál a problémáiddal csakhogy tovább emlékezhess a régi időkre? Ahogy a halálistenek, úgy az izmok és a zanpakutok sem felednek..ezt mindig tartsd az eszedben. A változáshoz mi magunknak is változnunk kell..persze magad döntöd el azt, hogy miben hiszel. Én csak amondó vagyok, hogy elkeserítesz..Wang Liu Mei. *Lemondón sóhajtok egyet, majd nem teszek semmit. Megvárom még feldolgozza a jelenlétemet, és esetleg reflektálja.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
24000/30000  (24000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Gyakorlóterem   Csüt. Dec. 27, 2012 12:38 pm

Suttogó Zanpakutok
(Bankai edzés)

A megnyugvás oly luxus, melyből nekem már jó ideje nem jutott ki. Unokafivérem váratlan felbukkanásával az eddig oly magabiztosan és szilárdnak hitten dédelgetett kis világom lassacskán az összeomlás szélére sodródik. Gyenge kártyavárként ingott meg pár egyszerű szóra, néhány kimondott vagy épp kimondatlan, nosztalgikusnak tetsző gondolatra. S e kártyavár felsőbb szintjei máris összeomlottak, noha az alsók, a stabilnak tartott alap még áll. Ám ez is a múlandóság keserű érzetével kecsegtet, mintha csak a megfelelő pillanatra várna, hogy aztán apró üvegszilánkokra törjön bennem minden. Mindezen önmagamnak, hosszú évek kitartó munkája által állított megpróbáltatások közben legalább lelkem másik felétől támogatásra, valamiféle tanácsra szeretnék számítani. Ám ez a kapcsolat is, miként az önmagamhoz való, szép lassan szakadozni látszik. Csak most döbbenek rá, mennyire nem tudok semmit. Sem magamról, sem a lelkemből származó katana szelleméről. És hiába próbálnék ezen meditációval javítani, zárt ajtókba ütközöm. Kemény, sivár, kirekesztő falakba. Még tulajdon belső világom látogatását sem vagyok képes megejteni. Ennyire elvesztem volna? Mi lehet az a valami, mi ennyire eltörött vagy megváltozott bennem? Kezdem elveszíteni a fonalat. Nem szeretném, ha egyetlen stabilnak mondható társamat is elveszíteném önnön balgaságom miatt. A jelen helyzet pedig ennél fogva fenntarthatatlan. Így hát a mai napra jutó papírmunkát és egyéb hadnagyi teendőket önző okok miatt kénytelen vagyok áthárítani Shizuka-chanra. Tudom, elboldogul majd. Nekem viszont ideje rendet raknom magamban, mielőtt teljesen kicsúszik a kezemből az irányítás. Csak remélni tudom, nem késtem máris el.
Zanpakutommal az oldalamon viharos sebességgel indulok meg a korai órán az ennek megfelelő edzőterem felé. A tőlem telhető legnagyobb nyugalommal és kedvességgel kérem meg az ottani őröket, ne engedjenek utánam senkit. Ez nem olyasmi, amivel bárki felé fordulhatnék, vagy bárkinek meg szeretnék mutatni. Hisz még én sem értem, mi zajlik bennem. Nem várhatok másoktól magyarázatot. Legalábbis úgy, hogy a problémák gyökerét, de még csak vélt okát sem vagyok képes felismerni. Vajon megtalálhatom még egyáltalán a megfelelő utat?
Épp letérdelnék, mikor feltűnik az ajtó félig nyitott volta. Nem szeretnék ennek különösebb jelentőséget tulajdonítani, így sietve teszek is róla, hogy tényleg zavartalan lehessen a tevékenységem. Ám voltaképpen mit is csinálok? Sóhajtva telepszek le a terem közepére és fektetem magam elé a kardom. Ujjaimmal lassan végigsimítom a kardhüvelyt.
– Mit gondolsz, ma megnyílsz nekem? – teszem fel suttogva a kérdést a zanpakutounak, miközben előhúzom nyughelyéről. Tenyerembe veszem a hűvös pengét. Akaratlanul is elönt a kétkedés. Ennyi évtized után még mindig tartok valamelyest a képességeitől. Bízom benne, de ettől még nem feltétlenül kell szeretnem a módszereit. Mindeddig ennek ellenére igaz társ volt, mellettem állt a bajban. Ironikus, hogy csak most, a mosolyszünet napjaiban tudatosul bennem, mennyire támaszkodtam rá mindeddig. Így hirtelen nem is tudok mit kezdeni ezzel. Mintha a kártyavár egy újabb szintje kezdene szépen lassan szétcsúszni, és csak azért állna még mindig, mert túl sok apróság van rajta. Nehéz ezt beismerni, de egy kicsit félek. Félek, hogy valami visszafordíthatatlan hibát vétettem, tudtomon kívül. Az ölembe fektetem a katanát, hogy megpróbáljak meditációval kapcsolatba lépni vele. Még mindig reménykedem a sikerben.
Tulajdon kezem remegésére rezzenek fel. Lehetséges volna, hogy magától a fegyvertől félnék? Nem, ez képtelenség. A rám gyakorolt hatásaitól sosem tartottam. Egy esetleges edzőpartnert előbb féltettem volna tőle. De sosem volt erre szükség. És mint oly sokszor az elmúlt napokban, most sem sikerült kapcsolatba lépnem a zanpakutou szellemével, lelkem másik felével. Sóhajtva állok fel, Chi Kirit a kezemben tartva. Fogalmam sincs, mit tehetnék még. Mi az, amit megpróbálhatnék, hogy kimásszak abból a völgyből, amibe voltaképpen magamat löktem? Végső elkeseredésemben nyúlok az utolsó módszerhez, ami még a tarsolyomban lapul. Tenyeremet végighúzom a katana élén, és elsuttogom feloldásának parancsát. A mélyvörössé színeződő pengét csak szemlélem egy ideig. Kicsit tartottam tőle, hogy a shikai megjelenését és megtagadja majd tőlem, figyelembe véve a meditációk sikertelenségét. Kis megkönnyebbüléssel veszem ezt tudomásul. Talán még mindig nincs késő. Lassú, lágy gyakorlatokba kezdek vele, épp mint az akadémiai évek alatt. Lehetséges lenne, hogy így majd válaszra méltat végre? Vagy hiú ábrándokat kergetek csupán? De ha én feladnám, ki hihetne még bennem?
Összerezzenve ejtem el zanpakutoumat az ismerős hang hallatán. Riadtan fordulok irányába, mint akit illetlenségen kaptak, miközben leguggolok, hogy felemeljem fegyverem. Nyelek egyet, pedig nem hinném, hogy tetteim szabálytalanok volnának. Miért gyötör hát a bűntudat, ahogy kapitányom felé tekintek? Lehajtom a fejem, ahogy közelebb lép, de nem mozdulok el a helyemről. Valahogy az, mióta is van itt, most teljesen lényegtelennek tűnik. A miért sokkal jobban érdekel. Nehezemre esik, de felemelem a fejem és megpróbálom tartani a szemkontaktust. Igyekszem rezzenetlen arccal végighallgatni észrevételeit. Jelenleg, ha ellenkeznék is, nincs olyasmi, amit ellenérvként hozhatnék fel. Még mikor lehunyja szemeit, akkor is az arcát fürkészem. Vajon komolyan így látja a helyzetet, mint ahogyan elmondja? Ha legalább saját magamon kiigazodnék… Nem tudom, örülnöm kellene-e azon, hogy a kapitányom csak így megjelent, vagy bosszankodni miatta. Tényleg nem tudom. Azt sem, hogy zavar-e, pont ő jött utánam. Mégis, valamilyen szinten megnyugtat, nem vagyok egyedül. Hiába a késnek érzett szavak. Bár mi tagadás, ezt az érzést legalább felismerem a bennem fortyogó káoszban: fáj, hogy amit hallanom kell, abban mennyi igazságot vélek felfedezni. De nem felejtettem el, mit jelent a rangom, amit a karomon viselt szalag jelképez.
Nyelek egyet. Úgy érzem, még nincs vége. Ám felállni és úgy végighallgatni továbbra is képtelen vagyok. Így fél térdre ereszkedve vagyok kénytelen tovább figyelni és hallgatni. Halvány, keserű mosoly fut át arcomon a shinigami szó hallatán. Különös ezt ennyire ellentétes habitusú személy szájából hallani. De nem szakítom félbe, egyelőre csak csendben tűrök mindent, ami szóba kerül. Végezetül lehajtom a fejem, és rendesen kézbe veszem a bíborló pengét, mely mindeddig méltatlan módon hevert mellettem. Lassan emelkedem fel és emelem tekintetem a kapitányomra.
– Hogy fordulhatnék úgy tanácsért, hogy kérdést sem tudok feltenni? – kicsit oldalra billentem fejem, enyhítek arcvonásaimon. A halovány, keserű mosoly visszatért. - Nem szeretnék sem elmenekülni, sem felejteni. Legalábbis az elmúlt 90 évem semmiképp – én magam is meglepődöm, milyen könnyen ejtem ki számon a mindeddig elhallgatott gondolatot. Tudom, ha még egyszer szólásra nyitnám ajkaim, megállíthatatlanul fedném fel mindazt, amiről az itt élők közül csak egyetlen személynek van tudomása. Ám ő azt a bizonyos, elmúlt kilenc évtizedet nem ismeri. Mielőtt megszólalhatnék, egy gondolat megállít. Nem, nem az a lényeg, ami akkor történt, hanem ami most zajlik. Az olyan apróságok, hogy alig ismerem még a kapitányom, jelenleg teljesen elfakulnak minden más mellett. Vibrálóbb, könnyebben érzékelhető dolgok mellett, amik kimondásért esedeznek.
– Félek, Mizushima taichou. Félek, nem leszek képes méltó hadnagya lenni. Ha még önmagamon sem vagyok képes kiigazodni, hogy lehetnék egy kapitány társa? – kínzó, gyötrő gondolatok. Pár napja talán elfutottam volna ez elől a beszélgetés elől. De már nincs vesztenivalóm, nem igaz? A kezemben tartott, bíborló pengéjű fegyverre tekintek. Rászorítom ujjaim, és nézem, hogy vérem által a vörös szín is sokkal élénkebbé válik. - Egy ideje… egy ideje képtelen vagyok kapcsolatba lépni vele. Úgy hiszem, nem vettem észre időben a jeleket. Pedig biztosan voltak, csupán én voltam vak. Tudja, egy éve, mikor ezt a karszalagot megkaptam, úgy döntöttem, én is vele változok majd, méltó leszek rá. Most mégis, mintha nem a megfelelő irányba indultam volna el. Nem tudom, mi lenne a helyes út, merre kéne tovább mennem. – még mindig a fegyvert szemlélve sóhajtok fel. Valamelyest megnyugtató, hogy mindezt kimondtam, ugyanakkor helyénvaló volt-e? Már erre sem tudnék felelni. Pedig nem is olyan régen még tudtam volna a választ. Most mégis elönt a bizonytalanság, csaknem minden téren. - Sajnálom, hogy mindezt önre zúdítottam, kapitány… – suttogom el mentegetőzésem, bár nem tudom, valóban bánom-e. Tulajdonképpen, mit is akartam én ezzel? Miben reménykedem egyáltalán?

______________



Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Eisuke
13. Osztag
13. Osztag
avatar

Male
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 120
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 22.
Hírnév : 42

Karakterinformáció
Rang: Kagami-ház tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
9000/15000  (9000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Gyakorlóterem   Szomb. Márc. 30, 2013 1:10 am

Suttogó Zanpakutok
(Bankai edzés)

*Nem lesz kétes érzéseim affelől, hogy mennyire is tolakodó itt a jelenlétem. Nem vélem helytelennek ama mozdulatomat, hogy a homályba burkolva figyeltem mindeddig hadnagyom. Ha ez a módja annak, hogy elnyerjem bizalmukat, akkor ezzel a móddal fogok élni. Habár mikor nem éltem ilyen módokkal? Hisz valós személyemet csak kevesen ismerik. S még kevesebb azon személyek száma, kiknek valós arcomat mutathatom. Hiszen titkom legalább oly' mélységekbe esik, mint hogy Verashu Suwun is miképpen kapitány a Nibantainál. De nem szabadkozom, tekintetemmel illetem a megtörni készülő kislány felé. Csupán az aktákból ismerem Mei korát, így bőven állíthatom, hogy akár a lányom is lehetne. S talán a jelenlegi események következtében, lassan kénytelen vagyok megkomolyodni. Hisz a családom lassú szétesésen megy keresztül, de én erősen küzdök édesanyám egészségéért. Ahogy mindazokért küzdök, kiket akár egy picikét is kedvelek. Ezért is a rengeteg negatív kritika ellenére támogatom Anao kapitányságát; vagy mentettem ki Chizuki Reit a hatóság keze alól. Azóta sem tudom, hogy mi lett azzal a lánnyal, de Urahara Kisukere bíztam; nem lehet baja. Kicsit közelebb merészkedek Meihez, majd kardjára pillantok. Mély, gondterhelt sóhajtást engedek meg magamnak.*
- Nézz mélyen magadba, s válaszolj nekem egy kérdésre. Valóban a kérdés itt a fontos? Nem inkább a döntés, hogy leveted végre keserű álarcod és nyílt fájdalmakba; vagy boldogságokba feledkezel? Oly' üressé vált ez az osztag. Nincs ki sírjon, ha fáj..nincs ki nevessen a szebb napokon. *Simítok végig kardomon, s tekintetemet nem veszem le róla. Nem oszthatom meg vele véleményemet, hisz tisztelem érzelmeit; de Kagami Ai amennyire felemelte e osztagot, annyira el is temette. Túlzó merevségük az érzelmek, bajtársiasság elnyomásához vezetett. Én viszont szeretném megszüntetni ezt az elnyomást. Noha, nem azt mondom, hogy a munka ne legyen szigorú ütemű..de inkább legyen barátság, mint szigorú alárendelt viszony. Legalább az osztagomban ne érezzem ezt a légkört, ha már házamban a tradicionális viselkedésmódoknak vagyok kitéve. Szünjön meg végre a hajnal, s jöjjön fel a nap végre.*
- Hadnagyok végzete, hogy folyvást magas elvárásokat állítanak maguk elé kapitányuk szava nélkül. Kértelek valaha is arra, hogy álld meg a helyed? Volt-e bármikor is ilyen elvárásom veled szemben? A bukás ugyanúgy a természet része, mint a nyereség. A tökéletesség csupán a Lelkek Királyának privilégiuma; éppen ezért van szüksége olyan katonai létesítményre, mint Seireitei. Csak úgy lehetsz a társam, ha örömöd-bánatod megosztod velem. Másképpen nem leszel egyéb, mint a Sanbantai szolgája. Hadnagy létedre ez igen megalázó volna. Persze magad döntöd el, hogy miképpen teszel...Én csupán ismertettem veled helyzeted, hogy másképpen is dönthetsz. Én elfoglak ismerni hadnagyomként, akkor is ha hideg leszel..de akkor is, ha nem. Akkor is hadnagyom leszel, ha elbuksz..de ha nyersz akkor is. Nem kívánom tőled a tökéletességet! *Közben magam tekintete is kardjára siklik. Kíváncsian fürkészem lélekölőjét, hiszen még semmit sem tudok a zanpakutojáról. A shinigamik zanpakutoja viszont sok mindent árul el a forgatóról. Ha sikerülne elérnem, hogy megossza velem képességét, aggályait vele szemben; akkor már is egy lépéssel beljebb lennék bizalmába. Mei mondandója megint csak elszomorító, én mégis rámosolygok.*
- Tán a zanpakutod ezúttal valami olyasmit vár el tőled, melyre eddig még nem voltál képes. Mond csak, mit tudsz a zanpakutok Bankai szintjéről? *Különös megérzésem támad arra, hogy talán Mei elérte volna a zanpakutojával az elsődleges fejlődési csúcsot? Ilyenkor a zanpakutok mindig furcsán viselkednek, mindig valami újat várnak el forgatójuktól.* - Az én zanpakutom elég érdekesen viselkedett a Bankai elérése előtt. Meg akart ölni igazából! ^^ *Nevetem el magam, pedig ez egy egyáltalán nem vicces momentum. Végül is, miféle zanpakuto akarná megölni a forgatóját? Ez egyszerűen elfogadhatatlan lenne a 46-ok tanácsa számára; de szerencsére ez egy igen nagy titok. Ezért is kezelem nagyon különlegesen a helyzetet, hogy soha nem oldhatom fel a kardomat sokak előtt, vagy beszélhetek róla akárkinek.*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ichimaru Gin
Globális moderátor
Globális moderátor
avatar

Male
Libra Dog
Hozzászólások száma : 156
Age : 22
Tartózkodási hely : .^v^.=.~
Registration date : 2011. Jul. 11.
Hírnév : 13

TémanyitásTéma: Re: Gyakorlóterem   Szomb. Júl. 20, 2013 11:10 pm

Üdvözlet Kaminari és Muramasa-kun! ^ v ^

Jeleztétek, hogy edzéseteket szeretnétek lezárni, azonban a lényeg hiányában játékotokat nem tudom értékelni! Muramasa-kun nem reagált Kaminari-kun belekezdett edző postjára, amely már csak hosszából is látszik, hogy nem egy körös játék lett volna, ebből kifolyólag nem tudom megállapítani a gyakorlat sikerességét, így jutalmat sem tudok kiosztani nektek.
További jó játékot!

______________

♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ キツネ 歌 の 市丸 ギン ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Gyakorlóterem   

Vissza az elejére Go down
 

Gyakorlóterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke ::   :: 3. Osztag-