Nara Tsubame
9. Osztag
 
Hozzászólások száma : 20
Age : 23
Tartózkodási hely : Seireitei
Registration date : 2012. Dec. 27.
Hírnév : 0
Karakterinformáció
Rang: nincs
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
    (5500/12000)
 |  Tárgy: Nara Tsubame Vas. Ápr. 27, 2014 10:33 pm | |
| Engedély: karakter átalakítására Szayel Aporro Granztól, rokoni kapcsolatra illetékesektől; megvan
Jelszó: sötétbarna
Név: Nara Tsubame
Nem: nő
Kaszt: shinigami
Szül. ideje: 2000. október 24.
Kor: 13
- Emberként: -
- Lélekként: 13
Kinézet:
Rövid, csupán vállig érő, egyenes szálú sötétbarna haja van, amely a fényviszonyoktól függően látszik barnának, vagy feketének. Hajához illő mogyoróbarna színű szemei vannak, melyek csíntalanságról árulkodnak. Nyakában édesanyja által vart narancssárga színű, őszi falevél mintás hosszú sálat hordja. Általában a shinigami uniformisában látni, szabadidejében az Emberek Világából beszerzett különböző tini lányok divatjához hű ruhaneműket visel. Szereti a szoknyákat, a szép, elegáns blúzokat, kapucnis ruhákat, különböző állatfüles sapkákat, felsőket, különleges alkalmakkor csinos kimonokat is magára ölt. Zanpakutoját mindig bal oldalára kötve viseli a könnyű elérhetőségért. Nyakában gyakran lóg egy fekete szalagra rögzítve a digitális fényképezőgépe, s jegyzetfüzete mindig keze ügyében van, akárcsak a tolla, melyet az egyik füle mögött tart, ha szolgálatban van, civil öltözékben mellkasánál lévő kis zsebben helyezi el.
Jellem:
Tsubame imád központban lenni, s hihetetlenül féltékeny, ha a társaságában valaki mással jobban foglalkoznak, mint vele. Kapzsi, szemrebbenés nélkül veszi el mások holmiijait, vagy osztja el aránytalanul a dolgokat. Bár irigysége miatt nem igazán szeret osztozkodni, érthető ez alatt egy tárgy, egy falat étel, vagy egy személy. Sértődékeny típus, s nehezen enged haragjából, azonban a dicséretek hatalmas gyengepontjai. Imádja, ha elhalmozzák kedves szavakkal, bókokkal. Rendkívül akaratos, s mint a sértődéseihez hasonlóan, csak kevesektől nyeli le, ha valami éppen nem úgy történik egy adott pillanatban, ahogyan azt ő szeretné. Emellett megállíthatatlan, fél percre sem képes leülni, mindig csinálnia kell valamit. Mondhatni Tsubame valójában egy angyalbőrbe bújt ördögfióka, ugyanis olyan ráérzése van ahhoz, hogy kiknek az irányába kell előadnia az aranyos kislányt a barna kutyaszemeivel, amely szinte már hihetetlen.
Nagy álma, hogy egy legyen a Gotei 13 vezetői közül. Illetve rajong az őszi tájért, a madarakért, mitológiai történetekért, de nincs lemaradva a korral. Igazán tisztában van az Emberek Világa béli dolgokkal, tudja mi az a számítógép, az érintőképernyős telefon, nem egy mechanikai ketyerét be is szeretne szerezni a jövőben. Ráadásul rendszeresen követi a különböző tiniknek szóló divatmagazinokat, képben van a zenei-és film hírességek életével.
Digitális fényképezőgépe az Emberek Világával kapcsolatos ismereteihez vezethető vissza, ezzel a géppel örökíti meg minden mozzanatát, amit átél. Rendkívül ragaszkodik hozzá, olyan fontos eszköznek tekinti, mint zanpakutoját. Másik hobbija a fényképezés mellett a történetírás, mindig van nála egy mintás, spirálos jegyzetfüzet és toll, amibe az éppen eszébe ötlő sztori részletei kerülnek, vagy egy látott esemény kézirata.
Tsubame raccsol, az „R” betű helyett mindig „H” betűt mond, akár a régi arisztokraták. Kivéve nevekben, azokat ritkán mondja helytelenül.
Szeret-nem szeret:
+ Tori~nii-t;
+ pletykálni;
+ madarakat;
+ fényképezni;
+ arisztokratákat;
+ őszi tájat, színeket;
+ különböző történeteket írni;
+ Emberek Világa béli modern dolgokat.
- Harukit >.>;
- szobafogságot;
- nyarat, hőséget;
- ha nincs a középpontban;
- kender, csalán (allergiás rájuk).
Zanpakuto:
- név: Karasu Tengu (Hosszú orrú kobold varjú)
- típusa: szél
SHIKAI
- parancsa: Soratobinasai, Karasu Tengu! (Repülj az égbe, Hosszú orrú kobold varjú!)
- kinézet: Tsubaménál jellegzetes, hogy a shikai állapot feloldásához szüksége van a kard tokjára is. Ugyanis a kard pengéjét ebben az állapotban felváltja egy ötágú, őszi levélhez hasonlatos legyező, melynek fogantyú része kényelmesen kézre áll Tsubaménak. Míg a tok egy shakujou alakját ölti magára. Tsubaménak a Lélekölőkardja feloldása után kell a shakujout egybe illesztenie a legyezővel, mert csak ezek után képes használni a fegyver tényleges képességeit.
Tsubame ugyan képes csupán a kardot shikai alakba váltani, a tok nélkül, de akkor csak a legyező lesz nála, mellyel másoknak ártó támadásokra nem képes. Ezzel a legyezővel ugyanis a körülötte lévő légáramlatot képes felkavarni, irányítása alá vonni (vagyis hiába szél alapú a zanpakutoja, ő maga teremteni nem képes a légáramlatokat, hanem a már meglévőt mozgósítja, ebből kifolyólag levegőtlen közegben ereje haszontalannak is mondható). De ennek a legyezőnek más funkciója is van, ugyanis míg a legtöbb madár farok tollal rendelkezik, hogy azzal irányítsák magukat a levegőben, addig Tsubame ezzel helyettesíti a madarak ezen „kormányát”, mivel zanpakutoja feloldásakor kap két koromfekete varjúszárnyat a hátára. Ezek a madárszárnyak kézzel foghatóak, ha megsérül, ugyanúgy fáj neki, mintha az egyik végtagját érte volna a sebesülés.
TÁMADÁSAI
Ezer varjú-toll tánca (Sen karasu-hane no odori):
Tsubame szárnyaiból tollak hullnak ki, melyek igazi varjú alakját öltik magukra, a különbség annyi, hogy nem valódiak, fekete tollakból állnak. Ezeket zanapkutojával képes irányítani, amíg nem ad nekik „parancsot”, addig az összeállított madarak a levegőben köröznek, mint az igazi varjak. Innen is van a technika elnevezése, körözésüket hasonlatként köti össze a tánccal.
A megidézett tollakból álló madarakat a Lélekölőkardja által teremtett levegő tartja össze, melyek, ha Tsubame úgy irányítja őket, teljes erőből az ellenre csapódhatnak, s ütközésük némi fájdalmat okoz, és pengeszúráshoz hasonlatos sérüléseket hagy maguk után. A gyorsan közelítő, nem megállított tollból álló varjakban lévő levegő, ha nem magára az ellenfél testére csapódik rá, hanem csak elmegy mellette és a szárnyával érinti, akkor a levegő pengeként szolgál és kisebb-nagyobb mélységű vágásnyomokat ejt a célponton. Ez attól függ, mennyire szabad az adott felület az illetőn, melyet érint, illetve erős összeköttetésben van Tsubame zanpakuto pontjaival is (minél magasabb a zanpakutora tett pontok száma, annál mélyebb vágásokat képesek ejteni).
A tollakból álló varjak szétesnek, miután „becsapódtak”. Ezeket nem lehet újra felhasználni! Minden zanpakutora tett pont után Tsubame három varjút képes megidézni, illetve a zanpakuto használatra tett pontok jelzik az alkalmat is. (Vagyis, ha Tsubaménak két zanpakuto pontja van, akkor hat, tollból álló varjút képes megidézni egyszerre, de csak kétszer tudja bevetni a technikát. Szóval, ha megidézi az összes varjút, amire képes, akkor a technikát nem tudja bevetni többet az adott szituációban. De ha egyszerre csak hármat idéz meg, akkor van még egy következő lehetősége, amiért a Lélekölőkardja használatára tett pontok száma kettő.)
Színes őszi-levél pajzs (Momijigari tate):
Tsubame Lélekölőkardja, ha shikaiba vált, akkor őszi falevelek táncolnak körülötte, amelyek a legyező által keltett széláramlattal együtt mozognak. Ezek első látásra ártalmatlanok, azonban igen lényeges a jelenlétük Tsubame számára. Jellegzetes a falevelekre, hogy sokkal nagyobbak, mint a természetben megtalálható társaik. Ugyanis ezek Tsubame egyik zanapkuto technikájához szolgálnak segítséget. A leveleket hasonló módon, mint a tollból álló varjaknál, az összehelyezett zanpakutojával képes irányítani őket.
A zanpakuto használatával egyenlő, vagy kisebb pont követelményű támadásokat képes megállítani vele. Ez csupán reiatsu alapú technikákra érvényes! Tehát egy kardcsapást, vagy fizikai rúgást nem képes megállítani. A falevelek száma is zanpakuto használattól függ, ami pontonként öt falevelet jelent. A megsemmisített faleveleket nem képes újra megidézni, annyi falevél van körülötte mindig, amennyit a képességével maximálisan meg tud jeleníteni.
~ Előtörténet
Düdümm, düdümm…
Hallottam dobszóként dübörgő szívverésemet, majd kiugrott a helyéről, éreztem, ahogy jobb tenyeremmel mellkasomat megérintettem. Torkom kiszáradt, pedig az előbb ittam meg egy nagy pohár eperturmixot, amit a mama készített el nekem, mert a mai nap egy különleges alkalom. Ugyanis ma van a gyakorlati vizsgám a Lélektovábbképző Akadémián!
Ahhoz, hogy valaki eljusson idáig, hat éven keresztül helyt kell állnia különböző elméleti és gyakorlati órákon, mindez idő alatt pedig meg is kell tudnia szólítani a zanpakutoját. Velem persze egy szót se szeretett volna váltani Karasu Tengu, egészen fél évvel ezelőttig! T_T Sokáig nem értettem hallgatásának okát mire ráébredtem, hogy a válasz valójában végig ott volt előttem, és igazából nem is akart ignorálni, csupán nem volt túl egyértelmű a belépése az életembe.
Tisztán emlékszem arra az őszi napra, mikor először láttam! Mama akkor adta nekem a fényképezőgépemet, amiért sikeresen felvételt nyertem az Akadémiára. Az első fotómon, melyet elkészítettem vele, egy faleveleit esőcseppként eregető fa koronája alatt álló furcsa ruhás alak volt. Vállig érő fekete haja volt, és csőrre hasonlító maszkja, fekete szárnyai. Leginkább egy óriási varjúra emlékeztetett, de amikor a gépem mögül kilestem, hogy szemügyre vegyem az illetőt, akkor már nem állt ott! Sokáig nem is gondoltam volna, hogy a Lélekölőkardom lelkét örökítettem meg ekkor. Egyre csak az járt a fejemben, hogy milyen mitikus, milyen különleges volt, hogy egyszer ott volt, aztán pedig nem! *-*
Számtalanszor kerestem első referenciámat, még történeteket is írtam róla. Igaz, gyakran álmaimat írtam le, mert sokszor szerepelt benne. Persze még ez se volt számomra egyértelmű, hogy ő lenne a zanpakutom szelleme, kinek megismerését már olyannyira vártam. Végül feladta a próbálkozást és elém állt, hogy elmondja ő az, akiért már több éve siránkoztam Chiharu-neenak, anyunak és apunak… Nagyon meglepődtem! Főleg, hogy az butaságommal a saját dolgomat nehezítettem meg, mert csupán fél évem volt arra, hogy jobban megismerjem és összekovácsolódjak Lélekölőkardommal, ahogy a halálistenek és zanpakutoik fel szokták építeni a köztük lévő köteléket. *_*
No igaz, ez sem akadályozott meg abban, hogy osztályelsőként jeleskedjek, amiért az elméleti anyagban mindig remekeltem, a gyakorlati órákon is helyesen végeztem el a feladatokat, mindig meg voltak velem elégedve a tanáraim. De ez se volt mindig így… sokáig szálkaként viselkedett a szememben Haruki, kivel együtt kezdtem az iskolát. Ő sokkal rátermettebb volt a halálisteni feladatokra, mint bármelyikünk, hihetetlen volt, hogy milyen korán ismeretséget kötött zanpakutojával és alig pár év alatt, előrehozottan be is fejezte az Akadémiát! >.> Csak ezután vehettem át a helyét… de én nem felejtettem el őt! Igenis, ha sikerül letennem most a vizsgát, akkor első dolgom lesz a kötelező teendők után, hogy felkeressem és bebizonyítsam neki, igenis, érek annyit, mint ő, sőt, többet! ˇ-ˇ Ekkoriban sok virág mesét írtam, ami a csalánról szólt és a rózsáról és egyéb tüneményes virágról, mellyel a gyom folyton ki szeretett volna szúrni! >.> Alkotásaimat ekkor kezdtem megmutatni nővérkémnek és a mamának is, mama pedig jutalmul megajándékozott sok szép, színes tollakkal és füzetekkel, egyenest az Emberek Világából! *-*
Imádtam az Emberek Világából származó dolgokat, szerettem volna még jobban megismerni, kezdetben ez ösztökélt arra, hogy anya nyomdokaiba lépjek, szerencsére az éhség hamar megmutatkozott nálam, így nem volt semmi akadály abban, hogy hetedik életévemet betöltve felvegyenek az Akadémiára. Ezzel egy óriási lépést téve a halálistenné válás rögös útjain! *_* Kezdetben sajnos nekem is támadtak nehézségeim, főleg a pusztakezes harc terén, ezt nehezen tudtam elsajátítani. Anya járatott végül korrepetálásra egy ismerőséhez, aki a Gotei 13 tagja volt. Tőle sok történetet hallottam Seireiteiről és az Őrosztagokról, illetve ő mesélt nekem a 9. osztag kapitányáról is, kinek vezetékneve megegyezett az enyémmel! *q*
Nővérkémmel fejest ugrottunk a kutatásokba, ki akartam deríteni, hogy lehet közünk e a kapitányhoz, a mama árulta el nekünk végül, hogy a papa lévén igen, rokoni szálak fűznek minket a Taichouhoz. Nagyon lelkes voltam! *-* Nem titkolt vágyálmommá vált, hogy egyszer én is tagja legyek a Gotei 13 vezetőinek, és tudva, hogy egy vérrokonom már kapitányi pozíciót tölt be, ez azt jelentette, hogy nekem is van esélyem véghezvinni céljaimat, ha erősen küzdök a megvalósításáért! *_*
Így van, ez kell nekem most is, erősen küzdeni! >.<
Mély levegőt vettem és azon voltam, hogy rendesen helytálljak, a háromfős csapatunkat nem hátráltatva! *-* A feladatot ismertették velünk, le kell győznünk a lidércet minden tudásunkat bevetve, amit az elmúlt hat évben szereztünk. Nagyon izgultam, nem akartam, hogy ne sikerüljön, ezért mindent bele kell adnom, de annyira, de annyira dobogott a szívem, hogy levegőt is alig kaptam! 
Izgatottan szorongattam zanpakutomat a kezemben, szerettem volna becsukni a szememet, és amikor kinyitom már túl lenni az egészen, de persze ez nem volt ilyen könnyű. És amikor felbukkant a lidérc csak az járt a fejemben, hogy én soha többé nem akarok ilyen csúnyaságot látni! T_T Ijesztő volt. 
Én inkább vívó tudásomra és zanpakutomra támaszkodtam, de a megtanult mágiák és a villámtánc is sokat segített a vizsga alatt. A hakudát mellőztem, már az ilyen pofozkodós mozdulatokat, viszont esni már nem durván a hátamra estem, hanem kiraktam magam mögé a kezemet és az nem fájt annyira… De a többiekkel együtt sikerült legyőznünk! *-* Persze írtam is egy történetet a hős Kobold Varjúról, aki megmentette mindenki életét, mert Karasu Tengu nélkül biztosan nem sikerült volna. :3
Azonban mire megkaptam a levelet a Gotei 13-tól, hogy a felvételem sikeres volt, avagy sem az ooolyan~ hosszú idő volt! T_T De mikor nővérkémmel készhez kaptuk a leveleket, izgatottan bontottuk fel mindketten! Szerettem volna Chiharu-neevel egy osztagban lenni, de a még nem ismert rokonunkat is szerettem volna megismerni, de igazából nekem bármi jó lett volna, ha a vizsga sikeres teljesítését tartalmazza és ettől a naptól halálistennek nevezhetem magamat én is! *_*
|
|
