HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Hitoriga feltámadása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Ichimaru Gin
Globális moderátor
Globális moderátor
avatar

Male
Libra Dog
Hozzászólások száma : 156
Age : 22
Tartózkodási hely : .^v^.=.~
Registration date : 2011. Jul. 11.
Hírnév : 13

TémanyitásTéma: Hitoriga feltámadása   Kedd. Feb. 04, 2014 9:24 am

Küldetés adatai:
 

Urufu Yozora:
Seth hívat téged magához és különös feladattal bíz meg téged, ugyan pont a kedvedre való. Pár halálisten beleköpött a levesébe és arra kér, hogy tartsd fel őket, rád bízza, hogy hogyan, a lényeg, hogy a megadott koordinátákon belülre nem juthatnak el. Nem is fecsérli az időt üres fecsegéssel, amint elmondta neked a lényeget máris tárta fel neked a gargantát, mellyel átkelhetsz arra a helyre, melyet említett. A pont, melytől távol kell tartanod mindent, ami él és mozog.
Amikor megérkezel egy magasba nyúló kastély fogad egy erdő kellős közepén. Az épület körül apró molyok köröznek, és hiába próbálod megközelíteni azt, hogy megnézd belülről, egy barnás színű erőtér tart kívül. Talán meglephet, hogy a bogarakból nem csekély lélekenergiát érzel, ha elpusztítasz belőlük párat, akkor a darabjaikból születnek újak, annyi, ahány cafatra szétestek.
Az épületbe vezető lépcső körüli vörös festésű kapu tetején egy lány materializálódik előtted több tucat molylepkéből. A lány elegáns kimonót visel, és alig néz ki tizenötnek. Hosszú fehér haját a szél mozgatta, barna szemeit unottan emelte rád, miközben egy gigászi molylepkét simogatott ölében.
- Téged küldtek, hogy segíts Nee-sannak? – kérdezte halkan, de érthetően. - Seth igazán nincs tisztában a helyzet komolyságával – gügyögi orra alatt a lábain fekvő szárnyas lepkének.
- A nem hívott vendégek arra vannak – mutatott kelet felé. - Három shinigami, igazi ínyenc falatok. Vidd magaddal őket is, kérlek – több tucat moly szállt köréd a körből, kik az épület körüli pajzsot tartották fent, illetve az a nagy is leereszkedett melléd, ki eddig a lány ölében pihent. - Csak óvatosan, ők roppantul fontos részei a családnak. Vigyázz rájuk, kérlek – mosolygott, majd mielőtt bármit kérdezhetnél tőle apró molyokká esett szét, eltűnt.
A nagy moly fürkészően nézett téged, arra várt, hogy elindulj. Talán élvezetedet is lelheted a dologban, hiszen három kiemelkedő energiával rendelkező halálistent említett a fiatal lány, kikkel szabadon játszadozhatsz!

Chirouchiba Airisu, Urufu Yashuhiro, Urufu Mae:
A Gotei 13 első osztagától sürgős üzenetet kaptok a fekete pillangó által. Azonnali megjelenéseteket kérik az Ichibantai harmadik senkaimonjánál, ahol részletes eligazítást is kaphatok. A feladat igen komolynak hallatszik, nem enged meg semmiféle késlekedést. Mikor odaértek talán megdöbbenthet titeket a csapat felállítás, mindazonáltal nem kerülheti el az sem a figyelmeteket, hogy egy kapitány is részt vesz a misszión.
- Üdvözletem, ha nincs ellenükre, elkerülném a további formalitásokat és rögtön a lényegre térnék, jelenleg minden perc számít. Aggasztó jelzéseket kaptunk az Emberek Világába küldött felderítő csapattól, akik egy szokatlan lélekenergia mozgást vizsgáltak a Haneari erdőben. Az erdő közelében csak egy-két falu található, messze van a nagyobb metropoliszoktól, ennek ellenére lezártuk a terepet. Az a feladatuk, hogy megkeressék a felderítőket és lehetőleg épségben visszahozzák őket. A csapat többnyire kevés harci tudással rendelkező tisztből állt, többnyire 12. osztagos kutatókból, illetve két 10. osztagos halálistenből. Az utolsó helyre küldjük önöket, ahonnan jelt kaptunk róluk. A 12. osztag Megfigyelő részlegébe érkezett hanganyagból azt tudjuk feltételezni, hogy harcba keveredtek, így elképzelhető, hogy orvosi ellátásra szorulnak. – Sokat sejtő pillantást tesz a titeket fontos információkkal ellátó nő a kapitányra. - Önök kiemelkedő harci tudásuk miatt választottuk. Bár nem szeretnénk, hogy az előzőhöz hasonló eset megismétlődjön, így ha van rá lehetőségük kerüljék a kardpárbajokat. – Opálos tekintetét Yashuhirora és Maéra az előbbihez hozzáfűzött szavai során.
- Ne feledjék, az elsődleges feladatuk az eltűntek megtalálása és némiképpen a hely felderítése, csak akkor bocsátkozzanak küzdelembe, ha mindez elkerülhetetlen. Rendszeres jelentést várunk önöktől óránként, amennyiben kettőt is kihagynak hadiállapot lép érvénybe. Legyenek óvatosak – fejezte be mondanivalóját. Végszóként átnyújtva a kapitánynak egy eszközt, mely a 12. osztag egyik fejlesztése, mellyel le tudtok majd jelentkezni, mindeközben kinyílt előttetek a senkaimon a koordinátákra, ahonnan a legutolsó nyom érkezett a felderítőkről.

Mikor kiléptek a kapu túloldalán egy erdőben találhatjátok magatokat. Fák vesznek körül titeket, bogarak zenekarát hallhatjátok, s a 12. osztag jelentése helytállt, valóban dulakodás nyomait fedezhetitek fel. A legszembetűnőbb a megsemmisített adathordozók a földön, minden bizonnyal Juunibantai eszközök, és ha jobban körülnéztek egyenruhák véres cafatjait is megtalálhatjátok, illetve vérnyomokat, mely egy csipkebogyóbokorhoz vezet. Ha az egyikőtök megközelíti a növényt, netán megérinti, az hirtelen megzörren, s levelei rejtekéből pár fekete madár röppen ki, károgva a magasba szállva. Eléggé nyugtalanító lehet számotokra a vadon élő állatok eme megjelenése, nem messze a bokortól, a vérnyomokat követve pedig egy holttestet találhattok. Csupán egyenruhájából következtethettek arra, hogy egykoron a Gotei 13-nak szolgált. Teste felszínét apró lárvák falatozzák, és orrfacsaró bűz árad a hullából. Cseppet sem bizalomgerjesztő, azonban bizonyos, hogy valószínűleg a felderítők tagja volt. Lehet, nem árt jobban körülnéznetek, átvizsgálnotok az elhunyt testet, bármennyire is sértő a halott lélek számára. Azonban ő talán a legnagyobb nyomotok, mely megmagyaráz számotokra pár dolgot.


______________

♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ キツネ 歌 の 市丸 ギン ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Urufu Yashuhiro
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Leo Hozzászólások száma : 104
Tartózkodási hely : Soul Socety, Seireitei
Registration date : 2012. Aug. 09.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Sanseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
15100/30000  (15100/30000)

TémanyitásTéma: Re: Hitoriga feltámadása   Kedd. Feb. 04, 2014 10:45 am

A szokásos reggeli rutinon szerencsére már túl voltunk, mikor egy pokollepke érkezett hozzánk. Vagyis pontosabban szólva hozzám. Sürgősen meg kellett jelennem a hármas senkaimonnál… Egy ”Igen is!” felkiáltással jeleztem, hogy értetem a parancsot. Viszont mielőtt elindultam volna Sakura kedvesemre néztem, aki sok sikert kívánt, s mikor ezután sem indultam, elmondta, hogy hova kell mennem. Sajnos nem jutott eszembe, de tudtam, hogy jegyesem biztosabban ismeri Seireitei-t, mint én. Nem is csalódtam a reményeimben, így számot nem tévő késlekedéssel indultam, s eltévedés nélkül értem oda.
Őszinte csodálkozásomra a kiküldetésben résztvevő társaim nem mások voltak, mint távoli unokaöcsém, Airisu, és a kevésbé távoli unokahúgom, Mae. Csupán mi hárman, Seireitei, általam ismert három Urufu-ja lett össze hívva. ~Érdekesek ezek a véletlenek.~ Bár talán annyira nem is lehetett véletlen, hiszen a kiküldetés szerint lehet, hogy gyógyítani kell, így a Yonbantai kapitánya tökéletes választás, valamint Mae minden bizonnyal már bizonyította a rátermettségét, valamint valószínűleg nem híres a fölösleges harciaskodásról, így kerülhetett a csapatba. Ahogy tenmagam is, az osztagomhoz híven, csak akkor rántottam kardot, ha kellett. ~Bár ez a tizenegyes korszakomban nem volt éppen így, szerencse, hogy most már nem annak az osztagnak a tagja vagyok, mert akkor most valaki mással mennének, s nem velem.~
A feladatot megértettem, s felettébb örültem, hogy azt a ketyerét Airisu kapta, vagyis Chiruochiba-taichou. Kicsit fura volt kedves, ifjú rokonom hivatalos megszólítása, még így magamban is. Hogyha megpróbálta volna nekem átadni azt a ketyerét, akkor megmondtam neki, hogy nála tökéletes helyen van. Bíztam benne, hogy kapitányként, valamint ifjúságával könnyen boldogul az ilyesmikkel. Erről jutott eszembe, hogy egy korábbi kiküldetésem alkalmával a ketyerémet elhagytam, s még mindig nem igényeltem újat. Neutral~Majd ez után a kiküldetés után, talán igényelek újat.~ Határoztam el magamban.
- Üdvözöllek titeket. – Mondtam már az erdőben. – Mielőtt megkezdenénk a kutatást, szeretnék veletek valamit egyeztetni. Nem így gondoltam az első találkozásotokat, de sajnos így sikerült. Mae, neked említettem már Airisut, s mondtam, hogy ő a negyedik osztag kiváló és kitűnő tisztje, nos Chiruochiba-taichou-ról beszéltem, ő is klánunk egy nagyon ifjú tagja. Airisu, gondolom Sakura említette, hogy valakit be akarok mutatni, nem tudom, hogy pontosan mit mondott, hogy kit akarok bemutatni, viszont most be is mutatnám neked Urufu Mae-sant. Ő is a klánunk tagja, ő korábban került Soul Socitey-be, és ő is szintén kiváló shinigami. – Tényleg így gondoltam, más nem is lehetett, hiszen egy ilyen fontos kiküldetésre küldték, bár már csak az a kérdés, hogy én mit kerestem két kiváló shinigami társaságában egy kiküldetésen? Én, a romlottság, a belül elrothadt shinigami – méltó vagyok még a shinigami megnevezésre? – mégis mit keresek itt?
- Valamint a későbbi vita elkerülése érdekében kérdezném, hogy a shinigami rangjaink alapján viselkedjünk a küldetés alatt, vagy a családban elfoglalt státusz alapján? – Ezt fontosnak éreztem, bár nem tudtam volna megmondani, hogy bármelyik választás felé éreztem-e reményt. Viszont a zanpakutou-m felől valami furcsa érzés sugárzását éreztem, mit eddig nem, vagy csak nagyon régen.
- Tanácsolom, kövessük a vérnyomot először. – Szólaltam fel az előbbi kérdésre adott válaszoktól függetlenül, hiszen feladatot kaptunk, ami talán segíthet családunk letelepítését Seireitei-ben. A holttestet Airisu-ra bíztam, én azzal nem tudtam volna mit kezdeni, így én rögtön a környezetet kezdtem fürkészni az ép szememmel. Reméltem, hogy más vérnyomot, vagy számomra is észrevehető, menekülési, harc nyomot észreveszek, hogy az alapján megkereshessük a talán még életben lévő többi tisztet.

Spoiler:
 

______________

Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Urufu Mae
13. Osztag
13. Osztag
avatar

Female
Capricorn Hozzászólások száma : 24
Age : 281
Tartózkodási hely : 13. osztag területén
Registration date : 2013. Jan. 19.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: 13. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
9000/15000  (9000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Hitoriga feltámadása   Kedd. Feb. 04, 2014 9:49 pm

Sebtében, gyorsan
minden perc egy drága kincs.
Elmémben őrzőm.

A fekete pillangó meghozta üzenetét. Egyenruhámat már magamra öltöttem a napom megkezdésével, csupán hajamat kellett felkötnöm, hiszen nem tudhattam mi vár reám, mit várnak el tőlem feletteseim. Nem akartam, hogy bármi is felkészületlenül érjen. Gondosan igazítottam el hajamat a tükörben, alig félpillanatnyi kitérő volt ez, s már indulhattam is a kitűzött helyszínre az 1. osztag barakkjai felé. Villámtánccal fűszereztem meg utamat, lévén osztagom helyezkedett el a legtávolabb. Nem jelentett gondot számomra az odajutás, még így is viszonylag hamar odaértem, ugyan már mások is várakoztak a kijelölt helyen. A két halálisten közül egy ismerős arcot is volt alkalmam megpillantani. Némi meglepettség futott át arcomon, s szinte lejátszódott bennem az a kellemes beszélgetés, melyet anno a Teázóban ejtettünk meg Yashuhiro-kunnal való első találkozásom alkalmával. Az idő hiányában egy biccentéssel üdvözöltem őt és a másik két, számomra idegen személyt. Ugyan a fehér haori sokat elárult a tulajdonosáról.
Mögöttem dicső
múlt. Emelt fővel állok ki,
mert büszke vagyok.

Figyelmesen hallgattam végig a hölgy minden szavát. Büszkén húztam ki magamat, mikor a fegyverhasználati tehetség került terítékre. Igenis sokat tettem mindazért, hogy elsajátítsam a kardhasználat különböző fondorlatait, hogy megleljem a stílust, mely számomra leginkább kézen fekvőbb. Azt akartam, hogy elismerjenek, hogy egyenrangúként kezeljenek, hogy mindent megtehessek és odaadóan szolgáljam a feletteseimet, megvédjem barátim, családomat, egészen a halálomig. Számomra ez az életcél.
Keresem, talán
majd meg is lelem egyszer.
A sötétségben.

A kapun kilépve pillantok körül az erdőben, magamban szívva a friss, nedves levegőt. S ahogy tekintetemet elsőre végighordozom a helyen, azonnal megpillantom a törött műszereket. Bár nem igazán értek ezekhez a fejlett technológiai eszközökhöz, egy belső hang azt suttogja, hogy ez azon tiszteké lehetett, kiknek felkereséséért jöttünk. Aggasztó, sietésre, cselekvésre ösztönöz.
- Yashuhiro-kun – apró, illő meghajlással üdvözlöm rokonomat, bepótolva azt, amit Sereteiben nem tudtam megtenni. Figyelmesen hallgattam végig mondanivalóját, tekintetemmel fürkészően nézve az előttem álló kapitányt.
- Chirouchiba-taichou-kun – üdvözlöm őt is egy apró biccentéssel, ahogy nevén rágódok. Igyekszem megjegyezni a névhez tartozó arcot, azonban ez cseppet sem egyszerű feladat számomra. Rendkívüli gyöngeség részemről. Yashuhiro-kun jellegzetes arcvonásait képtelenség elfeledni, azonban Chirouchiba-taichou-kun friss, fiatal, jóvágású, bár talán a haoriról meg tudom különböztetni a hozzá hasonló ifjúktól. - Valóban tehetséges. Igazán lenyűgöző, hogy ilyen fiatalon kapitányi rangot ért el. Elismerésem – dicsérem, majd Yashuhiro-kun kérdésére elgondolkodok. Igazából mindkét szerepben az egyikkőjükre kell hagyatkoznom, és ez helyén is való. Nem vagyok talpraesett vezetői személyiség, inkább önálló feladatokban állom meg a helyemet, ámbár képes vagyok alkalmazkodni, ha a szükség esetleg így kívánja. Ha nem így lenne, nem lennék a Gotei 13 hű tagja.
- Úgy gondolom, ezt a döntést számotokra kell meghozni. Én egyaránt bízom Yashuhiro-kun tapasztalataiban, mint Chirouchiba-taichou-kun elért teljesítményéből kiérdemelt rangjában. Bármelyikkőtök irányít, én fejet hajtok a döntései előtt – biztosítom őket engedelmességemről. Yashuhiro-kunt kora miatt tapasztalt halálistenként volt alkalmam megismerni, s bár Chirouchiba-taichou-kunnal csupán most volt lehetőségem találkozni, a haori sok mindent elárul. Bár a rang nem feltétlenül helyezhető egy súly alá a tapasztalattal. Hiszen lehet valaki tehetséges fiatal, és élhetett át kevesebbet, de juthatott magasabbra, mint egy nála idősebb, sokat átélt, mégis nagy dolgokat, rangot, címet mellőző személy.
Varjú sírdogál
a lába, csőre, vérben
ázik. Szomorú.

Amint rokonaim döntöttek, úgy kezdek bele a hely részletesebb tanulmányozásába. Helyeslően bólintok Yashihuro-kun tanácsára és így a vörös foltokat követve állja utamat egy bokor. A növény egyik kiálló ágát érintem, mely megmozdulására fekete madarak röppennek a magasba. Hátrahőkölök. Ámbár nem a félelem vezérelt, hanem a meglepettség. A rokonaim felé pillantok. Ez egyben volt kellemetlen és aggasztó. Végül követem Yashuhiro-kunt, a foltok nyomában járva, mely egy holttesthez vezetett. Lehunyom szememet pár pillanatra, elmondva egy dicső imát az elhunyt lelkének. S mikor újra felnézek, közelebb megyek a testhez. Bár nem értek hozzá, mégis aggaszt a jelenség.
- Mit mond önnek a halott, Chirouchiba-taichou-kun? – a test halálát követően is beszél. Sokat elárul magáról, mint egy nyitott könyv. A kérdés az, hogy melyikünk tud olvasni belőle? Erre a legrátermettebbnek a körünkben lévő 4. osztagos kapitány tűnt. Kérdőn pillantva rá, várom, hogy talán megossza velem.


______________

起きよ, 起きよ!! 我が 友に せん, 寝 る 胡蝶.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Urufu Yozora
Vaizard
Vaizard
avatar

Male
Hozzászólások száma : 35
Tartózkodási hely : :clown:
Registration date : 2013. Feb. 01.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
10800/15000  (10800/15000)

TémanyitásTéma: Re: Hitoriga feltámadása   Pént. Feb. 07, 2014 3:35 am

Egy mosollyal megsimogattam az új kézfejemet, ami annyira hideg, annyira gyenge egy normális karhoz képest. Nem is értem, miért ordibált annyira az a kissrác, akitől elvettem, még örülhet is, hogy megszabadítottam tőle, ha valahogy túlélte, biztosan kap helyette jobbat. Igaz, ez legalább fejlődik valamit, tíz év múlva lehet, hogy olyan lesz, mint a sajátom volt.
 Visszadugom a kimonóm ujjába a kezeimet, most nyugodtan sétálok végig a fehér folyosókon, csak a mosolyom változatlanul széles. Valahogy egyre kevésbé tartom szórakoztatónak a rohangálást, a kaszabolást, sokkal szórakoztatóbb élmény lassan dolgozni, ahhoz pedig nyugalom kell. Ha elkapkodok valamit, és túl gyorsan meghal az ellenfél, elveszítem a játékom, és jobb, ha kicsit nyugodtabbá válok a hétköznapokban is. És most amúgy sincs okom semmiféle örömre, a váracska királya akar tőlem valamit, ami azonban elég érdekesnek bizonyul. Néhány újabb shinigami, akikkel játszhatok. A múltkor csak egy volt, bizonyára kettővel még jobban el lehet játszani. Egyelőre nem kell több.
 A terület érdekes, a kastélyt meg is nézem, remek játszótér lehetne, de nem tudok bemenni. Nem is különösebben akarok, csak a megígért shinigamijaimat akarom megkapni. Előrántom az egyik kardom, elvágja párat a köröző lepkék közül- sosem szerettem őket, tönkreteszik a ruhákat, abból pedig amúgy is hiány van, mert mindig véresek lesznek. A kis dögökből viszont csak több lesz, úgyhogy nem vágok többet.
 A lánykáról az első gondolatom, hogy bizonyára nagyon jó munkaerő lett volna az emberi életemben, a fehér haj biztosan sok pénzt hozott volna, legalábbis, amíg ilyen kis fiatal, utána már csak azt hitték volna, hogy megőszült. Ami a jelent illeti, nem érdekel különösebben, legalábbis, amíg vannak shinigamik is a közelben. A legtöbb lány amúgy is unalmas, túl gyorsan sírva fakadnak, csak néhányban van pár másodpercnél hosszabb tartás. Őt amúgy sem bántom, ha velünk van, és megfelelő lesz a szórakozás.
 - A testvéred érdekében remélem, hogy nem rontja el a szórakozásom, kicsi lány.- a megjegyzések nem érdekelnek. Sosem érdekeltek a suttogások, a lopott szavak a hátam mögött, csak ha már elég hangosak voltak hozzá, hogy gyengeség legyen büntetlenül hagyni őket. Csak elindulok, én is a molylepkék, hogy felkutassam a leendő játékszereimet.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chiruochiba Airisu
4. Osztag
4. Osztag
avatar

Male
Aries Horse
Hozzászólások száma : 202
Age : 111
Tartózkodási hely : Talpa és haja között.
Registration date : 2012. Feb. 01.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
17600/30000  (17600/30000)

TémanyitásTéma: Re: Hitoriga feltámadása   Szomb. Feb. 08, 2014 1:50 am

Különös napnak indult. A reggel a szobámban ért, a fésűm nem bújt el, gyanúsan könnyű volt elvégeznem a reggeli készületeket. Még nem is sejtettem előre, hogy mennyire is különös lesz ez a nap.
Az irodámban voltam, a jelentéseket rendeztem, személyes jegyzeteimet néztem át, mikor megérkezett egy pokollepke. Még mindig nem tudtam, hogy hogyan kell megidézni őket. :oops:Viszont értettem, hogy miért is ez a nevük, sosem hoztak még jó hírt. Ahogy ebben az esetben sem, azonnal meg kellett jelennem az első osztag területén, a hármas senkaimon-nál. Magamhoz vettem a zanpakutou-mat, és nem is késlekedtem, csupán egy kiírást függesztettem az ajtóra, miszerint osztagon kívül vagyok. Ezt követően siettem is a megadott helyszínre.
Előre sejtettem, hogy rám azért lesz szükség, mert valakik megsérültek. Jó volt látni, hogy Yashuhiro-ojiiniisama is velünk tart. Mivel az idő nem engedte, így csupán egy-egy fejhajtással köszöntem neki, valamint a hölgynek, aki szintén velünk fog tartani. Mikor azt mondta, hogy kettő tízedik osztagos tiszt is volt, elszorult a szívem, Rosui-neesan is abban az osztagban van, reméltem, nagyon-nagyon reméltem, hogy neki nem esett baja. o.o Sejtésem beigazolódott, megsérültek azok a tisztek, ezért van rám szükség.
- Amit tudok megteszek, értük. – Jelentettem ki az eligazítást tartó nőnek. Az adóvevő szerű készüléket az egyenruhám öblébe rejtettem, s a megnyaló kapun indultam is az erdőbe.
Kicsit hihetetlen volt, hogy itt harcoltak, olyan békésnek tűnt az erdő. Bár a vérfoltok ezen a békességen rontottak, s inkább a gyásznak adtak hangsúlyt.
- Én is üdvözöllek titeket. ^^ – Köszöntem rájuk, s reméltem, hogy nem sértettem meg őket, hogy ilyen közvetlenül köszöntem.
Igen, emlékeztem, hogy Sakura-neesan mondta, hogy valami lányt be akar mutatni nekem, Yashuhiro-ojiiniisama, de akkor nem tudtam, hogy mire gondolhatott, viszont most már tudtam, hogy Mae-neesamara gondolt, aki szintén abból a családból származott, mint én és Yashuhiro-san.
- Kérem, Mae-neesama, a kapitányi megszólítást hagyja meg a hivatalos időkre… Embarassed- Kértem kissé zavarba jövet, mivel úgy gondoltam, hogy családi közegben a rangoknak nem kellene ilyen nagy szerepet kapniuk. Amikor az engem érintő dicséretek hangoztak el, még inkább elpirultam, s jobb kezemmel a fejem búbját vakargattam meg, hogy kisé leplezzem? a zavaromat.
- Mae-neesama is minden bizonnyal kiemelkedően jó shinigami, hiszen egy ilyen fontos küldetésre téged is beválasztottak. – Igyekeztem kedveset mondani az újonnan megismert rokonomnak, minden hazugságot mellőzve.
Ez tényleg jó kérdés volt, hiszen végül is, mint shinigami-k kaptunk feladatot, ellenben mégis egy családba tartoztunk. Valamint, ahogy Mae-nee mondta rangilag nekem kellene vezetnem, míg családilag Yahuhiro-niinek.
- Szerintem, Yashuhiro-ojiiniisama vezessen minket, hiszen neki van a legnagyobb harci tapasztalata, valamint én csupán azért lettem a küldetésre elhívva, mivel sérültek is vannak, szóval szerintem a családi viselkedés megfelelő lenne. ^^
A vérnyomokat követve egy bokornál is elhaladtunk, miből megriadt madarak szálltak fel. S ettől én is kicsit megriadtam. >.> ~Szerencsétlen madarak, jól rájuk ijesztettünk. Embarassed~ Kisvártatva egy halottra bukkantunk, mitől elszomorodtam. Elvesztettünk egy társat.
- Nekem nem mond semmit, hiszen nem tud beszélni. ^^ – Viccelődtem el a kérdést, ami inkább a kisé erőltetett mosolyomon látszódhatott. Leguggoltam a halott shinigami mellé, s először megnéztem, hogy melyik osztagba is tartozott. Egy halvány remény ott mozgott bennem, hogy talán nem Nee-san az. Közben, reménytelen próbálkozással, de megpróbáltam érzékelni, hátha mégse halt meg, Viszont miután megnéztem, hogy mely osztag tagja, a sérüléseit kezdtem először szemmel megnézni, hogy kiszűrjem azokat, amik egyértelműen, kidou elemzés nélkül is meghatározhatóak, hogy mitől szenvedte el, s azt követően a többin, amiket ránézésre nem tudtam beazonosítani a „Shikenhou” technikával kezdem azokat elemezni.
Ahogy végeztem a shinigami vizsgálatával, meg is kívántam osztani az észrevételeimet a többiekkel.

______________

Lélekdonor 2.0:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ichimaru Gin
Globális moderátor
Globális moderátor
avatar

Male
Libra Dog
Hozzászólások száma : 156
Age : 22
Tartózkodási hely : .^v^.=.~
Registration date : 2011. Jul. 11.
Hírnév : 13

TémanyitásTéma: Re: Hitoriga feltámadása   Vas. Feb. 09, 2014 8:06 am

Sorrend: Yashuhiro (vagy Airisu); Mae; Yozora; Airisu (vagy Yashuhiro)

Yozora
Utad az erdőben gondtalan, mintha csak a molylepkék tisztítanák meg számodra a helyet, hogy semmi akadályba ne ütközhess, még egy árva csiripelő madarat sem látsz, avagy hallasz. Ahogy pedig keresztülvágsz az erdőségen, észrevehetsz némely bokor, vagy fa árnyékában egy-egy tetemet, melyen különböző méretű lárvák falatoznak és növekednek. Igencsak elrettentő látvány, ráadásul a szaguk is roppantul orrfacsaró, mely talán megmagyarázza neked az erdei állatok hiányát.
A menetelésed közben pedig szemtanú lehetsz az egyik ilyen testből megszülető nagyobb molylepkének, mely feleakkora ugyan, mint azaz óriási, mely utadon kísér, azonban ez is egy jól megtermett példány. Ez is szintén csatlakozik hozzád. Ha picit jobban szemügyre veszed szülőágyát, a test, mely egykoron valami emberszerű lehetett apró porrá hullik, miután a lepkének némi lélekenergia mozgással életet adott.
Nem sokkal később pedig három halálistent láthatsz meg a távolban, az egyikőjük pedig még ismerős is lehet számodra. Mi tévő leszel? Élsz a meglepetés erejével, vagy netán gondolkodás nélkül rajtuk ütsz?

Airisu, Yashuhiro, Mae:
Airisu a halott tiszt ruhájának belsejében egy Nárcisz virág mintáját láthatod belehímezve, mely arról ad információt, hogy a halálisten egykoron a 10. osztagba tartozott. Mindazonáltal megnyugtathatja lelkedet, hogy az illető férfi volt. A testén vágáshoz hasonló nyomokat láthatsz a lárvák alatt, melyek úgy tűnik a nyíláson keresztül falatoznak. A seb körüli helyek, mint az aszodt gyümölcs úgy gyűrődik és színeződik el a bőr, mely a test, különböző pontján is észrevehető, főleg ott, ahol az apró bogarak izegnek-mozognak. A szemmel való diagnosztizálásoddal a vérveszteséget gyaníthatnád, mint halál oka. Azonban a kidou segítségével még több részletet tudhatsz meg, többek között azt is, hogy a halálistenben még halála után is ott pislákol egy apró lélekenergia lenyomat, azonban mégis halott. Illetve egy számodra ismeretlen méreganyagot érzékelhetsz még a hullában, mely valószínűleg a bogaraktól származik. Ha a sérülések környékén megkísérelsz eltávolítani egy-két rovart, sikerül, azonban mint holmi kukac nyomban elkezd visszakúszni a halott testhez.
Yashuhiro és Mae, míg Airisu a halott testtel foglalkozik, és netán körülnézésre adnátok a fejeteket, újabb vérnyomok vezetnek egy hasonló állapotokban lévő testhez, úgy tűnik egyik halálisten sem jutott messzire és ahogy egyre alaposabban fürkészitek át a terepet, egyre több hallottra bukkantok, de az ötből csak hármat leltek meg. S ahogy a környéket járjátok, mindketten lélekenergia mozgásra lesztek figyelmesek Kelet irányból. Yashuhiro számodra talán ismerős is lehet a reiatsu, mely felétek közeledik.

Spoiler:
 

______________

♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ キツネ 歌 の 市丸 ギン ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Urufu Yashuhiro
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Leo Hozzászólások száma : 104
Tartózkodási hely : Soul Socety, Seireitei
Registration date : 2012. Aug. 09.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Sanseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
15100/30000  (15100/30000)

TémanyitásTéma: Re: Hitoriga feltámadása   Csüt. Feb. 13, 2014 10:05 am

Nem tudom, hogy mit kellett volna éreznem, hogy rám bízták a vezetői szerepet. Talán a felelősség terhének súlyát a vállamban? Vagy talán izgalmat, szorongást, hogy megfeleljek vezetőként? Nem tudom, de azt tudom, hogy egy furcsa vérpezsdítő érzést éreztem, nem úgy, mint hogy valaki valaminek nagyon megörül, vagy úgy, mintha energiától telítve lennék, inkább egyfajta ébredéshez hasonlíthatnám. Felelősségem lett, hogy az ifjakat haza vigyem, és felelősségem, hogy küldetésünket sikerre vigyük. Viszont ez nem sokkolt, nem aggasztott, hanem inkább úgymond kinyitotta a szemem. Még inkább figyeltem arra, hogy veszélybe ne kerüljenek.
Egy kurta bólintással köszöntem meg a bizalmukat. A halottat Chiruochiba-ra bíztam, a megvizsgálása az ő feladat körébe tartozott, így én inkább a környéket kezdtem fürkészni. Nem hiába, újabb vérnyomot találtam, ami újabb halotthoz vezetett. Szomorú tény volt, s felvetett egy kérdést bennem, vajon van túlélő? Belül szerettem volna remélni, hogy igen, van remény arra, hogy túlélőt találjunk, s emellett tudtam, hogy a fiúban biztosan él a remény. Ezt a szomorú tényt igazolni látszott az, hogy öt halottat számoltam össze. Nem nagyon tudtam elképzelni, hogy a másik három valahol életben lenne. Főleg, hogy tudván nem voltak azok a kimondott harcosok, s ezek a nyomok ránézésre inkább mészárlásnak tűntek számomra, mint csatának.
Visszaindultam, hogy beszámoljak nekik a látottakról, viszont a gondolatomról, hogy már egy tiszt sem él az előbbi csapatból, csupán Mea-sannak számoltam volna be. Valahogy úgy éreztem, hogy Airisu-t rosszul érintené, nem akartam gyermeteg lelkét bántani. Jobbnak láttam, hogyha ő maga jön rá, esetleg a lélekérzékelésével, ami minden bizonnyal jobb, mint enyém, vagy a lányé. Ezért úgy döntöttem, hogy miután elmondja, hogy mit tudott meg a halott vizsgálásából, megkérem, hogy lélekérzékelő képességét használva nézzen körül.
Már csak egy bokorra volta tőle, mikor… érzékeltem valakinek a lélekerejét. Bár ez is meg lepő volt, viszont az még inkább, hogy ismerősnek tűnt. Azt tudtam, hogy se a tizenkettedik, se a tizedik osztagban nincs olyan shinigami, akinek reiatsu-ját felismerhetném. Ami azt jelenti, hogy másik osztag tagja, vagyis pontosabban a tizenegyesek közül valaki. Más osztag nem jutott eszembe, főleg, mivel egy harmadik osztagost… vagy mégsem? Viszont akkor felmerül a kérdés, hogy mit keres itt egy osztagtársam? ~Utána kell járnom!~
Mae-san! – Szóltam kiáltva az ifjaknak. – Vigyázz Airisu-kunra! Airisu-kun! Miután végzett a halott átvizsgálással, reiatsu érzékeléssel nézzen körül, te talán képes vagy megérezni, hogy van-e még túlélő, és hogyha igen, akkor merre! Én utána nézek a „vendégnek”!
Bár gyenge voltam a lélekérzékelésből, mégis arra támaszkodva indultam meg emelt lépésszámban haladva. Miközben érzékelésemet követve, szememmel a környezetet kutatva haladtam, igyekeztem felidézni az ismerős lélekerő tulajdonosának az arcát. Viszont leginkább Sakura jutott eszembe, és a gyümölcsleve. ~Kevesebbet kellene innom?~ Miközben haladtam, éreztem azt is, hogy a lelkemből született farkas ugrásra készen áll. Ez csupán még inkább felkeltette kíváncsiságom, hogy mégis ki lehet az ismerős idegen?

______________

Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Urufu Mae
13. Osztag
13. Osztag
avatar

Female
Capricorn Hozzászólások száma : 24
Age : 281
Tartózkodási hely : 13. osztag területén
Registration date : 2013. Jan. 19.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: 13. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
9000/15000  (9000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Hitoriga feltámadása   Hétf. Márc. 17, 2014 9:36 am

Követ görgetek
Vajon mely oldalára
billen? Kiderül.

Egy bólintással vettem tudomásul döntésüket a vezetői szerepkör betöltőjéről, melyet követően lelkiismeretesen álltam neki a feladatunknak. Miután megtaláltuk az első holttestet és az ifjú kapitány az elhunyt tüzetesebb átvizsgálásába kezdett, jómagam némán figyeltem ténykedését. Keveset tudok, a gyógyítok által alkalmazott mágiaágról. Bár jómagam igencsak sajátos véleménnyel vagyok magukról a kidoukról, mégis felkeltette érdeklődésemet az előttem használt varázslat.
- Ez mire jó? – érdeklődtem, szememben kíváncsiság csillant. Ugyan megértem, ha nem tud felelni a test tanulmányozásának ideje alatt, akkor megvárom, míg végez vele, nem sürgetem a válaszadással. Amúgy is elég aggasztó volt látni az aggodalmát a holttesttel kapcsolatban, kinek először osztagát jelző szimbólumát tekintette meg. Netán egy ismerőse miatt aggódik? Nem hiszem, hogy jelen pillanatban helyénvalóak lennének itt a gyöngébb érzelmek. De…
Az esőcseppek
melyek arcomra hullnak
könnyeknek tűnnek.

- Netán ismerőse volt, Chirouchiba-taic… öhm… Airisu-kun? – kérdésem picit nevetséges köntöst kap a komoly, együtt érző szándékom ellenére is. Mindez amiatt, mert szavaim során, mikor majdhogynem újra kapitánynak szólítottam, azzal egyidejűleg ötlött fejembe iménti kérése, melyet nem szerettem volna elmulasztani, s szem előtt kívántam tartani. Eszerint cselekedni.
Yashuhiro-kun távolabbról szóló szavaira meglepetten emelem tekintetemet abba az irányba, amelyben tartózkodik. Homlokomat aggodalmasan ráncolom össze, jól eltávolodott tőlünk, míg a testre és az ifjú rokonomra koncentráltam. S csak ekkor döbbentem rá, hogy kíváncsiságom mihez vezetett! Ahogy Yashuhiro-kun felé pillantottam, egy számomra ismeretlen jelenlét közeledését kezdtem érzékelni, bár eléggé távol van tőlem, így helyzetét pontosan nem voltam képes bemérni. Mindenesetre, mintha csapatunk élére kiállított Yashuhiro-kun itt lenne közvetlenül mellettünk, bólintottam utasítására. Gondolkodás nélkül rántom elő Kazagurumát tokjából és tartom készenlétben, a kezemben, felkészülve bárminemű meglepetésre. Tekintetemmel mustrálom a környező fákat, bokrokat, mindent, ami látómezőmbe kerül, ellenőrzésképpen újra és újra átfuttatva pillantásomat rajtuk.
Halkan rezdülnek
a fák lombjai, túl nagy
a csend. Meglapul.

- Ne aggódj Airisu-kun. Nyugodtan folytasd – utalok a varázslatára. Hangom határozottan csenget, hogy cseppet se keltsek benne félelmet. Bár volt egy olyan sejtésem, hogy nem komolyabban szorul a védelmemre, mégis Yashuhiro-kun szavai és a tudat, hogy az újonnan megtalált családom egy ifjabbik tagját bízták szárnyaim alá. Valahogy azt váltotta ki belőlem, hogy... Meg kell védenem.


Spoiler:
 

______________

起きよ, 起きよ!! 我が 友に せん, 寝 る 胡蝶.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Urufu Yozora
Vaizard
Vaizard
avatar

Male
Hozzászólások száma : 35
Tartózkodási hely : :clown:
Registration date : 2013. Feb. 01.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
10800/15000  (10800/15000)

TémanyitásTéma: Re: Hitoriga feltámadása   Hétf. Márc. 24, 2014 8:24 am

Teljes a csend. Ideális dologidő, semmilyen zörej nem zavar meg, én formálhatom meg a háttérzenét a kardom mozdulataival, mélyebbre vagy magasabbra, hosszabbra vagy rövidebbre nyújtva a sikolyokat, vagy csinálva halkabb vagy hangosabb pengecsattogtatást. Érdekes lenne megfigyelni, hogy nincs két egyforma, a hosszában, az intenzitásában, vagy a pengék találkozási idejében, de mindig van valami különbség.
A ruhámmal eltakarom az arcom, ahogy megérzem a dögszagot. Nem szeretem azokat, akik nem képesek eltakarítani maguk után a koszt, legalább olyan szintre, hogy kidobatják a szolgáikkal a hullát a folyóba, ahogy azokat sem, akik ilyen módon dolgoznak. Belegondolva, senkit nem öltem még meg vágófegyveren kívül más eszközzel, ilyen rothadó szagot csak valami gusztustalan technika csinálhat. Mindenesetre, az azért tetszik, hogy ezek a lepkék nem hagyják elpocsékolva a hullákat, örülök, hogy valaki hasznát fogja venni a shinigamiknak azután, hogy befejeztem őket.
- A barátaid elég koszos munkát csináltak.- nem tudom, hogy a lepke érti-e, amit mondok, de nem szeretem a hosszú, csendes utakat. Ha meg is unnám, és megölném az útitársam egy idő után, akkor is jó, hogy van egy darabig. Egyedül lenni nagyon unalmas, annál az olyan unalmas társaság is jobb, mint a Takasasai banditáké volt.
Ahogy látom, hogy valami történik valami az egyik hullával, elfelejtem, hogy milyen szag van, és érdeklődve figyelem az új szárnyas születését. Soha nem láttam még ilyet, sőt, szinte biztos vagyok benne, hogy ezek hernyókból lesznek, láttam valami hasonlót, még nagyon régen. Lehet, hogy ezek hernyóként bemásztak a hullákba, és most kelnek ki? Nagyon érdekes megoldás mindenesetre.
Három shinigami, egy közülük kapitány, úgyhogy őt hagynám életben utoljára, mert ő törik meg legkésőbb, de az egyik alárendeltje ismerős, az ostoba, félszemű rokonom az. Lehet, hogy őt kéne utoljára hagynom, mert olyan mulatságos, ahogy kapálózik, vagdal összevissza. Bármilyen hülye, azért pár vonásunk azonos, tisztelem benne, hogy ha célja van, keresztülvágja magát a saját társai húsán is. De a harmadik pedig nő, ami egészen más típusú hangot produkál, főleg, ha ez egy erősebb akaratú. Lehet, hogy a szerencsére bízom, hogy ki marad utoljára.
A bokrok rejtekéből támadok, ahogy a rokon közelebb jön, a háta mögé kerülök shunpoval, és ha nem vett észre időben, mindkét kardom átszúrom a hátán, hogy aztán halkan belesúgjak valamit a fülébe. Hogy mit, fogalmam sincs, majd eldől, ha eljutottunk odáig. Mit mondanék neki az előtt a pillanat előtt, hogy kettévágom a testét, még nem tudom. Ha sikerült elintézni, a figyelmem a nő felé fordítom. Hogy mit tesznek a lepkék, nem érdekel, tőlem bele petézhetnek valamibe, ami megtetszik nekik, vagy játszhatnak a kapitánnyal.


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chiruochiba Airisu
4. Osztag
4. Osztag
avatar

Male
Aries Horse
Hozzászólások száma : 202
Age : 111
Tartózkodási hely : Talpa és haja között.
Registration date : 2012. Feb. 01.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
17600/30000  (17600/30000)

TémanyitásTéma: Re: Hitoriga feltámadása   Pént. Márc. 28, 2014 9:59 am

Kezeim gyorsan kifordították az egyenruhát, hogy a belé varrt osztagjel a szemem elé kerülhessen. ~Nárcisz, tizedik osztag, Nee-san!~ Szívem néhány pillanatig megállt, úgy éreztem minden remény eltűnt, shinigami életem hiábavalóvá vált, mint a negyedik osztag kapitánya elbuktam, mint barát érdemtelennek bizonyultam. De, nem, az élet folytatódik tovább, Rosui-neesan még él, ez a shinigami férfi volt, míg élt. Viszont egy könnycsepp kicsordult a szemem sarkából, s még egy, mikor egyértelművé vált, hogy halott. Elvesztettünk egy társat, eggyel kevesebb shinigami.
- Ezzel a technikával meg tudom határozni, hogy egy sérülést mi okozott. – Válaszoltam Mae-san-ra mosolyogva. Viszont sajnos hiába is használtam a kidou-t nem kaptam pontosabb képet a támadóról, ami azt jelentette számomra, hogy eleddig ismeretlen ellenféllel találkoztak. ~Nekünk is óvatosnak kell lennünk! Viszont hogy lehet, az, hogy még mindig van benne lélekenergia? Attól függetlenül, hogy halott? A reiatsu, tudtommal eltűnik a testünkből, s ezért maga a testünk is elporlad… Lehet, hogy valami meggátolja ezt?~
- Nem, sajnos nem ismertem, ezt a shinigami-t, biztos remek tiszt volt. – Kicsit haboztam, hogy elmondjam-e, hogy Nee-san-ért aggódok, illetve a gyerekeiért, akik anya nélkül maradnának, hogyha itt találnánk rá Kagehime-neesan testére. Végül is abban maradtam, hogy valamennyit mégis elmondok neki, talán még a lelkemnek is segít, s akkor jobban tudok koncentrálni. – Viszont ez a tiszt Rosui-neesan osztag társa, és míg meg nem győződtem róla, hogy nem ő az… Nem akarok senkit sem elveszíteni. – Újabb könnycsepp buggyant ki a szemem sarkából, csupán attól, hogy negyedrészt belegondoltam, milyen lenne, hogyha a számomra fontos személyeket elveszíteném, hogyha a negyedik osztag kapitányaként tehetetlen lennék. Nem akarom!
A méreganyagot, ahogy észleltem a Kara technikával el is különítettem, vagyis igyekeztem elzárni a burokba. Hogy majd később, mondjuk… a testtel együtt visszavihessük Seireitei-be, hogy a méreganyagot kivizsgálhassuk, s ellenszert készíthessünk, hogy a legközelebbi esetnél nagyobb eséllyel menthessük meg a társainkat, bár azért reméltem, hogy több ilyen eset nem fog előfordulni. ~Lehet, hogy ez a méreg az, ami nem engedi, hogy a halott testből elszivárogjon a lélekenergia? Egy élő reiatsu-testre halálos, de a halottból nem engedi elszökni azt, s ezért nem fog elhamvadni. Brr… Ki akarna ilyesmit? Ez nem természetes.
- Igen is, Yashuhiro-ojiiniisama! És vigyázz, különös mérget használnak! – Figyelmeztettem arra, amit megtudtam, s reméltem, hogy nem esik egyikőjüknek sem baja. – Köszönöm, Mae-san! ^^ – Mosolyogtam fel rá, s azután, azt kezdtem vizsgálni, hogy a testben megmaradt lélekenergia, az hogyan maradt meg benne, vagyis, hogy milyen eloszlásban van a testben, milyen sűrűséggel, hogy egyenletes-e, vagy a test valamelyik területére korlátozódott. Reméltem, hogy ez valami képet ad a méreg természetéről, vagy legalább azt megtudhatom, vagy sejthetem, hogy hol, illetve hogyan került a shinigami testébe. Közben megosztottam vele azt, amit megtudtam eddig. - Úgy tűnik, hogy vérveszteség végzett vele, viszont valami megmérgezte. Ami a legfurcsább, hogy bár halott, mégis fellelhető benne némi lélekenergia. Azt feltételezem, hogy ez a méregnek a hatása lehet. Az élőre halálos, a halottból, viszont nem engedi elszivárogni a lélekenergiát, ezért lehetséges, hogy ennek a shinigami-nak a teste még nem porladt el. Most arra próbálok rájönni, hogy hogyan lett megmérgezve az elvesztett társunk.

Kara:
 

______________

Lélekdonor 2.0:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ichimaru Gin
Globális moderátor
Globális moderátor
avatar

Male
Libra Dog
Hozzászólások száma : 156
Age : 22
Tartózkodási hely : .^v^.=.~
Registration date : 2011. Jul. 11.
Hírnév : 13

TémanyitásTéma: Re: Hitoriga feltámadása   Vas. Ápr. 13, 2014 5:09 am

Yozora a lepkék nem nyújtanak szórakoztató társaságot neked, bár a termetes bogár, akivel kommunikációt próbálsz kezdeményezni, arcáról, mintha értelem íródna le. Figyel rád. Lehet, hogy megérti az emberi szavakat, csupán csak ő nem rendelkezik a beszéd készségével. Így utad a hívatlan vendégekig unalmasan telik.
Yashuhiro talán picit meglephet, hogy az idegen nem más, mint egy volt rokon, ki elhagyta Soul Society-t. Felmerülő érzelmeidnek pedig nem engedhetted meg, hogy tetteid rovására menjenek.
Yozora az átmeneti pillanat lehetőségét kihasználva élt a pengék nyelvével, útját pedig szemrebbenés nélkül segítették a körülötte lévő molylepkék, kik kisebbik része zavaró tényezőként telepedtek Yashuhiro köré. Ezen külső behatások miatt Yozora támadásai, ugyan nem okoznak halálos kimenetelű sebeket, sőt Yashuhironak meg van a lehetősége az egyik pengét eltéríteni az útjából. Yozora másik karddal mért csapása azonban kínzó fájdalmak keretei között fúródik Yashuhiro bal oldalába, melyet végül bordái állítanak meg.
Yashuhiro a szerzett, fájdalmas sérülés hatására fél térdre rogysz, nehezen tudod venni a levegőt, ráadásul a körülötted legyeskedő bogarak sem könnyítik meg helyzetedet. Mintha csak a vér szagára gyűlnének köréd, úgy kell sebedtől elhessegetned őket, akár fizikális (pl.: karddal való kettészelés) módon. Erre ugyan sikerül egy fél percre számukból csökkentened, de hamar újabb rovarok születnek a feldarabolt maradványokból, cseppet sem könnyítve meg helyzetedet.

[Mesélő útmutató.: Ha további harcjelenetet szeretnétek beleszőni, én szabad kezet hagyok nektek, csak egyeztessetek egymás között, ne legyen keveredés, én díjazom a kreatív ötleteket Very Happy Ha nem szeretnétek élni ezzel, én úgy kezelem, hogy Yozora folytatta útját Airisu és Mae irányába.]

Airisu a méreganyagot egy kidouval próbálod semlegesíteni a halott testében. Ezzel azt éred el, hogy a hullának meg adod a lehetőséget arra, hogy lélekszemcsékké bomoljon és távozhat a körforgásba. A halottban fészkelt bogarak ekkor rikoltó szerű hanggal hullnak a földre, inognak párat, majd nem mozdulnak többet. S a „sírásra” felfigyel az óriási méretű molylepke, ami a váratlan jövevénnyel érkezett. Dühödt, süvítő hanggal indul meg feléd és Mae irányába.
Mae kettős választás közé esik, hiszen Yozora és az óriási bogár is feléjük tart. Két dolog ellen szükségeltetik produkálnia valamit.
A molylepke fizikai erejével kombinált gyorsaságát készül bevetni, egy öklelés formájában, melyet, ha karddal fel is tudtok tartani, a löket ereje kibillenti a merész vállalkozót egyensúlyából. Megsebezni nehéz, amiért a köré gyűlt apró fajtársai védelmezően alkotnak pajzsot az óriási bogár mellett, mint holmi pajzs. Mindemellett nektek is meg van a lehetőség arra, hogy kitapasztaljátok, fizikai támadás nem hat rájuk, csupán sokszorozódnak tőle. Tehát másik módszert kell találnotok likvidálásukra.


[Mesélői útmutató: Yozora neked összességében szabad kezet hagyok a körben, a terveid megvoltak, a postodban döntsd el, melyik szerint kívánsz lépni, támadsz, vagy inkább visszalépsz, és a molyokra hagyod a dolgot, esetleg kiveszed a részedet a „szórakozásból”. Mae választása is csak akkor érvényes, ha Yozora feléjük indul, különben mindenképpen a rovaros végkimenetel él.

Mesélői megjegyzés:
 

______________

♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ キツネ 歌 の 市丸 ギン ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chiruochiba Airisu
4. Osztag
4. Osztag
avatar

Male
Aries Horse
Hozzászólások száma : 202
Age : 111
Tartózkodási hely : Talpa és haja között.
Registration date : 2012. Feb. 01.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
17600/30000  (17600/30000)

TémanyitásTéma: Re: Hitoriga feltámadása   Szomb. Ápr. 19, 2014 1:41 am

A Kara technikával sikerült elzárnom a méreganyagot, viszont nem várt fejlemények következtek be. Alig, hogy ismertettem szándékomat Mae-sannal a test lélekszemcséire bomlott, s eltűnt. Pislogtam néhányat, és talán a nem várt történés feletti csodálkozás, talán sokáig magával is ragadott volna, hogyha az eddig a testben lévő rovarok, férgek nem visítottak volna. Az apró tetemeket látva egy hirtelen felismerés csapott belém. A méreg az valamiféle konzerváló anyag, ami a lélektesteket nem engedi szétbomlani, amíg a benne fejlődő lárvák fel nem falták. Rémlett, hogy van egy darázsfaj, ami hasonlóképpen viselkedik, egy élő pók testébe petézik, s azok felfalják a hordozójukat. ~Szerencsétlen társaink…~ No, meg szerencsétlen mi!
Érzékeltem a közelben lévő jelentős reiatsut, ahogy azt is, hogy Yashuhiro-ojiiniisama nem jutott túl messzire. Így, hogy a test rejtélye valamelyest megoldódott, vagyis pontosabban nem tudtam tovább vizsgálni, így minden figyelmemmel a rokonaimra koncentrálhattam. Felegyenesedtem, s oda fordultam az újonnan megismert rokonomhoz.
- Mae-san a testekben lárvák voltak, talán ennek a lárvái. – Mutattam a hatalmas molyra. ~Hatalmas moly? O.O~ Csodálkoztam el tágra nyílt szemekkel, de nem csodálkozhattam sokáig, mert nagyon is úgy tűnt, hogy meg akar támadni minket, valamint észleltem, hogy Yashuhiro-ojiiniisama megsérült. Segíteni akartam rajta, de Mae-san-t sem hagyhattam magára. ~Yasuhiro-ojiiniisama erős, ő tud magára vigyázni!~ Hoztam meg a döntést, így Mae-san közelébe léptem.
- Várj egy kicsit, Mea-san, ne támadj, kérlek, hiszen azt a parancsot kaptuk, hogy lehetőleg ne keveredjünk harcba. ^^ – Mosolyogtam rá, s azután kettős néma idézéssel – és félig majdnem keresztbe álló szemmel – megidéztem körénk kettő Fushibi-t. Jól van,na, kicsit éles volt a váltás, eddig vizsgálódtam, most meg már védekeznem kellett. Az első hálót négy lépésre tőlünk feszítetem ki, a másikat kicsit távolabb, úgy nagyjából nyolc lépésnyi távolságra. Azért kellett kettő, hogyha valahogyan az egyiken át tudnának törni, a gigamoly és az idegen, akinek a reiatsu-ja ismerős volt, több féleképpen is, egyszerre idézte Sierashi-san-t és Yashuhiro-ojiiniisama-t, de egyikükére sem hasonlított, de mégis volt közös bennük. Ezt nem értettem, de abban a pillanatban nem igen volt időm csak úgy elgondolkodni ilyesmiken, mert mégis csak úgy tűnt, hogy ők harcot akarnak, de ez nekünk kerülendő volt, szóval a védelemre kellett koncentrálnom, nehogy Mae-san-nak baja essen. Szóval ezért kellett kettő a technikából, hogyha az egyiket át is törnék, a második megállítsa őket.
- És mi van akkor, hogyha azt is áttörik, Ai-chin? – Szegezte nekem a kérdést Cifraruha-kun.
~Tényleg! Err nem is gondoltam! Talán egy Nankan-t is fel kellene állítanom!~
= Ennyire nem bízol magadban? Ilyen bizonytalansággal akarod a kardot forgatni? =
~Nem, nem vagyok bizonytalan, Samuraikatagi-san! Csak…~
= Csak? =
~Nem akarom, hogy baja essen bárkinek is!~
= Akkor koncentrálj, ahelyett, hogy elbizonytalanodsz. A bizonytalan penge nem vág! =
Mind kettő zanpakutou szellememnek igaza volt. Gondolnom kellett arra is, hogyha mindkettő kidou-mat áttörik, viszont nem volt szabad elbizonytalanodnom, határozottnak kellett maradnom. Mégis csak kapitány vagyok! Szóval elkezdtem előkészíteni a Nankan technikát, arra az esetre, hogyha áttörnék mind a kettő Fushibi-t.
- Mae-san! Kifeszítetem kettő bakudou-t a védelmünk részére, most egy harmadikat készítek elő, szóval nem kell aggódnod! ^^ – Tájékoztattam a cselekedeteimről, s reménykedtem, hogy nem fogok túlzottan kimerülni, illetve ami miatt izgultam, hogy nem-e osztom meg a figyelmemet túl sok felé.

Fushibi:
 

______________

Lélekdonor 2.0:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Urufu Yozora
Vaizard
Vaizard
avatar

Male
Hozzászólások száma : 35
Tartózkodási hely : :clown:
Registration date : 2013. Feb. 01.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
10800/15000  (10800/15000)

TémanyitásTéma: Re: Hitoriga feltámadása   Csüt. Máj. 15, 2014 4:10 am

A lepke nem beszél, úgyhogy nem vesztegetem rá a szavaim. Úgy tűnik, hogy ért, ami hasznos lehetne egy jól nevelt kutyánál, ami lemarja a gyümölccsel dobáló kölykök kezét, de ez az állat nem lojális hozzám. Csak azért nem fogom megölni, mert talán szórakoztató lesz a tánc, amit biztosítani fog nekem.
Egy vigyorral nyugtázom, hogy a bal kezemben tartott zanpakuto legalább félujjnyi mélyre szaladt bele a rokon testébe, egészen biztos, hogy csontot ért, különben elérem a belső szerveit. Az amúgy is túl gyors, túl unalmas lett volna, pedig nem szeretném, ha túl gyorsan véget érne. Mint egy vérző lány a Cápa-öbölben.
- Még ne aludj el, rokon! Még dolgunk van!- egy kicsit fordítok a kardon, mielőtt kihúznám, és célba venném a másik kettőt. Egy kapitány, és egy lányka, nem is tudom, melyiknek kellene jobban örülni. Kicsit hosszabb szórakozás, vagy hangosabb sikítozás- szerencsére, nem kell választanom. Kivéve, ha ez a rohadt lepke idő előtt megöl nekem valakit. - Játssz inkább az egyszeművel! Ezek itt az enyémek! Őt se öld meg!- ahogy látom, már nekiállt csesztetni őket, de legalább a kapitány annyira védegeti magát, hogy a lepke ne nyírja ki őket idő előtt. Ügyes megoldás ez a pókháló, de nekem van ellene egy zseniális tervem: megkerülöm, és a másik oldalról megyek.
- Taichou-sama!- egy vigyorral az arcomon meghajlok a kapitány felé, miközben a széttárom a karjaim, és megforgatom a kardokat az ujjaim között. - Lenne kedves megspórolni nekem némi időt, és átadná a fejét önként?- nem számítok rá, hogy teljesíti a kérésem, de ha mégis lefejezi magát, az annyira mulatságos lenne, hogy megérné ezt a rövid kimaradt harcot.
- Shose, Naganoruzan!- ahogy a két kard vörösen felizzik, gyors mozdulatokkal egymáshoz érintgetem a pengéket, és húzom őket végig egymáson. Rohadt egyszerű, baromi látványos, és gyorsan összehugyozzák magukat tőle a legtöbben, hogy mindjárt el kell búcsúzniuk egy-két testrészüktől.
Mindkét kardot feldobom a levegőbe, hogy aztán pengével lefelé fogjam meg a markolatukat, és ugorjak a haoris felé, és még a levegőből megpróbáljam beledöfni mindkét pengét. A lendület miatt ezt a támadást csak kikerülni tudja, szinte kizárt, hogy kivédje, akkor pedig a lányt veszem célba. Egyelőre vele még finomkodni szeretnék, úgyhogy próbálok csak kisebb vágásokat ejteni rajta. Ha kap egy nagyot, túl gyorsan meghal.


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Urufu Mae
13. Osztag
13. Osztag
avatar

Female
Capricorn Hozzászólások száma : 24
Age : 281
Tartózkodási hely : 13. osztag területén
Registration date : 2013. Jan. 19.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: 13. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
9000/15000  (9000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Hitoriga feltámadása   Szomb. Máj. 17, 2014 12:56 pm

Csíntalanul hull
a hajtincsem arcomba.
Eligazítom.

Nemrégiben felfedezett családom ifjú tagja, tetteivel és szavaival sorra lenyűgözz. Tudása elképesztő, s a szív, mely mellkasában dobog talán a legtisztább, amellyel valaha találkoztam. Tartsa meg jó szokását. Ez egy olyan kincs, melyet őrizni kell, nem szégyen.
- Értem – bólintok feleletére. - „Rosui-neesan”? – vonom fel kérdőm szemöldökömet. Tudom, hogy Yashuhiro-kun családunk tagjait keresi, ám legutóbb ilyen nevű halálistent nem említett, ki szintén famíliánk tagja lenne. Lehet, elsiklott felette, mindenkivel megesik.
- Rosui-san a nővéred? – kérdezem. Magamban megvilágosodva a lelkét terhelő súlyok terén, mely már-már szinte az előttem álló arcára van írva, s mindez során ama gondolat hasít belé, hogy bárcsak segíthetnék neki, valahogy, valamiképpen! Oly’ sok évtizede élek, mégis képtelen vagyok mosolyt csalni mások arcára? Midőn hiba, szomorú. Bár cseppet sem jelenti azt, hogy egy apró vidámság segít megoldani a gondot, melyet mellkasában őrizz. Hiszen a mosoly nem feltétlen rendelkezik akkora erővel, hogy képes legyen elhessegetni olyan komoly dolgokat, mint az aggodalom, amely a szeretetből születik.
Nehezen verő
szív. Dobogásod egyre
kihagy. S leáll?

Nem örültem a fejleményeknek, miszerint a holt halálisten, kit megtaláltunk, egy kártékony anyag hatása miatt vesztette életét. Méreg… amilyen egyszerű beadni másnak, olyan alattomos, aki él vele, mint a hatása. Bár az ifjú halálisten, kit ostobaság illetnem efféle jelzőkkel, lévén lenyűgöző a rang, amelyet elért, és, talán öntudatlanul, de sorra támasztja alá a kapitányi címre való rátermettségét tudásával. Mindenesetre, a témát illetően nem tudok mit hozzászólni. Lenyűgöző. Még ha ez jelent veszélyt mi ránk nézve is, lévén már egy társunkkal könyörtelenül végzett, mégsem tudok csak eredendő gonoszságként tekinteni rá.
- Rendben, szólj, ha esetleg valamiben tudok segíteni – készségesen állok rendelkezésére. Ámbár tudásom eme téren csekély, viszont ha akadna valami, amelyben mégiscsak a hasznára tudok lenni, inkább előbb adom tudtára, hogy bátran forduljon hozzám, mintsem egyedül próbálkozzon és ütközzön emiatt akadályokba. A jelenlegi helyzet nem enged meg nekünk semmiféle hibát, hisz nem csak a mi életünk forog kockán, hanem azoké is, akiket még nem találtunk meg, de itt vannak valahol ők is az erdőben, elméletileg. Reménykedni szabad, nagyon szép dolog is, ám többnyire felesleges. Mégis, ez a tudat tartja most bennem a lelket a missziónkat illetően, a remény… furcsa. Vajon miért?
Miképpen anya-
tigris kölykeit védi.
Nem tudod, mi vár.

- Lárvák? – morgom orrom alatt. A gondolatra kiráz a hideg, ahogy lesújtó pillantást vetek a szokatlan nagy méreteket öltött rovarra. Önkéntelenül is rossz érzés fog el, ahogy a lesérült Yashuhiro-kunt látom pár méterre magunktól. Feszülten szorítok rá Lélekölőkardom markolatára, mintha csak belé kapaszkodnék, akár egy gyermek édesanyja szoknyájába. Lelkem társa barátságos szikrázásokkal adja tudtomra, hogy akár életemet is rábízhatnám, mint mindig, s ez önbizalommal öntött el. Mély levegőt vettem, s lassan fújtam ki azt, pengémet mindeközben oldalra tartottam, vállammal egy magasságban, a földdel derékszögben. A stabil tartás érdekében mindkét kezemmel rászorítottam a fegyver markolatára.
Éppen, hogy felvettem alapállásomat, hogy megóvjam magunkat az óriásira nőtt bogártól, a mögöttem álló kapitány szavai állítanak meg, mielőtt fizikális tettekbe torkolna gondos felkészülésem.
- Ne erőltesse túl magát, Airisu-taich… kun – intem óvatosságra, kissé ügyetlenül formálva meg hozzá szavaimat. Mindenesetre hanglejtésem elegendő határozottságot hordozz magában, mely tükrözi, komolyan gondolom, amit mondok.
- Elsődlegesen a sérültek ellátását kell biztosítanod – itt jelentős pillantást vetek szemem sarkából sérült rokonunkra. Bízok abban, hogy nem súlyosak a sebei és hamar összeszedi magát, és csatlakozik ismét hozzánk. De jobb aggódni, mint később meglepődni, talán ha Airisu-kun szemügyre venné... - Bízz bennem, kérlek – hunyom le szemeimet, s mivel a fonalak már akadályul felvonódtak körénk, már nem volt mit tennem. Leeresztettem fegyveremet. Belátom… ostobaság volt.
~ Csicseregnek a
madarak. Daluk intés:
veszély jő. Vigyázz! ~

Hallom óvó szavaid, melyre nyomban felfigyelek. Talán még nem késő! Bokor ágainak recsegése üti meg füleimet. Pengéddel szelem a levegőt, mint levél a szélben, odaperdülök. Fém csattan fémnek, ezt a hangot várom. Remélem, elér hozzám. Bár a határozott csapással szemben nehéz lesz tartanom magamat. Az erő, mellyel a kard lesújtott durva volt, könyörtelen. Tapasztaltam már ilyet, emlékszem.
Emlékek, rég elfeledett, ősi képek hasítanak belém. Pillanatokig megdermeszt, légzésem kihagy, az elém tóduló homályban rejtőző arcok kezdenek kivilágosodni. Az ott én lennék? Nem látom tisztán, mi lehet ez, mi történik ott? Nincs időm megragadni a lelki szemeim előtt gyorsan lejátszódó foszlányokat.
~ Pillangó ragadt
a pók hálójába. Élj!
Kiáltok. Hallod? ~

- Yoarashi ni izanae, Kazagurumaru! – Alig, hogy újra hallani vélem a külvilág hangjait, s térnek vissza elém a valóság képei, az arcok, melyeket meg kell védenem és, akivel szembe kell néznem…
Zanpakutom feloldása magától értetődő volt. Az ellenfelem határozottan tapasztaltabb, erősebb harci tudással rendelkezik, mint jómagam. Ha a parancshoz hűen, tökéletesen szeretnék teljesíteni, ha a tudatnak, miszerint rokonomat kell megvédenem, eleget akarok tenni, fel kellett csapnom egyik ütőkártyámat. S ez, ez volt, Szélforgó, kiben bárhol, bármikor megbízhattam, mióta ismerem.
A ragyogó penge megnövekedik, alakja szebb, csínosabb lesz, még most is lenyűgözz társam szépsége, kit büszkén forgatok, mikor eljön az ideje. S ez a pillanat se lesz másképpen.
Megkísérlek ellenfelemben kárt tenni kardom markolatának végéből húzódó ostorral, az elektromosság, amely átjárja azt, rendkívül csíp, és kellemetlen zsibbadást okozz azon végtagban, amit elér, amennyiben megfelelően kivitelezem támadásomat.
A kezemben tartott penge erőkifejtésének érdekében nyomulok előre, megpróbálom hátra tántorítani, egy apró bizonytalan lépést kicsikarni az előttem állóból. Amennyiben nem sikerül, bízok az ellentartásában, s kilépek oldalra, annak reményében, ha nem hátra, hát előre dől, kissé elveszítve egyensúlyát. Széles ívet írok le, egy tánclépéshez hasonlít kitérésem, ezzel egy időben húzom kardomat egy félköríves mozdulatot írva le vele a levegőben, meglódítva ellenségem felé az ostor árammal hevített végét. Logikusan kardforgató kezénél célzom meg, a válla magasságában, lehetőségek szerint a kulcscsont vonalában, ahol lágyabb a bőr, s érzékenyebb.
Igaz, elsődleges célom tettemmel a parancs teljesítése, amit kaptam, és amelyet Yashuhiro-kun is kért. S némileg hibásnak érzem magamat, amiért lankadt figyelmem és ifjú rokonom eme hibám miatt majdhogynem életveszélyes helyzetbe került. Mindenesetre remélem, hogy elegendő időt vagyok képes szakítani Airisu-kunnak, kinek most lehetősége van Yashuhiro-kunra koncentrálni. Legalábbis bízok abban, hogy így tesz.
- Döbbenetes a személyed. Nem hogy csak szó nélkül lopakodsz ellenfeleid hátába, de még le is becsülnéd őket? – vonom kérdőre a férfit, ki ellen kardot kellett emelnem. - Ki vagy te, bakemono, és mi dolgod van velünk? – kérem számon a másodpercek töredékei alatt, amely adatik esetleges két pengecsapás kivédésre, vagy annak lesújtása között.

Használt technikák:
 

MESÉLŐI KÖZBEIKTATÁS:
 

______________

起きよ, 起きよ!! 我が 友に せん, 寝 る 胡蝶.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Urufu Yashuhiro
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Leo Hozzászólások száma : 104
Tartózkodási hely : Soul Socety, Seireitei
Registration date : 2012. Aug. 09.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Sanseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
15100/30000  (15100/30000)

TémanyitásTéma: Re: Hitoriga feltámadása   Szer. Máj. 21, 2014 1:10 am

YOZORA! Mint villámcsapás úgy hasít elmémbe a nevünket megszégyenítő alaknak a neve. Miután tudomást szereztem a létezéséről, egy ideig nem is értettem, hogy egy ilyen mit kereshetett Soul Society-ben, de felmerült bennem a gyanú, hogy talán valaki teljes megbocsátást adott a fejére, ami okán megkapta a második lehetőségét.
A kitudja honnan gyüvő molyok, hogy elkergetni tudjam, a shirasaya-katana-mat az egyenruhám obi-jába tűztem, s míg jobbommal készen álltam kivonni kardom, balommal hessegettem a rovarokat. Szerencsétlen pozícióban vártam, hogy szemem elé kerüljön Yozora, minek meg is lett a fizetsége. Látván, hogy a jobbjában lévő karddal támad, kardomat előrántván hárítottam csapását, de figyelmetlenségem… vagy inkább a rovarok okozta zavar okán másik kardját nem vettem észre, nem láttam, hogy azt is elő vonta volna, úgy láttam, csak egyiket akarja használni. Tévedtem, vagy bedőltem a cselének. Pengéje a húsomba mart, s csontomba mélyesztette fogát. Arcizmom nem rándult meg a fájdalomtól, de a látásom meghomályosult. Térdre csuklottam, éreztem, ahogy a penge elhagyja testemet. Hallottam szavait, s egy rém kép ugrott elém. Ezen a képen Mae-san és Airisu-kun vérbe fagyva hevertek a földön, s Yozora örömtáncot járt felettük. ~Ezt nem hagyhatom!~
- „Nem hagyhatom!”- Hallottam zanpakutou lelkem gúnyos hangját. - Mit tehetnél, hogyha egy karcolástól térdre rogysz? „Mi ok nélkül nem rántunk kardot.” Gyenge, mihaszna lett belőled! Kényes kutya lettél, a harmadik osztag ölebe! És még te akarod a családodat megvédeni?-
~Igen is megfogom!~ Fájdalmaimmal mit sem törődve újra talpra álltam. A molyokat csak egyszer próbáltam elhessegetni, de látva, hogy nem mennek képzeletben vállat vontam. ~Ha nem mennek, hát nem mennek, majd később foglalkozok velük.~
- Végre egy okos döntés, de lássam, a naggyal mihez kezdesz. - Az a tetemesen nagy moly valami kidou hálóból szabadult ki, amit valószínűleg Airisu-kun bocsátott rá, s valamiért engem szemelt ki célpontjának. Mivel ekkor még nem láttam, hogy hol van Yozora úgy döntöttem, hogy hamar véget kell vessek a rovar létének.
- Hanto shiro, Urufu!- Adtam ki a shikai parancsot, a lélekenergia kavargott körülöttem, de ezen kívül nem történt semmi sem.
- Nem kapod meg az erőm, még ezt a töredékét sem. Újra bizonyítanod kell, hogy méltó vagy a használatára. - Ez felvetett némi nehézséget, többek között azt, hogy a moly már közeledett is felém vészes sebességgel. Egyértelművé vált számomra, hogyha hamar végezni akarok vele, akkor el kell hitetnem, hogy eltalálhat, s mögé kell kerülnöm, s egy erős csapással kell rátámadnom. Nem túl tiszta módszer, de ez tűnt megfelelőnek. Az Utsusemi technikával igyekeztem kitérni a moly elől, amivel egy képet hagytam magam mögött. Kitérést követően mögötte akartam megállni már a fejem fölé emelt karddal, hogy a Ryoudan technikával próbáljam meg kettészelni. Akár sikerült, akár nem elkiáltottam magam.
- Yozora! Hogyha bántani mered bármelyiküket is, kettészellek! – Hangom elhagyta a közömbösségét, a mélabúját, helyette haragos volt. Éreztem is, hogy a másik énem kezd erősödni, hogy kezd növekedni bennem a düh, de hogyha ezt nem is éreztem volna, akkor is tudtam volna, hiszen a lelkemben lakozó farkas, a lélekölőm szelleme felélénkült, mert ő teljesen tisztán érezte, hogy hamarost előjön az általa kedvelt Yashuhiro.

Utsusemi:
 
Ryoudan:
 

______________

Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ichimaru Gin
Globális moderátor
Globális moderátor
avatar

Male
Libra Dog
Hozzászólások száma : 156
Age : 22
Tartózkodási hely : .^v^.=.~
Registration date : 2011. Jul. 11.
Hírnév : 13

TémanyitásTéma: Re: Hitoriga feltámadása   Hétf. Jún. 09, 2014 7:36 am

Yashuhiro a molyra támadsz, a terveid megfontoltnak tűnnek, az utóképet sikeresen hátrahagyod, de ha tudsz némi időt szakítani rá, a szemed sarkából láthatod, hogy a hátrahagyott látomás némileg pontatlan, kevésbé egyezik személyeddel, némelyest eltér tőled, apró részletek mindössze, ruhában, arcban, de a kellő hatást még így is eléri. Az ál’önmagadat tarolja fel az óriási szörny, mely a klón eltűntével a lendülete okán a földet szántja fel ügyetlenül a fejével. Ideges hangot hallatva, dühödten fordul feléd, ahogy hangodat hátában hallja, s elindítod a rámért támadást. A ryoudan technika könnyedén szeli ketté a lényt, már éppen elbíznád magad, hogy igen, sikerült, amikor is sebedből falatozó molyok okán megszédülsz. Lélekenergiád rohamos csökkenését érezheted mindez idő alatt, tehát nem is a véredre fájt a foguk? Lelki egyensúlyod romlása alatt pedig a tudatodban munkálkodó zanpakutou lelked se könnyíti meg helyzetedet, mely egyre azon van, hogy tetőtől-talpig elöntsön téged a vérszomj.
A gigászi moly kettészelt darabjai mindeközben ernyedten zuhantak a földre, orrfacsaró bűzt eregetve magukból. Köré is odagyűlnek az apróbb termettel rendelkező molyok, potrohuk pedig reiatsud fényével izzanak fel. Mintha láthatatlan lélekenergia lánc fonná össze őket, s mindezen reiatsut tőled szipolyoznák el. Egyre erőtlenebbnek érzed magadat, míg eme esemény során az óriási moly pillanatok leforgása alatt szedi össze magát, fonódik egybe két cafatba szelt teste, s szárnyai segítségével emelkedik egyenest veled szembe. Rácsos szemei felvillannak, te pedig furcsa mozaikképekben látod immáron magad előtt a külvilágot. Mintha csak saját testedben lennél külső szemlélő. Tested mozog ugyan, de nem te uralod. Akaratod ellenére lépsz közbe és óvod meg Yozorát, egy őt érő veszélyes támadástól.

Airisu, téged egy hajszál választott el attól, hogy ellenfeletek pengéje testeden szaladjon keresztül. Bár kapitányként mondhatni rátermett vagy az ilyen helyzetek kezelésére, akár te is képes lettél volna megakadályozni a rád mért csapást, ha szükség lett volna rá, lévén a rémületből hamar észhez térsz. S ha hallgatsz Maera, láthatod, hogy Yashuhiro a moly ellen vette fel a küzdelmet, sérülten. Ámbár a legmegdöbbentőbb talán a fejlemények. Nem bizonyos, hogy rajtad kívül mások is látnák a reiatsu fonalat, amelyet az apró bogarakat kötik össze, amelyen egyenletesen áramlik a lélekenergia, egyenest idősebbik rokonodból a kettészelt rovarba, mely össze is szedi magát. Szemmel követheted, ahogy társatok, ellenetek fordul, s lévén te láttad ezt, hiszen Mae valószínűleg a küzdelemre koncentrált, nem tudott figyelmet szakítani a történtekre; bölcsen kell közbelépned. Talán kettőjük ellen nem feltétlenül lenne bizonyos, hogy sikerrel járnátok, bár a legfőbb kérdés: Yashuhirora, ki több számotokra egy társnál, rokonotokra képesek lennétek ártó szándékkal kezet emelni rá, még ha csupán védekezésből is?

Yozora, a kapitányra mért csapásod meghiúsul a lány által, kit utoljára kívántál hagyni, s közbeavatkozása talán meglephet, a molyok nyomban védelmedre sietnek az áramütés gyöngítése érdekében. Az ostor, mely csupán súrolja mellkasodat enyhe fájdalmat hagy maga után, és zsibbadást jobb válladban. Az apró bogaraknak hála megúszhattad, hogy szívedet érje az elektrosokk, mely valószínűleg nagyobb problémát okozott volna, holmi zsibbadásnál. Az bogarak pedig kellő mennyiségben gyűltek eléd védelmed céljából, lévén az ostorcsapás útját is sikerült módosítaniuk.
Harcotok elhúzódik ugyan, s nem vesztek tudomást a külső történésektől, csupán egyszer lankad a figyelmed, és reakciód mindössze egy kicsit késik, mely okán majdhogynem májadba fúródik ellenfeled pengéje, amikor imént megsebesített, dühödt Yashuhiro lép eléd, hogy Mae csapását ezáltal hárítsa. Olyan erővel tántorítja meg őt, hogy majdhogynem kibillenti egyensúlyából. Rajtad áll, miképpen kezeled le a helyzetet. A jelek mindenesetre arra utalnak, hogy Yashuhiro melletted áll, kitudja, miért. Hiszen jómagad nem láttad, hogy mi történt Yashuhiro és a moly között.

Mae elképzelését nem egészen sikerült végrehajtania, mindenesetre az adok-kapok alatt, amikor a szénája kezdett jól állni, döbbenetes helyzetnek néz elébe. Yashuhiro felbukkanása meglepetésként érhet, akárcsak tette, s az erő, amellyel hátra tántorít attól, hogy a titeket támadóban további károkat okozhass. Vajon most ki a barát, és ki az ellenség? Az erőfölényt mindazonáltal te is megneszeled, hisz nem csak társatok, illetve eddigi ellenfeletekkel, és a molyokkal kell szembenéznetek. Ugyanis váratlanul fedi fel magát egy ifjú hölgy, elegáns öltözékben, amely nem éppen egy csatatérre illő megjelenés volt, hosszú, kiengedett fehér hajzuhataga pedig csak úgy táncolt az enyhe légmozgásra.
- Megállj – szólt közbe, esetleges tettlegességeket meghiúsítva egy hajszálvékony barna erőtérrel, mellyel Airisut és Maet elválasztja, Yashuhirótól és Yozorától. A pajzs belső felében az előbb említettek foglaltak helyet.
- Nee-sannak más tervei vannak – simogatja meg a mellé ereszkedő molyt. - Hagyjuk őket – néz a védőmezőn kívüli személyekre. Szavait Yozorának intézte, lévén Yashuhiro engedelmesen bólintott. S bármennyire is ura gondolatának, tetteit nem képes meghiúsítani, végtagjai engedetlenül cselekedtek, lassan lépdelt a váratlanul felbukkant személyhez. Látszólag Yozora döntésére várt, különösebb figyelmet nem fordított a mezőn kívül állókra.
Airisu és Mae, ti mindezen beszélgetést tisztán halljátok, de a mezőt nem tudjátok áttörni, akárhányszor csapást mértek a falra, molyok veszik körbe a sérült felületet, s azok helyreállítják az okozott hézagot. A molyokat érő csapás pedig csak sokszorosítja őket. Mindazonáltal láthatjátok, ahogy a lány beszéde alatt, Yashuhiro engedelmesen bólint, s az ifjú mellett lebegő bogár szeme felvillan mindeközben. Társatok reiatsujának színében fénylik fel annak rácsos pillantása. Ezáltal sejthetitek a tényt, hogy a moly befolyásolhatja rokonotok tetteit.

Spoiler:
 

______________

♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ キツネ 歌 の 市丸 ギン ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chiruochiba Airisu
4. Osztag
4. Osztag
avatar

Male
Aries Horse
Hozzászólások száma : 202
Age : 111
Tartózkodási hely : Talpa és haja között.
Registration date : 2012. Feb. 01.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
17600/30000  (17600/30000)

TémanyitásTéma: Re: Hitoriga feltámadása   Hétf. Jún. 09, 2014 10:44 am

~Gondatlan voltam!~ Futott át az agyamon a gondolat, miközben már az El Escudo megidézését kezdtem némán. Nem számítottam arra, hogy hátulról fog támadni. Az én hibám volt, hogy Mae-sannak harcolnia kell. Természetes, hogy bíztam benne, hiszen rokonok vagyunk, és nekünk nem az a dolgunk, hogy bízzunk egymásban? Bocsánat kérően felvillantottam egy mosolyt felé, amiért meg kellett védenie. Igaz, hogy hármunk közül én voltam a legfiatalabb, de mégis csak kapitányi rangom van! Gondolnom kellett volna arra, hogy hátba is támadhat, és ezért a kidou-val teljesen körbe kellett volna kerítenem magunkat.
Yashuhiro-ojiiniisama felé néztem, hogy szemügyre vegyem, hogy a sérülésének mértékét csak eltúlozta Mae-san, vagy tényleg a közbeavatkozásomra lenne szükség. Amit láttam az egyáltalán nem nyugtatott meg. Lehet, hogy csúnya dolog volt a részemről, de abban reménykedtem, hogy tévedett Mae-san, hiszen tudtommal nem volt gyógyító… Elsápadtam, az a seb, bár nem volt halálos, mégis komoly volt, éreztem, hogy Yashuhiro-ojiiniisama túlerőlteti magát, amit sajnos bizonyított, hogy… ~A rovarokon keresztül áramlik ki Yashuhiro-ojiiniisama testéből a reiatsu abba a hatalma molyba?~ Nem tudtam, hogy mit tegyek, éreztem késztetést a cselekedetre, de féltem, hogy újra meggondolatlan lennék, és ezzel még több gondot okoznék. Addig-addig tétováztam, hogy mit is kellene csinálnom, hogyan tudnék segíteni, míg a rovar újra felépült, és Yashuhiro-ojiiniisama megmozdult. Először, naivan, azt hittem, hogy folytatja a harcot a moly ellen, vagy talán Mae-san segítségére sietett. Újra tévedtem.
- Bakudou 04: Hainawa! Bakudou 04: Hainawa! – Indítottam útjára a kidou kötelet, hogy azzal a felsőtestéhez kötözzem Yashuhiro-ojiiniisama kezeit, valamint egy másodikat is, hogy az ismerős idegennel is ugyan ezt csináljam. Viszont a kötelek egy erőtérbe ütköztek, s egy újabb személy tűnt fel. Bár igaz, hogy nem rendelkeztem akkora jártassággal a harci öltözetekben, mint Yashuhiro-ojiiniisama, vagy Mae-san, de azt én is láttam, hogy a hölgy nem harchoz van öltözve.
- Elnézést, kisasszony! Köszönjük, hogy a harcnak véget vetett. Én Chiruochiba Airisu vagyok, az Urufu-klán tagja, a Gotei 13 4. Osztagának kapitánya. Elárulná, hogy kicsoda ön? – Komoly hangon próbáltam kommunikációt kezdeményezni a hölggyel, aki látszólag valamilyen fontosabb személy lehetett, vagy legalábbis a támadónk felett állhatott. – Valamint megtenné, hogy Yashuhiro-ojiiniisama-t visszaengedi hozzánk? – A kérdésem végére bizonytalanná vált a hangom, mivel a szemem láttára sétált oda Ojiiniisama a hölgyhöz. Már-már kezdtem volna megzavarodni, hogy ez hogy lehetséges, mikor aközben, hogy a pajzson belül lévőkön vándoroltattam a szemem megláttam valamit. A moly szeme megcsillant, méghozzá a vérvörös színben, ami Yashuhiro-ojiiniisama lélekenergiájának a színe is volt. Így a zavar helyett az elkeseredésbe estem. ~Szóval akkor nem csak a reiatsu-ját szívta magába ez a szörny, hanem Yashuhiro-ojiiniisama-t is? Foglyul ejtette? És a testével bábozik?~ – Vagyis pontosítanék, azt kérem öntől, hogy engedje szabadon Yashuhiro-ojiiniisama-t! – Arcomon már egy jó ideje nem volt mosolynak halvány jele sem. Miért is lett volna, az elmúlt események nem engedték. – Vagy legalább azt engedje meg, hogy meggyógyítsam, láthatja, hogy meg van sérülve… – Reméltem, hogy legalább ezt megengedi, mert akkor nem csak a sebét gyógyítottam volna meg, hanem megpróbáltam volna valahogy visszaadni neki a teste irányítását. Például úgy, hogy azt hazudtam volna, hogy „A molyban lévő reiatsu-jára is szükségem van a meggyógyítására!”, s akkor a Neonranpu gurabu segítségével próbáltam volna visszatenni a lélekenergiáját a testébe.

Bakudou 04: Hainawa:
 
Neonranpu gurabu:
 

______________

Lélekdonor 2.0:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Urufu Yozora
Vaizard
Vaizard
avatar

Male
Hozzászólások száma : 35
Tartózkodási hely : :clown:
Registration date : 2013. Feb. 01.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
10800/15000  (10800/15000)

TémanyitásTéma: Re: Hitoriga feltámadása   Kedd. Júl. 01, 2014 2:13 am

Felsikkantok, ahogy az elektromos ostor eléri a vállamat, és hátrébb tántorodok egy kicsit. A bal kezemben tartott kardot lefelé fordítom, hogy a kis vörös fiúcskától szerzett karral megérintsem a vállam, és visszamasszírozzam bele az életet. Hogy volt ennek a nőnek képe közbeavatkozni, elrontani a játékomat? Ha ezt egy, a tulajdonomban levő nő próbálta volna meg, leszúrtam volna egy kardot az asztalra, a két lába a két felére, aztán addig húzom, amíg bocsánatot nem kért, vagy ketté nem szelte a penge a fejét. De azt hiszem, ezzel a nővel nem leszek ennyire irgalmas. Felsóhajtok, miközben megforgatom a kardokat, a bal kezemben levőt párszor lappal a tarkómnak ütöm, a jobb kezemben tartottat pedig a lányra szegezem.
- Szóval azt mondod, vegyük komolyan?- előrevetődöm, hogy pár tucat szúrással sorozzam meg a lányt, elég gyorsan ahhoz, hogy ne legyen ideje visszatámadni. Ez a két kard nagy előnye, kétszer annyit lehet vele támadni. Igaz, fele addig is tart velük az élvezet, ha elvettem tőle a kardocskáját, eldobom az egyiket. De egyelőre, még megtartom, forgok, piruettel ugrok a levegőbe, és a forgásból szerzett lendülettel, mindkét fegyverrel lecsapok. Először a ballal, azután a jobbal. Nem ügyetlen a lányka, de sajnos, mégsem komoly ellenfél nekem. Hátralépek, hagyom, hogy most ő tegyen valamit, széttárom a karjaim. - Mit gondolsz, mit választanál, lányka? Ha azt kérdezném, hogy a nyelved vagy a virágod, melyikről mondanál le inkább?- kicsit sikerült elszámítanom a sebességét. Túl gyors, nem tudom már kivédeni. Mulatságos. De ha leszúrt, még bőven lesz időm, hogy feldaraboljam, mielőtt belefulladok a saját vérembe, úgyhogy veszített, elhamarkodottan cselekedett. És azt hiszem, nem halnék már meg olyan könnyen. De úgy tűnik, ezt most nem fogom megtudni.
- Áh, ez valami farkasos buziság? clown Nem hagyhatod, hogy más öljön meg, rokon? Akkor megmaradna a takonyfolt a családod zsebkendőjén, nem? Pedig valójában, én vagyok az egyetlen tiszta pont a kendőn- ez egyre szórakoztatóbb. Kíváncsi vagyok, mit tennének, ha most visszavonulnék. Vajon összevesznének rajta, melyikük öljön meg? Talán harcolnának is a jogért? Mint egy fehér lovag, hogy elnyerje választottja kezét. - Nos, akkor folytathatjuk a táncot hármasban is!- meglendítem a kardom a lány felé, de a penge elakad valamin. Feltűnik még egy játékos, úgy tűnik, velem van, bár nem tetszik, hogy elrontja a szórakozásomat.
A bal kezemben tartott kardot visszacsúsztatom a tokjába. Úgy tűnik, hogy kettőt elvágott a shinigamik közül tőlem, de egyet azért meghagyott: az én kedves, egy szem rokonomat. Aki, úgy tűnik, most bepillangózott, és nem képes ontani magából a hülyeségeket a családról meg a becsületről. Így nem lenne szórakoztató megölni, és azt hiszem, a fehér hajú nő sem örülne neki. Most nincs kedvem vele foglalkozni, nem tűnik olyannak, aki hangosan tud visongatni, ha fáj valamije, úgyhogy egyelőre nem szegem meg az akaratát. Félig-meddig elfordulok, amikor meggondolom magam. A bal kezemmel megragadom Yashuhiro jobb karját, nagyjából könyöknél, a jobb kezemmel pedig lendületből vágom a csuklójára. Nem hiszem, hogy nagyon kell neki még a keze, nekem viszont annál inkább. Ahogyan a bicskája is, amit felveszek a földről a szabad kezemmel, és felszúrom rá a levágott végtagot.
- Meggyógyítani? Miért, bibis lett? Nagyfiú már, kibírja. Ne aggódjon, majd én vigyázok rá, taichou-san!- egy lendületes mozdulattal küldöm a kezet az erőtérnek, a zanput viszont megtartom. Jól fog mutatni a falamon, a gyűjteményem negyedik vagy ötödik legszebb darabja lesz. Ezután a lányra nézek. Kár, hogy itt kell hagynom. Azért egy mosollyal meghajlok felé, udvariasan, ahogy gyerekkoromban tanultam. Jól belém nevelhették, még mindig pontosan tudom, hogyan kell meghajolni egy nemes lány előtt. - Sajnálom, majd legközelebb befejezzük, rendben? Figyeld a halott shinigamik hátára írt üzeneteket, az egyiket neked fogom címezni. Na, sayonara! Akkor mehetünk a nee-sanhoz.


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Hitoriga feltámadása   

Vissza az elejére Go down
 

Hitoriga feltámadása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Küldetések az Emberek Világában-