HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Társalgó, ebédlő, kert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
SzerzőÜzenet
Kohaku
Shinigami
Shinigami
avatar

Female
Hozzászólások száma : 45
Tartózkodási hely : Konyha, pince
Registration date : 2010. Jul. 13.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Démonmágia oktató
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Szomb. Júl. 07, 2012 7:06 am

Rég vált találkozás
Pótunoka látogat

Még mindig ki van bukva a táncos esten történtektől. Amióta végre megúszta azt a dolgot Suwun kapitány rendezvényén, s végül visszatérhetett a maga hétköznapi kis életéhez, a szokottnál is sokkal feszültebben, morgósabban viselkedik. A minap például, amikor a bevásárlását intézte, az eladó kisasszony kis híján elbőgte magát, annyira leteremtette, mert nincs megelégedve a kapható szójaszószok minőségétől, ellenben az ára meg - Kohaku véleménye szerint - a csillagokat verdesi. Pedig nem akart ám ő olyan nagy jelenetet rendezni, azonban még mindig annyira feszült, hogy képtelen levezetni azt. Mindennek tetejében egyszer rajtakapott néhány huligánt, amint arról trécselnek, hogy hogyan is ropták ők ketten Hanbei-el, s milyen szórakoztató volt azt látni, hogyan teszi rá az öreg flúgos a kezét a derekára. Na adott nekik ezért olyat, hogy egy életre megemlegetik! Sajnos túl gyorsak voltak azonban ahhoz, hogy Pincefogságra ítélje őket. Igazán sajnálatos.
Így tehát, talán kicsit erőteljesebben csapja az asztalra a deszkát, hogy a mai menüt elkészíthesse. Semmi speciális, csak négy fogással készül, hogy az osztag tagjai megkaphassák jól kiérdemelt ebédjüket. Már aki kiérdemli, ugyebár. Kiszűri ám ő azokat, akik nem törtetnek eleget, s most, hogy egyébként is ennyire harapós kedvében van, halál arra, ki akár csak trehányul felöltözve merészel megjelenni az ebédnél. Az ebédnél, amit még meg kell főznie úgy, hogy jó sokan jól lakjanak belőle.
Má-már azon morfondírozik, miféle mérget lenne érdemes belekevernie egy süteménybe, amit véletlenül Hanbei tányérjára csempészik, mikor meglepetés éri. Az a kellemes típusú meglepetés, melynek minden nap örülne, még akkor is, ha álmából rávisítana felkeltvén őt, vagy tudja is ő! Hiába, nagyon régóta vágyik egy unokára, de amióta észrevette, hogy nem ér el semmit a sürgetéssel, csak rosszabbodik a helyzet, már nem macerálja vele szerencsétlen Takeot. Marad hát a türelmes várakozás, a kínai vázák begyűjtögetése (még réges-régen választania kellett, hogy melyiket kéri; az unokát választotta nagy megfontoltság után, de most, hogy az nem adatik meg neki olyan könnyen és egyszerűen, marad hátra a kínai váza, imádja őket, egész antik gyűjteménye van, vagyis a mai szemmel antik), s végső soron a pótunokázás. Erre pedig szerencsére adott ám néhány lehetősége, s mind közül a leglelkesebb pótunoka Yoko-chan, ki más? Igen, igen, Kohakunak még mindig gondjai vannak a nevekkel, az is csoda, hogy Hatsumiét (Haruki) megjegyezte. De még nem szólt neki, tehát biztosan jó nevet mondott neki a legutóbb is.
- Hiányoztam? Neutral - hangjából nem érződik ki, hogy mennyire de teljesen meg van hatódva, pedig annyira, hogy nagyon. Pont úgy, mint amikor Mitsu lyánya megölelgette őt, csak most azért mégis csak másképp, mert hát unoka, amivel pillanatok alatt vépézni lehet a sodrófás szemöldökösszeborzolását is. Talán csak azt nem, amikor elkezd háromig számolni, ha valami nem tetszik neki. Nincs olyan élő ember, aki tudná, mi történik, ha elérkezik a számolásban a háromhoz. Általában már kettőnél inába száll a bátorságuk.
Tehát, látszólag érzéketlen és érzelemmentes kifejezéssel hallgatja végig a hosszú monológot. Ő maga amúgy is egy hallgatag egyén, s szívesen végighallgatja Yomekot, igaz, az egészből nem sokat fog fel, mert leragadt a tudata valahol ott, hogy hiányzott a kislánynak. Nincs is annál csodásabb ajándék, mint amikor ilyet hall az ember. Azt azért a végén még megérti, amikor kísérletekről beszél, pedig ő is fel tud fújni egy lufit sütőporral, éppen csak nem szokta, mert ez a mocskos kapitalista rendszer megeszi a pénzét, és ő köszöni, még itt, a feudális Japánban sem kér belőle. Tehát, a végefelé már sikerül kapcsolnia, mert ennyi idő kell neki, mire feldolgozza boldogságában, hogy hiányzott neki, ez pedig egy igazán fantasztikus érzés. De tényleg. Neutral
- Dehogy haragszom rád, édes drága kis tündércsillagom. - csipkedi meg az arcát, olyan öregasszonyosan, ahogyan máskor is szokta, csupán kevesebb erővel, mint amikor valakit bántani akar, hiszen ő aztán nem akarja bántani Yoru-chant. Már-már el is felejtené, hogy az imént még a lókötő Hanbei miatt bosszankodott, akinek sajnos a nevét is sikerült megjegyeznie, mikor hirtelen egy árnyalatnyival, alig észrevehetően vörössé változik arcán a bőre, mert meghallja azt az átkozott nevet. Na nem ám a szerelemtől pirulgat így, inkább a szégyentől és a haragtól, hogy neki vele kellett táncolnia, amikor ő Kei... ööö... Kenosukével akart táncolni. Lévén az arccsipkedést már befejezte, s épp a főzéssel foglalatoskodik, mérgében a kelletténél nagyobbat csap rá a halra, hogy levágja a fejét.
- Mert nekem csak az a hibbant vén kujon maradt. Neutral - vészjóslóan felvillannak szemei, s egy újabb halnak csapja le a fejét egy nagyobbacska késsel.
- Ne beszéljünk róla. Moss szépen kezet, megmutatom, hogyan kell sushit csinálni. A wasabit szereted, vagy túl erős neked? Milyen sushit szeretnél, drága csincsillacsillagom? - távolítja el a fejeket, hogy nekiálljon a hal megpucolásának, mely az ő szakértésével nem egy nagy folyamat.

Spoiler:
 

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://bleachszerpjatek.forumotion.net/t1837-a-pince
Yoshida Yoriko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 71
Age : 15
Tartózkodási hely : Seireitei - 12. osztag, családi otthon, látogatóban Kobaa-channál vagy Tsuki-nee-channál *.*
Registration date : 2012. Jan. 27.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag kapitánya *.*, ügyeletes hologramfelelős *.*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
13500/15000  (13500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Hétf. Júl. 30, 2012 4:06 am

Rég várt találkozás
Avagy látogatás a pótmaminál *w*

A váratlan visszakérdezésre csak bólogatok nagy lelkesen, mert még szép, hogy hiányzott Kobaa-chan, ez nem is lehet kérdés, még ha azok a butuska tisztek a 12. osztagban félnek is tőle, mert szerintük ijesztő, és az meg pláne félelmetes, hogy én még csak picit sem tartok tőle, pedig hát nincs is mitől, mert Kobaa-chan az egyik legaranyosabb néni, akit csak ismerek. ˘ ^ ˘ A sok tudóska néha olyan kis butus tud lenni, pedig a shinigami azt hinné, nekik van a legtöbb eszecskéjük a Gotei-ben, aztán nézze meg az ember, ilyen butaságokkal állnak elő, hogy egy konyhatündér, aranyos és fiatalos néni félelmetes legyen… nem értem a felnőtteket.
– Persze, hogy hiányoztál, Kobaa-chan! El sem tudom képzelni, mi minden történhetett feléd, ameddig nem voltam itt, pedig csak két év, de akkor is nagyon sok, és én szeretnék tudni minden érdekességet, meg hogy mi hír felétek, és-és-és bocsánat, ha hadarok, én sosem veszem észre, de mindig mindenki ezért szokott leteremteni, szóval bicsi-bocsi, ha már megint elkezdtem > . < – szabadkozom azonnal, amikor észreveszem, hogy a beszédtempóm talán nem a megfelelő, pedig én érthetően beszélek, legalábbis Tsuki-nee-channak sosincs baja vele, azt hiszem, mert ő nem szokta mondani, hogy hadarok és mindig mindent megért, csak a nagymamiéknak szokott időnként problémát okozni, pedig nem is beszélek ám olyan gyorsan, csak az ő fülük szokott hozzá a lassúsághoz, vagy mi. Annak persze megint csak örülök, hogy Kobaa-chan nem haragszik a sok-sok kimaradt látogatás miatt, persze ezentúl gyakrabban fogok nála időzni, már amennyire a dolgaim megengedik, mert azért mégis csak én vagyok a hologramok ügyeletes hercegnője, így sok-sok munkálatra kell odafigyelnem időnként, meg aztán ott van a kiscsalád, ami nem is olyan kicsi, mert a két Onee-channal és Mitsu-chan bácsival igencsak kibővült az a bizonyos családfa, de legalább már nem köt le az Akadémia, így akkor jövök látogatóba Kobaa-chanhoz, mikor időm és kedvem úgy akarja, időből meg mindig tudok szakítani, tehát gyakorlatilag bármikor jöhetek, amikor nem szégyellek, ez utóbbi mellesleg tök hülyeség, mert miért kéne szégyenkezni olyasmi miatt, ha a shinigami meg akarja látogatni a másikat? Ez megint valami ellesett felnőttes mondásocska lesz, mert azoknak nem szokott lenni semmi értelmük, csak komplikáltságuk, és mindenféle butuska szövegezésük.
– Hm-hm, ez sok mindent megmagyaráz, mert Kobaa-chan mellé nem is illett egy olyan alak, mint Han-bá’, sokkal jobb lett volna bármelyik ott lévő bácsi… Nekem Han-bá’ annyira, de annyira nem szimpi T-T – osztom meg véleményemet a nagymami legkedvencebb barátosnéjával. - Rendben ^ v ^ – bólintok rá a téma ejtésére, a Yuko-nee-chantól ellesett mosollyal. Annyira nem a legjobb téma, és sok-sok minden másról is lehet még beszélni, meg aztán remélem, Kobaa-chan nem olyan elfoglalt a sok-sok főznivalóval, vagy legalább megengedi, hogy segítsek, és ez az álom valóra is válik azon nyomban, mert megkér, hogy mossak kezet, és csináljak vele sushit! *w* Szaladok is megmosni a praclijaim menten, és még az egyenruhám ujjait is feltűröm, mert láttam nagymamitól, hogy ő is így szokta, tehát rám se legyen panasz, én is feltűröm a ruhám ujjait, meg aztán hogy nézne már az ki, ha belelógna az ennivalóba és még mosni is kellene? Hát szép látvány biztos nem lenne, de erre vannak az ilyetén óvintézkedések. ^_^Nagymamiék szerint a wasabi nekem még erős, úgyhogy nem mertem eddig még kísérletezni vele, de nem tudom igazán… Milyen a wasabi, Kobaa-chan? Surprised – pislogok rá Kobaa-chanra a tőlem telhető legcukibb módon, miközben odahúzok egy széket az asztalhoz, hogy rendesen felérjem, mert sajna annyira nagylány még nem vagyok, hogy rendesen hozzáférjek ehhez az asztalhoz, vagyis hát elég magas vagyok, hogy felérjem, csak az nem annyira kényelmes, mint a széken állva, vagy legalábbis térdelve, mert már azzal is nagyon ki vagyok ám segítve, ha térdelek, tehát úgy is sokkal kényelmesebb az asztalnál lenni. - Sok fajta sushi van, Kobaa-chan? Mert ha igen, nekem mindegy, milyet csinálunk, mert még nem csináltam semmilyet sem, és nagyon szeretném megtanulni – szavalom nagy lelkesen, miközben elhelyezkedek a széken úgy, hogy rendesen hozzáférjek az asztalhoz. Csak ez után veszem szemügyre az alapanyagokat, amik ott sorakoznak, de sajnos egyedül a halat ismerem fel magamtól, pedig én aztán okos nagylány vagyok, és általában tudok is sok mindent, de szégyen-szemre nem vagyok konyhatündérke, csak a labor ügyeletes hologramos hercegnője, az meg jelenleg nem segít ki. T^TKobaa-chan, elmondod nekem, melyik mi és mire jó, ugye? *o* – pislogok rá a legaranyosabban, amit jelenleg produkálni tudok, úgyhogy remélem, célt is érek vele, és végre megtudhatom, mi mire jó a konyhában! *w*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noah Senshi
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 53
Registration date : 2011. Apr. 01.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Csüt. Aug. 30, 2012 9:21 am

A nagy süti hadművelet
Ruhája rejtekéből, egy újabb szemüveg került elő, s én csak csöndben méregettem „hát ezt megint honnan szedted te nő?” Hamarosan a szemcsit fel is kapta, majd ahogy pisze orrán feljebb tolta, kérdésemre válaszul ajkait, csak egy halk kacajra nyitotta. Kicsit talán letört, hogy titkolózik előttem, végül aztán a helyzet miatt mégis beletörődtem. Következő kérdésemre, meggyőző válasz érkezett, bíztam abban amit mond, s örültem, hogy ő vezet. Most hogy az őrökön túl vagyunk, gondoltam nem lehet már oly nehéz... csak azon izgultam a sütim ne egye a penész. ToT Egy biztató vállveregetés érkezett, majd épphogy Anao elindult, azonnal be is fékezett. Fura morgást hallatott a kapitány, ahogy egy kő mögé bebújt, majd hamar tovább ninjazva egy facsemete mögé simult. Bár alakját igaz, nem teljesen rejtette el, de mivel senki nem is járt épp arra , úgy tűnt álcája nagyon is remekel. Intésére követtem, mint egy engedelmes katona, bár én a ninja részt kihagyva, inkább csak simán sétálva. Osontunk egyre csak, halkan mint a nagyok, na jó, én nem, mint említettem ehhez lusta vagyok.
- Hisz múltkor is pont az osonásból lettek bajok. - Suttogtam csak titkon magam elé csendbe, ahogy eszembe jutott, mit tett velem az átkozott csempe. Megcsúsztam rajta, mikor a női fürdő felé véletlen eltévedtem, s ahogy beestem a szirének közé, kishíján véget ért az életem. Először csak súlyos vérveszteség esélye állt fenn, majd egy kecses női láb talált el... ott lenn.
Hirtelen citromillat ragadott ki a fájó emlékből, bár bajom igaz nem lett, de megmentett a végveszélytől. „Jól van Nohassan! Bemegyünk! Már csak pár lépés és miénk a termés! „ szólalt meg mellettem ez az édes kis teremtés. Hirtelen a kapitány nyitotta az ajtót, s ami elénk tárult, bizony megérte a feszkót. Nyáltermelésem a látványtól, szinte azonnal beindult, nem is vártam volna, de Anao felém szólt. Csendre intett, mielőtt belépett volna, a terembe, hol ott pihent a rengeteg citromtorta. Sajnos vezetőm csak egyet tudott lépni, hisz kapitányi palástja épp álmainkat kezdte tépni. Elgáncsolta jó Nao-t ez biza nagy kár, mire ő úgy fejelte be a padlót, mint egy idomított harkály. Így esett e rémeset, hogy Anao- san elesett, s a hangot meghallva érkezett egy kis sereg. Na jó, valójában max. öten ha voltak, de mire odaértek, már nyoma sem volt behatolóknak. Még időben kapcsolva, a kábult Kapirányt felkapva, Shikai-ra váltottam, s ugrottam a plafonra. Két gerenda nyújtott támaszt, hogy onnan le ne essek, , míg magamon keresztbe fektetve tartottam, a kapitányi testet. Alig vártam már, hogy az őrök gyorsba eltűnjenek, majd tartásomból engedve, padlóra kerüljek, s eztán ha lehet, mély lélegzetet vegyek. Minden pontosan tervek szerint haladt, csak a kapitány nem figyelt, s valahogy fennakadt. Az az átok köpönyeg, melyet a kapitányok kapnak, pont annyit ért Anaonak, mint vasvilla egy papnak. Kitudja az az átok hogy tekeredett fel, de Noa csak úgy lógott, de úgy tűnt lassan felkel. Ahogy kíváncsiságból meglöktem, elkezdett hintázni, ekkor már csak reménykedtem... ha felkel nem fog rókázni. Zajt csapni nem akartam, így agyaltam, mi az mi csöndben költi, majd kapcsoltam, s rájöttem... kel ő, ha orrát süti illat tölti. Egyet nyomban felkapva, orra alá tettem, és még nem is sejtettem, milyen árat követel majd e tettem. A citrom illatára valóban reagált, mint a villám nyitotta száját és ujjamban tett kárt. Míg a sütit, lebegő álmában is falta, finoman harapott ujjamra, majd kiköpve a többivel folytatta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Vas. Szept. 09, 2012 4:59 am

Citromos sütemény megszerzéséről szóló titkosított akció

Teljesen kikapcsoltam a misszió leglényegesebb pillanatában. Átkozott fehér lepel! Ha nem bízta volna szárnyaim alá Masa-jii most legszívesebben szétcincálnám, mert folyton csak a bajt hozza rám, ráadásul itt volt a citromos sütemény az orrom előtt! Egy karnyújtásnyira tőlem, és… és még ragozhatnám tovább, de nincs értelme. Remélem Nohassan nem haragszik rám azért, mert sikerült kivonnom magam pár pillanatig a forgalomból… vagy percekig, nem tudom….
De talán nem is baj, hiszen olyan csodaszép álmot láttam, mint még soha! *o* Maga volt a mennyország, citromos sütemény volt mindenütt, ráadásul mind – mind az enyém. Ott ugrándoztam a felhők között, melyek tálcán kínálták az édességet, szinte úgy éreztem, hogy szárnyaim nőttek, pedig csak az a fránya fehér lepel lebegett utánam, ahogy a gyenge szellő körbelengett. Már éppen vetődtem az egyik tál citromos sütemény felé, amikor hirtelen zuhanni kezdtem és csak a fehér lepelnek köszönhettem, hogy nem hullottam alá a hatalmas magasságból a talaj felé, melyet biztosan nem éltem volna túl. O.o”
Kétségbeesetten néztem felfelé a felhők irányába, ahonnan citromos sütemények kezdtek el szállingózni. Elképedve néztem a mellettem leereszkedő finomságokat, majd kapálózva próbáltam megfogni egyet – kettőt, nehogy kárba vesszenek. Oh, bár csak a földön lehetnék és élvezhetném a citromos sütemény esőt! De nem, nekem madarat játszva kell itt szenvednem, fennakadva egy sárga bárányfelhőn és tehetetlenül nézve zuhanásukat és el kell fogadnom, hogy a sütik mind lehullnak, és nem lehetnek az enyémek. Kegyetlenség! T3T
Hirtelen egy süti ereszkedett orrom elé, frissen sült citromos sütemény, illatából legalábbis ez jött le. Nagyot szippantottam a levegőből, hogy kiélvezzem minden pillanatot, majd már tártam is a számat, hogy megegyem az előttem árván lebegő édességet. Jóízűen rágcsálom, bár valami rágós is van benne, mi lehet ez? Értetlenül köpöm ki, majd folytatom a sütemény evését, igen, ez maga a mennyország! *.*
~ Mi lenne, ha felkelnél, Kiscsillag? Elég szánalmas látvány nyújtasz a kívülállók számára. >.>\" Ne te mond meg, hogy mit tegyek, sárkánygyík, hmpf! ˇ<ˇ ~ morogva nyitom ki a szememet, s döbbenten tapasztalom, hogy a sárkánykígyónak ezúttal igaza volt és valóban nem éppen remek helyzetben vagyok. Itt lógok egy gerendán, előttem Nohassan, a sütemény pedig tálcán, az asztalon. Inkább maradtam volna a mennyországban a citromos sütik tengerében! T3T
- Wááá~ Nohassan, Nohassan! Gyorsan, szedjél le innét! Fogjuk a sütit és fussunk, mielőtt észrevesznek minket! Nem ejthetünk több hibát! – kezdek tétlenül kapálózni annak reményében, hátha egyedül is sikerül lejönnöm, de nem igen látszott sikeresnek fellépésem. Pedig csapkodtam, mint egy madár és kapálóztam, mint valami fuldokló ember a vízben. No, ez egész élethűre is sikeredett, mivel nem tudok sajnos úszni, persze ezt nem kötöttem Nohassan orrára. Surprised
Amint levarázsolt Nohassan a magaslatokból a talajra már ugrottam is a tálca sütiéért és bújtam el az ajtó mögött, magam mellé rántva Nohassant, nehogy felelőtlen módon kisétáljon a tisztek elé, akik végigsétáltak a folyosón. Hallottam lépéseiket, így szerencsére megúsztok az első, vagyis második lebukást, hiszen az elsőre nem is emlékszem, hogy vészeltük át, de sikerült, hiszen még élünk. Surprised No, de amint tiszta lett a terep, intettem, hogy kövessen és a tálcát a magasba emelve, halk, lábujjhegyen lépkedve indultam el visszafelé a kerten keresztül a falhoz. Úgy döntöttem, hogy azt átugorva távozunk minél előbb, nehogy elkapjanak minket.
- A citromos sütiért! – állok meg a nagy fal előtt, komoly arccal hátranézve Nohassanra, hogy lássam éti e a tervet, amit kieszeltem magamban. Ez van, ezt kell szeretni. Gyorsan kell, hogy távozzunk, nehogy lebukjunk, ez így van rendjén. Surprised

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kohaku
Shinigami
Shinigami
avatar

Female
Hozzászólások száma : 45
Tartózkodási hely : Konyha, pince
Registration date : 2010. Jul. 13.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Démonmágia oktató
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Szer. Okt. 31, 2012 9:41 am

Rég várt találkozás
- pótunoka látogat -

Egy pillanat alatt felforr az agyvize, ahogyan arra az átokverte Hanbeire kell gondolnia. Nem akart vele táncolni, és egyáltalán nem igazság, hogy neki már csak ő jutott! Úgy tűnik, nem marad semmi, ami vigaszt adna számára lassacskán nyugdíjba vonuló éveire, ennyi évszázad után pedig már biza, ideje volna. Kinőtte ő már az ugrándozást, és csupán azért látogatott el arra az eseményre, hogy életében egyszer, egyetlenegyszer gyógyírt és vigaszt találjon lelkére, s a táncolásban újra fiatalnak érezze magát egy rövid, kis ideig. Ehelyett kaphatta azt a nyomorultat táncpartnernek! Észre sem veszi tán, hogy Kohaku asszonyság akkor kerüli őt, amikor csak tudja? Hát az esze megáll, hogy zaklatják őt szerelmi ügyekkel ilyen idős korában is. Mit nem fognak fel rajta, hogy nem érdekli őt? Neki egyáltalán nem tetszenek a korabeli férfiak.
Lelkén mégis könnyít némelyest, hogy Yoriko-chan meglátogatta. Nem tudja, nem érti, hogy neki eddig miért is nincs unokája. Hiába célozgat ám Takeonak, egyetlen kisnagy fiacskájának, hogy ideje lenne asszonyt szereznie, csak nem talál senki olyat, akivel elégedett. Az egyiknek nagy az orra, a másikak meg folyton letörik a körme, a harmadik meg túlontúl kapható. A negyedik meg, hát... tulajdonképpen vele semmi gond nem lett volna, igazából csak egyszerűen nem tetszett Kohakunak az a sunyi, ravasz képe, ami teljesen biztos, hogy azt akarta mondani neki, hogy elveszi tőle örökre a fiacskáját azzal a szeplős kis édes orcájával és bájos szempilla rebegtetésével. S lévén shinigami volt, Kohaku megtalálta a módját, hogyan utálja ki. Hiszen a szandálja nyitott volt! Ez minden bizonnyal arra akar célozni, hogy olcsó utcalány. Azóta is mindig beleköt a barátnők és leendő menyek szandáljába, amint meglát egyet.
Paradoxona ellenére tényleg szeretne unokát, csupán nem találja a megfelelő anyát. Neki fontos, hogy olyan nő legyen fia mellett, akire nyugodtan rábízhatja őt, amikor ő már nem tud neki segíteni, mert egyszer eljön ama idő is. Ellenben azt sem akarja, hogy őtőle vegyék el Takeot, hiszen egészen biztos, hogy összeroppanna nélküle. Ami pedig lányát illeti, még túl fiatalnak tartja ahhoz, hogy komoly barátja legyen, nemhogy férje. Hiszen még az Akadémiát sem végezte ki! Nem maradt más hátra, mintsem Yoriko-chanhoz hasonló kislányok és kisfiúk ölelgetése és süteménnyel való tömése. Hadd unokázzon már kicsit.
- Ugyan, semmi gond, aranyoskám. Neutral - egyelőre tiszta kezével oszt le az apróságnak egy buksisimit, szíve szerint pedig még az arcát is megcsipkedné, hiszen alig lehet ám ezt kibírni, de valahogy csak megoldja, hiszen a főzésre is koncentrálni kell. Ma sushi napot akar tartani, hiszen régen ettek már olyat, pedig alapjába véve könnyű elkészíteni, mégis ínyenc falat egy kicsit.
- Felejtsd el a kurafit. Inkább segíts sushit készíteni. Ezt itt kell feltekerni szépen, egyenletesen. Menni fog, ugye? - osztja ki a feladatot, majd egy sámlit is odatol, hogy Yoriko-chan felállva rá segíthessen neki a főzésben. Már mindent kikészített, a nyers halba pedig nem nehéz beletekerni a tölteléket. Az így elkészült, hosszú rudat apró darabokra szeletelheti, na persze, miután egy harmadik rétegbe, az algába is beletekeri ugyanazt. Amíg pedig Yoriko a tekeréssel van elfoglalva, ő maga az ennél kicsit bonyolultabb sushi fajták elkészítésével foglalja el magát.
- Szóval otthon nem engedik, hogy megkóstold a wasabit, drága édes, egyetlen aranybogárkám? Szeretnéd megkóstolni milyen? Na várj egy kicsit, hozok neked vizet is, és vágok neked egy késhegynyit. Ha nagyon rossz, igyál csak rá rendesen. - sürög tovább, s tálal egy nagyon kicsi darabkát, éppen csak egy kóstolócskát egy apró edényre, mellé pedig előre odakészíti az emberes mennyiségű vizet. Bár ez nem az erős fajta, ki tudja, hogy reagál majd rá a kislány. Az égvilágon semmiért sem akar neki bántódást okozni. S mindeközben monoton hangon, röviden elmagyarázza, melyik alapanyag éppenséggel mire is való. A legtöbbel Yoriko-chan már biztosan találkozott. Bár nem biztos, hogy az algát szereti önmagában, akár abból is tudna kínálni egy keveset. Van, aki úgy eszi a szárított algát, mintha édesség, csokoládé lenne. Na persze, mindenkinek megvan a maga heppje.
- Hadd halljam ám, mennyi jelesed van az osztagocskádban, mucikám. Tudtad, hogy aki megeszi a főztömet, az még szebb és még okosabb lesz, mint azelőtt? Csak mindent meg kell ám enni, ami ott van a tányéron. Neutral - kezd bele a feltekert rudak felszeletelésébe. Egy sushi koronghoz kettő határozott, precíz mozdulatú vágás szükséges. Az amatőrök mindig elrontják, hiszen összenyomják a halat. Ő azonban sehogy sem tudna elrontani egy ennyire begyakorolt mozdulatot.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://bleachszerpjatek.forumotion.net/t1837-a-pince
Naganori Asami
5. Osztag
5. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 13
Registration date : 2013. Jan. 11.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Vas. Jan. 13, 2013 10:04 am

// Kis kitérő...//

*Fellélegeztem, miután sikeresen átvészeltem a találkozást kapitányommal, és sikerült megjegyeznem az útvonalat a kertig. A fűbe telepedtem le, majd zanpakutóm tokostól az ölembe helyeztem. Megkönnyebbültem, hogy riadalmam, kapitányom személyiségét illetően alaptalannak bizonyult, és legalább ismertem valakit az osztagomból. Kíváncsi lettem volna, vajon a hadnagy is ilyen laza?*
~ Asami-chan, miért félsz ennyire a saját társaidtól? ~ *tette fel a fogós kérdést Yamidori*
- Mert… mert… téged féltelek tőlük. Nem akarom, hogy neked ebből bármi bajod származzon –* suttogtam halkan. Valóban, nem tudtam, mire számítsak tőlük, hogy fogadnák, ha elmondanám. Rettegésem alapja leginkább az-az opció, miszerint őrültnek néznének, esetleg valami ettől rosszabb reakciót váltanék ki belőlük. Jó érzés volt a kertben pihenni és beszélgetni tényleges társammal, mint a többi shinigamival egy légtérben tartózkodva beszélgetni úgy, hogy közben kínosan ügyeltem a zanpakuto téma kiiktatására.*
~ Ugyan, nekem nem eshet bajom. Inkább nekem kell aggódnom érted, te kis mafla! Olyasmiken töröd a fejed, amiken egyáltalán nem érdemes. Aki akar, elfogad ezzel a helyzettel együtt. Ha meg nem, szíve joga. Nem felelhetsz meg egyszerre mindenkinek! ~ *kissé hidegzuhanyként ér a véleménye. Nem szokott így viselkedni, bár talán most ténylegesen kihúztam nála a gyufát valamelyest.*
- Ne haragudj, Yamidori. Nem akartalak megbántani – *hajtom le a fejem, szomorúan a wakizashira pillantva. Észre se vesszük, hogy nem tartózkodtunk egyedül a kertben, és valaki jó fül segítségével végighallgathatta a kis magánmonológom, amit kardom szelleméhez intéztem. Mikor erre rájöttem, ijedt tekintettel figyeltem a hadnagyi karszalagot viselő hölgyre.*
- Gomennasai, hadnagy! -*álltam talpra gyorsan, hogy az illemet követve meghajoljak.* - Ne haragudjon, nem vettem észre, hogy ön is itt van.
*jobban megfigyelve rájöhettem, hogy mindkét felettesem, kapitányom és hadnagyom is nő, hisz az ötös számot jelző karszalag árulkodott. Yamidorit visszaraktam az övre, s igyekeztem úgy tenni, mintha mi sem történt volna.*
~ Tényleg sajnálom…~ *tettem még hozzá, hátha kardom nem sértődött meg annyira. Még sose sikerült így felhúznom az idegeit.*
~ Én nem haragszom. Csak a legjobbat szeretném neked, mesterem ~ *válaszolta, de többet nem szólalt meg. Nem egy fecsegő típus, inkább lényegre törő.*
- Naganori Asami a nevem - *mutatkoztam be, hogy ne csak álldogáljak és lessek, mint borjú az újkapura.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Rosa
5. Osztag
5. Osztag
avatar

Female
Virgo Rooster
Hozzászólások száma : 219
Age : 24
Tartózkodási hely : Az 5. osztag, vagy a Kamioka birtok környékén
Registration date : 2010. Mar. 19.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy // A Kamioka-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16400/30000  (16400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Vas. Jan. 13, 2013 11:10 am


Mély levegőt véve döntöttem úgy, hogy monoton életvitelemet felpezsdítendő olyasmire vetemedek ami éppenséggel nincs benne a mindennapi programomban, legalábbis nem ebben a formában. Az ebédszünetemet úgy döntöttem, hogy a szokványostól eltérő módon töltöm, így megkértem a szakácsnéniket, hogy legyenek szívesek egy kis kosárba összecsomagolni az ebédelni valót némi innivalóval, majd megragadva a kosár fülét és megköszönve, hogy teljesítették kívánságomat kiléptem az osztag kertjébe.
Először mély levegőt vettem a friss levegőből, hogy valamelyest megjöjjön az étvágyam, hisz a jó levegő mindig jó étvágyat tud hozni, ha kell. A második dolgom egy kis hallgatózás volt, hogy hátha találok egy tisztet akivel megoszthatom ebédemet egy kis kellemes beszélgetésért cserébe. Első próbálkozásra nem hallottam semmit és már kezdtem volna elszontyolodni azért, hogy egyedül kell az immáron piknikhez hasonló ebédemet elfogyasztanom, mikor egy női hangra lettem figyelmes. Vagyis inkább volt lányos hang, ebből arra következtethettem hogy egy fiatalabb tiszt. Habár gyakran járok úgy, hogy a nálam fiatalabbak gyakran idősebbek nálam, de már hozzászoktam. mást nem tehettem.
A hangot követve hamarosan meg is találtam a keresett személyt, aki úgy tűnik, hogy épp zanpakutoujával tart magánbeszélgetést, így úgy döntöttem, hogy egyelőre nem zavarom meg, megvárom, míg végez a társalgással.
~ Mindenesetre a hangja alapján nem tűnik ismerősnek ez a tiszt. - hallom a fejemben másik személyiségem hangját és tulajdonképp csak most figyelek fel arra a tényre amire rámutatott. Eddig túlságosan elfoglalt az, hogy találjak valakit ebédlőpartnernek.
~ Valóban. Ebben az esetben azt hiszem, hogy sikeresen találkoztunk az új tiszttel akit nem olyan rég helyeztek hozzánk. ~ válaszoltam boldogan, hisz mindig örömmel tölt el egy új tiszt érkezése, pláne a mostani szűkös időkben, mikor eléggé megcsappant az osztag létszáma.
~ Aham. Készülj, változott a légzése. ~ figyelmeztetett Hotaru, de addigra már a kisasszony is megszólalt valamint talpra állt. Habár a zavartságát még nem tudta elnyomni, és ez cseppet sem meglepő. Természetes dolog.
- Semmi baj. Különben is, milyen hadnagy lennék, ha csak úgy észrevennék a felbukkanásomat? - válaszoltam nevetve miután viszonoztam a meghajlást egy biccentéssel. Általában ilyen helyzetekkor sajnálom, hogy elvesztettem a látásomat, hiszen érdekelne, hogy hogy is néz ki egy-egy új tiszt. Igaz, hogy a körvonalait simán képes vagyok érzékelni a fülemnek köszönhetően, viszont ez minden.
- Az én nevem Kamioka Rosa, nagyon örvendek, Asami-san. - mutatkoztam be én is, hisz illik még akkor is, ha esetleg az ifjú kis hölgy már tisztában van a nevemmel. - Megengedi, hogy helyet foglaljak itt ön mellett. Ha esetleg éhes akkor hoztam egy kis enni-inni valót amit szívesen megosztok önnel, hogyha cserében egy kis beszélgetést tud ajánlani. - emeltem fel mosolyogva a kezemben tartott kosarat, majd lehelyezve a fűbe és magam is leültem. nagyon jó érzés volt egy kicsit a fűben ülni, már nem is emlékszem, hogy mikor csináltam hasonlót, lévén a birtok területén belül mindig megjelent egy szolgáló mikor csak úgy le akartam ülni és egy pokrócot terített le azelőtt, hogy leültem volna. Én meg aztán nem kívántam ebből problémát csinálni, meg ha már ilyen jól végezte a dolgát akkor mégsem dorgálhattam meg miatta.
- Feltételezem mielőtt észrevette a jelenlétemet a zanpakutoujával beszélgetett. Helyes, lévén a zanpakutou áll önhöz a legközelebb és ismeri önt a legjobban. - kezdtem bele a beszélgetésbe miközben a kosárban levő egyik dobozkát elővéve kinyitottam azt és a kellemes illatot érezve öröm töltött el. - Viszont engem nem a zanpakutou érdekel, hanem inkább az aki viseli és forgatja. Ha nem tévedek akkor ön lenne az új tiszt aki csatlakozott az osztagunkhoz. Üdvözlöm közöttünk. Viszont örülnék, hogyha egy kicsit többet tudnék meg önről. Hobbi, célok, hogy mit vár el az osztagtól és ilyesmik. - tereltem is el rögtön a témát, majd evőpálcikák segítségével kóstoltam meg a kinyitott dobozka tartalmát. igazán finom ebédet csináltak a szakácsnénik. Kiváló munka.
- Ohh... milyen izé vagyok. Természetesen nem muszáj ilyesmiről beszélgetnünk, hogyha nem szeretne. Kapható vagyok más témákra is. És tessék nyugodtan kiszolgálni magát a kosárból. Van ott elég és nagyon finom mind. - mosolyogtam kedvesen a lányra, majd folytattam a doboz tartalmának éltüntetését, természetesen szép illendő módon, nem pedig mint egy vadállat, pedig nagyon finom az étel annyi szent. ^^
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naganori Asami
5. Osztag
5. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 13
Registration date : 2013. Jan. 11.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Vas. Jan. 13, 2013 9:00 pm

//Kis kitérő//

*A hadnagyom nagyon kedves, engedtem is, hogy leüljön. Ahogy észrevettem, igencsak beszédes és közvetlenebb, mint Akane-sama.*
- Örülök, hogy megismerhetem, Rosa-sama - *üdvözöltem mosolyogva. Mikor szóba hozta Yamidorit, ledermedtem. Ezek szerint hallotta minden szavam. Jellemző, pont akkor jelent meg valaki általában, amikor gondtalanul szerettem volna beszélni vele.*
- Nos, ez enyhe kifejezés, hogy legközelebb, Rosa-sama - *ettől többet nem voltam hajlandó közölni, hisz még csak ma találkoztunk először. Ahogy záporoznak a kérdései, kezdtem kissé elveszteni a fonalat. Mi célom az osztagnál? Na, ezen el kellett gondolkodnom egy darabig.*
- Szeretek olvasni, és a zenét is nagyon kedvelem. Célom? Hát, igazság szerint nem törekedem magas rangra. Minél többet akar az ember, annál nagyobbat lehet bukni rajta. Csak szeretnék beilleszkedni. Még nincsenek hosszabb távú terveim - *feleltem. Még rövidebben is válaszoltam, mint amennyit ő képes beszélni. Nem is bántam, legalább oldotta ezt a feszültséget, ami körüllengett. Nem igazán mertem barátkozni, féltem, hogy mit gondolnának rólam. Nem akartam, hogy vásári látványosságként kezeljenek, vagy, hogy bármiféle hercehurcának vessenek alá kutatás címén.*
- Hadnagy… ön már került olyan helyzetbe, hogy volt valami, amit egyszerűen félt megosztani másokkal, mert félt, hogy mit gondolnának önről? - *vetettem fel a kérdést. Yamidorit nem mertem kérdezni ez ügyben, hisz válaszát már előre sejtettem. Egyelőre időt kellett hagynom neki, hogy lenyugodjon a szentem. Csak kevés ételt vettem magamhoz, mert már ettem előzőleg az ebédlőben. Inkább egy kiadós figyelemelterelő edzésre lett volna szükségem, hogy én is lehiggadjak, és rendbe szedjem kusza gondolataimat.*
~ Yamidori, ugye tudod, hogy ma még vár ránk egy hosszú beszélgetés? ~*közöltem kedvesemmel a tényeket Kissé nehezemre esett elfogadni, hogy az esetek kilencven százalékában neki van igaza – egyszer nekem is lehetne.*
~ Ismerlek már, tudom, mire számítsak tőled ~ *hallottam fejemben nevetését, úgy tűnt, ez alatt a lassú húsz perc alatt megenyhült valamelyest. Nem egy haragtartó típus.*
- Hadnagy, lenne kedve egy tartalmas edzéshez? - *álltam elő az ötlettel. Addig se kell a számat jártatnom, és nem kérdezhet rá olyasmire, ami kínos lenne a számomra. Meg kíváncsi lettem volna, mit szól majd Yamidori erejéhez.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Rosa
5. Osztag
5. Osztag
avatar

Female
Virgo Rooster
Hozzászólások száma : 219
Age : 24
Tartózkodási hely : Az 5. osztag, vagy a Kamioka birtok környékén
Registration date : 2010. Mar. 19.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy // A Kamioka-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16400/30000  (16400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Hétf. Jan. 14, 2013 5:20 am


Csendben, ebédemet fogyasztva hallgattam végig a kisasszony beszédét, a zanpakutoujával való kapcsolatát pedig szándékosan figyelmen kívül hagytam, lévén az egyáltalán nem vonatkozik rám. Azt hiszem...
- Szerintem a beilleszkedéssel nem lesz gond. Itt mindenki örömmel fogad egy önhöz hasonló újoncot, és biztos sokan lesznek, akár más osztagokból is, akik majd szívesen megismerné és a barátjának nevezné. - feleltem mosolyogva miközben egy kis szünetet tartottam a táplálkozásba, hogy a véleményemet kifejtsem. Az okoz talán egy kis nehézséget a számára, hogy még nem rendelkezik egy kiforrott céllal az életében. Mondjuk nem igazán sűrű az, ha valaki olyan helyzetbe kerül, mint én és a külső tényezők elég szűkre szegik az általa választható utakat. Habár ez cseppet sem épp olyan rossz dolog, mint amilyennek hallatszik hisz sok biztos pontot is nyújt, így nehéz kételyekbe botlani, mondjuk nekem még így is sikerült néha.
A következő kérdés egy kicsit meglepett és talán meg is zavart. Belegondolva a kérdés témájába talán önkénytelenül is sikerült elpirulnom és ezt elrejtendő kicsit lejjebb engedtem a fejem, mintha a füvet nézve gondolkoznék, hogy amíg sikerül elmulasztani addig is elrejtsem. Egyetlen olyan dolog volt ami talán ebbe a témakörbe sorolható és egy kicsit meg is igazítottam a ruhámat, hogy biztosan fedjen minden szükséges porcikát a testemen.
- Ömm... igen. Természetesen ahogy mindenkinél úgy nálam is áll fenn ilyen helyzet. Viszont nem fogom faggatni erről a témáról, hisz feltételezem, hogy nem is kívánja megosztani velem. Nem igaz? - a vége már inkább amolyan költői kérdés volt, hisz biztos voltam, hogy negatív választ kapnék rá. A hallottak alapján nem épp olyasmi volt amiről olyan sűrűn és olyan sokaknak elmondott. Valami féltve őrzött titka lehet, amit meg akar védeni a nyilvánosságtól és talán attól fél, hogy mindenki ezt meg akarja tudni, vagy, hogy ha épp a téma közelébe sodródik a beszélgetés akkor ott veszélyeztetve lehet a titok. Surprised
~ Mióta lettél te ekkora lélekturkász? ~ hallottam az unott hangot a fejemben. Úgy tűnik, hogy kedves másik személyiségemet annyira nem dobta fel a kellemes környezet és a finom ételek. Emiatt nem hibáztathatom, nem a nyugodt élethez vonzódik.
~ Ezek mind csak feltételezések. Az is lehet, hogy egyszerűen csak fél és ezért zárkózott. Sőt bizonyára ez van és nem a korábbi feltételezéseim. ~ feleltem kissé elgondolkodva, bár pontosat úgysem tudok mondani, hisz nem látok a lány fejébe és őszintén szólva nincs is szándékomban. épp elég nekem egyel több személy gondolataival megküzdenem nap mint nap. ^.^
~ Ahhoz képest elég hamar belebonyolódtál az első feltevésedbe, kicsi lány. ~ a válasz már inkább a beletörődését jelezte, valamint, hogy ezzel lezártnak tekinti a beszélgetést.
- Nocsak. Nem emlékszem, hogy valaha valaki hasonló kéréssel fordult volna hozzám a szokásos reggeli kötelező edzésen kívül. Viszont nem is fogom visszautasítani, habár azt nem ígérhetem, hogy tartalmas lesz, lévén csak az ebédszünet áll a rendelkezésünkre, hisz azután mindketten kötelesek vagyunk visszatérni a teendőinkhez. - feleltem miközben hamar elpusztítottam a kezemben tartott dobozkában lévő maradékot, majd a dobozt az evőpálcikával visszapakoltam a kosárba.
Ezt követően felállva leporoltam a ruhámat, majd egy kicsivel odébb sétáltam, hogy véletlenül se legyen baja a most hozott ételnek, hisz kár lenne azért a sok jó ételért.
- Körülbelül miféle edzésre gondolt? Nem vagyok éppen valami hű de nagyon képzett shinigami, de bizonyára segíthetek még így is a fejlődésében. - mozgattam meg kicsit a végtagjaimat, majd egy kényelmes alapállást felvéve jeleztem, hogy készen állok és úgy támad ahogy szeretne. Újonc lévén biztosan ki tudom védeni a támadásait mind hakudával, mind pedig bármelyik kardom használatával. Mint mondtam nem vagyok egy hű de nagy képzéssel ellátott shinigami. Csak egy egyszerű hadnagy vagyok, ráadásul nem is egy az erősebbek közül, de egy új tiszt támadásait remélhetőleg képes vagyok kivédeni. Elég nagy szégyen lenne, ha nem lennék rá képes. ^^"
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naganori Asami
5. Osztag
5. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 13
Registration date : 2013. Jan. 11.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Kedd Jan. 15, 2013 1:41 am

//Kis kitérő//

*Yamidori dühös felszisszenését hallva olyan érzésem támadt, mintha nem kedvelné Rosa hadnagyot. Vagy csak szimplán a másik kardot nem kedveli. Azonban makacsul kötöttem az ebet a karóhoz, amihez nem mindig fűlött a foga kedvesemnek.*
- Ennyibe csak nem halsz bele! - *suttogtam halkan, s jót mosolyogtam Yamidori morgolódásán.*
~ Asami-chan, ha egy mód van rá, ne tedd tönkre a kertet. És főképp ne akarj felülmúlni egy hadnagyot. Erős egy kardja van, ha nem vigyázol, ott hagyhatod a fogad! ~ *figyelmeztetett. Lemondó sóhajtással nyugtáztam, hogy mai napom csak kioktatásból áll zanpakutóm részéről.*
- Ha önnek is megfelel, akkor inkább kardforgatást gyakoroljunk, vagy hakudát. Nem szeretném tönkretenni kidou-kal ezt a szép kertet *álltam elő a javaslattal, de közben úgy határoztam, kicsit jobban önállósítom magam Yamidorival szemben. Ha mindent megold helyettem, hogyan szerezek tapasztalatot? Ideje volt már talpra állnom, főleg új osztagomban. Hogy a céltalanság kérdését miként fogom megoldani? Az még a jövő zenéje… Kíváncsian vártam hadnagyom válaszát, semmit sem akartam elhamarkodni. A kapkodásról is megtanultam, hogy semmi jóra nem vezet. Abban biztos voltam, hogy hadnagy gond nélkül legyőzne mindkettőben, viszont a fejlődés nem ártott még meg senkinek, bár hakudából úgy tűnt, nem haladok 1-ről a kettőre… Legszebb az egészben, hogy tudtam, akármi legyen az edzés központi témája, akkor is legyőzne Rosa-sama.*
~ Nem tudom, mi a szándékod, Asa-chan, de ezzel a hozzáállással ne nagyon reménykedj, hogy elfogadnak! ~ *szidott le Yamidori, amitől hirtelen ledermedtem. Ennyire azért nem voltam hozzászokva, hogy ilyen szinten letoljon.*
- Nos, mit gondol, Fukutaichou-sama? - *vontam kérdőre, s én is támadóállásba helyezkedtem. Amit Rosa-sama választ, az lesz.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Társalgó, ebédlő, kert   

Vissza az elejére Go down
 

Társalgó, ebédlő, kert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke ::   :: 5. Osztag-