HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Gappei

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTárgy: Gappei   Pént. Május 23, 2014 11:51 am

Spoiler:
 




*Egy újabb rendkívüli kapitány gyűlésre hívattak az imént, amit a kellő komolysággal fogadtam. Alig pár percnyi idő különbséggel jelentem meg a nagy teremben, ahol nem én voltam az első. Néhány simítást kellett végeznem, még mielőtt eljöttem volna. Látva az esetet, hogy nem elsőnek érkeztem, azért megnyugvással töltött el. Legalább a kapitányok gyorsasága mg mindig a régi, és egy gyűlés nem tűr halasztást. Minek után becsukódott az a bizonyos ajtó, a légkört figyelve, meglehetősen feszült volt a hangulat. Valami komoly hír az, amit Masayoshi-dono jelezni szeretne, ha tekintete igen- igen komolynak tűnik. Megannyi gyűlésen vettem már részt, emiatt pedig megállapíthatom, hogy amit mondani akar az igazából nincsen ínyére. Minek után pedig elmondja a hírt, magam is megértem a tekintetét. "A mai napon felfedezték Mizushima Takeo lélekenergiáját az emberek világában. A 46-ok tanácsa elrendelte az ex-kapitány elfogatását, majd betoloncolását a tanácshoz. A 2. osztag tagjai már úton vannak, illetve kérték, hogy az esetleges kapitányok - akiknek érdekükben állna - azok maradjanak ki az ügyből." Tekintetemet hűvösen vetem magam elé, hiszen e hír még rám irányulóan is megrázó. Nem csupán azért, mert Mizushima Takeo főnemes, hanem mert egyben osztagom kapitánya volt, akinek megvolt a maga tekintélye. A szürke hétköznapok szerves része volt, hiszen többen is beszélgettek arról, hogy mennyire hiányzik is nekik Takeo személye.
Akárhogyan is, e parancs ellenében megfogalmazódik bennem szinte azonnal, hogy mi az, amit kezdeni lehetne az esettel. Így hát miután egy röpke kérdésre megkapom a választ, már csak arra várok, hogy feloszlassák a gyűlést. Amint ez megtörtént, a Kagami birtokra megyek, ahol a saját senkai kapunkat üzemeltető illetőknek kiadok néhány utasítást. Ezt követően pedig néhány pokollepkét küldök az általam kiválasztott illetőknek, amellyel meginvitálom őket a birtokra. Maga az üzenet nem tartalmaz egyebet, minthogy fontos ügyben szeretnék velük tárgyalni. S míg várok a hatalmas méretű, saját senkai kapu előtt, addig néhány szolgálót hívatok magamhoz. Segítségükkel hamar megszabadulok a fejdíszeimtől, illetve felkötik a hajam, hogy majd a későbbiekben ne okozzon problémát. Még egy pergament is kérek tőlük, illetve pennát, amiben leírom apámnak, hogyha bármi történne velem, akkor őt illeti a Kagami-ház fejét megillető jogok. Szükségszerűnek érzem ezt a dolgot, habár biztos lehetek abban, hogy a meghívott személyes segítségével nem történhet nagy probléma. Bízok a magam, illetve az őket leíró erőben. Néhány újoncot is meghívtam erre az eseményre, csak hogy megszokják a szituációt. Akadnak olyan esetek, amikor félre kell dobnunk a rangjainkat és elveinket kell követnünk. Ebben az esetben pedig bárki ítélne el ezért, nagy valószínűséggel nem lenne rám hatással. Mizushima Takeonak az esete kényes fintorral hat rám, de tudom, hogy kellő rálátással okosabban is eljárhatunk az ügyét illetően. A szolgálók elhagynak, amint a testőrség két tagja hozzám vezeti a díszes társaságot. Intek nekik, amelyre ők maguk is távoznak; a megjelenő társasághoz fordulok. Tekintetem komolyságot - némi dühvel - sugároz.*
- Üdvözlök mindenkit! A kapitányi gyűlésen ma kiadták a hírt, hogy elkezdődött Mizushima Takeo, a Sanbantai hajdani kapitánya ellen az elfogatási parancs.  A hírt azzal egészítették ki, hogy nem szeretné a tanács, hogyha bárki is részt venne ebben, aki nem a Nibantai tagja. Nos, úgy vélem, hogy vannak helyzetek, amikor fontos, hogy a saját elveinkre hagyatkozzunk. Mizushima-dono a Sanbantai hajdani kapitánya volt, így megérdemeljük, hogy elsőként értesüljünk az ügyét illetően. Menjünk el mi magunk és keressük meg, megelőzve a 2. osztag kereső csapatát. Fontos lenne, hogy előbb találjuk meg Karakurában, mint ők, így esély lenne elkerülni a férfi drasztikus tárgyalási folyamatát. Akinek ellenvetése akadt, az rögvest jelezze; a kérdéseket is szívesen fogadom ez esetben! *Hűvösen tekintek végig a meghívott társaságon. Az ügyet illetően, akire feltétlen számítok az Anao. Van némi információm arról, hogy ők jó kapcsolatban álltak, így könnyen el tudom képzelni, hogy most is az érzéseire fog hagyatkozni. Noha, a magam részéről már azt is eldöntöttem, hogyha kell, egyedül vágok neki ennek a "küldetésnek". Csendben várom mások döntéseit, mi közben egy alak lép mellém, aki a fülembe súgja, hogyha indulni szeretnénk, akkor minden készen áll hozzá. A válaszok megvárásának értelmében persze nem hozok elhamarkodott döntést. A senkai kapuk működtetésére vannak itt ezek a szolgálók, hát lássák el maguk ezt a feladatot.*
- Amennyiben elindulunk, a Kagami-ház senkai kapuját fogjuk használni. E kaput ugyanis nem figyeli a Juunibantai kamerái és technikai fejlesztései, mivel egy főnemesi ház sajátos jogait képezi. Az anonimitást ezzel természetesen megőrizzük a dangaiban való átkelés idejére, ám az emberek világában fel fog tűnni a lélekenergiánk. Gyorsnak és lényegre törőnek kell majd lennünk. *Adok még némi támpontot, illetve hasznos információt. Fontos tudniuk, ne hogy valaki azért akarjon ellentmondani, mert nem tudja a józan eszét használni, és belegondolni abba, hogy Soul Societybe miért olyan különlegesség a senkai kapu, és a shinigamiknak miért csak egy nagy jutott ki ebből. Csupán a nemesi házak rendelkeznek sajátos kapuval, s abból sem mindegyik. Egy senkai kapu működtetése abszolút nem egy könnyű feladat, így aztán a nemesek sem szoktak csak úgy ki-be járkálni benne.*




Határidő: Május 31.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Gappei   Szomb. Május 24, 2014 6:19 am

Napom mondhatni a meg szokott módon indult, bár be kell vallanom, szokatlan, hogy Keisuke-sama nincs itthon, ugyanis minap az osztagból sokan megkértek arra, hogy vezessek le nekik egy edzést. Be kell vallanom, némileg izgultam ^^” Mármint persze, hogy izgultam, nem mondtak semmi konkrétat, hogy mégis mit szeretnének tanulni, ezért semmi különlegeset nem tudtam kiötleni. Majdhogynem egész éjjel virrasztottam emiatt, persze némileg közrejátszott a rémálom is, amely mostanság nyomaszt. Beszélnem kellene erről valakinek, de félek, picit ostobának tartana, bárkinek is mondanám el. :/
Óriásit ásítozva, nyújtózkodva koptattam a folyosókat az edzőterem felé, közben elszórakozok a gondolaton, hogy mikor pár éve idekerültem, mennyire nem láttam át az osztag térségét, azóta persze csukott szemmel is eltalálnék bárhova! Na jó, az talán még nem menne, de megérdemelne egy kísérletet. Surprised
Némileg feszülten álltam meg a gyakorlóterem ajtaja előtt, hosszasan elidőzött tekintetem az ajtón, mire bátorságot vettem arra, hogy benyissak. „Úgy sincs menekvés^^’’” – gondoltam. Mikor benyitottam kedvem lett volna felsírni a kardvívást szüntelenül gyakorlók láttán. Mióta jó irányt vett fel a kapcsolat köztem és Hyozanryuu között, azóta nem foglalkoztam azzal, hogy fejlesszem kissé megkopott tudásom a kardforgatás terén. Nem éreztem szükségét, pedig ideje lett volna nekikezdenem. Rendben, azaz igazság, hogy sose volt erősségem, még ha az akadémián ment is. Mikor volt az? Elég rég… Talán órát kéne vennem, de várjunk, mégis micsoda gondolat ez? Órát venni itt és most?! Azért jöttem, hogy tanítsam osztagtagokat >.>” Még az ikrek is kinevetnének, ha azt hallanák tőlem, hogy: „Bocsi, de ebben nem vagyok jó, szóval inkább gyakoroljuk a villámtáncot”. Gondolataim során pillantottam meg az elsők között álló két delikvenst, kik felmerültek bennem, kedvem lett volna felzokogni.
Fejemet fogtam, és végül rádöbbentem, hogy menekülni talán nem is olyan késő, mikor is…
- Shiroichi kapitányocska nem tanítgat minkecskét? ^.^ – a kérdésre kiráz a hideg. Robotszerű mozgással pillantok magam mögé, s mikor ott nem látok senkit, csak a bőszen gyakorló tiszteket, ezért a megszólítottamat a földhöz közeli irányban kezdem keresni egy belső sugallatra hallgatva. Milyen szokatlan igazából lefelé nézni! SurprisedHimmecchan naahagyon ijesztő kislánya mosolygott – dehogy mosolygott, tekintetével, ha megtehette volna felfalt volna, úgy nézett rám. Megköszörültem torkomat.
- Deee, csak ízé, öhm… – hebegtem össze-vissza mire halk csilingeléssel röppent elém a fekete pillangó. Megmentőm! *.*
Felragyogó szemekkel kapom el a kis jószágot, majd hallgatom meg üzenetét. Gyűlés, de hogy miért, mitől, nem foglalkoztam vele, elég volt számomra, hogy van okom ellógni a gyakorlatot.
- Sajnos fontos dolgom van, olyan kapitányos, látod? – mutatok a lepkére. - Még zaklatnak is ^^” – ferdítek az igazságon, majd a bemelegítő tisztekre pillantok. - Mi lenne, ha megkeresnéd a mamát és átadnád az üzenetemet, hogy sajnos nem tudok edzést tartani és szeretném, ha megtenné helyettem, oksi? – próbáltam ellátni egy feladattal, hogy fontosnak érezze magát. Furcsa, hogy ilyen apró létére örömét leli ilyesmikben. Én egész nap játszanék, meg fagyit ennék a helyében, míg megtehetem! ^^"
A kapitányi gyűlésre villámtánccal indultam meg, ismertem magamat, legalább hússzor fogok eltévedni, hát… Seireitei mégsem egy 10. osztag, abban még kiigazodom, de az egész városban… lehetetlen!! Mikor megérkeztem döbbenten fogadtam, hogy az elsők között voltam, Ai-san testvére volt még jelen rajtam kívül, akinek nem mondhatom el, hogy tudom, hogy én tudom, hogy ő tudja, hogy mi tudjuk. Szóval az eleinte fellelkesült üdvözlés helyett lenyeltem a szavaimat, és lehajtott fejjel köszöntem neki, majd sétáltam a megszokott helyemre. Szép lassan a többiek is megérkeztek, én pedig már tűkön ülve vártam, hogy vajon mégis miért hívott össze minket Masa-jii. Abban a tíz percben, míg ácsorogtam még az élni akarás is elszállt belőlem, olyan nyomott volt a levegő. Mikor megpróbáltam Masa-jiiból kihúzni egy-két infót, hogy miért is hívott össze minket, csak komoran felmorrant, sehol se volt az a főkapitány, akivel együtt szedtük le az 1. osztag fehér függönyeit, hogy haorit kreáljunk belőle az osztagok vezetőinek, amiért a mosodában történt némi gubanc. :/
Ainak biccentettem, amikor megérkezett, majd tekintetemet a főkapitányra vezetem, kitől már alig vártuk, hogy megossza, mire fel volt ez a rendkívüli gyűlés. Nem is rég volt az előző, lehet, hogy szeretné rendszeresíteni? Persze ez nem gond, csak szokatlan.
Az ok, ami elhangzott, teljesen ledöbbentett, mindenre számítottam csak erre nem. Keo-báró-sama nevét hallva hitetlenkedve néztem magam elé, próbáltam felfogni az egészet. Elfogadási parancs? Mármint érthető, hirtelen eltűnt, de nem kellene rögtön ilyen erőszakosan fellépni, mármint biztos volt rá oka, ő nem olyan, hogy csak úgy, semmi meghatározó nélkül eltűnjön.
- De hát – szóltam közbe. - Biztos vagyok benne, hogy nincs szükség durvaságokra, szeretném az engedélyt kérni, hogy a 10. osztag... – végig se tudom mondani, amiért Masa-jii határozott nemmel szakít félbe, tudván, engem rendkívül érint az ügy. És még, hogy örülném kéne, mintsem még jobban belefolynom... >.>
Megütközve fordítom a föld irányába tekintetemet. A tehetetlen idegesség lüktetett bennem, haragomat visszafojtva szorítottam ökölbe kezeimet. Nem akartam ölbe tett kézzel várni. Keo-báró-sama mégis csak kapitány volt, és Masa-jii is biztosan ismerte annyira, hogy tudja, oka lehetett váratlan eltűnésének, igazán enyhíttethetett volna a 46-ok Tanácsa döntésén, ha valaki, ő képes lett volna rá! Mégis, mi ez már…
Mielőtt ott helyben valami meggondolatlant tehetnék, úgy hagytam el az első osztag épületét, a lehető leggyorsabban visszatérve a 10. osztagba, ahol szerettem volna Keisuke-sama véleményét kikérni az ügyben. Azonban szomorúan kellett szembesülnöm az üres irodával. Hát persze, még nem tért haza.
Megrökönyödve sóhajtottam fel, bármennyire szeretnék, egyedül mégse mehetek, de senkit sem akarok bajba keverni azzal, hogy átmegyek az Emberek Világába. Nagy döbbenetemre ért Ai-san üzenete, zordan álltam a választás peremén. Nem is igazán értettem magamat, amikor a Kagami-birtok területe felé vettem az irányt.
Megérkezésemkor letörten tekintettem végig a társaságon, nem igazán értettem az egészet. Gyávának éreztem magamat, amiért a senkaimon helyett ide jöttem. Ám ezen gondolatom elillant, amikor Ai mondanivalójával szembesültem. Megdöbbentett, hogy nem csak nekem járt hasonló a fejemben, mintha a tehetetlenségem által felfújt lufi kipukkadt volna.
- Indulunk? – villámtánccal lépek Ai mellé. - Köszönöm – mondom a lehető leghalkabbra véve hangomat. Tekintetemben apró hálával pillantok rá, amiért gondolt rám, mikor meghozta ezt a döntést. S tisztában vagyok a kockázatával, nem akartam időt vesztegetni, türelmetlenül vártam a senkaimon megnyitását. Nem először térek át egy nemesek által működtetett kapun. Miközben az átjáró működésbe hozását várjuk, igyekszek nyugalmat erőltetni magamra, bal csuklómon új kiegészítőm így is óriási köröket ír le, időnként meg-megremeg a lélekenergiától, amit igyekszik elnyelni. Mikor lehet az elsők között lépek be a dangaiba.

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
24000/30000  (24000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Gappei   Szomb. Május 24, 2014 9:23 pm

Kapitányom távollétében igyekszem tartani a frontot az osztag ügyeinek és iratok elkészítésének ügyében. Külön örömmel tölt el a tudat, hogy ebben egy jó ideje Shizuka-san is segítségemre van, s nem hátráltató tényezőként lép fel. Az általa megírt jelentéseket ugyanolyan kifejezéstelen, hűvös tekintettel futom át, mint mindig, amikor erre szükség van. Voltaképpen erre az egyetlen okom, hogy még nem kaptam parancsot az ellenkezőjére, noha társam munkássága drasztikus javuláson ment keresztül.
– Voltaképpen miért is szükséges ezeket még átnéznem? – teszem fel a kérdést, saját gondolataimba révedve. Mióta unokafivérem megjelent az osztagban, magam is sok változáson mentem keresztül. Noha rettegtem ennek a lehetőségnek a gondolatától, immár biztosan tudom, helyes döntéseket hoztam. Legalábbis azóta. Zanpakutom ugyan még mindig hallgatag, de legalább már néha-néha felelget hívó szavamra. Az az érzésem, türelmesen vár valamire, aminek bekövetkeztét és lényegét én még nem látom, nem érzem át. Ám azt is tudom, az ezzel kapcsolatos végső döntéseket is nekem kell majd meghoznom.
Hátradobok egy tincset hosszú fürtjeim közül, mely vállam elé kószált. Kis ideje már kiengedve hordom, fejem tetején hátrafogva egy tincset, mely enélkül szemembe lógott volna, s az edzésekre a jobb csuklómon lévő, jelenleg masniba kötött fehér szalaggal fogom össze. Már megcsapott a változás szele, ha másból nem, ebből érzem. Annak idején meg sem fordult volna a fejemben, hogy ilyesmit tegyek kinézetemmel. Múltam árnyai még mindig itt lebegnek körülöttem, bár már sokkal kisebb ráhatással, mint egykoron. Kezdem pedzegetni a döntést, hogy végleg lezárjam, s ne hagyjam, hogy jelenemben túlzottan befolyásoljon, noha ez jelenleg túl drasztikusnak tűnik ahhoz, hogy meglépjem. Lelkem mélyén tudom, hogy szükséges lesz, ám jelenleg még nem érzem az erőt, hogy teljesen szakítsak vele, hiába tudom, az egyetlen személy, kit meg akartam őrizni belőle immár velem van, s nem hagyna magamra. Egyelőre túl fájdalmas döntés lenne.
Mélyet sóhajtok, mikor egy pokollepke röppen elém az ablakon keresztül. Üzenetét hallva komolyan bólintok, s tekintetemmel máris társamat keresem, ám mire felpillantok, ő már nincs velem egy légtérben. Ugye csak most hagyott itt és nem órákkal korábban? ^^” Sóhajtva leteszek mindent, mit a kezemben tartottam, s kimegyek az osztag épülete elé, hogy megnézzem, van-e oly tiszt, ki egyedül nem talál a Kagami taichou által kijelölt találkozóhelyre, vagyis a Kagami birtokra, s ha akad ilyen, örömmel segítek neki eljutni odáig. Halovány mosolyt csal az arcomra, mikor eszembe jut ittjártam legutóbbi alkalma. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, mostani jelenlétem valószínűleg komolyabb üggyel kapcsolatban kívánatos. Az őrök kalauzolásával könnyedén jutok(/unk) el kapitányom színe elé. Shiroichi taichou jelenléte őszintén szólva meglep. Nem számítottam rá, hogy más osztag kapitánya is jelen lehet ezen a megbeszélésen, de ez csak tovább növeli a helyzet súlyát. Kissé összevonom szemöldököm, noha nem szólok egy szót sem. Biztos vagyok benne, hogy perceken belül megfelelő tájékoztatást fogok kapni.
Kagami taichou szavai meglepnek, s döbbenetem arcomra is kiül. Azonnal elfordítom kissé arcomat, s erősen ökölbe szorítom kezeim. Ugyan szó és minden előjel nélkül tűnt el, de Mizushima Takeo mégiscsak a kapitányom volt egykor. Bár irat- és jelentés kezelési módszereivel kapcsolatban akadtak kivetnivalóim, azért meg kell hagynom, sokat tett az osztagért, és a tisztek fejlődéséért. Nem hiszem, hogy a második osztag beavatkozására lenne szükség... S lelkemben egyre inkább felsikolt egy mondat: Magyarázatot akarok! Igen, szeretném tudni, miért? Miért tűnt el oly távolra, hogy eddig hírét sem hallottuk? Kapitány nélkül egy osztag előbb-utóbb káoszba zuhan, s a sanbantai már így is rengeteg váltást élt át. Örömmel hallom, hogy ki jelenleg a haorit viseli, nem kívánja másokra hagyni ezt a feladatot. ”Megérdemeljük, hogy elsőként értesüljünk az ügyét illetően” – visszhangzanak elmémben kapitányom szavai. Én már döntöttem, nem maradt megválaszolatlan kérdésem. Több okom is van arra, hogy kapitányommal tartsak, s ezek közül csupán az egyik a célszemély kiléte. Hadnagyként amúgy is kötelességem Kagami taichou mellett állni, amikor szüksége van rám. Leoldom csuklómról a hófehér szalagot, s összefogom vele hosszú tincseim, míg a többiek kérdéseire várunk. Amint mindezzel megvagyok, kapitányom mellé lépek.
– Természetesen számíthat rám, Kagami taichou – szólalok meg tisztán érthetően, hogy másokban se maradhasson szemernyi kétség elhatározásom felől. Átérzem a helyzet súlyát, s tudom, a felsőbb vezetés utasításai ellen cselekszem, ha kiállok eme terv mellett. Ám mégsem fogok ettől megrettenni. A döntéseknek súlya van, s bennem nincs szemernyi bűntudat sem, hisz úgy érzem, pozíciómnak megfelelően cselekszem. Ameddig a többiekre várunk, rámosolygok Shiroichi kapitányra. Bár ambivalensnek tartom a társam és a juubantai taichou kapcsolatát, számomra megnyugtató a tudat, hogy ő sem fél megtenni azt, amit kapitányom is elhatározott. Az én helyem itt van, Kagami Ai-sama oldalán. Ha mást nem is, ezt biztosan tudom. Ezúttal nem fogok meghátrálni semmiben.

______________



Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shibata Chiharu
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 24
Registration date : 2014. May. 01.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 7. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5400/15000  (5400/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Gappei   Szomb. Május 24, 2014 11:48 pm

*Ezen a reggelen egy pokollepke riasztott szép álmomból, miszerint azonnal menjek, mert Kapitány Néni hívat minket. Fogalmam sem lehetett, mi ilyen fontos, így gyorsan felöltöztem. Medálom a nyakamban, ez volt szemem fénye, meg Mizu no Shinju.
Kinéztem az ablakon, egész szép idő volt, úgyhogy nem is értettem eleinte, mi lehetett ilyen sürgős a Kapitány néninek, hogy egyenesen a Kagami-birtokra rendelt. És vajon miért nem az osztag gyülekezőhelyére? Ahogy ezen gondolkoztam, egyre több kérdés merült fel bennem: például, merre is kell menni?
Szerencsémre kiszúrtam a hadnagy nénit, és őt követtem, meg azért mások is jöttek, úgy ám! Ha ilyen sokan mentünk arra, biztos nagy dologról lehet szó.
Egy hatalmas családi birtokon gyűltünk össze, főleg az osztagból voltak sokan. Kapitány nénit hamar kiszúrtam, most még komolyabb volt, mint amikor utoljára láttam. Ekkor beugrott, hogy miért is kellett ide jönnünk ennyien… hát persze! Az elveszett taichou, akiről jelenleg nem tudtam eldönteni, hogy bácsi, vagy néni. Majd úgy is megtudom a maga idejében. És így is lett – szóval kapitány bácsit keresünk majd.*
-  Üdvözlök mindenkit! A kapitányi gyűlésen ma kiadták a hírt, hogy elkezdődött Mizushima Takeo, a Sanbantai hajdani kapitánya ellen az elfogatási parancs.  A hírt azzal egészítették ki, hogy nem szeretné a tanács, hogyha bárki is részt venne ebben, aki nem a Nibantai tagja. Nos, úgy vélem, hogy vannak helyzetek, amikor fontos, hogy a saját elveinkre hagyatkozzunk. Mizushima-dono a Sanbantai hajdani kapitánya volt, így megérdemeljük, hogy elsőként értesüljünk az ügyét illetően. Menjünk el mi magunk és keressük meg, megelőzve a 2. osztag kereső csapatát. Fontos lenne, hogy előbb találjuk meg Karakurában, mint ők, így esély lenne elkerülni a férfi drasztikus tárgyalási folyamatát. Akinek ellenvetése akadt, az rögvest jelezze; a kérdéseket is szívesen fogadom ez esetben!
- Amennyiben elindulunk, a Kagami-ház senkai kapuját fogjuk használni. E kaput ugyanis nem figyeli a Juunibantai kamerái és technikai fejlesztései, mivel egy főnemesi ház sajátos jogait képezi. Az anonimitást ezzel természetesen megőrizzük a dangaiban való átkelés idejére, ám az emberek világában fel fog tűnni a lélekenergiánk. Gyorsnak és lényegre törőnek
kell majd lennünk.

*Tudtam, hogy kapitány néni számított rám, ezért bátran követtem. Szóval a birtok kapuját fogjuk használni, mert nincs megfigyelve. Hú, ez izgi lesz!
Nem szóltam egy szót se, mert most nagyon, de nagyon oda kellett figyelni arra, amit a kapitány néni mondott, mert minden egyes információmorzsa fontos lehet a továbbiakban. *
- Kapitány néni, ha megtaláltuk a Kapitány bácsit, akkor mit csináljunk? - *tettem fel az igencsak fogós kérdést még indulás előtt. Jó volna tudni, mert egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy arra a találkozásra a kapitány bácsi pozitívan fog reagálni. Mindenesetre a harcot jó lenne elkerülni vele, különben azonnal lebuktatnánk magunkat, és nem lenne nyerő helyzet magunkra uszítani a második osztagosokat. *

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kasumiouji Tetsuya
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 118
Age : 25
Registration date : 2012. Mar. 16.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Gappei   Vas. Május 25, 2014 1:34 am

Kényelmesen hátradőltem a fotelban, ahogy letettem a Vadon szava éppen befejezett, francia nyelvű példányát a kis asztalkára, és nyúltam volna a következő Jack London könyvért, amikor egy pokollepke szállt le a karfára. Kicsit meglepődtem, ma egészen biztos nem vagyok szolgálatban, és kicsit bosszantónak is találtam, hogy megzavarnak olvasás közben, de ahogy meghallgattam az üzenetet, rögtön elfelejtettem ezt a haragot.
Azon túl, hogy a kapitányom is, számomra Kagami Ai inkább úgy, mint nemes fontos. Hiába ő a négy főnemesi ház vezetőinek egyike, és hiába ő az egyik legerősebb shinigami, a háza körül rendkívül komoly botrányok voltak az elmúlt években, amiktől hangosak voltak a nemesi báltermek. Megvan benne a potenciál arra is, hogy összezúzza a többi ház, és arra is, hogy az egyik leghatalmasabb legyen a társadalomban. Az, hogy tárgyalni akar, egy jó lehetőség, aki közel kerül egy ilyen személyhez, és nyitott szemmel jár körülötte, hasznot húzhat mind a felemelkedéséből, mind a bukásából.
Úgy döntök, a szolgálati ruhám veszem fel, rajta természetesen a nemesi haorival, soha nem öltöznék úgy, mint egy átlagos shinigami. Aki átlagos ruhákban jár, átlagosnak fogják nézni. Két testőröm elkísér a Kagami birtok határáig, ők is inkább a reprezentáció miatt, csak a birtokra megyek be egyedül. Nem illik más nemes birtokára testőröket vinni, onnantól, hogy belépek, vendég vagyok, és a másik nemes testőreinek kötelességük engem is megvédeni.
Csendben gondolom végig a szituációt, miután Kagami Ai elmondta a főleg az osztagtársaimból álló csapatnak, mit is kell tennünk. Mizushima Takeo nem volt közeli ismerősöm, még nem ebben az osztagban szolgáltam, amikor kapitány volt, és nem emlékszem, hogy egy-két kötelező tiszteletkörnél többet beszéltem volna vele a nemesi összejöveteleken. Az, hogy mi lesz a személyével, tehát nem érint, ez viszont egy kiváló lehetőség. Azzal, ha most segítek neki ebben a törvényen kívüli akcióban, Kagami Ai az adósom lesz, ezzel pedig hasznos szövetségeshez jutnék, ezzel pedig egyaránt a családom erősítem, és támogatom a saját feljebb jutásom a Gotei ranglétráján. Ha pedig sikertelen a küldetés, és elfogják, még mindig mondhatom azt, hogy azért mentem vele, hogy biztos legyek benne, nem fogják meghiúsítani Mizushima Takeo elfogását, esetleg már nem is volt más lehetőségem, mert nem hagytak volna távozni. Erre az eshetőségre azért nem igazán számítok, kétlem, hogy az elfogó csapat felveszi a versenyt két kapitánnyal, de egy okos embernek mindig van menekülési terve baj esetére.
- Számíthat rám is.- miközben beszélek, elképzelem azt, hogy mi is az, amit most gondolnom kéne: örülnöm kéne, hogy segíthetek valakinek, aki régen az osztag élén állt, el kéne töltsön az öröm, hogy a társaim mellett lehetek, és hasznára lehetek a kapitánynak, meg persze egy rakás izgalom és bizonyítási vágy is meg kéne jelenjen az arcomon. Az utóbbi kettő kis mértékben tényleg megvan, úgyhogy könnyen beleélem magam a szerepembe, és öltöm fel a megfelelő ábrázatot.


______________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kaminari Taka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Cancer Monkey
Hozzászólások száma : 128
Age : 25
Tartózkodási hely : Mosonmagyaróvár
Registration date : 2012. Feb. 02.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
18000/30000  (18000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Gappei   Vas. Május 25, 2014 8:25 am

Rég volt már, hogy az átlagos napoktól eltért volna valami. Egyik a másik után, se dátum, se hétfő, se péntek. Olyan semmilyen volt az egész. Ma kora hajnalban ébredtem fel, nyűgösen, és fáradtan. Nem, mintha örültem volna neki, de változás volt. Ennek jogán pedig úgy tartottam, hogy akkor ha már változás van, ne legyen csak egy kis rossz. Felültem az ágyamban, aztán két nagy levegő után irány a zuhany felébredni. Egy jó teával reggelizni, és máris szebb színben láttam mindent. Remélhetőleg nem csak azért, mert a nap már kezdett felkelni. Vissza a fürdőbe felfesteni a tetkókat, majd egy kis meditálás a szokáshoz híven, aztán irány az osztag. Odaérve rájövök, hogy ma szabadom van, így a szokásos hely felé tartó útról azonnal letérek, s az új úti célom nem más, mint az Amfiteátrumunk, ahol Raimei-vel shikai formámban kezdek edzeni. Nem rohanok sehová, és nem is kívánom leamortizálni magam, s ez elhasznált erő szempontjából sikerül is. Az egyetlen nem várt és kalkulált tényező egy pokollepke volt, mely annyira a frászt hozta rám, hogy sikerült kis híján agyoncsapni magam a saját villám technikámmal, még az a mázlim, hogy ebben a formában jobban bírom, és nem volt az a finisher mozdulat. Az üzenet meghallgatása után nem kellett sokat gondolkoznom, egyértelmű volt mi következik, és milyen sorrendben. Megszüntettem a shikait, és elindultam a Kagami birtok felé. Nem rohantam, de lépteim határozottan nagyobbak voltak a szokásosnál.  Már vannak itt, és még jöttek is, ám nem kellett sokat várni, hogy a kapitányhoz legyünk vezetve. Itt végighallgattam az eligazítást, majd elgondolkoztam. Nem azon, hogy megyek-e vagy nem, mert ez egyértelmű volt. Az egyéb körülmények aggasztottak. Egy-két elhangzott válasz azonban visszaránt, és csatlakozom is. Kihúzom magam, és határozottan jelentem ki részvételemet.
-Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni!
Bár a komolyságomat kicsit aláássa az, hogy a hajamon átfut egy kis kóboráram, ami e nem régi kis balesetből maradt, s meglehetősen furcsán néz ki az amúgy is törvényszerűen kócos fehér hajamon az a néhány kékes elektromos csík. A senkai kaput érintő magyarázat után eszembe is jut valami, amivel már megpróbálhatok hozzájárulni az ügyhöz. Átfutom a lehetőségeket, és a lehetséges eseteket. Azonban nem tudok semmi használhatóval előállni az ügyben, hogy mi fog odaát történni, avagy, az után mi lesz. Egy dolog biztos amit a Kagamai Ai-san is említett, idő híján leszünk. Induláskor idézek egy pokollepkét, és Yoriko-channak címzem egy rövid üzenettel, mely talán nem fog problémát okozni, sőt, ha mázlink van, még jól is fog jönni.
”Helló, itt Taki-kun. Szeretnélek megkérni, hogy nyerj nekem egy kis időt, hamarosan kelleni fog. Természetesen cserébe elvállalom azt a kísérletet, amit legutóbb említettél...”
Általában minden kísérletet bevállalok, mert előtte, utána, vagy közben mesél nekem Tsukiról, meg magáról is, meg, nah... szóval igen. Azonban az amit legutóbb említett, valami nagyon gyanúsan hangzott nekem, és a hideg is kirázott tőle. Most viszont, ha tudja késleltetni az információt, hogy két kapitány, meg a társaságuk leruccantak Karakurába, ahová a 2. osztag elfogó csapata készülődik, nos az határozottan jól jön nekünk. Sok veszélyes dolgot sikerült már csinálnom, de ha ez rosszul sül el, akkor nem csak én, hanem a többiek is nagyon ráfaragnak. Nos, ezen majd aggódhatok később is. S ezzel én is beléptem a kapun.

______________

Pontok
Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Urufu Yashuhiro
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Leo Hozzászólások száma : 104
Tartózkodási hely : Soul Socety, Seireitei
Registration date : 2012. Aug. 09.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Sanseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
15100/30000  (15100/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Gappei   Vas. Május 25, 2014 11:32 am

Az osztagunknak újra lett kapitánya. Egy előző kapitány tért vissza, akit én nem ismerhettem, mert nem sokkal az áthelyezésem előtt léptették elő. Kagami Ai a kapitányunk. Osztagtársaink reakcióiból egyértelműen az derült ki, hogy különösen örülnek, hogy ő került újra a kapitányi pozícióba. Én is örültem?, hogy van kapitány, mert a tisztekre is kevesebb feladat hárult, újra visszatért a rendes kerékvágás. Így újra többet találkoztam régi „kedvesemmel”, a sake-val. Ennek nem örültem, de kellett valami, ami segít ellazulni, elzsibbadni, elaludni. Kötelességeimet elláttam, harci tudásomat karbantartottam, így nap közben, míg szolgálatban voltam nem volt segítségre, hogy a múlt ne jusson eszembe. Így volt ezen a napon is.
Kagami Ai-taichousama lefokozott negyedik tisztté, döntését elfogadtam, nem volt ellenérvem. A felszabadult időm egy részét, ami a papírmunka terhének csökkenése idézett elő, Urufu-val, a zanpakutou-m lelkével töltöttem. Ennek az időnek nagy részét azzal töltöttük, hogy ültünk egymás előtt és néztünk a másikra. Nem volt beszédes, és én sem. Az előző kiküldetésig se volt túlzottan oda értem, csak a másikért, de azon a küldetésen megromlott a kapcsolatunk. Annyira nem, hogy erejéből egy szikrányit se kölcsönözne nekem, csupán sokadik kérésre volt hajlandó segíteni. Hiába kérdeztem, hogy miért mart bele a karomba, nem felelt érdemben sose, csak sértéseket vágott a fejemhez, s elvonult. Általában ezzel ért végett a rá fordított időm. Így volt ezen a napon is.
Viszont ez a nap nem volt teljesen olyan, mint a többi. Kapitányi gyűlést tartottak ezen a napon. Zanpakutou szellememmel folytatott újabb sikertelen… kommunikáció után nem sokkal egy pokollepke érkezett hozzám, miszerint a kapitányunk valami fontos ügybeli tárgyalás miatt meghív a birtokára. Meglepő üzenet volt, de nem késlekedtem, vagyis csak annyit, hogy oldalbordámnak, az én kedvesemnek, Sakura-channak hagytam egy üzenetet a szállásunkon, hogyha visszatér a feladatából, tudja, hogy hol vagyok. Aztán már úton is voltam… ~Merre jutok el a Kagami birtokra?~ Kellemetlen, de tény volt, hogy nem tudtam, hogy hova is kell mennem.
- Fukutaichou! – Hajtottam főt üdvözlésképpen az egyik hadnagyunk felé, miközben nagy sietve mentem tovább… vagyis csak mentem volna. – Elnézést, Hadnagy. – Léptem vissza, miután kisebb porfelhőt kavarva megálltam. – Útba tudna igazítani a Kagami-birtokhoz? – Egy mondás úgy tartja, hogy aki kérdez, csak egy percig marad hülye, míg aki nem kérdez, örökre az marad. Így nem éreztem kellemetlennek, főleg, hogy az egyik elöljárómtól kérdeztem meg.
Azt pozitív volt látni, hogy a jelenlévők mind ismerős arcok, s közülük nem eggyel már dolgoztam együtt, mint Shiranui-fukutaichou, vagy Shiroichi-taichou-val, bár ez utóbbi személlyel közösen átélteket szívesen elfelejteném… Már annak emléke is zaklatott éjszakánként, sőt, most, hogy rágondoltam a hátam borsódzott tőle. Egy apró fejrázással száműztem ezeket a gondolatokat, s inkább figyeltem kapitányunk szavaira.
- Önnel tartok. – Léptem én is a kapitányunk oldalára, még mielőtt egy kérdés is elhangzott volna. Hogy ez meggondolatlanság lett volna? Nem. Takeo-sama még a mi osztagunkhoz tartozik, attól függetlenül, hogy mindent és mindenkit hátrahagyva eltűnt, túl sokan tiszteljük, ahhoz, hogy ne így legyen, legalábbis így éreztem. Bíztam Kagami Ai-taichousama ítélőkészségében, hiszen nem véletlenül őt kérte az osztag kapitánynak, nem véletlenül olyan népszerű az osztagban, valamint mégis csak egy nemes. Ezek mellett újra találkozni akartam Takeo-samaval, hogy feltegyek neki egy kérdést. Miért egy szó nélkül hagyott el minket?

______________

Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30900/45000  (30900/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Gappei   Szomb. Május 31, 2014 12:11 am

Az előző napon teljes mellbedobással dolgoztam, hogy elkészüljek a papírmunkával, melyet Mei bízott rám. Szinte görcsbe rándult a csuklóm, mikor a végére értem. Ráadásul rettenetesen unatkoztam, végig szenvedve azt a néhány órát. Megpróbáltam feldobni a papírokat különböző színű tollakkal, melyeket Aoitól és Rei-chantól kaptam az emberek világában, de sokkal nem lett jobb a helyzet. A tegnapi jól végzett munkából pedig természetesen következik, hogy ma több alvást és dupla annyi reggeli sütit érdemlek.
Lelkesen ülök le az asztalomhoz, ahol egy nagy tál teasütemény kezd velem szemezni. Pár pillanatig csak szemezek vele, ettől is ízletesebb mikor végre az enyém lesz. Hatalmasat harapok első áldozatomba. A csoki darabkák csakúgy szétmállnak a számban. Lelkesen nyúlok bögrémhez és a doboz tejhez, mely az asztalon volt. Megdöntöm a dobozt, de abból valami egészen visszataszító túrós állagú büdös lötty jön ki. Mióta is volt pontosan ott? Ez így nem jó! Nekem kell a tej a sütihez anélkül túlszáraz! Hát eldőlt, a következő szent küldetésem a tej beszerzése! Nagy lendülettel kapom magamra az egyenruhámat, s pillanatok alatt kötöm fel a hajam. Indulás előtt még belemarkolok a sütis tálba, s küldetésem kezdetét is veszi!
Egyenesen a hadnagyi irodába csörtetek, hiszen tudom, ott mindig van tej esetleg tea! Mei-chan gondoskodik mindenről. Az utamba álló tisztekről tudomást sem veszek. Esetleg elejtek nekik egy „bocsi sietek” vagy egyéb hasonló kibúvót, s kikerülgetem őket. Lendületesen rántom el az iroda ajtaját. Szerencsére nem törik el. Mei biztos nem örülne, ha megint tönkretenném… Az ajtó javító már így is kétszer köszön az osztagunk tagjainak. Már készülnék egy hatalmas kiáltással köszönteni, mikor észreveszem milyen elfoglalt. Úgy döntök, inkább lábujjhegyen elsettenkedek az asztalig, megszerzem ami kell és távozok a legközelebbi nyílászárón. Lelkesen markolom föl a kakaóval teli bögrét, melyen az én nevem van. Ezt is az emberek világából hoztam, s valami csoda folytán minden reggel van benne kakaó. Lelkesen betömöm a maradék sütimet és elkezdem meginni a kakaót, miközben figyelem társam mit csinál. Sokat változott… mindketten sokat változtunk az elmúlt időkben. Jól áll neki a kiengedett haj, úgy csillan meg rajta a fény, mintha angyalhaj lenne. Kicsit irigy vagyok. Olyan szép a színe. Az enyém olyan mintha száraz szalma lenne. Csak csendesen dőlök az asztalnak percekig elmélázva, a gondolataimba merülve. Váratlanul elmosolyodok, majd sebesen távozok. A szobámba sietek, hogy a maradék sütit közkincsé tegyem. Felkapom a kosarat, a tartalma szinte majdnem elrepül a lendületemtől. Ekkor egy pokollepkét pillantok meg az ablakomban. Odalépek, s kíváncsian tárom ki az ablakot. Szemmel láthatóan nekem címezték. Az üzenetet gyorsan, lényegre törően adja át. Sürgős… komolynak tűnik.
- Kagami birtok? Még sosem jártam ott… - Nem is időzök tovább, nagy léptekkel indulok a hadnagyi iroda fele, ám mikor belépek, senkit sem találok ott. Meglepetten nézek körbe, de Meinek se híre se hamva. Mintha a föld nyelte volna el. Kinézek a kertre, s végre sikerül megpillantanom a keresett személyt. Az ablakon keresztül gyorsabbnak tűnik, ezért nem foglalkozok a szabályos ajtóhasználattal, holott ezt Mei mindig szóvá teszi.
Kis késéssel sikerül utolérnem Meit, mellette egy fiatal lány lépdel. Ezt végképp nem tudom hova tenni. Mit keres az egyik újonc vele? Vagy talán ő nem kapott pokollepkét? Komoly tekintete találkozik az enyémmel. Semmi kétség ugyanazt a parancsot kaptuk. Megragadom az alkalmat, míg csendben haladunk, hogy bemutatkozzak.
- Nem hiszem, hogy találkoztunk. – Kezdek bele kedvesen. – Yamasaki Shizuka, Sanbantai hadnagy – Ha szüksége van egy kis bátorításra, akkor megadom neki. – Téged hogy hívnak? Most küldtek az akadémiáról? Ez az első osztagod? Esetleg szolgáltál már valahol? – Megpróbálom kitölteni az időt egy könnyed beszélgetéssel, így talán nem nyomaszt annyira úti célunk és a sok kérdés mely felmerült bennem ennek kapcsán.
Mikor megérkezünk, Ai-san már vár minket. Mei mellett foglalom el a helyem és csendben, figyelmesen hallgatom végig a feladat ismertetőt. Végignézek a jelen levőkön, s rögtön szemet szúr pár dolog, melyet kötelességemnek érzek megkérdezni.
- Ai-sa…. Taichou – Köszörülöm meg a torkomat zavartan… - Had kérdezzem meg, Ő mit keres itt? Nem tagja az osztagunknak – Tekintek ridegen Anaora. Nem tetszik a jelenléte. Nem lehet vele együtt dolgozni, meggondolatlan, ráadásul nem kedvelem. – Megbízhatunk egy kívülállóban?türelmesen megvárom kapitányom válaszát, s bármi is az elfogadom. A következő kérdésemet ha lehet még ennél is komolyabban teszem fel.
- Ez egy veszélyes küldetés. Könnyen kivívhatjuk a tanács büntetését, visszavonhatnak minket a rangunkból vagy rosszabb. Biztos benne, hogy veszélybe akarja sodorni az újoncokat. – Ezzel cseppet sem értek egyet, de ha így kell lennie így lesz. Ezek után elhallgatok. Nincs más mondanivalóm. Tulajdonképpen nem tudom, mit mondhatnék. A kapitány urat nem ismerem valami jól, nem sokat tudok az indítékairól vagy céljairól. Nem tűnt rossz embernek, de a látszat nem jelent semmit. Mindenesetre ez egy harmadik osztagos ügy nekem pedig kötelességem a kapitányom és a hadnagyom mellett állni. Lesz ami lesz, belevágunk. Úgy érzem, jól esne, egy ujjropogtatás, mikor lelkes vagyok egy nagyobb bunyó előtt, gyakran teszem ez, márpedig itt is titkon arra számítok, hogy lesz egy kis erezd el hajam. Azonban ahogy megmozdulnék eszembe jut, valamit a kezemben felejtettem. A süteményes tál... Annyira izgatott lettem a lepkétől, hogy a kezemben felejtettem. Zavartan nézek körbe, hova is tudnám most letenni. Zavartan tartogatom a kezemben...
- E... sütit valaki? - Egy zavart mosolyt ejtek meg... Ez azt hiszem nem illett a hangulathoz. Remek Shizuka megint jól előadtad magad... A legközelebbi lehetőségnél átadom gyorsan egy őrnek a birtokon. Ha máshol nem a kapunál állnia kell néhánynak nem? Mindenesetre, ha sikerül találnom valakit, gyorsan rásózóm. A maradék sütit természetesen zsebre teszem, még hasznunkra lehet....

______________

『想像フォレスト』を歌ってみた【バル】
Adatlap      ll      Wiki
Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiranui Naomi
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Female
Pisces Dragon
Hozzászólások száma : 119
Age : 101
Tartózkodási hely : Haruki~chan nyomában *.* || Shiranui birtok
Registration date : 2012. Feb. 15.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
21000/30000  (21000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Gappei   Szomb. Május 31, 2014 3:42 am

Az élet olyasmi lehet, mint egy folyó, ami nyugodtan, a hatalmas sziklák között is előre törve halad, azonban a viharok idején olyan vad zúgásba kezd, aminek szinte lehetetlen gátat szabni. Ilyen viharnak éreztem azt a néhány percet, amit az irat átolvasása közben átéltem, szemem előtt lepergetve újra és újra képeket a férfiról… A jelentést nem nekem címezték, hanem a Soutaichounak, azonban korábban is én magam rendszereztem minden számára érkező információt a személyes pokollepkék kivételével. Most azt kívántam, bár csak másként tettem volna, hogy ezek a szavak ne juthassanak el tudatomig, hogy sose jöjjek rá.
A lassan telő hetek, Kikyo~chan, és Haruki~chan sokat tettek azért, hogy visszatérjen nyugalmam, és a lelkem háborgása ne jelentsen problémát a hétköznapok túlélésében. Segítettek, hogy tovább lépjek, legalábbis eddig a pillanatig valahogy sikerült elhitetnem magammal, hogy ez valóban lehetséges lenne. Kifújtam a bent tartott levegőt, és a jelentést a kupac tetejére tettem, arcomra pedig nyugalmat erőltetve léptem be a Soutaichou irodájába egy határozott kopogtatás után, kezemben az iratokkal. Gondterheltnek tűnt a napokban, sokkal többet pipázott, mint egyébként szokott, de ettől eltekintve is könnyű volt az elmúlt évek alapján kiismernem, hogy tudjam, gond van. El sem kellett volna olvasnom azt az üzenetet, hogy erre rájöjjek, csak az oka volt titok előttem, bár úgy látszik immár az sem.
Az asztalára helyeztem szó nélkül a dokumentumokat, azonban mellkasomon összefontam kezemet, és nem mozdultam. Ilyenkor mindig magára hagytam, csak akkor sürgettem a papírmunkával, ha valóban szükséges volt, hiszen egyébként sosem készült volna el vele. Láttam is, hogy furcsállóan tekint rám, és már nyitná a száját, hogy utamra engedjen, én azonban csak előre nyúltam, és a kupac tetején lévő jelentést leemelve onnan közelebb toltam hozzá az asztalon. Szeme gyorsan futotta át az írást, egy szempillantás alatt, mintha éveket öregedett volna, amit én többször is átnéztem, hogy bizonyos legyek tartalmában, az neki egyetlen olvasással világossá tette a teendőket.
- Újabb kapitányi gyűlést tartunk, kiküldöm a pokollepkéket. – Aztán rám emelte tekintetét. – Azután szeretnék veled beszélni. – Meg sem fordult fejemben, hogy ellenkezzek, meghajoltam, és visszatértem saját irodámba.
Nem éreztem még soha, hogy ilyen lassan folynának a percek, vagy ennyire végtelennek tűnne az idő, amit a vezetők a zárt ajtók mögött töltenek. A nagy terem előtti folyosón álltam, hátamat a falnak vetve, de nem szűrődött ki egyetlen hangfoszlány sem, nem is emiatt vártam ott a gyűlés végét. Tudtam, hogyha az irodában maradok, akkor képtelen lennék a munkámra összpontosítani, márpedig arra semmi szükség, hogy úgy végezzem a dolgom, hogy azt majd a későbbiekben meg kelljen ismételni. A fejem zsongott, és újra és újra láttam azokat az írásjeleket, amik szinte a retinámba égtek. Elfogató parancs… Mizushima Takeo… Emberek Világa… Vajon mit keresett ott, és mire fel adott ki ellene elfogató parancsot a Negyvenhatok tanácsa? Korábban arról tájékoztattak, hogy eltűnt, de azt nem mondták, hogy feladat teljesítés közben, vagy pontosan mi is történhetett, ilyen esetekben pedig eltűntként kellene keresni, ahelyett, hogy bűnözőként kezeli a második osztag, nem? Az ajtó nyitódása zavarta meg gondolataimat, s bár a legtöbb kapitány arcáról nem tudtam leolvasni, mit is éreznek a történtekkel kapcsolatban, egy valakiről biztosan tudtam, hogy mélyen érinti. Shi… N~Nao~taichou arcáról nem kellett leolvasnom, mit is gondol a döntéssel kapcsolatban, első találkozásunkkor már láttam, mit tenne meg Keoért. Szívesen megnyugtattam volna, de nem tehettem, mert jelen pillanatban én magam sem tudtam, mi is lesz a következő lépésem, vagy a Gotei Juusantainak. Az utolsó kapitány távozása után léptem be a nagyterembe, a Soutaichou háttal állt, de biztos voltam benne, hogy érzékelte már régen jelenlétemet.
- Arra kérlek, hogy tartsd szemmel Shiroichi~taichot, Naomi~san. – Jelentette ki, anélkül, hogy rám nézett volna.
- De én…
- Nem kell megértened a tanács döntéseit, és tudom, hogy a jelenlegi helyzet hatással van rád, és rá is, éppen ezért szeretném, ha te lennél mellette. Mindkettőtöknek jobb, ha nem követtek el olyat, amit később megbánnátok. – Azt hiszem ritka alkalmak egyike volt, amikor valóban úgy tudtam gondolni a Soutaichoura, mint egy felelősségteljes vezetőre. Milyen kár, hogy ez pont olyankor érkezett el, amikor eszem ágában sincs megfogadni a tanácsát.
- Értettem. Ebben az esetben a kapitány után megyek, és mellette maradok, amíg nincsenek fejlemények az ügyben. Köszönöm a bizalmat, Soutaichou! – Hajoltam meg, majd magam után becsukva az ajtót indultam el, minden valószínűség szerint a vesztembe.
Shunpoval tartottam a tizedik osztaghoz, azonban legnagyobb meglepetésemre N~Nao~taichou abban a pillanatban hagyta el az osztag területét, épp ezért úgy döntöttem, hogy követem. Meg kellett volna talán szólítanom, mert eredetileg úgy terveztem, hogy segítséget kérve tőle Keo után indulok, viszont érdekelt az is, hogy hová is siethet nem sokkal a gyűlés után. A Kagami birtokot megpillantva nem akartam aggódni, és betolakodni sem, hiszen magánügyben kereshette fel a főnemest, azonban egyre többen érkeztek, és a harmadik osztag tisztjeinek jelenléte, valamint a két hadnagy jövetele számomra azt jelentette, hogy valóban készülődik valami.
Másodpercek alatt született meg bennem az elhatározás, és hívatlanul léptem be a főnemes birtokára, az érkező őröket pedig megnyugtattam, hogy a találkozóra érkeztem. Nem lehettem teljesen biztos benne, hogy ennyi magyarázat elegendő lesz, mégis úgy tűnt, nem kételkednek az első osztag hadnagyának szavában. Már javában a beszélgetésben tartottak, én azonban csak a felvetések után léptem közelebb, torkom megköszörülve, hogy azok is felfedezzék jelenlétem, akik nem érzékeltek már a megérkezéskor.
- Ilyen ügyekben mindig kényes a bizalom kérdése, Yamasaki~fukutaichou, de még ha nem is lenne a válasz, gondolja, hogy N~Nao~taichout képes lenne feltartóztatni, ha menni szeretne? Vagy bölcs döntés lenne azok után, hogy hallotta, mit is terveznek?
A kérdések költőiek, mindannyian tudhatjuk a választ, bár valószínűleg a legtöbbeket meglephetett, hogy itt vagyok. Senkivel sem közöltem, milyen viszony is köt Keohoz, és valószínűleg ő sem büszkélkedett velem a tisztjei előtt, így jogosan feltételezik, hogy nem magánéletem miatt vagyok jelen. Mély sóhajjal eresztettem útjára a levegőt.
A Soutaichou azért küldött, hogy előzzem meg, ha bárki a parancsa ellenére intézkedne, és tartsam szemmel N~Nao~taichout. – Még mindig nehezemre esett a keresztnevén szólítanom, de igyekeztem azért a kedvére tenni. – Én pedig megígértem, hogy a kapitány mellett maradok, amíg nincsenek fejlemények az üggyel kapcsolatban. – Komoly tekintettel néztem szembe Kagami Aival, láthatta elszántságom, hogy egy kevés kétség sincs bennem, hogy az adott szavam nem szegem meg. A mondandóm egyeseket talán meglepettséggel, vagy egyenesen félelemmel tölthetett volna el, lévén ez azt jelenti, hogy a magánakció nem marad olyan sokáig titokban, ahogy elképzelték. – Éppen ezért azt javaslom, hogy a Senakimont arra a területre nyissák, ahol jelenleg vakfolt található, így több időt nyerhetünk azelőtt, hogy rájönnének, merre is indultunk. Az első osztaghoz érkezik minden jelentés a járőrözésekről, és mivel ezeket minden osztag kerületekre osztva végzi, így nem fedik egymást, ezért minden időpontnak megvan az a része, ahol a közelben egyetlen tiszt sem tartózkodik. ^.^
Leoldottam karomról a rangomat jelző szalagot, és az oldalamra kötöttem, kényelmetlenül éreztem magam, hogy tudtam, most olyat teszek, amit a főkapitány joggal ellenezne. Furcsa volt a jelkép érintése, hiszen azt egy korábbi esettel kapcsolatban már Keo is viselte, ez mosolyra késztetett, valamint megnyugtatott a tudat, hogy Keoért így kiállnak a tisztjei, és N~Nao~taichou, akinek biztosan nagyon sokat jelent a férfi, és tudtam, éreztem, hogy az én helyem is itt van. Nem kételkedhettem abban, hogy nekem is legalább annyira megvan az okom, hogy a keresésére induljak, ahogy a jelenlévők mindegyikének.
- A Negyvenhatok Tanácsának legfőbb ismérve, hogy nem a módszereket, hanem az eredményeket veszik figyelembe, Yamasaki~fukutaichou. Ha gyorsak, hatékonyak, és célra törőek leszünk, anélkül, hogy hibáznánk, akkor van esélyünk arra, hogy elkerüljük a komolyabb büntetést. – Kagami~taichoura, és N~Nao~taichoura emeltek a tekintetem. – Ha nem, úgy hiszen, hogy a két kapitánnyal egyetemben mondhatom, hogy vállaljuk a felelősséget. – Reméltem, hogy így világossá tettem a szándékaimat, mi szerint magam is velük tartok, mert sok megbeszélni valónk akadt Keoval… nagyon sok.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Gappei   Hétf. Jún. 02, 2014 1:33 am


*Néhány percig még persze várok, hátha érkeznek még. Bölcs döntésemnek hála megláthatom, hogy mégis mennyire bízhatok meg az osztagom tagjaiban. A két hadnagyomtól nem is várhattam volna el mást, de hogy a 3-4-7, és még a Kasumiouji-ház feje is megjelenik, hogy velem tartson, az szinte példaértékű. Nem tudom, hogy van-e egyáltalán a Goteiben olyan osztag, amely ilyen példát statuálva követné a kapitányát abban, hogy törvényt szegjenek. Éppen ezért bólintok egyet mindazoknak, akik támogatnak engem ebben a tervemben, illetve megfogom Shiroichi Taichou vállát.*
- Mindig maradj mellettem Anao. *Ezzel némileg arra intem a kapitányt, hogy az elhamarkodott döntések nem feltétlenül a sikerhez fognak vezetni. Egy igen kényes ügy küszöbén állunk, nekem pedig meg kellett hoznom a magam döntését. Az ifjú újoncra emelem tekintetemet, aki már is kérdéssel áll elő.*
- Látod azt a nyakláncot a nyakadban? Ha ahhoz hűen viselkedsz, és mindig a hadnagyaid mögött maradsz, akkor minden rendben lesz. *Izgalmát komoly szavakkal és tekintettel csitítom. Noha, még túlságosan fiatal egy ilyen küldetéshez, mégis úgy vélem, hogy nem mutathatok könyörületet egy tiszt irányában sem. Nyomatékosan várom el a Sanbantai tagjaitól, hogy erősek legyenek; ez a hozzáállás segített ahhoz, hogy valamennyink már is rendelkezik a Bankai-al. Ez a szint pedig egyszerűen lenyűgöző a maga nemében, nem beszélve arról, hogy magával a feloldással rendszerint csak kapitányok rendelkeznek. Gondolataimból mindössze Shizuka az, aki egy méltatlan kérdéssel áll elő. Szikrázó tekintetemet egyenesen a lányéba fúrom, mellyel a levegőt is igyekszem visszafojtani belé.*
- Több tiszteletet Yamasaki Fukutaichou! Ez a kívülálló a Juubantai kapitánya, aki nem mellesleg legjobb társaim egyike az ilyen küldetésekben. Mindazonáltal személyes kapcsolata volt Mizushima-donoval; jobban ismeri az ex- kapitányt, mint mi..szükségünk van a tanácsaira. *Orrolom le egy kicsit a hadnagyomat, akivel ki tudja mikor beszéltem utoljára. Kissé nyugtalanít a gondolat, hogy az egyik hadnagyom ennyire nem bízik meg bennem, de úgy vélem, hogy a küldetés után majd lesz időm elbeszélgetni vele. Akármennyire is nem értek egyet Shizuka viselkedésével, mégis csak hadnagyommá tettem valamikor, nyilván okkal. Ámbár ezt az okot még magamnak is meg kell keresnem, mert nem emlékszem már egész pontosan, hogy miért is?! :/ Noha szerencsére - vagy szerencsétlenségünkre - a következő kérdésére nem én válaszolok, hanem egy újonnan érkező személy, akit egyáltalán nem értek meg, hogy miért engedtek be ide. Úgy emlékszem, hogy tisztán megadtam a kapuőröknek a listát, valamint ezen a helyen nem érvényesek a Gotei tevékenységei. A nemesség mindig is kívülállóként hatott a Goteira, s a Goteinak sosem volt beleszólása a nemesek ügyeibe. Az Ichibantai hadnagyára pillantok, viszont meggondolatlanul nem fogok intézkedéseket tenni. Megvárom, hogy mégis miért érkezett a lány, amikor pedig már szavaiban valahol a feltartóztatást vélem felfedezni, megemelem kezemet. Egy egyszerű kötést szeretnék rajta végezni, de további mondandója Shiranui fukutaichounak megelőznek. Meggondolom magamat, s visszaeresztem kezemet. Úgy néz ki, hogy a fukutaichou inkább velünk tart, mintsem ellenkezne a dolog ellen.*
- Tanácsa hasznos lehet, azonban akkor azzal is tisztában van, hogy státusza - illetve szándéka - által kötelessége Shiroichi Taichou parancsait követni? Habár ön a Soutaichou-dono hadnagya, mégis ha eltávolodik a kapitányától, akkor már kapitányok parancsait köteles követni. *Hívom fel figyelmét a hadnagynak arra, hogy bár szándékai igencsak tüzesek - tekintve, hogy leoldotta a szalagot is -, mégis vannak bizonyos formalitások és szabályok, amit neki is be kell tartania. Shiranui fukutaichou utóbbi szavaira, valamint visszatérve a hadnagyomra, kissé nyomatékosabb hangsúlyt választok.*
- Ez egy meghívás volt, mindenkinek a saját döntése volt, hogy eljön és részt vesz ebben az akcióban. Úgy gondolja Yamasaki-san, hogy szándékomban áll veszélyeztetni a tiszteim életét?! *Ekkor Meire pillantok, aki pontosan tudhatja, hogy magamat is képes lennék feláldozni értük. Egyszer már meg is tettem Meiért és Seiranért, amikor ugyan is shinigami erőmet elvesztve kellett elhagynom az osztagot. Egy kapitánynak nem csak irányítania kell, de védelmeznie is az osztagát.*
- Mindazonáltal Shiranui fukutaichou, az ön hadnagyi rangja nem elegendő a felelősség elvállalásához. Amennyiben elbukunk, én fogok minden felelősséget elvállalni, tekintve, hogy a Kagami- ház feje és a Sanbantai kapitánya is vagyok egyben. Ha a 46-ok tanácsa megszeretne büntetni, amiért nem hagyom egy nemes és egy volt kapitány bebörtönzését, akkor élni fogok a korrupció eszközeivel, bármennyire is elveim ellen szólnak. *Persze joggal feltételezhetik, hogy nincs meg a hatalmam arra, hogy szembe szálljak a 46- ok tanácsával, mégis volt Hogoshaként többet tudok a tanácsról, mint bárki más. Vannak olyan dolgok, amiket még ők sem szeretnének kiszivárogtatni, hiszen az egy nagy mértékű lázadáshoz vezetne. Végül pedig intek a senkaimon működtetőinek, hogy nyissák meg a kaput, de előtte még az Ichibantai hadnagyához szólok.*
- Kérem, adja meg a koordinátákat! *Aztán a megfelelő koordináták vonalán nyílik meg a senkaimon, én pedig abszolút elsőként lépek a dangaiba.* - Wand-san, Yamasaki-san..segítsék a tiszteket, hogy ne maradjanak le! Shiranui fukutaichou, közben elmondaná, hogy önnek mi a kapcsolata Mizushima-donoval? *Oldalra kitekintek azért, majd hosszú percek után zavartalanul érkezünk meg az emberek világába. Legalább is úgy tűnik, mintha zavartalanul érkeznénk meg. Legnagyobb meglepetésünkre egy vérköd kellős közepén landolunk, s az átláthatatlan köd közepén egy ismerős alakot pillanthatunk meg, nekünk háttal állva. Hosszú vörös haja, illetve fekete palástja teljességgel árulkodó.*
- Pecchetek van, barmok! Daigo-san utálja a shinigamikat, na csáó!    *Keo éppen csak intéz hozzánk néhány szót, majd az egész társaság szinte ledermedhet attól a hatástól, amit a vérköd okoz. Kezdetben fullasztó, vérforrasztó hatást érzek a tüdőmben, s ha a többiekre pillantok, ők sem járhattak másképpen. Ez a hatás pedig csak percekig ostoroz majd minket, tekintve, hogy a homályos látásunk alvó állapotba kényszerít mindannyinkat. Utolsó lélegzetemmel azért még a zanpakutom után nyúlok, de már nem marad elég erőm ahhoz, hogy kioldjam. Keonak ilyen veszélyes zanpakutoja volna? //Akik ismerik a karakter zanpakutoját, azok nyugodtan felismerhetik ezt a bankait, de már ők sem képesek tenni ellene.//
Néhány órával később, ahogyan a méreg kitisztul a szervezetünkből, kandalló tüzének pattogására ébredhetünk. A magam részéről igen- igen nehezen ébredek fel, s amikor kinyílik a szemem, szinte azonnal felkelek. A lábam alatt egy hosszú bársonyszőnyeget pillantok meg, amire mint a kutyák, úgy kiterítettek minket. Furcsállom a helyzetet, hogy egyikünktől sem vették el a zanpakutot, pedig ez egy alap biztonsági eljárás, ha egy shinigamival elővigyázatos szeretnél lenni. Felsegítem a földről Mei-sant, majd a többiekre pillantok.*
- Mindenki jól van? *Aztán, ahogyan körbe nézünk, nem pillanthatunk meg mást, mint sziklafalakat, valamint a kandalló mellett egy zölden bugyogó üstöt. Az üst felett megannyi baba lóg, amely bizonyos anyagból és hajból szőttek. Már közelebb is lépnék a látványhoz, amikor egy madárijesztőhöz hasonlító alak lép elénk, akin egy kalap van. Felhúzom szemöldökömet a látványra, mert valahogy az a kalap Yukezora emlékeztet. Azzal a különbséggel, hogy az alak arca meglehetősen groteszkül fest.*
- Jobb lesz, ha vigyáznak..hahaha! Daigo nem szereti a vendégeket! *Halál fejes sétapálcájával koppint Kaminari fejére, amitől a fiú ruhája egy csapásra hasonlóvá alakul, mint a merénylőjén.* - Amennyiben nem tájékoztat arról, hogy hol vagyunk és ki az a Daigo, valamint hol találjuk Mizuhsima-donot..bőven állíthatom, hogy magukra robbantjuk az épületet! *Fenyegetően villantom meg tekintetemet, hiszen egyáltalán nem nyújt bizalom gerjesztő látványt az egész. Az alak persze riadtan hátrál meg, de csak addig, míg a teremben meg nem jelenik egy öreg hölgy.*
- Nem meg mondtam neked, hogy baj lesz ebből?!  Mina barátnője  A fiú már a mienk, minek neki még több shinigami áldozat? Daigonak elment a maradék esze is! *Aztán a hölgy egy port szór az üstbe, amitől az egész üst átalakul, a férfi tekintete pedig teljesen megváltozik tőle és táncra perdül. Forogni, pörögni kezd..végül pedig intésére Takának is be kell szállnia. Nos, mi tagadás; éppen hogy megérkeztünk, már is kész bolondok háza az egész.*



Határidő: Június 8.


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Gappei   Kedd Jún. 03, 2014 12:19 pm

Vállamat érő érintésre kérdőn pillantok először a kézre, majd Ai-sanra. Kérésén meghökkenek, mintha csak sejtette volna, hogy mi jár a fejemben. Valóban megfordult gondolataim rejtekében, hogy amint áttérünk a senkaimon túloldalára leválok tőlük. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy hatékony lennék a keresés alatt, miközben másokra is figyelnem kell. Szinte biztos vagyok benne, hogy Ai-san átlátott a szándékomon, de végül is, igaza van... nem lenne okos ötlet, ha megszállottan csörtetnék előre, Hyozanryuuval se értem el úgy sikereket, akkor magában az életben, hogyan is szeretnék? ^^”
Fél mosollyal az arcomon, helyeslően bólintok Ainak, majd Shizuk jelenlétemet firtató kérdésére lehorgasztom a fejemet. Elszámolok háromig, majd megpróbálok vidámságot erőltetni az arcomra. Meicchannak is alig-alig látszódott a biccentésem, amit viszonoztam, mikor megérkeztem, nem szeretném, ha azt hinnék, nem vagyok ura a helyzetnek, de legfőképpen nem önmagamnak. Mosolyszerűséggel emelem fel a fejemet és nyitnám a szám a válaszra, amikor Ai-san megelőz. Úh… áú? Nézek felváltva Ai és Shizuk között, szinte érzem a feszültséget a kettőjük között. Majd mindez idő alatt névrokonom váratlan felbukkanását döbbenten fogadom, a meglepettség arcomra is kiül.
- O-Oi… - szólok közbe, ahogy összeszedem gondolataimat. - Yamasaki fukutaichou csak a dolgát végzi. A hadnagyoknak kötelessége a kapitányok döntéseit kérdőre vonni, ha úgy gondolják, szükséges – fűzöm hozzá, felhívva erre Ai-san és Naocchan figyelmét. Lévén teljesen jogosak voltak Shizuk kérdései azzal kapcsolatban, amit éppen tenni készülünk. Meg aztán, sokkal rosszabb, ha nincs egy kapitány mellett hadnagy, aki támogatja, vagy amikor kell, féken tartja, esetleg számon kéri, vagy felvidítja. Mehh, Keisuke-sama igazán hazajöhetnél már… T_T
Némileg csüggedten sóhajtok fel, majd hallgatom meg Naocchan ittlétének magyarázatát. Homlokomat ráncolom az okot hallva, cseppet sem örülök, hogy bajt hoztam Ai-san nyakába, hiszen ezek szerint Naocchan engem követett. Kész voltam feltartoztatni ennek fényében, ha a szükség úgy kívánja, és tartani a hátamat a 3. osztag tagjainak. Jobbomban már Hyozanryuu markolatát szorongattam, lábaimmal enyhén rogyasztva, hogyha harcra kerülne a sor, stabilan megállva rántsak kardot.
- Are? – bizonytalanul vonom fel szemöldökömet. Szemem sarkából Aira tekintek, hogy ő, miképpen reagál Naocchanra. Nem szívesen emelnék rá kezet, ha nem muszáj. Főleg, hogy hasznos információkat mondott el nekünk, nem hiszem, hogy lépre szeretne csalni minket, ennyi halálistennel csak nem kezdene ki, különben sem úgy ismerem, mint aki ilyet tenne. ^^”
- Ismerem őt, Ai… Kagami taichou, és biztosíthatlak, hogy mellettünk áll, nem fog gondot okozni nekünk, meg aztán minden támogatóra szükségünk van, hogy vissza tudjuk hozni Keo-bá… Mizushima moto-taichout. Vállalom érte a felelősséget
– súgom Ai-sannak Naocchant illetően. Tudom, hogy közeli ismerőse volt Keo-báró-samának, bár nem igazán kötött egyikőjük sem az orromra semmit, szóval a lényeg a lényeg, hogy megértem, ha jönni szeretne. Leveszem kezemet a Gyémántsárkányról és kiegyenesedek, úgy hallgatom a továbbiakat. Szánva némi időt a többiekre is, láttam ismeretlen és ismerős arcot is visszaköszönteni a Sanbantaiból, aminek külön örültem. Elképesztő az osztag összetartása, bár én sose kérnék ilyesmit a Juubantai tagjaitól. Persze nem azért, mert nem bíznék meg bennük, hanem egyszerűen nem merném őket bajba sodorni, azért vagyok én, hogy vigyázzak rájuk.
Elhúzom a számat, nem igazán tetszik, hogy Ai minden gondot a nyakába venne a büntetést illetően. Zavart, hogy ennyi mindent tesz, de sosem tudom valahogy visszatörleszteni neki. Kissé... naaagyon bűntudatom van emiatt. Miközben a megnyílt senkaimon útján haladunk, többször kalandozott el a tekintetem Ai-sanon, ahogy azon törtem a fejemet, hogy mégis, miképpen támogathatnám jelenlétemen kívül majd a következményekben. Mondhatni, kimondatlanul kérdeztem, hogy biztos benne, hogy így akarja, hogy ne segítsek valamiben... valahogy, de komolyan… Egészen eddig nem is gondoltam bele, hogy így, ebben a helyzetben, micsoda bajt is hozunk nem csak a saját, de a többiek fejére is, és itt az se segít a bűntudatomon, hogy ők döntöttek így. Bennük van, hogy a felettesek szavait elszántan kövessék, és bár… hősnek lenni szép, de milyen áron? ^^”
Gyanútlanul érkezünk meg a kapu túloldalára, ahol rögtön azon voltam, hogy körülnézzek, de ami fogad meghökkent. Már reménytelenül kapom arcom elé haorim ujját, mellyel orromat, számat takarhatom, de az óvatlanul belélegzett vérködben lévő anyag már megkezdte kifejteni hatását. Szerettem volna szólni a többieknek, de elhalt hörgésen kívül másra nem futotta tőlem. Hamar rádöbbenek minek a kellős de közepére érkeztünk, tekintetemmel már keresni is kezdtem a köd tulajdonosát, Keo-báró-samát, kit bár kiszúrtam nem is olyan távol tőlünk, nem volt erőm kérdőre vonni tettét illetően. Alakját is eléggé elmosódva láttam, akárcsak Ait, aki még szemem ügyébe esett. Mozogni se volt már energiám, szemhéjaimra ólom nehezedett, mintha csak az álmosság ellen harcolnék. Miért csinálod ezt?
~ Ne merészelj elaludni, Kiscsillag! ~

Hallottam a sárkány elhaló üvöltését fejemben, de figyelmeztetésére is képtelen voltam megmakacsolni magamat. Nem küzdöttem a fáradtság, az álmosság ellen, hagytam, hogy álmaim földjére ringasson.
[…]
Amikor magamhoz térek, még másodpercekig tartom csukva a szememet, zúgott a fejem, és mintha az egész világ forgott volna körülöttem. Nagyon rossz volt... Igazán megállhatott volna. Igyekeztem visszaidézni a történteket, hogy mi okból fekszünk egy ilyen, cseppet se barátságos voodoo tanyán. Lassacskán rémlenek fel előttem a képek, végül elkámpicsorodva, de ülő helyzetbe kényszerítem magamat. Ebből a szögből így kitűnő rálátásom bizonyult a furcsa zöldség színű tartalommal rendelkező üst feletti rémisztő figurákra. Kirázott a hideg. Mióta állhat ott az a valami, hogy már megromlott, mi lehetett az, amikor jó volt? ^^”
- Mi ez a hely?
– bólintok Ai kérdésére, majd teszem fel sajátomat, ahogy álló helyzetbe kényszerítem magamat. Elszörnyedve nézek a felbukkanó alakra, ki ugyanarról a furcsa alakról fecseg, akit Keo-báró-sama is említett, mielőtt kiütött volna a zanpakutojával minket. Mondjuk… biztos csak védekezett. Nem tudhatta, hogy mi vagyunk, és, hogy az ő oldalán állunk, hogy nem akarunk neki rosszat, a helyében én is támadólag léptem volna fel. Vagyis, az ő helyében, én el se tűntem volna szó nélkül!! >.>”
Szemeimet megdörzsölöm, hogy megbizonyosodjak arról, hogy két lábon járó madárijesztőhöz hasonló alak kezd beszélgetésbe velünk. Majd igyekszem felfogni a nénike felbukkanását, ki egy lapon emlegeti a halálisteneket és az áldozatot, mely cseppet se nyeri el a tetszésemet, főleg, hogy a szavaiban emlegetett „fiú” jelzőt egyszerűen Keo-báró-samával tudom csak összekötni. ^^"
Körbepillantok a többieken, pillantásom megállapodik Ain, majd a táncoló madárijesztőre és a tisztre nézek, majd ismét Aira. Tekintetemből lerí a türelmetlenség, nem tetszik, hogy szórakozni próbálnak velünk, miközben egyértelműen nem vagyunk biztonságban. Az öreg nénike felé lépdelek, haorim ujjával takarom eleinte arcomat, mintha csak tartanék valami újabb portól és varázslattól, amit akár rajtam is bevethet, mint az előbb, amivel szegény madárijesztőt látta el táncos lábakkal. De beszédem során elemelem ruhám anyagát magam elől, mosolyogva nézek az öregasszonyra, de nem azzal a barátságossal, ahogy a többiekre szoktam nézni, ez más volt.
- Kagami taichou feltett önöknek egy kérdést, amit ha nem válaszolnak meg, megígérhetem, hogy ez a Daigo lesz a legapróbb problémájuk. Mi lenne, hogyha megnézem, mi történik akkor, ha lánglabdát dobok az üstbe? :3 – Nem igazán akarom húzni az időt, szóval nyomban a tárgyra térek. Csak a hatás kedvéért idézek meg egy Shakkahout a kezembe, bemutató szándékkal, belegyúrtam egy kis Soukatsuit is, és gömb formájában, gyertyaként őrizgettem kezembe. A riadalom fokozására úgy tettem, mint aki véletlenül elejti az üst felé, majd nagy zsonglőrködések közepette visszatáncoltatom immáron a másik kezembe. Kár, hogy nem vagyok bűvész, biztos, hogy jobb hatást érnék el úgy vele. Lehet, hogy Tamacchintól kéne külön órákat kérnem! Ő értett hozzá! Surprised
Szándékomat persze nem gondolom komolyan, nem veszélyeztetném a többiek életét, bár bízok abban, hogy Ai-san le tudja követni szándékomat, és ha tettlegességig kell fajulnia a dolognak, akkor intézkedik a többiek biztonságáról.

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kasumiouji Tetsuya
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 118
Age : 25
Registration date : 2012. Mar. 16.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Gappei   Csüt. Jún. 05, 2014 4:18 am

Egy pillanatra ledöbbentem, hogy egy alsóbb rendű nemesi ház képviselőjét ilyen simán hagyják besétálni a Kagami birtokra engedély nélkül- mert törvényszegéshez nyilván nem hívják meg az első osztag hadnagyát, de igazán csak az lep meg, hogy a kapitány hagyja, hogy velünk tartson. Bármit is mond, nagyon valószínű, hogy a valódi célja az, hogy a Gotei érdekeit képviselje, még ha úgy is tesz, mintha segítene nekünk. Nem közeli ismerősöm, úgyhogy kénytelen vagyok azokra bízni, akik ismerik. Ez viszont rendesen tönkreteszi a menekülési tervem, egy ilyen megbízható szemtanúval a baj esetére kitalált történetem sokkal erőtlenebb lesz.
Az alapján, ahová érkezünk rögtön az első gondolatom az, hogy Shiranui Naomi csalt minket csapdába az új koordinátákkal, és mielőtt bármit tehetnék, már nem vagyok képes mást tenni azon túl, hogy levegő után kapkodok, még a kapitány sem járt jobban, bármennyire erős. Csak azért gondolom úgy mégis, hogy nem a hadnagy lehetett az, aki csapdába csalt minket, mert ő is a támadás hatósugarába került. Igaz, ha ez csak kábító jellegű képesség, akkor olyan sokat nem árt neki azon túl, hogy kellemetlen. Egy utolsó kísérletet teszek még rá, hogy megidézzek valamilyen kidout, de gyorsan feladom a próbálkozást, és hagyom elszállni az eszméletem.
Egy kicsit meglep, hogy úgy ébredünk fel, hogy nem kötöztek meg minket, és még a fegyvereink is nálunk hagyták, ez pedig vagy azért van, mert az, aki idehozott minket, túlzottan elbízta magát, vagy azért, mert nem azonos azzal, aki megtámadott minket. Az ábrázata mindenesetre nem túl bizalomgerjesztő, ahogyan az sem, amit csinál az egyikkel a két magunkkal hozott gyerek közül. Nem szerettem soha, ha valaki gyerekeket bánt. Felállok a földről, és felkészülök rá, hogy ha kell, akkor én is beszálljak a harcba.
- Azzal a férfivel vannak, aki megtámadott minket?- nem egyértelmű, hogy ők kivel vannak, ezt a Daigo-t emlegetik, akiről szintén nem tudjuk, ki lehet, de valószínűleg köze lehet az ex-kapitányhoz. Azon kívül, hogy kik ők, az is érdekes kérdés lehetne, hogy mik, mert nem tűnnek shinigaminak vagy embernek, ahogy hollownak sem, de elég sok érdekes dologról olvastam már. Annyira nem baj, hogy végre látok is egyet.
- Engedjétek el a társunkat!- egy pillantással nyugtázom, hogy a harmadik osztagos fiúra gondolok, aki nyilván nem érzi túl jól magát, hogy irányítják a testét és megalázzák. Azon túl, hogy azért is szólítom fel a párost, mert feleslegesnek és értelmetlennek látom, amit tesznek szerencsétlennel, az is szerepet játszik benne, hogy alakítsam a rólam kialakuló képet. A Goteies pályafutásom szempontjából fontos, hogy úgy rögzüljek az osztagtársaim fejében, mint aki figyel a társaira.


______________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
24000/30000  (24000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Gappei   Csüt. Jún. 05, 2014 5:47 am

Kellemetlenül érint, hogy legalább magamnak be kell ismernem: már csak azért is kapitányommal kívánok tartani, hogy elődjét kérdőre vonjam. Mintha más is motoszkálna bennem a kötelességtudaton kívül. Talán harag? Vagy bosszúvágy lenne, amiért a kapitányi jelentések aláírásaiért is könyörögnöm kellett? Nem tudom, de nem fogom hagyni, hogy csak úgy, minden magyarázat nélkül elintézzék ezt az ügyet. A Sanbantai untig eleget sínylődött már megjelenő majd eltűnő kapitányok miatt, sosem tudva az okokat. Hát, ezúttal úgy vélem, legalább annyit megérdemlünk, hogy az okokkal tisztában legyünk. Shizuka-chan kérdésére Shiroichi taichouval kapcsolatban csak sóhajtok. Ismerem a viszonyukat, így hát nem tudok egyetérteni a hévvel, amivel kapitányom lereagálja az ügyet, noha a szavak értelme teljesen jogos. A kapitányok közötti szóváltás viszont olyasmi, amibe nincs jogom beleszólni. Azonban a reakciókból ítélve hívatlan látogató megjelenésére és beszédére szinte önkéntelenül is fontolgatni kezdem a lehetséges lekötési módokat. A magam részéről benne sokkal kevésbé bízom, mint Shiroichi kapitányban, elvégre Kagami-sama arcán is tisztán látható volt: az ichibantai hadnagyának jelenléte meglepte. A jelen körülmények között nem tudom, mennyit érhet az ő szava, bár ennek nem adok hangot. Helyette társam mellé lépek, hisz tudom, a kioktatást nem viseli jól, akkor sem, ha valamit csupán annak vél, és kezemet a vállára téve suttogok neki.
– Uralkodj magadon, Shizuka-chan. Épp a létszám miatt most egyikünk sem eshet szét és hagyhatja, hogy az érzelmei vezéreljék – csak ennyi mondanivalóm van, még kapitányunk újabb szigorú szavai előtt. Jelentőségteljesen pillantok Kagami-samara. Pontosan tudom, mire képes a társaiért, még akkor is, ha nem az ő osztagához tartoznak. Ámbár, a magam részéről nem áll szándékomban megismételni azt az immár évekkel ezelőtti incidenst. Túl nagy áldozattal járt részéről. Jelen helyzetünkben is gondolkodás nélkül fogom követni az utasításait, de hadnagyként, azt hiszem, az is a kötelességemhez tartozik, hogy a kapitányom támasza legyek. A Gotei számára egy hadnagy elvesztése jóval kevesebb kárt okozna, mint egy kapitány elvesztése, a Sanbantai pedig nem engedheti meg magának még egyszer, hogy kapitány nélkül maradjon. Túl sokszor voltunk már az anarchia határmezsgyéjén emiatt, így többé ilyesmi nem fordulhat elő. Legalábbis a közeljövőben nem. Nem vagyunk rá felkészülve.
– Értettem, Kagami taichou – bólintok az utasításra, és azonnal a kislány és Kaminari-kun mögött termek, hogy segíthessem őket a dangaiban, ha bármi szükség van rá. Természetesen a jövőben Shiroichi kapitány utasításait is ugyanígy el fogom fogadni, megkérdőjelezés nélkül, amennyiben nem ellenkezik a saját kapitányomtól kapott paranccsal. Shiranui-san, noha a hadnagyok közt igen rangos helye van, jelenleg úgy veszem ki, kapitányának parancsa ellenére, magánszemélyként van itt. Neki nem tartozom semmiféle lojalitással, sem a saját pozícióm, sem az övé szerint. – Ne aggódj, Shibata-chan. Kagami taichou nem hívott volna magához, ha nem bízna a képességeidben – mosolyodok el halványan a kislányhoz intézve szavaim. Ezt követően jelentőségteljes pillantást vetek hadnagy társamra. Rég volt már, hogy együtt kellett mennünk egy feladat végzésére, vagy egymás mellett küzdenünk, de én bízom a csapatmunkánkban. Rengeteget fejlődött, mióta hadnagyomként a Sanbantaihoz került, és a magam részéről vakon bíznék benne, bármilyen vészhelyzetben. Ám ezúttal, remélem, nem lesz szükség rá, hogy kiegészítsük egymás képességeit.
Az átjáró másik oldalára érve úgy érzem, mintha eltévelyedtem volna a saját belső világomban, ámbár nem emlékszem, hogy Chi Kiri valaha is ködbe burkolta volna lelkem éjszakáját, arról nem is beszélve, hogy ott általában nincsenek rajtam kívül mások. Neutral Aztán feltűnik az az ismerős sziluett, és az ismerős hang. Valami különös oknál fogva viszket a tenyerem, hogy Chi Kirit használva lekeverjek neki egyet, bár nem tudom megmagyarázni, miért vannak ilyen késztetéseim korábbi kapitányommal kapcsolatban. Neutral Csak az a baj, hogy mozdulni nem tudok, lebénít a tüdőmet maró forróság. Úgy sejtem, ez az egykori kapitány technikája lesz. Bár sosem ismertem a képességeit, azért van némi sejtésem arról, egy beszélgetésünk alapján, hogy zanpakutoja hasonló lehet típusában, mint az enyém. Úgy érzem, mintha valaki megpróbálna minden éltető lélegzetvégelt kipréselni mellkasomból. A világ egyre homályosodik lélektükreim előtt, de utolsó erőmmel még megpróbálom megcélozni Mizushima Takeot egy kidouval, aminek idézéséig már nem jutok el. Felettébb kellemetlen.
Tűzropogás, lassan visszatérő érzékek, melyekkel mind tompa zsibbadtságot érzékelek. Nagy nehezen ülő helyzetbe tornázom magam, és kótyagos fejemre téve kezem próbálok körülnézni. Mit mondjak, kissé siralmasnak tűnik a helyzet. Ahogy lassan próbálom befogadni az engem körülvevő helyszínt is, kapitányom segítsége zökkent ki, melyet hálásan fogadok el, hogy végre talpra tudjak állni.
– Hát én ezért megölöm Neutral – jegyzem meg halkan morogva, gyilkos indulatomat egyértelműen az ex-kapitány felé irányítva. Ez a húzása most túllőtt egy bizonyos határon még nálam is. Pedig nagyon sok mindent hajlandó voltam lenyelni tőle. A madárijesztő szerű alak megjelenésére önkéntelenül is zanpakutom markolatára csúsztatom a kezem, és kapitányom fenyegetése közben Shizuka-chanra pillantok, vajon ő is készen áll-e akár támadni is végszükség esetén. Egyelőre azonban tekintetemmel igyekszem egy kis türelemre inteni, nehogy azonnal fejjel rohanjon a falnak. Az idős asszony megjelenése és a por, amit az üstbe szór, egyáltalán nem tetszenek, noha kétségtelenül a ”shinigami” és ”áldozat” szavak összekapcsolása kecsegtet a legkevesebb bizalommal. A férfi táncával nem lenne bajom, azonban kissé ledöbbenek, amikor Kaminari-kunnak is csatlakoznia kell hozzá. Ez így kezd túlmenni a gyanús és veszélyes jelzőkön. Shibata-chan mellé araszolok, hogy szükség esetén vigyázhassak rá. Egyelőre ő tűnik közülünk a legfiatalabbnak. A többiek biztosan képesek lesznek megoldani valahogy, bármilyen veszély is fenyegetné őket, de a kislánynak nem kellene, hogy baja essen.
– Shiroichi taichou... – motyogom a döbbenettől halkan, habár nem tisztem, és nem is kívánok megkérdőjelezni egy kapitányt döntéseiben, bár ezzel a mutatvánnyal messzemenőkig nem értek egyet. Inkább leveszem a kezem lélekölőmről. Ha minden kötél szakadna, a koncentrációmra szükségem lesz a Dankuu létrehozásához. Bár kétséges, mennyit fogna fel egy esetleges robbanásból, de bízom benne, hogy Kagami taichou sem hagyná, hogy bajunk essen. Sőt, őt ismerve inkább amiatt kellene aggódnom, hogy minden terhet önmagára vállal anélkül, hogy figyelembe venné, mekkora súly az, amit már nem képes megtartani.
– Türelem, Kasumiouji-dono. Jelenlegi helyzetünkben nem biztos, hogy bölcs döntés követelőzni, noha egyetértek kérésével – vetek egy pillantást a bátor, avagy épp vakmerő férfira, és táncoló tisztünkre. Nem örülök neki, hogy ebben a helyzetben van, de a szituációt figyelembe véve nem vagyok benne biztos, hogy a mi kezünkben van a zsarolási potenciál. Az én dolgom jelenleg az, hogy vigyázzak a tisztekre, és kövessem a kapitányom utasításait. Ehhez pedig résen kell lennem, nem lankadhat a figyelmem. Vészhelyzetben a másodperc minden aprócska töredékének jelentősége lehet a jövőnkre nézve.

______________



Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Urufu Yashuhiro
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Leo Hozzászólások száma : 104
Tartózkodási hely : Soul Socety, Seireitei
Registration date : 2012. Aug. 09.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Sanseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
15100/30000  (15100/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Gappei   Vas. Jún. 08, 2014 10:37 am

Kifejezéstelen arccal figyeltem, ahogy zajlottak a dolgok. Egyelőre nem éreztem, hogy bármibe is bele kellene szólnom. A hadnagyok minden kétséget fölvetettek, amit valahogy bennem is megfogalmazódtak, illetve a hadnagyok mellett Shiroichi-taichou is hozott fel az ellen ellenérvet, hogy Shiranui-fukutaichounak nem kellene itt lennie. Mivel mind magasabb rangból szóltak, fölöslegesnek éreztem bele szólnom. Bár azért felmerült bennem is egy erőteljes érzés, hogy nem lesz itt semmi, vagy komoly gondunk akadt, mikor az első osztag hadnagya feltűnt köztünk. Viszont ez is elsimult, mert nem akart keresztbe tenni. Én hittem neki.
Az átjáróban valahol középtájékon haladtam a csapatban. Leginkább arra figyeltem, hogy nehogy lemaradjak. Az áthaladással töltött percek alatt arra gondoltam, hogyha valamiért fegyveres harcra kerülne sor, akkor shikai-t nem használhatok. Urufu-val még nem sikerült elérnem az egyezséget, hogy újra az legyen, mint eddig. Ezért inkább előre felkészítettem magam, hogy a nodachi nélkül kell majd harcolnom.
Halvány gondolatom sem volt, csak a teljes döbbenet, mikor megérkeztünk az emberek világába. Köddel volt már dolgom, ahogy vérrel is. Egyik sem volt szokatlan, amitől egy erőteljes üres kérdés legyen a fejemben. Ennek az okozója, hogy ez a köd nem vizes volt, hanem véres. Vörös köd úszott a szemem előtt, de ezt nem ismertem, ez nem a másik voltam. Ez tényleg köd volt, s a ködben egy alak… ~Takeo-sama!~ Felismertem a személyt, de ő úgy tűnt minket nem. Ezért kezdtem volna fuldokolni a dühtől? Nem… Más miatt rogytam össze, s nem kaptam levegőt, a vérem sem azért izzott, mert a düh keringette. Viszont valahogy ismerős érzés volt… Gondolnom sem volt több időm, mert alig, hogy összerogytam, jött a sötétség.


~Hol vagyok?~ Merült fel bennem a kérdés, ahogy újra magamnál voltam. A föld nem volt olyan kemény, hogy az utcán legyek, de tatamira, vagy ágyra sem emlékeztetett, sőt az aljnövényzetre se. Teljesen idegen helyen tértem magamhoz, körülöttem a társaim, s nálunk a társaink, a zanpakutou-ink. A shirasaya-mra támaszkodva keltem fel a két lábamra.
- Jól! – Feleltem a kapitányunk kérdésére. Egészségileg tényleg úgy voltam, viszont kezdtem unni a szokatlan helyeket, bár ez most szerencsére annyira nem volt az. Már jártam barlangban, de mégis… A berendezése mégis azzá tette. Sőt, a beszélő madárijesztő-youkai sem enyhítette azt, hogy elegem legyen a szokatlan dolgokból.
Megértettem a többiek indulatát, hiszen egy eltűnt és tisztelt társunk nemrég harcképtelenné tett minket, amellett, hogy fel sem ismert minket. Egyik szokatlan helyről a másikra kerülünk. Valami illúzióval egyik társunk ruháját megváltoztatják, fura alakokkal van dolgunk, akik látszólag gátolják a küldetésünk sikerét. Viszont mi a harmadik osztag tagjai vagyunk! Bár most törvényen kívül járunk, de attól még nem kellene megfeledkeznünk mindenről! A helyemen maradva figyeltem, de a zanpakutou-mról már levettem súlyom, s az egyenruhámhoz tartozó obi-ba tűztem, s kezemet rajta pihentettem, mint valamikor nagyon-nagyon régen a katana-mon. Hüvelykujjamat úgy helyeztem, hogy egy mozdulattal előrébb tolhassam a fegyvert, s jobb kezemmel hamar felfedhessem a pengét. Viszont ennél több nem utalt arra, hogy a kapitányom egyetlen szavára, vagy egy ellenséges mozdulatra támadni kívántam, bár az, hogy áldozatokként utalt ránk, már majdnem felért az ellenségeskedéssel.
Majdnem ugrottam, mikor Kaminari-kun kényszer táncolni kezdett, de szerencséjére visszafogtam magam. Bár a vérem felizzott, s a farkas csaholásából gondolva a másiknak engedte volna használni a shikai-t, de hogyha támadtam volna, akkor a fiúnak biztosan baja esett volna. Nem akartam újra olyanban kárt okozni, akit meg kívántam menteni, ezért csupán haragos tekintettel figyeltem a youkai-t, hátha lángra kap. Azt viszont egyáltalán nem vettem észre, hogy ezalatt, hogy a dühöm felizzott, de sikeresen visszafogtam magam, a jobbomra rá mart a lelkem farkasa. Bár nem túl mélyen hatoltak a fogai a húsomba, de azért ahhoz eléggé mélyen, hogy az agyarai helyéről hajszálvékony vércsíkok kezdtek a kézfejemre úszni, onnan meg le a földre.

______________

Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30900/45000  (30900/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Gappei   Hétf. Jún. 09, 2014 6:02 am

Nem értek egyet, ugyanakkor kapitányom parancsaira feltétlen hallgatnom kell. Mint hadnagy az egyik feladatom a kérdéses döntések megkérdőjelezése, melynek eleget tettem. Nincs több ellenvetésem. Nem tetszik, hogy Anao velünk tart, még mindig úgy érzem, hogy mint mindig, ez most is csak problémát és fennakadást fog okozni. Folyton csak a baj van a 10. osztag meggondolatlan, ostoba kapitányával.
- Teljesen komolyan, csak is a küldetés sikerét figyelembe véve kérdeztem… - Mondom morcosan karba font kézzel. Még Mei is leteremt?! Azt hittem ő azért megérti, hogy miért kérdeztem ezt. Még csak nem is úgy mondtam, ahogy először megfogant a fejemben „Ez a rusnya lila mit keres itt?” Nyüssz..
Egyetértően bólogatok miközben Anao szavait hallgatom. Pontosan nekem is ez a véleményem… Még szerencse, hogy van valaki, aki megé….Mi?! Egyetérteni Anaoval?! Micsoda kilátások. Mindennek vége... Meg fogunk halni, a világ rendje felborul, az ég és a föld összeütközik és az armageddon kezdetét veszi!
Egy újabb kívülálló - aki ráadásul közvetlenül a főkapitány beosztottja - zavarja meg a társalgásunkat. Mintha joga lenne engem a helyemre raknia. Hát nincs! Ő is csak hadnagy mint én, ráadásul nem is tűnik valami erősnek…
- Remek, szóval kettő… még valaki nem akarna meghívás nélkül betoppanni? – Suttogom halkan, csak úgy magam elé. Nem merném hangosan kifejezni nemtetszésem, hiszen mikor ezt értelmesen és átgondoltan teszem, akkor sem vesznek komolyan… Rosszallóan nézek a lányra. Nem tetszik, hogy a főkapitány közvetlen beosztottja tart velük, egy tökéletesen szabálytalan, sőt egyenesen törvénybe ütköző megmozdulásban…
Bólintok, majd el is foglalom a helyemet a sor legvégén közvetlenül az újoncok mögött. Elől elég védelmet kapnak, de az esetleges hátbatámadás váratlanul érheti őket, így egyértelmű, hogy ettől próbálom őket megóvni. Mei mellé lépek, s végig mellette maradok. Futó lépésben sietünk át a dangaion, s egyenesen a megadott koordinátához érünk. Valami különös színű füst lepi el a helyet. Azonnal befogom az orrom, amint eljut az agyamig, hogy veszélyes lehet, ám már késő.
- A fené… - Dőlök össze akár egy kártyavár. Utolsó pillantásaimmal még látom Anaot és Ai-sant küzdeni a hatás ellen. Talán soha többet nem láthatok már senki mást… Szomorú lennék, ha így lenne.
Az orromat füst üti meg. Azonnal kinyitom a szemem és felpattanok, máris készen bármiféle támadásra, vagy egyéb meglepetésre. A biztonság kedvéért még a légvételemet is visszatartom egy kissé. Azonnal körbenézek, mindenki megvan-e. Megnyugodva fújom ki a levegőt, melyet eddig visszatartottam. Anaon kívül mindenki épségének örülök. Ha valakinek szüksége van segítségre, akkor szívesen segítek felállni. Ai-san kérdésére csak egy bólintással reagálok.
Megértem Mei indulatosságát, hiszen ami az ex-kapitány alatti időkben ment még az én szememet is szúrta… Megértően pillantok rá. Kezemet a vállára teszem, hogy érezze nincs egyedül és teljesen egyet értek vele. Bár nem hiszem Ai-san örülne, ha Mei megölné a fickót
Anao mutatványától a frász tör rám. Éppen készülnék ráugrani és nem tud… leütni, megölni
vagy bármit tenni. Azaz ostoba, meg fog ölni minket. Szerencsére csak „viccelt” bár szerintem inkább ügyetlenségét próbálja kendőzni ezzel a zsonglőrködéssel.
- Ki a pokol az a Daigo?! – Kérdezem meg idegesen, miközben végig nézem, ahogy Taki táncra perdül. Ostoba tekintettel bámulok rá, s már majdnem megjegyzem, hogy ez nem a megfelelő pillanat az efféle tevékenységekre, mikor rájövök mi is itt az összefüggés.
- Ha nem engedi el a tisztünket, akkor kénytelen leszek összetörni a csontjaidat banya! – Mondom teljes komolysággal. Öklömet meglendítem magam előtt, hogy nyomatékosítsam fenyegetésem. Nem viccelek…

______________

『想像フォレスト』を歌ってみた【バル】
Adatlap      ll      Wiki
Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kaminari Taka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Cancer Monkey
Hozzászólások száma : 128
Age : 25
Tartózkodási hely : Mosonmagyaróvár
Registration date : 2012. Feb. 02.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
18000/30000  (18000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Gappei   Hétf. Jún. 09, 2014 8:36 am

Marha nagy magabiztossággal és lelkesedéssel voltam itt, de ezek csupán az érzéseim voltak. Jobban belegondolva a dologba sokkal mélyebben húzódtak itt a szálak. A harmadik osztag tiszta, de voltak itt másik is. A meghívott kapitány jelenlétével kapcsolatban fel sem merült a kérdés bennem, amit a hadnagyom megfogalmazott, és pattanásig feszültek az idegzetek nem sokkal utána. Sorra jött a bonyodalom, és én nem tudtam mást tenni, mint teljes erővel koncentrálni a helyzetre, és megérteni azt. Se elég erőm, se elég hatalmam nincs ahhoz, hogy itt én szót emeljek. Kicsit már forgott a szemem a sok információtól és utalástól, meg minden, de úgy tűnt végre rendeződött a helyzet. Őszintén szólva nem kellett zseninek lenni hozzá, hogy látszódjon Yamasaki-san feszültsége. A Pokollepkét sikeresen elküldtem, és minden haladt tovább. Mikor esélyt láttam rá, hogy ne nagyon legyen Yamakasi-sanon túl nagy figyelem odaléptem hozzá.
-Yamakasi Fukutaicho-san, én is kicsit feszült vagyok, de biztos minden rendben lesz! Yoriko-channak küldtem egy pokollepkét, hogy nyerjen időt nekem ha szükségem lesz rá, így már nem egy, hanem két lépéssel leszünk a második osztagosok előtt is.- Aztán felfogom, hogy mit mondtam. -A-a-a-akarom mmoondani Yo-Yo-Yoshida Taicho b-biztos nem hagyná ki az üzletet amit a-ajánlottam, szóval izé öhm. KÖSZÖNÖM A SÜTEMÉNYT!
Veszek egy darabot majd gyorsan meghajlok, és beugrom a kapuba, mielőtt annyira kínos helyzetbe hozom magamat, hogy a végén használhatatlanná válok. Az átkelésnél semmi rendkívüli nem volt, sőt mi több, már feszült voltam attól a „semmitől”. Egy pillanatra meghökkentem a ránk váró környezeten, s reflexből nyúltam a kardomért.
-Uchirase..Rai...mei
Kezdtem el megidézni a shikaiomat, de a parancs felénél már elviselhetetlenül égett a tüdőm, és a befejezés már inkább volt Raimei felé nyúló segítségkérés, mintsem a shikai parancsom befejezése. Hiába öltem bele több és több erőt az eszméletemnél maradásba, csak annyit értem el, hogy összeesés helyett kidőltem, mint egy fa. A barlang ahol ébredtünk megszámlálhatatlanul sok rémisztő és visszataszító elemmel, és érzéssel rendelkezett és árasztott el. Azzal, hogy a volt kapitányt láthattuk-e megérkezéskor nem volt erőm foglalkozni, sok más kötött le. Mindenünk megvolt, ami pedig azt feltételezi, hogy az ellenség valamiért abszolút előnnyel rendelkezőnek gondolja magát. A gyanús dolgok csak úgy sokasodtak. A fickó megváltoztatta a ruhámat, a helyzet pillanatában még nem tudtam mitévő legyek, aztán láttam a meghátrálását. Ez azonnal elpattintott nálam valamit, s rohamba kezdtem feltételezett támadóm ellen. Ami megakasztott nem mágia, vagy egyéb technika volt, hanem egy rendkívül rossz előérzet, amit a banyával megjelenő önbizalom váltott ki. Shunpóval léptem hátra. Ezerrel pörgött az agyam, dolgozta fel az információt amit kapott, és elemezte a lehetséges helyzeteket. Jobb kezem ráfonódott a zanpakutomra, s készen álltam bármelyik pillanatban feloldani a shikaiom. Azonban hirtelen táncra perdült a fickó, majd én is. ÉN IS?! Annyira meglepett a helyzet, hogy nem tudtam vele mihez kezdeni, csak értetlenül pislogtam párat. Amint feleszméltem a hirtelen sokkból megpróbáltam ellenkezni, de nem sikerült, így a soron következő random használhatónak vélt ötlettel próbálkoztam. Annyiban biztos voltam, hogy ez így nem mehet tovább, és le kell állnom. Tehát nincs más hátra, mint előre.
-Villámokon érkezel és üres rokkán, hasítsd hat részre a fényt. Bakudou 61: Rikujoukourou!
A kidou célpontja nem más volt, mint én magam. A rögtönzött ötlet, hogy a saját testemet zárom egy fénybörtönbe, hogy megakadályozzam akaratom ellenére történő cselekvéseit egész kiválónak tűnt, már csak abban kellett reménykedni, hogy sikerül is. Összeszorított foggal vártam, hogy a technika fogságba ejtsen. Egyelőre ez volt a legtöbb amit tehettem, valamint az, hogy megpróbálok lehiggadni, és rájönni, hogy mi is történik velem.

______________

Pontok
Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiranui Naomi
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Female
Pisces Dragon
Hozzászólások száma : 119
Age : 101
Tartózkodási hely : Haruki~chan nyomában *.* || Shiranui birtok
Registration date : 2012. Feb. 15.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
21000/30000  (21000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Gappei   Szer. Jún. 11, 2014 1:36 pm

Azt hiszem pontosan azokat a reakciókat várhattam el a legtöbbjüktől, amivel személyemet fogadták, és emiatt nem éreztem okot neheztelni egyikükre sem. A feszültség az ilyen helyzetekben természetes, mégis veszélyes lehet, nem szabad elfelejtenie senkinek, hogy mi a cél, és ezért milyen eszközöket képes mozgósítani. A tisztek kétsége minden bizonnyal nem kapitányuk személyére irányult, de ezek ellenére is itt voltak, ami azt jelentette, hogy elszánták magukat, miként azt hiszen én is tettem.
A bennem kavargó érzések ellenére is higgadt maradtam, nem csak saját magam miatt, de úgy gondoltam, kicsit amiatt is, amit a tisztekből eddig láttam. Lojalitás, bátorság, elszántság, mind csupa olyan tulajdonság, amit egy jó vezető mellett kiválóan tudnak hasznosítani, és olyan egységet hozhatnak létre, aminek megbontása majdhogynem lehetetlen. Éppen ezért nem is véletlen, hogy mind N~Nao~taichout, mind engem, nehéz szívvel fogadtak, hiszen nem feltétlen rájuk, de veszélyt jelenthetnénk. Éppen ezért mosolyra késztettek a Juubantai kapitányának szavai, hogy kezességet vállal értem, ami persze nem jelentette, hogy ezzel a feszültség feloldódott, valószínűleg amíg a saját szemükkel nem látják, miként is viselkedem, és cselekszem, ez nem is fog változni.
Úgy tűnt Kagami~taichout is meggyőzték szavaink, ám mondandójára kicsit megrándult szám széle. Egyetlen tiszt sem köteles más kapitányok parancsának vakon engedelmeskedni, akkor sem, ha saját kapitányuk nincs jelen, hiszen ez csupán káoszt szülne. Az igaz, hogy a tisztelet kijár minden kapitányi, és hadnagyi rangot viselő shinigaminak, de engedelmességgel saját osztagának feljebbvalóinak tartozik csupán mindenki. Ráadásul arra kellene törekedni, hogy ez a tisztelet és megbecsülés ne csak a rangnak, hanem az embernek is szóljon, mert az sokkal többet ér, mint az, hogy kinek ki parancsolhat.
- Kagami~taichou, ha státuszomból kifolyólag valóban engedelmességgel tartoznék minden kapitánynak, akkor erre a megmozdulásra nem lenne szükség, hiszen ön is haza parancsolhatná a második osztag alacsonyabb rangú tisztjeit… - Jegyeztem meg, mert nem tartottam szükségesnek, hogy afféle ábrándba ringassa magát, ha parancsot adna olyasmire, amit nem kívánok megtenni, azt teljesíteném. – A Soutaichounak arra tettem ígéretet, hogy N~Nao~taichou mellett maradok, és ezt nem is áll szándékomban megszegni. ^.^
Igazából nem a parancs ellen cselekedtem, csupán kiforgattam azt, hogy akként cselekedjek, ahogy azt megkívánja becsületem… vagy csak ezzel védekeztem az igazság ellen? Ki tudja, lehet, hogy tényleg így volt, viszont ez nem jelenti azt, hogy bárkinél kevesebb okom lenne itt lenni. Az újonc fiatal korát látva eszembe jutott Haruki~chan, és hogy mit éreznék, ha előlem eltitkolva ilyesmibe kezdene, de meg kellett nyugtatnom magam, hogy ő sose bocsátkozna ilyesmibe, ráadásul a fiatal tisztnek sincs mitől félnie, ahogy feletteseit elnéztem.
Következő megjegyzéseire inkább nem válaszoltam, nyelvemre tévedő szavakat gondosan kifújtam egy nagyobb levegővel, anélkül, hogy kimondtam volna őket. A Kagamik jelenlegi feje nem régóta foglalta el ezt a helyet, és a pletykák szerint nem is itt nevelkedett, éppen ezért nem róhattam fel naivitását, majd meglátja, hogy ez a világ koránt sem így működik. Az nem zavart, hogy ki mennyire becsüli akár a Gotei Juusantain belül, akár nemesi körökben rangomat, elvégre a legnagyobb előnye annak az embernek van, akit lebecsülnek. Nem mintha ez jelen helyzetben bármit is jelentene, a teremben tartózkodók egyikét sem tekintettem ellenfélnek, reméltem, ez így is marad. Többüket legalább látásból ismertem, Urufu~sannal pedig már volt szerencsém együtt részt venni kiküldetésen, tehetséges harcosnak tartottam.
Követtem őket a Senkaimonhoz a birtokon, ahol már jártam a nemesi gyűlések alkalmával, sőt, ironikus módon, pont ezen a helyen találkoztam először Keoval. Az emlékek csak úgy villóztak, még, ha nem is arrafelé tartottunk, ahol a férfi letorkolva cipelt karjaiban. Bár azon a napon ezen a helyen, és a lelkünkben is hatalmas pusztításokat végeztek, mégis, az a néhány óra, amiben segédkezhettem a főnemesnek, az határozta meg későbbi viszonyunkat. Elmerülésemből a felszólítás térített magamhoz, révedt tekintetem azonnal kitisztult, ahogy az időpontot egyeztetve megadtam, hogy mely hely lenne a megfelelő. Nem gondoltam volna, hogy a rendszer ilyen hiányosságát egyszer erre fogom használni, pedig korábban hányszor jeleztem a Soutaichounak, hogy a járőrözéseket át kellene szervezni!
A dangaiban sétálva N~Nao~taichou mellett maradtam, hiszen abban egyet kellett értenem Masayoshi~soutaichouval, hogy így jobb mindkettőnknek. Így azonban a sor elején haladtam, mellettünk Kagami~taichouval, aki köntörfalazás nélkül tette fel kérdését. Elmosolyodtam, hiszen ritka volt, hogy egy nemes egyből arra kérdezzen rá, amire valóban kíváncsi, ebben kicsit maga is Keora emlékeztetett.
- Ez egy olyan kérdés, amit magam is szeretnék feltenni Mizushima~dononak. ^.^ - Viszonoztam tekintetét, hogy lássa, nem csupán azért válaszoltam eképpen, mert nem kívánom vele megosztani a részleteket. – Nevezhetnénk bonyolultnak a helyzetet, de az igazság az, hogy nem a helyzet az, hanem mi magunk.
Egész eddig mindig azt gondoltam, hogy azért büntet a sors, mert nem érdemlem meg, hogy boldog legyek, hogy talán valamit elkövettem, ami megakadályoz ebben. Az egyetlen ember pedig, aki képes volt elhitetni velem ez egyáltalán nincs így, olyan gyorsan tűnt el, ahogyan érkezett. Nem csoda hát, ha válaszokra volt szükségem, hogy hajtott a belső feszültség, valamiképpen meg kell találnom, és kérdőre vonnom. Túl sok választ várok tőle, de amíg ez segít az előre tekintésben a bánat, és a múlt árnyai ellen, addig bele kapaszkodom, nem tehetek mást.
Kilépve az Emberek Világába testemet nem csupán az ismert támadás bénítja meg, hanem a viszontlátás sokkja is. Nehéz lett volna megmondani, hogy mellkasomat a méreg maróhatása szorította-e fájdalmasan össze, vagy inkább az, hogy ismételten olyan állapotban láttam, ahogy sosem szerettem volna. Ezúttal nem volt kétségbeesett, vagy éppen szomorú, még sem annak a férfinak tűnt, akit ismertem. Azon a napon, mikor zanpakutouja elszabadulva majdnem elpusztította, magányosnak láttam, most pedig hirtelenjében nem tudtam leolvasni semmit arcáról, ami ijesztő volt. Ráfoghattam volna az erős támadásra, hogy azért nem nyúlok zanpakutoum után, de a szívem mélyén azért jól tudtam, hogy ha lett volna esélyem se lettem volna képes fegyvert rántani rá. Arcomon két nedves csík futott végig, mielőtt magával ragadott a sötét homály, bár ezúttal kényszerűen megfosztva öntudatomtól.
* * * * *
Az ébredés sokkalta rosszabb volt, mint amit valaha is át kellett élnem, pedig nem először ébredtem komoly fájdalmak után. Még éreztem, hogy tagjaim nehezebbek annál, mint amit megszoktam, de nem késlekedhettem, fejemben csak az kavargott, hogy minél gyorsabban talpon vagyok, annál hamarabb találkozom a férfival, aki valamiért elfogott minket. Ez nem bizonyult túl jó ötletnek, mert így kissé bizonytalan lábakon álltam meg a többiek mellett, lassan tisztuló tudattal figyelve az eseményeket.
Bennem is ugyan azok a kérdések fogalmazódtak meg, lévén Keo is valami Daigot emlegetett, bár azt nem tudtam volna megmondani, hogy a fiatal tisztet, vagy a korábbi kapitányt nevezte-e fiúnak. Az előbbi kinézet alapján logikus lenne, de egy ilyen őrült helyzetben pont ez lenne ésszerű? N~Nao~taichou mutatványát figyelve szívem szerint behunytam volna a szemem, hogy ne is lássam, mi történik a következő pillanatokban, viszont abban az esetben lehet visszaaludtam volna, így kényszerítettem magam, hogy folyamatosan a történésekre koncentráljak. Nem éreztem szükségét, hogy nyomatékosítsam azt, amit már elmondtak, csupán abban reménykedtem, hogy a tiszt idézése beválik, és ezzel kissé megakasztja ezt a bolondokházát.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Gappei   

Vissza az elejére Go down
 

Gappei

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Küldetések az Emberek Világában-