Pontosan 160 centijével nővérénél ugyan magasabb, mégis, kisöccséhez képest elég alacsonynak mondható. Mindehhez kreol bőr, arányos, pozíciójának épp megfelelően izmos, ám mégis nőies testalkat párosul. Szemszíne, akárcsak testvéreinek, aranybarna, haja azonban tőlük eltérően kékes árnyalatban ragyog. Frizuráját rendszerint feltűzve hordja, mondván, így nem akadályozza munkájának végzésében, illetve egy esetleges küzdelemben. Ennek ellenére a sötétkékes tincsekben fellelhetők ezüstös színű szalagok, egy-két ezüstös gyöngy, sőt, még kontyát is ezüst csatokkal fogja össze. Ebben kicsit hasonlít öccsére, még ha nem is oly rikítóan és sokszínűen teszi – sötét hajában a világos kiegészítők így is eléggé szemet szúrnak ahhoz, hogy sejteni lehessen közeli rokonságát Ryouichivel. Viseletét általában az onmitsukidou, vagy a shinigamik egyenruhája teszik ki, legalábbis szolgálatban mindenképpen. Odahaza a birtokon ezzel ellentétben szereti a szép kimonokat, és ezekhez illő kiegészítőket, amiket szolgálat közben nem hajlandó viselni. Úgymond ezekben éli ki a nőiességét és a részletesen kimunkált apróságok iránti rajongását, persze szigorúan csak családi, illetve nemesi környezetben.

Neveltetéséből adódóan mindig tudja, hol milyen viselkedést engedhet meg magának. Ez utóbbit persze vannak, akik képesek kijátszani és előcsalogatni természetének hevesebb, szórakozottabb megnyilvánulásait. Többnyire azonban az ilyen próbálkozások nem járnak sikerrel, hihetetlen önfegyelmének köszönhetően, és inkább csak gondolatban mondja a magáét, inkább elhallgatja a véleményét, és kedvesen mosolyog. Ez különösen szolgálatban, illetve odahaza a birtokon érvényes, ahol az illem is megköveteli a megfelelő viselkedést. Kedvét leli a nemesi élet velejáróiban, bizonyos mértékig a luxusban is. Kimondottan szereti a nemesi összejöveteleket, ilyenkor testvérével ellentétben kiveszi a maga részét a feladatokból. Ryouichi műbetegségein eleinte bosszankodott, ám mostanra már képes valódi mosollyal tudomásul venni őket, és időnként még szórakozik is egy keveset azzal, hogy úgy tesz, mintha bevenné öcsikéje színjátékát. Testvérkéjének nyúzása amúgy is kedvenc szórakozásai közé tartozik, például kimondottan jókat tud mulatni kisöccse magánéletén – ironikus ugyanakkor, hogy a saját érzelmi életét feleennyire sem tudja átlátni.
Mikor épp nem odahaza tartózkodik, és nem is feladatait végzi, ő maga is sokkal lazábban és vidámabban áll az élethez. Szeret bolondozni a többiekkel, és a legtöbb vicces tevékenységbe is bele lehet vonni. Ezekben a percekben, órákban nem hangoztatja, mi több, már-már letagadja, hogy ő márpedig egy főnemesi család sarja. Állítása szerint azért, mert nem óhajt sem pozitív sem negatív értelemben vett megkülönböztetésben részesülni, pusztán a családneve miatt. Éppen ezért osztagtársai közül is csak kevesen ismerhetik vezetéknevét, és nem is szeretné, ha ez másképpen lenne.