HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 34-es körzet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Shihouin Yoruichi
Admin
Admin
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 807
Age : 26
Tartózkodási hely : A semmi közepétől, picit balra ;)
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 114

TémanyitásTárgy: Re: 34-es körzet   Szomb. Márc. 27, 2010 4:04 am

//A Sötét markában - Mesélő//

Észre veszitek a lányt, aki a ház mögött vár be titeket, s máris nektek szegezi a kérdést.
- Ti ugye tényleg shinigamik vagytok? Azért jöttetek, hogy megtaláljátok a gengszterek megbízóját?
A választ meg se várva tovább indult. Talán arra várt, hogy majd út közben mondjátok el, kik is vagytok valójában.
A lány egy elhagyatottnak tűnő kerthez vezet titeket. A falakat kúszónövények borítják, s szinte már az óriási faajtót is beborították, mely egy falban lévő mélyedésben helyezkedik el. A lány az ajtóhoz lép, majd egy jókora kulccsal kinyitja azt. A kert belülről már nem is látszik olyan elhanyagoltnak, hiszen mindent gyönyörű virágok borítanak, még az apró ösvény mentén is apró virágok díszelegnek. A lány egy padokkal körberakott vízeséshez vezet titeket, majd ott bevár, s amint megérkeztek, hellyel kínál titeket, majd komoly képpel bele is kezd mondandójába.
- A nevem Azusa, és abban a házban lakok – mutatott rá egy közeli épületre, ami leginkább egy kisebb palotához hasonlított. Ebből talán sikerül rájönnötök, hogy valószínűleg egy nemes lehet a megbízó.
- A ház ura Kuromoto, aki nem rég vette át az apja helyét. Már kicsiként is kész ördögfióka volt, hiszen mindent elkövetett, hogy a házban élők életét megkeseríthesse. Most azt találta ki, hogy bosszút áll a shinigamikon, amiért nem vették fel az akadémiára. Azt hiszem ezért akarja rosszhírüket kelteni a környéken.
Amint befejezte, várt néhány percig, hogy még fel tudjatok tenni neki néhány kérdést, amire a későbbiek során válaszolhat. Ezután ismét elindul, és int nektek, hogy kövessétek. Ezúttal egy igen szépen kidolgozott kapuhoz kísér, amit egy másik, sokkal kisebb kulccsal nyit ki. Innen egyenesen a palotához vezet titeket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://bleachszerpjatek.forumotion.net
Kawazoe Hanae
13. Osztag
13. Osztag
avatar

Female
Leo Horse
Hozzászólások száma : 349
Age : 27
Tartózkodási hely : 13. osztag
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 13. osztag kapitánya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40500/45000  (40500/45000)

TémanyitásTárgy: Re: 34-es körzet   Szomb. Ápr. 03, 2010 12:18 am

[A Sötét markában]

Amint odaértünk a lányhoz, kicsit megszeppenni látszott, mert hirtelen elhallgatott. De nem róhatom fel neki, hiszen egy morcos Masaki nem a legbizalomgerjesztőbb látvány, pláne ha még ha a megszokott stílusát is előveszi. Mivel ez most sem maradhatott el, csak annyit sikerült elérni, hogy nem nagyon jutottunk előrébb annak érdekében, hogy megtudjuk miért hívott ide minket a lány.
-Masaki... -néztem rá csúnyán, majd a lány felé fordultam egy kedves mosollyal. -Ne is törődj vele, de mondd csak mi a baj? -kérdeztem, de kérdésemre, csak egy újabb kérdés formájában kaptam választ.
-Igen többé kevésbé azok vagyunk. -pillantottam fel Masakira zavartan, de mire visszafordultam volna, a lány már megindult előre, csaknem faképnél hagyva minket.
-Héé, várj! -zárkóztam fel hozzá, hogy beszélhessek vele. Mivel nem tudtam hova tartunk, vagy miért követjük egyáltalán, muszáj volt útközben elmondanom a lényeget.
-Igen, azért jöttünk, hogy a végére járjunk a dolgoknak, de mondd csak te tudsz valamit róluk? -érdeklődtem, de ekkor a lány hirtelen megtorpant és egy árnyas, lakatlannak tűnő kertbe vezet minket. Bevallom kicsit kétkedve követtem, de amint beléptünk a hatalmas kapun világossá vált, hogy csak a külvilág számára őrzik a látszatot, mert itt nagyon is emberek laknak. Amint leültünk egy padra, reméltem, hogy végre talán lesz annyi időm, hogy rendesen ki tudjam faggatni a lányt.
-Örvendek Asuza, az én nevem Hanae, ő pedig Masaki. -ejtettem meg a bemutatkozást a problémás vaizard nevében is érthető hangnemben.
Ezután pedig elég hasznos információk birtokába jutottunk.
-Értem...és mondd csak, sok társa van, esetleg most is itt van a házban? -próbáltam tovább faggatni Asuzát, de a lány ismét felpattant, és továbbindult, így megint muszáj volt követnem. Ezúttal a palota bejárata felé indultunk.
*Egyre furább ez a dolog, lehet hogy nem kellene ennyire vakon követnünk ezt a lányt, de nehezen tudom elképzelni, hogy csapdába csalhat minket, de mindenesetre nem árt az elővigyázatosság.* -vetettem egy futó pillantást z oldalamon pihenő Yamazakurára. -*Legrosszabb esetben belecsöppenünk az egész dolog kellős közepébe, de bízom annyira magunkban, hogy meg tudjuk oldani a helyzetet. Elvégre kapitány vagyok.. tényleg a ruha!* -jutott eszembe hirtelen.
-Asuza, neharagudj. -szólítottam meg félszegen mielőtt beléptünk volna a palotába. -Nem szeretnék udvariatlan lenni, de esetleg nem tudnál kölcsönadni nekünk néhány ruhát, mielőtt továbbindulunk? Mert ha meglátnak egy kapitánnyal, és egy ilyen másik furcsán öltözött figurával, még a végén bajba kerülhetsz. -magyaráztam a helyzetet a ruháinkra mutatva.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masaki Sachiaru
Vaizard
Vaizard
avatar

Male
Pisces Dog
Hozzászólások száma : 490
Age : 35
Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Pali sensei
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
53000/65000  (53000/65000)

TémanyitásTárgy: Re: 34-es körzet   Csüt. Ápr. 08, 2010 5:47 am

[ Elfuserált vakrandi - a sötét markában ]

Befelé nőtt bugri szálaim vergődtek citromot nyomó patás colos csőbe garantált öt hónapos bazd-meg garancia cafattal. Akkorát toltak szaglószervem úszkálva kérődző buborékainak aranyfoggal kivert borostája elé, hogy menten számokat köpködő szörnyet támadva püföltem magamnak Alaszka last minute-et! Baszod! Azt a rühes, tetves, anyád-bütyke-beszél-e-már agyfaszt kaptam, amitől menetszélben vakulva fentem volna muslicás zselével sérót. Ki a leszakadt óramérnök szörmedvény ez, aki folyton bogyókat dugdosva szelel pottyantósba?! Asziszi erdei csiperke ágról szakadt rokona?! Nekem itten ne eregessen pletykafészki Jucus napirendjét, miféle illegálatlanul, de bevándoroltan arcát szétkozmetikázó csürhe államilag elismert csulapaca gyártója vagyok! Nekem aztán két fűzfa gyufaátalakító tündére a konténerekben szent pofákat kutató agyturkász! Vagyis jó magyartalan giccsparádés vakerral lenyomatozva: Közöm a szomszédos tőről szakadt paradicsomhoz annyi, mint orrát túró makinak Menyus havi folyásához! Nyissa mán ki a csimpánz rángatta gülüit és dobja rendszerbe a buggyos lepedő szellem hablattyal szentelt humusz gúnyáját! Olyan gáz járta gyulladásveszély fel kell rá mázolni a csontos krapek meghósz jelzését. Sokkal gomblyukat kímélőbb nyomorékoskodás volna rákapcsolni a perzselőre. Adjad neki, oszt volt, elszállt! Kár, hogy retina sokkot kapnék lottyadt paradicsom visszatér jelenettől. Beájulnék, ahogy Rózsika néni fokozottan visszafelé haladó üldözésén.
Marha értelmetlen lyuggatásom nem sikerült ráuszítani magnót nyelt békára, mert felcsatolta a görkorit és tiplizett Alízhoz füvet szívni. Pofám leszakad egy töpörödött törppörkölt mekkora zár forgatóval lófrál. Szopacs, szivacs! Nem csak a növekedési lázból szabadnapot kapott krapekokra igaz. Viszont az én szatyromat jobban rázza kóbor palánta, hogy mi a retket kapirgálunk verőfényes csillagot robbantott hotel parkosított övezetében. Ránk tukmálják a sövények legtrendibb fazonra nyesését?! Kivegetálhatom a vörös színtől bika allergiát kapott takonygép és zakkant fruska befuccsolt bekötési kísérletét, aztán berúgdoshatom abba a kibaszott lyukba, hogy vissza se találjon? Kell a szarnak egy lopott vigyoros Hold macska, kikelt tészta fejű bige szeretetghiánya, erényöves tisztaság mánia giccses picsája, festékboltban lágyult tojásra szívott köcsög kalapmániája a fészkes francnak! -júzer pedig imádtaT.T- Am, se vágom minek kellek én ide bevédőnek. Ez a porlaktanya molyrágta balhéja. Kezdek keresztbe font csukaként cipzáros banán mutogatós akcióját sasolni, mert naptárat tölt szenesre, ahányszor pofoznak kitagadósat játszadozó pöcsök védelmi zónájának. A palota gyöngyének belpolitikája hidegen hagy. Felőlem aztán kölcsönösen hullára gyepálhatják magukat, de tobozt majszolok, ha olasz módra zománcozott szívecske hepajra megy ki minden...
-Cöh...azzal tényleg megdobhatnál uncsi rizsa helyett. Nyögd ki szépen, minek pofázol! Tán távoli zabi csicskád tövig belemászott és így nyalsz be, hogy felszínre kúrjuk? Vagy te vagy a évszámban alul maradt trónoló? Sántítasz, hadipenész!-
Leszarom tövig gázoltam kamionnal lelke bűzölgő gazos kertjébe. Valamit akart, hót ziher! Én meg rühellek fenyített hugyos görcsével lapítani a félelmetes tancsicska előtt. Meleg éghajlati terrorral ajánlom neki kurva villámmal reszeljen bogyókat elénk, amiből bevilágítanak, vagy húzok! Egyáltalán hova a horpadt orrú kampóba csörgünk?! Megyünk kamrába párolódni? Odadob a falkának uzsira? Faszomra kiakasztanak a görbülő mondatos tipp nyomkodások. Itt is betoszhatnának egy szöszös krapekot, aki tolná az orbitálisan egyértelmű magyarázatokat. Azok a gyökerek is lexikonnal seggükben pottyantak napfényre! Nekem meg elfogyott a kibaszott rizsám, mert kukulunk, mint permetlé a gyűrűs féregre kacsintva. Inkább be is fogom mára! Ennyi agyatlan baromság bőven bebandzsít. Tán csak tod, nem? Látom a fejeden reflektorozó tornacseppről lövésed sincs melyik évszak ánuszáról karattyolok. Mindegy! Így jártál! Majd kiimádkozok rőzsefüzérrel valami orbitális rinyálást Primadonnából...

______________

× Stand up! Get through this alive ×
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shihouin Yoruichi
Admin
Admin
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 807
Age : 26
Tartózkodási hely : A semmi közepétől, picit balra ;)
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 114

TémanyitásTárgy: Re: 34-es körzet   Hétf. Május 10, 2010 11:25 pm

//A Sötét markában - Mesélő//

- Hát… ha jól tudom, akkor Kuromoto jelenleg a faluban tartózkodik, valamilyen megbeszélés miatt, szóval most nincs otthon. Viszont az őrök folyamatosan járkálnak a ház körül, és az esetleges behatolókat keresik. – válaszol már út közben Hanae kérdésére kissé kapkodva.
Az újabb kérdésre bólintással válaszolt, majd elfordította a kulcsot a zárban, s kinyitotta a kaput. A kerítéstől nem messze egy kis házikó áll, ami valószínűleg a bentlakásos szolgálók szállása lehet.
- Nem vagyok semmiféle alulmaradt trónoló, vagy hasonlók. Egyszerűen elegem lett abból, hogy Kuromoto így bánik az itt élőkkel. Mintha csak a rabszolgái lennénk. Ő kergette a szüleimet is a halálba, és ezt sose fogom neki megbocsátani. Egyedül viszont képtelen vagyok szembeszállni vele. Gyenge is vagyok, és hatalmam sincs. A többi ember is csak kinevet, ha arról beszélek, hogy egy nap majd valaki jön, és segít nekünk. – suttogja bánatosan.
Hangja meg-megremeg beszéd közben. Már sejthetitek, hogy milyen szörnyű élete is lehet azóta, mióta Kuromoto parancsol a házban.
Ahogy beléptek a kis házikóba, máris választ kaptok az ezzel kapcsolatos kérdésekre. A sarokban egy ágy, mellette egy kis asztal, s ezzel szemben egy nagy szekrény, mely valószínűleg ruhákat tartalmaz. Asuza sietve nyitja ki az ajtót, és vesz ki néhány ruhadarabot, amit átnyújt nektek. Látszik rajtuk, hogy használtak, hiszen itt-ott apró foltok, és kisebb lyukak vannak a ruhán.
Miután átöltöztök, máris indulhattok tovább.
Némi sietős séta után egy magas sövényhez értek, mely tőletek alig néhány méterre véget ér. Azon a részen óvatosnak kell lennetek, hiszen az őrök belátják azt a részt. Míg a sövény takarásában vagytok, az őrök nem láthatnak meg benneteket, így kiokoskodhatjátok, hogy miként is juttok túl a nyílt terepen.
- A ház minden oldalánál van egy őr, akik nagyjából 5-10 percenként cserélődnek. Körülbelül fél percünk van, hogy a váltás közben átmehessünk a szabad területen. – vázolja fel a helyzetet Asuza.
A sövény végéhez siet, majd óvatosan kikukucskál mögüle. Ellenőrzi, hogy nagyjából hol tarthat a szolgálatban lévő őr, aki pont ekkor kanyarodik be a ház egyik rejtett zugába. Most van esélyetek, hogy átkerüljetek a túloldalra úgy, hogy ne lássanak meg titeket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://bleachszerpjatek.forumotion.net
Shihouin Yoruichi
Admin
Admin
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 807
Age : 26
Tartózkodási hely : A semmi közepétől, picit balra ;)
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 114

TémanyitásTárgy: Re: 34-es körzet   Kedd Nov. 02, 2010 2:25 am

Üdv!

Mivel eléggé lassan döcög a küldetés, és nekem se nagyon van időm írogatni, így lezárom a játékot.

Ajándékotok 1500 lp és 2000 ryou.




A küldetés lezárva
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://bleachszerpjatek.forumotion.net
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: 34-es körzet   Szomb. Feb. 16, 2013 5:38 am

//Yuu chan és egy elveszett lélek//

Az utca tele porral, szunnyadó széllel, néhol egy egy fűszál kandikál. Galambok reppennek fel, majd a tetőről hurrognak. Fehér tollak hullanak, akár a hó, majd egy tompa puffanás. Valami sötét zuhant le az égből. Tévedés ne essék, nem egy angyal ütötte bokáját a reggel gomolyfelhőkben, de egy kicsit még is.
Zihálva elnyúlik a földön. Karját kitárja. Pár percig petyhüdten stagnál, aztán megremeg. Cinóber csápok hullanak mellé. Elkígyóznak messze, mint ahogy a vér patakzik. Csak azok a kis erek, a földre érvén megfeketednek, ahogy elkeverednek a sárral. Az elkínzott arcon, vékony törékeny réteget vontak. Azt hinné az ember, biztosan halott. Igen is, meg nem is, valahol talán a kettő között lebeghet. A mellkas azonban lassan megemelkedik, enyhe sípoló hanggal. Halk morranás, fojtott hörgés. Az eszmélet első pillanataiban, a finom vonások görcsbe rándulnak. A kín sötét árnyakat vet a szemei alá. Azonnal tudta, hogy most már él, biztosan, mert minden sejtjét szenvedés megtöltötte. Könnyebb lett volna úgy maradni, a földbe csapódva, nem törődvén a kiesebb krátertől, amit okozott, és az őt szemlélő emberekről. A sutyorgás és mormogás, tompa zajként cincálta belülről, még is olyan távolinak tűnt. Ruhája is tiszta mocsok és vér, por és törmelék, néhol szakadt, de az azért jól kivehető, hogy ő egy shinigami. Pontosan ezért, nem is nagyon mertek közelebb férkőzni. Ráadásul, mikor a hatalmas szárnyak megrebbentek, páran meglepetten hátrahőköltek. Senki sem ismert volna rá, ha nem lett volna rajta az elnyűtt kormos haorija. Ő még egyáltalán nem tud a változásokról, és arról mennyi idő telt el. Csak arról tud, hogy fel kell kászálódnia.
*Felkelni!* Parancsolt magára.
- Arrggh...- morogta, miközben a fejéhez emelte a kezét, és feltápászkodott. Végre valamelyest enyhült a fájdalom, legalább is a szárnyait illetőleg, bár kissé tépett és csálé, az egyiket a földön húzza. Csillagokat látott és újabb rángások rohantak át az arcán. A látása ide oda ugrált, kissé homályos, de lassan kezdett tisztulni. Ujjait megleste, elfintorodott a vér látványára, megforgatta a szemeit, és mélán elindult egy irányba. Pontosan arra, amerre a laborja... azaz most már valaki más laborja van. Fegyvereit az övébe tűzte, és fogalma sem volt arról a démoni kisugárzásról, amit éppen ő maga bocsát ki, másoknak roppant kellemetlen érzést okozva ezzel. Homlokáról minden második lépésénél egy újabb friss vércsepp esett a földre. Zsörtölődve lépkedett, nem tudott úgy megmozdulni, hogy valami ne fájjon közben. Ködös emlékezetével igyekezett visszaemlékezni. Azt tudta hol van. Ismerős utcák, arcok, szagok illatok. Egyáltalán nem érezte meg az idő múlását. A hossúz hónapok nem látszottak meg ezeken a tereken. Azt, hogy pontosan mi történt, csak fájó szilánkok formájában kaparta össze: Hihetetlen nagy nyomásra emlékezett, ami egyetlen mindent magába sűrítő pillanatban kitágult és kitöltötte. Robbanás, ez biztos, de nem volt egészen bizonyos, hogy belső, vagy külső robbanás történt. Amit biztosan vissza tud idézni, az a zuhanás, aztán a fájdalom. A gondolatra el is mosolyodott.
*Bukott angyal...nagyszerű. Az élet, nagyszerű* Keserédes mosolyával ballagott tovább, és valamiért az eget kémlelte. Mintha onnan várna magyarázatot, vagy valami sugallatot, de természetesen megint csak a kék üresség válaszolt némán. A messzeségből azonban valami ismerős érzés fogta el. Valaki régről, a múltból. Kicsit zavarosan megállt, próbálta visszacsalogatni a múltat, de sikertelenül. Csak azt tudta, hogy aki jön, nem ellenség, érzései vele kapcsolatban kellemesek, nem kuszák. Valami még is motoszkált a fejében. A nevet kereste az érzéshez, de a nyelve hegyéről valahogy nem akart leugrani, és ott ugrált, mint egy neveletlen kisgyerek.
- Yuu...micsoda...áh, valami mmm. - tanakodott magában elmélyülten. Az illető egyébként is felé tartott. S végignézve önmagán, csupa seb, csupa vér, csupa sár, úgy döntött, hogy Ő ilyen állapotban, ugyan nem hajkurászik senkit. Majd rátalál, ha akar. Elfutni pedig biztosan nem tudna, hiszen lépni is alig tud. Csak valami természetfeletti akarat hajtja előre. Egy belső küldetés, amiért vissza kellett térnie. Nagyon nagyon fontos, csak még sem tudja előhozni. Ez a valami, aprócska kellemetlenséggé változtatja a szenvedést, és minden kellemetlenséget, még mindig ragyog belül. De hiába minden erőlködés, csak azt érte el, hogy újabb hullámban söpört át rajta a fájdalom. Rájött, hogy talán nem kellene gondolkozni, csak egyszerűen megvárni a felé közeledő barátot, és tájékozódni. De úgy bosszantotta, hogy nem jut eszébe a neve, ezért a lüktető fájdalom ellenére is újra próbálkozott.
- Yuus...valami, ilyen. - mutogatott maga elé szórakozottan, aztán megint mosolygott. Mulatott saját sorsán és fájdalmain. Az illető, már igen közel ért, már itt is van, egyetlen pillanat és betoppan valahonnan. A következő sarokból? A tetők felől? Mögüle... Békésen megvárta. Most már nem kell sehová sem sietnie.

______________

Spoiler:
 


A hozzászólást Masamune Raiden összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 16, 2013 9:06 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: 34-es körzet   Szomb. Feb. 16, 2013 6:48 am

[Egy elveszett lélek]
Különösebb nehézségek nélkül lépem át a Seireitei határát, a fal, mely az elmúlt időszakban minduntalan védelmezi a város, hosszú árnyékot vet elém. Futólag biccentek csupán a kapuőr gigászi alakja felé, nem véletlenül efféle monstrumok védelmezik a négy bejáratot, egy egyszerű rukongaii lélek képtelen lenne legyőzni őket. A bentről távozókat azonban nem állítja meg senki, a shinigamik szabadon közlekedhetnek a Kóbor Lelkek Városában, lévén olykor-olykor előfordul, hogy valamilyen érthetetlen indok által – feltehetőleg az éhség az – hollowok tűnnek fel a peremvidéken. A könnyű préda ígérete vonzza őket, azonban néhanapján az ingyen ebéd az utolsónak is bizonyul. Jelenleg nem a lidércek okozzák a felfordulást, hanem néhány helybéli jelentette, miszerint valami lehullott az égből, szerény személyem pedig éppen rossz időpontot választott arra, hogy a főkapitányi iroda körül sündörögjön, természetesen befogtak munkára annak rendje és módja szerint! Orrom alatt továbbra is a rangomon aluli feladat kiosztása miatti ellenérzéseimnek adok hangot, miközben a lehető legszigorúbb pillantásommal illetek minden olyan lelket, aki a kelleténél tovább szándékozik rajtam legeltetni pillantását. A harmincnégyes körzet még éppen elviselhető távolságban fekszik, egy távolabbi régió minden bizonnyal fogtam volna egy tisztet, s azt küldöm oda, lévén egy ilyen egyszerű jelenség megvizsgálásához nem kell nagy szaktudás, csak gyors lábak és jó szemek. Nincs okom sietségre, az a lezuhant valami valószínűleg nem fog magától elmászni, amennyiben meg igen, akkor Sherlock Holmeshoz hasonlóan jómagam is nyomozásba kezdek, aminek hála az apró részletekből az epizód végére összeáll a kép, az összeesküvésről pedig lerántom a leplet! Yare-yare, a túl sok televíziózás…
Közeledve a kijelölt kerülethez érzékeim hamarosan riadót fújnak, ellenben nem a szokásos lenyomat jelenik meg lelki szemeim előtt, hanem valami teljesen más, sokkalta baljósabb! A rosszindulat körbelengi a területet, nem is csodálkozom rajta, miszerint senkivel sem találkozom az utcán, kizárólag a zárt ajtók mögül kikukucskáló, rémült emberek jelenlétét vélem felfedezni a romos épületekben. Homlokomon finom ráncok futnak össze jelezvén tanácstalanságomat a jelenséggel kapcsolatban, ilyesmivel nem találkoztam régesen rég, leginkább a pokollakók kisugárzására emlékeztet eme sötét aura. Végül csak bosszúlépésre szánta volna el magát Lilith? A gondolat hatására gúnyos mosoly tűnik fel ajkaimon, nagyon is jól emlékszem rá, milyen módon próbált meg átejteni bennünket, s miképp törtünk borsot az orra alá, kijátszva legnagyobb ellenlábasa segítségével. Nos, ha így áll a dolog, akkor még szerencsésnek is mondhatom magam, amiért majdhogynem elsőként szereztem tudomást a dologról. Balomat nemtörődöm módon nyugtatom fegyvereimen, mialatt jobbommal igyekszem megtartani világoskék haorimat a feltámadó szél tolvajkedvétől. Célpontom eközben megállapodik, feltételezéseim szerint Ő is észrevehette feltűnésem, mivel lélekenergiámat a megszokott szinten tartom, Soul Societyben nem látom értelmét túlzottan lecsökkenteni, a végén azt hinné valaki, éppen tilosban járok, azután egyik pillanatról a másikra a nyakamban tudhatnám az egész Onmitsukudōt. Megállok egy pillanatra, fejemet forgatva igyekszem jobban szemügyre venni a területet, kiválasztva a legmegfelelőbb rejtekhelyet a rajtaütés előtt. Sajnos ilyen tekintetben elég szegényesnek mondható a környezetét, ebből adódóan inkább az egyszerűbb módszert választva igyekszem a háta mögé kerülni. Nem szép dolog, de hát mit lehet tenni, fő a biztonságom!
Lábujjhegyen osonva közelítek, akár egy prédájára éhes nagymacska, mialatt Dotonryuu óvatosan előhúzom a sayából, megkísérelve ezáltal a legkisebb zajt is elcsitítani. Az ismeretlen továbbra sem mozdul, ezek szerint mégsem vett észre vagy van olyan botor és bevárja a támadásomat. Háhá, talán nem tudja, ki vagyok?! Ennél nagyobb sértést el se tudok képzelni, így fogaimat csikorgatva szorítom meg lélekölőm markolatát, midőn az egyik épület sarka mögül kilesve megpillantom újdonsült ellenfelemet. Vérvörös hajzuhatag, fekete, csapzott szárnyak, egészen démonformája van a kurafinak! Pont lőtávolságon belül van, azonban igazán gyáva húzás lenne figyelmeztetés nélkül véget vetni az életének, szóval hangos torokköszörülés közepette előlépek rejtekemből.
- Utad itt véget ér! – jelentem ki tökéletes határozottsággal, mialatt közelebbről is megszemlélem az entitást. Ismerős ruhadarab lóg rajta, egy kapitányi köpeny, ám a számot nehezemre esik kiolvasni, annyi korom és szakadás tarkítja. – Ti… ti… tizen… Mégis ki a franc vagy te?!
Türelmemet vesztve csattanok fel, a várakozás sosem tartozott az erősségeim közé. Elmém fogaskerekei lassan kezdenek forgásba, valahonnan ismerősnek tűnik számomra alakja, ezek a szárnyak meg a vörös üstök, mintha álmomban már láttam volna ezt! Egy pillanatra zavarodottság ül ki az arcomra, mi a fenéért álmodnék Én egy férfiról? Nonszensz az egész, ámbátor ha jobban koncentrálok, feltűnik ott egy nő is, nem mindennapi kebelpárral, akinek valami köze van a kettes számhoz… Káosz az egész!

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: 34-es körzet   Szomb. Feb. 16, 2013 7:50 am

Egy elveszett lélek

Hallja a lépteket, ahogy a szív felgyorsul. A támadó szándék megrezzen és gyilkolásra kész. Ezek a finom létek és az érzés, nosztalgikus. Hirtelen beugrik a név is. Yuusuke, Vera barátja. Hirtelen ő is egy számára kedves, szőke hajú lányra gondol, akinek igen szépséges kebelcsodái vannak. Hát igen, ez még is csak egyből bevésődik minden férfi agyába. Lassan megfordul hát, sajgó tollas végtagjait egy szisszenéssel összecsukja maga mögött, elhagyva eközben pár sötét hosszú vezértollat. Ahogy a fejét felemeli, nem az a kedves mosoly derül fel az arcán, mint egyébként. Egyáltalán nem kedves, nem vegyül bele bölcs megadó alázat. Ma nem. Ma valaki egész más bújt Raiden bőrébe, az aki egész eddig mélyre volt zárva. Az érem másik oldala. Sötét árnyékok folynak a türkiz tekintet köré. Úgy ragyog ki mint egy rossz ómen. Még is ez a ragyogás, habár oly mélységesen szigorú, tiszta mint a kifent acél csillogása. Lassan fellélegzik, egy kicsit már jobban érzi magát. Kezdi megszokni a fájdalmat. Amikor megszólal, hogy választ adjon a férfinek, épp egy friss vörös csepp hull a földre az álláról.
- Nem, csak most kezdődik. - javítja ki a csapzott alak készségesen, odaadó előzékeny lágysággal. Nézi egy darabig a fekete hajú fickót. Valami hibádzik a képletben. Ennek a fickónak nem itt lenne a helye. Nem lehetne itt. Aztán a kék haorira vándorol a szeme.
- Sierashi Yuusuke...- állapítja meg ahogy végig néz rajta.
- Nem az a kérdés, én ki vagyok... Hanem az a kérdés, hogyan lehetséges, hogy te itt vagy? - firtatja összevont szemöldökkel. Egészen eltűnődik, majd legyint, mintha a dolognak semmi jelentősége nem lenne.
- A tizenkettedik osztag kapitánya vagyok, legalább is legutóbbi emlékeim szerint. Ezt te is tudod, nem ?- kérdez vissza, majd egy kicsit a fejéhez kap, ahogy újra egy tűszúrás belenyilall. Bizony Raiden csúnyán megsérült. A tekintete sem egészen tiszta még. Egész lényét egyfajta démoni erő körbelengi. Azon gondolkodik, hogy vajon Yuusuke azért van itt, hogy megtámadja a lelkek városát, vagy mert képzelődik és nem is ott van, ahol. Vagy míg nem volt itt, annyi minden történt, hogy Yuusuke bebocsátást és megbocsátást is nyert. Megrázza kicsit a vörös sörényt, hogy kiverje a fejéből a fölösleges gondolatokat.
- Ezek szerint biztosan kibékültetek ^^...azt hiszem valami volt kettőtök közt, leginkább a törvény.- morfondírozik félhangosan. Mennyi idő telhetett el? Talán meg is házasodott. Akár ez is megeshet. Ekkor Raiden szemei előre merednek és látványosan elsápad. Egy számára kedves személy arca villant be hozzá. Egy tündéri arc. Egyébként is eléggé falfehér a bőre, főleg a vörös üstökének kontrasztjában, de most szinte elveszti minden színét.
- Te jó ég Rosa chan... O.O...-kapja arca elé a kezét rémülten. Vajon vele mi történt mindeddig. Hüledezik magában, és hirtelen úrrá lesz rajta a riadtság és a pánik. Körülötte sötét ezerfogú, izzó, rubin tekintetű árnyékszörnyek kezdenek el karikázni. Ám a shinigami lecsukja a szemét, és egy nagy lélegzettel lehiggad, a pokol szörnyei eloszlanak a nap fényében.
- Mindent el kell mondanod!- néz Yuusukéra az ex-kapitány kérlelően.
- Mindent tudni akarok!- ismétli valamivel határozottabban, de a hangja egyáltalán nem követelőző, még csak egy picit sem éles. Sőt, mintha lassacskán kezdene visszaszökni az arcába az élet. A vérzés is elállt a homlokán. Minden kezd rendbe jönni. Szerencsére, ő viszont igen türelmes. Igen hamar rájön, hogy talán évek teltek el. Hogy a világ egészen más, mint amire emlékszik. De, akárhogy is, ő céllal és feladattal érkezett ide. Minden áron teljesítenie kell a küldetést. Lesz, ami lesz és bármi álljon az útjába. Most, az egyetlen állandó az életében a mellette zavartan ácsorgó Yuusuke. Az egyetlen, akit jelenleg ismer és biztosan az, aki.
- Ugye, nagy baj nem történt? - Néz rá reménykedőn. Annyi a kérdőjel. Az osztag, a többiek Yuko chan, és még sokan mások. Nagyot sóhajt, magában elmormol egy nyugtató mantrát, és elindul a fickó felé. Megmozgatja a vállait, mire hosszú szárnyai kinyújtózkodnak.
- Azt hiszem elég sok mindenről lemaradtam.- mondja, de most már sokkal kiegyensúlyozottabban, bár még mindig biceg, és egyik szárnyát még mindig húzza, de úgy tűnik, kezd helyre jönni, ahogy a lelki békéje is helyretolódik, úgy pár lépés után a szárnyak elfoszlanak róla, ahogy a páncél, és a fegyverei is egyszerű karddá változnak, ezzel is jelezvén, jó szándékát a másik felé.

______________

Spoiler:
 


A hozzászólást Masamune Raiden összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 16, 2013 9:09 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: 34-es körzet   Szomb. Feb. 16, 2013 9:57 am

[Egy elveszett lélek]
Nem remeg, nem fél, hideg, rezzenéstelen lélektükör. Komolytalanságom egy csapásra foszlik szét, tartásom megváltozik, az acél pedig fenyegetően emelkedik feljebb. Ismerős arc, megelevenedett régi emlékkép, ám mégis hús és vér, látom, ahogy a rubintszín életnedv lecsöpög az arcáról a poros, ezernyi talp által keményre döngölt földre. A felismerés lassacskán gyűrűzik be elmémbe, hamarosan egy név is felszínre bukkan, Masamune Raiden, a Juunibantai egykori kapitánya. Lehetett hallani pletykákat eltűnéséről, melyek szerint egy detonáció során nyoma veszett, talán meg is halt, mindazonáltal a nyomozás nem tarthatott túlzottan sokáig, jelenleg már más ül a férfi székében, lévén a Gotei Juusantai nem engedheti meg magának azt a luxust manapság, hogy egyetlen osztaga is vezető nélkül maradjon. Hanghordozása egyáltalán nem aggasztó, ellenben kisugárzása egyértelműen közvetíti az üzenetet veszélyességéről. Lassacskán a férfi is visszatér ebbe a világba, habár ködös tekintete elárulja, nem igazán tiszta még elméje. Egyetértően biccentek nevemet hallva, ezek szerint következtetésem helyes volt, ámbátor kíváncsi lennék milyen kísérletezgetés közben érte olyan baleset, amitől ilyesfajta sérüléseket szenvedett el, ránézésre a két lábon állás is igencsak nehéz feladatnak tűnt ilyen állapotban. Következő kérdéséből, illetőleg hozzáfűzött kommentárjából kikövetkeztethetően balesete elég régen történt, hiszen több hónap is eltelt a Masa-jiivel lebonyolított megegyezés óta. Ironikus módon sötét lyukak tátongnak a tudós tudásában, amit normál körülmények között igazán viccesnek találnék, s gondolkodás nélkül az orra alá is dörgölnék, azonban ennek megeshet most nem örülne túlzottan. Katanámat lassan engem lejjebb oldalam mellé, élével kifelé fordítva, ilyen pozitúrában könnyen reagálhatok bármire.
- Csak voltál, azóta mást ültettek a helyedre… - szenvtelen hangon reflektálok hibás megállapítására, majd készségesen válaszolok a korábbi talányra is. – Amnesztiában részesültem, ahogy a Daitenshi többi tagja is a Téli Háborúban nyújtott szolgálatainkért cserébe. A Negyvenhatok Tanácsának közvetlen beosztása alatt állunk, a szervezet független a Tizenhárom Őrosztagtól. Ismét szabadon járhatok a Tiszta Lelkek Városának utcáin, valamint a dimenziók között is. Aizen Sōsukét és pribékjeit legyőztük, az ostrom megbukott, béke van… Átmenetileg.
Nagyvonalakban felvázoltam mi történt eltűnése óta, habár a Soul Societyben történtekről kizárólag másodkézből kapott információkat tudok közölni, lévén visszatérésem nem volt zökkenőmentesnek mondható, példának okáért sosem gondoltam volna, hogy kétszer is meg kell szöknöm ugyanonnan. Fogalmam sincs, ki lehet az említett Rosa-chan, viszont eléggé érzékenyen érinti a szárnyas okostojást, vélhetőleg lesz ebből komoly fejmosás, csak térjen vissza az osztagok közé, már amennyiben erre lehetősége lesz. Ugyan az ezeréves törvények enyhültek valamennyire – visszafogadásunk ezt bizonyítja -, de a különleges vagy ismeretlen erők birtoklását mindig is komolyan vették. A vezetőség félelme semmit sem változott az irányításuk alá nem vonható tényezőkkel kapcsolatban és a továbbra is érzékelhető démoni kisugárzás mondanom se kell, tökéletesen beleillik ebbe a csoportba. Szemmel alig követhető mozdulattal veszem fel ismét védekező állásomat a semmiből előtűnő árnyékszörnyeket látva, valamilyen érthetetlen okból kifolyólag sohasem kedveltem az ilyesfajta lényeket, túlságosan sok rossz tapasztalatom van a fajtájukkal kapcsolatban. A történések egyre furcsább formát kezdenek ölteni, kezdem úgy érezni magam, mint egy újonc az Akadémián, aki életében először csak képen látott lidércet. Az egyezmény értelmében egyetlen shinigami ellen sem emelhetek kardot, viszont azért a testi épségemet mindenképp meg fogom védeni, bár nem sok kedvem van ártani egy amúgy is félholt szerencsétlennek. Halkan fújom ki az ezidáig benntartott levegőt, mialatt minden visszaáll a normál kerékvágásba, remélem az előbbi attrakció a véletlen termékeként könyvelhető el, máskülönben egy megzabolázhatatlan erő nem csupán a környezetre, hanem önmagára nézve is veszélyes lehet.
- Mindent a maga idejében! – intem türelemre Raiden-sant tőlem szokatlan módon, egy másodpercre meg is lepődök cselekedetemen, de azután egy fejrázással napirendre térek az újszerű esemény felett. - Ami itt végbement eltűnésed óta, arról később is tájékoztatást kaphatsz, viszont ami Veled történt, mindenki számára érthetetlen. Hol voltál mostanáig?
Az Ő szavaival ellentétben az Enyéim a megszokott durvasággal zendülnek, minél hamarabb szeretnék válaszokat kapni. Közeledtére kezdetben mozdulatlanul reagálok, ellenben miután lefoszlik Róla páncélja, s fegyvere ismét felveszi lepecsételt alakját, némileg felszabadultabban lököm vissza helyére magam is Dotonryuut. Kosodém belső zsebéből egy fekete cigarettásdobozt veszek elő, melyből gyakorlott mozdulatokkal varázsolok elő egy szálat, aztán kérdőn a vörös hajú felé nyújtom, ámbár emlékeim szerint nem dohányzik, de ugye változnak az idők. A rágyújtási procedúra közepette akár belekezdhet a mesébe is.

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: 34-es körzet   Szomb. Feb. 16, 2013 12:33 pm

Szokatlan ez a helyzet, de Raidennek be kell látnia, hogy egy cigaretta most igen csak ráfér. Legutoljára akkor gyújtott rá, amikor még élt. Még fiatal, kezdő tudós korában. Mintha ezer évek teltek volna el azóta. Fáradtnak, kifacsartnak és öregnek érezte magát. Nem várta meg míg Yuusuke tüzet is ad hozzá. Ujjai összedörzsölte, köztük vékony kis ívnyaláb futott végig és azzal meg is gyújtotta a magáét, majd a felé ajánlotta, ha már volt olyan kedves, hogy megkínálta. Rég volt ilyen frusztrált. Jó mélyen letüdőzte a füstöt és szép lassan kifújta. Ismerős kellemes bizsergés kísérte az édes-keserű füstpárát, mely szépen lefutott a karjain.
- Az egyetem óta ez az eső.- mondta Yuu-channak miközben a szálat nézegette. Közben újabbakat szippantott. Valamiért azonnal lehiggadt és a fájdalmai is kezdtek enyhülni. Elkezdett koncentrálni a gyógyulásra is, aminek köszönhetően a fájdalmas sebek elkezdtek kissé lüktetni, de elállt a vérzés. A fejfájás is enyhült. Csendesen füstölgött, nekidőlt a falnak, és kicsit pihent, mielőtt megpróbálkozott volna a visszaemlékezéssel.
- Kettőt és könnyebbet kérdezz. -nézett szórakozottan a társára. De tudta, hogy ez most nem mókás és pontosan ezért, próbálta is összeszedni magát. Megfeszítette az akaraterejét.
- A legutolsó emlékem innen a laborból származik. De nem kísérleteztem robbanóanyagokkal. - vonta össze a szemöldökét zavartan. Látszik, hogy maga sem igazán érti. Yuko-chan az ügyeletes piromániás. Bármihez ér, az tutira berobban, meg akkor is ha egyébként biztos nem gondolná az ember, hogy az tud robbanni. Mint például egy kert. Mert ugye a virágok miért akarnának apró cafatokra esni.
- Tudod én a lélekkel foglalkoztam leginkább. - vallja be, majd elnézett valahová a távolba. Homályos képek villantak be.
- Tompa fény... fehér csempe: ez a labor lesz, igen. Hmm. Az asztalon egy könyv és különböző műszerek. - próbája körüljárni az emléket, hátha pontosabban vissza tud emlékezni. Az arcára apró ráncokat vetnek a koncentráció árnyai. Ezzel egy időben, a mechanikai behatások miatt, az alvadt vér kezdett lepattogzani róla. Kissé irritálta, bosszankodva ledörzsölte azt a részt, és tovább figyelt.
- A különbségeket és az egyezéseket vizsgáltam, az érzelmek hatását az egyes önkéntes alanyokon.- magyarázta.
- Arra voltam kíváncsi, hogy a lélek erejét mennyire befolyásolják az ilyen behatások.- ekkor felnézett Yuusukéra, és nagyot szusszant. Azon gondolkodott, hogyan adja elő egy laikus számára is érthető módon a tudományos felfedezését. Kis gondolkozás után azonban megtalálta a megfelelő szavakat.
- Volt egy elméletem, illetve, van egy elméletem. Miszerint a lélekenergiában láncreakció indítható meg, ugrásszerű hirtelen energiafelszabadulás. A diagrammák szerint, már csak a megfelelő " összetételt" kellett megtalálnom az érzelmi behatásokból. Ezt pedig egy álomgenerátorra fejtettem ki az alanyokra. Jobbára kellemes érzésekkel kíséreteztem. Történt némi javulás, de nem kitűnő, és meg sem közelítette az elvárt szintet. Aztán elkezdtem agyalni, feltúrtam az összes fellelhető szakirodalmat és több heti munka után meglett a megoldás, csak épp ki kellett próbálni. A levett mintákon hatott, de akartam egy valós kísérletet is... és kipróbáltam. Magamon. - szusszant a nyakigláb vörös. Egyáltalán nem érzett semmiféle bűntudatot. Másokat igyekezett nem veszélyeztetni.
- Aztán...nem tudom mi történt, de valami még is. - suttogta, miközben magát is komolyan vizsgálta. Nagy, és fontos, és még sem emlékszik rá.
- Csak arra emlékszem hogy zuhanok. A kutatási eredményeimnek szerintem annyi, ami azt jelenti, ha meg akarom tudni mi történt igazából, meg kell ismételnem őket és előröl kell kezdenem az egészet. - mormogott elhúzott szájjal. Kicsit morcos, amiért egy csomó meló kárba veszett.
- Szerintem meghaltam. - nézett föl Yuu-chanra, olyna komolyan ahogy csak tőle tellett. Nem viccelt, egy kicsit sem. Sőt, egészen úgy beszélt, mintha meg lenne győződre ennek valóságosságáról, miközben, egészen egyértelmű hogy itt áll a szeme előtt, szívja a cigit, élegzik, beszél, tehát nagyon is él.
- Mármint tényleg...Tudom, hogy őrültségnek hangzik, de mi van ha még is. Elméletileg lehetséges. Az energiám szétosztott a térben, majd valahogy újra összekombinálódott, de érzek némi változást. - húzta ki magát, miközben fél szemöldökét kicsit feljebb húzta, tartogat még ez meglepetéseket.
- És ezeket a sérüléseket is szereznem kellett valahonnan.- állapítja meg, hisz egy sima zuhanástól talán kicsit fájna a feje, és másnak a válla, de igazából kutya baja sem lenne, főleg ban-kaiban. Ráadásul, a legtöbb seb, pontosan úgy nézett ki, mintha egy vágás, vagy szúrás okozta volna, nagyon is harc külseje volt az egésznek.
- Kokutan no Makasével történt valami, ez nem ugyan az az energia, mint volt. Ki kell vizsgálnom ezt is. Többet nem tudok mondani. Lehet kinyitottam Pandora szelencéjét. - néz fel a tudós komoran, ahogy az utolsókat szívja a cigiből, majd hagyja, hogy a parázsló csikk a tenyerébe guruljon, és egy apró szikra pici hamu halommá és vékony füstkígyóvá változtassa. Nem tudta, hogy a másik mennyit értett meg abból, amire most sikeresen visszaemlékezett, de azt tudta, hogy számára fontos, és meg kell tudnia az igazságot. Ez az egyetlen ami igazán fontos. Meg kell tudnia mi történt valójában. Mert valahogy biztos abban, hogy fontos. Meg a küldetés. Egy feladat, amit meg kell oldania, de nem emlékezett a feladatra magára, csak a vele társuló érzésekre. A mindent kitöltő fényességre. Talán mint egyfajta belső tüzet tudná leírni, ami odabentről ég. Valahogy nem tudta megmagyarázni, és szavakba önteni sehogy. Vajon miben mérhető a lélek erőssége. A jellem szilárdságában? A szív erejében? A kitartás konokságában? Az öröm mámorában? A kín szenvedésében? Volt egy válasza... csak elveszett út közben. Mitől lehet mindez. A feje újra megfájdult és körülötte egy kicsit besötétült minden, de szerencsére hamar elmúlt.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: 34-es körzet   Szomb. Feb. 16, 2013 9:38 pm

[Egy elveszett lélek]
Bíbor lángnyelv gyúl mutatóujjam hegyén, a bármit elégetni képes tűz lekorlátozott fajtája. Mióta egy veszekedés alkalmával összetörtem a Kenshintől örökölt öngyújtót, azóta nem vettem másikat, hiszen igazából felesleges pénzkidobás lett volna. Egyáltalán nincsenek pénzügyi gondjaim, azonban a pazarlást sosem tartottam követendő példának, az ilyen felvágás kizárólag a nemesség privilégiuma. Könnyedén szívom be a Black Devil márkanévvel megáldott dohánytermék füstjét, mialatt beszélgetőpartnerem is elfogad egy szálat. Valóban változáson ment keresztül, s elhangzó szavai emlékezőképességem kifogástalanságát bizonyítják, előző találkozásunk alkalmával nem fogadta el az ugyanígy felajánlott cigarettát. Halovány mosoly jelenik meg szám szegletében, ködös emlékeimben még él pár összefüggéstelen kép az emberi életemről, az egyetemen eltöltött pár évről és persze halálomról, ami nem volt igazán stílusosnak mondható vagy fennkölt módon hősies, mint teszem azt egy gyermek önfeláldozó megmentése a száguldó teherautó elől. Ó, vannak még kérdéseim, ettől nem kellene tartania a 12. osztag előző fejének, mindazonáltal elsőként szeretném megismerni az egész történetet, hiányos információkból nehézkesen lehet helyes következtetést levonni. A mese ugyan lassacskán akar beindulni, de az idő előrehaladtával egészen érdekes dolgok kerekednek ki belőle. A rege eleje még stimmel is a pletykákból hallottakkal, miszerint a laboratórium területéről tűnt el valamiféle robbanás következtében, ezért is gondolhatta volna bárki, hogy feltehetőleg olyasmivel kísérletezett, ami képes levegőbe repíteni egy kisebb várost. A valóság sem hallatszott sokkalta veszélytelenebbnek, viszont más oldalról próbálta meg erősíteni a Gotei Juusantai úgymond ütőképességét.
- Hiba csúszott a számításaidba. – állapítom meg szinte tényszerűen a dolgot, a tudós magától úgysem vallaná be, ezért segítek Neki. – Véleményem szerint az „összetétel” kiválasztásában humánusságból kizárólag a kedves, pozitív érzelmeket sugároztad az alanyokba, holott egy személy valódi értéke, a potenciál, ami benne rejlik, egyedül veszélyhelyzetben tör a felszínre. A félelem használható katalizátorként, a szerettek elvesztésének rémképe olyasfajta energiákhoz juttat, amiről kevesen mernek álmodni, elérni pedig még kevesebben!
Nem beszélek légből kapott módon, saját tapasztalataimat osztom meg a vörös hajú férfival. Lelki szemeim előtt ismét felderengenek azok a harcok, ahol teljesítőképességem határára jutva semmiféle eredményt nem értem el, valamint személyemen kívül másokra is halálos veszedelem leselkedett a sötétből, olyanokra, akik igencsak sokat jelentettek számomra. megóvásuk érdekében le kellett vetnem minden béklyót és láncot, ami visszafog, feltételezhetőleg ezen történéseknek hála jutottam el arra a szintre, ami napjainkban is meghatározó. Mesterségesen módon előállítani a tökéletes harcost mindig is a tudomány egyik vesszőparipájának számított, a módosított lelkek előállítása hasonló célokat szolgált. A lélekben rejlő lehetőségek kihasználása a Kutatási és Fejlesztési Részleg létrejötte, Urahara Kisuke kapitánnyá válása óta ennyire kiemelt fontosságú. Viszont ezzel a kétélű fegyverrel nem mindenki képes bánni, ahogy Aizen is magához ragadta a Hōgyokut, úgy emészthette volna fel a kísérlete Raident. Hamarosan magam is cigarettám végére érek, a csikket nemes egyszerűséggel pöckölöm el oldalra, próbáljanak csak beperelni közterületen szemetelésért! Kijelentéséért cserébe mások gondolkodás nélkül bélyegeznék bolondnak, ám szintén önmagam példáját felhozva azt kell mondanom, lehetséges visszatérni a halálból. Ugyan legtöbbször fogalmam sincs, miképpen ment végbe ez, mindig volt egy külső behatás, ami segített visszaevickélni a fénybe vezető csapásról. Kellemetlen érezni, ahogy körülölel a sötétség, megszűnik létezni minden körülötted és Te magadra maradsz a kínzó ürességgel. A hideg szaladgál a hátamon a gondolattól, ezért figyelmemet inkább a história további részének meghallgatására fordítom. Feltételezésemnek megfelelően az előbbi felszerelés a hozzá tartozó fegyverzettel együtt tényleg a lélekölője volt!
- A kisugárzásod nem természetes… - szólalok meg monológja végén, karjaimat összefonva mellkasom előtt. – Többek között ezért sem ismertelek fel, a lélekenergiád lenyomata nem hasonlított sem halálistenére, sem hollowéra. Ilyen mintázattal eddig egy helyen találkoztam, méghozzá a pokol démonai között. Pandora szelencéje pusztulást hozhat Rád, ha nem találod meg a módját visszazárásának!
Nem szándékozom ijesztgetni meg ilyesmi, ellenben mindketten ismerjük az ókori történet végkimenetelét, szóval nem lenne túl jó a megismétlődése, legalábbis szerintem. Halk sóhajtás közepette fordítok Neki hátat, aztán intek, kövessen, ideje visszatérnünk a Seireiteibe, hasonlóan nyugodt tempóban, mint ahogy érkeztem. Haorim hátán ennek köszönhetően kivehetővé válik a Daitenshi jelképe, ami korábbi találkozónk alkalmával még csak homályos elképzelésként élt a fejemben. Az emberiség első, a remény utolsó védvonala… Ironikus, abban a dobozkában is a remény maradt utoljára.

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: 34-es körzet   Szomb. Feb. 16, 2013 11:47 pm

[Egy elveszett lélek]

Az ex kapitány kis meglepettséggel fogadja, a hasonlatosságot, ami kettejük közt megfigyelt. Homályos emlékezete azt sugallja, hogy legutóbb azért nem volt ilyen nagy szinkron köztük. Legalább is, ennyire biztos nem. Egy cseppet sem bánja viszont, Yuusuke most is kellemes kisugárzást áraszt magából, mint legutóbb. Ő nem sokat változott, ellentétben vele. Abban is igazat kell adnia neki, hogy valóban, a jó érzések, nem sarkallják az embert fejlődésre. Nem motiválják még nagyobb jó elérésére. Önmagában a kiegyensúlyozottság csak egy libikóka, ami igyekszik magát megőrizni. Nem éreznék az alanyok azokat a szükségelteket, hogy javítani kell rajta. Talán még sem olyan nagy a lélekben a kielégülés vágya. A legtöbben megelégszenek a viszonylagos jóléttel. Nem áhítoznak minden kitöltő örömre, túlvilági boldogságra. A szenvedés ezzel szemben egészen más természetű.
- Ami azt illeti, nem számítottam el magam, csupán úgy véltem, a lelkeknek nem illene csupán kísérleti célból szenvedést okoznom. - magyarázta a tudós, miközben az arcához nyúlt, hogy megigazítsa a szemüvegét, csakhogy annak hűlt helyét találta. Jól látott anélkül is így egyelőre nem törődött ezzel a dologgal, visszafűzte a kezét maga mellé.
- Úgy véltem, hogy az ilyesmit nem tendálhatom másra. Így csupán a mintákon kísérleteztem tovább kezdetben. A félelem, a veszteség érzése és a fájdalom, képes minden mást kitörölni az ember fejéből. Ezért lehet, hogy elszámoltam valamit, mert a minta, még sem olyan, mint egy egész ember.- gondolkozott komoran és kissé magába mélyedt, miközben agyalt ezen. Már csak tudja, hiszen kardjának fő képessége, pontosan a negatív érzésekkel támad rá az ellenfélre. Pontosan a lélekben rejtőző gonoszt szabadítja ki. Ez a belső ördög pedig igen makacs és rettentően erős. Mindenkinek a saját démonai a legerősebbek. Ami egyeseknek könnyed vállrándítás, másoknak talán a félelem és a kétségbeesés legmélyebb bugyra.
- Igen, pontosan. A veszteség érzése, az egyik legfontosabb komponens.- ugrik be neki hirtelen Yuusuke szavaira, ahogy jelentőségteljesen rá is bólint.
- Az önfeláldozás, pedig egy másik, de még több is szerepelt benne... azt hiszem.- néz oldalra bizonytalanul Raiden. Majd egy újabb hasonlóságot vesz észre a férfi viselkedésében. Ugyanúgy mint ő, szintén összefonja karjait maga előtt. Ez ugyan szokványos viselkedés, ám ebben a kontextusban a viselkedés ismétlése, a szimpátia jele lehet. Ezen egy kicsit felderült. Még mindig nem szokott le arról, hogy másokat megfigyeljen. Készséggé fejlődött nála, ösztönösen fürkészett másokat, anélkül, hogy komolyan odafigyelt volna rá. Egyszerűen csak észrevette. Ám hamar kizökkent a mélázásból.
- Hogy érted azt, hogy nem természetes? O.o - szúrta közben megrökönyödve, ám nem kellett sokat várakoznia. Azonnal választ is kapott.
- A pokol démonaihoz ? O.O- kérdezett vissza kikerekedett szemekkel. Mindig is tudta, hogy egy démon lakozik benne, de nem gondolta, hogy Kokutan no Makasénak tényleg köze van az igaziakhoz. Számára egészen természetesnek tűnt, hogy lelkének támadó része, a kardja, vele ellentétben, hihetetlenül szigorú, komor és rideg. Sőt, még agresszív és tele van vádakkal meg keserűséggel. Talán el kellene vele kicsit beszélgetnie? Bizonyára ez megoldást nyújthat, az is lehet, hogy ő maga többet tud a dolgokról, mint tudatosabb személyisége. Azért ezen egy kicsit megriadt. Mi van ha igazából ő is rossz fiú? Az maga lenne a katasztrófa. Raiden mindig igyekezett türelmes, belátó, kedves és segítőkész ember lenni. Szeret segíteni másoknak. Ráadásul saját magát jobbára minden más mögé helyezi. Szerénysége sokszor már-már nevetséges és gyerekes. Mókás ijedséggel kutatott magában, mikor hibázott valahol, de hamarosan abbahagyta az önostorozást. Az intésre Yuusuke nyomába szegődik. Léptei most már sokkal kiegyensúlyozottabbak, de azért nem tesz semmi meggondolatlan hirtelen mozdulatot. Egy kicsit még mindig biceg.
- Mindannyiunkat felemészt idővel, úgy vélem, mind bemocskolódunk. Ki többé, ki kevésbé.- állapítja meg, ahogy felzárkózik. Közben megfigyeli a másik hátán virító jelképet.
- Szép ez a plecsni, olyan fennkölt. ^^- jegyzi meg halkan, félig még mindig a benső fenevadon jár a feje.
- Nem emlékszem rá, hogy jártam volna a Pokolban. De valahol voltam, nem tudom mennyi idő telt el ott, de úgy érzem sok. Csak a fájdalom hasít belém, akárhányszor megpróbálok rá visszaemlékezni. - vallja be őszintén. Hiszen úgy tűnik a kék haoris szeretne neki segíteni a maga módján. Ami azt illeti, máris elég sokat segített a szavaival, így nem érezte kitárulkozásnak, hogy megosztja vele ezeket az információkat. Nincs semmi rejtegetni valója. Ha pedig van és nem tud róla, akkor jobb, ha szembesül vele. Jobb lesz, ha kiderül. Annál előbb elkezdheti helyrehozni a problémát, amit okozott.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: 34-es körzet   Vas. Feb. 17, 2013 2:25 am

[Egy elveszett lélek]
Némileg hitetlenkedve csóválom meg a fejem, mindig is csodáltam ezt a fajta idealizmust, amit Masamune Raiden magáénak tudhat. Habár egyáltalán nem tartozom a kegyetlen személyek táborába, példának okáért nem lelem örömöm senki oktalan kínzásában, azonban amennyiben célom eléréséhez mindenképpen szükség lenne ilyesfajta durva módszerekre, megtenném. Képtelenség egyszerűen csak feketén és fehéren látni a világot, valójában nincs jó és rossz, csupán különböző érdekek és érdekellentétek. A lelkek szempontjából a shinigamik képviselik a pozitív oldalt, akik megmentik őket a gyilkos szörnyetegektől, ám ha tudnák miféle bürokrácia és korrupció uralkodik a Seireiteiben, biztosan meggondolnák kétszer is ezen kijelentésüket. Pontosan értem miről beszél, sajnálatos módon sem a múltban, sem pedig a jelenben nem mondhatom szerénységem kifejezetten hidegfejű alaknak, sokszor a kelleténél erélyesebben vagyok képes reagálni a provokációkra. E hevesség okán érzéseim könnyedebben ragadnak magukkal, s habár a külvilág felé az érdektelenség maszkját igyekszem mutatni az esetek döntő többségében, lelkem mélyén tüzes katlan forr, ami szabadon engedve képes lenne bármit elégetni. Jól mondják, nagy magasságokba kizárólag áldozatok árán juthat valaki, valamilyen szinten a köz érdekeit alá kell rendelnie az egyéni érdekeknek. Régen helytelennek tartottam e világnézetet, de napjainkban már rájöttem, botorság azt képzelnem, hogy tiszta eszközökkel és naivitással eredményeket lehet elérni. A veszteség érzése, igen-igen, nem egyszer döntő szerepet játszott összecsapásaim során. Bekövetkeznie se kell, a lehetőség maga is elegendő fenyegetést jelent, elindítja azt a folyamatot, mely után az ex-kapitány kutatott.
- A fájdalom meghatároz, ebből tudjuk igazán, élünk! – kimért lépteim közepette pillantok a felzárkózó férfire, láthatóan percről percre javul az állapota. – A szeretet és a törődés mind fontosak ugyan, az élet elviselhetőségének zálogai, mindazonáltal elérésük után nem törekedhetünk többre, hiszen célunk nem lesz más, mint lehetőség szerint örökké fenntartani eme állapotot. A félelem sarkall cselekvésre, lévén csak azokat nevezhetjük bátornak, kik rettegése ellenére mégis kiállnak. A veszteség megacéloz, kíméletlenné tesz…
Acélkék íriszeim elsötétednek egy pillanatra, majd hirtelen felnevetek, sosem kedveltem túlzottan az ennyire komoly eszmecseréket, a végére mindig teljesen depressziósnak érzem magam miattuk. Bevallom őszintén, kissé mulattat a tudós riadozása, ennyire azért nem komoly a helyzet, legalábbis jelenlegi állása szerint. Hüledezésére határozott bólintással válaszolok, érzékelői képességeimben eddig még nem kellett csalódnom, ráadásul egy ilyen egyszerű feladat, mint két mintázat közötti hasonlóság összeegyeztetése nem jelenthet gondot egy tehetségesebb akadémista számára sem, nemhogy egy kidō-mesternek. A felemésztésre tett megjegyzést hallva vonásaim fanyar grimaszba rendeződnek, Nálam aztán kevesen tudhatják jobban, hogy milyen is az, amikor saját magad ellensége vagy. A lelkem egyik felét birtokló belső hollow szakadatlanul igyekszik kitörni, érthető módon nem szívleli túlságosan a rabságot. Kezdetben nehéz volt ellenállni a csábításnak, a mérhetetlenül erős vérszomj sokszor elhomályosította látásomat, viszont kellően kitartó jellemmel és lankadatlan felkészültséggel kordában tartható. A „plecsni” szót hallva helytelenítő nézésben részesítem, ez nem holmi farsangi maskara, hanem uniformis, egy komoly katonai szervezet jelképe. Fennköltségében egyébként nem kételkedem, általában véve kedvelem az ezzel a jelzővel illetett dolgokat, s mivel saját kezűleg terveztem meg az emblémát, így érezhetően sok mindent tartalmaz ízlésemből, ami vagy tetszik valakinek szintén vagy nem. Igazából lényegtelen mások véleménye, fontossága amúgy is leginkább jelzés formájában érvényesül, hirdeti az összetartozást. Kezd egyre nehezebbé válni családként tekinteni az Arkangyalra, az elmúlt időszakban igencsak megszaporodtak az úgymond családtagok. Nem látok ebben semmi kivetnivalót, változnunk kell, máskülönben elveszünk.
- Hidd el, nem sok mindenről maradtál le, odalent csak kénszag és füst vár, valamint néhány idegesítő alak a múltból. – kacsintok felé mindentudóan, ámbátor kételkedem benne, hogy ténylegesen a Pokolban járt volna. – Feltételezéseim szerint valami vagy éppen valaki blokkolhatja a rövidtávú memóriádat, ezért jár fájdalommal a visszaemlékezés. Az általad említett vizsgálatok megléte előtt nem vonnék le messzemenő következtetéseket, de javaslom, önmagadban keresd a válaszokat. Talán Kokutan no Makase többre emlékszik, mint Te!
Megmondom őszintén, néhanapján meglepődöm, amikor intellektusom a felszínre küzdi magát! Ugyan a kezdőlökést a Juunibantai egykori fejese adta meg lélekölője energiaváltozását boncolgatva, ám nem szabad elfeledkeznie róla, a zanpakutō nem kizárólagosan egy eszköz, hanem társ is egyben. A benne végbemenő változások reflektálnak a tulajdonosra is, mint ahogy a forgatót érő hatások ugyancsak megtalálhatóak a lélekölőben. Ez a szimbiózis jelenti a halálisten igazi erejét.

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: 34-es körzet   Vas. Feb. 17, 2013 11:20 am

[Egy elveszett lélek]

Egyikőjük sem tudja, hogy a gondolataik is egy rugóra járnak. Raiden kihúzza magát, pár csigolyája panaszosan felreccsen, ő pedig élvezkedve kifújja a levegőt. Karjait háta mögött összekulcsolja, ahogy mindig szokta. Mindjárt sokkal jobb. Az a becsapódás azért elég keményre sikerült. S most, hogy visszanyerte a tartását, újra társára figyel.
- Teljes mértékben egyetértek veled.- bólogat, majd mikor Yuusuke elneveti magát, ő is elmosolyodik. Mindig együtt örül másokkal, igazán fogékony az érzelmi hatásokra, szinte mint valami műszer, minden áthalad rajta, ami a környezetében történik, legyen kellemes, vagy kellemetlen.
- Azért érdekeset mondtál...- hívja fel a másik figyelmét, miközben tudományos komolysággal felemeli az ujját maga előtt, majd gyorsan visszakulcsolja kezét a háta mögé.
- Ha valaki elérte, hogy birtokolja a boldogság egy kisebb szeletkéjét, az nem vágyakozik további kihívásokra, csupán megőrizni kívánja, amit elér. Ebből kiindulva, még azt is kijelenthetjük, hogy mindannyian önzőek vagyunk. Hisz csak akkor teszünk különösebb erőfeszítéseket, mikor saját boldogságunk, azaz szeretteink, vagy a környezetünk, amit megszoktunk veszélybe kerül. Magunktól nem kezdenénk el állatira teperni, hogy átugorjuk a saját korlátainkat... csak ha rá vagyunk kényszerítve. Mindenki lusta Very Happy- állapítja meg félig mókásan, félig komolyan a tudós. Az arcába is kezd visszatérni a fiatalos energia és az ártatlan kisugárzás, ami egyébként nagyon meghatározza. Miközben haladnak, a "plecsni" megemlítésekor Yuu olyan sértett fejet vágott, hogy azon az ex kapitány elnevette magát. Most aztán beletiport a lelkébe. Pedig igazából szimpatikusnak találta. Sőt tetszett neki, dicséretnek szánta, nem gondolta volna, hogy a beszélgető partnerét ilyen érzékenyen érinti. Egyszerű, sokatmondó, tiszta, a kék az igazság színe. Az igazságot pedig, Raiden mindig is nagyra becsülte, még ha zord és mostoha is. A csillagot és a szárnyakat nem tudta hová tenni, de majd alkalmasabb időben kikérdezi társát a szimbolika értelméről. Szinte biztos abban, hogy mindennek oka és előzménye van.
- Örülök hogy itt vagy, mármint nem csak te, hanem az egész csapatod. - mondja Raiden.
- Jó, hogy végül így alakult. Szükség is van rátok. A friss vér, talán képes változtatni. - morfondírozott. Azon gondolkodott, vajon milyen árat fizettek ezért, mert biztosan nem volt ingyen.
- De gondolom hiányzik azért kicsit a szabadság, vagy nem? Mit fogsz tenni amikor azt adják parancsba, hogy várj, miközben ártatlanok halnak meg? Vagy akkor amikor máshol van rád szükség, miközben a barátaid veszélyben forognak? -kérdezi tőle. Vajon Yuusuke ezen elgondolkodott? A szabadság korlátozása, elég nagy ár. Nem biztos benne, hogy megérte ezt feláldozni. Kitaszítottként, mindig szabadon dönthetett, de így? Szem előtt van, lehetséges, hogy hivatalosan megbocsátottak, de mérget merne venni rá, hogy van egykét tag, aki még mindig fintorogva fogadja ezeket a jövevényeket a városban. De nem akarta őt lehangolni, csak az a rossz szokása, hogy ami a szívén, az a száján, azonnal megint érvényt kapott, ahogy kigondolta. Bár ha valaki, akkor Yuusuke az, aki megoldja, akárhogy, de kiküzdi magát. Majd a pokol került szóba. Nem kellemes téma. Bár nem érezte idegennek magától, hogy egy démon lakjon benne. Igazából hálás is volt érte, bármilyen viszontagságos viszony alakult ki köztük, még is csak a része.
- Távol álljon tőlem, hogy én oda akarjak menni. Még mit nem. Épp csak most jöttem. Természetesen kiderítem mi történt.- nyugtatja magát és sétapartnerét is. Egy pár percig csöndesen elgondolkozik magában, végül hirtelen megtorpan és a társára néz.
- Nem lenne kedved részt venni a kutatásban? - böki ki végül.
- Úgy vélem nagyon sokat tudnál segíteni, és szerintem neked is hasznos lenne. Biztos vagyok benne, hogy ha valaki, akkor te pontosan tisztában vagy a fájdalommal, a félelemmel és olyasmikkel, amik végigkísértik az életünket. Mit szólsz? Nem tudom ki az új kapitány, de biztos nem haragszik, ha beveszlek a kutatásaimba. Pár nap alatt helyrehozom a laborom és akár neki is kezdhetünk. Szerintem nagyszerű lenne ^^.- lelkendezik Raiden. Ilyenkor notóriusan hadar, mert türelmetlen rendesen kivárni. Teljesen beleélte magát. Látszik rajta, hogy a nemleges válasz teljesen lehangolná. Most viszont nagyon izgatott és motivált.
- Talán te is hasznosnak találnád a tudást, amit közben szerzünk. Bár tisztában vagyok azzal, hogy jó pár kört rám versz... úgy mindenben Razz.Persze, ahogy az időd enged és csak ha kedved van. - udvariaskodik a shinigami előzékenyen. Majd kirobban jókedvtől, a sérüléseit tökéletesen ignorálja épp. Jó példája ez annak, mennyire képes megfeledkezni a zavaró tényezőkről, mint a fájdalom, ha éppen valami fontosról van szó.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: 34-es körzet   Hétf. Feb. 18, 2013 6:13 am

[Egy elveszett lélek]
Az önzetlenség egyáltalán nem divat napjainkban, mindenki akar valamit, sóvárog az elérhetetlen után. Ennek célpontja lehet az anyagi jólét biztosításának vágya vagy egyszerűen valaki elismerésének kivívása. Magam is nagyon jól tudom, hogy mennyire igaz ez minden lényre, aki fejlettebb intellektussal rendelkezik, hiszen hangzatos dogmák mögé bújva személyem sem akart mást, kizárólag hazatérni a családjához. Mióta ez sikerült, egyáltalán nem keresem a bajt, mint ahogy ezt tudat alatt régebben tettem, hanem inkább igyekszem minél több időt betegeskedő feleségemmel tölteni, esetleg megpróbálom napjában többször kialakítani az apa-fia kapcsolatot gyermekeimmel. Nagyon sok mindent kellene bepótolnunk, azonban a Fészekben tudomásomra hozott elutasítást visszatérésemet követően sem változott. Nem tudok ezen meglepődni igazából, feltehetőleg hasonló szituációban Én is gyűlölném magam, amiért a legnehezebb pillanatokban hagytam cserben édesanyjukat, még ha akkoriban fogalmam sem lehetett állapotáról. Úgy érzem, Nekem ezért kell tovább harcolnom, s legalább szimpátiájukat elnyerni, amennyiben szeretetüket nem is sikerülhet. Ezért áldoztam fel a szabadságot, amit valóban a lehető legfontosabbnak tartottam egykoron. Fancsali ábrázattal reagálok fejtegetésére, mindig is gyűlöltem a tétlenséget, sajnálatos módon képtelen vagyok megülni a fenekemen, miközben valahol éppen a társaim élete forog kockán, esetleg ártatlanok kerülnek veszélybe. Igazából nemigen létezik erre jó válasz, feltehetőleg kizárólag az adott szituációban derülne ki igazán, miszerint miképpen döntenék. Keveseket feláldozni a többség érdekében bevett szokás vezetői szerepkörökben, mindazonáltal szerény személyem egyetlen Daitenshi-tagot sem küldene az értelmetlen pusztulásba.
- Hasonló véleményen vagyunk, Raiden-san! – szólalok meg erélyesen, miközben a megszokott módon fegyvereimre helyezem balom. – Tisztában vagyok a ténnyel, mely szerint az általam kötött megállapodás nem más, mint egy hangzatos póráz, amivel megpróbál a Negyvenhatok Tanácsa féken tartani minket. Elvégezzük az általuk kiszabott küldetéseket, ám ennél se több, se kevesebb. A magunk módszereivel dolgozunk, az értelmetlen parancsot pedig megszegem, hogyha indokolatlan formában kísérli meg akadályozni a feladat megvalósítását! Mindig vannak kiskapuk…
Semmilyen körülmények között nem leszek üres báb egy kékvérű, hatalmukat féltő, inkompetens banda kezében. Egyelőre nincs értelme felborítani a status quo-t, mindenki megkapta, amit éppen akart, semmi sem akadályozza a boldogságot. A Soul Society szert tett egy erős szövetségesre, míg részünkről az üldöztetés ért véget. Meg kell mondanom, egyébiránt nem alakult ennyire simán a dolog, komolyan el kellett gondolkodnom a lehetőségen, miszerint terrorszervezetként működjünk tovább. A csalódottság és a keserűség elöntött akkor, döntéseimet megmételyezte a gyűlölet, melyet ama rendszer ellenében táplálok, aminek megvédelmezése érdekében egykoron az életemet is feláldoztam volna. S a Tiszta Lelkek Városa elvenné eme áldozatot, hiszen egészét vérrel építették, annyira nincs is ok a meglepődöttségre. Az ármány köztünk jár, megfertőzi a shinigamik szívét, a hivatali előrelépés fontosabb bárminél. A legtöbben a szolgálatra is csak nyűgként tekintenek, az emberi lelkeket is lenézik, holott megvédelmezésük lenne a legfontosabb a körforgás érdekében. Egykoron mérlegelőknek hívták a halálisteneket, akik a lelkek egyensúlyáért feleltek, ám mostanság úgy vélem, egy kerekebb erszény súlya sokkalta inkább magára vonja egyes személyek figyelmét. Töprengésem közepette némileg tanácstalanul pillantok fel a megtorpanó tudósra, fejemet forgatva próbálom meghatározni megállásunk okát. Rövidesen feldolgozom a helyzetet, habár ez hadarása végett igencsak nehézkes feladatnak tűnik, ebből adódóan emelem fel jobbam, amivel jelzem, lassítson, nem üldöznek megvadult aktatologatók, mire fel ez a nagy sietség? Ellenben izgatottsága valamilyen szinten érthető és ez a hevesség kezd Engem is birtokába kaparintani. Az ajánlat megfontolandónak hangzik, ám lelkem mélyén valami azt súgja, ne fogadjam el, hanem jobb lenne hasznomra fordítani a felajánlást. Hirtelen ötletem támad, amit jobbnak tartok kimondani, mielőtt túlgondolása okán letennék róla.
- Jobbat ajánlok! – fordulok szembe Vele határozottan, aztán mélyen a szemébe nézve megragadom vállait. Nem kell félni, nem lesz smaci vagy ilyesmi… - Csatlakozz hozzánk, légy a szövetségesem! Biztosítani tudok számodra minden szükséges felszerelést, figyelő szemek nélkül. Együtt feltételezem az erőd megváltozásának talányát is képesek lennénk megfejteni, ráadásul Arkangyalként egy ilyen remek köpenyt is kapnál, nem utolsó szempont. Tehát, mi a válaszod?
Kitörésemet lehetne baráti jóindulatnak is nevezni, viszont ebben az esetben nem fedné teljesen az igazságot. A testvériség minden tagja egyedi a maga nemében, képességeik és tudásuk akár lépéselőnybe is juttathatja majdan csoportosulásunkat. Egyelőre nem jött el egy puccs ideje, ahhoz gyengék vagyunk még. A sötét dolgokkal kapcsolatban egyébként nagy tapasztalatra tettünk már szert, egy kis démoni kisugárzástól nem fogunk megrettenni, igaz-e?

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: 34-es körzet   Hétf. Feb. 18, 2013 10:44 pm

[Egy elveszett lélek]

Mostanában, egyre ritkábbak a régi vágású emberek. Azok, akik a hagyományos, régi értékrendet részesítik előnyben. A család, a becsület, igazság, könyörületesség, alázat... veszélyeztetetté váltak. Mindig is igazán ritka kincsnek számít, ha ezek az értékek képesek érvényre jutni. Raiden mindig is úgy gondolta, hogy a világ, valahogy megőrült. Nem tudta mikor, vagy hogyan, csak elromlott. Még egészen azt sem tudta megmondani, hogy mi romlott el benne. Hogy csak ő maradt le, vagy minden más változik olyan gyorsan, hogy észrevétlenül és megállíthatatlanul elsuhan mellette. Mert nincs rendben az, ami van. Egyszerűen hibás, már az elejétől fogva. Nagyon szeretné megjavítani, de erőszakkal rávenni valakit arra, hogy változzon, egyet jelentene a zsarnoksággal, ez pedig megengedhetetlen. Van, akit nem lehet megmenteni, csak kedves arccal rámosolyogni, megadóan elfogadni, hogy ez a helyzet és kész. A harc, amit folytat, nem a küzdőtéren, az utca porában, a levegőben dől el. Még csak nem is a kardok csattanása közben. Mindig úgy érezte a harc állandó. Mindig jelen van. Egyetlen pillanatig sem lehet megpihenni, engedni, mert a legfontosabb, hogy ebben a káoszban és romlásban, saját magát, ha már másokat nem is, megőrizze. Ez pedig permanens küszködéssel jár. Mindig remélni, vágyni a tisztaságra, keresni a hibát, folyton úgy dönteni, hogy soha semmikor ne bánja meg. Elengedni a bosszút, elengedni a haragot, a kértségbeesést ebben megmérettetésben. Eközben pedig nem zárkózhat magába, nem csukhatja le a szemét, száját, fülét, orrát mon pecsétes papírokkal. Nem fejthet el hinni és bízni, még akkor sem, ha rendre csalódnia kell. Az árulások pedig, kegyetlen tőrként szépen lassan markolatig felcsúsznak a bordái között egészen a szívéig. Vállalta mindezeket a fájdalmakat. Ugyan ezt az őrlődést láthatta Yuusukéban. Talán más az oka, mások a körülmények, de az a hideg láng, amit a tükörben jobb napokon meglát, ott ragyogott éppen szemben. Ez mindent megmagyaráz. Ebből a fényből fakad a szimpátia is. A lankadatlan harckészültség beleivódott a mozdulatba, ahogy Yuu ráfogott a kardjára. Amikor pedig azt mondta, az értelmetlen parancsnak nem tesz eleget, roppant elégedettség töltötte el. Az érzés, hogy nincs egyedül. Igaza van abban, hogy felesleges gondolkodni, mindig azt kell tenni, amit helyesnek érzünk, nem azt, amit helyesnek gondolunk. A logika, képtelen lefedni az élet bonyolultságát. Amikor igazán fontos dolgok kerülnek elő, azt úgy is a szív dönti el. S most, be kellett látnia, hogy még is tévedett egy dologban. Yuu nagyon is sokat változott. Pozitívan csalódott benne. Sokkal bölcsebb lett, mint legutóbb, persze azt az ifjonti meggondolatlan vakmerőségét még mindig nem vetkőzte le, de nem is baj. Az adja Neki az elemi erőt, ami életben és mozgásban tartja. Pontosan illik hozzá a föld makacssága és szívós ereje. Az ajánlat, hogy bevonja a vizsgálódásba, láthatóan eléggé meglepte Őt. Az ex kapitány magában feszengett, míg választ nem kapott. Itt viszont fordult a kocka: megilletődött pislogással reagált a vállát megragadó kézre. Szemöldöke mókásan felszaladt a homlokán, s mint bármikor, amikor valaki sikeresen meglepi, bőrén bizsergés futott végig. Makase rakoncátlan megnyilvánulásának egyike, hogy ha nagyobb érzelmi hatás éri, szó szerint felvillanyozódik. Ez ugyan a jobbik esetek közé tartozott, mert csupán, annyi hatással bírt, hogy mindkettejüket feltölti elektromosan. Csak el ne felejtse figyelmeztetni, hogy majd érintsen meg valami fémes dolgot, mert ha nem vezetődik le, kellemetlenül megcsípi a legközelebbi embert, akihez hozzáér. Egyáltalán nem zavarta maga az érintés, csak nem tudta hirtelen mire vélni. Yuusuke mondókájában azonnal felfedezte a pici turpisságot, jót mulatott rajta. A kék haoris nem azért ajánlotta ezt a megoldást, mert nem érdekelték a tudományos kutatások, hanem feltehetőleg azért, mert inkább megtartaná azokat saját szervezete számára. Ez pedig szörnyen zseniális húzás tőle. Nyilván ezzel is bebiztosítani kívánja magát, hogy legyen nála, a saját és szervezetének erején túl olyan dolog, amiért a Tanácsnak szüksége van rá. Így Ők függnek majd Yuusukétól és nem fordítva. Ennek következtében, egy adott esetben Ő diktálhatná a feltételeket. Ez a gondolat pedig, mint valami gonosz kisördög a vállára telepedett és széles vigyort varázsolt Raiden arcára. Nem titkoltan Ő is szívesen megosztott volna pár keresetlen szót a székekben tespedő lusta bagázzsal. Szinte azonnal tudta, mit fog erre válaszolni.
- Sierashi Yuusuke.- kezdte, majd szertartásos átéléssel fejet hajtott.
- Már, hogy a fenébe ne csatlakoznék a te kissé renegát társulatodhoz?! - törte meg komolytalan nevetésben saját hivatalosságát, ezzel is kifigurázva megbéklyózott helyzetüket.
- Nagyon ravasz fickó vagy te. Ez tetszik ^^! Még szép, hogy a szövetségesed leszek. Az új köpeny is jól fog jönni...- nézett magára. Szánalmas szétcincált ruházata nagyon mulattatta. A kapitányi haorija egyébként is menthetetlenül a szemétben végezné. Különben is, igazán beillik az angyalok közé. A sok fehér közé kell egy fekete.
- A kék egyébként is jobban áll, mint a fehér.- kacagott önfeledten. De valami kis huncut rosszaság bujkált a nevetésében, a kisördög a vállán, ugrálva sutyorgott a fülébe.
- Miért van olyan érzésem, hogy vannak még érdekes terveid Soul Society-vel?- nézett rá dörzsölt somolygással. A gondolat, hogy végre, nem kell attól tartania, hogy a tudását és találmányait olyasmire használnák, amibe Ő sosem egyezne bele, megnyugtatta. Mert igen is volt olyan, de még mennyi, amit elrejtett, le sem mert írni, nehogy öncélúan bárki felhasználhassa. Valahogy ezt, Yuusukéról nem tudta elképzelni. Ösztönösen bízott benne, maga sem tudta megmagyarázni miért.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: 34-es körzet   Kedd Feb. 19, 2013 8:33 am

[Egy elveszett lélek]
Mindig is különleges érzékkel rendelkeztem az emberekkel való bánásmód területén, általában már az első pillanattól kezdve képes vagyok megállapítani, bujkál-e valakiben rejtett potenciál vagy olyasmi, amit a későbbiekben kamatoztatni lehet a közjó érdekében. Megmondom őszintén, nem kedveltem túlságosan azt a személyt, aki Raiden korábban volt. Szinte az összes kérdésben ellenkező nézeteket vallottunk találkozásunk alkalmával, habár ebben feltehetőleg az is közrejátszott, miszerint üldöztetésem végett akkoriban nemigen szívleltem egyetlen halálistent sem. Nézeteink messzemenően eltértek egymástól, filozófiai fejtegetéseink két tökéletesen ellentétes világnézet képét festették le. Háborús időkben nehéz megbízható szövetségeseket találni, bármikor hátba döfhetnek, aki ezzel nincs tisztában, az szinte már hallottnak is mondhatja magát. A tudós mostani attitűdje ellenben igencsak kedvemre való, könnyedén azonosulok Vele, láthatóan jót tett Neki, ami történt, akármi is legyen az. Élénken csillogó íriszekkel várom válaszát, habár valahol biztosan tudom, nem mondhat nemet egy ilyen felajánlásra. A meggyőzés egyik fontos eszköze, miszerint olyasmit kell felajánlani a meggyőzendő félnek, amivel nem rendelkezik, s Te megadhatod számára. Ez lehet tudás, erő vagy akár esetünkben egy hely, ahol nyugodtan folytathatja kísérleteit, távol mindenféle árgus, haszonleső szempártól. Természetesen személyemnek is céljai vannak a Juunibantai előző kapitányával, de ezek közül feltételezhetőleg egyik sem szolgálja majd önös érdekeimet. A személyes jellegű dolgokat jobb szeretem egyedül intézni, habár az áruló Shagenja megbüntetésének érdekében Hitomi-chan hathatós segítségét is igénybe vettem és milyen jól tettem! Nélküle talán még mindig ott ácsorognék, gránitba öntve.
- Remek! – bólintok elégedetten, miközben elengedem a férfit és hátrébb lépek. – Meghiszem azt, mostani ruházatod kissé… khm… viseltes. Köszönöm a bókot, mindazonáltal csendesen ezzel a renegát jelzővel! Sajnálatos módon közel sem bíznak meg bennünk eléggé ezen a helyen, a kezdeti időszakban megfigyelők egész kis raja követett mindenhová, ám mióta nem tudnak utolérni, azóta leszoktak róla, legalábbis remélem. Egyeseknek túl sok borsot törtem az orruk alá, nem szívlelnek különösebben. :/
Megesik az ilyesmi, képtelenség mindenkinek megfelelni, ámbátor szerény személyiségem pont arra törekszik, hogy minél inkább felbosszantsa a közelében tartózkodó kapitányokat, már amennyiben ez kivitelezhető, illetve éppenséggel nem régi ismerős vagy kiskorú az illető. Sajnos az utóbbiból egyre többet vélek felfedezni a mélyen tisztelt Gotei Juusantai vezetőségének sorai között, igazi pedofil-paradicsommá kezd válni ez a Seireitei! Szinte már-már bánom a tényt, mely szerint annak idején megöltem azt a Skull nevezetű espert, Ő minden bizonnyal otthonosan mozogna az említett közegben. Némileg nosztalgikusan gondolok vissza az alvilágban tett látogatásomra, szívesen betörném megint az orrát, ha lehetne. Vágyakozó sóhajtás tör fel a mellkasomból, olyan kevés értelmetlen erőszakban van mostanában részem, el kéne zarándokolnom a Juuichibantai területére 4. osztagosnak öltözve, abból bizonyára remek móka kerekedne ki! Hehe, mennyire is égő lenne számukra egy súlyos vereség az általuk lenézett és mélyen megvetett divízió egy tagjától. Hm, meg kell kérdeznem majd Chiyokot, maradt-e Nála valamilyen eszköz, amit felhasználhatnék ilyen célból… Kedélyesen dúdolgatva indulok el ismét a város irányába, miközben a feltett kérdésre egyelőre csupán egy sokat sejtető nézéssel reagálok. Bizony-bizony, nem kizárólagosan a család közelsége miatt tértem vissza, habár döntő szerepet ez játszott. Koránt sem titkolt küldetésem Soul Society rendszerének megváltoztatása, aminek teljesítésében úgy vélem igazán jól haladok. Egészen idáig egyetlen élő ember sem tehette a lábát ezen dimenzió földjére, ám a főkapitánynak köszönhetően ez most megváltozott, bár érthetően a Kouen szakaszparancsnokát közel se sorolnám a normál halandók táborába. Benne is megláttam azt a kis pluszt, amely miatt nem engedhettem elkallódni a bosszú útvesztőjében.
- Megszámlálhatatlan, Raiden-san! – zendül baritonom önelégült mosoly kíséretében, mialatt balomat zsebembe csúsztatom, jobbommal pedig heves gesztikulációba kezdek. – A Tiszta Lelkek Városa megérett a változásra! Hiába fényesíted egy alma héját, ha belülről rohadt az egész. Egy alapvetően hibás önkényuralmi rendszert szolgáltunk és szolgálunk, ahol negyvenhatan bármilyen témában dönthetnek felülvizsgálhatóság nélkül, akár azonnali kivégzésekről is. Kérdem Én, vajon mennyit tudhatnak a világról a föld alatt?!
Szenvedélyes felkiáltással zárom le monológom, továbbra is fújtatva lökök egy szál cigarettát a számba, majd a korábban bemutatott trükkel ismét meggyújtom azt. Kövér füstfelhőben úszó fejjel haladok tovább, tekintetemet felemelve vizsgálom meg, milyen messze is vagyunk a városfaltól. Rukongai látképe minden egyes körzettel csak szebb és szebb lesz, ahogy a közbiztonság is egyre jobbnak mondható. Bármelyik 80. körzetben a négy közül, körülbelül tízen-tizenketten támadtak volna Ránk ennyi idő alatt. Szerencséjükre nem oda csapódott be a vörös.

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: 34-es körzet   Kedd Feb. 19, 2013 10:52 pm

[Egy elveszett lélek]

Az ódon falak, mohás tetők, megannyi papírral fedett ablak, néhol békésen párolog ki a gőz és a füst a kéményeken. Első ránézésre álmos kisvárosnak tűnik, de mind eltöltöttünk pont elég időt itt, mielőtt még bekerültünk volna az akadémiára, hogy tudjuk messze áll Rukongaitól a nyugalom és a béke. Ez a hely azért van, hogy a lelkek feldolgozzák az életükben történt eseményeket. Tele van bűnözőkkel és a sötétben ólálkodó félelemmel. Nem szívesen térne ide vissza egyszerű lakóként senki. A támadástól talán még sem kell tartani, a duónak legalább is biztosan nem. Az uniformisuk hűen hirdeti, hová tartoznak. Kevés olyan bolond van, aki ezeket meglátva, nem választja a csendes meglapulást a támadás helyett. Mindig is babonás titokzatosság övezte ezeket az egyenruhákat. Meg aztán, jöhetnének akár százan is, néhány csonttöréssel, búbbal és monoklival lennének gazdagabbak. Raiden legalább is biztosan nem bántana komolyabban egy "védtelen" lelket, legyen akármilyen gyarló. De biztosan úgy megleckéztetné a vakmerő próbálkozót, hogy egy életre elmenjen a kedve az ilyesmitől. A falakon túl viszont nem ilyen nagyon jó a helyzet. Az osztagok is civódnak egymással, a kapitányok is rivalizálnak, még az osztagon belül sincs mindig egyetértés. Ez nem túl jó egy olyan szervezetnek, aminek a rendet és a harmóniát kellene szolgálnia. Nem csoda, hogy az "új" jövevényeket ilyen ferde szemmel nézik. Néhányan biztosan tartanak attól, hogy felborítják a jól kiépült intrikai és társadalmi hálót és belerondítanak kis terveikbe. Ez a félelem egyáltalán nem alaptalan szerencsére. Az ex kapitány elmélázott kissé gondolataiban. Csöndben lépkedett, és csak hallgatta Yuusuke morgolódását és fújtatását.
- Ezek szerint ki kell majd találni valamit arra is, hogy bárhol tudjunk beszélni, anélkül, hogy attól tartanánk, hogy bárki meghallja. - jegyezte fel magába, majd a gondolatot beletette egy az elméjében létező megoldandó dolgok nevezetű hegméretű szekrénybe, amit már így is alig tudott bezárni. Nem nagyon ismerte a Daitenshit és ez újabb kérdéshalmot vetett fel számára.
- Már csak azt nem tudom, hogyan fogom kirámolni az irodámat XD. Mármint az ex irodámat. - javította ki magát. Egy csomó papír, könyv, jegyzet, kütyü. Lehet a valahai hadnagya rég megoldotta ezt az apró problémát azzal, hogy csínból felrobbantotta az egészet. Lehet tiszta lappal kellene kezdenie, és mindent megsemmisíteni, ami ott van. Ezzel talán Ő is valahogy szakítana régi életével és mint egy mágikus szertartással, elhatárolná magát. Igen, ennek így kell lennie.
- Gondolom még mindig inkább az emberek közt szerettek lenni. Bizonyára nem erőszakolták rátok, hogy ideköltözzetek. - gondolkodik hangosan, majd a falak felé elnéz. Fura lesz innen elmenni. Kellemes és kellemetlen egyaránt. Ezernyi hibája ellenére, szinte biztosan vissza fog vágyakozni néha. Még is csak elég sokáig atyáskodott a juunibantai felett, nem csoda, ha egy kicsit azért hiányozni fog számára. De főképp a felrobbantott kertje. Idővel persze, új társai is családdá növik ki magukat, a Fészek pedig otthonná.
- Mesélhetnél kicsit erről a szervezetről, nem sokat tudok róla. Meg gondolom hivatalosan is le kell papírozni. Úúúúúúúúúúúúúúútálom a bürokráciát. A kapitányságom leundorítóbb metódusa, mindig az adminisztráció volt. Hála az égnek,, hogy ettől most megszabadultam. Nem irigylem az utódom >.< - vigyorog gonoszan - De nem akarok haragban, kérdésekkel a hátam mögött elválni tőlük. Másrészt, még azért ha nem bánod elbúcsúzok, mert volt egy rakoncátlan hadnagyom, akinek kijár egy kiadós fejmosás... - mormogja kissé morcosan, de látszik, hogy a bosszúság nem olyan vészes. Még egyszer utoljára, szeretné meglátogatni az osztagát, egyszer még jól megnézni, beszívni a fura vegyszerek szagát, aztán leakaszthatja a köpenyét.
- Szerintem nem ártana, ha te is jönnél, így egyből mindent megbeszélhetünk hármasban a mostani kapitánnyal. Nem akarom túllihegni, de jobb egyenesen. Roppant kíváncsi vagyok, ezúttal kit választottak. Utána pedig, mindenbe beavathatsz, amibe szeretnél. Mindenre kíváncsi vagyok ^^. Jó rég nem voltam az emberek világában. Legutóbb akkor, amikor találkoztunk, vagy akkor, amikor Yukezo sannal beszélgettem? Már nem is tudom.- legyint szórakozottan - Kijöttem a gyakorlatból, most majd megint tanulhatom meg az összes új viselkedésformát az emberek közt. - bosszankodik kissé, de a rövid zsörtölődést követően megint felderül. Jó kedélyűen battyog, és már is azon jár a feje, hogy az új laborjában mire lesz szüksége és persze azon is, hogy nem ártana majd kicsit belebújnia az új tudományos szakmai lapokba, ha már úgy is az emberek közt fog élni nagyrészt. Úrrá lett rajta a hörcsög szellem, a buzgómócsing, a stréber, aki képes hetekig a laborjából ki sem mozdulni, ha éppen valami nagy áttörés közelében van.
- De a gitáromat elhozom >.<... az kell!- fejezte be végül az őrlődést. Az a gitár már szerenádozott Rosa-nak, segített a kutatásban, amikor épp nullára redukálódott minden ihlete és az őrületbe kergethette vele a tisztjeit is miközben match core dübörgött végig a folyosókon. Komoly érzelmi értékkel rendelkezett számára és az élők közt sokkal kevésbé nézik hülyének, ha maxra feltolt erősítővel nyúzza a húrokat, mikor olyanja van. Talán még koncertekre is eljárhat, bár Slarin nélkül nem lesz az igazi :3. A lényeg, hogy most egy temérdek új kapu nyílt meg számára. Egy új kezdet, amibe mindent beletölthet.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: 34-es körzet   Szer. Feb. 20, 2013 5:15 am

[Egy elveszett lélek]
Egyetértő hümmentéssel reagáltam azon módszer említésének kidolgozására, amellyel könnyedén képesek leszünk majd bármilyen körülmények között eszmecserét folytatni, s attól sem kell majd tartanunk, miszerint valaki meghall olyan fontos titkokat, amiket értelemszerűen koránt sem kellene nyilvánosságra hozni. Éppen ezért nem szoktam sosem konkrétumokat megfogalmazni Soul Society területén, tisztában vagyok a ténnyel, itt még a falnak is füle van, a bokornak pedig hangja. Felelőtlen cselekedet lenne a részemről titkos információkat megosztani a szabad ég alatt, mindazonáltal véleményemet harsányan hangoztatom, s ez a közeljövőben sem fog változni, bizton állíthatom. Amint a nikotin kifejti hatását szervezetemben, fújtatásom némileg lecsillapszik, felesleges ostobaságokon felhúznom magam, mindennel eljön az ideje, nincs miért izgulnom. Organizációm napról napra növekszik és erősödik, hamarosan tényleg egyenlő félként állhatunk a Gotei Juusantai mellett, illetve talán szemben, amennyiben az események alakulása ily’ kedvezőtlen szituációhoz vezetne. Némileg keserű ízt érzek a számban, amikor Raiden-san irodájának kipakolásáról kezd beszélni, amikor Én hagytam magam mögött a Seireiteit, semmit nem vittem magammal, sőt, inkább hagytam is ott, méghozzá a kapitányi haorimat. Az nem volt egy szép búcsú, habár természetesen a színjáték részét képezte a hangos, fájdalmas lelépő. Az összes elfogásomra küldött vezetővel képes lettem volna végezni, efelől nincs kétségem, de szerencsére egyetlen olyan sérülést sem okoztam Nekik, ami végzetes következményekkel járt, erre külön odafigyeltem, holott kívülről nézve az összes támadást gyilkos szándék vezérelte. Színészként kéne dolgoznom, milliókat keresnék!
- A többség valóban az Emberek Világában lakik, ki ilyen, ki olyan indokból kifolyólag. – kezdek bele a magyarázatba komótosan, csevegő hangnemben. – Ugyan a Tanács nem ragaszkodott hozzá, de ettől függetlenül úgy véltem, nem tenne rosszat egy helyőrség kihelyezése a Tiszta Lelkek Városába. A Hűség tornya a Yonbantai barakkjainak közelében helyezkedik el, azonban nem rendelkezik semmilyen komolyabb védelmi rendszerrel, csak egy kétszintes ház igazából. Nem túl kellemes közeg, szó se róla…
Eléggé kísértetház érzést kelt körülbelül mindenkiben az építmény, ami napközben szerénységem játssza el a szellemet, lévén a testvériség tagjai közül Engem szólít a legtöbbször ide a kötelesség. Gúnyos horkantás tör ki belőlem a gondolatra, mely szerint a város vezetősége kötelezővé tette volna idetelepülésünket, feltételezéseim szerint minél távolabb vagyunk, annál inkább örülnek. Ez persze kölcsönös, másrészt az újjáépült Fészek minden lehetséges igényt kielégít, felszereltsége majdhogynem felér egy luxusszállóéval, példának okáért van meleg víz, ami igenis nagy szó, hiszen korábban egyáltalán nem vezetett be, se ki vízvezeték-hálózat a létesítményben. Évezredekkel ezelőtt feltehetőleg nem gondoltak ilyesmire, mint higiénia és hasonlók, emiatt nem is hibáztatom őket. Az átépítéseknek köszönhetően sikerült egy sokkalta kellemesebb és hívogatóbb életteret kialakítani, ahol ténylegesen el lehet szállásolni valakit, akár hosszabb időre is. Vonásaimon a töprengése kifejezése tűnik fel, nem is tudom pontosan, hányan laknak most a Kohrihebi no Suban. Hitomi-chan lakása a Raion-S Kutatóintézetben található, Yukezonak vélhetőleg féltucatnyi apartmanja van elszórva a világban, viszont Miyu-san és Szadame-kun emlékeim szerint már beköltöztek. Szobából szerencsére nincs hiány, előrelátóan többet csináltattam, mint amennyire egyébként szükség lenne, hisz’ félelmetes iramban bővül szervezetünk taglistája, s helyet kell biztosítani az újonnan érkezetteknek, amennyiben igénylik ezt. A Daitenshiről egyáltalán nem esik nehezemre mesélni, bár véleményem szerint egyetlen nap nem lenne elegendő arra, hogy minden átélt kalandunkat elmeséljem. Szinte hihetetlen fejlődésen mentünk keresztül, a kezdeti négyfős csapatból mostanra egy egészen meghatározó társulat kerekedett ki. Sajnos az alapító atyák közül kizárólag jómagam maradtam hadra fogható.
- Az Arkangyal létrejöttének egyetlen oka a Sors Dárdájának megtalálása és elpusztítása volt. – szólalok meg halkan, majdnem suttogva ejtve a szavakat. – Ezért gyűjtöttem magam köré a hatalmas lélekenergiával vagy kiemelkedő tudással rendelkező egyéneket, hogy segítségemre legyenek a harcban, illetve a keresésben. Az ereklye, ahogy neve is sejteti, a sors manipulálására tette képessé forgatóját. Isteni hatalom, amivel nem dacolhat senki és semmi! Tudomásomra jutott, Aizen is szaglászik utána, ebből adódóan jobbnak láttam hamarabb lecsapni rá. Szerencsére ez már nem jelent veszélyt, így elsődleges feladatunkká az emberiség védelme lépett elő, valamint a törékeny béke megóvása.
Tömören összefoglalva monológom körülbelül le is fedi jelenlegi tevékenységünket, ámbátor ennél azért bonyolultabbak a dolgok. Fancsali grimasszal egyezem bele a kísérgetésbe, ki nem állhatom a bürokráciát, ráadásul az elmúlt néhány hétben annyi papírt kellett kitöltenem, amennyit egész életem során láttam összesen. Nem kételkedem benne, hogy egyáltalán nem fognak túlzottan örülni a Juunibantai egykori feje által bejelentett távozásnak javamra, egy újabb erőteljes szövetséges került a pakliba. Jól jön majd az a gitár... Új dal van születőben!

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: 34-es körzet   

Vissza az elejére Go down
 

34-es körzet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Rukongai-