HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Rémségek Cirkusza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Konoe Karen
Fullbringer
Fullbringer
avatar

Female
Gemini Buffalo
Hozzászólások száma : 118
Age : 32
Tartózkodási hely : Karakura város
Registration date : 2011. Jul. 23.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Bár tulaj; Szabadúszó feltaláló
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
13600/15000  (13600/15000)

TémanyitásTárgy: Rémségek Cirkusza   Hétf. Ápr. 28, 2014 8:21 am


Felügyelő: Tia Harribel

Résztvevők:
Amewa Ruriko
Yamaguchi Sora
Sayuki Daisuke
Kishi Rikiryo
Hamada Izanagi
Kyougetsusei Toudou


Habár a környéken tartózkodó városok mindegyike élvezi a tavaszi verőfényes napsütést, Karakura városát sűrűn gomolygó sötét felhők takarják el, és mind e mellett az emberek többségének nyomasztó baljóslatú érzése támad. Már egy hete tart ez az állapot, és hogy ezt még tetőzzék, a városban minden éjjel embereket támadnak meg és tépnek szét brutálisan ismeretlen fenevadak. A rendőrség tehetetlen a lakosok pedig félnek.
Talán csak puszta véletlen, hogy épp, mikor ez az egész elkezdődött a városba egy igen csak bizarr névvel ellátott vándorcirkusz tévedt be. A Rémségek Cirkusza. Ez a név díszeleg a hatalmas sátor előtt felállított beléptető kapu felett. Bár balszerencséjükre esténként alig vannak vendégeik, hisz ki az ostoba, aki ilyen körülmények között elmeri hagyni a lakását.[
Viszont azok, aki részt vettek az előadáson, nagyon dicsérik és az ismerőseiket is arra bíztatják, hogy látogassanak el oda és érezzék jól magukat. Sokaknak már-már bizarrnak tűnhet ezen emberek pozitív viselkedése…

Daisuke:
Nos, szabad kezet adok azzal, hogy mivel múlatod a napjaidat illetve főképp az estéidet. Minden esetre, ha egy-egyszer kint jársz, a szabadban az éj leple alatt nem egyszer feleszmélhetsz a termetes fekete árnyakra melyek a házak tetején vagy a megvilágított utakon tűnek fel a szemed sarkában morgó hangot hallatva, ám még mielőtt jobban szemügyre vehetnéd őket, vagy ha esetleg megkísérled üldözőbe venni őket egy idő után egy-egy sikátor sötétjében egyszerűen eltűnnek. Abban viszont biztos lehetsz, hogy lélekenergiájuk alapján nem hollowokkal van dolgod.
Egy este azonban más is történik. Az árnyak most is feltűnnek ám, eltérően az eddigiektől most két emberi hang kiáltozását, sikolyát hallod miközben az életükért rimánkodnak. Ha pedig a hangok után fordulsz figyelmedet a földön megcsillanó folyadék keltheti fel melyet, ha jobban megvizsgálsz, rájöhetsz, hogy nem más, mint vér. Így ha csak nem az egyre halkuló hangokat követed ennek nyomán akadhatsz rá végül egy félre eső utca lámpája alatt a már halott középkorú férfira és nőre, akiket jól láthatóan megcsócsáltak, sőt egy-egy nagyobb darabot is kiharaptak belőlük.

Ruriko és Sora:
Ha a kutatásom jó eredménnyel zárt akkor, ha minden igaz mindketten diákok vagytok.^^”
És mint ilyenek pár napja a kezetekbe nyomtak az osztályban egy-egy cetlit, melyet, ha elvileg felmutattok a cirkuszban fél áron mehettek be. Csak hogy saját elfoglaltság, vagy épp kedv hiányában nem használjátok fel jó ideig. Míg nem aztán néhány osztálytársatok/barátotok olyan nagy hévvel számol be az élvezetes műsorokról, hogy végül úgy döntötök, hogy ti is megnézitek magatoknak ezt a Rémségek Cirkuszát.
Ugyan azon este el is indultok az esti programotokra. Az oda vezető út felén nem is történik veletek semmi különös, minden olyan, mint bármely este a városban kivéve a már említett rossz aurát, ami belengi a várost, illetve ha szemfülesek vagytok, észrevehetitek, hogy az utak egyre kihaltabbakká válnak, ahogy haladtok előre úti célotok felé. Majd az este csendjét ugyan azon nő és férfi sikolya töri meg. Ruriko ráadásul még elég közelről is megtapasztalhatja az áldozatok hangját ugyan is a nőt elragadó lény majdnem fellöki, mikor elfut mellette ezzel tetemes vért fröcskölve öltözetedre. Bár a lényt magát nem látod tisztán magár a nő kétségbe esett arcát és igen mely segítségért könyörög. Gondolom, ezek után nem hagyod magár, hogy csak úgy lelépjenek és utánuk sietsz, így botlasz bele Sorába, aki megjelenésed előtt pár másodpercek figyel fel a nem messze tőle az egyik parkoló autón átszökkenő lényt. Hogy ezek után segítséget kérsz-e a fiútól vagy az ő figyelmét kelti fel a véres öltözéked, plusz az ismeretlen lény láttán valahogy összerakja (nagyjából) a dolgokat, így saját döntéséből csatlakozik, hozzád azt rátok hagyom :DA lényeg, hogy végül ti is Daisuke mellett köttök ki a két tetem mellett.

Shinigamik:
Mindhárman a szokás napi rutinotokkal vagytok elfoglalva SS-ben. Azonban délután elfoglaltságotokat egy-egy fekete és sötétvörös színben pompázó pokollepke zavarja meg. A lepkék üzenetében mindhármatokat a 12. osztaghoz hívatnak, sürgősen! Az osztag kapujában egy fehér laborköpenyes férfi vár rátok, így ha mind megérkeztek kövessétek őt az egyik terembe ahol hatalmas számítógépek és monitorok helyezkednek el illetve még pár fehér köpenyes férfi és nő, akik látszólag nem is törődnek ottlétetekkel.
- Khm… nos, uraim, egy igen fontos küldetéssel szeretném önöket megbízni. – köszörüli meg a férfi a mondandója előtt, majd végezvén az egyik előttetek helyet foglaló monitorra mutat. A képernyő sarkában a „Karakura város” felirat olvasható így hamar rájöhettek, hogy mit mutat a térkép, melynek közepén egy hatalmas szürke folt teríti be, sőt majdhogynem az egész várost. - Mint láthatják, Karakura városa felett egy igen érdekes és egyben rejtélyes anomália lepte be. Már a városba küldtünk pár halálistent, hogy kiderítsék ennek mibenlétét azonban még mielőtt bármire is rájöhettek volna… hát… a csapatnak nyoma veszett. Mindössze ennyi nyomunk van… – halkul el beszéd közben, majd benyom egy gombot a billentyűzeten. Egy másik monitoron ekkor egy zavaros felvétel indul el.
- Itt… Waka… mia… a csap… nak vége zzzzzz… a nyomo… vannak. Ááááááh… zzzzz…. Rém… Grrrrr… áááááh! – a videó megszakad egy fekete szörnyalak morgását követően.
- Ennyi lenne. Kérem, készülődjenek össze és 20 perc múlva jöjjenek a Sekaimon-hoz. – ezzel a férfi megmutatja a kifelé vezető utat, majd távozik.
Miután összegyűltök, a kapu előtt megjelenik a férfi és vele együtt egy pokollepke, aki majd átvezet titeket a köztes világon.
Átérve a délután maradék részében kutassatok a városban, ám mire az este leszáll, nem találtok semmit. Végül megérzitek a közeletekben elhaladó két lény, illetve a sikolyok hangját, így azokat követve rátaláltok a két emberre és Daisukére.

Bármi probléma, óhaj-sóhaj esetén ne habozzatok Pü küldeni :DJós szórakozást!

______________

Pontozás:
 



A hozzászólást Konoe Karen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Május 18, 2014 1:52 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://yuri-4-ever.gportal.hu
Hamada Izanagi
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Leo Monkey
Hozzászólások száma : 34
Age : 25
Tartózkodási hely : 16. századi japán
Registration date : 2012. Aug. 15.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
7000/15000  (7000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Rémségek Cirkusza   Kedd Ápr. 29, 2014 1:23 am

A napom szokásosan telt, reggeli edzés, futólépésben le a lépcsőn, futás a 3. osztag amfiteátrumájáig, 5-6 kör az épület körül 3-4 kör sprint az amfiteátrum és a kert között, vissza ugyanez, majd fürdés, reggeli és neki állok a napi rutinnak, ami az ebéd készítés, instant ramenhez víz forralás, majd összeöntés. sült csirke, tejszínes szósszal és rizzsel. Nincs nagyon dolgom, hiszen küldetésre sem küldtek még, de hát nem tudhatom mit hoz a nap, így mindig fel vagyok készülve rá. Ebéddel végezve mosogatás, majd délutáni pihenés és elérkezett az uzsonna. Éppen a szendvicsemet majszolom, amikor megjelenik egy pokollepke, hogy sürgősen a 12. osztaghoz hívatnak. ~ Vajon mit akarhatnak?~ Ha sürgős, hát sürgős, de valahogy nem tetszik nekem a dolog, biztos vagyok benne, hogy feladatot akarnak adni, de biztos vagyok benne, hogy nem lesz egyszerű, ha ennyire fontos. Felkapom a hagyományos shinigami egyenruhám, fejemre a bambuszkalapom kerül, felkötöm a zanpakutom és egy kést, így rohanok a 12. osztag bázisára. Nem jártam még ott, így egy kicsit el is tévedek, de összefutva valakivel, akiről kiderül, hogy a 12. osztag nem tudom melyik tisztje, ugyan mondta, de nem figyeltem erre, sokkal inkább az irány érdekelt. Az osztag kapujában egy fehér laborköpenyes egyén vár minket, majd mikor a csapat teljes lesz egy fura terembe vezet, ahol számomra ismeretlen gépek vannak. Mint megtudtuk, jól gondoltam, egy igen fontos küldetést kell teljesítenem... az emberek világában. Karakurát valami fura anomália lepte be, amire már ki lettek küldve halálistenek, hogy derítsék ki mi lehet, de ők eltüntek. Ekkor megnyom egy gombot és a fura fénylő dobozból hang jön ki, szavak és betűk érthetetlen keveréke. Nem maga az információ és a látvány ijeszt meg, hanem az, hogy valakit bezártak ebbe a fura dobozba, amiből nem tud kiszabadulni. 20 percünk van összekészülni, de nekem nincs szükségem semmire, így az említett helyre sietek. A többieknek kellhet valami, így leülök egy padra, majd az övemre kötött kést kezdem el dobálni a levegőbe és kapom el vagy a nyelénél vagy a pengénél. Már éppen azon vagyok, hogy a fűbe kezdem el dobálni, amikor is megjelenik a vezetőnk, hogy induljunk. Mindannyian kapunk egy pokollepkét, ami átvisz minket a köztes világon át az emberek világába egyenesen Karakura városába. A nap további részét közös megegyezéssel kutatással töltjük, ed nagyon nem találunk semmit, de végül egy sikoly segít megtalálni két embert és egy számomra ismeretlen shinigamit, bár nem tudom, hogy egyáltalán kerestük-e őket.

______________

Képzettségek:
Spoiler:
 


előtörténet, adatlap
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyougetsusei Toudou
7. Osztag
7. Osztag
avatar

Male
Hozzászólások száma : 52
Tartózkodási hely : 7. osztag területe
Registration date : 2014. Jan. 23.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Sanseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5500/15000  (5500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Rémségek Cirkusza   Szomb. Május 17, 2014 9:46 pm

A nap hét ágra süt, egy felhő sincs az égen, a madarak csiripelnek és a hűs szelő lengeti a fák vékony ágait és a virágokat. Kellemes az idő. Vétek ilyen jó időjárásban az irodában ücsörögni egész nap, ki kell menni a szabadba és élvezni azt. Nem minden nap van ilyen, bolond az olyan ember, aki ilyenkor benn csücsül az épületben, ha nincs semmi dolga. Én nem vagyok ilyen, végeztem a feladataimmal és már nem volt több. Ayumu Fukutaicho-nak segítettem néhány papírmunkában, nem volt annyira sokk így elég hamar végezni tudtam. Kihasználva a szabadidőmet egy csésze tea mellet kiültem a kinti folyosó szélére és ott kortyolgatva italom miközben figyeltem az eget. Időközben megjelent néhány hófehér bárányfelhő, mik lassú tempóban úsztak tovább az ég kék tengerén. Lehunyom a szemem és élvezem a madarak lágy muzsikáját. A teám lassan fogy miközben újból az égbolt végtelenségében merülnek el szemeim. Gyorsan elröpült az idő, s már ideje volt folytatnom tovább munkám.
Ahogy haladok előre a folyóson egy lepke szál felém, az árnyalatáról a sötétvörös és fekete szín keverékéből rögtön felismerem… egy pokollepke. Üzenete volt a számomra, ami nem volt más, minthogy azonnal menjek a Junibantai-hoz. Sürgős volt ezért rohamléptekben indultam meg a megjelölt osztag barakkja felé. Mikor odaértem egy fehér laborköpenyes férfi várt. Ahogy megérkeztek a többiek bevezetett az épületbe, ott egy terembe. A sok gép és képernyő lekötötte tekintetem, ahogy beléptünk, még sosem jártam ennél az osztagnál, így új volt az egész. A teremben javában folyt a munka, a mi jelenlétünk meg sem zavarta a folyamatot.
- Khm… nos, uraim, egy igen fontos küldetéssel szeretném önöket megbízni. – az egyik számítógép közelében megállunk és a 12. osztag embere elkezdi ismertetni a feladatunkat. Az első mondata után az egyik monitorra mutat, amin egy térkép látszott az egyik sarkán a Karakura város szöveggel.
~ Szóval az Élők Világában lesz dolgunk.
Furcsa mód a térkép közepén egy méretes szürke paca terült szét és majdhogynem beterítette az egész várost.
- Mint láthatják, Karakura városa felett egy igen érdekes és egyben rejtélyes anomália lepte be. Már a városba küldtünk pár halálistent, hogy kiderítsék ennek mibenlétét azonban még mielőtt bármire is rájöhettek volna… hát… a csapatnak nyoma veszett. Mindössze ennyi nyomunk van… – beszéde egyre halkabb lett, majd megnyomott egy billentyűt. Valamilyen felvételt kapcsolt be egy másik képernyőn. Nem sokat lehetett kivenni belőle annyira rosszul sikerült volt
- Itt… Waka… mia… a csap… nak vége zzzzzz… a nyomo… vannak. Ááááááh… zzzzz…. Rém… Grrrrr… áááááh! – egy fekete nem emberi alak felettébb ijesztő hangja után megszakadt. Nem sokat árult el a felvétel a tétesből csak egy sötét alakot, ami bármi lehet.
- Ennyi lenne. Kérem, készülődjenek össze és 20 perc múlva jöjjenek a Sekaimon-hoz. – az eligazítást letudta és távozott, de még előtte megmutatta merre találjuk a kifele vezető utat. Sekaimon Visszamentem a szobámba és elrendeztem néhány dolgot és csak ezután mentem a kapuhoz. Ott a férfi és néhány pokollepke segítségével átmentünk a célállomásunkhoz. Feladatunkat elkezdve teljesen sötétedésig kutattunk, minden helyet megnéztünk, azonban nem találtunk semmit, ami a videón megjelenő rejtélyes dologra utalhatott. Miközben lassan járőröztünk sikoltásokra lettünk figyelmes és még valamire. A hangokat követve szembetaláltuk magunkat két emberrel, egy fiúval és egy lánnyal, meg egy shinigamival aki nem velünk jött át a Sekaimon-on.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Konoe Karen
Fullbringer
Fullbringer
avatar

Female
Gemini Buffalo
Hozzászólások száma : 118
Age : 32
Tartózkodási hely : Karakura város
Registration date : 2011. Jul. 23.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Bár tulaj; Szabadúszó feltaláló
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
13600/15000  (13600/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Rémségek Cirkusza   Szer. Május 28, 2014 3:27 am

Halihó! Nem tudom, mindenki a shinikre vár e vagy sem, de mivel Kishi-kun egy ideje nem ad életjelet magáról, kérem a többieket, akik még nem írtak írjanak, hogy ne halljon meg még az elején a küldetés (persze később se^^).

______________

Pontozás:
 

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://yuri-4-ever.gportal.hu
Amewa Ruriko
Ember
Ember
avatar

Female
Hozzászólások száma : 126
Registration date : 2009. Dec. 01.
Hírnév : 15

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
3000/12000  (3000/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Rémségek Cirkusza   Szer. Jún. 04, 2014 3:28 am

Tudtam jól, hogy Sachi~nee nem fog elengedni a Cirkuszba, hiába kaptam kupont, amivel féláron is bejuthatok, mert ugye hogy még diák vagyok. De azért meg kellett próbálnom... A válasz egy határozott nem, én pedig hosszú napokon át rágódtam, hogy akkor most mi lesz, mi legyen. Mindenki elment megnézni már a cirkuszt a suliból, aki számít. Még az is, aki nem számít. Csupán mert épp egy rossz környéken táboroztak le, ennek mégis mi köze van az én személyes biztonságomhoz, valamint szórakozásomhoz?
Szóval egyáltalán nem örültem annak, hogy Sachi~nee nem engedett el. Pedig nagyon sokat tanultam ám, hogy jó jegyeket szerezzek... de még így sem. -.-" Így aztán kénytelen voltam a legkedvesebb fegyveremhez nyúlni - a hazugságokhoz.
Nem kifejezetten zavar, hogy illik-e vagy sem. Az egész életem egy hatalmas nagy hazugság, elvégre. Amíg megszerzem, amit akarok, addig számomra lényegtelen, hogy milyen eszközökhöz kell folyamodnom. Tehát bevetettem színészi képességeimet - elvégre a gimiben a színjátszó kör tagja vagyok - , és az alibimet is megszereztem hozzá. Hiszen előző nap átmentem az egyik osztálytársamhoz, ahol meggyőztem őt, és az anyukáját, hogy ha Sachi~nee felhívja őket, akkor mondják azt, hogy velük vagyok, mert tanuló estet szerveztünk magunknak. Mindebből persze egy szó sem igaz... De nem olyan nagy hazugság ez pusztán azért, hogy ellátogathassak a cirkuszba. Persze egyedül, természetesen.
Egy kis batyut a hátamra csapva indulok meg az estébe. Néhány felesleges holmit is magammal kellett vinnem, hiszen mégis csak azt mondtam, hogy tanulós estére megyek. Néhány könyv, két füzet, a notebookom, sőt, egy pizsama is van nálam. Holott kétlem, hogy hajnalig fog tartani a cirkusz, de úgy beszéltem meg Natalieval, hogy majd elmegyek hozzá a klubba, ha itt mindennek vége. *.* A nagy felkészülés közepette éppen csak egy dolgot hagyok odahaza... A kuponom, ami féláras belépőt jelent nekem! >.>
Már látom a méretes sátrat, mikor pénztárcámat zsebemben keresve felfedezem a bakit. Hoppá... én egyáltalán nem erre számítottam. confused Megtorpanok, s kifordítom kabátom minden zsebét, s a mackós pénztárcámban is megnézem, hátha beleraktam... Pedig alig van nálam pénz. Ha kifizetem a teljes belépőt, akkor nem vehetek magamnak olyan hatalmas nagy perecet... Pedig ma nem ettem indulás előtt. Azt mondtam Sachi~neenek, hogy majd a barátnőm anyukája főzni fog.
Körbenézek egy másik diák után kutatva. Hiszen még biztosan vannak olyanok, akik az én sulimba járnak, és még nem látták a cirkuszt. Ha pedig van ilyen, akkor talán kedve szottyan nekem adni a kupont. ^.^ Nekem nagyobb szükségem van rá. Csak az a baj, hogy bármerre is nézek, sehol senkit se látok. Fel se tűnt, hogy mennyire kihalt ez a városrész. Mondta Sachi~nee, hogy veszélyes környék, de én nem hallgatok ilyen bugyutaságokra. Nálam ebben a városban senki sem veszélyesebb. ^^
Eufóriával tölt el a mennyei sikoly, melyet meghallok. Ennél már csak az lenne jobb, ha én okozhatnám a szenvedését. Néhány másodpercre megfeledkezem minden bajomról, s a pénzügyi aggodalmak helyett valami egészen másfajta, vérszomjasabb érzés kerít lassan hatalmába. A következő sikolyig fel se tűnik nekem, hogy ismét ilyen gondolataim vannak. Megrázom a fejem, hogy picit kijózanodjak, és a hang után eredek. Valaki az én városomban csinálja azt, amit csak nekem szabad. Ez az én területem. Itt csak én okozhatok szenvedést a helyieknek.
Éppen csak a szemem sarkából látom az engem kis híján fellökő rémet. Ellenben ruházatomnak ennyi elég, hogy teljesen összevérezzék. T.T Utálom a vért... Koszos. Fúj... Nem véletlenül nem dolgozok a saját kezemmel. Ezért most meg kell, hogy öljem... vagy rosszabb.
Eredek utána tehát, ami kicsit nehezemre esik a batyummal. Csupán fél percnyi futás elegendő ahhoz, hogy arcom teljesen kivörösödjön, hiszen túl nehéz a cumóm. De túl fontos nekem a notebookom, hogy csak úgy ott hagyjam valahol. Aztán persze egy másik srácot is sikerül észrevennem, mikor már egészen a rémség nyomába érek. Hangos sikolyt hallatok, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Elvégre nem természetes reakció, hogy egy magamfajta lány ennyire meg van békélve a véres ruhájával. ^^" Persze, hogy mi a normális, az már csak nézőpont kérdése. A normalitás maga csupán egy illúzió. Ami a póknak normális, az a légynek maga a káosz.
- Te-te-te-te is láttad? - szólítom meg a fiút. A csípős hideget kihasználva még egy kis remegést is sikerül megjátszanom.
- Éppen a cirkuszba indultam... aztán majdnem fellökött egy ilyen izé. A ruhám meg tiszta izé ott, ahol megérintett. Ráadásul a kuponomat is elhagytam. - mesélem el neki, hogy mi történt. Mindeközben pedig képességemmel vágyat ültetek a fejébe, hogy adja nekem a kuponját. A vágyat, ha sikerül, akkor teljesen a sajátjának fogja érezni. Mintha a saját gondolata lenne. Egyszerűek az emberek. Én pedig egyszerűen csak cirkuszba akarok menni.

______________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamaguchi Sora
Ember
Ember
avatar

Male
Hozzászólások száma : 5
Registration date : 2014. Apr. 19.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
3000/12000  (3000/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Rémségek Cirkusza   Szer. Jún. 11, 2014 3:30 am

Unalooom. Ezzel tudnám összefoglalni a hétköznapjaimat. Minden olyan hihetetlenül, és nevetségesen unalmas. Semmi dolgom. Ha nem edzenék és csak úgy szórakozásból használnám az erőmet az éjszaka leple alatt komolyan pillanatokon belül kijönnék a formámból. Miért nem kaphat az ember minden héten egy olyan kis kellemes világmegváltós feladatot valakitől. Felháboritó. Bár lehet hogy kitépném a belét és a nyaka köré tekerve felakasztanám valahova azt aki egy ilyen feladattal jönne oda hozzám. De hát ez csupán kedv kérdése. Lehet hogy még a cigimből is megkinálnám. Na jó azért nem esek túlzásokba. Azt azért mégse. Tökéletes gonoszságom beteges mosolyt csalt az arcomra, amit követően kegyetlen nevetést hallattam. Már éppen belelendültem volna a tökéletes fekvőpozició megtalálásába az ágyamon, amikor egy kellemetlenül hangos korgás zavarta meg a szobám csendjét. Éhes vagyok. Már lassan fél órája nem ettem. Talán össze kéne ütni valamit mielőtt megint kószálnék egyet a városban. Ki tudja lehet teli hassal szemfülesebb leszek, és találok pár rossz szándékú embert akiket több mint nemes cselekedet lesz péppé zúzni. Döbbenetes erőfeszitések árán elvonszoltam magam a hűtőig, ahol mindössze 3 tojást találtam ami különösebb gond nélkül elkészithető. Egy gyengécske sóhaj hagyta el ajkaimat, miközben az elkészitésén ügyködtem, és bekapcsoltam a rádiót hogy ne legyen túl monoton a sercegő tojás hangja. Mikor a kellemesen pattogós lágy dallamok bejárták a szobámat rövid ideig el is feledkeztem minden bajomról, és csak hagytam hogy a figyelmem a tojásra és a zenére összpontositson.
Az evőeszközök csörömpölése zökkentett ki a gondolataim cikázásából, miközben mosogattam. A mardosó éhség elbújt, egy ideig még nem lenne illő ismét előpofátlankodnia. Felvettem egy rövidnadrágot, és magában egy kapucnis felsőt, majd az ajtó gondos bezárása után elmentem otthonról. A friss levegő, a gyengéd kis szellő, és az éjszaka közeledtét hirdető félhomály fogadott odakint, mely egy kevéske izgalommal töltötte el már-már nevetségesen ellustult testemet. Lassan kényelmesen kocogtam, ahogy hallgattam a távoli autók és emberek zajait. Nem igazán vonzott az hogy közelebb legyek hozzájuk. Tartom a tisztes távolságot tőlük. Nem figyeltem merre megyek, ismét csak elvesztem a gondolataimban, de mikor észhez kaptam csak gomolygó sötétség vett körül. Védekezően feltartottam a kezem, és készültem az esetleges támadóm illő fogadására, de a vérszomjas üvöltés helyett izgatott sutyorgásra lettem figyelmes. Mikor közelebb értek feltűnt, hogy pár fiatalabb diák ment el a közelemben. Felhorkantam, hogy hogy lehetek ennyire bamba, hogy pár diákot nem tudok megkülönböztetni az igazi veszélytől. Már épp ismét folytatni akartam a futást, de immár hazafelé, amikor meghallottam valamit a beszélgetésükből, mi miatt egy olyan emlék jutott az eszembe ami teljesen kiment a fejemből. Rémségek Cirkusza. Mintha én a suliban kaptam volna egy kupont amin ez volt rajta. Ezen rágódva hazasiettem, majd sietősen felforgattam a szekrényemet, ahova összegórtam minden holmit a suliból. Pár perc keresés után meg is találtam amit kerestem. 50%-os kedvezmény eeeh. Nem is rossz. Már késő volt ugyan, és kedvem se volt sok, de holnap lehet ellátogatok oda. Úgy sincs különösebben sok dolgom.
Még mindig a jegyet nézegettem miközben a székemen hintáztam a suliban. Szokásomhoz hűen nem igazán beszéltem senkihez, és ők se foglalkoztak velem. Nem igazán szeretem ha jó pofizni akarnak velem. Eltettem a jegyemet, mikor meghallottam egy közeli csapat trécselését az éppen menő dolgokról.
-Hallottál már a Rémségek Cirkuszáról? Te voltál ott? Milyen volt? Azt mondják hogy nagyon megéri!- hadarták ott összevissza ezek a majmok, de nem igazán rontotta el a lelkesedésemet hogy ennyire jól ismert hely ez a cirkusz. Talán tényleg nem rossz döntés elmenni oda. Végre elérkezett a suli vége igy nyugodt szivvel folyhattam haza, hogy egy kellemes pár órás alvással jutalmazzam magam, amiért ellenálltam a csábitásnak hogy mindegyik barom állatot kinyirjam magam körül. Egészen hamar el is vesztem a pihentető sötétség kellemes ölelésében, de valamiért nyugtalanság jelent meg benne. Riadtan ugrottam fel az ágyról, mint akit éppen seggbe kólintott egy elefánt, teljesen izzadt voltam és a szivem úgy dobogott mintha ki akarna ugrani a helyéről. Nem értettem hogy ez mi lehetett, de nem is igazán foglalkoztam vele. Picivel többet aludtam mint szoktam, igy nem szabad sokat tökölnöm ha el akarok menni a cirkuszba. Gyorsan lezuhanyoztam kerestem egy kellemesebb öltözéket, majd egy szál cigit meggyújtva el is indultam.
Már egészen biztos vagyok abban, hogy fogalmam sincs hogy hol vagyok. Ismét csak sötét volt, de ez már egy pár napja mindig igy van, viszont most nagyon kihaltak az utak. Mintha mindenkit elnyelt volna a föld. Nem tetszik ez nekem. Mintha csak valami igazolni szeretné a megérzésemet sikolyt hallok a sötétség mélyéről. A testem mint egy ragadozó máris pattantam a hang forrása felé. Egy pár perce futhattam, mikor egyszer csak egy újabb sikolyt hallok már a közvetlen közelemből. A tekintetem ahogy becélozta a hang forrását megpillantottam egy lányt, akinek kellemetlenül véres volt a ruhája. Közelebb mentem hozzá, hogy megnézzem van-e baja, de a korábban hallottak miatt nem igazán nyugodtam meg, igy elég feszülten figyeltem a lányt, és egyben a környezetünket is. Kicsit későn vettem észre, hogy a lány beszél nekem.
-..egy ilyen izé. A ruhám meg tiszta izé ott, ahol megérintett. Ráadásul a kuponomat is elhagytam. - magyarázta nekem, bár egészen biztos voltam benne hogy nem értem miről beszél. A kupon részt mégis felfogtam, hiszen a gondolataim kavargó forgatagában a cirkusz is szerepelt.
-Te is a cirkusz felé tartottál?- kérdeztem meglepetten, de közben kezdtem megérteni hogy mit is mondhatott. Szóval az a valami amit hallottam, az erre járt. Utánuk kéne mennem, de nem hagyhatom itt csak úgy ezt a lányt...
-Van egy olyan érzésem, hogy nem kéne egyedül maradnunk. Vagy menj haza minél hamarabb, vagy gyere velem. Szeretném közelebbről megismerni azt az... "izét"- mondtam lassan, miközben a szememmel már az útvonalat kerestem ahová a hang forrása távozhatott.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sayuki Daisuke
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Scorpio Hozzászólások száma : 102
Age : 270
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2013. Mar. 31.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Kensai
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
11400/15000  (11400/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Rémségek Cirkusza   Csüt. Jún. 12, 2014 10:06 pm

Kellemetlen időket él a város. Éjszakáim már lassan egy hete azzal telnek, hogy a média által is emlegetett titokzatos fenevadak támadásai után nyomozok, de eddigi próbálkozásaim mind hiábavalónak bizonyultak. Sötét árnyak, hangos morgás, rövid hajsza után misztikusan eltűnő árnyalakok – egyelőre ennyit tudok felmutatni. A lények lélekenergiája ugyan nem hasonlít a hollow-kéra, tehát technikailag nem az én felelősségem, mit csinálnak, de az erőszakos halált halt (lásd még: árnyékszerű fenevadak által brutálisan szétmarcangolt) lelkek általában nagyobb valószínűséggel alakulnak hollow-vá, így mindenképp érdemes figyelemmel kísérnem, mit hagynak maguk után. Ha viszont az áldozataik lelke nyomtalanul eltűnik (mondjuk azért, mert az árnyékrémek nem csak a húst falják fel), akkor végképp nem tűrhetem, hogy a városomat terrorizálják.
Ma azonban úgy tűnik, szerencsém van. Őrjáratom közben hangos sikoltozás és könyörgés üti meg a fülemet. Természetesen azonnal a hangok irányába kezdek rohanni. A nyomkövetésben az utcaköveken meg-megcsillanó vérnyomok is segítenek. A sikolyok kisvártatva elhalnak, de a nyomokat követve rövidesen egy félreeső utcában találom magam, ahol egy utcalámpa alatt két, láthatóan erősen megcsócsált holttest látványa tárul szemem elé.
A hollow-k vadászatában szerzett, lassan két évszázadra rúgó tapasztalatom, valamint (bevallottan felületes és az elmúlt hatvan év alatt kissé berozsdásodott) bonctani ismereteim remélhetőleg most hasznomra lesznek. Az áldozatok mellé guggolok, és alaposan megvizsgálom a sérüléseket, hátha valamit sikerül kiderítenem belőlük azon kívül, hogy meghaltak és fájt nekik közben. Mindeközben lélekenergia-érzékelésemet kiterjesztve igyekszem megtalálni a tetemekhez tartozó lelkeket, akik talán több információval szolgálhatnak a történtekről, ha a környéken rejtőzködnek – illetve még annál is többel, ha sebesen távolodnak abba az irányba, amerre az árnyék-szörnyetegek menekültek.
~ Többel? ~ érdeklődik lélekölőm.
~ Kétlem, hogy a lelkek kikérdezéséből túl sok újat tudnánk meg. „Valami nagy volt, nem láttam rendesen… olyan gyorsan történt minden…” ~ vállat vonok. ~ Ellenben, ha a megfigyelt lények haladási sebességével megegyező tempóban távolodnak arra, amerre az említett lények távoztak, valószínű, hogy csodás városunk új jövevényei azért tiszteltek meg minket a jelenlétükkel, hogy lelkeket raboljanak. Most viszont csitt, hagyj koncentrálni.
A tetemek vizsgálatából kisvártatva néhány új érkező zökkent ki. Két ember, akik látszólag jól elvannak, és nem adnak jelet arról, hogy észrevettek volna, így én sem törődök velük. A másik három jövevény azonban hozzám hasonlóan shinigami, a Gotei 13 egyenruhájában.
- Shinigamik – köszöntöm őket kurta meghajlással. - Gotei 13, jól sejtem? Felteszem, önök is a szétmarcangolt emberek ügyében vannak itt.
Enyhe gyanakvással végigmérem a csoportot.
- Mikor legutoljára a… szervezetükhöz tartozó személyekkel kellett együtt dolgoznom, valaki a csapatukból felgyújtott egy kórházat, mert épp ez tűnt neki jó mókának. Az önök érdekében őszintén remélem, ilyesmire ezúttal nem kerül sor. – hangom szigorú, de nem fenyegető. - Akárhogy is, ha már együttműködünk, célszerű lenne megosztani egymással, ki mit tud.

______________

 

 
 "Direct action is not always the best way. It is a far greater victory to make another see through your eyes than to close theirs forever."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Rémségek Cirkusza   

Vissza az elejére Go down
 

Rémségek Cirkusza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Küldetések az Emberek Világában-