Megjelenés:
Nem tom, mi bajod a sérómmal! Le lehet kopni a témáról, jó?! Nekem így tetszik! Ebben az elcseszett városban minden úgyis olyan szürke! Szóval, igen, ja, szivárvány színű a hajam, és én így lávolom! >w> Legalább némi színt viszek ennek a poshadt városnak az életébe. Egyébként 17 vagyok, voltam, nem tudom, de sokszor fiatalabbnak néznek. Biztosan azért, mert nem tömöm ki a cicifixem vattával. Emlékszem, volt egy lány a gimiben, aki mindig így tett, jól körbe is lett röhögve, amikor kiderült, mit tett. Pedig semmi para nincs, ha nem tömi ki magát! Egy kicsit én is lapos vagyok, de engem annyira nem érdekel! Ha meg valami tuskó azt mondja, kislány, majd beletérdelek a golyóiba, hogy ő is olyan hangon visítson! >.>
Amúgy tartozékom beintéshez fehér csontmaradvány, nesze! *bemutat* Másoknak csak búráján láttam ilyet, nekem meg valamiért a középső ujjamon van. Szerintem tudok valamit. Amúgy nagyon klassz, amikor épp viszket a hátam közepe, simán odaérek, ha más nem, átnyúlok a hollow lyukamon, ami a hasamon van. Légdeszka trükköknél amúgy is csinálom ezt. Nekem bejön, ennyi.

Személyiség:
Tudod, volt az a csaj a gimiben. Igen, a cicitömködős. Az a helyzet, hogy valamiért bele van zárva a fejembe, aztán folyton veszekszünk, mert kitör belőle a hisztis picsa mód, én meg azt nem bírom. Meg aztán milyen dolog lenne már, ha neki adnék igazat? Depressziós emós, ráadásul szociálisan analfabéta! No mindegy, a lényeg, én tutkóra nem olyan vagyok. Imádok a középpontban lenni! Meg főleg nyerni. Szóval, az elvem, hogy mindig legyél laza, kúlos és menő, mert attól leszel igazán valaki. Én pedig tényleg valaki akarok lenni. Egyébként éljenek a 90’-es évek! De komolyan! Hiányzik onnan minden! Néha még mindig kaziról tolom a zenéket, igaz, néha én is felcsapok DJ-nek.

Képességek:
Egyéni eszköz:
Pinkie: Egy rózsaszín légdeszka. Ugyanolyan, mint egy gördeszka, csak kerekek nélkül, valamint nem a földön, hanem a levegőben működik. Sebessége megegyezik a karakter sonidojával. Annyiban más, hogy valóban bárhol lehet használni azt, akár Soul Societyben is, ahol elvileg nem lehetne a levegőben sétálni. //Szeretném egyéni eszközként bepályázni, árát pedig levonni a kezdőösszegből//

Zanpakuto neve: Celestial (spanyolul; magyarul Égszakadás)
Kinézet: Nem fegyver, hanem a hagyományoktól teljesen eltérően két darab festékszóró kanna, melyeket harcban használhat. Festés helyett azonban az egyik lángokat szór, a másik pedig savas anyagot permetez az ellenfélre. Sebzésük megegyezik a resurrección pontok sebzésével, azonban maximum 10 pont.
Zanpakuto feloldásakor bele kell graffitiznie a saját nevét a levegőbe, parancsszava nincs. Resurrección alakban a két festékszóró eltűnik.
Resurrección alak: Szivárvány színű sörényű pegazus. Maszkja nem arcán, hanem patáin jelenik meg.
Ebben az alakjában szárnyaival képes tökéletesen fehér bárányfelhőket teremteni, s ezeket terelni is, ha éppen szükséges. Annyiból térnek el a valódi felhőktől, hogy akár egészen alacsonyan is lehetnek, valamint fehérségük ellenére aki beszippantja, fojtó, égető érzést tapasztal. A méregfelhő egy körön át resurrección/3 sebzést képes okozni. Trükkösebb része inkább az, amikor a felhő nyílt tűzzel, vagy ahhoz hasonlóval találkozik. Értendő ez alatt: bara, cero, hadou típusú kidouk, s bármilyen ezekhez hasonló technika, például tűzidézés, elektromosság, bizonyos energialövetek, etc. Ha a felhő ilyesmivel érintkezik, az egész berobban, ilyenkor pedig a resu pontokkal megegyező mértékben sebez, válogatás nélkül. Valamennyire tompítja a robbantásra használt technikát is, amennyiben az erősebb volt, mint a felhő, ilyenkor az adott technika sebzéséből levonódik a resura tett pontok száma.
A felhő maximum Resu/2 körig tartható fenn, hacsak be nem robbantják. Legnagyobb hátránya, hogy nem válogat barát és ellenség között, tehát akár a karakterre is hathat, azonban akár több ellenfélt is ki lehet vele egyszerre iktatni, valamint bizonyos repülő, legyező technikákkal (szárnycsapkodás, ilyenek) kellő irányba, sűrűségbe lehet terelni.

---

Előtörténet

Imádok dumcsizni, de tényleg! De amikor azt mondják, hogy meséljek valamit magamról, valamiért mindig leblokkolok. Mármint, nem igazán tudom, milyen voltam régen, még emberként. Az összes emlékem róla valami barna hajú, szürke csajról van, akiről azt sem tudom, kicsoda, de még mindig itt van a kobakomban. Tudjátok, az a tipikus, szemüveges, pattanásos lány volt, akit mindenki csúfolt a gimiben. Szerencsétlen nem tehet róla, de egyszerűen tényleg lúzer volt.
Most mondanám, hogy figyuzzatok, megkérem őt, hogy mesélje el nektek élete sztoriját, de ebből lehet, ti sem kértek igazán, mert ti nem ismeritek. Borzalmas az a csaj! Folyton valami sarokban dünnyög, meg a kövi öngyilkossági kísérletét tervezi. Igazán összekaparhatná magát. Kész katasztrófa! Amúgy sem bírom ezt az új stílust, valami emo, vagy mi a neve, nem az én világom.
Szóval van ez a lány, akit egyébként Ruthnak hívtak, és imádta a Barbie babákat. Blöáh… Csak persze neki sosem jutott ki a jó Barbiekból, mindig csak a nővérétől örökölte meg a játékait, meg egyebek. Történt ez főleg akkor, amikor az akkoriban tizenéves nővére végleg megpatkolt valami betegségben. Addig jó jegyei voltak a kiscsajnak, de aztán ahogyan a tesója egyre rosszabbul lett, az ő jegyei is hanyatlottak. Amúgy iszonyú lehangoló, hogy valamiért bele van égetve az emlékeidbe egy kopasz kiscsaj, aki egy kórházban haldoklik, aztán senki még csak tenni sem tud ellene. De Adala-sama azt mondta, ezt is el kell ugatnom, tehát megteszem.
Szóval ez a kiscsaj ezek után nem volt se nem jó tanuló, se nem népszerű. Pedig tipikus stréber alkat, de tényleg! Főleg azzal a gáz szemüveggel, és azt hiszem, gyerekkorában talán még bandzsított is. Na meg aztán amikor azt hitte, attól lesz divatos, ha szürkébe öltözik, mert úgy biztosan beolvad, aztán meg telepúderezte az arcát pirosítóval! Volt olyan is, hogy az egyik vagány csaj óra előtt leült vele egy padra beszélgetni, mi van vele, miért nem jött suliba az előző nap, és akkor azt hiszem, tényleg boldognak érezte magát a lány. Aztán persze már a következő szünetben széthordott mindent a csajszi Ruthról, pár perc, és az egész iskola tudta, tehát ennyit a barátságról. Hát peches volt szerencsétlen.
Tehát, elkeseredett próbálkozásai hogy is mondjam, nevetségesek voltak mindaddig, míg aztán fogott két marék altatót, magára zárta a szobát valamelyik kedvenc kazettáját hallgatván, és meg nem murdelte magát.
Hogy ezután mi történt, én azt nem tudom, de valamikor ezután nem sokkal találkoztam vele először. Hirtelen, egyszer csak ott volt a fejemben! Mivel hirtelen négy lábam lett, meg valamiért nagyon zabálni akartam, azt hiszem, már lidérc lehetett, és felfalt. >.> Ha meg már így alakult, akkor vettem a fáradtságot, és elkezdtem kihasználni az adottságait, vagyis adottságainkat, hogy ne minket faljanak fel az erősebbek, meg ne kergessenek minket gyanús gyászruhások, szóval elkezdtem vadászni, néhanapján veszekedtem Ruth-al, s a mai napig a magyarázatot kérem tőle, nekem miért is kellett meghalnom miatta, míg aztán el nem értük a Menos Grande szintet. Aztán mentünk, mentünk, mendegéltünk, néha megettük a többi gilliant, míg adjuchassá nem váltunk, szóval a szokásos, ami egy arrancarral történik. Uncsi. A para inkább az, hogy miután adjuchasok lettünk, kezdtünk rájönni, hogy egyáltalán nem bírjuk elviselni a másikat. A magam részéről még egy zombicsiga is kúlabb dumapartner, de nem igazán tudunk megszabadulni a másiktól. Nem értem, miért nem képes feladni. Nélküle sokkal jobban boldogulnék. :/
Folytattam a nekem szánt életet élelmet keresve, ami rendszerint a többi adjuchas volt. Én váltam a sivatag legjobb vadászává! Bár mindig akadt pár hiéna, aki lenézett minket, de az ő bajuk, nem voltak elég színes egyéniségek. Na persze mindig megmutattam nekik a magamét. Csak egy idő után már kicsit uncsi ám, amikor mindenki rád vadászik, te pedig mindenkire, így aztán engedtem a pletykáknak, és megindultam a Fehér Palota felé.
Nem készültem dumával, hogy meggyőzzem őket, csupán arra gondoltam, bemegyek, és annyit mondok, vegyetek be a bandába. Az önbizalmam azonban picit alább hagyott, amikor már egészen a falakhoz közel kerültem. Arra sétáló arrancar csajszi persze egyből kipécézett magának, de úgy gondoltam, itt az én lehetőségem, és egyből le is spanolok vele! *>*
Mondjuk az nagyon égő volt, amikor meg akartam szólítani, és csak prüszkölni tudtam eleinte, egyszerűen nehézkes volt így a beszéd. Azt persze legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy épp egy espadába botlottam bele, bár gyanús volt, mennyi lélekenergiája van, ezért aztán meg sem próbáltam megkajolni, mert tudtam, annak rossz vége lesz. Ami azonban a legfurcsább volt, a nyugalom, amit magából árasztott. Valamiért annyira meg tudtam bízni benne, hogy még azt is megengedtem, hogy Ő csináljon belőlem arrancart. Persze, cseszettül fájt meg minden, és még mindig emlékszem a csontok repedésének zajára, de az fontosabb, hogy sikerrel járt. Sőt, mi több! Bónuszként van két kannám, amikbe bele lett zárva az erőm nagy része. Tökre olyan, mint Aladin csodalámpája, mert ha megsimogatom őket, akkor ők is búgnak meg dorombolnak – végtére is lidércekből nyertem az erőm - , csak nekem festékszóróim vannak, ráadásul kettő is. Meg kívánságot nem teljesít.
Így esett, hogy arrancar lettem. Nekem van a legtutibb espadám, és egyszer ebben a városban is én leszek a legtutibb! S hogy mi a legjobb az egészben? Végre fedő is van a fejem felett! Van mit bepótolnom az elmulasztott majdnem két évtizedből bőven.

---

Szeret:
River:

• 90-es évek
  
• Adala-sama
  
• Győzni
  
• Légdeszka
  
• Sportok
  
• Pepsi
  
• Zene

Ruth:

• Mások parája
  
• Emózni
  
• Coca Cola

Nem szeret:
River:

• Önsajnálatot
  
• Negatív, pesszimista embereket
  
• Coca Cola
  
• Nem kúl dolgok
  
• Klasszikus zene
  
• Ruth

Ruth:

• Pepsi
  
• Szülei
  
• Régi osztálytársai
  
• A világ
  
• Önmaga
  
• River

Felszerelések:

• Légdeszka
  
• Két kanna
  
• Táskarádió
  
• Napszemcsi
  
• Baseball sapka