HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 A piramis

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Flavia nella Sinestesia
Espada
Espada
avatar

Female
Aries Monkey
Hozzászólások száma : 75
Age : 73
Tartózkodási hely : Szükség szobája
Registration date : 2012. Apr. 22.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Tres espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
20400/30000  (20400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: A piramis   Szomb. Ápr. 26, 2014 10:55 pm

Flavia felvonja szemöldökét Karachi kérésére.
- Miért nem jössz te is erre, és hozol magadnak? - kérdezi feszengve. Flavia nem ismert arról, hogy csak úgy odaadja másnak, amit talál. Bár Ivela-anéjának is szokott hazavinni ajándékokat, és Elcsinek is talált már hangtálakat, egyenesen Tibetből... Ennek ellenére mégis nyomasztóan érezte magát. Végül mély levegőt véve, alsó ajkaiba harapva rábólint az espada kérésére.
- Oksi, de Flavia kér ám' majd valamit cserébe Wink - mondja sejtelmesen vigyorogva, pillantása egy röpke időre pedig a kaszára száll, majd sarkon fordul, hogy ne legyen ideje a 4. Espadának faggatnia a dologról.
Mikor Wollcsival beér a kincseskamrába teljesen lenyűgözte a látottak, azonban sok éves tapasztalata van, s tudja, egy Piramisban nem hagyják csak úgy, hogy az értékeket kisebb huzavona, következmény nélkül felszabadítsák.
- Túl sok, túl nagyok - jegyzi meg Flavia száját elhúzva, ennek ellenére előhalászik egy méretes zsákot kis szütyőjéből. Bár meg lenne a maga trükkje, amellyel mindet haza tudná vinni, azonban nem szerette volna Wollcsit megfosztani egy ilyen örömtől, mint a drága kincsek felszabadítása!
- Neked ez az első, igaz, Wollcsi? - kérdezi, közben átadja a zsákot. - Rakj bele mindent, ami belefér és úgy érzed, megérdemli, hogy velünk tartson ^_^ - folytatta titokzatosan, mintha csak egy tesztet adott volna a fracciónnak, pedig erről szó sem volt. Mindeközben jómaga keresett egy érmét, amit Karachi kért. Kifejezetten szép darab volt, ami talált, még Flaviának is tetszik, lehet, hogy meg se válik tőle.
- Kész vagy? Oksi, akkor menjünk - mondja, amennyiben helyeslő választ kapott a fraccióntól. - Flavia szívesen segítene a zsák cipelésében, de fájdogál a bokácskája T_T - teszi hozzá sajnálkozva.
Mikor a szfinxhez érnek, ahol Karachi és szép szemű tartózkodott, persze ők már nincsenek itt, fejét billegetve hallgatja és latolgatja a lehetőségeiket.
- Hm, hm, hm... Ratatösk! - idézi meg a mosómedvét. - Nézz körül, kérlek ^_^ - adja ki az utasítás az energiából álló jószágnak, remélve, hogy információt szerez a két espada honlétéről, hogy mégse vesszenek el egymástól. Karachinek mégis jön egy érmécskével!
Flavia szemei felcsillantak, majd feldobta az érmét, úgy határozott, döntsön a véletlen szerencse útjuk folytatásáról.

Ratatösk leírása:
 

______________

Zanjutsu: 11 pont Hakuda: 11 pont Hollow k.: 13 pont Sonido: 11 pont Resurrección: 11 pont
RÉGI PONTOZÁS:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 25
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: A piramis   Vas. Ápr. 27, 2014 2:09 am

Mint kiderült nem csak mi szimpatizáltunk a madárfejűvel. Többen is hangot adtak véleményüknek, miszerint nem is olyan logikátlan vasveretes elmefuttatásunk! Így hát kinyílt a kapu, és beléptünk egy szép, világos folyosóra. A folyosó egy hatalmas csarnokba szélesedett ki. Megannyi könyv, és egy monumentális méretű szobor kápráztatták a belépőket, jelen esetbe minket. Pár pillanatig, őszintén szólva is megrökönyödve szemléltem a látottakat. Suza~chan persze nyomban szimpátiát kezdett táplálni hason, pontosabban fejentollas társával, és a rengeteg könyvön legeltette a szemecskéit, egyelőre csak a távolból. Pár pillanat kellett, hogy felocsúdjak, ám addigra már késő volt. A társaim lehagytak, vagy nem tudom, holott kifejezetten megtárgyaltuk előtte, hogy együtt maradunk.
- Férfiak... -sóhajtottam fel.
- Nem mintha te jobb lennél Aikawa! - ütötte meg a fülem egy régen hallott, kedves hang, majd a hang tulajdonosa is elő lépett az egyik oszlop mögül. Nem akartam hinni a szemeimnek.
- Te... te mit keresel itt Shion? - érdeklődtem le, a jó pár száz éve elfeledettnek hitt hanyag testtartást beizítva, csak a bosszantása érdekébe.
- Kicsoda? - érdeklődte le Suza~chan enyhén hideglelős hangon, halkan suttogva.
- Ő itt az apám - adtam választ.
-Próbálom megint menteni az irhád! - közölte.
- És ugyan mitől óvsz épp?
- Azon az ajtón túl veszedelem vár rád! Fordulj vissza. - próbált a lelkemre beszélni. Talán ez volt az, ami elgondolkodtatott, talán csak most jutottak el az elmémig a történések a teljes valójukban, nem tudom.
- Hogy kerültél ide? - tettem fel újfent az elsumákolt kérdésem, immár komolyan válaszra várva.
- Majd az úton megbeszéljük, most velem jössz! - nem volt kielégítő a válasza. Az illatával se voltam megelégedve, szóval kezdtem élni a gyanúperrel, hogy engem itt most át akartak ejteni!
- Hisz eleddigre már tudhatnád, rossza módszered! Mikor meghaltam, akkor se működött! Meggyászoltál engem és viszont, élj boldogul! - sétáltam el mellette. Még utolsóképp elkapta a vállam.
- Azt hiszed könnyű volt neked? - kérdezte.
- Tudom, hogy nem, ahogy nekem se. De azt is tudom, hogy velem se volt könnyű neked, és azt is tudom, hogy nem szoktál a nehézségeiddel kérkedni! - válaszoltam, majd lerázva a kezét a vállamról, folytattam az utam - Emlékszel? "Mindenki a maga módján rendezi az ügyeit!" Ha Shion vagy, tudnod kell, miről beszélek! - szóltam még vissza a folyosóba lépve. Kasai~chan fehéren lobogva elém lebbent, hogy lehetőleg ne essek el a saját lábamba, én pedig néhány szemet megidézve igyekeztem biztosítani a környékemet. Elvégre több szem, többet lát, és úgy sejtettem, minden segítség jól jön majd!

Aizu/Szemek:
 

______________


spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wolloh Del Desierto
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Pisces Goat
Hozzászólások száma : 147
Age : 74
Tartózkodási hely : Hierro-jában
Registration date : 2012. Mar. 17.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 44. arrancar, Räv elhagyott fraccionja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
18000/30000  (18000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: A piramis   Hétf. Ápr. 28, 2014 4:05 am

- Hogyha szabad megjegyeznem, nekik te válassz ajándékot, mert te ismered őket jobban. Smile - Valamiért olyan érzésem támadt bennem, hogy a küldetést követő néhány napban az izomláztól szobrosdit fogok játszani.
- Veled tartok, Flavia, hiszen mégis te vagy a legjobb műtárgy realergizáló! - Jelentettem ki, minthogyha csak annyit mondtam volna, hogy piros a gilianok cero-ja. Amikor megkaptam a "megtisztelő" feladatot, hogy megrakodhatok egy hatalmas zsákot az előbbi izomlázzal és szobrokkal kapcsolatos megérzésem néhány lépcsőfokkal megerősödött.
- Nem. - Feleltem a kérdésére, és a mangáimra gondoltam, számomra azok kincsek voltak. - Nem ez az első, hogy kincseket szerzek be. - Pakoltam én mindent amit értem, és hogyha tehettem tárolóedényekkel együtt merítettem a kincsekből. Nem nagyon figyeltem, hogy mik kerülnek a zsákba, de egy kígyófejű és egy gyíkfejű szobor megragadt az emlékezetemben, illetve a gyík az egyik zsebembe, mert megtetszett, a feje, úgy véltem, hogy kicsit hasonlít a régi adjuchans alakomra. Ezek mellett jöttek tálak, érmék, nyakékek, fejdíszek, s volt egy érzésem, hogy a Mdjan testvérek most tudnának beszélni azokról, amiket elpakolok.
Igen, kész vagyok! - Feleltem miközben egy csomót kötöttem a zsák szájára. Azután lapos pillantással kísérve hozzá tettem: - Nem kell kitalálnod kifogásokat! Espada vagy, én meg a fraccion-od. - Ahogy kimondtam a szavakat belém csapott egy rémkép, hogy még három-négy zsákot elővesz, hogy akkor azokat is pakoljam meg, és vigyem.
Anubis nevét már hallottam, sőt a chibi-k resurreccionja Anubis harcosának alakját veszi fel, így hogyha Tóth nem lenne középen, arra húzna a szívem, de Tóth, ahogy ez az újabb izé mondta a tudás őre, vagy ki. És a parancs szerint hasznos dolgokat kell haza vinnünk.
- Fej Anubis, írás Tóth? - Kérdeztem espada-mtól, még mielőtt az érme a földre hullott volna.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nagano Nobu
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Male
Taurus Horse
Hozzászólások száma : 220
Age : 27
Tartózkodási hely : 1. osztag, ágy, próbaterem, Micchan*.*
Registration date : 2008. Oct. 29.
Hírnév : 26

Karakterinformáció
Rang: 1. osztag, ex- kapitány, gitáros
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
19000/30000  (19000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: A piramis   Kedd Ápr. 29, 2014 2:39 am

Örültem is, meg nem is mindenki, mármint majdnem mindenki arra szavazott, amire én. Felcsillanó szemekkel bólogattam, hogy egyet értek a többi felszólalóval és követtem a hosszú, vörös hajú férfi példáját a cigivel kapcsolatban, mert most jutott eszembe, milyen régen gyújtottam rá, pedig sokat szoktam általában pöfékelni és nem hagyhattam éhezni Sebastian rákocskámat.
Füstjelzések eregetése közepette, bár nem tudom, miért akartam volna bárkinek is jelezni, hacsak a hátra nem maradt shinigami-nak, aki valahol nagyon lemaradt, de nem akartam megvárni, mert akkor én is lemaradok.@-@
Lassan végigértünk a kivilágított folyosón, aztán szembe találkoztunk a hatalmas olvasó szoborral, ami nagyon elevennek látszódott. Kedvem lett volna megszólítani, csak akkor szem elől veszítem a többieket, ezért óvatosan lépdeltem felé közelebb. Igyekeztem végig a többieken tartani a szemem, de hiába láttam őket az egyik pillanatban a következőben már sehol se voltak.O_O Kétségbe esetten forgolódtam és lestem be minden polc közé, hova tűnhettek, mert olyan nincs, csak úgy köddé váltak, meg semmi sem maradt utánuk.X_x
Fel-alá futkorásztam a teremben, amikor halk kuncogás ütötte meg fülemet, ami nem tudom honnan jött, de annyira látni akartam felbotlottam saját lábamban. Mértani pontósággal pottyantam a hátsómra egyenesen a jó kedvű hangforrás orra elé. Nagy szemekkel néztem fel az arcára, de amit láttam az nem lehetett, mert ő már nem lehetett itt, akkor se, ha azt hiszem!O_O
-Mi-mi-mi...hogy, te és itt és...mitehogykerülszide?-Hadartam egyetlen szusszanásra. Annyira ledöbbentem a váratlan fordulattól, előttem áll egykori kapitányom, hogy teljesen elfelejtkeztem a többiekről, meg arról is levegőt vegyek. Kőszoborként ücsörögtem a földön és bár illetlenség, de muszáj volt tudnom tényleg velem van, vagy képzelődöm, ezért félszegen meghúztam az általa viselt álomszép yukata alját.
-Úgy látom továbbra sem sikerült felnőnöd, Nobu!- Mosolyodott el szeretetteljesen, ahogy mindig tette, ha gyerekesen viselkedtem. Annyira megörültem ennek az egyetlen mondatnak, mosolynak és neki, hogy gondolkodás nélkül pattantam fel magamhoz ölelhessem. Annyi mindent szerettem volna mondani, azt sem tudtam merre kezdhetném, vagy tényleg elhihetném, nem csak a gonosz mexikói bevándorló kukacaim tréfáltak meg képzelgéssel. Átadtam magam a boldogság és szorosan karjaimba fontam, mielőtt sok-sok mindenről kezdenék neki mesélni.*-* Nagyon lelkesen kezdtem beavatni, hogy hadnagy lettem, aztán kapitány és utána Hino chan vigyázott rám, meg újra zenélni kezdtem Nii san-nal, Koko chan-nal, Tin san-nal, meg Kenzo san csinált nekem sok szép gitár dizájnt, meg belecsöppent az életembe Michi chan a nyuszkókkal*-*. Keiko chan nagyon türelmesen hallgatott végig, néha rákérdezett egy-egy részletre. Úgy éreztem magam, mint régen, amikor órákon keresztül üldögéltünk a teraszon.*-*
Már nem is emlékszem melyik lila tehén támadást fejtettem ki, amikor számra tette mutatóujját, ezzel belém fojtva minden levegőmet. Hatalmas hörcsög pofival meredtem rá, mit szeretne, miért hallgassak el.
-Ne haragudj, hogy félbe szakítalak! Örömmel hallgatnálak még éveken át. Viszont kérnem kell tőled valamit. Teljesíted? Tudnom kell, hogy megteszed, mielőtt elmondom!--
Nem értettem mit szeretne Keiko chan, ezért bátortalanul biccentettem, hiszem a kapitányom, akiben mindenkinél jobban bíztam.
-Menj arra és öld meg az árulót!-
-Te-hogy-tes....MICSODA?!-
Másztam hátrébb villámsebességgel. Nem hittem a fülemnek, pedig Keiko chan ült velem szemben és arra kért, amit sose tennék meg, még, ha van rá bármilyen magyarázata, akkor se. Jött is utánam, hogy elmondhassa, de nem akartam hallani, mert Keiko chan sose kérné tőlem. Azt tanította nekem, védjem a társaim, akármilyen gonosz szállta meg őket. Az életét áldozta a tisztjeiért, úgyhogy nem mondhat nekem olyat, támadjak rájuk.@-@ Keiko chan eleve nem mondana nekem semmit, mert meghalt, tehát most rendesen összezavartam magam és csak elszálló lélekkel álldogáltam, mielőtt fenyegetően neki szegeztem mutatóujjamat.
-Ne-ne...nem tudom te kicsoda vagy és hol a másik csoda, mármint az igazi Keiko chan, de én nem bántok senkit, mert te, azaz ő ezt tanította nekem! Menj innen, vagy...vagy...vagy!-
Húztam ki magam büszkén, mert fogalmam sem volt mit teszek, de már nagyon a többiek után mentem volna. Akarom gondolni, elindultam volna megkeresni, merre tűntek el és ha lehetséges, minél előbb. Nem akartam bántani ezt a valakicsodát, aki nem Keiko chan volt, csak, ha muszáj. Mondjuk valamilyen bénító kidou-val, mert még se akartam baja essen.TAT

______________

// Devil's profile 賽を解き放て get out & follow the light

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyougetsusei Toudou
7. Osztag
7. Osztag
avatar

Male
Hozzászólások száma : 52
Tartózkodási hely : 7. osztag területe
Registration date : 2014. Jan. 23.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Sanseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5500/15000  (5500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: A piramis   Kedd Ápr. 29, 2014 5:06 am

A döntés szinte egyöntetű volt, az ajtó hamarosan feltárul és mi folytattunk utunkat
~ Nem tudom hogy jól döntök ezzel az ajtóval, ám a másik kettő nem igazán tetszett. ~ fogalmunk sem lehet arról, hogy vajon mi várhat ezen az úton vagy a többin. Csak a szerencsében bízhattunk mily’ módon nem a rosszat választottuk. Rossz alatt a veszélyesebb csapdákkal, s ellenséggel teli útra gondolok.
Kivilágított folyóson haladtunk előre egyenesen egy nagyméretű csarnokig. Hosszú percek teltek el mire elértük a termet. Egyre mélyebbre jutottunk a háromszög alakú ősi építményben. Itt feltűnt, hogy az eddigi fáklyák helyett üveg lámpák árasztották a fényt a polcok sokaságára és a rajuk pihenő könyv hadra. A helyiség közepén maga az íbisz fejű istenség szobra állt, a tudás hatalmas istené.
~ Lenyűgözi! Annyi könyv és papirusz van itt, amiben megannyi elfeledett tudás található, mihez évszázadok kellenének a megismeréséhez. ~ nyűgözött le az elém táruló látvány. Az aranytábla kevésbé fogott meg, mit Thot tartott, mint a többi dolog. A táblán csak az írás kötötte meg tekintettem hosszas másodpercekre. Annyira elmerültem a környezetben, miképp észre sem vettem a társaim hiányát. Annyit még mintha felfogtam volna, hogy füsté váltak. Nem tetszett a helyzet, főleg azért mert nem tudtam miképp tűntek el mellőlem.
- Még mindig olyan ostoba képet vágsz mikor valamiről fogalmad sincs! – szólalt meg egy hang, amit ismertem, amit nagyon régóta hallottam utoljára. Hirtelen fordultam az irányba és kerestem a forrást. Ledöbbentem, olyan látvány tárult elém, amire nem számítottam.
- Te! – izzadság cseppek sokasága gördült le homlokomról a történtek miatt.
- Mi ez a reakció, így kell üdvözölni egy rég látott barátot. Olyan arcot vágsz, mintha egy halott ember jelent volna meg előtted! – mosolyodik el. Nem változott semmit a személyisége, pontosan olyan volt, mint amikor ismertem.
- Azt látok. Egy olyan személyt, aki már jó régóta nincs köztük! – egy bajtársat, egy barátot, aki akkor halt meg, mikor a feleségem
- Ja persze mert én már halott vagyok! – fennhangon nevetni kezdett. – Ez most nem fontos, ami most igazán számít az az, hogy ne menj tovább! – hirtelen komolyra váltott.
- Miért? – kérdeztem komolyan – Miért nem mehetnék tovább és hogy kerültél ide?
- Azért mert ha tovább mész, olyan dolgokat fogsz tapasztalni, amitől többé nem lehetsz az, aki most vagy! – második kérdésemre miért van életben, nem válaszolt.
- Miből gondolod ezt, te tudod mi van arra? – mutattam az irányba.
- Igen és emiatt mondom, ha jót akarsz magadnak, akkor nem mész tovább! – határozott volt.
Nevetni kezdtem, egyre jobban, egyre hangosabban.
- Ha te az lennél akinek látszol, akkor ismerned kéne, ennyivel nem állíthatsz meg! – utolsó szavam után a folyosó bejáratához shunpoztam és egy határozott lépéssel beléptem miközben intettem mögöttem lévő halott barátomnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Watanabe Sojirou
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Male
Hozzászólások száma : 26
Tartózkodási hely : 9. osztag
Registration date : 2014. Apr. 04.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: A piramis   Kedd Ápr. 29, 2014 10:41 am

Utoljára léptem be a sötét terembe. Néhány lépés után kiderült hogy nem is volt sötét csak más volt a fényviszony. A szemem nehezen szokott hozzá. Amikor azonban újra tökéletesen láttam egy könyvtárban találtam magamat. Nem szeretem ezt a helyet. Olvasni nem szeretek. Inkább írok. Ahogy elhaladtam egy könyvespolc mellett a következő benyílásban egy kis asztal állt, tintával és papírral. Csak nem? A terem tudja mire gondolok? Éppen ezért nem ülök le most. Nézzük a következőnek mit kínál fel hogy itt tartson. Folytassuk a gondolatmenetünket és az utunkat. Hátha érdekes lesz ez a terem. Az olvasás hosszadalmas és fárasztja a nyakadat. A következő könyvespolc mögött egy heverő volt egy puha nyakpárnával. Nocsak! Csak azért sem fekszek le. Megnézzük igazam van-e. Ha állva olvas az ember akkor talán nem olyan fárasztó. A következő könyvespolc után egy olvasó állvány állt. Pont olyan magas hogy tudjak olvasni nála állva. Menjünk tovább ez ugyanis egyre jobb. Apropó! Hol vannak a többiek. Ilyen gyorsan eltévedtek? Vagy én tévedtem el? A következő könyvespolc után minden tagja ott volt a csapatnak. Mindenki egy egy térképet nézegetett. Na ne. Most tényleg ilyen jó a terem vagy én golyóztam be. Visszanéztem az előző könyvespolchoz. Még mindig az állvány volt ott. Az előtte lévő polcoknál is minden rendben. Vissza az utolsóhoz. A többiek még mindig olvasnak. Akkor minden rendben. Lehet hogy csak jól jött össze minden. Igaz is. Ha többen jöttünk erre akkor a szoba fel is robbant volna hogyha mindannyiunknak eleget kellett volna tenni. Megint csak képzelődsz. Nincs mindig egy felsőbb erő ami mindent irányít. Megvárom míg befejezik az olvasást. Addig folytathatom az előbb olyan jól összeillő gondolatmenetemet. Hol is tartottam? Az írás. Az írás jobb mint az olvasás mert nem annyira fárasztó. A fantáziád nincs lekorlátozva semennyire. Ha szépen írsz az még jól is néz ki. Most ha már itt vagyok mért ne írhatnék egy pár sort. A többiek úgy is bele voltak merülve a térképekbe. Vissza az íróasztalhoz. Írok egy levelet Eichiro-channak. Ugyan elküldeni nincs értelme de azért a lelkemet megnyugtatja.
Ahogy elhaladtam a könyvespolc mellett Majdnem fellöktem az egyik csapattársamat. Hogy kerül ő ide. Az előbb még mögöttem volt. Felnéztem és egyenesen Eichiro-chan szemébe néztem bele. A mély zöld szemek teljesen megigéztek. A lány arca mint mindig szépen ki volt festve. Az emberek akármelyik géshája tanulhatna tőle. És még ha ő okítana minden lányt is a földön akkor sem tudná senki utolérni szépségben. A haja két tincs hátra volt kötve hogy ne lógjon a szemébe de a többi hátul simult a ruhájára kibontva. Ébenfeketén csillogott és minden ráeső fényt százszorosan vert vissza minden szál. A shinigami egyenruha volt rajta mint mindig. Az egyenruha fölé azonban most egy gyönyörű barackszínű kimonót vett fel. A drága selyemkelme tökéletesen illett rá. Szorosan a testéhez simult kihangsúlyozva gyönyörű alakját. A kezében egy tálcát tartott. A tálcán egy teáskanna és egy pár teáscsésze volt a kellékekkel együtt. A hosszas szemle alatt nem is vettem levegőt. Háromszáz éve nem láttam de még mindig pontosan olyan mint ahogy emlékeztem. Szóhoz sem jutottam csak hátráltam egy fél lépést és meghajoltam. Ő elmosolyodott és szintén meghajolt. Az angyali mosoly pontosan olyan volt mint ahogy az emlékeimben élt. Eichiro-chan letette a tálcát és leült mellé. Én is magam alá vontam a hakamámat és ráültem a sarkamra. Tudtam mi jön. Valamikor réges régen még amikor mindketten éltünk ugyan így töltöttünk el akár egész napokat is. Leültünk egymással szemben és teáztunk. Gyakran öt órán át nem is szóltunk egymáshoz. Szertartásos mozdulattal feltűrtem a ruha ujját és a csészéért nyúltam. Felnéztem és láttam hogy Eichiro-chan is pontosan azt teszi mint én. Egymásra mosolyogtunk mint akkor régen. Mint mikor még mindketten éltünk. Felemeltem a kanalat és Eichiro-channak nyújtottam. Milyen kár hogy már meghalt. Régen mindig átvette tőlem mint most is. Hogy mi? Át vette tőlem? Mint amikor élt? Eichiro-chan él? Kizárt dolog. Láttam a jelentést. Mégis visszanyújtja a kanalat. A szertartás nem maradhat félbe. Átvettem a káprázattól az eszközt és én magam is tettem teaport a csészémbe. Miközben visszatettem fél kézzel a kanalat a tálcára a másik kezemmel kitoltam egy kicsit a katanámat a tokjából és egy ujjal rászorítottam az élére. A fájdalom belehasított az ujjamba. Ezek szerint nem alszok. Amint a penge az ujjamba hasított Izanagi és Izanami törtek elő a semmiből. Egy kicsit érdekes volt. Nem szoktak ők csak úgy minden szó nélkül velem kapcsolatba lépni. Pláne nem ilyen gyorsan. Néha még ha hívom őket akkor sem jönnek elő. Most meg mintha kergetnék őket előugrottak. Feltételezem figyelmeztetni akartak. Szerencsére erre semmi szükség nem volt. A hirtelen felbukkanásuk egyből elvonta a szemem elől a ködöt. Mikor volt Eichiro-chan egyáltalán könyvtárban. Az egész dolog olyan furcsa. Ő utálta a könyveket. A csapattársaim is furán viselkednek. A könyvespolcok sem szokványosak. Eichiro-chan meghalt. Félretettem a tálcát és közelebb húztam magamat a lányhoz. Átöleltem mint akkor régen. Boldog voltam. Hát tényleg elbúcsúzhatok tőle...
-Izanagi.
A kard amit a szabad kezemmel húztam elő szépen csöndben, pontosan a lány szívén hatolt át. Nem kiáltott. Nem sírt. A légzése sem gyorsult.
-Ne menj tovább.-suttogta. A halk édes hang nehezen jött ki a torkán. Az hogy újra hallhattam a hangot végtelen örömmel tölthetett volna el ha nem épp a végleges búcsú alkalmából hallom. Lehunytam a szememet és a könnyek a zárt szempillámon szivárogtak át. Amikor felnéztem ismét, egy üres folyosón ültem. Az ölemben finom hamu. A hamuban látszott hogy egy könnycsepp átnedvesítette.
-Nem tehetem Eichiro. Te is tudod.-suttogtam a folyosó falainak és felálltam. A hamu a földre hullt és a félhomályban végleg eltűnt. Csak a kezemben a kiengedett zanpaktou árulkodott a találkozásunkról.

______________

Watanabe Sojirou    9.osztag
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Natalie Salazaar Granz
Espada
Espada
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 160
Age : 24
Registration date : 2011. Mar. 24.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: Tudós
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
40550/65000  (40550/65000)

TémanyitásTárgy: Re: A piramis   Kedd Ápr. 29, 2014 8:16 pm

*Mások számára talán irreálisan sokat pötyögök a kézi panelemen szinte majdnem a levegőbe. Ez egy új fajta technológia, amelyet saját magam fejlesztettem. S hogy megbizonyosodjak a további járatokról, elő is veszek három robot pillangót, hogy folyamatos összeköttetésben, de szálljanak előre és kutassák át ezt a helyet. Közben pedig megannyi információt küld át nekem Kiyo a laborból. S ami jobban meglep azaz épület kora. Egyszerűen nem illeszkedik az építmény kora Kathor kultuszának idejével. Mindenesetre, h az épület ennyi idős, akkor kíváncsi leszek, hogy hogyan bír majd ki nagyobb lélekenergiákat. Vexre pillantok.*
- Ez az épület három-négyezer éves. Óvatosan, ha bajba kerülnénk! *Teszem neki szóvá, mert valahogy sejtem, hogy ő igazán kedveli a hollow képességeit. Remélem nem áll neki itt cerozni egy piramis belsejében, eszetlenül. Mindenesetre tovább kutatok Hathor után, s a legendák meglehetősen kuszák. Ennek az istennőnek Thothoz, és még valahol Anubishoz is köze volt. Nem csoda akkor, hogy egy helyen található, az előbbi kettővel. Azonban kíváncsi leszek, hogy lesz e köze egyáltalán az épületnek Hóruszhoz, akit Hathor férjének tituláltak, majd nem.
Érdeklődve pillantok fel a kézi panelemről, amikor megérkezünk egy téglalap alakú csarnokba. Egy hatalmas szobor és freskók adják a terem díszítését, amit rögvest meg is örökítek.*
- He? *.* Jah, jó oké! *>* *Ugyan már, egy kép.. készítek egyet Vexről is, majd tekintetem megváltozik, amikor hirtelen eltűnik előttem. Hátrább ugrok ekkor a szobortól, s magamban nyugtázom, hogy erre már igazán várhattam. A szobor mögül végül kilép egy alak, akinek jelenlétére itt aztán nem számítottam. Jellegzetes jegye, tartása, tekintete tükröződik vissza.*
- Hoh, te mit keresel itt? *>* *Nem is válaszol nekem, csupán megindul felém, ami elől egy sonidoval lépek ki. Valamikor tényleg így képzeltem el őt, hogy valahogy harcban nem igazán kérdez semmit. De sajnálatára tökéletesen tudom, hogy ez csupán egy illúzió. Maga Seth is csak három Espadat küldött, s ismerve őt, nem változtatná meg a véleményét. Hathor szobor csarnokából, s az illatokból kinézem, hogy ez valamiféle hallucinogén dolog lehet, ami csapdaként funkcionál. Továbbra is ilyen támadásoknak az áldozata leszek, amikor ugyanis hangok kezdenek szólni a fejembe. Az illető majdnem el is talál, amikor megfájdul a fejem ettől a sok hangtól, ami két illetőtől származik. Megfogom a támadóm csuklóját s ellököm magamtól.*
- Illúzió ide vagy oda, Vex akkor is itt van ebben a teremben. Lássuk mi okozza ezt az ügyes trükköt, ami ellenem nem használ! *.* *Ekkor megindulok a mécsesek felé, s lerúgom őket. Aztán a freskókat kezdem el ostorozni, mi alatt a férfi engem próbál megtámadni. Majd magát Hathor szobrát kezdem el bántani itt ott, s nem nugszom meg. Majd egy hatalmasat dobbantok a földön, amitől némi padlótörmelék a levegőbe ugrik. Természetesen a gravitáció közben ezek le is esnek. Akárhogyan is, engem az a másik folyosó érdekel, így aztán meg is indulok az irányába. S bármi állja utamat, aktiválom a fénylő technikámat, majd az illetőbe csapok, ha nem enged át.*




______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hidetada Nishigami
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Male
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 147
Age : 45
Tartózkodási hely : Valamelyik kocsma, esetleg otthon iszom
Registration date : 2013. Jan. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Alkoholista tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
13400/15000  (13400/15000)

TémanyitásTárgy: Re: A piramis   Szer. Ápr. 30, 2014 10:46 pm


Thoth ajtaján belépve egy fáklyákkal kivilágított folyosóra értünk, ahonnét néhány perc után egy csarnokhoz érkeztünk. A terem közepén az adott isten szobra tanulmányoz egy aranytáblát. A falak mind el vannak fedve hatalmas könyvespolcokkal. Belepillantva néhány könyvbe, amelyek nyelvezete közül egyet sem értettem, bizonyossá váltam abban, hogy rendkívüli tudástárházba csöppentünk. Jómagam még néhány percig vizsgáltam a köteteket, amíg egy jól ismert női hang szólott hozzám.
Elfoglaltságom okán nem hallottam, hogy mit szólt, éppen csak a zaját észleltem. Amikor megpillantottam Hana-samát, több dolog is átfutott az agyamon. Mit keres itt, egyáltalán, hogy jutott ide, valamint, hogy miért nem otthon iszogat inkább? Tekintve, hogy lehetetlennek tartottam, hogy az otthoni nyugodalmas munkáját egy ilyenre cserélte volna, bizonyos voltam abban, hogy egy hamisítvánnyal állok szemben.
Szavaira ezután nem is figyeltem, helyette inkább eltűntettem magamat a „Görbült fény” technikával, utána pedig tovább vizsgáltam a termet. Ekkor vettem észre, hogy a társaim is elszublimáltak. Lehetetlennek tartottam, hogy mind ismerik ezt a technikát, főleg mert két osztagtársam is akadt a csapatban.
Ahelyett azonban, hogy társaim miatt aggódnék, inkább belepillantottam a könyvbe, melyet az istenség olvasott…
A nő mindeközben folyamatosan jártatta száját, ám én egy pillanatra sem figyeltem rá. Mikor felpillantottam, észrevettem, hogy bár szavait nekem címezte, mégsem a szemembe, hanem az utolsó ismert tartózkodási helyemhez szólt. Megnyugtatott a tudat, hogy tényleg csak egyfajta illúzióval állhatok szemben.
Ahelyett viszont, hogy az illúzió okozóját kerestem volna, jobbnak láttam tovább haladni.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hitsugaya Toushiro
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 51
Registration date : 2012. Nov. 17.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Ex-kapitány, gyereksztár
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
0/0  (0/0)

TémanyitásTárgy: Re: A piramis   Csüt. Május 01, 2014 4:21 am

Arrancarok:

Vex és Natalie:

A terem összezúzása, úgy tűnik, használ, a vízió eltűnik, te pedig gond nélkül haladhatsz tovább a folyosón. Vex kicsivel később tud tovább haladni, és amint átlép az ajtón, újra összefut a Primerával. Akadály nélkül haladnak tovább, amíg el nem érnek egy folyosóhoz, ami háromfelé ágazik, kettő úgy tűnik, hogy Anubis és Thot termébe vezetne vissza, a továbbvezető, szélesebb folyosó pedig még mélyebbre visz a piramisba.
Egy hatalmas, legalább harminc méter átmérőjű földgömböt pillantotok meg először, csak utána veszitek észre a díszes bárkát, ami egy zavaros vizű csatornában áll kikötve, úgy, hogy gond nélkül bele lehessen lépni. A hajó orrához egy rászáradt vérnyomoktól koszos lándzsa van fektetve, a közepén pedig egy trón áll, a földgömb felőli karfán egy lámpással.
Ahogy beljebb haladtok, megpillanthattok egy, az előzőekhez kísértetiesen hasonló kőszfinxet, aki már világító szemekkel sétál oda hozzátok, nem túl tempósan, úgyhogy van időtök körülnézni: nem túl díszes, emberméretű szarkofágok állnak nagy számban a falaknak támasztva, körülöttük pedig különböző, kisméretű, állat alakú tartóedények. A szfinx végül odaáll elétek, és megszólal.
- Három lehetőségetek van. Visszafordulhattok most, elvihettek bármit, amit a piramis külső részében találtok. Ha tovább akartok menni, járjátok végig Ré útját, győzzétek le a sötétség démonát, és kinyílik nektek a kapu. Ha erre nem vállalkoztok, megküzdhettek a Bölcs király katonáival is. Hogy döntötök hát?

Flavia és Wolloh:

Flavia mosómedvéje néhány reiatsu és szagnyommal tér vissza, így az Espada valószínűsítheti, hogy a társaik Hathor termébe mentek, de az ajtó zárva van, és nem érezhető túl erősen, úgyhogy elképzelhető, hogy csak megnézték az ajtót közelebbről.
Az érmének, amit feldobott, két oldala van, az egyiken néhány hieroglifa, a másikon pedig egy férfi profilképe látható, utóbbi kerül felülre. Ti döntitek el, hogy merre mentek, hallgathattok az érmére vagy a mosómedvére is. Ugyanazok a próbák várnak rátok, mint a társaitokra. (Anubis: legfontosabb halott ismerős, Thot: mester/tanító, Hathor: szerelem/ideál, és a céljuk, hogy rábírjanak, hogy ne haladj tovább.)

Shinigamik:
A leggyorsabban Chiyo és Eizo illúziója tűnik el, de ezt követően gyorsan semmivé foszlik Toudou, Nishi és Nobu látomása is, és a kapu előtt újra találkozhatnak egymással, a folyosók találkozásánál pedig Eizoval is. Sojirou percekig nem akar előkerülni, de végül neki is sikerül valahogy kikeverednie a teremből, és ha a többiek bevárják, csatlakozhat hozzájuk, és együtt léphetnek a következő terembe.
Egy hatalmas, legalább harminc méter átmérőjű földgömböt pillantotok meg először, csak utána veszitek észre a díszes bárkát, ami egy zavaros vizű csatornában áll kikötve, úgy, hogy gond nélkül bele lehessen lépni. A hajó orrához egy rászáradt vérnyomoktól koszos lándzsa van fektetve, a közepén pedig egy trón áll, a földgömb felőli karfán egy lámpással.
Ahogy beljebb haladtok, megpillanthattok egy, az előzőekhez kísértetiesen hasonló kőszfinxet, aki már világító szemekkel sétál oda hozzátok, nem túl tempósan, úgyhogy van időtök körülnézni: nem túl díszes, emberméretű szarkofágok állnak nagy számban a falaknak támasztva, körülöttük pedig különböző, kisméretű, állat alakú tartóedények. A szfinx végül odaáll elétek, és megszólal.
- Három lehetőségetek van. Visszafordulhattok most, elvihettek bármit, amit a piramis külső részében találtok. Ha tovább akartok menni, járjátok végig Ré útját, győzzétek le a sötétség démonát, és kinyílik nektek a kapu. Ha erre nem vállalkoztok, megküzdhettek a Bölcs király katonáival is. Hogy döntötök hát?


Határidő: május 4.

Sojirou:
Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wolloh Del Desierto
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Pisces Goat
Hozzászólások száma : 147
Age : 74
Tartózkodási hely : Hierro-jában
Registration date : 2012. Mar. 17.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 44. arrancar, Räv elhagyott fraccionja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
18000/30000  (18000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: A piramis   Csüt. Május 01, 2014 11:57 pm

Anubis ajtaján léptünk be. Másokban a légkőr talán szomorúságot váltott volna ki, de belőlem csupán komor vidámságot. Éreztem a halál, az elmúlás keserűségének ízét a levegőben. Csendben lépkedtem előre ]Rä… Flavia nyomában. A nyomában voltam? Ahogy a teremben körülnéztem, csupán az egyiptomi istent és valami wc-papírba tekert fószert láttam. No, meg rengeteg, de rengeteg nevet. ~Valahol elhagytam volna Thres-t? Mindegy, nagylány, tud magára vigyázni.~ A kincseket rejtő zsákot letettem a földre, úgy kezdtem volna a nevek böngészését, e ekkor…
Egy adjuchans lépett elő a szobor mögül. Régi arc, az évek számát már nem is tudom, mikor utoljára láttam. Nevét már a feledés köde burkolta, de arcát ismertem. Igen, ő volt az, akivel társultam Las Noches falai között, mikor legutóbb puccsot akartam megkísérelni. Alig néhány nappal azután ismertem meg, hogy andjuchans-ként a kastélyba költöztem.
- Nézz meg! Arrancar lettem! Erős arrancar! Hogyha ezzel az erőmmel visszamehetnék, akkor sikerülne a puccs, és te is élhetnél! Természetesen, mint alattvalóm, hűséges jobb kezem! – Mondtam neki a hatalom mámorában úszó arccal.
- Wolloh. Wolloh. Wolloh. Igen, látom erődet. De már hiába, hacsak…
- Hacsak? Miért lenne hiába való? És mi ez a hacsak?
- Az a király már elbukott, az a puccskísérlet, meghiúsult. És látom, nem te vagy a király, ahogy láthatod, én sem vagyok. De itt, Anubis termében minden meg van, ami nekünk kell. Itt már nincsenek ellenségeink. Itt már nincs elnyomónk. Itt már csak a nyugalom van, mond nem ide tartottál?
- Nem, én Las…
- Hát, nem meg akartál szabadulni minden shinigami-tól és nőtől?
- Igen, de…
- Akkor miért akarnál innen elmenni? Itt egyik sincs. Látod, én itt vagyok, én már felfedeztem ezt a helyet, és ez tökéletes.
- A gyűlölet, mit irántuk érzek, az tartja fenn a létezésem! Hogyha nem léteznek, akkor én sem! – Kiáltottam rá haragos arccal.
- Ezt csak bemeséled magadnak. Célt mindig lehet találni, például azt, hogy ne menj tovább.
Tovább kell mennem!
- Miért? – Ekkor közelebb lépett. – Miért akarnál tovább menni?
- Feladatom van, és az espadam…
- Igába hajtottad a fejed, Wolloh? Meghasonlottál magaddal? Téged már nem a gyűlölet éltet, hanem a szolgálat.
- Ez nem igaz! – Léptem egyet előre, és fenyegetően a hollow fölé tornyosultam.
- De, igaz, és ez haragosít, de hogyha itt maradsz, akkor felszabadíthatlak, és újra szabadon gyűlölheted a nőket és a shinigami-kat.
- Te már halott vagy, adjucans! Szóval kotródj az utamból, lidérc! Én, Wolloh Del Desierto, a 44. arrancar, Flavia nella Sinestezia, alias Räv la Luz első fraccion-ja, Aizen egykori jobb keze, Las Noches igazi, trónkövetelő királya, parancsolom, hogy kotródj! – Tudtam, hogy halott, már hosszú-hosszú ideje. Kedveltem, és talán neki, a halálának köszönhettem, hogy engem csak elzártak. Lehet, hogy most feltámadt, és nem akartam újra megölni, mert hasznos lidérc volt, de hogyha nem tűnik az utamból, akkor kénytelen leszek bántani. Tovább kell mennem, mert csak akkor foglalhatom el a trónt, hogyha innen kijutok. És amíg nem vagyok elég erős, addig kénytelen vagyok engedelmeskedni a bitorlónak.
Az menos nem akart eltűnni az utamból, sőt úgy vélte, még mindig legalább olyan erős, mint én, de tévednie kellett, ahogy nekem is abban, hogy még mindig szívós jószág. Az ikkotsu technikával mértem ütést a fejére. Régebben talán meg se kottyant volna neki, de azóta az erőm közel megduplázódott, míg az övé nem.
- Sajnálom, hogy így alakult, Huan. – Súgtam, és tényleg sajnáltam, hogy újra meg kellett halnia. A zsákot újra a vállamra vettem, és mivel a Anubis-szobor túl nagy volt ahhoz, hogy magammal vigyem, ezért újabb kincsek nélkül kellett folytatnom az utamat.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Flavia nella Sinestesia
Espada
Espada
avatar

Female
Aries Monkey
Hozzászólások száma : 75
Age : 73
Tartózkodási hely : Szükség szobája
Registration date : 2012. Apr. 22.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Tres espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
20400/30000  (20400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: A piramis   Pént. Május 02, 2014 10:36 am

Flaviát valóban meglepte, hogy Wollcsi gyakorlott műkincsgyűjtő. Feleletére csupán felvonta szemöldökét, s eltervezte, a jövőben majd talán segítségét kéri egy Inka barlang kincsei felszabadítására, ha képzettsége van a dologban.
- Ez nem kifogás volt! Rangom különben se jogosít fel erre… Más espadának is fejet hajtanál ekképpen, Wolloh? – merít elődje emlékeiből, az arrancart oly’ lekezelő hangzással szólítva meg, mintha csak annyit mondana „pondró”. Flavia magában megmosolyogja a szórakoztató szóhasználatot, melyhez nyelve nem igazán van hozzászokva, s igen különlegesnek találja, akárcsak a fafejű, semmirekellő, mihaszna és egyéb mulatságosan csengő jelzőket.
Flavia mosollyal az arcán fogadja a visszatért mosómedvét, mely vállára ülve, kíváncsian szimatolva a levegőbe, nézelődött. A kis jószág megsúgta az információkat, aminek megszerzéséért küldte. Ezeket Flavia tudomásul vette, ám nem beszélt róla Wollohnak. Eközben az érme az írott felére pottyant.
- Akkor… Anubis? ^_^ – ismétli, költői kérdésével együtt, s elindult azon ajtó irányába.
Alig mentek pár métert, amikor egy gyér fényes folyosóra sétáltak. Flavia mosolya elillant, átvette a levegőben terjengő mélabút, amely olyan hirtelen nehezedett a vállára, hogy már-már alig tudta kezelni. De öröme ismét visszatér a szobrot látván, amely gigászi alakja fölé tornyosult.
- Hmmm, milyen szép – jegyzi meg. - Szerinted tetszene a többieknek odahaza? – kérdezi a fraccióntól, de beszéde néma fülekre talál, s a válasza a néma csend volt. - Wollcsi? – pillant körbe, s ekkor látja, hogy az emlegetett alakja sehol sincs. Csendes hümmögéssel néz vissza a monumentális szobor irányába, kinek takarásában ismerős fehér kelme libben meg, mely Flavia pillantását nyomban magára vonzza.
- Ki vagy, kedves? – kérdezi oldalra billentve kobakját. Szemeit kíváncsian függesztve az illetőre.
Flavia előtt az általa mindig is csodált személy fedte fel magát előtte. Magában hordozta azt a ragyogó eleganciát, mely általában körüllengte, akárcsak régen. Eleven volt, ép és egészséges, akárcsak egy életöltővel ezelőtt.
- Már fel sem ismersz?
- Hogyne ismernélek fel, Shui mester? ^_^ Csupán meglepődtem – felelte mosolyogván, megcirógatva nyakában pihenő érdeklődő szemeit meredező mosómedve füle tövét.
- Akárcsak én is – válaszolt a mestere, ki emelt fővel, kíváncsian vette szemügyre. - Sokat változtál, gyakorlod a régi tanításaimat?
- Természetesen, mester – hajolt meg előtte elegánsan, majd szökkent a levegőbe, cipőjének hála könnyedén megállva ott, mintha csak a hideg kő lenne talpa alatt. Onnan egy elegáns kilépéssel, félköríves fordulatból indított térdrúgást intézett a semmibe, végezetül szépen leszökkenve, összezárt lábakkal, ökölbe szorított kezét a nyitott tenyerébe helyezve, egyenes háttal zárta le. Demonstrációját követően szeme sarkából közelebbről is szemügyre vette a járatot, mely a fények holtpontjába esett, alig lehetett látni. S mestere is meghiúsította, hogy tovább vizslassa azt, szálkás termetével elé lépett, kitakarta az ösvényt, ahol Flavia folytathatná útját.
- Nagyszerű – dicsérte. - Bár tartásod itt-ott még pontatlan – tette hozzá.
- Szerintem nem – hunyta le szemeit, kissé sértett hanglejtéssel Flavia. - Ha megbocsátasz, mester – fejet hajtva előtte, indult meg, igyekezvén, kikerülvén tanítója alakját, hogy útját folytathassa a járat irányába, amelyet felfedezett az imént.
- Miért nem kérsz a segítségemből? – libbent elé a fehér kelme tulajdonosa. Mestere arcvonásai ráncba húzódtak, szigorúan pillantott le rá. - Tőlem tanulhatnál. Türelemből és eperfalevélből selyemköpeny lesz végül.
Flavia oldalra billentette a fejét, mélyen az őt feltartoztató, szigorú, fekete bogárra emlékeztető szempárokba nézett. Önmagát látta benne viszont, akár egy tükörben.
- Légy elégedett azzal, amid van – felelte komolyan. - Mert a szép madár kerül kalitkábaFlavia a tekintetével azt sugallta „Te az enyém vagy” – s úgy szökkent fel, egy köríves forduláshoz lendületet véve, behúzott, térdnél behajlított bal lábbal, spiccbe vágott, egyenesen tartott jobb lábbal sújtva le a tanítójára. Vádlijával mérte az ütést, melyet mestere bal alkarjával tartoztatott fel, erőteljesen lökte hátra Flaviát, mozdulatsora szaltóval történő hátrálással záródott le, pár elegáns körívet közbeiktatva. Egyenes háttal, bal lábával rogyasztva, jobbját egyenesen, előre kinyújtva, bal felső végtagját könyöknél behajtva, derekával egy vonalban, míg jobbjába a hátából, szinte a semmiből előhalászott hullámos pengéjű lándzsát tartotta, jobb lábának vonalát követve vele.
Flavia hátra szaltót ötvözött egy fél térdre érkező landolással. Felvetett fejjel nézett mesterére, elhúzta a száját az ismerős ívű penge láttán.
A félhomályban a fegyver ezüst éle meg-megcsillant a rávetülő tűz fényében, miközben Flavia és mestere hosszas táncot jártak. Széles ívű fordulatok, ugrások, kitérések voltak jellemzőek mozgásukra, több csapást mintha úgy vittek volna be egymásnak, mintha csak tudták volna, mit fog lépni a másik rá, akárcsak egy előre megbeszélt koreográfia. Pedig nem beszéltek össze, nem olvastak egymás gondolataiban, csupán az idő vasfoga, az ismeret hagyott bennük ilyen mély nyomott, hogy tudták mely lépés, mit követ. Talán az ismeretség mélyebb is volt mester-tanítvány kapcsolatnál. S Flavia tudta is ezt. Megállt egy pillanatra, hagyta, hogy a homlokán csillogó izzadságcseppek végigfolyjanak arcán, nem törődött a nedvességtől összeragadó hajtincseivel. Szapora légzését visszafogta, a kis pihenő alatt mély levegőket vett, koordinálta légvételét. Flavia boldog volt a pillanattól, de tudta, ez nem tarthat örökké, hívta a vágy, a kincsek, a sok-sok felfedezetlen ismeretlen.
- Elfáradtál? Vagy feladod?
- Nem, mester – rázta meg enyhén fejét, nemlegesen. - A víz oda tart, ahová tartania kell.
- Ha ki akarod zárni a bajt, csukd be a szádat.
- Megölsz, mester?
- Mit tennél, ha azt mondanám: igen?
- Azt felelném: Senki sem tud nekem kárt okozni magamon kívül. Egyszer már megszereztelek, mester. Te az enyém vagy, idebent – mutat a helyre, ahol szíve lenne. Flavia szerette ezt a fogalmat, bár tudta, eme szerv helyén most már csak üresség lakozik benne, nincs ott semmi. - Visszakísérjelek? – szemmel követhetetlen sebességgel gázolt át a nemes elegancián. A gondolat, hogy újból az eleganciába mélyesztheti fogait, már rögtön heves, izgalommal teli gondolatokkal töltötték el. Utána úgy is tovább megy, előre tartott ökle átszaladt mestere káprázatán, talán megfutamodott, talán magától visszatért.
Flavia pár másodpercig, megtorpanva állt, tenyerét nézve, mellyel az „ütést” adta le. Elmosolyodott, s folytatta útját, visszatért az életbe.
- A vágy az embert félútig elviszi, na és téged, Wollcsi? ^_^ – kérdezte magától, rátérve a járat útjára.

Spoiler:
 


______________

Zanjutsu: 11 pont Hakuda: 11 pont Hollow k.: 13 pont Sonido: 11 pont Resurrección: 11 pont
RÉGI PONTOZÁS:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karasu Vex
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 29
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
43000/45000  (43000/45000)

TémanyitásTárgy: Re: A piramis   Pént. Május 02, 2014 9:30 pm

Ettől is megszabadultak, hülye látomások, unalmas, hogy elég gyakran élnek ezzel a sablon megoldással. De legalább a kis csapatuk 50%-a megint egyben van.
- Na, Rózsi. Neked kit hoztak be?- kérdezte vigyorogva, és még várja a választ, mehetnek tovább, egy újabb folyosóra, ahol már megint három ajtó van. Két régi ismerős, és egy újabb. Van egy tippje, hogy nem a régieken fognak tovább haladni, legalábbis Vex biztos, hogy nem. S milyen jól is tette, hogy nem. Legalább lát egy bazinagy földgömböt.
- De kuuurva nagy.- ámuldozik a méretektől, legszívesebben ledöntené, és megnézné, hogyan is pörög el, de a figyelmét ismét eltereli valami, egy hajó. Nem rest, fel is száll rá.
- Kapitány a fedélzeten, Rózsi, te leszel az első tiszt. Na nyomás.- minő meglepő, de egy újabb szoborral találkoznak. Szerethetik a gyipok ezeket a szfinxeket. Persze ez is beszél, sőt, még sétál is.
- Ejha, nehéz kérdés. De elsőnek azt mond meg, hogy szoktál szarni? Akkor kavicsok jönnek ki belőled?- kérdezte vigyorogva, majd rágyújtott egy szál cigire, és ránézet Rózsira.- Na mi legyen? Zúzzunk le egy tagot, aki de félelmetes sötétség démona, vagy inkább több aszott hullát? Akárhogy is nézzük, két elég bika arrancar vagyunk, egyik se lehet olyan nagy kihívás.- ha már ketten vannak, csak ki kell kérnie Rózsi véleményét is. Feltéve, ha Rózsi is erre jött.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nagano Nobu
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Male
Taurus Horse
Hozzászólások száma : 220
Age : 27
Tartózkodási hely : 1. osztag, ágy, próbaterem, Micchan*.*
Registration date : 2008. Oct. 29.
Hírnév : 26

Karakterinformáció
Rang: 1. osztag, ex- kapitány, gitáros
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
19000/30000  (19000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: A piramis   Pént. Május 02, 2014 11:23 pm

Készültem a nagy nem is tudom mire, mert még se bánthattam Keiko chan-t, pedig nagyon úgy festett muszáj lesz, de valamiért, aminek örülök, mire rászántam magam bénító kidou-t idézzek, olyan hirtelen tűnt el Keiko chan, ahogy előkerült. Egyedül, mármint, miután sikerült a sokkot követően szétnéznem, körülöttem álldogáltak a többiek is. Ennek nagyon örültem és megkönnyebbültem, hiszen nem vesztek el és majd nem mindenki meg volt.
-Úgy örülök senkinek sem esett baja, de azért megvárjuk a többieket is, igaz?-
Néztem végig kérlelő szemekkel az ott lévő shinigami társaimon, hátha sikerül meggyőznöm őket.
Némi szusszanást követően besétáltunk egy nagyon nagy terembe, ahol mindenféle érdekesség pihent. Számat tátva néztem rajtuk végig, hiszen ott volt az eget járó bárka, meg a sok-sok katona szarkofágja, akik őrizték Ré-t. Boldog voltam, mert felismertem, pontosabban Taka súgott, kicsoda és merre meddig. Nagyon izgatott lett, hiszen életét mentette meg az Isten csecsemő korában. Szeretett volna vele találkozni, de most nem húzhattam ilyesmivel az időt! Jött egy másik szfinx, aki újabb választás elé állított minket.
~Sötétség útja? Azt várja el tőlünk, hogy a bárka útját követve leszálljunk az Alvilágba?~
-Nem tudom...-Vakartam meg a fejem, mielőtt észbe kaptam hangosan válaszoltam kardlelkemnek. Az értetlen pillantásokra zavarodott mosollyal vakartam meg tarkómat és gondoltam végig, mit tehetnénk.
-Az Istenek túlvilági békességét nem bolygatom! Nekem a kincs nem kell, ahogy Thot-ot sem szeretném bántani, mert miért akarnék harcolni a katonáival? Viszont-viszont-viszont az arany bárka útjára kíváncsi vagyok!*-*-
Éreztem, ahogy Taka lemondó sóhajjal csapja magát homlokon, de most mit tehettem volna?TAT Kimondtam, amit gondoltam, még, ha nem hangzott valami szívderítően a démon és alvilág emlegetése...

Puffancs:
 

______________

// Devil's profile 賽を解き放て get out & follow the light

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 25
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: A piramis   Szomb. Május 03, 2014 1:37 am

Amilyen hirtelen tűntek el, olyan hirtelen jelentek meg a többiek. Én meg szépen voltam. Előttem Kasai~chan, körülöttem lelkesen szaladgáló szemek... Ritka gyorsan tüntettem el mindent, és lelkesen vágtam ártatlan orcát, hogy akárki akármit látott, az bizony csak egy utó-látomás volt, lévén nálam semmi különlegesség nincsen. Még csak a gondolata sincs! Bezony, nem kellett volna annyit inni!
- Várjuk össze egymást! - bólogattam lelkesen az ötletre, ezzel is terelve a témát, miegymást. Végül csak sikerült tovább indulnunk, egy felettébb egyedi terembe. Ahogy beléptünk, Suza~chan egy elhaló hördülést hallatott, természetesen az én hangommal élve még mindig. Ragyogó szemekkel téblábolt a vállamon, majd nem csak lábat, vállat is cserélt. Majd letekergette a fejecskéjét a nyakáról, olyan lelkesen szemlélődött. Nem hibáztattam, lévén volt is mit nézni. Persze amint felocsúdott a káprázatos látnivalókból, egyből felcsapott idegenvezetőnek, és lelkesen magyarázta, mire is dobáltam épp egyre áhítatosabb szemeimet. Persze csak a meglévő kettőt... Hiába, nálam töltött élete nagy részét olvasta, hol térképet, hol egyéb irodalmat, teljesen kiművelt volt a Drága. Lelkes szóáradatát az újabb szfinx akasztotta meg.
~Katonákat mindenhol kapunk, de démonokat? ~ nyilvánított Gin~chan azonnal véleményt.
~Démonokban sem szűkölködöm, ám hiányoznának, ha már nem lennének ... ~ helyeseltem egyetlen Rókámnak a másik mellett...
- Amikor valaki lelke áthaladt a túlvilágra, meg kellett különböző szörnyekkel küzdenie, és kis szobrocskákat etetettek meg velük maguk helyett - Akart magyarázni nagy lelkesen, nagyon halkan, és nagyon sokat a madaracskám, így kissé összevisszaság kerekedett belőle. Szóval fennhangon is megszólaltam.
- A bárkázás szerintem is jól hangzik! - mosolyogtam az előttem szólóra - Az arany nem vonz, lévén ezüstös vagyok inkább, ám a démonok... - lemondóan tártam szét a karom - A démonok az egyik gyengém... ha csak lehet, ki nem hagynám - irultam-pirultam a beismeréstől...

______________


spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shima Eizo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Male
Hozzászólások száma : 54
Tartózkodási hely : Valahol lófrál
Registration date : 2014. Jan. 21.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: A piramis   Szomb. Május 03, 2014 3:50 am

- Fukutaicho! – lépek Nishi elé, miután újra találkoztam a csapattal. – El sem fogja hinni, min kellett keresztül jutnom, hogy elérjek idáig. Hat kardfogú tigrissel küzdöttem meg egyszerre, és mire lecsaptam az ötödiket, addigra az utolsónak épp hogy sikerült sebet ejtenie rajtam, látja? dicsekszik az oldalán húzódó, enyhén vérző vágással. – De ne aggódjon, végül azt is lecsaptam… Utána egy sor akadályon kellett helytállnom, mint tüske csapdák, mérges gázok, mozgó-préselő falak, meg láva tenger, de nem sikerült túl járniuk az eszemen, hisz itt vagyok.
Észre vettem, hogy eggyel kevesebben vagyunk, és könnyedén tovább is indulnék felfogva, hogy hiányzó társunk valószínűleg vereséget szenvedett amiért késik, de mivel a többség úgy döntött, hogy vár, ezért most kivételes esetben nem tágítottam a csapat mellől. Nem mintha a legutóbbi eset szándékos lett volna.
- Anyááám – nyílt tágra szemem a földgömböt látva, nekem ilyen miért nincsen a szobámban? Kedvem lenne haza gurítani, és ezt nevezni ki hatalmam új jelképének, viszont a megvalósítás már egy kicsikét problémás lenne. Amint megláttam a bárkát, rögtön passzoltam, nekem mégis csak ez kell, kinek kell ilyen ócska földgömb.
- Nishi-sama ugye haza visszük, ugye haza visszük, ugye igen! – mutatok rá a hajóra. Rögtön ki is próbáltam a trónt, és pökhendin elterpeszkedtem benne, hiszen nagyságomhoz ez illik. Mikor a szfinx részletezi a menetirányt, már fordultam is vissza fele, hogy elhúzzak a kint talált kincsekkel, de jobban utána gondolva, az egy teljesen megtisztított út már, így nem fogok újra ellenfelekbe botlani. Figyelmesen végighallgatom a többieket, nem mintha érdekelnének a mesék, majd én is véleményt alkotok.
- Én Ré-re szavazok, meg akarom tudni, milyen érzés szétrúgni egy démon segget. – kíváncsiságom valódi volt, hiszen hatalmasságom már küzdött meg sárkányokkal, titánokkal, de démonhoz bezzeg még nem volt szerencsém.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyougetsusei Toudou
7. Osztag
7. Osztag
avatar

Male
Hozzászólások száma : 52
Tartózkodási hely : 7. osztag területe
Registration date : 2014. Jan. 23.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Sanseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5500/15000  (5500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: A piramis   Szomb. Május 03, 2014 4:56 am

Szomorú és egyben örömteli látvány volt még egyszer újra látni elvesztett társamat. Emlékeztetett arra, hogy akkor még mennyire gyenge is voltam, nem tudtam megvédeni szeretett feleségemet és a társaimat. Emlékeztet arra, hogy ha újból nem akarok elveszíteni senkit. Fejlődnöm kell, erősebbnek kell lennem és akkor nem veszíthetek el senkit. A látomás megszűnése után újból láthatom azokat, kikel belépte eme baljóslatú építménybe, legalábbis négyüket. A folyósok kereszteződésénél megjelenek még egy shinigami, majd kis idő múlva az utolsó elkóborolt bárány is visszatér csapatunkhoz.
~ Rosszabb fogadtatásra számítottam! ~ Valami komolyabbra vártam, mondjuk néhány csapdára vagy valamiféle őrre, aki meg akarná gátolni beljebb hatolásunkat.
~ El ne kiabáld magad! Lehet, hogy csak ezután fog következni a neheze, az igazán veszélyes rész! ~ lélekölőkardom pesszimista véleménye kicsit lelombozott.
A következő terem sem volt elhanyagolható, egy hatalmas talán húsz méternél is nagyobb földgömb fogadott minket. Figyelmemet egyből ez fogta meg, s csak később pillantottam körbe, csak ekkor láttam meg azt a szépen kidíszített bárkát, ami egy csatornában állt. A csónakot megvizsgálva itt is vérnyomokat lehetett látni ahogy a lépcsőn, csak most egy lándzsán. Ismét feltűnik az előzőekhez hasonló kőszfinx, és elkezdett beszélni.
~ Ré a Napisten az egyiptomi mitológiában, ha az emlékeim nem csalnak. ~ emlékeztem vissza a rég olvasottakra.
~ Hogy jön ez most ide? ~ kérdezte Tennou.
~ Arról olvastam, hogy Ré minden nap végighalad bárkájával az égen és napnyugtakor leszáll az Alvilágban, ahol folytatja tovább útját. Az Alvilágban kiérve azonban meg kell küzdenie Apofisszal a hatalmas kígyóval. Ha Ré veszít, akkor a Nap többé nem kell fel, s örök sötétség borul a világra. Minden egyes nap harcolniuk kell egymással az örökkévalóságig. ~ meséltem el azt, amire még emlékeztem a történetből.
~ Értem. Akkor lehet az a démon amit említett az Apofisz lehet?
~ Szimbolizálhatja öt, legalább is így gondolom.
- Hát akkor kövessük a bárka útját! Nem akarok visszafordulni ha már eddig eljöttem és a Bölcs Királya katonáival sem szeretnék harcolni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hidetada Nishigami
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Male
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 147
Age : 45
Tartózkodási hely : Valamelyik kocsma, esetleg otthon iszom
Registration date : 2013. Jan. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Alkoholista tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
13400/15000  (13400/15000)

TémanyitásTárgy: Re: A piramis   Szomb. Május 03, 2014 6:13 am

Ahogy kijutottam az kapun, megpillantottam a többieket, kettő alany hiányával. Ahogy a folyosóknál is összefutottunk viszont Eizot is megpillantottuk. Egy tag még mindig hiányzott a felderítőcsapatunkból, s többek egyetértésével bevártuk a lemaradt úriembert.
Időközben Eizo kezdte el mesélni nem sokkal korábbi élményeit, amiket látatlanba is túlzónak éreztem, s kissé hitetlen voltam vele szemben. Ám mosolygós álarcot magamra öltve bólintottam egyet elismerően, s megsimogattam a fejecskéjét, hogy megjutalmazzam a kölyköt.
Ezután, nem kellett túl soká várnunk, hogy ő is megérkezzen, így nem adódott lehetőség a türelmetlenkedésre.
Mikor együtt továbbhaladtunk, először egy hatalmas földgömböt pillantottunk meg. Valamiért nekem furdalta az oldalam ez a rendkívül pontos feltérképezése a bolygónknak. Bár nem vagyok egy zseni, mégsem éreztem helyénvalónak ezt a gigantikus gömböt.
Ahogy jobban magamévá tettem a helyet, egy bárkát vettem észre. A díszes csónak egy zavaros vizű patakban volt kikötve. Ami viszont jobban megragadta a tekintetem az a trón volt a „hajó” közepén. Nem telt sok időbe, hogy rendkívül nyitott társam el is foglalja a helyet, amit én csak egy bíztató mosollyal nyugtáztam. Miután a lámpást is az eszembe véstem, a szfinx a közelünkbe ért, s felsorolta lehetőségeink.
Többekben felmerültek lehetőségek, amelyek a továbbhaladásra koncentrálódtak. Én viszont máson kezdtem el agyalni. Bár még utunk elején tartunk, mégis idejét érzem, annak, hogy szétváljunk. Ez idáig nem botlottunk bele ellenségeinkbe, a továbbiakban viszont már biztos vagyok abban, hogy bármikor összefuthatunk velük. Helyes lenne-e félredobni a csapatunk épségét, s sikerünket felcserélni lehetséges fél sikerre.
Rengeteg pro, s kontra felsorakoztatása után, arra jutottam, hogy nem. Ha a félsiker hívogató is lenne, semmiképpen sem kockáztatnám a saját épségemet azért, hogy megbízóimat boldoggá tegyem.
- A csónakos megoldást választjuk, mindannyian! Továbbra sem válunk csoportokra! – Adom ki az utasítást, inkább magam, semmint társaim meggyőzésére. Türelmesen megvárom, amíg mind be nem szállunk a szállítóeszközre, amennyiben valaki akadékoskodni kezdene, felmutatom hadnagyi jelzőmet, ha meg így sem engedelmeskedne, nos … ott hagyjuk.


______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Natalie Salazaar Granz
Espada
Espada
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 160
Age : 24
Registration date : 2011. Mar. 24.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: Tudós
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
40550/65000  (40550/65000)

TémanyitásTárgy: Re: A piramis   Vas. Május 04, 2014 8:31 am

*Addig nem hagyom abba az egészet, ameddig nem tüntetik el előlem ezt a pózőrt. Lassacskán azt kell hinnem, hogy akik itt eltűntek, azok nem igazán voltam egyáltalán érdemesek az életre. Egy ilyen trükknek ugyan ki dőlne be? Az én elmémet ilyen csalfaságok már nem képesek meghazudtolni. Hah, még, hogy a szerelem? Ha arról lenne szó, én magam pusztítaná el az ilyen tévképzet híresztelőit. Nagyot sóhajtok, amikor megjelenik Vex a szemeim előtt. Mosolyogva integetek neki, legalább ő túlélte. Valamiféle ilyesmi eredményt vártam el én is tőle, ha már ő az én játszó pajtásom. *.* Kérdésére elmosolyodom.*
- Saját magamat láttam *.* *Nevetem el magam, majd rákacsintok, hogy érezze a hazugságomat. Nem igazán akarom ezt az információt bárkivel is megosztani. Noha, nincs mitől tartanom az ilyen híreket illetően, mégsem szeretném, ha egy lehetséges ellenfelem birtokába kerülne. Akármennyire is kedvelem Veximust, mégis csak Seth oldalát bővíti. Apropó Seth, akármit is akart ettől a piramistól, az egész dolog egy nagy adag butaság. T.T Itt nincs is semmi olyan, amit elvinnék. Eddig csak értéktelen kacatokkal találtam szembe magam, s végig nézve Vexen, ő is hasonló véleménnyel állhat a dolgokhoz. Megállítom őt egy pillanatra.*
- Most komolyan, te sem láttál eddig bármi értelmes dolgot, amit elvinnél? *Elégedetlenkedek Vexnek, majd megindulok én is. Remény, az még remény. Habár én a realitás talaján maradnék meg, s úgy sejtem, az értékes dolgokat sosem adják egy könnyen. Bizonyára, hogy használható dologhoz jussunk, ahhoz mélyebbre kell ásnunk a nyúl üregét. Így aztán kicsit tempósabban lépdelek be a soron következő terembe. Egy föld gömböt pillantok meg magam előtt, amin elnevetem magam. Gondolataimat megtartva magamnak bólintok.*
- Akkor előre! *>* *Mondom, minek után felveszem a bárka aljáról a lándzsát és beleülök a trónszékbe. Azonban, mielőtt beleélném magam a helyzetbe, szemügyre veszem ezt a lándzsát. A rászáradt vérből mintát veszek ugyan, hogy kiderítsem értékes-e, de nem fűzök hozzá különösen nagyobb figyelmet. Valószínűleg ennek a lándzsának meg lesz a maga sztorija; bölcs döntésnek tűnik magamnál tartani. Sőt, Vexhez fordulok.*
- Te jobb vagy fegyverforgatásban nálam, fogd ezt. Lehet lesz valami szerepe, nem véletlenül hagyhatták itt. *Nyújtom neki az eszközt, s ekkor pillantok fel a felénk érkező kőszfixet. Oldalra billentett fejjel mosolygom egy darabig. hagyom, hogy Vex kiélje magát, majd felemelkedem a trónszékből. Közelebb merészkedem az élőszoborhoz.*
- Mielőtt elmondanám a válaszom, szeretnék néhány kérdést feltenni neked. *Megvárom, míg felfogja, majd neki is látok a kérdések feltételéhez.* - Mit keres egy piramisban egy földgömb, amikor mindenki tudja, hogy e letűnt kultúra évezredekkel ezelőtti volt? Maga a babona a vallás és minden egyéb tudomány visszamaradott volt abban a korban. vagy talán, akik itt eltűntek, a belépéskor mindig oly tudással láttak el, amiért képesek voltatok megépíteni? Kötve hiszem. Mert ha 1 az ezerből is mondott valamit nektek, akkor sem állhatott össze a kép. Kivéve, ha már a ti korotokban tudtátok, hogy geoid alakú a föld. Mondjuk ez lehetséges, tekintve, hogy szfinx csillagászatilag én matematikailag meghatározó szerepű. Ám így sem áll össze nekem a kép, mert akkor honnan tudtátok meghatározni a földrészek - azaz kontinensek- elhelyezkedését? *A válaszaimra várok még, aztán kérdezek tovább.*
- Akárhogyan is, a racionalitásból kiindulva; Ré útja beli démon nem lehet más, mint egy külvilági megszállott, aki elmélyedt az egyiptomi vallásokban és kultúrában. Szívesen megküzdenék vele, amennyiben az illető használható kincset tart magánál. Te meg tudod mondani, hogy mi itt a legértékesebb kincsetek. Mond hát meg nekem, hogy hol van a legkülönlegesebb kincs; s én azt szeretném megszerezni?! *Felelem pimaszul a szfinxnek*
- Gyerünk a démonhoz! *Groteszk mosoly kerül az arcomra. Nem félek ilyen vallásos marhaságokban.*

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hitsugaya Toushiro
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 51
Registration date : 2012. Nov. 17.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Ex-kapitány, gyereksztár
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
0/0  (0/0)

TémanyitásTárgy: Re: A piramis   Vas. Május 04, 2014 11:56 pm

Arrancarok:

Natalie vérmintája meglepően újszerű, nem lehet belőle rájönni, hogy pontosan mi lehet a tulajdonosa, egyszerre mutat hasonlóságot több vérével, de mégis eltér tőlük. Egy dolog biztos, a tulajdonosának rendkívül magas reiatsuja van.
A szfinx nem igazán méltatja még figyelemre sem Vexet, semmilyen jelét nem adja, hogy képes válaszolni, és nem csak az előre beprogramozott válaszokat adja, de Natalie kérdéseire mégis válaszol.
- A gazdám már több, mint háromezer éve rájött arra, milyen formájú a Föld, és rengetegen léptek már be ide azóta, akik újabb információkat adtak át nekünk. Sokan még most is itt vannak.- bár nem kapsz testi jeleket a szfinxtől, mégis érezhető, hogy a szarkofágok belsejében levőkre utalt. - Mindenkinek más a legértékesebb kincs. A legtöbb ember már elvitt volna abból az aranyból, ami a bejáratnál található, mások pedig örökre ott maradtak volna abban az álomvilágban.
Flavia és Wolloh nagyjából akkor érkezik meg, amikor a két Espada felszáll a bárkába, és már indulni készül, van lehetőségük még csatlakozni, amennyiben a bárka tovább megy, már csak a harcot választhatják a továbbhaladáshoz. Ha lemaradnak, a szfinx már csak ezt a lehetőséget kínálja fel a visszafordulás mellett.
Feltámad a szél, a hajó pedig elindul, ahogy belekap a vitorlákba. A bárka eloldozását nem szabad elfelejtenetek, különben már az indulásnál elsüllyed, és valakinek el kell foglalnia a kormányos helyét a kormányrúdnál, és irányban tartani a hajót a körpályán. Minden fény eltűnik, ahogy elhagyjátok a kikötőt, kizárólag a trónnál lévő lámpás vet fényt a fekete, feneketlennek tűnő vízre, és világítja meg a Földgömb egy részét. A sötétségen semmi más nem hatol át, minden más fényforrás gyenge, csak erőtlenül pislákol.
A hajó egyre lassul, másodpercek alatt hagyja el Európát és Afrikát, az Atlanti-óceánon és Amerikán viszont percekig tart áthaladni, és egyre jobban lassultok. Ahogy eléritek Japánt, a hajó teljesen megáll. Egyre jobban lehűl a levegő, a sötétségen pedig már csak a lámpás fénye hatol át, ráadásul néhány perc elég hozzá, hogy hirtelen ne tudjátok, mióta vagytok ott. Egyre távolabbinak tűnik minden, ami a hajó előtt volt. Az egész érzés nagyon hasonlít a végtelennek tűnő hollow létre.
A fekete víz hullámozni kezd, és valami alulról erősen a hajónak ütődik, ami megbillen néhányszor, de nem borul fel. Egy árnyék, ami még a teljes sötétségben is sötétnek tűnik, halad át a hajó alatt.


Shinigamik:

A csapat felszáll a bárkára, a szfinx szemében pedig kialszik a fény, ezzel egyidejűleg pedig enyhe, túlvilági szellő támad, ami útjára indítja a hajót. Pár apróságot nem árt megejtenetek már induláskor, például eloldozni a köteléket, illetve elfoglalni a kormányrúdnál valakinek a helyet, és nagyjából a csatorna közepén tartani a hajót a folyamatos balkanyarban.
Ahogy elhagyjátok a kikötőt, eltűnik minden fény, kizárólag a lámpás fénye világít nektek, ami megvilágítja a földgömb egy részét, és egy kis sávot a remegő, fekete, feneketlennek tűnő vízből. Bármilyen más fényforrást próbáltok meg létrehozni, az gyenge, csak pislákol. Hideg van, és ez a hideg érzés egyre mélyebbre kúszik, az idő pedig egyre jobban lelassul. Míg Európát és Afrikát másodpercek alatt hagytátok el, perceknek tűnik, amíg az Atlanti-óceánon és Amerikán haladtok át, és ahogy megláthatjátok emberi életetek korábbi helyszínét, Japán, amire éppen a legerősebb fényt veti a lámpa, szinte megáll a hajó.
Egy árnyék, ami sötétebb a sötétnél, halad el a bárka alatt, ránézésre is óriásinak tűnik, a mozgásának hulláma megremegteti a bárkát. Azt várjátok, mikor csap le, de nem jön. A bárka áll a vízben, már egyáltalán nem mozog, ez a hely sötétebb és hidegebb, mint bármi korábban. Hirtelen az idő is értelmét veszti.


Határidő: május 7.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shima Eizo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Male
Hozzászólások száma : 54
Tartózkodási hely : Valahol lófrál
Registration date : 2014. Jan. 21.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: A piramis   Hétf. Május 05, 2014 2:22 am

- Akkor nyomás a fedélzet! Nishi-sama, bízza csak rám a kormányos szerepét, ön pedig nyugodtan foglaljon helyet a trónon, és élvezze az utat. – ezzel máris elindulok megragadni a kormányt.
- Kötelet kioldani, vitorlát leereszteni, szaporán, csürhe banda! – érkezett tőlem a hangos parancs, akár ki volt bontva már a vitorla, akár nem. A világ meghódítása, és dicső nevem híressé tétele mellett a másik régi nagy álmom, hogy hajós kapitány lehessek. Mikor már a vitorla szelet kapott, és a hajó útjának indult, eszembe is jutott egy kalóz nóta, amit lelkesen elkezdtem dúdolgatni matrózaimnak:
- Dürüdümdüm-dürüdümdüm-dürüdümdüm-dürüdürüm... Cool 
Mikor a hajó már elkezdett vészesen balkanyart venni, akkor vettem észre, hogy valamit kellene is végre csinálni ezen a kormányon:
- Hogy is működik ez az izé? Ha balra fordítom, akkor vajon jobbra megy? – mint kiderült, nem volt igazam, vagyis nem is én tévedtem, csak ez a kormány nem volt képes véghezvinni az akaratomat, szóval vettem gyorsan jobbra egy ellenkormányzást. – Semmi baj, tökéletesen ura vagyok a helyzetnek, mindenki nyugodtan rám bízhatja a tengeri, és az azon túli életét is. - erősítettem meg társaimnak, ha aggódtak volna alkalmasságom felől. Ahogy egyre telik az idő, egyre kezd hűvösebb lenni, én pedig enyhe vacogásnak indulok.
- Van valakinek tűz típusú zanpakutoja, vagy egyebe, amivel kellemesebbé tehetnénk a levegőt? Persze olyan, ami nem gyújtja fel a hajót sem, csak úgy mellékes kockázattal. – nem reménykedtem igen válaszban, de azért bepróbálkoztam, szétfagyott végtagokkal nem fogok tudni megküzdeni még egy démonnal is. Nem sokkal ezután megremeg hajónk, én pedig rögtön felismertem, hogy mivel is állunk szemben.
- A Kráken, eljött értünk a Kráken! – kiálltok fel kétségbe esetten, fejemet kapkodva. – Gyorsan, mindenki ragadjon meg egy szigonyt, és döfje bele a tőle legközelebb feltűnő csápba! Ömm… vannak nekünk egyáltalán szigonyaink? blink 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Flavia nella Sinestesia
Espada
Espada
avatar

Female
Aries Monkey
Hozzászólások száma : 75
Age : 73
Tartózkodási hely : Szükség szobája
Registration date : 2012. Apr. 22.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Tres espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
20400/30000  (20400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: A piramis   Kedd Május 06, 2014 4:36 am

- Wollcsi! – köszönti a fracciónt lelkesen rácsimpaszkodva, amikor útjaik ismét kereszteződnek és megpillantja őt. - Merre jártál? ^_^ – kíváncsiskodik, mintha mi se történt volna vele az imént. Ámbár Flavia roppantul érdekesnek találta a helyzetet, élvezte is, végtére kimozgathatta berozsdásodott izmait. De ez se tántorítja meg az ártatlan érdeklődéstől. Flavia mindeközben úgy csüng a magas arrancaron, mintha csak a mászóka egyik fogantyúja lenne a fracción karja.
Az újabb terembe érve Flavia álmélkodva engedi el Wollcsi karját és teljesen lenyűgözve nézi a gigászi méretű Földgömböt. Igazán lehidalta, szép utánzatnak találja a roppantul eredeti műremeket, bár neki az igazi kell, egyszer majd talán gyarapítja is vele egyszer a gyűjteményét, de nem most. Tekintete tovább vándorol és a bárkán két ismerőst pillant meg. Széles mosoly bontakozik ki az arcán.
- Wollcsi siessünk, úgy néz ki, hogy a hajónk előállt! – mondja, majd odalebeg a hajóhoz. - Várjatok, kedveskéim – néz a két espadára, miközben lassan leereszkedik a fedélzetre. - Wollcsi is mindjárt ideér – teszi hozzá, hogy miért is tartoztatja fel őket.
- Óh, Karachi… – vonakodva húzza elő zsebéből az érmét. Remegő kézzel, lassan kezdi felé nyújtani a kezében szorongatott értékes kincset. Mély levegőt vesz, még sosem volt számára ilyen nehéz a lélegzés. - Tessé… hé, Flavia azt hitte ennél értékesebb drágaság kell neked – mondja szemét forgatva, amint megpillantja a lándzsát, mely mondani se kell, tetszik neki, bár a kasza gondolata még mindig sokkal inkább vonzza. Flavia ugyan csak húzni akarta az időt, tudta, hogy nem menekülhet ez elől.
- Tessék – vetette oda fogvégről, átadva már majdnem az epsadának az érmét. Mind azonban, mielőtt átvehette volna az aranytallért, elrántotta a kezét, az érmével együtt. - Ácsi, Flavia szeretné megkapni a kaszácskádat, amíg a piramisban vagyunk ^_^ – mosolyog rá, rezzenéstelen arccal. Komolyan gondolja. Nem hiába mondta, hogy cserébe kér valamit, és nem is oly’ sok időre kéri, nem de? Különben is, Karachi éppen megcsalja azt a drága fegyvert egy holmi bökővel, mert az éppen fényesen csillog-villog. Ő sokkal kedvesebb lenne hozzá, talán majd elfelejti visszaadni neki, a gyűjteményében sokkal jobb helye lesz. Rolling Eyes
- Merre megyünk? – lép a kormányhoz lelkesen, amennyiben a pozíciót senki sem vállalta be. Hajót még ugyan nem vezetett, de biztos nem különbözik a személygépkocsiktól.
- Hohó, ez pont olyan, mint a versenyautók! – rikkantja el magát, mikor kissé élesebben vesz be egy kanyart. Persze, senkinek sem köti az orrára, hogy még sosem vezetett járművet.
- Milyen nyomasztó – morogja orra alatt mosolyogva, mikor kikötnek.
- Nahát – sétál a hajó széléhez és pillant le a vízre, megpróbálja kivenni a sötétségben azt, ami ott mozog. - Nézd meg kérlek, közelebbről – suttogja a mosómedvének, a hajó pereméhez érintve kezét, így karját egy hídként szolgáltatva a lélekenergiából álló emlősnek, melynek így csupán annyi volt a dolga, hogy leszaladjon a hajó oldalán és szemügyre vehesse a lent ólálkodó valamit.

______________

Zanjutsu: 11 pont Hakuda: 11 pont Hollow k.: 13 pont Sonido: 11 pont Resurrección: 11 pont
RÉGI PONTOZÁS:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karasu Vex
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 29
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
43000/45000  (43000/45000)

TémanyitásTárgy: Re: A piramis   Kedd Május 06, 2014 4:53 am

Rózsival is találkoztak, és Vex bólogatott arra a kérdésre, hogy eddig biza nem talált semmi értelmest. Legalábbis számára eddig semmit se. De mindegy is, fent vannak a ladikon, Rózsika már be is támadta a széket, és a lándzsát is, de nem sokáig kellett neki, már passzolta is át Karasunak.
- Gondolod? Nem látszik valami nagyon értékesnek. De nekem aztán mindegy.- elveszi a lándzsát, és megtámaszkodik rajta, és nyugiban vár, még Rózsi lerendezi a dolgot a szoborral. Végül a válasz is megvan.
- Akkor leverünk egyet, az se rossz, hátha kemény lesz.- ha már úgy volt felkínálva, hogy egyedül van, akkor bika egy tag lehet. S’ mielőtt indulnának, megérkezik Flavcsika is, aki megkéri őket, hogy várjanak még. Azon ne múljék semmi, sőt, még meg is lepődik Karasu, amikor az át akarja adni a kis espada.
- Áh, elég nekem ez az apróság is…- tartja a markát, de csak nem érkezik meg az a fránya érme. Pedig egész csinos darab, sőt, nagyon vonzó… lehet a neve miatt kell neki az a fényes darab. Ám amikor meghallja, hogy mit is kér érte Flavia, akkor köpni, nyelni se tud, legalábbis az arca ezt mutatja. Olyan a képe, mint akit hatalmas kétségek gyötörnek, ám hirtelen elvigyorodik, és leveszi a hátáról a kaszáját, majd átnyújtja Flaviának.
- Tessék, de csak a piramisban, de ha ressu kéne, azért passzold vissza.- addig is megteszi a lándzsa is.
Remélhetőleg megérkezik végre Wolloh is, és akkor mehetnek is tovább. De persze előtte felhúzza a vasmacskát. Flavi kormányoz, Rózsi terpeszkedik a székben, Vex meg leül a hajó oldalához, és rágyújt egy szál cigire.
- Csak előre hű kormányos, csak előre, és majd szóljatok, ha megérkeztünk.- részéről lehunyja a szemét, és relaxál egy kicsit, és ha megérkeztek, akkor részéről, folytatódhat a kis kaland.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nagano Nobu
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Male
Taurus Horse
Hozzászólások száma : 220
Age : 27
Tartózkodási hely : 1. osztag, ágy, próbaterem, Micchan*.*
Registration date : 2008. Oct. 29.
Hírnév : 26

Karakterinformáció
Rang: 1. osztag, ex- kapitány, gitáros
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
19000/30000  (19000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: A piramis   Kedd Május 06, 2014 5:16 am

Felcsillanó szemekkel fordulok a démonokat említő néni, lány, öhm...nem tudom.O_O
-Ennyire szereti őket, öhm...nem azért, csak nem is tudom a nevét, vagy már bemutatkozott, csak elfelejtettem?-
Vakartam meg elmélyülten fejemet, hátha a megfejtés is kipottyan a szálak közül. Szerencsével nem jártam, de talán, így valaki nevét már megtudom, mert azt hiszem senkit se ismerek.TAT
Lelombozottan sétáltam fel a bárkára. Picit lentebb húztam a fejem, mert ilyenkor szoktam valamibe beütni. Itt mondjuk nem volt semmi, de ki tudja. Annyi minden lehet egy bárkán.O-o
Épp nézelődtem mit csinálhatnék, amikor valaki rám, pontosabban ránk üvöltött tegyük a dolgunkat. Nem értettem kicsoda és mit akar, de azon nyomba haptákba vágva magam bólintottam.
-Igenis, kapitány!-Elindultam össze-vissza a fedélzeten, mert értettem, hogy csinálnom kell valamit, csak épp azt nem micsodát.@-@ Fogalmam sem volt, mi a matrózok teendője.TAT Próbáltam rájönni, de a hajó olyan hirtelen váltott irányt elvesztettem az egyensúlyom. Karjaimmal köröztem, viszont szembe jött az árboc, ami elől hasra vágódtam. Ekkor megint irányt váltottunk és a földön kugli golyóként keresztül görögve csapódtam a hajó másik végének.X-x
-Te...te...tengeri medveteg leszek a vég...kapi...-Tartottam égnek karomat a kormánynál manőverező vezetőnknek.-tááány! Kicsit óvatosabban a navigálással, vagy mindenki a vízben fogja végezni!-
Nehézkesen felkászálódtam, de biztonsági okokból kifolyólag nem eresztettem el a hajó oldalát. Életem árán csimpaszkodtam belé. A kapitány újabb kérdésére sűrűn ráztam a fejem. Taka szelével nem sokra mennénk ebben a helyzetben.
-Mi-mi-mi...micsoda ez a ten...hogy mitráken?OAO Az meg mi a hogy és...szentséges zöld pázsit, mekkora!-
Fehéredett el az egész arcom. Kiszökött belőlem minden élet. Azt se tudtam mi az a szigony, nem, hogy a kezembe vegyem! Álltam, földbe gyökerezett lábakkal, azaz hajó korlátjára tapadt végtagokkal.
-Biztos, hogy muszáj, mindenféleképpen zavarni, mert nem lehet, hogy, ha nem bántjuk, akkor huss, tova úszik?-
Magyaráztam egyetlen szabaddá tett kezemmel, talán jobb lenne nem pitiszkálni, hátha úgy dönt mást szeretne vacsorázni, megfáradt shinigami-kon kívül.

______________

// Devil's profile 賽を解き放て get out & follow the light

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kyougetsusei Toudou
7. Osztag
7. Osztag
avatar

Male
Hozzászólások száma : 52
Tartózkodási hely : 7. osztag területe
Registration date : 2014. Jan. 23.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Sanseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5500/15000  (5500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: A piramis    Kedd Május 06, 2014 6:49 am

A döntés egyhangú volt… megint.
- Oh, milyen modortalan vagyok, még be sem mutatkoztam Önöknek! Kyougetsusei Ittousai Houou Toudou a becses nevem és a 7. osztag harmadik tisztje vagyok! – a szokásosnál kicsit másképpen mutatkoztam be, miután a velem egy magas férfi felemlegette.
Egymás után szálltunk fel a hajóra, én hátramaradtam, előreengedtem a hölgyet és a többieket. Mikor mindenki felszállt kioldottam a csomót, mi a parthoz láncolta a tengeri járművet, s gyorsan beugrottam a többiek mellé. A szőke srác ismételten elkezdte osztogatni a parancsokat, most meg a hajó kapitányának képzelte magát a csapat vezetője mellett. Hagytam, hogy ezt a szerepet is betöltse, inkább az árboc mellé léptem és azon kezdtem gondolkozni miképp is kell leereszteni a vitorlát. Némi próbálkozás után sikerült, s már indulhattunk, amit megkönnyített a semmiből feltámadó szellő. A „kapitányunk”, aki mellesleg a kormányosunk, nem épp ment neki a feladat. A hirtelen jobbra-balra manőverezésnek hála a bárka imbolyogni kezdett. Egyensúlyomat veszve kis híján elbuktam, ám fél útban megkapaszkodtam az árbocba, amit azután el nem eresztettem, teljesen addig, míg a kormányosunk végre normálisan végezte a dolgát.
~ Ez veszélyes volt, jó lesz vigyázni a sráccal, mert még néhány ilyen alkalom és úszhatok egy jót… pedig nem akarok!
Arra a kérdésére, hogy rendelkezünk-e tűz alapú lélekölővel megrázom a fejemet ezzel jelezve, hogy nincs. Még tűz típusú kidou sincs a tudományaim között... sajnos, pedig az ilyen alkalmakkor milyen jól jönne. Az egyre le hüllő időt már tényleg kellemetlennek éreztem, próbáltam nem kimutatni azt, hogy fázok. Minimális világítás mellett haladtunk, csak a bárkán található lámpás fénye mutatta az utat. A hajóorrt bámulva feltűnt valami, ami miatt előre siettem. Egy nagy valami úszott át tengeri szállítóeszközünk alatt, a hullám mit gerjesztett a valami eközben megremegtette alattunk a csónakot.
~ Na ne! – hűltem el a látottakon, egyből előttem volt az, amit meséltem Tennou-nak
- Ez nem a Kraken… ez Apofisz! – hallatszott a hangomon a meglepettség.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wolloh Del Desierto
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Pisces Goat
Hozzászólások száma : 147
Age : 74
Tartózkodási hely : Hierro-jában
Registration date : 2012. Mar. 17.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 44. arrancar, Räv elhagyott fraccionja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
18000/30000  (18000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: A piramis   Szer. Május 07, 2014 8:58 am

Egy sóhaj hagyja el a számat, ahogy espada-m belém csimpaszkodik. Egyre biztosabban számoltam a másnapi izomlázzal, még szerencse, hogy nem hoztam magammal azt a hatalmas Anubis szobrot, mert akkor biztosan nem bírtam volna sokáig.
- Anubis egyik szobránál. Szép kidolgozású volt, de túl nagy, sem mint magammal hozzam... talán még az ajtón sem fért volna ki. - Fejeztem be a jelentést egy felbukkanó ötlettel.
A terem roppantsága lenyűgözött. A piramis kívülről sem volt egy apró építmény, de hogyha valaki odakint azt mondta volna, hogy egy ekkora helység rejtőzik a gyomrában, akkor képen röhögtem volna. És ami még lenyűgöző volt, az a földgömb. A hajó az utasaival már kevésbé... viszont nem elhanyagolható, főleg, hogy sikerült egy csöppet elbambulnom, így már Räv-Flavia is rajta volt Karasu és Primera társaságában.
- Öröm újra látni titeket, Karasu, Primera. - Bólintottam tisztelettel, és kissé visszafogottabb vigyorral az arrancar társainkra, miután egy sietős sonido-val a hajóra szálltam. Azután a zsákmányunkat lehelyeztem a padlóra, s mellé telepedtem. A fegyver nem izgatott, amit Karasu szorongatott, annál inkább az, hogy az ereje pecsétjét oda adta Flavia-nak.
Az utazás sebessége eleinte érdekes volt, azután egyre kevésbé, míg nem... megálltunk. A sötétséget kémleltem, és vártam egy újabb kőszörny felbukkanását, de az nem jött. Percek? Órák? Napok teltek, mire végre valami történt.
Széles vigyorral felkeltem, a hajó oldala felé fordultam, jobbommal a Behemot-ért nyúltam, amit némi igazítás után tűzképesen fogtam, s a sötétnél is sötétebb valami felé tartottam.
- Ezt neked! - Kezdtem bele a vak tüzelésbe, tudtam, hogy kicsi az esélye, hogy azt a valamit is eltaláljam, főleg hogy amúgy sem létező fegyveres célzó képességemet még jobban rontotta ez a sötétség. Viszont érdekelt, hogy lesz-e olyan lökött, hogy egy lövedékem útjába bele ússzon, vagy sem.

Behemot:
 

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: A piramis   

Vissza az elejére Go down
 

A piramis

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Küldetések az Emberek Világában-