Békésen telik napotok. Zavartalanul folytatjátok szokásos elfoglaltságaitok. Minden a megszokott mederben csordogál. Küldetésnek, viszont nem lenne eleje, sem folytatása, vagy épp vége, ha nem történne semmi! Szóban forgó nyitány, poke labda formájában köszönt be hozzátok. Sorozatból ismert tárgyra hasonlító gömb gurul lábatokhoz. Honnan érkezett és ki engedhette szabadon, rejtély. Szétnéztek, senkit sem láttok. Lélekenergiát sem érzékeltek. Nyomát sem lelitek az elkövetőnek. Nem marad más, csak a kicsike és felettébb nevetséges tárgy. Csillagokkal díszített, neon sárga színű, ismeretlen emblémával ellátott valami. Ártalmatlan gyerekjátéknak látszódik. Nyugodtan felvehetitek, megrázhatjátok, fülelhettek, hallotok e benne mocorgást. Sajnos el kell szomorítani a kis állatkában reménykedő személyeket. A labda üresen kong, érzékelhetően nincs benne semmi. Egyetlen érdekesség az oldalán halvány zöld színnel pislákoló gomb. Nehezen olvasható „nyomd meg!” felirat virít rajta. Tervezője érzékelhetően nem bízza véletlenre a dolgokat. Számolva az esetleges óvatossággal, vagy közönnyel teszi egyértelművé, mit vár tőletek. Mindenáron szeretné, ha hozzáférnétek, pontosabban megnéznétek tartalmát.
Kinyitásra voksoltok a gömbből vattacukor illatú, zöldes füst száll fel. Hatásvadász kezdést követően, maga a kicsike szerkezet is szétpattan. Belsejében egy köpenybe burkolt hangszóró található, melyen keresztül, torz hangon szólalnak hozzátok. Vélhetően férfiről van szó, bár a technika segítségével, akár sodrófát lóbáló nagymama is lehetne.
-Szép napot, hősjelöltek! – Köszörüli meg torkát a füleket sértő sípolást követően. Technika gyakran fordul az ember ellen. -Nem, nem Charlie angyalait keresem. Nem, nem superman, pókember, bosszúállók érdekelnek. Rátok van szükségem!-
Fűzi hozzá biztonság kedvéért nyomatékosan felemelve hangját. Igyekszik megnyerő maradni, mielőtt jelöltjei érdeklődésüket vesztve sétálnának el. Lehetőség, így sem kizárt legtöbben számon kérő értetlenséggel meredtek a kicsike szerkezetre, miféle őrültségbe próbálnak rángatni. Nem mindennapos jelenség vadidegenek támadnak meg titeket, legyetek hősök. Időközben érkező kérdéseitekre nem kaptok választ. Minden egyes mondatotokra halk sercegés érkezik. Vonal túloldalán lévő személy, határozottan elzárkózik a válaszadástól. Kizárólag saját szövegét hajlandó megosztani veletek. Mit kezdtek a hallott információkkal, már rajtatok áll.
-Veszélyben a módosított lelkek jövője! Ti vagytok a csapat, mely megmentheti a fajt! Ne késlekedjetek! Köpenyben elrejtve karórát találtok! – Mindegyikőtök személyre szabott példánnyal gazdagodik. (Miyu - vízcsepp formájú; Clarie – kígyó formájú; Hibiki – kicsi könyvecske; Scar – répa ; Nuri – cica formájú; Kacchan - oroszlán formájú) Kézbe véve a szerkezetet, kijelzőn térképet találhattok. Piros villogó pont mutatja merre tartózkodtok, míg zöld „x” a helyet, melyre érkeznetek kéne. Az adott terület nem más, mint a város egyik legnagyobb, emberektől hemzsegő bevárásló központjának parkolója. Hétvégére tekintettel, rengeteg ember, főként gyerekekkel rohangászó család között kell boldogulnotok.
-Kövessétek a fehér nyulat! További információ a helyszínen! Sok szerencsét, hősök!-
Beszélgetésnek vége szakad. Vonal elnémul. Magatokra maradtok. Nincs más dolgotok, mint útra kelni. Ki rövidebb, ki hosszabb idő alatt juthat el az Usagi market névre hallgató épülethez. Eddig pofonegyszerű a feladat. Első gondolatotok alapján, be kell menni az épületbe. Ám, az ügyesebbek észre vehetik a helyszínre érkező Scar-t. Hozzátok hasonló módosított lélek minden tekintetben megfelel a fehér nyúl leírásnak. Őt kéne követnetek? Be kéne mennetek az épületbe? Melyik lehetőségre voksoltok?

Hatalmas, tekintélyes, és csodás személyem éppen titkos küldetésben van. Titkos, régi laboromnak a maradványai közt kutakodok (Ami csak egy régi raktár egyik kis szobája, a labor meg csak pár műanyag flakonból, és egy rossz rádióból áll). Talán itt megtalálom azt a hatalmas, elrettentő fegyvert, amivel igába hajthatók mindenkit. Bár kevesebb dolog van itt, mint amikor elmentem. Tudtam, a mindenre kész ellenségeim megtalálták ezt a helyet, és ellopták a találmányaimat, vegyszereimet, és a terveimet. Ha, szerencsére kódolva írtam az egészet, lehetetlen, hogy megfejtsék (Igen, mivel nem tud írni, és csak pár görbe vonalat rajzolt.). De nem baj! Van még rengeteg más tervem. Feltalálom azt a készüléket, amivel minden fémpénzt a talajhoz fogok vonzani, és mivel mindenki tart a zsebében aprót, így kénytelenek lesznek levenni a nadrágjaikat, és ez kellemetlen lesz a számukra. Alsóban lenni az utcán, annyira rossz lesz, hogy könyörögni fognak majd Nekem, hogy adjam vissza a nadrág szabadságot, és megteszem, csak miután hűséget fogadtak. Ez a terv pedig olyan jó volt, hogy hangosan nevetni kezdtem, bolyhos kis kezeimet a pókhálós plafon felé emeltem, és körbe-körbe kezdtem rohangálni a laboromban, amikor valami szerkezet szabotálta a boldogságomat. Egyenesen a talpam alá gurult, és elgáncsolt.
- Nyekk…- orra estem a füleim a szemeim elé kerültek, így akadályozva, hogy azon a förtelmes tárgyon kitölthessem a haragomat. Nincs mese, felemeltem a fülemet, felültem, és keresni kezdtem azt a golyót vagy micsodát. Hamar meg is lett, és… valami idegen technika lehet, még sose láttam ilyet. Közelebb mentem hozzá, és óvatosan szagolgatni kezdtem, majd kiszaladtam a képből, és egy darab fával piszkálgatni kezdtem. Eddig nem csinált semmi érdekeset, hát akkor ideje a komolyabb vizsgálatoknak. Felvettem a földről és bekaptam, forgattam a számba, piszkáltam a fogammal, még végül lehet csodás, földöntúli érzékemmel megtaláltam a megfelelő megoldást a kinyitására. Hamar ki is kellett köpnöm, mert éreztem, hogy ez ki akar nyílni, és az okos fejemre nem lenne túl jó hatással, ha szétfeszítenék. Csak néztem a füstöt, és hallgattam a beszédet. Lenyűgöző volt, ahogy elérték, hogy beszéljen a golyó. Csak az volt benne a baj, hogy sípolt, és be kellett fogni a füleimet, és ahogy elmúlt ez a nyomasztó érzés, ismét figyelhettem a beszédre.
- Mindig is tudtam, hogy kiválasztott vagyok, és egyszer meg kell mentenem a fajtámat, hogy utána uralhassunk mindent. Sőt, még órát is kapunk, felsőbbrendűségünk bizonyítéka ez. Na, lám azt a vacakot.- kibogarásztam a köpenyből az órámat, és szemügyre vettem. Csodás darab, és a legcsodásabb szimbólumot rakták rá. Nosza neki, fel is raktam magamra. Ám még csak beszélt az a vacak, és milyen okosat. Felhívja a többiek figyelmét arra, hogy Én leszek a vezér, micsoda okos parancs. Akkor induljunk, az orra mutatja merre, hát ne lazsáljunk.
Nem volt a legegyszerűbb, főleg a sok négykerekű szörnyeteg, és kutyák miatt, de csak sikerült odaérnek ahhoz az épülethez, ami lehetséges, hogy valami templom volt. Rengetegen voltak itt, és igyekeztek befelé. Hm, lehet ezt is Nekem emelték? Csak még nem tudnak róla. Akkor nem árt az, ha óvatos leszek, és sunnyogni fogok.
Elsőnek a hozzám legközelebbi kerekes szörny alá bújtam, majd egy másik, és most kell cselekedni. Lapos kúszásban közelítettem egy kicsi kocsi felé, amiben egy ember gyermeket toltak, majd szépen bebújok alá, és nem is fognak meglátni. Kész szerencse, hogy hátulról támadok, és hogy ilyen sokan vannak, kisebb az esély arra, hogy észrevesznek az ellenségeim. Biztos itt lehetnek valamerre, és csak arra várnak, hogy gyengének mutassam magamat. Haaaa, arra aztán várhatnak, sose fog megtörténni.

Szavamra, ez egyre furább, az ellenségeim már a fajtám tagjait is küldték utánam? Micsoda kegyetlenség, micsoda álnokság, és micsoda stratégiai érzék. Elismerésem, kezet kell ráznom azzal, aki ezt kitalálta, utána pedig szolgámmá teszem. Mert ilyen kegyes vagyok, és a jó szolgának mindig hasznát veszem. Ám akkor is leesik az állam, amikor egyik társam a húspogácsák vállán ugrál felém, a másik pedig, hát… rohan. Biztosan az ellenségeimnek dolgozik, szavamra, az igazság mindenkinek mást jelent. Nem állhatok meg, ezért hát kihajolok a kocsi alól, és odaszólok a királyi hordárnak.
- Gyorsabban ha mondom, hamarosan beérnek… most meg hova szaladsz? Eh…- kimászok a kerekes szörny alól, és Én kezdem el tolni ezt a valamit, majd beleugrok, és gurul tovább, ám így sokáig fog tartani. Inkább kiszállok, és akármennyire is szégyen, négykézláb kell rohannom. Szavamra, megaláztatások tömkelege, ezért valaki megfizet majd. Csak érjek be… beértem, és ott megint csak sikerült megdöbbennem, meghatódnom.
- Végre… támadunk? Fellázadtunk az elnyomás ellen, szavamra, itt a győzelem pillanata.- ám az a fránya óra, vagy micsoda, elkezd csipogni, morogva nézek rá, és az üzenete érdekes. Milyen lehet az a húsvéti nyuszi? Talán az istenük a nyulaknak? De az nem lehet, mert az Én vagyok, tehát egy bitorló? Szavamra, most leszek mérges. Akkor ez itt mind istenkáromló, nem Engem imádnak? S’ biztos a tojásokban lehet az erejük kulcsa, mindent meg kell szerezni. Be is várom hát az enyéimet, persze csak akkor, ha nem értek már rég ide. Talán mégis azért jöttek, mert imádnak, és segíteni akarnak.
- Szavamra, mindenki kapjon el egyet, és szedje fel a tojásokat. Ez itt a harc ideje, harcipózt!!!- az ég felé emeltem a kezemet, majd rohanni kezdtem egy óriási, eretnek nyuszi felé. Belekapaszkodtam a lábába, felmásztam rajta, és a kosarában kezdtem kutakodni.
- Szavamra, mind meg van jelölve. Hát hogy találjam meg a kulcsot akkor? Tedd le te áruló, és hord el magad.- gondolom a társaim is azt teszik, amit mondtam, miért is ne tennék? Mást se tudok feltételezni, csak azt, hogy Én vezetem a csapatot.
- Szedjétek össze mindet, és tegyük egy helyre! Utána le a lázadokkal!!!!- tovább haladok, és keresem a következő eretneket, hogy megfosszam a zsákmányától, és az enyém legyen az egész, utána kivégezni mindet, és éljen Én. Habár persze megeshet, hogy ez nem történik meg, mert talán nem hallgatnak csodás parancsaimra, és esetleg lefognak, áh, erre gondolni se merek, olyan hihetetlen lenne.