HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Csúszós Vakvágány

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Male
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 147
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40600/45000  (40600/45000)

TémanyitásTéma: Csúszós Vakvágány   Csüt. Júl. 17, 2014 9:06 pm

Résztvevők:
▲ Eliana del Barros
▼ Nara Shiratori

Felügyeli: Ayasegawa Yumichika

A rendszeres kapitányi gyűlésen voltam, amin a szokáshoz híven nem sokan jelentek meg a kapitányok közül, jó, ha a fele itt volt. Mondjuk nem volt napirenden semmi eget rengető, de akkor is jó lenne, ha mindenki részt venne az ilyen gyűléseken. Szerintem ez a minimum, ha már megválasztottak minket kapitánynak, én el is szoktam jönni mindig, amúgy sem tart olyan sokáig, ha nincs valami hosszabb téma, amit meg kell beszélni.
Most sem volt ilyen, de mielőtt elengedett volna minket a Főkapitány, egy hírvivő tiszt kéredzkedett be egy üzenettel. Egy hatalmas ismeretlen lélekenergiát érzékeltek az Emberek Világában és parancsot várt erre a Főkapitánytól. Egy pillanatig elgondolkoztam, hogy a 12. osztag nem talált lélekenergia mintát Dreamerről, vagyis az ő lélekenergiája is egyelőre ismeretlen és neki sem valami kicsi. Csak nem ő lehet az? De mit keres az Emberek Világában? Kérdéseim bőven voltak és még abban sem voltam biztos, hogy ő róla van szó. Vesztenivalóm viszont nem volt, én akartam végezni Dreamerrel, vagy legalább megtudni, hogy miért csinálja azt, amit. Persze nem terveztem ezt egyedül véghezvinni, örültem volna neki, ha Anao is felem jönne, de nem biztos, hogy Dreameré az érzékelt lélekenergia, így majd csak azután tudok üzenni neki, ha meggyőződtem róla, hogy tényleg ő az, feleslegesen nem akarom magammal rángatni.
- Soutaichou-dono! Én utána néznék az ismeretlen lélekenergiának. - álltam ki a sorból és szólaltam fel a Főkapitány felé, hogy elkérjem magamnak ezt a feladatot. Szerencsémre nem volt semmi ellenvetés, így enyém lett a megtiszteltetés. Anaot előre nem akartam beavatni tervembe, hiszen ha tényleg nem Dreamerről van szó, akkor feleslegesen készül fel, vagy aggódik, hogy mi lesz. Ha pedig már akkor szólok neki, ha már biztosra tudom, hogy ő az, akkor már nincs más dolga, mint odajönni.
A gyűlés után egyből vissza is siettem az osztagomhoz, hogy elrendezzem ott a dolgokat, mielőtt elindulok az Emberek Világába. Nem terveztem, hogy ilyen rövid idő alatt megváltom a világot, de azért eligazítást kellett adnom a tiszteknek, hogy mit kell ellátniuk a távollétem alatt. Erre pedig pont elég volt ez a rövid idő és már útnak is indulhattam a senkaimon felé zanpakutoummal az oldalamon.
A Dangaion áthaladva volt időm megnézni a lélektelefonomon a 12. osztagtól kapott koordinátákat, amik jelzik hol észlelték azt az ismeretlen lélekenergiát, így talán egy kis időt is spóroltam. Amikor kiértem a köztes világból, már egyből tudtam, hogy merre kell mennem, vagyis nem volt gond, melyik irányba kell elindulnom.
Amikor már közeledben a pontos helyhez, biztos voltam benne, hogy nem téveszthetem el a helyet, mivel egy csomó ember nézelődött arrafelé. Először a levegőben álltam meg a tömeg fölött, ekkor figyeltem fel a nagyobb kráterre, amit mindenki figyelt. Így már kétség sem férhet hozzá, hogy jó helyen vagyok. Mivel a gödör közepén nem volt semmiféle nagyobb kődarab, ami meteorra emlékeztet, ezért gondolom ismeretlen barátunk itt ért földet és mutatkozott meg a 12. osztag radarján magas lélekenergiájával.
Lejjebb ereszkedtem a mélyedés közepébe, mivel kaptam egy szerkezetet a 12. osztagtól, amivel lélekenergia mintát tudok venni erről a helyről. Bár annyira nem bízok magamban, hogy tudom is használni, még ha el is magyarázták. Mondjuk, most újbóli ránézésre tényleg nem tűnik valami bonyolultnak, hiszen csak egy gomb van rajta, lehet, hogy csak a magyarázat volt feleslegesen hosszú és csak az zavart meg.
Letettem a szerkezetet a földre, majd megnyomtam a gombot, nem is kellett sokat várnom, már pityegett is jelezve, hogy készen van, ezért máris rácsatlakoztattam a lélektelefonomra, amin fel is villant egy pont. Shunpommal el is indultam az új célhelyre, hogy minél előbb meggyőződjek róla, hogy Dreamerről van-e szó. A lélektelefonom egy magas épület tetejére mutatott, ennél pontosabban viszont nem képes megadni a helyed, de ha ott vagyok, majdcsak fogom látni, merre.
Viszont amikor odaértem, nem láttam senkit az egész tetőn. A telefonom továbbra is azt mutatta, hogy itt van a lélekenergia forrása, de szemmel sem láttam senkit és lélekenergia érzékeléssel sem éreztem itt lélekenergiát. Láthatatlanná vált volna, vagy valami hasonló? Most elkezdhetnék itt csapdosni a kardommal a vakvilágba, de elég hülyén nézne ki, még ha nem is látja senki.
- Eliana? - a nagy agyalásom közepette megjelent egy ismerős arrancar is a tetőn, akit hirtelen nem tudtam hova tenni, mit is kereshet itt. Máris jött volna visszavágóért a korábbi küzdelmünk után? Még nem telt el olyan sok idő, hogy ilyen rövid idő alatt annyival erősebbé váljon. De ezt nem nehéz megállapítani, szerintem pár mozdulatából meg tudnám állapítani, hogy jobb lett-e korábbi szintjéhez képest.
Ám mielőtt bármilyen fontosabb társalgásba mélyedtünk volna, megjelent valaki más is ezen a tetőn egyik pillanatról a másikra szinte a semmiből. Egy kicsit elámultam ezen, de még meglepőbb a kinézete volt, pont olyan volt, mint egy Dreamer alteregó. Megvolt a Dreamerre jellemző kalap és az ízléses ruházat, nincs afelől kétség, hogy ő Dreamer.
Már húztam is elő a kardomat, hiszen elég közel volt ahhoz, hogy akár támadni is tudjon és nem hagyhattam meg neki ezt az esélyt. Persze el is távolodhattam volna tőle, de az nem lett volna kapitányhoz méltó, meg amúgy sem olyan gyenge Dreamer, hogy egy támadástól kifeküdjön. Ebből az egészből viszont nem lett semmi, még mielőtt bármit tehettem volna a kardkihúzáson kívül, valami beszippantott. Az utolsó. amit láttam, az Dreamer mosolygós arca volt, bár a maszk miatt nem tudom eldönteni, hogy ő is mosolygott, vagy csak a maszk volt ilyen. Ezután mintha a látásom eltorzult volna és miután rendbe jött egy teljesen más helyen találtam magamat.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Hozzászólások száma : 304
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2010. May. 21.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25900/30000  (25900/30000)

TémanyitásTéma: Re: Csúszós Vakvágány   Pént. Júl. 18, 2014 4:09 am

Sétálok a folyosón, mikor hirtelen valami hideget érzek. Bár másokban ezt rossz érzetet kelthet, de bennem inkább kellemes, bár sejtelmes. Körbenézek, de rajtam kívül senki nincs. Valami túlvilági nevetés, majd alattam a talaj körbe egy fekete lyukká változik. Én pedig beleestem a nagy semmibe. Földet érve próbáltam rájönni, hogy hol vagyok, de csak nagy feketeség. Egyszer csak érzem, hogy valaki megjelent mögöttem, és én azonnal megfordultam. Egy igazán jól öltözött, kalapot és maszkot viselő férfi volt. A maszk egy mosolygós arc volt, mint egy joker-é. Bár olyannal találkoztam, az sokkal mozgékonyabb volt és beszólogatósabb.
- Üdvözlöm Eliana del Barros kisasszony… - hajolt meg előttem, bár egyáltalán nem tiszteletből, hanem mintha merő irónia lenne – Barros…?! Micsoda képmutatás… Talán szégyelled az igazi nevedet? … Nem… nem erről van szó. … Nem tudod… talán magadat sem tudod… Önzőség? Félelem? … Anyuci és apuci hercegnője?... Félős lányka az éjszakában talált új otthonra? … Képmutatás helyett igazán átérezhetted volna jobban azt a közeget… Helyette viszont csak a felszínt karcolgattad, és az ártatlan lelkedet elrejtetted. Holott kiengedhetted volna azt a gyilkost… Azaz éned sokkal jobb volt… Vérben tocsogó kezek. Az való neked. Viszont csak észhez térítettek. Az volt a probléma. … Halálod volt igazán szép. Egyetlen lövés… Legyél az a démon… Azt sokkal élvezetesebb látni, mint a mostani énedet, amihez úgy ragaszkodsz…
Itt-ott tűnt fel, majd tűnt el. Néha én néha ő volt fejjel lefele ebbe a furcsa űrbe. Én igyekeztem szemmel követni, de úgy éreztem, mintha csak szórakozásból teszi fel a kérdéseit. Mintha szép lassan késeket helyezne el bennem. Mintha pontosan ismerne. Mégis ki lehet ez a fazon? Mit akar tőlem?
- Most is előcsalogathatnád azt a démont.
Felé fordulva egy tükröt láttam, viszont egy másik én nézett vissza onnan. Kék szeme szinte üres volt, de mintha mégis ölési szándék köszönt volna vissza. Nem voltam átváltozva. A ruhán, a kezem, az arcom a kardom csurom vér volt. Hátam mögött pedig jegyes terület. Jégbe zárva, jég által felnyársalt emberek, és egymásra halmozott holtestek. Volt aki rendes utcai ruhát viselt, volt olyan aki kicsit ódivatú ruhát, volt aki fehér és kék mintás ruhát és volt kifejezetten shinigami egyenruhát viselő is. Ismét az énem arcára tekintettem, ő pedig vissza rám, és elmosolyodott.
- Hát nem csodálatos? … Igazán gyönyörű vagy vérrel áztatva is. … Viszont ehhez ezt az álcát össze kell törnöm.
Megfordultam és az alak keze szinte átslisszant a testemen. Szinte éreztem, ahogy megmarkolja a szívemet. Iszonyatos fájdalom lett úrrá rajtam. Vér folyt ki a számon, remegtem, az illető szemébe néztem, és szinte éreztem, hogy a nevető maszk mögött szinte ő is mosolyog, és élvezi, hogy fájdalmat okozhat nekem.
- Adok egy kis segítséget.
Minta egy kis ovális részen megnyílt volna a sötétség, és mintha egy ház teteje lett volna, de semmi ismerőst vagy különlegeset nem láttam.
- Ott találkozzunk… Remélhetőleg akkor a Jégdémon hercegnőt köszönthetem.
Éreztem, hogy egyre erősebben szorítja, majd mintha teljesen összeroppant volna.
Hirtelen felriadok, és a szívemhez kapva markolom a ruhámat. Kapkodok a levegőért, és a szívemet körbe ölelő fájdalom mintha nem is akarna csökkenni. Olyan valóságosnak tűnt ez az álom. Szinte beleborzongtam. Őszintén nem tudom ki lehetett az a fickó, és honnan tud rólam dolgokat. Viszont azt tudom, hogy ha létezik is azaz énem, akkor semmi esetre sem hagyom felszínre törni. Nem fogok olyanná válni.
Megnyugodtam és elindultam, viszont nagy nyüzsgésre lettem figyelmes. Átverekedtem magam a tömegen. Egy gyenge Arrancar feküdt a földön holtan. Azt rebesgették, hogy az emberek világába volt, és ide nyitotta meg a Gargantana-t és szinte átesett. Egy furcsa lélekenergia lenyomata maradt rajta. Azt mondták, a gimnázium körül szokott ólálkodni, valószínűleg most is ott volt. Azonnal rohantam Desmond-hoz, mondtam, hogy majd én átmegyek az emberek világába. Nem akartam, hogy ő vagy Ronnan vagy a frissen Espada-vá váló Flavia menjen. Az álmom miatt is rossz érzés töltött el a dolog miatt. Meg is nyitottam az átjárót és az iskola tetejére érkeztem. Éreztem, hogy valami nincs rendben. A korláton meg is találtam a vérnyomot. De az egyértelműen a halott Arrancar-uné. Viszont más szintű vér illatát is éreztem. A Lefelé vezető ajtót kinyitva az első lépcső lejáratnál találtam egy gimnazista lány holtestét. Mintha egy nagy erővel belepasszírozták volna a falba. Azonnal meghalt. Valószínűleg olyan szemtanú volt, akit el kellett takarítani. Viszont a ruhájából kilógott egy cetli. Egy belvárosi étterem nyugtája volt. Egy különleges jégkásáról szólt melynek neve Fagycsók. El is indultam az étterem felé. Mintha valaki direkt helyezte volna el azt a cetlit. Vagy célzottan választotta azt a lányt? Megérkezve egy nagy krátert találtam. Most is furcsa érzésem volt. Nem meteor csapódott be, gázrobbanásnak sincs nyoma, de akkor mégis kinek a műve ez?  
A kráterbe szállva körbe néztem, de nem találtam semmi furcsát. Szerencsére itt nincs halálos áldozat vagy vérnyom. Ha tudnám követni a lélekenergiát… A tömeg csak gyűlt a kráter körül, ezért felugrottam egy közeli ház tetejére, ahol egy kavicsra leszek figyelmes, mely alatt egy lila szalag van. Bevillant, hogy a halott lánynak a haja az egyik oldalt fel volt fogva egy hasonló lila szalaggal. A kráterhez kellett jönnöm és megtalálnom a szalagot. A kráter előbb keletkezett volna, mint hogy a gyilkosságok megtörténtek volna. A tettes visszatért ide? Vagy a gyilkos akarja felhívni a kráterre a figyelmemet? Mi az összefüggés? … De most innen hova? Mi van a lila szalaggal? Nincs ráírva semmi sem. A színe jelentene valamit? … Merre induljak? A kezembe lévő szalagot összeszorítottam és elkezdtem a környéken kutatni. Valami köze lehet a szalagnak a következő nyomhoz… De mégis mi?
Egy sikátor utcára néző részére egy vérfoltra lettem figyelmes. Inkább csak három pötty. Viszont mintha az embereknek nem törődtek vele. Bementem a sikátorba és egy shinigami holtestére bukkantam. Biztos a környékre küldték ki. Hasonlóan végezte, mint a gimnazista lány. A vértócsában egy cetli úszott, melyre szám volt írva. Nem más, mint a 666-os. A démoni szám, viszont ezzel sem lettem okosabb. Egy ismerős lélekenergiára lettem figyelmes. Igaz, nagyon koncentrálnom kell, de biztos vagyok benne. Kirohanok a sikátorból és megpillantom. Vajon mit keres itt? … Valószínűleg a kráter és a furcsa lélekenergia miatt küldték ki. Vagy lehet, hogy ennek a tagnak kellett volna már jelentenie, viszont holtan elég nehéz lenne.
Követtem őt. Egy mobiltelefon képernyőjét nézegette. Valószínűleg az mutatta meg neki, hogy merre kell mennie. Egy háztetőn megállt, és elkezdett körbenézelődni. Valószínűleg ide vezette a készülék. Én is oda Sonido-ztam.
- Eliana?
- Nara Shiratori…?
De mielőtt bármit mondtam volna megjelent egy alak. Elkerekedett szemekkel pillantottam meg azt a személyt, aki álmomba is megjelent. Szinte le is fagytam. Felismertem a tetőt, amit álmomba mutatott. Azt akarta, hogy megtaláljam ezt a helyet. Szemem sarkából láttam, hogy Shiratori előrántotta a kardját, mintha tudná, hogy az alak nem tartogat semmi jót a számunkra.
Mielőtt mondhattam volna, Shiratori-nak, hogy menjen el, akkor hirtelen valami berántott. Olyan volt, mintha hirtelen megpördült volna velem a világ, a látásom is elhomályosult. Mire felfogtam ismét magam körül a dolgokat, addigra egy teljesen más helyen volt.
Mégis mi folyik itt?    
   

Zenei aláfestés:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Male
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 147
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40600/45000  (40600/45000)

TémanyitásTéma: Re: Csúszós Vakvágány   Szomb. Júl. 19, 2014 9:03 am

Megérkezésünk erre az új helyre olyan volt, mintha a világ elfordult volna körülöttünk és átestünk volna ide. Erről a sajgó hátsó felem is tanúskodott, miközben feltápászkodtam a földről és leporoltam a ruhámat. Körülnézve kőfalakat láttam, amin itt-ott egy-egy fáklya volt elhelyezve fényforrásképp és egyetlen ebből a helységből kivezető út is volt előttünk. Valahogy nosztalgikusérzés fogott el, de nem jó értelemben. Valahogy arra a helyre emlékeztetett, ahol először találkoztam Dreamerrel, bár ez a hely nem pont ugyanolyan volt, nekem mégis az jutott eszembe. Akkor ott volt velem Anao, Tasu meg Arliva is és persze a csapat többi tagja. Valahogy most jó emlékként emlékszem vissza rá, még ha meg is akartak ölni, vagy rabszolgává tenni, vagy valami hasonló, attól még jó véget ért. És kár, hogy nem maradt így.
- Megint el akar játszani az áldozataival? - költői kérdésnek szántam és nem is Elianának, hanem csak úgy magamnak, inkább csak hangosan gondolkoztam. Nem szeretem, ha szórakoztatási eszköznek akarnak használni, azt meg végképp, ha nem első alkalommal. Legszívesebben átszelném a falat, hogy kijáratot csináljak és keresztülhúzzam a számításait, bár nem tűnik egy vékony falnak. Ekkor tűnt fel, hogy valami fontos hiányzik a tulajdonomból.
- Nincs meg a zanpakutoum! o.ő - jegyzem meg hangosan, ahogy feltűnik, amiért nyúlnék az oldalamhoz, nincs is a tokjában. Eszembe jutott, hogy mielőtt ide kerültünk a kezemben volt, de sehol sem láttam látótávolságon belül. Egy pillanatra bepánikoltam, de utána leesett, hogy ez is Dreamer egyik tréfája lehet, és majd visszaszerzem tőle, addig is megpróbálok nélküle boldogulni.
- Na, mindegy. - lehiggadtam és inkább Eliana felé fordultam, akiről még nem is tudom, hogy került ide. Mármint arra a tetőre, ahol én is voltam. - Bocsi, hogy te is belekeveredtél ebbe az egészbe. Hogy kerültél te is arra a tetőre? - próbáltam kitudakolni az Elianával kapcsolatos kérdéseimre a válaszokat. Közben viszont reménykedtem benne, hogy nem most akar rám támadni ebben a szituációban, amikor is fegyvertelen vagyok. Bár fegyver nélkül is meg tudom védeni magam, nem vagyok én olyan gyenge, hogy a fegyveremre kelljen támaszkodnom. Azonban nem nagyon tudom elképzelni Elianáról, hogy most akarjon megölni, hiszen már volt rá a múltban is lehetősége, hogy végezzen velem, ő még sem tette. Vagyis valamennyire biztonságban érzem magam, bár egy ismeretlen helyen vagyunk, ahol bármelyik pillanatban ránk támadhat valaki.
- Szerintem legyünk túl rajta gyorsan, induljunk el. - mivel nem volt nagyon választásunk, mint elindulni és csak egy út volt előttünk, nem volt nehéz kitalálni, mit is kéne csinálnunk. Ellenben tény, hogy maradhatnánk itt is, de az csak időpocsékolás lenne, lehet nem is jönnék ide az ellenfeleink, hanem arra várnak, hogy mi menjünk hozzájuk. Ha pedig itt maradnánk és feleslegesen várnánk, ellőbb-utóbb úgyis megunnánk és amúgy is elindulnánk. Az is tény, hogy ellenfeleink részéről sokkal előnyösebb, ha mi megyünk hozzájuk, mert akkor fel tudnak rá készülni és náluk lenne a meglepetés ereje. Bár az is igaz, hogy hogyha számítunk rá, hogy meg fognak támadni, akkor már nem nevezném olyan nagy előnynek, de még mindig jobb, mintha ők jönnék hozzánk.
Ahogy haladunk előre, a folyosó távolabbi része még sötétségbe van burkolódzva, de amint közelebb érünk máris felgyúladnak az ottani fáklyák is. A folyosó ide-oda kanyarodik, de út csak egy van, így nem kell azon gondolkoznunk merre is kéne mennünk. Egy idő után viszont azon gondolkozom, hogy meg kéne szólalnom és mondanom kéne valamit Elianának, de valahogy nem jut semmi az eszembe. Nem tudom, miről szokás ilyenkor beszélni, de valamit mégiscsak mondanom kell.
- És amúgy, hogy megy a sorod? - ennyire futotta tőlem, mert elméletileg ellenségek vagyunk, még sem kérdezhetek olyat, hogy vannak és mire készülnek kedvenc arrncarjaink. Ezzel csak kinevettetném magamat, hiszen úgy sem fogja elárulni fajtársait, ahogy én sem tervezem. Mindenkiben megvan ez a természet, hogy szeret valahova tartozni, legyen az a családja, vagy a fajtársai, ahhoz nyomós okra van szükség, hogy valaki ezt eldobja magától.
Lassan látszott a folyosó végén a fény és nem csak a távoli folyó sötétje, vagyis egy új terem következett. Nem sokban különbözött az előző helységtől, ahova először érkeztünk, ugyanolyan falak voltak fáklyákkal, csak ez a terem nagyobb bolt. A másik különbség meg az volt, hogy itt szemben is volt egy másik kivezető út, bár nem lehetett rajta kilátni, nem volt kivilágítva. Ami még különbség volt, hogy itt a földön a falak tövében csontvázak voltak, nem is kevés. Némelyikről még biztosan lehet tudni, hogy valaha ez egy ember volt, másik pedig inkább csak egy csontkupacnak látszik. Mintha egy teremnyi embert itt éheztettek volna ki, majd végül csak ennyi marad belőlük.
Eleinte nem akartam velük foglalkozni és csak végigmenni a termen, mindenfajta tétovázás nélkül, de valahogy gondolhattam volna, hogy ez nem lesz ilyen könnyű. Ahogy körülbelül a terem közepébe értem, mozgásra leszek figyelmes, ezért megtorpanok. A csontok elkezdenek remegni a teremben, majd az egészben lévők talpra állnak, a darabokra hullottak pedig ismét egy csontvázat alkotnak, és mindannyian ránk szegezik ilyen-olyan fegyverüket.
- Úgy tűnik, harcolnunk kell. Tiéd a bal oldali bagázs, enyém a jobb. Ha kell segítség, nyugodtan szólj. - mondtam Elianának, miközben már az ökleimet ropogtattam, jobb előre leszegezni, ki melyikekkel végez, mert akár egymás útjába is kerülhetünk, ha nem vigyázunk. Most gyakorolhatom egy kicsit pusztakezes képességeimet, hiszen kard nélkül kell harcolnom. Megmutathatom kedvenc pusztakezes stílusomat, ami az ellenfél lefegyverzéséből áll. Ha már én sem harcolok fegyverrel, akkor már más se tegye, így az igazságos.
A csontváz sereg közé vetettem magam és egyből lecsaptam az első kiszemelt áldozatra. Nem voltak annyira gyorsak, így még mondhatjuk, hogy könnyű dolgom volt, amikor az elsőnek kiütöttem a kezéből a fegyverét, majd egy pontos rúgással a gerincére is hasonló sors várt. Hasonló kombóval haladtam csontvázról csontvázra, de a harmadiknál feltűnt, hogy az első újból összerakta magát. Hogy is lehettem ilyen felelőtlen, hiszen amikor még csontkupacok voltak is ugyanezt csinálták, akkor most miért ne lennének rá képesek.
Stratégiát váltottam, ha ripityára kell törnöm őket, hogy ne tudják összerakni újból magukat, akkor azt fogom tenni. Egy kicsit hátrébb mentem, hogy legyen egy kis helyen és kinyújtsam a kezeimet a csontvázak felé. Mivel nem voltak valami eszes lények, így csak felém jöttek továbbra is, így könnyebben tudtam őket a falhoz taszítani a Kami no Tesshou technikámmal. Így egyben törtem szilánkokra a technikám sugarába kerülő csontvázakat és tapétáztam ki a kézlenyomatommal a falat. Ezeket addig lövöldöztem, amíg épp csontvázakat láttam és reménykedtem benne, hogy már nem rakják ebből össze magukat.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Hozzászólások száma : 304
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2010. May. 21.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25900/30000  (25900/30000)

TémanyitásTéma: Re: Csúszós Vakvágány   Hétf. Júl. 21, 2014 10:00 pm

Kőfallal körülvéve, itt-ott egy-egy fáklya volt elhelyezve, hogy valamit lássunk. Egyetlen egy folyosó vezetett ki innen. Mintha csak valami régi pincében lettünk volna.
- Megint el akar játszani az áldozataival?
Figyelek fel Shiratori költői kérdésére. Lehet tényleg ismeri ezt a fickót? De mit takarhat ez az eljátszik az áldozataival dolog? Bár almomból ítélve biztos van ilyen hajlama, hogy szeret játszadozni az emberekkel.
- Nincs meg a zanpakutoum! o.ő
Elkezdi keresni, de én is egy szempillanat alatt megállapítottam, hogy tényleg nincs nála, sőt ahogy körbenéztem sem találtam nem hogy kardot, de semmi mást sem.
- Csak nem elhagytad útközben?
Vigyorgok rá aljas módon, kicsit viccesen. Egy ostoba ellenség ezt kihasználná, de én nekem nincs semmi ilyen szándékom, ráadásul pontosan tudom, hogy kard nélkül is tökéletesen elboldogul. Meg van olyan érzésem, hogy ha akarna, akkor kard nélkül is képes lenne megölni. Én sokkal kellemetlenebb helyzetbe kerülnék, ha nekem nem lenne meg, hisz abba van az igazi erőm.
- Ha azt mondod, hogy ez egy játék, akkor biztos a kardod elvétele is hozzá tartozik.
Mondtam komolyan, egyáltalán nem viccelve. Meg ha Shiratori nem is boldogulna kard nélkül, akkor is én itt vagyok.
- Na, mindegy. … Bocsi, hogy te is belekeveredtél ebbe az egészbe. Hogy kerültél te is arra a tetőre?
Megszorítottam a kezemben lévő szalagot, majd fogtam és a karomra kötöztem a karkötőm méllé.
- Ezt én is kérdezhetném. Bár gondolom a furcsa lélekenergia, a halott Shinigami, és a kráter miatt küldtek ki. Ahogy beszéltél, meg ilyenek, gondolom ismered a fickót, és azért is te jöttél nem pedig egy tiszt. – nem volt időm túlságosan tanulmányozni az energiáját, illetve könnyen el is fojthatja – Gondolom korlátozást ezúttal nem is kaptál. … Hogy azért válaszoljak is, a tetőre érkezés előtt már belekeveredtem. A tetőre téged követve kerültem. … Útközben regéld csak el, hogy kivel is állunk szembe? Egyáltalán nem tetszik.
Nincs más lehetőség, mint elindulni azon a bizonyos úton. Most itt várni és ácsorogni nincs értelme. Így is olyan vagyok, hogy ha az ellenség nem jelenik meg, akkor megyek és megkeresem én magam. De Shiratori is hasonló képen gondolja, így elindulunk, remélhetőleg útközben megtudok egymást a fickóról.
Ahogy megyünk, a fáklyák úgy gyulladnak ki. Nem kell sokat gondolkodni, hisz egy alágazás nélküli folyosón baktatunk, és eddig nem is igen találtunk csapda kapcsolót. Bár igyekszem a lábam alá nézni, illetve figyelni. Mert már volt olyan, hogy sikerült egy rossz lépéssel csapdát aktiválni, aztán futhattunk.
Már egy ideje csendben sétálgatunk, mikor Shiratori megtöri a csendet, ami nekem nem volt túlzottan zavaró.
- És amúgy, hogy megy a sorod?
Kicsit meg is lepődtem, hogy érdekli, hogy hogy is megy a sorom. Bár valószínűleg nem, csak valamivel meg akarta törni a csendet.
- Csak nem érdekli a kapitány urat? … Mindössze a szokásos dolgok. Mondhatom, hogy szereztem egy colos, ezüsthajú lány utálót. Bár nem mintha én szimpatizálnék vele… Túl nagyra tartja magát, viszont tetszett, hogy nem riadt meg a köztünk lévő hatalmas erő különbségtől. Mondjuk, kedvem támadnak helyrerakni. Ami talán egyszer meg is történik, de még várok, hogy hátha egy kicsit erősebb lesz, mert addig nincs benne semmi kihívás. Viszont a szemében láttam, hogy szívesen bepróbálkozna. … Különlegesnek mondható, hogy Fraccion húgom Espada lett. Szóval reszkessetek, mert egy igazi veszedelem.
Magamba nevettem egy sort, hogy reszkessetek, mert az értékeiteknek seperc alatt lába kél. Pláne ha Flavian múlik, akkor biztosan. Bár úgy tudom erősebb vagyok, de büszke vagyok rá, hogy Espada lett. Bár egyben sajnálom is, hogy már a saját útját járja. Viszont valamilyen szinten még bennem maradt, hogy megvédeném. Furcsa érzés. … Ezzel lényegében nem árultam el semmi konkrétumot, lényegében hadoválásnak is elmehetne. Hisz nem tud semmit Flavia-ról vagy Nayara-ról.
- Nálatok megy a szervezkedés? … Vagy elvagy halmozva papírmunkával?
Nem hiszem, hogy elkezdene nekem regélni, hogy bármiről. Nem kérdezhetem vissza, hogy „Na, és veled mi újság mostanság?”. Elég hülyén is nézne ki.
Elértünk egy teremhez. Hasonlóan nézett ki, mint ahova először kerültünk, csak ez egy számmal nagyobb. A túloldalt volt a tovavezető út. A faltövében csontvázak illetve csonthalmazok voltak. Olyan volt mintha valaki itt egy csomó embert éheztetett volna, vagy legalábbis a csontokon nem látszott törés vagy vágás nyom, a koponyák is épek voltak. A alak nem fognak elindulni és összepréselni, vagy alulról dárdák, vagy felülről egy nagy golyó ránk esni, bár furcsa volt, hogy mindegyik a falnál volt és egy sem a volt a terem közepén vagy valami. A csontvázak soha nem jelentenek semmilyen jót. Bár Shiratori úgy indult tovább, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne itt csak úgy átslisszanni. Futnom kellett egy kicsit utána, hogy utol érjem. A terem közepére érve zörgést hallottunk. A csontvázak életre keltek. A csonthalmokból összeálltak egy egésszé. Volt olyan csontváz, akinél bunkósbot, kard, dárda vagy egy nagyobb csont volt. Szép lassan el kezdtek felénk igyekezni.
- Gondoltam, hogy nem fogunk csak úgy átjutni.
- Úgy tűnik, harcolnunk kell. Tiéd a bal oldali bagázs, enyém a jobb. Ha kell segítség, nyugodtan szólj.
- Kimondta, hogy te vagy a főnök? – szólok vissza, persze nem komolyan gondolva – Ha csócsálnak, akkor sikíts.
Ezzel el neki is indulok a baloldali bagázsnak. Sonido-val megspékelve ugrok, és rántom elő a kardomat. A gerincénél egy pontos vágással elválasztom, majd fordulok rá a következőre. Kivédem a szúrását, majd hasonló módon kettévágom. Fordulok, a markolat végével a következőnek a fejét találom el, melynek következtében az lerepül. Újra hárítok, majd a következőnek a lábára mérek csapást ezzel lebénítva. Látszólag szépen fogynak. Közben szemem szarkából figyelem Shiratori-t, aki ugyan úgy szépen halad. Ellenfeleink egyáltalán nem voltak gyorsak, sőt kifejezetten lassúak. Vagy mi lennénk túl jók. Viszont az aprítást egy másodpercre abbahagyva leszek figyelmes arra, hogy a korábban elintézett csontvázak újra összeállnak és ismét támadásra készek. Mondhatni gyors regenerálódás. Ami persze azt jelenti, hogy nem fogynak el, és így csak magunkat fárasztjuk ki.
Láttam, hogy Shiratori is rájött a turpisságra, így váltott egy másik taktikára. Olyan volt, mintha a tenyere levegő lenyomatával passzírozta volna a falnak a csontvázakat és azok teljesen összetörtek. Én akkor mondom az Ardienta Garra technikámmal fogom miszlikbe aprítani őket. Szép lassan elfogytak.
- Szuper! Végeztünk is, akkor mehetünk.
Fordultam Shiratori felé, és tettem két lépést a járat felé, mikor zörgő hangra leszek figyelmes. Gyilkos szándékot éreztem a hátam mögül, és fordultam is, mikor is éreztem, hogy valami az oldalamba vág. Egy csontváz volt. Újra egybe. Ahogy a Shiratori által elintézettek is elkezdtek ismét össze illeszteni magukat. Sokkal lassabban, mint korábban, de úgy néz ki, hogy az sem elég, ha pici darabokra is törjük szét. Meg kell semmisíteni, porrá kell őket változtatni. Semmi sem maradhat belőlük. Tudtam mit kell tennem, bár ez túlzottan kockázatos. Viszont két lövéssel elintézek mindenkit. Viszont egyúttal magunkat is elintézhetem.
- Shiratori! Gyere mögém!
Sonido-ztam a kifelé vezető folyosó irányába. Megvártam, míg Shiratori mögém ér. Ha futni kell, akkor start közelből tegyük azt. … Visszaemlékeztem Diego szavaira. Kezdtem gyűjteni az energiát a kezembe. Előre nyújtottam. Valószínűleg Shiratori rájött, hogy mire készülök, és lehet szóváteszi, hogy nem túl jó ötlet, viszont így biztosan semmi nem marad belőlük, bár lehet, hogy a teremből sem. Szóval ha mondana bármit is, akkor is elengedném a fülem mellett. Túlságosan elhatároztam magam. Ráadásul úgy döntöttem, hogy megmutatom, hogy most már sokkal jobb és erősebb Cero-t tudok létrehozni. Az Arrancar igazi pusztító fegyvere. Megmutatom, hogy milyen Arrancar vagy. Az energia csak kavargott, az arcom nagyon komoly volt, a szememből egy pillanatra eltűnt minden érzelem. Három másodperc alatt létrehoztam, majd pedig a terem és a csontvázak irányába nemes egyszerűséggel elsütöttem. Természetesen egy időben megragadtam Shiratori karját, és elkezdtem futni az ellenkező irányba. Természetesen a robbanás elég nagy volt, és rendesen megrázott mindent. Mögöttünk beomlott minden. Éppen hogy csak sikerül egy nagy vetődéssel megúszni, hogy egy nagyobb darab rám ne essen. A nagy portól köhögve nézem, hogy mögöttünk az út teljesen bezáródott. Ellenőrzöm az oldalamat is, de szerencsém volt, és csak karcolt, nem mély a vágás, de azért vérzik.
- Jó vagy?
Kérdezem Shiratori-tól. Remélem nincs baja. Az biztos, hogy elég nagy őrültség volt, de egyszer és mindenkorra megszabadultunk a csontvázaktól. Feltápászkodtam, majd elindultam tovább a folyosón. De nem mehettünk sokáig, ugyanis egy elágazáshoz érkeztünk. Két irány közül kell gondolom választanunk, hogy merre megyünk. Látszólag a két bejárat teljesen ugyan olyan. Annyi kivétellel, hogy ha a jobb oldalinál benntebb nézek, akkor olyan volt, mintha egy véres kéznyom lenne a falon. Onnan mintha vérszagot éreznék. Bevillant az álombeli kép. Valami rossz érzés kapott el. A másik irányban viszont nem igazán éreztem semmit sem. Látszólag teljesen átlagosnak tűnt.
- Lehet hülyén fog hangzani, de én jobbra mennék. … Talán pont azért mert épp eszű ember nem menne arra. Ezért is választaná mindenki a másik utat, éppen ezért szerintem ott vár a csapda… Vagy az is lehet, hogy túlkombinálom.
Az egyik ajtó melletti falrészen egy nagyon kicsi kődarabka kinntebb lóg. Furcsa módon a másik oldalon is van. Oda megyek, és a jobboldalihoz.
- Egyszerre nyomjuk meg mind a kettőt…. 1…2….3
Megnyomom, erre a felette levő nagyobb tégla elfordul. Rajta pedig egy tábla van egy látszólag rejtvénnyel. A másik is hasonlóan néz ki.
A baloldalin az a felirat áll hogy:
„Én vagyok a csend ura. Kinek nincs parancsolója.
Ha megzavarod álmom, kínok közt leled halálod.
A légzésed is rejtsd el, és hunyd be szemedet.
Rád hulló árny miatt, ne nyisd ki a szádat.”
A jobboldalira pedig ezt volt ráírva:
„Nem vagyok víz, mégis folyok. Létezésedhez elengedhetetlen vagyok.
Itt csak úgy jutsz át, ha áldozatot hozol. Értelmetlen próbálkozás, ha átúszol.
Egyensúlyt megtalálva haladj az úton előre. Úgy lelhetsz rá az erődre.
Kétség ki ne billentsen! Mert nem lesz ki, kimentsen.”
Egyik jobb, mint a másik. Igazán csodás kilátások. De vajon egyik másik mit takarhat? Azon kívül, hogy mindkettőben valami ravasz csapda vár bennünket. Szóval nincs olyan jó út, ahol mindent megúszunk. De mondjuk ezen nem is lepődöm meg.
- Van egy olyan érzésem, hogy balra menve nagyon csendben kell haladnunk. Viszont lesz valami ami megpróbálja elérni, hogy elkiáltsuk magunkat. Valami előugrik, vagy lesz valami zörgős a földön, melyet ha nem veszel észre, akkor zajt csap… Valahogy úgy érzem, hogy extrém csendkirályt kell játszani… De mi lesz ha zajt csapunk? Mire utal a rád hulló árny és a szörnyű halál? …. A másiknál meg valami vérrel kapcsolatos. Érzem a kiontott vér szagát, de nem tudom mi összefüggés van az egyensúly megtalálásában? Meg miféle áldozatra gondol? Vagy addig úgy sem tudjuk meg, míg ott nem vagyunk? … Merre menjünk?
Hangos gondolkozásom végén Shiratori-ra nézek, hogy szerinte melyik út lenne a megfelelő? Viszont bármelyiket választjuk egyik sem lesz leányálom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Male
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 147
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40600/45000  (40600/45000)

TémanyitásTéma: Re: Csúszós Vakvágány   Szer. Júl. 23, 2014 11:27 pm

- Nagyon vicces. :/ - nem nagyon tudtam jelen pillanatban értékelni Eliana humorát, még ha nem is estem kétségbe kardom elvesztésétől. Vagyis nem is elvesztésétől, hanem eltűnésétől, hiszen nem én vesztettem el, hanem valaki elvette. Nem vagyok én olyan felelőtlen, hogy csak úgy elveszítsem lelkem egy darabját.
- Nem azt mondtam, hogy játék, hanem, hogy játszadozik velünk, bár neki lehet, hogy játéknak tűnik, nekünk akár az életünkbe is kerülhet ez a „játék”. Én pedig nem tervezek itt meghalni. - ha már korábban vicceskedni próbált Eliana, akkor én meg beleköthetek a mondandójába, bár láttam rajta, hogy ezt komolyan mondta. Csak visszaadtam neki, ami járt és így már ki van egyenlítve a számla.
- De kaptam pecsétet, mint mindig, csak háborús helyzetben nem kapunk, de most nincsen. - mutattam meg a ruhámat arrébb húzva a mellkasom azon részét, ahol a pecsét szokott lenni, de most még sem volt ott az osztagom címerével ellátott jel. - Eltűnt! Pedig biztos rajtam volt, amikor átjöttem az Emberek Világába. Eltörölte volna ez a dimenzióugrás, vagy micsoda? - én magam is meglepődtem, fel sem tűnt ez a kis apró különbség eddig. Amúgy is mindig vissza szoktam fojtani a lélekenergiám a mindennapokban, így nem is figyeltem, hogy most is ezt csinálom és nem a pecsét teszi helyettem.
- Igen, a lélekenergia miatt küldtek, vagyis jelentkeztem a feladatra. Ha minden igaz, akkor az a kalapos fickó Dreamer, egy zanpakutou szellem. De mivel legutóbb is máshogy nézett ki, ezért ez nem biztos, de a kalap nekem erről árulkodik. Egy kapitánynak volt a zanpakutouja, akit magával együtt egy könyvbe zárt és más tiszteket is rabul ejtett. Valahogy viszont kiszabadult, pedig a könyv el lett égetve és most ki tudja, mire készülhet. - nem féltem ilyen információkat megosztani Elianával, az arrancarok ettől nem lesznek előrébb, ha meg tényleg ő az ellenfelünk, akkor jobb, ha ő is tudja ezeket.
- Nem érdekelhet, hogy mi van a riválisommal? - még ha csak azért is kérdeztem meg, hogy megtörjem a csendet, attól még igenis érdekel, hogy mi van vele, rendesen fejlődik meg hasonló. - Egy kezdő espada nem ellenfél a Gotei 13-nak. És te, mikor kerülsz sorra, rajta vagy már a listán? Megöljek párat, hogy felszabaduljon néhány hely? Cool - természetesen nem gondoltam komolyan, amit mondtam, ha nem bántják az Emberek Világát, akkor nincs okom bántani őket, persze, ha ők támadnak rám, akkor már van.
- Nálunk is csak a szokásos van, semmi különös. Fenntartjuk a lelkek egyensúlyát, jelentéseket írunk meg hasonlók. - én is mondtam volna valami hasonló személyesebb dolgot, de hirtelen nem jutott semmi fontosabb az eszembe. Bár talán mondhattam volna, hogy Hajime hadnagy lett. *-*
A csapdák miatt nem nagyon aggódtam, ahogy Dreamert ismerem a korábbi találkozásinkból, ha ő azt akarja, hogy csapdába lépjünk, akkor csapdába fogunk lépni, ha akarjuk, ha nem, ha óvatosak vagyunk, ha nem. Ezért sem tétováztam, hogy áthaladjak az újonnan felfedezett termen, míg Eliana egy kicsit megtorpant.
- Ha espada lennél, te is lehetnél főnök. Cool - ha annyira zavarja, hogy megmondom, mit csináljon, akkor emelkedjen magasabb rangra a sajátjai között és akkor én is egyenlő félként fogom kezelni. Bár ezt nem parancsnak szántam, csak hogy ne ugyanazokat a csontvázakat akarjuk elintézni. De tény, hogy mondhattam volna azt is, hogy én a jobb oldaliakat győzöm le, a lényeg így is ugyanaz lett volna.
A csontvázak első-második pillantásra könnyű ellenfeleknek tűntek, de harmadikra már nem voltak annyira azok. Elianának alább hagyott a védelme, így az egyiknek sikerült megvágnia, mivel miután apró darabokra is lettek törve, ismételten össze tudták magukat rakni. Szerencsémre én a falhoz nyomtam őket, így ezt távolról figyelhettem meg, Eliana viszont egy vérző sérüléssel gazdagodott. Természetesen most sem estem kétségbe, erre a szituációra is volt tervem, amit sajnos nem tudtam bevetni Eliana miatt. Mivel korábban ő is hallgatott rám, ezért most én is így teszek, kíváncsi voltam, hogy mire készülhet.
Mögé shunpoztam és meglepődve tapasztaltam, hogy egy Cerot készít elő a kezében, amit egyáltalán nem tartottam jó ötletnek, de nem tettem szóvá, mert most biztos nem hallgatott volna rám. Láttam rajta, hogy az erejét akarja fitogtatni, hogy megmutassa milyen erős, de én ebből csak azt látom, hogy felelőtlenséget követ el. Miután romba döntötte a termet, megragadja a karomat és futásnak ered, mivel elkezdett beomlani a folyosó is. Mivel nem akartam, hogy a törmelék maga alá temessen, ezért egy idő után magamtól is futottam.
- Aho! - amint megmenekültünk és szusszantunk egyet, odamentem Elianához, ökölbe szorítottam a kezemet és egy kisebbet ütöttem a fejére. - Felelőtlenség volt Cerot használnod, ránk omolhatott volna minden. Nem gondolkozol előre? - oktattam ki Elianát, bár tény, hogy én akkor is meg tudtam volna védeni magunkat, ha ránk esik az egész épület, de most nem ez a lényeg. Okosabban is le lehetett volna győzni a csontvázakat, mondjuk megfagyasztjuk őket és akkor, ha össze is rakják magukat, nem tudnak mit kezdeni a fagyott testükkel. Amit meg Eliana csinált csak lélekenergia pazarlás volt, semmi más.
Tovább menve egy elágazáshoz jutottunk, két bejárat között kellett választanunk, merre is menjünk tovább. Látszólag a két irány ugyanolyanak tűnt, de ha jobban megnéztem feltűnt egy vérfolt a jobb oldali belsejében. Ebből kiindulva lehet, hogy ezt kéne választani, mert veszélyesebbnek tűnik, de lehet, hogy ez csak megtévesztés és igazából ez a könnyebb.
- Én is azt választanám... - mondtam, de még mielőtt folytathattam volna Eliana észrevett valami kapcsolókat, amiket egyszerre akar megnyomni, ezért segítek neki. A bejáratok felett elfordulnak nagyobb téglák, amikre valami szöveg van írva, mi is van azon az úton.
Eliana összefoglalja, hogy szerinte melyik úton mi várhat ránk, amikkel én is nagyjából egyetértettem, így nem akartam megismételni. A jobb oldalinál viszont engem nagyon zavart az az áldozat, nekem erről az jut eszembe, hogy egyikünknek fel kell áldozni a másikat, hogy tovább tudjon menni és ez nem nagyon tetszett. De mégis mindkettőnknek ez volt az első választásunk, mielőtt megismertük a leírást.
- Szerintem menjünk a jobb oldalin, mindkettőnknek az volt az első megérzésünk és azt mondják, hogy az mindig helyes. - indultam meg a jobb oldali bejárat felé, miután közöltem a véleményemet Elianával. Ha ő végül nem is így döntene, szerintem akkor is utánam jönne, mivel itt nem lenne tanácsos szétválnunk.
Beérve egy vérfolyammal találom szembe magamat, amiben cövekek vannak elhelyezve. Szóval erre akart utalni az egyensúlyozás. Mivel másképpen valószínűleg nem lehet átjutni, ezért hát ráugrok az első szimpatikus rönkre. Nem tűnt olyan nehéznek a feladat, a második rönknél viszont egy manó ugrott mellém valahonnan.
- Hozz áldozatot, hogy tovább juthass. - mondta, bár nem volt valami meggyőző, hiszen semmi sem gátolta az utamat, hogy tovább menjek. Vagy majd pont ő fogja? Simán arrébb rúgom miden erőfeszítés nélkül, ha szükségesnek látom. A manó viszont tovább állt és ekkor jött az igazi akadályozó erő. Egy hatalmas penge zuhant le az orrom előtt, amikor pedig felnéztem, láttam, hogy jön a következő is egyenesen felém. Gyorsan tovább is ugrottam, de ott sem voltam biztonságban, egyből haladnom kellett tovább.
Ezt az ugrást viszont egy kicsit elnéztem és egyenesen egy rönkmentes hely felé suhantam, ezért gyorsan Hyouga Seirannal megfagyasztottam a folyó egy kisebb részét. Ekkor eszembe ötlött, hogy talán az egészet is megfagyaszthatnám és a jégen könnyebben végig tudnánk haladni. Ez viszont már nem volt aktuális, ugyanis elkezdett olvadni alattam a jég. Vagyis nem csak egyszerű vérfürdő volt, hanem forró vérfürdő.
Shunpoval a legközelebbi biztonságos cövekre indultam, ahol végre megpihenhetek egy kicsit. Elianára is ránéztem, hogy is halad és furcsának találtam, hogy éppen az oldalához nyúlt, amiből a vért a folyóba csöpögtette és úgy indult tovább. Ez lenne az áldozat? Én is hasonlóan akartam tenni, ezért elharaptam az egyik ujjamat, majd eltartottam magamtól, hogy jó helyre hulljon a vérem.
Miután beleesett a vérem a folyóba, világítani kezdett néhány cövek, amik gondolom, az utat akarják nekem mutatni, merre is haladjak tovább. Természetesen megfogadtam a világító cövekeken keresztül nyújtott tanácsot és elkezdtem rajtuk ugrálni. Ezek körül is estek pengék, de itt már nem volt annyira veszélyes, csak hajolgatnom kellett, vagy gyorsan továbbugrani. Innen már nem okozott különösebb problémát számomra, gyorsan a végére értünk és meg is találtuk a kijáratot.
Kiérve egy újabb folyosóra kerültünk, de ez egy kicsit máshogy nézett ki. Ugyanúgy réginek tűnt, de már nem látszottak a téglák, teljesen sima volt a fal, ahogy a padló is. Ezen kellett végighaladnunk és séta közben feltűnt, hogy mintha egy kicsit lejtene az út, később pedig már biztos voltam benne, hogy lefelé megyünk.

Spoiler:
 

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Hozzászólások száma : 304
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2010. May. 21.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25900/30000  (25900/30000)

TémanyitásTéma: Re: Csúszós Vakvágány   Csüt. Júl. 24, 2014 5:13 am

A viccelődésemet nagyon komolyan vette, ezért gondolom visszavágóért kötözködött a „játék” kifejezéssel. Hogy nem játék, hanem játszadozik… Lényeg, hogy nekem ugyan úgy jött le.
-  De kaptam pecsétet, mint mindig, csak háborús helyzetben nem kapunk, de most nincsen. – félre is húzta a ruháját, hogy megmutassa - Eltűnt! Pedig biztos rajtam volt, amikor átjöttem az Emberek Világába. Eltörölte volna ez a dimenzióugrás, vagy micsoda?
Na ezen én is meglepődtem, ugyanis nem lehet csak úgy feloldani. Ez egy spéci valami, ha jól tudom.
~ Dreamer? Egy Zanpaktou lélek? Nem először hallom ezt. Már korábban is volt dolgom valami hasonlóval. Elszabadult zanpaktou-kal. Bár nem igazán tudtam meg róluk sokat. De a Shinigami-knál nem ugyan úgy a lelkük része? De akkor esetenként miért fordulna ellenük? Meg könyvbe zárni.
- Nem lehet, hogy azért szabadult el, mert a könyv, amibe el volt zárva megsemmisült? …  Persze az esetek nagy többségében úgy szokott lenni, hogy ha elpusztítod azt a dolgot, amibe valamit elzártál, akkor az elzárt dolog is megsemmisül. De van olyan, hogy pont ezzel szabadítod rá a világra. … Ha tuti helye volt a könyvbe, akkor még egy pecsétet rá kellett volna dobni, és egy olyan helyre dugni, amit soha senki nem talál meg. Esetleg még egy „VIGYÁZZ!! Ne Nyisd ki!” feliratot is raktam volna rá, ha mégis meglelik.
Viccelődve okoskodok. De persze nem ismerem az egész történetet. Így fogalmam sincs, hogy mégis mi lehetett. De ezekkel az infókkal egy kicsit beljebb vagyok. Legalábbis azt hiszem. Bár ő sem teljesen biztos, hogy a fickó és a Zanpaktou szellem ugyan az.
- Bár elég furcsák ezek a Zanpaktou szellemek. A tiéd milyen? … Valamiért érdekesnek találom őket.
Úgy vettem, hogy egy kicsit lebecsüli Flavia-t, meg viccelődött, hogy eltesz előlem a rangsorba párat, hogy felszabaduljon a hely. Illetve a beszólásomra is azt mondta, hogy ha Espada lennék, akkor lehetnék főnök. Valahogy úgy érzem, nagyon szeretné, ha az lennék, bár egy kicsit bosszantó is, mert úgy érzem egyáltalán nem kezel magával egy szinten.
A Cero-t és az omlást túlélve kérdeztem, hogy ő rendben van-e, de mintha nem is hallotta volna.
- Aho! – majd rákoppintott a fejemre - Felelőtlenség volt Cerot használnod, ránk omolhatott volna minden. Nem gondolkozol előre?
Pislantok egyet és üres szemekkel és arckifejezéssel közöltem vele.
- Gondoltam erre az eshetőségre is.
Pislantottam egyet, visszatért a fény a szemembe, elfordítottam a fejemet, feltápászkodtam.
- De jól vagyunk és a csontvázakat is elintéztem. És nem omlott be az egész.
Kicsit túlzottan is rosszul esett. Talán azért, mert azt feltételezte, hogy nem gondoltam arra is? Vagy túl butának tart? Persze nem volt a leg ésszerűbb megoldás, de végig gondoltam. Ezért is indultam meg azonnal, hogy ne legyen baj. De az is benne lehet, hogy túlságosan gyerekként kezel. Mert azt hiszem az  kevésbé zavarna, hogy előtörnek belőle a kapitányi hajlamok és úgy kezelne, mint egy beosztottat. Viszont most úgy érzem, mintha egy taknyos gyerek lennék, akit a nyakába varrtak. … Lehet, hogy tényleg ez lennék neki? Egyáltalán nem vesz komolyan. Ráadásul nem is válaszol a kérdésemre, vagy nem kérdez rá, hogy én hogy vagyok? Bár lehet látja, hogy nincs komolyabb bajom. A másik, hogy nem is mondja, hogy lám, sokkal erősebb lett a Cero-m…
Hirtelen bevillan, hogy ahogy a jelet megmutatta volna széthúzta a felsőjét, aztán, hogy én megfogtam a kezét. … Talán egy picit pirosabb lett az arcom, de megráztam a fejemet, és mentebb tovább.
Meglepett, hogy első körben ő is azt mondta, hogy ugyan azt az irányt választaná, mint én. Csendben végighallgatott, majd pedig végül elmondta a döntését.
- Szerintem menjünk a jobb oldalin, mindkettőnknek az volt az első megérzésünk és azt mondják, hogy az mindig helyes.
Bár lehet benne valami. El is indult, én pedig követtem. Bár engem ez az áldozatos dolog nagyon nyugtalanított. … Mit kell feláldozni? Lehet egyikünknek ott kell maradni? Vagy egyikünknek meg kell halnia? Az lenne a legrosszabb eshetőség.
Benntebb érve egy nagyobb tér várt minket… Olyan volt, mintha egy furcsa cseppkőbarlangban lennénk, csak föld alatt patak helyett egy széles vérfolyam keresztezte, és egyben az utunkat is. Viszont rendezetlenül voltak bele cövekek beleverve.  Mintha azokon egyensúlyozva és ugrálva kellene keresztül haladnunk. Látszólag egyáltalán nincs kihívás benne. Shiratori fel is ugrott az egyik cölöp tetejére. A másodiknál hirtelen előbukkant egy kismanó.
- Hozz áldozatot, hogy tovább juthass.
Valószínűleg a szövegre utalt. Nem folytatta, így valószínűleg nem szándékozik elárulni, hogy mit. Így nekünk kell kitalálnunk. Shiratori nem is törődve vele átugrik a következőre. A manó nem ugrott utána, és állta el az útját, hanem csettintett egyet, majd úgy tovább állt, ahogy érkezett.
- SHIRATORI!!
Kiáltottam utána, mert egy hatalmas penge esett le pont elé. Ha éppen ugrott volna, akkor telibe találja. Felnézve több penge is volt, és következőnek az zuhant le, ami pont felette volt. Szerencsére időben elugrott. De az sem volt biztonságos, rögtön arrébb kellett ugrania. Nagyon szerencsétlen volt az ugrás, mert pont olyan helyre ugrott, ahol nem volt rönk. Éppen oda Sonido-ztam volna, de megfagyasztotta maga alatti területet így arra érkezett. Nem esett baja. Viszont a folyam miatt is, illetve, hogy elkezdett olvadni a jég, ezért újra helyzetet kellett váltania. Shunpo-val szerencsére egy egész biztonságos cölöpre érkezett. De a pengék eléggé összevissza estek le, vagy suhantak el a cölöpök között, vagy a cölöpöket elsodorva. Mintha ellenünk dolgozna az egész.
Elkezdtem gondolkodni, hogy miként is volt a szöveg, és mit takar ez az áldozatos dolog. Mert úgy tűnik, hogy dúrbele módszerrel nem jutunk előre.


„Nem vagyok víz, mégis folyok. Létezésedhez elengedhetetlen vagyok.
Itt csak úgy jutsz át, ha áldozatot hozol. Értelmetlen próbálkozás, ha átúszol.
Egyensúlyt megtalálva haladj az úton előre. Úgy lelhetsz rá az erődre.
Kétség ki ne billentsen! Mert nem lesz ki, kimentsen.”
Áldozat, létezésedhez elengedhetetlen, erődre lelni… Vér folyam… Talán az lenne az áldozat, hogy saját véredet ontva hozzá járulsz a folyamhoz? … Oldalamhoz nyúltam, kezemre kentem a vért, majd belecsöppentettem a folyamba. Kíváncsi vagyok mi lesz. Ekkor valami furcsa dolog történt. Bizonyos cölöpök elkezdtek világítani. Mintha csak azt jeleznék, hogy azokra kell ráugrani. Bár itt is azért el kellett hajolni a pengék elől, vagy gyorsabban a következőre ugrani. Mintha a cölöpökön táncolva kellene átjutnunk. Kicsit elemembe is éreztem magam, mikor ráéreztem a ritmusra. De átérve azért egy nagyot fújtam, hogy sikerült átjutni. Hátra pillantottam, és láttam, hogy Shiratori is sikeresen átjutott.
Az útirány adott volt. A folyosó ismét hasonló volt, csak most a téglák nem látszottak, de ugyan úgy réginek tűnt. Ahogy haladtunk egyre úgy éreztem, hogy egyre jobban lejt. Illetve szinte a lábam vitt magától. Nincs is lehetőség megállni, szinte már szaladunk is, mikor érzem, hogy ráléptem valamire… Egyszer csak nagy morajlást hallok a hátam mögül. Hátra pillantok egy hatalmas gömb gurul utánunk. Mondom ilyen nincs már megint? Állandóan valami ilyesmi akar engem kilapítani? Egyre gyorsabban kezdek futni, ugyanis nincs megállás. De egyszer megint hallok, hogy valami átkapcsolt, és hirtelen a földből lándzsák szúródnak fel. De nem elég megúszni, hanem a már korábban feljötteket kerülgetni kellett, mondhatni akadályozták a tovább jutást, de a golyó mögöttünk nem vesztett a sebességéből. Sikerül átverekedni magunk, ekkor valami bele áll a karomban. Egy dobócsillag. De épen hogy csak kihúztam, már hajolhattam el a következő elől. A falban lévő résekből lövelltek ki. Csak gyorsabban és gyorsabb futni. Megint egy kattanás. Szerencsétlenségemre megint én léptem rosszul. Ugyanis ahova lépni akartam ott éppen nem volt semmi. Egyszerűen észbe kapni sem volt időm, hisz zuhantam. Shiratori észre sem vette, csak futott tovább. A kezemet kinyújtva próbáltam volna megkapaszkodni, de esély sem volt. Viszont nem lándzsákba estem szerencsére, hanem egy csúszdára. A balszerencsémre egy nagyon csúszós csúszdáról volt szó.   Hiába próbáltam megkapaszkodni, nem tudtam. Valószínűleg még a széle is be van kenve valami csúszós anyaggal. Bár később áldottam, hogy ilyen sebességgel mentem, ugyanis nagyobb tér lett, és egyszer csak a csúszda elfogyott alólam, és repültem egy nagyot, de aztán megint visszahuppantam a csúszdára. Közbe sikítottam. Több csúszda sáv is volt, és mintha a másokon Shiratori-t láttam volna elcsúszni. Egyszer csak megint elfogyott, és hézagos padlós szerűségen kellett átlépdelnem, de szinte éreztem, hogy nem csak az lenne baj, ha mellé lépnék, hanem az is, ha megállok, mert a cipőn keresztül éreztem, hogy forró. Aztán hassal érkezve a csúszda folytatására tovább csúsztam. Még egy olyan körkörösön is végig csúsztam. Majd a csúszda elég szélessé vált, hogy csúszás közben ismét visszakerüljek a fenekemre. De aztán valamerre irányt kellett változtatnom és egyben üreget is, ha nem akartam a falnak csapódni. Ugyanis előttem három luk volt. Az aranyközépút elvén a középsőt választottam. Fedett csúszda élményét idézte, és fentről mintha lámpák világították volna meg az üreget. Aztán kijutottam, de mintha egyre gyorsabban csúsztam volna. Aztán hírtelen jött egy nagyon meredek, akkor kénytelen voltam lefeküdni, de egyúttal nagyon is féltem, hogy vajon a végén mi vár? Aztán a végén ismét úgymond kiegyenesedett, akkor egy mintha spirálos csúszdán csúsztam volna, viszont nem volt felhőtlen, ugyanis kitekintve láttam az úgymond medencét a csúszda végállomását, ami egy savas, marós cuccra emlékeztetett. Mondom abba semmi esetre sem akarok megfürdeni, meg kell állnom. Megkapaszkodni még továbbra sem sikerült, ezért előrántottam a kardom, ahogy tudtam belevágtam a csúszda oldalába. Nagyot rántott a vállamon, de megálltam. Viszont fogalmam sincs, hogy innen mégis merre? Eszembe jutott az amit Shiratori csinált. Hogy megfagyasztotta a vérfolyamot. Így tehát feloldottam a kardom, és kaszámmal a csúszda végét szinte le is vágva egy nagyobb felületet megfagyasztottam, hogy rá tudjak állni. Nagy levegőt vettem, és ismét vágtam egy nagyot a kaszámmal, hogy azt az úgynevezett savas medencét sikerüljön megfagyasztani. Úgy látszik, hogy amíg átérek a másik „biztonságos” oldalra addig még kitart. Visszazártam az erőmet. Átértem, viszont egyben majdnem hanyatt is estem. A földön is volt ebből a csúszós valamiből. Jobban csúszott, mint a jegem. Mintha vazelin lenne. Ott szerencsétlenkedtem, majd csak sikerült elesni, és egy nagyot csúszva valaminek nekiütköztem. Nem is valaminek, hanem valakinek. Sikerült az álló Shiratori-t kibuktatnom.
- Sajnálom. Jól vagy?
Feltápászkodtam, majd sikerült olyan helyre elebickélni, ami nem csúszott annyira, így tovább haladhattunk. Most ezek után nem vágyok még egy kis csúszásra…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Male
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 147
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40600/45000  (40600/45000)

TémanyitásTéma: Re: Csúszós Vakvágány   Pént. Júl. 25, 2014 4:26 am

- Nem tudom. - mondtam figyelmen kívül hagyva Eliana vicceskedését, mert valóban volt abban valami, amit mondott. Bár az is igaz, hogyha így lenne, akkor Dreamer könnyedén át tudott volna verni másokat is előttünk, hogy pusztítsák el neki a könyvet. Vagy ő nem is tudott róla, hogyha megsemmisül a könyv, akkor ő kiszabadul?
- Az enyém? Kb. olyan, mint amilyen voltam első találkozásunkkor, lusta és kicsit öntelt, de egy jó zanpakutou. - magyaráztam és most megtehettem, hogy azt mondok, amit akarok, hiszen most nincs nálam a kardom.
Talán egy kicsit sokszor emlegetem fel, hogy lehetne már espada, de hát mégis csak jobb elmondani, hogy egy espada a riválisom és nem csak egy egyszerű arrancar. A beszólásaimmal is csak hergelni akarom, hogy minél gyorsabban váljon erősebbé, hogy le tudja törölni a mosolyt az arcomról.
A folyosó, amin haladtunk, egyre csak lejtett és lejtett, egy idő után viszont nem csak ennyi volt a baj hanem, jöttek az akadályok is. Először csak apró vasgolyókra leszek figyelmes, amikre ha véletlen rosszul lépünk lehet, hogy elkezdünk gurulni és csak a lejtő alján állunk meg. Szerencsére ez egyikünkkel sem történt meg, de a kis golyóknál volt nagyobb bajunk is. Egy nagy golyó. Ez sokkal észrevehetőbb és veszélyesebbnek tűnt, mint kisebb társai, ezért gyorsabban kezdtem futni. Elgondolkoztam egy pillanatig, hogy talán meg kéne próbálni megállítani, de pont olyan sebességgel gurult, aminél már lehet, hogy nem sikerülne és ezt nem akartam megkockáztatni.
Ezután jöttek fegyveres csapdák, amik innen-onnan jöttek ki a falból vagy a padlóból. Először a földből csapódtak fel, akadályozva az utunkat, de legfőképpen csak kerülgetni kellett őket, szerencsére nem a lábunk alatt akartak feljönni. Sokkal inkább arra mentek, hogy lelassuljuk valamennyire és beérhessen a hatalmas golyó, de nem adjuk olyan könnyen magunkat. Következőleg a falból repültek ki shurikenek, amik egyike el is talált, de ezeknek nem olyan nagy a sebzése, hogy ennyi megártson nekem, vagyis csak kihúztam és közben futottam tovább, kerülgetve a többit.
Egy idő után viszont egyik pillanatról a másikra, Eliana eltűnt mellőlem, nem tudom hová lett, de ez nem tetszett nekem. Mondjuk én sem maradtam már sokáig a golyó előtt, egy lyukba zuhantam, valószínűleg Eliana is hasonló sorsra jutott, ezért már nem aggódtam annyira. A lyuk valójában egy csúszda volt, amin elkezdtem végigcsúszkálni, elég csúszós volt, nem nagyon tudtam megállni, ezért inkább hagytam, hagy csússzak.
A csúszda össze-visszakanyargott, forgott, csavarodott, hullámzott és valamennyire fel is fordult tőle a gyomrom, de azért tartottam magamat. Volt azért néhány hely, ami elég veszélyes volt, mert egy nagy szünet volt a csúszdában, és ahogy láttam a sebességem nem elég ahhoz, hogy átrepüljek az egyikből a másikba, de nem estem kétségbe, fagyasztottam magamnak utat, így kényelmesen áthaladtam azon a távon. Másik alkalommal viszont, amikor elfogyott alólam a csúszda, nem arról volt szó, hogy itt véget is ért az egész, egy zuhanással kerültem bele a másik csőbe, ahol folytathattam az utamat.
Ez a cső egy szélesebbe vezetett, ami egy kicsivel később háromfelé ágazott, én pedig a jobb oldaliban haladtam tovább. Az ezután csúszda sem különbözött az eddigitől, csak ez fedett volt és ki volt világítva belül, de ez csak az elején volt, utána teljesen ugyanolyan volt, mint korábban. Megint össze-visszakanyargott, de már kezdtem látni a végét, aminek örülnöm kellett volna, de nem nagyon tudtam. A végén egy fortyogó lávafürdő várt rám, ezért gyorsan neki is láttam, hogy elkerüljem ezt a felejthetetlen élményt.
A csúszdából létrehoztam a saját csúszdámat jégből, amivel át tudok csúszni a láva felett és nem kell beleesnem. Így szinte kényelmesen landoltam a medence mellett, mert a kis emelkedő valamennyire lelassított. Ezután viszont sikerült csúszós felületre lépnem és elcsúsznom, de szerencsére nem csúsztam bele a lávába, már egy kicsit arrébb volt az esés. Miután felálltam elkezdtem keresni a kijáratot, de valami, vagy inkább valaki nekem jött, így megint a földön kötöttem ki.
- Jól vagyok. - válaszoltam Elianának, majd ismételten talpra álltam, hogy együtt keressük meg a továbbvezető utat. Szerencsére mostanra már a gyomrom is rendbe jött a sok kavargás után, máris jobban éreztem magamat, hogy véget ért a csúszkálás.
Újabb séta következett, és amikor megálltunk egy idő után, olyan érzésem volt, mintha káprázna a szemem. Meg is töröltem a kezemmel, de ugyan azt láttam, amit előtte. Mintha ugyanoda értünk volna, ahol az a kétirányú kereszteződés volt, csak most a jobb oldali ajtó nem volt ott, vagyis nem is volt már kereszteződés, csak egyetlen út volt. Ugyanúgy ott volt a tábla a korábbi felirattal, vagyis ez volt a csöndes szoba.
- Most megint ott vagyunk, ahol voltunk? Vagy csak ugyanúgy néz ki? - fordulok Eliana felé meglepődve, hátha csak az én szemem csal. Legutóbb választhattunk, hogy merre menjünk, most meg mégis át kell mennünk a másikon is? Vagy alapból a rossz úton indultunk el és ebből látszik, hogy a másik lett volna a jó választás?
- Essünk túl rajta akkor. -.- - egy kicsit elment ettől a kedvem, hogy mégis ezen is át kell mennünk, de nem nagyon tehettem mást, így beletörődtem. Be is mentem az egyetlen bejáraton, ahol koromsötét volt, vagyis nem nem használhatjuk a szemünket, hanem nem tudjuk használni, legalábbis normál körülmények között.
Néma idézéssel egy Shakkahout hoztam létre a kezemben, amivel valamennyire sikerült bevilágítanom a termet. Majdnem elsikítottam magamat, amikor megláttam a plafonról lelógó hatalmas denevért, de szerencsére nem adtam ki semmilyen hangot. Valamennyire könnyíteni akartam a helyzeten, hiszen valószínűleg emiatt a denevér miatt nem lehet hangot kiadni, mert érzékeny bármilyen hangra. Ezen viszont könnyen tudtam segíteni a Kuroi Shitsui nevű kidouval elvettem az érzékszerveit egy időre.
- Szerintem most már suttoghatunk valamennyire, elvettem a denevér érzékszerveit, de azért ne csapjunk nagy zajt, lehet hogy más is van, ami hang érzékeny. - suttogtam oda Elianának, hogy ő is tudjon róla, így ő is tud ötleteket adni. Ezután a környezetet kezdtem el jobban szemügyre venni, hogy hol is vagyunk.
A denevér alatt egy nagy lyuk volt és csak a lyuk körül volt járható út, de ha jól látom ott is van valami a földön, de bármi is legyen valószínűleg az is csapda, vagyis nem kéne arra mennünk. Még az sem biztos, hogy a denevér volt az egyetlen biztonsági rendszer, ami aktiválódott a hangra, de az biztos, hogy ő volt a legérzékenyebb. Ki tudja, hogyha elkiátjuk magunkat, akkor nem kezd az egész visszhangozni és nem omlik ránk a terem. Nem maradt más, mint az egyenes út a lyuk felett.
- Bakudou 37, Tsuriboshi. - suttogtam el a kidou nevét, amire is szétterül egy kidou háló a lyuk felett, így már könnyedén átmehetünk rajta. Elianának is mutattam, hogy jöjjön utánam, én meg elől világítottam az utat nekünk. Így már nem okozott nehézségeket az átkelés, mondjuk majdnem felkiáltottam megint, amikor valami a nyakamba cseppent. Remélem nem a denevér nyála volt. -.-
- Ezen is túl vagyunk végre. - végre normál hangerőn szólaltam meg, amikor kiértünk a csöndes szobából. Most kivételesen nem kellett sokat mennünk, ez előző teremből kiérve már látszódott a következő. Oda beérve egyből szemben voltak velünk legújabb ellenfeleink.
Kilencen volt és embereknek néztek ki, de lélekenergiájukból ítélve nem voltak azok, kinézetük viszont olyan volt, mint az Emberek Világában úgynevezett huligánok. Nem tűntek olyan erősnek, ahogy a korábbi csontvázak sem, ezért nem is akartam velük játszadozni sokáig. A legerősebb talán a leghátul lévő nagyobb darab fazon volt, akinek a kezében egy katana volt. Vagyis nem is egy egyszerű katana, hanem az én zanpakutoum. O_O
- Hadou 4, Byakurai! - lövöldöztem el fehérvillámaimat, miután elkezdett felénk szaladni a csőcselék, de azt nem reméltem, hogy mindegyik egy támadástól összeesik. Már csak a legerősebb maradt talpon, aki a többieket előre küldte, de nem látszott rajta, hogy kétségbeesne, hogy az embereinek annyi.
Ahogy farkasszemet néztünk egymással, egyszer csak egy gúnyos mosoly kúszott az arcára, ami után embereinek teste valami világoszöld nyálkás anyaggá változott. Ezek a zöld trutyik összegyűltek a megmarad vezető körül és teljesen körbevették a testét. Készen egy igazi trutyi embernek nézett ki, közepén eredeti testével. Gondolom valamennyire védelmet jelent neki ez a trutyi és karddal nem is lenne tanácsos nekiesni, csak beleragadna.
- Ezt majd én elintézem. - néztem Elaian felé és elhappoltam ezt a zsákmányt magamnak, mielőtt Eliana megint megpróbálná ránk omlasztani a termet és már tudom is mit fogok csinálni. Tudom, hogy egyszerűen meg is fagyaszthatnám és az sokkal könnyebb is lenne, de az egyáltalán nem vicces.
A trutyi ember felé nyújtottam a kezemet és a Koori no Yubi technikával találtam el a bal oldalát. Gondoltam, hogy nem próbálja meg kikerülni, mert azt hiszi, hogy a páncélja majd megvédi, de ebben téved. Eljátszadozok vele egy kicsit. Még ha első látásra nem is tűnik olyan erősnek ez a technikám és a kis megfagyott helyet könnyedén eltűnteti a lélekenergiájával. A technika ereje viszont későbbi hatásában rejlik, amihez várni kell. Amíg azt hiszi, hogy a technikám tök felesleges volt, mert nem csinált semmi, akkor nyertem meg ezt a harcot.
Ezután következő vágásait vagy ütéseit könnyedén kikerültem shunpoval vagy anélkül, hiszen a nagyobb testtel kisebb sebesség is jár, így nem sokat ér. Amíg engem próbál eltalálni, addig a technikám vígan fejti ki hatását és terjed szét a testén egyre jobban. Amikor észreveszi, hogy mi is történik vele, akkor már rég késő, hiszen a jég mindig a kétszeresére nő és már elég vastag, hogy ne lehessen könnyedén eltávolítani. Amikor már csak a feje egy része és a jobb karja van szabadon, egy Soukatsuival leégetem a trutyi páncélját és ismét magamhoz veszem a zanpakutoumat, amit azonnal használok is, hogy kettévágjam a trutyi embert.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Hozzászólások száma : 304
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2010. May. 21.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25900/30000  (25900/30000)

TémanyitásTéma: Re: Csúszós Vakvágány   Hétf. Júl. 28, 2014 7:45 am

Gondolhattam, hogy a Zanpaktou-ja hasonlít a régi énjére, akivel először találkoztam. Valószínűleg kettejük között tökéletes az összhang.
A nagy csúszás után és az ütközés után mindketten feltápászkodunk, majd pedig indulunk tovább.  Egy rövid sétát követően elkapott a egy ismerős érzés, hogy mintha már jártam volna itt. Az ajtó mellett ott volt a tábla.


„Én vagyok a csend ura. Kinek nincs parancsolója.
Ha megzavarod álmom, kínok közt leled halálod.
A légzésed is rejtsd el, és hunyd be szemedet.
Rád hulló árny miatt, ne nyisd ki a szádat.”

- Most ugye csak szórakozol?
Nem Shiratori-nak címeztem, hanem a járatnak. Mindeközben kicsit összegörnyedtem, és egy vízcsepp csusszant le. Legalább legutóbb volt választásunk. Ez úgy sem úszhatod meg szituáció.
- Most megint ott vagyunk, ahol voltunk? Vagy csak ugyanúgy néz ki?
- A kinézete és a tábla egyértelműen arra utal, hogy ugyan az. Viszont most nincs itt az az átjáró, amin az előbb átjöttünk. Szóval ez vagy a terem másik bejára, vagy valaki szórakozik, és kedve szerint alakítja a járatokat. Hogy csak úgy látszik, mintha csak egy irány lenne. Bár a falra nézve elég masszívnak néz ki.
- Essünk túl rajta akkor. -.-
- Nem tudjuk megúszni, hogy ne menjünk át rajta.
~ Gyere csak csend ura, mindig is jó voltam csendkirályban, és elég halkan is tudok lopakodni.
Korom sötét volt, de hamar hozzászokott a szemem, viszont úgy mégis könnyebb volt, hogy Shiratori igézett egy tűzgömböt, és azzal valamennyire világított. Elkerekedett a szemem, és remegő ujjal mutattam fel.
~ MI a??!!! Ez egy bazi nagy denevér!!!
Még a szavam is elakadt tőle. Még életembe nem láttam ilyen hatalmasat. Ahogy a szája és a fülei is igen csak méretesek voltak. Valószínűleg a leg kisebb zajra is felfülelne. Látszólag békésen szundikál. Gondolom, hogy addig jó nekünk. Alatta egy egészen mély szakadék, így ha gyalogolunk, akkor csak körbe mehetünk. De úgy látom kisebb akadályok nehezítik. Egy cintányért látok, melybe, ha egy kicsit belerúgok, akkor leesik és tuti elég zajos. Lépve egyet azt hittem ijedtem elsikítom magam, és Shiratori nyakába ugrok, ugyanis egy csontváz ugrott fel olyan sebességgel, mintha a gereblyére léptem volna, és a nyele orron akarna csapni. Centikre volt az orromtól. Azonnal a számhoz kaptam, hogy egy hangot se adjak ki. A csontváz le-felmenő ágát átkoztam, hogy az izéért hozzá rám a frászt.
Látszólag Shiratori csinált valamit, majd felém fordulva suttogott nekem.
- Szerintem most már suttoghatunk valamennyire, elvettem a denevér érzékszerveit, de azért ne csapjunk nagy zajt, lehet hogy más is van, ami hang érzékeny.
Bólintottam, majd közelebb mentem hozzá, hogy a fülébe súgjak. Nem akartam megszólalni félve attól, hogy tényleg a denevéren kívül más is aktiválódhat a legkisebb zajra is.
- Úgy tűnik, hogy oldalt a falnál, körbe tudunk átmenni a másik oldalra, mert a denevér alatti szakadék kitudja milyen mély. De oldalt biztos lesznek ilyen ínyencségek, mint ott az a cintányér, vagy amott az a csörgő, vagy az a sípolós kutyajáték, vagy az én csontváz barátom. Lehet, hogy a dögön kívül más is van még itt. Az lenne a legjobb, ha a szakadékon keresztül tudnánk egy hidat létrehozni, mert akkor biztos nem csapunk zajt.
Eltávolodtam, és mutattam az említett zajforrások felé, de persze lehet, hogy olyan is van, amit még nem is látunk most.
- Bakudou 37, Tsuriboshi.
Egy háló feszült ki a szakadék fölé. Shiratori intett, is, hogy kövessem. Ilyenkor tartom igazán hasznosnak, hogy annyi idézést tud. Bár ez egy kapitánytól valószínűleg el is várható, de akkor is. Kicsit bénának érzem magam ugyanis nekem nincs ilyen képességem, ha egyedül lennék, akkor biztos körbementem volna. Persze az rengeteg rizikóval járt volna. Így viszont simán átmegyünk. Viszont egy pillanatra a minden szőrszálam felállt mikor vízcsepp csöppent a nyakamba. De nem adtam ki hangot, de azért egyáltalán nem esett jól. Remélem, hogy csak egyszerű víz volt.
- Ezen is túl vagyunk végre.
Én is fújtam egy nagyot a teremből kiérve. Nem szeretnék még egyszer találkozni a denevérrel. Elég volt annyi belőle. Nincs bajom velük, de ez ha akarta volna, akkor kettőnket egyszerre keresztbe simán le tudott volna nyelni.
A következő terembe szinte átléptünk. Kilenc embernek tűnő huligánnal találtunk szembe magunkat. Valószínűleg a főnök az a nagydarab, akinek egy kard volt a kezében. Jobban megnézve viszont nem is akármilyen. Pont Shiratori Zanpaktou-ja volt az. Olyan bűnöző vigyor csúszott az arcomra.
- Na figyu rühes banda!  Ha ideadjátok a csort kardot, akkor nem verünk laposra benneteket… kétszer. Azt hiszitek, ti vagytok a császárok? Szánalmas gyenge lúzerek vagytok. Pusztakézzel küldelek titeket a temetőbe.
Ropogtattam meg az ujjaimat. De feldühödni sem volt idejük, ugyanis Shiratori elhúzott mellettem, és szinte tized perc alatt elintézte a csőcseléket, hogy csak a vezér maradt. Vezért nem hatotta meg az emberi gyors kiiktatása, hanem elmosolyodott. A söpredék teste zöld trutyivá változott, ami köré mint valami védelem erősödött. Valószínűleg csak úgy belevágva a kard beleragadna és áldozatul eshetünk az esetleges támadásnak. Roppant gyenge, szóval kard vagy penge nélkül is el lehetne intézni. Vagy az én kaszám segítségével addig vágdosnám nem túl mélyen, amíg meg nem fagy, majd levágom a fejét. Emeletem is volna fel a kardomat, hogy feloldjam, de Shiratori megszólalt.
- Ezt majd én elintézem.
Igazi technikás támadásnak lehettem szemtanúja. Ez nem az én durbele módszerem volt. Kardját visszaszerezve kettévágta a trutyi embert. Nem mintha nagyon zavart volna, hogy megölte, én sem szimpatizáltam vele. De Shiratori-t még nem láttam ölni, és elég szép volt az a vágás.
- Ejha! Nem hagytál nekem egyet sem.
Vigyor csúszott az arcomra. Itt tényleg nem csináltam semmit. Pedig szívesen laposra veretem volna párat. De nem is voltak olyan sokan, hogy most azt mondjuk, hogy osztozunk rajta.
Tovább haladva mintha egy nagy cirkusz sátorral álltunk volna szembe. A bejárat előtt pedig egy hirdető tábla volt egy díszes felirattal.


„Tükröm, tükröm, mond meg nékem, ki voltam és leszek az időben? Sorba haladván el ne veszítsd igaz önmagad, mert a tükörképed teljesíti be azt.”

- Ez aztán a bizarr. De a tükrös terem nem hangzik valami veszélyes dolognak.  
Belépve egy átlagos tükörrel találjuk szembe magunkat. Közelebb állok hozzá, és akkor a képem helyett egy párocskát pillantok meg, kezükben egy kisbabával.
- Ez nem lehet…
A szüleim voltak és én, mint egy nagyon kicsi baba. Hátrébb mentem, hogy Shiratori is bele tudjon nézni a tükörbe.
- Te is a szüleidet látod a tükörbe? … Én a szüleimet látom, és magamat, mint csecsemő.
Kérdeztem rá érdeklődve. Reméltem, hogy nem azt látja, mint én. Vagy lehet, hogyha egyformán közel állunk, akkor látjuk azt is amit a másik lát? Tovább menve, magamat láttam 5 évesen. A következőben idősebb voltam. A rákövetkezőben már az elszökött önmagamat. Az az énem is hozzá tartozik. … Mintha minden tükördarabkával emlékeztetnének a múltamra. Vagy múltam egy emlékére. Olyan mintha egy másik tükörből, tükröződésből tekintenénk vissza a múltba. Elég hátborzongató. De mind én vagyok. Cselekedhettem volna másképp, lehettem volna másmilyen. Kíváncsi voltam, hogy Shiratori mit lát a tükrökbe, de nem akartam, hogy ő lássa az én tükreimet. Reméltem, hogy lassan fogynak a tükrök, mert lassan el is érünk oda, ahol most vagyunk. …  Talán az „út elvesztése” talán arra akart utalni, hogy kedvünk támadna visszamenni abba az időbe, és túl sokat álldogálva a tükör előtt nem haladunk tovább. Én viszont egész gyorsan haladtam a tükrökön. Talán az elején álltam meg tovább, de most már inkább a csak átszaladok rajtuk.
Az utolsó tükör igazán szép volt. Közelebb mentem, viszont a visszaköszönő kép halál fehérre festette az arcomat. Ez utalna, arra, hogy „milyen leszek?”. Az álombeli kép ismét megjelent előttem. Az ég sötét volt, kopár a hely, jégtüskék, de holtestek mindenütt. Magamat látom guggolva lesütött fejjel. Szép lassan felegyenesedem. Ruhám, kezem és karom csurom vér. Felemelve arcom, üres tekintetem tekint vissza rám, véres arcom. Rajtam nincs sérülés, ez az általam megölt emberek vére. Elmosolyodik a tükörképem, lenyalja kezéről a vért, majd mintha az üveg falához tenné a kezét. A keze ezután átcsúszik az üvegen, és megérinti az arcomat. Mintha az az énem szép lassan kimászna a tükörből. Az én szememből kihuny a fény. Mozdulni is képtelen vagyok. A számra keni a vért, mintha meg akarná ízleltetni velem az általam meggyilkolt emberek vérét.
~ Nem! NEM! Nem lehetek ilyen. Ez nem én vagyok! Nem leszek ilyen!
Remegő testtel sikerült egy lépéssel hátrébb lépnem, de mintha a szívem fagyott volna meg. Odakapok, reszketve még hátrébb lépek. A tükörbeli énem már lassan teljesen kinn van a tükörből. Düh van a szemében, de mintha fájdalom is megbújna. Összeesem. Fázom, és a szívemnél a szorító érzés, mintha lassan megölne. De ahogy egyre inkább úgy éreztem, hogy a halál árnyékában vagyok, annál inkább úgy éreztem, hogy meg világosodom. Erőt vettem magamon, és a tükörbeli másomat magamhoz öleltem.
- Nem fogom hagyni. Ígérem.
Hallom, hogy a kard leesik, majd pedig, hogy könnycseppek nedvesítik be a vállam. Érzem azt is, hogy a fájdalom a szívemnél kezd múlni, ahogy lassan a tükörkép is lassan kis csillámok módjára eltűnik.
Fájt neki, hogy annyi mindenkit megölt, és a vérük rajta volt. Nem akarta, hogy olyan legyek. Talán lehet meg van rá a hajlamom, de bármi miatt is válnék ilyenné meg fogom akadályozni. Nem fogom hagyni, hogy érzékek nélküli halálosztó legyek, akire a magány árnyéka vetül. Hogy mások vérének íze megbolondítson, és eszeveszettül semmit nem nézve öldököljek, addig míg valaki engem meg nem öl. Meg teszek mindent, hogy ne váljak ilyenné.
Összerogyok, és mély levegőket veszek. Mintha a egy adag erőt szívtak volna el tőlem, de mintha egyben meg is nyugodtam volna.
- Úgy tűnik rád is vár egy olyan jövő, amivel valamilyen módon meg kell békélned.
Nézek rá Shiratori-ra. Félek, hogy ezt a lidércnyomást ő is tisztán látta. Még ha a többit nem is.
De nekem a tükör széle elkezdett világítani. Vajon ha ő is legyőzi a jövő tükröt, akkor az továbbvezető úttá válik? De mi vár mögötte? De az biztos, hogy a vigyori kalapost ízekre fogom szedni ezekért a tréfákért.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Male
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 147
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40600/45000  (40600/45000)

TémanyitásTéma: Re: Csúszós Vakvágány   Szer. Júl. 30, 2014 2:17 am

Valahogy furcsa érzésem támadt, hogy túl könnyen visszaszereztem a kardomat és az eddigi akadályok se voltak olyan halálosak. A kardomat őrző ellenfél is elég gyenge volt, csak ő hitte magáról, hogy erős és a csontvázak sem okoztak nagyon kihívást, Eliana rombolása nélkül is meg tudtam volna állítani őket. Még hogyha hasonlítanak is Dreamer csapdaállításaira, mintha mégis mások lennének. Nem elég veszélyesek. Ennyire megváltozott volna, amíg nem találkoztam vele, vagy mondjam inkább, hogy elpuhult. Majd ha elérünk hozzá valahára, majd mindenre fény fog derülni, de addig is az előttem lévő akadályokra figyelek, mert azért ezeknél sem lenne tanácsos figyelmetlennek lenni.
Tovább haladva immáron a kardommal, egy cirkuszi sátorhoz érkezünk meg egy újabb versikével a bejáratnál pont, mint az elágazós úton. Ismételten baljóslatú felírat volt, ami nem jelenthetett semmi jót, de hát ez volt az egyetlen út erre kellett mennünk, nem volt más választásunk.
- Én nem becsülném le a tükröket. - mondtam Elianának, aki nem tartotta veszélyesnek a tükröket, pedig ha rád zuhannak, nem kis sérülést tudnak okozni. Ami még eszembe jutott róla, az Vera zanpakutouja volt, aminek nevében szintén benne volt a tükör szó és neki sem volt hétköznapi képessége.
Belépve a sátorba egyből egy tükör volt előttünk, amihez Eliana egyből közelebb is ment. Meglepődve jön el a tükörtől, majd én is odaállhattam elé és azt láttam, amit Eliana mondott. A szüleimet és magamat csecsemőként, meg persze Nii-sant. Én annyira nem lepődtem meg tőle, mint Eliana, de azért előjöttek az emlékek, a szépek is meg a kevésbé szebbek is.
- Igen, én is őket látom. - válaszoltam Eliana kérdésére és tudtam, hogy most valami pszichológia csapda következik, vagyis jobb lesz vigyáznunk. Lehet, hogy először a szép múltunkat látjuk, de utána csak a rossz emlékeket fogják mutatni a tükrök és ezzel akar valamit elérni Dreamer.
Tovább mentem a többi tükörhöz, nem sokat álldogáltam előttük, de nem is siettem, inkább sétáltam. Valamennyivel Eliana mögött haladtam pár tükörrel, de nem is akartam utolérni, mindketten haladjunk csak a saját tempónkban. Bár legszívesebben összetörtem volna néhány tükröt, nem tettem, nem vagyok ennyire erőszakos, a tükrök valójában azt mutatták, ami a múltban történt, mindenféle másítás nélkül.
Lassan közeledtem az utolsó tükör felé, ahol éppen Eliana állt és meglepetésemre előjött valami abból a tükörből. Nem is akármi volt, Elianára hasonlított és véres kezével közeledett hozzá, de meg volt dermedve. Segíteni akartam neki, de a mellett álló tükörből kezek nyúltak ki és fogtak le, hogy ne avatkozzak közbe. Valószínűleg egyedül kellett megküzdenie saját magával és én abba nem avatkozhattam bele.
Viszonylag gyorsan vége lett Eliana harcának és megzabolázta gonosz énjét, vagy akárki is volt az. Most rajtam volt a sor, hogy a tükör elé álljak és egy kicsi tétovázással, bár talán kíváncsisággal is, sétáltam oda a tükör elé. Reménykedtem benne, hogy nem lesz olyan véres jövőképem, mint Elianának volt, de annyira nem tartok az ilyenektől.
Belenézve a tükörbe, nem azt láttam, amire vártam, ezért pislogtam párat. Ismételten a gyerekkori önmagamat láttam, ezúttal a koromsötét helyen összekuporodva. Nem tudtam hirtelen, mire vélni, hiszen a jövőbeli énemet kellett volna látnom, vagy valami hasonlót, de ez egy kisgyerek. Össze fogok menni a jövőben? O_O
Amikor megérintettem a tükröt, akkor mintha hallottam volna a kis énem gondolatait és akkor megértettem mi is történik itt. Ő valóban a jövőbeli énem volt, csak nem a fizikai megvalósulása, hanem a lelki, vagyis míg a külvilágnak felnőttként mutatkozott meg, addig belül egy kisgyereknek érezte magát. Amint ezt megértettem, a kezem átment a tükrön és be tudtam menni hozzá.
- Nem kell félned, nem bántalak. - szóltam oda a kis énemnek, aki még jobban összehúzta magát, ahogy meglátott. Odamentem hozzá és megborzoltam a haját, pont úgy, ahogy Hajimének szoktam. Ennyi is elég volt ahhoz, hogy még jobban megértsem a gondjait és tudjam, hogy mit mondjak erre.
- Nem vagy egyedül, én itt vagyok. - nyújtottam felé a kezemet, hogy fogja meg, amit egy kis hezitálás után meg is tett és sikerült felkeltenem ülő pozíciójából. - Látod, erős vagy te. - ejtettem el felé egy kisebb mosolyt, majd elindultam a tükör felé, amin bejöttem. Kézen fogva sétáltam a kis énemmel, akivel együtt végül átmentem a tükrön és ugyanott voltam, ahonnan bejöttem.
Nem sokáig maradtunk hármasban a tükörnek ezen oldalán, mert kisebb énem lassan elkezdett csillámokká változni, de előtte még egy nagy mosolyt engedett el felé, mielőtt végleg eltűnt. Most ha így átgondolom, nekem is az a legnagyobb félelmem, hogy nem tudom megvédeni a számomra fontos személyeket és végül teljesen egyedül maradok egy nagy sötét helységben. Amint ketten maradtunk, elfordultam pár pillanatra Elianától, hogy néhány könnycseppet elengedhessek, de gyorsan le is töröltem és visszafordultam.
- Tényleg, a tükrökben nem láttad azt a valakit, akit első találkozásunkkor kerestél? - jutott eszembe hirtelen, ha már a múltunk volt benne a tükrökben, akkor lehet, hogy láthatta, akit annyira keres, és már tudja, hogy is néz ki. Ha jól emlékszem azt mondta nem emlékszik, hogy néz ki, de ráismerne, látná. Én is megnézném magamnak, hátha tudok segíteni a keresésében.
Az utolsó tükör nagyon fényesen világított és mivel nem láttam semerre sem továbbvezető utat, ezért gondoltam ez lesz az, hiszen egyszer már bele tudtam menni, lehet, hogy máshova is el lehet vele jutni, most hogy vége ennek a próbának. Hozzá is próbáltam érni a fénylő tükörhöz és valóban át tudtam menni rajta. Miután mindketten átértünk rajta, a tükör darabokra tört és semmivé vált.
Ahova megérkeztünk egy nagyobb terem volt, lábunk alatt egy-két méterig kavicsok voltak, majd ameddig elláttunk víz volt. A vízen jókora levelek úszkáltak egymástól nagyobb távolságban, köztük néhol egy-egy tavirózsa is látható volt. Egy táblát is felfedezni véltem, ami a kavicsokba volt szúrva, majdnem a víz mellett és egy szöveg volt ráírva:

A vízben úszni shinigamiknak és arrancaroknak veszélyes és tilos
- Gondolom, ha nem úszhatunk, akkor ezeken a nagy leveleken ugrálva kellene átkelnünk a vízen. - mondtam Elianának miután olvastam az utasítást, majd meg is próbáltam rálépni az egyik közeli levélre, egyáltalán el bír-e egy megtermett személyt. Ám mielőtt a testsúlyom egészét rátettem volna, szinte még lábujjhegyen is alig léptem rá, de el kellett rántanom, mert egy krokodil feljött és megette a levelet.
Majdnem hátraestem olyan hirtelen kellett visszarántanom a lábamat, ekkor pedig valami hangot hallottam a tábla felől. Amikor újra ránéztem, megjelent egy új szöveg a másik alatt, mintha valaki most hirtelen írta volna oda:

A krokodilok éhesek, és nem válogatnak az étel között
Gondoltam, ha a levelek sem a legbiztonságosabbak, akkor megfagyasztom a vizet és akkor nem lesz gondunk a benne úszkálókkal sem. Nyújtottam is a kezemet közelebb a vízhez és kezdtem megidézni a Hyouga Seirant, de valami olyan történt, amire nem számítottam. A kidoum egyszerűen lepattant a vízről és a tetőt sikerült megfagyasztanom. Valószínű a korábbi feladatokból kitapasztalva, nem akarta Dreamer, hogy mindenhol megtaláljuk a kiskaput fagyasztás képében, így fagyasztás mentesre csinálta ezt.
Valahogy viszont biztos át lehet ezen is menni lehet, hogy nem minden levelet eszik meg a krokodilok, hanem vannak biztonságosak is, vagyis biztosan vannak. Eddig minden feladatnak volt megoldása, az a feladat pedig nem is igazi, amelyiknek nincs, vagyis ennek is biztos van valahol egy megoldása.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Csúszós Vakvágány   

Vissza az elejére Go down
 

Csúszós Vakvágány

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Küldetések az Emberek Világában-