Hatásos narrációval keveredtem erre a kietlen tájra. Mindenfelé sivatag, forróság, tűző nap és a fülem is dugig van homokkal. Élőlénynek nyoma sincs. Rajtam kívül nincs még egy bolond, aki ide merészkedne. Szívesen feltenném a kérdést mit kereshetek itt, éppenséggel az a problémás nincs senki, aki válaszolhatna. Az határozottan tetszik egész felnőttesen beszélek. Végre nem keverem a fogalmakat. Ennek már gyanúsnak kellene lennie. Igazság az, kedvemre való a helyzet. Máshogy sem dönthetek, mint maradok és sodródom az árral. Meglátom, mi sül ki belőle.
Szétnézek a hatalmas pusztaságban. Cseppet zavaró oltári nagy fával szemben szobrozom. Egészen biztos határozott céllal vagyok ezen a helyen, csak kissé feszélyez, ekkora rönk mered rám, miközben azt sem tudom, hogy kerültem Kalahári közepére. Nem kérdéses mit teszek, felemelem lábam és arrébb lépek. Végre megszűnik a kellemetlen érzés, helyette szenvedhetek a nap vakító erejével. Megfordul fejemben, jobb nekem az árnyékban, amikor három anyóka förmed rám, mit motoszkálok lakhelyükön. Megadón feltartom karjaimat. Semmi rosszban nem sántikálok, nem szükséges lehordani. Gondoltam erről őket is tájékoztatom. Megkerültem a törzset és nézhettem nagyokat, micsoda korskála fogadott. Egyik szélen fogatlan dédmama reszketett, középen anyuka korú néni dalolászott, tőlem legtávolabb, velem, azaz külsőmmel egyező korú lány mosolygott. Szokatlan bagázs, akik láthatóan remekül boldogultak a fonással. Gyors visszavonulóra készültem, ne zavarjam nyugdíjas délutánjuk, de ahogy lenni szokott, közbe jött valami. Teljesen egyszerre kezdtek beszélni, amitől igazi hd élményem lett.
-Már vár rád! Már vár rád! Már vár rád!-
Okosabb nem lettem a kántálástól. Bőségesebb ismertetőben reménykedtem, de ha nem, hát nem. Megrántottam vállamat az egészen. Innen aztán el nem mozdultam. Ekkora hévvel emlegettek fonó nénik, biztos égető szüksége lehet rám annak a titokzatos valakinek. Készen álltam a találkozásra. Nem pont abban a formában, ahogy bekövetkezett, de ideje volt útjára engednem kedvenc hoppáré szólamomat.
Gigantikus fa szó szoros értelmében életre kelt. Ágai recsegéssel megnyúltak és felém tekergőztek. Legkisebb mértékben sem volt ínyemre. Ösztönösen oldalamhoz nyúltam, ahol csak a levegőt markolászhattam. Raion hiányában az erős kéreggel nem boldogultam hatékonyan, miközben a szemtelen támadások állandóan szaporodtak. Jobbnak láttam a hátrálást, de nem a menekülést. Teret akartam nyerni, valamilyen idétlen varázslabdát ráküldhessek. Piszkos játékos ent, viszont kigáncsolt gyökereivel. Szép reptével belehasaltam a homokba, ahová pillanatokon belül lecsapott a fakopáncs. Rücskös ágaival körül fonta nyakamat. Szorosan rátekeredett, míg azt nem éreztem menten megfulladok. Elhaló lélegzettel próbáltam kikecmeregni, de az idétlen növény erősebbnek bizonyult nálam. Könnyed mozdulattal rántott fel. Többre nem emlékszem. Azonnal eszméletem vesztettem. Kalózokhoz méltatlan formában akasztott bűnözővé változtam. Rosszul érintett zöldség fog ki rajtam. Bosszúféleség lenne a PanaLóval folytatott háborúkért? Lehet ez a büntetésem, annyi brokkoli lepasszolásáért?
Koromsötétben folytatott elmélkedésemből hangzavar térített észhez. Fémek egymáshoz súrlódása, ordítások, segélykérő kiáltások, tűz emésztő sistergése, víz hömpölygése, szél tombolása pofozgatott. Ingerülten dörgöltem arcomat, engedélyezzenek még néhány perces pihenést, csakhogy a közelemben, dobhártya szaggató üvöltés pattintotta fel szemeimet. Tökéletes időzítéssel ültem fel. Fejsze repült látóterembe. Féléber állapotban is sikerült elhárítanom fejem arrébb rántásával. Néhány éjfekete hajszálam végzetesen megsínylette az akciót, de különösebben nem foglalkoztatott. Nagyobb döbbenetet keltett a látkép. Mindenfelé aranypáncélba öltözött férfiak és nők harcoltak. Folyt a vér, rövidültek a végtagok, ment a színtiszta mészárlás.
-Csúcs! Elmondom Masa-nak megpukkad a sárga irigységtől! Ilyenekkel nem találkozik a mágus képzésen. –
Buggyant ki számon a psp-ről ismerős panoráma véleményezése. Testközelből brutálisabb élményt nyújtott, attól az apróságtól eltekintve, ténylegesen életemre kívántak törni. Eddig rendben lettünk volna, azonban nem tudtam, melyik táborhoz tartozom. Gondoltam levágok mindenkit, aki rám támad. Abból nem lehetett bajom és a tények alapján, hamarosan bekövetkezhetett, mert a fejsze elhagyója rontott nekem. Izgalmasnak ígérkezett, ahogy felbőszült bikaként közeledett. Egyetlen mosolyomat lelohasztó szépséghiba magasságában leledzett. Legalább kétszer nagyobbnak bizonyult nálam. Kis mértékben megingatta győzelembe vetett hitem. Ettől függetlenül készültem az összecsapásra. Körülnéztem és felkaptam az eső kezem ügyébe eső, na meg remélhetőleg gazdátlan pajzsot. Gondoltam valameddig kitart. Micsoda naiv álmok. Első buzogánnyal kísért ütésétől használhatatlanná vált. Muszáj volt tovább rögtönöznöm. Hozzádobtam az eldeformált tárgyat, majd elvetődtem a fél méterre árválkodó lándzsáért. Megvetettem lábaimat a homokban. Lendítettem karom és már hajítottam volna mellkason, csak, hogy ekkor futott be játszópajtás. Elfelejtettem az óriások mindig párosával járnak. Fogatlan párja, csupa fül könnyű prédaként söpört el gigantikus öklével. Akkora löketet adott, remekbe szabott dominó napot rendeztem. Letaroltam legalább hat páncélost, mire elfogyott a menetszelem. Kótyagosan és zúzódásokkal teli bal lábbal szökdécseltem, ahol tucatnyi vérszemet kapott fegyveressel nézhettem farkasszemet.
Különösebben nem érdekelt. Egyes egyedül a magasra nőtt férfivel akadtak problémáim. Nem finomkodtam a módszerekkel. Lüktető végtagomra fittyet hányva rohantam az egyik harci szekér maradványaihoz. Dobbantóként elrugaszkodtam róla és teljes erőből kupán vágtam az útközben elszedett kölcsön kalapáccsal. Nem szándékoztam ellopni. Dolgom végeztével, azonnal visszadobtam értetlenül ácsorgó forgatójának. Széles vigyorral leporoltam ruhámat, miközben a fejbe vert óriás keresztbe fordult szemekkel eldőlt. Legnagyobb lelki nyugalommal vizsgáltam szakadt egyenruhám és zúzódásaimat. Egyáltalán nem csináltam belőle problémát, seregnyi dühödt óriás kívánt elégtételt venni társa haláláért. Uszító morgásukra hajam borzolásával válaszoltam. Készültem a következő menetre, melytől rakétaként becsapódó egyed mentett ki. Grabancomnál fogva vonszolt tisztes távolságba, ahol egyszerűen hátsómra lökött. Felháborodottan nyögtem fel.
-Ég szerelmére, Kacchan! Mit keresel itt?-
-Honnan tudhatnám?!-
Kontráztam vissza csípőből váratlanul felbukkanó zanpakutou szellememnek. Kétséget kizáróan megdöbbentett jelenléte, azonban ez nem lehetett akadálya jogos felháborodásomnak. Nem ért lehordani, amikor arról sincs fogalmam mi zajlik körülöttem. Ahelyett rám förmedne, igazán elmesélhetné mi folyik itt és mit keresek itt, esetleg ő minek tartózkodik ezen a csatamezőn.
-Akkor meg főleg ne hősködj!-
Nevelő célzattal kiosztott pofonja elől kitérek. Túl sokat próbálkozott vele. Kiismertem fenyítő szokásait. Más témában követeltem magyarázatot, amit karba tett kezeimmel és számon kérő tekintetemmel jeleztem. Hozzá akartam jutni a rejtély kulcsához, mibe csöppentem. Nem mástól, lelkem részétől kívántam hallani, mert ő nem csaphatott be. Jobb esetben. Bíztam benne és türelmetlenül vártam hozzá kezdjen évekig tartó beszédéhez. Ehhez képest elintéztek két darab megrázó mondattal.
-Nem bírok az erőddel, Kacchan. Össze akar omlani a belső világod.-
-Nekem épnek tűnik…-
-Itt még igen, de nézz az égre. Repedések vannak rajta. Föld kiszámíthatatlan, bármikor beszakadhat. Fák, épületek elporladtak.-
-Áhá! Akkor ezért van itt sivatag…de az a fa…él…-
-Pszt! Még nem végeztem! Akiket látsz, mind a jó és rossz tulajdonságaid. Rendet kell tenned, mielőtt túl késő. Meg fogják ölni egymást, Kacchan. Én…én…nem segíthetek. Erőm táplálja őket.-
-Micsoda újdonság!-
Horkantam fel ingerülten a nagy újdonságon, minden rám hárul. Valahogy sejtettem kardlelkem nem lehet segítségemre. Pofonegyszerű lett volna hazai pályán győzelmet aratni. Keserű igazságtól mély sóhaj szakadt ki tüdőmből. Egyetlen kérdés foglalkoztatott.
-Ötleted sincs, mit kéne tennem?-
-A fa! Keresd meg!-
-MINEK?!-
Háborodtam fel undortól vegyes érzésekkel. Érthető módon követeltem nyomós indokot, miután szó nélkül támadott rám. Semmi kedvem, útbaigazítást kérni attól a mogorva enttől. Lehetséges lenne, kihagynám a vele való találkozást, ám Raion arrébb taszított. Időm sem volt elégedetlenkedni, mert a csata hangjai távolodtak. Kardlelkem óriással vívó alakja elmosódott, én pedig kikötöttem egy hatalmas teremben. Elefántcsontból faragott, arannyal díszített széken üldögéltem. Velem szemben néhány lépcsőfok, hosszan vörös szőnyeg, illetve rajta sötét hajú férfi. Mozdulatlanul térdelt és gondoltam meg kéne szólalnom, ne szobrozzon tovább. Ötletem sem parázslott, mi ez a felhajtás, de sosincs ellenemre a királyi tisztelet. Nyugodtan játszhattuk a felség-alattvaló játékot.
Magabiztosan kértem beszéljen, hátha rájöhetek, mit kéne tennem. Mondatai alapján segíteni érkezett. Felajánlotta szolgálatait, amit tanácstalan helyzetemben készségesen elfogadtam. Követtem a teremből kivezető hosszú folyosóra. Onnan ezernyi fordulót, lépcsőt, szintet átszelve léptem émelyítő sötétségbe. Dögszag terjengett a levegőben. Elviselhetetlen a hőségtől kövér izzadtság cseppek gördültek le homlokomon. Láncok csörgése és figyelmeztető morgás szelte keresztül a feketeséget.
Rosszat sejtettem, azonban segédem bátorítóan terelt befelé. Nem kedveltem a nógatást, ezért gyorsítottam lépteimen. Egyedül is tudok menni, nem volt szükséges lökdösni. Összevont szemöldökkel tapogatóztam. Éreztem valami közeledik. Szemeim hiányában többi érzékszervemre hagyatkoztam. Nem vagyok képzett vaksi-süket, hatodik érzékre támaszkodó harcos, így lecsúsztam a kezdésről. Nyáltenger landolt karomon. Következő pillanatban gerincemet ropogtató ütés repített előre. Nekicsapódtam a megsaccolni sem tudom hány méterre lévő falnak. Sajgó bordákkal tápászkodtam fel. Elfojtott hörgéssel szabadultam meg a számban felgyűlő vértől. Kardlelkem hiányában gyors mormolásba fogtam. Varázslabdát idéztem volna, ám semmi sem történt. Ekkor döbbentem rá lélekenergiámat sem érzékeltem. Egyetlen képességem sem birtokoltam. Komoly bajba kerültem, amit stílusos hoppáréval üdvözöltem. Más megoldáshoz kellett folyamodnom. Felbőszült ellenfelem nem várt rám. Könnyű préda reményében fáradhatatlanul rohamozott. Vele ellentétben orromig sem láttam. Teljesen vakon bolyongtam egymás után benyelve az ütések, karmolások hadát. Rengeteg csapástól minden porcikám fájdalmasan lüktetett és merő szerencsének köszönhettem néhány rohamot hárítottam. Vesztésre álltam, de nem adhattam fel. Még se hagyhattam kiharapjon belőlem egy falat. Szétnyíló száját elárulta idétlen üvöltése. Erre, most vagy soha alapon, lépnem kellett. Kipeckeltem lábaim segítségével. Kihasználtam szabadulással bíbelődik. Megragadtam a nyakán csüngő lánc darabkát. Körbecsavartam rajta, majd húztam, míg el nem vágódott előttem. Dolgom végeztével terültem el a földön. Ocsmány állathoz hasonlóan pillanatról pillanatra fogyott levegőm. Azaz érzésem támadt erős ujjak tekeredtek torkomra, fulladoztam.
Észhez térésemmel nem szűnt meg légszomjam. Ágak, levelek, gallyak, végtelen kék ég. Helyben voltam, mármint a gonosz ent tekintetében. Kiindulási pontnál szenvedtem, ami nem érintett valami kellemesen. Utolsó erő tartalékaimmal próbáltam szabadulni a szorító végtől. Nem adhattam fel a harcot és láss csodát, nem kellett. Pokoli fa földre dobott, ahol a három néni fogadott. Levegő után kapkodtam, több nyílt sebem volt, mint idős anyón a ránc, megannyi csontom tört el, úgyhogy nem lelkesedtem a mondókájukért. Hanyatt fekve röhögtem egész testemet kínzó fájdalmamban. Egész felhajtás arra ment ki, kivágjam ezt a szerencsétlen fát. Kezdtem vele együtt érezni. Én is mérges lennék, valaki elém állna, most meg fogja ölni.
-Siess! Siess! Siess! Vedd magadhoz! Vedd magadhoz! Vedd magadhoz!-
Mérgesen legyintek hirtelen fellángoló fontoskodásukra. Értettem mit kívánnak tőlem, abba ne szóljanak bele, mikor hajtom végre. Ráérősen lábra álltam és megpaskolom a fa törzsét. Derék entnek tartottam, szívből sajnáltam erre kárhoztatta a vének tanácsa. Kelletlen elhúztam számat, aztán ököllel belebokszoltam a kőkemény kéregbe. Megmarkoltam az szélét és téptem, téptem, addig a pillanatig, fegyver formájára nem bukkantam. Illetődötten kaptam el kezem, mert a fém rázással válaszolt. Tetszett ez a mérges reakció, ezért folytattam kiszabadítását. Nem számított mennyi időmbe telt, kikaptam a törzsből. Elképedtem micsoda kalapács került birtokomba…
 
-Masa! Te, Masa! Ezt kapd ki mit álmodtam! Volt egy kalapácsom, de nem az a húskloffoló, hanem annál sokkal menőbb!- Sátorozotam – sántikáltam – át a szomszédos szobába. Megérte ez a történet, elmesélhessem, mert biztosra vészem – veszem – nem szakadt – szokott – ehhez hasonló vonalú – volumenű – históriát kreálni. Azzal sem fogalmazhattam – foglalkozhattam – tele voltam kötözésekkel és mindenem szörnyen égett a fájdalomtól. Leeshettem az ágyról álmomban, elég mozzanatosan – gyorsan – követték egymást az események. Erdejükből – erejükből – gondoltam nem festhetnek valami rozsdásan – rózsásan -, de azt nem vártam el szemfényvesztő utánzatom köddé – kővé – meredten ácsorogjon. Hófehéren szorgalmazott – szorongatott – valamit. Elhiszem aggódott, azért még nem kéne teremtésre – temetésre – készülnie.
-Mit bűvölsz? Nyugi, nincs semmi bajom.-
Indulnék hozzá megvetemedhessem – megveregethessem – hátát, szederje – szedje – össze magát, de beelőz orgonázásával – ordításával -.
-HOGY LEHETSÉGES EZ A TEHETSÉGESEBB SZEMÉLYEMET SÁRBA TIPRÓ DÖNTÉS?!-
-Öh…valaki  helyetted jött rá, hogy működik a mosógép?- Vakkantottam – vakartam – meg fejem tetejét életlenül – értetlenül-, ugyan mi izgalmas lehet egy tiszta kapitányi köntösben.-Oho, Masa! Haori-t loptál?-
-Nem! Amúgy sem vetemednék efféle alattomos lépésre. Engem az foglalkoztat, ezt, mivel érdemelted ki?!-
Dobta hozzám a fehér alapot – anyagot – és vele hozott üzletet – üzenetet -. Még mindig nem sajtoltam – sejtettem – a háborgás nyitját, amihez csak kicsi részben volt közege – köze – ahhoz nem tudtam elolvasni tartozékát – tartalmát -. Kérvényezőn – kérdőn – néztem rá, legyen szíves beavatni, mivel hárítottam – háborgattam – fel teleki – lelki – világát. Igaz, magyarázat sem mentett ki útvételezőmből – útvesztőmből -. Annyit fogtam fel előbb lépcsőztek – léptettek – a sikeres bárány szint elérése miatt. Ez furmányosan – furcsán – hangzik. Arra elemzem – emlékszem -, fejbe kondítottak – kólintottak -, miután edényesebbre – erélyesebbre – sikerült a háború következő felvonása és nem tudtam visszafontolni – visszafogni – az erőmet…
 
Név: Amano Raion (天の雷音, Mennyei villám hangja)
Típus: villám
Kinézet: Ikertestvérének, valamint szüleiktől örökölt gének hatására, ezen a szinten jelentkezik némi elem keveredés. Nagyon minimális mértékben képes víz irányítására, míg Masa elektromossággal tud bűvészkedni. Nem jelent extra technikát, pusztán erősíti elem tipusukat. Katsuo tekintetében a víz, vékony rétegként öleli körbe fegyverforgató jobb kézfejét, akár egy páncélkesztyű. Ennek segítségével hatékonyabban irányítja az elektromosságot.
Fegyvere egy méteres kalapács. Shikai képességét megőrizve bumerángként üzemel. Eldobható, de mindig visszatér gazdájához. Egész fegyver tömény fémötvözetből készült, minél tökéletesebben vezesse az áramot.
Alap képesség: Természet erejének irányítása. Erő feloldásától számított két kör lecsorgásával (maximálisan 5 perc) hatalmas viharfelhő borítja be az eget. Katsuo kedve szerint tud villámokat kinyerni a kavargó, mennydörgő természeti jelenségből, melyek formáját és becsapódási helyét is képes meghatározni.
         9-15 pont (zanpakutou): Égből villámcsapással sújt egy-egy területet. Három villámot követően egy kör, egyszerre több villámot idéz, két kör pihenő szükséges. Égből villámot tud gyűjteni kesztyűjébe. Szerzett energiát kisebb energia nyalábok, vagy nagyobb sugár formájában adhatja le.
        16- 20 pont: Immáron megszabja a lesújtó elektromosság erejét. Vezetőként alkalmas átadni más felületnek, azaz fegyverének. Gyakorlatilag ettől a pontmennyiségtől alkalmas a bankai tényleges technikáinak használatára.
         21- pont: Gömbvillám teremtése, aminek repülési irányát, valamint formáját képes megszabni. Legfeljebb tíz másodpercig száguldozhat a levegőben. Gyorsasága egyezik a villámmal, szabad szemmel alig követhető. Egyszerre kétszer, vagy két alkalommal vethető be bankai feloldása után.
Támadások:

• Reikan (霊感, Isteni sugallat): Árammal feltöltött fegyver villám sebességével közlekedik és villám erejével rázza meg azt, amihez hozzáér.
  
• Shimpannohi (審判の日, Ítéletnap): Árammal feltöltött fegyvert szándékosan túltölti. Ütés hatására a természeti jelenség robbanásszerű erővel csapődik ki belőle.
  
• Kaminari (雷, Mennydörgés): Kesztyű vezető képessége forgatóra is kihatással van. Minden használattal apró áramütéseket szenved el. Ennek következtében karja túltöltődhet és elsülhet. Tíz percet követően kénytelen megszűntetni a bankai-t, vagy valamilyen módon elvezetni az energia mennyiséget. Nagyobb erejű ütéssel generálhat csodálatos robbanást, melynek ereje a támadások számától függ. Többnyire súlyos égési sérüléseket okoz. Legrosszabb esetben karja részleges, vagy teljes elvesztésével járhat.