Hamarosan a roncsok a két autóhoz vezettek, pontosabban már csak egyhez. Úgy látszott, hogy az ismeretlen alak kocsija nem bírta az ütközést, akármivel is történt az. Bár feltételezhettem volna, hogy Diego már részben roncs autójával ütközött, de mégsem tettem. Amikor megérkeztem egy elég különös látvány elé tárultam, ami az volt, hogy Diego éppen abban a pillanatban szedte le az autója tetejét. Ha jól értettem már csak Diego és én maradtunk, amiből könnyen ki lehetett következtetni, hogy a Diego kocsival történő felém fordulása nem jelentett jót. Egyenesen indult felém, a gáz pedált a padlóig nyomta én pedig lelkileg felkészültem. Mivel nem akartam az életemmel játszani, ezért egy Incluye el Engache képességgel kezdtem magamhoz rántani a kocsit, ami így egy méter per másodperc sebességgel közeledett felém, ami az eddigi veszedelmes sebességét három egész hat kilométer per órára csökkentette. A kocsija lassan ütközött neki az enyémnek, de mivel Diego nem adta fel, hátra tolatott és megpróbált újra nekem menni. Szerencsére a tolatás ideje alatt sikerült arrébb manővereznem és körözgetnem Diego körül, így teljesen kihasználni a gyors kocsija hátrányát. Még folytattam egy ideig a körözgetést, mikor egyszer kinéztem az ablakon és Diegohoz szóltam.
- Nézd, egy cero!
Egy gonosz mosoly terült el arcomon, de csak egy röpke pillanatig, majd abban a pillanatban, amikor a mosoly abbamaradt egy cerot lőttem Diego már eddig is eléggé megroncsolt autójára. A cerot azonban nem Diego, hanem a kocsija motorja felé céloztam, de mivel még nem szoktam meg a vezetés közbeni cerozást, ezért elég ügyetlenül elfordult az autó és Diego kocsija hátulját sikerült eltalálnom. Mit ne mondjak eléggé szétszedte Diego csomagtartóját. Sajnos ez nem volt elég, hogy megállítsam Diegot, hamar felém fordult és neki is indult a kocsimnak. Nem kellett sok idő, főként a gyorsulása miatt, hogy neki tudjon ütközni a zöld trabantomnak. Tolta egy ideig, végül a másik alak autójának lökte. Gondolkoztam azon, hogy vajon mit próbált ezzel elérni, mert ekkora sebességgel nem lehetett különösebb kárt okozni. Horzsolódott mindkét autó, az enyém az oldalán Diegoé pedig elől. Éreztem, hogy nem sok esélyem volt ebben a roncs derbiben, de azért még gondolkodtam egy eszközön amivel talán megnyerhettem volna ezt az őrült kocsikázást.

"Basszus, kormányozd már félre azt a szart!" Én ugyan nem rántom félre a kormányt, azt már eldöntöttem, és sajnos túl későn veszem észre, hogy Lanven sem fog, az idiótája éppen akkor ugrott ki a kocsiból, amikor már túl késő volt irányt változtatni. Nem baj, legalább meglátjuk, hogy ezek a szarok mennyire strapabíróak, elvileg az én kocsim fog kevésbé rongálódni, mindig a lassabb szívja meg. Elsősorban ez az oka, hogy a vétlen fél szokta otthagyni a fogát. Persze nekem nem eshet bajom, ez csak két emberi ócskavas, kizárt, hogy kárt okozzon egy arrancarban.
Egy kurjantással csapódok bele a vörös autóba, aminek köszönhetően elindulok előre. Az öv megfog, szerencsére a kardom is éppen a kezemben volt, úgyhogy az sem repül el. Az autó rendesen roncsolódik, de úgy tűnik, hogy még hajlandó lesz működni egy darabig. A kellemetlenséget két dolog okozza: először kinyílik a légzsák, ami persze korántsem elég hozzá, hogy a hierroval erősített pofám, főként pedig a nyitott számból kimeredő fogsort megállítsa 200Km/h körüli becsapódásnál, úgyhogy elkapom a kormányt az állkapcsommal, és kiharapom belőle egy szép nagy darabot, megszakítva vele a kör teljességét. Fúj, de szar íze van, most már értem, miért nem szeretnek az emberek karambolozni.
Kell pár másodperc, mire rájövök, hogy bizony nem tudom kiköpni a gumi és fémdarabokat, úgyhogy végül lenyelem. Undorító, de ettem már sokkal undorítóbb dolgokat, úgyhogy túlélem. Baszki Lanven, miért parkoltál le az út közepén? Ha az Exequis vagy az LNIS erre sündörgött volna, most nagy bajban lennél, ez a közúti szabályzat megsértése. Visszatolatok, és újra nekimegyek a vörös fémkupacnak, ezzel letolva az útról azt. Úgy tűnik, hogy ő ma gyalogolni fog hazáig.
Nagyjából ebben a pillanatban érkezik meg Dei kocsija, aminek a műszaki állapota nagyjából most kezdi megközelíteni az enyémet, már gyárilag szar volt, ráadásul nem is környezetbarát. Ha hozott volna egy szekeret két szamárral, szerintem előbb beért volna minket, persze ez függ attól is, hogy mennyire képes megdominálni az állatokat, mert azok bizony hajlamosak megállni. Mondjuk ez elmondható az ő guruló bojleréről is.
Sajnos úgy tűnik, hogy Dei képességei használhatóak az autóversenyzésnél, ellentétben az enyémekkel, a méregfogaimnak most nem vettem túl sok hasznát, csak a kormány megcsonkításánál kaptak eddig szerepet. Azért meglepően lelassult az autóm, ezzel a sebességgel még egy gillian is lefutna.
A becsapódás, ha ezt lehet annak nevezni, komolyan elvette a kedvem, most komolyan ezt akarja játszani? Megpróbáltam nekimenni még egyszer, de kigurult előlem. Ez nevetséges, ha sikerül felbosszantania, akkor kisonidozok, és leszedek egy kereket a kocsijáról, de lehet, hogy kettőt is... persze úgy lehet, hogy elgurulna még valahogy. Hárommal nem lesz egyensúlya, zseniális ötlet.
A szemem elkerekedik, ahogy meglátom, hogy Dei mit csinál, a csomagtartóban lévő üzemanyag azonnal begyullad a találat hatására. Persze ez a legkisebb bajom, a trabant mellé gurulok a lángoló roncshalmazommal, ami már egészen biztos, hogy csak rövid ideig bírja.
-Te normális vagy? Ott volt a pillecukor, te állat, most mit fogunk enni?! Amúgy egy cero így néz ki.-a mondat végén kinyújtottam a kezem, és kilőttem egy cerot, ami siker esetén akár a kocsi hátulját is leszakíthatta volna, de persze Dei nem várta meg. A következő pillanatban kisonidoztam a kocsi mellé, és a kardom segítségével egyetlen vágással megszabadítottam a régi kocsit a jobb hátsó kerekétől. Egy széles vigyorral az arcomon figyeltem a három kerekű kocsi felborulását. A negyedik kereket jó magasra emelem, hogy látható legyen.
-Ezt keresed? Asszem' ma csak én megyek haza kocsival, ti meg gyalo...-a merci sajnos egy hangos robbanással cáfolta az előbbi állításomat. A vigyor a képemre fagy, ahogy figyelem a lángoló kocsit, ami már nemhogy vezetésre, de szinte semmi másra sem alkalmas. Pontosabban kellő kreativitással még fel lehet használni melegedőhelyként vagy jelzőtűzként, de mi ugye nem vagyunk kreatívak, az egész világunk az emberi világ hasonmása.
-Akkor sem fogok gyalogolni. Saero, Áspid!-a Ressurecciónom felvétele után megidézem az óriáskígyót, ami bizony most nagyon jól jön. Felsonidozok az állatka hátára, és kényelmesen leheveredem rajta. -Akkor irány Las Noches!-adom ki az úti célt, mire a kígyó megindul előre. Azért jól szórakoztam, miközben utazok hazafelé, és bámulom a holdat, az egyik pikkelyes kezemmel felemelem a kocsim jellegzetes emblémáját, amit előrelátó módon már az elején eltávolítottam. Nagyon fasza nyaklánc lesz belőle, ráadásul olyan vad sztorit találok ki arról, hogy micsoda, amilyet csak akarok. Például: "személyesen Aizen-sama adományozta nekem, amiért megmentettem az életét néhány shinigami merénylőtől. Ez a Las Nochesi Becsület Érdemrendem." A csajok zabálni fogják otthon, az biztos, legalábbis pár pohár pia után.
-Ne maradjatok le!-kiabálok hátra a másik két arrancarnak, akik valószínű nem olyan mázlisták, hogy ilyen képességet birtokoljanak. Megtehetném, hogy felveszem őket is, de így menőbb, mintha egy egész csapattal csúsznék el hazáig. Ez bizony a V.I.P. járat.

/Köszönöm a játékot, vicces volt /

Néztem, ahogy Diego, és a másik arrancar majdnem kinyírják egymást. Az egyik felrobbantja a másik autóját, a másik meg vissza vág azzal, hogy levágja az egyik kereket a járműről. Nem igazán vannak egyenértékben az adok kapok arányok. A távolból néztem, hogy mi történik, így nem igazán tudtam kivenni, hogy miről is van szó. Végül is Diego megmutatta a ressurectionját. Kicsit felelőtlennek tartom, hiszen ezzel tulajdonképpen megmutatod egy lehetséges ellenfelednek az ütőkártyádat. Idézett magának egy hatalmas kígyót, és annak a hátán folytatta tovább az utat hazafelé. Meg kéne bíznom az arrancarokban, de valahogy olyan távol állnak tőlem. Igaz én is egy vagyok közülük. Csöndben ültem, és néztem a jelentet. Nem volt sürgősebb dolgom, szóval nem siettem. Hátra dőltem, és tarkómra tettem tenyereim a holdat bámulva. Az örök hold, ami soha nem nyugszik le. Örök sötétség. A Diego által idehívott kis lidércek közül volt egy pár igen kicsi is. Ők leginkább értetlenül néztek a roncshalmazra, és a két egymással durván tréfálkozó arrancarral. Nem túl szimpatikus... Talán ezért tekintek rá, mint lehetséges ellenfél. Senkiben sem bíztam csak magamban több, mint 1100 éven át. Talán ezt is újra kell tanulnom? Hogy hogyan bízzak meg másokban? Ha valaki gyengébb mint én, akkor nem félek tőle, de ez nem bizalom. Egyszerűen nem vagyok nyugodt, ha egy arrancar a közelemben van. Úgy érzem, mintha bármikor megtámadhatna. Talán ez a fajtánkból eredő gyanú, ami már lassan ösztönné vált. Vagy csak rám lenne ez jellemző. Elfetrengtem a holdat bámulva, egy két órát. Gondolkoztam ezeken a dolgokon. Nem tudom eldönteni, hogy ez a tulajdonságom rossz, vagy jó. Mert ugye hát ha valami rossz, akkor azt ki kell javítani. Képes vagyok a változásra sőt általában előszeretettel változtatok dolgokon, amik másokat zavarnak. Vagy legalábbis, így volt ez még ember koromban. Még ember koromban... Olyan furcsa kimondani. Én még mindig úgy érzem, hogy ember vagyok. Habár képességeim adtam hatalmam mindig emlékeztet arra, hogy én már réges-rég nem vagyok biza ember. De a szívem még nem tudja ezt feldolgozni. A szívem, amit elhagytam, amikor megölt a lidérc. Minő fájdalom. Minden nap, minden egyes percében emlékeztet erre az a lyuk a mellkasomon. Kétségbe ejtő, és lehangoló ez az érzés. Felkelek a homokból, és szépen lassan sétálva haza indulok. Haza Las Nochesbe. Oda, ahol az a sok arrancar van. Talán egyszer megbékélek az érzéssel, és megtanulom sajátjaimként tisztelni, és megbecsülni az arrancarokat, de ez a nap még nem jött el.

// Köszönöm a játékot//

Sonido edzés, mint fenyítés

Átlagos napnak ítéltem a mait, amikor a mihaszna, naplopó arrancarok fejéhez dühödten vágtam egy – két igen szép szócskát, míg vissza nem vonultam a 3. toronyba, amiért már annyira felpaprikázott egyesek modortalan magatartása, hogy némi egyedüllétre vágytam, ezáltal némileg lenyugodhassak, mielőtt a haragtól felrobbanok, akár egy időzítet bomba. De talán ez kellene, és megszabadítanám Las Nochest egy maroknyi marhától.
A torony szintjeit járva, meglepődve veszem tudomásul, hogy az égésfoltokkal ékesített folyosón Diego sétál velem szemben. Jó ideje nem láttam már. Utoljára azon a röpke edzésen találkoztam vele, amit kint Hueco Mundo sivatagában zavartunk le. Akkor nyert el tőlem némi tekintélyt, mivel nemes egyszerűséggel elsajátította a mozdulatsort, melyet akkor mutattam neki. Így lett azon kevesek tagja, kiket megtisztelek azzal, hogy nevükön szólítom. Az ügy, amiért felkeresett igencsak meghökkentet. Nem volt elég, hogy szembesülnöm kellett ama információval, hogy immáron ő maga is espada rangon van, de alig telt el idő, hogy Wolloht fracciónomnak fogadtam, már panaszt hallok rá. Szerencsére sikerült szót értenem Diegoval és megkértem, hogy bízza csak rám az ügyet és megesküdtem, hogy megfelelő büntetést fog kapni a tettéért.
Ez után a beszélgetés után nyomban elindultam felkeresni Wolloht. Nem volt nehéz reiatsu alapján megtalálnom őt, ráadásul nem is kellett sokat koptatnom érte, mivel ő maga is a toronyban lakozott, csupán pár szinttel lentebb. Így nyomban elindultam a lélekenergia irányába, s amikor már ama szinten voltam, amerről töményen érezni lehetett jelenlétét, egyre inkább dühödtebb ábrázatot vágtam. Egyszerűen képtelen voltam feldolgozni ama információt, hogy a szárnyiam alá vett arrancar ekkora felfordulást csináljon egy olyan személy lakásán, akire jómagam még nem is pikkelek. Mert ha egy olyan valaki tért volna elém, akivel nem éppen jó a viszonyunk, még meg is dicsértem volna Wolloht a cselekedetéért, de így…
Elég nehéz volt türtőztetnem magamat, s visszatartanom a reiatsumat, nehogy azzal kezdjem a dühöm leadását, igyekeztem normál arrancar módján beszélgetést kezdeményezni. Jobban belegondolva Espada-sama sem bűntett engem komolyan, sőt egyáltalán nem, ha valami rosszat követtem el. Lehet hiba volt a részéről?
Haragosan, Luciferrel a kezemben trappolva közelítem meg Wolloht, minél több nyugalmat erőltetve magamra közben, hogy normális párbeszédet tudjak kezdeményezni.
- Wolloh! – szólítom meg, megállva pár lépéssel előtte, majd szúró pillantással mérem végig. Tekintetem nyomban megakad a rögtönzött kötésein. Eléggé átlátszó, Diego ezek szerint igazat mondott és nem vert át. - Azok mégis mit jelentsenek?! – Luciferrel az egyik kötés irányába bökök, majd lángoló pillantással várom magyarázatát minderre. Merem ajánlani neki, hogy nem fog köntörfalazni.
Türelmetlenül hallgatom végig meséjét a történésekkel kapcsolatban, s arra, miszerint egy nyavalyás arrancarral akart csak újat húzni és véletlenül keveredett Diegohoz, haragom eltűnni látszott. Oldalra billentett fejjel, Lucifert a fenyegető állásból leeresztve, elgondolkodva kezdem fürkészni őt.
- Vagy úgy… – motyogom orrom alatt, majd oldalra nézve, szó szerint a talajt kémlelve kezd kirajzolódni bennem, hogy mi is akkor a teendőm. Ha nem is szent szándékkal tette, amit tett, akkor is szörnyű látni, hogy mennyire nem tudta tartani egy espadával a lépést. Ezt amint csak lehet, mérlegelnem kell!
Elszántan pillantottam szemeibe, s határozottan kihúzva magamat, Lucifer végével koppantva a keményt padlózaton kezdek bele komoly beszédembe.
- Igen meghökkentő a Diegoval való összetűzésed végkimenetele. Ha a fracciónom vagy, nem hagyhatod, hogy ilyen simán elintézzenek! Gyere! – ragadom meg ruháját, majd a sonidom leggyorsabbikával viszem el egy megfelelő helyre, ahol elég tér lesz számunkra mozogni. Ez a természetellenes Hueco Mundoi helyszín pontosan tökéletes lesz számunkra.
- Figyelj rám Wolloh! Azok a sebek, amiket elszenvedtél bár a hatalmas erőkülönbség miatt szerezted, ami közted és Diego között van, mégis megengedhetetlen. Még nézni is szörnyű a kötéseidet! >.> Igaz nem taníthatlak meg ekkora erővel szemben védekezni, de annál is inkább felkészíthetlek a legmegfelelőbb stratégiára, ami egy ekkora erővel szemben jó használni, amivel Diego is rendelkezik. – kezdek bele némi torokköszörülés során szónoklatomba. Föl – lesétálva előtte, Lucifert forgatva bal kezemben önmagam szórakoztatására, miközben ecsetelem Wollohnak a dolgokat. Merem remélni, hogy már kapizsgálja, hogy mire is készülünk most ebben a pillanatban.
- A stratégia nem más, mint a „Szégyen a futás, de hasznos.” – elv szerint is ismert. De mi csak használjuk a „Szálljunk harcba azért, hogy aztán elfuthassunk.” – címszöveget hozzá. A menekülés sokszor nem a gyöngeség jele, hanem például az erőnk tartalékolására is megfelelő, nehogy megengedjük magunknak annak fölös elhasználását egy agyalágyulttal szemben. – kisebb szünetet hagyok, miközben Wollohval szemben megállok és eltökélt pillantással szemeibe nézek. - Ezt fogod megtanulni itt és most Wolloh. A lassúságod az életedbe is kerülhet! Vésd jól az eszedbe, nem fogok kesztyűs kézzel bánni veled, amiért a fracciónom vagy. Bizonyíts, hogy kitűnsz a naplopó mihasznák közül! – Lucifert előre tartva, hegyét vészesen közel Wolloh orra előtt tartva adok súlyt a mondanivalómnak. - Készülj fel Wolloh és légy résen! Fuss! Szaladj! Menekülj! Különben meghalsz. – eme szavakkal zárom szövegemet, majd tűnök el szemei elől. Kereshet jobbról – balról, avagy hátulról… én fentről csapok le rá nesztelenül. Aljasul rajtaütve, gyorsaságomat használva egy apró vágás erejéig, amit az arcán ejtek. Mire első támadásomat érzékelhette volna, már el is tűntem, ismét, s ha nem fogadta meg tanácsomat és kezdett el szaladni, kihasználom egyhelyben állását és bűntudat nélkül ejtek rajta mélyebb vágási sebeket Luciferrel.
Amennyiben végre méltatott arra, hogy futásba kezdjen különböző irányból sújtok le rá és mérek rá Luciferrel szúró vagy vágási sebeket. A cél egyszerű, egy bizonyos sebességet felvenni, s látni, illetve ha nem is látni, érzékelni, hogy merről sújtok le. Mindez elengedhetetlen a sonido fejlesztésére. Ha némileg van sejtelme, avagy látja az arrancar a másik, gyorsabb mozgását, közel áll a fejlődéshez, csupán löketett kell adni neki.
- Lassú vagy! – ejtek rajta, immáron tűzzel megfűszerezve Luciferrel mért támadásomat irányába, amikor lassulni láttam. - Ez nem holmi fogócska, nehogy azt hidd! Itt az életedet kell mentened! – újabb szúrást mérek rá immáron egyik karját fenyegetve támadásommal. Szándékosan nem futásra használatos végtagjait veszélyeztetem, mivel akkor semmit nem érnék el az edzéssel. Persze, ha kritikán aluli teljesítményt nyújt, akkor még könnyen megeshet, hogy azoknak fog búcsút mondani először.

Kicsit csalódottan fogadom, hogy az első pár alkalom után Wolloh még mindig ennyire kitűnik a tömegben. Ez az egész olyan, mintha fogócskáznánk az életéért, de ő nem venné komolyan. Most tényleg, azt hiszi ez a bugyuta félnótás, hogy nem lennék képes elvenni az életét, hogyha rosszul teljesíti a feltételeket?! Dehogynem! Megfelelő fejlődést ilyen téren, csak így érhetünk el, ha tetszik neki, ha nem. Egyszerűen vagy megérti, hogy ezzel neki akarok jót, avagy sem. Ez már nem az én dolgom, különben sem pátyolgathatom minden pitiáner dologért! >.>
Szememet forgatva pillantottam meg ismét hátulról Wolloht, megbújtam pár mihaszna takarásában, értelmetlen lökdösődésük közepette amúgy sem gondolkodnak, észre se veszik, hogy itt vagyok. Szánalmasak mind, de pontosan ezért megfelelőek nekünk most ide. Utána majd el lesznek tűntetve a föld színéről azok, amelyek képtelenek a túlélésre, ez a természet rendje. >o>
Pillanatokig csak fürkésztem a pár agyalágyult mögött Wolloh hátát, talán feltűnik neki, hogy itt vagyok de… nem hiszem el, hogy még a jelenlétemet sem képes érzékelni és csak úgy áll ott, azaz ostoba, mint egy betonoszlop. Ha más espadával játszaná ezt, már rég halott lenne, szánalmas! >_>
Dühös szikra villan meg vörös íriszemben, valami nem stimmel vele, némileg rákoncentrálok reiatsujának kibocsátására, melynek köszönhetően rögtön felfedezem, hogy az sokkal kisebb az ismert Wolloh féle energiánál, mintha csak az egyik pipogyának a jelenlétét néztem volna át tüzetesebben.
Sonidommal közelítem meg a furcsa Wolloht, hogy egy vágást mérjek rá szemből vállától kezdődően a derekáig Luciferre. Azonban, amint ezt megejtettem szembesülök az igazsággal, vagyis azzal, hogy a reiatsut tekintve az érzékeim igazat szóltak és valóban csak egy semmirekellőbe mártottam bele Lucifer fogát.
Haragosan morranok fel, majd emelem fel a halott mitugrász mellől a földről a kalapot, mely minden bizonnyal fracciónomtól származik. Összeszűkült szemmel vizslatom a ruhadarabot, miközben elmém azon kattog, hogy vajon mégis mit akart ezzel elérni, azaz ostoba? Megkísérlem helyből összpontosítani és bemérni Wolloh jelenlétét, azonban a naplopók csoportosulása miatt csupán a gyöngébb energiákat érzem, így pár szökkenéssel a levegőbe emelkedek reishi segítségével megállva ott, majd úgy tekintek le a földre. A távolban egy alakot pillantok meg, aki nem sokkal később el is tűnik a szemem elől, Las Noches felé tartott.
- Kehh... – egy elégedettnek is nevezhető vigyor kúszik arcomra, miközben a fejfedőt fogó kezemmel rászorítok az anyagra. - Annyira nem is rossz, Wolloh. De azért még igényelne némi simításokat. Vajon, melyikünk ér előbb a harmadik toronyhoz? – teszem fel magamnak a költői kérdést, majd az idióta csürhére ügyet sem vetve indulok meg jómagam is sonidóval Las Noches irányába.
Valaki minden bizonnyal jól fog járni az egy helyre vonzott szánalmas társasággal, de ami engem érdekel, hogy Wolloh mennyit is tanulhatott most ebből az egészből? Megérdemli vajon, hogy ne nevezzem ostobának vagy, hogy ezt a kegyet kiérdemelje, még többet kell felmutatnia?

Annihilators- nyílt Hollow Képességek edzés
 
 Ahogy végigtekintettem a sivatag semmibe vezető autóútján, egy kicsit nosztalgikus élmény fogott el. Elég sok dolog megváltozott, mióta legutoljára itt jártam, az akkori énem talán rá se ismerne a mai Las Nochesre. Akkoriban még minden sokkal egyszerűbb volt, csak annyi volt a célom, hogy Espada legyek, és az is maradjak, politikai tervekre pedig nem volt szükségem, amíg Slarin élt. Most, hogy már Espada vagyok, viszont már korántsem olyan egyszerű a dolog. Mit fogok csinálni, miután Seth fejét kitűztük a főkapu fölé? Éppen úgy nem akarom, hogy Natalie irányítsa a várost, én pedig nem vagyok elég erős hozzá, ahogyan senki, aki kompetens vezető lehetne. Talán az lenne a legjobb, ha az Espada venné át az irányítást testületileg, abból viszont már előre látható, hogy viszálykodás lesz. És azt sem tudom, hogy mi a célom, ami nem Las Noches politikai életéhez kapcsolódik. Nincs semmi, ami szórakoztatna, ezt mi sem mutatja jobban, hogy már arra is gondoltam, mégis felkutatom, ki voltam emberként. Ezért találtam ki, hogy ha már ennyire ráérek, valami hasznosat csinálok.
 Előző nap hirdettem ki, hogy akit érdekel, hogyan lehet erősebb a ceroja, jelenjen meg itt, ebben az időpontban. Ez az arrancarok és a fejlettebb hollowok elsődleges fegyvere, ami már egy gyengébb arrancar esetén is pusztító erővel bír, és néhány aprósággal akár lélekenergia-növekedés nélkül is lényegesen megnőhet a cerok ereje. Ezeket fogom most elmagyarázni azoknak, akik eljönnek. Szórakoztató, hogy a végén majd olyan jól fog sikerülni az arrancarok felerősítése, hogy közülük egy talán meg fog ölni, de ezzel egyelőre nem foglalkozom. Jóval több kell hozzá annál, mint egy egyszerű cero.
 Megvárom, amíg mindenki megérkezik, és felmérem a lélekenergiájuk, hogy nagyjából képet kapjak arról, milyen szinten magyarázzak. Persze, valószínű egyenként fogom tanulmányozni a jelenlévők képességeit, hogy nekem is legyen belőle valami hasznom: tanulmányozhatom egyénenként a kilövés módját, és a cero színét. Nem tudom, hogy ez mennyire személyiség függő, éppen ezért, a számomra ismert személyiségek cerohasználati módszerét feljegyzem, és megpróbálok összefüggést keresni. Nem hiszem, hogy van, de ha mégis, akkor ez egy rendkívül hasznos módszer lesz az arrancarok megítélésére harcstílus alapján. Legkevesebb annyit elérek, hogy ha valamelyik alkalmi tanítványom ellenem fordul, akkor tudom, hogy melyik testrészéből lövi ki a ceroját.
 - Nem akarom vesztegetni a szavakat: először is, álljatok sorba, és egymás után lőjjetek ki egy cerot a sivatag felé, olyan messzire, és olyan erősen, amennyire tudjátok!- természetesen, nem lenne jó, ha egyszerre csinálnák, mert kevésbé tanulmányozhatnám őket, és így az esetleges hibákat is gyorsabban kiszúrom.

/Mindenki jöhet, aki tud cerot használni, Las Nocheshez tartozik, és az enyémnél kevesebb pontja van./

Annihilators

Ahogyan azt vártam, Eliana második ceroja sokkal erősebb lett, mindig tudtam, hogy a lányban nagy potenciál van. Kár, hogy nem az én fracciónom, Phellerának nagy szerencséje van vele, hogy őt szolgálja, de emellett persze Las Nochesnek is, hogy a soraiban tudhatja. Még egy kis magabiztosság, és valószínűleg könnyedén felülemelkedne valamelyik gyenge Espadán, és átvehetné a helyét, vagy ami még jobb lenne Las Nochesnek, elpusztíthatna egy ostobát.
Nayara ceroja olyan, mintha nem is ugyanattól az arrancartól származna. Ez már bőven elég lenne hozzá, hogy telitalálattal egy átlagos shinigamiból csak port és égett csonkokat hagyjon, és mintha a színe is élénkebb lenne. Úgy tűnik, megtalált egy cseppet abból a forrásból, amiből az ereje származik. Emlékszem, hogy én mennyit erősödtem azután, hogy a Slarin megalázása miatti haragom felhasználtam, de az semmi még a valósághoz képest. Egy átlagos arrancar számára az ilyen érzelmek kimerülnek néhány másodperces tombolásban, aminek a végén darabokra hasítanak valakit vagy valamit, és ezzel kifullad. Akármilyen brutálisan ölnek is meg valakit, az egy pillanat gyűlölet, egy pillanat pusztítás, egy pillanat fájdalom, egy pillanat halál csak, összehasonlíthatatlan azzal, amit én tudok tenni azzal, akit igazán gyűlölök, százszor, ezerszer tudok vele végezni, újra és újra. Nagyjából az erőnk között is ekkora a különbség.
A harmadik lány talán a legérdekesebb a trióból. Egyáltalán nem érzek félelmet, szorongást, vagy akár csak tettetett magabiztosságot a szavai mögött, úgy tűnik, semmilyen hatással nincs rá az, hogy ki vagyok, még a beszédébe sem vegyít semmiféle tiszteletre utaló jelzőt. Ettől függetlenül, mégsem érzem tiszteletlennek, akárhogy is beszéljen. Úgyis fárasztó az örökös „sama”, amit az összes semmirekellőtől megkapok, ha megjelenek valahol, éppen ezért nem figyelmeztetem a hangnemére. Egy olyan féreg, aki sárban csúszik mások előtt, amúgy sem igazi arrancar, a magabiztos arrancarok sokkal erősebbek, értékesebbek.
Kicsit meglepődök az arrancar nevén, és állításán arról, hogy Eliana testvére lenne, de soha nem tudtam sokat a Segundáról. Valahogy mindig elkerültük egymást, teljesen más világban mozog, mint én, úgy tűnik, elzárkózik a közelgő konfliktustól. A fracciónjai mindenesetre különlegesnek tűnnek, mindkettő nagyon erős, és az alapján, amit eddig láttam, úgy viselkednek, ahogyan egy arrancarnak kell. Kíváncsi vagyok, hogy Desmond Phellera mennyire hasonlíthat a lányára, a gyűléseken komolynak, csendesnek tűnt. Talán a másik lánya az, akire ő hasonlít, Elianát is ilyennek ismertem meg.
- Ez a cero jobb volt, egy kis gyakorlással már ösztönösen fogod ilyenre összerakni.- ez a cero tényleg nagyon erős volt, nem sokkal lehet gyengébb az én ceromnál, bár így, hogy nem szilárd célpontra lőtte, nehéz megmondani. Ahhoz képest viszont, hogy nem Espada, ez a cero kifejezetten erős volt, és abból, hogy a reiatsuja kontrollja volt a fő probléma, valószínű, hogy nem is ez az erős oldala. - A továbbiakban a cerotok kilövési sebességét fogom feljavítani. Lemérem, mennyi idő alatt hoztok létre most egy cerot, és mennyi idő az instrukcióimmal.- egy egyszerű mobiltelefon stopperjét használom, egyesével megyek az arrancarok mögé, és számolok vissza, majd mondom nekik, hogy mikor álljanak neki a cero kilövésének. Nem közlöm velük az eredményt, majd utólag. Az is érdekes, hogy ez lesz a harmadik cero, amit kilőnek, úgyhogy láthatom, ki hogyan bírja reiatsuval. Miután Flavia is kilőtte a ceroját, előadom az instrukcióimat.
- A cerotok erejét könnyű fokozni, ha azt csináljátok, amit az előbb mondtam nektek. Egy éles harcban viszont nem elég egy erős cero, elég gyorsan kell kilőnötök ahhoz, hogy az ellenfél ne tudjon kitérni, vagy felkészülni valamiféle válaszcsapással. Egy lassan összerakott cero is lehet hasznos egy harcban, de ha nem hat, hanem három másodperc alatt hozzátok létre, sokkal hasznosabb fegyver. Három fázis van: a lélekenergia összegyűjtése, megformálása és végül a kilövés. A lélekenergia összegyűjtésében segít, ha nagyon ki akarjátok lőni azt a cerot, ilyenkor gyorsabban sikerül összeszedni. Találjatok magatoknak valamilyen okot, bármit, amiért nektek fontos, hogy létrejöjjön a cero. A megformálásához az kell, hogy érezzétek, uraljátok az energiát, ez kizárólag a magabiztosságon múlik, a kételkedés lassítja a cero létrehozását. A cero kilövésével sokan nem foglalkoznak, de a megformálás befejezése után az arrancarok leállnak. Nem hosszú ez az idő, még egy gilliannál is egyetlen másodperc, egy arrancarnál pedig ennek a fele, vagy negyede szokott lenni, de ez a szünet rengeteg dolgot eldönthet. Két-három tized másodperc alatt egy erősebb shinigami métereket képes megtenni, és így kikerülhet a hatósugaratokból. Koncentráljatok rá, hogy amint kész a cero, azonnal küldjétek el!- ezt a szünetet talán lehetetlen teljesen eltüntetni, az agy nem dolgozza fel ilyen gyorsan azt, hogy mikor kész a cero, de minimálisra leszorítható ez az időintervallum gyakorlással. Elsőre persze biztos nem lesz tökéletes, de kíváncsian várom a végeredményt.

/Záró postokat kérnék, amiben szerepeljen, hogy mennyi idő alatt lövitek ki a cerot elsőre, illetve másodszorra. Anime alapján megadok pár canon karaktert, be lehet lőni, hogy nektek hogy sikerül:

Spoiler:

/