HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Sötét vs. viharos, éjszaka

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Takagi Akira
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Female
Leo Hozzászólások száma : 121
Age : 229
Registration date : 2013. Jul. 19.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
13900/15000  (13900/15000)

TémanyitásTárgy: Sötét vs. viharos, éjszaka   Csüt. Aug. 15, 2013 9:28 pm

Az utcai lámpák fényei este is nappali világosságot próbálva hitetni táncot lejtenek az aszfalton, épületeken, sejtelmes homállyal vonják körbe minden szegletét a városnak, ahová érnek. Villogó neonreklámok vaktában a fény felé repülő molylepkeként csábítják a tekinteteket. A mesterséges világítás áradata elnyomja a csillagok tündöklését, halvány narancsfényűnek tetszik az ég, még éjjel is. Talán az emberi tömeg épp ezért, mintha csak nappal lenne, ugyanolyan iramban hömpölyög az utcákon, talán fel sem fogva, hogy éjszaka van, hisz az égbolt nem mutatja végtelen feketéjét. Akármely napszak legyen is, az emberek mit sem változnak, talán csak felhozatalban másabbak, változatosabbak. Noha többnyire rosszul viseli a tömeget, ha ideje engedné, talán ő maga is szívesen vegyülne el a forgatagban, hogy közelebbről szemlélhesse az oly változatos, lüktető életet, mely körülveszi. Ám most leszegett fejjel koptatja az utcákat, igyekezve tudomást sem venni az őt körülvevő, zajló életről, mások életéről. A szemlélődést, megfigyelést, kíváncsiságát félre teszi, hiszen küldetése van. Nyomasztó hangulat fojtogatja, ahogy egyre eredménytelenebbül keresgél, órák óta róva a várost, mindhiába. Küldetése egyszerre volt teljesen hétköznapi, ugyanakkor számára különleges is. Egy átlagos hollow vadászatra küldték le az Emberek Világába. Talán a legtöbbeket ez nem érne meglepetésként, neki viszont ez volt az első kiküldetése. Lehangoltságára még az időjárás is mintha csak rá akarna játszani, a narancsfényű égen gyászos viharfelhők kezdtek gyülekezni a város felett. Ám, talán még az ég sem tudhatta, kedvét nem, hogy tovább rombolta volna, egyre inkább elemében érezte magát, ahogy az eső is eleredt. A vihar borongót mutató arca egyszeriben lett kellemes zivatar, a végtelen, feketébe forduló sötétszürke felhők egészen puhának látszottak, a magasban cikázó villanások sem voltak számára kegyetlen vakítóak. Az elsőre dühödnek tetsző morajlások, melyek a fel-felvillanó szikrákat kísérték, enyhülni látszottak, ahogy a vihart is egyre barátságosabbnak érezte. Az eső kemény, egyhangú kopogása pedig kuncogó duruzsolásnak hatott. Minden egyes hatalmas esőcsepp koppanása egy-egy piciny kacaj, együttesen, kórusként tekintve a monoton szitáló hangot, nevetéssé állt össze. A felfedezés kellemesen kótyagos hangulatba hozta, bárgyú mosollyal nézte a szakadó esőt, hallgatta a minden bizonnyal csak számára hallható különleges koncertet.
Itt, az Emberek Világában minden más volt. Elsőként az eső milyenségére, változására lett figyelmes, ahogy az idáig dühösen csapkodó szél is enyhülést mutatott, vagy inkább csak őt kímélte jobban, mint környezetét? Ám minden bizonnyal csupán ő érzékelte másképp a külvilágot. A tócsák fodrai, mit az esőcseppek rajzoltak, másképp verték vissza a fényeket, az árnyékok is másnak látszottak, minden sokkal élettel telibbnek tűnt, mint amilyennek korábban látta. Az eső nem csak az utcákat tisztította meg, de elmosta a rátelepedett nyomasztó hangulatát is, kellemesen kótyagos hangulatba hozva, elfeledtetve vele kudarcát, észrevétlen csalta ki őt a város peremére. A városszéli erdő fái is hálásan szerenádoztak az enyhülést hozó viharban.
Fürkészve tekint körbe, próbálva mozgásra bírni az árnyakat, mögéjük látni, mintha valami figyelné a sötétből, de az élettelen tárgyak vetett árnyékai nem bírnak az élet lüktetésével, nem rejtőzik bennük semmi. Hátán különös bizsergés fut végig, mire sebesen perdül hátra, tágra nyílt szemekkel mered egy vaskosabb fa szülte árnyékfoltra. Sárga szemek villannak, halk, elnyújtott nyávogás kíséretében egy vörös cirmos lép ki a félhomályból. Egyenesen a tekintetébe mered, ő pedig megbabonázva figyeli a különös jószágot, mintha az megbűvölte volna, kényszeredetten szegeződnek sajátjai az aranyfényű szemekre. Csupán néhány szívdobbanásnyi ideig tartja kővé dermedve, majd az erdő felé fordítja sárga tekintetét, meredten befelé bámulva. Egy ideig együtt nézik a néptelennek tűnő parkot, egy pontra meredve, majd a megfagyott képet egy halk, de éles nyávogás éleszti újjá, fejét a macska felé kapja, tekintetével követi az eliramodó állatkát. Kézzel foghatatlan gondolat szikrázik fel elméjében, kíváncsiságtól hajtva követ egy gazdátlan, hang nélküli hívószót, különös érzés csalja a cirmos nyomába.
A felrobajló mennydörgéssel egy időben megtorpan, majd fordul egy vaskos törzsű matuzsálem felé, ahogy az égen végigszántó villámlás nyomán egy alak sejlik fel a fa mellett, majd ahogy a terep ismét sötétbe borul, úgy az idegen körvonalai is belemosódnak az árnyékokba. Kérdőn tekint a sötétbe, próbálva az árnyak mögé látni, kimondatlan hagyva a kérdést - „Ki vagy te?”
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sayuki Daisuke
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Scorpio Hozzászólások száma : 102
Age : 271
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2013. Mar. 31.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Kensai
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
11400/15000  (11400/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Sötét vs. viharos, éjszaka   Vas. Aug. 18, 2013 8:45 am

Újabb éjszaka, újabb őrjárat. Két konsou és három elpusztított Hollow éjfél előtt. Nem rossz, látszik, hogy a Kyokkou mennyire megkönnyíti a vadászatot. Még az eső sem tudja elrontani a kedvem; magasan a házak szintje fölé emelkedek, és karjaimat széttárva élvezem az aláhulló cseppek érintését az arcomon. Innen látszik igazán, mennyire kicsi Karakura Town. Az én városom. Megnyugtató gondolat.
Nem tudom, egész pontosan meddig is állok így az egyre hevesebbé váló viharban. Szeretem azt gondolni, hogy ilyenkor megszűnik számomra az idő, és órák esnek ki csöndes merengésben, de a valóságban ezek a pillanatok alig tartanak pár percnél tovább. A ruháimat teljesen átáztató, és a tarkómon-hátamon vastag patakokban végigcsorgó, a kellemesnél jó néhány árnyalatnyival hidegebb víz hamar visszarángat a prózai valóság talajára. Szerencse, hogy shinigamiként legalább a tüdőgyulladás veszélye miatt nem kell aggódnom. Ettől függetlenül most ennyi épp elég volt egy ideig a túlcsordulóan spontán, ámde hosszabb távon annál retardáltabbnak bizonyuló ötletekből. Leereszkedek egy többé-kevésbé esővédett helyre, kifacsarom a vizet lassan lapockámig érő hajzuhatagomból, és eljátszom a gondolattal, hogy felgyújtok valamit, hátha úgy gyorsabban száradok. Természetesen az ilyesmi méltatlan lenne a város önjelölt védelmezőjéhez, úgyhogy gyorsan elvetem az ötletet. Lehet, az erdő felé kéne vennem az irányt, keresni egy kijelölt tűzrakó helyet, és ott megszárítani magam. A gondolat egyetlen szépséghibája, hogy a fejem fölötti fedél híján ugyanúgy tovább áznék. Igazából akkor már haza is mehetnék…
~ Vagy befejezhetnéd a rinyálást, és folytathatnád az őrjáratodat ~ veti fel lélekölőm, és valljuk be, nem beszél hülyeségeket. Középutas megoldásként az erdő felé veszem az irányt, fellobbantom a lángokat a legközelebbi tűzrakó helyen, majd rövid szárítkozás után lehunyom a szememet, és kiterjesztem természetfeletti érzékeimet, hollow-reiatsu után kutatva.
Pár percnyi csöndes meditáció alatt egyaránt sikerül megszáradnom és megbizonyosodnom róla, hogy a környék mentes a lelkekre éhező szörnyetegektől. Ez azonban nem jelenti, hogy mára véget ért a vadászat: a területünkön egy félreérthetetlenül shinigamihoz tartozó lélekenergia-nyomot észleltem. Ereje alapján újonc lehet; ez magyarázza azt is, mit keres errefelé. Száműzetésbe vonulásunk óta elég kényesek vagyunk a privát szféránkra, úgyhogy az erre tévedők általában számíthatnak egy kiadós elagyabugyálásra, hacsak nincsenek azon az erőszinten, ahol már nem éri meg beléjük kötni; a Gotei 13 tapasztaltabb tagjai ennek megfelelően többnyire elkerülik a szomszédságunkat. Az újdonsült behatoló esetén azonban nem fenyeget ez a veszély. Felkelek, hatalmasat nyújtózok, majd pár centivel a talajszint fölé emelkedve reishit gyűjtök a talpam alá, nehogy a tocsogás elárulja közeledésemet, és fürge léptekkel az idegen reiatsu forrása felé veszem az irányt. Széles vigyor ül ki arcomra: a vadászat elkezdődött. Kíváncsi vagyok, milyen lesz ellenfelem. Tagbaszakadt, nagyhangú barom, aki csak a kardforgatáshoz ért? Hiperaktív, izgága kis patkány, akit alig lehet megállítani? Magát roppant kifinomultnak képzelő kékvérű söpredék, aki mélységesen megveti a zanjutsu művészetét? Ellenszenvesebbnél ellenszenvesebb arcok villannak fel lelki szemeim előtt. Alig várom már, hogy összemérjem tudásomat a jövevénnyel!
Nem tart túl sokáig rálelnem az ismeretlen shinigamira. Az idefelé jövet elképzelt nagyképű suhanc helyett azonban egy alacsony, lágy vonású, meglehetősen elveszett tekintetű lányka áll a fák között, egy vörös cirmossal szemezve. Ennek láttán kissé lelohad a lelkesedésem. Na, nem mintha szexista lennék; biztos vagyok benne, hogy van olyan jó harcos, mint bármely másik, Soul Societyben szolgáló társa. Mmhmm.
~ Azért ne bízd el magad ~tanácsolja zanpakutoum.
~ Évszázadok tapasztalata és a nemesen születettek természetes fogékonysága áll az oldalamon. Ugyan mi tudna félresiklani? ~ kérdezem kissé ingerülten. Eközben egy erőteljesebb villámlás hatására a lány végre észrevesz. A hirtelen lezuhanó sötétség leple alatt pár ággal följebb shunpozok; az idegen még mindig káprázó szemekkel mered előző tartózkodási helyemre. Lélekenergia-érzékelésből egyes.
Pár apró mozdulattal megigazgatom haorimat, és Kuro Kyouaku markolatára csúsztatom kezem, hogy a következő villámcsapásnál a lehető legdrámaibb látványt nyújtsam, amint a nagyjából öt méter magasan elhelyezkedő ágon állva fölé tornyosulok. Kéne mondani valamit. Valami frappánsat. Vagy legalább bemutatkozni.
~ „A nevem Inigo Montoya. Megölted az apámat. Készülj a halálra.” ~ javasolja Kuro-san, erősen zavarodott arckifejezést csalva ki belőlem. Természetesen a villám is ekkor csap be. Szinte látom magam előtt a lány szeme elé táruló képet: kifogástalanul öltözött, jóvágású fiatalember, erőt és elszántságot sugalló pózban, arcán a bamba döbbenet kifejezésével; a résnyire nyílt ajkak tán a bennrekedt szónak kívánnak utat nyitni, de valószínűbb, hogy az általános értetlenséget tükrözik. Háttérben sötét fellegek, jobb sarokban a művész kézjegye, alatta a cím: „A száműzött shinigami”. Nem egészen az a királyi belépő, amit terveztem.


______________

 

 
 "Direct action is not always the best way. It is a far greater victory to make another see through your eyes than to close theirs forever."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Takagi Akira
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Female
Leo Hozzászólások száma : 121
Age : 229
Registration date : 2013. Jul. 19.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
13900/15000  (13900/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Sötét vs. viharos, éjszaka   Vas. Aug. 18, 2013 11:41 pm

A töretlenül erősödő vihar rakoncátlan gyermekeként tomboló szélvihar egyre vadabbul tépi, szaggatja az ereje alatt szüntelen, keservesen fel-felnyögő, lomb- és ágafosztott fákat. Ahogy a förgeteg is erősödik, a vihar központja is érzékelhetően közeledik, az eget szaggató villanások és mennydörgés már nem vontatottan kísérik egymást, elhagyva a hosszú másodpercekig tartó hatásszünetet szinte egyszerre látni és hallani őket.
A szemvillanásnyi időre feltűnő idegen árnya a következő pillanatra eltűnik előle, ő pedig enyhén káprázó szemekkel körbetekintve kutat utána. Kósza gondolata, hogy csupán képzelődött, gyorsan illan el, ahogy a feje fölül meghallja a szél tépázta lepel hangját, magasba emeli tekintetét, kezét ellenzőként szeme fölé tartva néz át az esőfüggönyön. A dühöngő vihart visszatükröző, fellegszürke íriszek előtt látványosan mutatkozik meg újra az idegen. A faágon, felette feszítő alakját rivaldafénybe vonja a soron következő, magasban végigszántó villanás, lehengerlőnek szánt - és valóban, kellően impozánsra sikeredett - látványt nyújtva. Hatásosnak vélt belépőjének összességét azonban némileg rontja furcsán buta arckifejezése, mit első nekifutásra képtelen értelmezni. A kardmarkolaton pihenő kéz látványát szemrebbenés nélkül raktározza el magában, egyelőre nem tartva fenyegetésnek a másikat. Ugyanakkor mégsem feledkezik meg róla teljesen, gyanúsnak vélt mozdulat híján azonban egyelőre nem tesz semmit. Hosszú másodpercekig bámul a magasba, várva a kínos pillanat elmúltát, ennek hiányában ő kísérel meg fellépni ellene.
- Én a helyedben… - mondandóját félbeszakítja egy újabb robajló mennydörgés, elnyomva a lenn ácsorgó hangját.
~ …lemásznék arról a fáról… ~ nem vesződve a befejezéssel a fejük fölé sandít, nyomatékosításképp mutatóujjával a viharos égre mutat. Talán a másiknak is akad annyi sütnivalója, hogy ebből rájöjjön, mire céloz. Nevesítve, hogy a tomboló ég és szüntelen cikázó villámok alatt még nekik sem egészséges a fákon tartózkodni.
- Nyugodtan lejöhetsz, ígérem, nem harapok! - igyekszik barátságosnak szánt mosoly erőltetni arcára, miközben próbálja túlkiabálni a féktelen vihart, hogy szavai a másikhoz is elérjenek. A békésnek szánt gesztust fokozva kezét az idegen felé nyújtja, tovább kísérletezve annak lecsalogatásával.
Ám nem marad így sokáig, kénytelen levenni tekintetét az idegenről, mikor mellőle ismét felhangzik a vörös cirmos nyávogása. Néhány lépésre elhátrál a fa alól, lepillantva a bőrig ázott jószágra értetlenkedve figyeli, ahogy az dühösen prüszkölve fújtat a fán pózoló férfira. A jelenet tökéletesen idióta abszurditására halkan felnevet, mikor rájön, hogy a másik talán nem is ő tőle, mint inkább a macskától félve mászott fel a fára.
- Bár benne már nem vagyok biztos - félhangosan, inkább csak magának és a cicának mondva, hiszen ő sem gondolja komolyan, hogy a helyes kis állatka különösebb veszélyt jelentene rájuk nézve. Füle mögé söpörve egyik arcába hullott, ázott fekete tincset ismét a magasba emeli tekintetét, mosolya már nem tűnik erőltetettnek, mi az imént még annak hathatott, a körülmények ellenére látszólag valóban élvezi a helyzetet.
~ Vigyázz! ~ bensőjéből érkező, hideg fuvallatként szánt végig gerince mentén a különös érzés, ahogy húga hangjának alig hallható visszhangja eléri tudatát. Molyosa feszültté válik, ahogy arcán alig érzékelhetően megrándul néhány ideg, igyekszik figyelmen kívül hagyni a kotnyeleskedő figyelmeztetését.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sayuki Daisuke
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Scorpio Hozzászólások száma : 102
Age : 271
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2013. Mar. 31.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Kensai
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
11400/15000  (11400/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Sötét vs. viharos, éjszaka   Hétf. Aug. 19, 2013 2:44 am

A lány javaslatának eleget téve széttárom karjaimat, és elengedem magam, kecses szaltóval landolva a talajszint fölött pár milliméterrel összerántott reishi-lapokon, elkerülendő, hogy leérkezésnél a felfröccsenő sáros lé beszennyezze ruházatomat. Pár pillanatig félrebillentett fejjel tanulmányozom a shinigamit, hagyva, hogy egy kissé önelégült félmosoly üljön ki arcomra.
- Nem szívesen látjuk a magadfajtát errefelé – szólalok meg végül lágyan. Hangomban nincs bújtatott fenyegetés, egyszerű tényt közlök csupán. – Igazán udvariatlan lenne részemről, ha fölösleges részletekkel untatnálak, szóval legyen elég ennyi: Soul Society már régóta csupán szóban adóz a nemes eszményeknek, melyeket képviselnie kellene; valójában az igazságtalanság és korrupció melegágya, semmi több. Becsületem arra kötelez, hogy ne tűrjem meg családom területén a rothadó rendszer szolgálóit. 
Szertartásos lassúsággal kivonom kardomat.
- Tudom, te nem vagy felelős az általad szolgált szervezet bűneiért, de sajnos egyértelmű üzenetet kell küldenünk. Ne aggódj, nem áll szándékomban megölni téged; azzal csak tovább csökkenne azok száma, akik védelmezik a holtak lelkeit. A legrosszabb esetben némi gyógyítói segítségre lesz szükséged, de kétlem, hogy két-három napnál tovább tartana, míg felépülsz – közlöm, bőségesen hagyva időt ellenfelemnek, hogy kardot rántson, és felkészüljön a küzdelemre. - Ha úgy tetszik, akár gondolhatsz erre úgy is, mint egy átlagosnál valamivel durvább edzésre. 
- Küzdelem előtt illendő, hogy megosszam veled a nevemet – jut eszembe az utolsó elintézendő formaság, mielőtt összemérhetnénk erőnket. - Sayuki Daisuke vagyok… és ha neked is megfelel, akár kezdhetjük is. 
E szavakkal rohamra indulok. Az eső csúszós sártengerré változtatta az erdő talaját, de ez nem zavar különösebben, ugyanis pár milliméterrel a talajszint fölött lebegek. A reishire támaszkodás minden shinigami számára alapvető képesség, de csak az Élők Világában használható, így az akadémiai kiképzés közben nem túl gyakran kerül elő. Igazából meglehetősen biztos vagyok benne, hogy az újonc shinigaminak a harc hevében teljesen kimegy a fejéből, hogy ilyesmit is tud. Ez meglehetős optimizmusra ad okot részemről: a sötétségben szinte kizárt, hogy a talpamat a földtől elválasztó pár milliméteres távolság feltűnik neki; ugyanakkor figyelembe véve a gyenge lélekenergia-érzékelését, valószínű, hogy a kidouhoz sem ért nagyon, aminek kompenzálásaként feltehetőleg elég jó kardforgató ahhoz, hogy tudja, mennyire nem célravezető ilyen körülmények közt rohamozni. Sanszos tehát, hogy elbízza magát, alkalmat nyújtva számomra a küzdelem irányításának átvételére. Márpedig, ha folyamatosan nyomás alatt tartom, valószínűtlen, hogy kisakkozza, mitől is állok annyira stabilan a számára roppant ingatagnak érződő talajon.
~ Nem érzed úgy, hogy az ellenfél tudatlanságára és elbizakodottságra építeni a taktikádat kimeríti a tudatlanság és elbizakodottság fogalmát? ~ érdeklődik lélekölőm, de válaszolni már nincs időm, mert pengém ekkor találkozik a lányéval.

______________

 

 
 "Direct action is not always the best way. It is a far greater victory to make another see through your eyes than to close theirs forever."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Takagi Akira
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Female
Leo Hozzászólások száma : 121
Age : 229
Registration date : 2013. Jul. 19.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
13900/15000  (13900/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Sötét vs. viharos, éjszaka   Hétf. Aug. 19, 2013 10:06 pm

Örömmel nyugtázza, hogy végtére csak sikerült lecsalogatnia az idegent a fáról, még több teret hagyva a leérkezőnek pár lépést hátrál, hogy az véletlen se rajta landoljon. Az eddig biztonságos távolságból fújtató cirmosnak viszont több se kell, ahogy az idegen kitárja karjait, az ijedt kis jószág gyorsan menekülőre fogja. Néhány pillanat múlva teljesen belevész a sötétbe, már csak apró, sárban őrzött mancsnyomok bizonyítják, hogy ott járt, de azokat is hamar elmossa a zuhogó eső. Kissé meglepetten tapasztalja, hogy bár a másik viszonylag elég magasból ugrott le, a fa tövénél összegyűlt sáros esővíz mégsem csapódott fel földet éréskor. Egyelőre mellékes információként raktározza el magában a látottakat, abban a pillanatban még lényegtelenek tartva felfedezését. Amíg a másik őt vizslatja, megengedi magának, hogy ugyanezt téve, pusztán megszokásból végigmérje a férfit, hiszen eddig nem sok mindent láthatott belőle.
- Értem… - lehajtott fejjel hallgatja végig a másik mondandóját, mint a kisgyerek, ki tudva, rosszat tett, szótlanul tűri, hogy leszidják. Miközben a másik beszél, annak fordított tükörképeként, nem kapkodva, sem fenyegetőn vonja elő ő is saját kardját. Habár nem volt előre feltett szándéka, hogy bármiféle okból kardot emeljen a másik shinigamira, mindenképpen meg fogja védeni magát, amennyire tőle telik.
- Tehát valaki odafenn szétrúgta a homokvárad és ezért az összes utadba kerülőn vezeted le feszültséget – undok vigyorra húzódnak ajkai, ahogy felnéz, tekintete félreérthetetlen gúnyt tükröz.
- Ez igen figyelmes tőled, de miért vagy benne olyan biztos, hogy az én egészségemért kellene aggódnod? - hangja és arckifejezése talán magabiztosságról árulkodik, ám korántsem sem érzi magát fölényben. Idegességének azonban egyetlen árulkodó jele csupán, hogy amint felveszi a másikkal szemben védekező állását, kezei a kelleténél görcsösebben szorulnak a kardmarkolatra. Egyáltalán nem tud semmit az idegenről, de az feltételezhetően jóval tapasztaltabb nála, ezt pedig jó, ha szem előtt tartja. Továbbra is vonakodva a párbajtól, míg a másik nem kezdeményez, nem áll szándékában elsőként lépni.
- Takagi Akira, az Ichibantai… - lélegzetvételnyi szünetet tart, míg végigpörgeti magában, ki is ő ott valójában; újonc, zöldfülű, rangtalan sokadik?
-… tisztje – bólintva nyugtázza, hogy lefutották a kötelező köröket, ugyanakkor megerősítve, hogy valóban, akár kezdhetik is. Habár kissé furcsának találja ezt a kötelező formalitást az adott helyzetben, mégsem teszi szóvá.
Ám nincs ideje sokáig fennakadni ilyen apróságokon, a másik, nem várva valódi jóváhagyásra, rögvest felé lódul. Sem felmérni, sem lényegében alaposabban végiggondolni sincs ideje a helyzetét. A legtöbb, amit tenni tud, amennyire a sikamlós, felázott talaj engedi, igyekszik stabil állást felvenni, amennyire csak lehetséges, megvetni lábát a bokáig érő latyakban. Meg sem próbálva elkerülni a felé érkező csapást, ahhoz túlságosan bizonytalan lába alatt a terep, fogadja a másik pengéjét, sajátjával keresztezve hárítva azt. A rohamot felfogva, hiába érezte magát viszonylag stabilnak, a lendülettől pár centit hátrébb siklik a sárban. Ám ahelyett, hogy megilletődne, felötlik benne, hogy ezt akár előnyére is tudná fordítani. Nem gondolkodva sokat a kivitelezésen, nem várva meg a következő csapást fordul ki védekező állásból és a másik kardja elől, a sikamlós talajt kihasználva csúsztatja lábát oldalra, ezen lendületet véve próbál shunpoval a másik háta mögé kerülni. Ha ellenfele elég gyorsan reagál, szembefordulni vele semmiképp sem marad ideje, de talán nem a hátába kapja a visszakézből indított oldalirányú vágást.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sayuki Daisuke
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Scorpio Hozzászólások száma : 102
Age : 271
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2013. Mar. 31.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Kensai
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
11400/15000  (11400/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Sötét vs. viharos, éjszaka   Kedd Aug. 20, 2013 1:08 am

~ Igazán nem tudom, mi másra számítottál ~ jegyzi meg lélekölőm, mikor ellenfelem villámtánchoz folyamodva eltűnik szemem elől. Reflexből előrevetődök, tudva, hogy az esetek túlnyomó többségében ilyenkor az ellenfél háta mögül szokás ellentámadást indítani. Érzem, hogy a penge minden igyekezetem, és a hatékony támadáshoz szükséges fordulat időigényessége ellenére is elkapja haorim szélét. Jó gyors, hogy a fene vinné el. Kecses bukfenccel érek földet, még mindig kicsivel a föld fölött, és átfordulás közben szembehelyezkedek ellenfelemmel. Menet közben valószínűleg meg tudtam volna lepni egy innen indított kidouval, de egyrészt karddal a kézben bukfencezni így is elég életveszélyes mutatvány, másrészt úriemberként – egyelőre – nem akarom varázspárbajjá változtatni ütközetünket, hiszen úgy tűnik, ezen a fronton eléggé komoly hátrányban van a leányzó.
- Kétségbe vonod családom becsületét, kárt teszel felbecsülhetetlen értékű haorimban… ejnye – ingatom fejemet, miközben fél szemmel az értékes (ám pótolható, bár ezt nem áll szándékomban Akira orrára kötni) ruhadarabon éktelenkedő vágást vizslatom.
~ Ejnye? Komolyan ez a reakciód arra, hogy valaki gúnyolódik a családodat érő tragédián? ~ berzenkedik Kuro-san.
~ Ő nem tudja, mi történt ~ vonok vállat fejben. ~ Csak annyit lát az egészből, hogy őrjárat közben beleköt egy anarcho-szindikalista retorikát köpködő elmebeteg. Kifogástalanul öltözött és őrjítően jóképű elmebeteg, de akkor is. 
~ Lenyűgöz a képességed, hogy ilyen szinten képes vagy empatizálni az ellenfeleiddel. Óh, várjunk csak, a „lenyűgöz” talán nem a legmegfelelőbb szó… hmmm… áh, megvan. „Undorít”. Ezt kerestem. 
~ Becsületes párviadalban nincs helye a tiszteleten kívül más érzésnek az ellenfél iránt. Nemeshez méltatlan lenne másképp viszonyulnom hozzá ~ közlöm hűvösen.
~ Nemeslelkűséged már-már eposzba illő ~ küldi egy ironikus főhajtás telepatikus megfelelőjét zanpakutoum. ~ Mondd csak, akkor is így vélekednél, ha ellenfeled - családtagjaidat és a hihetetlen gyorsasággal öregedő embereket leszámítva – nem az első nőnemű lény lenne a közeledben olyan… hmmm… két-háromszáz éve? 
Ez eléggé övön aluli volt. Párbeszédünk ideje alatt talán most először suhan át először valamilyen érzelem arcomon. A döbbent sértettség kifejezése azonban pár töredékmásodperc alatt elhalványodik, ahogy rendezem vonásaimat.
~ …Mentségemre szóljon, apám gyilkosai túlnyomórészt férfiak voltak ~ préselek ki magamból valami visszavágás-félét, majd figyelmemet újból a csatatér felé fordítom, és ismét támadásba lendülök. A shinigami bal oldala mellé shunpozva megeresztek egy combrúgást, miközben elterelésként az arca felé lendítem kardom. Remélhetőleg ez már kibillenti annyira az egyensúlyából, hogy következő támadásommal első vért fakasszak. Ennek érdekében természetesen nem állok meg és örülök a fejemnek, ha sikerrel jár a manőver, hanem erőteljes csapásokkal ostromlom ellenfelem védelmét, keresve egy rést, ahol becsúsztathatom pengém.

______________

 

 
 "Direct action is not always the best way. It is a far greater victory to make another see through your eyes than to close theirs forever."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Takagi Akira
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Female
Leo Hozzászólások száma : 121
Age : 229
Registration date : 2013. Jul. 19.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
13900/15000  (13900/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Sötét vs. viharos, éjszaka   Hétf. Aug. 26, 2013 5:07 am

Bosszúsan szisszen fel, ahogy pengéje ellenfele helyett csupán annak haoriját szabja át. Hiába sikerült viszonylag gyorsnak lennie, a másik úgy tűnik, ahogy eddig is tippelte, jóval tapasztaltabb nála. Így már egészen biztosra veheti, ilyen piti kis manőverekkel feltehetőleg nem érhet célt nála. Az bukfencező után nézve újra csak összeráncolja homlokát, ahogy a másik fordultában, ahogy egyébként lennie kéne, mégsem lesz a füle tövéig latyakos.
- De legalább nem piszkítottad össze magad – fintorog egy keveset, az esőtől áztatott ruházaton és a haorin éktelenkedő vágástól eltekintve a másik a körülményekhez képest makulátlanul fest. Míg a fáról leugrásnál nem tartotta lényegesnek az elmaradt fröcskölést, ismét felidézi a képet, ezzel egybevéve az, hogy a másik most sem dagonyázott a bokáig érő sárban, már kellően elgondolkodtatja. Talán az ilyeneknek direkt olyan ruhákat készítenek, amelyek ellenállnak mindenféle koszolódásnak? Mit tudhat ő az ilyesféle nemes fajzatokról - hiszen az előtte álló bizonyosan nem egy rukongai csavargó, ennyit és így beszélni még keveseket hallott, ahonnan ő jött, ott pedig egyáltalán nem jellemző. Ez az ötlet azonban mégsem ver gyökeret, egészen biztosra veszi, hogy nem erről van szó, a dolog hátterében egészen más kell legyen. Megfejteni nem marad ideje a dolgot, de az előbbivel ellentétben most nem feledkezik meg róla teljesen. Bármennyire is inkább bosszankodnia kellene az oktalan kötekedő nemes ficsúron, voltaképpen mégsem bánja, hogy így alakult a találkozás. Kifejezetten szórakoztatónak találja a rögtönzött kis tréninget, függetlenül attól, hogy az indok számára érthetetlen, mi több, nevetséges is, amiért párbajba bonyolódtak. Ha kellően odafigyel, kétségtelenül még valami hasznosat is tanulhat a másiktól. Tudva, hogy nem kell féltenie az életét – hiszen a másik ezt még az elején kikötötte, már csak játéknak veszi az egészet.
Játéknak, pont, mint egykor vele. Belemegy, a csupán számára annak tűnő játékba, ez az, amit soha nem utasítana vissza. Legyen az a gyermeteg, vagy akár a véresen komoly fajtából való. Egy réges-régi, messziségből felcsendülő dallam pattint szikrát, és perzselve lobog fel, mikor halkan dúdolva elkezdi felidézni a részleteit. Egy egykor mindig felhangzó, melyre annak idején különleges táncaikat járták – akár valóban táncról, akár egymás ellen való harcról volt szó. Ikerpárja elvesztése óta nem érezte magát ilyen jól, azóta sem találva magának megfelelő játszótársat. Bár ellenfele számára ez kétségtelenül nem szórakozás, ez az apróság azonban nem képes kizökkenteni a rajta eluralkodott hangulatból. Halk dalolásának erősödésével, mit talán már a szemközt álló is hallhat, bensőjén is úrrá lesz az izgatottság, fejében lélekölője Hikari hangját hallatva vele együtt dúdolja közös dalukat.
Egészen addig élvezi a helyzetet, míg szem elől nem téveszti a másikat, mikor az ismét akcióba kezd. A mellette felbukkanó alak némileg meglepetésként éri, a feje felé suhintó penge pedig még inkább. A dalocskát mintha elvágták volna, szorul tüdejébe a levegő, aláfestésként csak számára hallhatóan folytatódik, lélekölője csendes visszhangjaként. Hiába gyors, kardod emelni a másiké elé már akkor késő volna, mikor reflexből emelné azt az arca elé. Jobb híján kardja megállva félúton oldalirányba indul, támadója felé, a bordák alá, miközben oldalra hajolva tér ki a vágás elől. Szinte érzi, ahogy a másik pengéje milliméterekre véti el az arcát, vigaszdíjként így is magának követelve egyet az éjfekete, ázott tincsekből. Nem jut ideje örülni a sikeres kitérésnek, sem felfogni annak elterelés mivoltát, meglepetésként éri a combjára mért rúgás. A másik örülhet, figyelemelterelése tökéletesen működött, hisz számára egyértelműnek tűnt a mozdulat, mellyel a fejét akarták átszabni, ezt továbbgondolni szinte esélye sem volt. Az is csak roppant későn válik bizonyossá, hogy a feje felé indított vágás elől így kitérni nem volt az évszázad ötlete. A jobbra való elmozdulás és ugyanez irányból indított vágás lendülete még nem billentette volna ki egyensúlyából, ám mindennel együtt ezek csak alapjait tették le a végkifejletnek, mit a másik által bevitt balos rúgás koronázott meg, továbblökve őt a holtponton, mikor még biztos lábakon állt. Meg sem próbálva megkeresni elvesztett egyensúlyát, hagyja, hogy a lendület a földre vigye, legalább kis időre ezzel elejét véve a másik további vagdalkozásának. Ha már földet érve egyébként is mindegy, nem számít már, mennyire mocskolja össze magát, sarkát megtámasztva még ültében ellöki magát, legalább néhány lépés távolságot próbálva tartani csúszik hátra, hogy ha már előnye nincs is, de legalább ne nyújtson kész célpontot ellenfelének. A földön ülve viszont ismét szembeötlik neki Daisuke kis furfangja, hogy vele szemben ő miért is nem süppedt bele a sárba. Hiszen felette áll. Egyszerűnek és számára is kivitelezhetőnek tűnő a dolog, ha innen megszabadul, biztosan ki fogja próbálni, azonban most sem az idő, sem a hely nem megfelelő rá, hogy újra járni tanuljon, ilyen módon.
- Ez igazán nem volt szép – hangja sértődöttnek hathat, miközben feltápászkodva a latyakból végignéz magán, de arckifejezése, pajkos vigyora nem árulkodik róla, hogy valóban zokon vette volna a dolgot. Megdicsérni persze nem fogja a másikat, ám az összességében bőven veheti ezt a fajta gesztust elismerésnek.
A sárban hempergés sem szegi kedvét, sem ellenfelével szembeni, nyilvánvaló hiányosságai nem szabnak gátat lelkesedésének, ikre dalolászó hangja egyre tisztábban kivehetően cseng elméjében. Félreérthetetlenül jelezve, immár ő is szeretne beszállni a játékba. A belső hangfoszlányok párjaként, követve és kísérve azokat, az ő hangján is újra felcsendül az imént félbeszakadt dallam. Hiszen milyen tánc volna az elkövetkező, ha nem volna megfelelő aláfestés? A szakadatlan zuhogó eső és a féktelen zúgolódó szél zaján át, a szemközt álló számára is jól hallható az ének, hisz, mint olyan, részben neki is szól. Ahogy hangja tovább erősödik, vele együtt hívja felszínre eddig tartalékolt energiáit, szabadon eresztve játszani akaró mását, alakját élénksárga reiatsu vonja körbe. Habár jelenlegi helyzete egyáltalán nem követel még meg különösebb erőfitogtatást, így talán a másik szemében ostobaságnak tűnhet már most továbblépni, cseppet sem zavartatja magát. Ha egyszer már játszanak, csinálja azt jó játékhoz mérten, teljes lelkesedéssel. Úgy, ahogyan régen.
- Kagayaite, Futago no Kaminari! – törik meg a csengő dallam, ahogy suttogva, szinte becézgetve szólítja zanpakutouját, az pedig válaszul felveszi shikai formáját. Az egyenes penge négy ponton megtörve cikkcakkos villám alakot vesz fel. Dobhártyaszaggató morajlással érkező, a fekete felhőkön átcikázó villámot kihasználva tűnik el szem elől, a vakító villanással egy időben shunpozik ellenfeléhez. Nem hagyva sok időt a másiknak, hogy feldolgozza az esztelennek ható váltást iramodik előre, egyre inkább megszokva és ráérezve a talpa alatt csúszós-ragacsossá vált talajon való mozgásra – ha nem teli talppal nehezedik rá, sokkal biztosabban lehet rajta járni. Nem próbál mögé kerülni, a másik ezt már első alkalommal sem vette be, felesleges volna kétszer eljátszani ugyanazt. Továbbra sem tűnhet ésszerűnek viselkedése, ahogy pontosan játszópajtása orra előtt tűnik fel, szinte belerohanva a másik karjaiba. Úgy tűnhet, nincsenek piszkos trükkök a tarsolyában, cselektől és bonyolult mutatványoktól mentesen, szemből és közvetlen támad. Egyetlen célja csupán, hogy sajátja, akárhogy is, keresztezze a másik kardját, mely nem tűnhet többnek ostoba rohamozásnál. Eközben persze arra is figyel, hogy ugyanígy a másik se tudjon váratlan dolgokat közbeiktatni, ne tudja őt újra meglepni, ahogy az előbb tette.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sayuki Daisuke
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Scorpio Hozzászólások száma : 102
Age : 271
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2013. Mar. 31.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Kensai
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
11400/15000  (11400/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Sötét vs. viharos, éjszaka   Hétf. Aug. 26, 2013 10:13 pm

De legalább nem piszkítottad össze magad – fintorog bukfencemet követően a lány. Sejtelmes mosollyal és kurta főhajtással felelek neki, de ennél többre nem méltatom a megjegyzést. Előbb-utóbb elkerülhetetlen volt, hogy feltűnik neki; kíváncsi vagyok, mennyi idő múlva fog visszaemlékezni az akadémiai leckéire, ahol ennek mikéntjét megtanították neki. Nem mintha különösebben zavarna, hogy esetleg le kell mondanom a stabil talaj jelentette előnyről; az életük nagy részét Soul Societyben töltő, és jórészt ott edző shinigamikkal szemben én egész fiatal koromtól kezdve az Élők Világának körülményei közt tanultam a zanjutsu művészetét, így lényegesen nagyobb tapasztalatom van a légi harc finomságaiban.
Kombinált manőverem részsikerre vezet: megvágnom ugyan nem sikerül ellenfelemet, de legalább a földre küldöm.
Ez igazán nem volt szép - panaszolja vigyorogva.
 A harc ritkán szép dolog - vonok vállat egykedvűen. Flegma válaszom azonban úgy tűnik, nem töri le a kedvét, épp ellenkezőleg: halk dudorászásba kezd. Ahogy a dallam közeledik csúcspontjához, úgy növekszik a lány reiatsuja is, míg az ózon és… talán valami parfüm? virág? illata az egész tisztást betölti. És ekkor megteszi azt, amitől eddig tartottam: előhívja lélekölőjét.
- Reménykedtem benne, hogy elodázhatjuk ezt a pillanatot – kerekednek el szemeim. Némi csalódottság fog el, mintha a lány valahogy megszegte volna kimondatlan játékszabályainkat. Elhessegetem ezeket a gondolatokat; elmém egy hátsó zugában mindig is tudtam, hogy ez elkerülhetetlen, és ennek megfelelően fel is készültem rá.
- Hétköznapi körülmények között örömmel követném példádat, Akira-san… de úgy tűnik, lélekölőm nem kedvel téged túlságosan. Nem tudnám garantálni, hogy shikaiba váltva nem okozok a tervezettnél súlyosabb sérüléseket – szabadkozok bocsánatkérő meghajlással. Azt persze elhallgatom előle, hogy Kuro-san mindenkivel szemben így viselkedik, aki nem hordozza a Sayukik vérét ereiben, elvégre nem akarom, hogy azt gondolja, képtelen vagyok irányítani tulajdon zanpakutoumat. Még akkor sem, ha ez az igazság. - A párbaj tisztességességének fenntartása érdekében ezennel felhatalmazva érzem magam, hogy kardforgatói képességeimet kiegészítsem a démonmágia művészetének néhány applikációjával, melyek használatát korábban túlságosan unfairnek ítéltem. Hadou 50: Rei no kuron. 
A mágikus parancsra egy velem külsőre tökéletesen egyező másolat jelenik meg a bal oldalamon. Helyzethez illő kidou, hiszen lélekölőjével összedolgozva ellenfelem is egy megbízható harcostársra számíthat az oldalán. Néha irigylem azt a magától értetődő természetességet, amivel mások képesek szót érteni lelkük e darabjával.
Gondolataimat egy, az egész égboltot vakító fényárba borító villámlás szakítja félbe; illetve nem is maga a villám, hanem a tény, hogy káprázó szemeimnek ideje sincs újból alkalmazkodni a sötétséghez, mikor ellenfelem alakja szinte közvetlenül előttem bukkan fel, és máris lendíti fegyverét, hogy lesújtson rám. Elég amatőr húzás: ilyen távolságból meglehetősen reménytelen vállalkozás a hatékony kardhasználat. Saját pengémmel lágyan érintem az arcom felé közeledő lélekölőt, miközben előrelépek a lány jobb oldala mellé. Inkább elkerülni igyekszem a támadást, mint kivédeni; katanám csupán azért keresztezi a shinigamiét, hogy nehezebb legyen célba vennie az oldalamat. Eközben a kilépés lendületét felhasználva, széles ívben ráfordulva egy csöppet sem visszafogott bal könyökütést indítok meg Akira-san halántéka felé. 

______________

 

 
 "Direct action is not always the best way. It is a far greater victory to make another see through your eyes than to close theirs forever."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Takagi Akira
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Female
Leo Hozzászólások száma : 121
Age : 229
Registration date : 2013. Jul. 19.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
13900/15000  (13900/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Sötét vs. viharos, éjszaka   Kedd Aug. 27, 2013 10:21 pm

Jókedvéből csúnyán sikerül lefaragnia játszópajtásának, a megidézett klón láttán lehervad lelkes vigyora, sem a játékba vitt fordulat, sem az ehhez használt technika nem kedvére való. Irigykedve tekint az idézett képmásra, bármit megadna ő is, ha ikerpárja vele lehetne. Mennyivel egyszerűbb lenne minden, még ez a helyzet is. Hikarinak biztos tetszene. Habár lélekölője szelleme szakasztott mása ikertestvérének, mégsem ugyanaz. Vele van, de nem mellette. A régi trükkök, taktikák, miket együtt teremtettek meg, és fejlesztettek tökélyre, egyedül nem működnek. A tükörtánc kettejüké volt, önmagában, szétválasztva mit sem ér. Mikor magára maradt, úgy érezte, ahogyan a tükörtánc, ő is hasztalan, csupán félig élővé vált. Futago no Kaminari ébredése ugyan könnyített lelkén, hiszen jobb társra keresve sem találna, de hiába néz ki és beszél ugyanúgy, mégsem hozhatja vissza, amit elvesztett. Ugyanolyan, de mégis más.
Megtörve tekint az előtte álló párosra, ahogy mindez eszébe jut, mintha ellenfele megérezte volna, mivel rúghat bele igazán, fájdalmasabbat érintve, mintha fizikailag okozna bármiféle sérülést.
De vajon mit szólna most Ő hozzá, ha így látná? Dühödten és keseregve valamin, amin már nem változtathat. Hát persze. „Mosolyogj!”, mondaná. És talán ez a legjobb, és egyetlen, amit érte megtehet. És így is tesz, hiszen ez csak játék! Pillanatnyi komorságát, mintha csak a süvítő szelek fújták volna el, ahogy ellenfele előtt megjelenik, az újra a régi, pajkos vigyorral kerül szembe. Ahogy a két penge keresztezi egymást, krokodilmosolyt villant a másik felé, fordultában követi a mellé lépőt, egy pillanatra belemélyed a sötét szemekbe. Nem időzik sokáig, a kifordulás lendületét meglovagolva újabb villámtánchoz folyamodik és ismét eltűnik játszópajtása elől. Ami a másik számára egyszerű shunponak tűnhet, pillanatokkal később nyilvánvalóvá válik, közel sem így van. Talán eredeti ellenfelének volna elég gyorsasága kivédeni a támadást, ám mivel klónja csak fele olyan jó, mint ő maga, gyorsaságban meg sem közelítheti a lányt, így védekezni sem maradhat ideje. Daisuke képmása mögött, annak takarásában bukkan fel ismét, Senkaval támadva - s habár talán ez a technika túlontúl drasztikus megmozdulás egy egyszerű klónnal szemben, biztosra akar menni, hogy az nem marad továbbra is a csatatéren, rontva el ezzel kettejük játékát.
- Ha nem tudsz szépen játszani, itt hagylak – incselkedik, miközben széttárt karokkal, lassan elhátrál pár lépést, mint aki valóban komolyan fontolgatja a távozást. Néhány méter után azonban mégis megáll, jobbjában tartott kardját csuklóból megpörgeti, mielőtt ismét két kézre fogná. Idegesítőnek hathat, hogy továbbra is úgy tesz, mint aki megpróbál viccet csinálni az egészből.
- Próbáljuk meg még egyszer – továbbra is bosszantóan felszabadultnak tűnhet, ahogy újra alapállást vesz fel, várva a másik reakcióját a kihívásra. Reménykedik benne, hogy sikerül visszaterelnie ellenfelét ismét egy egyszerű kardpárbaj irányába.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sayuki Daisuke
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Scorpio Hozzászólások száma : 102
Age : 271
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2013. Mar. 31.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Kensai
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
11400/15000  (11400/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Sötét vs. viharos, éjszaka   Szer. Aug. 28, 2013 2:00 am

A lány újból villámtánchoz folyamodik, elkerülve, hogy könyököm egészséges csattanással landoljon a homlokán. Ez önmagában is elég bosszantó lenne, de a manőver – melyet szemeimet megerőltetve azért képes vagyok részleteiben követni – végén a villám alakú penge gyorsan dolgozva keresztülhatol klónom Saketsuiján, majd Hakusuiján, fekete lélekszemcsékké porlasztva a képmást. Senka? Meglehetősen felelőtlenül bánik ezzel az igencsak veszélyes technikával. Elkomorodok; erős a gyanúm, hogy hiányos lélekenergia-irányítási képességeivel még intenzíven koncentrálva sem biztos, hogy a reiatsuszint-különbség alapján képes lenne nagy bizonyossággal megállapítani, melyik a másolat, és melyik az eredeti. Ilyen körülmények közt halálos, de legalábbis maradandó sérülés okozására alkalmas technikát használni… minimum könnyelműségre utal.
- Ha nem tudsz szépen játszani, itt hagylak – évődik kardját pörgetve, majd újból alapállásba helyezkedik. - Próbáljuk meg még egyszer.
- Ha úgy gondolod, hogy a „szép játék” fogalma egyenlő azzal, hogy shikai-t használva támadsz rám, nekem pedig vissza kell fognom magam, attól tartok, a definícióddal hibák vannak – felelem hűvös mosollyal. - Különben is, Senka? Azt hittem, igyekszünk civilizáltak maradni. Ha én lettem volna ott, és a klónom támadott volna rád… még az is lehet, hogy komolyan megsérülök. Hadou 31: Shakkahou.
A tenyeremből előrobbanó vörös fényű tűzgolyót jó néhány lépéssel Akira-san lába elé célozva indítom meg. A kettőnk között lévő távolság miatt már a kilövés pillanatából nyilvánvaló a szögből, hogy a démonmágia nem közvetlenül őt veszi célba, eleget téve kívánságának. Természetesen ez korántsem jelenti, hogy manőverem csupán haszontalan erőfitogtatás lenne, ugyanis a becsapódás nyomán felcsapódó latyak mindenhova szétfröcsköl, így ha ellenfelem el akarja kerülni, hogy egészséges adag sár jusson a szemébe, kénytelen lesz pár pillanatra elfordítania szemét. Ez, és a lángok hirtelen fénye remélhetőleg elegendő lesz ahhoz, hogy elfedje mozgásomat, mikor a shinigami háta mögé shunpozok. Hogy a megtévesztés teljessé váljon, Utsusemivel magam mögött hagyok egy utóképet, mely a füst elültekor rohamra is indul. Természetesen a technika limitált természetéből adódóan még azelőtt szertefoszlik, hogy három lépést megtehetne, de mire ez bekövetkezik, már bőven lesz időm lecsapni. A mozdulatsor eltervezésekor eljátszottam a gondolattal, hogy csupán ellenfelem nyakához érintem a pengét, a „meghaltál” gyakorláskor használatos egyezményes jeleként, de elvetettem az ötletet. Tisztában vagyok vele, hogy egy ilyen győzelem csupán átmeneti jellegű lenne, amit később a fürgesége jelentette előny miatt könnyedén behozhatna. Ennek megfelelően támadásomat úgy célzom, hogy megszüntethessem fölénye forrását: a jobb comb flexoraira mérek egy viszonylag sekély vágást. Ügyelek rá, hogy a csapás ne szaladjon túl mélyre, mert ez a környék eléggé dúsan el van látva erekkel, amiket nem akarok a kelleténél jobban megsérteni, de azért arra is figyelek, hogy az izomkötegek elég mélyen sérüljenek ahhoz, hogy ne csak a fájdalom, de a csökkent izomfunkció is hátráltassa a mozgásban.

______________

 

 
 "Direct action is not always the best way. It is a far greater victory to make another see through your eyes than to close theirs forever."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Takagi Akira
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Female
Leo Hozzászólások száma : 121
Age : 229
Registration date : 2013. Jul. 19.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
13900/15000  (13900/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Sötét vs. viharos, éjszaka   Szer. Aug. 28, 2013 8:37 pm

Nagy vígságában ellenfele újfent azon van, hogy megpróbálja letörni jókedvét, hiszen teljesen félreértette őt. Talán ez a specialitása. Ha a másiknak az életkedvét is elveszi, talán nem áll ellen a harcban sem.
- Egy szóval sem mondtam, hogy fogd vissza magad – homlokráncolva elgondolkodik, de mindhiába próbálja felidézni, valóban, egyetlen szóval sem kérte erre a másikat.
- Nem akarlak elkeseríteni, de teljesen egyértelmű volt, melyik vagy te és melyik a klónod. Eszemben sem lett volna egy ilyet rajtad használni – kicsit sértődötten magyarázkodik, rosszul esik neki, hogy a másik ennyire félreértelmezte játékukat, netán ennyire ostobának nézte.
Nem várja meg a végét, míg a másik kimondja az idézést, ha már Hadou, jó nem sülhet ki belőle, pláne, hogy Diasuke az előbbi megmozdulását túlságosan is komolyan vette.
- Bakudou 39: Enkosen – hiába nem ő a közvetlen célpont, nem bízva a másikban, nem tudva, milyen sunyi dolgokat tartogathat még a tarsolyában, utólag sem tartja rossz ötletnek a megidézett pajzsot. A becsapódó tűzgömb elvakítja, de mintha ez nem volna elegendő, a robbanás nyomán jókora adagot felé küld a felázott földből is – ezt viszont szerencséjére nem okoz gondot, a pajzs felfogta a sárlavinát, nem kerül sor dagonyázásra. A másik által használt technika elterelés mivolta teljesen egyértelmű, ahogy feloldja a pajzsot, a felcsapott esővíz és párolgó ködfüggönyön át egyből a már felé rohamozót láthatja. Ahogy azt a legelső támadáskor is tette, hagyja, hogy a másik rohanjon őfelé, nem lép ki, a másik lendületét kívánja felhasználni. Legnagyobb meglepetésére ellenfele gondolkodás nélkül szalad bele előre szegezett kardjába. Döbbenten mered felnyársalt játszótársára, de elmarad a várt halálsikoly, ahogy a penge áthalad a mellkason, az illúzió szertefoszlik. Töredékmásodpercre fellélegzik, hogy nem az igazival végzett, sokáig mégsem örülhet, hiszen ugyanilyen gyorsan az is világossá válik, hogy átverték.
A szemfényvesztés kiválóan működött, a mögötte felbukkanó lélekenergia figyelmeztető lehetne, ám azt csupán késve érzékeli. De megfordulni már nem marad ideje, túl sokáig tartott, hogy magához térjen a kamikaze klón keltette megrázkódtatásból.
~ Reiatsu érzékelésből egyes! Leülhet!~ fut át rajta a gondolat, ahogy hátsó lábába belehasít a fájdalom. Csak másodpercekkel később, ahogy ellenfele felé fordul, tűnik komolyabbnak a probléma, fordultában nem csak a fájdalom, ami korlátozza. Nem várva meg a következő támadást hátrafelé ugrik, érkezésnél viszont jobb lába nem reagál a mozdulatra természetes módon, ahelyett, hogy maga alá húzná, az nyújtva marad, ő pedig bal térdére esve ér földet.
- Na, ez… – egy pillanatra elhallgat, eltorzulnak vonásai, ahogy próbál sérült lábára nehezedni. Mindezek ellenére is megkísérel jó képet vágni a dologhoz, igyekszik rendezni ábrázatát, újra mosolyt erőltet arcára. Baljának feltartott mutatóujjával szusszanásnyi szünetet kér, jobbjával a földbe szúrja kardját.
-… ez szép volt – nyögi ki végül a mondat befejezését, amint sikerül végre kardjára támaszkodva talpra kecmeregnie.
Nem akarva túl soká váratni a másikat, amint egy fokkal stabilabbnak érzi magát, támadásba lendül, ezúttal kivételesen átvéve a kezdeményezést. Így is túl sok időt és lehetőséget hagyott a másiknak, ami számára nem végződött valami jól. Ismét shunpohoz folyamodva, próbálva kevésbé terhelni sebesült lábát, érkezik ellenfele jobbja felé, ám szemmel láthatóan gyorsaságban közel sem olyan, mint percekkel ezelőtt. Támadásában egyetlen praktikusság van, nem szükséges testsúlyát sérült lábára helyezni, ahogy az oldalról indított vágásnál bal lábára nehezedve mozdul ellenfele felé. Kellő idő telt el, hogy végre használhassa a shikai lényegét adó támadást, így célja, ha egyelőre nem is megvágni a másikat, de újra keresztezni a másik pengéjét. Ellenfele, ha pedig nem akar felhasítva, netán félig kibelezve távozni, kénytelen felfogni a vágást. Ha számítása bejön, nem rest kihasználni az akár pillanatokra is, de felkínálkozó alkalmat.
- Yurugashite! – ahogy elhangzik a parancs, ellenfelének igen megrázó élményben lehet része…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sayuki Daisuke
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Scorpio Hozzászólások száma : 102
Age : 271
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2013. Mar. 31.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Kensai
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
11400/15000  (11400/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Sötét vs. viharos, éjszaka   Pént. Aug. 30, 2013 1:18 am

- Nem akarlak elkeseríteni, de teljesen egyértelmű volt, melyik vagy te és melyik a klónod. Eszemben sem lett volna egy ilyet rajtad használni  - magyarázkodik a lány. Kicsit visszagondolva, a klónom valóban elég természetellenesen festhetett, ahogy megjelent, és semmit sem csinált, mert ellenfelem nem hagyott annyi időt, hogy utasításokkal láthassam el.
- Úgy tűnik, túlságosan elhamarkodott következtetéseket vontam le cselekedeteidből. Utólag belátom, neked van igazad. Fogadd őszinte bocsánatkérésemet – hajlok meg lesütött szemmel.
Kissé meglep, mennyire simán beveszi a manővert, pláne, mert ahhoz elég paranoid volt, hogy felhúzzon egy pajzsot annak ellenére is, hogy a hadou nyilvánvalóan nem őt célozta. A penge tisztán metszi keresztül az izomkötegeket, és a shinigami a támadást követő első lépés után összerogy.
- Na, ez… ez szép volt- préseli ki magából. Enyhe bűntudat fog el, látva, mennyire megszenved, mire újból álló helyzetbe tornássza magát. Az érzést tovább mélyíti látható igyekezete, hogy jó képet vágjon a dologhoz.
- Sokan hajlamosak elfeledkezni róla, hogy az Utsusemi nem csak defenzív célokra használható – jegyzem meg szenvtelenül, majd érezhetően aggodalmasabb hangon folytatom. – Minden rendben, Akira-san? Be kell vallanom, arra számítottam, hogy legalább részlegesen sikerül elkerülnöd a vágást; meglehet, ennek elkerülésére irányuló igyekezetemben a szándékomhoz feltétlenül szükségesnél súlyosabb sebeket okoztam. Ha kívánod, rögtönözhetünk egy kötést, és akkor kevésbé kell aggódni az esetleges vérveszteség miatt… bár nem hinném, hogy ez túlzottan reális veszély lenne. Ettől függetlenül jobb az óvatosság.
~ Ha egy csöpp esze van, ki fogja használni, hogy ennyire aggódsz ~ jegyzi meg Kuro-san.
~ Erősen kétlem, hogy így tenne ~ rázom fejemet gondolatban. ~ Ha a te fogalmaid szerint ez azt jelenti, nincs egy csöpp esze sem, ám legyen. Igen, a jó taktikus felismeri, hogy milyen, az ellenfél védelmében megnyíló réseket tud kihasználni. A jó stratéga viszont emellett még azt is tudja, hogy ezek közül melyikeket érdemes kihasználni.
Párbeszédünket félbeszakítja, hogy a lány ekkor újból rohamra indul, bár sérülése miatt érezhetően csökkent lendülettel, mint korábban. Bár örülnöm kellene a tervem sikerének, mégis kicsit csalódott vagyok; hacsak nincs valami igazán lenyűgöző képessége a lélekölőjének, innentől elég unalmas harcra számíthatok. Igaz, így legalább megengedhetem magamnak, hogy ne használjak kidoukat, amit azért remélhetőleg ő is értékelni fog. Akárhogy is, tovább könnyítve dolgomat, pont a jobb oldalam mellett jelenik meg. Gyors mozdulattal hárítok, de hamarosan kiderül, hogy ellenfelem épp ezt akarta kiprovokálni. Egész testem görcsös ívbe rándul, ahogy az elektromosság végigcikázik rajtam, miközben legkevésbé sem méltóságteljes hangok törnek ki torkomból. Teljesen védtelen vagyok, még jó néhány másodperccel a támadás után is csak erőtlen tántorgásra futja tőlem.

______________

 

 
 "Direct action is not always the best way. It is a far greater victory to make another see through your eyes than to close theirs forever."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Takagi Akira
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Female
Leo Hozzászólások száma : 121
Age : 229
Registration date : 2013. Jul. 19.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
13900/15000  (13900/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Sötét vs. viharos, éjszaka   Pént. Aug. 30, 2013 5:22 am

Meglepő, de a másik ezúttal kiszámíthatóan, pontosan úgy cselekszik, ahogy azt remélte. Semmi piszkos trükk, vagy cseles megmozdulás, amire máskülönben számított volna. Mintha csak előre megírt forgatókönyv szerint történne, a két penge akadálytalanul keresztezi egymást.
~ Megvagy! ~ vigyorogva könyveli el, hogy nagy nehezen, de végtére is sikerült fogást találnia ellenfelén. Kicsit sem hatja meg a támadását követve felhangzó üvöltés, tisztában léve vele, nem okoz se súlyos, se maradandó sérüléseket. Ahhoz viszont, amit mindeddig el akart érni, tökéletesen elegendő. Habár talán még kár volt elpazarolnia legerősebb támadását, mégsem bánja, hogy így tett. Idővel majd ismét feltöltődik, hogy újra használhassa, más kérdés, lesz-e rá alkalma. Így, hogy a férfi már saját bőrén, közelről tapasztalhatta meg azt, tisztában van vele, legközelebb nem lesz vele ilyen szerencséje.
Most, hogy a másik teljesen védtelen, bármit bevethetne, tiszta célpontként téblábol előtte, szinte csak arra várva, hogy beleeresszen egy Soukatsui-t, még annak idézését is bőven volna ideje elmormolni. Más körülmények közt talán nem volna rest bármit bevetni a győzelemért egy pillanatnyilag harcképtelen ellenfél szemben. De a jelen helyzet korántsem akármilyen, ha így tenne, felrúgná a saját maga állította játékszabályokat. Hiszen ez még mindig, ha egy fokkal komolyabb és véresebb is, de voltaképpen még mindig csak egy játék. Még ha általa, önkényesen kinevezett játszótársa nem is veszi annak.
Nem várva meg, hogy az okozott hatás és a kábaság elmúljon, előtte imbolygó, az elektrosokktól füstölgő, gőzölgő ellenfele felé iramodik, mielőtt az felocsúdhatna a megrázkódtatásból. Ezúttal balról tűnik fel mellette, ügyelve, nehogy esetlegesen a másik bizonytalanul lóbált kardjába szaladjon bele. Vagy, hogy jobb esélye legyen elkerülni egy esetleges ellentámadást, ha Daisuke csupán rájátszik a shikai okozta mellékhatásokra, és ezt kihasználva esetleg cselhez folyamodna. Ebben a tekintetben úgy is mondhatni, kicsit sem bízik benne. A részeg összevisszaságban pakolgatott lábakra támad, sérült jobbja, ha bár hajlításra pillanatnyilag alkalmatlan is, egy félkörös kaszáló mozdulat még így is gond és különösebb erőfeszítés nélkül kivitelezhető vele. A mozdulattal egyszerre próbálja meg mindkét láb alól kirúgni a talajt, eredményként hanyatt esést várva. A rúgás korántsem elég erős – sajátjáéból kifolyólag – sérülés okozására, célja mindössze egyensúlyvesztés okozása.
Újabb sikert könyvelhet el, mikor a másik kivágott faként dől ki, szinte tökéletes látványt nyújtva zuhan bele a sáros latyakba. Az esés nyomán felcsapó latyakkal mit sem törődve áll a másik mellett, ha lehet, az eddigieknél sokkalta lelkesebb vigyorral tekint a földön fetrengőre. Sokáig azonban nem tudja szó nélkül hagyni a dolgot, mintha csak lufi pukkanna ki, tör fel belőle hangos nevetés. Önfeledten, míg csak ki nem fullad, kacag a másikon, mit sem törődve sajgó lábával, mintha nem is csak az imént sebesült volna meg. Úgy érzi, a jelenet kellő elégtétel számára az eddigiekért, hiszen végre a másik is összepiszkította magát. Ahogy lassacskán kifogy a szuszból és sikerül visszafognia rángatózó rekeszizmait, a másik elé áll.
- Bocsánatkérés elfogadva – nyújt kezet a földön ülőnek, miután kellően kiszórakozta magát.
S habár meglehetősen jól esik neki a másik aggódása, az elsősegélyt mégsem fogadja el, nem akarva túlzottan gyengének mutatkozni, tekintve, hogy itt még akármi is megtörténhet, a másik reakciójától függően.
- Most már kvittek vagyunk – helyeslően, továbbra is mosolyogva biccent; részéről akár haza is mehetnének, ha a másik is úgy látja. Meg sem fordul a fejében, hogy Daisuke esetleg mégsem akar a játszópajtása lenni és a hazamenés helyett valami egész mást tervez.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sayuki Daisuke
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Scorpio Hozzászólások száma : 102
Age : 271
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2013. Mar. 31.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Kensai
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
11400/15000  (11400/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Sötét vs. viharos, éjszaka   Pént. Szept. 13, 2013 10:53 pm

Felocsúdni sincs időm az előbb kapott sokkból (ha-ha), mikor a lány hirtelen a másik oldalamon bukkan fel, és egy sebes mozdulattal megfoszt egyensúlyomtól, továbbá – ennek mintegy kiterjesztéseként – méltóságom maradványaitól, ahogyan ügyködése folytán hangos toccsanással a latyakban kötök ki. Bamba hitetlenkedéssel pislogok fel rá. Egész eddig sikerült megóvnom ruházatomat attól, hogy bemocskolódjon, erre itt jön, és… elpocsékol egy teljesen jól kihasználható taktikai fölényt ennyire kicsinyes előnyért? Nem is tudom, min csodálkozom jobban. Valószínűleg az utóbbin; ellenfelem meglehetősen gyors és képzett, így már küzdelmünk eleje óta igyekeztem lelkileg felkészülni arra, hogy ezt patyolattisztán úgysem fogom megúszni. Nem is bánt különösebben; a vágás miatt úgyis kénytelen vagyok lemondani a haorimról, minden más meg olcsón tisztítható és pótolható. (De legalábbis megfizethetően.)
Valószínűleg az arcomra kiülő döbbenet is szerepet játszik benne, hogy Akira-chan vigyora fokozatosan terebélyesedik, míg végül leplezetlen hahotában tör ki. A feltörő nevetés láttán belőlem is előtör egy megadó mosoly, majd pár pillanat múlva az én hangom is csatlakozik az esőcseppek dobolását túlharsogó kacajáradathoz.
- Bocsánatkérés elfogadva - nyújtja kezét, mikor már eljutott abba az állapotba, hogy meg tud szólalni. Hagyom, hogy felsegítsen, nem vagyok finnyás ebből a szempontból.
~ Izgalmasabbnál izgalmasabb új dolgokat tud meg rólad az ember ilyenkor ~ kommentálja a gondolatot lélekölőm. Persze, igaza van, normál körülmények közt, átlagos shinigamitól talán akkor sem fogadnék el segítséget, ha az életem forogna kockán, de Akira-san szerintem már megfelelően demonstrálta, hogy az igaz shinigamihoz – mi több, nemeshez – méltó erényekben nem szenved hiányt; egyenlő féltől segítséget elfogadni pedig nem szégyen.
~ Mint például? ~ faggat Kuro-san.
~ Mint például azzal, hogy nem élt vissza kiszolgáltatott helyzetemmel, és csak jelzésértékű találatot vitt be ~ felelem.
~ Igen, a könyörület jellegzetes shinigami erény ~ bólogat a farkas. ~ Biztos vagyok benne, hogy a legközelebbi lélek, akit megmentesz, azon a véleményen lesz, hogy az őt üldöző Hollow-val szemben is elég, ha csak jelzésértékű találatokat viszel be. Roppant nemes lélekre vallana részedről.
~ Erőtlen gúnyolódási kísérleted még arra sem érdemes, hogy időt vesztegessek az alapját képező érvek földbe döngölésére ~ hessegetem el a próbálkozását, leporolva magam, majd visszafordítom figyelmemet a külvilág eseményei felé.
- Most már kvittek vagyunk – biccent a másik mosolyogva.
- Valóban – felelem, majd szertartásosan meghajlok. - Tagaki Akira! Bár hitvány mestereket szolgálsz, párbajunk során megbizonyosodtam felőle, hogy te magad megtestesíted mindazon erényeket, melyek méltóvá tesznek minket a shinigami név viselésére. Őszintén remélem, hogy egy napon magad is belátod a rangban fölötted állók romlottságát; azonban amíg ez nem történik meg, addig is gondoskodni fogok róla, hogy családunk egyetlen tagja se támadjon rád jó ok nélkül. Azonban arra kell kérnem téged, hogy tartózkodj a területeinkre lépéstől, hacsak erre kifejezett engedélyt nem kaptál. Ha bármilyen problémát észlelsz, elsősorban minket értesíts – ha rendezésében szükségünk van a segítségedre, szólni fogunk. Amíg ezeket az irányelveket betartod, a Sayukik barátjuknak fognak tekinteni.
Rövid szünetet tartok, nem igazán tudom, hogyan folytassam.
- Mielőtt még távoznál… egy kéréssel fordulok hozzád. Úgy vettem észre, több mint adekvát képességekkel rendelkezel a zanjutsu és a hohō művészeteiben, emellett lélekölőddel is harmonikus kapcsolatot ápolsz. Ha ez nem ütközik fontosabb kötelességeid teljesítésébe, igénybe venném… – időben elharapom a nyelvemre kívánkozó „szolgálataidat” szót, nem vagyok benne biztos, hogy jó néven venné – …segítségedet privát instruktorként. Családom vagyona az itt-tartózkodásunk során csak gyarapodott, így biztosíthatlak róla, idődet méltón kompenzálnánk. Emellett, ha kívánod, akár a kidou művészetében is biztosíthatok számodra felzárkóztató képzést.
Kíváncsian várom válaszát, őszintén remélem, hogy nem találja sértőnek az ajánlatot. Akárhogy is, a viadalnak részemről vége; az este további része biztos vagyok benne, hogy békésebb körülmények közt fognak eltelni.
 
// köszi a játékot Smile //

______________

 

 
 "Direct action is not always the best way. It is a far greater victory to make another see through your eyes than to close theirs forever."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
avatar

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 28
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

TémanyitásTárgy: Re: Sötét vs. viharos, éjszaka   Szomb. Szept. 28, 2013 1:30 am

A küzdőteret lezárom, jutalmatok 300 LP és 2500 ryou.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Sötét vs. viharos, éjszaka   

Vissza az elejére Go down
 

Sötét vs. viharos, éjszaka

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Küzdőterek :: Lezárt harcok-